C‑347/02. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Francia Köztársaság
„Biztosítás – Harmadik »nem-életbiztosítási« irányelv – Bonus-malus rendszer”
Az ítélet összefoglalása
Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítás – 92/49 irányelv – A díjszabás szabadsága – A díjszabás közvetlen állami meghatározásához nem vezető bonus-malus rendszer – Megengedhetőség
(92/49 tanácsi irányelv)
A gépjármű-biztosítási szerződésre alkalmazandó bonus-malus rendszer – amely ugyan hatással van a biztosítási díjak módosítására, anélkül azonban, hogy ez a díjszabás állam által történő közvetlen meghatározásához vezetne, hiszen a biztosítóintézetek szabadon határozhatják meg az alapdíjak mértékét – nem hasonlítható a díjtáblák jóváhagyásához kötött rendszerhez, amely sérti a díjszabás szabadságának – az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239 irányelv, valamint a 88/357 irányelv módosításáról szóló 92/49 tanácsi irányelvben meghatározott – elvét.
Ezt figyelembe véve, a nem-életbiztosítás körében a díjszabás területének teljes harmonizációja, amely kizárja a díjtáblák befolyásolására alkalmas nemzeti intézkedéseket, a közösségi jogalkotó egyértelműen kinyilvánított ez irányú akarata hiányában nem vélelmezhető.
(vö. 24–25. pont)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2004. szeptember 7. (*)
„Biztosítás – Harmadik »nem-életbiztosítási« irányelv – Bonus-malus rendszer”
A C‑347/02. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt
a Bírósághoz 2002. szeptember 30‑án
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: C. Tufvesson és J.‑F. Pasquier, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, P. Boussaroque és C. Mercier, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans (előadó), C. Gulmann és J. N. Cunha Rodrigues tanácselnökök, R. Schintgen, F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr, R. Silva de Lapuerta és K. Lenaerts bírák,
főtanácsnok: C. Stix‑Hackl,
hivatalvezető: H. von Holstein, hivatalvezető-helyettes,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2004. február 10‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2004. március 30‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az Európai Közösségek Bizottsága a Bírósághoz intézett keresetében annak megállapítását kéri, hogy a Francia Köztársaság a díjtételekre automatikusan és kötelező jelleggel ható bonus-malus rendszer bevezetésével és hatályban tartásával, amely rendszer minden, a francia állam területén megkötött gépjármű-biztosítási szerződésre alkalmazandó – a Franciaországban székhellyel rendelkező biztosító társaságok és a tevékenységüket fióktelepeik vagy szolgáltatásnyújtás útján ott ellátó biztosítóintézetek közötti különbségre való tekintet nélkül –, illetve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239/EGK irányelv, valamint a 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. június 18‑i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem-életbiztosítási irányelv) (HL L 228., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 346. o.) 6. cikke (3) bekezdésében, 29. cikkében és 39. cikkében rögzített díjszabás szabadságának és a biztosítási díjtáblák és szerződések előzetes vagy rendszeres ellenőrzése eltörlésének elvének megsértésével nem teljesítette az említett irányelvből eredő kötelezettségeit.
A jogi háttér
A közösségi szabályozás
2 A 92/49 irányelvnek „A biztosítási tevékenység megkezdése” címet viselő II. címe alatt található 6. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A 72/239/EGK irányelv 8. cikkének helyébe a következők lépnek:
»8. cikk
[…]
(3) Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a biztosítóintézetek alapító okiratának és alapszabályának jóváhagyási kötelezettségét és a felügyeleti jogkör jogszerű gyakorlásához szükséges bármely más dokumentum benyújtásának kötelezettségét előíró törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket hatályban tartsanak, illetve bevezessenek.
A tagállamok ugyanakkor nem hozhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek előzetes jóváhagyatási vagy rendszeres tájékoztatási kötelezettségét írnak elő az általános és különös biztosítási szerződési feltételekkel, a biztosítási díjtáblákkal és a nyomtatványokkal, valamint olyan egyéb nyomtatott dokumentumokkal kapcsolatosan, amelyeket a vállalkozás a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni.
A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be a biztosítási díjak emelésére vonatkozóan előzetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve, ha azok az általános árellenőrzési rendszerek részét képezik.
[…]«”
3 A 92/49 irányelvnek „A biztosítási tevékenységre irányadó feltételek összehangolása” címet viselő III. címe alatt található 29. cikke értelmében:
„A tagállamok nem hozhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek az általános vagy különös szerződési feltételek, a biztosítási díjtáblák és nyomtatványok, valamint az olyan egyéb nyomtatott dokumentumok előzetes jóváhagyatásának vagy azokról való rendszeres tájékoztatásnak a kötelezettségét írják elő, amelyeket a vállalkozás a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni. A tagállamok csak a szerződési feltételekről és az egyéb dokumentumokról történő nem rendszeres tájékoztatási kötelezettséget írhatnak elő a biztosítási szerződésekre vonatkozó nemzeti jogszabályaik betartásának ellenőrzése céljából, és ez a követelmény nem képezheti a biztosítóintézet tevékenysége folytatásának előfeltételét.
A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be a tervezett biztosítási díjemelésekre vonatkozóan előzetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve, ha azok az általános árellenőrzési rendszerek részét képezik.”
4 A 92/49 irányelvnek „A letelepedés jogára és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezések” címet viselő IV. címe alatt található 39. cikk (2) és (3) bekezdése kimondja:
„(2) A fióktelep szerinti tagállam vagy a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam nem hozhat olyan rendelkezéseket, amelyek az általános vagy különös szerződési feltételek, a biztosítási díjtáblázatok és nyomtatványok, valamint olyan egyéb nyomtatott dokumentumok előzetes jóváhagyatásának vagy az azokról való rendszeres tájékoztatás kötelezettségét írják elő, amelyeket a vállalkozás a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni. Ezek a tagállamok csak a szerződési feltételekről és az egyéb dokumentumokról történő nem rendszeres tájékoztatási kötelezettséget írhatnak elő a területükön a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján biztosítási tevékenységet folytatni kívánó vállalkozások számára a biztosítási szerződésekre vonatkozó nemzeti jogszabályaik betartásának ellenőrzése céljából, és ez a követelmény nem képezheti a biztosítóintézet tevékenysége folytatásának előfeltételét.
(3) A fióktelep szerinti tagállam vagy a szolgáltatásnyújtás szerinti tagállam nem tarthat fenn és nem vezethet be biztosítási díjak emelésére vonatkozóan előzetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve ha azok az általános árellenőrzési rendszerek részét képezik.”
A nemzeti szabályozás
5 A francia biztosítási kódex A. 121‑1. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A biztosítási kódex R. 321‑1. cikkének (3) és (10) bekezdésében említett ágazatokból származó és a motoros meghajtású közúti járművekre vonatkozó biztosítási szerződések a biztosítási díj vagy tagdíj csökkentésére vagy emelésére vonatkozó – e cikkhez mellékelt – záradékot tartalmaznak.”
6 Az A. 121‑l. cikk melléklete tizennégy cikket tartalmaz. E szabályok értelmében a biztosítóintézet biztosítási alapdíjat állapít meg, amelyet a biztosított által fizetendő éves biztosítási díj kiszámításának alapjául szolgál. Az éves biztosítási díj tulajdonképpen a biztosítási alapdíj és a – kezdetben 1-gyel egyenlő – díjcsökkentési/díjemelési együttható szorzata. Minden káresemény nélküli egyéves időszak elteltével az együttható értéke 5%‑kal csökken. Az együttható értéke azonban nem lehet kisebb, mint 0,50. Fordított esetben, amikor az adott évben káresemény következik be, az említett együttható értéke 25%‑kal emelkedik, és minden további káresemény azonos mértékű emeléssel jár. Ugyanakkor, ha a díjcsökkenési/díjemelési együttható értéke legalább három – egymást követő – éven át 0,5, az ezen időszakot követő első káresemény bekövetkezte nem kerül sor díjemelésre. Ezenkívül a díjemelési együttható semmilyen körülmények között nem haladhatja meg a 3,5‑et.
A jogvitát megelőző eljárás
7 A francia hatóságok és a Bizottság közötti első információcserét követően ez utóbbi 1997. július 7‑én egy felszólító levelet küldött a Francia Köztársaságnak, amelyben megállapította, hogy a Franciaországban érvényben lévő bonus-malus rendszer nem felel meg a 92/49 irányelv rendelkezéseinek.
8 A francia kormány erre a felszólításra 1997. október 23‑án feljegyzésében válaszolt, és ezt kiegészítette még egy – a Bizottsághoz 1998. július 31‑én beterjesztett – feljegyzéssel.
9 A francia Gazdasági, Pénzügyi és Ipari Minisztérium és a Bizottság hivatalai közötti számos információcserét követően a Bizottság 2001. április 20‑i levelében indokolással ellátott véleményt intézett a Francia Köztársasághoz, amelyben megerősítette azon elemzését, amely annak megállapítására késztette, miszerint a bonus-malus rendszerre vonatkozó nemzeti szabályozás ellentétben áll a közösségi joggal, és felkérte e tagállamot, hogy az értesítéstől számított két hónapon belül tegye meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy megfeleljen e véleménynek.
10 Az indokolással ellátott véleményre válaszolva a francia hatóságok 2001. július 18‑i levelükben a Bizottság elé terjesztették észrevételeiket, amelyben hangsúlyozták egyrészt, hogy a bonus-malus rendszer nem befolyásolja a díjszabás szabadságát, másrészt, hogy ez a rendszer a Bíróság ítélkezési gyakorlata által elfogadott közérdekű megfontolásokon nyugszik.
11 A Bizottság, mivel úgy vélte, hogy a francia hatóságok nem hozták meg a 92/49 irányelv alapján fennálló kötelezettségeknek való megfelelés érdekében szükséges intézkedéseket, végül e kereset benyújtása mellett döntött.
Az ügy érdeméről
A felek érvelése
12 A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a francia bonus-malus rendszer ellentétben áll egyrészt a 92/49 irányelv rendelkezéseiből következő díjszabás szabadságának elvével, amely megtiltja a tagállamok számára, hogy egy biztosítóintézet által e tagállamok területén bevezetni szándékozott biztosítási díjak vagy azok emelésére vonatkozóan értesítési, előzetes hozzájárulási vagy rendszeres tájékoztatási kötelezettséget írjanak elő, másrészt ugyanezen irányelv céljával, amely a biztosítási termékek Közösségen belüli szabad piaci terjesztését írja elő. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy értelmezését megerősíti a Bíróság C‑296/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. május 11‑én hozott ítélete (EBHT 2000., I‑3025. o.), valamint a C‑59/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. február 25‑én hozott ítélete (EBHT 2003., I‑1759. o.).
13 A Bizottság nem vitatja annak lehetőségét, hogy a tagállamok olyan skálát vezessenek be, amely figyelembe veszi a biztosítottak káreseménnyel való érintettségét, vagy akár egységes bonus-malus rendszert fogadjanak el. A Bizottság véleménye szerint azonban az ilyen rendszerek, amint automatikus következményekkel járnak a biztosítási díjra nézve, ellentétben állnak a 92/49 irányelvvel, és a francia bonus-malus rendszer esetében éppen ez a helyzet.
14 A Bizottság elismeri, hogy a biztosítóintézetek semmi nem korlátozza abban, hogy szabadon meghatározzák az alapdíj (vagy referencia díj) összegét, és hogy a díjcsökkenési/díjemelési együtthatón kívül más feltételek is befolyásolják a biztosított által fizetendő biztosítási díj kialakítását. Ez a szabadság azonban igen látszólagos lenne, ha a biztosítóintézetek a biztosítási díjat csak a francia biztosítási kódex A. 121‑1. cikkéhez mellékelt előírások alapján módosíthatnák olyan alapvető kitétel tekintetében, mint a biztosított káreseménnyel való érintettsége.
15 A Bizottság hozzáteszi, hogy e nemzeti rendelkezés által előírt díjmódosítás nem csekély hatást fejt ki a biztosítási díj mértékére, hiszen meg is duplázhatja a díj összegét. A Bizottság továbbá úgy ítéli meg, hogy a francia bonus-malus rendszerből fakadó, a biztosítóintézetekre nehezedő kényszer kihat az alapdíj összegére, lévén ez utóbbi annál magasabb, minél erősebb a kényszer. Nem állítható tehát, hogy ez a rendszer olyan „semleges mintát” képez, amely nem érinti a díjszabás szabadságát.
16 A francia kormány mindenekelőtt megjegyzi, hogy 1994-ben hatályon kívül helyezték a díjtáblák előzetes beterjesztésének kötelezettségét, valamint, hogy a díjtáblák szintjének nemzeti hatóságok általi ellenőrzése 1987 óta nem létezik.
17 A francia kormány továbbá úgy ítéli meg, hogy a 92/49 irányelv nem tartalmaz egyetlen olyan, a díjszabási szabadság elvét abszolút módon előíró rendelkezést sem, amely kiterjedne a biztosítási díjak számításának módjára.
18 Sőt, nincs olyan, a 92/49 irányelvből vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következő elv, amely tiltaná, hogy a biztosítási díjak számításának módja olyan kötelezően alkalmazandó együtthatót tartalmazzon, amely nem befolyásolja biztosítási díjak eredeti mértékét, és amely csupán részlegesen érinti a díjak módosítását, ha már a végleges biztosítási díj megállapítása teljesen szabad marad.
19 A francia kormány továbbá hangsúlyozza, hogy a bonus-malus együttható alkalmazása nem teszi lehetővé a nemzeti hatóságok számára a kezdő biztosítási díj és főleg a díj idővel bekövetkező módosításának ellenőrzését.
20 A francia kormány megállapítja, hogy a kezdő biztosítási díj közvetlenül referencia biztosítási díjból adódik, amelyet a biztosítóintézetek szabadon – az általuk legmegfelelőbbnek tartott feltételek alapján – határozhatnak meg.
21 A biztosítási díj idővel bekövetkező módosítását illetően a francia kormány úgy érvel, hogy a bonus-malus rendszer alkalmazása a nemzeti hatóságok számára nem a díjtábla ellenőrzésére alkalmas eszközként szolgál, hanem csupán a biztosítási díj mértékét befolyásoló számos tényezők egyike. A biztosítóintézetek végeredményben, azáltal, hogy nem szorítkoznak gépiesen a bonus-malus együttható módosítására, szabadon módosíthatják biztosítási díjaikat.
A Bíróság álláspontja
22 Amint azt a Bíróság a – fent hivatkozott – Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítéletének 29. pontjában megjegyezte: a közösségi jogalkotó a díjszabás szabadságának elvét kívánta garantálni az életbiztosítás körén kívül eső biztosítások – ideértve a kötelező biztosítás, így a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás – területén. Ahogy azt a Bíróság a fent hivatkozott ítélet ugyanazon 29. pontjában kifejtette, ez az elv magában foglalja minden olyan rendszer tilalmát, amely előzetes vagy rendszeres tájékoztatási, illetve jóváhagyatási kötelezettséget ír elő azokkal a biztosítási díjtáblákkal kapcsolatosan, amelyeket a biztosító a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni. A 92/49 irányelv által elismert egyetlen kivétel ezen elv alól az „általános árellenőrzési rendszer” keretében történő, a „biztosítási díjak emelésére” vonatkozó előzetes tájékoztatási és jóváhagyatási kötelezettséget érinti.
23 A – fent hivatkozott – Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítéletben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a díjszabás szabadságának elvével ellentétes az az árrögzítési rendszer, amely – az olasz állam területén bekövetkező káreseményekre vonatkozó kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések keretében – befolyásolja mind a biztosítási díjak megállapítását, mind pedig azok módosítását (a Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott – fent hivatkozott – ítélet 32. és 48. pontja).
24 A jelen kereset tárgyát képező francia bonus-malus rendszer – a biztosítóintézetek díjtábláira gyakorolt hatását illetően – más természetű, mint a – fent hivatkozott – Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet tárgyát képező olasz szabályozás. Ez a rendszer valóban hatással van a biztosítási díjak módosítására. Ugyanakkor nem vezet oda, hogy a díjszabásokat közvetlenül az állam határozza meg, hiszen a biztosítóintézetek szabadon határozhatják meg az alapdíjak mértékét. Ezen körülmények között a francia bonus-malus rendszer nem hasonlítható a díjtáblák jóváhagyásához kötött rendszerhez, amely, amint azt a Bíróság a – fent hivatkozott – Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítéletének 29. pontjában megállapította, sérti a díjszabás szabadságának elvét.
25 A nem-életbiztosítás körében a díjszabás területének teljes harmonizációja, amely kizárja a díjtáblák befolyásolására alkalmas nemzeti intézkedéseket, a közösségi jogalkotó egyértelműen kinyilvánított ez irányú akarata hiányában nem vélelmezhető.
26 Következésképpen nem fogadható el az az érvelés, amelyre a Bizottság a keresetét alapozza, és amely fenntartja, hogy a francia bonus-malus rendszer – annak ellenére, hogy az alapdíj meghatározása teljesen szabadon történik ellentétes a díjszabás szabadságának elvével csupán amiatt, hogy hatással van a biztosítási díjak módosítására.
27 Másfelől, a Bizottság nem állítja, hogy ez a rendszer az előzetes vagy rendszeres tájékoztatás követelményét vezetné be azokkal a biztosítási díjtáblákkal kapcsolatosan, amelyeket a biztosító a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni.
28 Ebből következik, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a bonus-malus rendszer bevezetésével és hatályban tartásával a Francia Köztársaság a 92/49 irányelv 6., 29. és 39. cikkében rögzített, a díjszabás szabadságának és a biztosítási díjtáblák és szerződések előzetes vagy rendszeres ellenőrzése eltörlésének elvét sértő módon járt el.
29 Mivel a Bizottság az indokolással ellátott vélemény és a jelen kereset tárgyát az előző pontban említett rendelkezésekből következő díjszabás szabadságának és a biztosítási díjtáblák és szerződések előzetes és rendszeres ellenőrzésének eltörlését rögzítő elv sérelmének megállapítására korlátozta, a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
30 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Francia Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján, a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: francia.
Top