AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2004. október 26.
T‑55/03. sz. ügy
Philippe Brendel
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – Kinevezés – Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba történő besorolás – A fizetési fokozatban eltöltött szolgálati idő figyelembevétele – Kártérítési kereset”
Teljes szöveg francia nyelven II–0000
Tárgy: Egyrészről a felperest az A7‑es besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába be nem soroló bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem, másrészről a felperes által állítólag elszenvedett kár megtérítésére irányuló kérelem tárgyában előterjesztett kereset.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Bizottságot a felperesnek az A7‑es besorolási fokozat 3. fizetési fokozata és az A7‑es besorolási fokozat 2. fizetési fokozata szerint – 2001. április 16‑tól – járó díjazás közötti különbözet összege után járó késedelmi kamatok megfizetésére; e késedelmi kamatokat azon kifizetési határidők alapján kell kiszámítani, amelyekre a személyzeti szabályzat szerint az egyes kifizetéseket – a teljes összeg kifizetéséig – teljesíteni kellett volna. Az alkalmazandó kamatlábat az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveletekre rögzített, a szóban forgó időszak különböző szakaszaiban alkalmazandó kamatláb alapulvételével – e kamatláb két százalékponttal való emelésével – kell kiszámítani. A felperesnek az A7‑es besorolási fokozat 3. fizetési fokozata és az A7‑es besorolási fokozat 2. fizetési fokozata szerint – 2001. április 16‑tól – járó díjazás különbözetének kifizetésére irányuló kereseti kérelemről nem szükséges határozni. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság viseli saját költségeit, továbbá a felperes költségeinek háromnegyedét. A felperes viseli saját költségeinek egynegyedét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Elfogadhatóság – A megtámadott jogi aktust az eljárás során felváltó jogi aktus – A pert megelőző eljárás folytatásának kötelezettsége – Kivétel
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba történő kinevezés – A szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezés – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Az ilyen kinevezés lehetőségének vizsgálatára vonatkozó, bizonyos esetekben érvényes kötelezettség – A szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezésre való jogosultság – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (2) bekezdés)
3. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba történő kinevezés – A szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezés – A szakmai tapasztalat szintjének meghatározása – A korábban betöltött munkakör besorolásának figyelembevétele – A magasabb tényleges szint érintett általi bizonyítása – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (2) bekezdés)
4. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba és fizetési fokozatba történő kinevezés – A szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezés – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
5. Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem – Korlátok
6. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – A felvétel során jogellenesen végrehajtott fizetési fokozatba besorolás – Visszaható hatályú utólagos kijavítás – A díjazás késedelmes kifizetéséből eredő kár – Késedelmi kamatok megítélése
1. Az eljárásgazdaságosság követelményére figyelemmel, ha a megtámadott jogi aktust az eljárás során ugyanolyan tárgyú jogi aktus váltja fel, akkor ez utóbbi aktus olyan új tényezőnek minősül, amely lehetővé teszi a felperesek számára, hogy arra tekintettel megváltoztassák kérelmeiket és jogalapjaikat.
Ezzel szemben a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkéből az következik, hogy a kinevezésre jogosult hatóság által hozott határozatban megtestesülő sérelmet okozó jogi aktus ellen előterjesztett kereset csak akkor elfogadható, ha az érintett előzetesen panaszt nyújtott be az említett hatósághoz, és a hatóság ezt a panaszt kifejezetten vagy hallgatólagosan elutasította; ez a rendelkezés a korábbi határozat felülvizsgálatát követően hozott, azt felváltó határozatra is vonatkozik.
Ha azonban az eredetileg az időközben felváltott jogi aktus ellen benyújtott keresetlevél előterjesztését a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelő panasz előterjesztése előzi meg, és ha az ezután megtámadott jogi aktus, amely az eljárás során visszaható hatállyal az eredeti jogi aktus helyébe lépett, ugyanazon ténybeli és jogi megfontolásokon alapul, mint a keresettel eredetileg megtámadott jogi aktus, akkor a megtámadott új jogi aktus vonatkozásában is teljesítettnek kell tekinteni azon kötelezettséget, amely szerint a tisztviselőknek a kinevezésre jogosult hatósághoz kell előterjeszteniük a sérelmet okozó jogi aktusokkal szembeni panaszukat; a személyzeti szabályzat 91. cikkének (2) bekezdése e kötelezettség betartásától teszi függővé a peres eljárást megindító kereset elfogadhatóságát.
(lásd az 50–52. és 56. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT 1982., 749. o.) 8. pontja; a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 23. o.) 7. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑23/96. sz., De Persio kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑483. és II‑1413. o.) 32. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑161/00. sz., Tsarnavas kontra Bizottság ügyben 2001. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑155. és II‑721. o.) 30. pontja.
2. A személyzeti szabályzat 31. cikkének (2) bekezdése lehetőséget teremt azon elvtől való eltérésre, amely szerint minden tisztviselőt a besorolási osztálya kezdő besorolási fokozatába kell felvenni. A személyzeti szabályzat 31. cikkének (2) bekezdésére alapított besorolási határozat – a kinevezésre jogosult hatóság által az álláshirdetésben esetlegesen előírt besorolási feltételek fenntartásával – széleskörű mérlegelési jogot biztosít a kinevezésre jogosult hatóságnak. A tárgykörre vonatkozóan gyakorolt felülvizsgálat keretében az Elsőfokú Bíróság a kinevezésre jogosult hatóság értékelését nem helyettesítheti a saját értékelésével. Az Elsőfokú Bíróságnak annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy nem sértették‑e meg a lényeges alaki szabályokat, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem pontatlan vagy hiányos tényekre alapította‑e határozatát, illetve hogy a határozat nem hatáskörrel való visszaélésen, nyilvánvaló értékelési hibán vagy az indokolás elégtelenségén alapul‑e.
A kinevezésre jogosult hatóság különleges körülmények esetén – mint például a pályázó kivételes szaktudása – köteles megvizsgálni a személyzeti szabályzat 31. cikke (2) bekezdése esetleges alkalmazásának konkrét lehetőségét; ilyen kötelezettség terheli e hatóságot különösen akkor, ha a szervezeti egység sajátos szükségletei különösen képzett pályázó felvételét teszik szükségessé, vagy ha a felvett személy kivételes szaktudás birtokában van, és e rendelkezések alkalmazását kéri. Ugyanakkor az újonnan felvett tisztviselőknek, még ha körülményeik alapján a szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába lennének is sorolhatók, nincsen alanyi joguk ilyen besorolásra.
(lásd a 60. és 61. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑298/93. P. sz., Klinke kontra Bíróság ügyben 1994. június 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑3009. o.) 31. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑17/95. sz., Alexopoulou kontra Bizottság ügyben 1995. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑227. és II‑683. o.) 21. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑195/96. sz., Alexopoulou kontra Bizottság ügyben 1998. február 13‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑51. és II‑117. o.) 38., 39. és 44. pontja, amelyet a Bíróság C‑155/98. P. sz., Alexopoulou kontra Bizottság ügyben 1999. július 1‑jén hozott ítélete (EBHT 1999. I‑4069. o.) az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatra támaszkodva megerősített; az Elsőfokú Bíróság T‑381/00. sz., Wasmeier kontra Bizottság ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑125. és II‑677. o.) 56. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑133/02. sz., Chawdhry kontra Bizottság ügyben 2003. december 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑329. és II‑1617. o.) 44. pontja.
3. Az adminisztráció nem lép túl a besorolásra vonatkozó széles mérlegelési jogköre határain, ha a szolgálatba lépést megelőzően szerzett szakmai tapasztalat szintjének meghatározása érdekében a korábban betöltött munkakör besorolási osztályát veszi alapul. Mindenesetre a felvételekor történő besorolása érdekében a tisztviselőnek biztosítani kell a jogot annak bizonyítására, hogy az intézménynél ellátott feladatok szintje meghaladta az általa betöltött besorolási osztály szintjét.
(lásd a 93. és 94. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑79/98. sz., Carrasco Benítez kontra EMEA ügyben 1999. február 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑29. és II‑127. o.) 45. és 46. pontja.
4. A besorolási fokozatba soroló határozat megindokolására vonatkozó kötelezettségnek a panaszt elbíráló határozatban is megfelelően eleget lehet tenni, és elegendő, ha az indokolás tartalmazza a személyzeti szabályzat által a besorolási eljárás jogszerűségéhez előírt jogszabályi feltételek összessége teljesítésének ismertetését; a kinevezésre jogosult hatóságnak nem kell ismertetnie az általa elvégzett összehasonlító vizsgálatot. Elegendő, ha a kinevezésre jogosult hatóság jelzi az érintett tisztviselő felé az őrá vonatkozó határozatot igazoló személyes és releváns indokokat. Az intézmény nem köteles a valamely összehasonlítható versenyvizsgán sikeresen szerepelt többi tisztviselő besorolási fokozatára és fizetési fokozatára vonatkozó részletes statisztikai adatokkal szolgálni az érdekeltnek. Az ilyen részletes adatoknak – figyelembe véve az értékelés egyedi jellegét és annak az adott esetre való korlátozottságát – nincs jelentőségük az érintett szaktudására vonatkozó értékelés szabályszerűségének vizsgálata szempontjából.
(lásd a 120., 123. és 124. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság Alexopoulou kontra Bizottság ügyben 1995. október 5‑én hozott, fent hivatkozott ítéletének 27. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑230/99. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2001. június 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑127. és II‑583. o.) 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Chawdhry kontra Bizottság ügyben hozott, fent hivatkozott ítélet 119–122. pontja.
5. Az adminisztrációnak a saját alkalmazottaival szembeni gondoskodási kötelezettsége tükrözi a kölcsönös jogok és kötelezettségek közötti azon egyensúlyt, amelyet a személyzeti szabályzat hozott létre a hatóság és a hatóság alkalmazottai közötti viszonyokban. E kötelezettség körébe tartozik különösen, hogy amikor a hatóság tisztviselő vagy alkalmazott helyzetéről határoz, akkor köteles figyelembe venni valamennyi, a határozatának kialakítására befolyást gyakorolni képes elemet, és ennek keretében nemcsak a szolgálat érdekét, hanem az érintett tisztviselő érdekét is tekintetbe kell vennie. A tisztviselők jogai és érdekei védelmét ugyanakkor a hatályban lévő jogi normák korlátozzák.
(lásd a 133. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑203/97. sz., Forvass kontra Bizottság ügyben 1999. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑129. és II‑705. o.) 53. és 54. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
6. A tisztviselőnek, akinek a fizetési fokozatba történő besorolását kezdetben – a visszaható hatályú határozattal történő kijavítást megelőzően – jogszerűtlenül hajtották végre, joga van a kijavítás nyomán járó összeg után járó kamatokra azon időponttól, amely napon a megfelelő besorolás végrehajtásához szükséges valamennyi információ a kinevezésre jogosult hatóság rendelkezésére állt.
(lásd a 153–155. pontot)
Top