AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2004. november 10.
T‑165/03. sz. ügy
Eduard Vonier
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – Versenyvizsga – A tartaléklistára való felvétel megtagadása – Nemzeti szeminárium – A vizsgabizottság összetétele – Szóbeli vizsga – Magánélet – Nyelvismeret”
Teljes szöveg német nyelven II – 0000
Tárgy: Egyrészt a COM/A/6/01 versenyvizsga-bizottság 2002. július 30‑i, a felperes külkapcsolatokért felelős tanácsosi tartaléklistára történő felvételét megtagadó határozatának megsemmisítése iránti kérelem, másrészt az állítólag elszenvedett károk megtérítésére irányuló kérelem tárgyában előterjesztett kereset.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – Összetétel – Az elnök helyettesítése – Feltételek – Be nem tartás – Következmények
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 3. cikk)
2. Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – Összetétel – A pályázók koherens értékelésének biztosításához elegendő állandóság – Hiány – Lényeges eljárási szabályok megsértése – Következmények
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 3. cikk)
3. Tisztviselők – Versenyvizsga – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – A vizsgák tartalma – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
4. Közösségi jog – Elvek – Alapvető jogok – A családi és magánélet tiszteletben tartása – Az alapvető jogok gyakorlásának a közérdek által igazolt korlátozása
5. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – Közösségi intézmény által okozott károk megtérítésére irányuló kereset
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
6. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Együttes feltételek
1. A versenyvizsga-bizottság helyettes elnöke csak akkor járhat el elnöki jogkörben, ha az elnök lemondott, vagy ha az adminisztrációtól független események következtében elnöki feladatainak ellátására képtelennek bizonyul.
Ugyanakkor a lényeges eljárási szabályok megsértésének hiányában e szabály megsértése nem teszi jogellenessé a vizsgabizottság által meghozott határozatokat, amennyiben a szabály megsértése nem vezetett a pályázókkal való egyenlő bánásmód elvének megsértéséhez, különösen ha a két területet átfogó és két önálló tartaléklista felállítására irányuló, nagyszámú résztvevővel megszervezett versenyvizsga vizsgabizottsága a szóbeli vizsgáknál két külön testületre válik szét, amelyek közül az első az egyik, a második pedig a másik terület pályázóit hallgatja meg.
(lásd a 37., 38., 40. és 41. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑44/91. sz., Smets kontra Bizottság ügyben 1994. március 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑97. és II‑319. o.) 58. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑193/00. sz., Félix kontra Bizottság ügyben 2002. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑23. és II‑101. o.) 37. pontja.
2. Annak érdekében, hogy az egyenlőség és a tárgyilagosság feltételeit biztosítani lehessen a szóbeli vizsgák során meghallgatott pályázók vizsgabizottság általi értékelése során, a vizsgabizottság összetételének, amennyire ez lehetséges, változatlannak kell maradnia oly módon, hogy az értékelés feltételei azonosak maradjanak, és koherens módon alkalmazzák őket.
Ebből a szempontból – figyelemmel az egyenlő bánásmód elvének a felvételi eljárások során való fontosságára – a lényeges eljárási szabályok megsértésének minősülhet az, ha a versenyvizsga-bizottság nem tartja tiszteletben összetételének állandóságát. Következésképpen az ilyen hibában szenvedő határozatot meg kell semmisíteni anélkül, hogy az érintettet köteleznék az alanyi jogaira gyakorolt különös negatív hatás, illetve annak bizonyítására, hogy a versenyvizsga eredménye más lett volna, ha betartották volna a lényeges eljárási szabályokat.
(lásd a 39. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑95/98. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑51. és II‑219. o.) 41. pontja; a Félix kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 37. pontja.
3. Az Elsőfokú Bíróság nem vizsgálhatja felül a versenyvizsga vizsgájának részletes tartalmát, kivéve akkor, ha az túllépi a versenyvizsga-kiírásban megjelölt kereteket, vagy nincs összhangban a vizsga céljaival.
(lásd az 51. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑195/02. sz., Briganti kontra Bizottság ügyben 2004. január 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑0000. és II‑0000. o.) 50. pontja.
4. Az emberi jogok európai egyezményének 8. cikke, valamint az Európai Unió alapjogi chartájának 7. cikke által biztosított, a családi és a magánélet tiszteletben tartásához való jog szerves részét képezi azon általános jogelveknek, amelyeknek tiszteletben tartását a közösségi bíróság biztosítja. Ugyanakkor ez a jog nem minősül abszolút előjognak. Korlátai is lehetnek, feltéve, hogy azok ténylegesen megfelelnek az Európai Közösség által elérni kívánt közérdekű céloknak, és a kitűzött cél tekintetében nem jelentenek olyan aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely csorbítaná e jog lényegét.
(lásd az 56. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑404/92. P. sz., X kontra Bizottság ügyben 1994. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑4737. o.) 18. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑273/94. sz., N kontra Bizottság ügyben 1997. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑97. és II‑289. o.) 73. pontja.
5. A Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja alapján a keresetlevélben meg kell jelölni a jogvita tárgyát, illetve a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Ennek a megjelölésnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie, hogy lehetővé tegye az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy az Elsőfokú Bíróság adott esetben további, erre vonatkozó információ nélkül határozni tudjon a keresetről. A kereset elfogadhatóságához tehát szükséges, hogy az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a kereset alapul, legalább összefoglalva, ugyanakkor koherens és érthető módon magából a keresetlevél szövegéből kitűnjenek.
E követelmények kielégítése végett a valamely közösségi intézmény által állítólag okozott károk megtérítésére irányuló keresetnek tartalmazni kell azokat az elemeket, amelyek azonosíthatóvá teszik a felperes által az intézmény terhére rótt magatartást, azokat az okokat, amelyek alapján a felperes szerint okozati összefüggés áll fenn e magatartás és az állítólagosan elszenvedett kár között, végül pedig e kár természetét és terjedelmét.
(lásd a 74. és 75. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑157/96. sz., Affatato kontra Bizottság ügyben 1998. január 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑41. és II‑97. o.) 44. és 45. pontja.
6. Következésképpen míg a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapítása az intézmények terhére rótt magatartás jogellenességére, a kár tényleges bekövetkezésére, valamint az intézmények magatartása és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó több feltétel együttes fennállását feltételezi; a kártérítés iránti kereset egészének elutasításához már az is elegendő – anélkül, hogy ezen felelősség többi feltételét szükséges lenne megvizsgálni –, ha e feltételek egyike nem teljesül.
(lásd a 78. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑104/97. P. sz., Atlanta kontra Európai Közösség ügyben 1999. október 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑6983. o.) 65. pontja.
Top