CHRISTINE STIX-HACKL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2005. január 20.(1)
C-385/03. sz. ügy
Hauptzollamt Hamburg-Jonas
kontra
Käserei Champignon Hofmeister GmbH & Co. KG
(a Bundesfinanzhof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Mezőgazdaság – Export-visszatérítések – Téves nyilatkozat – Bírság – A 2945/94/EK rendelettel módosított 3665/87/EGK rendelet 11. cikke (1) bekezdése első és második albekezdésének értelmezése”
I – Bevezetés
1. A Bundesfinanzhof (Németország) 2003. július 30‑i végzésével az export-visszatérítések területét érintő bírságolási rendszerre vonatkozó kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatal iránt. A kérdést előterjesztő bíróság a 3665/87/EGK rendelet(2) 11. cikke (1) bekezdése első és második albekezdésének értelmezését kéri.
2. A Bíróság a C‑210/00. sz. ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletében(3) már érintette ezt a bírságolási rendszert, és elismerte a 3665/87/EGK rendelet 11. cikke (1) bekezdése első albekezdése a) pontjának érvényességét, „amennyiben az arra az exportőrre ír elő bírságot, aki vétlenül igényelt a neki járó export-visszatérítésnél magasabb összegű visszatérítést”.
3. A Bíróság itt abból indult ki, hogy az illető bírságolási rendszernek nincs büntető jellege, úgyhogy arra nem alkalmazható a nulla poena sine culpa elve. Ebben az összefüggésben hangsúlyozta a Bíróság, hogy „az a körülmény még nem hagyja jogvédelem nélkül az egyes jogalanyt, hogy a nulla poena sine culpa elve nem alkalmazható olyan bírságok esetén, mint az alapügyben vitatott bírságok”. Saját ítéletére hivatkozott, miszerint „még ha annak nincs is büntetőjogi jellege, a bírságot csak akkor lehet kiszabni, ha annak jogalapja világos és egyértelmű”(4).
4. Jelen esetben, jóllehet alapvetően nem az érintett bírságolási rendszer érvényességéről van szó, hanem annak értelmezéséről, és noha az figyelembe veszi az igényelt export-visszatérítés és a tényleges kivitelre vonatkozó visszatérítés közötti különbséget, mindezt anélkül teszi, hogy egyidejűleg pontosan meghatározná, hogy mely okmányból veendők figyelembe az igényelt export-visszatérítésre vonatkozó információk. Amennyiben beigazolódik, hogy a bírságolási rendszer nem egyértelmű, mint ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság feltételezi, esetleg felmerül a Käserei Champignon I ügyben hozott ítélet(5) hivatkozott megállapításának relevanciájára vonatkozó kérdés is.
II – Jogi háttér
A – A közösségi jog
5. A 3665/87 rendelet 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) »A kivitel napja« az a nap, amelyen a vámhatóságok elfogadják a visszatérítés igénylését feltüntető kiviteli nyilatkozatot.
(2) A kiviteli nyilatkozat elfogadásának napja határozza meg:
a) az alkalmazandó visszatérítési rátát, amennyiben a visszatérítést előzetesen nem rögzítették;
b) a visszatérítési ráta esetleges módosítását, amennyiben ezt előzetesen így rögzítették.
(3) Bármely más cselekményt, amely jogilag azonos hatású a kiviteli nyilatkozat elfogadásával, azzal egyenértékűnek kell tekinteni.
(4) A kivitel napja az irányadó a kivitt termék mennyisége, természete és jellemzői megállapítása során.
(5) A visszatérítési jogosultság megszerzése céljából a kivitelkor felhasznált okmánynak tartalmaznia kell a visszatérítés kiszámításához szükséges minden adatot, különösen:
a) a termékek leírását a visszatérítési nómenklatúra szerint;
b) a termékek nettó tömegét, vagy adott esetben, a visszatérítés kiszámításához használandó mértékegységben kifejezett mennyiséget;
c) amennyiben a visszatérítés kiszámításához szükséges, az érintett termékek összetételét vagy az erre való utalást.
Ha a jelen bekezdésben említett okmány a kiviteli nyilatkozat, akkor ennek is tartalmaznia kell ezeket az adatokat, valamint a »visszatérítési kód« megjegyzést.
(6) Az elfogadás, illetve e cselekmény időpontjában a termékek vámfelügyelet alá kerülnek, amíg el nem hagyják a Közösség vámterületét.” [nem hivatalos fordítás]
6. A 3665/87 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése többek között a következőképpen szól:
„(1) Amennyiben megállapítják, hogy egy export-visszatérítés kifizetése céljából egy exportőr a jogosultat meghaladó visszatérítést igényelt, a szóban forgó export után járó visszatérítés a tényleges exportált termékekre járó összeg lesz, amelyet csökkenteni kell a következőkkel:
a) az igényelt visszatérítés és a tényleges exportra vonatkozó visszatérítés közötti különbség fele;
b) az igényelt visszatérítés és az abban az esetben járó visszatérítés közötti különbség kétszerese, amikor az exportőr szándékosan ad meg hamis információt.
Az igényelt visszatérítést a 3. cikk vagy 25. cikk (2) bekezdése szerint megadott információból kiszámított összegnek tekintik. Amennyiben a visszatérítés a rendeltetési hely szerint változik, az igényelt visszatérítés differenciált részét a 47. cikk szerint megadott információból számítják ki.
Az a) pontban megállapított bírság nem alkalmazható:
– vis maior eseteiben,
– az exportőr ellenőrzésén kívül eső, és a kiviteli nyilatkozatnak vagy a fizetési nyilatkozatnak az illetékes hatóságok által történő elfogadása után bekövetkező körülmények által jellemzett egyes kivételes esetekben, és azzal a feltétellel, hogy az exportőr – közvetlenül azután, hogy e körülmények tudomására jutottak, de a 47. cikk (2) bekezdésében előírt határidőn belül – értesíti ezekről az illetékes hatóságokat, kivéve ha az illetékes hatóságok már megállapították, hogy a kért visszatérítés helytelen volt,
[…]
Amennyiben az illetékes hatóságok azt állapítják meg, hogy az igényelt visszatérítés helytelen, és hogy az export nem valósult meg, és következésképpen a visszatérítés nem csökkenthető, az exportőr az a) vagy b) pontja szerinti bírságot fizeti, amely akkor lenne alkalmazható, ha az export megvalósult volna. Amennyiben a visszafizetési ráta a rendeltetési hely szerint változik, a legkisebb pozitív rátát vagy, amennyiben az magasabb, a 22. cikk (2) bekezdése vagy 25. cikk (4) bekezdése szerint a rendeltetési helyre vonatkozó jelzésekből származó rátát kell használni az igényelt visszatérítés és az alkalmazott visszatérítés kiszámítására, kivéve azt az esetet, amelyikben egy kötelező rendeltetési helyet írnak elő.” [nem hivatalos fordítás]
7. A 3665/87 rendelet 25. cikkének (1) és (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) Amikor az exportőr közli szándékát, hogy termékeket exportál feldolgozás vagy tárolás után, és visszatérítést igényel az 565/80/EGK rendelet 4. és 5. cikke szerint, az adott rendelkezések szerinti jogosultság feltétele egy nyilatkozat benyújtása a vámhatóságoknak, a továbbiakban: a »fizetési nyilatkozat«.
A tagállamok más címmel nevezhetik meg a fizetési nyilatkozatot.
(2) A fizetési nyilatkozatok tartalmazzák az összes adatot, amely szükséges az exportálandó termékek után járó visszatérítés és az érvényes pénzügyi kompenzációs összeg megállapításához, különösen:
a) a termékek vagy áruk leírása az export-visszatérítési és a pénzügyi kompenzációs összegre vonatkozó Nómenklatúra szerint;
b) a termékek vagy áruk nettó mennyisége, vagy ahol alkalmazható, a visszatérítés vagy a pénzügyi kompenzációs összeg kiszámításakor alkalmazandó mértékegységben kifejezett mennyiség;
c) a termékek vagy áruk összetétele vagy arra történő hivatkozás, amennyiben ez szükséges a visszatérítés vagy a pénzügyi kompenzációs összeg kiszámításához. […]” [nem hivatalos fordítás].
8. A 3665/87 rendelet 29. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:
„A visszatérítési kérelmeket írásban kell elkészíteni. A tagállamok ebből a célból különleges formanyomtatványról intézkedhetnek.”[nem hivatalos fordítás]
9. A 3665/87 rendelet 47. cikkének (1) bekezdése többek között a következőképpen szól:
„(1) Visszatérítések kifizetése kizárólag az exportőr konkrét kérelmére és annak a tagállamnak a részéről történik, amelyik területén a kiviteli nyilatkozatot elfogadták.
A visszatérítés iránti kérelmeket:
a) írásban nyújtják be, mely célból a tagállamok külön formanyomtatványt állapíthatnak meg; […]” [nem hivatalos fordítás]
10. A 2945/94 rendelet első, harmadik és ötödik preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„[M]ivel a közösségi szabályok kizárólag objektív szempontok alapján rendelkeznek az export-visszatérítés megadásáról, különösen az exportált termék mennyiségére, természetére és jellemzőire, valamint földrajzi rendeltetési helyére tekintettel; mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy megerősített intézkedéseket kell hozni a Közösség költségvetése szempontjából káros szabálytalanságok és különösen a csalások kiküszöbölésére; mivel e célból intézkedni kell a túlfizetett összegek behajtásáról, és szankciókra vonatkozóan, ösztönözve az exportőröket a közösségi szabályok betartására;
[…]
mivel az exportőr által nyújtott téves tájékoztatás, ha a tévedést nem fedezik fel, alaptalan kifizetéshez vezethet, mivel a tévedés felfedezése esetén teljesen indokolt az exportőrt azzal az összeggel arányos összegű bírsággal sújtani, amelyet akkor kapott volna, ha a tévedést nem fedezik fel. Szándékosság miatt szigorúbb szankciókat kell alkalmazni;
[…]
mivel az eddig gyűjtött tapasztalatok, az ebben a körben megállapított szabálytalanságok és különösen a csalások azt mutatják, hogy az ilyen intézkedések szükségesek, arányosak, és kellő visszatartó erejűek lesznek, és hogy egységesen alkalmazottnak kell lenniük valamennyi tagállamban;” [nem hivatalos fordítás]
B – A nemzeti jog
11. A 1996. május 24‑i Ausfuhrerstattungsverordnung(6) (export-visszatérítésről szóló német rendelet, a továbbiakban: Ausfuhrerstattungsverordnung) szintén tartalmaz rendelkezéseket az export-visszatérítések kifizetése iránti kérelemről.
12. Az export-visszatérítésről szóló rendelet 15. §‑a a következőképpen szól:
„15. § – A kérelmező és a kérelem
Az előírt minta szerinti visszatérítés iránti kérelmet csak az nyújthatja be,
1. akit a 3. és 5. § esetén a visszatérítésre irányuló kiviteli nyilatkozat 2. rovatában megneveztek vagy
2. aki a 8. § első bekezdése vagy a 11. § második bekezdésének első vagy második mondata alapján a kiviteli nyilatkozatot benyújtotta.”
III – A tényállás és az alapeljárás
13. 1996. július 29‑én az alapeljárás felperese, a Käserei Champignon Hofmeister GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Käserei Champignon) egy főként olvasztott sajtból álló, a közös piacszervezés visszatérítései céljából használt nómenklatúra különböző kódjai alá tartozó szállítmány kiviteli vámkezelését kérelmezte, ahol olyan árucikkeket is feltüntetett, amelyekre nem járt visszatérítés.
14. 1996. augusztus 12‑én a Käserei Champignon kérte a Hauptzollamt Hamburg-Jonastól (a továbbiakban: a Hauptzollamt) az export-visszatérítés előzetes kifizetését. E fizetési kérelem visszatérítés alá nem eső árucikkekre vonatkozó rovatait kihúzták, a kihúzást a „gestrichen” (törölt) megjegyzéssel és szignóval látták el. A fizetési kérelméhez csatolt levélben a Käserei Champignon arról tájékoztatja a Hauptzollamtot, hogy e rovatok tekintetében nem igényel visszatérítést.
15. A Hauptzollamt a ki nem húzott rovatok tekintetében kifizette a Käserei Champignon részére a visszatérítés összegét a kérelemnek megfelelően, de 1997. március 26‑i határozatával bírságot szabott ki a 3665/87/EGK rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján.
16. A Käserei Champignon e bírságot kiszabó határozat ellen fellebbezett, amelyet az 1999. május 25‑i határozattal utasítottak el. A bírósági felülvizsgálat iránti kérelmének azonban a Finanzgericht helyt adott. A Finanzgericht úgy ítélte meg, hogy a társaság a formanyomtatvány 4. és 5. rovata tekintetében nem kért visszatérítést, mivel a kiviteli nyilatkozat benyújtása nem tekinthető ilyen kérelemnek. Ezen ítélet ellen irányul a Hauptzollamtnak a Bundesfinanzhofhoz, a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott felülvizsgálati kérelme.
17. A Bundesfinanzhof úgy ítéli meg, hogy az alapügyben a bírság jogszerűségéről hozandó határozat attól függ, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének bírságolásról szóló szabálya szerinti fizetési kérelmet a 3665/87 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti kiviteli nyilatkozat benyújtása vagy pedig a 3665/87 rendelet 47. cikkének (1) bekezdésében előírt írásos kérelem testesíti‑e meg. Amennyiben ugyanis valamely külön írásos kérelem a bírságolásról szóló szabály alkalmazásának a feltétele, akkor jelen esetben jogellenesen szabták ki a bírságot.
18. A Hauptzollamt úgy érvel a Bundesfinanzhof előtt, hogy a bírságolásról szóló rendelkezést annak visszatartó erejétől fosztaná meg a Käserei Champignon és a Finanzgericht által képviselt álláspont, miszerint csak abban az esetben lehet kiszabni a bírságot, ha az exportőr a nemzeti jogalkotó által a közösségi felhatalmazás alapján a kiviteli nyilatkozathoz járulékosan előírt fizetési kérelmet nyújtott be. Továbbá ez az álláspont eltér a vonatkozó jogszabályok Bíróság által adott kötelező értelmezésétől.
19. A Hauptzollamt véleménye szerint a bírságolási rendszer megelőző céljából – ami különösen a 2945/94 rendelet harmadik és ötödik preambulumbekezdésében jut kifejezésre, amellyel a 3665/87 rendelet 11. cikkének bírságolási rendszerét bevezették – következik, hogy már a kiviteli nyilatkozatban megadott téves információk kiváltják a bírságolásról szóló rendelkezés alkalmazását.
20. Végül úgy érvel a Hauptzollamt, hogy a Közösségen belül nem létezhet eltérő szabályozás arra az időpontra vonatkozóan, amikor is a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének bírságolásról szóló szabálya alkalmazandó, aszerint, hogy vajon valamely tagállam a nemzeti végrehajtási rendelkezések szerint a kiviteli nyilatkozatot vagy csak a – 3665/87 rendelet 47. cikkének (1) és (2) bekezdésében adott felhatalmazásnak megfelelő – későbbi kérelmet tekinti fizetési kérelemnek.
21. A Bundesfinanzhof úgy ítéli meg, hogy a Hauptzollamt érvelése, miszerint a kiviteli nyilatkozat már tartalmazza a 3665/87 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti igénylést, mivel abban az exportőrnek nyilatkoznia kell arról, hogy igényel‑e visszatérítést a bejelentett árucikkekre, ellentétes a 3665/87 rendelet 47. cikkének (1) bekezdése második albekezdésének szövegével. E jogi rendelkezés alapján, amely a tagállamokat kifejezetten felhatalmazza arra, hogy a visszatérítés iránti írásos kérelmek benyújtására a tagállamok külön formanyomtatványt állapítsanak meg a 3665/87 rendelet 47. cikkének (1) bekezdése második albekezdése szerint, világos különbség tehető a kiviteli nyilatkozat és a fizetési kérelem között.
22. A Bundesfinanzhof véleménye szerint mindenesetre a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése második albekezdésének rendelkezésében található a Hauptzollamt álláspontját erősítő fontosabb érv. Ez a jogi rendelkezés az „igényelt visszatérítés” fogalmát olyan összegként határozza meg, amelyet a kiviteli nyilatkozatban megadott információk alapján kell kiszámítani. A kiviteli nyilatkozat mellett nem szerepel külön a fizetési kérelem ebben a rendelkezésben.
23. A Bundesfinanzhof a Käserei Champignon álláspontjáról, miszerint csak abban az esetben lehet kiszabni a bírságot, ha az exportőr a nemzeti jog szerint a kiviteli nyilatkozat mellett járulékosan előírt fizetési kérelmet is benyújtotta, megállapítja, hogy ezt a véleményt a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével és a 47. cikkének (1) bekezdésével lehet megindokolni.
24. Továbbá a Bundesfinanzhof véleménye szerint a Käserei Champignon jogi álláspontja mellett szól, hogy nem lenne arányos vele szemben az, ha őt bírsággal sújtanák, miközben kifejezetten nem nyújtott be export-támogatásra vonatkozó fizetési kérelmet a törölt rovatok tekintetében, és e rovatok tekintetében nem is kapott visszatérítést.
25. Mivel a Bundesfinanzhof előtt kétely merült fel a 2945/94/EK rendelettel módosított 3665/87/EGK rendelet 11. cikke (1) bekezdése első és második albekezdésének értelmezése tekintetében, úgy határozott, hogy kérdést terjeszt a Bíróság elé.
IV – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
26. A Bundesfinanzhof az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a 2945/94/EK rendelettel módosított 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első és második albekezdését – tekintettel az arányosság elvére is –, hogy a kiviteli nyilatkozatban szereplő egyes árucikkekre vonatkozó olyan téves információk, amelyek az exportőrnek járó visszatérítésnél nagyobb visszatérítéshez vezethetnek, önmagukban kiváltják az export-visszatérítés összegének az ott meghatározott összegű bírsággal történő csökkentését, noha a belső jog szerint benyújtandó külön fizetési kérelemmel összefüggésben az exportőr kifejezetten kijelentette, hogy nem igényel export-visszatérítést a nyilatkozat érintett árucikkei tekintetében?”
V – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
27. A kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett körülmények között alapvetően az a kérdéses, hogy vajon a kiviteli nyilatkozatból és/vagy az esetleg szükséges fizetési kérelemből kell‑e figyelembe venni azokat az információkat, amelyekből kiderül, hogy export-támogatást igényeltek. Ezt a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének értelmezése útján kell megállapítani az arányosság általános elvének megfelelő figyelembevétele mellett.
A – A 3665/87/EGK rendelet 11. cikke (1) bekezdésének szövegéről
1. Az eljárásban résztvevő felek előterjesztései
28. A Käserei különbséget tesz a kiviteli nyilatkozat és a fizetési kérelem között, és először is a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése első és második albekezdésének, valamint 47. cikke (1) bekezdése második albekezdésének szövegével érvel. A 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése alapján attól függ a bírság kiszabása, hogy vajon „export-visszatérítés kifizetése céljából egy exportőr a jogosultat meghaladó visszatérítést igényelt”‑e (kiemelés tőlünk). Eszerint kizárólag a visszatérítés iránti kérelem a meghatározó. Ezekre vonatkozóan hatalmazza fel a 3665/87 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének második albekezdése a tagállamokat arra, hogy külön formanyomtatványt állapítsanak meg. A Németországi Szövetségi Köztársaság a nemzeti Ausfuhrerstattungsverordnung 15. §‑ában élt a felhatalmazással, és a visszatérítés iránti kérelem céljára előírt egy bizonyos formanyomtatványt, amely különbséget tesz a kiviteli nyilatkozat és az export-visszatérítés fizetése iránti kérelem között. A német jog szerint a nemzeti jogban előírt fizetési kérelem testesíti meg a meghatározó visszatérítés iránti kérelmet. Ezt az érvelést ismerte el a Bundesfinanzhof is.
29. A Käserei Champignon előadja továbbá, hogy nem következik a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése második albekezdéséből az sem, hogy a visszatérítés iránti kérelem a kiviteli nyilatkozattal lenne azonos. Mivel a második albekezdés nem határozza meg az „igényelt visszatérítés” fogalmát, hanem az abban foglalt egyéb jogi rendelkezésekre való utalással csupán az igényelt visszatérítés összegének számítási alapját adja meg.
30. Ellenben a Bizottság azon az állásponton van, hogy egyáltalán nem létezik „fizetési kérelem” a 3665/87 rendelet 11. cikke értelmében. A 11. cikk (1) bekezdésének második albekezdése meghatározza az „igényelt visszatérítés” fogalmát, amely éppen a 11. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontja szerint „járó visszatérítéstől” különbözik. Az e meghatározásban rejlő utalásból következik, hogy a 3665/87 rendelet 3. cikke alapján igényelt visszatérítésre a kiviteli nyilatkozatban megadott információk és a 3665/87 rendelet 25. cikkének (2) bekezdése szerinti fizetési nyilatkozatban megadott információk a meghatározóak, amelyeket nem szabad összetéveszteni a 3665/87 rendelet 47. cikkének (1) bekezdése szerinti fizetési kérelemmel. A Bundesfinanzhof ezen a ponton egyetért a Bizottsággal, és ezt az érvelést erősebbnek tartja, mint a Käserei Champignon szó szerinti értelmezését.
31. Továbbá arra hivatkozik a Bizottság, hogy noha a 3665/87 rendelet 11. cikke bírságolásról szóló rendelkezésének német szövegváltozata a „Zahlungsantrag” (fizetési kérelem) fogalmat használja, azonban a „Zahlungserklärung” (fizetési nyilatkozat) fogalma lenne a megfelelő. Más szövegváltozatokból kiderül, hogy a 25. cikk (2) bekezdésében foglalt fizetési nyilatkozat megegyezik a 3665/87 rendelet 11. cikkében foglalt fizetési nyilatkozattal, mivel mindkét rendelkezésben ugyanazt a fogalmat használják, úgy mint déclaration de paiement, payment declaration, declaracao de pagamiento.
2. Álláspont
32. A 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése arra az esetre rendel el bírságot, ha „egy exportőr a jogosultat meghaladó visszatérítést igényelt”. Továbbá e rendelkezés második albekezdésének első mondata határozza meg, hogy mit is kell igényelt visszatérítés alatt érteni, miszerint „az igényelt visszatérítést a 3. cikk vagy 25. cikk (2) bekezdése szerint megadott információból kiszámított összegnek tekintik”. A második albekezdés második mondata az igényelt visszatérítés kiszámítása tekintetében továbbutal a 47. cikkre, amennyiben a visszatérítési ráta összege az e cikkben megadott információhoz igazodik. Ebből a megfogalmazásból kétség kívül nem állapítható meg az, hogy vajon a második albekezdésben az igényelt visszatérítés fogalmának jogi meghatározásáról van‑e szó az első albekezdés értelmében, vagy csupán számítási alapról, mint ahogyan ezt a Käserei Champignon állítja.
33. A Bizottság véleményéhez csatlakozva mindenesetre megállapítható, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) és (2) bekezdése csak a visszatérítés fogalmát használja, miszerint az első albekezdés szerint az igényelt és a tényleges exportra vonatkozó [járó] visszatérítés között kell különbséget tenni. A 11. cikk (1) bekezdésének első és második albekezdése így nem tartalmazza a „fizetési kérelmet”.
34. Következésképpen a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése bírságolásról szóló rendelkezésének megfogalmazása döntően az igényelt visszatérítésről szól, míg a második albekezdés mindenesetre annak kiszámítására vonatkozó utalásokat tartalmaz. Ennyiben a 3. cikk szerinti kiviteli nyilatkozatban vagy a 3665/87 rendelet 25. cikke (2) bekezdése szerinti fizetési nyilatkozatban megadott információk a meghatározóak; A 3665/87 rendelet 47. cikke szerinti fizetési kérelemben szereplő információkat csak különleges esetekben(7) kell figyelembe venni. A 3665/87 rendelet 29. cikke (2) bekezdésének rendelkezéséből ezen túlmenően az is megállapítható, hogy a „fizetési nyilatkozat“ és „fizetési kérelem“ fogalmak, mint ahogyan a Bizottság joggal hangsúlyozza, nem fedik egymást, hanem azokat egymástól meg kell különböztetni: a 29. cikk (2) bekezdése a 3665/87 rendelet 25. cikkének (2) bekezdése szerinti fizetési nyilatkozatra, míg a 47. cikk a fizetési kérelemre vonatkozik.
35. Ebből mindenesetre világos, hogy az igényelt visszatérítés megállapítása a 3665/87 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése értelmében nem függhet elsődlegesen ugyanezen rendelet 47. cikke szerinti fizetési kérelemtől.
36. A „fizetési kérelem” fogalmának használata a 11. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének második francia bekezdésében nem alkalmas arra, hogy e megállapítást megcáfolja. Más, úgymint a francia, angol, olasz, spanyol és portugál nyelvi változatokban ugyanezen a helyen a fizetési nyilatkozat szerepel, amely a 25. cikk (2) bekezdésében foglalt fogalommal egyezik meg, amelyre már a 11. cikk (1) bekezdésének második albekezdése is hivatkozik. Az, hogy a német változat nem használja a fizetési nyilatkozatnak a 25. cikk (2) bekezdése szerinti fogalmát, a többnyelvű hiteles szövegváltozatok problémájának példája. Mivel a közösségi jogszabályokat több nyelven szövegezték meg, és a különböző nyelvi változatok egyaránt hitelesek; egy közösségi jogi rendelkezés értelmezése maga után vonja a különböző nyelvi változatok összehasonlítását(8). Az egységes alkalmazás és egységes értelmezés követelménye érdekében a rendelkezés nem vizsgálható elszigetelten valamelyik nyelvi változatában, hanem azt az összes nyelvi változatot figyelembe véve kell értelmezni(9).
37. Annak érdekében, hogy a fizetési kérelem meghatározó jellegét megindokolja a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint igényelt visszatérítés megállapítása céljából, a Käserei Champignon továbbá alaptalanul hivatkozik a nemzeti formanyomtatványra, amelynek megállapítására egyébként a Németországi Szövetségi Köztársaságot a 3665/87 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének második albekezdése hatalmazza fel. A közösségi jog rendelkezését azonban nem lehet olyan nemzeti különszabályozás alapján értelmezni, amelyet a tagállam számára maga a közösségi jog tett lehetővé.
38. Az a körülmény, hogy az igényelt visszatérítést a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében elsősorban nem a fizetési kérelem útján kell megállapítani, mindenesetre nem enged egyértelmű következtetést arra vonatkozóan, hogy mely okmányokat kell e célból figyelembe venni. Ebben az összefüggésben annak van jelentősége, hogy a 3. cikk (5) bekezdése olyan okmányról szól, amelyet „a visszatérítési jogosultság megszerzése céljából a kivitelkor” használnak fel, és amely világossá teszi, hogy itt a kiviteli nyilatkozatról lehet szó(10), de nem szükségképpen.
39. A 3665/87 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének szövege tekintetében ismét eltérés állapítható meg az egyes nyelvi változatok között. E rendelkezés szerint a kivitel napja „az a nap, amelyen a vámhatóságok elfogadják a visszatérítés igénylését feltüntető kiviteli nyilatkozatot”. E meghatározás német – vagy holland – változata inkább arra utal, hogy a visszatérítést – legalábbis alapvetően – már a kiviteli nyilatkozatban igénylik, míg a francia(11), angol, olasz, spanyol és portugál változatban használt jövő idő inkább arra utal, hogy a kiviteli nyilatkozat nem szükségszerűen tartalmaz ilyen igénylést.
40. Mindezekből következik, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése bírságolásról szóló rendelkezésének szövege szerint nem a 47. cikk (1) bekezdése szerinti fizetési kérelmet veszi figyelembe, amikor az „igényelt visszatérítés” fogalmát használja. Ez különösen a második albekezdés első mondatának – a 3. cikk szerinti kiviteli nyilatkozatban és a 3665/87 rendelet 25. cikke (2) bekezdése szerinti fizetési nyilatkozatban megadott információkra való – utalásából következik, noha e helyen még nem világos, mennyiben ismétlik meg a 47. cikk (1) bekezdése szerinti fizetési kérelemben megadott információk a kiviteli nyilatkozatban, illetve a fizetési nyilatkozatban megadott információkat, ha a tagállam él a 47. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében előírt lehetőséggel. A 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének megfogalmazásából mindenesetre nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy mely okmányból származnak az igényelt visszatérítésre vonatkozó információk.
B – Rendszertani értelmezés
1. Az eljárásban résztvevő felek érvei
41. A Käserei Champignon előadja, hogy magának a 3665/87 rendelet 47. cikke (1) bekezdése első albekezdésének léte is a kiviteli nyilatkozat és a visszatérítés iránti kérelem – megítélése szerinti – megkülönböztetése mellett szól. Ez a rendelkezés ugyanis, amely nyelvtanilag különbséget tesz kiviteli nyilatkozat és a fizetési kérelem között, felesleges lenne, ha már maga a kiviteli nyilatkozat valósítaná meg a visszatérítés iránti kérelmet.
42. A Käserei Champignon úgy véli, hogy álláspontját a 800/1999/EK rendelet is igazolja(12). E rendelet 49. cikke (1) bekezdésének első albekezdése meghatározza, hogy a visszatérítés csak konkrét kérelemre történik. A 800/1999/EK rendelet első preambulumbekezdése kimondja, hogy e rendelet útján a 3665/87/EGK bizottsági rendeletet az érthetőség érdekében át kell dolgozni.
43. Végül a Käserei Champignon véleménye szerint a 11. cikk (1) bekezdésének ötödik albekezdéséből sem lehet annak indokát levezetni, hogy már a kiviteli nyilatkozatban megadott téves információk alapján bírságot kelljen kiszabni.
44. A Hauptzollamttal ellentétben a Käserei Champignon jelen esetben nem tartja alkalmasnak az értelmezés szempontjából a Bíróság 55/74. sz. ügyben 1975. január 22‑én hozott ítéletét(13). Az azon eljárás tárgyát képező rendeletben ugyanis a 3665/87 47. cikkének (1) bekezdésével ellentétben nem volt semmilyen követelmény a kérelemre vonatkozóan.
45. A Bizottság véleménye alátámasztására szintén rendszertani értelmezésen alapuló érveket hoz fel. Már a 3665/87 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 47. cikkének (1) bekezdése közötti viszonyból is következik, hogy a kiviteli nyilatkozatban megadott téves információk is kiválthatják a bírság kiszabását. A 3665/87 rendelet 47. cikkének (1) bekezdése a rendelet 4. címének egyik rendelkezése, amely a visszatérítések folyósítási eljárását szabályozza, úgyhogy az abban megnevezett konkrét fizetési kérelem csak a tényleges kifizetés adminisztratív intézkedésének minősíthető.
46. A Bizottság arra is hivatkozik, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének harmadik és ötödik albekezdése is mutatja, hogy a fizetési kérelem nem feltétele a bírság alkalmazásának. A bírság önkéntes bejelentés alapján történő mellőzésének a harmadik albekezdés szerint ugyanis egyébként nem lenne értelme.
2. Álláspont
47. Mint ahogyan fent már megállapítottuk, a 3665/87 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésére vonatkozóan csak az igényelt visszatérítés a meghatározó. A 3665/87 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első albekezdése, amely fogalmilag különbséget tesz kiviteli nyilatkozat és fizetési kérelem között, nem teljesítheti a 11. cikk (1) bekezdése szerinti bírság feltételeit már csak azért sem, mivel a 11. cikk (1) bekezdése nem e fogalmak valamelyikét, hanem az igényelt visszatérítést veszi figyelembe.
48. Ezenfelül figyelembe kell venni azt is, hogy a 11. cikk bírságolásról szóló rendelkezése a 3665/87 rendelet 1. fejezetének(14) 2. címében(15) taláható, míg a 47. cikk annak 4. címében(16). A 11. cikk szabályozza az igénylési feltételeket, ezáltal anyagi jogi természetű, és ebben az összefüggésben a 3. és a 25. cikkre utal, amely ugyanúgy a 2. cím részét képezi. A 47. cikk ellenben a 4. cím részeként eljárásjogi rendelkezés, és a fizetési kérelmet a fizetési folyamat adminisztratív intézkedéseként szabályozza.
49. A 3665/87 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének jogi minősítése alkalmazható a 3665/87 rendeletet átdolgozó 800/1999 rendelet csaknem szó szerint megegyező 49. cikkének (1) bekezdésére is. A 800/1999 rendelet (1) preambulumbekezdése, amely kimondja, hogy a többször módosított 3665/87 rendeletet csupán „az érthetőség érdekében” kell átdolgozni, szintén az egységes értelmezés mellett szól. Így az átdolgozás nem a Käserei Champignon azon álláspontját támasztja alá, miszerint a 3665/87 rendelet 47. cikkének (1) bekezdésében foglalt, a kiviteli nyilatkozat és a fizetési kérelem közötti különbségtétel alapján a fizetési kérelem tekintendő – az általa így nevezett – visszatérítés iránti kérelemnek.
50. A 3665/87 rendelet 3., 11. és 25. cikkének anyagi jogi és e rendelet 47. cikkének eljárásjogi rendelkezéseinek összehasonlításából csupán az következik, hogy alapvetően meg kell különböztetni az igénylési eljárást(17) a fizetési eljárástól, amelyből közvetlenül nem vezethető le az, hogy mely okmányból adódik az igényelt visszatérítés.
51. A 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének harmadik és ötödik albekezdései azonban amellett szólhatnak, hogy a kiviteli nyilatkozatban megadott téves információk a 11. cikk (1) bekezdése szerinti bírságot vonhatják maguk után.
52. A 11. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének második francia bekezdése a bírság alkalmazása alóli kivételként szabályozza az önkéntes bejelentés esetét. Ez a kivétel mindenesetre csak akkor nyer alkalmazást, ha maguk a hatóságok még nem állapították meg, hogy az igényelt összeg téves volt. Mivel a hatóság fizikai ellenőrzésére a kiviteli nyilatkozat utáni és a fizetési kérelem előtti időszakban kerül sor, nem lenne értelme ennek a rendelkezésnek, ha a bírság alkalmazásához a későbbi fizetési kérelmet vennék figyelembe. A Bíróság azon döntése alkalmazható az önkéntes bejelentés esetére is(18), amikor a kiviteli nyilatkozatban szereplő adatok kijavítása nem fogadható el, ha az azt követően történik, hogy a vámhatóság az exportőrrel közölte, hogy a termékeket meg kívánja szemlélni, vagy azt követően, miután saját maga megállapította, hogy az illető információk tévesek(19).
53. A 11. cikk (1) bekezdése ötödik albekezdésének első mondata sem tekinti a fizetési kérelmet a 11. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerinti bírság alkalmazási feltételének. Ez a rendelkezés ugyanis arra az esetre is elrendeli a bírságot, amikor nem történik meg a kivitel, és az igényelt visszatérítés valótlan. Ebből az ellenkezőre való következtetés elve szerint az következik, hogy a fizetési kérelem egyáltalán nem képezheti a bírság alkalmazási feltételét, mivel ilyen esetben nem is nyújtanak be fizetési kérelmet.
54. Kevésbé tűnik hasznosnak az 55/74. sz. ügyben hozott ítélet(20). Ebben az ítéletében a Bíróság úgy határozott, hogy a 2315/69 rendelet(21) 1. cikke szerinti és a 1041/67 rendeletnek(22) a 2586/69 rendelet(23) 1. cikkével módosított 5. cikke szerinti ellenőrző példány benyújtása a visszatérítés folyósítására illetékes nemzeti hatóságnál visszatérítési kérelemnek minősülhet. Mindenesetre a 1041/67 rendelet nem tartalmaz sem a 3665/87 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének első mondatával összehasonlítható követelményt a fizetési kérelem tekintetében, sem a 47. cikk (1) bekezdésének második mondatában foglalthoz hasonló felhatalmazást a tagállamok számára arra vonatkozóan, hogy külön formanyomtatványt állapítsanak meg. Ez az ítélet ezért nem alkalmazható.
55. Összefoglalva megállapítható, hogy rendszertani tekintetben is különbséget kell tenni a visszatérítés igénylésére vonatkozó eljárás és a visszatérítés fizetésére vonatkozó eljárás között, úgyhogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében az igényelt visszatérítés nem kizárólag az e rendelet 47. cikkének (1) bekezdése szerinti fizetési kérelem alapján állapíható meg.
C – Teleologikus értelmezés
1. Az eljárásban résztvevő felek érvei
56. A Käserei Champignon, amely az eljárásban a C‑210/00. sz. ügyben azt az álláspontot képviselte, hogy a 11. cikk (1) bekezdésében szabályozott bírság büntetőjogi jellegű, most arra hivatkozik, hogy ez a bírság, mint ahogyan azt a Bíróság az érintett ítéletben(24) megállapította, elvileg negatív előjelű visszatérítési összeg, és nincs büntetőjogi jellege. A Käserei Champignon még azzal is érvel, hogy ez a rendelkezés egyáltalán nem állapít meg absztrakt veszélyeztető bűncselekményt („abstraktes Gefährdungsdelikt”), és ezért a Közösség pénzügyi érdekeinek pusztán absztrakt veszélyeztetése a bírságolási rendszer szempontjából nem lehet releváns. Ez nem ellentétes a 2945/94 rendelet harmadik preambulumbekezdésével sem. Inkább arról van szó, hogy a közvetlen veszélyeztetés vonhatja maga után a bírságot, amely azonban a kiviteli nyilatkozat benyújtása időpontjában nem állapítható meg.
57. Továbbá a Käserei Champignon kételkedik abban, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének megelőző célja csorbulna akkor, ha csak a fizetési kérelem és nem a kiviteli nyilatkozat valósítaná meg a 11. cikk (1) bekezdése szerinti kérelmet.
58. Végül a Käserei Champignon álláspontja szerint a jogi helyzet helyes megítélésénél nem áll fenn a bírságolásról szóló rendelkezés eltérő alkalmazásának a veszélye a Közösségen belül. Ugyanis nem a bírságolási rendszert alkalmazzák eltérő időpontokban, hanem az export-visszatérítés iránti kérelem nyújtható be eltérő időpontban a 3665/87 rendelet 47. cikke (1) bekezdésének felhatalmazása alapján.
59. A Bizottság ezzel szemben, hogy a bírságolásról szóló rendelkezés célját hangsúlyozza, amely a 2945/94 rendelet első preambulumbekezdése szerint abban áll, hogy a szabálytalanságokat és a csalásokat ki kell küszöbölni, valamint az ötödik preambulumbekezdésben megfogalmazott gondolatnak megfelelően abban, hogy ennek a bírságnak – amely a harmadik preambulumbekezdés alapján már akkor is alkalmazandó, ha az exportőr által nyújtott téves tájékoztatás alaptalan kifizetéshez vezethet – megelőző hatást és visszatartó erőt kölcsönözzön.
60. A Bizottság és a Hauptzollamt véleménye szerint a 3665/87 rendelet 47. cikkének (1) bekezdése szerinti fizetési kérelemben szereplő információk figyelembevétele azt eredményezné, hogy az exportőr a kiviteli nyilatkozatot téves információkkal nyújthatná be, és az ellenőrzés hiánya miatt ennek megfelelő fizetési kérelmet nyújthatna be anélkül, hogy bírságtól kelljen tartania. Ez a bírságot a 3665/87 rendelet ötödik preambulumbekezdése által előírt visszatartó erejétől fosztaná meg.
61. Ezenkívül a Bizottság és a Hauptzollamt arra hivatkozik, hogy a fizetési kérelemben szereplő információk figyelembevétele erősen csorbítaná a fizikai ellenőrzési rendszer megelőző hatását, mivel a kiviteleknek csak kisebb részét vonják ténylegesen fizikai ellenőrzés alá.
62. Végül a Bizottság és a Hauptzollamt álláspontja szerint az is a fizetési kérelemben megadott információk meghatározó jellege ellen szól a 3665/87 rendelet 11. cikkének alkalmazásában, hogy ebben az esetben a bírságolásról szóló rendelkezés eltérő időpontban kerülne alkalmazásra a tagállamokban, ami a 3665/87 rendelet ötödik preambulumbekezdésével ellentétes.
2. Álláspont
63. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a bírságok a közös mezőgazdasági politika szabályozásában – mint a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének szabályozása az igényelt export-visszatérítésnél adott téves tájékoztatás esetén – azoknak a gyakori szabálytalanságoknak a kiküszöbölésére szolgálnak, amelyeket a mezőgazdasági támogatások keretében követnek el, és amelyek a közösségi költségvetésnek okozott jelentős megterhelés által azokat az intézkedéseket csorbíthatják, amelyeket az intézmények ezen a területen annak érdekében hoztak meg, hogy megerősítsék azokat a piacokat, amelyeken a mezőgazdasági termelők megélhetése alapul, és hogy a fogyasztók méltányos árszínvonalon történő ellátásáról gondoskodjanak(25).
64. A 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése bírságolásról szóló rendelkezésének kifejezetten célját képezi a Közösség pénzügyi érdekeinek védelme, mint ahogyan az világossá válik az e rendelkezést bevezető 2945/94 rendelet első és harmadik preambulumbekezdésének szövegéből.
65. A Bíróság már állást foglalt a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában előírt bírság természetéről, és úgy ítélte meg, hogy annak nincs büntetőjogi jellege(26).
66. Az így szankcionálandó kifogásolt jogsértések természetéről a Bíróság ismételten úgy ítélte meg, hogy „azok a rendelkezések, amelyeket megsértettek, kizárólag azokra a gazdasági szereplőkre vonatkoznak, akik szabad elhatározásukból döntöttek úgy, hogy a támogatási rendszert igénybe veszik a mezőgazdaság területén”(27). A Bíróság továbbá kifejtette, hogy „közösségi támogatási rendszer keretében, amelyben kizárólag akkor nyújtható támogatás, ha annak címzettje teljes körű garanciát nyújt a tisztesség és a megbízhatóság terén, az a bírság, amelyet e követelmények megsértése miatt szabnak ki, különleges, a támogatási rendszer részét képező közigazgatási eszközt képez, amelynek célja, hogy a közösségi alapok megfelelő pénzügyi kezelését biztosítsa”(28).
67. A Bíróság ennyiben megállapította, hogy „azokkal a gazdasági szereplőkkel szemben, akik export-visszatérítést igényeltek, ki lehet szabni a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában előírt bírságot, ha a kérelmük indokolásához megadott információk tévesnek bizonyulnak”(29).
68. Végül a Bíróság megállapította, hogy „a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában előírt szankció fizetését jelenti, amely ahhoz az összeghez igazodik, amelyet a gazdasági szereplő jogellenesen kapott volna, ha az illetékes hatóságok a szabálytalanságot nem fedezték volna fel. Ezért ez az export-visszatérítés szabályozásának a részét képezi, és nincs büntetőjogi jellege”(30).
69. Jóllehet a Bíróság egyértelműen úgy ítélte meg, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének nincs büntetőjogi jellege, a Käserei Champignon megkísérli azt a büntetőjogi kategóriák közé sorolni azáltal, hogy a bírságolásról szóló törvényi tényállást közvetlen veszélyeztető bűncselekményként határozza meg. Ez a bírságolásról szóló rendelkezés hiányzó büntetőjogi jellege miatt nem igazán meggyőző. Egyébiránt kérdéses, hogy vajon a közösségi jog ismer‑e ennek megfelelő kategóriát.
70. A fentiekből mindenesetre az következik, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésében előírt bírságot a visszatérítés igénylése céljából megadott információk helytelensége váltja ki. Ebben az összefüggésben lényegtelen, hogy az információkat milyen okmányban adták meg. Ez a megállapítás megfelel a 2945/94 rendelet első preambulumbekezdésében foglalt célnak is: e preambulumbekezdés szerint: „megerősített intézkedéseket kell hozni a Közösség költségvetése szempontjából káros szabálytalanságok és különösen a csalások kiküszöbölésére; […] e célból intézkedni kell a túlfizetett összegek behajtásáról, és szankciókra vonatkozóan, ösztönözve az exportőröket a közösségi szabályok betartására” [nem hivatalos fordítás]. Továbbá a harmadik preambulumbekezdés is hangsúlyozza ezt az értelmet és célt, továbbá megállapítja, hogy „mivel az exportőr által nyújtott téves tájékoztatás, ha a tévedést nem fedezik fel, alaptalan kifizetéshez vezethet, […] a tévedés felfedezése esetén teljesen indokolt az exportőrt azzal az összeggel arányos összegű bírsággal sújtani, amelyet akkor kapott volna, ha a tévedést nem fedezik fel.”[nem hivatalos fordítás].
71. Az a cél, hogy a Közösség pénzügyi érdekeit a csalások elleni küzdelem és a bírságok megelőző hatása útján megvédjék, azt követeli meg, hogy ne várják meg azt, hogy a Közösség pénzügyi érdekei sérüljenek, hanem már azokat a téves információkat is szankcionálják, amelyek kárt okozhatnak, ami a már említett harmadik preambulumbekezdés szövegének is megfelel, miszerint a téves tájékoztatást, amely alaptalan kifizetéshez vezethet, bírsággal kell sújtani.
72. Ebből azonban még nem következik az, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában a kiviteli nyilatkozatban megadott információk kizárólagosan meghatározóak: ugyanezen rendelet 3. cikke (5) bekezdésének második albekezdése ugyanis éppen ellenkezőleg lehetőséget nyújt a tagállamoknak arra, hogy a visszatérítés igénylésére formanyomtatványt állapítsanak meg, amely nem azonos a kiviteli nyilatkozattal. Ebből következően a nemzeti bíróság hivatott annak megállapítására, hogy vajon a nemzeti jog adottságai között a kiviteli nyilatkozat minősül‑e olyan okmánynak, amelyet a „visszatérítési jogosultság megszerzése céljából a kivitelkor” használnak fel.
73. E sajátos megoldás alapvetően nem ellentétes sem a közösségi jog egységes alkalmazása biztosításának követelményével, sem pedig a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése bírságolásról szóló rendelkezésének megelőző, illetve visszatartó erejével.
74. Jóllehet az illető bírságolásról szóló rendelkezés megelőző hatása tekintetében a Bizottság joggal hangsúlyozza, hogy ha a bírság feltételeként a későbbi fizetési kérelmet vennék figyelembe, akkor e visszatartó erő szűnne meg, amennyiben a fizikai ellenőrzésre a fizetési kérelem benyújtása előtt kerül sor. A 2221/95 rendelet szerint(31) ugyanis a kiviteleknek csak kisebb részét vonják fizikai ellenőrzés alá annak felülvizsgálata érdekében, hogy vajon az ténylegesen megtörtént‑e, és azt szabályosan bonyolították‑e le. Ha a későbbi fizetési kérelmet a bírságkiszabás feltételeként vennék figyelembe, az exportőrnek lehetősége lenne arra, hogy a szúrópróbaszerű vizsgálat alapján a téves kiviteli nyilatkozat felfedezése esetén a bírság kiszabását azáltal elkerülje, hogy az érintett termék tekintetében fizetési kérelmet nyújt be. Ezáltal a fizikai ellenőrzés rendszerének hatékonysága, azaz e felülvizsgálat megelőző hatása csorbulna érezhetően, ami viszont a bírságolásról szóló rendelkezés hatékony érvényesülésével ellentétes.
75. A visszatartó erőre vonatkozóan a Bizottság nem ok nélkül érvel azzal, hogy amennyiben alapvetően csak a fizetési nyilatkozatban megadott információkat vennénk figyelembe, akkor az exportőr a kiviteli nyilatkozatot téves információkkal nyújthatná be, és a szúrópróbaszerű ellenőrzés miatt a felülvizsgálat hiányában ennek megfelelő fizetési kérelmet nyújthatna be, anélkül hogy bírságtól kelljen tartania. Úgy tűnik, hogy ez a bírság visszatartó erejére kétségtelenül káros hatással lenne.
76. Ellenben az, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben a fizetési kérelemben megadott információk nem kizárólagosan meghatározóak, nem eredményezheti szükségképpen azt, hogy rendszerint bírságot kell kiszabni, amennyiben a kiviteli nyilatkozat hibákat tartalmaz. A kiviteli nyilatkozatban megadott eredeti információk utólagos kijavítására lehetőséget kell adni a tisztességesen eljáró exportőr részére(32), amennyiben ezt a javítást önkéntesen és időben eszközlik, azaz nem felszólítás vagy – akárcsak küszöbönálló – vámhatósági ellenőrzés(33) hatására történik(34).
77. A közösségi jog egységes alkalmazása tekintetében arra kell utalni, hogy a bírságot bevezető 2945/94 rendelet ötödik preambulumbekezdése szerint „az ilyen intézkedések[nek] […] egységesen alkalmazottnak kell lenniük valamennyi tagállamban”, ami igenis kizárja azt, hogy a bírságkiszabás feltételeit tagállamonként eltérő időpontban állapítsák meg. Ez alapján legalábbis nem igazán meggyőző az, ha egyes formanyomtatványokat vesznek figyelembe, legyen az akár a kiviteli nyilatkozat, akár a fizetési kérelem, mivel ezek a formanyomtatványok a közösségi rendelkezések végrehajtására vonatkozó tagállami hatáskörnek és a 3665/87 rendelet által ebben az összefüggésben teremtett lehetőségnek megfelelően országonként változhatnak. Ebben az összefüggésben tehát elegendő azt megállapítani, hogy egyedül az exportőr által megadott információk lényegesek, tekintet nélkül az adott esetben a nemzeti végrehajtási rendelkezések szerint alkalmazandó formanyomtatványokra, amelyek a 3665/87 rendelet szövege által teremtett lehetőség szerint eltérőek lehetnek.
78. Közbenső következtetésként így megállapítható, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése bírságolásról szóló rendelkezésének értelme és célja és a 2945/94 rendelet ratio legise megköveteli, hogy a visszatérítési jogosultság megszerzése céljából felhasznált okmányban megadott téves információk – ilyen adatok időben eszközölt, önkéntes módosításának fenntartásával – maguk után vonják az előírt bírságot.
D – Az arányosság elve
1. Az eljárásban résztvevő felek érvei
79. A Käserei Champignon kétségbe vonja a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése első albekezdése bírságolásról szóló rendelkezésének arányosságát abban az esetben, amikor a kiviteli nyilatkozat tekintendő e rendelkezés értelmében meghatározó kérelemnek. A rendelkezés ilyen értelmezésénél a bírság nem alkalmas arra, hogy a célját teljesítse, mivel csak a visszatérítésben részesült személy veszélyeztetheti a Közösség pénzügyi érdekeit. Ez azért sem szükséges, mert a visszatérítés iránti kérelemben megadott téves információk esetében fennálló bírságolási lehetőség is kellően visszatartó erejű. A bírság nem arányos, mivel a kiviteli nyilatkozat figyelembevételével az előkészítő és a befejezett cselekményt büntetőjogi értelemben azonosan büntetik, ami a tagállamok jogállami hagyományaival ellentétes. A Bundesfinanzhof is kételyeit fejezi ki az arányosságra vonatkozóan.
2. Álláspont
80. Az arányosság elve alapján, ami a közösségi jog általános elvei közé tartozik, valamely közösségi rendelkezés által alkalmazott eszközöknek alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy a kívánt célt elérjék, és nem haladhatják meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket(35).
81. A Bíróság már a Käserei Champignon I ügyben hozott ítéletben úgy ítélte meg, hogy a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a) pontjában előírt bírság nem sérti az arányosság elvét, mert nem tekinthető alkalmatlannak a közösségi szabályozás által elérni kívánt cél elérésére, sem pedig olyannak, amely meghaladja az e cél eléréséhez szükséges mértéket(36).
82. Ezen általános megállapításokon túlmenően a Käserei Champignon és a Bundesfinanzhof kételye a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt bírság arányossága tekintetében nyilvánvalóan arra az értelmezési eredményre vonatkozik, amely a bírságkiszabást abban az esetben is megengedné, amikor az exportőr az eredetileg téves információkat az eljárás folyamán kijavította.
83. Itt az alapügyet is figyelembe véve rögzíteni kell, hogy a bírságkiszabás alapvető lehetősége olyan exportőrrel szemben, aki önhibáján kívül ad téves információt a visszatérítés igénylése során, az érintett bírságolásról szóló rendelkezés vétkességtől független jellegéből következik. Ezt vette figyelembe a Bíróság már a Käserei Champignon I ügyben hozott ítéletében is. Ezért nincs itt jelentősége annak, hogy miért is maradt el az eredetileg téves információk időben történő kijavítása(37).
84. A visszatérítési jogosultság megszerzése céljából felhasznált okmányban szereplő információk figyelembevétele – az ilyen adatok esetleges későbbi módosításának a fenntartásával, feltéve, hogy azt önkéntesen és időben végzik el – a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt bírság alkalmazása során a szabálytalanságok és a csalások kiküszöbölése céljának megvalósítására alkalmasnak tűnik. A bírság célját képező megelőző hatásból és visszatartó erőből következik, hogy a közösségi jogalkotó fontosnak tartja az ilyen információk helyességét. Azért is szükséges az érintett információk figyelembevétele, hogy a bírságolási rendszer céljait elérjék. A Käserei Champignon véleményével ellentétben ugyanis nem kellőképpen visszatartó erejű annak puszta lehetősége, hogy a fizetési kérelemben szereplő téves információk alapján bírságot vethetnek ki(38).
85. Ezen túlmenően hivatkozni kell a 2945/94 rendelet ötödik preambulumbekezdésére, miszerint az eddig gyűjtött tapasztalatok, az ebben a körben megállapított szabálytalanságok és különösen a csalások azt mutatják, hogy más intézkedések és az export-visszatérítés visszafizetése önmagában nem kellően visszatartó erejű, és nem elegendő ahhoz, hogy az exportőröket a közösségi jog betartására késztesse(39).
86. Végül a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt bírság a visszatérítési jogosultság megszerzése céljából felhasznált okmányban megadott információk figyelembevételénél is arányos a Közösség pénzügyi érdekei védelmének céljával, mivel ez nem ellentétes ezen információk kijavításával, amennyiben azt önkéntesen és időben eszközlik.
87. Amennyiben a Käserei Champignon az előkészítő és a befejezett cselekmény állítólagos azonos kezelését kifogásolja a tagállamok jogállami hagyományaival ellentétben, téved, mivel nem ismeri el, hogy a bírságolásról szóló érintett rendelkezésnek egyáltalán nincs büntetőjogi jellege.
88. Amennyiben a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének bírságolásról szóló rendelkezése olyan szigorúnak bizonyulna a gyakorlatban, hogy a bírságkiszabás kockázata nem tűnne kiszámíthatónak az exportőr számára, az érintett szabályozás világos – és védendő – céljait is figyelembe véve, amelyek érvényessége már nem kérdéses, a Bíróságnak nem feladata, hogy ebben jogorvoslatot nyújtson; adott esetben inkább a közösségi jogalkotó hivatott arra, hogy minden jelentős érdek mérlegelése mellett megfelelő megoldást találjon.
VI – Végkövetkeztetések
89. A fentiek alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy a német Bundesfinanzhof által előterjesztett kérdéseket az alábbiak szerint válaszolja meg:
„A 3665/87 rendelet 2945/94 rendelettel módosított 11. cikke (1) bekezdésének első albekezdését – tekintettel az arányosság elvére is – úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti végrehajtási rendelkezések alapján a visszatérítés igénylésére alkalmazandó okmányban szereplő egyes árucikkekre vonatkozó olyan téves információk, amelyek az exportőrnek járó visszatérítésnél nagyobb visszatérítéshez vezethetnek, kiváltják az export-visszatérítés összegének az ott meghatározott összegű bírsággal történő csökkentését
– abban az esetben is, ha a nemzeti jog szerint benyújtandó külön fizetési kérelemben kifejezetten kijelentik, hogy az ezen okmányban megjelölt egyes árucikkek tekintetében nem igénylik az export-visszatérítés kifizetését,
– feltéve, hogy ezt a nyilatkozatot a vámhatósági ellenőrzés közlését vagy végrehajtását követően tették.
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – A mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló 3665/87/EGK bizottsági rendelet módosításáról szóló, 1994. július 26‑i 1829/94/EGK bizottsági rendelettel (HL L 191., 5. o.) és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló 3665/87/EGK bizottsági rendeletnek a bírságok és a jogellenesen kifizetett összegek visszakövetelése tekintetében történő módosításáról szóló, 1994. december 2‑i 2945/94/EK bizottsági rendelettel (HL L 310., 57. o.) módosított, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1987. november 27‑i 3665/87/EGK bizottsági rendelet (HL L 351., 1. o.) (a továbbiakban: a 3665/87 rendelet).
3 – A Käserei Champignon Hofmeister ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., I‑6453. o.) (a továbbiakban: a Käserei Champignon I ügyben hozott ítélet).
4 – Lásd ugyanott, 52. pont.
5 – Lásd a fenti 3. pontot.
6 – BGBl. I 1996., 766. o.
7 – Lásd ennyiben a 3665/87 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének első és második albekezdését.
8 – A 283/81. sz. Cilfit‑ügyben 1982. október 6‑án hozott ítélet (EBHT 1982., 3415. o.) 18. pontja, a 291/87. sz. Huber‑ügyben 1988. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 6449. o.) 11. pontja és a C‑236/97. sz. Codan‑ügyben 1998. december 17‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑8679. o.) 25. pontja.
9 – A 29/69. sz. Stauder‑ügyben 1969. november 12‑én hozott ítélet (EBHT 1969., 419. o.) 3. pontja, a 9/79. sz. Koschniske‑ügyben 1979. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 1979., 2717. o.) 6. és azt követő pontjai és az 55/87. sz. Moksel‑ügyben 1982. október 6‑án hozott ítélet (EBHT 1988., 3845. o.) 15. pontja.
10 – Amennyiben arról az esetről van szó, „ha a jelen bekezdésben említett okmány a kiviteli nyilatkozat”.
11 – „[…] la déclaration d’exportation dans laquelle il est indiqué qu’une restitution sera demandée” (a kiemelés részünkről történt).
12 – A mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1999. április 15‑i 800/1999/EK bizottsági rendelet (HL L 102., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 129. o., a továbbiakban: 800/1999/EK rendelet).
13 – Az Unkel‑ügyben hozott ítélet (EBHT 1975., 9. o.)
14 – „Visszatérítésre való jogosultság”.
15 – „Harmadik országokba irányuló kivitel”.
16 – „Visszatérítések folyósítási eljárása”.
17 – A visszatérítés folyósítására szóló kérelem, illetve az igényelt visszatérítés joghatályos benyújtásának eljárása értelmében.
18 – A 11. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerinti fizetési kérelem fogalmának téves használatáról lásd a fenti 36. pontot.
19 – A C‑371/92. sz., Elliniko Dimosio ügyben 1994. június 8‑án hozott ítélet (EBHT 1994., I‑2391. o.) 32. pontja.
20 – A fenti 13. lábjegyzetben hivatkozott ítélet.
21 – A termékek felhasználásának vagy rendeltetési helyének ellenőrzésére vonatkozó közösségi intézkedések végrehajtását célzó közösségi szállítási okmány alkalmazásáról szóló, 1969. november 19‑i 2315/69/EGK bizottsági rendelet (HL L 295., 14. o.).
22 – A közös árrendszer hatálya alá tartozó termékekre nyújtott export-visszatérítések alkalmazásának közös részletes szabályairól szóló, 1967. december 21‑i 1041/67/EGK rendelet (a továbbiakban: az 1041/67 rendelet) (HL 1967. L 314., 9. o.).
23 – A közös árrendszer hatálya alá tartozó termékekre nyújtott export-visszatérítések alkalmazásának közös részletes szabályairól szóló 1041/67/EGK rendelet módosításáról szóló, 1969. december 22‑i 2586/69/EGK rendelet (HL L 322., 27. o.).
24 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 35. és azt követő pontjai.
25 – A C‑240/90. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1992. október 27‑én hozott ítélet (EBHT 1992., I‑5383. o.) 19. pontja és a fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Käserei Champignon I ügyben hozott ítélet 38. pontja.
26 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Käserei Champignon I ügyben hozott ítélet 44. pontja.
27 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Käserei Champignon I ügyben hozott ítélet, amely 32. és 33. pontjában a 137/85. sz. Maizena‑ügyben 1987. november 18‑án hozott ítélet (EBHT 1987., 4587. o.) 13. pontjára és a fenti 25. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontjára utal.
28– A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Käserei Champignon I ügyben hozott ítélet 41. pontja.
29 – Lásd ugyanott a 42. pontot.
30– Lásd ugyanott a 43. pontot.
31 – A visszatérítésre jogosult mezőgazdasági termékek kivitelekor elvégzett fizikai ellenőrzések tekintetében a 386/90/EGK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1995. szeptember 20‑i 2221/95/EK tanácsi rendelet (HL L 224., 13. o.).
32 – Lásd ennyiben a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) 65. cikkét: „A nyilatkozattevő, kérelmére, engedélyt kap a bejelentés egy vagy több adatának módosítására, miután azt a vámhatóság már elfogadta. A módosítás nem járhat azzal a hatással, hogy annak eredményeként az az eredeti áruktól eltérő árukra vonatkozzon. Nem lehet módosítást engedélyezni azonban, ha annak jóváhagyását azután kérik, miután a vámhatóság: a) értesítette a nyilatkozattevőt arról, hogy szeretné megvizsgálni az árut; vagy b) megállapította, hogy a szóban forgó adatok nem helytállóak; vagy c) már kiadta az árut.”
33 – Lásd ehhez a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott ítéletet.
34 – Az, hogy vajon a Käserei Champignon által elvégzett javítások az alapügyben „önként és időben” történtek‑e, nem derül ki az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből. A szóbeli szakaszban a Hauptzollamt ehhez kapcsolódóan előadta, hogy a javításokat fizikai ellenőrzés lebonyolítását követően eszközölték.
35 – A fenti 27. lábjegyzetben hivatkozott Maizena‑ügyben hozott ítélet 15. pontja és a C‑339/92. sz., ADM Ölmühlen ügyben 1993. december 7‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑6473. o.) 15. pontja.
36 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 68. pontja.
37 – A Käserei Champignon ennyiben azzal érvel, hogy eredeti információinak helytelenségét azért nem ismerhette fel, mert laboratóriumi vizsgálat lett volna ehhez szükséges.
38 – Lásd a fenti 74. és az azt követő pontot.
39 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Käserei Champignon I ügyben hozott ítélet 66. pontja.
Full & Egal Universal Law Academy