T‑357/03. sz. ügy
Gollnisch és társai
kontra
Európai Parlament
„Az Európai Parlament elnökségének határozata – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatatlanság”
Az Elsőfokú Bíróság végzése (második tanács), 2005. január 10.
A végzés összefoglalása
1. Eljárás – Közösségi intézmények jogi szolgálatai véleményének benyújtása az Elsőfokú Bírósághoz – Feltételek
2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – A személyében való érintettség szükségessége feltételének contra legem értelmezése – Megengedhetetlenség
(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az Európai Parlament elnökségének a valamely költségvetési tétel alá tartozó előirányzatok képviselőcsoportok és független képviselők általi felhasználásának a feltételeit módosító aktusa – Független képviselők által előterjesztett kereset – Elfogadhatatlanság
(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)
1. Annak megengedése, hogy a belső dokumentumokat azon szervezeti egységek tagjaitól eltérő személyek, amelyek azok elkészítését kérték, egy jogvita keretén belül az Elsőfokú Bíróság elé terjesszék anélkül, hogy ahhoz az érintett intézmény hozzájárult volna, vagy azt a bíróság elrendelte volna, sértené az ahhoz fűződő közérdeket, hogy az intézmények támaszkodhatnak a jogi szolgálataik által teljesen függetlenül adott véleményekre.
(vö. 34. pont)
2. Az EK 230. cikk negyedik bekezdésének szövegéből az következik, hogy egy természetes vagy jogi személy a nem neki címzett határozat megsemmisítése iránt csak abban az esetben indíthat eljárást, ha az őt nemcsak közvetlenül, hanem személyében is érinti; e rendelkezés olyan értelmezésével, amely ez utóbbi, az EK‑Szerződés által kifejezetten megkövetelt feltétel elhagyását eredményezné, a közösségi bíróságok túllépnék a Szerződés által számukra biztosított hatáskört.
(vö. 62. pont)
3. Azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy jogi aktusnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ezen aktus sajátos tulajdonságaik vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket.
E tekintetben az Európai Parlament elnöksége által elfogadott jogi aktus, amely módosítja valamely költségvetési tétel alá tartozó előirányzatok képviselőcsoportok és független képviselők általi felhasználásának feltételeit, általános és jövőbeli jelleggel vonatkozik mindkettőre. Érinti tehát mind a jövőbeni képviselőcsoportokat és a független képviselőket, mind pedig azokat, akik annak elfogadása időpontjában a Parlament összetételét alkották, így tehát egyiküket sem érinti személyében. A független képviselői minőség sem olyan jellegű, hogy a címzetthez hasonló módon egyénítse a felpereseket.
(vö. a 63., 65–66. pont)
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (második tanács)
2005. január 10.(*)
„Az Európai Parlament elnökségének határozata – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatatlanság”
A T‑357/03. sz. ügyben,
Bruno Gollnisch (lakóhelye: Limonest [Franciaország]),
Marie-France Stirbois (lakóhelye: Villeneuve‑Loubet [Franciaország]),
Carl Lang (lakóhelye: Boulogne‑Billancourt [Franciaország]),
Jean-Claude Martinez (lakóhelye: Montpellier [Franciaország]),
Philip Claeys (lakóhelye: Overijse [Belgium]),
Koen Dillen (lakóhelye: Anvers [Belgium])
(képviseli őket: W. de Saint Just ügyvéd)
felpereseknek
az Európai Parlament (képviselik: H. Krück és N. Lorenz, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
az Európai Parlament Elnökségének az Európai Unió általános költségvetésének 3701. tételéből származó előirányzatok felhasználására vonatkozó szabályzat módosításáról szóló, 2003. július 2‑i határozatának megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),
tagjai: J. Pirrung elnök, A. W. H. Meij és I. Pelikánová bírák,
hivatalvezető: H. Jung,
meghozta a következő
Végzést
Jogi és ténybeli háttér
1 Az Európai Parlament eljárási szabályzatának 1999. május 1‑jén hatályba lépett 14. kiadása (HL 1999. L 202., 1. o.) helyébe az Európai Parlament eljárási szabályzatának 2003. február 1‑jétől hatályos 15. kiadása lépett (HL 2003. L 61., 1. o., a továbbiakban: az eljárási szabályzat). Az eljárási szabályzat 22. cikkének szövege mindkét kiadásban azonos.
2 Az eljárási szabályzat 22. cikkének (2) bekezdése szerint „a [Parlament] Elnökség[e] a képviselőket és a Parlament belső szervezeti felépítését, a titkárságát és szerveit érintő pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz.”
3 Az Európai Unió általános költségvetésének 3701. tétele a titkársági, működési költségeket, és a képviselőcsoportok, illetve független képviselők politikai és információs tevékenységével kapcsolatos kiadásokat tartalmazza. A 2003‑as költségvetési évben e tételben 37 948 000 euró értékben szerepeltek előirányzatok (HL 2003. L 54., 1., 201., 222. o.).
4 Az eljárási szabályzat 22. cikke alapján az elnökség elfogadta a 3701. tételből származó előirányzatok felhasználásáról szóló szabályzatot (a továbbiakban: a szabályzat).
5 A szabályzattal kapcsolatban 2002‑ben módosítási eljárás indult, amely 2003‑ban folytatódott. Az elnökök értekezlete 2003. április 8‑i ülésén úgy döntött, hogy támogatja a szabályzat módosítására tett javaslatokat, azokat az elnökség elé terjeszti, és felszólítja ez utóbbit, hogy a javaslatok végleges elfogadása előtt konzultáljon a költségvetési ellenőrzésért felelős bizottsággal és a jogi szolgálattal. A Parlament főtitkára 2003. május 21‑i és 22‑i feljegyzéseiben felkérte a költségvetési ellenőrzésért felelős bizottságot és a Parlament jogi tanácsadóit, hogy juttassák el a szabályzat módosítására vonatkozó javaslattal kapcsolatos véleményüket az elnökséghez. A költségvetési ellenőrzésért felelős bizottság 2003. június 16‑án előzetes véleményt juttatott el a Parlament elnökéhez. A jogi szolgálat 2003. június 25‑én adott véleményt.
6 Az elnökség 2003. július 2‑i határozatával (a továbbiakban: a megtámadott jogi aktus) módosította a szabályzatot, „figyelemmel a Parlament eljárási szabályzatának módosítására és az újabb konzultációk következtében szükségessé váló egyéb módosításokra”.
7 A megtámadott jogi aktus nyomán a szabályzat első részének 1.1.1. pontja kimondja, hogy „a 3701. költségvetési tételből rendelkezésre bocsátott előirányzatok […] a parlamenti képviselőcsoportok/független képviselők adminisztrációs és működési költségeinek fedezésére szolgálnak”. E rendelkezés korábban így hangzott:
„A 3701. költségvetési tételből rendelkezésre bocsátott előirányzatok a parlamenti képviselőcsoportok/független képviselők titkárságának adminisztrációs és működési költségei […] fedezésére szolgálnak”.
8 A szabályzat első részének a megtámadott jogi aktus által módosított 1.3. pontja szerint:
„1.3.1. […] Ha egy független képviselő belép egy képviselőcsoportba, az adminisztrációs osztály a belépés napjával jelentést nyújt be a képviselők kiadási kimutatásáról. Adott esetben a független képviselő által fel nem használt előirányzatokat az érintett képviselőcsoporthoz kell átcsoportosítani.
1.3.2. […] Ha egy független képviselő lemond, az adminisztrációs osztály zárolja e képviselő valamennyi számláját, a korábban írásban vállalt kötelezettségek figyelembevétele mellett.”
9 A megtámadott jogi aktus elfogadását megelőzően a szabályzat első részének 1.3. pontja alapján a képviselőcsoporthoz csatlakozó vagy megbízatásáról lemondó független képviselő köteles volt jelentést tenni kiadási kimutatásáról az adminisztrációs osztálynak, és adott esetben visszafizetni a fel nem használt előirányzatokat. E rendelkezés azt is előírta, hogy a megbízatásáról lemondó független képviselő a nem igazoltan vagy nem szabályszerűen felhasznált előirányzatokat köteles megtéríteni.
10 A megtámadott jogi aktust követően a szabályzat első részének 1.4. pontja már nem alkalmazandó a független képviselőkre. E rendelkezés módosított változata a költségvetési előirányzatok felhasználásáért való felelősséget szabályozza, kizárólag a képviselőcsoportok vonatkozásában.
11 A megtámadott jogi aktus a következő bekezdéssel egészíti ki a szabályzat első részének 1.5. pontját:
„1.5.1. A 3701. számú tételben szereplő előirányzatokból finanszírozott minden politikai vagy tájékoztatási tevékenységgel összefüggésben szerepeltetni kell a parlamenti képviselőcsoport nevét vagy a független képviselő(k) nevét, valamint az EP emblémáját.”
12 A szabályzat első részének a megtámadott jogi aktus által módosított 1.6. pontja szerint „A képviselőcsoportok európai politikai pártot csak [bizonyos feltételeknek megfelelően] támogathatnak”. E rendelkezésnek a megtámadott jogi aktust megelőzően hatályos változata így hangzott:
„A képviselőcsoportok/független képviselők európai politikai pártot csak [bizonyos feltételeknek megfelelően] támogathatnak”.
13 A megtámadott jogi aktus által módosított 1.6.2. pont szövege a következő:
„Külső szervezetben tagsággal rendelkező képviselőcsoportok vagy független képviselők pénzügyileg a 3701. tételből származó előirányzatokból támogathatják azt támogatás vagy tagdíj formájában legfeljebb a 3701. költségvetési tétel alapján kapott éves előirányzataik öt százaléka erejéig.”
14 Előzőleg e rendelkezés így hangzott:
„A képviselőcsoportok vagy független képviselők támogatás vagy tagdíj formájában legfeljebb a 3701. költségvetési tétel alapján kapott éves előirányzataik öt százaléka erejéig támogathatnak valamely tevékenységet vagy külső szervezetet, amennyiben annak tagjai.”
15 A szabályzat első részének a megtámadott jogi aktus által módosított 1.7. pontja kimondja, hogy „[A]z Európai Közösségek tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak személyzeti szabályzatával összhangban alkalmazott személyzeten kívül a képviselőcsoportok személyzetet a 3701. költségvetési tétel alatt szereplő források felhasználásával alkalmazhatnak”. A megtámadott jogi aktus által bevezetett módosítást megelőzően e rendelkezés a független képviselők számára is biztosította ezt a lehetőséget.
16 A megtámadott jogi aktus lényegesen módosítja a szabályzat első részének 2.1–2.7. pontját, amelyek többek között a képviselőcsoportok éves költségvetésének végrehajtására, a beszerzésekre, leltárjegyzékre, könyvvitelre, illetve az előirányzatok felhasználásáról szóló éves jelentésre vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Ezenkívül, a megtámadott jogi aktusból következően e módosított rendelkezések már nem alkalmazandók a független képviselőkre.
17 Ezzel szemben a független képviselőkre a szabályzat megtámadott jogi aktus által beiktatott 2.9. pontjának rendelkezései vonatkoznak. Ez „A független képviselőkre vonatkozó külön szabályok” cím alatt az alábbiakat tartalmazza:
2.9.1. A független képviselők kiadásait vagy beszállítóknak teljesített közvetlen kifizetések útján, vagy az adminisztrációs osztály által lehető leghamarabb történő megtérítés útján fizetik ki az alátámasztó és az e szabályzat által megkövetelt egyéb dokumentumok benyújtását, illetve annak megállapítását követően, hogy ellenőrizték a szabályoknak való megfelelőségüket. Az adminisztrációs osztály auditálja az alábbiakat:
a) a kiadás összhangban van‑e a szabályokkal, és azt más juttatások nem fedezik-e;
b) a szabályokat betartották‑e;
c) a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét alkalmazták‑e;
d) a kiadást igazolják‑e eredeti alátámasztó dokumentumok (vagy a beszállító vagy bármely más, megfelelőség igazolására felhatalmazott hatóság által hitelesített másolatok).
A független képviselők kérelemre 10% előleget kaphatnak éves juttatásként.
A pénzügyi év lezárása előtt az adminisztrációs osztály elszámolja a képviselők által benyújtott alátámasztó dokumentumok alapján a 2.5.3. cikkben megállapított kritériumoknak megfelelően kifizetett előlegeket.
Az elszámolással kapcsolatban minden nem indokolt vagy a szabályoknak nem megfelelő kiadás elutasításra kerül, a megfelelő előirányzatokat pedig három hónapon belül vissza kell fizetni az Európai Parlamentnek.
A pénzügyi év január 1‑jén kezdődik, és december 31‑én ér véget.
Azokban az években, amikor európai választásokat tartanak, az első költségvetési időszak január 1‑jén kezdődik, és június 30‑án ér véget, míg a második július 1‑jén kezdődik, és december 31‑én ér véget.
2.9.2. A pénzügyi év során fel nem használt előirányzatok legfeljebb az Európai Parlament költségvetéséből kapott előirányzatok 50%‑áig vihetők át a következő pénzügyi évre.
Az 50%‑ot meghaladó összegeket visszautalják az Európai Parlament javára a számlák lezárását követően.
2.9.3. A független képviselőkre vonatkozó előirányzatokat az Európai Parlament adminisztrációs osztálya kezeli a mellékelt számviteli tervnek megfelelően.
2.9.4 . Az e szabályzat 2.9.1. cikke alapján nyújtott előlegeket a független képviselők által külön e célból nyitott bankszámlákra kell befizetni.
2.9.5. A független képviselők által a 3701. tétel alá tartozó előirányzatokból vásárolt eszközöket fel kell venni az Európai Parlament leltárába. Fel kell venni a leltárba az egy évnél hosszabb hasznos élettartamú vagy a legalább a parlamenti tulajdonra megállapított küszöbértéket elérő tartós cikkeket. A leltárt az e szabályzathoz mellékelt részletes szabályokkal összhangban kell vezetni.
2.9.6. Az adminisztrációs osztály bevételi és kiadási kimutatást, valamint mérleget készít minden képviselőre nézve, amely megállapítja a könyvvitel szabályosságát s e szabályzatnak való megfelelőségét. Ezeket a dokumentumokat ezt követően közzéteszik az Európai Parlament honlapján.
2.9.7. Ezeket a dokumentumokat, amelyeknek a következő pénzügyi évben április 30‑ig kell beérkezniük, az Európai Parlament Elnöke továbbítja az Elnökségnek és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak, amely a Parlament Eljárási Szabályzata által rájuk ruházott hatásköröknek megfelelően foglalkozik velük.
2.9.8. Ha az elnökség az előző bekezdés szerinti konzultációt követően és a Költségvetési Ellenőrző Bizottsággal egyetértésben azt az álláspontot képviseli, hogy az előirányzatokat nem a jelen szabályzatnak megfelelően használták fel, ezeket az előirányzatokat az Európai Parlamentnek a szabálytalanság megállapításának időpontjától számított három hónapon belül vissza kell térítenie.”
18 A szabályzat első részének a megtámadott jogi aktus által módosított 2.8. pontja úgy rendelkezik, hogy a képviselőcsoportok és független képviselők bármilyen, e szabályzat alkalmazásával kapcsolatos kérdésben konzultálhatnak egymással.
19 A megtámadott jogi aktus a szabályzat „Számviteli terv” címet viselő második részét is módosítja, különösen bizonyos kiadási tételeket.
20 Így pl. független képviselők esetében a munkaerő‑felvétellel, illetve az ezzel kapcsolatos, fizetésekkel és kapcsolódó költségekkel járó kiadások nem szerepelhetnek a 3701‑es költségvetési sorban (második rész, 1.2., 1. fejezet, 2., 4. és 6. pont).
21 Ugyanez vonatkozik az irodabérleti (második rész, 1.2., 2. fejezet, 7. pont), a könyvelési (második rész, 1.2., 4. fejezet, 2. pont), és a képviselőcsoport‑ülésekkel kapcsolatos (második rész, 1.2., 5. fejezet, 1. pont) költségekre.
22 A megtámadott jogi aktus ezen kívül a szabályzat harmadik részét is módosítja, amely iránymutatást tartalmaz a szabályzat első része több rendelkezésének értelmezésével kapcsolatban.
23 A megtámadott jogi aktus végül egy mellékletet csatol a szabályzathoz. A melléklet a leltárakat szabályozza.
24 A Parlament pénzügyi főigazgatóságának igazgatója 2003. július 15‑i feljegyzésével közölte a felperesekkel, hogy az elnökség 2003. július 2‑án elfogadta a szabályzat módosítását. A szabályzat módosított szövegét csatolták e feljegyzéshez.
Az eljárás
25 A felperesek az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. október 23‑án érkezett keresetlevelükben a jelen megsemmisítés iránti keresetet terjesztették elő.
26 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. október 27‑én érkezett külön beadványukban a felperesek kérték az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 76a. cikkének megfelelően gyorsított eljárás keretében történő határozathozatalt. Ezt a kérelmet az Elsőfokú Bíróság 2004. február 18‑i határozatával elutasította.
27 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. november 11‑én érkezett beadványában a Parlament azt kérte, hogy a Parlament jogi szolgálatának 2003. június 25‑i véleményét, amelyet a felperesek a keresetlevél mellékleteként nyújtottak be, az Elsőfokú Bíróság távolítsa el az iratok közül.
28 Ellenkérelem benyújtása nélkül az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. november 27‑én érkezett beadványában a Parlament az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a szerinti elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperesek e kifogásra 2004. február 6‑án tettek észrevételt.
29 Mivel az iratokból elegendő adat áll rendelkezésére, az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság úgy döntött, hogy az ügyben az eljárási szabályzat 114. cikkének 3. §‑a alapján a szóbeli szakasz megnyitása nélkül hoz határozatot.
A felek kérelmei
30 A Parlament azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– a Parlament jogi szolgálatának 2003. június 25‑i véleményét távolítsa el az iratok közül;
– a keresetet elfogadhatatlansága miatt utasítsa el;
– kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.
31 Az elfogadhatatlansági kifogásra tett észrevételeikben a felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a Parlamentnek az irat eltávolítására irányuló kérelmét;
– utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást;
– semmisítse meg a megtámadott jogi aktust;
– a költségek viselésére a Parlamentet kötelezze 10 000 euró erejéig.
A Parlamentnek jogi szolgálata véleményének az iratok közül történő eltávolítására irányuló kérelméről
A felek érvei
32 A Parlament azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság távolítsa el az iratok közül jogi szolgálatának véleményét, amelyet a felperesek a keresetlevél 5. mellékleteként nyújtottak be. Hangsúlyozza, hogy ez a vélemény kizárólag a Parlament elnöksége számára készült, amely a nyilvánosság kizárásával tartotta üléseit. Ezért a kérdéses vélemény bizalmas irat, amely csak az elnökségi tagok számára hozzáférhető. Hozzáteszi, hogy a közösségi intézmények számára készült jogi vélemények terjesztése komoly kockázatok veszélyével jár ezen intézmények megfelelő működésére nézve, és hogy emiatt a közösségi jogalkotó az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében kifejezetten kizárta az ilyen szakvéleményekhez való hozzáférést. Azt is hozzáteszi, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi bíróság előtti eljárás során ilyen dokumentumokat az érintett intézmény engedélye vagy e bíróság határozata nélkül nem lehet a bíróság elé terjeszteni (a Bíróság C‑445/00. sz., Ausztria kontra Tanács ügyben 2002. október 23‑án hozott végzésének [EBHT 2002., I‑9151. o.] 12. pontja és az Elsőfokú Bíróság elnökének a T‑670/97. R. sz., Carlsen kontra és társai kontra Tanács ügyben 1998. március 3‑án hozott végzése [EBHT 1998., II‑485. o.]). A jelen ügyben viszont a Parlament nem járult hozzá az érintett szakvélemény bemutatásához.
33 A felperesek mindenekelőtt előadják, hogy a szóban forgó vélemény az elektronikus postán keresztül a költségvetési ellenőrzési bizottság valamennyi tagjához, köztük a felperesekhez is eljutott, és kérésre minden képviselő rendelkezésére állt. Ilyen körülmények között az irat bizalmas jellege kizárt. Álláspontjuk szerint a Parlament által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem releváns, mert az a Tanácshoz és a Bizottsághoz címzett szakvélemények harmadik személyek általi bemutatására vonatkozik, a jelen ügyben azonban nem erről van szó. A felperesek arra is hivatkoznak, hogy a jogi szolgálat nem kifogásolta az adott vélemény azon képviselők rendelkezésére bocsátását, akik azt ténylegesen kérték. Végül a felperesek úgy vélik, hogy „a nyilvánosság, az átláthatóság, a jogbiztonság védelme és a közösségi jog stabilitásának alapelvei” a jelenlegihez hasonló ügyben nem képezik annak akadályát, hogy a felperesek, a Parlament tagjaiként, hozzáférjenek ezen intézmény jogi szolgálata által kiadott véleményekhez. A felpereseknek tehát joguk van hozzáférni a szóban forgó jogi véleményhez, és joguk van ahhoz, hogy azt a közösségi bíró elé terjesszék.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
34 Amint a Parlament helyesen kifejti, annak megengedése, hogy ezen belső dokumentumokat azon szervezeti egység tagjaitól eltérő személyek, amelyek azok elkészítését kérték, egy jogvita keretén belül az Elsőfokú Bíróság elé terjesszék, anélkül hogy ahhoz az érintett intézmény hozzájárult volna, vagy azt a bíróság elrendelte volna, sértené az ahhoz fűződő közérdeket, hogy az intézmények támaszkodhatnak a jogi szolgálatuk által teljesen függetlenül adott véleményekre (lásd többek között a fenti 32. pontban hivatkozott Ausztria kontra Tanács ügyben hozott végzés 12. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑44/97. sz., Ghignone és társai kontra Tanács ügyben 2000. november 8‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑223. és II‑1023. o.] 48. pontját).
35 Nos, a jelen ügyben kétségtelen, hogy a szóban forgó jogi vélemény a Parlament főtitkárának kérésére az elnökség számára készült, és ez utóbbi nem hagyta jóvá annak bemutatását a bíróság előtt.
36 Az a kérdés egyébként, hogy a parlamenti képviselők, vagy egyesek közülük, hozzáférhetnek‑e a jogi szolgálat véleményéhez, nem mérvadó a Parlament kérelmének értékelése szempontjából, amely azt a kérdést veti fel, hogy a kérdéses vélemény szerepelhet‑e azok között az iratok között, amelyeket a bíró a keresetről való döntés során figyelembe vesz.
37 Ilyen körülmények között a Parlament kérelmének helyt kell adni, és a jogi szolgálatnak a keresetlevél 5. mellékleteként benyújtott véleményét az iratok közül el kell távolítani.
A kereset elfogadhatóságáról
38 A Parlament két elfogadhatatlansági kifogást emel. Az első a kereset állítólagos elkésettségén alapul, a második pedig a felperesek kereshetőségi jogának hiányán. Az Elsőfokú Bíróság álláspontja szerint a jelen ügyben elsőként a felperesek kereshetőségi jogának hiánya miatti elfogadhatatlansági kifogást kell vizsgálni.
A felek érvei
39 A Parlament mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy a megtámadott jogi aktus nem érinti közvetlenül a felpereseket. Véleménye szerint a független képviselőket a szabályzat megtámadott jogi aktus általi módosítás nyomán általános és elvont kötelezettségek terhelik, amelyeket igazgatási aktus által még „konkretizálni” kell.
40 Az ítélkezési gyakorlat szerint az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerinti közvetlen érintettség feltétele akkor valósul meg, ha a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlenül kihat a magánszemély jogi helyzetére, és az intézkedés címzettjei számára, akiknek azt végre kell hajtaniuk, nem hagy teret a szabad mérlegelésre, hanem a végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és kizárólag a közösségi szabályozásból következik, anélkül hogy egyéb közbenső szabályok alkalmazása szükséges lenne (a 41/70–44/70. sz., International Fruit Company és társai kontra Bizottság ügyekben 1971. május 13‑án hozott ítélet [EBHT 1971., 411. o.] 23–29. pontja, a 92/78. sz., Simmenthal kontra Bizottság ügyben 1979. március 6‑án hozott ítélet [EBHT 1979., 777. o.] 25. és 26. pontja, a 207/86. sz., Apesco kontra Bizottság ügyben 1988. április 26‑án hozott ítélet [EBHT 1988., 2151. o.] 12. pontja, a C‑152/88. sz., Sofrimport kontra Bizottság ügyben 1990. június 26‑án hozott ítélet [EBHT 1990., I‑2477. o.] 9. pontja és a C‑386/96. P. sz., Dreyfus kontra Bizottság ügyben 1998. május 5‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑2309. o.] 43. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑223/01. sz., Japan Tobacco és JT International kontra Parlament és Tanács ügyben 2002. szeptember 10‑én hozott végzésének [EBHT 2002., II‑3259. o.] 45. pontja és a T‑45/02. sz., DOW AgroSciences kontra Parlament és Tanács ügyben 2003. május 6‑án hozott végzésének [EBHT 2003., II‑1973. o.] 35. pontja).
41 A jelen ügyben csak a szabályzat első része fejt ki joghatásokat. Azonban ennek a résznek a rendelkezései lényegében véve általánosak és elvontak, és azok további jogi aktus által történő konkretizálása szükséges. Ez az 1.1., 1.3., 1.4., 1.5. és 2.8. pont rendelkezéseire is vonatkozik. A 1.6.1., 1.7., 2.1–2.7. pont rendelkezései csak a képviselőcsoportokra vonatkoznak, így a felperesek jogait nem érintik.
42 A 1.6.2. pont mindössze a külső szervezetek számára nyújtott támogatások felső határát rögzíti, amelyben a képviselők tagsággal rendelkeznek, és abban korlátozza a felpereseket, hogy hogyan használják fel a 3701. tétel alapján rendelkezésükre bocsátott előirányzatokat. Ezek a korlátozások azonban csak a független képviselők kiadásai szabályszerűségének a 2.9.1. pontban előírt vizsgálata keretében érvényesülnek. Így a 1.6.2. pont nem hat ki közvetlenül a független képviselőkre.
43 A 2.9.1. pontban foglalt rendelkezés végrehajtása a független képviselők számlái kifizetésének biztosítása érdekében közigazgatási intézkedést tesz szükségessé, azaz egy igazgatási határozatot vagy a szállítók kifizetés iránti kérelme tárgyában, vagy a független képviselő megtérítés iránti kérelme tárgyában. Következésképpen a felpereseket csak egy végrehajtási intézkedés érintené közvetlenül.
44 A 2.9.2. pont, amely az előirányzatok átviteléről rendelkezik, szintén általános és elvont jellegű. A független képviselőket csak az esetleges átvitel tárgyában hozott konkrét határozat érintené közvetlenül.
45 Ami a 3701. tétel alá tartozó előirányzatoknak a független képviselők által külön e célból nyitott bankszámlákra történő befizetésről szóló 2.9.4. pontot, a független képviselők által a 3701. tétel alá tartozó előirányzatokból vásárolt eszközök leltárjára vonatkozó 2.9.5. pontot, és az elnökségnek valamint a költségvetési ellenőrző bizottságnak a Parlament elnöke általi tájékoztatására vonatkozó 2.9.7. pontot illeti, a Parlament lényegében arra hivatkozik, hogy e rendelkezések végrehajtásához további igazgatási határozat szükséges, és csak ez érinti közvetlenül a független képviselőket.
46 A 2.9.3. és 2.9.6. pont rendelkezései a rájuk vonatkozó előirányzatok kezelésével, illetve bevételi és kiadási kimutatás készítésével kapcsolatos jogokat határoznak meg a független képviselők számára. A független képviselők meglévő jogait e rendelkezések tehát nem érintik. Ezek végrehajtása szintén további igazgatási aktus függvénye minden esetben, mármint az előirányzatok kezelésével és a mérleg készítésével kapcsolatos intézkedések. Kizárólag ezek a jogi aktusok érintik a független képviselőket közvetlenül.
47 Végül a nem szabályszerűen felhasznált összegek visszatérítéséről rendelkező 2.9.8. pont nem érinti közvetlenül a felpereseket, mert e rendelkezés végrehajtásához egyrészt a szabálytalanságot megállapító elnökségi határozat, illetve a visszatérítést ténylegesen követelő parlamenti határozat meghozatala szükséges.
48 Ilyen körülmények között nem fogadható el az a felperesi álláspont, miszerint az új költségvetési és számviteli kötelezettségeket megállapító megtámadott jogi aktus közvetlenül érinti őket.
49 Ami a felperesek azon álláspontját illeti, hogy a megtámadott jogi aktus megfosztja őket attól a joguktól, hogy politikai pártot támogassanak (1.6.1. pont), hogy munkaszerződést kössenek (1.7.1. pont), illetve hogy a 3701. tétel alá tartozó előirányzatokból irodabérleti költségeket fedezzenek (második rész), a Parlament fenntartja, hogy e jogoknak a megvonása közvetlenül érintheti ugyan a felpereseket, azonban semmi esetre sem személyükben.
50 A Parlament arra hivatkozik, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy olyan általános hatályú jogi aktussal kapcsolatban, mint egy szabályzat, a jogalanyok csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha az sajátos tulajdonságaik vagy olyan helyzet folytán vonatkozik rájuk, mely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (a C‑451/98. sz., Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben 2001. november 22‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑8949. o.] 49. pontja, a C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑6677. o.] 36. pontja, a C‑312/00. P. sz., Bizottság kontra Camar és Tico ügyben 2002. december 10‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑11355. o.] 73. pontja és a T‑158/00. sz., ARD kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítélet [EBHT 2003., II‑3825. o.] 62. pontja).
51 Hozzáteszi, hogy a jogi aktus nem érinti személyükben a jogalanyokat, ha az rájuk mint egy csoport tagjaira vonatkozik, még akkor sem, ha a csoport kicsi, és összetétele könnyen meghatározható, amennyiben a jogi aktus elfogadásakor a csoport összetétele nem volt véglegesen rögzítve. Amint Jacobs főtanácsnok a C‑167/02. P. sz., Rothley és társai kontra Parlament ügyre vonatkozó 2003. november 20‑i indítványában (a 2004. március 30‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑3149. o.] 42. pontja) kifejtette, a Parlament összetételét ugyan pontos szabályok és eljárások rögzítik, és csak ezek alapján módosulhat, mégsem tekinthető állandósultnak.
52 Bár a Parlament szerint a szabályzat hatálya alá tartozó képviselőcsoportok és független képviselők azonosíthatók, mint a Parlament jelenlegi tagjai, a szabályzat meghatározatlan és meghatározhatatlan számú képviselőcsoportra és független képviselőre vonatkozik. Először is, a szabályzat az összes parlamenti képviselőcsoportra, és minden független képviselőre, vagy olyan képviselőre vonatkozik, aki kilépett egy frakcióból, és nem csatlakozott másikhoz. Másodszor, a szabályzat nemcsak a jelenlegi képviselőcsoportokra és független képviselőkre alkalmazandó, hanem a jövőbenikre is.
53 A Parlament szerint továbbá az, hogy többé‑kevésbé pontosan meghatározható egy intézkedés hatálya alá tartozó személyek száma, sőt kiléte is, semmi esetre sem jelenti azt, hogy őket ez az intézkedés személyükben érinti, amennyiben ez az intézkedés valamely általa meghatározott objektív ténybeli vagy jogi helyzetre tekintettel alkalmazandó (a fenti 50. pontban hivatkozott Bizottság kontra Camar és Tico ítélet 74. pontja, valamint az Antillean Rice Mills kontra Tanács ítélet 52. pontja).
54 Így tehát a felperesek nem különböznek mindazon, jelenlegi vagy jövőbeni képviselőktől vagy képviselőcsoportoktól, akikre a szabályzat vonatkozik. Ezért a megtámadott jogi aktus személyükben nem érinti őket.
55 A felperesek mindenekelőtt arra hivatkoznak, hogy, jóllehet, a megtámadott jogi aktus a Parlament belső szféráját érinti, mégis megtámadható, mivel joghatásokat fejt ki velük, mint a Közösségben egyesült államok népeinek képviselőivel szemben, akik a Parlament által elfogadott, az említett megbízatás gyakorlásának feltételeit meghatározó jogi aktus vonatkozásában az EK 230. cikk első bekezdése szerinti harmadik személyeknek tekintendők (a T‑222/99., T‑327/99. és T‑329/99. sz., Martinez és társai kontra Parlament ügyekben 2001. október 2‑án hozott ítélet [EBHT 2001., II‑2823. o.] 61. pontja).
56 Ezután hangsúlyozzák, hogy a megtámadott jogi aktus közvetlenül és személyükben érinti őket.
57 Ezzel kapcsolatban elsősorban arra hivatkoznak, hogy a megtámadott jogi aktus a független képviselők vonatkozásában közvetlenül fejt ki joghatásokat, mivel megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy a 3701. tétel alá tartozó előirányzatokból európai politikai pártot támogassanak (1.6.1. pont), személyzeti (1.7.1. pont), könyvelési (második rész, 1.2., 4. fejezet), és képviselőcsoport‑ülésekkel kapcsolatos (második rész, 1.2., 5. fejezet) költségeket fedezzenek. Ezenkívül, a megtámadott jogi aktus nem engedi meg számukra, hogy a 3701. tétel alá tartozó előirányzatok végrehajtása céljából bankszámlát nyissanak (2.5.4. pont).
58 Véleményük szerint a megtámadott jogi aktus konkretizálásához és végrehajtásához szükséges aktusok, ellentétben a Parlament álláspontjával, tisztán automatikus jellegűek, és kibocsátójuk számára semmilyen mérlegelési jogkört nem biztosítanak.
59 Másodsorban előadják, hogy független képviselő mivoltuk miatt személyükben érinti őket a megtámadott jogi aktus, mivel ez csak rájuk nézve állapít meg új kötelezettségeket, és von meg bizonyos jogokat a költségvetés és a könyvvitel terén, ami tovább fokozza a független képviselők hátrányos megkülönböztetését a képviselőcsoportba tartozó képviselőkhöz képest.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
60 Az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint bármely természetes vagy jogi személy azonos feltételek mellett indíthat eljárást a neki címzett határozat vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti.
61 Mivel nem vitatott, hogy nem a felperesek a megtámadott jogi aktus címzettjei, meg kell vizsgálni, hogy közvetlenül és személyükben érinti‑e őket ez az aktus.
62 Mivel a felperesek fenntartják, hogy amikor a Parlamentnek olyan határozatáról van szó, amely nem pusztán a Parlament belső szervezetével kapcsolatos, hanem közvetlenül kihat a képviselőkre, van kereshetőségi joguk, függetlenül attól, hogy az illető aktus személyükben érinti‑e őket, vagy sem, elegendő arra utalni, hogy a Bíróság ezt az álláspontot nyomatékosan elutasította. E tekintetben emlékeztetett arra, hogy már az EK 230. cikk negyedik bekezdésének szövegéből és az állandó ítélkezési gyakorlatból is az következik, hogy egy természetes vagy jogi személy a nem neki címzett határozat megsemmisítése iránt csak abban az esetben indíthat eljárást, ha az őt nemcsak közvetlenül, hanem személyében is érinti, e rendelkezés olyan értelmezésével, amely ez utóbbi, az EK‑Szerződés által kifejezetten megkövetelt feltétel elhagyását eredményezné, a közösségi bíróságok túllépnék a Szerződés által számukra biztosított hatáskört (lásd többek között a fenti 50. pontban idézett Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet 44. pontját).
63 Azt kell tehát vizsgálni, hogy a felpereseket a szóban forgó jogi aktus személyükben érinti‑e. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy jogi aktusnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha az sajátos tulajdonságaik vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, mely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (lásd többek között a 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítéletet [EBHT 1963., 197., 223. o.] és a fenti 50. pontban idézett Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet 36. pontját).
64 A jelen ügyben a felperesek független képviselői minőségükre hivatkoztak, mint amely hátrányosan megkülönbözteti őket a képviselőcsoporthoz tartozó képviselőktől.
65 Ami a független képviselői minőséget illeti, ez az elem sem egyéníti őket a címzetthez hasonló módon.
66 A megtámadott jogi aktus ugyanis a 3701. tétel alá tartozó előirányzatok képviselőcsoportok általi felhasználásának feltételeit módosítja, amint az különösen a jelen végzés 16. pontjában kifejtettekből kiderül, illetve a független képviselők általi felhasználásának feltételeit, amint az különösen a jelen végzés 12., 15. és 17. pontjában kifejtettekből kiderül. A szabályzat általában és a jövőre nézve vonatkozik a képviselőcsoportokra és a független képviselőkre, ezért érinti mind a jövőbeni képviselőcsoportokat és a független képviselőket, mind pedig azokat, akik annak elfogadása időpontjában a Parlament összetételét alkották, így tehát egyiküket sem érinti személyében (lásd ezzel kapcsolatban a Bíróság C‑10/95. P. sz., Asocarne kontra Tanács ügyben 1995. november 23‑án hozott végzésének [EBHT 1995., I‑4149. o.] 30. pontját).
67 A felperesek mint független képviselők esetlegesen valóban fennálló hátrányos megkülönböztetése a képviselőcsoporthoz tartozó képviselőkhöz képest szintén nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felpereseket a megtámadott jogi aktus személyükben érinti.
68 Mindenekelőtt, az a körülmény, hogy a felperesek tagjai azon két személycsoport valamelyikének, amelyekre a megtámadott jogi aktus hatálya kiterjed, nem elegendő ahhoz, hogy egyedileg jellemezze őket, mivel a megtámadott jogi aktus mindkét csoportot – a független képviselőket, illetve a képviselőcsoporthoz tartozó képviselőket – általánosan és elvontan határozza meg.
69 Továbbá, a jelen ügy tényállása különbözik attól, ami a Bíróság 294/83. sz., Les Verts kontra Parlament ügyben 1986. április 23‑án meghozott ítéletének [EBHT 1986., 1339. o., 36. pont] alapját képezte. Az az ügy ugyanis az 1984. évi parlamenti választásokon induló politikai csoportok számára kampánycélokra juttatott közpénzek elosztása során alkalmazott egyenlőtlen bánásmóddal volt kapcsolatos. A megtámadott költségvetési határozatok valamennyi politikai csoportot érintették, még akkor is, ha ezeket eltérő bánásmódban részesítették aszerint, hogy képviselve voltak‑e az 1979. évi Közgyűlésben, vagy sem. Azok a csoportosulások, akik képviselve voltak, közreműködtek a határozatok meghozatalánál, ami kihatott mind a saját magukkal szembeni, mind a konkurens, nem képviselt csoportosulásokkal szembeni bánásmódra. A Bíróság igenlő választ adott arra a kérdésre, hogy egyedileg érintették‑e a megtámadott határozatok azt a politikai csoportosulást, amely képviselettel ugyan nem rendelkezett, de jelölteket tudott állítani az 1984‑es választásokra. A Bíróság kifejtette: azt az álláspontot, miszerint a megtámadott jogi aktus csak a képviselettel rendelkező csoportosulásokat érinti személyükben, amiatt valósít meg egyenlőtlen bánásmódot a jogvédelem területén, mert a képviselettel nem rendelkező csoportosulások a választást megelőzően nincsenek abban a helyzetben, hogy a választási kampánycélokra meghatározott költségvetési előirányzatok elosztását befolyásolják.
70 A jelen ügyben az eljárási kérdéseket illetően nincs ilyen különbségtétel a felperesek mint független képviselők helyzete, illetve azon képviselők helyzete között, akik képviselőcsoport tagjai, mivel a megtámadott jogi aktus, amint az a jelen végzés 66. pontjában kifejtésre került, sem a független képviselőket, sem a képviselőcsoportokat nem érinti személyükben.
71 A fentiekből következik, hogy a megtámadott jogi aktus nem érinti személyükben a felpereseket az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében, ezért a keresetet elfogadhatatlansága miatt el kell utasítani, anélkül hogy vizsgálni kellene, hogy ez az aktus az említett rendelkezés értelmében közvetlenül érinti‑e a felpereseket, vagy hogy a kereset benyújtására az EK 230. cikk ötödik bekezdése szerinti határidőn belül került‑e sor.
A költségekről
72 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Parlament jogi szolgálatának véleményét, amelyet a felperesek a keresetlevél 5. mellékleteként nyújtottak be, az iratok közül eltávolítja.
2) A keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
3) A felpereseket kötelezi saját, valamint a Parlament költségeinek viselésére.
Luxembourg, 2005. január 10.
H. Jung
J. Pirrung
hivatalvezető
elnök
* Az eljárás nyelve: francia.
Top