JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2004. február 19. (1)
C-361/02. és C-362/02. sz. egyesített ügyek
Görög állam
kontra
Nikolaos Tsapalos és Konstantinos Diamantakis
(a Dioikitiko Efeteio Peiraios [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„76/308/EGK irányelv – Vámok behajtására vonatkozó kölcsönös jogsegély – Az irányelv hatálybalépése előtt keletkezett követelésekre történő alkalmazás”
I – Bevezetés
1. A Dioikitiko Efeteio Peiraios-nak (pireuszi másodfokú közigazgatási bíróság) (Görögország) e lényegében megegyező előzetes döntéshozatal iránti kérelmei arra vonatkoznak, hogy a 76/308/EGK irányelv(2) (a továbbiakban: 76/308 irányelv) a kölcsönös elismerés és végrehajtás keretében alkalmazható-e olyan olasz vámkövetelésekre Görögországban, amelyek az irányelv kibocsátása és görögországi hatálybalépése előtt keletkeztek. Az alapügyben ugyanis vitatott Olaszország Nikolaos Tsapalos-szal (C-361/02. sz. ügy) ill. Konstantinos Diamantakis-szal (C-362/02. sz. ügy) szemben, 1968-ban keletkezett vámkövetelésének elismerése és végrehajtása.
II – Jogi háttér
A – A közösségi jog
2. A 76/308 irányelv bizonyos, valamely másik tagállamban keletkezett közjogi követelések elismerését és végrehajtását írja elő. Eredeti változatában a közös agrárpolitika műveleteivel összefüggő követelésekre és vámokra kellett alkalmazni. A 2001-es módosítást követő változatának hatálya a közös agrárpolitika műveleteivel összefüggő követelések mellett kiterjed minden behozatali és kiviteli vámra, valamint az adókövetelésekre, különösen a hozzáadottértékadó-(3), jövedékiadó-(4), jövedelemadó-, vagyonadó- és biztosításiadó-követelésekre(5).
3. A 76/308 irányelv lényegét a 8. cikk első bekezdése képezi. Eszerint a tagállamok kötelesek elismerni és belföldi okmány módjára végrehajtani az okmányt, amelynek végrehajtása iránt egy másik tagállam hatósága megkeresi az adott tagállamot. A 8. cikk második bekezdése szerint a megkeresett hatóság ilyenként elismerheti és végrehajthatja az okmányt, vagy kiegészítheti, illetve helyettesítheti egy olyan okmánnyal, amely lehetővé teszi az érintett tagállam területén történő végrehajtást. Ezenkívül az irányelv a végrehajtás iránti megkeresés formájára és a végrehajtás módjára vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.
B – A nemzeti jog
4. A 76/308 irányelv rendelkezéseit a vámjognak az Európai Közösségek jogához való hozzáigazításáról szóló 1402/1983. sz. törvény(6) 86–98. cikke (XI. fejezet – „Követelések behajtására vonatkozó kölcsönös jogsegély”) és az ezen törvény felhatalmazása alapján kiadott, 1984. március 26-i T. 1243/319 pénzügyminiszteri rendelet(7) ülteti át a görög jogba. Az 1402/1983. sz. törvény 86. cikke, amely a törvény 103. cikke értelmében 1981. január 1-jére visszaható hatállyal bír, előírja, hogy a XI. fejezet rendelkezései többek között harmadik országokból az EGK-ba behozott áruk tekintetében fennálló vámkövetelésekre alkalmazandók, amennyiben a törvény másként nem rendelkezik.
III – A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
5. Egy (keltezés nélküli) irattal az olasz pénzügyminisztérium megküldött egy, a 76/308 irányelv szerinti, 1992. november 23-án kelt végrehajtás iránti megkeresést a görög pénzügyminisztériumnak, amely oda 1992. december 14-én érkezett meg. A megkeresés az alapügy fellebbezési eljárásának alperesei (a továbbiakban: az alperesek), N. Tsapalos és K. Diamantakis elleni vámkövetelésre vonatkozott kamatokkal és mellékköltségekkel együtt, összesen 1 787 485 050 ITL(8) összegben. Az irathoz csatolták a Corte d’appello Catania 1970. október 8-án hozott ítéletét, amelyben az alpereseket szabadságvesztésre, valamint vámok és egyéb díjak megfizetésére ítélték dohánytermékek 1968 márciusában Olaszországba történő jogellenes behozataláért. A Corte suprema di cassazione az 1972. január 31-én hozott ítéletében elutasította a fellebbezést.
6. Az 1996. február 6-án hozott határozatával az illetékes görög hatóság Görögországban végrehajthatóként ismerte el az okmányt. Az alperesek keresete következtében az elsőfokú bíróság e határozatot megsemmisítette. Indokolásul kifejtette, hogy a Görögország és az EK többi tagállama közötti kölcsönös jogsegély csak olyan követelések tekintetében teljesíthető, amelyek az 1402/1983. sz. törvény hatálybalépése, azaz a görög hivatalos lapban való 1983. január 1-jei kihirdetése után keletkeztek. A vitatott követelés azonban 1968-ból származik, és a követelést az 1970-ben és 1972-ben hozott ítéletek megerősítették.
7. A görög állam fellebbezésének ügyében eljáró Dioikitiko Efeteio Peiraios 2002. június 5-én hozott határozatával az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„A 76/308/EGK irányelv 1. cikkét […] úgy kell-e értelmezni, hogy az irányelv olyan követelésekre is vonatkozik, amelyek valamely tagállambeli hatálybalépése előtt keletkeztek, és olyan okmányból következnek, amelyet, mint jelen esetben az Olasz Köztársaság okmánya, szintén az irányelv hatálybalépése előtt ezen állam illetékes hatósága bocsátott ki, és ennek megfelelően ezek a függőben maradt követelések, amelyek egy másik tagállamban nem voltak behajthatóak, immár – az irányelv hatálybalépése, az átültetési határidő lejárta és a többi tagállamnak a végrehajtásához szükséges rendelkezések meghozatala által történt alkalmazkodása után – behajthatóak az irányelv 3. cikke értelmében vett »megkereső hatóságnak« a »megkeresett hatóság« felé irányuló megkeresése útján?”
IV – A felek érvei
8. Az alperesek arra utalnak, hogy a Corte d’appello Catania 1970-ben hozott ítélete esetében mulasztási ítéletről van szó, amelyről ők csak a végrehajtás iránti megkeresés 1996. szeptember 6-i (K. Diamantakis), illetve 1996. december 31-i (N. Tsapalos) kézbesítése révén szereztek tudomást. Álláspontjuk szerint az irányelv szövegéből csakúgy, mint az 1402/1983. sz. törvényből az következik, hogy rendelkezéseik csak olyan követelésekre alkalmazhatók, amelyek ezen rendelkezések hatálybalépése után keletkeznek. A jogbiztonság elvét sértené, ha e rendelkezéseket korábban keletkezett követelésekre alkalmaznák.
9. A görög kormánynak csakúgy, mint a Bizottságnak az az álláspontja, hogy a 76/308 irányelv csupán eljárási szabályokat tartalmaz. Az eljárási szabályokat – az anyagi jogi rendelkezésekkel ellentétben – múltbeli tényállásokra is alkalmazni kell. Az irányelvnek a hatálybalépésekor már meglévő követelésekre való alkalmazása megfelel a közösségi rendelkezések teljes mértékű és egyenlő alkalmazásának biztosítása, valamint a csalárd gyakorlat megakadályozása céljának.
10. A Bizottság ezt kiegészíti azzal, hogy az irányelv összhangban áll a közösségi vámjoggal. A Vámkódex(9) 2. cikke szerint a Közösség vámterületén egységesen a Közösség vámjogszabályait kell alkalmazni. A vámtartozások a behozatal helyének államától függetlenül azonos nagyságban és azonos feltételekkel keletkeznek. Az irányelv a vámkövetelések végrehajtására vonatkozó kölcsönös jogsegélyről szóló szabályaival kiegészíti ezt a rendszert.
11. A 76/308 irányelv az 1. cikke szerint minden olyan, a 2. cikkben meghatározott követelésre alkalmazandó, amely egy tagállamban keletkezett. Az angol változat kivételével ezen a helyen minden nyelvi változat a múlt időt használja, ami az irányelvnek a hatálybalépése előtt keletkezett követelésekre való alkalmazása mellett szól. A törvényhozási anyagok e kérdés tekintetében nem adnak felvilágosítást. A Bizottság mindazonáltal egy 1980. december 22-én kelt munkadokumentumában azt fejtette ki, hogy az irányelv minden, 1978. január 1-je után előterjesztett végrehajtás iránti megkeresésre alkalmazható, függetlenül a végrehajtandó követelés keletkezésének időpontjától. A közösségi törvényhozó az időbeli hatályt megfelelő átmeneti rendelkezésekkel sem határolta be, mint azt más esetekben tette.(10)
V – Jogi értékelés
A – A 76/308 irányelv alkalmazandó változata
12. Az előterjesztő bíróság a 76/308 irányelv értelmezését kéri a nemzeti átültető rendelkezéseknek az irányelvvel összhangban lévő alkalmazása tekintetében. Anélkül, hogy elébe vágnánk a kérdésnek, milyen mértékben követeli meg az irányelv a hatálybalépése előtt keletkezett követelések elismerését és végrehajtását, meg kell vizsgálni, hogy az irányelv melyik változata irányadó az alapügyre.
13. Az ügy tárgya a görög vámhatóságok 1996. február 6-án hozott határozata az olasz okmány elismeréséről és végrehajtásáról. Következésképpen csak az irányelv ekkor hatályos változata(11) szolgálhat mértékül a megtámadott határozat jogszerűségének megítéléséhez. Figyelmen kívül maradnak ezzel a 76/308 irányelvnek a 2001/44 irányelv(12) által megállapított módosításai.
B – A 76/308 irányelv alkalmazhatósága a hatálybalépése előtt keletkezett követelésekre
14. A 76/308 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv rendelkezései a 2. cikkben meghatározott azon követelésekre vonatkoznak, amelyek egy másik tagállamban keletkeztek. Ezen rendelkezések szövegéből semmi olyan nem vehető ki, ami amellett szólna, hogy az irányelv csak a kibocsátása után keletkezett követelésekre alkalmazható. Különösen nem tartalmaz az irányelv átmeneti rendelkezéseket, amelyek hatályát ilyen értelemben korlátoznák. A Görög Köztársaság csatlakozásának feltételeiről szóló okmány(13) sem ír elő semmilyen különös rendelkezést a 76/308 irányelv görögországi hatálybalépése vagy hatálya tekintetében. Sokkal inkább érvényes a csatlakozási okmány 2. cikkének általános szabálya, amely szerint a közösségi jogi aktusok Görögországban a csatlakozás időpontjától, 1981. január 1-jétől alkalmazandók.
15. Egyedül a 76/308 irányelv 1. cikkének angol változatából („claims […] which arise in another Member State”) lehetne másra következtetni. Tekintettel arra, hogy a megfelelő helyen az összes többi nyelvi változat a múlt időt használja, az angol változat eltérése esetén fordításbeli pontatlanságról lehet szó. Egyebekben egy rendelkezés értelmét, amelynek nyelvi változatai egymástól eltérnek, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szabályozási rendszerének és céljának figyelembevételével kell megállapítani.(14)
16. Az irányelv célja a második preambulumbekezdés értelmében az, hogy felszámolja a közös piac működésének akadályait, amelyek bizonyos közjogi követelések határokon átnyúló végrehajtásával kapcsolatos nehézségekből származnak. Ezen kívül biztosítania kell, hogy a közösségi jog rendelkezéseit az egész Közösségben teljes mértékben és azonosan alkalmazzák. Az irányelv különösen azt akadályozza meg, hogy az adósok lakóhelyük vagy tartózkodási helyük egy másik tagállamba való áthelyezésével kivonják magukat az irányelvben említett díjak megfizetésére vonatkozó kötelezettségük alól. Ezáltal biztosítja, hogy a követelések behajtására ne legyen hátrányos hatással az EK-Szerződés által biztosított szabad mozgással összefüggő jogok gyakorlása.
17. Ennek a célnak az irányelv éppen akkor felel meg, ha az összes még el nem évült követelés lehetőleg átfogó behajtását biztosítja, tehát azokét is, amelyek már az irányelv hatálybalépése előtt keletkeztek. Ezáltal az irányelv a közösségi vámjog egyenlő és eredményes végrehajtását is elősegíti.
18. Ehhez jön továbbá az is, hogy az irányelvet az EK 10. cikkben lefektetett, a tagállamoknak a Közösséggel és egymással való együttműködési kötelezettsége(15) fényében kell értelmezni.(16) Ez az elv az irányelv kiterjesztő értelmezését követeli meg, ami biztosítja, hogy a megkeresett állam hatóságai a megkereső állam igényeit a lehető legteljesebben érvényesítsék. Amennyiben olyan díjak behajtásáról van szó, amelyek a Közösség saját eszközeit képezik, mint amilyenek a vámok is, a tagállamok együttműködése a Közösség pénzügyi érdekeit is szolgálja.
19. Csatlakozása óta Görögország is köteles a többi tagállammal együttműködni. Ez az együttműködés – amennyiben a közösségi jog végrehajtásához szükséges – olyan tényállásokra is kiterjedhet, amelyek Görögországnak a Közösséghez való csatlakozása előtt keletkeztek.
20. Kérdéses mindazonáltal, hogy a 76/308 irányelv alkalmazása azért kizárt-e a hatálybalépése előtt keletkezett követelésekre, mert egyébként a visszaható hatály tilalmába ütközne.
21. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az anyagi közösségi jog előírásait a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveinek biztosítása érdekében úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésük előtt keletkezett tényállásokra csak annyiban vonatkoznak, amennyiben a szövegükből, céljukból vagy rendszerükből egyértelműen következik, hogy ilyen hatás tulajdonítható nekik.(17) Amint azt a Bizottság és a görög kormány helyesen kifejtette, ez az elv viszont az eljárásjogi szabályokra nem vonatkozik.(18)
22. Az anyagi jogi előírások a jogok fennállását és tartalmát szabályozzák, az eljárásjog ezzel szemben elsősorban a jogok érvényesítési eljárásának kialakítására vonatkozik. A 76/308 irányelv nem tartalmaz a követelések keletkezésére vagy azok tartalmára vonatkozó szabályozást. Ennyiben tehát kizárólag a megkereső állam nemzeti joga vagy a közösségi jognak az adott esetben a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó anyagi jogi szabályai irányadóak, mint például a Vámkódex. A 76/308 irányelv egyedül a valamely más tagállamban keletkezett állami követelés elismerését és végrehajtását szabályozza. Rendelkezéseit ezért az eljárásjogi szabályok közé kell sorolni, amelyek a hatálybalépésük előtt keletkezett követelésekre is alkalmazhatók anélkül, hogy a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvei sérülnének.
C – A 76/308 irányelv 2. cikkének c) pontja szerinti követelés fennforgása
23. A 76/308 irányelv alkalmazásának előfeltétele, hogy a vitatott követelések esetében olyan követelésekről legyen szó, amelyek az irányelv hatálya alá tartoznak. Mindazonáltal az irányelvből nem állapítható meg, hogy a megkeresett hatóság egyáltalán rendelkezik-e bármilyen mérlegelési jogkörrel, vagy kötve van a követelésnek a megkereső hatóság általi besorolásához, aki egyedül ismeri az alapul szolgáló tényállást és az alkalmazandó nemzeti jogot.
24. A megkeresett hatóság kötöttsége mellett szólhat a 76/308 irányelv 6. cikkének második bekezdése, amely előírja, hogy a végrehajtás céljából „minden olyan követelés, amelyre vonatkozóan behajtási kérelmet adtak be, annak a tagállamnak a követeléseként kezelendő, amelyben a megkeresett hatóság székhelye található, kivéve azokat az eseteket, amelyekre a 12. cikk vonatkozik”. Úgy tűnik továbbá, hogy a megkeresett hatóság a 12. cikket leszámítva, amely a végrehajtásnak jogorvoslat benyújtása miatti felfüggesztésére vonatkozik, csak a nem idevágó 14. cikk szerint tekinthet el a végrehajtástól.
25. A jogállamiság elvének mindazonáltal megfelel az, hogy a megkeresett hatóság az elismeréstől és a végrehajtástól mindenképpen eltekinthet, sőt el kell tekintetnie, ha a kérdéses követelés a továbbított információk szerint nyilvánvalóan nem esik a 76/308 irányelv hatálya alá. Ebben az esetben ugyanis hiányozhatna a jogalap a megkeresett hatóság cselekvéséhez, amennyiben a nemzeti átültető rendelkezések nem terjeszkednek túl az irányelvben előírt hatályon.
26. A 76/308 irányelv hatálya az irányadó változatában(19) a 2. cikk c) pontja értelmében a tagállamok pénzügyi hozzájárulásainak a Közösség saját forrásaival történő felváltásáról szóló, 1970. április 21-i 70/243/ESZAK, EGK, Euratom határozat (a továbbiakban: 70/243 határozat)(20) 2. cikkének b) pontja szerinti vámokkal kapcsolatos követelésekre terjed ki. Megvizsgálandó, hogy a vitatott vámmegállapítás esetében a nevezett határozat szerinti követelésről van-e szó, jóllehet a követelés már 1968 márciusában keletkezett.
27. Vámoknak és ezáltal a Közösség saját eszközeinek a 70/243 határozat 2. cikkének b) pontja szerint a Közös Vámtarifa vámjai, és a nem tagállamokkal folytatott kereskedelemre a közösségi intézmények által kivetett egyéb vámok minősülnek. Jóllehet a vámunió csak 1968. július 1-jén valósult meg(21), a Közös Vámtarifa azonban már ezt megelőzően az EGK-Szerződés 19. és azt követő cikkei értelmében fokozatosan bevezetésre került. Következésképpen az 1968. július 1-je előtt keletkezett követelések is képezhetik már a Közös Vámtarifa vámjait, amelyekre a 76/308 irányelv alkalmazandó.
28. Ennek az eredménynek nem szól ellene, hogy a Közösség saját eszközeinek rendszere akkoriban még nem létezett, hanem azt csak a 70/243 határozat vezette be. Lehetséges, hogy a közösségi törvényhozó eredeti szándéka az volt, hogy az irányelv kibocsátása által csak az olyan követelések kölcsönös elismerését és határokon átnyúló végrehajtását tegye lehetővé, amelyek mint saját eszközök illetik meg a Közösséget. Erre utal a 76/308 irányelv 2. cikkében a 70/243 határozatra történő hivatkozás. A későbbi módosítások azonban kiterjesztették a hatályt más díjakra is, amelyek legnagyobb részben vagy kizárólag a nemzeti költségvetésbe folynak be, mint például a hozzáadottérték-adó és a jövedéki adók.
29. Következésképpen az 1968 márciusában a Közösség egy tagállamában keletkezett vámkövetelések a 76/308 irányelv hatálya alá tartoznak, és az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések szerint egy másik tagállamban végrehajthatóak.
30. Megfontolandó lenne még az is, hogy a jelen ügyben olyan általános jogelvek megsértése, amelyeket a közösségi jog hatálya alá tartozó valamennyi intézkedés esetében figyelembe kell venni, így különösen a tisztességes eljárás(22), a gondos ügyintézés(23) és a jogállamiság elve, a vitatott követelés végrehajtásának nem jelenti-e akadályát.
31. Ebben az összefüggésben egyrészt nem világos, hogy az adósokat valamilyen formában a velük szemben fennálló vámtartozás megállapításáról tájékoztatták-e, ami lehetővé tette volna számukra fellebbezés benyújtását. Az alperesek a Bíróság előtt folyó eljárásban ugyanis azt adták elő, hogy csupán a görög hatóságoknak az olasz okmány elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1996. szeptember 6-án, illetve december 31-én kézbesített határozatából szereztek tudomást az okmány létezéséről.
32. Másrészt kérdéses, hogy az eljárás a vámtartozásnak 1968-ban történt keletkezésétől a végrehajtás 1996-ban Görögországban történt foganatosításáig nem telt-e el aránytalanul hosszú idő, és e hosszú időtartam adott esetben kinek róható fel. Ebben a tekintetben az elévülési határidő kihasználása önmagában a végrehajtás jogszerűségét azonban nem befolyásolhatja.
33. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a ténybeli körülményeket részletesen megvizsgálja, és adott esetben a nevezett elvek fényében értékelje.
VI – Végkövetkeztetések
34. Az előbbi megfontolások alapján a Dioikitiko Efeteio Peireios előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésére az alábbi választ javaslom:
Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös jogsegélyről szóló, 1976. március 15-i 76/308/EGK tanácsi irányelv az 1996. február 6-án érvényes változatában olyan vámkövetelésekre alkalmazandó, amelyek a Közösség egy tagállamában az irányelv hatálybalépése előtt keletkeztek, és amelyekre vonatkozóan az érintett tagállam az irányelv hatálybalépése előtt okmányt állított ki.
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – A Tanács 1976. március 15-i 76/308/EGK irányelve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös jogsegélyről (HL L 73., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet, 44 .o.), legutóbb módosította a Tanács 2001. június 15-i 2001/44/EK irányelve (HL L 175., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 12. kötet, 27. o.).
3 – A Tanács 1979. december 6-i 79/1071/EGK irányelve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és mezőgazdasági lefölözések és vámokból eredő visszatérítési igényekre vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról szóló 76/308/EGK irányelv módosításáról (HL L 331., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet, 299. o.).
4 – A Tanács 1992. február 25-i 92/12/EGK irányelve a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről (HL L 76., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 9. fejezet, 1. kötet, 179. o.), a Tanács 1992. december 14-i 92/108/EGK irányelve szerinti változatban (HL L 390., 124. o.; magyar nyelvű különkiadás, 9. fejezet, 1. kötet, 235. o).
5 – 2001/44 irányelv, lásd a 2. lábjegyzetet.
6 – FEK A’ 167 I. Rész 1. pont.
7 – FEK A’ 179 I. rész.
8 – Ez az euróátváltási árfolyamok alapulvételével 923 159 eurónak felel meg.
9 – A Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.).
10 – A Bizottság különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001., L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 66. cikkét idézi.
11 – Tehát az irányelvnek a 92/12 irányelv (lásd a 4. lábjegyzetet) és az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1994., C 241., 21. o. és HL 1995., L 1., 1. o.) által módosított változata.
12 – Lásd a fent hivatkozott 2. lábjegyzetet.
13 – A Görög Köztársaság csatlakozásának feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 1979, L 291., 17. o.).
14 – A C-372/88. sz., Cricket St Thomas ügyben 1990. március 27-én hozott ítélet (EBHT 1990., I-1345. o.) 19. pontja és a C-437/97. sz., EKW és Wein & Co ügyben 2000. március 9-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-1157. o.) 42. pontja.
15 – Lásd a tagállamok közötti együttműködési kötelezettség tekintetében: a 42/82. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1983. március 22-én hozott ítélet (EBHT 1983., 1013. o.) 36. pontját és a C-251/89. sz., Athanasopoulos és társai ügyben 1991. június 11-én hozott ítélet (EBHT 1991., I-2797. o.) 57. pontját.
16 – Az irodalomban azt is fontolóra veszik, hogy közvetlenül az EK 10. cikkéből más tagállamok igazgatási aktusai elismerésének kötelezettsége is következhetne (lásd von Bogdandy in: Grabitz/Hilf, Das Recht der Europäischen Union, 10. cikk, 52. pont, hivatkozással a C-340/89. sz.,Vlassopoulou-ügyben 1991. május 7-én hozott ítéletre [EBHT 1991., I-2357. o.]).
17 – A C-34/92. sz., GruSa Fleisch ügyben 1993. július 15-én hozott ítélet (EBHT 1993., I-4147. o.) 22. pontja és a C-74/00. P. és C-75/00. P. sz., Falck és Acciaieerie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 24-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-7869. o.) 119. pontja és a.
18 – A 212/80–217/80. sz., Salumi és társai egyesített ügyekben 1981. november 12-én hozott ítélet (EBHT 1981., 2735. o.) 9. pontja és a C-61/98. sz., De Haan ügyben 1999. szeptember 7-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-5003. o.) 13. és 14. pontja.
19 – Az itt ismertetett problematika nem állna elő, ha a 76/308 irányelvnek a 2001/44 irányelvvel módosított változata lenne alkalmazandó. Az új változat ugyanis teljesen általánosan a behozatali vámokra (2. cikk c) pont) alkalmazandó, amelyek a 3. cikkben mint „az áruk behozatalakor fizetendő vámok és az azokkal azonos hatású díjak, illetve a közös agrárpolitika vagy a mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó egyes termékekre alkalmazandó különleges rendelkezések alapján megállapított behozatali terhek” kerülnek meghatározásra.
20 – HL L 94., 19. o.
21 – Lásd a Tanács 1966. július 26-i 66/532/EGK határozatát a vámok eltörléséről és a tagállamok közötti mennyiségi korlátozások tilalmáról, valamint a Közös Vámtarifa vámtételeinek a Szerződés II. mellékletében fel nem sorolt termékekre történő alkalmazásáról (HL 1966., 165., 2971. o.), valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1968. június 28-i 950/68/EGK tanácsi rendeletet (HL L 172., 1. o.).
22 – Lásd különösen az 1996. március 28-án hozott 2/94. sz. vélemény (EBHT 1996., I-1759. o.) 33. pontját úgy, mint a C-299/95. sz., Kremzow-ügyben 1997. május 29-én hozott ítélet (EBHT 1997., I-2629. o.) 14. pontját és a C-185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17-én hozott ítélet (EBHT 1998., I-8417. o.) 21. pontját.
23 – Lásd az Európai Unió 2000. december 7-én Nizzában kihirdetett Alapjogi Chartája 41. cikkének első bekezdését (HL C 364., 1. o.), valamint Jacobs főtanácsnoknak a C-270/99. P. sz., Z kontra Parlament ügyre vonatkozó 2001. március 22-én tett indítványának (2001. november 27-én hozott ítélet, EBHT 2001., I-9197. és I-9199. o.) 40. pontját.
Full & Egal Universal Law Academy