C‑437/03. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Osztrák Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – 78/686/EGK és 78/687/EGK irányelv – Fogászati tevékenységet gyakorlók”
A. Tizzano főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. március 17.
A Bíróság ítélete (első tanács), 2005. október 27.
Az ítélet összefoglalása
1. Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Fogászati tevékenységet gyakorlók — Oklevelek és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése — 78/686 irányelv — Nemzeti rendelkezések összehangolása — 78/686 irányelv — Ausztriát érintő átmeneti intézkedések — Fog‑, száj‑ és állkapocsszakorvosok jogosultsága a „Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde” cím használatára — Megengedhetőség
(78/686 tanácsi irányelv, 1. cikk és 19b. cikk, valamint 78/687 tanácsi irányelv, 1. cikk)
2. Személyek szabad mozgása — Letelepedés szabadsága — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Fogászati tevékenységet gyakorlók — Oklevelek és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése — 78/686 irányelv — Nemzeti rendelkezések összahangolása — 78/686 irányelv — Ausztriát érintő átmeneti intézkedések — A „Dentist” jogosultsága a „Zahnarzt” cím használatára és a 78/686 irányelvben előírt eltérésre való hivatkozásra, anélkül hogy a 78/687 irányelvben előírt feltételeknek eleget tennének — Megengedhetetlenség
(78/686 tanácsi irányelv, 1. cikk és 19b. cikk, valamint 78/687 tanácsi irányelv, 1. cikk)
1. Azzal, hogy a fog‑, száj‑, és állkapocs‑szakorvosokat a „Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde” cím használatára feljogosította, az Osztrák Köztársaság nem szegte meg a 2001/19 irányelvvel módosított, a fogorvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló, 78/686 irányelv 1. és 19b. cikkéből, valamint a 2001/19 irányelvvel módosított, a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a fogorvosok tevékenységére vonatkozó rendelkezések összehangolásáról szóló, 78/687 irányelv 1. cikkéből eredő kötelezettségeit.
Ugyanis ezzel az Osztrák Köztársaság egyrészt nem alkotta meg az új kategóriát (fogászati tevékenységet gyakorlók), hanem csupán a már meglévő kategóriát tartotta fenn. Másrészt pedig a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok a fogászati tevékenységet végzőknek nem olyan kategóriáját alkotják, amely ne szerepelne a 78/686 és a 78/687 irányelvben. Ellenkezőleg, kifejezetten az előbbi irányelv 19b. cikke tárgyát képezik.
(vö. 31., 42–43. pont)
2. Mivel lehetővé tette a fogtechnikusok („Dentisten”) számára tevékenységük „Zahnarzt” (fogorvos), illetve „Zahnarzt (Dentist)” (fogorvos[fogtechnikus]) cím alatt történő gyakorlását, valamint azt, hogy hivatkozzanak a 2001/19 irányelvvel módosított, a fogorvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló, 78/686 irányelv 19b. cikke szerinti eltérést megengedő szabályokra, noha nem felelnek meg a 2001/19 irányelvvel módosított, a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a fogorvosok tevékenységére vonatkozó rendelkezések összehangolásáról szóló, 78/687 irányelv 1. cikkében felállított minimumkövetelményeknek; melyek ahhoz szükségesek, hogy ezen irányelvek hatálya alá tartozzanak, az Osztrák Köztársaság nem teljesítette a 78/686 irányelv 1. és 19b. cikkéből és az 78/687 irányelv 1. cikkéből eredő kötelezettségeit.
(vö. 44. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2005. október 27.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – A 78/686/EGK és a 78/687/EGK irányelvek – Fogászati tevékenységet gyakorlók”
A C‑437/03. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt
a Bírósághoz 2003. október 16‑án
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Schmidt és C. Tufvesson, valamint A. Manville, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
az Osztrák Köztársaság (képviseli: E. Riedl, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Schiemann (előadó), N. Colneric, K. Lenaerts és Juhász E. bírák,
főtanácsnok: A. Tizzano,
hivatalvezető: R. Grass,
a főtanácsnok indítványának 2005. március 17‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy:
– Az Osztrák Köztársaság nem teljesítette a 2001. május 14‑i 2001/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 206., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet 138. o.) módosított, a fogorvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekről szóló, 1978. július 25‑i 78/686/EGK tanácsi irányelv (HL L 233., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet 67. o., a továbbiakban: az „elismerési” irányelv) 1. és 19b. cikkéből, valamint a 2001/19 irányelvvel módosított, a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a fogorvosok tevékenységére vonatkozó rendelkezések összehangolásáról szóló, 1978. július 25‑i 78/687/EGK tanácsi irányelv (HL L 233., 10. o., magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet 76. o., a továbbiakban: az „összehangolási” irányelv) 1. cikkéből eredő kötelezettségeit, amennyiben az osztrák fogtechnikusok („Dentisten”) számára a fogtechnikusokról szóló törvény (Dentistengesetz, BGBl. 90/1949) 6. cikkével és 4. cikke (3) bekezdésével lehetővé teszi, hogy tevékenységüket a „Zahnartzt” (fogorvos), illetve „Zahnarzt (Dentist)” (fogorvos [fogtechnikus]) cím alatt gyakorolják, valamint azt, hogy igénybe vegyék az „elismerési” irányelv 19b. pontja szerinti kivételes szabályokat, noha nem felelnek meg az „elismerési” irányelv 1. cikkében felállított legkisebb követelményeknek, melyek ahhoz szükségesek, hogy az „elismerési” és az „összehangolási” irányelv vonatkozzon rájuk.
– Az Osztrák Köztársaság nem teljesítette az „elismerési” irányelv 1. és 19b. cikkéből eredő kötelezettségeit, amennyiben az orvosokról szóló 1998. november 10‑i törvény (Ärztegesetz, BGBl. I., 169/1998) 17. és 23. cikke szerint megengedi az osztrák fog-, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok („Fachärzten für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde”) számára, hogy az „elismerési” irányelv 19b. cikkének megsértése mellett továbbra is ezen megjelölés alatt folytassák tevékenységüket, és e szakorvosok, valamint a fogorvosok közötti egyenlő elbánás annyiban nem valósul meg, hogy a szakorvosok tevékenységük ugyanolyan feltételek melletti gyakorlására jogosultak, mint az irányelv A mellékletében felsorolt oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok birtokosai (fogorvosok).
Jogi háttér
A közösségi jog
Általános rendelkezések
2 Az „elismerési” és az „összehangolási” irányelveknek többek között az EK‑Szerződés azon rendelkezései képezik jogalapját, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának megvalósítását és a letelepedés, valamint a szolgáltatások szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetését célozzák.
3 Negyedik preambulumbekezdése szerint az első említett irányelv célja a fogorvosi oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismerése, amelyek alapján fogorvosi tevékenységeket lehet megkezdeni és folytatni, továbbá az irányelv célja a fogszakorvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismerése.
4 Az „elismerési” irányelv hatodik preambulumbekezdése és az „összehangolási” irányelv első preambulumbekezdése szerint a fogászati szakosodások számát és az ilyen szakosodásokhoz szükséges képzések típusát vagy időtartamát illetően összehangoló rendelkezéseket kell hozni, hogy a tagállamok előrehaladhassanak az okleveleknek, bizonyítványoknak és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványoknak az „összehangolási” irányelvben előírt kölcsönös elismerésében.
5 Az „összehangolási” irányelv 1. cikke szerint a tagállamok az „elismerési”irányelv 1. cikkében említett címek szerinti fogászati tevékenységet elkezdeni és folytatni kívánó személyek számára előírják, hogy az „elismerési” irányelv A. mellékletében említett oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal rendelkezzenek, amely biztosítja, hogy a képzési időszak alatt megszerezték az „összehangolási” irányelvben meghatározott megfelelő ismereteket és tapasztalatot. Ez utóbbi irányelv 1. cikke (2) bekezdése pontosítja különösen, hogy e képzés nappali tagozaton legalább öt évig tart.
6 Az „elismerési” irányelv 1. cikke tartalmazza a fogorvosi tevékenységek címeinek megjelölésére vonatkozó listát. Ezt a cikket az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1994. L 241., 21. o. és HL 1995. L 1., 1. o.), többek között a következő megjelöléssel egészítette ki:
„Ausztriában: az az okirat, amelyről Ausztria legkésőbb 1998. december 31‑ig értesíti a tagállamokat és a Bizottságot.”
7 Az „elismerési” irányelv A. melléklete, mely a 2001/19 irányelvvel került hozzáadásra, a fogorvosok oklevelei, bizonyítványai vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványai tekintetében tartalmaz egy listát. Ausztria tekintetében a melléklet szerint az oklevél megnevezése „Bescheid über die Verleihung des akademischen Grades »Doktor der Zahnheilkunde«”, (a „fogorvos” egyetemi végzettség odaítéléséről szóló oklevél), melyet az egyetemek orvosi kara bocsát ki.
Az Ausztriát érintő átmeneti szabályok
8 A „elismerési” irányelv 19b. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Attól az időponttól, amikor Ausztria meghozza az ezen irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket, az ezen irányelv 1. cikkében említett tevékenységek gyakorlása tekintetében a tagállamok elismerik azokat az orvosi okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványokat, amelyeket Ausztriában ítéltek oda azoknak a személyeknek, akik egyetemi tanulmányaikat 1994. január 1. előtt kezdték meg, ha ezeket az okiratokat egy, a hatáskörrel rendelkező osztrák hatóságok által kiadott olyan igazolás kíséri, amely tanúsítja, hogy [a fogak, a száj, az állkapcsok és kapcsolódó szövetek rendellenességeinek és betegségeinek megelőzésével, diagnosztizálásával és gyógykezelésével kapcsolatos tevékenységeket] ezek a személyek az igazolás kiadását megelőző öt év során legalább három egymást követő évig ténylegesen, jogszerűen és főtevékenységként gyakorolták Ausztriában, valamint hogy ezek a személyeknek ugyanolyan feltételek mellett jogosultak az említett tevékenységek folytatására, mint az ezen irányelv 3. cikkének m) pontjában említett oklevéllel, bizonyítvánnyal vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal rendelkezők.
Az első albekezdésben említett hároméves gyakorlat követelményétől el kell tekinteni azon személyek esetében, akik sikeresen elvégeztek legalább hároméves olyan tanulmányokat, amelyeket a hatáskörrel rendelkező hatóságok igazolása szerint a[z „összehangolási”] irányelv 1. cikkében említett képzéssel egyenértékűnek kell elismerni.”
A címek használatára vonatkozó rendelkezések
9 Az „elismerési” irányelv V., „a tudományos címek használata” címet viselő fejezete alá tartozó egyetlen cikk, a 8. cikk a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 7. cikk sérelme nélkül, a befogadó tagállamok biztosítják, hogy ha egy tagállam állampolgára megfelel a […] és 19. cikkben megállapított feltételeknek, jogosult a származási tagállamnak, vagy annak a tagállamnak, ahonnan érkezett, a nyelvén használni az illető állam törvényes tudományos címeit vagy – ahol az alkalmazható – azok rövidítéseit, amennyiben ezek nem azonosak a szakmai címmel. A befogadó tagállamok előírhatják, hogy a cím után fel kell tüntetni a címet odaítélő intézmény vagy vizsgabizottság nevét és székhelyét.
(2) Ha a származási tagállamban, vagy abban a tagállamban, ahonnan a külföldi állampolgár érkezett, használt tudományos cím a befogadó tagállamban összetéveszthető egy olyan címmel, amely abban a tagállamban olyan kiegészítő képzést tesz kötelezővé, amelyet az érintett személy nem végzett el, a befogadó tagállam előírhatja, hogy az illető személy a befogadó tagállam által meghatározott megfelelő formában használja a származási tagállamban, vagy abban a tagállamban, ahonnan érkezett, alkalmazott címet.”
10 Az irányelv 17. cikk (1) bekezdésének rendelkezései szerint:
„Ha egy befogadó tagállamban az 1. cikkben említett tevékenységgel kapcsolatos szakmai megnevezések használata szabályokhoz kötött, más tagállamok olyan állampolgárának, aki eleget tesz a […] 19. cikkben megállapított feltételeknek, a befogadó tagállamnak azt a szakmai megnevezését kell használnia, amely abban az államban megfelel az általa teljesített képesítési feltételeknek, és a rövidített megnevezést kell használnia.”
A nemzeti szabályozás
A „Dentist” foglalkozásra vonatkozó szabályok
11 1975. december 31‑ig Ausztriában létezett egy különleges képzés, mely lehetővé tette a „Dentist” foglalkozás gyakorlását. E foglalkozási ág tagjai, akik a fogorvosi tevékenység egy részét gyakorolják, egy hároméves nem egyetemi képzést végeznek, és az osztrák kormány szerint nem tekinthetők az orvosokkal egyenrangúaknak. A „Dentist” foglalkozás gyakorlását a fogtechnikusokra vonatkozó törvény szabályozza. A jelen ügyben ez a törvény az 1999. március 10‑i szövetségi törvénnyel (BGBl. I., 45/1999) módosított szerkezetben irányadó.
12 Ugyanezen törvény 6. cikke (1) bekezdése szerint a „Dentist” jogosult tevékenységét a „Zahnarzt” megjelölés alatt folytatni, és e foglalkozásmegjelölés mellett a „Dentist” képzettség megjelölést zárójelben hozzáfűzni.
13 A fogtechnikusokra vonatkozó törvény 4. cikkének (3) bekezdése szerint a fogtechnikus kamara (Dentistenkammer) állítja ki kérelemre az „elismerési” irányelv 19b. cikke szerinti, a más tagállamban folytatott fogorvosi tevékenység folytatását lehetővé tevő igazolást.
A „Facharzt für Zahn-, Mund- und Kieferheilkunde” foglalkozásra irányadó szabályok
14 Az Osztrák Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásakor e tagállamban nem létezett a fogorvosok számára olyan képzés, mely megfelelt volna az „összehangolási” irányelv 1. cikkében foglalt feltételeknek. A fogak gyógyítását olyan orvosok végezték, akik általános orvosi tanulmányaikat és doktorrá avatásukat követően fogorvosi szakképesítést szereztek, és foglalkozásukat a „Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde” megjelölés alatt folytatták.
15 Az „összehangolási” és az „elismerési” irányelv rendelkezéseinek való megfelelés kötelezettsége miatt az Osztrák Köztársaságnak az Unióhoz történt csatlakozását követően új képzési rendszert kellett bevezetnie a fogorvosi szakképzésbe való bejutás tekintetében. E célból fogadták el az 1998. november 10‑i orvosi törvényt. A jelen ügyben e törvény a 2001. augusztus 10‑i szövetségi törvénnyel (BGBl. I., 110/2001) módosított szerkezetben irányadó.
16 Az orvosi törvény egy új fogorvosi (Zahnarzt) képzési rendszert vezetett be, amely 1998. augusztus 1‑jén lépett hatályba. Egyidejűleg a végzett orvosok számára nyitva álló, a fogorvosi tevékenység folytatását lehetővé tevő fogorvosi képzéseket a 2000/2001‑es egyetemi tanévvel megszüntették.
17 E törvény 17. cikkének (1) bekezdése szerint a fogorvosi tevékenységek önálló folytatása kizárólag a fogorvosok (»Zahnärzte«) és a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok (»Fachärzten für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde«) számára tartották fenn.
18 A nevezett törvény 23. cikke szerint, mely a „Fogalommeghatározások” címet viseli, és a törvény harmadik fejezetében található, a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben az egyes szabályok eltérően nem rendelkeznek, e fejezetben
1) az »orvos« (»orvosi«) általános megjelölés vonatkozik az összes orvosra, függetlenül attól, hogy »általános orvos« (Arzt für Allgemeinmedizin), »teljes jogú orvos« (approbierter Arzt), »szakorvos« (Facharzt) vagy »fogorvos« (Zahnarzt) vagy »orvosgyakornok« (Turnusarzt) megjelölés alatt jogosultak tevékenységüket folytatni.
2) A »szakorvos« (Facharzt) megjelölés vonatkozik minden szakorvosra, beleértve a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosokat (Fachärzten für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde) is.”
19 A szakmai címek viselését az orvosi törvény 43. és 44. cikke szabályozza. A 43. cikk (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok (Fachärzten für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde) vagy a »fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvos« [Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde] címet vagy a »fogorvos« [Zahnarzt] címet jogosultak viselni.
A pert megelőző eljárás
20 1999. július 26‑án az Osztrák Köztársaság közölte a Bizottsággal az „elismerési” irányelv 1. cikkének megfelelően a „Zahnarzt”, a „Zahnarzt (Dentist)” és a „Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde” megjelöléseket. Úgyszintén értesítette a Bizottságot és a többi tagállamot a „Dentist” képzés elvégzéséről szóló diplomáról az „elismerési” irányelv A mellékletébe való felvétel céljából. A diploma a „Prüfungszeugnis über die staatliche Dentistenprüfung, ausgestellt von der Österreichischen Dentistenkammer, Lehrinstitut für Dentisten, und Bescheinigung über die einjährige Tätigkeit als Dentistenassistent” (Az osztrák fogtechnikus kamara és a Lehrinstitut für Dentisten által kiállított vizsgabizonyítvány az állami fogtechnikusi vizsgáról és az egyéves fogtechnikus‑asszisztensi tevékenységről) címet viseli.
21 Mivel a Bizottság a „Dentist” és a „Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde” foglalkozások gyakorlására vonatkozó osztrák jogszabályokat az „elismerési” és az „összehangolási” irányelvekkel összeegyeztethetetlennek találta, megindította az EK 226. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást. Miután az Osztrák Köztársaságot véleményadásra szólította fel, a Bizottság 2001. július 18‑án indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben felszólította az Osztrák Köztársaságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a véleményben foglaltaknak a közzétételétől számított két hónapon belül történő teljesítésére. Mivel úgy ítélte meg, hogy a helyzet az osztrák hatóságoknak az indokolással ellátott véleményre adott válaszában közölt észrevételek ellenére sem kielégítő, a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.
A keresetről
A „Dentist” foglalkozásra vonatkozó első kifogásról
22 Ez a kifogás két részből áll, melyeket egymástól elkülönített módon kell vizsgálni.
A fogtechnikusokról szóló törvény 6. cikkének (1) bekezdéséről
23 Az első kifogás első részében a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a fogtechnikusokról szóló törvény 6. cikke (1) bekezdése, mely lehetővé teszi a „Dentisten” számára foglalkozásuknak a „Zahnarzt” megjelölés alatt történő folytatását, ellentétes az „összehangolási” irányelv 1. cikkével, amennyiben a fogtechnikusok nem felelnek meg az e cikkben meghatározott, a fogorvosi tevékenységnek az „elismerési” irányelv 1. cikkében felsorolt megjelölések alatti, közöttük az Oszták Köztársaságra érvényes „Zahnarzt” megjelölés alatti folytatására előírt képzési követelményeknek.
24 A osztrák kormány észrevételeiben nem nyilvánított véleményt az első kifogás e vonatkozásában.
25 Nem vitás, hogy a „Dentisen” képzés egy csupán hároméves nem egyetemi képzés, mely az „összehangolási” irányelv 1. cikke (2) bekezdése követelményeinek így nem felel meg. A Bizottság ezért joggal indult ki abból, hogy az Osztrák Köztársaság által közölt, e képzés elvégzését igazoló diplomát nem lehetett volna felvenni az „elismerési” irányelv A mellékletébe.
26 A fogtechnikusokról szóló törvény 6. cikkének (1) bekezdése ezért ellentétes az „összehangolási” irányelv 1. cikkével, mivel lehetővé teszi a fogászati tevékenység „Zahnarzt” megjelölés alatt történő folytatását olyan személyek számára is, akik nem felelnek meg az e cikkben e tevékenységnek ezen megjelölés alatti folytatására előírt képzési követelményeknek.
27 Ilyen körülmények között a Bizottság első kifogásának első része megalapozott.
A fogtechnikusokról szóló törvény 4. cikke (3) bekezdéséről
28 Első kifogásának második részében a Bizottság lényegében azt adja elő, hogy a fogtechnikusokról szóló törvény 4. cikke (3) bekezdése ellentétes az „elismerési” irányelv 19b. cikkével, mivel az e 19b. cikkben meghatározott tanúsítvány kiadását akkor is előírja, ha a 19b. cikk szerinti feltételek nem állnak fenn.
29 Az osztrák kormány előadja, hogy a „Dentisten” nem tartoznak az „elismerési” irányelv 19b. cikkének hatálya alá, mivel nincs „orvosi diplomájuk” (Arztdiplom”), és nem vesznek részt egyetemi képezésben.
30 Ennek következtében a Bizottság első kifogásának második része is megalapozott.
A Bizottság fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosokra vonatkozó második kifogásáról
31 A Bizottság lényegében azt adja elő, hogy a körülmény, miszerint a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok Ausztriában a „fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvos” (Fachärzten für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde) cím használatára jogosultak, és ugyanakkor nem kell a „fogorvos” (Zahnarzt) címet használniuk, ellentétes az „elismerési” irányelv 19b. cikkével.
32 Mindenekelőtt arra kell utalni, hogy akkor is, ha a Bizottság keresetében az orvosokról szóló törvény 17. és 23. cikkét idézi, a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok számára a „Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde” cím használatát lehetővé tevő és a Bizottság által kifogásolt jogosultság e törvény 43. cikke (7) bekezdéséből következik.
33 A Bizottság az „elismerési” irányelv 19b. cikkének szó szerinti értelmezésére támaszkodik. Előadja, hogy e cikk első mondata alapján „az A melléklet szerinti orvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok birtokosai” a fogorvosok, akik csak a fogorvos („Zahnarzt”) megjelölés alatt jogosultak tevékenységük folytatására. Az e cikk által felállított, arra vonatkozó követelményeknek való megfelelés, miszerint az érintetteknek jogosultaknak kell lenniük tevékenységüket „ugyanolyan feltételek mellett” folytatni, a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok is csak e címet jogosultak használni, minden más cím kizárásával.
34 Az osztrák kormány csak arra utal, hogy a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok jogosultak tevékenységüket a „Zahnarzt” cím alatt folytatni.
35 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az „elismerési” irányelv 19b. pontja, a Bizottság előadásától eltérően, nem irányadó abban a kérdésben, hogy azoknak az orvosoknak, akikre e cikk vonatkozik, kötelezően ugyanazt a címet kell‑e viselniük, mint a fogorvosoknak, vagy inkább csak jogosultak annak viselésére. Az a feltétel, aminek alapján az érintettek „ugyanolyan feltételek mellett jogosultak az említett tevékenységek folytatására”, mint a fogorvosok, két értelmezést tesz lehetővé. Egyrészt a 19b. cikket, mint azt a Bizottság előadta, úgy is lehet értelmezni, hogy az felállít egy feltételt, melynek következtében a kérdéses tevékenységek „ugyanolyan feltételek mellett” folytatandók, amely összeegyeztethetetlen lenne azzal, hogy Ausztriában a két érintett foglalkozáscsoportra nem ugyanazok a feltételek vonatkoznak, ami a címek viselésének engedélyezését illeti. Másrészt azonban ez a rendelkezés, ha a hangsúlyt a „feljogosít” igére helyezzük, úgy is értelmezhető, mint amely csak azt követeli meg, hogy a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosoknak „jogosultaknak” kell lenniük – mint ahogy jogosultak is az orvosokról szóló törvény 43. cikke (7) bekezdése szerint – ugyanazt a címet viselni, mint a fogorvosok, és ezáltal jogosultak – de nem kötelesek – ugyanazon feltételek mellett, mint ez utóbbiak, a „Zahnarzt” cím alatt folytatni tevékenységüket.
36 Mivel a 19b. cikk szövege nem teszi lehetővé a döntést ebben a kérdésben, ezt a rendelkezést az „elismerési” és „összehangolási” irányelv egyéb rendelkezéseivel összevetve kell értelmezni. E tekintetben rá kell mutatni, hogy az első irányelv 8. és 17. cikke a címek használatáról tartalmaz speciális előírásokat, melyek azt mutatják, hogy a közösségi jogalkotó, a Bizottság által előadottaktól eltérően, nem szándékozta előírni egységes címek használatát a fogászati tevékenységek területén. Ezt a megállapítást az is megerősíti, hogy az „elismerési” irányelv 1. cikke szerinti lista néhány tagállam tekintetében egynél több címet tartalmaz.
37 Az „elismerési” és az „összehangolási” irányelv világosan elkülöníti egymástól a fogorvos és az orvos foglalkozást, a Bizottság ennek ellenére nem adott elő olyan szempontot, mely bizonyítaná azt, hogy az orvosok 19b. cikk szerinti, foglalkozásuknak a „Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde” cím alatti gyakorlására történő feljogosítása valós veszélyt jelentene a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok, valamint a többi orvos összetévesztése tekintetében.
38 Mindenesetre azt meg kell állapítani, hogy a Bizottság állításától eltérően sem az „elismerési” irányelv 19. cikke, sem pedig annak 8. és 17. cikke nem tartalmaz korlátozásokat azon foglalkozási címek pontos szövege tekintetében, amelyeket a tagállamok területükön engedélyezhetnek.
39 Az „elismerési” irányelv 19b. cikkének hatálya alá tartozó orvosok a „Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde” cím elhagyására vonatkozó kötelezettsége a „Zahnarzt” cím javára arra vezetne, hogy a betegekkel szemben fogorvosoknak tűnnének, és nem tudnának az első sorban megszerzett általános orvosi képesítésükre és képességükre utalni, amely által megnehezülne foglalkozásuk gyakorlása (lásd e tekintetben a C‑202/99. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2001. november 29‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑9319. o.] 51. pontját).
40 Végül az orvosokról szóló törvény 43. cikkének (7) bekezdése által a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok számára biztosított lehetőség, tevékenységüknek a „Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde” cím alatti folytatása az átláthatóság miatt is jogosnak tűnik, mivel lehetővé teszi a felek számára a fogorvosok, akik az orvosokról szóló törvény szerinti teljes fogorvosi képzést végezték el („Zahnarzt”), valamint az általános orvosok, akik a diplomát követően fogorvosi szakképesítést szereztek („Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde) közötti különbségtételt.
41 Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a „Facharzt für Zahn‑, Mund‑ und Kieferheilkunde” cím nem vehető fel az „elismerési” irányelv 1. cikkébe, mivel ezen orvosok képzése nem felel meg az „összehangolási” irányelv 1. cikke szerinti feltételeknek, mivel az „elismerési” irányelv 19b. cikkét – mint azt a Bizottság előadta – azért illesztették be az irányelvbe, hogy a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok számára lehetővé tegyék tevékenységük további gyakorlását.
42 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság jogalap nélkül hivatkozik arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a tagállamok nem hozhatnak létre olyan fogorvosi kategóriákat, amelyek a kérdéses irányelvekben felsorolt egyetlen kategóriának sem felelnek meg (a C‑40/93. sz., Bizottság kontra Olaszország ügben 1995. június 1‑jén hozott ítélet [EBHT 1995., I‑1319. o.] 24. pontja). Eltérően attól a tagállamtól, amelyről ebben az ítéletben szó van, az Osztrák Köztársaság egyrészt nem alkotta meg az új kategóriát (fogászati tevékenységet gyakorlók), hanem csupán egy már meglévő kategóriát tartott fenn, másrészt pedig a fog‑, száj‑ és állkapocs‑szakorvosok a fogászati tevékenységet végzőknek nem olyan kategóriáját alkotják, amely ne szerepelne az „elismerési” és az „összehangolási” irányelvben. Sőt, kifejezetten az első irányelv 19b. cikke tárgyát képezik.
43 Mindezekre tekintettel a Bizottság második kifogását el kell utasítani.
44 A fenti megfontolások alapján meg kell állapítani, hogy az Osztrák Köztársaság nem teljesítette a 78/686 irányelv 1. és 19b. cikkéből és az „elismerési” irányelv 1. cikkéből eredő kötelezettségeit, amennyiben a fogtechnikusokról szóló törvény (Dentistengesetz) 4. cikkének (3) bekezdésével és 6. cikkével lehetővé teszi az osztrák fogtechnikusok „Dentisten” számára tevékenységük „Zahnarzt” (fogorvos), illetve „Zahnarzt (Dentist)” [fogorvos(fogtechnikus)]cím alatt történő gyakorlását, valamint azt, hogy hivatkozzanak az „elismerési” irányelv 19b. cikke szerinti eltérést megengedő szabályokra, noha nem felelnek meg az „összehangolási” irányelv 1. cikkében felállított legkisebb követelményeknek; egyebekben a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Osztrák Köztársaság nem kérte, hogy a Bizottság viselje az eljárás költségeit. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 3. §‑a értelmében azonban a Bíróság elrendelheti a költségek megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike viselje saját költségeit, amennyiben valamennyi fél részben pernyertes, részben pervesztes. Mivel a Bizottság és az Osztrák Köztársaság kérelmei tekintetében részben pernyertes, részben pervesztes, maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján, a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) Az Osztrák Köztársaság nem teljesítette a 2001. május 14‑i 2001/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a fogorvosi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről, illetve a szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő intézkedésekrõl szóló, 1978. július 25‑i 78/686/EGK tanácsi irányelv 1. és 19b. cikkéből, valamint a 2001/19 irányelvvel módosított, a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, a fogorvosok tevékenységére vonatkozó rendelkezések összehangolásáról szóló, 1978. július 25‑i 78//687/EGK tanácsi irányelv 1. cikkéből eredő kötelezettségeit, amennyiben az osztrák fogtechnikusok („Dentisten”) számára a fogtechnikusokról szóló törvény („Dentistengesetz”) 6. cikkével és 4. cikke (3) bekezdésével lehetővé teszi, hogy
– tevékenységüket a „Zahnartzt” (fogorvos), illetve „Zahnarzt (Dentist)” (fogorvos [fogtechnikus]) megjelölés alatt gyakorolják és
– igénybe vegyék a 78/686 irányelv 19b. pontja szerinti eltérést megengedő szabályokat, noha nem felelnek meg a 78/687 irányelv 1. cikkében felállított minimumkövetelményeknek, melyek ahhoz szükségesek, hogy ezen irányelvek hatálya alá tartozzanak.
2) A keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) Az Osztrák Köztársaság és az Európai Közösségek Bizottsága maguk viselik saját költségeiket.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: német.
Top