P. LÉGER
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2005. október 20.1(1)
C‑23/04., C‑24/04. és C‑25/04. sz. egyesített ügyek
Sfakianakis AEVE
kontra
Elliniko Dimosio
(a Dioikitiko Protodikeio Athinon [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„EGK‑Magyarország társulási megállapodás – A vámhatóságok kölcsönös segítségnyújtási kötelezettsége – Árubehozatal a preferenciális vámeljárás keretében – Az áruk származásának utólagos megerősítése, amely kétségbe vonja azok magyar származását – Jogorvoslat az utólagos megerősítés megállapításaival szemben – Az importáló állam vámhatóságai általi vámbeszedés – Az utólagos megerősítés megállapításainak az exportáló állam illetékes bírósága általi hatályon kívül helyezése – Az importáló állam vámhatóságainak azon kötelezettsége, hogy figyelembe vegyék az exportáló állam bírósága által hozott határozatokat”
1. Ez az előzetes döntéshozatali eljárás az egyrészről a Magyar Köztársaság, másrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai között[i] társulás létesítéséről szóló, 1991. december 16‑án aláírt Európai Megállapodás(2) értelmezésére vonatkozik.
2. Alapját az adja, hogy a Sfakianakis AEVE(3) társaság vitatta azokat az athéni vámhivatal által hozott határozatokat, amelyek vámfizetést írnak elő számára a Magyarországról származó gépjárművek Görögországba történő behozatala után. Az utólagos megerősítést követően a magyar vámhatóságok úgy vélték, hogy az e gépjárművek magyar származását igazoló bizonyítványok jogellenesek voltak. E megerősítés megállapításai ellen jogorvoslatot kezdeményeztek az illetékes magyar bíróság előtt, amely azokat hatályon kívül helyezte. A bíróság által hozott határozatok alapján a vitatott gépjárművek magyar származását véglegesen megerősítették.
3. A Dioikitiko Protodikeio Athinon (Görögország) által a Bíróság elé terjesztett legfontosabb kérdés arra irányul, hogy a társulási megállapodás, különösen az ennek keretében a közigazgatási együttműködésre vonatkozóan meghatározott szabályok arra kötelezik‑e az importáló állam vámhatóságait, hogy figyelembe vegyék azokat az exportáló állam bírósága által hozott határozatokat, amelyek megerősítették azoknak a bizonyítványoknak az érvényességét, amelyekkel a vitatott árukat behozták.
I – Jogi háttér
A – A társulási megállapodás és a 4. jegyzőkönyv
4. Az 1. cikk szerint a társulási megállapodás célja többek között az volt, hogy fokozatosan szabadkereskedelmi övezetet létesítsen az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország között. Ennek megfelelően hozzájárult a Magyar Köztársaságnak az Európai Közösségbe történő integrációjához, amely 2004. május 1‑jén történt meg.
5. A társulási megállapodás 9. cikke előírja, hogy fokozatosan vagy azonnali hatállyal el kell törölni azokat a behozatali vámokat, amelyeket az Európai Közösségben a Magyarországról származó termékekre alkalmaznak.
6. A „származó termék” fogalmát és a közigazgatási együttműködés módszereit a társulási megállapodáshoz csatolt 4. jegyzőkönyv(4) határozza meg. Ezt a jegyzőkönyvet az 1995. október 1‑jén hatályba lépett 1/95 határozat(5), majd az 1997. július 1‑jén hatályba lépett 3/96 határozat(6) módosította. Mivel a 3/96 határozattal módosított 4. jegyzőkönyv(7) vonatkozó cikkeinek tartalma lényegében megegyezik az 1993‑as eredeti változattal és az 1/95 határozat szerinti változattal, nem tartjuk szükségesnek pontosan meghatározni minden egyes cikk azon változatát, amely az alapügyben felmerült viták különböző szakaszaira vonatkozik. Mivel a kérdést előterjesztő bíróság kizárólag a vonatkozó cikkeknek a 4. jegyzőkönyvben foglalt változatára hivatkozik, csak ezeket idézzük.
7. A 4. jegyzőkönyv 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a Magyarországról származó termékeket a társulási megállapodásban rögzített preferenciális feltételek mellett hozzák be a Közösségbe, csakúgy, mint a Közösség különböző tagállamainak termékeit Magyarországra, EUR.1 szállítási bizonyítvány(8) benyújtása ellenében. A 4. jegyzőkönyv 17. cikkének (1) és (5) bekezdése előírja, hogy az EUR.1 bizonyítványt az exportáló ország vámhatóságai bocsátják ki, amelyek köteles megtenni minden szükséges intézkedést a termék származási helyének ellenőrzésére. E célból jogában áll, hogy bármilyen bizonyítékot bekérjen, és az exportőr könyvelését megvizsgálja, vagy bármilyen más szükségesnek tartott egyéb ellenőrzést lefolytasson.(9)
8. Főként a 4. jegyzőkönyv 31–33. cikke tartalmazza a közigazgatási együttműködés módszereire vonatkozó rendelkezéseket, amelyek értelmezésére a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem is irányul. Ezek a következőket írják elő:
„31. cikk
Kölcsönös segítségnyújtás
[…]
2. A Jegyzőkönyv megfelelő alkalmazásának biztosítása céljából a Közösség és Magyarország az illetékes vámszerveken keresztül segítik egymást az EUR.1 szállítási bizonyítványok vagy számlanyilatkozatok hitelességének és az ezen okmányokban foglalt információk helyességének ellenőrzésében.
32. cikk
A származást igazoló okmány megerősítése
1. A származást igazoló okmányok utólagos megerősítését szúrópróbaszerűen, illetve akkor végzik el, ha az importáló ország vámhatóságának alapos oka van kételkedni az okmányok hitelességében vagy a kérdéses termékek származó helyzetében vagy e Jegyzőkönyv egyéb követelményeinek teljesítésében.
2. Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása céljából az importáló ország vámhatósága köteles visszaküldeni az EUR.1 szállítási bizonyítványt, és ‑ ha benyújtották ‑ a számlát, a számlanyilatkozatot vagy ezen okmányok másolatát az exportáló ország vámhatóságának, szükség szerint megadva azokat az okokat, amelyek a vizsgálatot szükségessé teszik. Minden olyan okmányt és információt, amely arra utal, hogy a származást igazoló okmányon megadott adatok helytelenek, el kell küldeni a megerősítési kérelem alátámasztására.
3. A megerősítési eljárást az exportáló ország vámhatósága folytatja le. E célból jogában áll, hogy bármilyen bizonyítékot bekérjen, és az exportőr számvitelét megvizsgálja, vagy bármilyen szükségesnek tartott ellenőrzést lefolytasson.
4. Ha az importáló ország vámhatósága úgy határoz, hogy a vizsgálat eredményének megérkezéséig felfüggeszti a szóban forgó termékekre a kedvezményes elbánás megadását, a termékek kiadását az importőrnek bármely szükségesnek ítélt óvintézkedéshez kötheti.
5. A megerősítést kérő vámhatóságot haladéktalanul tájékoztatni kell a megerősítés eredményéről. Az eredményeknek egyértelműen jelezniük kell, hogy az okmányok hitelesek‑e, és hogy a szóban forgó termékek a Közösségből vagy Magyarországról származó termékeknek tekinthetők‑e, és teljesítik‑e a jelen Jegyzőkönyv egyéb követelményeit.
6. Ha alapos kételyre okot adó esetekben a megerősítésre vonatkozó kérés keltétől számított 10 hónapon belül nem érkezik válasz, vagy ha a válasz nem tartalmaz kielégítő információt a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek tényleges származásának megállapításához, a kérést előterjesztő hatóságok ‑ kivételes körülmények esetétől eltekintve ‑ a kedvezményes elbánás jogosultságát visszautasítják.
33. cikk
A jogviták rendezése
Ha a 32. cikk szerinti megerősítési eljárásokkal kapcsolatban olyan jogviták merülnek fel, amelyeket nem lehet rendezni a megerősítést kérő vámhatóság és az e megerősítés lefolytatásáért felelős vámhatóság között, vagy ha e Jegyzőkönyv értelmezésével kapcsolatos kérdést vetnek fel, az ilyen vitákat a Társulási Bizottság elé kell terjeszteni.
Az importőr és az importáló ország vámhatósága közötti vitákat minden esetben a szóban forgó ország jogszabályai szerint kell rendezni.”(10)
B – A Közösségi Vámkódex
9. A kérdést előterjesztő bíróság a 2913/92/EGK tanácsi rendeletre(11) is hivatkozik, amely azokat a szabályokat és eljárásokat tartalmazza, amelyek a Közösség és harmadik országok közötti áruforgalommal kapcsolatban biztosítják a közösségi szinten bevezetett tarifális intézkedések végrehajtását.(12)
10. A Közösségi Vámkódex 220. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy ha a vámtartozásból származó vámösszeget a jogszabály szerint fizetendő összegnél alacsonyabb összeggel vették könyvelésbe, a beszedendő vámösszeget vagy annak még fennmaradó részét főszabály szerint attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, azaz az érintett tagállam vámhatóságának bejegyezni a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba,(13) amikor a vámhatóság tudomást szerez az esetről, ki tudja számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudja állapítani az adós személyét.
11. A Közösségi Vámkódex 220. cikkének (2) bekezdése azonban kivételt állapít meg ezen utólagos könyvelésbe vétel alól, amelynek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság szintén kéri ebben az eljárásban. E bekezdés előírja:
„A 217. cikk (1) bekezdésének második és harmadik albekezdésében említett esetek kivételével, nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha:
[…]
b) a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe, amit a jóhiszeműen eljáró, a vámáru‑nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, megfizetésért felelős személy nem észlelhetett;
[…]”
II – Az alapeljárás tényállása
12. Az Európai Bizottság csalások megelőzésének koordinációjával foglalkozó egységének (UCLAF) kérésére az illetékes magyar vámhatóságok 1996‑1998 folyamán utólagos megerősítési eljárást folytattak le a Magyarországon gyártott és 1995‑1997 folyamán az Európai Unióba EUR.1 bizonyítványok ellenében behozott Suzuki márkájú gépjárművek származásának megállapítása céljából.
13. A Sfakianakis nevű társaság által végzett görögországi behozatalokat illetően a vizsgálat azzal zárult, hogy a gépjárműveket három csoportba sorolták. Az első csoport azokat a gépjárműveket foglalta magában, amelyek 4. jegyzőkönyv szerinti magyar származása megerősítést nyert; a második azokat, amelyeket a gyártó egyetértésével külföldi származásúnak nyilvánítottak, a harmadik pedig azokat, amelyek származása tekintetében bírósági eljárás indult az exportőr és a magyar vámhatóságok között.
14. A magyar ellenőrző szolgálat igazgatója 1998. november 3‑i levelében közölte ezeket az eredményeket az illetékes görög vámhatóságokkal. A harmadik gépjárműcsoporttal kapcsolatban arra kérte e hatóságokat, hogy a folyamatban lévő bírósági eljárás befejezéséig függesszék fel a vámok utólagos beszedését.
15. Az illetékes görög vámhatóságok az UCLAF‑tól azoknak a gépjárműveknek a jegyzékét is megkapták, amelyeket Magyarországról importáltak Görögországba, és amelyek jogellenesen részesültek a preferenciális eljárás előnyeiben. Ez a jegyzék tartalmazta azokat a gépjárműveket, amelyek származása az illetékes magyar bíróság előtt folyamatban lévő jogorvoslatok tárgyát képezte.
16. Az említett jegyzék alapján a görög vámhatóságok olyan határozatokat hoztak, amelyekben adókkal és bírságokkal növelt behozatali vámok megfizetését írták elő a Sfakianakis részére.
17. A magyar bíróság hatályon kívül helyezte a magyar vámhatóságok által lefolytatott utólagos megerősítés megállapításait, és ez utóbbiakat arra utasította, hogy a kereseteket elbíráló bírósági határozatok alapján újra folytassák le a megerősítési eljárást.(14)
18. Az illetékes magyar hatóság 1999. július 26‑i levelében tájékoztatta a görög általános vámigazgatóságot e határozatokról, és eljuttatta számára a külföldi származású gépjárművek jegyzékét, illetve azoknak a gépjárműveknek a jegyzékét, amelyek magyar származását véglegesen megerősítették. A görög vámhatóságok nem semmisítették meg azokat a határozataikat, amelyek importvámok megfizetését írták elő a Sfakianakis részére azon gépjárművek tekintetében, amelyek magyar származása megerősítést nyert.
III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
19. A Sfakianakis e határozatok ellen több keresetet indított a Dioikitiko Protodikeio Athinon előtt, amely az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Figyelemmel arra, hogy:
a) a magyar hatóságok hivatalosan tájékoztatták az importáló állam vámhatóságait a kezdeti megerősítési eljárás eredményeiről, amely során megállapították egyes kiviteli bizonylatok jogellenességét, egyúttal azonban hangsúlyozták, hogy a megerősítési eljárás érvényességének kérdése a magyar bíróságok előtt folyamatban lévő eljárások tárgyát képezi,
b) a magyar hatóságok hivatalosan megküldték az importáló állam vámhatóságai részére ezen eljárások eredményeit, azaz a fent hivatkozott bíróságok határozatait, amelyek véglegesen megerősítették egyes bizonyítványok helyességét,
(az egyrészről a Magyar Köztársaság, másrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai között[i] társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodáshoz csatolt) 4. jegyzőkönyv 31. cikkének (2) bekezdésében az importáló tagállam vámhatóságai számára előírt kölcsönös segítségnyújtási kötelezettség megköveteli‑e e vámhatóságoktól, hogy figyelembe vegyék a magyar bíróságok azon határozatait, amelyek az EUR.1 szállítási bizonyítvány helyessége tekintetében az exportáló állam hatóságai által lefolytatott megerősítési eljárás érvényességére vonatkoznak?
2) Tekintettel arra, hogy:
a) az importáló állam hatóságai hivatalosan értesültek mind a magyar bíróságok előtti perfüggőségről, mind a megfelelő eljárások kimeneteléről,
b) e hatóságok soha nem kérték a megerősítési eljárás lefolytatását
az említett 4. jegyzőkönyv 32. cikke azt jelenti‑e, hogy az importáló tagállam vámhatóságai kötelesek figyelembe venni az exportáló állam bíróságainak azon határozatait, amelyek a kivitelt követően hatályon kívül helyezik a magyar hatóságok által elrendelt és lefolytatott megerősítési eljárások eredményeit?
3) Az előző kérdések egyikére adott igenlő válasz esetén, tekintettel arra, hogy a kibocsátott EUR.1 bizonyítványok végeredményben helyesek voltak, a vámkivetés az EK és Magyarország közötti társulási megállapodásban előírt tilalmának hatékony érvényesülése a fent hivatkozott közösségi rendelkezések olyan értelmezését követeli‑e meg, miszerint azokkal ellentétesek az olyan közigazgatási határozatok, amelyekben utólagosan vámot, adót és bírságot vetnek ki, és amelyeket az importáló állam nemzeti hatóságai azt követően hoztak, hogy értesítést kaptak a magyar hatóságok megerősítési eljárásának eredményéről, de még az e megerősítési eljárás eredményeit hatályon kívül helyező bírósági határozatok kihirdetését megelőzően?
4) Továbbá befolyásolja‑e az előző kérdésekre adott választ az, hogy sem a görög, sem a magyar hatóságok nem kérték az ügy eldöntése céljából a 4. jegyzőkönyv 33. cikke szerinti Társulási Bizottság összehívását, ami arra utal, hogy e két hatóság egyike sem ítélte úgy, hogy a magyar bírósági határozatok kihirdetése olyan jogvita tárgyát képezné, amelyet döntés céljából e Bizottság elé kell terjeszteni?
5) Másodlagosan: abban az esetben, ha az előző kérdésekre adott válasz nemleges, azaz ha a görög vámhatóságok nem sértették meg a fent hivatkozott közösségi rendelkezéseket a vám, a HÉA és a bírság utólagos kivetésével, a Közösségi Vámkódex 220. cikkének (2) bekezdése tekinthető‑e úgy, hogy az importáló vagy exportáló tagállam vámhatóságainak felróható tévedés esetén nem engedi meg a vámoknak az importőr terhére történő utólagos könyvelésbe vételét, figyelembe véve különösen azt, hogy az exportáló állam vámhatóságai a gépjárművek származására vonatkozó valamennyi olyan adattal rendelkeztek, amely alapján nem kellett volna kibocsátani az EUR.1 bizonyítványt, ami lehetővé tette volna az importáló állam vámhatóságainak, hogy eleve kivessék a jogszabályoknak megfelelő vámokat?”
IV – Elemzés
A – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első két kérdésről
20. Javasoljuk a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, egymással szorosan összefüggő első két kérdést együttesen vizsgálja meg.
21. Első két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy úgy kell‑e értelmezni a társulási megállapodást és a 4. jegyzőkönyvet, különösen ez utóbbinak a 31. cikke (2) bekezdésében foglalt, a kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit, valamint a 32. cikkében foglalt, az áruk származását igazoló okmányok utólagos megerősítésére vonatkozó rendelkezéseit, hogy az importáló állam vámhatóságai kötelesek figyelembe venni az exportáló állam vámhatóságai által a szállítási bizonyítványok érvényességéről lefolytatott megerősítési eljárás megállapításaival szemben kezdeményezett jogorvoslatok tárgyában az exportáló államban hozott bírósági határozatokat, miután az importáló állam vámhatóságai értesültek e jogorvoslatokról és e határozatok tartalmáról. A kérdést előterjesztő bíróság arra is választ vár a Bíróságtól, hogy befolyásolja‑e az e kérdésre adott választ az, hogy a szállítási bizonyítványok érvényességéről lefolytatott megerősítési eljárást nem az importáló állam vámhatóságainak kérésére végezték el.
22. Így tehát a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az importáló állam vámhatóságai kötelesek‑e figyelembe venni az exportáló állam vámhatóságai által a szállítási bizonyítványok érvényességéről lefolytatott utólagos megerősítési eljárás kezdeti eredményeit, vagy pedig az e megerősítési eljárás megállapításaival szemben kezdeményezett jogorvoslatok tárgyában az exportáló államban hozott bírósági határozatokat is figyelembe kell venniük.
23. A görög kormány azt a választ javasolja, hogy a társulási megállapodás és a 4. jegyzőkönyv fent említett rendelkezései nem kötelezik az importáló állam vámhatóságait arra, hogy figyelembe vegyék az EUR.1 szállítási bizonyítványok helyessége tekintetében lefolytatott utólagos megerősítési eljárás érvényességéről az exportáló állam illetékes bírósága által hozott határozatokat.
24. E vélemény alátámasztására a görög kormány arra emlékeztet, hogy az áruk származásának megállapítása az exportáló állam vámhatóságainak feladata, és a vonatkozó közösségi jogszabályok nem kötelezik az importáló állam vámhatóságait e megerősítés helyességének vizsgálatára. Úgy érvel, hogy a vámok utólagos beszedésének indokolásához elegendő az exportáló állam vámhatóságainak az EUR.1 bizonyítványok helytelenségére vonatkozó nyilatkozata.
25. A görög kormány kifejti, hogy – mivel az exportáló állam vámhatóságai és nem annak bíróságai rendelkeznek hatáskörrel a termékek származását megállapító bizonyítványok utólagos megerősítésére, és mivel a 4. jegyzőkönyv 32. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy a megerősítési eljárást a lehető leggyorsabban le kell folytatni – a magyar vámhatóságok joggal vonták vissza a vitatott EUR.1 bizonyítványokat. Azt állítja, hogy a vonatkozó közösségi jogszabályok egyetlen rendelkezése, és különösen a 4. jegyzőkönyv 31. és 32. cikke sem kötelezi az importáló ország illetékes vámhatóságait arra, hogy a bírósági eljárás eredményét megvárják.
26. A görög kormány hozzáteszi, hogy ha az exportáló állam vámhatóságainak értékeléseit bírósági úton helyezik hatályon kívül, az importáló állam illetékes hatóságai nem tudhatják, hogy az eljárás kontradiktórius volt‑e és biztosította a tisztességes eljárás valamennyi garanciáját, sem azt, hogy a bíróság döntése a megtámadott aktus jogi és anyagi megalapozottságának vizsgálatán nyugszik‑e, vagy pedig olyan eljárási indokon, minthogy az alperes vámhatóság nem jelent meg a tárgyaláson.
27. Nem osztjuk a görög kormány álláspontját. A Sfakianakishoz, a magyar kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan úgy véljük, hogy a társulási megállapodás, valamint a 4. jegyzőkönyvnek a kölcsönös segítségnyújtásra és az áruk származását igazoló okmány ellenőrzésére vonatkozó rendelkezései arra kötelezik az importáló állam vámhatóságait, hogy vegyék figyelembe az EUR.1 bizonyítványok érvényességéről lefolytatott megerősítési eljárás megállapításaival szemben kezdeményezett jogorvoslat tárgyában az exportáló államban hozott bírósági határozatokat. Amint a magyar kormány és a Bizottság is előadja, ez a figyelembevételi kötelezettség a társulási megállapodás célkitűzéséből és a 4. jegyzőkönyv által bevezetett közigazgatási együttműködésből következik. A Sfakianakishoz hasonlóan mi is azon a véleményen vagyunk, hogy ezt a megoldást kell elfogadni a hatékony bírósági jogorvoslathoz való alapvető jog tiszteletben tartása érdekében.
28. Először is, amint láttuk, a társulási megállapodás célja, hogy azokat az árukat, amelyek teljesítik azokat a feltételeket, amelyek alapján az áruk Magyarországról vagy az Európai Közösség valamely tagállamából származónak tekinthetők, az említett megállapodásban meghatározott preferenciális eljárás keretében hozzák be a Közösségbe vagy Magyarországra. E célból a 4. jegyzőkönyv 16. és 17. cikke úgy rendelkezik, hogy a termékek származását igazoló okmány az EUR.1 bizonyítvány, amely lehetővé teszi, hogy rájuk e kedvezményes elbánást alkalmazzák, és amelynek kibocsátásáról a 17. cikk (4) bekezdése szerint az exportáló állam vámhatóságai gondoskodnak.
29. Noha a 17. cikk (4) és (5) bekezdésének megfelelően a termékek származásának az exportáló állam vámhatóságai általi igazolása főszabály szerint az EUR.1 bizonyítvány kibocsátásakor elvégzett ellenőrzésen nyugszik, utólagos megerősítésre is sor kerülhet. Amint azt a 4. jegyzőkönyv 32. cikkének (3) bekezdése leszögezi, az utólagos megerősítést szintén az exportáló állam vámhatóságai folytatják le, akiknek e célból jogukban áll, hogy bármilyen bizonyítékot bekérjenek, és bármilyen szükségesnek tartott ellenőrzést lefolytassanak.
30. Tehát az exportáló állam vámhatóságainak feladata, hogy ellenőrizzék a szóban forgó áruk származását és azt, hogy valóban teljesítik‑e a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a társulási megállapodásban meghatározott preferenciális eljárásban hozhassák be őket a Közösség valamely tagállamába vagy Magyarországra.
31. Amint arra az összes közreműködő fél is emlékeztetett, a 4. jegyzőkönyv 31‑33. cikkében meghatározott közigazgatási együttműködési rendszer tehát a feladatok megosztásán, valamint egyidejűleg az érintett tagállam és a Magyar Köztársaság vámszervei közötti kölcsönös bizalmon alapul. Amint azt a Bíróság más szabadkereskedelmi megállapodások keretében a 4. jegyzőkönyvhöz hasonló jegyzőkönyvek kapcsán a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről megállapította, az ilyen rendszert az indokolja, hogy az exportáló állam hatóságai vannak leginkább abban a helyzetben, hogy közvetlenül megvizsgálják az érintett termék származását meghatározó tényezőket.(15) Előnye továbbá, hogy az áruk származásának megállapítása tekintetében megbízható és egységes eredményre vezet, és ezáltal elkerülhető a kereskedelem eltérülése és a verseny torzulása a kereskedelemben.(16)
32. Az ilyen rendszer tehát csak úgy működhet, ha az importáló állam vámhatósága elismeri az exportáló állam hatóságainak jogszerűen végzett értékelését.(17) Amint azt a Bíróság a fent említett Les Rapides Savoyards és társai ügyben hozott ítéletben kifejtette, azon nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodások keretében, amelyek kölcsönös kötelezettségek alapján kötik a Közösséget valamely harmadik államhoz, az e harmadik állam hatóságai által jogszerűen hozott határozatoknak a tagállamok vámhatóságai általi elismerése is szükséges ahhoz, hogy a Közösség a maga részéről megkövetelhesse az említett állam vámhatóságaitól, hogy tiszteletben tartsák a Közösségből ebbe az országba exportált termékek származására vonatkozóan a tagállamok hatóságai által hozott határozatokat.(18)
33. Ebből következik, hogy a társulási megállapodás szerint az importáló állam vámhatóságai nem tagadhatják meg a kedvezményes elbánás alkalmazását olyan árura, amelyet az exportáló állam vámhatóságai által szabályosan kibocsátott EUR.1 bizonyítvánnyal importáltak. Ha az importáló állam vámhatóságának alapos oka van kételkedni ezen áru tényleges származásában, akkor csak az exportáló állam vámhatóságaitól e származás utólagos megerősítését kérheti.
34. Az említett megállapodásban meghatározott együttműködési és feladatmegosztási rendszer szelleméből logikusan következik, hogy az utólagos megerősítés megállapításai szintén kötik őket, amennyiben az exportáló állam vámhatóságai meg tudták állapítani a szóban forgó áruk származását. A Bíróság megítélése szerint az importáló állam vámhatóságai csak abban a különleges esetben végezhetik el maguk a vitatott EUR.1 bizonyítvány hitelességének és helyességének ellenőrzését, illetve akkor vehetnek figyelembe a szóban forgó áruk származását igazoló más okmányokat, ha az exportáló állam vámhatóságai nem képesek megfelelően elvégezni az utólagos megerősítést.(19)
35. A társulási megállapodás céljából és a 4. jegyzőkönyvben meghatározott közigazgatási együttműködési rendszerből következően tehát az importáló állam vámhatóságainak figyelembe kell venniük a termékek származására vonatkozóan az exportáló állam vámhatóságai által lefolytatott végleges megerősítési eljárás eredményeit. E célkitűzéssel összhangban ugyanis fontos, hogy a származás tekintetében megkövetelt feltételeknek megfelelő valamennyi áru – és kizárólag az ilyen áru – részesüljön a preferenciális eljárás előnyeiben.
36. Ebből következik, hogy ha az utólagos megerősítés eredeti eredményei ellen az exportőr bírósági jogorvoslatot kezdeményezett, és az importáló állam vámhatóságait értesítették erről a jogorvoslatról, valamint annak eredményéről, az importáló állam vámhatóságai kötelesek figyelembe venni ezeket az eredményeket.
37. Véleményünk szerint a 4. jegyzőkönyv 32. cikke (5) bekezdésének a görög kormány által hivatkozott rendelkezései nem mondanak ellent ennek az elemzésnek. Emlékezzünk csak arra, hogy e cikk előírja, hogy az importáló állam vámhatóságait, amelyek az érintett áruk származásának utólagos megerősítését kérték, haladéktalanul tájékoztatni kell e megerősítés eredményéről, és az eredményeknek egyértelműen jelezniük kell, hogy ezek az áruk megfelelnek‑e, vagy sem a preferenciális elbánásra jogosító feltételeknek.
38. Hivatkozhatunk továbbá a 4. jegyzőkönyv 32. cikkének (6) bekezdésére, amely az előző bekezdéssel azonos értelemben előírja, hogy a szóban forgó áruk származásával kapcsolatosan alapos kételyre okot adó esetben, és ha a megerősítésre vonatkozó kérés keltétől számított tíz hónapon belül nem érkezik válasz, vagy ha a válasz nem kielégítő, az importáló állam vámhatóságai – kivételes körülmények esetétől eltekintve – elutasítják a kedvezményes elbánás ezen árukra történő alkalmazását.
39. Véleményünk szerint a társulási megállapodás felei e rendelkezésekkel azt kívánták elérni, hogy a 4. jegyzőkönyvben ekképpen rájuk ruházott hatáskör ellentételezéseként az exportáló állam azon vámhatóságai, amelyekhez az importáló állam vámhatóságai megerősítés iránti kérelemmel fordultak, e megerősítést ténylegesen elvégezzék, és annak eredményét ésszerű határidőn belül továbbítsák az importáló állam vámhatóságai felé. Amint azt a görög kormány is jelzi, e rendelkezések célja annak elérése, hogy az érintett áruk származásának megállapítását lehetővé tevő közigazgatási együttműködési eljárást körültekintően folytassák le, és hogy ezen áruk sorsát gyorsan rendezni lehessen. Mindazonáltal e rendelkezések nem tartalmaznak előírást az utólagos megerősítési eljárást követően az exportáló állam vámhatóságai által hozott határozatokkal szembeni jogorvoslati lehetőségek gyakorlását illetően, amelyeket továbbra is ezen állam jogszabályai szabályoznak.
40. Ezekből a rendelkezésekből tehát nem vonható le az a következtetés, hogy az importáló állam vámhatóságait kötik az utólagos megerősítési eljárás kezdeti megállapításai akkor, amikor e megerősítési eljárás megállapításai bírósági jogorvoslat tárgyát képezik, következésképpen azok nem öltenek végleges jelleget.
41. Ezzel szemben véleményünk szerint e rendelkezésekből, valamint a 4. jegyzőkönyvben meghatározott közigazgatási együttműködési rendszer egészéből az a következtetés vonható le, hogy amikor az utólagos megerősítési eljárás megállapításai kétségbe vonják az EUR.1 bizonyítványok érvényességét, és azok a nemzeti jog szabályai szerint jogorvoslat tárgyát képezik, az exportáló állam vámhatóságainak tájékoztatniuk kell az importáló állam vámhatóságait e jogorvoslatról, majd annak eredményeiről. Ez a kötelezettség a társulási megállapodás céljára tekintettel is felmerül annak érdekében, hogy azokat az árukat, amelyek származását az exportáló állam hatóságai véglegesen megerősítik, az importáló állam vámhatóságai ténylegesen kedvezményes elbánásban részesítsék.
42. Tekintettel a társulási megállapodás céljára és az áruk származásának megállapítására vonatkozó közigazgatási együttműködési rendszerre, az importáló állam vámhatóságainak tehát valóban figyelembe kell venniük az e származásról lefolytatott utólagos megerősítési eljárás kezdeti eredményeivel szemben kezdeményezett jogorvoslatok tárgyában hozott bírósági határozatokat.
43. Ellentétben azzal, amit a görög kormány állít, az importáló állam vámhatóságai nem mellőzhetik e határozatokat azzal az indokkal, hogy nem állt módjukban megtudni, hogy az exportáló állam bírósága előtti eljárás kontradiktórius volt‑e, és biztosította‑e a tisztességes eljárás valamennyi garanciáját.
44. Emlékeztetni kell arra, hogy a 4. jegyzőkönyv által bevezetett közigazgatási együttműködési rendszer az érintett államok vámhatóságai közötti kölcsönös bizalmon nyugszik. Ez azt jelenti, hogy az ilyen rendszer bevezetésével az Európai Közösség tagállamai, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság úgy ítélték meg, hogy az e szabadkereskedelmi megállapodásban részes harmadik állam közigazgatási hatóságai képesek végrehajtani a társulási megállapodás rendelkezéseit. Ennek a bizalomnak szükségszerűen ki kell terjednie ezen állam bíróságaira is, amelyek az állam belső szervezeti szabályai szerint hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy a vámhatóságok által hozott határozatok ellen kezdeményezett jogorvoslatok tárgyában döntést hozzanak. Az ugyanis ellentmondásos lenne, ha ezt a bizalmat a harmadik állam közigazgatási hatóságai megkapnák, annak bíróságaitól viszont megvonnák, miközben ezek feladata pontosan az, hogy ügyeljenek a jognak, ennélfogva a társulási megállapodásnak a nemzeti közigazgatási hatóságok általi alkalmazására.(20) Amint azt a Sfakianakis a tárgyaláson jelezte, az exportáló állam bíróságai jelentik a biztosítékot arra, hogy az EUR.1 bizonyítványok megfelelnek a társulási megállapodásnak.
45. Véleményünk szerint tehát az áruk származásáról lefolytatott megerősítési eljárás eredményeivel szemben kezdeményezett jogorvoslatok tárgyában az exportáló harmadik államban hozott bírósági határozatoknak az importáló tagállam vámhatóságai általi figyelembevétele nem választható el az e származással kapcsolatban az ezen állam vámhatóságai által végzett értékelések elismerésétől, így az is hozzátartozik a 4. jegyzőkönyvben kialakított feladatmegosztáshoz.
46. Ezenfelül e figyelembevétel kérdése nem változhat tagállamonként anélkül, hogy olyan bizonytalan helyzet ne alakulna ki, amely veszélybe sodorja a közös kereskedelempolitikát, valamint a szóban forgó megállapodásból eredő közösségi kötelezettségek végrehajtását.(21)
47. E figyelembevétellel szemben a görög kormány továbbá kiemeli, hogy ha az utólagos megerősítési eljárás kezdeti eredményeit bírósági határozattal helyezik hatályon kívül, az importáló állam vámhatóságai nem tudhatják, hogy e hatályon kívül helyezés a megtámadott aktus jogi és anyagi megalapozottságának vizsgálatán nyugszik‑e, vagy pedig olyan eljárási indokon, mint az alperes vámhatóságok távol maradása a tárgyalásról.
48. Úgy gondoljuk, hogy ez az érv nem fogadható el. Amint azt jeleztük, az utólagos megerősítés célja az EUR.1 bizonyítványok helyességének ellenőrzése.(22). Amennyiben e megerősítés eredményei a nemzeti jog szabályai szerint jogorvoslat tárgyát képezik, az egyetlen fontos kérdés az, hogy az eljárás befejezésekor a vitatott bizonyítványokat hatályon kívül helyezik‑e vagy pedig megerősítik. Ha az EUR.1 bizonyítványok helyességét kétségbe vonó utólagos megerősítési eljárás megállapításait bírósági úton hatályon kívül helyezik, és ennek következtében az említett bizonyítványok érvényben maradnak, az importáló állam vámhatóságainak ezeket figyelembe kell venniük, függetlenül attól, hogy az utólagos megerősítési eljárás megállapításait milyen indokkal helyezték hatályon kívül.
49. Másodsorban a görög kormány álláspontját semmilyen körülmények között nem tartjuk elfogadhatónak, mert ellentétes a hatékony bírósági jogorvoslathoz való joggal.
50. Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jog a közösségi jog olyan általános elve, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományainak alapját képezi.(23) Ezt az Európai Unió alapjogi chartájának 47. cikke biztosítja, amely az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény 6. és 13. cikkét követi. A Bíróság feladata az, hogy a közösségi jog területén ügyeljen az alapvető jogok tiszteletben tartására.(24) Az olyan megállapodás, mint a Tanács és a Bizottság által az EK‑Szerződés 228. és 238. cikke(25) alapján kötött társulási megállapodás, a közösségi jogrend szerves részét képezi.(26) Ennek megfelelően a Bíróságnak kell ügyelnie arra, hogy a társulási megállapodás végrehajtásakor tiszteletben tartsák az olyan alapvető jogokat, mint a hatékony jogorvoslathoz való jog.
51. Kétségtelen, hogy az áruk származásáról lefolytatott utólagos megerősítési eljárást követően az exportáló állam vámhatóságai által hozott határozatnak olyannak kell lennie, hogy hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhesse. Ez a felülvizsgálat ugyanis arra a kérdésre vonatkozik, hogy az érintett áruk megfelelnek‑e, vagy sem a közösségi jogrendhez tartozó társulási megállapodásban rögzített preferenciális elbánásra jogosító feltételeknek. Következménye az lehet, hogy megfosztja az exportőrt az e rendszer által biztosított előnyöktől, mivel az importőr kénytelen lesz megfizetni a szóban forgó áruknak megfelelő vámokat, ami elkerülhetetlenül kihatással lesz a kereskedelmi kapcsolataikra.
52. Az utólagos megerősítési eljárás megállapításai tárgyában az exportáló állam bíróságai által hozott határozatok figyelmen kívül hagyása tehát egyrészről azzal a következménnyel járna, hogy megfosztaná az exportőröket a magyar jogban szabályozott, az e megerősítési eljárások eredményeivel szembeni jogorvoslathoz való jogtól. Másrészről azzal a következménnyel is járhat, hogy a magyar vámhatóságok maguk is úgy ítélik meg, hogy nem kell figyelembe venniük a származás tekintetében az egyes vámhatóságok által elvégzett ellenőrzésekkel szemben kezdeményezett jogorvoslatokról döntést hozó tagállami bíróságok határozatait. Ki kell emelni ugyanis, hogy a társulási megállapodást és a 4. jegyzőkönyvet megalapozó kölcsönösség logikája szerint az, hogy a tagállamok figyelembe veszik a magyar bírósági határozatokat, szintén feltétele annak, hogy ezen állam vámhatóságai figyelembe vegyék a Magyarországra importált áruk közösségi származásáról lefolytatott utólagos megerősítési eljárás eredményeivel szemben az exportőrök által kezdeményezett jogorvoslatok tárgyában a tagállamok bíróságai által hozott határozatokat.
53. Az utólagos megerősítési eljárás eredményeivel szemben kezdeményezett jogorvoslatok tárgyában a magyar bíróságok által hozott határozatok figyelembevételének elutasítása tehát nem csak a társulási megállapodás céljával és a 4. jegyzőkönyvben meghatározott együttműködési rendszerrel ellentétes, hanem a hatékony bírósági jogorvoslathoz való joggal is.
54. Végezetül szintén a 4. jegyzőkönyvben meghatározott rendszerből és a társulási megállapodás céljából következik, hogy e kötelezettség attól függetlenül terheli az importáló állam vámhatóságait, hogy e hatóságok kérték‑e, vagy sem ezen utólagos megerősítési eljárás lefolytatását.
55. E tekintetben emlékeztetni szükséges arra, hogy a 4. jegyzőkönyv 32. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az utólagos megerősítést hivatalból vagy az importáló állam hatóságainak kérelmére az exportáló állam illetékes hatóságai végezhetik. A megerősítési eljárás – amint a konkrét esetben is történt – a Bizottság szakszolgálatainak kérésére is megvalósulhat, és a Bizottság az EK‑Szerződés 155. cikkének(27) megfelelően köteles gondoskodni a társulási megállapodásnak és e megállapodás jegyzőkönyveinek helyes alkalmazásáról.(28)
56. Függetlenül attól, hogy ki kérte az utólagos megerősítést, annak célja ugyanaz, azaz az EUR.1 bizonyítványok helyességének ellenőrzése annak érdekében, hogy a társulási megállapodás céljának megfelelően a Közösségbe történő behozatal esetén azok az áruk, amelyek e megállapodás szerint Magyarországról származnak, részesüljenek a megállapodásban meghatározott preferenciális eljárás előnyeiben. E rendszerre és e megállapodás céljára tekintettel, az importáló állam vámhatóságainak tehát – függetlenül attól, hogy ezt a megerősítést melyik hatóság kezdeményezte – figyelembe kell venniük az utólagos megerősítés eredményeit, és ebből következően az e megerősítés eredményeiről az exportáló államban hozott bírósági határozatokat.
57. A fentiek alapján azt a választ javasoljuk a Bíróságnak, hogy a társulási megállapodást és a 4. jegyzőkönyvet, különösen ez utóbbi 31. cikke (2) bekezdésében foglalt, kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit, valamint a 32. cikkében foglalt, az áruk származását igazoló okmányok utólagos megerősítésére vonatkozó rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy – függetlenül attól, hogy a szállítási bizonyítványok érvényességének megerősítését az importáló állam vámhatóságai kérésére végezték‑e el, vagy sem – az importáló állam vámhatóságai kötelesek figyelembe venni a szállítási bizonyítványok érvényességéről az exportáló állam vámhatóságai által lefolytatott megerősítési eljárás eredményeivel szemben kezdeményezett jogorvoslatok tárgyában az exportáló államban hozott bírósági határozatokat, miután értesültek e jogorvoslatokról és e határozatok tartalmáról.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről
58. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a vámok társulási megállapodásban előírt eltörlésének hatékony érvényesülésével ellentétesek‑e az adókkal és bírságokkal növelt vámok megfizetését előíró olyan közigazgatási határozatok, amelyeket az importáló állam vámhatóságai az utólagos megerősítési eljárás megállapításaival szemben kezdeményezett jogorvoslatok végeredménye előtt hoztak, amennyiben az ezen jogorvoslatok tárgyában hozott bírósági határozatok értelmében az EUR.1 bizonyítványok érvényessége megerősítést nyert.
59. E kérdés vizsgálatakor először is azt kell megállapítani, hogy azt követően, hogy a magyar vámhatóságok értesítették a görög vámhatóságokat az EUR.1 bizonyítványok jogellenességéről, jogukban állt‑e utóbbiaknak meghozni a vitatott határozatokat az utólagos megerősítési eljárás megállapításaival szemben kezdeményezett jogorvoslatok végeredménye előtt, vagy pedig e jogorvoslatok eredményének megérkezéséig fel kellett volna függeszteniük a beszedési eljárás megkezdését.
60. A Sfakianakis és a magyar kormány a tárgyaláson kifejtette, hogy a görög vámhatóságoknak fel kellett volna függeszteniük a vámok beszedésére irányuló eljárás megkezdését, mert a közigazgatási határozatokkal szemben kezdeményezett jogorvoslat a magyar jog szerint felfüggeszti azok végrehajtását.
61. Nem értünk egyet ezzel az elemzéssel. Nem gondoljuk, hogy a szóban forgó szabadkereskedelmi egyezményben részes harmadik állam joga szabályozhatja azt a kérdést, hogy a vitatott áruk származását kétségbe vonó utólagos megerősítés eredményeinek közlését követően a tagállam vámhatóságai jogosultak‑e megkezdeni a vámok beszedését. Kiemeljük, hogy a 4. jegyzőkönyv ilyen értelemben semmilyen rendelkezést nem tartalmaz.
62. E jegyzőkönyv továbbá nem ír elő szabályokat azzal kapcsolatban, hogy az importáló állam vámhatóságainak milyen magatartást kell tanúsítaniuk akkor, amikor – mint a konkrét esetben is – a Közösségbe EUR.1 bizonyítvánnyal behozott árukat értékesítették, amelyek később olyan utólagos megerősítési eljárás tárgyát képezték, amely kétségbe vonta e bizonyítványok érvényességét. E tekintetben ki kell emelni, hogy a 4. jegyzőkönyv 32. cikkének (4) bekezdése csak azt az esetet szabályozza, amikor az importáló állam vámhatóságai még nem adták ki az érintett termékeket. Mivel az említett jegyzőkönyv nem tartalmaz megfelelő szabályt, a Közösségi Vámkódexben kell megkeresni azt, hogy mit kell tenniük az importáló tagállam vámhatóságainak, ha olyan helyzet áll elő, mint az alapügyben szereplő eset.
63. Ennek rendelkezései alapján azon a véleményen vagyunk, hogy a görög vámhatóságok nem voltak kötelesek felfüggeszteni a beszedés megkezdését az utólagos megerősítési eljárás megállapításaival szemben Magyarországon indított jogorvoslat eredményéig. A Közösségi Vámkódex vonatkozó rendelkezéseinek vizsgálatából ugyanis kitűnik, hogy amellett, hogy az ilyen esetekben biztosítja az importőr jogainak védelmét, a Közösségi Vámkódexnek az is a célja, hogy hatékonyan védje a Közösség pénzügyi érdekeit azáltal, hogy a tagállamok számára előírja, hogy tegyék meg a lényegében közösségi forrást jelentő vámtartozás beszedéséhez szükséges lépéseket.
64. Ennek megfelelően a Közösségi Vámkódex 78. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy ha az utólagos megerősítési eljárások azt jelzik, hogy az érintett vámeljárást szabályozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos adatok alapján alkalmazták, a vámhatóságoknak a megállapított rendelkezésnek megfelelően és a rendelkezésükre álló új információk figyelembevételével minden szükséges intézkedést meg kell hozniuk a helyzet rendezésére. Továbbá a Közösségi Vámkódex 201. cikkéből következik, hogy a behozatalivám‑köteles áru szabad forgalomba bocsátásakor vámtartozás keletkezik.
65. Ugyanebben az értelemben a vámtartozás keletkezése után a Közösségi Vámkódex azt írja elő a tagállamoknak, hogy körültekintően kezdjék meg a beszedési eljárást, mind az eljárás első szakaszában, amely a követelés könyvelésbe vételét jelenti,(29) mind a követelésnek az adóstól történő tulajdonképpeni beszedésekor.(30) Végezetül a Közösségi Vámkódex 244. cikke szerint a tagállamok vámhatóságai által hozott határozatokkal szembeni jogorvoslati kérelem benyújtása – egyes kivételektől eltekintve – nem jár a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztésével.
66. Nem gondoljuk, hogy akkor, amikor a vámtartozás az utólagos megerősítési eljárást követően az EUR.1 bizonyítványok érvénytelenítése következtében keletkezik – mint az adott esetben is –, az ezen érvénytelenítés ellen benyújtott jogorvoslat a fent leírt eljárás megkezdésének felfüggesztésére kötelezi az importáló állam vámhatóságait. Mivel a vitatott árukat már forgalomba bocsátották a Közösségben, és mivel a bírósági eljárás több évig elhúzódhat, az ilyen felfüggesztés súlyosan veszélyeztetheti a vámkövetelés beszedését, ha a jogorvoslatot elutasítják.
67. Ezenfelül a beszedési eljárás mindkét szakaszában figyelembe veszik annak az importőrnek az érdekeit, akinek az EUR.1 bizonyítványait utólag érvénytelenítették. Így a Közösségi Vámkódex 220. cikkének megfelelően az ilyen importőr mentesülhet a tartozás utólagos megfizetése alól, ha a preferenciális státusz alkalmazása az exportáló állam vámhatóságainak olyan hibájából ered, amelyet a jóhiszeműen eljáró és a hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, megfizetésért felelős személy nem észlelhetett.(31) Továbbá a tartozás könyvelésbe vételekor az adós fizetési haladékot vagy halasztott fizetést vagy akár fizetési könnyítést kaphat a Közösségi Vámkódexben meghatározott feltételek mellett. A vámokat természetesen vissza kell fizetni részére, ha bebizonyosodik, hogy azok nem voltak jogszerűek.
68. Végül annak a fő szabály szerint nem felfüggesztő hatályú jogorvoslatnak a keretében, amelyet az importőr az importáló tagállamban jogosult kezdeményezni az ezen állam vámhatóságainak olyan határozata ellen, amely vám megfizetését írja elő számára, a Közösségi Vámkódex 244. cikke azonban előírja, hogy a vámhatóság teljes egészében vagy részben felfüggeszti e határozat végrehajtását, ha alapos okkal feltételezheti, hogy az említett határozat nem áll összhangban a vámjogszabályokkal, vagy ha az érintett személynek helyrehozhatatlan kárt okozna. Az az adós, aki így kap haladékot a vámok megfizetésére, a biztosítéknyújtási kötelezettség alól is mentesíthető, ha ez valószínűleg súlyos gazdasági és szociális nehézségeket okozna számára.
69. Úgy tűnik számunkra, hogy elemzésünket megerősíti a behozatali vámok visszafizetése vagy elengedése tárgyában az 1430/79/EGK rendelet(32) 13. cikke alapján hozott bizottsági határozatok ellen indított jogorvoslatokkal kapcsolatban kialakított ítélkezési gyakorlat is, amely szerint az ilyen rendelkezés egyetlen célja annak lehetővé tétele, hogy bizonyos különleges körülmények esetén, és amikor nem merül fel nyilvánvaló hanyagság vagy megtévesztés, a gazdasági szereplők mentesülhessenek az általuk fizetendő vámok megfizetése alól, nem pedig annak lehetővé tétele, hogy a vámtartozás követelhetőségének elvét vitatni lehessen.(33) A fent említett Cerealmangimi és Italgrani kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében a Bíróság e tekintetben leszögezte, hogy amennyiben úgy ítélik meg, hogy a feltételek továbbra is fennállnak, a felperesek feladata, hogy az importáló tagállam nemzeti bírósága elé terjesszék ezen állam vámhatóságának azt a határozatát, amely őket a tartozás megfizetésére kötelezi.(34) Ez az ítélkezési gyakorlat lényegében megerősíti azt az elemzést, amely szerint a beszedési eljárás megindításának nem feltétele, hogy kétségtelenné váljon az, hogy fennáll a vámtartozás.
70. A konkrét esetben ebből az következik, hogy a görög vámhatóságoknak, amint a magyar vámhatóságoktól tájékoztatást kaptak arról, hogy az EUR.1 bizonyítványok utólagos megerősítési eljárása során megállapították egyes bizonyítványok jogellenességét, valóban jogukban állt megkezdeni a vámok beszedésére irányuló eljárást az említett bizonyítványokkal importált gépjárművek tekintetében, annak ellenére, hogy e megerősítés megállapításai a nemzeti jog szabályai szerint jogorvoslat tárgyát képezték.(35)
71. Most azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy mi legyen a sorsa azoknak az alapügyben vitatott határozatoknak, amelyeket a görög vámhatóságok hoztak, és amelyek azokra a gépjárművekre vonatkoznak, amelyek EUR.1 bizonyítványát a magyar bíróság által hozott határozatok értelmében véglegesen megerősítették.
72. Az erre a kérdésre adandó válasz minden további nélkül az előző kérdésre javasolt válaszunkból következik. Amint láttuk, a társulási megállapodás célja az, hogy az ott meghatározott preferenciális eljárás keretében hozzák be a Közösségbe azokat az árukat, amelyek teljesítik az ahhoz szükséges feltételeket, hogy Magyarországról származónak tekinthessék őket. Így a társulási megállapodás hatékony érvényesülése kerülne veszélybe, ha olyan áruk esetében, amelyek magyar származását az exportáló állam illetékes bírósága által hozott bírósági határozatok értelmében véglegesen megerősítették, visszautasítanák a kedvezményes elbánás jogosultságát. A hatékony érvényesüléssel tehát ellentétes az, ha ilyen esetben az importáló állam vámhatóságai elvégzik az adókkal és bírságokkal növelt vámok utólagos beszedését.
73. Hasonlóképpen a hatékony jogorvoslathoz való jog nyilvánvaló figyelmen kívül hagyását jelentené az, ha azt követően, hogy az exportőr bírói úton elérte az EUR.1 bizonyítványok érvényességét kétségbe vonó utólagos megerősítési eljárás megállapításainak érvénytelenítését, az importáló állam vámhatóságai mégis e megerősítés megállapításai alapján szednék be a vámokat az importőrtől.
74. Ebből következik, hogy a konkrét eset körülményeit tekintve a görög vámhatóságnak érvénytelenítenie kellene vagy vissza kellene vonnia a megtámadott közigazgatási határozatokat, amennyiben azok olyan gépjárművekre vonatkoznak, amelyek magyar származását véglegesen megerősítették.
75. Javaslatunk szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre azt kell válaszolni, hogy a vámok társulási megállapodásban előírt eltörlésének hatékony érvényesülését sértik az adókkal és bírságokkal növelt vámok megfizetését előíró olyan közigazgatási határozatok, amelyeket az importáló állam vámhatóságai az utólagos megerősítési eljárás megállapításaival szemben kezdeményezett jogorvoslatok végeredménye előtt hoztak, amennyiben az e jogorvoslatokról hozott bírósági határozatok értelmében az EUR.1 bizonyítványok érvényessége megerősítést nyert.
C – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről
76. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az előző kérdésekre adott választ befolyásolhatja‑e az, hogy sem a görög, sem a magyar vámhatóságok nem kérték a 4. jegyzőkönyv 33. cikke szerinti Társulási Bizottság összehívását.
77. Javasoljuk a Bíróságnak, hogy ezt a kérdést abban az értelemben vizsgálja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az előző kérdésekre adott választ megkérdőjelezheti‑e az, hogy a magyar bíróságok által hozott határozatokat követően sem a görög, sem a magyar vámhatóságok nem fordultak a Társulási Bizottsághoz.
78. Véleményünk szerint erre a kérdésre nemleges választ kell adni az alábbi okok miatt.
79. Láttuk, hogy az importáló állam vámhatóságai utólagosan nem nyilváníthatják érvénytelennek azt az EUR.1 bizonyítványt, amelyet az exportáló állam vámhatóságai szabályosan bocsátottak ki. Abban az esetben, ha alapos kétely merül fel e bizonyítvány helyességével kapcsolatban, akkor pusztán ezeket a hatóságokat kérhetik arra, hogy folytassanak le utólagos megerősítési eljárást. Hasonlóképpen kötik őket e megerősítés megállapításai, ha az exportáló állam vámhatóságai meg tudták határozni a szóban forgó áru származását.
80. A 4. jegyzőkönyv 33. cikke szerint, ha az említett megerősítési eljárás során az importáló állam vámhatóságai vitás helyzetbe kerülnek az exportáló állam vámhatóságaival, békés úton kell megoldást keresniük. A békés úton történő rendezés lehetetlensége esetén kell a vitát a Társulási Bizottság elé terjeszteni.
81. Ebből következik, hogy az a körülmény, hogy sem a görög, sem a magyar vámhatóságok nem fordultak a Társulási Bizottsághoz, nem kérdőjelezheti meg azt, hogy a görög vámhatóságoknak figyelembe kell venniük a magyar bírósági határozatokat, és nem kérdőjelezheti meg azt, hogy – mivel ezek a határozatok megerősítették a szóban forgó gépjárművek magyar származását – az említett hatóságok ezekre vonatkozóan nem végezhetik el a vámok beszedését.
82. A kérdést előterjesztő bíróságnak azt javasoljuk jelezni, hogy az előző kérdésekre adott választ nem befolyásolhatja az, hogy sem a görög, sem a magyar vámhatóságok nem kérték a 4. jegyzőkönyv 33. cikke szerinti Társulási Bizottság összehívását.
D – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről
83. Az ötödik kérdést csak arra az esetre tette fel a kérdést előterjesztő bíróság, ha a fentiekben vizsgált első két kérdésre adott válasz nemleges. Mivel ezekre a kérdésekre igenlő választ javasoltunk, ezt az utolsó kérdést nem szükséges megvizsgálni.
V – Végkövetkeztetések
84. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javasoljuk a Bíróságnak, hogy a Dioikitiko Protodikeio Athinon által előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
„1. Az egyrészről a Magyar Köztársaság, másrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai között[i] társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodást, valamint a társulási megállapodáshoz csatolt, az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Magyar Köztársaság közötti Társulási Tanács 1996. december 28‑i 3/96 határozatával módosított, a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló 4. jegyzőkönyvet és különösen e jegyzőkönyv 31. cikkének (2) bekezdésében foglalt, a kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseit, valamint az áruk származását igazoló okmány ellenőrzésére vonatkozóan a 32. cikkben foglalt rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy – függetlenül attól, hogy a szállítási bizonyítványok érvényességének megerősítését az importáló állam vámhatóságai kérésére végezték‑e el, vagy sem – az importáló állam vámhatóságai kötelesek figyelembe venni a szállítási bizonyítványok érvényességéről az exportáló állam vámhatóságai által lefolytatott megerősítési eljárás eredményeivel szemben kezdeményezett jogorvoslatok tárgyában az exportáló államban hozott bírósági határozatokat, miután értesültek e jogorvoslatokról és e határozatok tartalmáról.
2. A vámok Európai Megállapodásban előírt eltörlésének a hatékony érvényesülését sértik az adókkal és bírságokkal növelt vámok megfizetését előíró olyan közigazgatási határozatok, amelyeket az importáló állam vámhatóságai az utólagos megerősítési eljárás megállapításaival szemben kezdeményezett jogorvoslatok végeredménye előtt hoztak, amennyiben az e jogorvoslatokról hozott bírósági határozatok értelmében az EUR.1 bizonyítványok érvényessége megerősítést nyert.
3. Az előző kérdésekre adott választ nem befolyásolhatja az, hogy sem a görög, sem a magyar vámhatóságok nem kérték a 3/96 rendelettel módosított 4. jegyzőkönyv 33. cikke szerinti Társulási Bizottság összehívását.”
1 – Eredeti nyelv: francia.
2 – HL 1993.L 347., 2. o., a továbbiakban: társulási megállapodás. Ezt a megállapodást, valamint az ahhoz csatolt jegyzőkönyveket a Közösség nevében az 1993. december 13‑i, 93/742/Euratom, ESZAK, EK tanácsi és bizottsági határozattal (HL L 347., 1. o.) fogadták el.
3 – A továbbiakban: Sfakianakis.
4 – A „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló jegyzőkönyv (HL 1993. L 347., 177. o.).
5 – A társulási megállapodás 4. jegyzőkönyvének módosításáról szóló, 1995. július 17‑i határozat (HL L 201., 39. o.).
6 – A társulási megállapodás 4. jegyzőkönyvének módosításáról szóló, 1996. december 28‑i határozat (HL 1997. L 92., 1. o.).
7 – A továbbiakban: 4. jegyzőkönyv.
8 – A továbbiakban: EUR.1 bizonyítvány.
9 – A 4. jegyzőkönyv 16. és 17. cikkének rendelkezései lényegében az 1993. évi eredeti változat 10. és 11. cikkében, valamint az 1/95 határozat szerinti változat 11. és 12. cikkében szerepeltek.
10 – A 4. jegyzőkönyv e rendelkezései – a 32. cikk (3) bekezdésében foglalt pontosítás kivételével – lényegében és eltérő sorrendben az 1993. évi eredeti változat 27. cikkében és az 1/95 határozat szerinti változat 28. cikkében szerepeltek.
11 – A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.), a továbbiakban: Közösségi Vámkódex).
12 – Lásd a Közösségi Vámkódex harmadik preambulumbekezdését.
13 – Lásd a Közösségi Vámkódex 217. cikke (1) bekezdésének első albekezdését.
14 – A Sfakianakis kifejti, hogy a magyar bíróság úgy ítélte meg, ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy a gépjármű gyártásakor felhasznált nem származó alkatrészek értéke meghaladja‑e a termék gyártelepi árának 40%‑át kitevő küszöbértéket, amely felett a gépjármű már nem minősíthető a társulási megállapodás szerinti származó terméknek, figyelembe kell venni azokat a piaci árhoz viszonyított árengedményeket, amelyeket az exportőr akkor kap, ha ezeket az alkatrészeket Japánban vásárolja meg.
15 – Az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, 1972. július 22‑én aláírt szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos 218/83. sz., Les Rapides Savoyards és társai ügyben 1984. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 1984., 3105. o.) 26. pontja; az Európai Gazdasági Közösség és az Osztrák Köztársaság között létrejött, 1972. július 22‑én aláírt megállapodással kapcsolatos C‑12/92. sz., Huygen és társai ügyben 1993. december 7‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I–6381. o.) 24. és 25. pontja és az Európai Gazdasági Közösség és a Ciprusi Köztárság közötti társulás létrehozásáról szóló, 1972. december 19‑i megállapodással kapcsolatos C‑432/92. sz., Anastasiou és társai ügyben 1994. július 5‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I–3087. o.) 38. pontja.
16 – A fent hivatkozott Les Rapides Savoyards és társai ügyben hozott ítélet 26. pontja.
17 – A fent hivatkozott Les Rapides Savoyards és társai ügyben hozott ítélet 27. pontja, a Huygen és társai ügyben hozott ítélet 25. pontja; valamint a C‑153/94. és C‑204/94. sz., Faroe Seafood és társai egyesített ügyekben 1996. május 14‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I–2465. o.) 20. Pontja és a C‑97/95. sz., Pascoal & Filhos ügyben 1997. július 17‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I–4209. o.) 33. pontja.
18 – Az említett ítélet 27. pontja.
19 – Lásd a fent hivatkozott Huygen és társai ügyben hozott ítélet 27. pontját. Mindazonáltal fontos itt leszögezni, hogy a harmadik állam hatóságai által hozott határozatok elismerésére irányuló kötelezettség nem áll fenn azonos módon abban az esetben, ha a preferenciális eljárást olyan autonóm közösségi intézkedés vezeti be, mint például a rendelet. Ebben az esetben ugyanis a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ezen állam hatóságai a közösségi jogszabályok értelmezésében nem köthetik a Közösséget és annak tagállamait, úgyhogy valamely vizsgálati misszió keretében az áruk származását illetően elvégzett bizottsági értékelésnek kell érvényesülnie az exportáló harmadik állam vámhatóságainak értékelésével szemben (lásd a fent említett Faroe Seafood és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 24. és 25. pontját a Feröer‑szigetekről származó és érkező egyes termékekre vonatkozó vámeljárásról szóló, 1974. augusztus 1‑jei 2051/74/EGK tanácsi rendelet [HL L 212., 33. o.] és a Feröer‑szigetekről származó és érkező egyes termékekre vonatkozó vámeljárás alkalmazása érdekében a származó termék fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló, 1974. december 6‑i 3184/74/EGK bizottsági rendelet [HL L 344., 1. o.] kapcsán). Ugyanez a helyzet állhat fenn a Közösséget és valamely harmadik államot kötő nemzetközi szabadkereskedelmi megállapodás esetében, ha ez az állam nem hozta meg az e megállapodás végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és a Bizottság szervei által elvégzett utólagos ellenőrzés kimutatja, hogy az említett állam vámhatóságai által kibocsátott szállítási bizonyítványok nem megfelelőek (a C‑251/00. sz. Ilumitrónica‑ügyben 2002. november 14‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I–10 433. o.] 74. pontja az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló, egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az EGK tagállamai és a Közösség által 1963. szeptember 12‑én Ankarában aláírt, és a Közösség nevében az 1963. december 23‑i 64/732/EGK tanácsi határozattal [HL 1964. 217., 3685. o.] jóváhagyott megállapodás keretében meghatározott preferenciális eljárásban a Törökországból származó televíziókészülékeknek a Közösségbe történő behozatala kapcsán).
20 – A társulási megállapodásban részes másik fél igazságügyi hatóságaiba vetett bizalmat az említett megállapodás 113. cikke egyébként világosan kifejezésre juttatja, amely szerint „[ennek] körében mindkét Fél biztosítja, hogy a másik Fél természetes és jogi személyei saját állampolgáraihoz viszonyítva megkülönböztetéstől mentesen igénybe vehessék Magyarország és a Közösség illetékes bíróságait és adminisztratív szerveit, annak érdekében, hogy megvédjék […] jogaikat […]”.
21 – E tekintetben lásd a fent említett Anastasiou és társai ügyben hozott ítélet 53. pontját a Ciprusról származó áruk Közösségbe történő behozatalához a Ciprusi Köztársaság illetékes hatóságaitól eltérő hatóságok által kibocsátott szállítási bizonyítványok elfogadásával kapcsolatban.
22 – A fent említett Huygen és társai ügyben hozott ítélet 26. pontja.
23 – A 222/84. sz. Johnston‑ügyben 1986. május 15‑én hozott ítélet (EBHT 1986., 1651. o.) 18. pontja, a 222/86. sz., Heylens és társai ügyben 1987. október 15‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 4097. o.) 14. pontja, a C‑97/91. sz., Oleificio Borelli kontra Bizottság ügyben 1992. december 3‑án hozott ítélet (EBHT 1992., I–6313. o.) 14. pontja, valamint a C‑467/01. sz. Eribrand‑ügyben 2003. június 19‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I–6471. o.) 53. pontja.
24 – A 12/86. sz. Demirel‑ügyben 1987. szeptember 30‑án hozott ítélet (EBHT 1987., 3719. o.) 28. pontja.
25 – Az első jelenleg, módosítást követően EK 300. cikk, a második jelenleg, módosítást követően EK 310. cikk.
26 – A fent említett Demirel‑ügyben hozott ítélet 7. pontja.
27 – Jelenleg EK 211. cikk.
28 – E tekintetben lásd a fent hivatkozott Ilumitrónica‑ügyben hozott ítélet 60. pontját.
29 – Lásd a Közösségi Vámkódex 217–220. cikkét.
30 – Lásd a Közösségi Vámkódex 221–232. cikkét.
31 – A Közösségi Vámkódexnek a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 311., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 10. kötet, 239. o.) módosított 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának második és harmadik albekezdése e tekintetben úgy rendelkezik, hogy ha az áru preferenciális státusza valamely harmadik ország hatóságait magában foglaló adminisztratív együttműködés rendszerének keretén belül kerül megállapításra, az igazolás ezen hatóságok általi kiadása – amennyiben az hibásnak bizonyul – olyan hibának számít, amely az első albekezdés értelmében nem volt észlelhető; a hibás igazolás kiadása azonban nem számít hibának, ha az igazolás az exportőr által szolgáltatott adatok hibás feltüntetésén alapul, kivéve különösen, ha nyilvánvaló, hogy a kiadó hatóságok tudatában voltak, vagy tudatában kellett volna lenniük annak, hogy az áru nem felel meg a preferenciális elbánásra jogosító feltételeknek. A Bíróság előtt jelenleg folyamatban lévő C‑293/04. sz., Beemsterboer Coldstore Services ügyre vonatkozó indítványa 30. pontjában Kokott főtanácsnok kifejti, hogy a Közösségi Vámkódex 220. cikkének ezen új változata nem módosítást, hanem egyszerű tisztázást jelent.
32 – A behozatali, illetve kiviteli vámok visszatérítéséről és elengedéséről szóló, 1979. július 2‑i tanácsi rendelet (HL L 175., 1. o.). Az 1430/79 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését szinte szóról szóra átvette a Közösségi Vámkódex 239. cikkének (1) bekezdése, amely kimondja:
„[a] behozatali vagy kiviteli vámokat […] olyan helyzetekben is vissza lehet fizetni vagy el lehet engedni […] amelyek olyan körülményekből adódnak, amelyeket nem az érintett személynek tulajdonítható megtévesztés vagy nyilvánvaló hanyagság okozott […]”.
33 – A 244/85. és 245/85. sz., Cerealmangimi és Italgrani kontra Bizottság egyesített ügyekben 1987. március 12‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 1303. o.) 11. pontja, valamint a C‑121/91. és C‑122/91. sz., CT Control (Rotterdam) és JCT Benelux kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. július 6‑án hozott ítélet (EBHT 1993., I–3873. o.) 43. pontja.
34 – Az említett ítélet 12. pontja.
35 – Az a körülmény, hogy az adott esetben a görög vámhatóságok csak azt követően kezdték meg az eljárást, hogy megkapták a tévesen preferenciális elbánásban részesített gépjárműveket tartalmazó UCLAF‑jegyzéket, nem kérdőjelezi meg az említett eljárás megalapozottságát, hiszen az érintett gépjárművek valóban azok, amelyek EUR.1 bizonyítványait a magyar vámhatóságok érvénytelennek nyilvánították, mivel semmilyen eltérés nem került megállapításra ezen hatóságok és a Bizottság értékelése között.
Full & Egal Universal Law Academy