T‑151/03. sz. ügy
Nuova Agricast Srl
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Megsemmisítés iránti kereset – Dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – Okafogyott kereset”
Az Elsőfokú Bíróság végzése (ötödik tanács), 2005. június 8.
A végzés összefoglalása
Megsemmisítés iránti kereset – Valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférést megtagadó bizottsági határozat elleni kereset – A keresethez mellékelt, ám az ügyvédje által a felperessel állítólag nem közölt dokumentum – A bíróság előtti képviselet fogalmára tekintettel okafogyott kereset – A nemzeti szakmai etikai szabályok hatásának hiánya
(EK 230. cikk; 1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet)
Okafogyott az a felperes által benyújtott és valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférést a felperestől megtagadó bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló kérelem, ha az említett dokumentum a keresetlevél mellékletei között szerepel.
Az Elsőfokú Bíróság nem fogadhatja el a felperes ügyvédjének azon nyilatkozatát, amely szerint – a szakmai etikai kötelességeinek megfelelően – lényegében magánszemélyként és a felperes tudtán kívül nyújtotta be az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet alapján közölni kért dokumentumot.
Az Elsőfokú Bíróság előtt kötelező, bíróság előtti képviselet lényege ugyanis az, hogy valamely személy a bíróság előtt egy másik nevében jár el, úgy, hogy az eljárás joghatásai kizárólag ez utóbbi javára vagy terhére állnak be. A képviselő, a jelen esetben az ügyvéd, csak közvetítő szerepet játszik a képviselt személy érdekében, aki a bíró tekintetében egyedüli fél az eljárásban.
Az Elsőfokú Bíróságnak a jelen eljárás keretében egyébiránt nem feladata megvizsgálni, hogy ezen ügyvéd betartotta‑e a rá nézve kötelező nemzeti szakmai etikai szabályokat.
(vö. 26., 28–32., 34. pont)
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (ötödik tanács)
2005. június 8.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – Okafogyott kereset”
A T‑151/03. sz. ügyben,
a Nuova Agricast Srl (székhelye: Cerignola [Olaszország], képviseli: M. Calabrese ügyvéd)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: V. Di Bucci és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: A. Abate ügyvéd, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen,
támogatja:
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli kezdetben: K. Manji, később: C. Jackson, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
beavatkozó,
a felperes valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférését megtagadó bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK
ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (ötödik tanács),
tagjai: M. Vilaras elnök, F. Dehousse és D. Šváby bírák,
hivatalvezető: H. Jung,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita alapját képező tényállás
1 A Bizottságnál 2003. március 20‑án nyilvántartásba vett, 2003. március 17‑i levelében a felperes az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43.o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) alapján hozzáférést kért ahhoz a levélhez, amelyben az olasz hatóságok közölték az előzetes vizsgálatot követően az állami támogatások rendszerét a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekintő 2000. július 12‑i bizottsági határozat [állami támogatás N 715/99 – Olaszország (SG 2000 D/105754)] (a továbbiakban: 2000. július 12‑i határozat) meghozatalát megelőzően a Bizottságnak címzett levelek hozzáférhetővé tételének megtagadását, mivel az említett levelezés első hozzáférés iránti kérelem tárgyát képezte, amelynek a megtagadását a felperes a T‑139/03. sz. ügyben vitatta.
2 2003. március 27‑i levelében a Bizottság felhívta az olasz hatóságokat, hogy nyilatkozzanak a fent említett hozzáférés iránti kérelem tárgyát képező dokumentumnak a felperes részére történő esetleges közléséről.
3 2003. március 28‑án a Bizottság írt a felperesnek, hogy tájékoztassa az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján az olasz hatóságokkal végzett egyeztetésről a kért dokumentum esetleges hozzáférhetővé tételét illetően. Ez a rendes postai úton küldött levél 2003. április 14‑én érkezett meg a felpereshez.
4 2003. április 16‑án a Bizottság azért írt levelet a felperesnek, hogy tájékoztassa, hogy az olasz hatóságok ellenezték a kért dokumentum közlését, és ezért a hozzáférés iránti kérelmének nem lehet helyt adni. Ez a levél rendes postai úton 2003. május 2‑án érkezett meg a felpereshez.
5 2003. április 23‑án a felperes az 1049/2001 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően hozzáférés iránti megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottság főtitkárához. A kérelmet a Bizottság 2003. április 24‑én iktatta.
6 A felperesnek küldött 2003. április 24‑i faxában a Bizottság tájékoztatta a felperest, hogy figyelemmel a versenyjogi főigazgatóság illetékes szervezeti egysége által 2003. április 16‑án adott válaszra, tárgytalannak tekintette a megerősítő kérelmet. A faxhoz csatolták a Bizottság 2003. április 16‑i levelének másolatát.
Az eljárás és a felek kereseti kérelmei
7 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. május 6‑án benyújtott keresetlevéllel a felperes az alábbi keresetet indította. Ugyanaznapon kelt külön iratban a felperes az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján gyorsított eljárás iránti kérelmet nyújtott be, amelyet a 2003. június 12‑i határozat elutasított.
8 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. június 16‑án benyújtott külön iratban az alperes az eljárási szabályzat 114. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.
9 A felperes 2003. július 16‑án benyújtotta e kifogással kapcsolatos észrevételeit, és kérte az Elsőfokú Bíróságot, hogy pervezető intézkedésként „vegye ki” a keresetlevél annak a levélnek megfelelő A.9. mellékletét, amelyben az olasz hatóságok közölték a 2000. július 12‑i határozat meghozatalát megelőzően a Bizottságnak küldött levelek hozzáférhetővé tételének megtagadását, és amely a 2003. március 17‑i hozzáférés iránti kérelem tárgyát képezte, vagy „másodlagosan állapítsa meg” az említett melléklet „bizalmas jellegét a peres fél (Nuova Agricast Srl) tekintetében, jóllehet a dokumentum benyújtására a védőjének köszönhetően sor került”.
10 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. augusztus 12‑én benyújtott iratban Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kérte, hogy az alperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásban.
11 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. szeptember 22‑én benyújtott levélben a felperes a keresetlevél egyes mellékleteire vonatkozóan bizalmas kezelés iránti kérelmet nyújtott be.
12 Pervezető intézkedésként 2003. november 19‑i levelében az Elsőfokú Bíróság felhívta a Bizottságot, hogy pontosítsa bizonyos levelek közlési és nyilvántartásba vételi időpontját, az adminisztratív eljárás lefolytatásának ellenőrzése céljából, amely kérésnek a Bizottság 2003. december 3‑i levelében tett eleget.
13 2004. március 5‑i végzésével az Elsőfokú Bíróság negyedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt, elfogadta Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága beavatkozását, és a felperes kérelmének megfelelően elrendelte az eljárási iratok nem bizalmas változatának közlését a beavatkozóval. Utóbbi az Elsőfokú Bíróság Hivatalában 2004. december 6‑án nyilvántartásba vett levélben lemondott arról, hogy beadványt nyújtson be.
14 Keresetlevelében a felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a Bizottság 2003. március 27‑i levelét;
– semmisítse meg a Bizottság 2003. április 16‑i faxát;
– semmisítse meg a Bizottság 2003. április 24‑i faxát, amely annak felel meg, ha a hozzáférés iránti megerősítő kérelemre „nincs válasz”, ez pedig a hozzáférés megtagadását jelenti;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
15 Ellenkérelmében a Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;
– másodlagosan utasítsa el a keresetlevelet, amennyiben nyilvánvalóan teljesen megalapozatlan;
– másodlagosan megalapozottság hiányában utasítsa el magát a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
16 Válaszában a felperes elállt a keresetétől, amennyiben az a Bizottság 2003. április 16‑i levelének megsemmisítésére irányult. A Bizottság 2003. december 3‑i levelére tekintettel ugyanakkor fenntartotta a Bizottság 2003. március 27‑i levelének és a hozzáférés iránti megerősítő kérelem – állítólag 2003. május 19‑én történt, és a Bizottság ellenkérelmében a kért dokumentumok hozzáférhetővé tételének az olasz hatóságok részéről történő folyamatos megtagadásával indokolt – hallgatólagos elutasításának megsemmisítésére vonatkozó kérelmét. A pervezető intézkedéseket érintő jelleggel a felperes elállt a keresetlevél A.9. mellékletének visszavonása vagy bizalmas kezelése iránti kérelmétől, és kérte a T‑151/03., T‑287/03., T‑295/03., T‑297/03., T‑298/03. és T‑299/03. sz. ügyek egyesítését.
17 Viszonválaszában a Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– állapítsa meg, hogy a felperes lemond a Bizottság 2003. április 16‑i levele megtámadásáról, ami érvénytelenné teszi a keresetet;
– adott esetben utasítsa el az állítólag 2003. május 19‑én történt hallgatólagos elutasítás elleni keresetet, mint elfogadhatatlant és/vagy megalapozatlant;
– „erősítse meg” az ellenkérelemben megfogalmazott kérelmeket.
18 Ezenkívül a Bizottság kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság rendelje el a válasz két lábjegyzetében foglalt „tiszteletlen kifejezések” megsemmisítését az iratból, és csatlakozik a T‑151/03., T‑287/03., T‑295/03., T‑297/03., T‑298/03. és T‑299/03. sz. ügyek egyesítésére vonatkozó javaslathoz.
19 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. január 31‑én, illetve 2005. február 4‑én benyújtott levélben a felperes és a Bizottság válaszoltak az Elsőfokú Bíróság őket az Elsőfokú Bíróság T‑168/02. sz., IFAW Internationaler Tierschutz-Fonds kontra Bizottság ügyben 2004. november 30‑án hozott ítéletéből (EBHT 2004., II‑4135. o., a továbbiakban: IFAW-ítélet) a jelen ügyben folytatott eljárás folytatása érdekében levonható következtetésekre vonatkozó észrevételeik megtételére felhívó kérdésére.
20 A felperes javasolja, hogy az IFAW-ítéletből következően az Elsőfokú Bíróság „minősítse” a keresetet:
– nyilvánvalóan elfogadhatatlanná, amennyiben azon aktus vitatására irányul, amelyben a Bizottság az olasz hatóságokkal egyeztetett;
– nyilvánvalóan megalapozatlanná, amennyiben a kérdéses dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának vitatására irányul, és az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének megsértésén alapszik.
21 A felperes hozzáteszi, hogy „valószínű, hogy ugyanaz lesz a kereset sorsa, amennyiben a kérdéses dokumentumhoz való hozzáférés megtagadásának vitatására irányul, és a védelemhez való jog megsértésén alapszik”. Kéri az eljárási szabályzat 87. cikke 3. §‑ának alkalmazását.
22 A Bizottság úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság által az IFAW-ítéletben elfogadott megoldást és a jelen esetben a kért dokumentum hozzáférhetővé tételét illetően az olasz hatóságok által kifejezett ellenzést figyelembe véve bizonyos, hogy a kereset nem megalapozott. A Bizottság kéri az Elsőfokú Bíróságot, hogy végzésével utasítsa el a keresetet, mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant vagy – mindenesetre – mint nyilvánvalóan megalapozatlant.
A jogkérdésről
23 Az eljárási szabályzat 113. cikke alapján az ugyanezen szabályzat 114. cikke 3. és 4. §‑ának megfelelően hozott határozatával az Elsőfokú Bíróság bármikor hivatalból vizsgálhatja az eljárásgátló okok fennállását.
24 A jelen esetben az Elsőfokú Bíróság úgy véli, az ügy iratai alapján kellőképpen tájékozódott ahhoz, hogy a szóbeli szakasz megnyitása nélkül határozzon a jelen keresetről.
25 Ebben a tekintetben az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a 2003. február 17‑i levél, amelyben az olasz hatóságok közölték az N 715/99 támogatási rendszer vizsgálata keretében a Bizottságnak küldött levelek hozzáférhetővé tételének ellenzését, és amely a felperes 2003. március 17‑én megfogalmazott hozzáférés iránti kérelmének a tárgya, a keresetlevél A.9. mellékletében szerepel.
26 A keresetlevélben a felperes ügyvédje jelzi, hogy a kérdéses dokumentumot közölték vele az Elsőfokú Bíróság Messina kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 17‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑3203. o.) alapjául szolgáló T‑76/02. sz. ügyre vonatkozó eljárás során. Azt állítja, hogy a szakmai etikai kötelességeinek megfelelően ezt nem közölte a felperessel, de az olasz ügyvédekre alkalmazandó szakmai etikai kódex 9. cikkében meghatározott ugyanezen kötelességek alapján nem tekinthet el az adott dokumentum felhasználásától a jelen eljárásban.
27 Ezenkívül a peres fél és ügyvédje között nem áll fenn a képviselő és képviselt között fennállóval megegyező azonosulás.
28 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság alapokmányának 19. cikke szerint, amely az említett alapokmány 53. cikke alapján az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásra alkalmazandó, a tagállamokon, az intézményeken, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államokon, valamint a megállapodásban említett EFTA Felügyeleti Hatóságon kívüli feleket ügyvédnek kell képviselnie.
29 A bíróság előtti képviselet lényege, hogy valamely személy a bíróság előtt egy másik nevében jár el, úgy, hogy az eljárás joghatásai kizárólag ez utóbbi javára vagy terhére állnak be. A képviselő, a jelen esetben az ügyvéd, csak közvetítő szerepet játszik a képviselt személy érdekében, aki a bíró tekintetében egyedüli fél az eljárásban.
30 Ilyen körülmények között az Elsőfokú Bíróság nem fogadhatja el a felperes ügyvédjének azon nyilatkozatát, amely szerint lényegében magánszemélyként és meghatalmazója tudtán kívül nyújtotta be a kérdéses dokumentumot.
31 Meg kell állapítani, hogy az Elsőfokú Bírósághoz a jelen esetben, az ügyvédje által jogszerűen képviselt Nuova Agricast társaság által benyújtott, mellékletekkel kísért keresetlevéllel szabályosan fordultak, és hogy az említett felperes a tárgyalásokon különböző iratokat nyújtott be, amelyek között szerepel az olasz hatóságok 2003. február 17‑i levele, a 2003. március 17‑én tett hozzáférés iránti kérelem tárgya.
32 Másodsorban hangsúlyozni kell, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a jelen eljárás keretében nem feladata a nemzeti szakmai etikai szabályoknak a felperes ügyvédje részéről történő betartásának vizsgálata a kérdéses dokumentumnak a keresetlevél mellékletei közé való beillesztését illetően.
33 Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen keresettel a felperes olyan dokumentumhoz próbál hozzáférni, amely már a birtokában van.
34 Következésképpen úgy tűnik, hogy a Nuova Agricast társaság által benyújtott kereset okafogyott, megjegyezve, hogy a hozzáférés iránti kérelmet a felperes szerint annak szükségessége igazolta, hogy bizonyíték legyen a felperes első hozzáférés iránti kérelme tárgyát képező, a 2000. július 12‑i határozat meghozatalát megelőzően a Bizottságnak küldött levelek hozzáférhetővé tételének a nemzeti hatóságok részéről történő ellenzése fennállásáról.
35 Máskülönben ilyen körülmények között nem kell helyt adni a mind a felperes, mind a Bizottság által pervezető intézkedések iránt benyújtott kérelmeknek, mivel az említett kérelmek jelenleg érdektelenek a jogvita eldöntése szempontjából (az Elsőfokú Bíróság T‑311/00. sz., British American Tobacco (Investments) kontra Bizottság ügyben 2002. június 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2781.o.] 50. pontja), vagy okafogyottakká váltak.
A költségekről
36 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Kivételes okból azonban, ugyanennek a cikknek a 3. §‑a alapján, az Elsőfokú Bíróság elrendelheti, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.
37 2005. január 31‑i levelében a felperes az alkalmazandó szabályozás sajátos jellegére figyelemmel kéri az Elsőfokú Bíróságot, hogy a jelen esetben az eljárási szabályzat 87. cikkének 3. §‑át alkalmazza, amely szabályozás értelmezési hibák tárgyát képezheti, ahogyan azt a Bizottság igazolta, és az európai ombudsman határozata megerősítette.
38 Elegendő azonban azt megállapítani, hogy a jelen kereset elutasítása nem az alkalmazandó szabályozás sajátos rendelkezésének értelmezésén alapszik, hanem csak az említett kereset okafogyottságának megállapításán, tehát el kell rendelni, hogy a felperes maga viselje saját költségeit, valamint a Bizottságnál a jelen eljárás során felmerült költségeket.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felperes maga viseli saját költségeit, valamint a Bizottságnál felmerült költségeket.
Luxembourg, 2005. június 8.
H. Jung
M. Vilaras
hivatalvezető
elnök
* Az eljárás nyelve: olasz.
Top