AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2004. november 9.
T‑116/03. sz. ügy
Oreste Montalto
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Tisztviselők – Felvétel – Ideiglenes alkalmazott – Álláshirdetés – Felvételi eljárás”
Teljes szöveg francia nyelven II – 0000
Tárgy: Egyrészről az egyik fellebbezési tanács – egyben a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) fellebbezési osztályának elnöki tisztét is betöltő – pótelnökének kinevezéséről szóló, 2002. május 23‑i tanácsi határozat (HL 2002. C 130., 2. o.) megsemmisítése iránti kérelem, másrészt kártérítés iránti kérelem tárgyában előterjesztett kereset.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti az egyik fellebbezési tanács – egyben az OHIM fellebbezési osztályának elnöki tisztét is betöltő – pótelnökének kinevezéséről szóló, 2002. május 23‑i tanácsi határozatot. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a Tanácsot kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – A1-es, illetve A2-es besorolási fokozattal rendelkező alkalmazottak – A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal fellebbezési tanácsa elnökének munkaköre – Felvétel – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Az álláshirdetésben meghatározott feltételek és a mérlegelési jogkör gyakorlása érdekében elfogadott eljárási szabályok betartása
(40/94 tanácsi rendelet, 120. cikk, (1) bekezdés; 131. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Bizonyítási teher
3. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – Nem vagyoni kár megfelelő jóvátétele
1. A munkaszerződések megkötésére felhatalmazott hatóság, különösen amikor a betöltendő munkakör igen magas besorolású, és az A1-es, illetve A2-es besorolási fokozatnak felel meg, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az ilyen munkakörre pályázó jelöltek érdemeinek összehasonlítása területén. E széles mérlegelési jogkör gyakorlása ugyanakkor feltételezi legalább az erre vonatkozó szabályozás betartását, azaz nemcsak az álláshirdetés, hanem a mérlegelési jogkör gyakorlása érdekében a hatóság számára meghatározott esetleges eljárási szabályok betartását is.
Ebből a szempontból a munkaszerződések megkötésére felhatalmazott hatóság feladata az, hogy a pályázati anyagokat gondosan megvizsgálja, valamint az, hogy lelkiismeretesen szem előtt tartsa különösen az álláshirdetésben közölt követelményeket, olyannyira, hogy köteles minden olyan jelöltet elutasítani, aki nem felel meg e követelmények valamelyikének, hiszen ezek együttes követelmények. Az álláshirdetés ugyanis olyan jogszerűségi keretnek minősül, amelyet a munkaszerződések megkötésére felhatalmazott hatóság saját magának ír elő, és amelyet lelkiismeretesen be kell tartania.
E követelmények érvényesek a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal igazgatótanácsára is, amikor a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet alapján ráruházott hatáskört gyakorolja e szervezet fellebbezési tanácsai elnökének kinevezési eljárása során. Bár nem az igazgatótanács foganatosítja a kinevezést, az ő feladata összeállítani azt a három jelöltet tartalmazó listát, amely alapján a Tanács a kinevezést megteszi, ily módon a pályázatok elbírálása kapcsán az igazgatótanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, következésképpen döntő szerepet játszik.
(lásd a 63–68. és 107. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑35/92. P. sz., Parlament kontra Frederiksen ügyben 1993. március 18‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑991. o.) 15. és 16. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑356/94. sz., Vecchi kontra Bizottság ügyben 1996. október 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑437. és II‑1251. o.) 50–58. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑95/01. sz., Coget és társai kontra Számvevőszék ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑191. és II‑879. o.) 113. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑158/01. sz., Tilgenkamp kontra Bizottság ügyben 2002. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑111. és II‑595. o.) 58. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑73/01. sz., Pappas kontra a Régiók Bizottsága ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑207. és II‑1011. o.) 52–54. pontja.
2. A Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapítása az intézmények terhére rótt magatartás jogellenességére, a hivatkozott kár tényleges bekövetkezésére, valamint a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó több feltétel együttes fennállását feltételezi. Ebből következik, hogy még ha feltételezzük is, hogy az intézmény kötelezettségszegése bizonyított, a Közösség felelőssége csak akkor áll be, ha a felperesnek sikerül bebizonyítania kárának bekövetkeztét.
(lásd a 125. és 126. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑82/91. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1994. február 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑15. és II‑61. o.) 72. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑165/95. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑203. és II‑627. o.) 57. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑172/00. sz., Pierard kontra Bizottság ügyben 2001. április 24‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑91. és II‑429. o.) 34. és 35. pontja.
3. A megtámadott aktus megsemmisítése önmagában a felperes által esetleg elszenvedett nem vagyoni kár megfelelő és elvben elégséges jóvátételének minősülhet.
(lásd a 127. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., I‑225. o.) 25‑29. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑60/94. sz., Pierrat kontra Bíróság ügyben 1995. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑23. és II‑77. o.) 62. pontja.
Top