A Törvényszék (hetedik tanács) ítélete: 2011. február 17.Union des associations européennes de football (UEFA) kontra Európai Bizottság.Televíziós műsorszolgáltatás

T‑55/08. sz. ügy

Union des associations européennes de football (UEFA)

kontra

Európai Bizottság

„Televíziós műsorszolgáltatás – A 89/552/EGK irányelv 3a. cikke – Az Egyesült Királyság által elfogadott, e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkozó intézkedések – Labdarúgó-Európa-bajnokság – Az intézkedéseket a közösségi joggal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Indokolás – EK 49. cikk és EK 86. cikk – A tulajdonhoz való jog”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Közvetlen érintettség – A 89/552 irányelv 3a. cikke értelmében elfogadott nemzeti intézkedéseket a közösségi joggal összeegyeztethetőnek nyilvánító bizottsági határozat – A tagállamok mérlegelési mozgásterének hiánya – Valamely eseménynek a szóban forgó határozat által érintett közvetítési joga eredeti jogosultja által benyújtott kereset – Közvetlen érintettség

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 89/552 tanácsi irányelv, 3a. cikk; 2007/730 bizottsági határozat)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az általános jellegű határozat általi személyes érintettség lehetősége – Feltételek – A 89/552 irányelv 3a. cikke értelmében elfogadott nemzeti intézkedéseket a közösségi joggal összeegyeztethetőnek nyilvánító bizottsági határozat – Valamely eseménynek a szóban forgó határozat által érintett közvetítési joga eredeti jogosultja által benyújtott kereset – A szóban forgó határozat elfogadásának időpontjában azonosítható felperes – Személyében érintett felperes

(EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 89/552 tanácsi irányelv, 3a. cikk; 2007/730 bizottsági határozat)

3.      Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Televíziós műsorszolgáltatás – 89/552 irányelv – Az uniós jogban rögzített alapvető szabadságok tagállamok általi korlátozásának lehetősége – Igazolás – A tájékoztatáshoz való jog biztosítása

(97/36 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (18) és (21) preambulumbekezdés; 89/552 tanácsi irányelv, 3a. cikk, (1) bekezdés)

4.      Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Televíziós műsorszolgáltatás – 89/552 irányelv – Kiemelten jelentős események

(97/36 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (18) preambulumbekezdés; 89/552 tanácsi irányelv, 3a. cikk)

5.      Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Televíziós műsorszolgáltatás – 89/552 irányelv – A társadalom számára kiemelten jelentős események meghatározásának nemzeti eljárásai

(89/552 tanácsi irányelv, 3a. cikk, (1) bekezdés)

6.      Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Televíziós műsorszolgáltatás – 89/552 irányelv

(97/36 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (21) preambulumbekezdés; 89/552 tanácsi irányelv, 3a. cikk, (1) és (2) bekezdés)

7.      Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Televíziós műsorszolgáltatás – 89/552 irányelv – Valamely tagállam által előírt, nyomós közérdekkel igazolt, és az arányosság elvét tiszteletben tartó korlátozások – A versenyre gyakorolt közvetett hatások

(89/552 tanácsi irányelv)

8.      Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Letelepedés szabadsága – Korlátozások – Nyomós közérdekre alapított igazolás – Az általános jogelvekre tekintettel történő értékelés – Az alapvető jogokkal nem összeegyeztethető intézkedések megengedhetetlensége

(EK 46. cikk és EK 55. cikk)

1.      A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552 irányelv 3a. cikkének (3) bekezdésében előírt, a szóban forgó 3a. cikk (1) bekezdése értelmében elfogadott nemzeti intézkedéseket a közösségi joggal összeegyeztethetőnek nyilvánító bizottsági határozat által megindított kölcsönös elismerési mechanizmus arra kötelezi a tagállamokat, hogy tiszteletben tartsák az ezen intézkedésekből eredő következményeket. A tagállamoknak különösen azt kell biztosítaniuk, hogy a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók tiszteletben tartsák a megtámadott határozat mellékletében szereplő, egységes szerkezetbe foglalt jegyzékre felvett eseményeknek a szóban forgó tagállamban történő közvetítésének azon feltételeit, amelyeket az érintett tagállam határozott meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett intézkedéseiben. Márpedig ezen eredmény elérésének kötelezettsége közvetlenül érinti az ezen intézkedéseket elfogadó tagállamtól eltérő tagállamok joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók jogi helyzetét, amelyek a szóban forgó tagállamban történő közvetítésnek az eredetileg valamely esemény szervezője által birtokolt jogait szándékozzák megvásárolni. Az ilyen határozat tehát közvetlen joghatásokat gyakorol az ilyen események szervezőinek jogi helyzetére az általuk eredetileg birtokolt jogokat illetően, és nem biztosít semmiféle mérlegelési lehetőséget a tagállamok számára az elérni kívánt, automatikus jellegű és egyedül a közösségi szabályozásból eredő eredmény tekintetében, függetlenül az ezen eredmény elérése céljából a nemzeti hatóságok által előírt egyedi mechanizmusok tartalmától. Ezeket a szervezőket tehát az ilyen határozat közvetlenül érinti.

(vö. 32–35. pont)

2.      Azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti.

Márpedig – függetlenül jogi jellegétől és közvetítési jogainak forrásától – a labdarúgó-Európa-bajnokság (EB) a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552 irányelv módosításáról szóló 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése szerinti eseménynek minősül, abban az értelemben, hogy egy olyan eseményszervező szervezi meg előzetesen, aki jogosult az adott eseménnyel kapcsolatos jogok értékesítésére és ez volt a helyzet a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyesült Királyság által hozott intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről szóló, 2007/730 bizottsági határozat elfogadásának időpontjában is. Az EB szóban forgó szervezője tökéletesen azonosítható volt e határozat elfogadásának időpontjában, tehát e határozat személyében érinti.

(vö. 36–38. pont)

3.      A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése konkréttá tette a tagállamok azon lehetőségét, hogy nyomós közérdek alapján a műsorszolgáltatás területén korlátozhatják az elsődleges közösségi jog által előírt alapvető szabadságokat.

A szólásszabadság védelme, amint azt az emberi jogok Európai Egyezményének 10. cikke is védeni rendeli, a közösségi jogrend által biztosított alapvető jogok között szerepel és olyan nyomós közérdeknek minősül, amely igazolhatja e korlátozásokat Ugyanezen cikk (1) bekezdése értelmében a szólásszabadság az információkhoz való hozzáférés szabadságát is magában foglalja.

Márpedig, amint az a 89/552 irányelv módosításáról szóló 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdéséből következik, az előbbi irányelv 3a. cikkében előírt intézkedések az információhoz való jog védelmére, valamint arra irányulnak, hogy biztosítsák a társadalom számára kiemelten jelentős nemzeti, illetve nem nemzeti események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférést. A 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése értelmében a társadalom számára kiemelten jelentős események olyan kiemelkedő események, amelyek az Európai Unióban vagy egy adott tagállamban, illetve egy adott tagállam területén a közvélemény számára érdekesek, és amelyeket előzetesen megszervez egy olyan eseményszervező, aki jogosult az adott eseménnyel kapcsolatos jogok értékesítésére.

Következésképpen, mivel ezek a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkoznak, a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdésében előírt intézkedéseket nyomós közérdek igazolja. Ezen intézkedéseknek alkalmasnak kell lenniük az általuk követett célkitűzések megvalósításának biztosítására, és nem léphetik túl az ennek eléréséhez szükséges mértéket.

(vö. 44., 47–50. pont)

4.      A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552 irányelv 3a. cikke, amelyre a 89/552 irányelv módosításáról szóló 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése utal, nem hangolja össze azokat az egyedi eseményeket, amelyeket a tagállamok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősíthetnek. Ebből következik, hogy a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése nem értelmezhető úgy, hogy ebből az következik, hogy a labdarúgó-Európa-bajnokság (EB) felvétele a társadalom számára kiemelten jelentős események nemzeti jegyzékébe automatikusan összeegyeztethető lesz a közösségi joggal. Sőt, e preambulumbekezdés úgy sem értelmezhető, hogy előírja azt, hogy az EB minden esetben érvényesen bekerülhet a maga egészében ezekre a jegyzékekre, függetlenül attól, hogy e verseny mérkőzései mekkora érdeklődést keltenek az érintett tagállamban.

Annak ellenére, hogy nem kerültek összehangolásra azok az egyedi események, amelyeket a tagállamok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősíthetnek, az EB‑nek a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésében történő megemlítéséből az következik, hogy a Bizottság nem minősítheti a közösségi joggal ellentétesnek e verseny mérkőzéseinek egy eseményeket tartalmazó jegyzékbe történő felvételét, azon okból, hogy az érintett tagállam nem közölte vele azokat az egyedi indokokat, amelyek igazolják a társadalom számára kiemelten jelentős esemény jellegüket. Mindenesetre a Bizottság azon esetleges következtetése, miszerint az EB egészének felvétele a valamely tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére azon okból összeegyeztethető a közösségi joggal, hogy e verseny – jellemzői okán – érvényesen tekinthető egyedi eseménynek, azon sajátos elemek alapján vitatható, amelyek azt bizonyítják, hogy a „nem kiemelt” mérkőzések nem bírnak ilyen jelentőséggel e tagállam társadalma számára.

(vö. 51–52., 120. pont)

5.      A tagállamok által a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének megfelelően a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékének elfogadása céljából lefolytatott eljárásoknak egyértelműnek és átláthatónak lenniük abban az értelemben, hogy olyan, az érintett személyek által előzetesen ismert objektív kritériumokon kell alapulniuk, amelyek alapján el lehet kerülni azt, hogy a tagállamok önkényes módon gyakorolják mérlegelési jogkörüket a jegyzékeikre kerülő egyedi eseményekre vonatkozó döntésük során. Amennyiben ugyanis valamely eseménynek a jegyzékbe történő felvétele az említett 3a. cikk értelmében megköveteli, hogy ez a társadalom számára kiemelten jelentős legyen, akkor az azon sajátos kritériumok előzetes meghatározása, amelyek tekintetében e jelentőség értékelésre kerül, lényegi elemnek minősül annak vonatkozásában, hogy a nemzeti döntéseket átlátható módon azon mérlegelési mozgástéren belül fogadják el, amellyel a tagállamok e tekintetben rendelkeznek. Az eljárás egyértelműségének és átláthatóságának követelményéből az is következik, hogy a vonatkozó rendelkezések megjelölik az események jegyzékének összeállítására hatáskörrel rendelkező szervet, valamint azokat a feltételeket, amelyek mellett az érdekelt személyek benyújthatják észrevételeiket.

Mindazonáltal a hivatkozott 3a. cikk (1) bekezdése nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy eltérő eljárásokat írjanak elő minden egyes olyan kategória megállapítása tekintetében, amelyekbe hasznosnak ítélték besorolni a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeket. Az, hogy csak egy eljárás létezik a szóban forgó jegyzék egészének összeállításához, önmagában nem teszi vitathatóvá az eljárás egyértelműségét és átláthatóságát.

(vö. 90–91., 100. pont)

6.      A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552 irányelv 3a. cikke, annak elrendelésével, hogy a tagállamok feladata a 89/552 irányelv módosításáról szóló 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése szerinti, a társadalom számára kiemelten jelentős események meghatározása, e tekintetben a tagállamok széles mérlegelési mozgásterét ismeri el.

Amennyiben valamely esemény valamely tagállam társadalma számára kiemelten jelentős, a Bizottság nem követ el jogban való tévedést a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdése értelmében végzett ellenőrzése keretében, ha nem lép fel azzal szemben, hogy az esemény a szóban forgó tagállam által elkészített jegyzékbe belekerüljön azon az alapon, hogy egy másik, az e társadalom számára még kiemelkedőbben jelentős esemény nem szerepel e jegyzékben.

A 97/36 irányelv szerinti, a társadalom számára kiemelten jelentős konkrét események közötti választást illetően ugyanis nem írható elő sem közvetetten, sem közvetlenül a tagállamok számára, hogy jegyzékeikbe más eseményeket is felvegyenek, mint amelyeket e jegyzékbe fel kívánnak venni, és hogy a Szerződés szabályaitól az általuk kívántnál nagyobb mértékben térjenek el.

(vö. 119., 194–195. pont)

7.      Az azon tényből eredő következmények, hogy azon jelentőségre tekintettel, amellyel a valamely tagállam szabályozása által létrehozott második kategóriába tartozó műsorszolgáltatók vonatkozásában a labdarúgó-Európa-bajnokság (EB) döntő mérkőzései televíziós közvetítésének kizárólagos jellege bír, ez utóbbiak nem mutatnak érdeklődést a nem kizárólagos közvetítési jogok megvásárlása iránt, közvetetten a szolgáltatásnyújtás szabadságának a szóban forgó tagállam hivatkozott intézkedései által okozott korlátozásából erednek. Ugyanakkor a szolgáltatásnyújtás szabadságának azon korlátozását, amely az EB mérkőzései összességének az ezen állam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére történő felvételéből ered, nyomós közérdek igazolja, e korlátozás megfelelő, és nem aránytalan. A potenciális versenytársak számának szintjén jelentkező hatásokat, amelyek a szolgáltatásnyújtás szabadsága e korlátozásának elkerülhetetlen következményei, nem lehet tehát a Szerződésnek a versenyre vonatkozó rendelkezéseivel ellentétesnek minősíteni. Ilyen körülmények között a Bizottságnak nem kell mélyebb elemzést végeznie e következmények vonatkozásában.

(vö. 163–164. pont)

8.      Amennyiben valamely tagállam a szolgáltatásnyújtás vagy a letelepedés szabadsága gyakorlásának korlátozására alkalmas szabályozás igazolása céljából olyan rendelkezésekre hivatkozik, mint az EK 49. és EK 55. cikk, a közösségi jog által előírt ezen igazolást az általános jogelvek, és különösen az alapvető jogelvek fényében kell értelmezni. Ily módon az ilyen nemzeti szabályozásra csak abban az esetben vonatkoznak az e rendelkezésekben előírt kivételek, ha ezek összeegyeztethetők azon alapvető jogokkal, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bíróságok biztosítják. Hasonlóképpen nem fogadható el, hogy valamely az alapvető jogokkal, mint például a tulajdonhoz való jog, össze nem egyeztethető nemzeti intézkedésre azon tény okán vonatkozhassanak az elismert kivételek, hogy e szabályozás olyan nyomós közérdeknek felel meg, mint a széles körű televíziós hozzáférés a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekhez.

(vö. 179. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2011. február 17.(*)

„Televíziós műsorszolgáltatás – A 89/552/EGK irányelv 3a. cikke – Az Egyesült Királyság által elfogadott, e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkozó intézkedések – Labdarúgó-Európa-bajnokság – Az intézkedéseket a közösségi joggal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Indokolás – EK 49. cikk és EK 86. cikk – A tulajdonhoz való jog”

A T‑55/08. sz. ügyben,

az Union des associations européennes de football (UEFA) (székhelye: Nyon [Svájc], képviselik: A. Bell és K. Learoyd solicitors, D. Anderson QC és B. Keane solicitor)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: F. Benyon és E. Montaguti, meghatalmazotti minőségben, segítőik: J. Flynn QC és M. Lester barrister)

alperes ellen,

támogatják:

a Belga Királyság (képviseli: C. Pochet, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Stuyck ügyvéd)

és

Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága (képviselik kezdetben: S. Behzadi‑Spencer és V. Jackson, később: S. Behzadi‑Spencer és L. Seeboruth, meghatalmazotti minőségben, segítőik: T. de la Mare és B. Kennelly barristers)

beavatkozók,

a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyesült Királyság által hozott intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről szóló, 2007. október 16‑i 2007/730/EK bizottsági határozat (HL 2007. L 295., 12. o.) részleges megsemmisítése tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),

tagjai: N. J. Forwood elnök (előadó), L. Truchot és J. Schwarcz bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. február 24‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        Az EK 49. cikk első bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a Közösségen belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy.”

2        Az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében „[a] közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn az e szerződéssel, különösen a[z EK] 12. és [EK] 81–89. cikkben foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket”.

3        A [89/552] irányelv módosításáról szóló, 1997. június 30‑i 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 202, 60. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 321. o.) kiegészített, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3‑i 89/552/EGK tanácsi irányelv (HL L 298., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet 1. kötet 224. o.; helyesbítés: HL L 227., 62. o.) 3a. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) Minden tagállam hozhat intézkedést a közösségi jog szerint annak biztosítására, hogy a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatások [helyesen: televíziós műsorszolgáltatók] kizárólagos alapon ne közvetíthessenek az adott tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményeket oly módon, hogy az adott tagállamban a közönség jelentős részét kizárják az ilyen események követésének lehetőségéből élő vagy későbbi közvetítés útján az ingyenes televíziós szolgáltatásban [helyesen: megfosztják attól a lehetőségtől, hogy élőben vagy későbbi, ingyenes televíziós szolgáltatás révén történő közvetítés során kövessék az ilyen eseményeket]. Amennyiben így jár el, az érintett tagállam jegyzéket készít azokról a meghatározott nemzeti vagy nem nemzeti eseményekről, amelyeket a társadalom számára kiemelkedő jelentőségűnek tart. Ezt világos és átlátható módon teszi meg a szükséges és hatékony időhatáron belül. Ennek az eljárásnak a keretében az érintett tagállam azt is meghatározza, hogy az ilyen események teljes vagy részleges élő közvetítésben kerüljenek műsorra, vagy ahol a közérdeknek megfelelően szükséges vagy alkalmas, objektív okoknál fogva teljes vagy részleges későbbi közvetítésre kerüljön sor.

(2) A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet az (1) bekezdéssel kapcsolatban hoznak [helyesen: hoznak vagy terveznek]. Az értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság köteles igazolni [helyesen: ellenőrizni], hogy az ilyen intézkedések megfelelnek a közösségi jognak, és erről tájékoztatják a további tagállamokat [helyesen: tájékoztatja a többi tagállamot]. A Bizottság kikéri a 23a. cikk alapján létrehozott bizottság állásfoglalását. A Bizottság továbbá haladéktalanul megjeleníti [helyesen: közzéteszi] a meghozott intézkedéseket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, és legalább évente egyszer kiadja a tagállamok által hozott intézkedések összesített jegyzékét.

(3) A tagállamok kötelesek biztosítani megfelelő eszközökkel jogrendszerük keretein belül, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók ezen irányelv közzétételének napját követően az említett műsorszolgáltatók által vásárolt kizárólagos jogokat nem gyakorolják oly módon, hogy egy másik tagállamban a közönség jelentős részét megfosztják attól a lehetőségtől, hogy kövessék azokat az eseményeket, amelyeket az adott másik tagállam az előző bekezdések szerint megjelölt, teljes körű vagy részleges élő közvetítés vagy ahol a közérdekű objektív okoknál fogva szükséges vagy megfelelő, teljes körű vagy részleges közvetítés útján az ingyenes televízióban, amint azt az (1) bekezdés szerint a másik tagállam meghatározta.”

4        A 97/36 irányelv (18)–(22) preambulumbekezdése értelmében:

„(18) mivel lényeges, hogy a tagállamok intézkedéseket hozhassanak az információhoz való jog védelmére és a társadalom számára kiemelten jelentős nemzeti, illetve nem nemzeti események televíziós közvetítéséhez való széleskörű nyilvános hozzáférés biztosítására, mint például az olimpiai játékok, a labdarúgó világbajnokság és az európai labdarúgó‑bajnokság [helyesen: a labdarúgó‑Európa‑bajnokság]; ebből a célból a tagállamok jogában áll a közösségi joggal összhangban lévő intézkedések meghozatala, melyek célja a joghatóságuk alá tartozó, az ilyen események kizárólagos műsorközvetítési jogaival rendelkező műsorszolgáltatók gyakorlatának szabályozása;

(19)      mivel a közösségi keretekben szükséges intézkedéseket hozni a lehetséges jogi bizonytalanság és piaci torzulások elkerülésére, és a televíziós szolgáltatások szabad forgalmazásának egyeztetésére azzal a szükséglettel, hogy megakadályozzák a jogos közérdekeket védő nemzeti intézkedések megkerülésének lehetőségét;

(20)      mivel különösen helyénvaló ebben az irányelvben olyan előírások megfogalmazása, amelyek a műsorszolgáltatók részéről kizárólagos közvetítési jogok gyakorlására vonatkoznak, amelyeket a műsorszolgáltatók felett joghatósággal rendelkező tagállam helyett más tagállamokban a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkoznak […];

(21)      mivel ezen irányelv alkalmazásában a társadalom számára a kiemelten jelentős eseményeknek bizonyos feltételeknek kell eleget tenniük, azaz olyan kiemelkedő eseményeknek kell lenniük, amelyek az Európai Unióban vagy egy adott tagállamban, illetve egy adott tagállam területén a közvélemény számára érdekesek, és amelyeket előzetesen megszervez egy olyan eseményszervező, aki jogosult az adott eseménnyel kapcsolatos jogok értékesítésére;

(22)      mivel ennek az irányelvnek az alkalmazásában a »szabadon igénybe vehető televízió« műsorszolgáltatás egy közszolkiemelt ti vagy kereskedelmi műsorcsatornán, amely fizetés nélkül a közönség rendelkezésére áll a műsorközvetítés olyan finanszírozási módjain túlmenően, amelyek széles körben alkalmazottak az egyes tagállamokban (például engedélydíj és/vagy alapszintű előfizetési díj egy kábelhálózatban);”

 A jogvita előzményei és a megtámadott határozat

5        A felperes, az Európai Labdarúgó‑szövetség (UEFA) az európai labdarúgás irányító szervezete. Elsődleges feladata az európai labdarúgás fejlesztésének felügyelete, és bizonyos nemzetközi labdarúgótornákat szervez, köztük a labdarúgó‑Európa‑bajnokság (a továbbiakban: Eb) utolsó szakaszát, amelynek keretében négyévente 16 nemzeti csapat mérkőzik egymással, összesen 31 mérkőzésen. Ez alkotja az e versenyekhez kapcsolódó kereskedelmi jogok értékesítéséből származó jövedelmeket, amelyek lehetővé teszik számára az európai labdarúgás fejlesztését. E körülményekre figyelemmel az UEFA azt állítja, hogy az Eb‑re vonatkozó kereskedelmi jogok értékesítéséből származó jövedelmek 64%‑a a mérkőzések televíziós közvetítése jogainak átengedéséből származik.

6        1998. június 25‑i határozatában az Egyesült Királyság kulturális, média‑ és sportminisztere (a továbbiakban: miniszter) a Broadcasting Act 1996 (a műsorszolgáltatásról szóló 1996. évi törvény) IV. részének értelmében megállapította az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékét, amely az Eb‑t is magában foglalta.

7        E jegyzék elfogadását a miniszter által 1997 júliusában kezdeményezett, 42 különböző szervezettel azon kritériumok tárgyában tartott konzultáció előzte meg, amelyekre figyelemmel a különböző eseményeknek az Egyesült Királyság társadalma számára való jelentőségét értékelni kellett. Ezen eljárás azon kritériumok jegyzékének elfogadásához vezetett, amelyek szerepelnek a kulturális, média‑ és sportminisztérium 1997 novemberében keltezett iratában, és amelyeket a miniszter az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékének létrehozása céljából alkalmazott. Ezen irat értelmében egy esemény különösen akkor alkalmas az e jegyzékbe való felvételre, ha széles körben különös visszhangot kelt, nem pedig csupán az adott sport szokásos közönségének fontos. Ugyanezen irat szerint ilyennek minősíthető valamely kiemelkedő nemzeti vagy nemzetközi sportesemény, vagy az, amely az Egyesült Királyság nemzeti csapatának vagy nemzeti képviselőinek részvételével zajlik. Az e kritériumokat teljesítő események közül azok, amelyek jelentős televíziós nézettségnek örvendenek, vagy amelyeket hagyományosan ingyenes szolgáltatás keretében élőben közvetítenek, nagyobb eséllyel szerepelhetnek a jegyzékben. Továbbá, a miniszter ennek mérlegelése során az érintett sportágra vonatkozó más tényezőket is figyelembe vesz, mint például valamely esemény teljes terjedelmű élő közvetítése kínálatának célszerűsége, a szóban forgó sportág bevételeire gyakorolt hatás, a műsorszolgáltatói piacra gyakorolt hatás, továbbá azon körülmények fennállása, amelyek biztosítják az eseményhez való hozzáférést késleltetett televíziós vagy rádiós közvetítés révén.

8        Ezt követően a miniszter a Broadcasting Act 1996 97. cikkének megfelelően megindította a jegyzékbe felveendő különleges eseményekre vonatkozó konzultációs eljárást. E konzultáció keretében a miniszter kikérte számos érintett szervezetnek és gazdasági szereplőnek, valamint a televíziós közvetítések jogai birtokosainak, mint például az UEFA‑nak a véleményét. Továbbá A miniszter által létrehozott „Advisory Group on listed events” (a jegyzékben szereplő események konzultációs csoportja) nevű konzultációs bizottság is véleményezte a listára kerülő eseményeket, és az Eb‑vel kapcsolatban azt javasolta, hogy a jegyzékbe vegyék fel a döntőt, a középdöntőt, valamint azokat a mérkőzéseket, amelyeken az Egyesült Királyság nemzeti csapatai szerepelnek.

9        A Television Broadcasting Regulations 2000 (a televíziós műsorszolgáltatásról szóló 2000. évi rendelet) által módosított Broadcasting Act 1996 98. cikke értelmében a televíziós műsorszolgáltató szervezetek két kategóriára oszlanak. Az első kategóriába tartoznak az ingyenes szolgáltatást nyújtó szervezetek, amelyek szolgáltatása az Egyesült Királyság lakosságának legalább 95%‑a számára fogható. A második kategóriába tartoznak az e feltételeknek meg nem felelő szervezetek.

10      Továbbá a Television Broadcasting Regulations 2000 által módosított Broadcasting Act 1996 101. cikke értelmében az e kategóriák egyikébe tartozó televíziós műsorszolgáltató csak akkor közvetítheti élő adásban a jegyzékben szereplő valamely esemény egy részét vagy egészét, ha valamely más, a másik kategóriába tartozó televíziós műsorszolgáltató megszerezte annak jogát, hogy ugyanezen esemény egészét vagy egy részét élő adásban ugyanezen vagy lényegében ugyanezen a területen közvetítse. Amennyiben e feltétel nem teljesül, a szóban forgó esemény egészét vagy egy részét közvetíteni szándékozó szervezetnek meg kell szereznie az Office of Communications előzetes engedélyét.

11      A Code on sports and other listed and designated events (a jegyzékben szereplő sport‑ és egyéb események kódexe) 2000‑ben hatályos változata 3. cikkének értelmében a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékében szereplő események két csoportba oszlanak. Az „A csoportba” tartoznak azok, amelyekről nem adható kizárólagos alapon élő közvetítés, ha bizonyos feltételek nem teljesülnek. A „B csoportba” azok az események tartoznak, amelyekről csak akkor adható kizárólagos alapon élő közvetítés, ha rendelkezéseket fogadtak el az utólagos közvetítés biztosítása céljából.

12      A Code on sports and other listed and designated events 13. cikke értelmében az Office of Communications engedélye megadható a jegyzékben szereplő, az „A csoportba” tartozó események – amelyek közé az Eb is tartozik – tekintetében, amennyiben a vonatkozó közvetítési jogokat valamennyi műsorszolgáltató szervezetnek méltányos és ésszerű feltételek mellett ajánlották fel, amennyiben valamely, a másik csoportba tartozó szervezet nem fejezte ki e jogok megszerzése iránti szándékát.

13      1998. szeptember 25‑i levelében az Egyesült Királyság a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdése értelmében megküldte az Európai Közösségek Bizottságának az eseményeknek a miniszter által összeállított jegyzékét. Az Egyesült Királyság és a Bizottság közötti levélváltást, valamint az intézkedéseknek 2000. május 5‑én történt új közlését követően a Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságának főigazgatója 2000. július 28‑i levelében tájékoztatta az Egyesült Királyságot, hogy a Bizottság nem emel kifogásokat e tagállam intézkedéseivel szemben, tehát azokat közzéteszik az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában.

14      A T‑33/01. sz., Infront WM kontra Bizottság ügyben 2005. december 15‑én hozott ítéletében az Elsőfokú Bíróság azzal az indokkal semmisítette meg a 2000. július 28‑i levélben szereplő határozatot, hogy azt, mivel az EK 249. cikk szerinti határozatnak minősül, a Bizottság tagjaiból álló testületnek kellett volna elfogadnia (a fent hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 178. pontja).

15      A fenti 14. pontban hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre hivatkozva a Bizottság elfogadta a [89/552/EGK] irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján az Egyesült Királyság által hozott intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről szóló, 2007. október 16‑i 2007/730/EK bizottsági határozatot (HL L 295., 12. o.; a továbbiakban: a megtámadott határozat).

16      A megtámadott határozat rendelkező része a következőképpen került megfogalmazásra:

„1. cikk

A [89/552] irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedések, amelyekről az Egyesült Királyság 2000. május 5‑én értesítette a Bizottságot, és amelyeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának 2000. november 18‑i C 328. számában tettek közzé, összeegyeztethetők a közösségi joggal.

2. cikk

Az e határozat mellékletében leírt intézkedéseket a [89/552] irányelv 3a. cikkének (2) bekezdésével összhangban közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.”

17      A megtámadott határozatot többek között a következő preambulumbekezdések indokolják:

(4)      Az Egyesült Királyság [intézkedéseiben] szereplő kiemelt társadalmi fontosságú események jegyzékét egyértelmű és átlátható módon állították össze, és ezt széles körű konzultáció előzte meg [e tagállamban].

.(5)      A Bizottság elégedetten nyugtázta, hogy az Egyesült Királyság intézkedéseiben felsorolt események legalább kettőnek megfelelnek az események társadalmi fontosságát megbízhatóan jelző következő kritériumok közül: i. az esemény a tagállamban széles körben különös visszhangot kelt, és nem csupán az adott sport, illetve tevékenység szokásos közönségének fontos; ii. az eseménynek általánosan elismert egyedi kulturális jelentősége van a tagállam lakossága számára, különösen a kulturális önazonosság erősítésében; iii. az ország csapata résztvevője az eseménynek, amely egy nemzetközi jelentőségű verseny vagy bajnokság keretében zajlik; valamint iv. hagyomány, hogy az eseményről ingyenes televízión közvetítést adnak, amely nagy nézettségnek örvend.

(6)      Az Egyesült Királyság intézkedéseiben felsorolt események között nagy számban szerepelnek olyanok – beleértve a nyári és a téli olimpiai játékokat, valamint a labdarúgó‑világbajnokság és ‑Európa‑bajnokság döntőit –, amelyeknek a hagyományosan elismert kiemelt társadalmi jelentőségét kifejezetten említi a [97/36] irányelv (18) preambulumbekezdése. Ezek az események az Egyesült Királyságban széles körben különös visszhangot keltenek, mivel általában különösen közkedveltek (a résztvevők nemzetiségétől függetlenül), nem pedig csupán a sportesemények szokásos közönségének körében.

[…]

(18)      Hagyomány, hogy a felsorolt eseményekről – köztük azokról is, amelyek teljes egységet alkotnak, nem pedig események sorozatából állnak – ingyenes televízión közvetítést adnak, amely nagy nézettségnek örvend. […]

(19)      Az Egyesült Királyság intézkedései arányosnak tekinthetők, tekintetbe véve, hogy a szolgáltatásnyújtásnak az EK‑Szerződés szerinti alapszabadságától való eltérést azon felsőbb [helyesen: kényszerítő] közérdek teszi indokolttá, hogy a [társadalom számára kiemelten jelentős eseményekhez a közönség széles körű hozzáférését biztosítani kell].

(20)      Az Egyesült Királyság intézkedései összeegyeztethetők az [EK‑Szerződés] versenyszabályaival, mivel a felsorolt események közvetítésére feljogosított műsorszolgáltatók körét objektív kritériumok alapján jelölik ki, így az események közvetítési jogának megszerzéséért tényleges, illetve potenciális verseny alakulhat ki. A lista továbbá nem tartalmaz olyan aránytalanul sok eseményt, hogy ez torzítaná a versenyt az ingyenes és a térítéses televíziós műsorszolgáltatás downstream piacain.

.(21) Az Egyesült Királyság intézkedéseinek arányosságát megerősíti az a tény, hogy a felsorolt események egy része tekintetében csak utólagos közvetítést írnak elő.

[…]

24)      Az [Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből] következik, hogy a [89/552] irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése alapján tett intézkedéseknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről tett megállapítás határozatnak minősül, ezért azt a Bizottságnak kell elfogadnia. Ennek megfelelően e határozatban ki kell jelenteni, hogy az Egyesült Királyság által bejelentett intézkedések összeegyeztethetők a közösségi joggal. Az e határozat mellékletében leírt intézkedéseket a [89/552] irányelv 3a. cikkének (2) bekezdésével összhangban közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

 Eljárás és a felek kérelmei

18       A Törvényszék Hivatalához 2008. február 5‑én érkezett keresetlevelével az UEFA benyújtotta a jelen keresetet.

19      Az UEFA azt kéri továbbá, hogy a Törvényszék a pervezető intézkedések keretében hívja fel a Bizottságot több olyan irat benyújtására, amelyek szerinte segítenek az írásbeli szakasz hatékony lefolytatásában, a vitatott kérdések tisztázásában, valamint a Törvényszék hatáskörébe tartozó bírósági felülvizsgálat tekintetében.

20      A Törvényszék Hivatalához 2008. június 11‑én, illetve 16‑án benyújtott beadványaikban az Egyesült Királyság és a Belga Királyság a Bizottság kérelmeinek támogatása céljából a jelen eljárásba való beavatkozását kérte.

21      2008. szeptember 29‑i végzésében a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke engedélyezte a beavatkozást. A beavatkozók beadványaikat, az UEFA pedig észrevételeit a kitűzött határidőn belül nyújtotta be.

22      Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy döntött, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és a pervezető intézkedések keretében egy kérdést intézett az UEFA‑hoz és két kérdést a Bizottsághoz. A kérdésekre a felek a megszabott határidőn belül válaszoltak.

23      Az UEFA azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben ez a közösségi jog tekintetében jóváhagyja, hogy az Eb egésze szerepeljen az Egyesült Királyság jegyzékén;

–        kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére

24      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        kötelezze az UEFA‑t a költségek viselésére

25      A Belga Királyság és az Egyesült Királyság a kereset elutasítását kéri a Törvényszéktől.

 A jogkérdésről

 Az elfogadhatóságról

 A felek érvei

26       A Belga Királyság azt állítja, hogy a kereset azon okból elfogadhatatlan, hogy sem személyében, sem pedig közvetlenül nem érinti az UEFA‑t, és a Törvényszéknek nincs hatásköre a nemzeti intézkedések jogszerűségének vizsgálatára. Továbbá az UEFA a nemzeti bíróságokhoz nem nyújtott be keresetet az Egyesült Királyság által elfogadott intézkedésekkel szemben, úgyhogy keresetét a Törvényszékhez határidőn túl nyújtotta be, a megtámadott határozat esetleges megsemmisítése nem érinti a szóban forgó nemzeti intézkedések érvényességét.

27      Az UEFA úgy ítéli meg, hogy a megtámadott határozat őt közvetlenül és személyében érinti.

 A Törvényszék álláspontja

28       A Belga Királyság által hivatkozott elfogadhatatlansági kifogások a közrendre vonatkoznak, tekintettel arra, hogy ezek keretében az UEFA kereshetőségi jogát, a kereset benyújtása határidejének tiszteletben tartását, valamint a Törvényszék hatáskörét vitatják. A Törvényszéknek tehát hivatalból kell megvizsgálnia ezen elfogadhatatlansági kifogásokat, jóllehet a Belga Királyság mint beavatkozó nem rendelkezik jogosultsággal ahhoz, hogy ezekre hivatkozzon a Bíróság alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése és a Törvényszék eljárási szabályzata 116. cikkének 3. §‑a értelmében, mivel a Bizottság nem vitatta a kereset elfogadhatóságát (ebben az értelemben és analógia útján lásd a C‑313/90. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott ítélet [EBHT 1993., I‑1125. o.] 21–23. pontját).

29      Az UEFA közvetlen érintettségét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 230. cikk negyedik bekezdésében előírt feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, azt kívánja meg, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik (lásd a Bíróság C‑125/06. P. sz., Bizottság kontra Infront WM ügyben 2008. március 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑1451. o.] 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

30      E tekintetben a Broadcasting Act 1996 101. cikke értelmében (lásd a fenti 10. pontot), a fenti 9. pontban hivatkozott kategóriák egyikébe tartozó televíziós műsorszolgáltató sem közvetítheti élő adásban az Egyesült Királyság jegyzékében szereplő valamely eseményt. Az Office of Communications csak akkor adhat engedélyt valamely esemény élő és kizárólagos közvetítési jogát megszerző szervezet számára,, ha a másik kategóriába tartozó televíziós műsorszolgáltatók egyike sem nyilvánította ki azon szándékát, hogy megszerezze ugyanezen esemény közvetítésének jogát, és és amennyiben a fenti 12. pontban hivatkozott feltételek teljesülnek.

31      E szabályozásból az következik, hogy az Eb – amelynek a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése értelmében az UEFA a szervezője – közvetítése jogainak oly módon való átengedése az Egyesült Királyság joghatósága alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók számára, hogy ez megfosztja az ugyanezen tagállam joghatósága alá tartozó és ezen jogok megszerzését szándékozó szervezeteket ezen esemény egészének vagy egy részének ezen országban történő közvetítése lehetőségétől, nem jár az ilyen kizárólagosság által általában keletkeztetett joghatásokkal.

32      Amennyiben e jogi következmények az Egyesült Királyság szabályozásából, és nem a megtámadott határozatból erednek, az ez utóbbi által megállapított kölcsönös elismerési mechanizmus a 89/552 irányelv 3a. cikke (3) bekezdésének megfelelően arra kötelezi a tagállamokat, hogy tiszteletben tartsák e következményeket. A tagállamoknak különösen azt kell biztosítaniuk, hogy a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók tiszteletben tartsák a megtámadott határozat mellékletében szereplő jegyzékre felvett események Egyesült Királyságban történő közvetítésének azon feltételeit, amelyeket e tagállam határozott meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett intézkedéseiben. Márpedig ezen eredmény elérésének kötelezettsége közvetlenül érinti az Egyesült Királyságtól eltérő tagállamok joghatósága alá tartozó azon műsorszolgáltatók jogi helyzetét, amelyek az Egyesült Királyságban történő közvetítésnek az eredetileg az UEFA által birtokolt jogait szándékoznak megvásárolni (lásd ebben az értelemben a fenti 29. pontban hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítélet 62. és 63. pontját).

33      Következésképpen a megtámadott határozatban megállapított kölcsönös elismerési mechanizmus arra kötelezi a tagállamokat, hogy kizárják a fenti 31. pontban felsorolt jogoknak a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók általi kizárólagos közvetítési joga végrehajtását, ily módon az UEFA által eredetileg birtokolt jogok is érintettek, amennyiben ezeket nem az Egyesült Királyság, hanem egy másik tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltató számára ajánlják fel nyilvános formában.

34      Ebből következik, hogy a megtámadott határozat közvetlen joghatásokat gyakorol az UEFA jogi helyzetére az általa eredetileg birtokolt jogokat illetően, és nem biztosít semmiféle mérlegelési lehetőséget a tagállamok számára az elérni kívánt, automatikus jellegű és egyedül a közösségi szabályozásból eredő eredmény tekintetében, függetlenül az ezen eredmény elérése céljából a nemzeti hatóságok által előírt egyedi mechanizmusok tartalmától (lásd a fenti 29. pontban hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítélet 60. és 61. pontját).

35      Az UEFA‑t tehát a megtámadott határozat közvetlenül érinti.

36      Azt a kérdést illetően, hogy az UEFA‑t személyében érinti‑e a megtámadott határozat, emlékeztetni kell arra, hogy azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket (lásd a fenti 29. pontban hivatkozott Bizottság kontra Infront WM ügyben hozott ítélet 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

37      A jelen ügyben nem vitatott, hogy – függetlenül jogi jellegétől és közvetítési jogainak forrásától – az Eb a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése szerinti eseménynek minősül abban az értelemben, hogy egy olyan eseményszervező szervezi meg előzetesen, aki jogosult az adott eseménnyel kapcsolatos jogok értékesítésére, és az UEFA a szóban forgó szervező. Mivel ez volt a helyzet a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában is, az UEFA tökéletesen azonosítható volt ezen időpontban.

38      Következésképpen az UEFA‑t személyében érinti a megtámadott határozat.

39      A Belga Királyságnak az azon alapuló érvelését illetően, hogy a UEFA nem vitatta az Egyesült Királyság intézkedéseit a nemzeti bíróságok előtt, elegendő arra rámutatni, hogy keresetében az UEFA elsősorban a megtámadott határozat 1. cikkének jogszerűségét vitatja, amely szerint az Egyesült Királyság intézkedései összeegyeztethetők a közösségi joggal.

40       Ebből következik, hogy az a felülvizsgálat, amelynek elvégzésére a jelen ügyben a Törvényszéket kérik, e megállapítás jogszerűségére vonatkozik anélkül, hogy az Egyesült Királyság intézkedéseinek a nemzeti bíróságok előtt történő megtámadása hiánya bármely módon érintené a kereset elfogadhatóságát, amelyet egyébiránt az EK 230. cikkben előírt határidőn belül nyújtottak be (lásd ebben az értelemben a fenti 14. pontban hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 109. pontját).

41      Következésképpen a Belga Királyság által hivatkozott, a kereset elfogadhatatlanságára vonatkozó érveléseket el kell utasítani.

 Az ügy érdeméről

42      Az UEFA nyolc jogalapra hivatkozik, amelyek a következőkön alapulnak: először is a 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének megsértése, másodszor az indokolási kötelezettség megsértése, harmadszor a 89/552 irányelv 3a. cikke (2) bekezdésének megsértése, negyedszer a Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseinek a megsértése, ötödször a Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek a megsértése, hatodszor a tulajdonhoz fűződő jogának megsértése, hetedszer az arányosság elvének megsértése, nyolcadszor az egyenlő bánásmód elvének megsértése.

43      Az UEFA által hivatkozott jogalapok vizsgálata előtt néhány olyan általános jellegű megállapítást kell tenni, amelyeket a jogalapok megalapozottságának értékelése során figyelembe kell venni.

44      Először is meg kell állapítani, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése konkréttá tette a tagállamok azon lehetőségét, hogy kényszerítő közérdekű indokok alapján a műsorszolgáltatás területén korlátozhatják az elsődleges közösségi jog által előírt alapvető szabadságokat.

45      Ugyanis, még ha a tagállamok által a 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének keretében elfogadott intézkedéseket megkülönböztetésmentesen alkalmazzák is mind a nemzeti területen letelepedett vállalkozásokkal, mind pedig a más tagállamokban letelepedett vállalkozásokkal szemben, ahhoz, hogy valamely szabályozás az EK 49. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősüljön, elegendő, ha ezen intézkedések a nemzeti területen letelepedett egyes vállalkozásoknak kedveznek (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑398/95. sz. SETTG‑ügyben 1997. június 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑3091. o.] 16. pontját és a C‑250/06. sz., United Pan‑Europe Communications Belgium és társai ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑11135. o.] 37. és 38. pontját).

46      Márpedig a Szerződés által biztosított ezen alapvető szabadságok ilyen korlátozásai igazolhatók, mivel e korlátozások kényszerítő közérdekű indokoknak felelnek meg, amennyiben az általuk követett célkitűzések megvalósítására irányulnak, és nem lépik túl az ennek eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben a fenti 45. pontban hivatkozott United Pan‑Europe Communications Belgium és társai ügyben hozott ítélet 39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

47      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a szólásszabadság, amint azt az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt Európai Egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 10. cikke is védeni rendeli, a közösségi jogrend által biztosított alapvető jogok között szerepel, és olyan közérdeken alapuló kényszerítő oknak minősül, amely igazolhatja e korlátozásokat (lásd ebben az értelemben a fenti 45. pontban hivatkozott United Pan‑Europe Communications Belgium és társai ügyben hozott ítélet 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Továbbá az EJEE 10. cikkének (1) bekezdése értelmében a szólásszabadság az információkhoz való hozzáférés szabadságát is magában foglalja.

48      A jelen ügyben, amint azt a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdése is kiemeli, az Egyesült Királyság által elfogadott intézkedések a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősülnek. Ugyanakkor, amint az a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdéséből következik, a 89/552 irányelv 3a. cikkében előírt intézkedések az információhoz való jog védelmére, valamint arra irányulnak, hogy biztosítsák a társadalom számára kiemelten jelentős nemzeti, illetve nem nemzeti események televíziós közvetítéséhez való széles körű nyilvános hozzáférést. A 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése értelmében a társadalom számára kiemelten jelentős események olyan kiemelkedő események, amelyek az Európai Unióban vagy egy adott tagállamban, illetve egy adott tagállam területének jelentős részén a közvélemény számára érdekesek, és amelyeket előzetesen megszervez egy olyan eseményszervező, aki jogosult az adott eseménnyel kapcsolatos jogok értékesítésére.

49      Ebből következik, hogy mivel azok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekre vonatkoznak, a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdésében előírt intézkedéseket kényszerítő közérdekű indokok igazolják.

50      Továbbá, amint az a fenti 46. pontban is megállapításra került, a szóban forgó intézkedéseknek alkalmasnak kell lenniük az általuk követett célkitűzések megvalósításának biztosítására, és azok nem léphetik túl az ennek eléréséhez szükséges mértéket.

51      Végül, a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésének terjedelmét illetően meg kell állapítani, hogy először is – amint azt a Bizottság hangsúlyozza – a 89/552 irányelv 3a. cikke, amelyre e preambulumbekezdés utal, nem hangolja össze azokat az egyedi eseményeket, amelyeket a tagállamok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősíthetnek. Ugyanis e cikknek a 97/36 irányelv elfogadására irányuló tanácsi közös állásfoglalásról szóló európai parlamenti határozatban (HL 1996. C 362., 5. o.) szereplő változatával ellentétben, amely kifejezetten utal a nyári és téli olimpiai játékokra, valamint a labdarúgó‑Európa‑bajnokságokra és a labdarúgó‑világbajnokságokra, e rendelkezés nem hivatkozik olyan egyedi eseményekre, amelyek alkalmasak arra, hogy a nemzeti jegyzékeken szerepeljenek.

52      Ebből következik, hogy a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése nem értelmezhető úgy, hogy ebből az következik, hogy az Eb felvétele a társadalom számára kiemelten jelentős események nemzeti jegyzékébe automatikusan összeegyeztethető a közösségi joggal. Sőt, e preambulumbekezdés úgy sem értelmezhető, hogy előírja azt, hogy az Eb minden esetben érvényesen felkerülhet a maga egészében ezekre a jegyzékekre, függetlenül attól, hogy e verseny mekkora érdeklődést kelt az érintett tagállamban.

53      Ezzel szemben, a fenti 44–49. pontban tett megállapításokra figyelemmel, e preambulumbekezdésből az következik, hogy ha valamely tagállam az általa elkészítendő jegyzékbe felveszi az Eb mérkőzéseit, nincs szükség arra, hogy a Bizottságnak címzett közleményében egyedileg indokolja, hogy e mérkőzések jellegüknél fogva a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősülnek.

54      E megfontolások fényében kell értékelni az UEFA által hivatkozott jogalapok megalapozottságát.

55      Végül, mivel az UEFA második jogalapja keretében az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik a Bizottságnak az Egyesült Királyság által lefolytatott eljárás egyértelműségére vonatkozó értékelését illetően, a Törvényszék az ezen értékelés megalapozottságát vitató első jogalapot megelőzően vizsgálja e jogalapot. Továbbá, a Törvényszék az ötödik jogalapot a hatodik jogalapot megelőzően vizsgálja.

 Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló második jogalapról

–       A felek érvei

56      Az UEFA azt állítja, hogy a megtámadott határozat nem kellőképpen indokolt, és e tény akadályozza a Törvényszék általi felülvizsgálatot. Mivel korlátozta a szolgáltatásnyújtás és a verseny szabadságát, valamint a tulajdonhoz való jogot, a megtámadott határozatot részletesen kellett volna indokolni. Márpedig, a megtámadott határozat nem tartalmaz elégséges indokolást az Egyesült Királyság által követett eljárás egyértelműsége és átláthatósága, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a versenyjog vonatkozásában.

57      Amint ugyanis az a megtámadott határozat megfogalmazásából következik, a Bizottság nem vett figyelembe semmiféle, a 2000. év után bekövetkezett fejlődést a határozat elfogadása szempontjából, ily módon nem rendelkezett elegendő adattal ahhoz, hogy 2007‑ben megfelelően indokolt határozatot fogadjon el. Márpedig a 2000‑es és a 2004‑es Eb nézettségi adatai azt bizonyítják, hogy azok a mérkőzések, amelyeken az Egyesült Királyság nemzeti csapata nem vett részt, ebben az országban a nemzeti csapat részvételével zajló mérkőzések nézőinek csak egy harmadát vonzották. Azzal, hogy nem gyűjtött a fenti 14. pontban hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet követően megváltozott körülményeket illetően információkat, amely ítélet az Egyesült Királyság jegyzékéről szóló határozat elfogadását tette szükségessé, a Bizottság megsértette a gondos igazgatás elvét is. Továbbá, ez utóbbi ítélet nem tette érvényessé a 2000. július 28‑i levélben foglalt, az Egyesült Királyság jegyzékének a közösségi joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozó értékelést (lásd a fenti 13. és 14. pontot).

58      Márpedig a Bizottság a 2000. július 28‑i levelet egyszerűen határozattá alakította át, és nem végzett mélyebb elemzést azon összegző elemzésnél, amelyet a Törvényszék előtt a fenti 14. pontban hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló ügy keretei között tett előadása szerint végzett. Az elmélyült vizsgálat végzése kötelezettségének e megsértése elkerülhetetlenül maga után vonta az indokolási kötelezettség megsértését, valamint nyilvánvaló értékelési hibák elkövetésével járt a szolgáltatásnyújtás szabadságát és a versenyjogot illetően.

59      E tekintetben az UEFA azt állítja, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását a társadalom számára kiemelten jelentős események televíziós hozzáférésére történő egyszerű hivatkozás indokolja, ami nem más, mint a 89/552 irányelv 3a. cikkére történő utalás, azon ténybeli és jogi elemek kifejtése nélkül, amelyek igazolnák a Szerződés egyik alapvető rendelkezésétől való ezen eltérést. Továbbá, a versenyjogot illetően, a megtámadott határozat még az érintett piacok meghatározásának kísérletét sem tartalmazza.

60      Végül az UEFA arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak különösen azt a választását kellett volna indokolnia, hogy más megközelítést alkalmaz, mint amelyet azon tagállamokkal szemben fogadott el, amelyek csak az Eb bizonyos mérkőzéseit vették fel jegyzékükbe.

61       A beavatkozó felek által támogatott Bizottság e jogalap megalapozottságát vitatja.

–       A Törvényszék álláspontja

62      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 253. cikk által megkövetelt indokolást a szóban forgó aktus jellegéhez kell igazítani, annak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelését, oly módon, hogy lehetővé tegye egyrészt az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt az illetékes bíróság számára felülvizsgálati hatásköre gyakorlását. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy a jogi aktus indokolása megfelel‑e az EK 253. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni (a Bíróság C‑265/97. P. sz., VBA kontra Florimex és társai ügyben 2000. március 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑2061. o.] 93. pontja).

63      Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelmény, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságától, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik (a Törvényszék T‑112/05. sz., Akzo Nobel és társai ügyben 2007. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑5049. o.] 94. pontja).

64      Azt a kérdést illetően, hogy az Egyesült Királyság által lefolytatott eljárás megfelel‑e az egyértelműség és az átláthatóság feltételeinek, a Bizottság a megtámadott határozat (4) preambulumbekezdésében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyság a társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékét egyértelmű és átlátható módon állította össze, és e tagállamban széles körű konzultációra került sor (lásd a fenti 17. pontot).

65      E tekintetben ki kell emelni, hogy maga az UEFA is részt vett a szóban forgó eljárásban, a miniszterhez címzett 1997. december 23‑i levelében megküldte észrevételeit e versenynek az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére történő esetleges felkerülését illetően.

66      Másodsorban a Broadcasting Act 1996‑nak a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeire vonatkozó rendelkezései szerepelnek a megtámadott határozat mellékletében. E jogszabályi szöveg 97. cikke előírja, hogy a szóban forgó jegyzéket a miniszter állítja össze, miután konzultált – elsősorban – azzal a személlyel, akitől megvásárolhatók azon nemzeti érdeklődést keltő események televíziós közvetítésének jogai, amelyeket a miniszter a jegyzékbe való felvételre javasol, illetve nem javasol.

67      Harmadsorban a megtámadott határozat (5) preambulumbekezdéséből a (6) és (18) preambulumbekezdéssel összefüggésben az következik, hogy az Eb‑nek az Egyesült Királyság jegyzékébe történő felvételét a Bizottság azon indokok alapján hagyta jóvá, hogy e verseny széles körben különös visszhangot kelt, nem csupán az adott sport szokásos közönsége körében, és hagyomány, hogy erről ingyenes televízión közvetítést adnak, amely nagy nézettségnek örvend. Márpedig a szóban forgó kritériumok azok között szerepelnek, amelyeket a miniszter az Egyesült Királyság jegyzékébe felveendő kiemelt eseményekről szóló konzultációt megelőzően állapított meg (lásd a fenti 7. és 8. pontot).

68      Ebből következik, hogy a megtámadott határozat tartalmazza azon szükséges információkat, amelyek lehetővé teszik az UEFA számára, hogy megértse azokat az indokokat, amiért is a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a miniszter által lefolytatott eljárás egyértelmű és átlátható volt a jegyzékbe felveendő események kiválasztásakor alkalmazott kritériumok, az ezen választásra vonatkozó konzultáció, valamint az e vonatkozásban hatáskörrel rendelkező hatóság meghatározása tekintetében, a Törvényszék számára pedig azt, hogy gyakorolja felülvizsgálati hatáskörét ezen értékelés megalapozottsága vonatkozásában.

69      Amennyiben az UEFA általánosságban az indokolás elégtelenségére hivatkozik a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a versenyjog területén, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (19) és (20) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette azokat az indokokat, amiért is úgy ítéli meg, hogy az Egyesült Királyság intézkedései nem ellentétesek az e jogterületekre vonatkozó közösségi joggal (lásd a fenti 17. pontot).

70      E tekintetben a Bizottság kifejtette, hogy az Egyesült Királyság intézkedései arányosnak tűnnek, és olyan kényszerítő közérdekű indok alapján igazolják a szolgáltatásnyújtás szabadságától való eltérést, mint a közönség széles körű televíziós hozzáférése a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekhez. A megtámadott határozat (19) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság oly módon fejtette ki azon indokokat, amelyek alapján úgy ítéli meg, hogy a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései nem akadályozzák azt, hogy az Eb felkerüljön az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére, hogy az UEFA számára lehetővé válik ezen indokok megértése, valamint megalapozottságuk vitatása, a Törvényszék számára pedig az, hogy gyakorolja felülvizsgálati hatáskörét. Ugyanis tekintettel arra, hogy a megtámadott határozat (5), (6) és (18) preambulumbekezdése tartalmazza azokat az indokokat, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Eb a társadalom számára kiemelten jelentős esemény, az UEFA, az Eb közvetítési jogainak eredeti birtokosa, abban a helyzetben van, hogy értékelheti, hogy vannak‑e olyan elemek, amelyek alkalmasak ezen értékelés vitatására, vagy annak bizonyítására, hogy e verseny mérkőzései összességének az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére történő felvétele esetlegesen aránytalan, vagy a közösségi joggal másképpen összeegyeztethetetlen.

71      A versenyjogot illetően a Bizottság a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy a műsorszolgáltatók csoportokba sorolása tekintetében felállított kritériumok objektívek, és az Egyesült Királyság intézkedései lehetővé teszik, hogy az események közvetítési jogának megszerzéséért tényleges, illetve potenciális verseny alakuljon ki. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy a jegyzék nem tartalmaz olyan aránytalanul sok eseményt, hogy ez torzítaná a versenyt az ingyenes és a térítéses televíziós műsorszolgáltatás downstream piacain.

72      Meg kell állapítani, hogy e preambulumbekezdésben a Bizottság megjelölte azokat az indokokat, amelyek alapján úgy véli, hogy az Egyesült Királyság intézkedései nem sértik az EK 86. cikket. Ugyanezen preambulumbekezdésből az következik továbbá, hogy a Bizottság álláspontját a szóban forgó események közvetítési jogai megszerzésének, valamint az ingyenes és a térítéses televíziós műsorszolgáltatás downstream piacai tekintetében fejti ki. Meg kell tehát állapítani, hogy a megtámadott határozat tárgya nem a vállalkozások magatartása jogszerűségének vizsgálata az EK 81. cikkre és az EK 82. cikkekre tekintettel, és – adott esetben – intézkedések elfogadása a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1.,  1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet 205. o.) alapján, hanem az állami intézkedéseknek az EK 86. cikkel való összeegyeztethetőségének értékelése. E körülményre figyelemmel teljesül a Bizottságot az EK 253. cikk értelmében terhelő indokolási kötelezettség, amennyiben ezen intézmény egyértelműen kifejti azokat az indokokat, amelyek alapján úgy ítéli meg, hogy a nemzeti szabályozás nem korlátozza a Szerződés releváns rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen módon a versenyt azon vállalkozásokat illetően, amelyek különleges vagy kizárólagos jogokat szereztek.

73      Mivel ezen indokok szerepelnek a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdésében, az UEFA megértheti a Bizottság érvelését, és vitathatja annak megalapozottságát a Törvényszék előtt, így ez utóbbi gyakorolhatja e tekintetben felülvizsgálati hatáskörét.

74      Az UEFA azon érvelését illetően, miszerint a Bizottság nem indokolta jogilag elégséges módon a megtámadott határozatot, mivel nem vette figyelembe a 2000. évet követő adatokat a miniszter azon értékelésének pontossága tekintetében, amely ahhoz vezetett, hogy az Eb felkerült az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére, meg kell állapítani, hogy ez nem a megtámadott határozat indokolására, hanem az indokok megalapozottságára vonatkozik. Ugyanis, mivel a Bizottság a megtámadott határozat (5), (6) és (18) preambulumbekezdésében kifejtett azokat az indokokat, amelyek alapján úgy ítélte meg, hogy az Eb érvényesen felkerülhetett a szóban forgó jegyzékre, az a tény, hogy nem vette figyelembe az intézmény e tekintetben tett értékelése érvénytelenítésére alkalmas elemeket, amennyiben ez megállapítást nyer, az a megtámadott határozatot érvényességében és érdemben is érintheti. Ezen érvelést tehát a harmadik jogalap keretében kell megvizsgálni.

75      Azon érvelést illetően, miszerint a Bizottságnak különösen azt a választását kellett volna indokolnia, hogy más megközelítést alkalmaz, mint amelyet azon tagállamokkal szemben fogadott el, amelyek csak az Eb bizonyos mérkőzéseit vették fel jegyzékükbe, meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Bizottságnak egyáltalán nem volt ilyen kötelezettsége.

76      E tekintetben, mivel a 89/552 irányelv 3a. cikke nem hangolja össze azokat az egyedi eseményeket, amelyeket a tagállamok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősíthetnek (lásd a fenti 51. és 52. pontot), az Eb mérkőzéseinek a jegyzékre kerülésére vonatkozó többféle megközelítés is összeegyeztethető lehet a szóban forgó rendelkezéssel.

77      E körülményekre figyelemmel, amennyiben az Eb egészének a nemzeti jegyzékre történő kerülése összeegyeztethető a közösségi joggal, semmi nem akadályozza, hogy e verseny egyes mérkőzéseinek a jegyzékre való kerülése is összeegyeztethető legyen. Következésképpen az a tény, hogy a Bizottság határozataiban különféle megközelítéseket nyilvánított a közösségi joggal összeegyeztethetőnek, mint ilyen, semmiféle ellentmondást nem mutat, és semmiféle különös indokolást nem igényel, a felperes állításával ellentétben.

78      Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.

 A 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapuló első jogalapról

–       A felek érvei

79      Az UEFA arra emlékeztet, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy világos és átlátható módon a szükséges és hatékony időhatáron belül jegyzéket készítsenek azokról az eseményekről, amelyeket a társadalom számára kiemelkedő jelentőségűnek tartanak. E tekintetben a megtámadott határozat (4) preambulumbekezdésében csak arra szorítkozik, hogy megállapítsa, hogy e feltétel teljesült, és az Egyesült Királyságban széles körű konzultációra került sor.

80      Márpedig ez a konzultáció nem volt teljes, mivel a miniszter nem vette kellőképpen figyelembe az UEFA által ennek keretében tett megállapításokat. Ráadásul a miniszter nem vette figyelembe az Advisory Group on listed events véleményét (lásd a fenti 8. pontot), amely azt javasolta, hogy a jegyzék „B csoportjába” kerüljenek azok a mérkőzések, amelyeken nem szerepelnek az Egyesült Királyság nemzeti csapatai, és az Office of Fair Trading (OFT, az Egyesült Királyság versenyhatósága) véleményét sem, amelyben azt javasolták, hogy a mérkőzéseknek a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvételére csak akkor kerüljön sor, ha ezt „megkerülhetetlen közérdeklődés” követeli meg. Ugyanakkor a miniszter nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek alapján figyelmen kívül hagyta e véleményeket, és azt sem részletezte, hogy miért minősül az Eb valamennyi mérkőzése kiemelten jelentősnek az Egyesült Királyság társadalma számára.

81      Továbbá semmiféle konzultációra nem került sor a televíziós műsorszolgáltatóknak a Broadcasting Act 1996 98. cikkében (lásd a fenti 9. pontot) megállapított kategóriákba történő sorolására vonatkozó kritériumokat illetően, amely kritériumok súlyosabbá teszik a versenynek az Egyesült Királyság szabályozása által megvalósított korlátozását, és amelyek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a jegyzékben szereplő események televíziós közvetítése kizárólagos jogainak megszerzését a nem e tagállamban letelepedett műsorszolgáltatók számára. A műsorszolgáltatók kategóriákba történő sorolása tehát valamely eseménynek a jegyzékre történő felvételéből eredő következmények terjedelmét érinti.

82      Az UEFA kiemeli, hogy az Egyesült Királyság 1998 óta nem módosította a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékét, ugyanakkor a piac jelentősen változott ezen időpont óta. Az 1997‑ben, illetve 1998‑ban tartott konzultáció tehát nem minősíthető megfelelőnek a Bizottság határozatának 2007 októberében történő elfogadása tekintetében.

83      A Broadcasting Act 1996 nem teljesíti a 89/552 irányelv 3a. cikkében rögzített követelményeket, mivel nem kötelezi a minisztert annak vizsgálatára, hogy a késleltetett közvetítés elegendő‑e a valamely kiemelten jelentős eseményhez való televíziós hozzáférés közérdekének védelmére. Továbbá az az eljárás, amelynek során kiválasztásra kerül a jegyzék azon csoportja, amelyhez az egyes események tartoznak, nem nem egyértelmű, és nem is átlátható. E körülményekre figyelemmel a megtámadott határozat (21) preambulumbekezdésében szereplő azon nyilatkozat, miszerint az Egyesült Királyság intézkedéseinek arányosságát megerősíti az a tény, hogy a felsorolt események egy része tekintetében csak utólagos közvetítést írnak elő, nem fejti ki, hogy miért ésszerű és arányos az Eb valamennyi mérkőzését a jegyzék „A csoportjába” felvenni.

84      Az UEFA arra hivatkozik, hogy az Egyesült Királyság intézkedései korlátozzák az 1996. október 1‑jétől kezdődően megszerzett kizárólagos jogokat, míg e tagállam az Eb‑t csak 1998. június 25‑én vette fel a jegyzékbe. Márpedig a Bizottság nem vizsgálta meg az Eb‑re vonatkozó jogok visszaható hatályú korlátozását, még akkor sem, ha ez nem összeegyeztethető sem az Egyesült Királyság szabályozásával, sem pedig a 89/552 irányelv 3a. cikkének (3) bekezdésével.

85      Végül az UEFA hangsúlyozza, hogy kifogásai a megtámadott határozat érvényességét vitatják, mivel a Bizottság nem állapította meg, hogy a nemzeti szinten folytatott eljárás nem volt sem egyértelmű, sem pedig átlátható, anélkül hogy az a tény, hogy az Egyesült Királyság intézkedéseit nem vitatta a nemzeti bíróságok előtt, megfosztaná őt az e jogalapra történő hivatkozás lehetőségétől.

86       A beavatkozó felek által támogatott Bizottság e jogalap megalapozottságát vitatja.

–       A Törvényszék álláspontja

87       Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése nem sorolja fel azokat a sajátos elemeket, amelyeknek a nemzeti szinten a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékének összeállítása céljából indított eljárásokat kell jellemezniük. E rendelkezés mérlegelési mozgásteret biztosít a tagállamok számára a szóban forgó eljárások megszervezése tekintetében ezek szakaszait, az érintett személyekkel történő esetleges konzultációt, illetve a közigazgatási hatáskörök odaítélését illetően, előírva, hogy ezeket az eljárásokat összességében az egyértelműség és az átláthatóság kell, hogy jellemezze.

88       A Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlása kényszerítő közérdekű indokokkal igazolt nemzeti intézkedések útján történő igazolt korlátozásának ugyanis alkalmasnak kell lennie az általa követett célkitűzés megvalósításának biztosítására, és arra, hogy ne lépje túl az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket (lásd a fenti 46. pontot).

89      Ily módon, még ha az olyan nemzeti szabályozások célja, mint a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdésében szereplők, a szólásszabadság védelme (lásd a fenti 47–49. pontot), az e politika megvalósítását szolgáló intézkedésekből következő előírásoknak mindenképpen arányosaknak kell lenniük az említett célhoz képest, és azok alkalmazásának módszerei nem járhatnak hátrányos megkülönböztetéssel a más tagállamokból származók számára (lásd ebben az értelemben a C‑379/87. sz. Groener‑ügyben 1989. november 28‑án hozott ítélet [EBHT 1989., 3967. o.] 19. pontját és a C‑112/00. sz. Schmidberger‑ügyben 2003. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 2003., I‑5659. o.] 82. pontját).

90      E körülményekre figyelemmel a tagállamok által a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékének elfogadása céljából lefolytatott eljárásoknak egyértelműnek és átláthatónak lenniük, abban az értelemben, hogy olyan, az érintett személyek által előzetesen ismert objektív kritériumokon kell alapulniuk, hogy el lehessen kerülni azt, hogy a tagállamok önkényes módon gyakorolják mérlegelési jogkörüket a jegyzékeikre kerülő egyedi eseményekre vonatkozó döntésük során (lásd ebben az értelemben a fenti 45. pontban hivatkozott United Pan‑Europe Communications Belgium és társai ügyben hozott ítélet 46. pontját). Amennyiben ugyanis valamely eseménynek a jegyzékbe történő felvétele a 89/552 irányelv 3a. cikke értelmében megköveteli, hogy az a társadalom számára kiemelten jelentős legyen, akkor az azon sajátos kritériumok előzetes meghatározása, amelyek tekintetében e jelentőség értékelésre kerül, lényegi elemnek minősül annak vonatkozásában, hogy a nemzeti döntéseket átlátható módon azon mérlegelési mozgástéren belül fogadják el, amellyel a tagállamok e tekintetben rendelkeznek (lásd az alábbi 119. pontot).

91      Az eljárás egyértelműségének és átláthatóságának követelményéből az is következik, hogy a vonatkozó rendelkezések megjelölik az események jegyzékének összeállítására hatáskörrel rendelkező szervet, valamint azokat a feltételeket, amelyek mellett az érdekelt személyek benyújthatják észrevételeiket.

92      Ezzel szemben az olyan elemek puszta léte, amelyek valamely nemzeti hatóságnak egy meghatározott esemény társadalom számára való jelentőségére vonatkozó értékelése érvényességét kérdőjelezik meg, nem a lefolytatott eljárásnak egyértelműségét és átláthatóságát érintik, hanem ezen értékelés megalapozottságát. Ugyanez a helyzet, ha ezeket az elemeket a hatáskörrel rendelkező hatóságok alá tartozó konzultációs szervek és szolkiemelt tok, illetve az eljárásban részt vevő, érdekelt személyek által adott vélemények vagy észrevételek alkotják.

93      Következésképpen az UEFA‑nak az Advisory Group on listed events, az Office of Fair Trading ajánlásai és saját észrevételei figyelmen kívül hagyására alapított érvelése nem alkalmas arra, hogy vitathatóvá tegye a Bizottságnak a miniszter által az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzéke elfogadása céljából lefolytatott eljárás egyértelműségére vagy átláthatóságára vonatkozó értékelését (lásd a fenti 6–8. pontot).

94      Továbbá a 89/552 irányelv 3a. cikkében előírt egyértelműség és átláthatóság követelményének nem tárgya, és az nem is jár azzal a hatással, hogy arra kényszerítse a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságot, hogy kifejtse azokat az indokokat, amelyek miatt nem követte a konzultációs eljárás során benyújtott véleményeket vagy észrevételeket. Az UEFA azon alapuló érvelése, hogy sem a miniszter, sem pedig a Bizottság nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek miatt az Advisory Group on listed events véleményét figyelmen kívül hagyta, nem alkalmas tehát annak megállapítására, hogy a megtámadott határozat hibás az Egyesült Királyságban lefolytatott eljárás egyértelművé és átláthatóvá történő minősítése vonatkozásában.

95      Ez az értékelés még inkább érvényes az Eb tekintetében, amely említésre kerül a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésében, és amely ésszerűen egységes eseménynek tekinthető, mintsem „kiemelt mérkőzésekre” és „nem kiemelt mérkőzésekre” osztott egyedi eseményekből és a vonatkozó nemzeti csapatok részvételével zajló mérkőzésekből álló összeállításnak (lásd az alábbi 103. pontot).

96      E körülményekre figyelemmel, ha valamely érdekelt személy úgy ítéli meg, hogy a konzultációs eljárás során benyújtott vélemények vagy észrevételek a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a szóban forgó esemény társadalom számára való jelentőségére vonatkozó végső értékelését érvénytelenné tévő elemeket tartalmaz, először is vitathatja ezen értékelést a nemzeti bíróságok előtt, másodszor vitathatja a Törvényszék előtt az ezen értékelést jóváhagyó esetleges bizottsági határozat megalapozottságát, mint ahogyan azt egyébként az UEFA tette a harmadik jogalap keretében.

97      Egyébiránt, még ha megállapításra kerül is a műsorszolgáltatók kategóriákba történő sorolásának kritériumaira vonatkozó konzultáció hiánya, ez nem teszi vitathatóvá a Bizottságnak a miniszter által az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékének elfogadása céljából lefolytatott eljárás egyértelműségére vagy átláthatóságára vonatkozó értékelését A 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis az egyértelműség és az átláthatóság kötelezettsége a szóban forgó jegyzék összeállításának eljárására, és nem azon eljárásra vonatkozik, amely szerint az információhoz való jog biztosítására irányuló jogi háttér összessége végrehajtásra került. A Bizottság e rendelkezés második bekezdésében egyébként értékelte e jogi keretnek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét.

98      Annak a kérdése, hogy a Bizottság érvényesen támaszkodhatott‑e az 1998. évet megelőzően folytatott konzultációból következő elemekre a megtámadott határozat 2007‑ben történő elfogadása tekintetében, nem a nemzeti szinten lefolytatott eljárás egyértelműségét, sem pedig annak átláthatóságát, hanem a Bizottságnak az Eb‑nek az Egyesült Királyság jegyzékébe történő felvételére vonatkozó értékelésének megalapozottságát érinti, amely kérdés vizsgálatára a harmadik jogalap keretében kerül sor.

99      Hasonlóképpen, az UEFA azon alapuló érvelése, hogy a Broadcasting Act 1996 nem kötelezi a minisztert annak haladéktalan vizsgálatára, hogy a közérdek kellőképpen biztosítható‑e az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események valamely szabad hozzáférésű csatornán történő utólagos közvetítése által, nem fogadható el. E tekintetben meg kell állapítani, hogy ez az érvelés a 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdése utolsó mondatának téves olvasatán alapul. A szóban forgó rendelkezés e része ugyanis nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy megvizsgálják, hogy a közönség egy jelentős részének valamely, a társadalom számára kiemelten jelentős eseményhez való televíziós hozzáférése célkitűzése megfelelően biztosítható‑e abban az esetben, ha ezt egy fizetős csatorna élőben közvetíti, egy ingyenes pedig utólagosan. Ez a mondat lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy előírják, hogy valamely, a társadalom számára kiemelten jelentős esemény televíziós közvetítés tárgyát kell, hogy képezze, amely lehetőséget az Egyesült Királyság nem használt ki. A szóban forgó nemzeti szabályozás ugyanis nem ír elő a műsorszolgáltatók számára közvetítési kötelezettségeket, amint egyébként azt a Code on sports and other listed and designated events 9. cikke is kiemeli.

100    Ezzel összefüggésben, a 89/552 3a. cikkének (1) bekezdése nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy eltérő eljárásokat írjanak elő minden egyes olyan kategória megállapítása tekintetében, amelyekbe hasznosnak ítélték besorolni a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeket. Ez a rendelkezés ugyanis azt követeli meg, hogy a jegyzékben szereplő események ténylegesen kiemelten jelentősek legyenek a társadalom számára, anélkül hogy e rendelkezés befolyásolná a tagállam értékelését ezen események több kategóriába történő sorolása tekintetében. Következésképpen az, hogy csak egy eljárás létezik a szóban forgó jegyzék egészének összeállításához, nem teszi érvénytelenné a Bizottságnak az Egyesült Királyság e tekintetben lefolytatott eljárásának egyértelműségére és átláthatóságára vonatkozó értékelését. Az UEFA kifogását tehát el kell utasítani.

101    A Bizottság következésképpen nem volt köteles a megtámadott határozatban különösen kifejteni azokat az indokokat, amelyek alapján releváns volt az Eb mérkőzéseit az Egyesült Királyság jegyzékének „A csoportjába” sorolni, tehát az UEFA erre vonatkozó érvelését is el kell utasítani.

102    Az azon alapuló érvelést illetően, hogy a miniszter nem fejtette ki azokat az indokokat, amelyek alapján az Eb valamennyi mérkőzését a társadalom számára kiemelten jelentősnek kell minősíteni, először is arra kell emlékeztetni, hogy az Eb említésre kerül a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésében mint a társadalom számára kiemelten jelentős események egyik példája. Másodsorban, harmadik jogalapja keretében az UEFA arra hivatkozik, hogy csak az úgynevezett „kiemelt mérkőzések”, mint például a kezdő és a döntő mérkőzés, valamint az Egyesült Királyság egyik nemzeti csapatának részvételével zajló mérkőzések valóban kiemelten jelentősek a társadalom számára.

103    Márpedig, harmadsorban, jóllehet a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése nem foglal állást azon kérdés tekintetében, hogy az Eb mérkőzéseinek összessége vagy egy része vehető‑e fel a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékébe, egyetlen érvényes megfontolás sem enged arra következtetni, hogy főszabály szerint kizárólag a kiemelt mérkőzéseket és az Egyesült Királyság nemzeti csapatainak részvételével zajló mérkőzéseket lehet ilyennek minősíteni e tagállam társadalma tekintetében, és e tényből következően csak ezek szerepelhetnek az ilyen jegyzékben. Az Eb ugyanis olyan verseny, amely ésszerűen inkább egységes eseménynek tekinthető, mintsem „kiemelt mérkőzésekre” és „nem kiemelt mérkőzésekre”, valamint a vonatkozó nemzeti csapat részvételével zajló mérkőzésekre osztott eseményekből álló összeállításnak. E tekintetben közismert, hogy az Eb keretében a „nem kiemelt mérkőzések” eredményei határozzák meg a csapatok sorsát, tehát ezektől függ az, hogy a vonatkozó nemzeti csapatok részt vehetnek‑e a „kiemelt mérkőzéseken”. Ily módon a „nem kiemelt mérkőzések” határozzák meg a vonatkozó nemzeti csapat ellenfeleit a verseny további fordulóiban. Továbbá, a „nem kiemelt mérkőzések” eredményei azt is meghatározhatják, hogy e nemzeti csapat részt vehet‑e, vagy sem, a verseny további fordulójában.

104    E sajátos körülményekre tekintettel, amelyek lehetővé teszik, hogy az Eb‑t egységes eseménynek lehessen tekinteni, a miniszternek nem kellett részletesebben indokolnia e verseny egyes mérkőzéseire, azaz a „nem kiemelt mérkőzésekre” is vonatkozó értékelését, különösen azért, mert releváns statisztikai adatok nem támasztják alá azt, hogy e mérkőzések rendszeresen elhanyagolható számú nézőt vonzanak (lásd az alábbi 126–135. pontot).

105    Továbbá az Egyesült Királyság szabályozásának feltételezetten visszaható hatályú szabályozása nem érinti az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzéke összeállítása céljából lefolytatott eljárásnak sem az egyértelműségét, sem pedig az átláthatóságát. Amennyiben az UEFA ezen érveléssel a 89/552 irányelv 3a. cikke (3) bekezdésének megsértésére akar hivatkozni, elegendő annak megállapítása, hogy e rendelkezés a kölcsönös elismerés mechanizmusának keretében a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékét elfogadó tagállamtól eltérő tagállamok kötelezettségeit határozza meg. Következésképpen,a 97/36 irányelv közzétételét követően megvásárolt jogokra történő hivatkozás arra a szabályozásra vonatkozik, amelyet a tagállamoknak el kell fogadniuk ahhoz, hogy tiszteletben tartsák kölcsönös elismerési kötelezettségeiket, nem pedig a jegyzéket elfogadó tagállam, az adott esetben az Egyesült Királyság cselekményére

106    Az UEFA érvelése tehát nem támasztja alá, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor megállapította, hogy a fenti 7. és 8. pontban hivatkozott eljárás egyértelmű és átlátható volt.

107    Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

 A 89/552 irányelv 3a. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapuló harmadik jogalapról

–       A felek érvei

108    Az UEFA arra hivatkozik, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (5) preambulumbekezdésében hivatkozott egyik kritérium (lásd a fenti 17. pontot) sem teljesül az Eb mérkőzéseinek összessége tekintetében.

109    Az első kritériumot illetően az UEFA azt állítja, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozat (6) preambulumbekezdésében kifejtett értékelése, miszerint az Eb az Egyesült Királyságban széles körben különös visszhangot kelt, mivel általában különösen közkedvelt, nem pedig csupán a sportesemények szokásos közönségének körében kedvelik, nyilvánvaló értékelési hibában szenved. Ez a hiba arra vonatkozik, hogy az Eb a maga egészében az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős eseménynek minősül, mivel a Bizottság állításával ellentétben az Eb nem felel meg a megtámadott határozat (5) preambulumbekezdésében szereplő első kritériumnak.

110    Az Egyesült Királyságra vonatkozó két vizsgálatból, amelyekre az UEFA adott megbízást egy szakintézménynek, ugyanis az következik, hogy azon személyek közül, akik „szokásosan nem érdeklődnek” vagy „egyáltalán nem érdeklődnek” a labdarúgás iránt, csak egy csekély százalék az, amely érdeklődik az Eb azon mérkőzései iránt, amelyek nem az Egyesült Királyság valamely nemzeti csapatának részvételével zajlanak. Ily módon a labdarúgás iránt „szokásosan nem érdeklődők” 20%‑a bizonyos érdeklődést mutat az ilyen mérkőzések iránt azon 1%‑kal szemben, akik kifejezett érdeklődést mutatnak, és a 45%‑kal szemben, akik az Eb azon mérkőzései iránt érdeklődnek, amelyek az Egyesült Királyság egyik nemzeti csapatának részvételével zajlanak. Továbbá azok közül, akik alkalmanként nézik a labdarúgó‑mérkőzések közvetítéseit, csak 33% érdeklődik az Egyesült Királyság valamelyik nemzeti csapatának részvétele nélkül zajló mérkőzések iránt, azon 56%‑kal szemben, akik ellenkező esetben mutatnak érdeklődést, míg azok közül, akik soha nem nézik a televízióban a labdarúgó mérkőzéseket, csak 4% érdeklődik azon mérkőzések iránt, amelyeken az Egyesült Királyság egyik nemzeti csapata sem vesz részt.

111    Ezen eredményeket az Egyesült Királyságra vonatkozó nézettségi adatok is megerősítik, amelyek szerint a 2004‑es Eb‑nek azon mérkőzései, amelyeken az Egyesült Királyság egyetlen nemzeti csapata sem vett részt, megrendezésük időpontjában a televíziót nézőknek csak 32%‑át vonzották, szemben a televíziónézők átlagosan 67%‑ával, akiket az e tagállam valamelyik nemzeti csapatának részvételével zajló mérkőzések vonzottak. A 2000‑es és a 2008‑as Eb‑re vonatkozó adatok hasonló képet mutatnak, az 1996‑os Eb‑t illetően az Egyesült Királyság valamelyik nemzeti csapatának részvétele nélkül zajló középmérkőzések átlagosan az e tagállam valamely nemzeti csapatának mérkőzéseit néző televíziónézők felét vonzották. Ezek az adatok bizonyítják, hogy az Eb‑nek az Egyesült Királyság valamelyik nemzeti csapat részvétele nélkül zajló mérkőzései nem keltenek különös visszhangot e tagállam társadalmában, úgyhogy téves lenne azt a következtetést levonni, hogy azok a televíziónézők, akik általában nem érdeklődnek a labdarúgás iránt, e mérkőzések iránt érdeklődnek, és e mérkőzések az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentősek.

112    Az UEFA arra hivatkozik, hogy a 2004‑es Eb két mérkőzését és a 2008‑as Eb két mérkőzését az Office of Communications engedélyezését követően az Egyesült Királyság által megállapított kategóriák (lásd a fenti 9. pontot) közül a másodikba tartozó televíziós csatornák közvetítették, és azok 4000–739 000 nézőt vonzottak. Márpedig az UEFA szerint, ha ezek a mérkőzések valóban kiemelten jelentősek voltak az Egyesült Királyság számára, a BBC‑nek és az ITV‑nek nem kellett volna engedélyt kérnie ezeknek másodlagos csatornáin történő közvetítéséhez, és e mérkőzések nem eredményeztek volna ilyen alacsony nézettségi számokat. Az UEFA azt állítja továbbá, hogy az e mérkőzéseket közvetítő csatornák az Egyesült Királyság közönségének jelentős részét lefedik (31,6 millió 2004‑ben és 50,4 millió 2008‑ban), úgyhogy a szóban forgó nézettségi számokat nem lehet az alacsony lefedettségi mutatónak tulajdonítani.

113    E kritériumok közül a negyediket illetően, amelyet a Bizottság a megtámadott határozat (18) bekezdésében az Eb‑vel kapcsolatban megállapított, az UEFA arra hivatkozik, hogy ez alkalmatlan valamely eseménynek a társadalom számára való jelentőségének mérésére. A térítéses televíziós szolgáltatás elterjedését megelőzően e kritérium valamennyi sportesemény televíziós közvetítése tekintetében teljesült.

114    Továbbá az Eb‑nek az Egyesült Királyság nemzeti csapatai nélkül zajló mérkőzései e tagállamban rendszeresen lényegesen kevesebb nézőt vonzanak, mint az ilyen csapat részvételével zajló mérkőzések, úgyhogy a „kiemelt mérkőzéseken” kívül csak az e csapatok részvételével zajló mérkőzések minősülnek az Egyesült Királyság társadalma egésze számára valóban kiemelten jelentősnek. Ezt a körülményt a Bizottságnak a hírközlés ágazatában folyó versenyre vonatkozó egyik határozata is elismerte. Nem meglepő tehát, hogy az Eb azon mérkőzései, amelyeken nem szerepelt nemzeti csapat, nem érték el a 2007‑es évben a 10 legnépszerűbb sportesemény közül a legutolsó nézettségét, sem pedig 2006 és 2007 legnépszerűbb 100 televíziós közvetítése közül az utolsó nézettségét.

115    A nemzeti csapat iránti elsődleges érdeklődés jellemzi más tagállamok, mint például Németország, Spanyolország, Olaszország és Hollandia televíziónézőinek szokásait is, míg az Egyesült Királyságra vonatkozó adatok e tekintetben még hangsúlyosabb tendenciát mutatnak, még az egyéb sportágakat illetően is. Márpedig a Belga Királyság és az Egyesült Királyság kivételével szinte valamennyi, a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékét összeállító tagállam az Eb mérkőzéseit illetően csak a „kiemelt mérkőzéseket” és a nemzeti csapatok részételével zajló mérkőzéseket vette fel a jegyzékbe. Az Egyesült Királyság megközelítését ugyanakkor semmiféle objektív eltérés nem igazolja, amit a Bizottság megállapíthatott volna, ha megvizsgálja a kérdést.

116    Következésképpen, mivel arra a következtetésre jutott, hogy az Eb a maga összességében az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős eseménynek minősül, a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el. Ez a hiba az UEFA‑val szembeni tényleges hátrányos megkülönböztetésben is megjelenik az Eb televíziós közvetítési jogainak az Egyesült Királyságnak történő átengedése keretében. Ily módon a Bizottság nem vizsgálta meg kellőképpen a nemzeti jognak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét, megsértve így a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettségét.

117    Az UEFA azt állítja továbbá, hogy ha a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdését úgy kell értelmezni, hogy ebből az következik, hogy az Eb a maga egészében a társadalom számára kiemelten jelentős esemény, akkor ez az EK 241. cikk alapján elismerendő jogellenességnek minősül.

118    A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja e jogalap megalapozottságát, és hangsúlyozza, hogy az UEFA nem tudott érvényesen egy kifogást sem felhozni az EK 241. cikk jogcímén a 97/36 irányelvvel szemben. A Bizottság továbbá megerősíti, hogy az Eb a maga összességében teljesíti a megtámadott határozat (5) preambulumbekezdésében hivatkozott első és negyedik kritériumot, amint az egyébként ennek (6) és (18) preambulumbekezdéséből is következik.

–       A Törvényszék álláspontja

119    Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikke, annak elrendelésével, hogy a tagállamok feladata a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése szerinti, a társadalom számára kiemelten jelentős események meghatározása, e tekintetben a tagállamok széles mérlegelési mozgásterét ismeri el.

120    Másodsorban azon tény ellenére, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikke nem hangolja össze azokat az egyedi eseményeket, amelyeket a tagállamok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősíthetnek (lásd a fenti 51. és 52. pontot), az Eb‑nek a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdésében történő megemlítéséből az következik, hogy a Bizottság nem minősítheti a közösségi joggal ellentétesnek e verseny mérkőzéseinek egy eseményeket tartalmazó jegyzékbe történő felvételét azon okból, hogy az érintett tagállam nem közölte vele azokat az egyedi indokokat, amelyek igazolják a társadalom számára kiemelten jelentős esemény jellegüket (lásd a fenti 53. pontot). Mindenesetre a Bizottság azon megállapítása, miszerint az Eb egészének felvétele a valamely tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére azon okból összeegyeztethető a közösségi joggal, hogy e verseny – jellemzői okán – érvényesen tekinthető egységes eseménynek, vitatható azon sajátos elemek alapján, amelyek azt bizonyítják, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” nem bírnak ilyen jelentőséggel e tagállam társadalma számára.

121    Amint ugyanis az a fenti 51. és 52. pontban is megállapításra került, sem a 97/36 irányelv (18) preambulumbekezdése, sem pedig a 89/552 irányelv 3a. cikke nem érinti azt a kérdést, hogy az Eb a maga egészében szerepelhet‑e érvényesen a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékén, függetlenül a mérkőzései, és különösen a „nem kiemelt mérkőzések” iránt az érintett tagállamban megmutatkozó érdeklődéstől.

122    Következésképpen azon vitáknak, amelyek a 97/36 irányelv jogszerűségére vonatkoznak abban a tekintetben, hogy az Eb‑t inkább a maga egészében kell‑e a társadalom számára kiemelten jelentős események minősíteni, mintsem kizárólag a „kiemelt mérkőzéseket” (lásd a fenti 117. pontot), nincs tárgyuk, mivel az irányelv (18) preambulumbekezdése nem érinti e kérdést. Ily módon nem kell arról a kérdésről határozni, hogy az UEFA érvényesen terjeszthetette‑e elő az EK 241. cikk szerinti kifogását e tekintetben válaszbeadványában.

123    Továbbá, amint az a fenti 103. pontban is megállapításra került, az Eb ésszerűen inkább egységes eseménynek tekinthető, mintsem az érdeklődés különböző szintjeire számott tartó eseményekből álló összeállításnak, tehát a miniszter megközelítése nem önkényes, hanem a mérlegelési mozgásterén belül marad.

124    A „nem kiemelt mérkőzések” jelentősége egyébiránt abból a puszta tényből is következik, hogy ezek e verseny részét alkotják, mint ahogy más sportágak esetében is megnő a szokásosan csekély érdeklődés, ha az olimpiai játékok keretében folynak..

125    Ebből következik, hogy – nem cáfolva azt az álláspontot, miszerint az Eb‑nek az Egyesült Királyság társadalma számára való jelentőségére vonatkozó értékelés tekintetében nem kell különbséget tenni egyrész a „kiemelt mérkőzések” és az e tagállam valamely nemzeti csapata részvételével zajló mérkőzések, valamint másrészt a „nem kiemelt mérkőzések” között, hanem e versenyt a maga egészében kell tekinteni, és nem önálló események sorozatának (a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdése; lásd a fenti 17. pontot) – a Bizottság semmiféle hibát nem követett el.

126    Végül az UEFA által végeztetett vizsgálatok eredményei nem cáfolják, hanem megerősítik ezt a következtetést, ily módon az általa e következtetéssel szemben a jelen jogalap keretében hivatkozott érvelések nincsenek hatással a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő értékelésekre.

127    Először is meg kell állapítani ugyanis, hogy a „nem kiemelt mérkőzéseknek” a társadalom számára kiemelten jelentős események nemzeti jegyzékébe történő felvétele nem követeli meg, hogy e mérkőzések annyi nézőt vonzzanak, mint a „kiemelt mérkőzések” és a vonatkozó nemzeti csapat részvételével zajló mérkőzések, és azt sem, hogy ezek a labdarúgást nem kedvelők körében ugyanolyan fokú érdeklődést keltsenek, mint amilyet a „kiemelt mérkőzések” vagy a vonatkozó nemzeti csapat részvételével zajló mérkőzések.

128    Másodsorban, az UEFA állításával szemben, az a tény, hogy az Egyesült Királyságnak a labdarúgás iránt szokásosan nem érdeklődő lakossága 21%‑a érdeklődik az Eb azon mérkőzései iránt, amelyeken az Egyesült Királyság egyik nemzeti csapata sem vesz részt, azon 45%‑kal szemben, amely azt állítja, hogy érdeklődik az ilyen csapat részvételével zajló mérkőzések iránt (lásd a fenti 110. pontot), azt bizonyítja, hogy a mérkőzések e kategóriái közül az első a labdarúgást nem kedvelők körében jóval nagyobb érdeklődést kelt, mint ugyanezen csoport körében azok a mérkőzések, amelyek nem valamely nagyobb nemzetközi labdarúgótorna részét képezik, és nem az Egyesült Királyság valamelyik nemzeti csapatának részvételével zajlanak. Ugyanez a helyzet az Egyesült Királyság azon lakosságának 7%‑a esetében, akik egyáltalán nem kedvelik a labdarúgást, és mégis azt állítják, hogy érdeklődnek az Eb azon mérkőzései iránt, amelyeken az Egyesült Királyság egyik nemzeti csapata sem vesz részt, szemben az ugyanezen csoportba tartozó 17%‑kal, akik azt állítják, hogy érdeklődnek az ilyen csapatok mérkőzései iránt. Ugyanis, ellentétben azzal, ami bizonyítást nyert az Eb „nem kiemelt mérkőzései” esetében, azok a személyek, akik a szóban forgó vizsgálat feltételezése szerint szokásosan vagy egyáltalán nem érdeklődnek a labdarúgás iránt, per definitionem érdektelenek a nemzeti csapatok szintjén azon mérkőzésekkel szemben, amelyek nem valamely nagy nemzetközi labdarúgótorna részét alkotják, és amelyeken ráadásul az Egyesült Királyság egyik nemzeti csapata sem vesz részt.

129    E megállapításokat az a tény is alátámasztja, hogy – ugyanezen vizsgálat szerint – Egyesült Királyság azon lakosságának, amely alkalmilag nézi a labdarúgást a televízióban, 33%‑a érdeklődik az Eb azon mérkőzései iránt, amelyeken e tagállam egyik nemzeti csapata sem szerepel, azon 56%‑kal szemben, akik az ilyen csapat részvételével zajló mérkőzések iránt érdeklődnek. E százalékos arányok 36, illetve 55%‑ra emelkednek a minta bővítésével – azokat is beleértve, akik soha nem nézik a labdarúgást a televízióban –, és azt bizonyítják, hogy a Bizottság azon megállapítása, miszerint az Eb mérkőzéseinek összessége széles körben különös visszhangot kelt, nem szenved semmiféle hibában.

130    Az UEFA által hivatkozott, a 2004‑es Eb‑re vonatkozó nézettségi adatokat illetően meg kell állapítani, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” a televíziónézők összességének 25,5–44,2%‑át vonzották, legfeljebb 8,8 millió nézővel, míg az angol nemzeti csapat mérkőzéseire vonatkozó megfelelő százalékos arányok 65,9% és 72,5% között mozognak, legfeljebb 20,7 millió nézővel.

131    Hasonló képet mutat a 2000‑es Eb is, mivel a „nem kiemelt mérkőzések” az összes televíziónéző 25,7–49,6%‑át vonzották, legfeljebb 9,7 millió nézővel, míg az angol nemzeti csapat mérkőzései az összes televíziónéző 58,5–74,9%‑át vonzották, legfeljebb 16,9 millió nézővel.

132    Az 1996‑os Eb‑re vonatkozó, a nézők számának abszolút értékében kifejezett adatok azt mutatják, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” 2,9–8,5 millió televíziónézőt vonzottak, míg az angol nemzeti csapat mérkőzései 8,7–23,8 millió televíziónézőt vonzottak.

133    Meg kell továbbá állapítani, hogy a 2007‑es Football Association Cup (nemzeti labdarúgó‑kupatorna) 10,1 millió televíziónézőt vonzott.

134    A „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozó nézettségi adatok önmagukban és az angol nemzeti csapat részvételével zajló mérkőzések nézettségi adataival, de a 2007‑es Football Association Cup döntőjének nézettségi adataival összehasonlítva is megerősítik, hogy ezek a mérkőzések Egyesült Királyságban kimagasló nézettségnek örvendenek, ami nem magyarázható másképp, mint azzal, hogy az Eb programjában szerepelnek. Ezen adatok megerősítik tehát a fenti 103. és 124. pontban szereplő értékeléseket, és alátámasztják a megtámadott határozat (18) preambulumbekezdésében kifejtett azon megállapítást, miszerint az Eb mérkőzései, a „nem kiemelt mérkőzéseket” is beleértve, hagyományosan számos nézőt vonzottak. Következésképpen, még azt feltételezve is, – amint azt az UEFA állítja – hogy a Bizottság nem vette figyelembe a 2000. évinél későbbi adatokat, e tény nem alkalmas arra, hogy megcáfolja az általa a régebbi adatok alapján levont következtetéseket.

135    Ezt az elemzést nem cáfolják meg az UEFA által a 2004‑es Eb két mérkőzését és a 2008‑as Eb két mérkőzését illetően hivatkozott, vélhetően különösen alacsony nézettségi mutatók (lásd a fenti 112. pontot). Amint ugyanis azt az UEFA is hangsúlyozza, a szóban forgó mérkőzések közül három ugyanabban az időben zajlott, mint más, az Egyesült Királyság nemzeti csapatainak részvétele nélkül zajló mérkőzés, amelyek 4,6 és 8,8 millió közötti televíziónézőt vonzottak az e tagállam szabályozása által felállított kategóriák közül az elsőbe tartozó ingyenes csatornákon. Ebből következik, hogy ezen érvelés nem bizonyítja, hogy az Egyesült Királyság nemzeti csapatai részvétele nélkül zajló mérkőzések általában nem vonzanak számos televíziónézőt. A negyedik, a Franciaország és Svájc közötti mérkőzést illetően, ez ugyanakkor került megrendezésre, mint az angol nemzeti csapat egyik, 18,2 millió televíziónézőt vonzó mérkőzése, ami bőséges magyarázatot szolgáltat arra, hogy az előbbi mérkőzés miért csak 4000 televíziónézőt vonzott, ráadásul egy olyan internetes csatornán, mint a BBCi.

136    Azon érvelést illetően, miszerint ha a „nem kiemelt mérkőzések” a társadalom számára kiemelten jelentősek voltak, a műsorszolgáltatóknak ezeket fő csatornáikon kellett volna közvetíteniük, ez nem fogadható el. E tekintetben emlékeztetni kell először is arra, hogy e mérkőzések felvételét az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe az a tény igazolja, hogy az Eb érvényesen tekinthető ilyen eseménynek a maga összességében (lásd a fenti 103. pontot), és másodsorban arra, hogy a „nem kiemelt mérkőzések” e jegyzékbe történő felvétele nem követeli meg, hogy e mérkőzések annyi nézőt vonzzanak, mint a „kiemelt mérkőzések” és a vonatkozó nemzeti csapat részvételével zajló mérkőzések (lásd a fenti 127. pontot). Továbbá nem szükségszerű, hogy valamennyi „nem kiemelt mérkőzés” az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentősnek minősüljön a célból, hogy az Eb a maga egészében érvényesen felkerüljön az ilyen események e tagállam által készített jegyzékébe. Éppen ellenkezőleg, elegendő az, hogy a fenti 103. pontban leírt jellemző csak bizonyos „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozzon – amelyeknek sem a száma, sem pedig a résztvevői nem határozhatók meg a jegyzék összeállításakor vagy a közvetítési jogok megszerzésekor –, annak igazolása céljából, hogy nem kell különbséget tenni a „kiemelt mérkőzések” és a „nem kiemelt mérkőzések” között ezeknek a társadalom számára való jelentőségét illetően. Ily módon, az e konkrét mérkőzésekre vonatkozó nézettségi adatok kivételes és megmagyarázható jellegére tekintettel (lásd a fenti 134. és 135. pontot) az a tény, hogy a BBC vagy az ITV nem közvetítették ezeket fő csatornáikon, nem cáfolja meg a fenti 125. pontban tett megállapítást.

137    Továbbá, a fenti 134. pontban szereplő megállapítás nem ellentétes az [EK] 81. cikke szerinti eljárásról szóló, 2000. május 10‑i 2000/400/EK bizottsági határozat (IV/32.150 – Eurovision ügy, HL L 151, 18. o.) (40) preambulumbekezdésében szereplő, az UEFA által hivatkozott megállapítással (lásd fentebb, 114. pont). E preambulumbekezdés értelmében a nemzetközi események általában vonzóbbak egy adott ország közönsége számára, mint a nemzeti események, amennyiben ezeken a nemzeti csapat vagy valamely országos bajnok vesz részt, míg azok a nemzetközi események, amelyeken egyetlen nemzeti csapat vagy országos bajnok sem vesz részt, csak csekély érdeklődést keltenek. Márpedig az esetek nagy többségében az Eb az Egyesült Királyság valamelyik nemzeti csapatának részvételével zajlik. Továbbá, még ha kivételesen nem is ez a helyzet, az Egyesült Királyság valamennyi nemzeti csapata részvételének hiánya az Eb‑n szokásosan csak az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékének összeállítása után, sőt az érintett évre vonatkozó televíziós közvetítés jogainak átengedését követően állapítható meg.

138    Az a tény, hogy az Egyesült Királyság a jegyzékeikbe elsősorban a „kiemelt mérkőzéseket”, illetve a saját nemzeti csapataik részvételével zajló mérkőzéseket felvevő más tagállamok által elfogadottól eltérő megközelítést alkalmazott, nem érinti a fenti értékeléseket, amelyek lehetővé tették, hogy ezt a versenyt érvényesen lehessen úgy tekinteni a maga összességében, mint az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős eseményt. Mivel ugyanis a 89/552 irányelv 3a. cikke nem hangolja össze azokat az egyedi eseményeket, amelyeket a tagállamok a társadalom számára kiemelten jelentős eseményeknek minősíthetnek (lásd a fenti 51. és 52. pontot), az Eb mérkőzéseinek a jegyzékre kerülésére vonatkozó többféle megközelítés is összeegyeztethető lehet a szóban forgó rendelkezéssel.

139    Ebből következik, hogy az UEFA annak bizonyítására irányuló érvelését, hogy a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő, az Eb összességének az Egyesült Királyság társadalma körében keltett különös visszhangra és az e verseny által vonzott televíziónézők számára vonatkozó értékelések hibásak, el kell utasítani.

140    Hasonló a helyzet az azon alapuló érvelést illetően is, hogy a fizetős televízió megjelenése előtt valamennyi mérkőzést az ingyenes csatornákon közvetítettek, úgyhogy az erre vonatkozó kritérium nem releváns. E tekintetben ki kell emelni, hogy még ha a fizetős televízió jóval az ingyenes televízió után jelent is meg, az a tény, hogy egy eseményt hagyományosan ingyenes csatornán közvetítettek, mindenképpen releváns kritérium marad. Ugyanis számos esemény még a fizetős televízió megjelenése előtt sem került közvetítésre a korszak ingyenes csatornáin, úgyhogy e kritériumot nem lehet olyannak tekinteni, mint amely automatikusan teljesül manapság egy ilyen eseményt illetően. Márpedig az Egyesült Királyságnak a Bizottsághoz 1999. március 24‑én címzett közleményéből, amelynek tartalma „A Bizottság 1998. december 23‑i levelére adandó válasz tervezete” című dokumentumban található, és amelyet a válaszbeadványhoz csatoltak, az következik, hogy az Egyesült Királyságban az Eb‑t hagyományosan közvetítették ingyenes csatornákon, és 1998 óta minden egyes mérkőzését élő adásban közvetítették. Mivel az UEFA nem vitatta ezen elemeket, el kell utasítani az Eb hagyományosan ingyenes csatornákon történő közvetítésére vonatkozó érvelését.

141    Tekintve, hogy el kell utasítani az UEFA azon alapuló érvelését, hogy a Bizottság tévedett a miniszter azon értékelését megerősítve, miszerint az Eb a maga egészében az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős eseménynek minősül, a jelen jogalapot is el kell utasítani.

 A Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek a megsértésén alapuló ötödik jogalapról

–       A felek érvei

142    Az UEFA azt állítja, hogy – amint azt a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdése is elismeri – e határozat megfosztja a más tagállamban letelepedett műsorszolgáltatókat attól, hogy az Eb mérkőzéseit élő adásban közvetítsék az Egyesült Királyságban, tehát korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Márpedig, ha e szabadság korlátozását kényszerítő közérdekű indokokkal lehet igazolni, ezeknek a Szerződés célkitűzéseivel összeegyeztethetőknek, hátrányos megkülönböztetéstől mentesen alkalmazandóknak és arányosaknak kell lenniük. A bizonyítási teher e tekintetben a szóban forgó korlátozás igazolt jellegére hivatkozó személyre hárul.

143    A jelen ügyben az Egyesült Királyság jegyzéke olyan eseményeket tartalmaz, mint az olyan mérkőzések, amelyeken e tagállam egyik nemzeti csapata sem vesz részt, és amelyek nem tekinthetők ésszerűen a társadalom számára kiemelten jelentőseknek. A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása, amely e mérkőzéseknek az Egyesült Királyság jegyzékébe történő felvételéből ered, nem szolgál tehát semmiféle közérdeket, és nem összeegyeztethető a Szerződés célkitűzéseivel.

144    Ráadásul a szóban forgó korlátozások hátrányos megkülönböztetéshez vezetnek azon televíziós műsorszolgáltató szervezetekkel szemben, amelyek az Egyesült Királyságtól eltérő tagállamokban telepedtek le, mivel csak e tagállam három műsorszolgáltatója, a BBC, az ITV és a Channel 4 tartozhat az első kategóriába. Ily módon a szóban forgó szabályozás e három gazdasági szereplőt a más tagállamokban letelepedett műsorszolgáltatókkal való minden versenytől megvédi. Márpedig a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen műsorszolgáltatók az Egyesült Királyság piacára e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékében nem szereplő labdarúgó‑mérkőzések televíziós közvetítése jogainak megszerzése útján juthatnak.

145    Az UEFA az Egyesült Királyság által elfogadott intézkedések arányosságát is vitatja, azon okból, hogy az Eb számos mérkőzése nem kiemelten jelentős e tagállam társadalma számára, úgyhogy a megtámadott határozat ezen elvet is sérti. Az Egyesült Királyság intézkedéseinek aránytalan jellegét még súlyosabbá teszik az a tekintetben előírt követelmények, hogy valamely műsorszolgáltató az első kategóriába kerülhessen.

146    A beavatkozó felek által támogatott Bizottság e jogalap megalapozottságát vitatja.

–       A Törvényszék álláspontja

147    Amint azt a megtámadott határozat (19) preambulumbekezdése is elismeri, a kölcsönös elismerésnek a megtámadott határozatban a 89/552 irányelv 3a. cikke értelmében megállapított mechanizmusa azzal a hatással jár, hogy korlátozza a szolgáltatásnyújtásnak az EK 49. cikkben megállapított szabadságát a közös piacon.

148    Ugyanis, amint azt az UEFA hangsúlyozza, azon tény ellenére, hogy a fenti 9. és 10. pontban hivatkozott szabályozás megkülönböztetésmentesen alkalmazandó az Egyesült Királyság szabályozása által előírt két kategóriába tartozó műsorszolgáltatókra, ténybelileg jóval kevésbé valószínű, hogy az első kategóriába tartozó, minden bizonnyal e tagállamban letelepedett egyetlen műsorszolgáltató sem érdekelt az Eb közvetítésében, így valamely, más tagállamban letelepedett műsorszolgáltatónak adja át annak lehetőségét, hogy megszerezze az Office of Communications‑nak az ezen esemény gyakorlatilag kizárólagos közvetítésére vonatkozó engedélyét, mint ennek az ellenkezője (lásd fentebb, 12. pont).

149     Mindazonáltal a szolgáltatásnyújtás szabadságának e korlátozásai igazolhatók, amennyiben az információhoz való jog védelmére és a társadalom számára kiemelten jelentős nemzeti és nem nemzeti események televíziós közvetítéséhez való széles körű hozzáférés biztosítására irányulnak, azon kiegészítő feltételek mellett, hogy alkalmasnak kell lenniük az általuk követett célkitűzés megvalósítására, és nem léphetik túl az ennek eléréséhez szükséges mértéket (lásd a fenti 44–50. pontot).

150    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az UEFA vitatja a megtámadott határozat jogszerűségét a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek vonatkozásában, amennyiben a Bizottság jóváhagyta a nem az Egyesült Királyság nemzeti csapatainak részvételével zajló mérkőzéseknek a társadalom számára kiemelten jelentős események e tagállam által összeállított jegyzékébe történő felvételét. Az UEFA szerint e mérkőzések nem felelnek meg e minősítésnek, ily módon a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása aránytalan.

151    Meg kell állapítani, hogy az UEFA érvelése összetéveszti egy eseménynek a társadalom számára való kiemelt jelentőségét – amely az első kritérium, amelynek meg kell felelni, és amely a Szerződés által biztosított valamely alapvető szabadságának korlátozását indokoló közérdeknek minősül (lásd a fenti 44–49. pontot) – és a szóban forgó korlátozás arányosságát, amely a második olyan kritérium, amelynek az ilyen szabadságot korlátozó nemzeti szabályozásnak meg kell felelnie ahhoz, hogy összeegyeztethető legyen a közösségi joggal (lásd a fenti 50. pontot).

152    E körülményekre figyelemmel hangsúlyozni kell, hogy – amint az a fenti 123–141. pontból következik, az Eb az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős egységes eseménynek tekinthető, mivel az e tagállam nemzeti csapata részvétele nélkül zajló mérkőzésekre vonatkozó nézettségi mutatók nem érvénytelenítik, hanem megerősítik a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő értékelést. Meg kell tehát állapítani, hogy az azon alapuló kifogás, hogy a szóban forgó mérkőzések a társadalom számára nem kiemelt jelentőségűek, és az Egyesült Királyság intézkedései aránytalanok, mindenesetre téves előfeltevésen alapul. Következésképpen e kifogás nem teszi érvénytelenné a Bizottság azon következtetését, amely az Eb mérkőzései összességének az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események listájára történő felvétele arányos és megfelelő jellegére vonatkozik, tekintettel e verseny egységes jellegére.

153    Az ötödik jogalapot tehát el kell utasítani.

 A Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseinek a megsértésén alapuló negyedik jogalapról

–       A felek érvei

154    Az UEFA arra hivatkozik, hogy a fenti 14. pontban hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből eredő tanulságok figyelmen kívül hagyásával a Bizottság nem vizsgálta meg az Egyesült Királyság intézkedéseinek a versenyre gyakorolt hatását. A megtámadott határozat (20) preambulumbekezdésének megfogalmazásából (lásd a fenti 17. pontot) ugyanis az következik, hogy a Bizottság meg sem vizsgálta az érintett piacot vagy piacokat. E tekintetben az UEFA rámutat, hogy – amint az a 2000/400 határozatból következik – bizonyos olyan nagyobb sportesemények közvetítési jogainak megszerzése, mint amilyen az Eb, külön piacot alkot. Márpedig a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy az Eb élő adásban történő közvetítési jogainak megszerzése önmagában a televízió downstream piacának minősül‑e, ahol több műsorszolgáltató versenyez egymással.

155    Ha el kell ismerni, hogy e piac létezik, nem a 89/552 irányelv, hanem a megtámadott határozat vezet a verseny erőteljes csökkenéséhez és torzulásához e piacon. E tekintetben az UEFA hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság szabályozása által létrehozott első kategóriába tartozó műsorszolgáltatók (lásd a fenti 9. pontot) meghatározásának az a gyakorlati következménye, hogy kizárólag a BBC, az ITV és a Channel 4 számára válik lehetővé az Eb mérkőzései élő adásban történő közvetítése jogainak megszerzése, ily módon valamennyi, fizetős csatornát működtető versenytársuk eleve kizáródik e piacról.

156    Az Egyesült Királyság intézkedései tehát azzal a hatással járnak, hogy e három műsorszolgáltató kedvezményezett helyzetbe kerül, amelyek közül kettő ezt a helyzetet az UEFA hátrányára használta ki. E helyzet gyakorlati eredménye hasonló az EK 86. cikk (1) bekezdése szerinti különleges vagy kizárólagos jogok odaítéléséhez. Az Egyesült Királyság szabályozása ugyanis csak korlátozott számú – a jelen esetben az általa létrehozott kategóriák közül az elsőbe tartozó – műsorszolgáltató számára biztosítja az Egyesült Királyságban az Eb mérkőzései élő adásban történő közvetítése jogainak megszerzését, és ténylegesen kizárja a fizetős csatornák üzemeltetőit ezen eljárásból. E körülményekre figyelemmel az Egyesült Királyság tekintetében az Eb mérkőzései közvetítési jogainak csak egy potenciális szerzője van, mivel a BBC és az ITV, amelyek az egyetlen gazdasági szereplők, amelyek érdeklődést mutatnak e tekintetben, hagyományosan közös ajánlatokat fognak benyújtani. Ily módon az Egyesült Királyság szabályozása által létrehozott első kategóriába tartozó műsorszolgáltatók korlátozó jellegű meghatározása azzal a hatással jár, hogy megerősíti és ösztönzi az UEFA és e tagállam fogyasztói hátrányára az Egyesült Királyságban vagy más tagállamokban letelepedett gazdasági szereplőktől eredő minden versennyel szemben védett műsorszolgáltatók versenyellenes magatartását. Mindenesetre az Egyesült Királyság szabályozása által létrehozott első kategóriába tartozó műsorszolgáltatók kollektív erőfölényben vannak az Eb közvetítés jogainak megszerzése piacán e tagállamban.

157    Márpedig a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a versenyre gyakorolt ezen hatásokat, mielőtt arra a következtetésre jutott volna, hogy az Egyesült Királyság intézkedései összeegyeztethetők a Szerződésnek a versenyre vonatkozó rendelkezéseivel. A Bizottság egyébként figyelmen kívül hagyta az Office of Fair Trading főigazgatójának állásfoglalását, miszerint valamely eseménynek a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvételének kivételes, nyilvánvaló jelleget mutató esetekben hozott intézkedésnek kell lennie, éppen az általa keltett versenyellenes hatások okán.

158    A Bizottság további hibát követett el, amikor a megtámadott határozat (20) preambulumbekezdésében különbséget tett a szabad hozzáférésű televízió és a fizetős televízió piaca között, miközben a két üzemeltetési modell üzemeltetői versenyben állnak egymással a közvetítési jogok megszerzése, a nézettség és a reklám tekintetében. Ezt a körülményt az Egyesült Királyság versenyhivatala (Competition Commission) is elismerte.

159    E mulasztások még súlyosabbak a jelen ügyben, ahol a Bizottság nem vette figyelembe az audiovizuális piac 2000 utáni fejlődését. Márpedig a verseny területén végzett valamennyi elemzésnek az azon időpontban fennálló helyzetet kell figyelembe vennie, amikor a Bizottság határozata elfogadásra kerül.

160    A Bizottság következésképpen hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Királyság intézkedései nem okozzák a verseny jelentős és aránytalan torzulását.

161    A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja e jogalap megalapozottságát.

–       A Törvényszék álláspontja

162    Meg kell állapítani, hogy az UEFA‑nak a jelen jogalap keretében hivatkozott érvelése két kifogás szerint kerül elemzésre.

163    Az első kifogás az azon tényből eredő következményekre vonatkozik, hogy – azon jelentőség tekintetében, amellyel az Egyesült Királyság szabályozása által létrehozott második kategóriába tartozó műsorszolgáltatók vonatkozásában bír az Eb mérkőzéseinek televíziós közvetítése – ez utóbbiak nem mutatnak érdeklődést a nem kizárólagos közvetítési jogok megvásárlása iránt. Az UEFA szerint ez a körülmény több olyan piacon is a verseny korlátozását okozza, mint a szóban forgó jogok vásárlásának piaca, a reklámpiac és a sportesemények fizetős csatornák általi közvetítésének piaca, mivel e piacokon csökken a tevékeny műsorszolgáltatók száma. Ugyanezen tekintetben az UEFA azt is felrója a Bizottságnak, hogy nem határozta meg e piacokat, és nem fejtette ki értékelését e korlátozásokat illetően.

164    E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szóban forgó következmények közvetlenül a szolgáltatásnyújtás szabadságának az Egyesült Királyság intézkedései által okozott korlátozásából erednek. Márpedig, amint az az ötödik jogalap keretében megállapításra került, a szolgáltatásnyújtás szabadságának azon korlátozását, amely az Eb mérkőzései összességének az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékére történő felvételéből ered, kényszerítő közérdekű indokok igazolják, e korlátozás megfelelő, és nem aránytalan. A potenciális versenytársak számának szintjén jelentkező hatásokat, amelyek a szolgáltatásnyújtás szabadsága e korlátozásának elkerülhetetlen következményei, nem lehet tehát a Szerződésnek a versenyre vonatkozó rendelkezéseivel ellentétesnek minősíteni. E körülményekre figyelemmel a Bizottságnak nem kellett volna mélyebb elemzést végeznie, mint amilyet e következmények vonatkozásában végzett.

165    A második kifogás a BBC‑nek és az ITV‑nek feltételezetten biztosított azon különleges jogokra vonatkozik, amelyek hatására engedélyezetté vagy lehetségessé válik az azon erőfölénnyel való visszaélés, amellyel e műsorszolgáltatók rendelkeznek a releváns piacon – azaz az UEFA szerint – az Eb mérkőzései közvetítési jogainak piacán.

166    Ugyanis az EK 86. cikk (1) bekezdése – az alkalmazandó versenyszabály – értelmében az állami intézkedéseket illetően (a Bíróság C‑22/98. sz., Becu és társai ügyben 1999. szeptember 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5665. o.] 31. pontja) a tagállamoknak tilos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedések útján a közvállalkozásokat és az olyan vállalkozásokat, amelyeknek különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, olyan helyzetbe hozni, amelybe e vállalkozások maguk nem kerülhetnének önálló magatartásuk által az EK 12. cikk és az EK 81–89. cikk megsértése nélkül (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑18/88. sz. GB‑Inno‑BM ügyben 1991. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑5941. o.] 20. pontját).

167    E tekintetben, ha az e rendelkezés szerinti különleges vagy kizárólagos jogokat úgy biztosítják, hogy az a vállalkozások egy korlátozott csoportjának védelmet nyújt, és alkalmas arra, hogy lényegileg korlátozza azt, hogy más vállalkozások ugyanazt a tevékenységet ugyanazon a területen lényegében egyenlő feltételekkel végezhessék (a Bíróság C‑475/99. sz. Ambulanz Glöckner ügyben 2001. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑8089. o.] 24. pontja), az Egyesült Királyság szabályozása akkor sem nyújt ilyen védelmet a szóban forgó műsorszolgáltatóknak.

168    Így, ilyen jogokról van szó, amennyiben a közhatalmi szervek monopóliumot biztosítanak (a Bíróság C‑163/96. sz., Raso és társai ügyben 1998. február 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑533. o.] 23. pontja); amennyiben meggátolhatják, hogy a jog jogosultja tevékenységének piacára vagy valamely szomszédos piacra versenytárs léphessen azon negatív hatásokra vonatkozó indokok alapján, amelyeket a piacra lépés gyakorolna a szóban forgó jogosult tevékenységének működésére és jövedelmezőségére (a fenti 167. pontban hivatkozott Ambulanz Glöckner ügyben hozott ítélet 7., 23. és 25. pontja) vagy a munkaerő‑szükségletre vonatkozó indokok alapján (a fenti 166. pontban hivatkozott Becu és társai ügyben hozott ítélet 23. pontja), vagy amennyiben a jogosult a vonatkozó szabályozás által felhatalmazást nyert, hogy befolyásolja a szóban forgó tevékenység versenytársai általi gyakorlásának a feltételeit, érdekeitől vagy azon következményektől függően, amelyet tevékenységük okozna e piacon, illetve egy szomszédos piacon (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑202/88. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1991. március 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑1223. o.] 51. pontját; a C‑260/89. sz. ERT‑ügyben 1991. június 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑2925. o.] 37. pontját; a fenti 166. pontban hivatkozott GB‑Inno‑BM ügyben hozott ítéletének 25. pontját és a C‑49/07. sz. MOTOE‑ügyben 2008. július 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑4863. o.] 43. pontját).

169    Ugyanakkor, távol attól hogy önmaga megtiltaná, vagy a BBC‑t vagy az ITV‑t felhatalmazná arra, hogy megtiltsa bármely műsorszolgáltatónak, hogy megszerezze az Eb mérkőzéseinek közvetítési jogait, vagy befolyást gyakoroljon ezek közvetítésének feltételeire, az Egyesült Királyság szabályozása arra szorítkozik, hogy megszüntesse annak lehetőségét, hogy e mérkőzéseket kizárólagosan lehessen közvetíteni e tagállam területén, különbséget nem téve e tekintetben a két kategóriába tartozó műsorszolgáltatók között (lásd a fenti 9. és 10. pontot). Meg kell állapítani, hogy az UEFA tévesen állítja, hogy a BBC és az ITV az egyetlen műsorszolgáltatók, amelyek jogosultak az Eb közvetítési jogait megszerezni az Egyesült Királyság számára. Éppen ellenkezőleg, először is, a Broadcasting Act 1996 101. cikke lényegében a kizárólagos közvetítés tilalmát írta elő. Másodszor, amint az alább megállapításra kerül, e tilalom ugyanazon jogcímen az Egyesült Királyság által létrehozott két kategóriába tartozó valamennyi műsorszolgáltatóra vonatkozik. Végül a szóban forgó tilalmat kiegészíti a Broadcasting Act 1996 99. cikke, amely érvénytelennek nyilvánítja a jegyzékben szereplő bármely esemény közvetítésére vonatkozó valamennyi szerződést, amennyiben annak tárgya a kizárólagos jog biztosítása, tekintet nélkül a műsorszolgáltató személyére.

170    Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság szabályozása valamennyi műsorszolgáltató számára tiltja a kizárólagosságot, nem csak a közvetítés, hanem a közvetítésre vonatkozó szerződés megkötésének szakaszában is, ily módon az e tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók egyike sem köthet érvényesen szerződést a jegyzékben szereplő bármely esemény kizárólagos közvetítéséről. Ezzel szemben e szabályozás ugyanezen jogcímen lehetővé teszi az általa létrehozott két kategóriába tartozó műsorszolgáltatók számára, hogy ajánlatokat nyújtsanak be az Eb mérkőzései közvetítési jogainak nem kizárólagos megszerzése céljából.

171    E körülményekre figyelemmel az a tény, hogy végül is csak az első kategóriába tartozó bizonyos műsorszolgáltatók, mint a BBC vagy az ITV közvetítik az Eb‑t az Egyesült Királyságban – miután megkapták az Office of Communications engedélyét –, mivel versenytársaik csak a kizárólagos közvetítés iránt érdeklődnek, és e tény okán nem nyújtanak be ajánlatokat, hogy megszerezzék a vonatkozó jogokat (lásd a fenti 12. pontot), nem egyenértékű az EK 86. cikk (1) bekezdése szerinti különleges vagy kizárólagos jogok e vállalkozások számára történő biztosításával. Ugyanis e körülmény, megvalósultnak feltételezve, a kizárólagosságnak a fizetős csatornákat üzemeltető műsorszolgáltatók által működtetett vállalkozási modell keretében tulajdonított jelentőség eredménye, nem pedig az Egyesült Királyság szabályozásából eredő valamely tilalomé, mivel e szabályozás rendelkezéseit megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni a két kategóriába tartozó műsorszolgáltatók tekintetében. Ebből következik, hogy az Egyesült Királyság intézkedései mint olyanok, nem érintik a fizetős csatornák üzemeltetői azon képességét, hogy – az Eb televíziós közvetítése jogainak megszerzését illetően – tevékenységüket a BBC vagy az ITV tekintetében hatályban lévőkkel lényegében azonos körülmények között gyakorolják.

172    Következésképpen a negyedik jogalapot el kell utasítani.

 Az UEFA tulajdonhoz fűződő jogának megsértésén alapuló hatodik jogalapról

–       A felek érvei

173    Az UEFA arra hivatkozik, hogy a tulajdonjogot a közösségi jog általános alapelvként biztosítja, és ez az Európai Unió Nizzában 2000. december 7‑én kihirdetett alapjogi chartájának (HL C 364., 1. o.) 17. cikkében került előírásra. Az UEFA azt állítja, hogy a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az alapvető jogokat az olyan rendelkezések végrehajtása során, mint a 89/552 irányelv 3a. cikke.

174    A jelen ügyben – amint azt a Bizottság és a Törvényszék is elismerte a fenti 14. pontban hivatkozott Infront WM kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben – a Bizottság által jóváhagyott jegyzék sérti az UEFA tulajdonhoz való jogát, mivel kizárja annak lehetőségét, hogy kizárólagos alapon átengedje az Eb közvetítésének jogait, amely körülmény lényegében leszűkíti az ilyen tranzakció iránt érdeklődő személyek körét. Márpedig az UEFA tulajdonhoz való jogának ilyen korlátozása – amit egyébként a Bizottság is elismert – a jelen ügyben nem igazolt, mivel a megtámadott határozat nem tartalmazza az Egyesült Királyság intézkedéseinek e szempontból elvégzett vizsgálatát.

175    Továbbá a Bizottság a jelen ügyben nem csak az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események felvételét engedélyezte, hanem az Eb mérkőzései összességének felvételét, úgyhogy a szóban forgó intézkedések nem a legkevésbé korlátozóak az elérendő célhoz viszonyítva.

176     A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja e jogalap megalapozottságát.

–       A Törvényszék álláspontja

177    Emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a felek között nem vitatott – az UEFA az Eb‑nek a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése szerinti szervezője, ily módon minden személynek, aki ezen esemény televíziós közvetítésének jogait kívánja gyakorolni, e jogokat az UEFA‑tól kell megszereznie, vagy egy olyan személytől, aki e jogokat az UEFA‑tól szerezte.

178    Ilyeténképpen, mivel e jog értékét érinthetik a megtámadott határozat keltette joghatások (lásd a fenti 30–34. pontot), az UEFA tulajdonhoz való joga is érintett.

179     Továbbá az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amennyiben valamely tagállam a szolgáltatásnyújtás vagy a letelepedés szabadsága gyakorlásának korlátozására alkalmas szabályozás igazolása céljából olyan rendelkezésekre hivatkozik, mint az EK 46. cikk és az EK 55. cikk, a közösségi jog által előírt ezen igazolást az általános jogelvek, és különösen az alapvető jogelvek fényében kell értelmezni. Ily módon a szóban forgó nemzeti szabályozásra csak abban az esetben vonatkoznak az e rendelkezésekben előírt kivételek, ha ezek összeegyeztethetők azon alapvető jogokkal, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bíróságok biztosítják (lásd ebben az értelemben a fenti 168. pontban hivatkozott ERT‑ügyben hozott ítélet 43. pontját). Hasonlóképpen nem fogadható el, hogy valamely az alapvető jogokkal, mint például a tulajdonhoz való joggal, össze nem egyeztethető nemzeti intézkedésre (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑20/00. és C‑64/00. sz., Booker Aquaculture és Hydro Seafood egyesített ügyekben 2003. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑7411. o.] 67. pontját) azon tény okán vonatkozhassanak az elismert kivételek, hogy e szabályozás olyan közérdekű kényszerítő indokoknak felel meg, mint a széles körű televíziós hozzáférés a társadalom számára kiemelten jelentős eseményekhez.

180     Mindazonáltal a tulajdonhoz való alapvető jog védelmének elve a közösségi jog keretében nem korlátlan jogosultságként ölt testet, hanem azt a társadalomban betöltött szerepe függvényében kell értékelni. Következésképpen a tulajdonhoz való jog gyakorlása korlátozásnak vethető alá, azzal a feltétellel, hogy ezen korlátozások ténylegesen megfelelnek a közérdekű céloknak, és a kitűzött cél vonatkozásában nem jelentenek aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely épp az ily módon biztosított jog tartalmát veszélyeztetné (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑347/03. sz., Regione autonoma Friuli‑Venezia Giulia és ERSA ügyben 2005. május 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑3785. o.] 119. pontját, és a C‑154/04. és C‑155/04. sz., Alliance for Natural Health és társai egyesített ügyekben 2005. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑6451. o.] 126. pontját).

181    E tekintetben arra kell emlékeztetni, hogy a fenti 123–141. pontban szereplő indokok alapján és az UEFA állításával ellentétben az Eb az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős egységes eseménynek tekinthető, mivel a „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozó nézettségi mutatók nem érvénytelenítik, hanem megerősítik a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő értékelést. E körülmények között, amint az a fenti 152. pontban is megállapításra került, az Eb mint esemény egységes jellegéből következik, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy mérkőzései összességének az Egyesült Királyság jegyzékébe történő felvétele arányos intézkedés.

182    Meg kell állapítani, hogy az a kifogás, miszerint a „nem kiemelt mérkőzések” felvétele az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást jelent az UEFA tulajdonhoz való jogába azon okból, hogy e mérkőzések nem minősülnek ilyen eseményeknek, téves előfeltételezésen alapul.

183    Továbbá, ha a szóban forgó szabályozás alkalmas arra, hogy befolyásolja azt az árat, amelyet az UEFA kap az Eb‑nek az Egyesült Királyságban történő közvetítése jogainak átengedéséért, e szabályozás nem semmisíti meg e jogok kereskedelmi értékét, mivel először is, nem kötelezi az UEFA‑t e jogok bármilyen feltételekkel történő átengedésére, másodszor pedig ez utóbbit mind a közösségi, mind pedig a nemzeti versenyjog védi a jogsértő vagy visszaélésszerű gyakorlatokkal szemben. Ebből következik, hogy a Bizottság nem tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Királyság intézkedései arányosak.

184    A hatodik jogalapot tehát el kell utasítani.

 Az arányosság elvének megsértésén alapuló hetedik jogalapról

–       A felek érvei

185    Az UEFA szerint a Bizottság megsértette az arányosságnak az EK 5. cikkben lefektetett elvét, mivel jóváhagyta az Eb összes mérkőzésének az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvételét, ugyanakkor az e tagállam nemzeti csapataának részvétele nélkül zajló mérkőzések nem felelnek meg e minősítésnek.

186    A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja az UEFA e tekintetben tett kifogásait.

–       A Törvényszék álláspontja

187    Emlékeztetni kell arra, hogy valamennyi, kényszerítő közérdekű indokok alapján elfogadott és a szerződés által rögzített valamely alapvető szabadság gyakorlását korlátozó intézkedésnek arányosnak kell lennie az általa követett célkitűzéssel (lásd a fenti 46. pontot). Továbbá e jogalap ugyanabban a zavarban szenved, mint amelyre hivatkozás történik az ötödik jogalappal kapcsolatban (lásd a fenti 151. pontot).

188     E tekintetben arra kell emlékeztetni, hogy a fenti 123–141. pontban szereplő indokok alapján és az UEFA állításával ellentétben az Eb az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős egységes eseménynek tekinthető, mivel a „nem kiemelt mérkőzésekre” vonatkozó nézettségi mutatók nem érvénytelenítik, hanem megerősítik a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő értékelést.

189    Következésképpen az a kifogás, miszerint azoknak a „nem kiemelt mérkőzéseknek” az e tagállam társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvétele, amelyeken nem vesz részt az Egyesült Királyság nemzeti csapata, azon okból minősül aránytalan intézkedésnek, hogy e mérkőzések nem felelnek meg e minősítésnek, mindenképpen téves előfeltevésen alapul.

190    A hetedik jogalapot tehát el kell utasítani.

 Az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapuló nyolcadik jogalapról

–       A felek érvei

191    Az UEFA a jelen jogalap keretében azt állítja, hogy az Eb televíziós közvetítése jogainak kereskedelmét illetően hátrányt okozó egyenlőtlen, illetve hátrányosan megkülönböztető bánásmód a megtámadott határozatból következik. A megtámadott határozat ugyanis nem hivatkozik azon objektív indokokra, amelyek igazolják az Eb mérkőzései összességének az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős események jegyzékébe történő felvételét, amikor is más események sokkal nagyobb visszhangot keltenek e tagállamban, egyébként anélkül, hogy szerepelnének e jegyzékben. Ily módon a Bizottság nem koherens és nem is ésszerű módon cselekedett, úgyhogy az egyenlő bánásmód elvének általa történt megsértése a verseny torzulásához vezet, és zavarja a közös piac működését.

192    A beavatkozó felek által támogatott Bizottság vitatja e jogalap megalapozottságát.

–       A Törvényszék álláspontja

193    Meg kell állapítani először is, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve egyfelől tiltja, hogy azonos tényállásokat eltérő módon, vagy eltérő tényállásokat azonos módon kezeljenek anélkül, hogy bármely objektív alapja lenne az ilyen bánásmódnak (a Bíróság C‑422/02. P. sz., Europe Chemi‑Con (Deutschland) kontra Tanács ügyben 2005. január 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑791. o.] 33. pontja).

194    Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy a 89/552 irányelv 3a. cikkének (1) bekezdése nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy elkészítsék a társadalom számára kiemelten jelentős események jegyzékét, és arra sem, hogy – amennyiben már van ilyen jegyzék – erre valamely eseményt felvegyenek, még akkor sem, ha ezen esemény e jegyzékbe érvényesen felvehető lenne. Ugyanis túl azon a tényen, hogy e rendelkezés szerint minden tagállam „hozhat” intézkedést az előírt célok elérése tekintetében, e rendelkezés konkrétan megfogalmazza a tagállamoknak a Szerződés bizonyos rendelkezéseitől, mint például a szolgáltatásnyújtás szabadságától való eltérésre vonatkozó lehetőségeit. Márpedig a 97/36 irányelv szerinti, a társadalom számára kiemelten jelentős konkrét események közötti választást illetően nem írható elő sem közvetetten, sem közvetlenül a tagállamok számára, hogy jegyzékeikbe más eseményeket is felvegyenek, mint amelyeket e jegyzékbe fel kívánnak venni, és hogy a Szerződés szabályaitól az általuk kívántnál nagyobb mértékben térjenek el. E tekintetben meg kell továbbá állapítani, hogy a Bizottságnak a 89/552 irányelv 3a. cikke (2) bekezdése keretében végzett, a társadalom számára kiemelten jelentősként a jegyzékbe felvett eseményekre vonatkozó vizsgálata ezek saját jellemzőire tekintettel történik, és nem más, a jegyzékben nem szereplő eseményekhez viszonyítva.

195    Következésképpen, amennyiben valamely esemény valamely tagállam társadalma számára kiemelten jelentős, a Bizottság nem sérti meg az egyenlő bánásmód elvét a 89/552 irányelv 3a. cikkének (2) bekezdése értelmében végzett ellenőrzése keretében, ha nem helyezkedik szembe azzal, hogy az esemény a szóban forgó tagállam által elkészített jegyzékbe bekerüljön azon az alapon, hogy egy másik, az e társadalom számára esetleg még kiemelkedőbben jelentős esemény nem szerepel e jegyzékben.

196    Azt feltételezve tehát, hogy a 97/36 irányelv (21) preambulumbekezdése értelmében az Egyesült Királyság társadalma számára vannak még inkább kiemelten jelentős események, mint az Eb, de ezek nem szerepelnek a miniszter által elkészített jegyzékben, a Bizottság nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, amikor elfogadta, hogy az Eb felkerüljön a vitatott jegyzékbe.

197    Egyébiránt már megállapításra került, hogy az Eb az Egyesült Királyság társadalma számára kiemelten jelentős egységes eseménynek tekinthető, mivel a „nem kiemelt mérkőzésekre” és az Egyesült Királyság valamely nemzeti csapatának részvétele nélkül zajló mérkőzésekre vonatkozó nézettségi mutatók nem érvénytelenítik, hanem megerősítik a megtámadott határozat (6) és (18) preambulumbekezdésében szereplő értékelést (lásd a fenti 123–141. pontot).

198    Az UEFA állításaival ellentétben tehát a Bizottság a jelen ügyben nem cselekedett inkoherens vagy irracionális módon, és nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.

199    Következésképpen a nyolcadik jogalapot el kell utasítani.

 Az UEFA által benyújtott, pervezető intézkedések iránti kérelemről

200    Az UEFA által hivatkozott jogalapok keretében tett értékelések következményeképpen nem kell elfogadni az UEFA által kérelmezett pervezető intézkedéseket (lásd a fenti 19. pontot).

201    E tekintetben meg kell jegyezni – amint az az UEFA által hivatkozott jogalapok vizsgálata során megállapításra került –, hogy azon érvelések összessége, amelyek alátámasztására ez utóbbi azon elemekre kíván hivatkozni, amelyek potenciálisan megtalálhatók azon dokumentumokban, amelyek benyújtását kéri, nem alkalmas arra, hogy hatással legyen a megtámadott határozat jogszerűségére.

202    E körülményekre figyelemmel a pervezető intézkedések elfogadására irányuló kérelmet, valamint a keresetet a maga összességében el kell utasítani.

 A költségekről

203    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az UEFA pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

204    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 4. §‑ával összhangban a Belga Királyság és az Egyesült Királyság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A keresetet elutasítja.

2)      Az Union des associations européennes de football (UEFA) maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottságnál felmerült költségeket.

3)      A Belga Királyság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága maga viseli saját költségeit.

Forwood

Truchot

Schwarcz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. február 17‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

Jogi háttérII – 2

A jogvita előzményei és a megtámadott határozatII – 4

Eljárás és a felek kérelmeiII – 9

A jogkérdésrőlII – 10

Az elfogadhatóságrólII – 10

A felek érveiII – 10

A Törvényszék álláspontjaII – 10

Az ügy érdemérőlII – 12

Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló második jogalaprólII – 15

– A felek érveiII – 15

– A Törvényszék álláspontjaII – 16

A 89/552 irányelv 3a. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapuló első jogalaprólII – 20

– A felek érveiII – 20

– A Törvényszék álláspontjaII – 21

A 89/552 irányelv 3a. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapuló harmadik jogalaprólII – 26

– A felek érveiII – 26

– A Törvényszék álláspontjaII – 28

A Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek a megsértésén alapuló ötödik jogalaprólII – 33

– A felek érveiII – 33

– A Törvényszék álláspontjaII – 34

A Szerződés versenyre vonatkozó rendelkezéseinek a megsértésén alapuló negyedik jogalaprólII – 35

– A felek érveiII – 35

– A Törvényszék álláspontjaII – 37

Az UEFA tulajdonhoz fűződő jogának megsértésén alapuló hatodik jogalaprólII – 40

– A felek érveiII – 40

– A Törvényszék álláspontjaII – 40

Az arányosság elvének megsértésén alapuló hetedik jogalaprólII – 42

– A felek érveiII – 42

– A Törvényszék álláspontjaII – 42

Az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapuló nyolcadik jogalaprólII – 43

– A felek érveiII – 43

– A Törvényszék álláspontjaII – 43

Az UEFA által benyújtott, pervezető intézkedések iránti kérelemrőlII – 44

A költségekrőlII – 45

*Az eljárás nyelve: angol.

Top

Full & Egal Universal Law Academy