L. A. GEELHOED
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2004. június 24.(1)
C‑420/02. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Görög Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – Az 1991. március 18‑i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel módosított, hulladékokról szóló, 1975. július 15‑i 75/442/EGK tanácsi irányelv 4. és 9. cikkének megsértése”
I – Bevezetés
1. Az EK 226. cikk szerinti jelen eljárásban a Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem fogadta el a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a Heraklion prefektúra Péra Galini területen a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség a víz, a levegő, a talaj, a növény- és állatvilág veszélyeztetése, illetve kellemetlen zaj vagy szag okozása nélkül történjék, továbbá azzal, hogy olyan engedélyt adott, amely nem tartalmazza a szükséges információkat – nem teljesítette a 91/156/EGK irányelvvel módosított, hulladékokról szóló 75/442/EGK irányelv(2) (a továbbiakban: az irányelv) 4. és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit.
II – Jogi háttér
2. Az irányelv 4. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjen, hogy olyan folyamatokat vagy módszereket használnának, amelyek veszélyesek lehetnek a környezetre, így különösen:
– ne jelentsen kockázatot a vízre, [a] levegőre, [a] talajra, [a] növény- és állatvilágra,
– ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot,
– ne befolyásolja hátrányosan a tájképet vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket azért is, hogy megtiltsák a hulladékok ellenőrizetlen elvezetését vagy lerakását, illetve ellenőrizetlen ártalmatlanítását.”
3. Az irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerint:
„A 4., 5. és 7. cikk végrehajtása céljából minden olyan létesítménynek vagy vállalkozásnak, amelyik a II.A. mellékletben meghatározott műveleteket végez, engedélyt kell beszereznie a 6. cikkben meghatározott illetékes hatóságtól.
[…]”
III – Eljárás
4. Az Európai Parlamenthez intézett, a Péra Galini telepen történő jogellenes szemétlerakás és a telep engedély nélküli működése tárgyában benyújtott petíciók során tudomására jutott információk alapján a Bizottság 2000. február 23‑i levelében további információadásra szólította fel a görög hatóságokat a telep működési feltételeivel kapcsolatban.
5. A görög kormány 2000. május 10‑i levelével válaszolt. Ezt 2000 decemberében megbeszélések, majd a görög kormány 2001. március 20‑i másik levele követte. Az információ azonban nem győzte meg a Bizottságot arról, hogy a Görög Köztársaság teljesítette az irányelv 4. és 9. cikke szerinti kötelezettségeit. Ezért 2001. április 24‑én felszólító levelet intézett a görög kormányhoz.
6. Tekintettel arra hogy a görög hatóságok továbbra sem tettek megfelelő intézkedéseket azért, hogy a felszólító levélnek megfelelően betartsák az irányelv vonatkozó rendelkezéseit, 2001. december 21‑én a Bizottság indokolással ellátott véleményt intézett a Görög Köztársasághoz. A Bizottság véleménye szerint a görög hatóságoknak még az indokolással ellátott véleményben szabott határidő (2002. február 20.) leteltét követően sem sikerült teljesíteniük az irányelvben előírt követelményeket. Ezért a Bizottság benyújtotta a jelen keresetet, amely 2002. november 21‑én érkezett a Bíróság Hivatalához.
IV – A Bizottság kifogásainak értékelése
7. A Görög Köztársaság elismeri, hogy – azáltal, hogy a Heraklioni Elsőfokú Bíróság visszavonta a Péra Galini telep engedélyét – megszegte az irányelv 9. cikke szerinti kötelezettségét, amely szerint a hulladékfeldolgozó telepeknek meghatározott követelményeknek megfelelő engedéllyel kell rendelkeziük. Ezért csak az irányelv 4. cikkének feltételezett megsértését kell vizsgálni.
8. Az irányelv 4. cikke olyan intézkedések meghozatalára kötelezi a tagállamokat, amelyek biztosítják, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, illetve anélkül történjék, hogy olyan folyamatokat vagy módszereket használnának, amelyek veszélyesek lehetnek a környezetre, így különösen ne jelentsenek kockázatot a vízre, a levegőre, a talajra, a növény- és állatvilágra, ne okozzanak kellemetlen zajt vagy szagot, és ne befolyásolják hátrányosan a tájképet vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket.
9. Amint azt a Bíróság korábban leszögezte: „[E]z a rendelkezés nem határozza meg azon intézkedések pontos tartalmát, amelyeket annak biztosítása érdekében kell megtenni, hogy a hulladék ártalmatlanítására az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül kerüljön sor, ettől függetlenül az elérendő cél tekintetében a rendelkezés kötelező a tagállamokra nézve, ugyanakkor a megteendő intézkedések szükségességének megítélését illetően mérlegelési jogkört biztosít számukra. Abból a tényből, hogy valamely helyzet nem felel meg a módosított irányelv 4. cikke (1) bekezdésében meghatározott céloknak, nem lehet közvetlenül arra következtetni, hogy az érintett tagállam szükségszerűen megszegte az adott rendelkezésből eredő kötelezettségeit, nevezetesen annak biztosítását, hogy a hulladék ártalmatlanítására az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül kerüljön sor. A tényleges helyzet hosszabb időn keresztül való fennállása – különösen ha a környezet jelentős károsításához vezet, és az illetékes hatóságok nem avatkoznak be – utalhat arra, hogy a tagállam túllépte a rendelkezés által számára biztosított mérlegelési jogkört.”(3)
10. A Bizottság leszögezi, hogy a Péra Galini szeméttelep (1994 óta tartó) Krétán – a Heraklion prefektúra területén – környezetszennyezési forrás, és veszélyezteti a helyi lakosság egészségét. Azok az intézkedések, amelyeket azért hoztak, hogy megakadályozzák a további szennyezést (vízelvezető árkok, kerítés, tűzvédő területek, a szemét homokkal való befedése) az irányelv 4. cikke szerinti kötelezettségekre figyelemmel nem elegendőek arra, hogy biztosítsák az üzem megfelelő működését. A Bizottság rámutat arra, hogy ezen intézkedések mellett hidrogeológiai tanulmányokat és a talaj áthatolhatatlansága vonatkozó elemzést kellett volna végezni, valamint további védőintézkedéseket kellett volna tenni. A Bizottság rámutat arra, hogy a Heraklion prefektúra által 2002 januárjában készített jelentés szerint a kiszivárgó szennyvizet nem fogja fel az a védőfal, amelyet e célra emeltek, és a szennyvíz egy patakba folyik, mielőtt elérné a tengert. Az sem került bizonyításra, hogy a telep alját alkotó kőzetek áthatolhatatlanok, és megakadályozzák a talajvíz szennyezését. Emellett nem végeztek időszakos ellenőrzéseket, nem ellenőrizték a vízminőséget, nem gyűjtötték össze és nem dolgozták fel a biogázt. A görög hatóságok által hivatkozott hulladékkezelési programok és tervek még az előkészítési fázist sem lépték túl. A Bizottság rámutat továbbá, hogy a görög hatóságok nem vitatják, hogy a telep nem felel meg a görög jogszabályoknak, ezt egyébként a működési engedély herakleoni bíróság általi visszavonása is mutatja. A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a Görög Köztársaság túllépte az irányelv 4. cikke által biztosított mérlegelési jogkörét, amikor a természet védelme és a helyi lakosság egészségének védelme érdekében nem tett hatékony intézkedéseket a Péra Galini telep által okozott szennyezés ellen.
11. A tárgyaláson a Bizottság arra a technikai leírásra hivatkozott, amelyet 2003. november 17‑én a görög kormány küldött neki, és amely tartalmazta azokat a különböző működési feltételeket, amelyek a telepnek a környezetet és a közegészséget nem veszélyeztető működését hivatottak biztosítani. Ezeket a feltételeket azonban csak egy közelebbről meg nem nevezett jövőbeli időponttól kellett volna alkalmazni, és a Bizottság indokolással ellátott véleményében megszabott határidő lejártakor még nem voltak hatályban.
12. A görög kormány fenntartja, hogy a telepre vonatkozó intézkedések tekintetében nem lépte túl a 4. cikkben a tagállamok számára fenntartott mérlegelési jogkört. A berendezések jelenlegi működési módja nem veszélyezteti sem az emberi egészséget, sem a környezetet. A Bizottság által hivatkozott jelentést helyszíni vizsgálat során készítették, amelyre az állandó erős esőzés miatt különösen nehéz körülmények között került sor. Egy 2003 márciusában készített másik jelentés szerint az elfolyó vizet vízálló víztárolókba gyűjtik, és a helyszínen újrahasznosítják. A beruházás újjászervezésére irányuló, a hulladékkezelésre vonatkozó regionális terv keretein belül elvégzett környezeti hatástanulmányt 2003. február 10‑én mutatták be. A görög kormány ezenkívül rámutat arra, hogy a telep alatti kőzetek vízzáró voltát a hulladékgazdálkodási terv végrehajtására készített geológiai elemzésben megerősítették. Az illetékes hatóságok által végzett vízmérések nem igazolták az irányadó határértékek túllépését. A görög kormány a továbbiakban a krétai regionális hulladékgazdálkodási tervre hivatkozik, amely többek között ún. „XYTA”-berendezés létesítését és működését írja elő. E berendezés létesítésének finanszírozása végett 2003-ban kérelmet nyújtottak be a Kohéziós Alaphoz. Amint működésbe lép a berendezés, a Péra Galini telepet bezárják. A görög kormány a csomagolóanyagok újrahasznosítását végző berendezés létesítésére irányuló tervet is említ. Ezt eredetileg 2003 végéig kellett volna megvalósítani; a válasziratban ezt az időpontot 2004-re módosították.
13. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tagállami kötelezettségszegés meglétének kérdését a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott időtartam lejártakor fennálló helyzet figyelembevételével kell megítélni(4), amely jelen esetben 2002. február 20‑a. Az irányelv 4. cikkének (a 9. pontban idézett) Bíróság általi értelmezése szerint a megválaszolandó kérdés az, hogy a Görög Köztársaság ebben az időpontban túllépte‑e a fenti szabály szerinti mérlegelési jogkörét azáltal, hogy nem tette meg megfelelő intézkedéseket a Péra Galini telep környezete szennyezésének megakadályozására.
14. Annak eldöntése érdekében, hogy valóban ez történt‑e, hangsúlyozni kell, hogy a megteendő intézkedések tekintetében meglévő mérlegelési jogkör ellenére a tagállamok kötelesek biztosítani az irányelv céljainak megvalósulását. Az irányelv 4. cikkének célja egészen nyilvánvalóan annak biztosítása, hogy a hulladékot oly módon hasznosítsák vagy ártalmatlanítsák, hogy se az emberi egészség, se a környezet ne kerüljön veszélybe. A Bíróság megállapította, hogy az irányelvvel össze nem egyeztethető hulladékfeldolgozás egyes elszigetelt esetei nem elegendőek az irányelv 4. cikkében foglalt célok megsértésének megállapításához. Az irányelv megsértését jelentheti azonban, ha ezek az elszigetelt esetek rendszeres jelleget öltenek. E tekintetben a Bíróság az irányelvvel össze nem egyeztethető, állandó jellegű helyzetekre utal, amelyek a környezet hosszabb ideig tartó jelentős rongálásához vezetnek.(5) Ezért azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság 2001. december 21‑i indokolással ellátott véleményében meghatározott két hónapos határidő végén a Péra Galini telep helyzete ilyen rendszeres jellegű esetnek tekinthető‑e.
15. Az ügy irataiból és a 2004. június 24‑én tartott tárgyaláson elmondottakból az tűnik ki, hogy a Péra Galini telep 1992 óta működik, és a környezetvédelmi problémákat a nemzeti hatóságok 1998. február 11‑én tett ellenőrző látogatását követően állapították meg. Azóta a telep megszakítás nélkül működött, legalább a jelen eljárás kezdetéig. Ez az időtartam egyértelműen jelzi, hogy a probléma rendszeres jellegű. Azt is mondhatnám, hogy az a tény, hogy az ügy maga az Európai Parlamenthez benyújtott petícióból indult ki, szintén jelzi, hogy a probléma hosszabb ideje áll fenn.
16. Nem tartom önmagában döntőnek sem a Bizottság által idézett – és az álláspontját támogató –, a 2002. január 24‑én tartott vizsgálatra vonatkozó nemzeti jelentést, sem a görög kormány által említett, a telepen 2003. március 12‑én tett látogatás után készített jelentést, amely cáfolja az első jelentés állításait. A görög kormánynak a keresetre adott viszonválaszában kifejtett fő érve, valamint a tárgyalásokon tett észrevételei arról szólnak, hogy többféle terv és különböző kormányzati szintű tanulmány készül, amelyek célja a krétai hulladékfeldolgozó berendezések fejlesztése. Ami a Péra Galini telepet illeti, ezek a tervek a telep rendbehozataláról és végleges bezárásáról rendelkeznek, ha a tervezett XYTA-berendezés megkezdi működését. A görög kormány viszonválaszában megjelölt időpontig, 2003. március 25‑ig ez nem történt meg. E tervek puszta létezése nemcsak a Péra Galini telep által a környezetre és az emberi egészségre jelentett veszély felismerését jelzik, hanem az is bizonyos, hogy ezek a tervek a Bizottság indokolással ellátott véleményében megszabott határidő leteltéig nem léptek hatályba, és megfelelő intézkedéseket sem eredményeztek.
17. Ebből következően meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság – azáltal, hogy elmulasztotta megtenni a szükséges intézkedéseket – nem teljesítette az irányelvből fakadó kötelezettségeit.
V – Végkövetkeztetések
18. Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság:
– állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem fogadta el a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség a víz, a levegő, a talaj, a növény- és állatvilág veszélyeztetése, valamint kellemetlen zaj vagy szag okozása nélkül történjék, továbbá azzal, hogy olyan engedélyt adott, amely nem tartalmazza a szükséges információkat – nem teljesítette a 91/156/EGK irányelvvel módosított, hulladékokról szóló 75/442/EGK irányelv 4. és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit;
– a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
1 – Eredeti nyelv: angol.
2 – Az 1991. március 18‑i 91/156/EGK irányelvvel (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.) módosított, hulladékokról szóló, 1975. július 15‑i 75/442/EGK irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.).
3 – A C‑365/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑7773. o.) 67. és 68. pontja.
4 – Lásd többek között a C‑143/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. március 20‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑2877. o.) 11. pontját, valamint a C‑446/01. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2003. június 12‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑6053. o.) 15. pontját.
5 – Lásd a 3. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 68. pontját.
Full & Egal Universal Law Academy