C‑364/03. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Görög Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – 84/360/EGK irányelv – Levegőszennyezés – Ipari létesítmények – Villamos erőmű”
A Bíróság ítélete (második tanács), 2005. július 7.
Az ítélet összefoglalása
1. Környezet — Levegőszennyezés — Ipari létesítmények — 84/360 irányelv — A levegőszennyezés fogalma — A tagállamoknak bizonyos anyagok kibocsátásának a régió általános környezeti helyzetétől függetlenül történő csökkentésére vonatkozó kötelezettsége
(84/360 tanácsi irányelv, 1. és 2. cikk)
2. Környezet — Levegőszennyezés — Ipari létesítmények — 84/360 irányelv — A tagállamoknak az elérhető legjobb technológiának az említett létesítmények általi átvételét biztosító intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettsége — Politikák és stratégiák hiánya — Kötelezettségszegés
(84/360 tanácsi irányelv, 13. cikk)
1. Az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről szóló 84/360 irányelv 1. cikkéből következően az irányelv célja a Közösségen belüli ipari létesítmények által okozott légszennyezés megelőzése és csökkentése. Ezen irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében levegőszennyezésnek minősül a káros hatásokat okozó anyagnak vagy energiának az ember által közvetlenül vagy közvetve a levegőbe történő juttatása, amely az emberi egészséget veszélyezteti, valamint ártalmas az élővilágra és az ökoszisztémákra. Ebből következik, hogy amennyiben tény, hogy bizonyos anyagok kibocsátása ártalmas az emberi egészségre, valamint az élővilágra és az ökoszisztémákra, akkor a tagállamokra háruló, ezen anyagok kibocsátásának csökkentéséhez szükséges intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettség független a kérdéses ipari létesítmény elhelyezkedése szerinti régió általános környezeti helyzetétől.
(vö. 33–34. pont)
2. Nem teljesíti az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről szóló 84/360 irányelv 13. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely nem határozza meg valamely villamos erőmű gőzturbina egységei és gázturbina egységei vonatkozásában az elérhető legjobb technológia fokozatos átvételére vonatkozó politikákat és stratégiákat.
Bár a 84/360 irányelv 13. cikke nem kötelezi kifejezetten a tagállamokat az ipari létesítmények kibocsátására vonatkozó határértékek elfogadására, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ez rendkívül hasznos intézkedésnek minősülne az említett 13. cikk szerinti politika vagy stratégia végrehajtásának keretében.
A tüzelőanyagok maximális károsanyag-tartalmának csökkentését elvben az elérhető legjobb technológiának a villamos erőműhöz hasonló ipari létesítmény általi átvételének lehet tekinteni, mivel alkalmas az ilyen létesítményből származó légszennyezés szintjének jelentős csökkentésére. Mindenesetre egy ilyen megállapítás feltételezi, hogy az alkalmazott tüzelőanyag károsanyag-tartalma megfelel a piacon beszerezhető legalacsonyabb tartalomnak.
Bizonyos égőszerkezetek fokozatos kicserélését, valamint a kibocsátások felügyeletét és ellenőrzését szintén az elérhető legjobb technológia erőmű általi átvételének lehet minősíteni, feltéve, hogy ezek az intézkedések együtt járnak más, az érintett erőmű kibocsátásaira közvetlen hatást gyakorló intézkedésekkel.
(vö. 35–36., 39., 47–48., 52. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2005. július 7.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – 84/360/EGK irányelv – Levegőszennyezés – Ipari létesítmények – Villamos erőmű”
A C‑364/03. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2003. augusztus 22‑én
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: G. Valero Jordana és M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
a Görög Köztársaság (képviseli: E. Skandalou, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, R. Schintgen (előadó), P. Kūris és G. Arestis bírák,
főtanácsnok: A. Tizzano,
hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. március 10-i tárgyalásra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az Európai Közösségek Bizottsága keresetlevelében annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Görög Köztársaság ‑ mivel nem határozta meg a Dimosia Epicheirisi Ilektrismu vállalkozás (villamosenergia-termelő közvállalkozás, a továbbiakban: DEI) Linoperamatában, Kréta szigetén lévő erőművének (a továbbiakban: erőmű) gőzturbina egységei és gázturbina egységei vonatkozásában az elérhető legjobb technológia fokozatos átvételére vonatkozó politikákat és stratégiákat – nem teljesítette az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről szóló, 1984. június 28‑i 84/360/EGK tanácsi irányelv (HL L 188., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet 219. o.) 13. cikkéből eredő kötelezettségeit.
Jogi háttér
2 A 84/360 irányelv 1. cikkének értelmében:
„Ezen irányelvnek az a célja, hogy gondoskodjon a Közösségen belüli, főként az I. mellékletben felsorolt kategóriákba tartozó ipari létesítmények által okozott légszennyezés megelőzésére és csökkentésére tervezett további intézkedésekről és eljárásokról.”
3 A 84/360 irányelv I. mellékletében felsorolt ipari létesítmény-kategóriák között szerepel e melléklet 1.4. pontja alatt az energiaipar, amelybe a hőerőművek, kivéve az atomerőműveket, és más 50 MW‑nál nagyobb névleges hőkibocsátású égetőberendezések tartoznak.
4 A 84/360 irányelv 2. cikkének 1. pontja szerint levegőszennyezés „az ember által közvetlenül vagy közvetve a levegőbe juttatott káros hatásokat okozó anyag vagy energia, amely az emberi egészséget veszélyezteti, az élővilágra, az ökoszisztémákra és az anyagi javakra ártalmas, és akadályozza vagy zavarja a környezet élvezetét vagy más jogszerű használatát”.
5 Az említett irányelv 2. cikke 3. pontjának megfelelően „meglévő létesítmény” az 1987. július 1‑je előtt már működő vagy az ezen időpont előtt épített vagy engedélyezett létesítmény.
6 Ugyanezen irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az I. mellékletben felsorolt típusokba tartozó ipari létesítmények működéséhez a hatáskörrel rendelkező hatóságok előzetes engedélyére legyen szükség. Az ilyen engedély megszerzéséhez előírt követelményeknek való megfelelés szükségességét a létesítmény tervezési szakaszában figyelembe kell venni.
(2) Az engedélyezéshez [fordítás helyesen: engedélyeztetés] szükséges az I. mellékletben felsorolt kategóriákba tartozó összes létesítmény, vagy az átalakítás következtében ezekbe a kategóriákba besorolható létesítmények jelentős átalakítása [fordítás helyesen: átalakításakor].
(3) A tagállamok más létesítménytípusok esetén is megkövetelhetik az engedélyeztetést, vagy, amennyiben a nemzeti jogszabályok úgy rendelkeznek, az előzetes bejelentést.”
7 A 84/360 irányelv 8. cikke előírja:
„(1) A Tanács a Bizottság javaslatára egyhangúlag határoz, és szükség esetén rögzíti az elérhető legjobb, túlzott költségekkel nem járó technológián alapuló, és az adott kibocsátások természetét, mennyiségét, és ártalmasságát számításba vevő kibocsátási határértékeket.
(2) A Tanács a Bizottság javaslatára egyhangúlag határoz és alkalmas mérési és értékelési technikákat és módszereket határoz meg.”
8 A 84/360 irányelv 13. cikke értelmében:
„Az elérhető legjobb technikára [helyes fordítás: technológiára] és a környezeti helyzetre vonatkozó fejlesztések figyelembevételével a tagállamok politikákat és stratégiákat hajtanak végre, amelyek megfelelő intézkedéseket foglalnak magukban az elérhető legjobb technika [helyes fordítás: technológia] fokozatos átvételére az I. mellékletben megadott kategóriákba tartozó meglévő létesítmények által, különösen tekintettel:
– a létesítmény műszaki jellemzőire,
– a létesítmény kihasználtságának arányára és hátralévő élettartamára,
– a létesítmény által kibocsátott szennyező anyagok természetére és mennyiségére,
– annak kívánatos voltára, hogy az adott ipari létesítmény számára ne merüljenek fel túlzott költségek, különös tekintettel a kérdéses kategóriába tartozó vállalkozások gazdasági helyzetére.”
9 Az említett irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1987. június 30. előtt megfeleljenek. Erről a Bizottságot haladéktalanul tájékoztatják.”
A kereset ténybeli háttere és a pert megelőző eljárás
10 Az erőművet hat gőzturbina egység, két gázturbina egység és négy dízelturbina egység alkotja. Jóllehet az első nyolc egységet 1965. és 1974. között alakították ki, az utolsó négy egység létesítését 1986‑ban engedélyezték.
11 Jelen esetben tény, hogy az erőmű a 84/360 irányelv I. mellékletének 1.4. pontjában meghatározott, 50 MW‑nál nagyobb névleges hőkibocsátású égetőberendezések közé tartozik, valamint hogy az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzési rendszer kiterjed rá, továbbá az említett irányelv 2. cikke 3. pontjának értelmében vett meglévő létesítménynek minősül.
12 A Bizottság az erőmű által okozott levegőszennyezésre vonatkozó panasz kézhezvételét követően 1998. május 12‑i levelében, különösen a 84/360 irányelvből eredő kötelezettségekre hivatkozva, tájékoztatást kért a görög hatóságoktól az erőmű működési feltételeiről.
13 Úgy ítélve meg, hogy nem tartották be a 84/360 irányelv 3. cikkében előírt előzetes engedélyezésre vonatkozó feltételeket, a Bizottság 1999. február 1‑jén egy második levelet intézett a görög hatóságokhoz, amelyben további információkat kért az erőmű bővítésének engedélyezésével kapcsolatban.
14 Tekintettel arra, hogy e levélre adott válaszból az tűnt ki, hogy a Görög Köztársaság nem tartotta be a 84/360 irányelv 3. és 13. cikke alapján őt terhelő kötelezettségeket, a Bizottság 2000. április 13‑án felszólította a tagállamot, hogy két hónapos határidőn belül terjessze elő észrevételeit.
15 A görög hatóságok 2000. és 2001. év folyamán különböző levelekben információkat közöltek a Bizottsággal, különösen az erőmű bővítésének jóváhagyására, az erőművi létesítmények összességével kapcsolatos, a DEI által elvégzett új környezeti hatástanulmányt jóváhagyó 2000. június 5‑i 46998 miniszteri rendeletre, az előző rendeletet módosító 2001. május 19‑i 56512 miniszteri rendeletre, valamint az erőmű 2001. február 26‑i és július 27‑i működési engedélyeire vonatkozóan.
16 Úgy ítélve meg, hogy a továbbiakban csak a 84/360 irányelv 13. cikkének sérelme áll fenn, a Bizottság 2002. március 21‑i levelében indokolással ellátott véleményt intézett a Görög Köztársasághoz, felhívva őt az e rendelkezésből eredő kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges intézkedéseknek az említett vélemény kézbesítésétől számított két hónapos határidőn belüli meghozatalára.
17 Mivel nem győzték meg arról, hogy a görög hatóságok által 2002. július 10‑i és november 13‑i leveleikben közölt információk alkalmasak voltak arra, hogy véget vessenek a 84/360 irányelv 13. cikkében foglalt kötelezettség megszegésének, a Bizottság a jelen keresetet terjesztette elő.
A keresetről
A felek érvei
18 A Bizottság szerint a görög hatóságok által a pert megelőző eljárás, valamint a Bíróság előtti eljárás során közölt információkból az következik, hogy az erőmű működése egy elavult és erősen szennyező technológián alapul, amelyet nem lehet a 84/360 irányelv értelmében vett „az elérhető legjobb technológiának” minősíteni.
19 Az 1992‑2002. évek során az erőmű kén-dioxid és a nitrogén-oxid kibocsátása nem csökkent. A kén-dioxid kibocsátása 14,2 kilotonna (1995‑ben) és 16,3 kilotonna (1999‑ben) között, míg a nitrogén-oxid kibocsátása 4,3 kilotonna (1992‑ben, 1998‑ban és 2000‑ben) és 5 kilotonna (1999‑ben) között ingadozott. Ez a kérdéses időszakban a Krétán kibocsátott majdnem összes kén-dioxidot és a nitrogén-oxid 50%‑át jelentette.
20 A Görög Köztársaság által a 84/360 irányelv 13. cikkéből eredő kötelezettségnek való megfelelés érdekében állítólagosan meghozott intézkedéseket illetően a Bizottság akként érvel, hogy ezek az intézkedések:
– általános jellegűek és következésképpen nem egyedileg vonatkoznak a kérdéses erőműre; vagy
– nem eredményezték a mért kibocsátások javulását; vagy
– nem kötelező erejűek; vagy
– nem minősülnek az említett irányelv értelmében vett elérhető legjobb technológia átvételét szolgáló intézkedéseknek.
21 A Bizottság mindezek mellett megjegyzi, hogy a görög hatóságok nem rögzítették a kén-dioxid és a nitrogén-oxid kibocsátás vonatkozásában az értékhatárokat.
22 A görög kormány azon érvét illetően, amely szerint az erőműben az elérhető legjobb technológia fokozatos átvétele a DEI számára túlzott költségeket okozott volna, a Bizottság arra hivatkozik, hogy egyrészt ez nem az egyetlen, a 84/360 irányelv 13. cikkében meghatározott megfelelési szempont, másrészt az ilyen költségeket az ezen irányelv hatályba lépése óta eltelt évek viszonylatában kell figyelembe venni. Mindezeken felül az említett társaság pénzügyi helyzete, miként az a 2002. évi eredmény-kimutatásból is kitűnik, nem volt olyan jellegű, amelyhez képest túlzott mértékűek lettek volna az erőmű szükséges fejlesztéséhez kapcsolódó költségek.
23 A görög kormány elsősorban arra mutat rá, hogy a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23‑i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 309., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 299. o.) elfogadásáig a közösségi jogszabályok nem határozták meg a jelen eljárás tárgyát képezővel azonos méretű, meglévő létesítményekre vonatkozó kibocsátási értékhatárokat, valamint hogy a 84/360 irányelv nem tartalmazza sem az „elérhető legjobb technológia” fogalmának meghatározását, sem a meglévő létesítmények esetében egy ilyen technológia fokozatos átvételének konkrét határidejét, valamint tájékoztatást sem arról, hogy milyen módon kell értékelni a különböző technológiákat.
24 Az említett kormány másodsorban hangsúlyozza, hogy egy meghatározott forrás által előidézett szennyezés mértéke a tőle származó kibocsátásoknak az e forrás elhelyezkedése szerinti régió légkörében jelenlévő különböző szennyezésekhez való hozzájárulása, valamint e kibocsátások mértéke alapján határozható meg. Következésképpen az elérhető legjobb technológia erőmű általi átvételének értékelésekor a (g/kWh-ban mért) egyedi kibocsátásokat kell figyelembe venni, amelyek az erőmű által hosszú távon kibocsátott átlagos szennyezést jelzik, nem pedig az abszolút számokban meghatározott kibocsátásokat, azaz az évente kibocsátott tonnában kifejezett mennyiségeket. Valójában az erőmű üzemelési szintje és méretének növekedése befolyásolhatja ez utóbbi kibocsátásokat, és így azok nem alkalmasak arra, hogy következtetést vonjunk le az alkalmazott technológia színvonalára vonatkozóan.
25 Kifejezetten az erőművet illetően a görög kormány hangsúlyozza, hogy az erőmű energiatermelése erősen emelkedett 1992 és 2002 között. Ugyanakkor a DEI által megküldött adatokból következik, hogy ezen erőmű egyedi kén-dioxid kibocsátása az 1992‑es 18,0 g/kWh-ról 2001-re 13,0 g/kWh-ra csökkent, és a nitrogén-oxid kibocsátása az 1998‑as 4,1 g/kWh‑ról 2001-re 3,9 g/kWh‑ra csökkent.
26 Az említett kormány harmadsorban arra hivatkozik, hogy egy általánosabb politika és stratégia megvalósításának keretében az elérhető legjobb technológia erőműben történő fokozatos átvételének érdekében egyedi intézkedéseket hoztak. Így különösen:
– 1993 és 2002 között a tüzelőanyag maximális kéntartalma 4%‑ról 3%‑ra csökkent, ami 25%‑os csökkenést jelent;
– a nemzeti szinten rögzített határnál közel 13%‑kal alacsonyabb kéntartalmú fűtőolaj alkalmazása a különös kén-dioxid kibocsátást több mint 5kg/MWh-val csökkentette;
– 1993 és 2002 között a gázolaj maximális kéntartalma nemzeti szinten 0,5%‑ról 0,035%‑ra csökkent, ami 93%‑os csökkenést jelent;
– Krétán a villamosenergia-termelésben a fűtőolaj részesedésének közel 46%‑os csökkentését, és a megújuló energiaforrásokból termelt energia részesedésének növelését, valamint a legrégibb gázturbinák használatának csökkentését valósították meg;
– 1999. óta a gőzturbina egységekben az égés javítására szolgáló kémiai adalékokat alkalmaztak annak érdekében, hogy megközelítőleg 50%‑kal csökkentsék az ezen egységek által kibocsátott „lebegő por” mennyiségét;
– az erőmű hat gőzturbina egysége közül ötnek az égetőszerkezetét fokozatosan új, „gőzadagolós” égetőszerkezetre cserélték ki, amelyek közül kettő már 2001 óta, míg másik kettő 2003 óta üzemel, az utolsó beszerelése pedig folyamatban van;
– az intézkedések végrehajtásának és a kibocsátások figyelésének ellenőrzésére vonatkozó új kötelezettségeket vezettek be, mint például az erőmű régiójában három modern levegőminőség-mérő állomás; az új gázturbinákban a nitrogén-oxidok csökkentése érdekében egy vízbefecskendező rendszer, valamint az erőmű légköri kibocsátás-koncentrációjának mérését és rögzítését szolgáló rendszer kialakításának kötelezettségét;
– 2003 februárjában arról határoztak, hogy 2006 után fokozatosan áthelyezik az erőművet Kréta egy másik régiójába, és a szigeten egy negyedik, földgáz felhasználására képes erőművet létesítenek annak biztosítása érdekében, hogy az energiatermelő létesítmények a lehető legjobb környezeti teljesítményt nyújtsák.
27 A görög kormány negyedsorban fenntartja, hogy a rendelkezésére álló értékekből nem következik, hogy az erőmű erős környezetszennyezés forrása lenne. Egyébként az erőmű elhelyezkedése szerinti régióban a környezet minősége kitűnő, és az ott létező enyhe szennyezés nyilvánvalóan semmilyen veszélyt nem jelent a közegészségre.
28 Ugyanez a kormány ötödsorban megjegyzi, hogy a DEI‑nek a Bizottság által felvázolt pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé e társaság 2002 előtti pénzügyi lehetőségeire vonatkozó következtetések levonását. Valójában a DEI, amely egy közvállalkozás és csak a 2000. év során alakították át részvénytársasággá, nem rendelkezett a nagy beruházásokhoz szükséges forrásokkal. Egyébként az említett társaság az 1998–2000. években még mindig veszteségesen működött. Ez utóbbi jövedelmezősége és pénzügyi helyzete csak a 2001. év óta javul. Következésképpen nem lehet megalapozottan azt állítani, hogy a DEI olyan helyzetben volt, hogy fedezni tudta volna a Bizottság által említett, az elérhető legjobb technológiának az erőmű általi átvétele érdekében tett intézkedések által okozott költségeket.
A Bíróság álláspontja
29 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 84/360 irányelv 13. cikke arra kötelezi a tagállamokat, hogy az elérhető legjobb technológiára és a környezeti helyzetre vonatkozó fejlesztések figyelembevételével politikákat és stratégiákat hajtsanak végre, amelyek megfelelő intézkedéseket foglalnak magukban az erőműhöz hasonló létesítményekben az elérhető legjobb technológia fokozatosan átvételére, tekintettel különböző szempontokra is, amelyek között található különösen az ilyen létesítmények által kibocsátott szennyező anyagok természete és mennyisége, valamint azoknak az e technológia átvételével okozott költségei.
30 Ha igaz is, miként azt a görög kormány állítja, hogy a 84/360 irányelv 13. cikkéből az következik, hogy a tagállamok bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a levegőszennyezés elleni fellépéshez szükséges megfelelő intézkedésekkel kapcsolatban, mégis mindennek ellenére ez a rendelkezés arra kötelezi a tagállamokat, hogy az ezen irányelv alá tartozó létesítmények vonatkozásában azok fejlesztésének ütemében fokozatosan vegyék át az említett technológiát.
31 Ebből a szempontból fontos megállapítani, hogy a 84/360 irányelv alá tartozó létesítmény kibocsátásának mértéke bizonyosan befolyásolja az elfogadásra kerülő intézkedések jellegét. Mindenesetre egy ilyen megállapításból nem következik, hogy –, még azt is feltételezve, hogy a szennyezőanyag-kibocsátás nem ér el jelentős mértéket, – egy ilyen helyzet jellegénél fogva lehetővé teszi a tagállam számára az elérhető legjobb technológia e létesítmény általi átvételének mellőzését. Különösen e megállapítás fényében kell megvizsgálni azt, hogy a Görög Köztársaság jelen esetben megtartotta-e az említett irányelv 13. cikkéből eredő kötelezettségét.
32 Elsősorban a görög kormány azon állítását illetően, amely szerint az erőmű elhelyezkedése szerinti régióban a környezet minősége kitűnő, és az semmilyen veszélyt nem jelent a közegészségre, meg kell jegyezni, hogy egyrészt ez az állítás ellentétes a Bizottság indokolással ellátott véleményére válaszul 2002. július 10‑én megküldött levél tartalmával, amelyben ez a kormány elismerte, hogy az ezen erőmű működéséből eredő környezetkárosítás problémája létezik.
33 Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a 84/360 irányelv 1. cikkéből következően az irányelv célja a Közösségen belüli ipari létesítmények által okozott légszennyezés megelőzése és csökkentése. Ezen irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében levegőszennyezésnek minősül a káros hatásokat okozó anyagnak vagy energiának az ember által közvetlenül vagy közvetve a levegőbe történő juttatása, amely az emberi egészséget veszélyezteti, valamint ártalmas az élővilágra és az ökoszisztémákra.
34 Ebből következik, hogy amennyiben tény, hogy a kén-dioxid és a nitrogén-oxid kibocsátása ártalmas az emberi egészségre, valamint az élővilágra és az ökoszisztémákra, akkor a tagállamokra háruló, e két anyag kibocsátásának csökkentéséhez szükséges intézkedések megtételére vonatkozó kötelezettség független, ellentétben a görög kormány által állítottakkal, a kérdéses ipari létesítmény elhelyezkedése szerinti régió általános környezeti helyzetétől.
35 Másodsorban az erőműhöz hasonló létesítmények kibocsátására vonatkozó határértékek elfogadásának hiányát illetően meg kell állapítani, hogy, miként azt a görög kormány is helyesen megjegyezte, a 84/360 irányelv 13. cikke nem kötelezi kifejezetten a tagállamokat ilyen értékek elfogadására.
36 Mindenesetre meg kell jegyezni, hogy az erőműhöz hasonló létesítmények kibocsátására vonatkozó határértékek elfogadása rendkívül hasznos intézkedésnek minősülne a 84/360 irányelv 13. cikke szerinti politika vagy stratégia végrehajtásának keretében.
37 Harmadsorban az egyedi kén-dioxid és nitrogén-oxid kibocsátásra vonatkozó, a görög kormány által felhozott, a Bizottság által egyébként vitatott számokat illetően meg kell állapítani, hogy azok ténylegesen e kibocsátások 1992 és 2001 közötti enyhe csökkenését tükrözik, mindennek ellenére nem teszik lehetővé bármilyen következtetés levonását arra vonatkozóan, hogy az erőműben átvették‑e az elérhető legjobb technológiát. Valójában e számok többé-kevésbé annak bizonyítására alkalmasak, hogy a görög kormány által elfogadott intézkedések csökkentették az említett kibocsátásokat.
38 A Bizottság nem azt rója a görög kormány terhére, hogy nem fogadott el az erőmű által okozott levegőszennyezést csökkentő intézkedéseket, hanem azt sérelmezi, hogy nem hajtott végre az elérhető legjobb technológia ezen erőmű általi átvételét biztosító politikákat és stratégiákat.
39 Negyedsorban a görög kormány által felhozott, a 84/360 irányelv 13. cikkéből eredő kötelezettsége megtartásának bizonyítására szolgáló különböző intézkedéseket illetően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az erőmű által alkalmazott fűtőolaj és gázolaj maximális kéntartalmának csökkentését elvben az elérhető legjobb technológiának az erőműhöz hasonló ipari létesítmény általi átvételének lehet tekinteni, mivel alkalmas az ilyen létesítményből származó légszennyezés szintjének jelentős csökkentésére. Mindenesetre egy ilyen megállapítás feltételezi, hogy az alkalmazott tüzelőanyag kéntartalma megfelel a piacon beszerezhető legalacsonyobb tartalomnak.
40 Jelen esetben meg kell állapítani, – miként azt a Bizottság is pontosította a Bíróság által feltett kérdésre válaszolva, és anélkül, hogy e válasznak a görög kormány ellentmondott volna, – hogy az erőmű által alkalmazott fűtőolaj kéntartalma, amely 2,6%, jelentősen magasabb a piacon beszerezhető, legalacsonyabb kéntartalmú fűtőolajénál, amely 0,4%, és számottevően meghaladja az athéni régió ipari létesítményei által alkalmazott fűtőolaj kéntartalmát, amely 0,7%.
41 Nem fogadható el a görög kormány azon érve, amely szerint a piacon beszerezhető legalacsonyabb kéntartalmú tüzelőanyagok alkalmazását nem írja elő a 84/360 irányelv 13. cikke, mivel ez az alkalmazás túlzott költségeket okozna a DEI‑nek.
42 Jelen esetben tény, hogy a közel 1%‑os kéntartalmú fűtőolaj alkalmazása 3 millió euróra tehető egyszeri beruházást tett volna szükségessé, valamint a fűtőolaj beszerzési költségeinek évi 6 millió eurónyi növekedését eredményezte volna.
43 A görög kormány által állítottakkal ellentétben meg kell állapítani, hogy ezek az összegek nem minősülnek túlzott kiadásnak egyrészt a DEI‑nek az eljárás felei által ismertetett pénzügyi helyzetéhez képest, másrészt ahhoz viszonyítva, hogy az említett társaságnak megközelítőleg 6,7 millió ügyfele van.
44 Ehhez hozzá kell fűzni, hogy nem fogadható el azon érv, amely szerint az alacsonyabb kéntartalmú fűtőolaj vagy gázolaj alkalmazása nem lett volna indokolt, tekintettel az erőmű elhelyezkedése szerinti régió környezetének minőségére, mivel amint az a jelen ítélet 34. pontjából is következik, a kén-dioxid és a nitrogén-oxid kibocsátás csökkentése kötelezettségének nem feltétele a jelentős mértékű környezetszennyezés megléte.
45 Azt a tájékoztatást illetően, amely szerint 1992 és 2002 között Krétán a villamosenergia-termelésben a fűtőolaj részesedését közel 46%‑kal csökkentették, elegendő azt megállapítani, hogy az túl általános jellegű, és nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy a szennyezés ilyen mértékű csökkenése az erőmű kibocsátásaira vezethető‑e vissza.
46 A gőzturbina egységekben az égés javítására szolgáló kémiai adalékok alkalmazását illetően meg kell jegyezni, hogy a görög kormány maga is elfogadta, hogy ez az intézkedés csak a „lebegő por” kibocsátását befolyásolta. E porok kibocsátását azonban jelen kereset nem érinti.
47 Bizonyos gőzturbinák égőszerkezetének fokozatos kicserélését illetően el kell fogadni, hogy ezt az intézkedést elvben az elérhető legjobb technológia erőmű általi átvételének lehet minősíteni. Mindenesetre jelen esetben meg kell állapítani, hogy a cserére nagyrészt az indokolással ellátott véleményben meghatározott két hónapos határidő lejártát követően került sor.
48 Végül a kibocsátások felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó intézkedéseket illetően meg kell jegyezni, hogy az ilyen intézkedéseket minden bizonnyal az elérhető legjobb technológia erőmű általi átvételének lehet minősíteni, feltéve, hogy azok együtt járnak más, az érintett erőmű kibocsátásaira közvetlen hatást gyakorló intézkedésekkel.
49 E kísérő intézkedések azonban jelen esetben hiányoznak. Valójában, miként azt a görög kormány is jelezte a Bíróság által a tárgyalás során feltett kérdésre válaszul, a kibocsátások ellenőrzése és mérése, amelyek alapján az illetékes nemzeti hatóságok számára különböző jelentéseket készítettek, szabálytalanság megállapítása esetén csak az erőmű termelésének, és ebből következően kibocsátásának ideiglenes csökkentését vagy felfüggesztését eredményezték. Ilyen körülmények között az említett intézkedéseket nem lehet az elérhető legjobb technológia erőmű általi átvételének minősíteni.
50 Ugyanez igaz az erőműnek Kréta egy másik régiójába történő áthelyezésére, mivel ez az intézkedés csak ezen erőmű fokozatos üzemen kívül helyezésének minősül.
51 Az előző megállapítások összességére figyelemmel azt a következtetést kell levonni, hogy a görög kormány által hivatkozott intézkedések nem minősülnek a 84/360 irányelv 13. cikkének értelmében vett, az elérhető legjobb technológia erőmű általi átvételére vonatkozó politika vagy stratégia megvalósításának.
52 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság ‑ mivel nem határozta meg a DEI Linoperamatában, Kréta szigetén lévő erőműve gőzturbina egységei és gázturbina egységei vonatkozásában az elérhető legjobb technológia fokozatos átvételére vonatkozó politikákat és stratégiákat – nem teljesítette a 84/360 irányelv 13. cikkéből eredő kötelezettségeit.
A költségekről
53 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Görög Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Görög Köztársaság – mivel nem határozta meg a Linoperamatában, Kréta szigetén lévő Dimosia Epicheirisi Ilektrismu erőmű (villamosenergia-termelő közvállalkozás) gőzturbina egységei és gázturbina egységei vonatkozásában az elérhető legjobb technológia fokozatos átvételére vonatkozó politikákat és stratégiákat – nem teljesítette az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről szóló, 1984. június 28‑i 84/360/EGK tanácsi irányelv 13. cikkéből eredő kötelezettségeit.
2) A Bíróság a Görög Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: görög.
Top