A Bíróság (negyedik tanács) 2007. július 12-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Osztrák Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - A vadon élő madarak védelme - 79/409/EGK irányelv - Átültető intézkedések. C-507/04. sz. ügy

C‑507/04. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Osztrák Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – A vadon élő madarak védelme – 79/409/EGK irányelv – Átültető intézkedések”

J. Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2007. január 11.  

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2007. július 12.  

Az ítélet összefoglalása

1.     Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – Jogalkotás nélküli átültetés – Korlátok

(79/409 tanácsi irányelv)

2.     Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – Hatály

(79/409 tanácsi irányelv, 1. cikk és 11. cikk)

3.     Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – A tagállamok általi végrehajtás

(79/409 tanácsi irányelv, 9. cikk, (1) bekezdés, a) pont és (2) bekezdés)

4.     Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – A vadászat megtiltásának kötelezettsége egyes időszakokban, amikor a madarak különösen veszélyeztetettek

(79/409 tanácsi irányelv, 7. cikk, (4) bekezdés)

5.     Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – A vadászati idény kezdő‑ és zárónapja

(79/409 tanácsi irányelv, 9. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

6.     Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – A tagállamok általi végrehajtás

(79/409 tanácsi irányelv, 8. cikk és IV. melléklet)

1.     A közösségi normák belső jogba való átültetése nem feltétlenül azok változatlan formai és tartalmi átvételét teszi szükségessé egy kifejezett különös rendelkezésben, annak eleget lehet tenni egy általános jogi környezet megteremtésével is, ha az ténylegesen biztosítja az irányelv kellően egyértelmű és pontos, teljes körű alkalmazását.

A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv esetében azonban különösen nagy jelentősége van az átültetés pontosságának, mivel a közös örökség kezelése saját területük vonatkozásában az egyes tagállamokra van bízva.

(vö. 89., 92. pont)

2.     A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv 11. cikke, amely mindössze azt a különös kötelezettséget írja elő a tagállamok számára, hogy biztosítsák, a tagállamok európai területein természetesen elő nem forduló vadon élő madárfajok bármiféle betelepítése ne károsítsa a helyi növény‑ és állatvilágot, nem tekinthető olyan jogalapnak, amelynek alapján eltérést lehet engedélyezni a tagállamokat az irányelv 1. cikke alapján terhelő védelmi kötelezettségektől, amelyek a tagállamok európai területén természetesen előforduló minden vadon élő madárfajra vonatkoznak, tehát minden tagállamot illetően mind a náluk őshonos, mind a más tagállamokban megtalálható fajokra. A vadon élő madarak teljes körű és hatékony, azok tartózkodási vagy vonulási helyétől függetlenül az egész Közösségre kiterjedő védelme ugyanis olyan jelentőséggel bír, hogy annak fényében minden olyan nemzeti szabályozás összeegyeztethetetlen az irányelvvel, amely a vadon élő madarak védelmét a hazai állatvilág alapul vételével alakítja ki.

(vö. 101–103. pont)

3.     Igaz ugyan, hogy a szőlőkultúrák károsodásának megelőzése érdekében a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv 9. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében főszabály szerint lehet eltérő intézkedéseket hozni, ez utóbbi rendelkezés azonban nem biztosít jogalapot arra, hogy egy fajt, még ha korlátozott időre is, teljes mértékben kivonjanak az említett védelmi rendszer hatálya alól. Ha ugyanis egy fajt, akár korlátozott időre is, teljes mértékben kivonnak az irányelv által előírt védelmi rendszer hatálya alól, az a faj létét veszélyeztetheti. Ezért a tagállamok csak az irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelmények betartásával engedélyezhetnek eltérést a vadon élő madarak védelmének rendszerétől.

(vö. 113–115. pont)

4.     A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése által a vadászati tevékenységek ellen kialakított védelmi rendszer tágan, az érintett fajok biológiai sajátosságaira történő utalással került meghatározásra, mivel a fészekrakási időszakon kívül a szaporodási, és az utódnevelési időszak különböző szakaszait is érinti. Csak az ilyen szemlélet felel meg ugyanis az említett 7. cikk (4) bekezdése által követett célkitűzésnek, amely teljes körű védelmi rendszer biztosítására irányul azokban az időszakokban, amelyek folyamán a vadon élő madarak fennmaradása különösen veszélyeztetett. Ugyanis a madarak szaporodásával összefüggő időszakok alatt történő bármilyen beavatkozás káros hatással lehet rájuk, még akkor is, ha állományuknak csak egy részét érinti. Ugyanez vonatkozik a párzási időszakra is, amelynek során az érintett fajok különösen kiszolgáltatottak és sebezhetők. Ez utóbbi szakasz következésképpen beletartozik abba az időszakba, amelynek során főszabály szerint minden vadászati cselekmény tilos.

(vö. 192–195. pont)

5.     A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy eltérjenek a vadászati idény megkezdésének és befejezésének azon időpontjaitól, amelyek az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében megjelölt célkitűzésekből adódnak. E tekintetben a vadon élő madarak kedvtelésből történő vadászata az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében megjelölt tiltott időszakokban, amennyiben teljesülnek annak az irányelv 9. cikke (2) bekezdésében előírt feltételek, minősülhet a 9. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „ésszerűen megindokolható hasznosításnak”. A megkövetelt feltételek minden egyes eltérés esetében történő teljesülésének bizonyítása azonban az arról határozatot hozó hatóságot terheli.

Egyébiránt a tagállamok az utóbbi rendelkezés átültetésére irányuló intézkedések elfogadása során kötelesek biztosítani, hogy az abban szabályozott eltérés alkalmazásának minden esetében, és minden védett faj vonatkozásában az engedélyezett vadászati kilövések ne haladják meg azt a precíz tudományos adatok alapján megállapítandó felső értéket, amely megfelel az e rendelkezés által az említett kilövések korlátozására meghatározott kis mennyiségnek. Különösen az irányelvnek a közösségi joggal összhangban álló átültetése annak lehetővé tételét is magában foglalja, hogy az adott faj esetében eltérés folytán lehetséges kilövés engedélyezésével megbízott hatóságok olyan mutatókra támaszkodhassanak, amelyek kellő pontossággal meghatározzák a mennyiség tekintetében betartandó felső értéket. Ebből az következik, hogy az érintett tagállam illetékes hatóságainak feladata megfelelő jogi pontossággal és elismert tudományos adatok alapján annak biztosítása, hogy a mennyiség tekintetében betartandó felső érték túllépésére semmilyen körülmények között ne kerüljön sor, és így az említett fajok védelme teljes mértékben biztosított legyen.

(vö. 196–199., 201., 225. pont)

6.     Az, hogy valamely tagállamban nem alkalmaznak bizonyos, a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv által tiltott vadászati eszközöket vagy ölési módszereket, nem mentesíti az érintett tagállamot azon kötelezettség alól, hogy meghozza mindazon törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedéseket, amelyek az irányelv rendelkezéseinek megfelelő átültetéséhez szükségesek. A jogbiztonság elve ugyanis megköveteli, hogy az irányelv által felállított tilalmak kötelező erejű jogi rendelkezésekben fejeződjenek ki.

(vö. 280–281. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2007. július 12.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – A vadon élő madarak védelme – 79/409/EGK irányelv – Átültető intézkedések”

A C‑507/04. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt

a Bírósághoz 2004. december 8‑án

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: M. van Beek és B. Schima, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Lang Rechtsanwalt, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Osztrák Köztársaság (képviseli: H. Dossi, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, Juhász E., R. Silva de Lapuerta (előadó), G. Arestis és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2007. január 11‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Keresetével az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Osztrák Köztársaság elmulasztotta a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv (HL L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o., a továbbiakban: irányelv) 1. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, 5. cikkéből, 6. cikkének (1) bekezdéséből, 7. cikkének (1) és (4) bekezdéséből, 8. cikkéből, 9. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint 11. cikkéből eredő kötelezettségei teljesítését.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

2       Az irányelv, 1. cikkének (1) bekezdése értelmében, a Szerződésben érintett tagállamok európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik. Célja e fajok védelme, kezelése és szabályozása, továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban. E cikk (2) bekezdése szerint az irányelv a madarakra, tojásaikra, fészkeikre és élőhelyeikre vonatkozik.

3       Az irányelv 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A 7. és 9. cikkek sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj védelme általános rendszerének kialakítására, megtiltva különösen:

a)      a bármilyen módszerrel végzett szándékos elpusztítást vagy befogást;

b)      fészkeik és tojásaik szándékos elpusztítását vagy károsítását, illetve fészkeik eltávolítását;

c)      tojásaik természetből való begyűjtését és e tojások birtoklását, még üres állapotban is;

d)      e madarak szándékos zavarását, különösen a költési és utódnevelési időszakban, amennyiben a zavarás jelentős lenne az irányelv céljait tekintve;

e)      olyan fajokhoz tartozó madarak tartását, amelyek vadászata és befogása tilos.”

4       Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint tiltja a védett madárfajokkal történő kereskedést:

„A (2) és (3) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül, a tagállamok megtiltják az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj esetében az élő vagy elpusztult madarak és e madarak származékainak vagy könnyen felismerhető részeinek eladását, eladásra történő szállítását, eladásra történő tartását és eladásra történő felkínálását.”

5       Az irányelv III. mellékletének 1. és 2. részében felsorolt fajok ezen irányelv 6. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében bizonyos feltételekkel mentesülnek az eladási tilalom alól. 

6       Az irányelv 7. cikke a védett madárfajok vadászatát szabályozza. E cikk (1) bekezdésének első mondata szerint:

„A Közösség egész területén lévő állományszintjük, földrajzi elterjedésük és szaporodási rátájuk alapján a II. mellékletben felsorolt fajok nemzeti jogszabályok adta kereteken belül vadászhatók.”

7       Az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy a hatályos nemzeti előírások alapján történő vadászat – beleértve a solymászatot is, amennyiben ezt gyakorolják – megfeleljen az ésszerű hasznosítás és az ökológiailag kiegyensúlyozott állományszabályozás elveinek, és hogy ez a gyakorlat összeegyeztethető legyen e fajok, különösen a vonuló fajok állományainak vonatkozásában a 2. cikkből következő intézkedésekkel. Biztosítják különösen azt, hogy azokat a fajokat, amelyekre a vadászati jogszabályok vonatkoznak, ne vadásszák sem a fészekrakás, sem az utódnevelés időszakában, sem a szaporodás különböző szakaszaiban. A vonuló fajok esetében biztosítják különösen azt, hogy azokat a fajokat, amelyekre a vadászati törvények vonatkoznak, ne vadásszák szaporodási időszakukban vagy az utódnevelési területükre történő visszatérésük során. A tagállamok megküldik a Bizottság részére a vadászati rendelkezéseik gyakorlati alkalmazására vonatkozó valamennyi ide vonatkozó információt.”

8       Az irányelv 8. cikke szerint:

„(1) Az irányelv [hatálya] alá tartozó madarak vadászatának, befogásának vagy megölésének vonatkozásában a tagállamok megtiltják a madarak tömeges vagy válogatás nélküli befogására vagy megölésére alkalmazott, illetve egy faj helyi kipusztítására alkalmas eszközök, eljárások vagy módszerek használatát, különösen azokét, amelyek a IV. melléklet a) pontjában szerepelnek.

(2) A tagállamok megtiltják továbbá a IV. melléklet b) pontjában felsorolt járművekből és az ott megadott feltételek mellett végzett bármiféle vadászatot.”

9       Az irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok, ha nincs más kielégítő megoldás, eltérhetnek az 5., 6., 7. és 8. cikk rendelkezéseitől a következő okok miatt:

a)      –        a közegészség és közbiztonság érdekében,

–       a légi közlekedés biztonsága érdekében,

–       a növényi kultúrák, az állatállomány, az erdők, a halgazdaságok és a vizek súlyos károsodásának megelőzése érdekében,

–       a növény‑ és állatvilág védelme érdekében;

b)      a kutatás és oktatás, az állományfeljavítás, a visszatelepítés és az esetlegesen ezekhez szükséges tenyésztés céljából;

c)      szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon, egyes madarak kisszámú befogásának, tartásának vagy egyéb ésszerűen megindokolható hasznosításának engedélyezése érdekében.”

10     Az irányelv 9. cikkének (2) bekezdése szerint az eltérések esetében meg kell határozni:

„–      a fajokat, amelyekre az eltérések vonatkoznak,

–       a befogás vagy megölés engedélyezett eszközeit, eljárásait vagy módszereit,

–       a kockázati tényezőket, valamint az időbeli és térbeli [helyesen: helyi] körülményeket, amelyek mellett ilyen eltérések engedélyezhetőek,

–       a hatóságot, amely felhatalmazást kap annak kinyilvánítására, hogy a szükséges feltételek teljesülnek és annak meghatározására, hogy milyen eszközök, eljárások vagy módszerek alkalmazhatóak, milyen korlátok között és ki által,

–       az elvégzendő ellenőrzéseket.”

11     Az irányelv 11. cikke előírja, hogy a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az említett államok európai területein természetesen elő nem forduló vadon élő madárfajok bármiféle betelepítése ne károsítsa a helyi növény‑ és állatvilágot.

 Az egyes ausztriai tartományok azon törvényi‑, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, amelyek irányelvvel való összeegyeztethetősége vitatott

 Alsó‑Ausztria tartomány

12     A következő rendelkezésekről van szó: az alsó‑ausztriai természetvédelmi törvény [Niederösterreichisches Naturschutzgesetz 2000, LGBl. (Niederösterreich) 87/00, a továbbiakban: Nö NSchG] 17. §‑ának (5) bekezdése, 18. §‑a, valamint 20. §‑ának (4) bekezdése, és 21. §‑a, az alsó‑ausztriai vadászati törvény [Niederösterreichisches Jagdgesetz 1974, LGBl. (Niederösterreich) 76/74, továbbiakban: Nö JagdG] 95. §‑a, és az alsó‑ausztriai vadászati rendelet [Niederösterreichische Jagdverordnung, LGBl. (Niederösterreich) 28/77, a továbbiakban: Nö JagdVO] 22. §‑a.

13      Az Nö NSchG 17. §‑a szerint:

„[…]

(5) Ausztriában nem honos és nem az adott helynek megfelelő növények kiültetéséhez és gondozásához, valamint Ausztriában nem honos állatok nem zárt térbe történő betelepítéséhez és gondozásához a tartományi kormány engedélye szükséges. Nem adható ki az engedély, ha ez hátrányosan befolyásolná az adott helynek megfelelő, Ausztriában honos fajok állományait, az Ausztriában honos állat‑ és növényfajok természetes (genetikai) sajátosságait, vagy a táj szépségét és sajátosságait.

[…]”

14     Az Nö NSchG 18. §‑a értelmében:

„(1) A fajok védelmével kapcsolatos szabályozás célja a vadon élő állat‑ és növényfajok védelme és gondozása természetes és történeti sokféleségükben. A fajok védelme magában foglalja:

1)      az állatok, növények és az élőlények biológiai közösségeinek az ember által, különösen beavatkozásával, okozott károsodással szembeni védelmét,

2)      a vadon élő állat‑ és növényfajok élőhelyeinek védelmét, fenntartását, javítását és helyreállítását, valamint e fajok egyéb életfeltételeinek megőrzését, és

3)      csökkenő állományú, vadon élő állat- és növényfajoknak a megfelelő biotópokba történő betelepítését természetes elterjedési területükön belül.

(2) A tartományi kormány rendeletben teljes egészében, vagy ha ez a faj védelme érdekében elegendő, részben, illetve átmeneti időre védett fajjá nyilvánítja azokat a vadon élő növényeket, vagy azokat a nem vadászható, vadon élő állatokat, amelyek védelemre szorulnak, vagy amelyek állományát fenn kell tartani:

1)      ritkaságuk, vagy állományuk fenyegetettsége folytán,

2)      tudományos, vagy az ország civilizációjával kapcsolatos okokból,

3)      az ökoszisztéma számára való hasznosságuk vagy az abban betöltött fontos szerepük miatt, vagy

4)      a természet és a táj változatosságának vagy egyediségének megőrzése érdekében. A rendelet meghatározhatja azokat az állat‑ vagy növényfajokat, amelyek állományait a tartomány területén kihalás fenyegeti.

(3)      A tartomány területén természetesen elő nem forduló fajok rendelettel az említett területen természetesen előforduló, különlegesen védett fajokhoz sorolhatók, ha ez az utóbbiak állományának védelmében szükségesek annak érdekében, hogy a jelen törvény hatálya alá tartozó területen mérsékelhetők vagy kizárhatók legyenek a populáció állományának csökkenését előidéző és fennmaradását veszélyeztető okok, valamint, ha az említett fajok

1)      egy másik ausztriai tartományban, vagy abban az országban, amelyben honosak, különlegesen védettek,

2)      ekként szerepelnek olyan nemzetközi egyezményben, amelyhez az Osztrák Köztársaság csatlakozott, vagy

3)      megerősített információk szerint kihalás fenyegeti őket, anélkül hogy abban az országban, amelyben honosak, védettek lennének.

(4)      A különlegesen védett fajokat illetően a (2) és (3) bekezdés alkalmazásában tilos:

[…]

2)      az állatokat üldözni, szándékosan háborgatni, befogni, fogságban tartani, megsebesíteni, elpusztítani, azokat eladás céljából megszerezni, birtokolni, továbbadni, szállítani vagy eladásra felkínálni, függetlenül attól, hogy az állat él‑e, vagy már elpusztult;

3)      ezen állatok tojásait, lárváit, bábjait, vagy fészkeit, vagy fészekrakási, szaporodási vagy ívó‑ vagy menedékhelyeiket károsítani, elpusztítani vagy eltávolítani; valamint

4)      a kihalás által fenyegetetett, és e rendeletben szereplő fajok biotópjait, szaporodási és élőhelyeit különösen fotózással, filmezéssel zavarni.

(5)      Más kielégítő megoldás hiányában, októbertől február végéig a különlegesen védett állatok szaporodási helyei vagy fészkei eltávolíthatók, károsíthatók, vagy elpusztíthatók, ha azokban nincsenek fiókák, és épületen belül találhatók.

(6)      Szükség esetén a rendelet intézkedéseket írhat elő az élőhelyek védelme, valamint a különlegesen védett fajok állománya megtartásának és növekedésének megőrzése érdekében, valamint megtilthat vagy korlátozhat olyan tevékenységeket, amelyek az állomány további csökkenéséhez vezethetnek.”

15     Az Nö NSchG 20. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„[…]

(4) A tartományi kormány úgy határozhat, hogy eltérést engedélyez a 18. cikktől, különösen tudományos vagy pedagógiai célokból, ha nem kell attól tartani, hogy ez a vadon élő növények és állatok védett állományát jelentősen veszélyezteti. […] Az engedélynek meg kell jelölnie legalább a következőket:

1. a fajokat, amelyekre az eltérés vonatkozik,

2. az elfogáshoz vagy megöléshez engedélyezett eszközöket, technikai felszerelést vagy módszereket, és

3. az elvégzendő ellenőrzéseket.”

16     Az Nö NSchG 21. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1) A jelen törvényben, illetve az annak végrehajtása keretében elfogadott rendeletekben és közigazgatási határozatokban foglalt rendelkezések által előírt különös szabályok sérelme nélkül a földterület kereskedelmi használatához kapcsolódó intézkedések főszabály szerint nem érintettek […]. Ez az eltérést engedő rendelkezés nem alkalmazható, ha védett növényeket és állatokat vagy védett élőhelyeket szándékosan károsítanak, vagy ha az intézkedések kihalás által fenyegetett növényeket vagy állatokat […] érintenek.

(2) A jelen törvényben, illetve az annak végrehajtása keretében elfogadott rendeletekben és közigazgatási határozatokban foglalt rendelkezések által előírt különös szabályok sérelme nélkül a földterület modern és fenntartható mező‑ vagy erdőgazdasági használatához kapcsolódó intézkedések főszabály szerint nem érintettek […]. Ez az eltérést engedő rendelkezés nem alkalmazható, ha védett növényeket és állatokat vagy védett élőhelyeket szándékosan károsítanak, vagy ha az intézkedések kihalás által fenyegetett növényeket vagy állatokat […] érintenek.

(3) A mező‑ vagy erdőgazdasági használat abban az esetben tekintendő modernnek és fenntarthatónak, ha a mezőgazdasági vagy erdőgazdasági üzem keretében végzett tevékenységek célja növényi vagy állati termékek előállítása vagy nyerése, és e tevékenységek szervezése az adott régióban és időszakban vagy az átadott tapasztalatok alapján szokásos eljárás szerint történik, és ha az említett használat a természeti feltételekhez hozzáigazítva egy működő rendszerben tartós teljesítményt biztosít anélkül, hogy a termelés alapját kimerítené, vagy indokolatlan terhet jelentene a természetre és a tájra.”

17     Az Nö JagdG 95. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1) Tilos a nem szelektív vadászat valamennyi módszerének alkalmazása, és különösen tilos:

[…]

3)      az éjszakai […] vadászat; kivételt képez e tilalom alól a siketfajd és a nyírfajd, a vadliba, a vadkacsa és a szalonka vadászata;

4)      a vad elfogásához vagy megöléséhez a célpontot megvilágító szerkezetek;

[…]

8)      élő csaliként elvakított vagy megcsonkított élő állat, vagy kábító hatású csali használata; magnetofon, ölésre vagy elkábításra alkalmas elektromos vagy elektronikus készülékek használata; tükör vagy más elvakításra alkalmas eszköz, robbanóeszköz vagy nem szelektív háló használata; gáz vagy füst alkalmazása;

9)      a szárnyas vadak hurokkal, lépvesszővel, horoggal, hálóval vagy csapdával történő vadászata;

10)      a légi járműről, mozgó gépjárműről, illetve 5 km/h sebességnél gyorsabban haladó csónakból történő vadászat.

[…]”

18     Az Nö JagdVO 22. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Az alábbi vadakat főszabály szerint csak az alább megjelölt időszakokban lehet üldözni, befogni vagy elejteni:

[…]

15.       siketfajd, minden páros évben május 1‑jétől 31‑ig;

16.       nyírfajd, minden páratlan évben május 1‑jétől 31‑ig;

[…]

18.      középfajd, január 1‑jétől december 31‑ig;

[…]

22.      erdei szalonka, szeptember 1‑jétől december 31‑ig, és március 1‑jétől április 15‑ig;

[…]”

 Burgenland tartomány

19     A következő rendelkezésekről van szó: a burgenlandi természet‑ és tájvédelmi törvény [Burgenländisches Naturschutz‑ und Landschaftspflegegesetz, LGBl. (Burgenland) 27/1991, a továbbiakban: Bgld NSchLPflG) 16., 16a. és 16b. §‑a, a burgenlandi vadászati törvény [Burgenländisches Jagdgesetz 1988, LGBl. (Burgenland) 11/1989, a továbbiakban: Bgld JagdG] 88a. §‑ának (1) és (2) bekezdése, valamint 88b. §‑a, a burgenlandi vadászati rendelet [Burgenländische Jagdverordnung, LGBl. (Burgenland) 24/1989, a továbbiakban: Bgld JagdVO] 76. §‑ának (1) bekezdése, valamint az állat‑ és növényfajok védelméről szóló burgenlandi törvény [Burgenländische Artenschutzverordnung 2002, LGBl. (Burgenland) 36/2001, a továbbiakban: Bgld ArtenschutzVO] 2. és 6. §‑a.

20     A Bgld NSchLPflG 16. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Amennyiben nem tekintendők vadnak vagy nem vonatkozik rájuk a halászati jog, védettek:

a)      a 79/409/EGK irányelv I. mellékletében, a 92/43/EGK irányelv II., IV. és V. mellékletében, a berni egyezmény II. és III. mellékletében felsorolt vadon élő állatok […], valamint a bonni egyezmény I. és II. mellékletében felsorolt fajok;

b)       az a) pont sérelme nélkül, a seregély (Sturnus vulgaris) kivételével minden vadon élő madárfajt védeni kell a [Bgld JagdG] 88a. §‑ának megfelelően […]

(2)      A tartományi kormány a védett vagy veszélyeztetett állatfajok esetében rendeletben határozza meg:

a)      az e szabályok alóli kivételeket […];

b)      a faj állományvédelme érdekében, a befogás tiltott eszközeit és módszereit;

c)      a védett fajok felnövekvő egyedeinek védelme érdekében teendő intézkedéseket; […]

d)      azokat a fajokat, amelyek fészkeinek, fészekrakási helyeinek, párzási, szaporodási, pihenő‑ és telelőterületeinek károsítása vagy elpusztítása védelmük érdekében tilos (fészket tartalmazó fák, odvas fák, fészekrakó helyül szolgáló szirtek és falak, nádasok, föld alatti építmények és hasonló helyek) és

[…]

(4)      Fejlődésük bármely szakaszában tilos a védett állatokat üldözni, azokat háborgatni, befogni, szállítani, fogságban tartani, megsebesíteni, elpusztítani, birtokolni, eltávolítani, vagy azokban kárt tenni. Az állatok állapotára, korára vagy fejlődési szakaszára tekintet nélkül tilos ezen állatok eladásra felkínálása, megszerzése vagy átadása. Ugyancsak tilos nyilvánosan hirdetni az ilyen állatok eladására vagy megszerzésére vonatkozó készséget.

(5)      Akinek védett fajba tartozó állat (ide értve bármely fejlődési szakaszban az állatok részeit is) van a tulajdonában vagy birtokában, a hatóság felhívására köteles azok eredetét igazolni. Az elpusztult vagy gondozást igénylő állapotban talált védett állatok a tartomány tulajdonát képezik, és azokat haladéktalanul át kell adni a hatóságoknak vagy az általuk kijelölt tudományos intézménynek.

[…]”

21     A Bgld NSchLPflG 16a. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1) A tartományi kormány biztosítja, vagy helyreállítja a 79/409/EGK és 92/43/EGK irányelvben […] felsorolt védett fajok élőhelyeinek sokféleségét és megfelelő nagyságú területét. Ez elsősorban a következő intézkedéseket teszi szükségessé:

a)      védett területek létrehozása […] vagy egyezmények megkötése, valamint támogatások nyújtása […];

b)      a különlegesen védett területeken és azokon kívül található élőhelyek gondozása és védelmi célú alakítása;

c)      az elpusztított élőhelyek helyreállítása;

d)      élőhelyek kialakítása;

e)      az élőhelyek természetes változását befolyásoló ökológiai folyamatok fenntartása, helyreállítása és javítása.

2.      A tartományi kormány figyelemmel kíséri és dokumentálja az irányelvekben felsorolt fajok védettségi helyzetét [...]

3.      A tartományi kormány rendelet útján kutatási, ellenőrzési és védőintézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy az állatok véletlen befogása és megölése ne legyen negatív hatással az érintett fajokra.

[…]”

22     A Bgld NSchLPflG 16b. §‑a szerint:

A tartományi kormány különleges védelmi intézkedéseket tesz a rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit, tekintettel költő‑, vedlő‑, pihenő‑ és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. E célból külön figyelmet fordít a vizes élőhelyek védelmére és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.”

23     A Bgld JagdG 88a. §‑a értelmében:

„(1)      A szőlőkultúrák védelme érdekében [(2) bekezdés] a július 15‑től november 30‑ig terjedő időszakban megengedett a seregélyek elleni küzdelem.

(2)      Ha a szőlőkben seregélyek tömeges megjelenése várható, e rendelkezés szükségességét a tartományi kormány rendeletben állapítja meg […]”

24     A Bgld JagdG 88b. §‑a szerint:

„[…]

2)      Az erdei szalonka március 1‑jétől április 15‑ig vadászható (szalonkahúzással történő vadászat)”.

25     A Bgld JagdVO 76. §‑a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:

„(1)      Az alább felsorolt vadászható állatokat az itt megjelölt kíméleti időszakszak alatt nem lehet üldözni, befogni vagy elejteni:

[…]

2.       a szárnyas vadak:

[…]

e)      Vadgalambok:

         örvös galamb és balkáni gerle, április 16‑tól június 30‑ig,

         vadgerle, november 1‑jétől június 30‑ig;

f)      szalonka:

         Erdei szalonka, január 1‑jétől február 28‑ig, és április 16‑tól szeptember 30‑ig,

         […]

[…]”

26     A Bgld ArtenschutzVO 2. §‑a szerint:

„(1) Tilos az alábbi fajok fészekrakási helyeit, szaporodási, pihenő‑ és telelőterületeit károsítani:

Gyurgyalag (Merops apiaster)

Szalakóta (Coracias garrulus)

Csóka (Corvus monedula)

Jégmadár (Alcedo atthis)

[…]

Küszvágócsér (Sterna hirundo)

Partifecske (Riparia riparia)

Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos)

Fehér gólya (Ciconia ciconia)

Búbosbanka (Upupa epops)

[…]

(2)      Különösen tilos:

1.      a költési időszakban a 2. § (1) bekezdésében felsorolt fajok költési helyéül szolgáló sziklákat, falakat, vagy fás növényeket eltávolítani, vagy azokra felmászni;

[…]”

27     A Bgld ArtenschutzVO 6. §‑a szerint:

„A mező‑ és erdőgazdasági használat [a Bgld NSchLPflG] 19. §‑ában foglaltak szerint megengedett. A jelen rendelet rendelkezései nem érintik a szabályszerű vadászatot és halászatot.”

 Karintia tartomány

28     A következő rendelkezésekről van szó: a karintiai vadászati törvény [Kärntner Jagdgesetz 2001, LGBl. (Kärnten) 21/2000, a továbbiakban: KrntJagdGG] 3. §‑a, 51. §‑ának (1)–(5) bekezdése, 59. §‑ának (1) bekezdése, és 68. §‑ának (1) bekezdése, valamint a karintiai vadászati rendelet [Kärntner Jagdverordnung 2000 – Durchführungsverordnung, LGBl. (Kärnten) 132/1991, a továbbiakban: KrntJagdVO] 9. §-ának (2) bekezdése.

29     A KrntJagdG 3. §‑a szerint:

„(1) A vadászatot szakszerűen, és a szokásoknak megfelelően, a vadászat helyes gyakorlása elveinek tiszteletben tartásával kell végezni. Tilos a vadfajok állományait szakszerűtlen vadászat által veszélyeztetni. A vadászatot továbbá oly módon kell gyakorolni, hogy az ne csökkentse az erdő közérdekű kedvező hatásait, és különösen, hogy megakadályozza az erdőt fenyegető vadkárok okozását. [...]

(2) A vadászatot, ideértve a vadállomány gondozását is, akkor gyakorolják helyesen, ha az egy olyan egészséges, változatos fajösszetételű vadállomány kialakulását és megtartását eredményezi, amely megfelel a vadászterület méretének és jellegének. Ennek során szem előtt kell tartani az ökoszisztéma kiegyensúlyozottságát, a mező‑ és erdőgazdaság szükségleteit, valamint a vadökológia elveinek megfelelő területrendezést. A vadászat helyes gyakorlása magában foglalja a jogszabályoknak megfelelő vadvédelmet is.

[…]”

30     A KrntJagdG 51. §‑a értelmében:

„(1) Az alábbi fajok vadászata egész éven át tilos: […]

(2) Az (1) bekezdésben nem szereplő vadfajok esetében a tartományi kormány, figyelembe véve a vadászat helyes gyakorlása (3. §) és a veszélyeztetett vadfajok védelmének elveit, valamint a vad korát, nemét és biológiai sajátosságait, rendeletben meghatározhatja, hogy mely vadak nem vadászhatók egész éven át, vagy adott időszakokban (vadászati tilalmi idő). […]

(3) Ha a vadállomány rendkívüli időjárási viszonyok, természeti katasztrófák, járványok stb. miatt bekövetkezett elhullás folytán súlyosan veszélyeztetett, a vadászat helyes gyakorlása érdekében a tartományi kormány meghosszabbíthatja a kíméleti időszakokat a tartomány egész területére, egyes közigazgatási egységekre, vagy egyes vadászati területekre vonatkozóan, vagy bizonyos vadfajok tekintetében egész évre vadászati tilalmat rendelhet el. Az ilyen rendeletet hatályon kívül kell helyezni, amint meghozatalának indoka megszűnik.

(4) Az (1) vagy (2) bekezdés alkalmazásában megállapított tilalmi időt a tartományi kormány meghatározott vadfajok tekintetében meghosszabbíthatja az összes vadászterületre vagy egyes vadászterületekre vonatkozóan, vagy – amennyiben nem a (4) bekezdésben szereplő vadfajokról van szó – a tilalmakat megszüntetheti, vagy lerövidítheti, ha ez a helyi vagy időjárási viszonyokra figyelemmel a vadászat helyes gyakorlása szempontjából indokoltnak tűnik. Ilyen szabályozás legfeljebb két éves időszakra szólóan fogadható el.

(4a) A védett szárnyas vadfajok […] egész éven át, szelektív alapon történő, kisszámú elejtésének, befogásának vagy tartásának lehetővé tétele érdekében a tartományi kormány – más kielégítő megoldás hiányában – a közegészség, a közbiztonság vagy a légi közlekedés biztonsága érdekében, a növényi kultúrák, az állatállomány, az erdők, a halgazdaságok és a vizek súlyos károsodásának megelőzése, a vadon élő állatok és növények védelme, vagy kutatás, állományfeljavítás, visszatelepítés és az ezekhez szükséges tenyésztés céljából megszüntetheti vagy lerövidítheti az e vad vonatkozásában az (1) bekezdés alapján megállapított kíméleti időszakszakot. Ilyen rendelet egyebekben csak azzal a feltétellel fogadható el, ha a rendeletben felsorolt fajok állományainak kedvező védettségi helyzete a kíméleti időszak megszüntetése vagy lerövidítése ellenére megmarad. A nem egész éven át védett szárnyas vadfajok esetében ilyen rendelet a többi feltétel teljesülése esetén általános tulajdonvédelmi céllal, vagy a természetes élőhelyek védelme érdekében is elfogadható. Ilyen rendelet legfeljebb két éves időszakra szólóan fogadható el.

(5) A tartományi kormány továbbá valamely közigazgatási egység összes vadászterülete, vagy annak egyes vadászterületei vonatkozásában a szükséges időre felfüggesztheti – a (4a) bekezdésben szereplő vadfajok kivételével – egy adott vadfaj érdekében meghatározott kíméleti időszakot, ha ez a vadászat helyes gyakorlása, vagy mező‑, illetve erdőgazdasági érdekből szükséges. A (4a) bekezdésben szereplő vadfajok vonatkozásában meghatározott vadászati tilalmi idő azonban csak akkor helyezhető hatályon kívül, ha ez a (4a) bekezdésben felsorolt érdekek valamelyikének védelme szempontjából szükségesnek tűnik, amennyiben más kielégítő megoldás nem áll rendelkezésre és a (4a) bekezdés második mondatában foglalt feltételek teljesülnek.

[…]”

31     A KrntJagdG 59. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1) A vadászati jog jogosultja köteles a vadászati évben saját vadászterületén elejtett, befogott, vagy más módon elpusztult állatokat a vadászterületenként külön vezetendő lőjegyzékbe bejegyezni; abban az esetben, ha egymással határos vadászterületekre vonatkozóan egy közös vadgazdálkodási terv készült, a bejegyzés egy lőjegyzékbe történik. […]

(2) A lőjegyzék vezetéséhez a vadásztársaság érdek‑képviseleti szervezetének tartományi elnöksége által kiadott rendeletben meghatározott nyomtatványt kell használni. Az említett rendelet elfogadása során szem előtt kell tartani a lőjegyzék tartalmát és célját.

[…]”

32     A KrntJagdG 68. §‑a szerint:

„(1) Tilos:

[…]

19.      a szárnyas vadak fészkeit és tojásrakásait elpusztítani, vagy a tojásokat engedély nélkül gyűjteni […], valamint a szaporodási és utódnevelési időszakban a szárnyas vadak szaporodási helyeit zavarni;

[…]”

33     A KrntJagdVO 9. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„[…]

2) Az alábbi vadak kizárólag a megjelölt időszakokban (vadászati időszak) vadászhatók, és ezen időszakokon kívül vadászati tilalom alá esnek:

[…]

–       siketfajd, május 10‑től 31‑ig;

–       nyírfajd, május 10‑től 31‑ig;

[…]

–       szárcsa, augusztus 16‑tól január 31‑ig;

–       erdei szalonka, szeptember 1‑jétől december 31‑ig, és március 16‑tól április 10‑ig;

–       örvös galamb és balkáni gerle augusztus 1‑jétől december 31‑ig, és március 16‑tól április 10‑ig;

–       kormos varjú, július 1‑jétől március 15‑ig;

–       szajkó, július 1‑jétől március 15‑ig;

–       szarka, július 1‑jétől március 15‑ig.

–       […]”

 Felső‑Ausztria tartomány

34     A következő rendelkezésekről van szó: a felső‑ausztriai természet‑ és tájvédelmi törvény [Oberösterreichisches Natur‑ und Landschaftschutzgesetz 2001, LGBl. (Oberösterreich) 129/2001, a továbbiakban: Oö NSchG] 27. §‑ának (1) és (2) bekezdése, a felső‑ausztriai vadászati törvény [Oberösterreichisches Jagdgesetz, LGBl. (Oberösterreich) 32/1964, a továbbiakban: Oö JagdG] 48. §‑ának (1)–(4) bekezdése, valamint 60. §‑ának (3) bekezdése, a fajok védelméről szóló felső‑ausztriai rendelet [Oberösterreichische Artenschutzverordnung, LGBl. (Oberösterreich) 73/2003, a továbbiakban: Oö ArtenschutzVO] 5. §‑ának (2) bekezdése, és 11. §‑a, valamint a vadászható állatok tekintetében alkalmazandó kíméleti időszakról szóló felső‑ausztriai rendelet [Oberösterreichische Schonzeitenverordnung, LGBl. (Oberösterreich) 30/1990, a továbbiakban: Oö SchonzeitenVO] 1. §‑a.

35     Az Oö NSchG 27. §‑a szerint:

„(1) A vadon élő növények és gombák, valamint a vadon élő, nem vadászható állatok vonatkozásában a tartományi kormány rendeletben különleges védelmet írhat elő, ha az érintett faj az adott vidéken ritkán fordul elő, léte veszélyeztetett, vagy ha fennmaradásához az ökológiai egyensúly szempontjából közérdek fűződik, amennyiben e védelmi érdeket más közérdek nem előzi meg. E rendelet nem érinti a vele ellentétes törvényi rendelkezések alkalmazását.

(2) Az (1) bekezdés szerinti rendeletben, a madarakról szóló irányelv 5–7., és 9. cikkének, valamint az élőhely‑irányelv 12. és 13. cikkének figyelembevételével meg kell határozni a következőket:

1.      a részben vagy teljesen védett fajokat;

2.      a védelmi területet és időszakot;

3.      a védett növények, gombák vagy állatok természetes vagy termesztett, illetve tenyésztett szaporulatának védelmét célzó intézkedéseket;

4.      a védett növények, gombák vagy állatok szűkebb élőhelyeinek védelmét célzó intézkedéseket.”

36     Az Oö JagdG 48. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„(1) A vadállomány gondozása céljából […] a vadászatot olyan mértékben kell megtiltani, amennyire ez a tartomány kultúrájából adódó követelményekre figyelemmel szükséges. A tartományi kormány a tartományi vadászati tanácsadó bizottság meghallgatását követően rendeletben meghatározza a különböző vadfajokra vonatkozó kíméleti időszakokat, szükség esetén az állatok kora és neme szerinti különbségtétellel, vagy bizonyos vadfajok vonatkozásában teljes vadászati tilalmat rendel el.

(2) A kíméleti időszak alatt tilos az adott fajhoz tartozó állatok vadászata, befogása és elpusztítása.

(3) Tilos a szárnyas vadak tojásrakásainak és fészkeinek eltávolítása, károsítása vagy elpusztítása; a vadászati jog jogosultja azonban mesterséges körülmények közötti tenyésztés céljából, azok kiköltetése érdekében, a szárnyas vadak tojásait begyűjtheti.

(4) A tartományi kormány a kíméleti időszak alatt tenyésztés céljából engedélyezheti a vad befogását, valamint tudományos vagy vizsgálati célból történő elejtését.

[…]”

37     Az Oö JagdG 60. §‑a értelmében:

„[…]

(3) Lakó‑ és gazdasági célt szolgáló épületekben, valamint bekerített magánkertekben a birtokos […] a héját, egerészölyvet és a karvalyt befoghatja, vagy megölheti és rendelkezhet vele, ha az különösen a növényi kultúrák, a tartott állatállomány, vagy a javak egyéb formái súlyos károsodásának megelőzése érdekében szükséges.”

38     Az Oö ArtenschutzVO 5. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„Védettek […]:

2.      az Európai Unió tagállamainak európai területén természetesen előforduló, nem vadászható, vadon élő madárfajok (a 79/409/EGK irányelv 1. cikke […], a szarka (Pica pica), a szajkó (Garrulus glandarius), a kormos varjú (Corvus corone corone) és a dolmányos varjú (Corvus corone cornix) kivételével.”

39     Az Oö ArtenschutzVO 11. §‑a szerint:

„A fajok szelektív [de spécimens] befogása […] a hagyományos énekesmadár‑kiállítás céljából csak a madárvédelmi területeken (a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének negyedik mondata) kívül eső közigazgatási egységekben […] engedélyezhető, tartásuk pedig kizárólag a […] közigazgatási egységekben engedélyezhető, az alábbi feltételekkel:

[…]”

40     Az Oö SchonzeitenVO 1. §‑a értelmében:

„(1) Az itt felsorolt vadászható állatok a megjelölt kíméleti időszak alatt nem vadászhatók, nem foghatók be és nem pusztíthatók el:

[…]

siketfajd, középfajd és nyírfajd:

–       hím, június 1‑jétől április 30‑ig;

–       tojó, egész évben.

[…]

Erdei szalonka, május 1‑jétől szeptember 30‑ig.

[…]

(2) A kíméleti időszakba beleszámít annak első és utolsó napja.”

 Salzburg tartomány

41     A következő rendelkezésekről van szó: a salzburgi vadászati törvény [Salzburger Jagdgesetz 1993, LGBl. (Salzburg) 100/1993, a továbbiakban: Sbg JagdG] 3. §‑a, 54. §‑ának (1) bekezdése, 59. §‑a, 60. §‑ának (3a) és (4a) bekezdése, 72. §‑ának (3) bekezdése, valamint 103. és 104. §‑a, a salzburgi természetvédelmi törvény [Salzburger Naturschutzgesetz 1999, LGBl. (Salzburg) 73/1999, a továbbiakban: Sbg NSchG] 34. §‑a, és a kíméleti időszakokról szóló salzburgi rendelet [Salzburger Schonzeiten‑verordnung, LGBl. (Salzburg) 53/1996, a továbbiakban: Sbg SchonzeitenVO] 1. §‑a.

42     Az Sbg JagdG 3. §‑a szerint:

„A vadászati jogot a felelősségteljes vadászat [...] elveinek tiszteletben tartásával kell gyakorolni, oly módon, hogy az

a)      fenntartsa a különböző vadfajok egészséges, a rendelkezésre álló élőhelynek megfelelő állományát;

b)      megőrizze a vad természetes életfeltételeit;

c)      ne csökkentse az erdő közérdekű kedvező hatásait, és különösen, hogy megakadályozza az erdőt fenyegető vadkárok okozását;

d)      ne sértse a természet‑ és tájvédelemhez fűződő közérdeket;

e)      megőrizze a vadon élő állatfajok sokféleségét, amely a helyi természet lényeges összetevője és az ökoszisztéma természetes alkotóeleme;

f)      a lehető legkevésbé befolyásolja a területek rendeltetésszerű erdő‑ és mezőgazdasági használatát.”

43     Az Sbg JagdG 54. §‑a értelmében:

„(1) Az itt felsorolt vadfajok tekintetében a tartományi kormány rendeletben állapítja meg a kíméleti időszakokat: […] siketfajd, középfajd, nyírfajd, fácán, örvös galamb, balkáni gerle, tőkés réce, barátréce, kontyos réce, vetési lúd, nyári lúd, erdei szalonka, szárcsa, kormos varjú, dolmányos varjú, holló, szarka, szajkó, dankasirály, szürke gém, kárókatona. A kíméleti időszak alatt (beleértve annak első és utolsó napját is) e vadfajokat nem lehet üldözni, befogni vagy elejteni […]. A kíméleti időszak megállapítása során a fenntartható védelem szempontjából figyelembe kell venni az említett fajok biológiai sajátosságait, valamint a mező‑ és erdőgazdasági követelményeket. A kíméleti időszak kor és nem szerint elkülönítve is meghatározható. Azon madárfajok vonatkozásában, amelyek a madarakról szóló irányelv […] II. melléklete alapján Ausztriában nem minősülnek vadászható fajoknak, vadászati időszak kizárólag a 104. § (4) bekezdésében foglalt feltételek teljesülése esetén állapítható meg. Minden madárfaj esetében ügyelni kell arra, hogy a kíméleti időszak lefedje a fészekrakási időszakot, a szaporodás különböző szakaszait, és az utódnevelési időszakot, valamint – a vonuló madarak esetében – a költőhelyükre történő visszatérésüket.

[…]”

44     Az Sbg JagdG 59. §‑a szerint:

„(1) […] Továbbá azon vadon élő madárfajok [példányait], amelyek nem szerepelnek a madarakról szóló irányelv II. mellékletében mint Ausztriában vadászható fajok, kizárólag vadgazdálkodási terv keretében lehet elejteni. A tartományi kormány rendeletben egyes más vadfajok tekintetében is úgy rendelkezhet, hogy azok szintén csak vadgazdálkodási terv keretében vadászhatók, ha ez a 3. cikkben fogalt elveknek megfelelő vadállomány elérése és megőrzése érdekében szükséges. […]

(2) A kilövési terv készítése során mindenkor figyelembe kell venni az előző években kilőtt állatok számát, a természetes módon vagy baleset következtében, bizonyítottan elpusztult állatok számát, az erdőben okozott vadkárok terjedelmét és alakulását, valamint a vad egészségi állapotát, és a vadállomány szerkezetét.

(3) A vadgazdálkodási terv elkészítéséhez és elfogadásához […] szükséges részletesebb rendelkezéseket a tartományi kormány hozza meg.”

45     Az Sbg JagdG 60. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„[…]

(3a) Az 59. § (1) bekezdésének második mondatában szereplő madárfajok esetében nem határozható meg a kilövések minimális száma. A tartományi kormány rendeletben, a 104. § (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával meghatározza az engedélyezett kilövések maximális számát, és azok vadászterületenkénti elosztását. E rendelet elfogadását megelőzően meg kell hallgatni a salzburgi vadászati szövetséget, a Salzburg tartományi halászati szövetséget, a Salzburg tartományi mező‑ és erdőgazdasági kamarát, valamint a tartományi környezetvédelmi felügyelőt. Az engedélyezett kilövések maximális számát úgy kell meghatározni, hogy az által az érintett madárfajoknak a 3. §‑ban foglalt elveknek megfelelő állománya elérhető és megtartható legyen a tartomány területén, valamint ne következzen be elfogadhatatlan károsodás.

[…]

(4a) Az éves vadászati tervben minden faj vonatkozásában meg kell jelölni – ha szükséges, nem és korcsoportok szerinti lebontásban – az engedélyezett kilövések maximális vagy minimális számát, vagy mindkettőt, valamint e kilövések elosztását az egyes vadászterületek között. […]”

46     Az Sbg JagdG 72. §‑a szerint:

„[…]

(3)       A vad megölésére szánt csapdák használata főszabály szerint tilos. A tartományi kormány azonban a vadászatra jogosultak vagy a vadvédelmi közösségek számára elrendelheti ilyen csapdák használatát, ha:

a)      a vadon élő állatok az emberi életet vagy egészséget veszélyeztetik, és ez a veszélyeztetés másként nem hárítható el, vagy

b)      hasonlóan fontos közérdek védelmében, ha az más módon nem lehetséges.

[…]”

47     Az Sbg JagdG 103. §‑a értelmében:

„(1)      Az alább felsorolt vadfajok, életük minden szakaszában, különlegesen védettek:

[…]

b)      a szárnyas vadak minden fajtája.

(2)      Az (1) bekezdésben felsorolt vadfajok esetében az alábbi védelmi rendelkezéseket kell alkalmazni:

a)      tilos a természetben élő állatok szándékos befogásának vagy megölésének minden formája;

b)      tilos e fajok szándékos zavarása, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején;

c)      tilos a párzási, költő‑ vagy pihenőhelyek szándékos károsítása vagy elpusztítása;

d)      tilos vadon élő állatok tojásainak begyűjtése, vagy a tojások birtoklása, üres tojások esetén is;

e)      tilos a természetből befogott állatok […] akár élő akár elpusztult állapotban történő birtoklása, szállítása, a velük való kereskedés, illetve csere, továbbá eladásra való felkínálásuk. E tilalom kiterjed minden egyéb olyan termékre, amelyről kísérőokmány, csomagolás, jelölés, címke vagy bármely egyéb körülmény alapján megállapítható, hogy az érintett állat része vagy származéka;

f)      tilos az állatok […] természetből befogott élő vagy elpusztult példányainak eladása, valamint e példányok eladási célból történő tartása, szállítása és eladásra való felkínálása; e tilalom kiterjed ezen állatok részeire, és azokra a termékekre, amelyek ezen állatok származékai.

(3)      A mező‑ vagy erdőgazdasági műveletek által veszélyeztetett tojásrakást a vadászatra jogosult a mesterséges kiköltés érdekében máshová helyezheti vagy eltávolíthatja, ha a tojásrakás más módon nem menthető meg.”

48     Az Sbg JagdG 104. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„[…]

(4) A hatóság engedélyezhet a 103. § (2) bekezdésében foglalt tilalmaktól való egyéb eltérést, ha ez nem veszélyezteti az érintett vadfaj állományát, és ha nem létezik más kielégítő megoldás a kitűzött cél elérésére. Az ilyen eltérések csak a következő célokra engedélyezhetők:

a)      más, vadon élő állat‑ és növényfajok védelme, valamint természetes élőhelyeik megőrzése;

b)      a növényi kultúrákban, az állatállományokban, az erdőkben, a halak élőhelyéül szolgáló vizekben, valamint a prémes vadak esetében a javak egyéb formáiban történő súlyos károsodás megakadályozása;

c)      a közegészség és a közbiztonság, valamint a prémes vadak esetében fontos közérdeken – ideértve a társadalmi vagy gazdasági természetű érdekeket is – alapuló vagy a környezet szempontjából pozitívnak minősülő következményekhez kapcsolódó más kényszerítő okok;

d)      kutatás és oktatás;

e)      e fajok állományainak növelése vagy újratelepítése, illetve az ehhez szükséges tenyésztés;

f)      kisszámú állattal (vagy az állatok részeivel vagy az állatokból származó termékekkel) való kereskedelem a szárnyas vadak közé tartozó olyan fajok esetében, amelyek befogása, valamint megölése az (1) bekezdés értelmében engedélyezett.”

49     Az Sbg NSchG 34. §‑a a következőket írja elő:

„(1)      A természetvédelmi hatóságok kérelemre határozhatnak úgy, hogy eltérést engedélyeznek az […] előírt tilalomtól. Eltérés csak olyan intézkedésekre vonatkozóan engedélyezhető, amelyek a következő célok valamelyikét szolgálják:

[…]

2.      italgyártás;

[…]

(3)      Az (1) bekezdés alapján eltérés csak akkor engedélyezhető, ha a kérdéses intézkedés célja más eszközökkel kielégítő módon nem érhető el, és az érintett állat‑ vagy növényfajok állománya a beavatkozás területén sem szenved károsodást.”

50     Az Sbg SchonzeitenVO 1. §‑a szerint:

„Az itt felsorolt vadfajokra az alábbi kíméleti időszakok vonatkoznak, beleértve azok első és utolsó napját is:

vadfajok                                                       kíméleti időszak

[…]

siketfajd                                                       06. 01 – 04. 30.

középfajd                                                       06. 16 – 04. 30.

nyírfajd                                                       06. 16 – 04. 30.

[…]

erdei szalonka                                                       01. 01 – 02. 28.

                                                                                 04. 16 – 09. 30.

[…]”

 Tirol tartomány

51     A következő rendelkezésekről van szó: a tiroli vadászati törvény második végrehajtási rendelete [Zweite Durchführungsverordnung zum Tiroler Jagdgesetz 1983, LGBl. (Tirol) 16/1995, a továbbiakban: DurchfVO Tiroler JagdG] 1. §‑ának (1) bekezdése, és a tiroli természetvédelmi rendelet [Tiroler Naturschutzverordnung 1997, LGBl. (Tirol) 95/1997, a továbbiakban: Tiroler NSchVO] 4. §‑ának (3) bekezdése.

52     A DurchfVO Tiroler JagdG 1. §‑a szerint:

„(1)      Ellentétes rendelkezés hiányában [...],az alábbi vadfajok kizárólag a megjelölt időszakban (vadászati időszak) vadászhatók:

[…]

9.      siketfajd, csak minden páratlan évben május 1‑jétől május 15‑ig;

10.       nyírfajd, május 10‑től május 31‑ig;

[…]”

53     A Tiroler NSchVO 4. §‑a értelmében:

„[…]

(2)      Tilos:

a)      védett madárfajba tartozó madarak szándékos zavarása, üldözése, elfogása, birtoklása, élve vagy holtan történő zárva tartása, szállítása, eladásra kínálása, eladása, megszerzése vagy megölése;

[…]

(3)      A (2) bekezdés a) pontja szerinti tilalom nem vonatkozik a varjú, seregély és rigó elűzésére a mező‑ és erdőgazdasági kultúrákból, valamint a magánkertekből.”

 Vorarlberg tartomány

54     A vorarlbergi vadászati rendelet [Vorarlberger Jagdverordnung, LGBl. (Vorarlberg) 24/1995, a továbbiakban: Vlbg JagdVO] 27. §‑ának (1) bekezdéséről van szó, amely szerint:

„(1)      A megjelölt időszakokban, azok első és utolsó napját is beleértve, vadászhatók:

[…]

c)      a nyírfajd                                              05. 11‑től – 05. 31‑ig

[…]”

 Bécs tartomány

55     A következő rendelkezésekről van szó: a bécsi vadászati törvény [Wiener Jagdgesetz, LGBl. (Wien) 6/1948, a továbbiakban: Wiener JagdG] 69. §‑ának (1) bekezdése, a kíméleti időszakokról szóló bécsi rendelet [Wiener Schonzeitenverordnung, LGBl. (Bécs) 26/1975, a továbbiakban: Wiener SchonzeitenVO] 1. §‑ának (1) bekezdése.

56     A Wiener JagdG 69. §‑a értelmében:

„(1)      A vadászat helyes gyakorlásának elvei alapján rendeletben kíméleti időszakokat kell megállapítani a vadászható állatfajok […] tekintetében, szükség esetén nem és kor szerinti bontásban, figyelembe véve a tartomány kulturális hagyományaiból adódó követelményeket. A rá vonatkozó kímélet időszak alatt a vadat nem lehet üldözni, befogni vagy elejteni. A kíméleti időszakba annak első és utolsó napja beleszámít.

[…]”

57     A Wiener SchonzeitenVO 1. §‑a szerint:

„(1)      Az itt felsorolt vadászható állatokat nem lehet üldözni, befogni, vagy elejteni a megjelölt kíméleti időszak alatt:

[…]

12.      Erdei szalonka, április 16‑tól október 15‑ig;

[…]”

 A pert megelőző eljárás

58     2000. április 13‑án a Bizottság felszólító levelet küldött az Osztrák Köztársaságnak e tagállam tartományainak egyes törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseivel kapcsolatban, amelyek álláspontja szerint nem felelnek meg az irányelv teljes és megfelelő átültetése követelményeinek.

59     Az Osztrák Köztársaság 2000. július 26‑i válaszában kilátásba helyezte egyes jogszabályszövegek módosítását, vitatta azonban az irányelv rendelkezéseinek megfelelő átültetésével kapcsolatos bizottsági álláspontot.

60     2003. október 17‑én a Bizottság indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben felszólította az Osztrák Köztársaságot, hogy két hónapon belül tegye meg az indokolással ellátott véleményben foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. E véleményből kitűnik, hogy a Bizottság az eredetileg megfogalmazott kifogásai közül nem mindegyiket tartotta fenn.

61     2003. december 23‑i válaszában az Osztrák Köztársaság közölte, hogy a Bizottság jogi álláspontjával összhangban álló újabb törvényi és rendeleti módosításokat tervez, azonban fenntartotta azon érveinek egy részét, amelyekre a felszólító levélre adott válaszában megfogalmazott álláspontját alapította.

62     E körülmények között a Bizottság úgy határozott, hogy benyújtja a jelen keresetet.

 A Bíróság előtti eljárás

63     A Bizottság a keresetlevelében harminckilenc kötelezettségszegési kifogást terjesztett elő az alperessel szemben.

64     Az alperes az ellenkérelmében az említett kifogások közül tizenháromnak elismerte a megalapozottságát. Elismerte továbbá, hogy két további kifogás részben megalapozott.

65     A Bíróság előtti eljárás során a Bizottság több kötelezettségszegési kifogástól részben vagy teljes egészében elállt, mivel úgy ítélte meg, hogy egyes tartományokban időközben sor került az irányelv egyes rendelkezéseinek megfelelő átültetésére.

66     A kereset tárgya az eljárás jelenlegi szakaszában azonban ugyanazon rendelkezések átültetése, mint amelyek az eljárást megindító keresetlevélben szerepeltek.

 A keresetről

 A nem vitatott kötelezettségszegési kifogásokról

 A bizottsági kifogások tárgya

–       Az irányelv 1. cikke (1) és (2) bekezdésének megsértése Karintiában, Alsó‑Ausztriában és Stájerországban

67     A Bizottság előadja, hogy az állatfajok védelméről szóló karintiai rendelet (Kärntner Tierartenschutzverordnung, a továbbiakban: KrntTaSchVO) 1. §‑ára vonatkozó 1. mellékletéből következik, hogy a kormos varjú, a dolmányos varjú, a szajkó, a csóka, a szarka, a házi veréb és a házi galamb nem védett fajok, pedig vadon élő madarakról van szó. Márpedig a Bizottság szerint az irányelv által megkövetelt védelemnek főszabály szerint a tagállamok európai területén természetesen előforduló minden vadon élő madárfajra ki kell terjednie.

68     A Bizottság kifejti, hogy a vadon élő állatok és növények védelméről szóló alsó‑ausztriai rendelet (Niederösterreichische Verordnung über den Schutz wildwachsender Pflanzen und freilebender Tiere, a továbbiakban: Nö NSchVO) 3. §‑ának (5) bekezdése értelmében kizárólag az „őshonos” madárfajok élveznek teljes védelmet. Továbbá öt ebbe a kategóriába tartozó faj, a kormos varjú, a dolmányos varjú, a csóka, a házi veréb és a házi galamb, ki van zárva az irányelv által előírt védelmi rendszerből.

69     A Bizottság előadja, hogy a stájerországi természetvédelmi rendelet (Steiermärkische Naturschutzverordnung, a továbbiakban: Stmk NSchVO) 4. §‑a szerint a seregély, a házi veréb, a házi galamb és a holló, bár őshonos fajok, július 1‑je és január 31‑e között ki vannak zárva az irányelv által a megkövetelt védelemből.

–       Az irányelv 5. cikkének megsértése Karintiában, Alsó‑Ausztriában és Stájerországban

70     A Bizottság állítása szerint a KrntTaSchVO 1. mellékletéből kitűnik, hogy a kormos varjú, a dolmányos varjú, a szajkó, a csóka, a szarka, a házi veréb és a házi galamb nem részesülnek olyan védelemben, amilyet az irányelv megkövetel.

71     A Bizottság előadja, hogy az Nö NSchV 3. §‑ának (5) bekezdése szerint csak az őshonos madárfajok védettek. Ráadásul ezek közül öt faj, a kormos varjú, a dolmányos varjú, a csóka, a házi veréb és a házi galamb ki van zárva az irányelv által megkövetelt védelmi rendszerből. Ezenkívül e fajok esetében nem alkalmazandó az Nö NschVO 18. §‑ának (4) és (5) bekezdésében előírt általános védelmi rendszer.

72     A Bizottság előadja, hogy a stájerországi természetvédelmi törvény (Steiermärkisches Naturschutzgesetz) 13e. §‑a előírja az irányelv hatálya alá tartozó madarak védelmére vonatkozó rendeletek elfogadását. E rendelkezés alapján azonban egyetlenegy rendelet meghozatalára sem került sor. Továbbá, noha őshonos fajokról van szó, a seregély, a házi veréb, a házi galamb és a holló csak február 1‑je és június 30‑a között védett.

–       Az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének megsértése Alsó‑Ausztriában

73     A Bizottság véleménye szerint, hogy az Nö NSchVO 3. §‑ának (5) bekezdéséből, valamint 4. §‑ának 1. és 2. pontjából az következik, hogy a kormos varjú, a dolmányos varjú, a csóka és a házi veréb teljesen, a szajkó és a szarka pedig részben ki van zárva az irányelv által megkövetelt védelemből. Ez a szabályozás az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének megsértését jelenti, amely úgy rendelkezik, hogy csak az irányelv II. mellékletében felsorolt fajok vadászhatók.

–       Az irányelv 7. cikke (4) bekezdésének megsértése Stájerországban

74     A Bizottság rámutat, hogy a stájerországi vadászati törvény (Steiermärkisches Jagdgesetz, a továbbiakban: Stmk JagdG) 49. §‑a (1) bekezdésének, és a stájerországi vadászati rendelet (Steiermärkische Jagdzeitenverordnung) 1. §‑a (1) bekezdésének összefüggő rendelkezései az irányelv rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen vadászati időszakokat határoznak meg egyes fajok, így a siketfajd (május 31‑től február 28‑ig, az október 1-jétől február 28-ig terjedő időszak helyett), a nyírfajd (május 1‑jétől 31‑ig, a szeptember 21‑től március 31‑ig terjedő időszak helyett) és az erdei szalonka (március 16‑tól április 15‑ig és szeptember 1‑jétől december 31‑ig, a szeptember 11‑től február 19‑ig terjedő időszak helyett) esetében.

–       Az irányelv 9. cikke (1) és (2) bekezdésének megsértése Stájerországban

75     A Bizottság álláspontja szerint az Stmk JagdG 62. §‑ának (2) bekezdése, és az Stmk NSchVO 5. §‑ának (1) bekezdése nem veszi figyelembe az irányelv 9. cikkének rendelkezéseit, mivel a védett fajok magánkertekben és ‑épületekben található fészkeinek és szaporodási helyeinek eltávolítására vonatkozóan általános eltérést engedélyez az irányelv által előírt védelmi rendszertől.

76     Az Osztrák Köztársaság jelzi, hogy folyamatban van azoknak a szükséges módosításoknak a kidolgozása, amelyek célja, hogy a fent említett nemzeti jogi eszközöket összhangba hozzák az irányelv rendelkezéseivel.

 A Bíróság álláspontja

77     A Bizottság azon kifogását illetően, amely a házi galambra vonatkozó karintiai védelmi rendszernek az irányelv 5. cikkének való megfelelésével kapcsolatos, meg kell állapítani, hogy a keresetlevél 44. pontja szerint ez a faj az irányelv rendelkezéseinek hatálya alá tartozik, míg e keresetlevél 47. pontja értelmében e faj nem tartozik a vadon élő madarak közé.

78     Úgy tűnik tehát, hogy az említett keresetlevél e tekintetben ellentmondást tartalmaz, és ezért nem felel meg a Bíróság eljárási szabályzata 38. cikke 1. §‑a c) pontjában foglalt követelményeknek. A kereset ezért a házi galambra vonatkozó karintiai védelmi rendszerre vonatkozó részében elfogadhatatlan.

79     Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és a későbbi törvényi és rendeleti változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd többek között a C‑323/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2002. május 30‑án hozott ítélet [EBHT 2002., I‑4711. o.] 8. pontját, és a C‑23/05. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2005. október 27‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑9535. o.] 9. pontját).

80     Mivel az indokolással ellátott véleményt az Osztrák Köztársasággal 2003. október 17‑én közölték, tekintettel az említett véleményben meghatározott határidőre, 2003. december 17. volt az a legkésőbbi időpont, ameddig az érintett nemzeti jogi rendelkezéseket összhangba kellett hozni az irányelv előírásaival.

81     Az Osztrák Köztársaságnak a fent említett kötelezettségszegési kifogásokkal kapcsolatos észrevételeiből kitűnik, e tagállam nem vitatja, hogy a meghatározott határidőn belül nem fogadták el az irányelv valamennyi érintett pont tekintetében történő megfelelő átültetéséhez szükséges intézkedéseket.

82     Meg kell tehát állapítani, hogy a kereset az említett kötelezettségszegési kifogások tekintetében megalapozott, a házi galambra vonatkozó karintiai védelmi rendszerre vonatkozó kifogás kivételével, amely elfogadhatatlan.

 A vitatott kötelezettségszegési kifogásokról

 Az irányelv 1. cikke (1) és (2) bekezdésének megsértése Burgenlandban és Felső‑Ausztriában

–       Burgenland tartomány

 A felek érvei

83     A Bizottság előadja, hogy a Bgld NSchLPflG 16. §‑a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a seregély kivételével az összes vadon élő madárfaj védett a Bgld JagdG 88a. §‑a szerinti feltételek szerint. A seregély viszont olyan faj, amelyet az irányelv 1. cikke szerint védeni kell.

84     A Bizottság úgy véli, hogy a Bgld JagdG 88a. §‑ának (2) bekezdésében előírt rendeleti intézkedés a kérdéses beavatkozás megengedését nem rendeli alá az irányelv 9. cikkében előírt eltérési feltételeknek.

85     Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy főszabály szerint a seregély nem vadászható faj Burgenlandban. Tekintettel azonban arra, hogy e faj komoly károkat okoz a szőlőkultúrákban, a tartományi jogalkotó szükségesnek tartotta eltérést engedő rendelkezések elfogadását az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján. Ennek megfelelően a seregély vadászata csak július 15. és november 30. között megengedett.

86     E tagállam szerint a szőlőkultúrák védelme, amelyre a Bgld JagdG 88a. §‑ának (1) bekezdése hivatkozik, megfelel az irányelv említett rendelkezése által követett célnak. Továbbá álláspontja szerint teljesül az a feltétel, hogy nem létezik más kielégítő megoldás, mivel a vidék szőlőit évente ellepő seregélycsapatok akár 50 000 példányból is állhatnak, és az elűzésükre alkalmazott hagyományos eszközök elégtelennek bizonyultak.

 A Bíróság álláspontja

87     Előzetesen emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy az irányelv, annak 1. cikke szerint, a Szerződésben érintett tagállamok európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik, és célja e fajok védelme, kezelése és szabályozása, másrészt arra, hogy a hatékony madárvédelem jellegzetesen egy határokon átnyúló környezetvédelmi probléma, amely a tagállamok közös felelősségével jár (e tekintetben lásd a 247/85. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1987. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 1987., 3029. o.] 6. pontját).

88     Következésképpen az irányelv 1. cikke nem olyan rendelkezés, amely valamilyen szabályozási iránymutatást hirdet meg, hanem kötelező erejű jogi szabályozást tartalmaz, amit át kell ültetni a tagállami jogrendszerekbe.

89     E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy a közösségi normák belső jogba való átültetése nem feltétlenül azok változatlan formai és tartalmi átvételét teszi szükségessé egy kifejezett különös rendelkezésben, valamint hogy annak eleget lehet tenni egy általános jogi környezet megteremtésével is, ha az ténylegesen biztosítja az irányelv kellően egyértelmű és pontos alkalmazását (lásd többek között a 252/85. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1988. április 27‑én hozott ítélet [EBHT 1988., 2243. o.] 5. pontját).

90     A Bizottság által emelt kifogást illetően meg kell állapítani, hogy a burgenlandi szabályozás a seregélyt – amely az irányelv 1. cikkének hatálya alá tartozó faj – a július 15 től november 30‑ig tartó időszakban teljes mértékben kivonja a vadon élő madarakat megillető védelem alól.

91     Így tehát, amint azt a főtanácsnok indítványának 10. pontjában megjegyezte, függetlenül attól, hogy az irányelv 9. cikk (1) bekezdése a) pontjának második albekezdése alapján sor kerülhetett‑e érvényesen a kérdéses nemzeti jogi rendelkezések elfogadására, egy adott faj teljes kizárása az irányelv 1. cikkében előírt védelmi rendszerből – még egy korlátozott, de jelentős időszakra is – összeegyeztethetetlen ez utóbbi cikkel.

92     Ezzel kapcsolatban hozzá kell tenni, hogy az irányelv esetében különösen nagy jelentősége van az átültetés pontosságának, mivel a közös örökség kezelése saját területük vonatkozásában az egyes tagállamokra van bízva (lásd a 262/85. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1987. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 1987., 3073. o.] 9. pontját, és a C‑38/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑10941. o.] 53. pontját).

93     Ebből következően a Bizottság jelen kifogásában szereplő burgenlandi jogszabályi rendelkezések összeegyeztethetetlenek az irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdésével.

94     A Bizottság említett kifogása ezért megalapozott.

–       Felső‑Ausztria tartomány

 A felek érvei

95     A Bizottság kifogásolja, hogy az Oö NSchG 27. §‑ának (1) bekezdése egyrészt végrehajtási rendelet elfogadásának, másrészt bizonyos feltételek fennállásának rendeli alá a vadon élő állatok védelmét. Márpedig az irányelv 1. cikke az összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozó kötelezettséget ír elő. Továbbá, az Oö ArtenschutzVO 5. §‑ának 2. pontja értelmében a szarka, a szajkó, a kormos varjú és a dolmányos varjú teljesen ki van zárva az e rendelkezés által előírt védelmi rendszerből.

96     Az Osztrák Köztársaság hangsúlyozza, hogy az Oö NSchG 27. §‑ának (2) bekezdésében található szabályozás az állatok és növények védelmének olyan rendszerét jelenti, amely figyelembe veszi az irányelv által támasztott követelményeket.

97     E tagállam hozzáfűzi, hogy az irányelv megkülönbözteti az őshonos és az idegen fajokat, és e különbségtételhez jogi következményeket fűz. Az irányelv 11. cikke ugyanis a helyi növény‑ és állatvilág védelme érdekében előírja az idegen fajok betelepítésének ellenőrzését.

 A Bíróság álláspontja

98     Mindenekelőtt emlékeztetni kell rá, hogy a Bíróság a fent hivatkozott, Bizottság kontra Belgium ügyben 1987. július 8‑án hozott ítéletében kimondta, az irányelv védelmi hatását a tagállamok európai területein természetesen előforduló minden vadon élő fajra ki kell terjeszteni.

99     Következésképpen azoknak a védelmi intézkedéseknek a hatálya, amelyek megtételére a tagállamok az irányelv 1. cikke alapján kötelesek, ki kell, hogy terjedjen azon vadon élő madarakra is, amelyek természetes élőhelye nem e tagállam területén található, hanem más tagállam vagy tagállamok területén (e tekintetben lásd a fent hivatkozott, Bizottság kontra Belgium ügyben 1987. július 8‑án hozott ítélet 22. pontját, valamint a C‑149/94. sz. Vergy‑ügyben 1996. február 8‑án hozott ítélet [EBHT 1996., I‑299. o.] 17. és 18. pontját).

100   A Bizottság által megfogalmazott kifogást illetően meg kell állapítani, hogy az Oö NSchG 27. §‑ának (1) és (2) bekezdésében kialakított védelmi rendszer, különösen a szabályozási hatáskörrel felruházott hatóság felhatalmazása a végrehajtás átengedésére, számos, az érintett fajok biológiai jellemzőivel összefüggő feltételt tartalmaz. Ezenkívül az Oö ArtenSchutzVO 5. §‑ának 2. pontja bizonyos fajokat teljesen kizár a hatálya alól.

101   Az Osztrák Köztársaságnak az irányelv 11. cikkére alapított érvelésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy ez a rendelkezés mindössze azt a különös kötelezettséget írja elő a tagállamok számára, hogy biztosítsák, a tagállamok európai területein természetesen elő nem forduló vadon élő madárfajok bármiféle betelepítése ne károsítsa a helyi növény‑ és állatvilágot.

102   E rendelkezés ezért nem tekinthető olyan jogalapnak, amelynek alapján eltérést lehet engedélyezni a tagállamokat az irányelv 1. cikke alapján terhelő védelmi kötelezettségektől, amelyek a tagállamok európai területén természetesen előforduló minden vadon élő madárfajra vonatkoznak, tehát minden egyes tagállamot illetően mind a náluk őshonos, mind a más tagállamokban megtalálható fajokra.

103   Amint az ugyanis a fentebb hivatkozott, Bizottság kontra Franciaország ügyben 1988. április 27‑én hozott ítélet 15. pontjából következik, a vadon élő madarak teljes körű és hatékony, azok tartózkodási vagy vonulási helyétől függetlenül az egész Közösségre kiterjedő védelme olyan jelentőséggel bír, hogy annak fényében minden olyan nemzeti szabályozás összeegyeztethetetlen az irányelvvel, amely a vadon élő madarak védelmét a hazai állatvilág alapul vételével alakítja ki.

104    Következésképpen meg kell állapítani, hogy Felső‑Ausztriában az irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését nem ültették át megfelelően.

105   A Bizottság által e vonatkozásban emelt kifogás tehát megalapozott.

 Az irányelv 5. cikkének megsértése Burgenlandban, Karintiában és Felső‑Ausztriában

–       Burgenland tartomány

 A felek érvei

106   A Bizottság azt állítja, hogy a seregélyre vonatkozó, a Bgld NSchLPflG 16. §‑a (1) bekezdésének b) pontjában és a Bgld JagdG 88a. §‑ában található szabályozás e faj tekintetében nem biztosít az irányelv 5. cikkének megfelelő védelmet, legalábbis nem egész éven át.

107   A Bizottság ezen kívül arra hivatkozik, hogy a Bgld ArtenschutzVO 6. §‑a szerint e rendelet rendelkezései nem érintik a vadászat és halászat gyakorlását. E rendelkezés tehát megengedi a védett fajok fészkeinek, valamint szaporodási, pihenő‑ és telelőterületeinek szándékos károsítását.

108   Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy a tartományi jogalkotó az eltérést engedő rendelkezéseket az érintett faj által a szőlőkultúrákban okozott jelentős károk miatt fogadta el.

109   E tagállam arra hivatkozik, hogy e faj védelme fejlődésének minden szakaszában biztosított, ideértve tojásainak védelmét is. A Bgld ArtenschutzVO 6. §‑ának utolsó mondata pedig nem értelmezhető úgy, mintha általános eltérést engedne a vadászati és halászati tevékenységek gyakorlása érdekében.

 A Bíróság álláspontja

110   Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az irányelv 5. cikke által kialakított általános védelmi rendszer, ez utóbbi cikk első mondata szerint az irányelv 1. cikkében meghatározott valamennyi madárfajra kiterjed. Az említett rendszer többek között a védett madárfajok szándékos elpusztításának, befogásának vagy zavarásának tilalmát foglalja magában.

111   Amint a jelen ítélet 90. és 91. pontjában megállapítást nyert, az a tény, hogy a seregély a július 15‑től november 30‑g tartó időszakban teljes mértékben ki van zárva az irányelv által előírt védelmi rendszerből, összeegyeztethetetlen annak 1. cikkével.

112   Következésképpen a jelen ítélet 106. pontjában említett rendelkezések által engedélyezett intézkedések szintén összeegyeztethetetlenek az irányelv 5. cikkében foglalt tilalmakkal.

113   Ami az Osztrák Köztársaság által hivatkozott eltérési okot illeti, igaz, hogy a szőlőkultúrák károsodásának megelőzése érdekében főszabály szerint az irányelv 9. cikk (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése értelmében lehet eltérő intézkedéseket hozni.

114   Ez utóbbi rendelkezés azonban nem biztosít jogalapot arra, hogy egy fajt, még ha korlátozott időre is, teljes mértékben kivonjanak az irányelv által előírt védelmi rendszer hatálya alól.

115   Ha ugyanis egy fajt, akár korlátozott időre is, teljes mértékben kivonnak az irányelv által előírt védelmi rendszer hatálya alól, az a faj létét veszélyeztetheti. Ezért a tagállamok csak az irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében foglalt követelmények betartásával engedélyezhetnek eltérést a vadon élő madarak védelmének rendszerétől.

116   A fészkek, illetve a szaporodási, pihenő‑ és telelőhelyek védelmével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az érintett tárgyak és helyek az irányelv 5. cikkében kialakított védelmi rendszer hatálya alá tartoznak, így különösen az 5. cikk b)–d) pontjának hatálya alá.

117   A vitatott szabályozást illetően meg kell állapítani, hogy a Bgld NSchLPflG 16. §‑ának (4) bekezdése értelmében tilos a védett állatokat üldözni, háborgatni, befogni, szállítani, fogságban tartani, megsebesíteni, elpusztítani, birtokolni, eltávolítani.

118   Emlékeztetni kell azonban arra, hogy ugyanezen törvény 16. §‑a (2) bekezdésének d) pontja szerint végrehajtási rendeletben kell meghatározni azokat a fajokat, amelyek fészkeinek eltávolítása, károsítása vagy elpusztítása, illetve párzási, szaporodási, pihenő‑ és telelőterületeinek károsítása vagy elpusztítása tilos.

119   Ezért tehát megállapítandó, hogy amint a főtanácsnok indítványának 26. pontjában rámutatott, a Bgld NSchLPflG 16. §‑a (2) bekezdésének és (4) bekezdésének együttes hatásai egyes fajok védelmének hiányát idézik elő, így e rendelkezéseket az irányelv 5. cikkével összeegyeztethetetlennek kell tekinteni.

120   Hozzá kell tenni, hogy a Bgld ArtenschutzVO rendelkezései nem orvosolják ezt az átültetési mulasztást. Az e rendelet 2. §‑ában foglalt tilalmak ugyanis csak kisszámú faj fészekrakási helyeire, szaporodási, pihenő‑ és telelőterületeire vonatkoznak, nem pedig valamennyi védett fajéra.

121   Továbbá, az említett rendelet által előírt védelmi intézkedések, annak 6. §‑a szerint, a vadászati és halászati tevékenységekre nem alkalmazhatók.

122   Az ilyen tevékenységek viszont kárt okozhatnak az irányelv 5. cikkének b)–d) pontjában szereplő védet területekben és tárgyakban.

123   Mivel az Osztrák Köztársaság egyetlen olyan érvet sem hozott fel, amely alkalmas a kérdéses jogi szabályozás igazolására, a kötelezettségszegést bizonyítottnak kell tekinteni.

124   Az irányelv 5. cikkének megsértésére vonatkozó kifogás tehát az összes vitatott burgenlandi rendelkezés esetében megalapozott.

–       Karintia tartomány

 A felek érvei

125   A Bizottság szerint a KrntJagdG 68. §‑ának (1) bekezdése nem ülteti át az irányelv 5. cikkének a) és e) pontjában foglalt tilalmakat. Az említett 68. § (1) bekezdése ugyanis mindössze a fészkek és a szaporodási helyek tekintetében ír elő tilalmakat. A KrntJagdG 51. §‑ának a (4a) bekezdése egyébiránt szintén nem biztosítja az irányelv fent említett rendelkezéseinek átültetését.

126   Az Osztrák Köztársaság fenntartja, hogy a karintiai szabályozás összességében biztosítja a szárnyas vadak szaporodási helyei megzavarásának tilalmát. E fajok fészkeinek és tojásrakásainak elpusztítása vagy a tojások engedély nélküli begyűjtése ugyancsak tilos.

 A Bíróság álláspontja

127   Megjegyzendő, hogy noha a KrntJagdG 68. §‑ának (1) bekezdése szerinti szabályozás intézkedéseket ír elő a szárnyas vadak fészkeinek, tojásrakásainak, tojásainak és szaporodási helyeinek védelme érdekében, nem tartalmaz egyetlen rendelkezést sem az irányelv 1. cikkében szereplő madarak elpusztításának, befogásának, tartásának tilalma biztosítására vonatkozó, az irányelv 5. cikkének a) és e) pontjában előírt kötelezettséggel kapcsolatban.

128   Azt is ki kell emelni, hogy a KrntJagdG 51. §‑ának a (4a) bekezdése szintén nem biztosítja az irányelv fent említett rendelkezéseinek átültetését, mivel mindössze arra szorítkozik, hogy egy sor kivételt ír elő az említett § (1) bekezdésében foglalt vadászati tilalomból fakadó általános védelem alól.

129   Meg kell tehát állapítani, hogy az irányelv 5. cikkének a) és e) pontjában előírt, azaz a védett madarak elpusztítására, befogására, tartására vonatkozó tilalmak nem jutnak kifejezésre a jelen ítélet 125. pontjában említett kérdéses nemzeti jogi rendelkezésekben.

130   Az e tekintetben emelt bizottsági kifogás tehát megalapozott.

–       Felső‑Ausztria tartomány

 A felek érvei

131   A Bizottság álláspontja szerint az Oö NSchG 27. §‑ának (1) bekezdése iránymutatás jellegű intézkedéseket tartalmaz, amelyek csak az őshonos fajokra vonatkoznak. Az általa adott rendeleti felhatalmazás ugyanis a védelem feltételeként többek között azt írja elő, hogy az érintett faj az adott vidéken ritkán fordul elő, léte veszélyeztetett, vagy fennmaradásához közérdek fűződik.

132   A Bizottság hozzáteszi, hogy az Oö ArtenschutzVO 5. §‑ának (2) pontja értelmében a szarka, a szajkó, a kormos varjú és a dolmányos varjú teljesen ki van zárva az e rendelkezés által előírt védelmi rendszerből.

133   Az Osztrák Köztársaság hangsúlyozza, hogy az Oö NSchG 27. §‑ának (2) bekezdése az állatok és növények védelmének rendelet útján történő biztosítását írja elő, amelynek során figyelembe kell venni többek között az irányelv 5–7., és 9. cikkét. E jogalkotói célkitűzést semmiképpen nem lehet az Oö NSchG 27. §‑ának (1) bekezdésére történő utalással viszonylagossá tenni.

134   E tagállam hozzáfűzi, hogy az irányelv megkülönbözteti az őshonos és az idegen fajokat, és e különbségtételhez jogi következményeket fűz. Az irányelv 11. cikke ugyanis a helyi növény‑ és állatvilág védelme érdekében előírja az idegen fajok betelepítésének ellenőrzését.

 A Bíróság álláspontja

135   Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 110. pontjából következik – az irányelv 5. cikkének hatálya valamennyi, annak 1. cikkében meghatározott madárfajra kiterjed. Következésképpen a szarka, a szajkó, a kormos varjú és a dolmányos varjú kizárása a fajok védelmének Felső‑Ausztriában alkalmazandó rendszeréből nem egyeztethető össze az irányelvvel.

136   Egyébiránt a védett fajok számának bizonyos – biológiai sajátosságok és a közérdekre vonatkozó – feltételekhez kötött korlátozása szintén összeegyeztethetetlen az irányelvvel.

137   Ezen a megállapításon nem változtat az Osztrák Köztársaságnak az az érve, amely szerint a szabályozási hatáskörrel felruházott hatóságnak az irányelvvel összhangban kell eljárnia. Elegendő ugyanis arra emlékeztetni, hogy önmagában nem elégítheti ki a jogbiztonsághoz szükséges egyértelműség és pontosság követelményét az, hogy az említett hatóság az irányelvvel összhangban alkalmazza a belső jogi rendelkezéseket (lásd ebben az értelemben a C‑236/95. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 1996. szeptember 19‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑4459. o.] 13. pontját és a C‑144/99. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2001. május 10‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑3541. o.] 21. pontját).

138   Ugyancsak elvetendő e tagállam által az irányelv 11. cikkére alapított érv. Amint ugyanis a jelen ítélet 101. és 102. pontjából következik, e cikk nem tekinthető úgy, mint amely jogalapot biztosít a tagállamokat az irányelv 1. cikke alapján terhelő védelmi kötelezettségektől való eltéréshez.

139   Következésképpen az irányelv 5. cikkének felső‑ausztriai megsértésére vonatkozó kifogás megalapozott.

  Az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megsértése Felső‑Ausztriában

–       A felek érvei

140    A Bizottság kifogásolja, hogy az Oö ArtenschutzVO 5. §‑ának (2) pontja értelmében a szarka, a kormos varjú és a dolmányos varjú ki van zárva az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése által előírt védelmi rendszerből.

141   Az Osztrák Köztársaság előadja, hogy az említett fajok kimaradtak az irányelv II. melléklete alapján Ausztriában vadászható fajok jegyzékéből, noha a szakértők egyetértenek abban, hogy helyénvaló lenne e fajokat Ausztria vonatkozásában az említett mellékletbe felvenni.

–       A Bíróság álláspontja

142   Emlékeztetni kell rá, hogy az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok megtiltják ezen irányelv 1. cikkében meghatározott valamennyi madárfaj esetében az élő vagy elpusztult madarak eladását, eladásra történő szállítását, eladásra történő tartását és eladásra történő felkínálását.

143   A Bizottság által emelt kifogást illetően meg kell állapítani, hogy a fent említett fajok kizárása az Oö ArtenschutzVO 5. §‑a (2) pontjának hatálya alól lehetővé teszi, hogy e madarakkal az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése által tiltott kereskedelmi tevékenységet folytassanak.

144   Ennek megfelelően hatástalan az Osztrák Köztársaság azon érvelése, amely az irányelv II. mellékletének a bizottsági kifogással kapcsolatos relevanciájára hivatkozik.

145   Az említett melléklet ugyanis az irányelv 7. cikkének rendelkezéseihez kapcsolódik, amely a vadászható fajok helyzetével foglalkozik, nem pedig az irányelv 6  cikkének (1) bekezdésében kialakított védelmi rendszerhez.

146   Így bármilyen legyen is a vadászatra vonatkozó hatályos szabályozás, a tagállamok kötelesek biztosítani ez utóbbi rendelkezésben foglalt kereskedelemi tilalmak átültetését.

147   A fentiekből következik, hogy Felső‑Ausztriában a három fent említett madárfaj tekintetében nem alkalmazták az említett tilalmakat.

148   Következésképpen a keresetnek e pontban helyt kell adni.

  Az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének megsértése Karintiában és Felső‑Ausztriában

–       Karintia tartomány

 A felek érvei

149   A Bizottság azt állítja, hogy a KrntJagdVO 9. §‑ának (2) bekezdése értelmében a kormos varjú, a szajkó és a szarka július 1‑jétől március 15‑ig vadászható. E szabályozás összeegyeztethetetlen az irányelv vadászattal kapcsolatos előírásaival.

150   Az Osztrák Köztársaság hangsúlyozza, hogy a közösségi jogalkotó a varjúféléket nem vette fel az irányelv II. mellékletének 2. részében található, az Osztrák Köztársaság területén vadászható fajok jegyzékébe.

–       A Bíróság álláspontja

151   Emlékeztetni kell rá, hogy az irányelv 7. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében annak II. melléklete 2. részében felsorolt fajok, a nemzeti jogszabályok adta kereteken belül, vadászhatók abban a tagállamban, amelyeknél fel vannak tüntetve.

152   Vitathatatlan, hogy a bizottsági kifogás által érintett fajok nem tartoznak az említett melléklet 2. pontja alapján Ausztriában vadászható madárfajok közé.

153   Következésképpen vadászati időszak meghatározása az említett fajok vonatkozásában összeegyeztethetetlen az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésével.

154   Hozzá kell tenni, hogy az Osztrák Köztársaságnak az az érve, amelyet a közösségi jogalkotónak az irányelv II. melléklete 2. részével kapcsolatos állítólagos mulasztására, illetve arra a körülményre alapít, hogy az Osztrák Köztársaság próbálja elérni az érintett fajok felvételét a területén vadászható fajok jegyzékébe, irreleváns annak vizsgálata során, hogy a Bizottság által emelt kifogás megalapozott‑e.

155   Ebből következik, hogy Karintiában az irányelv 7. cikkének (1) bekezdését nem ültették át megfelelően.

156   A Bizottság keresetének ezért e pontban helyt kell adni.

–       Felső‑Ausztria tartomány

 A felek érvei

157   A Bizottság rámutat, hogy az Oö ArtenschutzVO 5. §‑ának 2. pontja értelmében a szarka, a szajkó, a kormos varjú és a dolmányos varjú nem szerepelnek a védelemben részesítendő fajok között. Így e szabályozás eltérést enged az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének rendelkezésétől, amely szerint Ausztriában csak a II. melléklet 2. részében felsorolt fajok vadászhatók.

158   Az Osztrák Köztársaság azokra az érveire utal, amelyekre az irányelv ugyanezen rendelkezésének karintiai átültetésével kapcsolatos kifogás tekintetében hivatkozott (lásd a jelen ítélet fenti 150. pontját).

159   E tagállam hivatkozik arra is, hogy az említett szabályozást mindenképpen az irányelvvel összhangban alkalmazzák.

 A Bíróság álláspontja

160   A Bizottság kifogásának megalapozottságát illetően az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének ausztriai alkalmazása tekintetében annak II. melléklete 2. részének relevanciájával kapcsolatban vissza kell utalni a jelen ítélet 154. pontjára.

161   Ebből következik, hogy az Oö ArtenschutzVO 5. §‑ának 2. pontját összeegyeztethetetlennek kell tekinteni az irányelv e rendelkezésével.

162   Az Osztrák Köztársaságnak az irányelvvel összhangban történő végrehajtásra alapított érvével kapcsolatban elegendő arra emlékeztetni, hogy az egyszerű közigazgatási gyakorlatot – amelyet természeténél fogva a közigazgatás tetszőlegesen módosíthat, és amely nem kellően ismert – nem lehet a tagállamokat az irányelv átültetése keretében terhelő kötelezettségek végrehajtásának tekinteni (lásd e tekintetben a C‑197/96. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1997. március 13‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑1489. o.] 14. pontját, a C‑358/98. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2000. március 9‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I–1255. o.] 17. pontját, és a C‑33/03. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2005. március 10‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑1865. o.] 25. pontját).

163   Következésképpen a Bizottság által e pontban emelt kifogás megalapozott.

 Az irányelv 7. cikke (4) bekezdésének megsértése Burgenland, Karintia, Alsó‑Ausztria, Felső‑Ausztria, Salzburg, Tirol, Vorarlberg és Bécs tartományokban

–       Burgenland tartomány

 A felek érvei

164   A Bizottság előadja, hogy az erdei szalonka a Bgld JagdG 88b. §‑ának (2) bekezdése szerint március 1‑jétől április 15‑ig szalonkahúzás módszerével vadászható. Továbbá, a Bgld JagdVO 76. §‑ának (1) bekezdésében meghatározott vadászati tilalmi idők eltérnek az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében előírt követelményektől az örvös galamb (védett április 16‑tól június 30‑ig, holott a Bizottság szerint február 1‑jétől augusztus 31‑ig kellene védeni), a balkáni gerle (védett április 16‑tól június 30‑ig, a március 1‑től október 20‑ig tartó időszak helyett), a vadgerle (védett november 1‑jétől június 30‑ig, az április 11‑től augusztus 31‑ig tartó időszak helyett) és az erdei szalonka esetében (védett január 1‑jétől február 28‑ig, a február 20‑tól szeptember 10‑ig tartó időszak helyett).

165   Az Osztrák Köztársaság megjegyzi, hogy a Bgld JagdVO 76. §‑ban meghatározott védelmi időszakok figyelembe veszik az e régióban jellemző éghajlati viszonyokat. Továbbá amiatt, hogy Burgenlandban a szelektív vadászatot gyakorolják, nem kerül sor a tojók, többek között az erdei szalonka tojóinak megzavarására a szaporodási időszak egyetlen szakaszában sem. Ezen kívül, az előírt védelmi időszakok tekintettel vannak az irányelv 9. cikke szerinti eltérési feltételekre. Végezetül, mivel e fajnak csak a hímje vadászható, az említett 9. cikknek megfelelő intézkedésről van szó.

 A Bíróság álláspontja

166   Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a keresetlevelében olyan vadászati naptárat nyújtott be az erdei szalonka, az örvös galamb, a balkáni gerle és a vadgerle vonatkozásában, amely jelentősen eltér a jelen ítélet 164. pontjában említett nemzeti jogi rendelkezésekben meghatározott vadászati naptártól.

167   Az említett naptárak ugyanis nemcsak a védelmi időszakok teljes időtartamának hosszát illetően különböznek, hanem azok kezdő és záró napjai tekintetében is.

168   A bizottsági kifogás megalapozottságának vizsgálata szempontjából emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése alapján betartandó védelmi időszakokat a madártan tudományterületén elfogadott, mértékadó tudományos adatok figyelembevételével kell meghatározni (lásd többek között a C‑157/89. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1991. január 17‑én hozott ítélet [EBHT 1991., I‑57. o.] 15., 19. és 24. pontját).

169   A keresetlevél azonban egyetlen olyan adatot sem tartalmaz, amely azt támasztaná alá, hogy a Bizottság által megadott időszakok lennének irányadók, figyelemmel az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése értelmében érvényesítendő kritériumokra, így az érintett fajok ésszerű hasznosításának és állományaik ökológiailag kiegyensúlyozott szabályozásának elveire.

170   Hozzá kell tenni, hogy e tudományos adatok előterjesztése annál is inkább szükséges volna, mivel az Osztrák Köztársaság jelezte, hogy a vadászati időszakok meghatározása Burgenlandban az e régióban jellemző sajátos éghajlati viszonyok figyelembevételével történt.

171   Ilyen körülmények között a Bizottság feladata a megfelelő tudományos ismeretek bemutatása arra nézve, hogy a vitatott vadászati jogszabályok összeegyeztethetetlenek az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésével.

172   Tekintve, hogy ilyen ismeretek nincsenek, a Bizottság által e vonatkozásban emelt kifogás elutasítandó.

–       Karintia tartomány

 A felek érvei

173   A Bizottság először is előadja, hogy a KrntJagdVO 9. §‑ának (2) bekezdése bizonyos fajok esetében olyan vadászati időszakokat határoz meg, amelyek magukban foglalják a szaporodási és utódnevelési időszak különböző szakaszait, anélkül, hogy megfelelően hivatkozna az irányelv 9. cikkében előírt eltérési feltételekre. Az érintett fajok: a siketfajd (vadászata május 10‑től 31‑ig megengedett, holott a Bizottság szerint október 1‑től február 28‑ig kellene megengedettnek lennie), a nyírfajd (vadászata május 10‑től 31‑ig megengedett, a szeptember 21‑től március 31‑ig tartó időszak helyett), az erdei szalonka (vadászata szeptember 1‑jétől december 31‑ig és március 16‑tól április 10‑ig megengedett, a szeptember 11‑től február 19‑ig tartó időszak helyett), a szárcsa (vadászata augusztus 16‑tól január 31‑ig megengedett, a szeptember 21‑től március 10‑ig tartó időszak helyett), örvös galamb (vadászata augusztus 1‑jétől december 31‑ig és március 16‑tól április 10‑ig megengedett, a szeptember 1‑től január 31‑ig tartó időszak helyett), és a balkáni gerle (vadászata augusztus 1‑jétől december 31‑ig, és március 16‑tól április 10‑ig megengedett, az október 21‑től február 20‑ig tartó időszak helyett).

174   Különösen a tavaszi vadászattal kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, másodsorban, hogy az így meghatározott vadászati időszakok a siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka esetében magukban foglalják a párzási időt.

175   A Bizottság e tekintetben rámutat, hogy lehetetlen elkülöníteni az említett szakaszt a fészekrakási, szaporodási és utódnevelési időszaktól. Következésképpen a jelen ítélet 173. pontjában említett nemzeti rendelkezés álláspontja szerint ellentétes az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésével.

176   A Bizottság hangsúlyozza, hogy a párzási szakasz a fészekrakási, szaporodási és utódnevelési időszak részét képezi. Az a tény, hogy ez a szakasz megelőzi a szoros értelemben vett szaporodást, nem eredményezheti annak kizárását az érintett fajok esetében az irányelv 7. cikke (4) bekezdésének hatálya alól.

177   Harmadsorban, a Bizottság azt állítja, hogy a KrntJagdG 3. §‑a, amely a vadászati tervek engedélyezési feltételeit szabályozza, semmilyen módon nem utal az irányelv 9. cikkében megállapított eltérési feltételekre és kritériumokra.

178   Az Osztrák Köztársaság elismeri, hogy a Karintiában meghatározott vadászati időszakok a szárcsa, az örvös galamb és a balkáni gerle esetében nem állnak összhangban az irányelvvel.

179   E tagállam azonban úgy véli, hogy a siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka fajok hímjeinek a párzási helyen történő vadászata nincs kihatással a fészekrakási, szaporodási, költési, és utódnevelési időszakra. E fajok szaporodása ugyanis a párzási helyen kívül történik. A korlátozó intézkedések garantálják továbbá, hogy csak kisszámú hím kerüljön kilövésre, valamint hogy a nőstények védelme a költési idő alatt biztosított legyen.

180   Az említett tagállam hangsúlyozza, hogy a KrntJagdG 51. §‑ában létrehozott vadászati szabályozás megfelel az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében előírt védelmi követelményeknek. A vadászati időszak ugyanis oly módon került meghatározásra, hogy a szárnyas vadak szelektív vadászata más kielégítő megoldás hiányában, kis számban, szigorú felügyelet mellett és a fajok kedvező védettségi helyzete fenntartásának feltételével engedélyezett.

181   Az Osztrák Köztársaság kifejti, hogy a siketfajdra, a nyírfajdra és az erdei szalonkára vonatkozó kilövési terv összhangban van az irányelvvel. E fajok vadászata ugyanis minden vadászterületen az állomány egyedeinek pontos összeszámlálása alapján, az egyes példányok kilövése pedig egyedileg kerül engedélyezésre. Ráadásul az ilyen engedély megadása közigazgatási határozattal történik, vadászati joggal rendelkező személyek számára.

182   E tagállam azt is előadja, hogy az állomány felügyeletével, az egyedi kilövések számával és a vadászati időszakokkal kapcsolatos korlátozó rendelkezések következtében az érintett fajok hímjeinek csak kis száma kerül kilövésre.

183   Az említett tagállam végül kiemeli, hogy e fajok párzási idő alatt történő vadászatára vonatkozó általános tilalom azzal a következménnyel járna, hogy a vadászok elvesztenék érdeklődésüket e szárnyas vadfajok iránt, és felhagynának az e fajok élőhelyeinek megőrzése érdekében tett erőfeszítésekkel. Ez azonnal kihatna az érintett fajok állományaira, amelyek különleges élőhelyet, erdei legelőt igényelnek, amely számottevően megritkult.

 A Bíróság álláspontja

184   Tekintve, hogy az alperes elismerte, hogy a Karintiában meghatározott vadászati időszakok a szárcsa, az örvös galamb és a balkáni gerle esetében nem állnak összhangban az irányelvvel, a jelen kifogás e fajok vonatkozásában megalapozott.

185   Az erdei szalonkát illetően megjegyzendő, hogy annak vadászata nemcsak a nyár végétől a tél kezdetéig, azaz szeptember 1‑jétől december 31‑ig engedélyezett, hanem a tél végétől a tavasz kezdetéig is, azaz március 16‑tól április 10‑ig. E vadászat tehát majdnem öt hónapon keresztül folytatható.

186   Egy ilyen tág időbeli keretek között történő vadászati szabályozás azonban semmiképpen sem tekinthető az irányelv 9. cikkének hatálya alá tartozónak.

187   Az ilyen vadászati szabályozás ugyanis jellegénél és hatályánál fogva összeegyeztethetetlen az irányelv védelmi célkitűzéseivel.

188   Tekintve, hogy az alperes az említett 9. cikkben szereplő eltérési okok közül egyet sem tudott felhozni, amely alkalmas lett volna a kérdéses vadászati szabályozás igazolására, a kötelezettségszegést a Bizottság által e vonatkozásban emelt kifogás esetében is bizonyítottnak kell tekinteni.

189   A siketfajd és a nyírfajd esetében azonban a kérdéses szabályozás kizárólag tavaszi vadászati időt határoz meg.

190   Ez az időszak viszont részben egybe esik az érintett fajok párzási idejével.

191   Ezért azt kell megállapítani, hogy a párzási időszakra vonatkoznak‑e az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében előírt tilalmak.

192   E tekintetben meg kell állapítani, hogy az e rendelkezés által kialakított védelmi rendszer tágan, az érintett fajok biológiai sajátosságaira történő utalással került meghatározásra, mivel a fészekrakási időszakon kívül a szaporodási és az utódnevelési időszak különböző szakaszait is érinti.

193   Csak egy ilyen szemlélet felel meg ugyanis az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése által követett célkitűzésnek, amely – mint azt a Bíróság kimondta – teljes körű védelmi rendszer biztosítására irányul azokban az időszakokban, amelyek folyamán a vadon élő madarak fennmaradása különösen veszélyeztetett (lásd a fent hivatkozott, Bizottság kontra Olaszország ügyben 1991. január 17‑én hozott ítélet 14. pontját, és a C‑435/92. sz., Association pour la protection des animaux sauvages és társai ügyben 1994. január 19‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑67. o.] 9. pontját). Ez az ítélkezési gyakorlat azt a megfontolást tartja szem előtt, hogy a madarak szaporodásával összefüggő időszakok alatt történő bármilyen beavatkozás káros hatással lehet rájuk, még akkor is, ha állományuknak csak egy részét érinti.

194   Ugyanez vonatkozik a párzási időszakra is, amelynek során az érintett fajok különösen kiszolgáltatottak és sebezhetők.

195   Ezért azt a következtetést kell levonni, hogy az említett szakasz beletartozik abba az időszakba, amely alatt az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése főszabály szerint minden vadászati cselekményt megtilt.

196   Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az irányelv 9. cikke szerinti eltérési feltételek alkalmazhatók‑e olyan helyzetekben, amelyekre az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében előírt különleges védelmi kötelezettségek irányadók, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a C‑182/02. sz., Ligue pour la protection des oiseaux és társai ügyben 2003. október 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑12105. o.] 9. pontjában kimondta, az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján – az említett 9. cikk egyéb rendelkezéseinek betartásával – engedélyezhető a madarak befogása, tartása vagy egyéb ésszerűen megindokolható hasznosítása az irányelv 7. cikke (4) bekezdésében megjelölt időszakokban, amelyek folyamán a vadon élő madarak fennmaradása különösen veszélyeztetett.

197   Következésképpen a vadon élő madarak kedvtelésből történő vadászata az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében megjelölt időszakokban, amennyiben teljesülnek annak a 9. cikke (2) bekezdésében előírt feltételek, minősülhet az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett „ésszerűen megindokolható hasznosításnak” (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Ligue pour la protection des oiseaux és társai ügyben hozott ítélet 11. pontját).

198   A megkövetelt feltételek minden egyes eltérés esetében történő teljesülésének bizonyítása azonban az arról határozatot hozó hatóságot terheli (e tekintetben lásd a C‑344/03. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2005. december 15‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑11033. o.] 39. és 60. pontját, valamint a C‑60/05. sz., WWF Italia és társai ügyben 2006. június 8‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑5083. o.] 34. pontját).

199   Annak megállapítását illetően, hogy a KrntJagdG 51. §‑ának (2) bekezdésében foglalt vadászati szabályozás összhangban áll‑e az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjával, különösen azzal a követelménnyel, hogy a kivételesen elvégzendő kilövés „kisszámú” madár vonatkozásában engedélyezhető, emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok ez utóbbi rendelkezés átültetésére irányuló intézkedések elfogadása során kötelesek biztosítani, hogy az abban szabályozott eltérés alkalmazásának minden esetében, és minden védett faj vonatkozásában, az engedélyezett vadászati kilövések ne haladják meg azt a precíz tudományos adatok alapján megállapítandó felső értéket, amely megfelel az e rendelkezés által az említett kilövések korlátozására meghatározott kis mennyiségnek (lásd a fentebb hivatkozott, WWF Italia és társai ügyben hozott ítélet 29. pontját).

200   Igaz, hogy, amint az alperes állítja, a siketfajd és a nyírfajd vadászata esetében maximálva van a kilövések száma, a fent említett nemzeti rendelkezés azonban nem pontosítja, hogy e vonatkozásban mi minősül „kisszámúnak” az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében.

201   Márpedig az irányelvnek a közösségi joggal összhangban álló átültetése annak lehetővé tételét is magában foglalja, hogy az adott faj esetében eltérés folytán lehetséges kilövés engedélyezésével megbízott hatóságok olyan mutatókra támaszkodhassanak, amelyek kellő pontossággal meghatározzák a mennyiség tekintetében betartandó felső értéket (e tekintetben lásd a fentebb hivatkozott WWF Italia és társai ügyben hozott ítélet 36. pontját).

202   Következésképpen a KrntJagdG 51. §‑ának (2) bekezdésében foglalt vadászati szabályozás nem áll összhangban az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjával.

203   Hozzá kell tenni, hogy az Osztrák Köztársaság elismerte, a kérdéses fajok ősszel és télen is megtalálhatók az adott területen, előadja viszont, hogy vadászatuk ezen időszak folyamán kevésbé kedvező feltételek mellett történne. Ez a körülmény azonban nem releváns az irányelv által meghatározott jogi védelmi keret szempontjából.

204   Ilyen körülmények között a KrntJagdG 51. §‑ának (2) bekezdése az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének bevezető részével sem áll összhangban, amely a madárvédelmi rendelkezésektől való eltérést más kielégítő megoldás hiányára vonatkozó feltételnek rendeli alá (e tekintetben lásd a C‑135/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2005. június 9‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑5261. o.] 18. pontját).

205   Végül az Osztrák Köztársaság azon érvelésével kapcsolatban, mely szerint a siketfajd és a nyírfajd vadászatának engedélyezése azért szükséges, hogy a vadászok biztosítsák azok élőhelyeinek fenntartását és gondozását, megjegyzendő, hogy bár a növényvilág védelme szerepel az irányelv 9. cikke (1) bekezdése a) pontjának negyedik francia bekezdésében foglalt eltérési okok között, ezen élőhely védelme azonban a vadászattól függetlenül is biztosítható (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Finnország ítélet 35. és 40. pontját).

206   Egyébként, amint arra a főtanácsnok indítványának 61. pontjában rámutatott, a tagállamok az irányelv 4. cikke értelmében kötelesek e védelmet biztosítani, mégpedig mind a különleges madárvédelmi területeken belül, mind azokon kívül.

207   Az Osztrák Köztársaság érvelését tehát teljes egészében el kell utasítani.

208   Ezért meg kell állapítanni, hogy a karintiai vadászati szabályozás a jelen kifogás által érintett valamennyi faj tekintetében összeegyeztethetetlen az irányelvvel.

209   A Bizottság keresete tehát e pont tekintetében megalapozott.

–       Alsó‑Ausztria tartomány

 A felek érvei

210   A Bizottság kifogásolja, hogy az Nö JagdVO 22. §‑a bizonyos fajok esetében úgy határozza meg a vadászati időszakot, hogy az magában foglalja a fészekrakási vagy a szaporodási és utódnevelési időszakokat. Az érintett fajok: a siketfajd (amely páratlan évben május 1‑jétől 31‑ig vadászható, holott a Bizottság szerint október 1‑től február 28‑ig kellene, hogy az legyen), a nyírfajd (amely minden páratlan évben május 1‑jétől 31‑ig vadászható, a szeptember 21‑től március 31‑ig tartó időszak helyett), a középfajd (amely január 1‑jétől december 31‑ig és október 1‑jétől március 28‑ig vadászható, az október 1‑jétől március 28‑ig tartó időszak helyett), az erdei szalonka (amely szeptember 1‑jétől december 31‑ig és március 1‑étől április 15‑ig vadászható, a szeptember 11‑től február 19‑ig tartó időszak helyett), és az örvös galamb (amely augusztus 1‑jétől január 31‑ig vadászható, a szeptember 1‑jétől január 31‑ig tartó időszak helyett).

211   Az Osztrák Köztársaság elismeri, hogy az örvös galamb őszi vadászatának kezdete szeptember 1‑je kellene, hogy legyen, a Bizottság állításának megfelelően.

212   A siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka vadászatát illetően e tagállam teljes egészében az irányelv 7. cikke (4) bekezdésének karintiai átültetésével kapcsolatban kifejtett érvelésére utal (lásd a jelen ítélet 179–183. pontját).

213   Az említett tagállam felhívja a figyelmet arra, hogy e fajok esetében a tavaszi vadászat a párzási időszakra esik, amely megelőzi a fészekrakási, költési és utódnevelési időszakot. Ezért az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése által létrehozott különleges védelmi rendszer nem alkalmazható.

214   Az Osztrák Köztársaság álláspontja szerint a középfajdra vonatkozó vadászati időszak nem lehet tárgya a jelen keresetnek, mivel ez a faj a pert megelőző eljárásban nem szerepelt.

215   E tagállam egyébként azt állítja, hogy ennek a fajnak a hímje nagyobb méretű, mint a nyírfajdé, ezért a párzás során zavarja ez utóbbit.

 A Bíróság álláspontja

216   Az örvös galamb vadászati idejével kapcsolatos kifogásra adott alperesi válaszra tekintettel e pontban megállapítandó a kötelezettségszegés.

217   A középfajd vonatkozásában megjegyzendő, hogy az két faj keresztezéséből származik, és függetlenül attól, hogy biológiai értelemben külön fajnak minősül‑e, mindenképpen különbözik a siketfajdtól és a nyírfajdtól.

218   Ezért a középfajd alsó‑ausztriai vadászatára vonatkozó szabályozást említeni kellett volna a felszólító levélben, mivel a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ez a levél határolja körül a per tárgyát (lásd e tekintetben a C‑441/02. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2006. április 27‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑3449. o.] 59. és 60. pontját, valamint a C‑150/04. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2007. január 30‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑1163. o.] 66. és 67. pontját).

219   A Bizottság kifogását e pontban ezért elfogadhatatlannak kell minősíteni.

220   Az erdei szalonka elégtelen védelmére alapított kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy e faj vadászata március 1‑jétől április 15‑ig és a nyár végétől a tél kezdetéig megengedett.

221   E faj vadászatának több mint öt hónapon át történő engedélyezésével az Nö JagdVO 22. §‑a által kialakított szabályozás túlzott nyomást jelent az érintett állomány számára.

222   Amint azonban az a jelen ítélet 186. és 187. pontjából következik, egy ilyen szabályozás semmiképpen sem tartozhat az irányelv 9. cikkének hatálya alá.

223   A siketfajd és a nyírfajd esetében emlékeztetni kell arra, hogy amint az a jelen ítélet 194. és 195. pontjából következik, a tavaszi vadászat egybeesik az említett fajok párzási idejével, amely olyan időszakot jelent, amelynek vonatkozásában az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése különleges védelmi intézkedéseket követel meg.

224   Noha e fajok esetében őszi vadászati idő nincs meghatározva, és a tavaszi vadászat csak kétévente megengedett, az Osztrák Köztársaság nem terjesztett elő semmilyen konkrétumot a tekintetben, hogy milyen módon biztosított az irányelv 9. cikk (1) bekezdése c) pontjának betartása, különösen a kilövések „kisszámúra” korlátozását illetően.

225   A jelen ítélet 199. és 201. pontjából következik, hogy az érintett tagállam illetékes hatóságainak feladata megfelelő jogi pontossággal és elismert tudományos adatok alapján annak biztosítása, hogy a mennyiség tekintetében betartandó felső érték túllépésére semmilyen körülmények között ne kerüljön sor, és így az említett fajok védelme teljes mértékben biztosított legyen (lásd még ebben az értelemben a C‑79/03. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2004. december 9‑én hozott ítélet FEBHT 2004., I‑11619. o.] 41. pontját).

226   A vitatott szabályozásban azonban nem található ilyen pontosítás.

227   A Bizottság jelen kifogása tehát valamennyi érintett faj tekintetében megalapozott, a középfajd kivételével, amelynek tekintetében elfogadhatatlan.

–       Felső‑Ausztria tartomány

 A felek érvei

228   A Bizottság előadja, hogy az Oö SchonzeitenVO 1. §‑ának (1) bekezdése értelmében engedélyezett a vadászat a fészekrakási vagy a szaporodási és utódnevelési időszak alatt egyrészt a siketfajd (május 1‑jétől 31‑ig engedélyezett a vadászata, míg a Bizottság szerint október 1‑jétől február 28‑ig kellene, hogy az legyen), a nyírfajd (május 1‑jétől 31‑ig engedélyezett a vadászata, a szeptember 21‑től március 31‑ig tartó időszak helyett) és a középfajd hímje (május 1‑jétől 31‑ig engedélyezett a vadászata, az október 1‑től március 28‑ig tartó időszak helyett), másrészt pedig az erdei szalonka (október 1‑jétől április 30‑ig engedélyezett a vadászata, a szeptember 11‑től február 19‑ig tartó időszak helyett) esetében.

229   Az Osztrák Köztársaság hangsúlyozza, hogy a siketfajd, a nyírfajd és a középfajd esetében a tavaszi vadászat a párzási időszakra esik, ezért nem tartozik az irányelv 7. cikke (4) bekezdésének hatálya alá.

230   Az említett tagállam e tekintetben a hatályos karintiai vadászati szabályozással kapcsolatban a jelen ítélet 179–183. pontjában kifejtett érveire utal.

231   Az erdei szalonkára vonatkozóan előadja, hogy az előírt vadászati időszakok csak a hím esetében térnek el az irányelvtől, a párzási idő alatt valójában kizárólag ezek vadászhatók. A nőstények zavarására tehát a szaporodási időszak egyetlen szakaszában sem kerül sor. Ezen kívül e faj biológiai sajátosságai garantálják, hogy ez a vadászati szabályozás összeegyeztethető az érintett állományok ésszerű hasznosításának és kiegyensúlyozott szabályozásának elveivel.

 A Bíróság álláspontja

232   A siketfajd és a nyírfajd védelmére vonatkozó kifogással kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 194. és 195. pontjából következik – az e két faj esetében Felső‑Ausztriában meghatározott vadászati idő olyan időszaknak felel meg, amely vonatkozásában az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése értelmében különleges védelmet kell biztosítani.

233   Bár az említett fajoknak csak a tavaszi vadászata megengedett, az Osztrák Köztársaság semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott arra nézve, hogy ez a szabályozás eleget tesz az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt, az ítélkezési gyakorlat által pontosított követelményeknek (lásd a jelen ítélet 199. és 201. pontját). A vitatott szabályozás különösen azt nem tartalmazza, hogy az pontosan mennyiben biztosítja a kilövések „kisszámúra” korlátozását.

234   A siketfajd és a nyírfajd keresztezéséből származó középfajd vadászatára vonatkozó kifogással kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv célja, annak 1. cikke értelmében, a Szerződésben érintett tagállamok európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelme.

235   E tekintetben, amint azt a főtanácsnok indítványa 93. pontjában kiemelte, egy biológiai faj az adott szaporodási közösséget alkotó egyedek összességét jelenti.

236   Az Osztrák Köztársaság azonban ellenkérelmében vitatta, hogy utód származna egy olyan párzásból, ahol a hím vagy a nőstény középfajd, a Bizottságnak pedig nem volt ellenvetése e pontban.

237   A Bizottság tehát nem bizonyította, hogy a középfajd esetében létezik olyan szaporodási közösség, amelynek alapján külön fajnak lenne tekinthető, amely így az irányelv hatálya alá tartozna.

238   A középfajd felső‑ausztriai vadászatával kapcsolatos kifogást ezért – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

239   Az erdei szalonka vadászatával kapcsolatos kifogás tekintetében megállapítandó, hogy ez a faj nemcsak tavasszal, hanem ősszel és télen is vadászható.

240   Az a szabályozás, amely ennyire kiterjeszti a vadászati időszakot, amint az a jelen ítélet 186. és 187. pontjából következik, összeegyeztethetetlen az irányelvből eredő védelmi kötelezettségekkel, és annak 9. cikke alapján nem igazolható.

241   Végül, az Osztrák Köztársaság által az érintett faj nősténye és hímje közötti különbségtételt illetően elegendő annyit megjegyezni, hogy annak semmiféle jogi alapja nem található az irányelvnek a vadon élő madarak számára biztosítandó védelem hatályával kapcsolatos rendelkezései között.

242   A Bizottságnak a felső‑ausztriai vadászati szabályozással kapcsolatos kifogása tehát a középfajd kivételével valamennyi érintett faj tekintetében megalapozott.

–       Salzburg tartomány

 A felek érvei

243   A Bizottság szerint az Sbg JagdG 54. §‑a (1) bekezdésének és az Sbg SchonzeitenVO 1. §‑ának összefüggő rendelkezéseiből az következik, hogy bizonyos fajok esetében a vadászat a fészekrakási, szaporodási vagy utódnevelési időszakban is engedélyezett, tehát olyankor, amikor a vadászat főszabály szerint tilos, ha az irányelv 9. cikkében előírt eltérési feltételek nem teljesülnek. Az érintett fajok a siketfajd (amelynek vadászata május 1‑jétől 31‑ig engedélyezett, holott a Bizottság szerint október 1‑től február 28‑ig kellene engedélyezni), a nyírfajd (amelynek vadászata május 1‑jétől június 15‑ig engedélyezett, a szeptember 21‑től március 3‑ig tartó időszak helyett), a középfajd (amelynek vadászata május 1‑jétől június 15‑ig engedélyezett, az október 1‑jétől március 28‑ig tartó időszak helyett), és az erdei szalonka (amelynek vadászata március 1‑jétől április 15‑ig és október 1‑jétől december 3‑ig engedélyezett, a szeptember 11‑től február 19‑ig tartó időszak helyett).

244   A Bizottság megjegyzi, hogy az Sbg JagdG 60. §‑ának (3a) bekezdése az engedélyezett kilövések minimális és adott esetben maximális számának meghatározására szorítkozik. A vadkilövési tervek elfogadása során tehát nincs lehetőség az eltérési okoknak az irányelv 9. cikke fényében történő vizsgálatára.

245   A siketfajd, a nyírfajd, és a középfajd párzási időszak alatt történő vadászatát illetően az Osztrák Köztársaság lényegében az e fajokra vonatkozó karintiai védelmi rendszerrel kapcsolatban kifejtett érveire utal (lásd a jelen ítélet 179–183. pontját).

246   E tagállam előadja, hogy a kilövési tervekről szóló rendelet elfogadása során az illetékes hatóságok figyelembe veszik az irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében az irányelvben foglalt tilalmaktól való eltérés lehetőségének feltételeit és kritériumait.

247   Az említett tagállam kifejti, hogy az Sbg JagdG 60. §‑ának (3a) bekezdése értelmében az engedélyezett kilövések maximális számát úgy kell meghatározni, hogy azáltal az érintett madárfajoknak az Sbg JagdG 3. §‑ában foglalt elveknek megfelelő állománya elérhető és megtartható legyen. A kilövési tervekről szóló rendelet egyébként részletes és pontos kárbejelentések, valamint az érintett fajok állományaira vonatkozó jelentések és becslések alapján került elfogadásra. Az említett rendeletben található számok a kilövések maximális számaként értendők.

248   Az Osztrák Köztársaság hozzáteszi, hogy az engedélyezett beavatkozások kizárólag az Sbg JagdG 59. §‑ának (1) bekezdésében meghatározott madárfajokra vonatkoznak, tehát azokra, amelyek nem szerepelnek az irányelv II. mellékletében, mint Ausztriában vadászható fajok. E tekintetben azonban egyetlen kilövési terv sem készült, így az említett fajok általános vadászati tilalom alá tartoznak. Ezek vadászata bizonyos esetekben kizárólag az Sbg JagdG 104. §‑ának (4) bekezdése alapján engedélyezhető, de mindenképpen csak az irányelv által előírt védelmi időszakokon kívül.

 A Bíróság álláspontja

249   Amint a jelen ítélet 186. és 187. pontjában tett megfontolásokból következik, az erdei szalonka tavaszi vadászata, az e faj esetében szintén engedélyezett őszi vadászat mellett, nem igazolható az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján.

250   Azzal kapcsolatban, hogy a kizárólag tavasszal vadászható siketfajd és nyírfajd vadászata tekintetében teljesülnek‑e az eltérési feltételek és kritériumok, meg kell állapítani, hogy az Sbg JagdG 59. §‑ának (1) bekezdése csak azokra a fajokra alkalmazandó, amelyek nem szerepelnek az irányelv II. mellékletében mint Ausztriában vadászható fajok.

251   A siketfajd és a nyírfajd azonban szerepel az említett mellékletben. Ezért e két fajra nem vonatkozik a kilövések tervezése.

252   Azzal kapcsolatban, hogy az említett fajok vadászata igazolható‑e az irányelv 9. cikke alapján, megállapítandó, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a Salzburg tartományi szabályozás összhangban van az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt eltérési okokkal.

253   Az Sbg JagdG 59. §‑ának (1) bekezdése ugyanis a szabályozási hatáskörrel felruházott hatóság feladatává teszi a kilövési terv értékelését, anélkül azonban, hogy e szabályozási hatáskör gyakorlását kötelező erejű mennyiségi mutatók határolnák be.

254   Következésképpen a kereset az erdei szalonka, a siketfajd és a nyírfajd esetében alkalmazandó vadászati szabályozás tekintetében megalapozott.

255   A középfajdra vonatkozó Salzburg tartományi rendelkezéseket illetően emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 234–237. pontjából következik – nem nyert bizonyítást, hogy ez a faj az irányelv hatálya alá tartozik.

256   A középfajd Salzburg tartományban történő vadászatával kapcsolatos kifogást ezért – mint megalapozatlant – el kell utasítani.

257   A fentiek alapján a Salzburg tartományi vadászati szabályozással kapcsolatos jelen kifogás a középfajd kivételével valamennyi érintett faj tekintetében megalapozott.

–       Tirol tartomány

 A felek érvei

258   A Bizottság előadja, hogy a DurchfVO Tiroler JagdG 1. §‑ának (1) bekezdése olyan vadászati időszakokat határoz meg, amelyek a siketfajd esetében (vadászata minden páratlan év május 1‑jétől május 15‑ig megengedett, míg a Bizottság szerint október 1‑jétől február 28‑ig kellene megengedettnek lennie), és a nyírfajd esetében (vadászata május 10‑től 31‑ig megengedett a szeptember 21‑től március 31‑ig tartó időszak helyett) részben lefedik a fészekrakási, a szaporodási vagy az utódnevelési időszakot, és így eltérnek az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésétől.

259   A Bizottság hangsúlyozza, hogy ha a siketfajd és a nyírfajd vadászatának, amelyek Ausztriában különösen veszélyeztetett fajok, az irányelv 9. cikke alapján csak kivételes esetekben szabadna bekövetkeznie, akkor biztosítani kellene az e rendelkezésben foglalt eltérési feltételek betartását.

260   Az Osztrák Köztársaság az érintett fajoknak a párzási idővel egybeeső tavaszi vadászatára vonatkozó szabályozással kapcsolatban a Karintia esetében kifejtett érveire utal (lásd a jelen ítélet 179–183. pontját).

261   E tagállam hangsúlyozza továbbá, hogy Tirolban az ősz végén és télen nehezen lehet vadászni, valamint hogy az említett fajok állományai ebben a régióban semmi esetre sem veszélyeztetettek.

 A Bíróság álláspontja

262   Az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése által előírt védelmi rendszer hatályát illetően emlékeztetni kell rá, hogy – amint az a jelen ítélet 194. és 195. pontjából következik – e rendszer [hatálya] a siketfajd és a nyírfajd párzási idejére is kiterjed.

263   Az Osztrák Köztársaság azon érvével kapcsolatban, miszerint Tirolban ősszel és télen nehéz a vadászat gyakorlása, elegendő arra utalni, hogy ilyen megfontolás az irányelv 9. cikkében meghatározott egyik eltérési okhoz sem kapcsolódhat.

264   A kereset tehát a DurchfVO Tiroler JagdG 1. §‑ának (1) bekezdése által a siketfajd és a nyírfajd esetében meghatározott vadászati időszak tekintetében megalapozott.

–       Vorarlberg tartomány

 A felek érvei

265   A Bizottság előadja, hogy a Vlbg JagdVO 27. §‑ának (1) bekezdésében meghatározott vadászati időszak a nyírfajd esetében nincs összhangban az irányelv 7. cikkének (4) bekezdésével. Az említett időszakot a május 11‑től 31‑ig terjedő időszakban határozták meg, holott a Bizottság szerint annak szeptember 21‑től március 31‑ig kellene tartania. Így az az érintett fajok párzási idejére esik.

266   Az Osztrák Köztársaság arra hivatkozik, hogy a szárnyas vadfajok esetében – a nyírfajd kivételével – a Vlbg JagdVO olyan vadászati időszakokat határoz meg, amelyek összhangban állnak az irányelv rendelkezéseivel. E tekintetben az irányelv karintiai átültetésével kapcsolatban kifejtett érveire utal (lásd a jelen ítélet 179–183. pontját).

 A Bíróság álláspontja

267   A Bizottság által előterjesztett kifogás megalapozottságának vizsgálatakor elegendő arra utalni, hogy, a jelen ítélet 194. és 195. pontja értelmében az Osztrák Köztársaság nem bizonyította, hogy az e kifogással érintett nemzeti szabályozás az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése által előírt különleges védelmi követelmények tekintetében eleget tesz az annak 9. cikkében foglalt eltérési feltételeknek és kritériumoknak.

268   Következésképpen a Vlbg JagdVO 27. §‑ának (1) bekezdése által a nyírfajd esetében meghatározott vadászati idővel kapcsolatos bizottsági kifogás megalapozott.

–       Bécs tartomány

 A felek érvei

269   A Bizottság kifejti, hogy a Wiener JagdG 69. §‑ának és a Wiener SchonzeitenVO 1. §‑a (1) bekezdésének összefüggő rendelkezései az erdei szalonka esetében úgy határozzák meg a vadászati időszakot, hogy az részben lefedi az irányelv 7. cikkének (4) bekezdése alapján főszabály szerint tilalom alatt álló fészekrakási, szaporodási és utódnevelési időszakokat, anélkül hogy hivatkoznának az irányelv 9. cikkében előírt releváns eltérési feltételekre.

270   Az Osztrák Köztársaság állítja, hogy az e kifogás által érintett vadászati szabályozás összhangban van az irányelv 9. cikke (1) bekezdésének c) pontjában szereplő, eltérést lehetővé tevő tényállással.

 A Bíróság álláspontja

271   A jelen ítélet 198. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében meg kell állapítani, hogy Bécs tartomány vonatkozásában az Osztrák Köztársaság semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott arra nézve, hogy az irányelv 9. cikkében foglalt feltételek és kritériumok teljesülnek, különösen a kilövések “kisszámúra” korlátozását illetően, az említett cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében, valamint a más kielégítő megoldás hiányát illetően, az említett bekezdés bevezető része értelmében.

272   Következésképpen a Wiener JagdG 69. §‑ának és a Wiener SchonzeitenVO 1. §‑a (1) bekezdésének összefüggő rendelkezései által az erdei szalonka esetében meghatározott vadászati időszak vonatkozásában helyt kell adni a keresetnek.

 Az irányelv 8. cikkének megsértése Alsó‑Ausztriában

–       A felek érvei

273   A Bizottság azt állítja, hogy az Nö NSchG 20. §‑ának (4) bekezdése nem tartalmaz olyan törvényi rendelkezéseket, amelyek kellően meghatároznák a vadászat azon eszközeit, amelyek az irányelv 8. cikke illetve IV. mellékletének a) pontja értelmében tiltottak. Ellenkezőleg, mindössze általános módon hivatkozik a befogás vagy megölés engedélyezett eszközeire, eljárásaira vagy módszereire.

274   A Bizottság előadja, hogy bár az illetékes hatóságnak az irányelv rendelkezéseivel összhangban kell eljárnia, az irányelvnek megfelelő közigazgatási gyakorlat önmagában nem elégíti ki a közösségi jognak megfelelő átültetés követelményeit.

275   Az Osztrák Köztársaság szerint az Nö NSchG 20. §‑ának (4) bekezdése, amely különleges engedélyek alapján lehetővé teszi védett állatok megölését, eleget tesz az irányelv 8. cikkében foglalt előírásoknak.

276   E tagállam úgy véli, hogy az Nö NSchG 20. §‑ának (4) bekezdésében foglalt célkitűzéssel kapcsolatban választott jogalkotási technika biztosítja az irányelv által megkövetelt védelmet. Az illetékes hatóságok ugyanis a befogás vagy megölés engedélyezett eszközeit, eljárásait vagy módszereit magában az engedélyező határozatban kötelesek rögzíteni. Az említett hatóságoknak az irányelvvel összhangban kell meghozniuk határozatukat figyelemmel a nemzeti jogrend egységes alkalmazásának elvére és betartva az Nö JagdG 95. §‑ában megfogalmazott tilalmakat.

–       A Bíróság álláspontja

277   Amint a jelen ítélet 92. pontja emlékeztet rá, irányelv esetében különösen nagy jelentősége van az átültetés pontosságának, mivel a közös örökség kezelése saját területük vonatkozásában az egyes tagállamokra van bízva (lásd a 236/85. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1987. október 13‑án hozott ítélet [EBHT 1987., 3989. o.] 5. pontját).

278   Következésképpen az irányelvvel összhangban lévő gyakorlatra való hivatkozás nem elégíti ki az irányelv megfelelő átültetésének követelményeit.

279   Különösen a befogásra vagy megölésre alkalmazott eszközök, eljárások vagy módszerek tekintetében a tagállamok feladata, hogy a tiltott gyakorlatok jegyzékét jogilag kötelező erővel összeállítsák (e tekintetben lásd a fent hivatkozott, Bizottság kontra Hollandia ügyben 1987. október 13‑án hozott ítélet 27. és 28. pontját).

280   Hozzá kell tenni, hogy az irányelv által a vadászat gyakorlása során a befogásra alkalmazott egyes eszközök használatára előírt tilalomnak normatív jellegű rendelkezéseken kell alapulnia. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a szóban forgó tilalmak kötelező erejű jogi rendelkezésekben fejeződjenek ki (e tekintetben lásd a C‑339/87. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1990. március 15‑én hozott ítélet [EBHT 1990., I‑851. o.] 22. pontját).

281   Az irányelvvel összeegyeztethetetlen gyakorlat hiánya ugyanis nem mentesíti az érintett tagállamot azon kötelezettség alól, hogy meghozza mindazon törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedéseket, amelyek az irányelv rendelkezéseinek megfelelő átültetéséhez szükségesek. Az a tény továbbá, hogy valamely tagállamban egy adott vadászati eszközt nem használnak, nem lehet ok egy erre vonatkozó tilalom nemzeti jogba történő átültetésének elmulasztására (e tekintetben lásd a fent hivatkozott, Bizottság kontra Hollandia ügyben 1990. március 15‑én hozott ítélet 32. pontját).

282   Hozzá kell tenni, hogy az Nö JagdG 95. cikkére történő hivatkozás nem lehet releváns, mivel e törvény hatálya alá csak azok a vadfajok tartoznak, amelyek vadászhatók, nem pedig az irányelv hatálya alá tartozó valamennyi vadon élő madárfaj.

283   Következésképpen Alsó‑Ausztriában az irányelv 8. cikkét nem ültették át megfelelően.

284   A Bizottság keresete e vonatkozásban tehát megalapozott.

  Az irányelv 9. cikke (1) és (2) bekezdésének megsértése Burgenlandban, Alsó‑Ausztriában, Felső‑Ausztriában, Salzburg és Tirol tartományokban

–       Burgenland tartomány

 A felek érvei

285   A Bizottság előadja, hogy a Bgld JagdG 88a. §‑ának (1)  bekezdése értelmében a seregély vadászata július 15‑től november 30‑ig engedélyezett, ugyanezen § (2) bekezdése szerint pedig, ha a seregély tömeges megjelenése várható, e rendelkezés szükségességét végrehajtási rendeletben kell megállapítani. Ez a felhatalmazás azonban nem tartalmaz megfelelő utalást az irányelv 9. cikkében szereplő eltérési feltételekre és kritériumokra.

286   Az Osztrák Köztársaság úgy véli, hogy a seregélyek által a szőlőkultúrákban okozott jelentős károkra tekintettel Burgenland tartomány szükségesnek tartotta, hogy az irányelv 9. cikkének eltérést engedő rendelkezéshez folyamodjon, és elfogadja a Bgld JagdG 88a. §‑át. Mivel e faj elűzésére használt hagyományos eszközök elégtelennek bizonyultak, más kielégítő megoldás nem létezett.

–       A Bíróság álláspontja

287   Előzetesen megjegyzendő, hogy az irányelv védelmi rendelkezéseitől való eltérést eredményező minden intézkedést az annak 9. cikkében előírt feltételek és kritériumok figyelembevételével kell vizsgálni. Következésképpen a tagállamok nem hatalmazhatják fel a szabályozási hatáskörrel felruházott hatóságot az irányelv védelmi rendelkezéseitől eltérő intézkedések meghozatalára anélkül, hogy pontosan meghatároznák az említett cikkből eredő azon anyagi jogi és formai követelményeket, amelyeknek az ilyen eltérések meg kell, hogy feleljenek (lásd e tekintetben fentebb hivatkozott, WWF Italia és társai ügyben hozott ítélet 25. és 28. pontját).

288   Meg kell azonban állapítani, hogy a Bgld JagdG 88a. §‑a nem határozza meg a befogás vagy megölés engedélyezett eszközeit, eljárásait vagy módszereit, sem pedig a beavatkozás alkalmazásának részletes szabályait nem írja elő.

289   E § (2) bekezdése értelmében ugyanis elegendő, ha a seregélyek jelenléte miatt a szőlőkultúrát fenyegető veszély fennállását végrehajtási rendelet megállapítja. Az azonban nem követelmény, hogy az elfogadandó rendelet pontosan utaljon az irányelv 9. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kritériumokra.

290   Így tehát a Bgld JagdG 88a. §‑a által a seregélyek elleni küzdelem vonatkozásában bevezetett szabályozás nem felel meg az irányelv 9. cikkében előírt eltérések alkalmazása részletes szabályainak.

291   Következésképen a Bizottság kifogása e pontban megalapozott.

–       Alsó‑Ausztria tartomány

 A felek érvei

292   A Bizottság előadja, hogy a tudományos és pedagógiai tevékenységeket illetően az Nö NSchG 20. §‑ának (4) bekezdésében nyújtott általános felhatalmazás nem tartalmazza azon feltételek és kritériumok kimerítő felsorolását, amelyeknek meg kell felelni a vadon élő madarak védelmével kapcsolatos rendelkezésektől való eltérés lehetősége érdekében. E felhatalmazás továbbá olyan általános módon került megfogalmazásra, hogy semmiképpen nem igazolható az irányelv 9. cikke alapján.

293   A Bizottság előadja továbbá, hogy ugyanezen törvény 21. §‑ának (2) bekezdése mező‑ vagy erdőgazdasági használat érdekében is megengedi a vadon élő madarak védelmével kapcsolatos rendelkezésektől való eltérést, anélkül hogy ezt az eltérést az irányelv 9. cikkében előírt feltételekhez és kritériumokhoz kötné.

294   Az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy az irányelv által megkövetelt védelmet az Nö NSchG 20. §‑ának (4) bekezdése biztosítja. E rendelkezés alkalmazásakor ugyanis az illetékes hatóságok egyrészt az irányelvvel összhangban kötelesek eljárni, másrészt a nemzeti jogrend egységes alkalmazásának szellemében, tehát a vadászati jogszabályokban előírt kötelezettségek figyelembevételével. A gyakorlatban mindenképpen csak nagyon szűk körben kerül sor eltérések engedélyezésére.

295   E tagállam előadja továbbá, hogy az Nö NSchG 20. §‑ának (4) bekezdése szerinti eltérés alkalmazása adott esetben az irányelv 9. cikkében szereplőknél szigorúbb feltételek előírását hordja magában. Az Nö NSchG 21. §‑ának (2) bekezdése pedig kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az eltérést engedő szabály nem alkalmazható, ha védett növényeket és állatokat vagy védett élőhelyeket szándékosan károsítanak.

296   Az említett tagállam hozzáfűzi, hogy bár a vadászati szabályoktól, valamint az irányelv 5., 6. és 8. cikkében előírt tilalmaktól és korlátozásoktól való eltéréseknek az irányelv 9. cikke (1) bekezdésében felsorolt okok legalább egyikén kell, hogy alapuljanak, azonban azt is szem előtt kell tartani, hogy a madarak kisszámú befogása ez utóbbi cikkben foglalt egyéb feltételek teljesülése esetén megengedett.

 A Bíróság álláspontja

297   Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a vadászat gyakorlásával kapcsolatos védelmi rendelkezésektől, valamint az irányelv 5., 6. és 8. cikkében előírt tilalmaktól való eltérés lehetősége az irányelv 9. cikke értelmében bizonyos feltételekhez és kritériumokhoz kötött.

298   Az irányelv átültetésének jogi formájára vonatkozó lényegi feltételekkel kapcsolatban emlékeztetni kell arra is, hogy a Bíróság kimondta, az irányelvek teljes jogi, és nemcsak tényleges, érvényesülésének biztosításához a tagállamoknak az érintett területen pontos jogi szabályozást kell alkotniuk, valamint hogy az a körülmény, hogy egy tagállamban nem gyakorolnak az irányelvben foglalt tilalmakkal összeegyeztethetetlen tevékenységeket, nem igazolhatja [ilyen] jogi szabályozás hiányát (lásd a fent hivatkozott, Bizottság kontra Hollandia ügyben 1990. március 15‑én hozott ítélet 25. pontját).

299   Hozzá kell tenni, hogy a Bíróság kimondta, hogy pontos nemzeti rendelkezésekben kell meghatározni azokat a feltételeket és kritériumokat, amelyek alapján a tagállamok eltérhetnek az irányelvben foglalt tilalmaktól (lásd a C‑118/94. sz., Associazione Italiana per il WWF és társai ügyben 1996. március 7‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑1223. o.] 22. pontját).

300   Ebből következik, hogy a tagállamok által az adott tárgyban elfogadott törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseknek is tartalmazniuk kell azoknak az okoknak a kimerítő felsorolását, amelyek adott esetben megengedik az irányelv védelmi rendelkezéseitől való eltérést.

301   Továbbá, amint azt a jelen ítélet 162. pontja rögzíti, az irányelvvel összhangban lévő gyakorlatra való hivatkozás nem elégíti ki az irányelv megfelelő átültetésének követelményeit.

302   Ilyen körülmények között azt kell megállapítani, hogy, tekintettel annak szövegére, az Nö NSchG 20. §‑ának (4) bekezdése nem jelentheti az irányelv 9. cikkében meghatározott eltérési okok valamelyikének megfelelő átültetését.

303   Az Nö NSchG 21. §‑ának (2) bekezdését illetően, amely a földek mező‑ és erdőgazdasági hasznosítását kivonja a madárvédelem körében érvényesülő tilalmak hatálya alól, megjegyzendő, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha védett növényeket és állatokat vagy védett élőhelyeket szándékosan károsítanak.

304   Az irányelv 5. cikkében szereplő azon tilalmak azonban, amelyek a földterületek mező‑ és erdőgazdasági hasznosítása esetén alkalmazadók, a szándékosan okozott károkra vonatkoznak.

305   Következésképpen az Nö NSchG 21. §‑ának (2) bekezdésében meghatározott kivételek nem tartoznak az irányelv 9. cikkének hatálya alá.

306   A fentiekből következik, hogy az irányelv 9. cikke (1) és (2) bekezdésének Alsó‑Ausztria tartományban történt megsértésére alapított bizottsági kifogás az Nö NSchG 20. §‑ának (4) bekezdését illetően megalapozott.

307   Az Nö NSchG 21. §‑ának (2) bekezdése vonatkozásában azonban e kifogás nem megalapozott.

–       Felső‑Ausztria tartomány

 A felek érvei

308   A Bizottság előadja, hogy az Oö JagdG 60. §‑ának (3) bekezdése nem tesz eleget az irányelv 9. cikkében előírt feltételeknek és kritériumoknak, mivel az e nemzeti rendelkezésben engedélyezett beavatkozási intézkedések megengedhetőségét nem köti a más kielégítő megoldás hiányára vonatkozó feltételhez.

309   Az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy e rendelkezés megfelel a közösségi jognak, mivel az irányelv 9. cikkében meghatározott valamennyi anyagi jogi és formai követelmény teljesül. Az érintett rendelkezés által említett madarak ugyanis egész éven át védettek, és az Oö JagdG 48. §‑a által kialakított védelmi rendszertől való eltéréshez minden esetben engedély beszerzésére van szükség.

310   E tagállam azt is közli, hogy az Oö JagdG 60. §‑a (3) bekezdésének előkészítő dokumentációjából az következik, hogy a felső‑ausztriai jogalkotó saját maga vizsgálta meg az irányelv 9. cikkében foglalt feltételeket és kritériumokat.

311   A jogalkotónak az volt az álláspontja, hogy a birtokosok részére a növényi kultúrák, az állatállomány vagy a javak egyéb formái súlyos károsodásának megelőzése érdekében adott felhatalmazás indokolt, mivel a tulajdonosoknak általában nem áll rendelkezésére más kielégítő megoldás, amikor az említett állatok lakó‑ vagy gazdasági épületekbe hatolnak be.

 A Bíróság álláspontja

312   Megjegyzendő, hogy az Oö JagdG 60. §‑ának (3) bekezdése a „javak egyéb formái” károsodásának megelőzése érdekében engedi meg a védett madarak befogását, megölését, vagy eltulajdonítását.

313   Ilyen eltérési ok nem tartozik az irányelv 9. cikk (1) bekezdése a) pontjának harmadik francia bekezdése által védett érdekek közé.

314   Továbbá, az irányelv 9. cikke (2) bekezdésének negyedik francia bekezdése szerint az irányelv végrehajtásával megbízott tagállami hatóságok kötelesek kijelölni azt a szervet, amely minden eltérést engedő intézkedés tekintetében megvizsgálja, hogy a szükséges feltételek teljesülnek‑e, és többek között meghatározza, hogy milyen eszközök, eljárások vagy módszerek alkalmazhatók, milyen korlátok között és ki által.

315   Az Oö JagdG 60. §‑ának (3) bekezdése azonban ilyen pontosításokat nem tartalmaz.

316   Az is meg kell állapítani, hogy e rendelkezés szintén nem határozza meg az irányelv 9. cikk (2) bekezdése ötödik francia bekezdésében előírt ellenőrzések elvégzésének részletes szabályait.

317   Végül azzal az érvvel kapcsolatban, amely szerint az illetékes hatóságok az irányelvnek megfelelő értelmezést követnek, elegendő arra emlékeztetni, hogy amint az már a jelen ítélet 162. pontjában is kifejtésre került, az egyszerű közigazgatási gyakorlatot – amelyet természeténél fogva a közigazgatás tetszőlegesen módosíthat, és amely nem kellően ismert – nem lehet a tagállamokat, az irányelv címzettjeit, az irányelv átültetése keretében terhelő kötelezettségek végrehajtásának tekinteni.

318   Így tehát az Oö JagdG 60. §‑ának (3) bekezdése nem áll összhangban az irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdésével.

319   Következésképpen a Bizottság keresetének e pontban helyt kell adni.

–       Salzburg tartomány

 A felek érvei

320   A Bizottság előadja, hogy az Sbg NSchG 34. §‑ának (1) bekezdése szerint eltérés engedélyezhető a védelmi rendelkezésektől többek között italgyártás céljából. Nem került azonban kifejtésre, hogy ez a szabályozás az irányelv által megengedett eltérési okok közül melyiknek lenne megfeleltethető.

321   A Bizottság azt állítja továbbá, hogy az Sbg NSchG 72. §‑ának (3) bekezdése értelmében a vad megölésére szánt csapdák használatának tilalma alól az irányelv 9. cikkében meghatározott feltételek és kritériumok figyelembevétele nélkül engedélyezhető eltérés. Az Sbg NSchG 72. §‑a (3) bekezdésének megszorító értelmezése egyébként véleménye szerint nem elegendő az említett feltételek és kritériumok jogilag kötelező erővel történő teljesítéséhez.

322   Az Sbg NSchG 34. §‑ának (1) bekezdésében szereplő italgyártással kapcsolatban az Osztrák Köztársaság előadja, hogy ez a rendelkezés a madarak esetében nem alkalmazható. Olyan eltérésről van szó, amelynek célja bizonyos növényfajokból készült alkoholtartalmú italok gyártásának lehetővé tétele. E rendelkezés alapján továbbá csak abban az esetben lehet eltérést engedélyezni, ha teljesülnek az ugyanezen § (3) bekezdésében előírt feltételek.

323   Az Sbg NSchG 72. §‑ának (3) bekezdése szerinti csapdák használatát illetően e tagállam arra hivatkozik, hogy az eltérés feltételei megfelelnek az irányelv 9. cikkében foglalt követelményeknek.

 A Bíróság álláspontja

324   Először is meg kell jegyezni, hogy az Sbg NSchG 34. §‑ának (1) bekezdése az italgyártással kapcsolatos olyan eltérési okot fogalmaz meg, amely nem szerepel az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében kimerítően felsorolt eltérési okok jegyzékében.

325   Továbbá, az említett 34. § (1) és (3) bekezdése nem tartalmaz semmilyen korlátozást az általa előírt eltérés alkalmazásának részletes szabályait illetően.

326   Másodszor, az Sbg NSchG 72. §‑ának (3) bekezdésével kapcsolatban meg kell állapítani, hogy ez a rendelkezés azt is figyelmen kívül hagyja, hogy az eltérési okoknak az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében szereplő felsorolása kimerítő. Az említett 72. § (3) bekezdése ugyanis megengedi csapdák állítását többek között az emberi életet vagy egészséget fenyegető veszélyek elkerüléséhez hasonló, fontos közérdek védelmében is, ha az más módon nem lehetséges.

327   Ilyen eltérési ok azonban az említett jegyzékben nem szerepel.

328   Következésképpen a Bizottság jelen kifogását megalapozottnak kell tekinteni.

–       Tirol tartomány

 A felek érvei

329   A Bizottság szerint a Tiroler NSchVO 4. §‑ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a varjú, a seregély és a rigó vadászata a mező‑ és erdőgazdasági kultúrákban, valamint a magánkertekben megengedett, anélkül hogy utalna az irányelv 9. cikkében előírt feltételekre és kritériumokra.

330   Az Osztrák Köztársaság álláspontja szerint a Tiroler NSchVO 4. §‑ának (3) bekezdése nem ellentétes az irányelv 9. cikkével, mert nem az irányelv 5., 6. és 7. cikkétől való eltérésnek minősül. Különösen, az 5. cikk d) pontja értelmében csak az a zavarás tilos, amelynek hatása az irányelv céljait tekintve jelentős lenne. E három faj megengedett elűzése azonban véleménye szerint nem eredményez ilyen hatást.

331   E tagállam hangsúlyozza továbbá, az irányelv 5., 6. és 7. cikkében meghatározott védelmi rendszer, csakúgy mint az eltéréseknek a 9. cikk (1) és (2) bekezdésben szereplő szabályozása, a szándékos zavarásra vonatkozik.

 A Bíróság álláspontja

332   Látni kell, hogy a Tiroler NSchVO 4. §‑a (3) bekezdésének szövege három vadon élő madárfajt korlátozás nélkül kivon az irányelv védelmi rendszerének hatálya alól, mihelyst e fajok példányai mező‑ és erdőgazdasági kultúrákban, valamint magánkertekben vagy ezek közelében jelennek meg.

333   Megjegyzendő, hogy ezt az eltérést az alkalmazásának részletes szabályaira vonatkozó semmilyen fenntartás nem kíséri.

334   Hozzá kell tenni, hogy ha az érintett fajokat ténylegesen elűznék valamennyi említett helyről, azok élettere szinte a nullára csökkenne. Ezért, ellentétben azzal, amit az Osztrák Köztársaság állít, az ebből eredő zavarás alkalmas arra, hogy az irányelv védelmi célkitűzéseit tekintve jelentős zavarást eredményezzen.

335   E megfontolásokra tekintettel azt kell megállapítani, hogy a Tiroler NSchVO 4. §‑ának (3) bekezdése nem tesz eleget az irányelv 9. cikkében foglalt eltérési feltételeknek és kritériumoknak.

336   Következésképpen ez utóbbi rendelkezés tekintetében helyt kell adni a Bizottság kifogásának.

 Az irányelv 11.cikkének megsértése Alsó‑Ausztriában

–       A felek érvei

337   A Bizottság álláspontja szerint az Nö NSchG 17. §‑ának (5) bekezdése az Alsó‑Ausztria területén természetesen elő nem forduló madárfajok betelepítését ahhoz a feltételhez köti, hogy ezek az intézkedések ne károsítsák maradandóan a helyi táj természetes állapotát. Ez a feltétel azonban az irányelv 11. cikkében előírtakon kívüli további követelményt jelent.

338   Az Osztrák Köztársaság megjegyzi, hogy az Nö NSchG 17. §‑a (5) bekezdésének az irányelv említett rendelkezésével összhangban történő értelmezésének megfelelően soha nem engedélyezik egy nem őshonos faj betelepítését a természetbe, ha az káros lenne a helyi állat‑ és növényvilágra.

–       A Bíróság álláspontja

339   Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy amint az a jelen ítélet 103. pontjában kifejtésre került, a vadon élő madarak teljes körű és hatékony, azok tartózkodási vagy vonulási helyétől függetlenül az egész Közösségen belüli védelme olyan jelentőséggel bír, hogy annak fényében minden olyan nemzeti szabályozás összeegyeztetetlen az irányelvvel, amely a vadon élő madarak védelmét a nemzeti örökség fogalmának alapulvételével alakítja ki.

340   Megjegyzendő továbbá, hogy az irányelv 11. cikke, amelynek értelmében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a tagállamok európai területein természetesen elő nem forduló vadon élő madárfajok bármiféle betelepítése ne károsítsa a helyi növény‑ és állatvilágot, különösen kényszerítő hatású jogi keretet hoz létre az ilyen madárfajok betelepítésének engedélyezése terén.

341   Az Nö NSchG 17. §‑ának (5) bekezdése olyan védelmi rendszert ír elő, amely az irányelv 11. cikke által előírttól több vonatkozásban eltér. Ezért úgy kell tekinteni, hogy nem áll összhangban ez utóbbi rendelkezéssel.

342   Azt az érvet illetően, mely szerint az illetékes nemzeti hatóságok a Nö NSchG 17. § (5) bekezdését mindenképpen az irányelvvel összhangban értelmezik, elegendő arra emlékeztetni, hogy – amint az a jelen ítélet 162. pontjából következik – ez a helyzet nem elegendő az irányelv megfelelő átültetésének biztosításához.

343   Következésképpen helyt kell adni a Bizottság ezen utolsó kifogásának.

344   A fenti megállapításokból következően, mivel nem ültette át megfelelően:

–       az irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését Burgenlandban, Karintiában, Alsó‑Ausztriában, Felső‑Ausztriában és Stájerországban;

–       az irányelv 5. cikkét Burgenlandban, Karintiában, Alsó‑Ausztriában, Felső‑Ausztriában és Stájerországban;

–       az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését Felső‑Ausztriában;

–       az irányelv 7. cikkének (1) bekezdését Karintiában, Alsó‑Ausztriában és Felső‑Ausztriában;

–       az irányelv 7. cikkének (4) bekezdését a következő tartományokban és a következő fajok vonatkozásában:

–       Karintiában a siketfajd, a nyírfajd, a szárcsa, az erdei szalonka, az örvös galamb és a balkáni gerle,

–        Alsó‑Ausztriában az örvös galamb, a siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka,

–       Felső‑Ausztriában a siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka,

–       Salzburg tartományban a siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka,

–       Stájerországban a siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka,

–       Tirolban a siketfajd és a nyírfajd,

–       Vorarlberg tartományban a nyírfajd,

–       és Bécs tartományban az erdei szalonka,

–       az irányelv 8. cikkét Alsó‑Ausztriában,

–       az irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdését Burgenlandban, Alsó‑Ausztriában az Nö NSchG 20. §‑ának (4) bekezdését illetően, Felső‑Ausztriában, Salzburg tartományban, Tirolban, és Stájerországban,

–       az irányelv 11. cikkét Alsó‑Ausztriában,

–       az Osztrák Köztársaság nem teljesítette az EK 10. és EK 249. cikkből, valamint az irányelv 18. cikkéből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

345   Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Osztrák Köztársaságot, mivel az általa felhozott, a változatlanul a jogvita alapját képező kötelezettségszegési kifogásokkal kapcsolatos indokokra vonatkozó jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

346   Az eljárást megindító keresetlevélben megjelölt azon kötelezettségszegési kifogások tekintetében, amelyektől a Bizottság az eljárás későbbi szakaszában elállt, meg kell állapítani, hogy az érintett kifogásoktól való elállás a kérdéses nemzeti jogszabályok módosítása miatt történt. Az elállás tehát az alperesnek felróható, mivel az említett belső jogi rendelkezéseket csak késedelemmel igazították a közösségi jog követelményeihez. Következésképpen az eljárási szabályzat 69. cikkének 5. §‑a alapján az Osztrák Köztársaságot kell kötelezni az említett kötelezettségszegési kifogásokkal kapcsolatos költségek viselésére is. Így tehát a jelen eljárás valamennyi költségének viselésére az alperest kell kötelezni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1)      Mivel nem ültette át megfelelően:

–       a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdését Burgenlandban, Karintiában, Alsó‑Ausztriában, Felső‑Ausztriában és Stájerországban;

–       a 79/409 irányelv 5. cikkét Burgenlandban, Karintiában, Alsó‑Ausztriában, Felső‑Ausztriában és Stájerországban;

–       a 79/409 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését Felső‑Ausztriában;

–       a 79/409 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését Karintiában, Alsó‑Ausztriában és Felső‑Ausztriában;

–       a 79/409 irányelv 7. cikkének (4) bekezdését a következő tartományokban, és a következő fajok vonatkozásában:

–       Karintiában a siketfajd, a nyírfajd, a szárcsa, az erdei szalonka, az örvös galamb és a balkáni gerle,

–        Alsó‑Ausztriában az örvös galamb, a siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka,

–       Felső‑Ausztriában a siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka,

–       Salzburg tartományban a siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka,

–       Stájerországban a siketfajd, a nyírfajd és az erdei szalonka,

–       Tirolban a siketfajd és a nyírfajd,

–       Vorarlbergben a nyírfajd, és

–       Bécs tartományban az erdei szalonka,

–       a 79/409 irányelv 8. cikkét Alsó‑Ausztriában;

–       a 79/409 irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdését Burgenlandban, Alsó‑Ausztriában az alsó‑ausztriai természetvédelmi törvény (Niederösterreichisches Naturschutzgesetz) 20. §‑ának (4) bekezdését illetően, Felső‑Ausztriában, Salzburg tartományban, Tirolban, és Stájerországban,

–       a 79/409 irányelv 11. cikkét Alsó‑Ausztriában,

az Osztrák Köztársaság nem teljesítette az EK 10. cikkből és az EK 249. cikkből, valamint a 79/409 irányelv 18. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)      A Bíróság az Osztrák Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.

Top

Full & Egal Universal Law Academy