© Európa Tanács/Emberi Jogok Európai Bírósága, 2013. Jelen fordítás nem köti a Bíróságot. További információért lásd a teljes szerzői jogi tájékoztatást a dokumentum végén.
© Council of Europe/European Court of Human Rights, 2013. This translation does not bind the Court. For further information see the full copyright indication at the end of this document.
© Conseil de I’Europe/Cour européenne des droits de l’homme, 2013. La présente traduction ne lie pas la Cour. Pour plus de renseignements veuillez lire l’indication de copyright/droits d’auteur à la fin du présent document.
EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA
NAGYKAMARA
MOUVEMENT RAËLIEN SUISSE v. SVÁJC
(16354/06 sz. kérelem)
ÍTÉLET
STRASBOURG
2012. július 13.
Az ítélet jogerős, de szerkesztői módosításokra sor kerülhet.
A Mouvement raëlien suisse v. Svájc ügyben
az Emberi Jogok Európai Bírósága a következő összetételű Nagykamarában ülésezve:
Nicolas Bratza, Elnök,
Françoise Tulkens,
Josep Casadevall,
Corneliu Bîrsan,
Egbert Myjer,
Mark Villiger,
Päivi Hirvelä,
András Sajó,
Mirjana Lazarova Trajkovska,
Ledi Bianku,
Ann Power-Forde,
Mihai Poalelungi,
Nebojša Vučinić,
Kristina Pardalos,
Ganna Yudkivska,
Paulo Pinto de Albuquerque,
Helen Keller, bírák,
és Michael O’Boyle, a Szekció Titkára,
zárt tárgyalást tartva 2011. november 16-án és 2012. május 9-én,
meghozza a következő ítéletet, melyet az utóbb említett napon fogadtak el.
ELJÁRÁS
1. Az ügy egy, a Bírósághoz az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján a Svájci Államszövetség ellen a Mouvement raëlien suisse, egy svájci jog alapján létrehozott egyesület („a kérelmező egyesület”) által 2006. április 10-én benyújtott kérelmen (16354/06 sz.) alapul.
2. A kérelmező egyesületet E. Elkaim úr Lausanne-ben (Svájc) praktizáló ügyvéd képviselte. A svájci kormányt („a Kormány”) képviselője, F. Schürmann úr képviselte a Szövetségi Igazságügyi Hivatal részéről.
3. A kérelmező egyesület állítása szerint azzal, hogy a svájci hatóságok betiltották a plakátjait, sérült az Egyezmény 9. és 10. Cikkében biztosított, vallásszabadsághoz és a véleménynyilvánítás szabadságához való joga.
4. A kérelmet a Bíróság Első Szekciójába utalták (a Bíróság Eljárási Szabályzatának 52 § 1 szabálya). 2008. május 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy értesítést küld a kérelemről a Kormánynak, és az Egyezmény korábbi 29. Cikk 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem elfogadhatóságát és érdemét egyszerre vizsgálja.
5. 2011. január 13-án a fenti Szekció a következő bírákból álló Kamarája: Christos Rozakis, Nina Vajić, Khanlar Hajiyev, Dean Spielmann, Sverre Erik Jebens, Giorgio Malinverni és George Nicolaou, továbbá Søren Nielsen, a Szekció Titkára, ítéletet hozott, amelyben kettő ellenében öt szavazattal megállapította, hogy az Egyezmény 10. cikkét nem sértették meg, és nem volt szükséges a 9. Cikk szerinti panasz külön vizsgálata. Rozakis és Vajić bírók különvéleményét az ítélethez csatolták.
6. 2011. április 12-én a kérelmező egyesület az Egyezmény 43. Cikke és a 75. szabály alapján kérte az ügynek a Nagykamara elé terjesztését. 2011. június 20-án a Nagykamara bírói kollégiuma elfogadta ezt a kérelmet.
7. A Nagykamara összetételét az Egyezmény 26. Cikk 4. és 5. bekezdésének rendelkezései és a 24. szabály alapján határozták meg. Mihai Poalelungi hivatali ideje 2012. április 30-án lejárt, azonban az ügyben továbbra is eljárt (az Egyezmény 23. Cikk 3. bekezdése és a 24 § 4 szabály).
8. A kérelmező egyesület és a Kormány is további írásbeli észrevételeket nyújtott be (59 § 1 szabály). Emellett harmadik félként írásos vélemény érkezett az „Article 19” elnevezésű civil szervezettől, amely számára az Elnök engedélyezte a beavatkozást az írásbeli eljárásba (az Egyezmény 36. Cikk 2. bekezdése és a 44 § 3 szabály).
9. 2011. november 16-án nyilvános ülést tartottak Strasbourgban a Human Rights Buildingben (59 § 3 szabály).
A Bíróság előtt megjelentek ott a következők:
(a) a Kormány oldaláról
F. Schürmann úr, az Európai Jogi és Nemzetközi
Emberi Jogi Osztály vezetője, Szövetségi Igazságügyi
Hivatal, Szövetségi Rendészeti és Igazságügyi Minisztérium, képviselő,
A. Tendon úr, ügyvéd, Neuchâtel Kanton
Jogi Osztályának helyettes vezetője,
D. Steiger Leuba asszony, szakmai tanácsadó,
az Európai Jogi és Nemzetközi Emberi Jogi Osztály,
Szövetségi Igazságügyi Hivatal, Szövetségi Rendészeti
és Igazságügyi Minisztérium, tanácsadók;
(b) a kérelmező egyesület oldaláról
E. Elkaim úr, ügyvéd,
N. Blanc úr, társult ügyvéd,jogi képviselők,
M.P. Chabloz úr, a Mouvement raëlien suisse
vezetője és szóvivője,tanácsadó.
A Bíróság meghallgatta Elkaim úr és Schürmann úr előadásait, továbbá a bírák egyes kérdéseire adott válaszaikat.
A TÉNYEK
I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI
A. A kérelmező egyesület és a Raeliánus Mozgalom
10. A kérelmező egyesület, amelyet 1977-ben hoztak létre, egy non-profit egyesület, amelyet Rennazban (Vaud kanton) vettek nyilvántartásba. Az egyesület a nemzeti ága a Raeliánus Mozgalomnak, egy genfi székhelyű szervezetnek, amelyet 1976-ban a „Raël” néven ismert Claude Vorilhon alapított. Alapító okirata szerint a szervezet célja, hogy elsőként vegye fel a kapcsolatot földönkívüliekkel, és jó viszonyt alakítson ki velük.
11. A jelen ítélet meghozatalának idején a kérelmező egyesület weboldalán található információk szerint a Raeliánus Mozgalom tanai Raël állítólagos kapcsolatfelvételén alapulnak az „Elohim” elnevezésű, „fejlett technológiával” rendelkező földönkívüliekkel, akik a tanok szerint létrehozták az életet a Földön és számos világvallást alapítottak, így a kereszténységet, a zsidó vallást és az iszlámot. A Raeliánus Mozgalom követői úgy hiszik, hogy a tudományos és technikai fejlődés alapvető jelentőségű, és hogy a klónozás és a „tudatátvitel” lehetővé teszi majd az ember számára, hogy halhatatlanná váljon. Ilyen összefüggésben a Raëliánus Mozgalom az ember klónozását támogató véleményeknek adott hangot.
12. A Raeliánus Mozgalom egyes szövegei vagy a Raël maga által írt munkák a „zseniokrácia” elnevezésű kormányforma mellett érvelnek, amely tan szerint kizárólag a legmagasabb intellektuális képességekkel rendelkező személyek kezébe kellene helyezni a hatalmat.
13. Érzéki meditáció című könyvében Raël koncepcióját úgy határozza meg, mint egy „használati útmutatót”, amelyet a földönkívüliek bocsátottak az emberek rendelkezésére, lehetővé téve minden ember számára, hogy „felfedezze a testét, és különösen, hogy megtanulja, hogyan használja azt úgy, hogy élvezze a hangokat, színeket, illatokat, ízeket, öleléseket, és különösen a minden érzékszervvel érzékelt szexualitást, hogy megtapasztalhassa a kozmikus, végtelen és abszolút orgazmust, amely megvilágítja az elmét azáltal, hogy az azt elérőt összekapcsolja az univerzumokkal, amelyekből megalkották és amelyeket alkot”.
B. A releváns eljárások
14. 2011. március 7-én a kérelmező egyesület engedélyt kért Neuchâtel város rendőrségétől („rendőrség”), hogy 2001. árpilis 2. és 13. között plakátkampányt folytasson. A szóban forgó, 97x69 cm-es nagyságú plakát felső részében sötétkék háttér előtt nagy sárga betűkkel a következő szavak voltak olvashatóak: „Az üzenet a földönkívüliektől”; a plakáton lejjebb az előbbivel megegyező nagyságú, de vastagabban szedett betűkkel a Raeliánus Mozgalom weboldalának címe a franciaországi telefonszámukkal, a legalján pedig a következő mondat volt olvasható: „A tudomány végre a vallás helyébe lép.” A plakát közepét földönkívüliek képei és egy piramis képe foglalták el, egy repülő csészealjjal és a Földdel.
15. 2011. március 29-én a rendőrség megtagadta az engedély kiadását, két korábbi elutasító döntésre hivatkozva. Egy 1995-ös, szektákról szóló francia parlamenti jelentésben és a La Sarine körzet (Fribourg kanton) polgári bíróságának elnöke által hozott egy ítéletben az szerepelt, hogy a Raeliánus Mozgalom a közrendbe (ordre public) ütköző és erkölcstelen tevékenységeket folytat.
16. 2011. december 19-i döntésében Neuchâtel város tanácsa elutasította a kérelmező egyesület által benyújtott fellebbezést, úgy ítélve meg, hogy az nem hivatkozhat a vallásszabadság védelmére, mert egy veszélyes szektának tekintendő. A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása Neuchâtel város közigazgatási szabályzatának („Szabályzat”) 19. cikkén alapul, célja a közérdek védelme, és arányosnak minősül, mivel a szervezet pártolja többek között az emberi klónozást, a „zseniokráciát” és az „érzéki meditációt”.
17. 2003. október 27-én a Neuchâteli Tartományi Igazgatóság fenntartotta a döntést. Megállapította, hogy a Raeliánus Mozgalom szerint a földi életet földönkívüliek hozták létre, akik különböző vallásokat is alapítottak, illetve képesek a világ megmentésére, és elfogadta, hogy mindezek olyan vallási meggyőződést jelentenek, amely a lelkiismereti és vallásszabadság védelme alá esik. Elfogadta továbbá, hogy a Szabályzat elégséges jogi alapot jelentett ilyen ügyekben. Az igazgatóság úgy találta, hogy a plakát szövegében és képeiben, vagy a földönkívüliekre való utalásban nem volt semmi sértő. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a Raeliánus Mozgalom támogatja a „zseniokráciát” (egy intelligencián alapuló politikai modellt) és az emberi klónozást. Mindemellett egy 1998. február 13-i ítéletében a Fribourgi Kantonális Bíróság megállapította, hogy a mozgalom „elméletileg” támogatta a pedofíliát és a vérfertőzést, különösen Raël a saját műveiben. Az „érzéki meditáció” gyakorlata is könnyen sérelemhez vezethetett. Emellett a Clonaid weboldala, amelynek linkje megtalálható volt a Raeliánus Mozgalom oldalán, speciális szolgáltatásokat ajánlott a klónozás területén, és az eugenetika eszméje ellentétes az diszkriminációmentesség elvével. A plakátkampány sértette az erkölcsöket és mások jogait. A Raeliánus Mozgalomnak egyébként is rendelkezésére álltak más eszközök eszméi terjesztésére.
18. A kérelmező egyesület fellebbezést nyújtott be Neuchâtel Kanton Közigazgatási Bíróságához. Többek között azt panaszolta, hogy a „zseniokrácia” és az érzéki meditáció puszta védelme nem sértő vélemény. Emellett úgy érvelt, hogy a mozgalom Nopedo elnevezésű egyesülete útján elítélte a pedofíliát. Így a plakátok engedélyezésének megtagadása színtiszta és egyszerű cenzúra, különösen mivel a kérelmező egyesület weboldala egyébként is elérhető volt egy keresőmotor segítségével.
19. 2005. április 22-én a Közigazgatási Bíróság elutasította a fellebbezést, bár elismerte, hogy a kérelmező egyesület egy átfogó világképet véd, és mind a véleményszabadság, mind a vallásszabadság megilleti. Először is kimondta, hogy a vitatott rendelkezés a közigazgatási szabályzaton alapult, amely tartalmi szempontból jognak minősül, és hogy a plakátot a mozgalom weboldaláról elérhető könyvek és weboldalak által közvetített üzenettel összefüggésben kell értékelni. A Clonaid által ajánlott szolgáltatások nyilvánvalóan sértették Svájc közrendjét. A bíróság a továbbiakban megállapította, hogy a Raeliánus Mozgalom ellen büntetőfeljelentéseket tettek olyan állítólagos szexuális gyakorlatok miatt, amelyek fiatal tinédzserek szisztematikus megrontására irányultak. A „zseniokráciáról” és az „érzéki meditációról” szóló művek bizonyos felnőtteket arra késztethettek, hogy szexuálisan bántalmazzanak gyermekeket, mivel a gyermeket egyes művekben „privilegizált szexuális tárgyként” írták le. A „zseniokráciával” kapcsolatos álláspont és a jelenkori demokráciák kritikája pedig feltehetően aláásnák a közrendet, a közbiztonságot és az erkölcsöt. Ezen okok miatt a Közigazgatási Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az ilyen eszmék egy közúton való terjesztésének engedélyezése nem igazolható.
20. A kérelmező egyesület közjogi felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a fenti ítélet ellen a Szövetségi Bírósághoz, kérve, hogy az ítéletet helyezzék hatályon kívül és az eljáró hatóságot utasítsák új eljárásra az ügyben.
21. 2005. szeptember 20-án meghozott, a kérelmező egyesületnek 2005. október 10-én kézbesített döntésében a Szövetségi Bíróság elutasította a felülvizsgálati kérelmet. A döntés releváns részei a következők:
„Az igazgatóság, és később a Közigazgatási Bíróság, elismerték, hogy a [kérelmező] egyesületet megilleti a vallásszabadsághoz való jog (az Alkotmány 15. cikke, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikke és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikke), amennyiben az egy átfogó világképet véd, különös tekintettel a világ teremtésére és a különböző vallások eredetére. Neuchâtel városa vitatja ezt, megjegyezve, hogy a [kérelmező] egyesületnek célja az alapító okirata 2. cikkében megfogalmazottak szerint nem vallásos természetű. Egy „szektákról” szóló, 1995-ben a francia Nemzetgyűlés számára készített jelentés szerint a Raeliánus Mozgalmat az olyan mozgalmak közé sorolják, amelyek veszélyt jelentenek az egyénre, különösen a tagjaikkal szembeni túlzott anyagi követelések, illetve a testi sérülést okozó gyakorlatok miatt, és a közösségre is, különösen a társadalomellenes eszmék miatt. A mozgalom számos publikációja tartalmaz sértőnek ítélt részeket.
Nincs szükség annak meghatározására, hogy egy vallási mozgalom az általa jelentett veszély miatt meggátolható-e a vallásszabadsághoz való jog gyakorlásában, vagy, hogy a [kérelmező] egyesület jelent-e ilyen veszélyt. Ugyanakkor a felek egyetértenek abban, hogy a [kérelmezőt] megilleti a véleménynyilvánítás szabadsága. Ami az utóbbi korlátozásának az Alkotmány 36. cikkében foglalt feltételeit illeti, lényegtelen, hogy az Alkotmány 15. vagy 16. cikkére hivatkoznak-e (lásd még az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. Cikk 2. bekezdését és a 10. Cikk 2. bekezdését). A [kérelmező] nem állítja, hogy a vitatott intézkedés vallásszabadságának lényegét sérti, vagy azt, hogy az e szabadságát érintő korlátozásoknak az ügy körülményei között szigorúbb feltételeknek kell megfelelniük. Épp ellenkezőleg, a [kérelmező] az arányosság és a közérdek elveire hivatkozik, nem téve különbséget a felhívott alkotmányos jogok tekintetében.
...
5.2 Az esetjog szerint az állampolgároknak nincs korlátlan joguk a közterületek hosszabb ideig való használatára, különösen, ha a közúton való reklámozás egy meghatározott mértékű és tartamú tevékenységet jelent, és kizárja a harmadik felek általi, hasonló célú hasznosítást (a Szövetségi Bíróság 128 I 295 ítéletének 3c/aa pontja, 300. oldal, és az abban idézett ítéletek). Amikor engedélyezni kívánja a közterületek hosszabb ideig való vagy magáncélra történő használatát, illetve amikor ellenőrzi azokat a feltételeket, amelyek mellett egy engedéllyel élnek, a szembenálló érdekek mérlegelése során az államnak mindazonáltal figyelembe kell vennie a véleménynyilvánítás szabadságának lényeges tartalmát (a Szövetségi Bíróság 100 Ia 392 ítéletének 5. pontja, 402. oldal).
5.3 A jelen ügyben a kantonális bíróság által felhozott, Neuchâtel város elutasító döntésének igazolására szolgáló indokok a moralitás tiszteletéhez és a svájci jogrendhez kapcsolódnak. A Közigazgatási Bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nemcsak a plakát tartalmát, hanem a Raeliánus Mozgalom által közvetített eszméket, valamint a mozgalom weboldaláról elérhető műveket és weboldalakat is figyelembe kell venni. Így három különböző kritikai észrevételt lehet tenni a [kérelmező] egyesület kapcsán. Először is, a [kérelmező] egyesület weboldala tartalmaz egy linket a Clonaid weboldalához, amelyen keresztül a vállalat speciális, klónozással kapcsolatos szolgáltatásokat ajánlott a nyilvánosság számára, és 2003 elején itt jelentette be klónozott gyermekek megszületését. A klónozás a svájci jog alapján tiltott, az Alkotmány 119. cikke és az orvosi segítséggel végzett reprodukcióról szóló törvény (RS 814.90) szerint. Másodszor, a Közigazgatási Bíróság utalt a La Sarine-i Körzeti Bíróság ítéletére, amely gyermekekkel szembeni lehetséges szexuális visszaéléseket említett. Ráadásul a mozgalom számos tagja ellen folyt rendőrségi nyomozás szexuális szokásaik miatt. Harmadszor, a „zseniokrácia” népszerűsítése, amely eszme szerint a hatalmat a legintelligensebb személyek kezébe kell helyezni, és ebből következően a jelenkori demokráciák bírálata feltehetően aláásná a közrend, a közbiztonság és az erkölcsök fenntartását.
5.4 A [kérelmező] jelen fokon már nem vitatja a megfelelő jogi alap meglétét, ami jelen ügyben a Szabályzat 19. cikke. Egy helyi önkormányzati szabály a demokratikus legitimáció szempontjából ugyanolyan garanciákat jelent, mint a kantonális jog, és így megfelelő jogi alap (1P.293/2004 számú, 2005. május 31-én kelt ítélet, 4.3 pont, a Szövetségi Bíróság 131 I xxx ítélete; a Szövetségi Bíróság 122 I 305 ítélete, 5a pont, 312. pont; 120 Ia 265, 2a pont, 266–267. oldal, és az abban hivatkozottak). A [kérelmező] felhívja azonban a közérdek elvét, és bírálja az alperes hatóságokat azért, mert a plakát tartalmán túl a [kérelmező] egyesület tevékenységét is értékelték. Érvelése szerint amennyiben az egyesület erkölcstelen vagy közrendet sértő tevékenységet végzett volna, a bíróságok a Polgári Törvénykönyv 78. cikke alapján feloszlatták volna. Amennyiben ilyen döntés nem születik, nem tiltható meg az egyesület számára filozófiájának és világképének nyilvános hirdetése.
5.5 A plakát önmagában nem tartalmaz semmi olyat sem szövegében, sem az illusztrációkban, amely jogellenes vagy feltehetően sérti a közt. A központi, földönkívülieket ábrázoló rajz felett „Az üzenet a földönkívüliektől” szöveg jelenik meg, minden magyarázat nélkül. Ez alá a [kérelmező] egyesület weboldalának címét és telefonszámát nyomtatták, vastagabban szedve. Az „A tudomány végre a vallás helyébe lép.” fordulat bevallottan alkalmas arra, hogy bizonyos személyek vallási meggyőződését sértse, de az pusztán a mozgalom doktrínájának kifejezése és nem értékelhető különösen provokatívnak.
A plakát egészében véve tehát egyértelműen egy felhívás a [kérelmező] egyesület weboldalának felkeresésére, vagy arra, hogy telefonon vegyék fel vele a kapcsolatot. Egy ilyen jellegű hirdetés esetén a hatóságoknak nem csupán a reklám üzenetét, mint olyat kell megvizsgálniuk, hanem annak tartalmát is. Ezért jogos annak felderítése, hogy a szóban forgó weboldal tartalmaz-e olyan információt, adatot vagy linket, amely alkalmas személyek megsértésére, vagy jogsértő.
Mindemellett, a [kérelmező] egyesület állításával ellentétben, egy egyesület bírálható olyan vélemények vagy tevékenységek miatt, amelyek nem jelentenek feloszlatási okot a Polgári Törvénykönyv 78. cikke értelmében, de mindazonáltal igazolják a reklámtevékenységgel kapcsolatos korlátozást.
5.5.1 Ami a klónozást illeti, nem a [kérelmező] egyesület által az ilyen gyakorlatok mellett szóló (különösen az Igen az emberi klónozásra [Yes to Human Cloning] című, a [kérelmező] weboldalán elérhető könyvben kifejtett) véleményét büntették, hanem a Clonaid nevű vállalattal való kapcsolatát, amelyet maga az egyesület hozott létre, és amely különböző gyakorlati szolgáltatásokat ajánl ezen a területen, fizetségért cserébe. Vagyis a [kérelmező] érvelésével ellentétben az ügy tárgya nem egyszerűen a klónozást támogató vélemény kinyilvánítása, amelyet az Alkotmány 16. cikke véd, hanem a klónozás mint tevékenység folytatása, amely sérti annak az Alkotmány 119. cikk 2 (a) bekezdése szerinti tilalmát. Ez utóbbi rendelkezés, amelyet 1992-ben a lakosok és a svájci kantonok többsége fogadott el (az Alkotmány 24. cikk novies (a) bekezdése formájában), főleg az emberi méltósághoz való jog védelmének elvéhez kapcsolódik, annak az országban általánosan elfogadott felfogása szerint (FF 1996 III 278; lásd még a Szövetségi Tanács válaszát R. Gonseth 1997. június 9-i kérdésére). A [kérelmező] nem vitatja az emberi klónozás jogellenességét, különösen, ha azt anyagi haszonszerzés céljából végzik (az orvosi segítséggel végzett reprodukcióról szóló törvény 36. szakasza; az Alkotmány 119. cikk (2) (e) bekezdése). Nem vitatható komolyan az a tény sem, hogy a Clonaid weboldalára mutató link hozzájárul egy jogellenes tevékenység népszerűsítéséhez, és több puszta véleménynyilvánításnál. Ezen első pont kapcsán, amely már önmagában igazolja a fellebbezett döntést, a [kérelmező] nem adott elő a bírósági szervezetről szóló törvény 90 § 1 (b) szakasza értelmében valóban releváns érveket.
5.5.2 Az Interkantonális Vallási Információs Központ 2003. október 15-én szolgáltatott információt a Raeliánus Mozgalomról. Ezen információk többek között azt mutatják, hogy a mozgalomnak kétségkívül van politikai célja. Hevesen támadva a demokráciákat, amelyekre „mediokráciák”-ként utal, a „zseniokrácia” eszméjét támogatja, amely egy, az egyének intelligenciaszintjén alapuló politikai modell. A világkormány zsenikből állna, akiket olyan személyek választanak meg, akiknek intelligenciahányadosa 10%-kal magasabb az átlagnál. A „zseniokrácia” kétségkívül utópiaként jelenik meg, és nem valódi politikai projektként; a Közigazgatási Bíróság megállapításával ellentétben ez a doktrína nem tűnik olyannak, mint amely feltehetően aláásná a közrendet vagy a közbiztonságot.
Azonban amellett, hogy úgy tűnik, hogy a fenti tantételt nagyban az eugenetika inspirálta, az nyilvánvalóan alkalmas arra, hogy sértse a jogállamiságot erősítő, demokratikus és diszkriminációellenes meggyőződéseket (lásd különösen az 1999. április 18-i Szövetségi Alkotmány preambulumának szövegezését, valamint az Alkotmány 8. cikkét az egyenlőség és a diszkriminációtilalom kapcsán).
5.5.3 Végezetül, a fellebbezéssel érintett döntés értelmében, nem tekinthető úgy, hogy a Raeliánus Mozgalom támogatja a pedofíliát. Azonban számos tag ellen kétségkívül folyt rendőrségi nyomozás a szexuális szokásaik miatt. A La Sarine-i Körzeti Bíróság 1997. november 28-án hozott ítélete szerint, amely a Mouvement Raëlien Suisse által követelt válaszadási jogot érintette, a Raël által a műveiben tett megjegyzések bizonyos felnőtteket arra vezethettek, hogy gyermekek elleni szexuális visszaéléseket kövessenek el. Az ítélet kivonatokat közöl Raël a [kérelmező] egyesület weboldaláról letölthető műveiből, amelyek szerint a gyermekek szexuális nevelésének nem csupán elméletinek kellene lennie, hanem olyan érzéki nevelést is magában kellene foglalnia, amely megmutatja számukra, hogy hogyan élvezzék azt. Az ítélet megállapítja továbbá, hogy dacára az ezzel kapcsolatos későbbi cáfolatnak, a negyedévenként megjelenő Apokalipszis című hírlevélben publikált egyes cikkek a gyermeket „privilegizált szexuális tárgy”-ként írták le. Végezetül kifejti, hogy a Raeliánus Mozgalom egy támogatóját és egy tagját a Vaucluse-i Esküdtbíróság bűnösnek találta és öt év szabadságvesztésre ítélte egy tizenkét éves lány szexuális bántalmazása miatt. Az ítéletet a Fribourgi Kantonális Bíróság 1998. február 13-án hatályában fenntartotta. A Szövetségi Bíróság 1998. augusztus 24-én elutasította a Raeliánus Mozgalom rendes és közjogi felülvizsgálati kérelmét, tekintettel különösen a mozgalom alapítójának és tagjainak kétértelmű írásaira (5P.172/1998 és 5C.104/1998 számú ítéletek).
Mindemellett az ügy aktája különböző, a [kérelmező egyesület] tagjai ellen szexuális bántalmazás miatt indult büntetőeljárásokkal kapcsolatos iratokat tartalmaz. A Lyons-i Fellebbviteli Bíróság egy 2002. január 24-i ítélete egyértelműen azt mutatja, hogy a mozgalom vezetői szexuális visszaéléseket követtek el kiskorúak sérelmére. A mozgalom vezetőiről így azt állítják, hogy „széles, a cselekmény elkövetését erősen bátorító szexuális szabadságot” hirdettek; ekképpen fiatal tinédzsereket rontottak meg egy állítólagosan filozófiai diskurzus révén, egyre specifikusabb szexuális töltetű érintésekkel és egyre erőteljesebben bátorítva őket annak érdekében, hogy kielégítsék „szexuális igényeiket és fantáziáikat fiatal, a tizenötödik évüket épp betöltött lányokkal, akik nagyon gyorsan cserélték partnereiket”.
Az a tény, hogy a kérdéses cikkek az 1980-as évekből valók és hogy Svájcban nem ítéltek el senkit, nem cáfolja azt, hogy a [kérelmező] egyesület tagjai büntetőjogi szankciókhoz vezető cselekményekben vettek részt. A [kérelmező] nem vitatja azt a tényt, hogy a weblapjáról elérhető könyvek egyes szakaszai gyermekek sérelmére elkövetett visszaélésekre vezethetnek felnőtteket. E tekintetben a [kérelmező] érvelése nem érinti a felülvizsgálati kérelemmel érintett döntésben felhozott indokokat. Mivel a Raeliánus Mozgalom egyes tagjai kapcsán valóban rögzítették visszaéléseket, az érv, miszerint a mozgalom hivatalos tanai határozottan elítélik a pedofíliát, nem döntő.
5.6 Tekintettel a fentiekre, a [kérelmező] részére kibocsátott elutasítás elégséges és a közérdekkel kapcsolatos indokok alapján igazolhatónak látszik, mivel szükséges a svájci jog szerint bűncselekményt megvalósító cselekmények (reprodukciós célú klónozás és gyermekekkel való szexuális aktus) elkövetésének megelőzéséhez. Mindemellett a [kérelmező] weboldalán keresztül elérhető művek egyes szakaszai (különösen a gyermekek „érzéki ébredéséről” és a „zseniokráciáról”) feltehetően súlyosan sértőek az olvasók számára.
5.7 A [kérelmező] az arányosság elvét hívja fel. Rámutat, hogy a plakát maga nem tartalmaz semmi olyat, ami ellentétes lenne a közrenddel, és fenntartja, hogy az intézkedés nem alkalmas a kívánt cél elérésére.
5.7.1 Az Alkotmány 36. cikk (3) bekezdésével összhangban egy alapvető jog korlátozásának arányban kell állnia az elérni kívánt céllal, alkalmasnak kell lennie e cél elérésére, és az egyéni érdekek csak a lehető legkisebb mértékben sérülhetnek (a Szövetségi Bíróság 125 I 474 számú ítélete, 3. pont, 482. oldal, és az abban idézett hivatkozások).
5.7.2 A jelen ügyben a közérdek nemcsak azt kívánja meg, hogy a fent kifejtett, a közrenddel és az erkölcsiséggel kapcsolatos fenntartások fényében a [kérelmező] egyesület weboldalának publicitását korlátozzák; ennél is fontosabb annak biztosítása, hogy az állam ne támogassa az ilyen jellegű publicitást úgy, hogy erre a célra közterületet tesz elérhetővé, amely azt a látszatot keltheti, hogy helyesli vagy tolerálja a szóban forgó véleményeket vagy cselekményt. Ilyen szempontból a plakátok tiltása alkalmas a kívánt cél elérésére. A [kérelmező] által kifogásolt intézkedés továbbá a plakátok közterületen való elhelyezésére korlátozódik. A [kérelmező] egyesület továbbra is kifejezheti meggyőződését a rendelkezésére álló számos egyéb kommunikációs eszköz segítségével (lásd a 2003. július 10-i Murphy-ítéletet, ECHR 2003-IX, 33. o., § 74).
5.7.3 A [kérelmező] álláspontja szerint a hatóságnak javasolnia kellett volna, hogy változtasson a plakáton annak érdekében, hogy a tartalmát elfogadhatóvá tegye. Azonban annak ellenére, hogy tisztában volt a plakátkampányával szemben felhozott kifogásokkal, a [kérelmező] maga soha nem mutatott be olyan verziót a plakátból, amelyet feltehetően engedélyeztek volna. Ami a Közigazgatási Bíróságot illeti, az úgy találta, hogy a plakátot a weboldalról való tájékoztatás hiányában is be kellene tiltani, de ez vitathatónak tűnik; azonban az nem kétséges, hogy a szóban forgó webcím eltávolítása meghiúsítaná a plakátkampány célját, amely, mint azt előadták, alapvetően a weboldal reklámozása. Így nehezen elképzelhető, hogy a plakátnak a weboldalra és a telefonszámra vonatkozó tájékoztatás nélkül milyen érthető jelentése lehetne.
5.7.4 A vitatott intézkedés ezért tiszteletben tartja az arányosság elvét, minden tekintetben. Ugyanezen okok miatt „egy demokratikus társadalomban” szükséges korlátozást jelent, különösen az erkölcsök védelme érdekében, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9. Cikk 2. bekezdése és a 10. Cikk 2. bekezdése értelmében.”
C. A kérelmező egyesület plakátkampányai más svájci városokban
22. 1999 decemberében több svájci városban, így Zürichben és Lausanne-ban is engedélyezték a jelen ügyben érintett plakáthoz hasonló kialakítású plakátok kihelyezését, amelyek szintén tartalmazták a Raeliánus Mozgalom weboldalának a címét és egy telefonszámot, de a következő eltérő szöveggel: „Az Isten valódi arca”. A kérelmező egyesület emellett 2004 és 2006 között különböző svájci településeken és városokban (Neuchâtelben nem) további kampányokat tudott folytatni, eltérő kialakítású plakátokkal, amelyek közül némelyik tartalmazta a Raeliánus Mozgalom weboldalának a címét. Viszont 2004 októberében Delémont település tanácsa megtagadta egy, a kérelmező egyesület által kihelyezni kívánt plakát engedélyezését, amelyen az „Isten nem létezik” kifejezés szerepelt.
II. RELEVÁNS JOG ÉS GYAKORLAT
A. Hazai jog
1. Az Alkotmány
23. Az 1999. április 18-i Szövetségi Alkotmány 119. cikke a reprodukcióra irányuló orvostudományi eljárásokra és az emberi lényeket érintő géntechnológiára vonatkozik. A rendelkezés a következőképpen szól:
„Az emberi lényeket védelem illeti meg a reprodukcióra irányuló orvostudományi eljárásokkal és a géntechnológiával kapcsolatos visszaélésekkel szemben.
Az Államszövetségnek jogszabályt kell alkotnia az emberi szaporítóanyag és genetikai anyag használatáról. Ennek során biztosítania kell az emberi méltóság, a magánélet és a család védelmét, és különösen a következő elveket kell követnie:
(a) Az emberi reproduktív sejtek és embriók genetikai anyagába való beavatkozás és a klónozás minden formája jogellenes.
(b) Nem embertől származó reproduktív és genetikai anyag nem illeszthető be emberi reproduktív anyagba és nem egyesíthető azzal.
(c) Az orvosi segítséggel végzett reprodukciós módszerek csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a meddőség vagy egy súlyos betegség átörökítésének kockázata más módon nem hárítható el, de nem alkalmazhatók meghatározott jellemzőkkel rendelkező gyermek fogantatása céljából vagy kutatási célokra; az emberi petesejt egy nő testén kívül történő megtermékenyítése csak jogszabályban meghatározott feltételek mellett engedélyezett; nem fejleszthető az emberi petesejtekből több embrióvá egy nő testén kívül annál, mint amennyi azonnal beültethető.
(d) Embriók adományozása és a béranyaság minden formája jogellenes.
(e) Tilos az emberi szaporítóanyaggal és az embriókból származó termékkel való kereskedés.
(f) Egy személy genetikai anyaga csak abban az esetben elemezhető, regisztrálható vagy hozható nyilvánosságra, ha abba az érintett személy beleegyezik, vagy ha azt jogszabály előírja.
(g) Mindenkinek hozzá kell férnie a származásával kapcsolatos adatokhoz.”
24. Egy 2003. május 21-én a Svájci Nemzeti Tanács egy tagjának adott válaszban, aki azt kérdezte, hogy kell-e intézkedéseket tenni a Raeliánus Mozgalom ellen e cikk (a) bekezdése alapján, a Szövetségi Tanács ezt nyilatkozta:
„Mivel Svájcban a Raeliánus Mozgalom csupán a klónozási technikák társadalmi elfogadását – illetve a klónozás tilalmának feloldását – szorgalmazza, tevékenysége a véleménynyilvánítási szabadság körébe esik ...”
2. Neuchâtel közigazgatási szabályzata
25. Neuchâtelben, ahogy más svájci helyi önkormányzatok esetében is, a közterületen elhelyezett plakátok kezelésével egy magánvállalkozást bíznak meg. A városi tanács e vállalatoknak koncessziót biztosított e célra a 2000. január 17-én kelt közigazgatási szabályzat szerint, amelynek releváns rendelkezései a következőképpen szólnak:
18. cikk
„1. A hirdetőtáblák és a reklámtáblák közterületen való elhelyezése, illetve közterületről látható magánterületen való elhelyezése engedélyhez kötött.
2. Az erre vonatkozó engedély csak abban az esetben adható meg, ha a városfejlesztési és a biztonsági feltételek teljesülnek.”
19. cikk
„1. A rendőrség betilthatja a jogellenes vagy erkölcstelen plakátokat.
2. Plakátok engedély nélküli kihelyezése tilos.”
20. cikk
„A város területén elhelyezett plakátok tekintetében a városi tanács kizárólagos jogokat biztosíthat.”
B. Nemzetközi jog
26. Az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására tekintettel történő védelméről szóló egyezmény, amely az emberi jogokról és a biomedicináról szóló egyezményként is ismert, és amelyet 1997. április 4-én nyitottak meg aláírásra Oviedóban (az „Oviedói Egyezmény”), 1999. december 1-jén lépett hatályba. Svájcra 2008. november 1. óta alkalmazandó.
27. Az Ovideói Egyezmény 1998. január 12-én Párizsban aláírásra megnyitott Kiegészítő Jegyzőkönyve 2006. május 1-jén lépett hatályba, és Svájcra 2010. március 1. óta alkalmazandó. Tilt „minden olyan beavatkozás[t], amelynek célja egy másik élő vagy holt emberi lénnyel genetikailag azonos emberi lény létrehozása”.
A JOG
I. AZ EGYEZMÉNY 10. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE
28. A kérelmező egyesület azt panaszolta, hogy a svájci hatóságok a plakátjai kihelyezésének megtiltására irányuló intézkedésekkel megsértették az Egyezmény 10. Cikkében garantált véleménynyilvánítási szabadságát. E rendelkezés a következőképpen szól:
„1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. ...
2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.”
A. A Kormány előzetes kifogása
29. A Nagykamara előtt tett írásbeli és szóbeli észrevételeiben a Kormány azt kérte a Bíróságtól, hogy a kérelmet nyilvánítsa elfogadhatatlannak, mint nyilvánvalóan alaptalant. A Kormány előadása szerint a Bíróság nyilvánvalóan alaptalannak nyilváníthat egy panaszt, amennyiben azt a hatáskörrel rendelkező hazai hatóságok az érdemét tekintve megvizsgálták, a tisztességesség összes feltételének megfelelő, nem önkényes eljárásban. A Kormány hangsúlyozta, hogy ilyen esetekben a Bíróságnak nem kellene a tények saját értékelésével helyettesítenie azon számos hazai hatóság értékelését, amelyek döntéseket hoztak a szóban forgó eljárás során.
30. A Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 43. Cikk 3. bekezdésének kontextusában a Nagykamara elé terjesztett „ügy” a kérelem minden olyan aspektusát lefedi, amelyet a Kamara elfogadhatónak nyilvánított (lásd, más jogforrások mellett: K. és T. v. Finnország [NK], 25702/94 sz., § 141, ECHR 2001‑VII). Azonban amennyiben annak helye van, a Nagykamara azt követően is vizsgálhatja a kérelem elfogadhatóságával kapcsolatos kérdéseket, hogy a Kamara a panasz elfogadhatóvá nyilvánításáról döntött. Ezt például az Egyezmény 35. Cikk 4. bekezdés in fine alapján teheti meg, amely feljogosítja a Bíróságot arra, hogy „elutasít[son] minden olyan kérelmet, amelyet ... elfogadhatatlannak tart ... az eljárás bármely szakaszában”, vagy ha az elfogadhatóság kérdéséről az ügy érdemével együtt döntenek, illetve ha az elfogadhatóság egyébként releváns az érdemi szakaszban (lásd: a fent idézett K. és T. v. Finnország, § 141, és Perna v. Olaszország [NK], 48898/99 sz., §§ 23-24, ECHR 2003‑V).
31. A jelen ügyben a Nagykamara rámutat, hogy a Kamara ítéletében arra az álláspontja helyezkedett, hogy a kérelem „nem nyilvánvalóan alaptalan az Egyezmény 35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben” (lásd a kamara döntésének 22. pontját). A Nagykamara nem lát okot arra, hogy ettől a következtetéstől eltérjen, különösen mivel a Kormány által ezzel összefüggésben felhozott kérdések inkább az ügy érdemének vizsgálata szempontjából relevánsak.
32. Következésképpen a Bíróság elutasítja a Kormány előzetes kifogását.
B. Az Egyezmény 10. Cikkének való megfelelés
1. A kamara ítélete
33. 2011. január 13-i döntésében a Kamara először azt állapította meg, hogy a szóban forgó plakátok betiltása a kérelmező egyesület véleménynyilvánítási szabadságának korlátozását jelentette. A Kamara meglátása szerint a korlátozás törvényben meghatározott volt, és legitim célként a bűnözés megelőzésére, a közegészség és az erkölcsök védelmére, valamint mások jogainak védelmére irányult. Ami a korlátozás szükségességét illeti, a Kamara – miután megállapította, hogy először kell abban a kérdésben állást foglalnia, hogy a hazai hatóságoknak lehetővé kell-e tenniük egy egyesület számára a közterületek hozzáférhetővé tétele útján, hogy eszméit egy plakátkampány keretében terjessze – hangsúlyozta, hogy miközben az nem volt vita tárgya, hogy a kérdéses plakát nem tartalmazott semmi jogelleneset vagy sokkolót sem szövegében, sem az illusztrációiban, szerepelt rajta a kérelmező egyesület weboldalának címe. Tekintetbe véve a plakát általános kontextusát, és különösen a weboldal által terjesztett tanokat és a weboldalról más oldalakra mutató linkeket, a Kamara rámutatott, hogy az információ továbbításának e modern eszköze és a tény, hogy az mindenki számára hozzáférhető, a kiskorúakat is beleértve, megtöbbszörözte volna a plakátkampány hatását. Megjegyezve, hogy a svájci bíróságok körültekintően megindokolták döntéseiket, továbbá figyelembe véve a vitatott tilalom korlátozott hatókörét, amely tilalom nem terjedt ki az egyesületre magára vagy a weboldalára, a Kamara úgy foglalt állást, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok nem lépték túl a közterületek hosszabb ideig való használata tekintetében őket megillető tág mérlegelési szabadság határait. Így a Kamara megállapította, hogy nem sérült az Egyezmény 10. Cikke.
2. A felek és a beavatkozó harmadik fél előadásai
(a) A kérelmező egyesület
34. A kérelmező egyesület kezdetben azt hangsúlyozta, hogy annak kimondásával, hogy Svájcnak ilyen tág mérlegelési szabadsága van a közterületek hosszabb ideig való használata tekintetében, a Kamara jóváhagyta a releváns hatóságok diszkrecionális eljárását. Ennek alapján egy város vagy egy állam részéről az, hogy nem kívánja, hogy a neve összekapcsolódjon bizonyos nem többségi, de jogszerű eszmékkel, elegendő lehet annak igazolására, hogy szisztematikusan megtagadja, és állandó jelleggel szembehelyezkedik az ilyen eszmék nyilvános hirdetésével. Ezzel kapcsolatban a kérelmező egyesület utalt a Bíróságnak a Women On Waves és Társai v. Portugália ügyben (31276/05 sz., 2009. február 3.) kialakított álláspontjára, amely ügyben a Bíróság kritizálta a többségi véleménnyel ellentétes eszmék terjesztésének tilalmát. Egy 2011. február 22-én hozott döntésében (no. 1 BvR 699/06) a német alkotmánybíróság hasonlóképpen elutasította azt az érvet, hogy a kitoloncolási politikát kritizáló szórólapok egy reptéren való terjesztésének megtiltása igazolható volt a kellemes légkör fenntartásának szándékával. Utóbbi bíróság megállapította továbbá, hogy nem tartja elfogadhatónak a hatóságok által nem osztott vélemények kinyilvánításának megelőzésére irányuló tiltásokat.
35. A kérelmező egyesület megerősítette, hogy a svájci jog alapján, jogszerűen létrehozott egyesület, soha nem alkalmaztak vele szemben büntetőjogi szankciót, illetve nem történt semmilyen, a betiltására irányuló intézkedés. Előadása szerint miután az nem volt vita tárgya, hogy a kérdéses plakát önmagában nem tartalmazott semmit, ami jogellenes vagy a köz számára sértő lett volna, a plakátra vonatkozó tiltás alapja az volt, hogy a plakát tájékoztatást tartalmazott a Raeliánus Mozgalom weboldaláról és így kapcsolatot teremtett a weboldalon kifejtett nézetekkel. A kérelmező egyesület érvelése szerint abban a helyzetben találta magát, hogy megakadályozták abban, hogy eszméit plakátokon keresztül terjessze, arra hivatkozva, hogy vannak más kommunikációs eszközök, különösen az internet, amelyeket használhatna erre, ám amikor megjelenítette a weboldal címét a plakáton, azzal az ürüggyel akadályozták meg ebben, hogy így kapcsolatot hoz létre a tanaival, amelyek állítólag veszélyesek a közre. A kérelmező egyesület előadása szerint a svájci hatóságok hozzáállása, amelyet a Kamara jóváhagyott, egyenértékű azzal, hogy tanainak bármilyen népszerűsítését vagy terjesztését nagymértékben megnehezítik, vagy akár megakadályozzák.
36. Ami magukat a tanokat illeti, amelyeket mind a svájci hatóságok, mind a Kamara alkalmasnak találtak arra, hogy igazolják a plakátok betiltását, a kérelmező egyesület megismételte, hogy a klónozást vagy a „zseniokráciát” támogató vélemények kifejezésében nincs semmi jogszerűtlen. Rámutatott, hogy bár a klónozást támogató véleményeknek adott hangot, soha nem vett részt semmilyen, terápiás vagy kísérleti jellegű, az emberi klónozáshoz kapcsolódó tevékenységben. Ami a „zseniokrácia” koncepcióját illeti, a kérelmező egyesület állítása szerint jogainak korlátozása e tekintetben még súlyosabb volt, mert e koncepcióra sem a vitatott plakát, sem a Raeliánus Mozgalom weboldala nem utalt. A kérelmező egyesület magyarázata szerint ez a koncepció az egyik, a weboldalon reklámozott könyvben szerepelt, amely filozófiai véleményeket tartalmazott, amelyekkel bárki szabadon egyetérthetett vagy vitatkozhatott.
37. Rátérve azokra az állításokra, hogy a Raeliánus Mozgalom tanai szexuális visszaélésekre adnak alapot, a kérelmező egyesület kijelentette, hogy semmilyen rendőri vagy bírói hatóságnak sem kellett soha olyan, pedofíliával vagy szexuális visszaéléssel kapcsolatos ügyben eljárnia, amely bármilyen módon a mozgalomhoz vagy valamely tagjához kötődött. Épp ellenkezőleg: az egyesület állítása szerint minden esetben hezitálás nélkül kizárta bármelyik tagját, akivel kapcsolatban a leghalványabb gyanúja is felmerült annak, hogy a kiskorúak védelmére vonatkozó törvénnyel ellentétes tevékenységet folytat.
38. A kérelmező egyesület azzal zárta érvelését, hogy nem volt nyomós társadalmi szükséglet a plakát betiltása csak azon az alapon, hogy szerepelt rajta a weboldal címe. Rámutatva arra, hogy az Egyezmény 10. Cikke védelmet biztosít az eszmék közvetítésének formája tekintetében is (a kérelmező idézte a Thoma v. Luxembourg ügyet, 38432/97 sz., § 45, ECHR 2001‑III), és osztva a Rozakis és Vajić bírók különvéleményében foglaltakat, akik szerint a hatóságok mérlegelési szabadsága a negatív kötelezettségek esetében szűkebb (a fent idézett Women On Waves és Társai, § 40), a kérelmező egyesület amellett érvelt, hogy a jelen ügyben megsértették az Egyezmény 10. Cikkét.
(b) A Kormány
39. A Kormány fenntartás nélkül egyetértett nem csupán a Kamara által felidézett, a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos alapvető elvekkel, hanem azoknak az alkalmazásával is. Előadásuk szerint a Kamara helyesen mérlegelte a szembenálló érdekeket. Érvelésük szerint a következő szempontokat kell figyelembe venni.
40. Először is, ami a közterület rendelkezésre bocsátását illeti, a Kormány úgy érvelt, hogy az egyéneknek nincs feltétlen joguk az ilyen területek hosszabb ideig való használatára, különösen reklámozás céljára, amely egy meghatározott mértékű és tartamú tevékenységet jelent, és kizárja a harmadik felek általi, hasonló célú hasznosítást. Rámutatva arra, hogy a vitatott plakát nem politikai jellegű volt, a Kormány egyetértését fejezte ki a hazai hatóságok megállapításaival, és különösen azzal az állásponttal, hogy nem csupán a hirdetés üzenetének, mint olyannak a vizsgálata volt szükséges, hanem a tartalmának a vizsgálata is, beleértve ebbe így a weboldalról szóló tájékoztatást is. E tekintetben a Kormány helyeselte a Kamara azon indokolását, mely szerint a szóban forgó plakát hatása a Raeliánus Mozgalom weboldalának címére vonatkozó tájékoztatás eredményeképp megtöbbszöröződött volna.
41. Ami a mérlegelési szabadság terjedelmét illeti, a Kormány hangsúlyozta, hogy a Raeliánus Mozgalom weboldalán keresztül megszerezhető különböző publikációkban terjesztett tanok alkalmasak arra, hogy sértsék bizonyos személyek vallási meggyőződését, és ezzel kapcsolatban a hatóságoknak tág mérlegelési szabadságuk van (a Kormány a Murphy v. Írország ügyet idézte, 44179/98 sz., § 67, ECHR 2003‑IX). E vonatkozásban a Kormány kritizálta a Kamara ítéletéhez csatolt különvéleményt, mivel meglátása szerint túl nagy jelentőséget tulajdonított a tevőleges és a negatív kötelezettségek közötti különbségnek a mérlegelési szabadság terjedelmének meghatározása szempontjából. A Kormány előadása szerint a jelen ügy az ügyek azon kategóriájába esik, amelyek esetében a kötelezettség negatívként vagy tevőlegesként való meghatározása attól függ, hogyan teszik fel a kérdést: a hatóságokat azért bírálják, mert tettek valamit, vagy azért, mert elmulasztottak megtenni valamit. A Kormány elismerte, hogy más lenne a helyzet, ha – a jelen ügytől eltérően – a közterülethez való hozzáférés nem lenne semmilyen korlátozás vagy engedélyezés tárgya.
42. Rátérve a vitatott korlátozás által elérni kívánt legitim célok vizsgálatára, a Kormány egyetértését fejezte ki a Kamara elemzésével, amely elfogadta azon négy nemzeti hatóság érvelését, amelyeket felhívtak arra, hogy vizsgálják meg a rendőrség által a kérelmező egyesület részére kibocsátott elutasító döntést. Ami a kérelmező egyesület véleményét illeti a gyermekek „érzéki ébredéséről”, a Kormány utalt a Raeliánus Mozgalom tagjai ellen szexuális visszaélés miatt indított különböző eljárásokra (Vaucluse-i Esküdtbíróság, Lyons-i és Colmari Fellebbviteli Bíróság, vizsgálóbíró Versailles-ban). A Kormány álláspontja szerint e döntések listája erőteljesen azt sugallja, hogy a mozgalom weboldalán keresztül beszerezhető publikációk bizonyos részei arra indíthatnak felnőtteket, hogy szexuális visszaéléseket kövessenek el gyermekek sérelmére.
43. A klónozás kérdése kapcsán a Kormány felhívta a figyelmet a kérelmező egyesület és a Raël által létrehozott, Clonaid nevű vállalat közötti kapcsolatra, amely a Kormány állítása szerint különböző gyakorlati és fizetős szolgáltatásokat kínált a klónozás területén, amely a Szövetségi Alkotmány és a büntető jogszabályok által tiltott gyakorlat. A Clonaid weboldalára mutató link megjelenítése hozzájárul egy jogellenes tevékenység népszerűsítéséhez, és így több egy vélemény puszta kinyilvánításánál.
44. Ami a „zseniokráciát” illeti, a Kormány rámutatott, hogy bár ez a koncepció, mint olyan nem ássa alá kifejezetten a közrendet vagy a közbiztonságot, de sértheti a demokratikus és diszkriminációellenes meggyőződéseket, amelyeken a jogállamiság elve alapszik. A Kormány egyetértett a Szövetségi Bírósággal abban, hogy bár a „zseniokrácia” egy utópiának tekintendő és nem egy valós politikai projektnek, de úgy tűnik, hogy nagymértékben az eugenetika inspirálta, és ellentétes a demokratikus elvekkel.
45. Végezetül a Kormány megjegyezte, hogy a tiltás hatóköre korlátozott volt. Egyetértve a Kamara álláspontjával e vonatkozásban, a Kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérelmező egyesületet nem akadályozta semmi abban, hogy tanait a rendelkezésére álló számos egyéb kommunikációs eszköz útján terjessze, beleértve az internetet. E tekintetben a Kormány hangsúlyozta, hogy soha nem merült fel a Raeliánus Mozgalom weboldalának vagy magának a mozgalomnak a betiltása. Mindazonáltal a Kormány úgy ítélte meg, hogy el kell határolni egymástól az egyesület célját, amely teljes mértékben jogszerű lehet, és a cél elérésére használt eszközöket, amelyek, ami őket illeti, lehetnek jogellenesek.
46. Mindezen okok miatt a Kormány arra kérte a Nagykamarát, hogy erősítse meg a Kamara ítéletét és mondja ki, hogy nem sértették meg a 10. Cikket.
(c) A harmadik fél
47. Az „Article 19” elnevezésű szervezet azt kérte a Bíróságtól, hogy körültekintően vizsgálja az államok számára a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása kapcsán biztosítandó mérlegelési szabadságot az információk interneten való terjesztésével kapcsolatos esetekben. Álláspontja szerint az interneten való véleménynyilvánítás szabadságának fontossága a nemzetközi jog alapján azt jelenti, hogy az állam mérlegelési szabadsága e területen szűk kell, hogy legyen. Ami kifejezetten a más oldalakra mutató hiperhivatkozásokat illeti, az „Article 19” szervezet a különösen az Egyesült Királyságban, Németországban és az Egyesült Államokban hozott döntésekről szóló összehasonlító jogi anyagokra utalt, amelyek azt mutatják, hogy a link eltávolítását megkövetelő intézkedés anélkül, hogy először megkeresnék az állítólagosan jogszerűtlen tartalom forrását, mindig aránytalan lépésnek minősül.
3. A Bíróság értékelése
(a) Általános elvek
48. A véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alapvető elvek jól megalapozottak a Bíróság esetjogában. A Kamara ítélete, utalva a Stoll v. Svájc ([NK], 69698/01 sz., § 101, ECHR 2007‑V), valamint a Steel és Morris v. Egyesült Királyság (68416/01 sz., § 87, ECHR 2005-II) ügyekre, a következőképpen idézte fel ezeket az elveket (§ 49):
„(i) A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik lényegi eleme, és az egyik alapvető feltétele a társadalom fejlődésének és az egyes egyének önmegvalósításának. Ez a szabadság – a 10. Cikk 2. bekezdésében foglaltakat tiszteletben tartva – nem csupán azokra az „információkra” vagy „eszmékre” vonatkozik, amelyeket kedvezően fogadnak, vagy amelyeket ártalmatlannak vagy közömbösnek tartanak, hanem azokra is, amelyek sértőek, sokkolóak vagy nyugtalanítóak. Ezt követeli meg a pluralizmus, a tolerancia és a megértés, amelyek nélkül nincs „demokratikus társadalom”. Amint azt a 10. Cikk kimondja, e szabadság alól vannak kivételek, amelyeket ... azonban szűken kell értelmezni, és bármilyen korlátozás szükségességét meggyőzően ki kell mutatni ...
(ii) A „szükséges” melléknév a 10. Cikk 2. bekezdése szerinti értelemben magában foglalja a „nyomós társadalmi szükséglet” meglétét. A Szerződő Államoknak van bizonyos mérlegelési szabadságuk annak értékelése tekintetében, hogy ez a szükséglet fennáll-e, de ez együtt jár az európai szintű ellenőrzéssel, amely kiterjed mind a jogszabályokra, mind az azokat alkalmazó döntésekre, beleértve még a független bíróságok által hozott döntéseket is. Ezért a Bíróság jogosult végső döntést hozni arról, hogy egy „korlátozás” összeegyeztethető-e a 10. Cikk szerint védett véleménynyilvánítási szabadsággal.
(iii) A Bíróság feladata ellenőrző funkciójának gyakorlása során nem az, hogy átvegye a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok helyét, hanem hogy a 10. Cikk fényében felülvizsgálja mérlegelési jogkörükben meghozott döntéseiket. Ez nem jelenti azt, hogy az ellenőrzés arra korlátozódna, hogy az állam ésszerűen, gondosan és jóhiszeműen járt-e el mérlegelési jogkörének gyakorlása során. A Bíróságnak a panaszolt beavatkozást az ügy egésze fényében kell szemlélnie, és meg kell határoznia, hogy a beavatkozás „az elérni kívánt legitim céllal arányos” volt-e, és a nemzeti hatóságok által az igazolására felhozott indokok „relevánsak és elégségesek” voltak-e. ... Ennek során a Bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a nemzeti hatóságok által alkalmazott sztenderdek összhangban állnak a 10. Cikkben foglalt elvekkel, valamint arról, hogy a releváns tények elfogadható értékelésére támaszkodtak ...”
(b) A fenti elvek alkalmazása a jelen ügyre
(i) Történt-e beavatkozás
49. Nem vitatott, hogy a kérelmező egyesület véleménynyilvánítási szabadságának korlátozását szenvedte el azáltal, hogy az általa lefolytatni kívánt plakátkampányt betiltották. A Nagykamara előtt azonban a felek között vita tárgya volt, hogy ezt a korlátozást a negatív vagy tevőleges kötelezettségekkel összefüggésben kell-e értékelni.
50. A Bíróság ezzel kapcsolatban megismétli, hogy az állam azon, elsősorban negatív kötelezettségvállalása mellett, hogy tartózkodik az Egyezmény által biztosított jogokba való beavatkozástól, e jogokkal „együtt járhatnak tevőleges kötelezettségek” (lásd: Marckx v. Belgium, 1979. június 13., § 31, Series A no. 31). Az államnak az Egyezmény szerinti tevőleges és negatív kötelezettségei közötti határvonalak nem alkalmasak arra, hogy pontosan definiálják őket (lásd: Verein gegen Tierfabriken Schweiz (VgT) v. Svájc (no. 2) [NK], 32772/02 sz., § 82, ECHR 2009); az állam mindkét esetben – akár tevőleges, akár negatív kötelezettségekről van szó – rendelkezik bizonyos mérlegelési szabadsággal (lásd például: Keegan v. Írország, 1994. május 26., §§ 51-52, Series A no. 290).
51. A jelen ügyben a Bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem szükséges tovább vizsgálni, hogy a 10. Cikk tevőleges kötelezettséget rótt-e a svájci hatóságokra. Mivel a vitatott tiltás mindenképpen beavatkozást jelent, nem elfogadható, kivéve, ha kielégíti a fenti cikk 2. bekezdésében foglalt követelményeket.
(ii) A beavatkozás igazolása
52. A kérelmező egyesület véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogába történő ilyen beavatkozásnak „törvényben meghatározottnak” kell lennie, egy vagy több legitim célja kell, hogy legyen a 10. Cikk 2. bekezdése szerint, és „szükségesnek” kell lennie egy „demokratikus társadalomban”.
53. A Bíróság először is megjegyzi, hogy a felek között nem vita tárgya, hogy a szóban forgó korlátozás Neuchâtel város közigazgatási szabályzatának 19. cikkén alapult (lásd fent a 25. pontot).
54. Ami a korlátozással elérni kívánt legitim célt illeti, a Kormány jelezte, hogy a bűnözés megelőzésére, a közegészség vagy az erkölcsök védelmére, és mások jogainak védelmére törekedett.
55. A Nagykamara a Kamarához hasonlóan megállapítja: a kérelmező egyesület nem tagadta, hogy a kérdéses intézkedés e legitim célok elérése érdekében történt. A Nagykamara így elfogadja, hogy a szóban forgó korlátozás a fent említett legitim célokra irányult.
56. Ebből következően a fő kérdés a jelen ügyben az, hogy a vitatott intézkedés szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban.
57. Amint a Kamara megjegyezte, a jelen ügy egyedülálló abban az értelemben, hogy felveti a kérdést: kötelesek voltak-e a nemzeti hatóságok lehetővé tenni a kérelmező egyesület számára tanai plakátkampány útján történő terjesztését oly módon, hogy erre a célra bizonyos közterületeket elérhetővé tesznek számára. Ezzel kapcsolatban a Bíróság megjegyzi, hogy két török ügyben, ahol egy politikai párt plakátjait tiltották be, megállapította az egyezménysértést. Azonban a Bíróság döntése azokban az ügyekben azon a tényen alapult, hogy a tiltást lehetővé tevő szabályokkal szemben „nem állt rendelkezésre semmilyen szigorú vagy hatékony bírói felülvizsgálati lehetőség” (lásd: Tüzel v. Törökország, 57225/00 sz., § 15, 2006. február 21., és Tüzel v. Törökország (no. 2), 71459/01 sz., § 16, 2006. október 31.).
58. A jelen ügy szintén eltér az Appleby és Társai v. Egyesült Királyság ügytől (44306/98 sz., ECHR 2003‑VI), amely egy magánvállalathoz tartozó terület használatáról szólt, és a Women On Waves-ügytől is, amelyben a hatóságok megtagadták egy hajó számára az állam felségvizeire, vagyis egy „természeténél fogva köz- és nyitott” területre való behajózást (lásd fent, § 40). A jelen ügyben nem általánosságban tiltották meg bizonyos eszmék terjesztését; a tiltás a közterületen levő, szabályozás és ellenőrzés alatt álló építmények használatára vonatkozott. Ahogy a Kamara, és azt megelőzően a svájci Szövetségi Bíróság megállapította, az egyéneknek nincs feltétlen vagy korlátlan joguk a közterületek hosszabb ideig való használatára, különösen a reklámtevékenységre vagy információs kampányokra szolgáló építmények esetében (lásd a kamara ítéletének 14. és 51. pontját).
(α) Mérlegelési szabadság
59. A Bíróság felhívja a figyelmet kialakult esetjogára, mely szerint a Szerződő Államok a 10. Cikk vonatkozásában bizonyos mérlegelési szabadságot élveznek az e cikk által védett véleménynyilvánítási szabadságba való beavatkozás szükségességének és mértékének értékelése tekintetében (lásd: Tammer v. Észtország, 41205/98 sz., § 60, ECHR 2001-I).
60. Azonban ez a szabadság együtt jár egy európai szintű ellenőrzéssel, amely kiterjed mind a jogszabályokra, mind az azokat alkalmazó döntésekre, beleértve még a független bíróságok által hozott döntéseket is (lásd: Karhuvaara és Iltalehti v. Finnország, 53678/00 sz., § 38, ECHR 2004-X, és Flinkkilä és Társai v. Finnország, 25576/04 sz., § 70, 2010. április 6.). A Bíróság feladata ellenőrző funkciójának gyakorlása során nem az, hogy átvegye a nemzeti bíróságok helyét, hanem hogy az ügy egészének fényében felülvizsgálja, hogy a mérlegelési jogkörükben meghozott döntéseik összeegyeztethetőek-e az Egyezmény rendelkezéseivel (lásd: Axel Springer AG v. Németország [NK], 39954/08 sz., § 86, 2012. február 7.).
61. Az, hogy milyen széles ez a mérlegelési szabadság, számos faktortól függően változik, amelyek között a szóban forgó szólás típusa különös jelentőséggel bír. Míg az Egyezmény 10. Cikk 2. bekezdése szerint a politikai szólás korlátozására kicsi a lehetőség (lásd: Ceylan v. Törökország [NK], 23556/94 sz., § 34, ECHR 1999‑IV), a Szerződő Államok általában szélesebb mérlegelési szabadsággal rendelkeznek, amikor olyan ügyekkel kapcsolatban hoznak a véleménynyilvánítási szabadságot érintő szabályokat, amelyek benső, az erkölcsök vagy különösen a vallás területére tartozó személyes meggyőződésében sérthetnek valakit (lásd a fent idézett Murphy-ügyet, § 67). Hasonlóképpen, az államok széles mérlegelési szabadsággal rendelkeznek a kereskedelmi ügyek vagy a reklámtevékenység szabályozása terén (lásd: markt intern Verlag GmbH és Klaus Beermann v. Németország, 1989. november 20., § 33, Series A no. 165, és Casado Coca v. Spanyolország, 1994. február 24., § 50, Series A no. 285‑A).
62. A Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben ésszerű érvek szólnak amellett, hogy a szóban forgó plakátkampány legfőbb célja az volt, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét egy állítólagosan vallási jellegű csoport tanaira és tevékenységére, amely állítása szerint egy földönkívüliek által közölt üzenetet terjesztett, és e célból utalt egy weboldal címére. A kérelmező egyesület weboldala így csupán mellékesen utal társadalmi vagy politikai eszmékre. A Bíróság meglátása szerint a kérdéses szólás nem politikai, mert a szóban forgó weboldal fő célja, hogy felhívja a figyelmet a kérelmező egyesület küldetésére, és nem az, hogy a Svájcban zajló politikai viták tárgyáról beszéljen. Még ha a kérelmező egyesület szólása kívül is esik a kereskedelmi reklám körén – nem indít ugyanis egy meghatározott termék megvásárlására –, per se akkor is közelebb áll a kereskedelmi célú szóláshoz, mint a politikai szóláshoz, hiszen van egy bizonyos térítő funkciója. Az állam mérlegelési szabadsága ennélfogva tág.
63. Ilyen esetekben a nemzeti hatóságok főszabály szerint, azon okból, hogy közvetlen és folyamatos kapcsolatban állnak az országuk erőivel, jobb pozícióban vannak egy nemzetközi bírónál ahhoz, hogy véleményt formáljanak az elérni kívánt legitim célok érdekében alkalmazott „korlátozás” vagy „büntetés” „szükségességéről” (lásd: Müller és Társai v. Svájc, 1988. május 24., § 35, Series A no. 133).
64. Ebből az okból kifolyólag a közterületi hirdetőtábláknak a nem szigorúan politikai plakátkampányokkal összefüggésben való kezelése államról államra változhat, sőt még régióról régióra is ugyanazon államon belül, különösen, ha az állam a föderális típusú politikai berendezkedést választotta. Ezzel összefüggésben a Bíróság rámutat, hogy az egyes helyi hatóságok szolgálhatnak elfogadható magyarázattal arra, hogy úgy döntenek, ilyen ügyekben nem vezetnek be korlátozást (lásd: Handyside v. Egyesült Királyság, 1976. december 7., § 54, Series A no. 24). A Bíróság nem avatkozhat bele a nemzeti és helyi hatóságok döntéseibe, amelyek közelebb állnak országuk realitásaihoz, mert ezzel szem elől tévesztené az Egyezmény rendszerének szubszidiárius jellegét (lásd: Case “relating to certain aspects of the laws on the use of languages in education in Belgium” (érdem), 1968. július 23., p. 35, § 10, Series A no. 6).
65. Annak a kérdésnek a helyi hatóságok általi vizsgálata tehát, hogy egy plakát megfelel-e bizonyos törvényi követelményeknek – amelyek olyan változatos érdekeket védenek, mint például az erkölcsök védelme, a közúti forgalom biztonsága vagy a táj képének megőrzése –, az államok számára biztosított mérlegelési szabadság körébe esik, mivel a hatóságoknak e területen van bizonyos mérlegelési szabadságuk az engedélyezés tekintetében.
66. Figyelemmel a mérlegelési szabadság terjedelmével kapcsolatos fenti megfontolásokra, a jelen ügyben a Bíróság megállapítja, hogy csak valamilyen súlyos ok vezethet arra, hogy a nemzeti hatóságok értékelését a sajátjával helyettesítse.
(β) A hazai bíróságok indokolása
67. A Bíróságnak következésképpen meg kell vizsgálnia a hatóságok által a szóban forgó plakátkampány betiltására felhozott indokokat, a tiltás hatókörével együtt, annak érdekében, hogy megállapítsa, hogy ezen indokok „relevánsak” és „elégségesek” voltak-e, és hogy – figyelembe véve a nemzeti hatóságok számára biztosított mérlegelési szabadságot – a beavatkozás arányban áll-e az elérni kívánt legitim célokkal és „nyomós társadalmi szükségletet” elégített-e ki. Ezzel kapcsolatban a Bíróság rámutat arra, hogy a fenti ügyektől eltérően, amelyekben a Bíróság megállapította az egyezménysértést a plakátkampányokat betiltó döntések tekintetében a szigorú vagy hatékony bírói felülvizsgálat hiánya miatt (lásd a fent idézett Tüzel-ügyet, § 15, és a fent idézett Tüzel (no. 2) ügyet, § 16), a jelen ügyben nem merül fel kérdés a hazai bíróságok által gyakorolt bírói felülvizsgálat hatékonyságát illetően.
68. A felek tárgyalták, hogy a vitatott intézkedés szükségességének vizsgálata céljából helyénvaló volt-e figyelembe venni, ahogy azt a hazai bíróságok tették, a Raeliánus Mozgalom weboldalát, amelynek címe szerepelt a szóban forgó plakáton. Figyelemmel arra az elvre, hogy az Egyezményt és Kiegészítő Jegyzőkönyveit a jelenleg fennálló körülmények fényében kell értelmezni (lásd: Tyrer v. Egyesült Királyság, 1978. április 25., § 31, Series A no. 26, és Vo v. Franciaország [NK], 53924/00 sz., § 82, ECHR 2004‑VIII), a Kamara arra az álláspontra helyezkedett, hogy a weboldalt figyelembe kellett venni, mert mivel az mindenki, így kiskorúak számára is elérhető, a plakátok a nyilvánosságra gyakorolt hatása a weboldal címének szerepeltetése által megtöbbszöröződött volna.
69. A Bíróság megismétli az az általános elvet, hogy a vitatott beavatkozást az ügy egészének fényében kell vizsgálni annak megállapításához, hogy a beavatkozás „az elérni kívánt legitim céllal arányos” volt-e, és a nemzeti hatóságok által az igazolására felhozott indokok „relevánsnak és elégségesnek” tűnnek-e (lásd fent a 48. pontot). A Bíróság megállapítja, hogy a vitatott plakátnak egyértelműen az volt a célja, hogy felhívja az emberek figyelmét a weboldalra: az oldal címe vastagon szedve szerepelt az „Az üzenet a földönkívüliektől” szlogen felett (lásd fent a 14. pontot). Így logikátlan lenne a Bíróság részéről, ha kizárólag a plakátot magát venné figyelembe; szükséges, hogy a hazai bíróságokhoz hasonlóan megvizsgálja a szóban forgó weboldal tartalmát.
70. Ami az indokokat, mint olyanokat illeti, a Bíróság először is a Kamarához hasonlóan megjegyzi, hogy öt, az ügyet megvizsgáló nemzeti hatóság (a rendőrség, a városi tanács, a Neuchâtel Tartományi Igazgatóság, a Közigazgatási Bíróság és a Szövetségi Bíróság) fűzött részletes indokolást a döntéseihez, megmagyarázva, miért tartják helyénvalónak, hogy nem engedélyezik a plakátkampányt. A Szövetségi Bíróság, amely a legmagasabb szintű hazai bíróság, kifejezetten utalt az Egyezmény 10. Cikkére és a Bíróság kapcsolódó esetjogára, és vizsgálta a vitatott intézkedés arányosságát.
71. A kampány engedélyezésének megtagadását igazoltnak találva a Szövetségi Bíróság megvizsgálta mindegyik, az alsóbb bíróságok által a megtagadás igazolására felhozott érvet, nevezetesen az emberi klónozás népszerűsítését, a „zseniokrácia” támogatását, és a lehetőséget, hogy a Raeliánus Mozgalom irodalma és tanai egyes tagjait gyerekek szexuális bántalmazására indíthatják.
72. Bár az érvek egy része önmagában nem lenne alkalmas a vitatott visszautasítás igazolására, a Bíróság azon az állásponton van, hogy a nemzeti hatóságok ésszerűen juthattak arra a következtetésre, hogy – figyelemmel az ügy összes körülményére – a kampány betiltása elkerülhetetlen volt a közegészség és az erkölcsök védelme, mások jogainak védelme és a bűnözés megelőzése érdekében. A Kamara különösen a következőket állapította meg (az ítélet 55–57. pontjai):
„55. ... Először is, az egyesület weboldala tartalmazott egy, a Clonaid weboldalára mutató linket, amelyen keresztül a vállalat speciális, klónozással kapcsolatos szolgáltatásokat ajánlott a nyilvánosság számára, és amelyen 2003 elején klónozott csecsemők születését jelentették be. Másodszor, a Közigazgatási Bíróság utalt a La Sarine-i Körzeti Bíróság egy döntésére, amely kiskorúakkal szembeni szexuális visszaéléseket említett. Harmadszor, a propaganda a „zseniokrácia” mellett, vagyis egy olyan doktrína mellett, amely szerint a hatalmat a legmagasabb szintű intelligenciával rendelkező emberek kezébe kell helyezni, és az abból fakadó, a jelenkori demokráciák ellen irányuló kritika alkalmas volt a közrend, a közbiztonság és az erkölcsök aláásására.
56. A Bíróság megállapítja, hogy a hazai hatóságok vádjai a kérelmező egyesület egyes tagjai ellen kiskorúakat érintő szexuális tevékenység miatt különösen aggályosak. ... Főszabály szerint kétségkívül nem tartozik a Bíróság hatáskörébe, hogy felülvizsgálja a hazai testületek által megállapított tényeket vagy a hazai jog megfelelő alkalmazását; ezért nem feladata annak megállapítása, hogy a hatóságok vádjai bizonyítottak-e. Azonban a Bíróság azon a véleményen van, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel a hatóságoknak elegendő okuk volt arra, hogy szükségesnek ítéljék a kérelmező egyesület által kért engedély kiadásának megtagadását.
57. A klónozás vonatkozásában hasonló szempontok merülnek fel. A Bíróság megállapítja, hogy a hazai hatóságok jóhiszeműen tarthatták elkerülhetetlennek a reklámplakátkampány betiltását a közegészség és ez erkölcsök, valamint a bűnözés megelőzése érdekében, tekintve, hogy a kérelmező egyesület a weboldalán feltüntetett egy linket a Clonaid weboldalához, mely vállalatot ő maga hozott létre ... Emellett, ahogy azt az egyesület maga bevallotta, kedvező véleménye volt a klónozásról, mely tevékenységet a Szövetségi Alkotmány 119. cikk 2 (a) bekezdése világosan tiltja ...
A Nagykamara nem lát okot arra, hogy e vonatkozásban eltérjen a Kamara megfontolásaitól. Következésképpen a Bíróság megállapítja, hogy a nemzeti hatóságok által kifejezett aggályok releváns és elégséges indokokon alapultak.
73. A Kamara végezetül arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vitatott intézkedés hatókörét tekintve végül is korlátozott, hiszen a kérelmező egyesület továbbra is „kifejezheti meggyőződését számos egyéb, a rendelkezésére álló kommunikációs eszköz segítségével”. A Kamara rámutatott arra is, hogy „soha nem merült fel magának a kérelmező egyesületnek vagy a weboldalának a betiltása” (lásd a kamara ítéletének 58. pontját).
74. A kérelmező egyesület szerint a Kamara fenti álláspontja ellentmondásos, és egyenértékű azzal, hogy az egyesület tanainak bármilyen terjesztését nagymértékben megnehezítik, hiszen megtiltották számára, hogy plakátokon közölje az információkat, azon az alapon, hogy van egy weboldala, azonban amikor feltüntette volna a honlapjának a címét egy plakáton, abban azon az alapon gátolták meg, hogy az kapcsolatot teremtene a tanaival, amelyek állítólag veszélyesek a közre.
75. A Bíróság szerint azonban ez az ellentmondás csupán látszólagos. A Kormányhoz hasonlóan megállapítja, hogy el kell határolni egymástól az egyesület célját és a cél elérésére használt eszközöket. Eszerint talán aránytalan lett volna a jelen ügyben az egyesület maga vagy a weboldal betiltása a fent említett tényezők alapján (lásd ezzel kapcsolatban: Association Rhino és Társai v. Svájc, 48848/07 sz., §§ 66-67, 2011. október 11.). A vitatott korlátozás hatókörének a plakátok közterületen való elhelyezésére történő korlátozása így biztosította, hogy a kérelmező egyesület jogai csak minimálisan sérüljenek. A Bíróság ezzel kapcsolatban megismétli, hogy a hatóságoknak, ha alapvető jog korlátozásáról döntenek, a szóban forgó jog tekintetében a lehető legkisebb sérelmet okozó eszközt kell választaniuk (lásd a fent idézett Women On Waves-ügyet, § 41). Azon tény fényében, hogy a kérelmező egyesület tanainak terjesztését folytathatja a weboldalán és a rendelkezésére álló egyéb kommunikációs eszközök segítségével, mint szórólapok utcán való osztogatása vagy postaládákban való elhelyezése, a vitatott intézkedés nem tekinthető aránytalannak.
(c) Következtetés
76. A Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a nemzeti hatóságok nem lépték túl a jelen ügyben számukra biztosított széles mérlegelési szabadság kereteit, a döntéseik igazolására felhozott érvek „relevánsak és elégségesek”, és „nyomós társadalmi szükségletet” elégítettek ki. A Bíróság ennélfogva nem lát komoly okot arra, hogy a Szövetségi Bíróság értékelését a sajátjával helyettesítse, amely bíróság a szóban forgó kérdést gondosan és a Bíróság esetjogában lefektetett elveknek megfelelően vizsgálta.
77. Következésképpen nem sértették meg az Egyezmény 10. Cikkét.
II. AZ EGYEZMÉNY 9. CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE
78. A kérelmező egyesület állításainak alátámasztására utalt továbbá az Egyezmény 9. Cikkére, arra a következtetésre jutva, hogy a vitatott tiltás megsértette a vallásszabadsághoz való jogát.
79. Ítéletében a Kamara úgy foglalt állást, hogy nem szükséges külön, a 9. Cikk alapján vizsgálni a panaszt (lásd a kamara ítéletének 61. pontját).
80. A Bíróság meglátása szerint nincs ok arra, hogy e vonatkozásban eltérjen a Kamara álláspontjától. Ennek megfelelően kimondja, hogy nincs szükség annak vizsgálatára, hogy az Egyezmény 9. Cikke alkalmazható-e a vitatott tiltásra, és amennyiben igen, megsértették-e az utóbbi rendelkezést.
EZEN OKOKBÓL A BÍRÓSÁG
1. elutasítja egyhangúlag a Kormány előzetes kifogását;
2. megállapítja kilenc szavazattal nyolc ellenében, hogy nem sértették meg az Egyezmény 10. Cikkét;
3. megállapítja egyhangúlag, hogy nem szükséges megvizsgálnia az Egyezmény 9. Cikke szerinti panaszt.
Készült angolul és franciául, kihirdették 2012. július 13-án Strasbourgban, a Human Rights Buildingben tartott nyilvános ülésen.
Michael O’BoyleNicolas Bratza
HivatalvezetőElnök
Az Egyezmény 45. Cikk 2. bekezdésével és Bíróság Eljárási Szabályzata 74 § (2) szabályával összhangban a következő különvéleményeket csatolták a jelen ítélethez:
(a) Bratza bíró párhuzamos indokolása;
(b) Tulkens, Sajó, Lazarova Trajkovska, Bianku, Power-Forde, Vučinić és Yudkivska bírók közös különvéleménye;
(c) Sajó, Lazarova Trajkovska és Vučinić bírók közös különvéleménye;
(d) Pinto de Albuquerque bíró különvéleménye.
N.B.
M.O’B.
A különvélemények és a párhuzamos indokolások fordítását a szöveg nem tartalmazza, azok az ítélet hivatalos nyelvi változatában (változataiban) angol és/vagy francia nyelven szerepelnek, amely hivatalos nyelvi változatok a Bíróság esetjogát tartalmazó HUDOC adatbázisban tekinthetők meg.
© Európa Tanács/ Emberi Jogok Európai Bírósága 2013. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának hivatalos nyelvei az angol és a francia. Jelen fordítás nem köti a Bíróságot, és a Bíróság nem vállal semmilyen felelősséget annak minőségéért. Letölthető az Emberi Jogok Európai Bíróságának HUDOC esetjogi adatbázisából (), vagy bármelyik másik adatbázisból, amellyel azt a Bíróság megosztotta. Nem kereskedelmi célú felhasználásra sokszorosítható, azzal a feltétellel, hogy az eset teljes címét idézik, a fenti szerzői jogi tájékoztatással együtt. Amennyiben a jelen fordítás bármely részét kereskedelmi célokra kívánja felhasználni, kérjük, írjon a következő címre: publishing@.
© Council of Europe/European Court of Human Rights, 2013. The official languages of the European Court of Human Rights are English and French. This translation does not bind the Court, nor does the Court take any responsibility for the quality thereof. It may be downloaded from the HUDOC case-law database of the European Court of Human Rights () or from any other database with which the Court has shared it. It may be reproduced for non-commercial purposes on condition that the full title of the case is cited, together with the above copyright indication. If it is intended to use any part of this translation for commercial purposes, please contact publishing@.
© Conseil de I’Europe/Cour européenne des droits de l’homme, 2013. Les langues officielles de la Cour européenne des droits de l’homme sont le fraançais et l’anglais. La présente traduction ne lie pas la Cour, et celle-ci décline toute responsabilité quant à sa qualité. Elle peut être téléchargée à partir de HUDOC, la base de jurisprudence de la Cour européenne des droits de l’homme (), ou de toute autre base de données à laquelle HUDOC l’a communiquée. Elle peut être reproduite à des fins non commerciales, sous réserve que le titre de l’affaire soit cité en entier et s’accompagne de l’indication de copyright ci-dessus. Toute personne souhaitant se servir de tout ou partie de la présente traduction à des fins commerciales est invitée à le signaler à l’adresse suivante: publishing@.
Full & Egal Universal Law Academy