C‑22/03. sz. ügy
Optiver BV és társai
kontra
Stichting Autoriteit Financiële Markten
(a Rechtbank te Rotterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„69/335/EGK irányelv – Tőkefelhalmozást terhelő közvetett adók – Az értékpapír-befektetési szolgáltatók bruttó nyereségére kivetett adó”
D. Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2004. november 9.
A Bíróság ítélete (második tanács), 2005. március 10.
Az ítélet összefoglalása
Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Tőkefelhalmozást terhelő közvetett adók – Hatály – Az ezen értékpapírokkal kapcsolatos tevékenységekből származó bruttó nyereség után az értékpapír-befektetési szolgáltatóra kivetett adó – Kizártság
(69/335 tanácsi irányelv, 4. cikk, 10. és 11. cikk)
A tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló 69/335 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az nem tiltja az ezen értékpapírokkal kapcsolatos tevékenységekből származó bruttó nyereség után fizetendő adónak az értékpapír-befektetési szolgáltatókra történő kivetését, mivel az ilyen adó nem tartozik az irányelv hatálya alá.
Egyfelől ugyanis az ilyen adófizetési kötelezettséget nem valamely, az irányelv 4., 10. és 11. cikkében szabályozott egyedi ügylet megvalósítása, hanem egy sor, az értékpapírokhoz általában kapcsolódó tevékenység végzése keletkezteti.
Másfelől, mivel az adó alapját az értékpapír-befektetési szolgáltatók különböző tevékenységek végzéséből származó bruttó nyeresége adja, a szóban forgó adó inkább a közvetlen jövedelemadóval rokon, és ezért olyan adókategóriába sorolható, amely nem tartozik a 69/335 irányelv hatálya alá.
(vö. 31–35. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2005. március 10.(*)
„69/335/EGK irányelv – Tőkefelhalmozást terhelő közvetett adók – Az értékpapír-befektetési szolgáltatók bruttó nyereségére kivetett adó”
A C‑22/03. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Rechtbank te Rotterdam (Hollandia) a Bírósághoz 2003. január 23‑án érkezett 2003. január 21‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Optiver BV és társai
és
a Stichting Autoriteit Financiële Markten (a Stichting Toezicht Effectenverkeer jogutódja)
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans, tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, R. Schintgen (előadó), P. Kūris és G. Arestis bírák
főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,
hivatalvezető: M.‑F. Contet főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. szeptember 30‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Optiver BV, az Optrix BV és az Optra BV képviseletében H. Speyart és M. Scheele advocaten,
– az All Options International BV képviseletében E. Kuijpers és G. J. G. Bolderman advocaten,
– a Robeco Obligatie DividendFunds NV és társai képviseletében H. Speyart és A. J. P. Tillema advocaten,
– a Stichting Autoriteit Financiële Markten (a Stichting Toezicht Effectenverkeer jogutódja) képviseletében H. J. Sachse, F. Leeflang és T. van Wagensveld advocaten,
– a holland kormány képviseletében S. Terstal és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,
– az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében P. Ormond, meghatalmazotti minőségben, segítője J. Stratford barrister,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében R. Lyal és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2004. november 9‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 1969. július 17‑i 69/335/EGK tanácsi rendelet (HL L 249., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 11. o.) értelmezése.
2 A jelen kérelmet az Optiver BV és 38 másik társaság (a továbbiakban: Optiver és társai), amelyek hollandiai székhelyű értékpapír-befektetési szolgáltatók, és a Stichting Autoriteit Financiële Markten (a továbbiakban: AFM) (a Stichting Toezicht Effectenverkeer jogutódja) között az e társaságoknak a tevékenységük végzéséből származó bruttó nyereség után fizetendő adó kivetése tárgyában kialakult jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
3 Mint ahogyan az első preamulumbekezdéséből kitűnik, a 69/335 irányelv célja a tőke szabad mozgásának előmozdítása, amely egyik alapvető feltétele az olyan gazdasági unió megteremtésének, amely egy nemzeti piacéhoz hasonló jellemzőkkel bír.
4 A 69/335 irányelv hatodik preambulumbekezdése szerint e cél elérése a tőkefelhalmozást terhelő adó tekintetében a tagállamokban addig hatályban lévő közvetlen adók megszüntetését, illetve helyettük olyan adó alkalmazását feltételezi, amelyet a közös piacon csak egyszer szednek be, és amelynek mértéke minden tagállamban egyenlő.
5 A 69/335 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A következő ügyletek tartoznak a tőkeilleték alá:
a) egy tőketársaság alapítása;
b) egy nem tőketársaságnak minősülő társaság, egyesület vagy jogi személy átalakulása tőketársasággá;
c) egy tőketársaság tőkéjének [helyesen: jegyzett tőkéjének] emelése bármilyen jellegű vagyoni hozzájárulással;
d) egy tőketársaság vagyonának növelése bármilyen jellegű vagyoni hozzájárulással, amely nem a társaság tőkéjéből vagy vagyonából való részesedés ellenében történik, hanem ugyanolyan jogok fejében, mint amilyenekkel a tagok (részvényesek) rendelkeznek, mint például szavazati jogok, nyereségből vagy felszámolás során keletkező többletből való részesedés joga
[...].”
6 A 69/335 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének e)–h) pontja úgy rendelkezik, hogy a tényleges ügyvezetési központnak harmadik országból valamely tagállamba történő áthelyezése vagy egy tőketársaság székhelyének harmadik országból valamely tagállamba vagy az egyik tagállamból valamely másik tagállamba történő áthelyezése tőkeilleték alá tartozik.
7 A 69/335 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése felsorolja azokat a különböző ügyleteket, amelyek tőkeilleték alá tartozhatnak.
8 A 69/335 irányelv – utolsó preambulumbekezdésének megfelelően – más olyan közvetett adók eltörlését rendeli el, amelyek a tőkeilletékhez vagy az értékpapírra kivetett adóhoz hasonló jellemzőkkel rendelkeznek, és amelyek fenntartása meghiúsíthatja az említett irányelv által megfogalmazott célokat. Ezeket az adókat, amelyeknek tilos a felszámítása, többek között a 69/335 irányelv 10. cikkében sorolják fel, amely szerint:
„A tőkeilletéktől eltekintve, a tagállamok nem számíthatnak fel semmilyen adót vagy illetéket a nyereségszerzési céllal működő társaságoknak, egyesületeknek vagy jogi személyeknek:
a) a 4. cikkben említett ügyletek tekintetében;
b) a 4. cikkben említett ügyletek keretében a hozzájárulások, hitelek vagy szolgáltatások teljesítése tekintetében [helyesen: a 4. cikbben említett ügyletekhez kapcsolódó hozzájárulások, hitelek és szolgáltatások tekintetében];
c) nyilvántartásba vétel vagy más alaki követelmény tekintetében, amelyre egy nyereségszerzési céllal működő társaságnak, egyesületnek vagy jogi személynek van szüksége a jogi forma alapján a tevékenység gyakorlásának megkezdése előtt [helyesen: nyilvántartásba vétel vagy más alaki követelmény tekintetében, amelyet a nyereségszerzési céllal működő társaság, egyesület vagy jogi személy számára jogi formája alapján a tevékenység gyakorlásának előfeltételeként írhatnak elő].”
9 A 69/335 irányelv 11. cikke szerint:
„A tagállamok semmilyen adót nem vetnek ki, amely
a) értéktőzsdei megjelenéssel, kibocsátással, jegyzésre engedélyezéssel függ össze, s amely a piacon elérhetővé vagy forgalomképessé teszi a részvényeket és más hasonló jellegű értékpapírokat, vagy az ilyen értékpapírokat megtestesítő bizonyítványokat, függetlenül a kibocsátótól [helyesen: a részvények, tagsági jogokat megtestesítő értékpapírok, illetve egyéb hasonló jellegű értékpapírok, illetve azokat megtestesítő okiratok előállításával, kibocsátásával, tőzsdei bevezetésével, forgalomba hozatalával vagy kereskedelmével függ össze, függetlenül a kibocsátó személyétől];
b) hitel, beleértve az államkötvényeket, amelyet adósságlevelek vagy más forgalomképes értékpapírok kibocsátásával vesznek fel, függetlenül a kibocsátótól, vagy a kapcsolódó formai követelményektől; vagy amely értéktőzsdei megjelenéssel, kibocsátással, jegyzésre engedélyezéssel függ össze, amely műveletek a piacon elérhetővé vagy kereskedelemre alkalmassá teszik az ilyen adósságleveleket vagy más forgalomképes értékpapírokat [helyesen: a kötvény vagy más átruházható értékpapír kibocsátása útján felvett hitelekkel – beleértve az államkötvényeket is –, valamint e kötvények, illetve egyéb átruházható értékpapírok előállításával, kibocsátásával, tőzsdei bevezetésével, forgalomba hozatalával vagy kereskedelmével függ össze, a kibocsátó személyétől, valamint az irányadó formai követelményektől függetlenül].”
10 A 69/335 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése így szól:
„A 10. és 11. cikktől függetlenül, a tagállamok kivethetik a következőket:
a) illetékek értékpapírok átruházására, átalánydíjas formában vagy másként;
[...]
e) díjak és hasonlók útján fizetendő illetékek [helyesen: díj jellegű illetékek]
[...].”
A nemzeti szabályozás
11 Az 1995. november 16‑i Wet toezicht effectenverkeer 1995 (az értékpapír-kereskedelem felügyeletéről szóló 1995-ös törvény) (Stbl. 1995., 574. sz., a továbbiakban: 1995-ös törvény) szabályozza az értékpapírokra vonatkozó ügyletek felügyeletét. Az első cikkének megfelelően e törvény hatásköre kiterjed többek között az értékpapír-piaci közvetítőkre és a vagyonkezelőkre; mindkét kategóriát az „értékpapír-befektetési szolgáltató” fogalom jelöli.
12 Az 1995-ös törvény 7. cikkének (1) bekezdése szerint értékpapír-piaci közvetítői vagy vagyonkezelői engedéllyel nem rendelkezőknek tilos Hollandiában vagy Hollandiából szolgáltatást ajánlani vagy nyújtani. Ugyanezen cikk (4) bekezdése szerint az engedélyt a pénzügyminiszter adja meg, bizonyos számszerű feltételek teljesülése esetén.
13 Az 1995-ös törvény 42. cikke így rendelkezik:
„A miniszter vagy a feladat- és hatáskörökkel a 40. cikk értelmében felruházott jogi személy az e feladatai ellátásánál vagy e hatásköre gyakorlásánál felmerült költségeit a miniszter által meghatározott szabályok szerint átháríthatja a tőzsdékre, azokra az intézetekre, amelyek a 22. cikk szerint engedélyezett tőzsdék egyikén jegyzett értékpapírokat bocsátottak ki, az értékpapír-befektetési szolgáltatókra, a 7. cikk (1) bekezdésében szabályozott engedélyt kérelmezőkre […]”.
14 Az AFM az a hatóság, amelyre az 1995-ös törvény 40. cikkének alkalmazásával a hatásköröket ruházták. Az 1995-ös törvény 7. cikkének (1) bekezdése szerinti engedéllyel rendelkezőkre áthárítható költségek összegét az AFM költségvetésétől függően állapítják meg.
15 Az értékpapír-befektetési szolgáltatók által fizetendő összeg két részből áll: egyfelől az e szolgáltatóknak ténylegesen nyújtott bizonyos szolgáltatásokért fizetendő díjakból, másfelől az e szolgáltatók által az AFM költségvetésének megállapításakor alapul vett évet követő pénzügyi évben realizált bruttó nyereség alapján kiszámolt adóból (a továbbiakban: adó).
16 A 2000-ben módosított Regeling toezichtskosten Wet toezicht effectenverkeer 1995 (Az értékpapír-kereskedelem felügyeletéről szóló 1995-ös törvény alapján ellátott felügyeleti tevékenység költségeiről szóló rendelet) (Stcrt. 2000., 137. sz., 10. o., a továbbiakban: rendelet) 5. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„A Hollandiában letelepedett és a törvény 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően engedéllyel rendelkező értékpapír-befektetési szolgáltatók kötelesek évente a költségvetési évet megelőző évben általuk realizált nyereség után befizetni a (3 bekezdése szerinti adótábla alapján meghatározott hozzájárulást.”
17 A rendelet 5. cikkének (3) bekezdése tíz különböző jövedelemsávot megállapítva határozza meg az említett adótáblát.
18 A rendelet indoklásából kiderül, hogy „nyereség” alatt a mindennapi működésből származó bruttó nyereséget kell érteni, amennyiben az az 1995-ös törvény 7. cikkének (1) bekezdése szerinti tevékenységekből származik. E nyereség származhat többek között az értékpapír-kereskedelemmel kapcsolatos szolgáltatások nyújtásából vagy az e szolgáltatásokra vonatkozó ügynöki tevékenységből, internetes kereskedelemből, ajánlatok átadása utáni díjakból, vagyonkezelésből, repoügyletekből, értékpapír-ügyletekhez kapcsolódó árfolyamnyereségekből, kibocsátások visszavételéből és befektetéséből, megőrzésből és a megőrzési ügyletek kezeléséből, „clearing” és elszámolási tevékenységekből valamint piacszabályozási nyereségekből.
19 A Vaststellingsregeling bedragen Regeling toezichtskosten Wet toezicht effectenverkeer 1995 voor 2000 (az 1995-ös törvény alapján ellátott felügyeleti tevékenység költségeiről szóló rendelet értelmében a 2000. évi hozzájárulás megállapításáról szóló rendelet, Stcrt. 2000., 137. sz., 9. o.) 3. cikke meghatározza a rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében szabályozott hozzájárulást.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
20 Az Optiver és társai engedélyt kaptak az 1995-ös törvény 7. cikkének (1) bekezdésében szabályozott, értékpapírokkal kapcsolatos ügyletek végzésére.
21 2000. augusztus 15‑i határozataiban az AFM adót vetett ki az alperesekre, az értékpapírokból származó nyereségük után a 2000. december 31‑én záruló pénzügyi évre vonatkozóan.
22 Az Optiver és társai fellebbezéseket nyújtottak be az említett határozatok ellen, azon az alapon, hogy az adó ellentétes a 69/335 irányelv 11. cikkével. Mivel e fellebbezéseket elutasították, a jogvitát a Rechtbank te Rotterdam elé vitték, azzal érvelve, hogy az adó, amely az értékpapírok forgalomba hozatalára és forgalmazására is kivetettek, összeegyeztethetetlen a 69/335 irányelv 11. cikkével.
23 Az AFM azzal érvel, hogy az említett adó nem értékpapírok forgalmazására kivetett adó, hanem az értékpapírokon végzett ügyletekkel elért nyereségre vonatkozik. Másodlagosan azt állítja, hogy az ilyen adó a 69/335 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és e) pontjában szabályozott kivételekhez tartozik.
24 Mivel úgy vélte, hogy az előtte folyó jogvita megoldása a 69/335 irányelv értelmezését igényli, a Rechtbank te Rotterdam felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„A [69/335] irányelv – különösen 11. és 12. cikkének értelmezése – ellentétes‑e az értékpapír-befektetési szolgáltatókat terhelő, az értékpapírokkal kapcsolatos tevékenységükből származó bruttó nyereség után fizetendő adó […] kivetésével?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
25 Kérdésével az azt előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 69/335 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy az tiltja az értékpapír-befektetési szolgáltatókat terhelő, az értékpapírokkal kapcsolatos tevékenységükből származó bruttó nyereség után fizetendő olyan adó kivetését, mint amilyen az alapeljárás tárgya.
26 Ahhoz, hogy e kérdésre megfelelően lehessen válaszolni, meg kell állapítani, hogy az adó a 69/335 irányelv hatálya alá tartozik‑e.
27 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 69/335 irányelvből kitűnik, hogy annak célja a tőkeilletéktől különböző, ám azzal megegyező jellegzetességekkel rendelkező közvetett adók eltörlése, vagyis az olyan adóké, amelyeket azokra az ügyletekre vetnek ki, amelyekre ez az irányelv vonatkozik.
28 Ami az olyan adó minősítését illeti, mint amilyen az alapeljárás tárgya, meg kell állapítani, hogy a holland jogszabályoknak megfelelően az értékpapír-piaci közvetítőknek és a vagyonkezelőknek Hollandiában engedéllyel kell rendelkezniük ahhoz, hogy szolgáltatásaikat ebben az országban nyújthassák.
29 Az 1995-ös törvénynek megfelelően az értékpapírokkal kapcsolatos ügyletek felügyeletének pénzügyminiszteri feladatát az AFM-re bízták. Ez utóbbi jogosult működési költségeit áthárítani többek között az értékpapír-befektetési szolgáltatókra, különösképpen ez utóbbiakat terhelő adó beszedésével, amelyet évente a rendeletben szabályozott adótábla szerint számítanak ki, az e szolgáltatók által abban a pénzügyi évben realizált bruttó nyereség függvényében, amely alapján az említett hatóság költségvetését megállapítják.
30 Ebből adódik, hogy az ilyen, a tagállam jogszabálya által kivetett adót magánszemélyek fizetik a tagállam egyik feladatát ellátó szervnek, e feladat finanszírozása céljából.
31 Márpedig ahogyan azt a Bizottság helyesen állította, még ha az említett jellegzetességekre tekintettel valóban helytelen lenne is úgy érvelni, hogy az adó kivetése nem tekinthető adóztatásnak, ettől még ez az adó nem minősül a 69/335 irányelv által tiltott adóztatásnak, mivel nem tartozik ez utóbbi hatálya alá.
32 Egyfelől ugyanis az adófizetési kötelezettséget nem valamely, a 69/335 irányelv 4., 10. és 11. cikkében szabályozott egyedi ügylet megvalósítása, hanem egy sor, az értékpapírokhoz általában kapcsolódó tevékenység végzése keletkezteti.
33 Másfelől mivel az adó alapját az értékpapír-befektetési szolgáltatók különböző tevékenységek végzéséből származó bruttó nyeresége adja, a szóban forgó adó inkább a közvetlen jövedelemadóval rokon, és ezért olyan adókategóriába sorolható, amely nem tartozik 69/335 irányelv hatálya alá (lásd többek között a C‑287/94. sz. Frederiksen-ügyben 1996. szeptember 26‑án hozott ítélet [EBHT 1996., I‑4581. o.] 21. pontját és a C‑113/99. sz., P.P. Handelsgesellschaft ügyben 2001. január 18‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑471. o.] 24. és 27. pontját).
34 Ilyen feltételek mellett meg kell állapítani, hogy az olyan adó, mint amilyen az alapeljárás tárgya, nem tartozik a 69/335 irányelv hatálya alá, és ezért ennek az irányelvnek az értelmében az ilyen adó kivetése nem minősül tiltott adóztatásnak.
35 Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz az, hogy a 69/335 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az nem tiltja az értékpapírokkal kapcsolatos tevékenységekből származó bruttó nyereség után fizetendő olyan adónak az értékpapír-befektetési szolgáltatókra történő kivetését, mint amilyen az alapeljárás tárgya.
A költségekről
36 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügy egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségek viseléséről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
A tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 1969. július 17‑i 69/335/EGK tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az nem tiltja az értékpapírokkal kapcsolatos tevékenységekből származó bruttó nyereség után fizetendő olyan adónak az értékpapír-befektetési szolgáltatókra történő kivetését, mint amilyen az alapeljárás tárgya.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: holland.
Top