A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2014. november 5. ( *1 )
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Szociálpolitika — A részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás — A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve — Az eltartott gyermek után járó támogatást megállapító kollektív szerződés — A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalóknak fizetett támogatás pro rata temporis elv alapján történő számítása”
A C‑476/12. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (Ausztria) a Bírósághoz 2012. október 24‑én érkezett, 2012. szeptember 13‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Österreichischer Gewerkschaftsbund
és
a Verband Österreichischer Banken und Bankiers
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: A. Tizzano tanácselnök, S. Rodin, A. Borg Barthet, E. Levits (előadó) és M. Berger bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. szeptember 25‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
—
az Österreichischer Gewerkschaftsbund képviseletében A. Ehm Rechtsanwalt,
—
a Verband Österreichischer Banken und Bankiers képviseletében B. Hainz Rechtsanwalt,
—
az Európai Bizottság képviseletében B. Eggers és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2014. február 13‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1998. április 7‑i 98/23/EK tanácsi irányelvvel (HL L 131., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 278. o.) módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15‑i 97/81/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 14., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 267. o.; a továbbiakban: 97/81 irányelv) mellékletében szereplő, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló, 1997. június 6‑án kötött keretmegállapodás (a továbbiakban: részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás) 4. szakaszának, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 28. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2
E kérelmet az Österreichischer Gewerkschaftsbund (osztrák szakszervezeti szövetség) és a Verband Österreichischer Banken und Bankiers (osztrák bankok és bankárok szövetsége, a továbbiakban: VÖBB) között a bankok alkalmazottaira és a bankárokra alkalmazandó kollektív szerződés (a továbbiakban: CCBB) alapján fizetett, eltartott gyermek után járó támogatás tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós szabályozás
3
A részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás 1. szakaszának a) pontja értelmében e keretmegállapodás célja „a részmunkaidőben foglalkoztatottak megkülönböztetésének kiküszöbölése és a részmunkaidős munka minőségének javítása”.
4
E keretmegállapodásnak „A megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalmának elve” címet viselő 4. szakasza a következőket írja elő:
„1.
A foglalkoztatási feltételek szempontjából a részmunkaidőben foglalkoztatottak nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatottak, csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható.
2.
Adott esetben az időarányosság elvét (pro rata temporis) kell alkalmazni.
[…]”
Az osztrák szabályozás
5
A munkaidőről szóló törvény (Arbeitszeitgesetz) 19d. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül, ha a megállapodás szerinti heti munkaidő átlagában nem éri el a törvényben meghatározott rendes munkaidőt vagy a kollektív tárgyalások során meghatározott, ennél rövidebb rendes munkaidőt.
[...]
(6) A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók részmunkaidős foglalkoztatásuk miatt nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív okok alapján igazolható […].
(7) A peres eljárásban a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a kedvezőtlenebb feltétel nem az adott tevékenység részmunkaidős jellegén alapul.”
6
A CCBB „Szociális ellátások” elnevezésű III. fejezete alapján „[a] családi támogatásokat és az eltartott gyermek után járó támogatásokat szociális ellátásként nyújtják”.
7
A CCBB „Családi támogatás” című 21. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:
„A részmunkaidőben foglalkoztatott […] munkavállalóknak járó családi támogatást a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra alkalmazandó összegnek […] a kollektív szerződésben előírt heti rendes munkaidővel (vagyis 38,5 óra) történő elosztásával és az eredménynek a megállapodás szerinti heti munkaidő óraszámával történő megszorzásával számítják ki.”
8
A CCBB‑nek az „Eltartott gyermek után járó támogatás” című 22. cikke a következőképpen szól:
„(1) A munkavállalók eltartott gyermek után járó támogatásra jogosultak minden olyan gyermek után, akire vonatkozóan igényelhetik a jogszabály alapján járó családi támogatást, és ebben bizonyítottan részesülnek is [...].
[…]
(4) A […] 21. cikk (2) bekezdése analógia útján alkalmazandó az eltartott gyermek után járó támogatásra.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9
Az Österreichischer Gewerkschaftsbund, az osztrák bankszektor alkalmazottai tekintetében hatáskörrel rendelkező szervként kérelmet nyújtott be a munkaügyi és társadalombiztosítási bíróságokról szóló törvény (Arbeits‑ und Sozialgerichtsgesetz, BGBl. 104/1985.) 54. cikkének (2) bekezdésében előírt különös eljárás alapján.
10
A VÖBB, mint az osztrák bankszektor munkáltatóinak képviseletére hatáskörrel rendelkező szerv ellen benyújtott e kérelem arra irányul, hogy az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) állapítsa meg, hogy a CCBB hatálya alá tartozó, részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók az e kollektív szerződés 22. cikkének (1) bekezdésében megállapított, eltartott gyermek után járó teljes támogatásra, nem pedig kizárólag a munkaidejük időtartamával arányosan számított összegre jogosultak.
11
Ilyen körülmények között az Oberster Gerichtshof, mivel az előtte folyamatban lévő ügyben kétsége merült fel a pro rata temporis elv terjedelmével kapcsolatban, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1)
Az ellátás jellege alapján (mint indokolt intézkedés) alkalmazandó‑e a [részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás] 4. szakaszának 2. pontjában előírt időarányosság elve (pro rata temporis) arra a kollektív szerződésben (kollektív megállapodásban) szabályozott, az eltartott gyermek után járó támogatásra, amely a munkáltató által nyújtott olyan szociális ellátás, amelynek célja a támogatással érintett gyermek vonatkozásában a gyermeknevelés szülőket terhelő pénzügyi terheinek részbeni fedezése?
2)
Az 1. kérdésre adandó nemleges válasz esetén:
Úgy kell‑e értelmezni a [részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás] 4. szakaszának 1. pontját, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókkal szemben alkalmazott, az eltartott gyermek után járó támogatáshoz való joguk munkaidőhöz viszonyított arányos csökkentését magában foglaló eltérő bánásmód – a meghatározott szociál‑ és gazdaságpolitikai cél, valamint az elérésére alkalmas intézkedések meghatározása területén a szociális partnerek rendelkezésére álló széles körű mérlegelési mozgástér figyelembevételével – objektív okokkal igazolható, feltéve hogy az arányosítás tilalma
a)
megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a szülői jogon járó részmunkaidős munkavégzést, és/vagy a szülői szabadság alatti csekély mértékű munkavégzés formájában való részmunkaidős foglalkoztatást, és/vagy
b)
több részmunkaidős foglalkoztatott munkavállalóval rendelkező munkáltatókat terhelő súlyosabb pénzügyi terhek révén a piaci verseny torzításához, valamint a munkáltatók részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók alkalmazására való hajlandóságának csökkenéséhez vezet, és/vagy
c)
előnyben részesíti azon részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat, akik további részmunkaidős munkaviszonyokkal rendelkeznek, és többszörösen jogosultak az eltartott gyermek után járó támogatáshoz hasonló, kollektív szerződésben rögzített ellátásra, és/vagy
d)
előnyben részesíti a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat, mert a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókhoz képest több szabadidővel, és ezért jobb lehetőségekkel rendelkeznek a gyermekgondozásra?
3)
Amennyiben az 1. és a 2. kérdésre nemleges válasz adandó:
Úgy kell‑e értelmezni az [Európai Unió Alapjogi Chartájának] 28. cikkét, hogy olyan munkajogi rendszerben, amelyben különösen válogatott és szakképzett kollektív szerződéses partnerek egybehangzó szociálpolitikai értékelései alapján határozzák meg a munkajogi minimumszabályok lényeges részét, abban az esetben, ha (a nemzeti gyakorlat értelmében) egy kollektív szerződésnek csupán valamely (az uniós jog szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértő) részletszabálya (a jelen ügyben a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók eltartott gyermek után járó támogatása arányosítása) semmis, e semmisség az e szabályozási területre (a jelen ügyben az eltartott gyermek után járó támogatásra) vonatkozó valamennyi kollektív szerződéses rendelkezésre kiterjed?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
12
Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a pro rata temporis elv alkalmazandó az olyan kollektív szerződés, mint a CCBB alapján a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkáltatója által fizetett, eltartott gyermek után járó támogatás összegének a számítására.
13
E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében előadott információk alapján az eltartott gyermek után járó érintett támogatás nem törvény által előírt állami ellátás. Azt a munkáltató a szerződő felek által tárgyalt kollektív szerződés alapján az eltartott gyermekkel rendelkező munkavállalóknak fizeti.
14
Ebből következik, hogy e támogatást még akkor sem lehet a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) értelmében vett „szociális biztonsági ellátásnak” minősíteni, ha az említett támogatás az e rendeletben megállapított bizonyos ellátások által kitűzött célokhoz hasonló célokat is követ.
15
Másodszor meg kell állapítani, hogy a tárgyalás során megerősített ugyanezen információk alapján az alapügy felei egyetértenek abban, hogy az érintett támogatás a munkavállalónak fizetett díjazásnak minősül.
16
Az eltartott gyermek után járó támogatás e minősítése, amint a főtanácsnok az indítványának 36. pontjában megjegyezte, megfelel az uniós jogból adódó minősítésnek. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdése szerint „díjazás” a rendes alap‑ vagy minimálbér, illetve illetmény, valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az említett fogalom alatt kell érteni valamennyi, a munkáltató által a munkavállalónak a munkaviszonyára tekintettel akár közvetetten fizetett vagy a jövőben fizetendő juttatást (lásd: Hliddal és Bornand ítélet, C‑216/12 és C‑217/12, EU:C:2013:568, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
17
Ebben a vonatkozásban a Bíróság pontosította, hogy e juttatások jogi jellegének nincs jelentősége az EUMSZ 157. cikk alkalmazása szempontjából, amennyiben azokat a munkaviszonnyal kapcsolatban nyújtják (Krüger‑ítélet, C‑281/97, EU:C:1999:396, 16. pont).
18
A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy ugyan a munkáltató által nyújtott számos juttatás szociálpolitikai megfontolásokat is tükröz, valamely ellátás díjazás jellegét nem lehet kétségbe vonni akkor, ha a munkavállaló a munkaviszonyának a fennállása miatt jogosult arra, hogy a munkáltatójától a szóban forgó ellátást kapja (Barber‑ítélet, C‑262/88, EU:C:1990:209, 18. pont).
19
Márpedig, mivel az eltartott gyermek után járó támogatás a munkavállaló díjazásának a részét képezi, e támogatást a munkaviszonynak az ez utóbbi és a munkáltató között egyetértésben megállapított feltételei határozzák meg.
20
Ebből következik, hogy ha e munkaviszony feltételei alapján a munkavállalót részmunkaidőben foglalkoztatják, meg kell állapítani, hogy az eltartott gyermek után járó támogatás pro rata temporis elv alapján történő számítása a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében objektíve igazolt, és e keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontja értelmében helyénvaló (lásd analógia útján: Heimann és Toltschin ítélet, C‑229/11 és C‑230/11, EU:C:2012:693, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21
E tekintetben meg kell jegyezni egyrészt, hogy az alapügyben szóban forgó ellátás jellege nyilvánvalóan nem lehet akadálya a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás 4. szakasza 2. pontja alkalmazásának, mivel a munkavállalónak készpénzben fizetett juttatások részét képező, eltartott gyermek után járó támogatás osztható ellátás (lásd analógia útján: Impact‑ítélet, C‑268/06, EU:C:2008:223, 116. pont; Bruno és társai ítélet, C‑395/08 és C‑396/08, EU:C:2010:329, 34. pont).
22
Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már alkalmazta a pro rata temporis elvet a munkáltató által fizetendő és a részmunkaidős munkaviszonyhoz kapcsolódó más ellátások esetében.
23
Így a Bíróság megállapította, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás esetén az uniós joggal nem ellentétes sem az öregségi nyugdíj pro rata temporis elv alapján történő számítása (lásd ebben az értelemben: Schönheit és Becker ítélet, C‑4/02 és C‑5/02, EU:C:2003:583, 90. és 91. pont), sem pedig az, hogy a fizetett éves szabadságot ugyanezen elv alapján számítsák ki (lásd ebben az értelemben: Zentralbetriebsrat der Landeskrankenhäuser Tirols ítélet, C‑486/08, EU:C:2010:215, 33. pont; Heimann és Toltschin ítélet, EU:C:2012:693, 36. pont).
24
Ugyanis az említett ítéletek alapjául szolgáló ügyekben a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejéhez képest csökkentett munkaidő figyelembevétele olyan objektív kritériumnak minősült, amely lehetővé tette az érintett munkavállalók jogosultságainak arányos csökkentését.
25
A fenti megállapítások összességére tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy a pro rata temporis elv alkalmazandó az olyan kollektív szerződés, mint a CCBB alapján a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkáltatója által fizetett, eltartott gyermek után járó támogatás összegének a számítására.
A második és a harmadik kérdésről
26
Az első kérdésre adott válaszra tekintettel nem kell megválaszolni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második és harmadik kérdést.
A költségekről
27
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
Az 1998. április 7‑i 98/23/EK tanácsi irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15‑i 97/81/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló, 1997. június 6‑án kötött keretmegállapodás 4. szakaszának 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy a pro rata temporis elv alkalmazandó az olyan kollektív szerződés, mint az osztrák bankok alkalmazottaira és bankárokra alkalmazandó kollektív szerződés alapján a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkáltatója által fizetett, eltartott gyermek után járó támogatás összegének a számítására.
Aláírások
( *1 ) Az eljárás nyelve: német.
Top