JACOBS
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2005. július 14.1(1)
C‑197/04. sz. ügy
Bizottság
kontra
Németország
1. A jelen ügyben a Bizottság annak megállapítását kéri, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel a „West Single Packs” megnevezésű dohányrúdra a cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányra vonatkozó adómértéket alkalmazta – nem teljesítette a 95/59/EK(2) tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjából és a 92/79/EGK(3) tanácsi irányelv 2. cikkének első bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
2. A felek között az képezi jogvita tárgyát, hogy a jövedéki adó szempontjából az ilyen dohányrúd cigarettának vagy cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohánynak minősül‑e.
A vonatkozó szabályozás
3. A Közösség bizonyos fokig összehangolta a dohánygyártmányok jövedéki adójának mértékét. Az összehangolásra vonatkozó részletes szabályok ismertetése itt nem szükséges. Csupán azt kell megjegyezni, hogy rögzítették az adónak az általában (a termék adott egységére vonatkozó) tételes részből és arányos részből felépülő adó legalacsonyabb mértékét, amely a dohánygyártmányok kategóriája szerint eltérő.
4. A 92/79 irányelv(4) 2. cikkének első bekezdése alá tartozó cigaretta minimális jövedéki adója a legkeresettebb árkategóriájú cigaretta (valamennyi adót tartalmazó) kiskereskedelmi eladási árának 57%‑a, illetve 1000 cigaretta után legalább 60 euró.
5. A cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányra vonatkozóan, a 92/80/EGK tanácsi irányelv(5) 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott minimális adómérték a valamennyi adót magában foglaló kiskereskedelmi ár 36%‑a, illetve kilogrammonként 32 euró.
6. A 95/59 irányelv a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adók szerkezetének összehangolása céljából meghatározza a különböző dohánygyártmányok fogalmát.
7. A 4. cikk (1) bekezdése alapján a következő minősül cigarettának:
„a) dohányrúd, amely meglévő állapotában dohányzásra alkalmas, és a 3. cikk értelmében nem minősül szivarnak vagy szivarkának;
b) dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-hüvelybe tolnak;
c) dohányrúd, amelyet egy egyszerű, nem ipari eljárással cigarettapapír-lappal körbevesznek”.
8. A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti meghatározást már az irányelv (14) preambulumbekezdése is előrevetíti annak kimondásával, hogy „azon dohányrudat, amely meglévő állapotában egy egyszerű eljárás után dohányzásra alkalmas, […] cigarettának kell tekinteni e termékek egységes adóztatása céljából”.
9. A cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohány nagymértékben önmagát meghatározó fogalom. E fogalmat a 95/59 irányelv 6. cikke részletezi, a vágási finomságra utalva, de ez az ismérv a jelen ügynek nem tárgya.
10. Németországban a módosított Tabaksteuergesetz (a dohányadóról szóló törvény) 2. §‑a (2) bekezdésének 2. pontja lényegében azonos szöveggel ültette át a 95/59 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti meghatározást.
Az eljárás tárgyát képező termék
11. A West Single Packs Németországban forgalmazott dohánytermék. Finomra vágott dohányból készült rudakról van szó, amelyek a két végén nyitott alumíniumhengerbe vannak csomagolva egyenként, és amelyek mérete megfelelő ahhoz, hogy a „West” márkanév alatt forgalmazott filteres cigarettapapír-hüvelybe lehessen illeszteni őket.
12. A fenti összetevőkből a dohányos úgy készítheti el a cigarettát, hogy a dohányrudat az alumíniumcsomagolással együtt beilleszti a cigarettapapír-hüvelybe, majd kihúzza a csomagolást, és így a dohány a hüvelyben marad.
13. A gyártó a fenti célra golyóstoll méretű és kinézetű, „West Maker” elnevezésű eszközt forgalmaz. Ez lényegében az egyik végén fogóval ellátott, belső rudat vagy dugattyút tartalmazó henger. A fogóval ellátott vég finoman megragadja az alumíniumcsomagolásnak a cigarettapapír-hüvelyből kissé kiálló végét. A rudacska vagy dugó csúsztatásával a dohányos eltolja a dohányrudat és a papírhüvelyt az alumíniumcsomagolástól, amelyek így fogyasztásra kész cigarettát képeznek.(6)
Az eljárás
14. Úgy tűnik, hogy Németországban a cigarettára és a cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányra kiszabott jövedéki adó mértéke megfelel a közösségi szabályozásban előírt minimális adómértéknek, ugyanakkor Németország a West Single Packs tekintetében az alacsonyabb mértéket alkalmazza.
15. A Bizottság a fenti minősítést kifogásolva 2002. október 18‑án az EK 226. cikk szerint eljárást indított Németország ellen, majd 2003. július 11‑én megküldte az indokolással ellátott véleményt.
16. Németország fenntartotta azt az álláspontját, hogy az általa alkalmazott minősítés helyes. A Bizottság ezért 2004. április 30‑án benyújtotta a jelen keresetet.
Értékelés
17. Az ügy tárgya egyetlen meghatározott termék jövedéki adó szempontjából történő minősítése. Mivel még nem terjesztettek a Bíróság elé érvelést más hasonló, de nem teljesen azonos termék tekintetében; az egyetlen kérdés az, hogy a szóban forgó termék a cigarettának a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti meghatározása alá tartozik‑e. Amennyiben nem, a cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányon kívül semmilyen más minősítést nem merült fel.
18. Annak eldöntése tekintetében, hogy a West Single Packs a cigaretta fogalma alá tartozik‑e, az egyetlen vitatott pont a felek között az, hogy az összeillesztés folyamata egyszerű, nem ipari eljárásnak minősül‑e.
19. A tárgyaláson a Bizottság meghatalmazottja ügyesen cigarettát készített az általam a 11–13. pontban leírt kellékekkel és módszerrel. Úgy tűnt, valóban nagyon egyszerűen ment. Ugyanakkor számos érvelést terjesztettek elő a 95/59 irányelv értelmezésével kapcsolatban.
20. Az érvek nagy része a 4. cikk (1) bekezdése b) pontjának szövegére, valamint a (14) preambulumbekezdés szövegére összpontosul. Álláspontom szerint ugyanakkor a szöveg alapos vizsgálata nem ad semmilyen részletes útmutatást.
21. Például, az „egyszerű, nem ipari eljárás” kifejezés (angolul: „simple non-industrial handling”, németül: „einfacher nichtindustrieller Vorgang”) francia változata a „simple manipulation non industrielle”, ahol a szórend (amelyet a többi latin nyelv is követ) más kapcsolatot is jelenthet az „egyszerű” és a „nem ipari” kifejezés között, mint amely az angol vagy a német változatból következik, és ezért a vessző hiánya e két utóbbi változatban kevesebb jelentőséggel bír. Továbbá álláspontom szerint nem vonható le semmilyen közös következtetés a (14) preambulumbekezdés szövegének a fenti három nyelven való megfogalmazása alapján: angolul „simple handling”, franciául „simple manipulation manuelle”, németül pedig „einfacher Vorgang nicht industrieller Art” [a magyar változat az „egyszerű eljárás” kifejezést használja]. Valószínűtlennek tűnik, hogy az összes nyelvi változat összehasonlítása világos megoldáshoz vezet.
22. Tekintettel arra, hogy a különböző nyelvi változatok, valamint a preambulum és a tényleges rendelkezés megfogalmazása jelentésbeli eltéréseket mutat, álláspontom szerint nincs helye a szövegből kiemelve az „egyszerű, nem ipari eljárás” kifejezés szigorú értelmezésének. Inkább rendszerbe illeszkedő ismérvet kell alkalmazni. A felek egyetértenek abban, hogy a jogbiztonság érdekében világos és pontos ismérvet kell keresni. Úgy gondolom, hogy a meghatározás szövegéből következik ilyen világos és pontos ismérv, amennyiben a meghatározást helyesen, a vitás rendelkezések szerkezetének fényében vizsgáljuk.
23. A közösségi szabályok alapján az olyan dohány, amelyet cigaretta formájában forgalmaznak, illetve amelyből cigarettát lehet készíteni, két, jelenleg még jelentősen eltérő minimális jövedékiadó-mérték alá tartozik.
24. Ebben az összefüggésben nem lenne kívánatos, ha a kétféle kategória elhatárolásának szempontjaként olyan, beosztások nélküli skálán jelölnénk ki valamilyen pontot, amelyen mérhető formában nem vehető figyelembe a cigaretta összetevőkből való elkészítésének egyszerű vagy bonyolult volta. Bárhol és bárhogyan is kerülne meghatározásra az elhatárolási pont, mindig bizonytalan lenne az ahhoz közel eső termékek besorolása.
25. Úgy vélem, hogy hétköznapi értelemben valójában bármilyen eljárás egyszerű, nem ipari eljárásnak minősül, amellyel a dohányos előre gyártott összetevőkből maga készíti el a cigarettát. Ha az átlagos dohányos némi gyakorlás után nem tudna viszonylag könnyen és kevés hozzáértéssel elfogadható cigarettát készíteni, az összetevőknek valószínűleg nem lenne piaca.
26. Vagyis a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti cigarettát nem a kész cigaretta elkészítésének egyszerű vagy bonyolult jellege határolja el a „cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohánytól”.
27. A világos elhatárolási szempont az, hogy a cigarettaként meghatározott termékek mindegyike (elkészített) dohányrúd [angolul „roll”], míg a másik kategóriába a „sodrásra szánt” [angolul „for rolling”] dohány tartozik. Bár a többi nyelvi változatban talán nem olyan kifejező az ellentét, mint angolul, világos különbség van azon dohány között, amelyet a gyártó cigaretta nagyságú és formájú egységként készít el, és az ömlesztett dohány között, amelyet a dohányosoknak kell a megfelelő formára alakítaniuk.
28. A fentiekre tekintettel a „West Single Packs” a 95/59 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti cigarettának minősül, amelyre a 92/79 irányelv 2. cikkének első bekezdése szerinti minimális jövedéki adót kell kivetni. Következésképpen a Bizottság állításának megfelelően Németország nem teljesítette a fenti rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.
Költségek
29. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a pervesztes felet kell kötelezni a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottság kérte az alperes költségekben történő marasztalását.
Végkövetkeztetések
30. Javasolom tehát, hogy a Bíróság:
– állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel a „West Single Packs” megnevezésű dohányrúdra a cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohányra vonatkozó adót alkalmazta – nem teljesítette a 95/59/EK tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) alpontjából és a 92/79/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének első bekezdéséből eredő kötelezettségeit;
– kötelezze a Németországi Szövetségi Köztársaságot a költségek viselésére.
1 – Eredeti nyelv: angol.
2 – A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, 1995. november 27‑i tanácsi irányelv (HL L 291., 40.o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 283. o.).
3 – A cigaretták adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19‑i tanácsi irányelv (HL L 316., 8.o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 202. o.).
4 – A 2002. február 12‑i 2002/10/EK irányelv (HL L 46., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 35. kötet, 182. o.) általi módosítást követően.
5 – Az előző lábjegyzetben hivatkozott 2002/10 irányelvvel 2004. július 1‑jei hatállyal módosított, a cigarettán kívüli dohánygyártmány adójának közelítéséről szóló, 1992. október 19‑i tanácsi irányelv (HL L 316., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 204. o.).
6 – A 18 év feletti érdeklődő dohányosok a West honlapján megtekinthetik ezt az eljárást: .
Full & Egal Universal Law Academy