C‑472/02. sz. ügy
Siomab SA
kontra
Institut bruxellois pour la gestion de l’environnement
(a Cour d’appel de Bruxelles [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Környezet – Hulladékok – A hulladékszállításról szóló 259/93/EGK rendelet – A küldő ország hatóságának a szállítási cél (hasznosítás vagy ártalmatlanítás) minősítésének ellenőrzésére, valamint a téves minősítésen alapuló szállítással szembeni kifogásemelésre vonatkozó hatásköre – A kifogásemelés módjai”
Az ítélet összefoglalása
Környezet – Hulladékok – A hulladékszállításról szóló 259/93 rendelet – Hasznosításra szánt hulladékok – A szállítási terv bejelentő általi téves minősítése – A küldő ország hatóságának azon hatásköre, hogy hivatalból átminősítse e szállítás célját és megtagadja a kísérő dokumentum továbbítását – Hiány – E hatóság azon kötelezettsége, hogy a minősítésre vonatkozó kifogásait ismertesse a bejelentővel
(259/93 tanácsi rendelet, 6. cikk, (8) bekezdés, valamint 7. cikk, (2) bekezdés)
A 98/368 és az 1999/816 határozattal módosított, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 259/93 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy amikor valamely tagállam az említett rendelet 6. cikkének (8) bekezdése szerinti sajátos eljáráshoz folyamodik, amely lehetővé teszi, hogy a hasznosításra szánt hulladék szállításához kiállított kísérő dokumentumot a bejelentő helyett a küldő ország illetékes hatósága maga küldje meg a címzett illetékes hatóság részére, a küldő ország ezen illetékes hatósága – ha szükségesnek látja, hogy a bejelentő által a műveletnek adott minősítés téves volta miatt kifogást emeljen a szállítás ellen – nem jogosult arra, hogy a szállítást hivatalból átminősítse. E hatóság köteles e dokumentumot megküldeni a többi illetékes hatóságnak, valamint a címzettnek, és kifogásait köteles minden módon – legkésőbb a rendelet 7. cikke (2) bekezdésében megszabott határidő lejártát megelőzően – közölni a bejelentővel és az illetékes hatóságokkal.
(vö. 35. pont és a rendelkező rész)
A BIRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2004. október 19.?(1)
„Környezet – Hulladékok – A hulladékszállításról szóló 259/93/EGK rendelet – A küldő ország hatóságának a szállítási cél (hasznosítás vagy ártalmatlanítás) minősítésének ellenőrzésére, valamint a téves minősítésen alapuló szállítással szembeni kifogásemelésre vonatkozó hatásköre – A kifogásemelés módjai”
A C‑472/02. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour d’appel de Bruxelles (Belgium) a Bírósághoz 2002. december 27‑én érkezett 2002. december 20‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Siomab SA
és
az Institut bruxellois pour la gestion de l’environnement
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, C. Gulmann (előadó) és S. von Bahr bírák,
főtanácsnok: P. Léger,
hivatalvezető: M.‑F. Contet főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. június 10‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Siomab SA képviseletében J. Vanden Eynde és J.‑M. Wolter ügyvédek,
– az Institut bruxellois pour la gestion de l’environnement (IBGE) képviseletében J. Sambon ügyvéd,
– a Németországi Szövetségi Köztársaság képviseletében W.‑D. Plessing, M. Lumma, és C.‑D. Quassowski, meghatalmazotti minőségben,
– az Olasz Köztársaság képviseletében I. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Fiorilli avvocato dello Stato,
– a Holland Királyság képviseletében H. Sevenster, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében F. Simonetti és M. Konstantinidis, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2004. július 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés az 1998. május 18‑i 98/368/EK bizottsági határozattal (HL L 165., 20. o.), valamint az 1999. november 24‑i 1999/816/EK bizottsági határozattal (HL L 316., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 338. o.) módosított, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1‑jei 259/93/EGK tanácsi rendelet (HL L 30., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 176. o.; a továbbiakban: rendelet) értelmezésére vonatkozik.
2 A kérdést a Siomab SA (a továbbiakban: Siomab) és az Institut bruxellois pour la gestion de l’environnement (a továbbiakban: IBGE) közötti, a Siomab által tervezett, Németországba irányuló szemétszállítással kapcsolatos eljárásban terjesztették elő.
I – Jogi háttér
Közösségi jog
3 Az 1991. március 18‑i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.), valamint az 1996. május 24‑i 96/350/EK bizottsági határozattal (HL L 135, 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 59. o.) módosított, a hulladékokról szóló, 1975. július 15‑i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.; a továbbiakban: irányelv) egyik alapvető célja az emberi egészségnek és a környezetnek a hulladékok gyűjtése, szállítása, kezelése, tárolása és lerakása okozta káros hatásoktól való védelme.
4 Az irányelv 1 cikkének e) pontjában lévő meghatározás szerint az „ártalmatlanítás” „bármely művelet, amit a II. A. melléklet felsorol”, az f) pont szerint pedig a „hasznosítás” „bármely olyan művelet, amit a II. B. melléklet felsorol”.
5 A rendelet különösen a tagállamok közötti hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről rendelkezik.
6 A rendelet 2. cikkének i) pontja szerint az „ártalmatlanítás” „a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének e) pontja szerinti ártalmatlanítás”, k) pontja szerint pedig a „hasznosítás” „a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének f) pontja szerinti hasznosítás”.
7 A rendelet II. címe, amely a „Hulladékok tagállamok közötti szállítása” címet viseli, két különálló fejezetre tagolódik, amelyek közül az egyik az ártalmatlanításra szánt hulladékok esetében alkalmazandó eljárásról (A fejezet 3–5. cikk), a másik a hasznosításra szánt hulladékok esetében alkalmazandó eljárásról (B fejezet, 6–11. cikk) rendelkezik.
8 A rendelet 3. cikkének (1) bekezdése, valamint 6. cikkének (1) bekezdése szerint, ha a hulladék termelője vagy birtokosa (a továbbiakban: bejelentő) ártalmatlanításra vagy hasznosításra szánt hulladékot szándékozik egyik tagállamból valamely másik tagállamba szállítani, illetve azt át szándékozik szállítani egy vagy több más tagállam területén, akkor ezt bejelenti annak a hatóságnak, amelyet a rendeltetési hely szerinti állam erre a feladatra kijelölt (a továbbiakban: rendeltetési ország illetékes hatósága). A bejelentés másolatát elküldi annak a hatóságnak, amelyet a származási hely állama erre a feladatra kijelölt (a továbbiakban: küldő ország illetékes hatósága), azoknak az országoknak a kijelölt hatóságai számára, amelyen keresztül a szállítmányt átszállítják (a továbbiakban: tranzitország illetékes hatósága), illetve annak a személynek vagy vállalkozásnak, akihez vagy amelyhez a hulladékot elszállítják (a továbbiakban: címzett).
9 A rendelet 3. cikkének (3) bekezdése és 6. cikkének (3) bekezdése szerint a bejelentés a küldő ország illetékes hatósága által kiállított kísérő dokumentummal történik. Az említett cikkek (5) bekezdése pontosítja, hogy a bejelentőnek milyen információkat kell a kísérő dokumentumon feltüntetni, amelyek között szerepel az ártalmatlanításra vagy a hasznosításra vonatkozó tevékenységről szóló tájékoztatás is.
10 Ugyanezen rendelet 3. cikkének (6) bekezdése, valamint 6. cikkének (6) bekezdése értelmében a bejelentőnek szerződést kell kötnie a címzettel, és e szerződés egy másolatát az illetékes hatóság kérésére a hatóság rendelkezésére kell bocsátani.
11 A rendelet 3. cikke (8) bekezdésének első albekezdése, és a 6. cikkének (8) bekezdése szerint a küldő ország illetékes hatósága a nemzeti jogszabályok alapján úgy dönthet, hogy a rendeltetési ország illetékes hatóságának a bejelentő helyett saját maga küldi el a bejelentést, másolatot küldve a címzettnek és a tranzitország illetékes hatóságának.
12 Az irányelvnek az ártalmatlanításra szánt hulladékra vonatkozó 3. cikke (8) bekezdésének második albekezdése ezt a következőkkel egészíti ki:
„A küldő ország illetékes hatósága dönthet úgy, hogy nem tesz bejelentést, ha a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően neki magának is azonnal kifogásai vannak a szállítással szemben. Ezekről a kifogásokról haladéktalanul tájékoztatja a bejelentőt.”
13 A rendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 7. cikkének (1) bekezdése szerint, a szállítási tervre vonatkozó bejelentés kézhezvételekor a rendeltetési ország illetékes hatósága három munkanapon belül átvételi elismervényt küld a bejelentőnek, amelynek másolatát elküldi a többi érintett illetékes hatóságnak és a címzettnek.
14 A rendelet 7. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy a küldő, a rendeltetési és a tranzitország illetékes hatóságainak az elismervény elküldésétől számítva 30 nap áll a rendelkezésükre, hogy kifogást emeljenek a hasznosításra szánt hulladék szállítása ellen. A rendelkezés külön kimondja, hogy ilyen kifogás a (4) bekezdés alapján emelhető.
15 A rendelet 7. cikke (4) bekezdésének a) pontja felsorolja azokat az eseteket, amikor a küldő és a rendeltetési ország illetékes hatóságai indokolt kifogásokat emelhetnek a tervezett szállítás ellen.
A nemzeti szabályozás
16 A Brüsszel-Főváros Régió Kormányának a nemzetközi hulladékimportról és ‑exportról szóló, 1994. július 7‑i rendeletének 3. cikke alapján – a 259/93/EGK rendelet 6. cikke (8) bekezdésének megfelelően – az IBGE maga küldi el a hulladékexportra vonatkozó bejelentést a rendeltetési ország illetékes hatóságának, és másolatot küld a címzettnek.
Az alapeljárásról és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
17 A Siomab háztartási és hasonló jellegű hulladékokat feldolgozó hulladékégetőt üzemeltet Brüsszelben. Ez a tevékenység salakanyag, főleg sók keletkezésével jár.
18 A Siomab 2001. november 30‑án a sóknak a németországi teutschenthali sóbánya tárnáiban történő elhelyezésére irányuló szerződést kötött a GTS‑Grunde Teutschenthal Sicherungs GmbH & Co. KG‑val.
19 A hulladék szállítása érdekében a Siomab 2001. december 4‑én bejelentést tett az IBGE felé, hogy az küldje meg e bejelentést a rendeltetési ország illetékes hatóságának, a Landesamt für Geologie und Bergwesen Sachen-Anhaltnak.
20 Az IBGE-hez így eljuttatott dokumentumokban a Siomab a tervezett szállítást az irányelv II. B. mellékletében meghatározott „R5 egyéb szervetlen anyagok újrahasznosítása vagy újra felhasználása” típusú hasznosítási tevékenységnek minősítette. Az IBGE szerint a tevékenység az ártalmatlanításra szánt hulladékoknak az irányelv II. A. mellékletében meghatározott „D12. Tartós tárolás (például, konténerek bányában történő elhelyezése, stb.)” típusú szállításának minősül. A Siomabbal történt egyeztetés után az IBGE a fentiek alapján módosította a bejelentési nyomtatványt, és 2001. december 20‑án tájékoztatta a Siomabot, hogy exportkérelmét továbbította az illetékes németországi hatóságnak. Ez utóbbi azzal az indokolással utasította el a kérelmet, hogy a nemzeti bányaszabályozás alapján a teutschenthali bányában csak a hasznosítás megengedett, az ártalmatlanítás nem.
21 A Siomab 2002. április 9‑én ismét bejelentéssel élt az IBGE-nél, amelyben fenntartotta a tevékenység R5 típusú szállításnak történő minősítését, és a Bíróság joggyakorlatára (a C‑6/00. sz. ASA-ügyben 2002. február 27‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑1961. o.]) hivatkozva kiemelte, hogy az IBGE a bejelentést úgy köteles megküldeni a rendeltetési hely illetékes hatóságának ahogy van, és nem minősítheti át a szállítás célját.
22 Korábbi álláspontja mellett kitartva, az IBGE 2002. április 29‑én – a művelet téves minősítésére hivatkozva – visszaküldte a Siomabnak a bejelentést.
23 A Siomab ekkor fellebbezést nyújtott be a Conseil d’État-hoz, és az IBGE azon döntésének megsemmisítését kérte, amelyben az visszautasította a hulladékszállításra vonatkozó bejelentésnek a rendeltetési ország illetékes hatósága felé történő továbbítását.
24 2002. május 14‑én a Siomab azzal a kérelemmel fordult a Tribunal de première instance de Bruxelles (Belgium) elnökéhez, hogy ideiglenes intézkedésként kötelezze az IBGE‑t, hogy a hulladékszállításra vonatkozó bejelentést változatlan formában továbbítsa a rendeltetési ország illetékes hatóságának. Ezt a kérelmet egy 2002. július 8‑án kelt végzésben elutasították.
25 A végzés ellen a Siomab fellebbezéssel élt a Cour d’appel de Bruxelles előtt, arra hivatkozva, hogy az IBGE nem jogosult arra, hogy a hulladékszállítás célját hivatalból átminősítse, valamint hogy a hasznosítási tevékenységekkel kapcsolatos sajátos eljárás körében a rendelet nem hatalmazza fel a küldő ország illetékes hatóságát arra, hogy az visszautasítsa a bejelentés továbbküldését. Az IBGE ezzel szemben kifejtette, hogy kötelessége a tevékenység minősítésének vizsgálata, és így nem köteles továbbítani a bejelentést, ha a rendelet megsértését észleli.
26 A Cour d’appel de Bruxelles a fenti körülmények között úgy ítélte meg, hogy az ügy megoldása a rendelet értelmezésétől függ, ezért felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Amennyiben valamely tagállam az említett rendelet 3. cikkének (8) bekezdése vagy 6. cikkének (8) bekezdése alapján a kísérő dokumentumnak a küldő ország illetékes hatósága által történő bejelentéséhez folyamodik, akkor a rendelet 3. cikkének (8) bekezdését, 4. cikkének (3) bekezdését, 6. cikkének (8) bekezdését, 7. cikkének (4) bekezdését és 26. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy:
a) a rendelet értelmében a küldő ország illetékes hatósága – amely jogosult megvizsgálni, hogy a »hasznosításra szánt hulladék szállítására« vonatkozó bejelentés ténylegesen ilyen tevékenységnek minősül‑e – amennyiben úgy véli, hogy a minősítés téves, jogosult‑e
– visszautasítani a kísérő dokumentum továbbítását a minősítés téves volta miatt, és felhívni a bejelentőt, hogy újabb kísérő dokumentumot nyújtson be,
– továbbítani a kísérő dokumentumot, miután a tevékenységet »ártalmatlanításra szánt hulladék szállításává« minősítette át,
– a tévesnek ítélt minősítéssel továbbítani a kísérő dokumentumot, azonnal mellékelve az értesítéshez a téves minősítésre alapított kifogását;
b) vagy – éppen ellenkezőleg – a küldő ország illetékes hatósága minden esetben úgy köteles továbbítani a bejelentést a rendeltetési ország illetékes hatóságának, ahogy azt a bejelentő minősítette, fenntartva annak lehetőséget, hogy amennyiben úgy véli, hogy a szállítás célját tévesen minősítették, akár azonnal, akár később kifogást emeljen a téves minősítés miatt?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
27 Bevezetőként emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet által létrehozott rendszer szerint egy hulladékszállítási terv bejelentése esetén minden címzett illetékes hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a bejelentő által adott minősítés megfelel‑e a rendelet előírásainak, és kifogással kell élnie a szállítás ellen, amennyiben a minősítés téves (lásd a fent hivatkozott ASA‑ítélet 40. pontját, valamint a Bíróság C‑458/00. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2003. február 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑1553. o.] 21. pontját).
28 Ha a küldő ország illetékes hatósága úgy véli, hogy a bejelentésben tévesen minősítették a szállítás célját, a szállítással kapcsolatos kifogását a téves minősítésre kell alapoznia, anélkül hogy hivatkozna a rendelet azon speciális rendelkezéseinek valamelyikére, amelyek a tagállamok számára a hulladékszállítás megtagadásához rendelkezésre álló kifogásokat fogalmazzák meg. Az ilyen kifogás – a rendeletben meghatározott többi kifogáshoz hasonlóan – megakadályozza a szállítmány indítását (lásd a fent hivatkozott ASA-ítélet 47. pontját). Ezzel szemben a küldő ország illetékes hatósága nem jogosult arra, hogy hivatalból átminősítse a hulladékszállítás célját, mivel az ilyen egyoldalú átminősítés azzal a hatással járna, hogy ugyanazt a szállítást a különböző illetékes hatóságok a rendelet eltérő fejezeteinek vonatkozó rendelkezései alapján vizsgálnák, ami ellentétes lenne a rendelet által létrehozott rendszerrel (lásd az idézett ASA-ítélet 48. pontját).
29 Emlékeztetni kell arra is, hogy a Bíróság megállapítása szerint a rendeletben szabályozott eljárás biztosítja a bejelentőnek, hogy szállítási tervét a rendeletben meghatározott határidőn belül megvizsgálják, és legkésőbb e határidő leteltekor tájékoztatják arról, hogy megkezdheti‑e, és esetleg milyen feltételekkel kezdheti meg a szállítást. Ezért a küldő ország illetékes hatósága a rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül emelhet kifogást a hasznosításra szánt hulladék szállításaként bejelentett szállítás céljának téves minősítése miatt (lásd az idézett ASA-ítélet 49. pontját).
30 A rendelet ilyen értelmezését kell alkalmazni azokra az estekre is, amelyekben – mint jelen esetben – a küldő ország illetékes hatósága, amely úgy véli, kifogást kell emelnie a hasznosításra szánt hulladékszállításként bejelentett szállítás ellen, a rendelet 6. cikkének (8) bekezdésében szabályozott speciális eljárás szerint jár el, azaz a bejelentő helyett saját maga küldi el a bejelentést a címzettnek és a többi illetékes hatóságnak.
31 Valójában semmi nem enged arra következtetni, hogy pusztán az a tény, hogy a tevékenység érdekeltjeinek értesítése eltér az általánosan előírt eljárástól, azzal a következménnyel járna, hogy a küldő ország illetékes hatósága jogot szerez a szállítás céljának hivatalból történő átminősítésére.
32 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a rendeletnek az ártalmatlanításra szánt hulladék szállításával kapcsolatos eljárásra vonatkozó 3. cikke (8) bekezdésének második albekezdése lehetőséget biztosít a küldő ország illetékes hatósága számára, hogy ne továbbítsa a bejelentést a szállításról, „ha a 4. cikk (3) bekezdésének megfelelően neki magának is azonnal kifogásai vannak a szállítással szemben”. Mivel a rendelet a hasznosításra szánt hulladékok szállítására vonatkozó eljárás szabályozásánál nem ajánlja fel ezt a lehetőséget a küldő ország illetékes hatóságának, arra lehet következtetni, hogy a közösségi jogalkotó szándéka ennél az eljárásnál e lehetőség hallgatólagos és szükségképpeni kizárása volt.
33 Ezen körülmények között megállapítható, hogy – a jelenlegi alapeljáráséhoz hasonló helyzetben – a küldő ország illetékes hatósága, amely úgy véli, hogy a bejelentő tévesen minősítette a szállítás célját, nem jogosult arra, hogy hivatalból átminősítse a szállítást, és megtagadja a bejelentésnek a címzett és a többi hatóság részére történő továbbítását. Csupán arra van lehetősége, hogy a téves minősítésre alapított kifogásait minden lehetséges módon – legkésőbb az elismervény elküldésétől számított 30 napos határidő lejárta előtt – közölje a bejelentővel és az illetékes hatóságokkal.
34 A főtanácsnoki indítvány 37. és 38. pontjában kifejtett okok alapján a rendelet ilyen értelmezése nem sérti a küldő ország illetékes hatóságának azon jogait, amelyek alapján kifogást emelhet a tevékenység bejelentő általi téves minősítése miatt, figyelembe veszi ugyanakkor a bejelentő azon érdekét, hogy megismerhesse a többi illetékes hatóság álláspontját.
35 A fentiek alapján az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre az a válasz adandó, hogy a rendeletet úgy kell értelmezni, hogy amikor valamely tagállam az említett rendelet 6. cikkének (8) bekezdése alapján a hasznosításra szánt hulladék szállításához kiállított kísérő dokumentumnak a küldő ország illetékes hatósága által történő elküldésének sajátos eljárásához folyamodik, e hatóság – ha szükségesnek látja, hogy a bejelentő által a műveletnek adott minősítés téves volta miatt kifogást emeljen a szállítás ellen – nem jogosult arra, hogy a szállítást hivatalból átminősítse, ugyanakkor köteles e dokumentumot megküldeni a többi illetékes hatóságnak, valamint a címzettnek. Ezt követően köteles kifogásait minden módon – legkésőbb a rendelet 7. cikke (2) bekezdésében megszabott határidő lejártát megelőzően – közölni a bejelentővel és az illetékes hatóságokkal.
A költségekről
36 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő német, olasz és holland kormány, valamint az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, e bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
Az 1998. május 18‑i 98/368/EK bizottsági határozattal és az 1999. november 24‑i 1999/816/EK bizottsági határozattal módosított, az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1‑jei 259/93/EGK tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy amikor valamely tagállam az említett rendelet 6. cikkének (8) bekezdése alapján a hasznosításra szánt hulladék szállításához kiállított kísérő dokumentumnak a küldő ország illetékes hatósága által történő elküldésének sajátos eljárásához folyamodik, e hatóság – ha szükségesnek látja, hogy a bejelentő által a műveletnek adott minősítés téves volta miatt kifogást emeljen a szállítás ellen – nem jogosult arra, hogy a szállítást hivatalból átminősítse, ugyanakkor köteles e dokumentumot megküldeni a többi illetékes hatóságnak, valamint a címzettnek. Ezt követően köteles kifogásait minden módon – legkésőbb a rendelet 7. cikke (2) bekezdésében megszabott határidő lejártát megelőzően – közölni a bejelentővel és az illetékes hatóságokkal.
Aláírások
1? Az eljárás nyelve: francia.
Top