AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2007. július 4.
T‑502/04. sz. ügy
Stéphane Lopparelli
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2003. évi előléptetési időszak – Elsőbbségi pontok odaítélése”
Tárgy: A felperesnek a 2003. évi előléptetési időszakban elsőbbségi pontokat juttató határozat és a felperes nevét ugyanezen előléptetési időszakban az A5 besorolási fokozatba előléptetettek listájára fel nem vevő határozat megsemmisítése iránti kereset.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok
(Személyzeti szabályzat, 43. és 45. cikk)
2. Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok
(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)
1. A bizottsági belső szabályozás által bevezetett, az érdemek mennyiségi meghatározásán alapuló előléptetési rendszer keretében, amelyet az jellemez, hogy a tisztviselők minden évben különböző típusú pontokat kapnak, és az, hogy a 2003. évi előléptetési időszaktól az előléptetéshez el kell érni egy meghatározott küszöbértéket a pontok összesített számát illetően, az az átmeneti intézkedés, hogy a 2003. évi előléptetési időszak során a besorolási fokozatban eltöltött szolgálati idő alapján nagyon korlátozott számban automatikusan elsőbbségi pontokat adnak, egyrészt igazolható az új előléptetési rendszerbe való átmenethez kapcsolódó kényszerítő szükséglettel, másrészt nem aránytalan, mivel önmagában nem biztosít meghatározó szerepet a besorolási fokozatban eltöltött időnek. Ennélfogva nem tekinthető olyan intézkedésnek, amely túllép azon a hatáskörön, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság rendelkezik a tisztviselők előléptetésére vonatkozó előírások megváltoztatásának átmeneti szabályozására, így nem ellentétes a személyzeti szabályzat 43. és 45. cikkével.
(lásd az 51–54. pontot)
2. A bizottsági belső szabályozás által bevezetett, az érdemek mennyiségi meghatározásán alapuló előléptetési rendszer keretében, amelyet egyrészt az jellemez, hogy a tisztviselők minden évben különböző típusú pontokat kapnak, amelyek közül az egyik típusba tartozók („érdempontok”) a tisztviselő által a személyzeti szabályzat 43. cikke alapján rendszeresen lefolytatott értékelése során kapott pontszám átváltásából származnak, míg a másik típusba tartozók („elsőbbségi pontok”) célja a tisztviselők közül a legérdemesebbek avégett történő kiválasztása, hogy előléptetési esélyeik növekedjenek, másrészt az, hogy az előléptetéshez el kell érni egy meghatározott küszöbértéket a pontok összesített számát illetően, sem az, hogy létezik előléptetési küszöbérték, illetve az elsőbbségi pontok adását illetően az egyes főigazgatóságokra vonatkozó kvóta, sem az, hogy érdempontok adására vonatkozó célátlagot határoztak meg, nem gátolja a személyzeti szabályzat 45. cikkével, az egyenlő bánásmód elvével és a szakmai előmenetelhez való joggal ellentétes módon az érdemek összehasonlító vizsgálatát. Éppen ellenkezőleg, úgy tűnik, ez a két mechanizmus előmozdítja a tisztviselők érdemei reprezentatív értékelésének tényleges kifejeződését, miközben a lehető legmagasabb szinten biztosítja a Bizottság összes főigazgatóságán elvégzett értékelések összehasonlíthatóságát, és így az említett tisztviselőkkel való bánásmód egyenlőségét. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a gyakorlatban az érdemek összehasonlító vizsgálatának ugyanazon kritériumok szerint, illetve összehasonlítható információforrások és értesülések alapján kell történnie.
Ami az egyes főigazgatóságokon belüli elsőbbségi pontokra vonatkozó kvótát illeti, e kvóta megfelel az e típusú pontokkal kapcsolatos azon általános célkitűzésnek, hogy a tisztviselők közül kiválasszák a legérdemesebbek avégett, hogy előléptetési esélyeik növekedjenek. Az odaítélhető pontok számának korlátozása ugyanis ilyen kiválasztásra ösztönzi a főigazgatóságokat. Ez a célkitűzés önmaga is összeegyeztethető a személyzeti szabályzat 45. cikkével, az egyenlő bánásmóddal és a szakmai előmenetelhez való joggal. Az a tény, hogy a jelen esetben az említett pontok adása adott esetben azzal hatással járhat, hogy a főigazgatóságban csak egy tisztviselőt léptetnek elő, a kiválasztási cél egyik logikus következménye. Másrészt az is logikus és arányos, ha valamely kis méretű főigazgatóságon kevesebb tisztviselő szerez ilyen típusú pontokat, mint a jelentősebb számú előléptethető tisztviselővel rendelkező főigazgatóságokon. Mindenesetre az az érv, amely szerint az elsőbbségi pontokra vonatkozó kvóták hátrányos helyzetbe hozzák a kisméretű főigazgatóságokat azzal, hogy e főigazgatóságok csak egy tisztviselőt léptethetnek elő, nem helytálló, mivel a tisztviselőnek adott említett elsőbbségi pontok száma önmagában nem meghatározó az előléptetési küszöb elérésében, tekintettel arra, hogy a kinevezésre jogosult hatóság más típusú elsőbbségi pontokat is adhat a tisztviselőnek az említett küszöb elérésének lehetővé tétele érdekében.
Végül az így bevezetett rendszer sem a személyzeti szabályzat 45. cikkének szellemével, sem annak szövegével nem ellentétes amiatt, hogy annak következtében az elsőbbségi pontoknak az egyes főigazgatóságokon történő odaítélésének időpontjában nem kerül sor a különböző főigazgatóságok tisztviselői érdemeinek összehasonlítására azért, mert a főigazgató előzetesen nem tudja elvégezni a főigazgatóságon nyújtott teljesítménynek a többi főigazgatóság tisztviselői teljesítményéhez viszonyított összehasonlító vizsgálatát. Egyrészt ugyanis az olyan intézményekben, mint a Bizottság, a különböző főigazgatóságok tisztviselői által végzett feladatok sokfélesége magában foglalja, hogy az intézményen belül az azonos besorolási fokozatban lévő tisztviselőkre nem hárul azonos felelősség, ennélfogva az érdemeik nehezen hasonlíthatók össze. Tekintettel a főigazgatóságonként odaítélhető elsőbbségi pontok korlátozott számára, minden egyes előléptethető tisztviselő korlátozott számú előléptetési pontért versenyez az igazgatóságának vagy szolgálatának összes többi tisztviselőjével. Másrészt az egyes főigazgatóságokon az elsőbbségi pontok odaítélése egy érdemlista felállításával valósul meg, amely nem rögzíti végleges jelleggel a listán szereplő és nem szereplő tisztviselők előléptetésének sorrendjét, mivel a kinevezésre jogosult hatóság dönt az egyes besorolási fokozatokba előléptetendő tisztviselőkről az előléptetési bizottság ezen listához mellékelt javaslatai alapján, amely javaslatok nem kötik az említett hatóságot. A kinevezésre jogosult hatóság a személyzeti szabályzat 45. cikkével összhangban az intézménynek az említett listán szereplő valamennyi előléptetésre alkalmas tisztviselője érdemeinek összehasonlítása után hozza meg a tisztviselő előléptetéséről szóló határozatot. A kinevezésre jogosult hatóság ezáltal tiszteletben tartja az egyenlő bánásmód elvét és a tisztviselőknek a besorolási fokozat szerinti szakmai előmenetelhez való jogát.
(lásd a 111., 112. és 147–152. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑76/92. sz., Tsirimokos kontra Parlament ügyben 1993. november 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1281. o.) 21. pontja; T‑157/98. sz., Oliveira kontra Parlament ügyben 1999. szeptember 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑163. o. és II‑851. o.) 35. pontja.
Top