A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2016. november 10. ( *1 )
„Fellebbezés — Európai uniós védjegy — Rácsszerkezetű oldalakkal rendelkező kocka formájából álló térbeli védjegy — Törlési kérelem — A törlési kérelem elutasítása”
A C‑30/15. P. sz. ügyben,
a Simba Toys GmbH & Co. KG (székhelye: Fürth [Németország], képviseli: O. Ruhl Rechtsanwalt)
fellebbező félnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2015. január 26‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: D. Botis és A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
a Seven Towns Ltd (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik: K. Szamosi és M. Borbás ügyvédek)
beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, E. Regan, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev és S. Rodin (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: V. Giacobbo‑Peyronnel tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. március 2‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2016. május 25‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1
Fellebbezésével a Simba Toys GmbH & Co. KG az Európai Unió Törvényszékének 2014. november 25‑iSimba Toys kontra EUIPO – Seven Towns (rácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája) ítéletének (T‑450/09, EU:T:2014:983, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának (a továbbiakban: fellebbezési tanács) a felperes és a Seven Towns Ltd közötti törlési eljárással kapcsolatban 2009. szeptember 1‑jén hozott határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) (R 1526/2008‑2. sz. ügy) hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetét.
Jogi háttér
2
A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendeletet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.; a továbbiakban: 40/94 rendelet) hatályon kívül helyezte és felváltotta az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.), amely 2009. április 13‑án lépett hatályba.
3
Ugyanakkor, figyelemmel a tényállásbeli események időpontjára, a jelen jogvitára továbbra is a 40/94 rendeletet kell alkalmazni, legalábbis azon részeit illetően, amelyek nem tisztán eljárási jellegűek.
4
A 40/94 rendelet „Feltétlen kizáró okok” című 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha
[…]
b)
nem alkalmas a megkülönböztetésre;
c)
kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak;
[…]
e)
kizárólag olyan formából áll, amely:
i.
az áru jellegéből következik; vagy
ii.
a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges; vagy
iii.
az áru értékének a lényegét hordozza;
[…]”
5
A 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A Hivatal az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a Hivatal a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.”
A jogvita előzményei
6
A jogvitának a megtámadott ítélet 1–12. pontjában kifejtett előzményeit a következőképpen lehet összefoglalni.
7
1996. április 1‑jén a Seven Towns közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz az alább ábrázolt térbeli megjelölés vonatkozásában:
8
A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 28. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő áruk vonatkozásában tették: „háromdimenziós kirakójátékok”.
9
1999. április 6‑án a szóban forgó védjegyet 162784. számon közösségi védjegyként lajstromozták. A védjegy oltalmát 2006. november 10‑én megújították.
10
2006. november 15‑én a Simba Toys kérelmet nyújtott be e védjegy törlése iránt, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének a)–c) és e) pontjával együttesen értelmezett 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozva.
11
2008. október 14‑i határozatával az EUIPO törlési osztálya e kérelmet teljes egészében elutasította.
12
2008. október 23‑án a felperes fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz e határozat ellen a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján. Fellebbezésének alátámasztásaként a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése a)–c) és e) pontjának megsértésére hivatkozott.
13
A megtámadott határozattal a fellebbezési tanács helybenhagyta a törlési osztály 2008. október 14‑i határozatát és elutasította a fellebbezést.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
14
A Törvényszék Hivatalához 2009. november 6‑án benyújtott keresetével a Simba Toys a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését kérte.
15
Keresetének alátámasztásaként a felperes nyolc jogalapot hozott fel, amelyeket a 207/2009 rendelet 75. cikke első mondatának és 76. cikke (1) bekezdése első mondatának, valamint a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának, c) pontjának, e) pontja i–iii. alpontjának, valamint 7. cikke (3) bekezdésének megsértésére alapított.
16
A megtámadott ítélettel a Törvényszék a keresetet – mint megalapozatlant – elutasította.
A felek kérelmei
17
Fellebbezésében a Simba Toys azt kéri, hogy a Bíróság:
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
—
helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és
—
a Seven Townst és az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
18
A Seven Towns és az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság:
—
utasítsa el a fellebbezést, és
—
a Simba Toyst kötelezze a költségek viselésére.
Az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitása iránti kérelemről
19
2016. július 7‑i beadványában a Seven Towns kérte az eljárás szóbeli szakasza újbóli megnyitásának elrendelését.
20
E társaság lényegében arra hivatkozik, hogy a főtanácsnok az indítványában olyan ténybeli elemekre hivatkozott, és olyan érveket vetett fel, amelyeket a felek sem a Törvényszék, sem a Bíróság előtt nem vitattak meg, többek között a szóban forgó áruk funkciójának meghatározását, a megjelölés alapvető jellemzőinek beazonosítását, valamint a kockaforma funkcionalitásának értékelését illetően.
21
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság – eljárási szabályzata 83. cikkének megfelelően – a főtanácsnok meghallgatását követően bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet az érdekeltek nem vitattak meg (lásd ebben az értelemben: 2016. április 7‑iMarchon Germany ítélet, C‑315/14, EU:C:2016:211, 19. pont).
22
Jelen esetben azonban nem ez az eset áll fenn. A jelen ügyben a Bíróság ugyanis a főtanácsnok meghallgatását követően úgy véli, hogy minden olyan információval rendelkezik, amely az ügy elbírálásához szükséges, és az ügyet nem kell olyan új tényre tekintettel vizsgálni, amely a határozatára nézve döntő jelentőségű lenne, vagy olyan érvre tekintettel vizsgálni, amelyet előtte nem vitattak meg.
23
E körülmények között a Seven Townsnak a szóbeli szakasz újbóli megnyitására vonatkozó kérelmét el kell utasítani.
A fellebbezésről
A felek érvei
24
Fellebbezésének alátámasztásaként a Simba Toys hat jogalapra hivatkozik. Első jogalapjával a Simba Toys azt állítja, hogy a Törvényszék, a megtámadott ítélet 50–77. pontjában megsértette a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontját, amelynek értelmében nem részesülhetnek védjegyoltalomban az olyan megjelölések, amelyek kizárólag az áru olyan formájából állnak, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges.
25
E tekintetben a Simba Toys először is arra hivatkozik, hogy a Törvényszék, a megtámadott ítélet 72. pontjában a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának alkalmazását – tévesen –annak a feltételnek rendelte alá, hogy a műszaki hatásra az érintett védjegy ábrázolásából legalább „kellő biztonsággal következtetni” lehessen. Ilyen „pontos kikövetkeztethetőségre vonatkozó követelmény” nem következik sem e rendelkezés szövegéből, sem az ítélkezési gyakorlatból, ráadásul ellentétes lenne a rendelkezés céljával is.
26
Másodszor, a Törvényszék szerinte túlságosan szűken értelmezte a „műszaki funkció” fogalmát, amikor a megtámadott ítélet 60. pontjában azt állapította meg, hogy a kocka oldalainak rácsszerkezete nem tölt be ilyen funkciót. A Törvényszék szerinte figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a kocka említett szerkezete és általános formája nem önkényesen választott, és ennélfogva szükségképpen műszaki jellegű.
27
Harmadszor, a felperes egy jogi hibára hivatkozik, amelyet szerinte a Törvényszék azzal vétett, hogy a megtámadott ítélet 53. pontjában a megjelölés lajstromozásának a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt ok miatti megtagadását annak a feltételnek rendelte alá, hogy a szóban forgó védjegy alapvető jellemzői az érintett áru műszaki funkcióját töltik be, és nem annak eredményei.
28
Negyedszer, a felperes azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elutasította az arra alapított kifogást, miszerint nincsenek más olyan, az említett védjegy ábrájától eltérő lehetséges formák, amelyek ugyanazt a műszaki funkciót lennének képesek betölteni, mint e védjegy. Mindenesetre szerinte az alternatív formák rendelkezésre állása nem zárja ki az említett 7. cikk (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának alkalmazását. Ami közelebbről a kocka oldalait berácsozó fekete vonalakat illeti, még ha lehetséges is volna olyan bűvös kockát készíteni, amely ezen elemeket nem tartalmazza, e kocka, hasonlósága miatt, továbbra is a megtámadott védjegy oltalma alatt áll. E körülményekre tekintettel a Törvényszék szerinte figyelmen kívül hagyta az e rendelkezés alapjául szolgáló közérdeket, amely abból áll, hogy megakadályozza a műszaki megoldások tartós monopolizálását.
29
Ötödször, a Törvényszék szerinte a szóban forgó termék alapvető jellemzőinek értékelése során elmulasztotta figyelembe venni a szóban forgó védjegy bejelentése előtt már forgalomban lévő azon termékek – különösen a beavatkozó által gyártott „Rubik‑kocka” – létezését, amelyek a vitatott védjegy alapvető jellemzőivel, többek között a fogyasztók által jól ismert elforgathatósággal rendelkeznek.
30
Hatodszor, a Simba Toys azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az a megtámadott ítélet 55. pontjában – miután megállapította, hogy a szóban forgó védjegyet általában véve „háromdimenziós kirakójátékok” tekintetében lajstromozták, anélkül, hogy azokat az elforgatható kirakójátékokra korlátozták volna – úgy ítélte meg, hogy valamely védjegybejelentést csak akkor lehet elutasítani, ha a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok a védjeggyel jelölt áruk egészére, de legalábbis nagy részére vonatkozik.
31
A Seven Towns és az EUIPO szerint az első jogalapot, mint legalábbis részben elfogadhatatlant, el kell utasítani, mivel az ténybeli megállapításokat vitat.
32
Mindenesetre a felek szerint e jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. A felek lényegében azt kérik, hogy a megtámadott ítélet indokolásának e jogalapra vonatkozó részét a Bíróság hagyja helyben. E tekintetben a Törvényszék szerintük egyáltalán nem írt elő új követelményeket, csupán a már létező ítélkezési gyakorlatot alkalmazta, amely többek között megköveteli annak az esetleges műszaki funkciónak a védjegy grafikus ábrázolása alapján történő beazonosíthatóságát, amellyel az érintett védjegy esetlegesen rendelkezhet. A Seven Towns és az EUIPO egyébként hangsúlyozza, hogy a szóban forgó áruk a háromdimenziós kirakójátékokat ölelik fel teljes egészében, amelyeknek a bűvös kockák nem képezik önálló alkategóriáját.
A Bíróság álláspontja
33
Első jogalapjával a Simba Toys azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontját, azáltal, hogy többek között a megtámadott ítélet 56–77. pontjában e rendelkezés túlságosan megszorító értelmezésére támaszkodott az érintett forma funkcionális jellemzőjét illetően. Következésképpen szerinte a Törvényszék – tévesen – úgy ítélte meg, hogy e forma alapvető jellemzői nem a szóban forgó termék valamely műszaki jellemzőjének felelnek meg.
34
E tekintetben, bár valamely megjelölés alapvető jellemzői funkcionalitásának értékelése, amennyiben ténybeli megállapításokat tartalmaz, nem képezheti – kivéve a tények elferdítésének esetét – a Bíróság fellebbezés keretén belüli ellenőrzésének tárgyát (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 74. pont; 2016. március 17‑iNaazneen Investments kontra OHIM ítélet, C‑252/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:178, 59. pont), nem ez a helyzet azon jogkérdések esetén, amelyek az ezen értékelés során alkalmazott jogi szempontok relevanciájának, valamint különösen az e célból figyelembe vett tényezőknek a vizsgálatát vetik fel (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 84. és 85. pont; 2014. március 6‑iPi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P–C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 61. pont).
35
Az első jogalap ennélfogva elfogadható, hiszen az azon szempontoknak és tényezőknek a Törvényszék által – a szóban forgó megjelölésnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében vett funkcionalitását illetően – a megtámadott ítéletben történt alkalmazását kifogásolják, amelyek többek között a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következnek.
36
Ami e jogalap megalapozottságát illeti, elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a védjegyjog alapvető elemét képezi az uniós verseny rendszerének. E rendszerben a vállalkozásoknak – ahhoz, hogy vásárlóikat áruik és szolgáltatásaik minősége révén meg tudják tartani – lehetőségük kell legyen olyan megjelölések lajstromoztatására, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy az összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztethessék ezen árukat vagy szolgáltatásokat a más eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól (2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37
Egyébként, amint az a 40/94 rendelet 4. cikkéből következik, valamely áru formájából álló megjelölés akkor képezhet védjegyet, ha egyrészt grafikailag ábrázolható, másrészt alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól (lásd ebben az értelemben: 2004. április 29‑iHenkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 P–C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 30. és 31. pont; 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 39. pont).
38
A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ezenfelül az derül ki, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésében felsorolt lajstromozást kizáró okokat a mögöttük meghúzódó közérdek tükrében kell értelmezni (2004. április 29‑iHenkel kontra OHIM ítélet, C‑456/01 P és C‑457/01 P, EU:C:2004:258, 45. pont; 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 43. pont).
39
Ebben az összefüggésben a Bíróság kiemelte, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjának célja annak elkerülése, hogy a védjegyoltalom valamely vállalkozás számára monopóliumot nyújtson műszaki megoldásokra vagy az áru használati jellemzőire nézve (2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 43. pont).
40
Ezenfelül elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy e rendelkezés helyes alkalmazása megköveteli, hogy a szóban forgó térbeli megjelölés alapvető jellemzőit megfelelő módon meghatározzák (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 68. pont; 2014. március 6‑iPi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry, C‑337/12 P–C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 46. pont).
41
A jelen esetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 47. pontjában helybenhagyta a fellebbezési tanács azon értékelését, miszerint a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzői egy kockaformából és az e kocka minden egyes oldalán látható rácsos szerkezetből állnak. E következtetést a jelen fellebbezést keretében nem vonták kétségbe.
42
Ezt követően, ami azt a kérdést illeti, hogy ezek az alapvető jellemzők valóban valamely termék műszaki funkciójának felelnek‑e meg, a Törvényszék nemleges választ adott, elvetve – többek között a megtámadott ítélet 56–61. pontjában – a felperes azon érvelését, miszerint a fekete vonalak, és átfogóbb értelemben véve a szóban forgó kocka egyes oldalain látható rácsos szerkezet műszaki funkciót töltenek be.
43
E tekintetben a Törvényszék elvetette a felperesnek a szóban forgó kocka különálló elemeinek elforgathatóságával kapcsolatos érveit, amely jellemzőnek az említett fekete vonalak csak a kifejeződései, megjegyezve – különösen a megtámadott ítélet 58. és 59. pontjában –, hogy ezen érvek alapvetően azon az ismereten alapulnak, hogy a „Rubik‑kocka” függőleges és vízszintes sávjai elforgathatók, és e képesség nem a bemutatott forma jellemzőiből, hanem sokkal inkább a kocka szabad szemmel nem látható, belső mechanikájából ered. Ebben az összefüggésben nem róható fel a fellebbezési tanácsnak, hogy ezt a szabad szemmel nem látható elemet nem foglalta bele a vitatott védjegy alapvető jellemzőinek funkcionalitásával kapcsolatos elemzésébe. Ebben az összefüggésben a Törvényszék megállapította, hogy e védjegy grafikus ábrázolásaiból a belső elforgató mechanizmus meglétére következtetni nem állt összhangban azon követelményekkel, amelyek szerint minden következtetést a lehető legobjektívebb módon kell levonni az érintett formából, úgy, ahogy az az ábrákon szerepel, és e következtetésnek kellő bizonyossággal levonhatónak kell lennie.
44
A Törvényszék ennélfogva a megtámadott határozat 60. pontjában, a fellebbezési tanácshoz hasonlóan, úgy vélte, hogy a szóban forgó kocka oldalain látható rácsszerkezet nem tölt be semmiféle műszaki funkciót, hiszen az a tény, hogy e szerkezetnek az a hatása, hogy vizuálisan kilenc egyenlő nagyságú elemre ossza e kocka oldalait, a releváns ítélkezési gyakorlat értelmében nem minősülhet ilyen funkciónak.
45
Márpedig, amint arra a főtanácsnok – különösen indítványának 99. pontjában – rámutatott, ezen érvelés jogi hibában szenved.
46
Ugyanis, valamely megjelölés 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében vett funkciójának elemzésénél, amely rendelkezés nem a magának az árunak a formájából álló megjelölésekre vonatkozik, a formák alapvető jellemzőit kell értékelni, az adott áru műszaki funkciójára tekintettel (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 72. pont).
47
Ily módon, mivel nem vitatott, hogy a szóban forgó megjelölés egy konkrét árunak a formájából áll, és nem valamely absztrakt formából, a Törvényszéknek meg kellett volna tudnia határozni a szóban forgó konkrét termék – vagyis egy háromdimenziós kirakójáték – műszaki funkcióját, és azt figyelembe kellett volna vennie e megjelölés alapvető jellemzői funkciójának értékelésénél.
48
Ugyan – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 59. pontjában hangsúlyozta – szükséges volt ezen elemzés céljából az adott formából kiindulni, úgy, ahogyan azt grafikusan ábrázolták, az említett elemzést nem lehetett volna azoknak a kiegészítő elemeknek a figyelembevétele nélkül elvégezni, amelyek a szóban forgó konkrét termék funkciójával kapcsolatosak.
49
Ugyanis, egyrészt, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy valamely megjelölés funkcionális jellemzőinek vizsgálata során az illetékes hatóság végezhet olyan alapos vizsgálatot is, amelynek keretében a védjegybejelentéskor benyújtott grafikus ábrázoláson és esetleges leírásokon kívül figyelembe veszi az említett megjelölés alapvető jellemzőinek megfelelő beazonosíthatóságához hasznos elemeket is (lásd: 2014. március 6‑iPi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P–C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 54. pont).
50
Másrészt, amint azt a főtanácsnok indítványának 86. és 91–93. pontjában kiemelte, a Bíróság 2002. június 18‑iPhilips‑ítélete (C‑299/99, EU:C:2002:377), 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélete (C‑48/09 P, EU:C:2010:516) és 2014. március 6‑iPi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélete (C‑337/12 P–C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129) alapjául szolgáló egyes ügyekben az illetékes szervek nem tudták az érintett formát kizárólag a grafikus ábrázolás alapján elemezni, anélkül hogy ne vettek volna igénybe kiegészítő információkat a konkrét terméket illetően.
51
Ebből következik, hogy a Törvényszék a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának értékelési szempontjait túlságosan megszorító módon értelmezte, amikor többek között a megtámadott ítélet 57–59. pontjában az érintett megjelölés alapvető jellemzői – különösen a kocka egyes oldalain látható rácsszerkezet – funkcionalitásának vizsgálatánál azt állapította meg, hogy a szóban forgó formából kell kiindulni, mégpedig úgy ahogyan azt grafikusan ábrázolták, anélkül, hogy olyan további elemeket – mint például a „Rubik‑kocka” típusú háromdimenziós kirakójátékok egyes elemeinek elforgathatóságát – kellene figyelembe venni, amelyeket egy objektív szemlélő nem lenne képes a vitatott védjegy grafikus ábrázolásai alapján „pontosan megállapítani”.
52
Ezenfelül a megtámadott ítélet 55. pontjában szereplő azon körülmény, hogy a vitatott védjegyet „háromdimenziós kirakójátékok” tekintetében lajstromozták, általános értelemben véve, vagyis anélkül, hogy azokat az elforgatható kirakójátékokra korlátozták volna, és hogy e védjegy jogosultja nem csatolt a védjegybejelentési kérelméhez olyan leírást, amely pontosítaná, hogy a szóban forgó forma ilyen jellemzővel rendelkezik, nem képezheti akadályát annak, hogy a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzői funkcionalitásának vizsgálata céljából az e megjelölés által ábrázolt konkrét termék e műszaki funkcióját figyelembe vegyék, kivéve, ha ezzel az említett védjegy jogosultja számára azt tennék lehetővé, hogy kiterjessze annak oltalmát az összes, hasonló formájú kirakójátékra, vagyis az összes olyan háromdimenziós kirakójátékra, amelynek elemei egy kockát ábrázolnak, függetlenül azok működési elvétől.
53
Márpedig ez utóbbi lehetőség ellentétes lenne a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja által elérni kívánt céllal, amely – amint az a jelen ítélet 39. pontjából kiderül – nem más, mint annak megakadályozása, hogy valamely vállalkozás monopóliummal rendelkezzen valamely termék műszaki megoldásai vagy használati jellemzői felett.
54
E megfontolások egészére való tekintettel a fellebbezés első jogalapjának helyt kell adni, a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni, anélkül, hogy az e jogalappal kapcsolatos többi érvet, illetve az említett fellebbezés többi jogalapját vizsgálni kellene.
Az elsőfokú eljárásról
55
Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében, ha a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, és ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.
56
A jelen esetben a Bíróság rendelkezik az összes ahhoz szükséges elemmel, amely ahhoz szükséges, hogy az első fokon előterjesztett keresetnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjára alapított második jogalapját illetően jogerős határozatot hozzon.
57
Ugyanis a jelen ítélet 42–53. pontjából az következik, hogy e jogalap megalapozott.
58
Ennek következtében a megtámadott határozatot a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának megsértése miatt hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
59
A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.
60
E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint – amely az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
61
Mivel a felperes kérte az EUIPO és a Seven Towns költségek viselésére való kötelezését, és ez utóbbiak pervesztesek lettek, a fellebbező kérelmének megfelelően kötelezni kell őket mind a T‑450/09. sz. ügyben lefolytatott elsőfokú eljárásban, mind pedig a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1)
A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2014. november 25‑iSimba Toys kontra OHIM – Seven Towns (rácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája) ítéletét (T‑450/09, EU:T:2014:983) hatályon kívül helyezi.
2)
A Bíróság az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának a Simba Toys GmbH & Co. KG és a Seven Towns Ltd közötti törlési eljárással kapcsolatban 2009. szeptember 1‑jén hozott határozatát (R 1526/2008‑2. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
3)
A Seven Towns Ltd és az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) viselik, a saját költségeiken felül, a Simba Toys GmbH & Co. KG részéről – mind a T‑450/09. sz. ügyben lefolytatott elsőfokú eljárással, mind pedig a fellebbezési eljárással kapcsolatban – felmerült költségeket.
Aláírások
( *1 ) * Az eljárás nyelve: angol.
Top