EUR-Lex -  62004CC0418 - HU

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2006. szeptember 14.1(1)

C‑418/04. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Írország

„A 79/409/EGK irányelv – A vadon élő madarak védelme – Különleges védelmi területek – IBA 2000 – Átültetés és alkalmazás”

I –    Bevezetés

1.        A jelen eljárással a Bizottság egy további tagállam ellen fordul a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv(2) (a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) szerinti különleges védelmi területek (a továbbiakban: KVT‑k) elégtelen kijelölése miatt. (A Bizottság) hasonló kötelezettségszegések miatt már elérte Hollandia,(3) Franciaország,(4) Finnország(5) és Olaszország(6) elítélését. Eljárások vannak folyamatban Görögország(7) és Spanyolország(8) ellen. A Bizottság előkészít egy további eljárást Portugália ellen.(9)

2.        Ezen eljárások központi kérdése minden esetben annak bizonyítása, hogy egy tagállam még nem jelölt ki valamennyi kijelölendő területet különleges védelmi területté. A Bizottság jelen ügyben az Európában található, ornitológiailag fontos területek olyan jegyzékének Írországra vonatkozó adataira támaszkodik, amelyet egy nem kormányzati szervezet, a BirdLife International, a nemzeti madárvédelmi szervezetek nemzetközi szövetsége 2000‑ben tett közzé (a továbbiakban: IBA 2000, az IBA az Important Bird Area [fontos madárvédelmi terület] vagy az Important Bird Areas [fontos madárvédelmi területek] rövidítése).(10)

3.        Jelen eljárásban a Bizottság emellett további kifogásokat is emel a KVT‑k védelmét illetően. A Bizottság szerint Írország helytelenül ültette át nemzeti jogába, illetve a gyakorlatban hibásan alkalmazta a madárvédelmi irányelv, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv(11) (a továbbiakban: élőhely‑irányelv) bizonyos fontos védelmi rendelkezéseit.

II – A pert megelőző eljárás és a felek kérelmei

4.        A Bizottság keresete különböző pert megelőző eljárásokon alapul, amelyeket a Bizottság a Szerződés 226. cikke szerinti, az észrevételek megtételére való felszólítással (felszólító levél) indított meg 1998‑ban, 2000‑ben és 2001‑ben. Ezt egy indokolással ellátott vélemény követte 2001‑ben, valamint két további indokolással ellátott vélemény, amelyeket 2003. július 11‑én adtak át. Ez utóbbi két indokolással ellátott vélemény összefoglal minden kifogást, amelyek a kereset tárgyává váltak. A Bizottság egy két hónapos végső határidőt tűzött ki Írország számára, hogy megszüntesse a közösségi jog neki felrótt megsértését. Írország elismeri, hogy ez a határidő 2003. szeptember 11‑én lejárt.(12)

5.        A Bizottság nem volt elégedett Írország további válaszaival, és ezért 2004. szeptember 29‑én jelen keresetet indította. Azt kéri, hogy a Bíróság

1.      állapítsa meg, hogy Írország, mivel

(a)      1981 óta nem végezte el a vadon élő madarak védelméről szóló, 79/409/EK irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területek minősítését a 79/409 irányelv I. mellékletében említett fajok, valamint a rendszeresen előforduló vonuló madárfajok vonatkozásában;

(b)      1981 óta nem hozta létre e területekre vonatkozóan a szükséges jogi védelmi intézkedéseket a 79/409 irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően;

(c)      1981 óta nem biztosította a 4. cikk (4) bekezdése első mondata rendelkezéseinek alkalmazását a 79/409 irányelv szerinti különleges védelmi területként (KVT) minősítendő területekre;

(d)      nem ültette át, valamint nem alkalmazta teljes mértékben és helyesen a 79/409 irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondatának rendelkezéseit;

(e)      nem hozta meg a 79/409 irányelv szerint minősített KVT‑k tekintetében a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 92/43/EGK irányelv 6. cikke (2), (3) és (4) bekezdése rendelkezéseinek való megfeleléshez szükséges valamennyi intézkedést, valamint a 92/43 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozónak szánt valamennyi terület rekreációs célú felhasználása tekintetében az említett 6. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket;

(f)      nem fogadta el azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a 79/409 irányelv 10. cikkének,

nem teljesítette a fenti irányelvek említett cikkeiből eredő kötelezettségeit.

2.      kötelezze Írországot az eljárás költségeinek viselésére.

6.        Írország azt kéri, hogy a Bíróság

1.      a Bizottság kérelmeit utasítsa el, vagy adott esetben korlátozza az egész ítéletet azon külön kérdésekre, amelyek alapján úgy véli, hogy Írország megsértette a közösségi jogot.

2.      a feleket kötelezze saját költségeik viselésére.

7.        Az eljárásba Írország oldalán a Spanyol Királyság és a Görög Köztársaság avatkoztak be.

III – A keresetről

8.        Az egyes kérelmeket a továbbiakban sorban vizsgálom meg. A jogi hátteret a Bizottság megfelelő kifogásainál adom meg.

A –    Az elégtelen KVT‑vé minősítésről szóló első kereseti kérelemről

9.        A Bizottság az első kérelemmel azt kifogásolja, hogy Írország nem minősített megfelelő mennyiségű és méretű területeket KVT‑nek az irányelv I. mellékletében említett fajok, valamint az ott fel nem sorolt vonuló fajok vonatkozásában.

Jogi háttér

10.      A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése szabályozza, hogy mely területeket kell a tagállamoknak KVT‑ként minősíteni, a (3) bekezdés pedig a Bizottság tájékoztatását a kijelölésről:

„(1)      Az 1. [helyesen I.] mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:

a)       a kipusztulással fenyegetett fajokat;

b)       az élőhelyük meghatározott változásaira érzékeny fajokat;

c)       a kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritkának minősített fajokat;

d)       az élőhelyük egyedi jellege miatt különleges figyelmet érdemlő egyéb fajokat.

Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér‑információiként figyelembe kell venni.

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

(2)      A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzi [helyesen: földrajzilag meghatározott] tengeri és szárazföldi területen, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő, vedlő és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére, és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.

(3)      A tagállamok minden lényeges információt megküldenek a Bizottság részére, hogy a [helyesen: az] megfelelő lépéseket kezdeményezhessen annak koordinálása érdekében, hogy az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott területek összefüggő rendszert képezzenek, amely megfelel e fajok védelmi szükségleteinek azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.”

11.      A kilencedik preambulumbekezdés megmagyarázza e szabályozást:

„[…] a megfelelő biológiai sokféleség, valamint az élőhelyek megfelelő nagyságának megőrzése, fenntartása vagy helyreállítása nélkülözhetetlen az összes madárfaj védelme érdekében; mivel egyes madárfajok esetében fennmaradásuk és szaporodásuk biztosítása érdekében különleges élőhelyvédelmi intézkedésekre van szükség teljes elterjedési területükön; […] ezeknek az intézkedéseknek figyelembe kell venniük a vonuló fajokat is, és ezeket a szempontokat beépítve egységes egészként kezelve kell ezeket összehangolni.”

Vélemény

12.      A Bizottság elégtelen terület KVT‑vé minősítésére vonatkozó kifogása három részből áll: először is Írország sok, az IBA 2000‑ben megnevezett területet nem minősített KVT‑vé, a KVT‑vé minősített területek mérete pedig gyakran túl kicsi, mivel elmaradnak az IBA 2000‑ben megadott területnagyságtól. Másodszor Írország köteles bizonyos fajok vonatkozásában további olyan területeket KVT‑vé minősíteni, amelyek még nem szerepelnek az IBA 2000‑ben. Harmadsorban a Bizottság és Írország arról vitatkoznak, hogy bizonyos konkrét területeket és részterületeket KVT‑vé kell‑e minősíteni.

13.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja a tagállamoknak, hogy minősítsék KVT‑vé az e rendelkezések által meghatározott ornitológiai szempontoknak megfelelő területeket.(13) Ezek azok a területek, amelyek a legalkalmasabbnak tűnnek az érintett fajok megőrzése szempontjából.(14) Ahogyan azt Írország jogosan hangsúlyozza, és a Bizottság sem vitatja, egy terület bizonyos fajok megőrzése szempontjából való puszta alkalmassága nem elegendő azon kötelezettség megalapozására, hogy e területet KVT‑vé kelljen minősíteni.

14.      A tagállamok rendelkeznek ugyan bizonyos mérlegelési mozgástérrel a különleges védelmi területek kiválasztását illetően, azonban e területek kijelöléséről és lehatárolásáról kizárólag az irányelvben meghatározott ornitológiai szempontok alapján lehet dönteni. Egyéb, különösen gazdasági és szociális megfontolások nem játszhatnak szerepet a területek kijelölésénél.(15) Ez a KVT‑vé minősítésre vonatkozó kötelezettség nem kerülhető meg más különleges védelmi intézkedések elfogadásával sem.(16)

1.      Az IBA 2000‑ről

15.      A Bizottság azon a véleményen van, hogy az IBA 2000 jegyzék a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdése értelmében vett, az érintett fajok vonatkozásában legalkalmasabb területek legalább egy részét megnevezi. Mivel Írország sok IBA‑t egyáltalán nem minősített KVT‑vé, és sok további IBA‑n belüli KVT nem fedi le az IBA teljes területét, ezért bizonyított, hogy Írország nem teljesítette a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

16.      A kereset sikere e két pontban következésképpen attól függ, hogy az IBA 2000 és az ír kijelölések közötti különbség bizonyítja‑e, hogy Írország nem tett megfelelő mértékben eleget a KVT‑k kijelölésére vonatkozó kötelezettségének.

17.      Egy olyan területjegyzék, mint az IBA 2000, alapvetően bizonyítékként szolgálhat arra nézve, hogy egy tagállam nem tett megfelelő mértékben eleget a KVT‑k kijelölésére vonatkozó kötelezettségének. A Bíróság – az IBA 89 tudományos értékére és az arra vonatkozó mindenféle tudományos bizonyíték hiányára tekintettel, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek az említett jegyzékben foglaltaktól eltérő és azoknál kisebb összméretű területek védelmi területté való kijelölésével is teljesíthetőek – megállapította, hogy e jegyzék bár jogilag nem kötelező az adott tagállamra nézve, azt a Bíróság hivatkozási alapként felhasználhatja annak megítélése során, hogy a tagállam az irányelv említett rendelkezései értelmében megfelelő számú és méretű területet minősített‑e védelmi területnek.(17)

18.      Az IBA 89 a Közösségben található vadon élő madarak védelme szempontjából nagy jelentőséggel bíró területek 1989‑ben kiadott jegyzéke, amelyet a madarak és az élőhelyek védelmét szolgáló európai csoport a Nemzetközi Madárvédelmi Tanáccsal együtt dolgozott ki a Bizottság illetékes főigazgatósága számára, a Bizottság szakértőivel együttműködve.(18)

19.      Az IBA 2000 egy újabb jegyzék. Ez Írország vonatkozásában az IBA 89‑hez képest különösen 48 új területet tartalmaz. Hogy az új jegyzék a fent említett értelemben vett bizonyítéknak alkalmas‑e, attól függ, hogy hasonló tudományos minőséggel bír‑e, mint az elődje.

20.      A jegyzékben felsorolt területek mindkét jegyzék esetén bizonyos szempontoknak a madárállományokra vonatkozó információkra történő alkalmazásának eredményei. Az IBA 2000 szempontjai nagyrészt megfelelnek az IBA 89 szempontjainak.(19) A területek számának és nagyságának növekedése lényegében a madárállományokra vonatkozó jobb ismeretek eredménye.

21.      A Bizottságnak az IBA 89 elkészítésében való részvétele majdnem kizárólag abban merült ki, hogy kövesse az ornitológusoknak a szempontokra vonatkozó munkáját. Mivel a szempontok többségét továbbra is alkalmazzák, ezért a Bizottság legalábbis közvetve felelős az IBA 2000‑ért is. Az adatgyűjtést ezzel szemben a Bizottság már az IBA 89‑nél is alig tudta felügyelni, mivel nem tudta minden egyes megadott madárállomány létezését és méretét igazolni. Következésképpen e tekintetben sincs jelentős különbség az IBA 89 és az IBA 2000 között.

22.      Az Írországot támogató Spanyol Királyság azt kifogásolja az IBA 2000‑ben, hogy a jegyzéket nem kormányzati szervezetek állították össze. Ez igaz, azonban nem kérdőjelezi meg annak tudományos minőségét.(20) A kiadó a BirdLife International, a nemzeti madárvédelmi szervezetek egy szövetsége, amely Nemzetközi Madárvédelmi Tanács elnevezéssel már az IBA 89‑ben is részt vett. Az akkor szintén részt vevő, a madarak fenntartását szolgáló európai csoport e tanács egy ad hoc szakértőcsoportja volt. Következésképpen a BirdLife biztosítja a területi jegyzékekkel kapcsolatos munka folyamatosságát.

23.      Az IBA 2000 Írországra vonatkozó részének adatgyűjtésében egyébként a különböző ornitológusok mellett ír állami hatóságok is részt vettek.(21)

24.      Ahogyan azt Írország hangsúlyozza, a Bizottság mindenesetre maga is kétségbe vonja az IBA 2000 minőségét, mivel olyan területek KVT‑vé minősítését követeli Írországtól, amelyek nem szerepelnek a jegyzékben. Ezen érv azonban nem azon a megfontoláson alapul, hogy az IBA 2000 olyan területeket nevezne meg, amelyek nem a legalkalmasabbak. A Bizottság sokkal inkább azon a véleményen van, hogy az IBA bizonyos Írországban előforduló fajok és élőhelyek vonatkozásában nyilvánvalóan nem teljes.

25.      E hiányosság nem kérdőjelezi meg az IBA 2000 bizonyító erejét. A megkérdőjelezéshez arra lenne szükség, hogy tudományos bizonyítékokat terjesszenek elő arra vonatkozóan, hogy az IBA 2000‑ben azonosított területek nem a legalkalmasabbak.(22) Egyébként már az IBA 89 és az IBA 2000 közötti összehasonlítás is azt mutatja, hogy a tudományos bizonyítékok fejlődése az ilyen jegyzékek bővüléséhez vezet. Ezáltal az IBA 89 Bíróság által elismert bizonyító ereje legfeljebb annyiban kérdőjeleződik meg, amennyiben az újabb jegyzékek bizonyos, az IBA 89‑ben még szereplő területeket már nem tartalmaznak. Ugyanennek kell vonatkoznia az IBA 2000‑re is.

26.      Így az IBA 89 és az IBA 2000 jegyzékek tudományos minőségüket tekintve összehasonlíthatóak. Mivel naprakészebb adatokon nyugszik, az IBA 2000 jobb tudományos forrást jelent, és ezért előnyt élvez.

27.      A tárgyalás során Írország mindenesetre azt az álláspontot képviselte, hogy a legalkalmasabb területeket nem szabad csupán egyetlen tagállam szemszögéből nézve kiválasztani, hanem az egész Közösséget tekintetbe kell venni. Sok Írországban előforduló faj vonatkozásában van nagyon sok alkalmasabb terület más tagállamokban. Ennélfogva bizonyos fajok vonatkozásában nincs szükség területek KVT‑vé minősítésére Írországban.

28.      Úgy tűnik, ezt az álláspontot támasztja alá a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdése. Eszerint az I. mellékletben szereplő fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken kell figyelembe venni, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell. E terület a Közösség.

29.      Az IBA 2000 legtöbb kiválasztási szempontja tekintettel van ezen érvelésre, mivel nem feltételük az összehasonlítás a mindenkori tagállamon belül.(23) Más a helyzet a C.6‑os szempontnál, amely alapján a madárvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő madárfajoknak az érintett európai régióban található öt legfontosabb területét kell madártanilag legfontosabb területnek tekinteni (úgynevezett Top‑5‑szempont).(24) Írország egész államterülete egy európai régiónak minősül.(25) Ha Írország álláspontját követjük, akkor a Top‑5‑szempontot el kellene utasítani, mivel az nem az EU teljes területét átfogó összehasonlításon alapul.

30.      Az ír kormány azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) bekezdése szerint, ahogyan azt a Bíróság értelmezi, egy tagállamnak, amelynek területén az I. melléklet szerinti fajok fordulnak elő, e fajok (mindegyike) számára többek között KVT‑ket kell meghatároznia.(26)

31.      Éppen az I. mellékletben felsorolt fajok különösen méltóak a védelemre a Közösségben a madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerinti okokból, azaz mivel ritkák, kipusztulással fenyegetettek, vagy az élőhelyük meghatározott változásaira érzékenyek, illetve mivel egyéb okból különleges figyelmet érdemelnek. A 4. cikk (1) bekezdésének első albekezdése szerint a Bizottság már e fajok kiválasztásánál is figyelembe veszi az európai dimenziót.

32.      Azokban a tagállamokban, ahol e fajok elég gyakoriak, a KVT‑k mindenekelőtt biztosítják a teljes állomány nagy részének megőrzését. A KVT‑k azonban ott is szükségesek, ahol e fajok ritkábbak. A KVT‑k ott ugyanis a fajok földrajzi eloszlását szolgálják.

33.      A fajok földrajzi eloszlásának jelentőségét mutatja a faj védettségi helyzetének fogalom‑meghatározása az élőhely‑irányelv 1. cikkének i) pontjában. A védettségi helyzet eszerint a fajt érintő azon hatások összessége, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a faj populációinak eloszlását és sűrűségét. Bár e fogalom‑meghatározás nem alkalmazható közvetlenül a madárvédelmi irányelvre, jól mutatja azonban a tudományos konszenzust, amelynek irányadónak kell lennie a madárvédelmi irányelv szerinti, ornitológiailag megalapozandó területválasztás keretein belül is.

34.      A madárvédelmi irányelv vonatkozásában a földrajzi eloszlás jelentősége a 4. cikk (3) bekezdésében mutatkozik meg. Eszerint a Bizottság megfelelő lépéseket kezdeményez annak érdekében, hogy a tagállamok által KVT‑vé minősített területek összefüggő rendszert képezzenek, amely megfelel e fajok védelmi szükségleteinek azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell. Egyenletes hálózatot csak úgy lehet létrehozni, ha minden tagállam KVT‑vé minősíti a területén előforduló I. melléklet szerinti fajok szempontjából legalkalmasabb területeket.(27) Ellenkező esetben sok faj vonatkozásában a KVT‑k a Közösség meghatározott régióiban koncentrálódnának, míg e fajok elterjedésének peremterületein nem lennének KVT‑k.

35.      Így a szükséges európai dimenzió nem kérdőjelezi meg a más szempontokkal együtt az IBA 2000 jegyzék alapjául szolgáló C.6 szempontot.

36.      Írország igyekszik továbbá megdönteni az IBA 2000 bizonyító erejét a haris (Crex crex) vonatkozásában. E fajt a legújabb adatok szerint már nem kell világszerte veszélyeztetettnek tekinteni, és a számára alkalmas élőhelyek inkább növekednek Írországban a mezőgazdasági művelés változása miatt. Ezenfelül Írország más védelmi stratégiát követ a haris érdekében. Végezetül a haris KVT‑kon kívüli állományai még nem megfelelően stabilak, és ezért nem előre kiszámíthatóak. Következésképpen a Bizottság KVT‑vé minősítésre vonatkozó követelései túl messzire mennek.

37.      A kelet-európai és az oroszországi állományokra vonatkozó új ismeretek miatt helytálló a haris besorolási kategóriájának megváltoztatása.(28) Ilyen változások alapvetően megfoszthatják alapjuktól a területjegyzékeket az érintett fajok vonatkozásában. Egyébiránt a majdnem veszélyeztetett („near threatened”) jelenlegi besorolás is, éppúgy, mint a korábbi sebezhető („vulnerable”), megfelel az IBA‑k C.1. szempont(29) szerinti azonosítására szolgáló feltételeknek. A Top‑5‑szempont (C.6) alkalmazása szempontjából sincs változás. Az IBA 2000‑ben azonosított területek következésképpen nem kérdőjeleződnek meg.

38.      Ezenfelül a Bizottság – anélkül, hogy az ír kormány bárminemű ellenvetést tenne – ismerteti az ír madárvédelmi szervezet, a BirdWatch Ireland egy 2002 áprilisi tanulmányát. E tanulmány kimerítő tudományos indoklás kíséretében javaslatot tesz négy új terület KVT‑vé minősítésére a haris vonatkozásában. Következésképpen a haris tekintetében is további területeket kell KVT‑vé minősíteni.

39.      Mivel Írország nem hozott fel további érveket az IBA 2000 jegyzék bizonyító erejével szemben, azt nem tudta megingatni. Az ír területminősítések és az IBA 2000 között fennálló különbség tehát bizonyítja, hogy Írország nem teljesítette a 4. cikk (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

40.      Írország mindenesetre előadja, hogy különböző területek és fajok vonatkozásában vizsgálatokat folytattak, illetve vizsgálatokat készítenek elő, amelyek lehetővé tennék azon területek azonosítását és ezt követően KVT‑vé minősítését, amelyek a legalkalmasabbak e fajok megőrzése szempontjából. Görögország támogatja ezt az érvet, és követeli, hogy megfelelő határidő álljon rendelkezésre a tagállamok számára az új tudományos ismeretek, mint amilyen az IBA 2000, felülvizsgálatára, és az annak alapján történő KVT‑vé minősítésre.

41.      Ez az érvelés egy találó megfontoláson alapul: a KVT‑k kijelöléséért kizárólag a tagállamok felelősek. Nem bújhatnak ki a felelősségük alól azáltal, hogy más szervek, akár madárvédelmi szervezetek ismereteit egyszerűen átveszik és átültetik. Minden egyes kijelölésnek sokkal inkább az a feltétele, hogy az érintett terület a madárvédelem szempontjából legalkalmasabb területek közé tartozzon az illetékes hatóságoknak a rendelkezésre álló tudományosan megállapított legújabb tényeken(30) alapuló meggyőződése szerint.

42.      Ebből mindenesetre nem következik, hogy általánosságban megszűnne a kijelölési kötelezettség mindaddig, amíg az illetékes hatóságok az új tudományos ismereteket teljesen meg nem vizsgálták, és nem ellenőrizték. Sokkal inkább emlékeztetni kell arra, hogy a kijelölési kötelezettség már a madárvédelmi irányelv átültetési határidejének lejártától fennáll, Írország esetében 1981. április 6. óta. A kijelölési kötelezettséget nem korlátozza az egy bizonyos időpontban meglévő tudományos ismeretek állása sem.(31)

43.      E kötelezettséggel egy további kötelesség is együtt járt, az ugyanis, hogy azonosítani kell a legalkalmasabb területeket. A madárvédelmi irányelv az V. melléklettel összefüggésben értelmezett 10. cikke ezért a szükséges kutatások és tevékenységek támogatására hívja fel a tagállamokat. Ennek következtében Írországnak magának már 1981‑ig átfogó tudományos állapotfelmérést kellett volna készítenie a madárállományokról az állam területén, és ki kellett volna jelölnie az ebből következő KVT‑ket. Ha teljes mértékben eleget tett volna e kötelezettségének, akkor az IBA 2000 csak KVT‑ket tartalmazna, vagy Írország könnyedén elháríthatna minden további KVT‑kijelölésre vonatkozó követelést.

44.      További kijelölési kötelezettség csak akkor keletkezhetne, ha a madárállományokban változás állna be, amit itt csak a haris tekintetében állítanak. E faj új előfordulásai azonban már az itt irányadó határidő lejártakor, 2003. szeptember 11‑én(32) is ismertek voltak.

45.      Ha Írország most további határidőt kapna a rendelkezésre álló legújabb tudományos forrás felülvizsgálatára, az ahhoz vezetne, hogy a KVT‑k kijelölésének kötelezettsége a madárvédelmi irányelv 4. cikkében nem szereplő feltétellel egészülne ki, mégpedig annak harmadik személy általi bizonyításával, hogy vannak még olyan nem védett területek, amelyeket ki kellene jelölni. Azonban egy ilyen feltétel nemcsak a rendelkezések szövegével lenne ellentétes, hanem a madárvédelmi irányelv céljaival is, és a tagállamok – nem harmadik személyek – abban lefektetett felelősségével a területükön található közös (természeti) örökségért.(33) Az IBA 2000 felülvizsgálatának szükségessége ezért nem igazolhatja a KVT‑k hiányzó kijelölését.

46.      A Bizottság ugyancsak az IBA 2000‑re való hivatkozással kifogásolja, hogy sok Írország által KVT‑vé minősített terület túl kicsi. Szerinte Írország fontos részeket zárt ki a KVT‑vé minősítésből. Írország nem mond ellen ennek a kifogásnak, hanem csupán utal a KVT‑k körülhatárolásának kiigazítását célzó, folyamatban levő eljárásokra. Ezen érv nem cáfolja meg a Bizottság kifogását. Írországnak alapvetően már 1981‑ben minden KVT‑t teljes terjedelmében ki kellett volna jelölnie, és el kellett volna végeznie az ehhez szükséges ornitológiai vizsgálatokat. A ma szükséges vizsgálatok és a hiányzó területek minősítésére irányuló közigazgatási eljárások nem változtatnak azon, hogy Írország nem tett eleget ezen kötelezettségének az utolsó indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő lejártáig. Következésképpen Írországot ennyiben szintén el kell marasztalni a kérelemnek megfelelően.

47.      A Bizottság keresete sikeres tehát az ír területminősítések és az IBA 2000 közötti különbségen alapuló részében.

2.      Az IBA 2000‑ben nem említett területekről

48.      A Bizottság mindenesetre azt is kifogásolja, hogy az IBA 2000 bizonyos fajok és élőhelyek vonatkozásában nyilvánvalóan hiányos, és ezért Írországnak ráadásul olyan területeket is KVT‑vé kellene minősíteni, amelyeket az IBA 2000 nem említ.

49.      Nem kizárt, hogy fennálljanak kötelezettségek ilyen területek vonatkozásában.(34) Ehhez azonban a Bizottságnak legalábbis részletesen be kellene mutatnia, hogy milyen okokból van szükség további területekre. Az első, 2001. október 24‑én megküldött indokolással ellátott véleménnyel összefüggésben értelmezett keresetből az következik, hogy a Bizottság az északi búvár (Gavia stellata), a kékes rétihéja (Circus cyaneus), a kis sólyom (Falco columbarius), a vándorsólyom (Falco peregrinus), az aranylile (Pluvialis apricaria) és az európai jégmadár (Alcedo athis) vonatkozásában lényegében arra hivatkozik, hogy e fajok élőhelyei Írország KVT‑iben alulreprezentáltak. Vannak továbbá bizonyos vizsgálatok is, amelyek lehetővé teszik az e fajok megőrzéséhez szükséges területek azonosítását.

50.      Írország közli, hogy időközben rendelkezésre állnak olyan vizsgálatok az aranylile, az északi búvár, a kékes rétihéja, a kis sólyom és a vándorsólyom vonatkozásában, amelyek lehetővé teszik a legalkalmasabb területek azonosítását. Ezzel Írország elismeri, hogy e fajok vonatkozásában további KVT‑kre van szükség, akár új területek kijelölésével, akár e fajoknak a meglevő területek védelmi céljai közé történő bevonásával.

51.      Írország mindenesetre elutasítja az európai jégmadárra vonatkozó KVT‑vé minősítést. E faj szerinte kis sűrűségben széles körben elterjedt, és ezért alkalmatlan a KVT‑vé minősítésre. Az ír kormány itt a költő madarakra vonatkozó 1988–1991‑es évekre vonatkozó felmérésekre hivatkozik. Bár a jelenlegi állomány létszáma ismeretlen, egy ír madárvédelmi szervezet felmérést tervez. Ha e felmérés azonosít bizonyos legalkalmasabb területeket, mérlegelni lehet területek KVT‑vé minősítését.

52.      A madárvédelmi irányelv Bíróság által értelmezett 4. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy mihelyt valamely tagállam területe az I. mellékletben említett fajoknak ad menedéket, e tagállam köteles többek között KVT‑ket meghatározni e fajok számára.(35) Eszerint kizárt, hogy az I. melléklet bizonyos fajait egyáltalán ne fogják át KVT‑k.

53.      Sokkal inkább olyan fajok vonatkozásában is szükséges azonosítani és KVT‑vé nyilvánítani a legalkalmasabb területeket, amelyek csekély sűrűségben fordulnak elő. A széles körben elterjedt fajok esetében szükség lehet sűrűségi központok keresésére. Azt, hogy ez az európai jégmadár esetében is lehetséges, az Írország által bemutatott felmérések mutatják, ahol egy térképen jelzik az európai jégmadár eloszlásának egyértelmű írországi súlypontjait.(36)

54.      Lehetséges, hogy a KVT‑k ilyen súlypontok alapján történő azonosítása és körülhatárolása először is további vizsgálatokat igényel a faj előfordulása vonatkozásában. Azonban ahogyan azt már bemutattam, az ilyen vizsgálati hiányosságok nem igazolhatják a KVT‑vé minősítés elmulasztását, mivel a tagállamnak a KVT‑vé minősítési kötelezettség létrejötte előtt el kellett volna végeznie minden szükséges vizsgálatot. Ezért tehát a Bizottság jogosan hangsúlyozza, hogy Írország maga ismeri el, hogy nem rendelkezik kielégítő információkkal az európai jégmadár tekintetében.

55.      Következésképpen Írország további KVT‑vé minősítésekre vonatkozó kötelezettsége nem korlátozódik az IBA 2000‑ben szereplő területekre, hanem az kiterjedhet további területekre is azon fajok vonatkozásában, amelyeket a jegyzék nem megfelelő mértékben fed le.

3.      Az egyes területekről

a)      A Cross Lough-ról (Killadoon)

56.      Írország különösen azt vitatja, hogy köteles lenne az IBA 50. sz. Cross Lough (Killadon) területet KVT‑vé minősíteni. E mintegy egy hektár nagyságú IBA egy kis szigettel rendelkező lagúnából áll. E szigeten 1937‑től legalább 1995‑ig kenti csér (Sterna sandvicensis) kolóniák költöttek, amely faj a madárvédelmi irányelv I. mellékletében szerepel. Néhány éve ez a faj már nem használja e területet. Írország azt vezeti le abból, hogy a kenti csér feladta e területet, hogy nem köteles a területet KVT‑vé minősíteni.

57.      Az ír álláspont minden kétséget kizáróan jogos lenne, ha a Cross Lough (Killadoon) 1981. április 6. óta, azaz a minősítési kötelezettség kezdetétől fogva soha nem tartozott volna a kenti csér védelmére legalkalmasabb területek közé. Az IBA 89-ből és az IBA 2000-ből azonban az következik, hogy Cross Lough (Killadoon) legalább 1984‑ben és 1995‑ben a kenti csér védelmére legalkalmasabb területek közé tartozott az IBA jegyzékek szempontjai szerint. Ezen adatokat Írország jelen eljárásban nem vitatja. Következésképpen megállapítható, hogy a terület 1981. április 6. után a kenti csér védelmére legalkalmasabb területek közé tartozott, és ezért Írországnak azt KVT‑vé kellett volna minősítenie.

58.      E minősítési kötelezettség nem válik szükségképpen semmissé, ha a terület ma már nem a legalkalmasabb az említett faj védelmére. Abban az esetben ugyanis, ha a területet korábban valamikor KVT‑vé kellett volna minősíteni, akkor az érintett tagállamnak legalább a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondata szerint meg kellett volna tennie a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak.(37)

59.      Következésképpen a korábbi időpontban nem vitatottan(38) KVT‑vé minősítendő terület KVT‑vé minősítését elmulasztó tagállamnak kell bizonyítania, hogy e terület a lehetséges védelmi intézkedésektől függetlenül veszítette el alkalmasságát, ha a tagállam e területet az alkalmasság hiánya miatt később sem minősíti KVT‑vé.(39) Ellenkező esetben a tagállamok büntetlenül kibújhatnának azon kötelezettségük alól, hogy a legalkalmasabb területeket KVT‑vé minősítsék, és olyan állapotban őrizzék meg őket, hogy továbbra is a legalkalmasabbak legyenek a madarak védelmére.

60.      Írország nem szolgáltatott ilyen bizonyítékot. Sőt, a Bizottság arra vonatkozó nem vitatott támpontokat közöl, hogy lehetőség volt védelmi intézkedésekre. Valószínűleg ugyanis az Írországban elterjedt amerikai nyérc (Mustela vison) fosztotta ki a talajon költő kenti csérek fészkeit, és ezzel a terület kenti csérek általi feladását okozta. Legalább egy másik terület vonatkozásában megakadályozták ezt. Ezért abból kell kiindulni, hogy Cross Lough (Killadoon) továbbra is a kenti csér védelmére legalkalmasabb területek közé tartozna, ha Írország e terület vonatkozásában eleget tett volna a madárvédelmi irányelv 4. cikke szerinti kötelezettségeinek.

61.      Azonban értelmetlen lenne a területet KVT‑vé minősíteni, ha az többé nem válhatna a madarak védelmére legalkalmasabb területté. Ebben az esetben a KVT‑vé minősítés is értelmetlenné válna. Cross Lough (Killadoon) vonatkozásában mindenesetre a Bizottság nem vitatott érvei szerint fennáll a reális esélye a kenti csérek újra betelepülésének. E faj gyakran változtatja kolóniái helyét(40) és továbbra is használ a kérdéses terület közelében levő helyeket. A nyesttel szembeni megfelelő védelmi intézkedések mellett ennélfogva lehetséges lenne a terület újbóli használata.

62.      Következésképpen Cross Lough-ot (Killadoon) is KVT‑vé kell minősíteni.(41)

b)      A Sandymount Strand and Tolka Estuary‑i KVT területén levő területekről

63.      Vitatott továbbá a Sandymount Strand and Tolka Estuary‑i KVT körülhatárolása. A Bizottság azt kifogásolja, hogy Írország nem kizárólag ornitológiai szempontok alapján végezte el a körülhatárolást, hanem az árapály zónában fekvő két iszapos terület esetén tekintettel volt a dublini kikötővel összefüggésben álló két projektre.

64.      Az első terület esetén 2,2 hektár területen homokos és kavicsos zátonyokról (padok) van szó a Tolka folyó torkolatának nyugati végén, amelyeket igénybe vesznek a Dublin Port Tunnel projekt keretén belül. Írország a torkolatot a kérdéses zónától a folyó folyási irányában, egy útkereszteződéstől minősítette KVT‑vé. E kérdéses területtel kapcsolatban Írország úgy érvel, hogy azt a védendő mocsári madarak csak viszonylag rövid ideig, alacsony vízállásnál használják táplálékszerzésre. És azt csak kevés madár használja. Ezért a KVT‑be történő bevonásának nincs jelentősége.

65.      Ezen érv a madárvédelmi irányelv 4. cikkének a KVT‑k körülhatárolásával szemben támasztott követelményeinek helytelen értelmezésén alapul. A Bíróság már megállapította, hogy e körülhatárolás kizárólag ornitológiai szempontokon alapulhat.(42) Ahogyan azt a Bizottság jogosan előadja, a területek körülhatárolása nem alapulhat pusztán a mindenkor vitás területek elszigetelt vizsgálatán, hanem aszerint kell alakulnia, hogy a terület ornitológiai szempontból része‑e a teljes területnek. Ellenkező esetben egy terület egésze tetszőleges részterületekre osztható úgy, hogy azokat aztán mindenkor elszigetelten vizsgálva csak a madárpopulációk jelentéktelen részei veszik igénybe. A számos önmagában véve jelentéktelen terület így megindokolt kizárása jelentősen károsíthatná, vagy akár tönkre is tehetné a KVT egészének funkcióját.

66.      A Tolka torkolatának nyugati részén található vitatott területet egy a folyót áthidaló út határolja el a torkolat többi, KVT‑vé minősített részétől. A híd azonban a madarak számára nem jelent akadályt. Egyéb tekintetben a terület tulajdonságai megegyeznek a teljes terület tulajdonságaival: iszapos területek az árapály zónában.

67.      A területet a mindkét fél által hivatkozott környezeti hatásvizsgálat (KHV)(43) szerint a KVT teljes populációjának egy része használja. A csigaforgató (Haematopus ostralegus) vonatkozásában az IBA 2000 a megfelelő 109. sz. Dublin Bay IBA-ban 1995‑re nézve 1607 példányt említ.(44) A KHV a csigaforgatóra nézve maximum 3787‑es példányszámot említ 1984‑től 1987‑ig. Ez a szám azonban a KHV idején is már tízéves volt, míg az IBA 2000 számai 1995‑ből származnak, azaz aktuálisak voltak.(45) A KHV 1995/1996‑ra 0 és 8 közé eső példányszámot említ, azaz az IBA 2000 szerinti összpopuláció 0–0,8%‑át, illetve a KHV adatai szerint a populáció legfeljebb 0,2%‑át. Az IBA 2000 szerint 1900 és a KHV szerint 1721 példányt számláló piroslábú cankó (Tringa totanus) 0–10 példánya bukkant föl, azaz az összpopuláció legfeljebb 0,5%‑a. Az IBA 2000 szerint 1007 és a KHV szerint 1865 példányt számláló nagy póling (Numenius arquata) 0–5 példánya bukkant föl, azaz a kiindulási alaptól függően az összpopuláció legfeljebb 0,5, illetve 0,26%‑a. Ez három azon kilenc fajból, amelyek meghatározóak a Dublin Bay IBA‑vá minősítése szempontjából.

68.      A vitatott terület a (3000 hektáros) Dublin Bay IBA területének kevesebb, mint 0,1%‑a. Még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a számok mindig csúcsértékek, és hogy nem világos e számok statisztikai relevanciája, úgy tűnik, hogy e fajok legalább az átlagosan elvárható, vagy akár azon felüli mértékben használják e területet. E terület ezért integráns részét képezi a terület egészének.

69.      Következésképpen az itt szóban forgó területet is KVT‑vé kellett volna minősíteni.

70.      A második vitatott terület 4,5 hektár, amelyet utólag zártak ki a Sandymount Strand and Tolka Estuary‑i KVT kiterjesztésére vonatkozó tervből. E területek a Tolka folyó torkolatának délkeleti végénél terülnek el, azaz azon az oldalon, amely a nyílt tengerhez kapcsolódik. E területen a kikötő feltöltés útján történő megnagyobbítását tervezik. Amennyiben a Bizottság válaszában további területeket nevez meg e területen, érve e tekintetben elfogadhatatlan, mivel az nem képezte a kereset tárgyát.

71.      Az ír kormány előadja, hogy a vita tárgyát képező terület csak rövid időre kerül szárazra a tavaszi dagállyal összefüggő apálykor, azaz 14 naponta, és a többi időszakban használhatatlan a mocsári madarak számára. Ezért sohasem rendelkezett elegendő ornitológiai értékkel a KVT‑vé történő minősítéshez, és csak tévedésből képezte részét a kiterjesztésre vonatkozó javaslatnak.

72.      A Bizottság ezen érvek ellen egy nem vitatott dokumentumot hoz fel, amely egy, a feltöltési projekthez kapcsolódó KHV alapján megköveteli e területek KVT‑be történő bevonását. Ez megállapítja, hogy különböző fajok egyértelműen átlagon felül használják a területet, amely nem rendszeres időszakonként kiszárad. Ráadásul a terület egyes részei akkor is kiszáradnak, amikor az árapály kevésbé szélsőséges, és azokat használhatják a madarak. Végül, a szóban forgó területeket nem kizárólag a mocsári madarak használják, hanem például a kenti csérek, amelyek nem függnek az apálytól.

73.      E terület vonatkozásában is a Bizottság érvelése meggyőzőbb. A részterület egyértelműen része a torkolatnak, és azt a mérvadó madarak nem vitatottan táplálkozási helyként használják. E táplálkozásra bár nem naponta, de mindenesetre bizonyos rendszerességgel kerül sor. Ráadásul az a körülmény, hogy ekkor ott átlagon felül sok madár található, amellett szól, hogy a táplálékkínálat ott viszonylag magas. Ez logikus lenne, mivel e táplálékforrások csak ritkán hozzáférhetőek a madarak számára. Ennélfogva tehát valószínű, hogy e részterület jelentősen hozzájárul a terület összes táplálékkínálatához.

74.      Ennélfogva a Sandymount Strand and Tolka Estuary‑i KVT körülhatárolása e terület vonatkozásában sem felel meg a madárvédelmi irányelv 4. cikke szerinti követelményeknek.

75.      Továbbá meg kell jegyezni, hogy e területek KVT‑be történő besorolása nem szükségképpen ellentétes a mindenkori projekttel (programmal). Sőt, lehetőség van mind az érintett területek ornitológiai jelentőségének, mind a mindenkori projektekhez (programokhoz) fűződő érdeknek a megfelelő figyelembe vételére az élőhely‑irányelv 7. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (3) és (4) bekezdése szerinti projektengedélyezési eljárás keretein belül. A KVT‑vé minősítendő területek KVT‑vé minősítése híján e rendelkezések helyett a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének szigorúbb első mondatát kellene alkalmazni,(46) amely csak nehezen elhárítható akadályt jelent a hátrányos hatást kifejtő projektek (programok) számára.

4.      Köztes következtetés

76.      Írország ennélfogva – mivel 1981. április 6. óta nem végezte el a 4. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területek minősítését az I. mellékletben említett fajok, valamint a rendszeresen előforduló vonuló fajok vonatkozásában, különösen mivel nem minősítette KVT‑vé a Cross Lough (Killadoon) területet, és mivel a Tolka folyó torkolatán fekvő két területet nem sorolt be a Sandymount Strand and Tolka Estuary‑i KVT‑be – nem teljesítette a madárvédelmi irányelvből eredő kötelezettségeit.

B –    A madárvédelmi irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének átültetéséről

77.      A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése(47) kötelezi a tagállamokat arra, hogy a KVT‑knek olyan jogi védelmi helyzetet biztosítsanak, amely alkalmas többek között az I. mellékletben felsorolt madárfajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítására, valamint az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok szaporodásának, vedlésének és áttelelésének biztosítására.(48) A KVT‑k védelme különösen nem korlátozódhat az ember által kiváltott külső káros hatások és zavarok elhárítására szolgáló intézkedésekre, hanem a felmerülő helyzet alapján a terület állapotának megőrzésére és javítására irányuló pozitív intézkedéseket is magában kell foglalnia.(49)

78.      A felek, úgy tűnik, egyetértenek abban, hogy az ír jog egy rendelkezése, az 1997‑es Statutory Instruments Nr. 94/1997, European Communities (Natural Habitats) Regulations (a továbbiakban: 1997‑es rendeletek) 13. rendelkezése megfelelően ültetné át a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdését, ha e rendelkezés alkalmazandó lenne a KVT‑kre.

79.      A Bizottság azonban kétségbe vonja, hogy biztosított lenne az alkalmazás. A 13. rendelkezés a Bizottság szerint csak az élőhely‑irányelv szerinti védelmi területekre alkalmazandó. Ezzel szemben az ír kormány azt hozza fel, hogy egy másik rendelkezés előírja a 13. rendelkezés KVT‑kre való alkalmazását. A 34. rendelkezés szerint többek között e 13. rendelkezést a megfelelő módosításokkal azokra a területekre is alkalmazni kell, amelyeket a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint KVT‑vé minősítettek, amennyiben ez helyénvaló.(50)

80.      A Bíróság nem döntheti el, hogy a 34. rendelkezés alapján a 13. rendelkezés alkalmazható‑e, és milyen formában a KVT‑kre. Itt egy ír jogi kérdésről van szó, amelyet végső soron az ír bíróságoknak kell eldönteni. A Bíróságnak ezzel szemben azt kell vizsgálnia, hogy a Bizottság bizonyította‑e azon kifogását, hogy a 34. rendelkezés nem biztosítja a 13. rendelkezés KVT‑kre történő alkalmazását. Ehhez elegendő, ha a Bizottság alapos kétséget ébreszt a megfelelő átültetés vonatkozásában. Az átültetésnek ugyanis kellően egyértelmű és pontos módon kell biztosítania az irányelv teljes érvényesülését.(51) A madárvédelmi irányelv vonatkozásában az átültetés pontossága különös jelentőséggel bír, mivel a Közösség természeti örökségének kezelése saját területeik vonatkozásban az egyes tagállamok feladata.(52)

81.      Jelen esetben a Bizottságnak azonban nem sikerül alapos kétséget ébresztenie.

82.      A Bizottság előadja, hogy az 1997‑es rendeleteket – annak bevezetése szerint – kifejezetten csak az élőhely‑irányelv átültetése céljából alkották meg, és nem a madárvédelmi irányelv rendelkezéseinek átültetése céljából. Az azonban nem világos, hogy ez hogyan akadályozhatná az ír jogalkotót abban, hogy mégis átültesse a madárvédelmi irányelv egyes rendelkezéseit is. Ennyiben annak sincs jelentősége, hogy a Bizottság által a KVT‑k vonatkozásában megkövetelt intézkedéseket részben az élőhely‑irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szabályozza, ami nem alkalmazható a KVT‑kre. Ha a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a megfelelő szabályokat a KVT‑kre is alkalmazni kell, akkor semmi nem akadályozza meg a nemzeti jogalkotót abban, hogy egyetlen rendelkezést hozzon a két irányelv szabályainak átültetésére. Amennyiben a Bizottság a kétségét az 1997‑es rendeletek felhatalmazási alapjára alapozza, érve nem kellően részletes.

83.      A megfelelő átültetés kétsége legfeljebb a 34. rendelkezés szövegével kapcsolatban merülhetne fel. Az ott szereplő előírásokat csak értelemszerűen („with any necessary modifications”), és csak adott esetben („where appropriate”) kell a KVT‑kre alkalmazni. A Bizottság jelzi, hogy ebben olyan fenntartásokat lát, amelyek a feltétlen és kötelező átültetéssel összeegyeztethetetlenek. Mindenesetre kézenfekvőbb e rendelkezésben a megfelelő alkalmazásra való felszólítást látni.

84.      Ha ezen túlmenően összehasonlítjuk e megfogalmazást az átültetendő rendelkezésekkel, a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével, akkor látható, hogy azok sem világos, feltétlen szabályozást tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy mikor kell pozitív intézkedéseket tenni, például intézkedési terveket kidolgozni. Csupán részei a pontosan megállapítandó szükséges védelmi intézkedéseknek.(53) Hogy kell‑e, és milyen mértékben pozitív intézkedéseket elfogadni, azt csak a terület konkrét helyzete alapján lehet eldönteni, azaz az intézkedéseknek megfelelőnek és ilyenformán változatosnak kell lenniük. Nem mást juttatnak kifejezésre a „with any necessary modifications” és a „where appropriate” szófordulatok sem.

85.      Következésképpen a Bizottság e kifogását el kell utasítani.

C –    A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondatának átültetéséről a KVT‑vé nem minősített területek vonatkozásában

86.      A Bizottság azt kifogásolja, hogy Írország nem ültette át a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatát azon területek vonatkozásában, amelyeket annak ellenére nem minősítettek KVT‑vé, hogy az szükséges lett volna. E rendelkezés így szól:

„Az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának [helyesen: károsításának], illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak.”

87.      E kötelezettség nem csak a KVT‑vé minősített területekre vonatkozik, hanem azokra a területekre is, amelyeket nem minősítettek KVT‑vé, pedig az szükséges lett volna.(54) Az élőhely‑irányelv 7. cikke szerint ezen irányelv alkalmazásának napjától – azaz 1994 júniusától(55) – , illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – azon időponttól számítva, amikor a tagállam a madárvédelmi irányelv értelmében végrehajtja, illetve elismeri a KVT‑vé minősítést, a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe az élőhely‑irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek. A Bíróság a Basses Corbières ítéletben tisztázta, hogy azon területek, amelyeket nem minősítettek KVT‑vé, noha fennállt ilyen kötelezettség, továbbra is a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondatának sajátos rendszere alá tartoznak.(56)

88.      Első pillantásra meglepő egy olyan szabályozás átültetését megkövetelni, amely az átültetendő rendelkezés szövegéből csak közvetve, a Bíróságnak az irányelv céljához igazodó ítélkezési gyakorlata segítségével vehető ki. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint mégis fennáll a védelmi kötelezettség a KVT‑vé nem minősített, de KVT‑vé minősítési kötelezettség alá eső területek vonatkozásában. Ezért azt már csak a jog egyértelműsége – ami éppen a madárvédelmi irányelvvel összefüggésben bír különös jelentőséggel(57) – érdekében is át kell ültetni.

89.      Ezen túlmenően az átültetés azért is szükséges, hogy a védelmi kötelezettséget a magánszemélyekkel szemben is megalapozza. Átültetés nélkül ugyanis egy irányelv önmaga nem alapozhat meg kötelezettségeket az egyén számára.(58) A Bizottság adatai szerint az ír Supreme Court ráadásul legalább egy esetben úgy ítélkezett, hogy még az önkormányzatokat sem köti a madárvédelmi irányelv.(59)

90.      Az ír kormány e kifogással összefüggésben csak a Bizottság néhány szemléltető kijelentésével kapcsolatban nyilatkozik, lényegében azonban nem mond ellent annak. A Bizottság szemléltetőleg felhozott állításai nem kellően részletesek ahhoz, hogy azokat önállóan vizsgálandó jogalapoknak kellene tekinteni. Ezért azok csak olyan érvek, amelyeket nem kell közelebbről vizsgálni, mivel Írország e védelmi kötelezettséget nem ültette át kötelező szabályozás formájában.

91.      Ennélfogva Írország 1981. április 6. óta nem biztosította a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondata rendelkezéseinek alkalmazását az ezen irányelv szerinti különleges védelmi területként minősítendő, azonban ekként nem minősített területekre.

D –    A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondatáról

92.      A Bizottság kifogásolja továbbá, hogy Írország a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondatát nem ültette át, és azt nem alkalmazta a gyakorlatban. E szabályozás így szól:

„A tagállamok e védett területeken kívül is törekednek az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának [helyesen: károsításának] elkerülésére.”

93.      Ezen összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése bár kötelezően megköveteli a KVT‑vé minősítést az I. melléklet szerinti madárfajok számára, azonban további különös védelmi intézkedések alkalmazását is feltételezi e madarak érdekében. A 4. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése ugyanis megköveteli, hogy a tagállamok különösen különleges védelmi területekké minősítsenek területeket, míg az első albekezdés a KVT‑vé minősítéstől függetlenül követel meg különös védelmi intézkedéseket.

94.      A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondata szerint megkövetelt törekvésnek ennél fogva magában kell foglalnia az I. melléklet szerinti madárfajokra vonatkozó, területtől független különleges védelmi intézkedéseket. A rendszeresen előforduló vonuló fajok érdekében a 4. cikk (2) bekezdése szerint hasonló intézkedéseket kell tenni.

95.      A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondata nem korlátozódik az I. mellékletben szereplő fajok és a vonuló fajok élőhelyeire, hanem a fajokra utaló bárminemű megkülönböztetés nélkül az élőhelyek védelméről beszél. A 4. cikk rendszerén belüli elhelyezésére tekintettel mindenesetre abból kell kiindulni, hogy csak az ott átfogott fajokra vonatkozik, azaz az I. mellékletben szereplő fajokra és a rendszeresen előforduló vonuló fajokra. Az egyéb fajok védelmére a tagállamoknak ezzel szemben a madárvédelmi irányelv 3. cikke szerint kell törekedniük.(60)

1.      A jogi átültetésről

96.      Bár a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondata nem írja elő kötelezően meghatározott eredmények biztosítását, a tagállamok azonban kötelesek komolyan célként kitűzni a KVT‑ken kívüli élőhelyek védelmét. A törekvés fogalma ugyanis magában foglalja, hogy megtesznek minden elvárható intézkedést azon eredmény elérése céljából, amelyre törekednek.

97.      E célkitűzést nem csak általánosságban kell figyelembe venni, hanem az egyes intézkedések szintjén is.(61) Annak érdekében, hogy a tagállami szervek tevékenységük minden szintjén, különösen az engedélyezési eljárás keretein belül, de nem csak ott, tájékoztatva legyenek e célkitűzésről, azt megfelelően világosan le kell fektetni a tagállami jogban.

98.      Az ír kormány nem nevez meg olyan rendelkezést, amely eleget tenne e követelményeknek.

99.      Nem világos, hogy az ír kormány által általánosan hivatkozott, a környezetszennyezés integrált megelőzéséről szóló szabályozások miképpen ültetnék át a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondatát. Azok mégiscsak egy más célokat kitűző irányelven alapulnak.(62) Ezen túlmenően e szabályozások – ahogyan azt a Bizottság előadja – a projektek csak egy korlátozott körére vonatkoznak. Ez nem terjed ki a madarak élőhelyeit érintő sok potenciális szennyezésre, illetve jelentős károsításra.

100. Az ír kormány előadja továbbá, hogy az 1782/2003 rendelet(63) szerinti úgynevezett „cross compliance” hozzájárul a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondatának figyelembevételéhez a mezőgazdaság területén. A rendelet 4. cikke és III. melléklete szerint e rendelkezés tényleg része a mezőgazdasági üzemek működésére vonatkozó azon gazdálkodási alapkövetelményeknek, amelyeket a közvetlen támogatási rendszerben részesülőknek be kell tartaniuk.

101. Mivel e követelmények csak 2005. január 1‑jétől hatályosak, azaz jóval a Bizottság kifogásainak megítélésére vonatkozó határidő lejártát követően, ezért nem cáfolhatják meg e kifogásokat. Mint ahogyan azt a Bizottság ezen túlmenően joggal hangsúlyozza, az irányelv rendelkezéseit a rendelet 4. cikke (2) bekezdése szerint csak a tagállamok által átültetett formában kell figyelembe venni. Következésképpen ezen utalás nem vezet az esetleges átültetési hiányok enyhítéséhez, hanem annak teljes vállalását eredményezi.

102. Amennyiben az ír kormány az 1782/2003 rendelet 5. cikkében említett jó mezőgazdasági és ökológiai állapotokra vonatkozó tagállamilag meghatározott minimális követelményekre utal, erre is vonatkozik, hogy ezek az irányadó időpontban még nem voltak meghatározva, láthatóan még máig sem léteznek. Ezért ezen érvnek sincs jelentősége jelen eljárás szempontjából.

103. Az sem világos, hogy a Rural Environmental Protection Scheme, egy, a környezetbarát mezőgazdaságot támogató ír program és a Farm Waste Management Scheme, a mezőgazdasági hulladékok kezelését szolgáló program, hogyan ültetik át a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondatát. Bár mindkét program kedvező hatással lehet a madarak élőhelyeinek megőrzésére, de ez nem jelent jogi átültetést.

104. Az ír kormány végül általánosan utal az általa beterjesztett 1976‑os Wildlife Act‑ra, azonban konkrétan csak a pert megelőző eljárásban nevezett meg egyetlen rendelkezést, a 11. cikk (1) bekezdését. Eszerint a miniszter feladata a természet (Wildlife) megőrzését biztosítani. E rendelkezés mindenesetre nem elég konkrét ahhoz, hogy biztosítsa a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondatának érvényesülését.

105. Írország ennélfogva elmulasztotta teljes mértékben és helyesen átültetni a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondatának rendelkezéseit.

2.      A gyakorlati alkalmazásról

106. A Bizottság nem korlátozza e jogalapot a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondatának jogi átültetésére, hanem azt is kifogásolja, hogy Írország nem megfelelően alkalmazza azt a gyakorlatban. E vonatkozásban mindenekelőtt az ír madárvédelmi szervezet, a BirdWatch Ireland és a brit Royal Society for the Protection of Birds egy tanulmányára támaszkodik.(64) E tanulmány szerint aggasztó a helyzet különböző széles körben elterjedt fajok vonatkozásában, mivel ezek szenvednek a megváltozott mezőgazdasági módszerek miatt. A Bizottság a következő vonuló madárfajtákat nevezi meg: a kakukkot (Cuculus canorus), a füsti fecskét (Hirundo rustica) és partifecskét (Riparia riparia), valamint a mezei pacsirtát (Alauda arvensis), amelyek északi populációi esetlegesen részben Írországban telelnek át. Ezenkívül a Bizottság az ír Environmental Protection Agency egy 2004‑es jelentésére hivatkozik, amely az élőhelyek pusztulását a fejlődések összességével magyarázza.

107. Írország ugyan nem cáfolja e dokumentumok tartalmát, azt azonban meg kell jegyezni, hogy a partifecske állománya a BirdLife International szerint nő Írországban.(65)

108. A Bizottság az állományok csökkenéséből és az élőhelyek pusztulásából arra következtet, hogy Írország nem törekedett kellőképpen az élőhelyek szennyezésének és elpusztításának elkerülésére. E kifogás nagyon nagyratörő. Ha a Bizottság érve igazolja, hogy Írország megszegte a közösségi jogot, akkor ugyanez a kifogás sok más tagállammal szemben is hatásos lenne, mivel azoknál is hasonló változások állapíthatóak meg.(66)

109. A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondatában foglalt elkerülésre való törekvés kötelezettsége nem jelenti azt, hogy meg kell akadályozni az elkerülendő károkat. Nem eredménykötelemről van szó, hanem gondossági kötelemről, pontosabban mondva törekvési kötelezettségről.

110. Ebből a Bizottság érveire nézve az következik, hogy a veszteség és az élőhelyek károsodása nem bizonyíthatja döntően az elkerülésre való törekvés kötelezettségének megszegését. Ezek mindenesetre támpontot jelentenek arra, hogy Írország nem, vagy nem eléggé törekedett az elkerülésre. E támpontokra tekintettel Írország feladata bemutatni, hogy ennek ellenére megfelelően törekedett e károk elkerülésére.(67)

111. A megfelelő mértékű törekvést nem lehet azzal bizonyítani, hogy egyáltalán bárminemű intézkedéseket tettek. A komoly törekvés, azaz a kívánt eredmény eléréséhez szükséges valamennyi ésszerű intézkedés meghozatala célzott fellépést tesz szükségessé. Az ésszerűség megítélésének keretei a madárvédelmi irányelv 2. cikkéből adódnak. Eszerint a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy valamennyi európai madárfaj állományát megfelelő szinten fenntartsák, vagy megfelelő szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális igényeknek, mialatt figyelembe veszi a gazdasági és rekreációs igényeket is.

112. A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondata szerinti törekvés keretén belüli intézkedéseket következésképpen – ornitológiai alapon – úgy kell kialakítani, hogy azok – az irányelv által megkövetelt többi intézkedéssel együtt – az érintett fajok állományainak 2. cikk szerint megkövetelt szintjét helyreállítsák vagy megőrizzék. A 2. cikk alapján történő mérlegelésnél figyelembe kell venni, hogy milyen mértékben és milyen körülmények között vannak a fajok az élőhelyekre utalva, és azok megőrzése milyen viszonyban áll a 2. cikkben említett többi követelménnyel.

113. Jelen ügyben Írország az élőhelyek megőrzése érdekében tett eddigi erőfeszítéseit leginkább a környezetszennyezés integrált megelőzése területéhez kapcsolódó közigazgatási gyakorlatával, valamint a környezetbarát mezőgazdaságot támogató és a mezőgazdasági hulladékok kezelését szolgáló programokkal igazolja.

114. A Bizottság elismeri, hogy legalábbis a környezetbarát mezőgazdaságot támogató program a madarak javát szolgálja. A többi intézkedés is, bár nem kifejezetten ornitológiai szempontokon alapul, közvetve mégis hasznára válhat a madárállományok megőrzésének.

115. Írország azonban nem mutatta be, hogy ezen törekvések a madárvédelmi irányelv 2. cikke alapján valamely ornitológiailag indokolt cél elérésére irányultak volna. Az ír érv sokkal inkább egy olyan környezetvédelmi intézkedések többé-kevésbé önkényesen összeállított listájának tűnik, amelyek valamiképpen a madárállományok megőrzésére is kedvező hatással vannak. Ezzel azonban nem lehet bizonyítani, hogy Írország törekvése a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondata értelmében ténylegesen megfelelő mértékű lett volna.

116. Ennélfogva Írország elmulasztotta a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondatának követelményeit teljes mértékben és helyesen alkalmazni.

E –    Az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdésének átültetéséről

117. Az élőhely‑irányelv 7. cikke szerint az élőhely‑irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdése váltja fel a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondatának védelmi intézkedéseit a KVT‑vé minősítés időpontjától. Az élőhely‑irányelv 6. cikkének (2) bekezdése így szól:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi területeken található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.”

118. A Bizottság álláspontja szerint Írország két tekintetben is helytelenül ültette át az élőhely‑irányelv 6. cikkének (2) bekezdését. Egyrészt általánosságban hiányzik az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdésének megfelelő átültetése, másrészt a KVT‑k nem védettek a harmadik személyek általi, elsősorban szabadidős tevékenységgel összefüggő károsítások ellen. Az ír rendelkezések gyakorlati hiányosságaira példaként a Bizottság egy engedély nélküli kagylóhalászatot említ a Bannow Bay KVT‑ben.

1.      Az általános átültetésről

119. A Bizottság álláspontja szerint az élőhely‑irányelv 6. cikkének (2) bekezdését lényegében az 1997‑es rendeletek 14. rendelkezése ülteti át.

120. A 14. rendelkezés előírja, hogy bizonyos tevékenységeket csak a miniszter engedélyével vagy egy intézkedési terv alapján lehet végrehajtani. Hogy mely tevékenységek ezek, az abból az értesítésből adódik, amelyet a 4. rendelkezés (2) bekezdése szerint tesznek a mindenkori terület kiválasztásakor. A miniszter az engedélyt a 15. és 16. rendelkezés szerint csak az élőhely‑irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdésében előírt feltétek mellett adja meg. A 6. cikk (3) és (4) cikkének ezen átültetését a 27–32. rendelkezés egészíti ki, amelyek bizonyos tervek vonatkozásában kifejezetten előírják a projektengedélyezésre vonatkozó eljárást.

121. Ebből következően a Bizottság nyilvánvalóan abból indul ki, hogy az élőhely‑irányelv 6. cikkének (2) bekezdését Írország elsődlegesen a 6. cikk (3) és (4) bekezdésében előírt védelmi mechanizmusok által ülteti át.

122. Mivel a régebbi KVT‑ket nem az 1997‑es rendeletek alapján minősítették KVT‑vé, ezért ott hiányoznak az arra vonatkozó értesítések, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeket csak az élőhely‑irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdése szerint lehet végezni. A Bizottság kifogásolja, hogy e tevékenységek vonatkozásában az ír jogban hiányzik az eszközrendszer, amely biztosítaná a 6. cikk (2) bekezdésének teljes érvényesülését.

123. Írország ezzel szemben azt hozza fel, hogy az élőhely‑irányelv 6. cikkének (2) bekezdését a 13. rendelkezés (3) bekezdése is átülteti. E rendelkezés majdnem szó szerint adja vissza a 6. cikk (2) bekezdését. Csak a tagállamok helyett a minisztert bízza meg a szükséges intézkedések megtételével.

124. A Bizottság jogosan hangsúlyozza, hogy kétséges, hogy a 13. rendelkezés (3) bekezdése konkrét védelmi intézkedések alapjául szolgál‑e. A 13. rendelkezés (3) bekezdése mellett ugyanis egy sor olyan konkrét felhatalmazási alap van, amelyek alkalmazása számos nagyon precíz feltétel teljesülésétől függ. Ezért kézenfekvőbb a 13. rendelkezés (3) bekezdését puszta feladat‑meghatározásnak tekinteni, míg a feladat végrehajtására szolgáló eszközök másutt vannak meghatározva.

125. E feladat végrehajtására szolgáló egyedüli egyértelmű eszközök, abban az esetben, ha az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének mechanizmusai nem kerülnek alkalmazásra, a 17. és a 18. rendelkezések. Egy esetleges értesítéstől függetlenül e rendelkezések lehetővé teszik a miniszter számára, hogy minden tevékenység esetén saját kezdeményezésére vizsgálja azok környezeti hatását. Ha a miniszter a környezeti hatásvizsgálat következtetéseit figyelembe véve úgy véli, hogy a tevékenység hátrányosan befolyásolhatja az érintett terület teljes épségét, keresetet nyújt be az illetékes bírósághoz a tevékenység folytatásának megakadályozása érdekében.

126. Mint ahogyan azt az élőhely‑irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdése mutatja, a területvédelem célja, hogy csak akkor engedélyezze a tevékenységet, ha biztosított, hogy azok a területet nem károsítják jelentősen. Az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdésének védelme nem maradhat el e mérték mögött, mivel ellenkező esetben a KVT‑k károsításától kellene tartani.(68)

127. E követelményeknek a 17. és 18. rendelkezés nem tesz eleget. Azokat kötelezően csak akkor lehet alkalmazni, ha az érintett tevékenységet már megkezdték, és így az esetleges károsításokat már megvalósították. Ezenkívül mindkét intézkedés előfeltétele a környezeti hatásvizsgálat lefolytatása, mielőtt kérni lehet a bírósági tiltást. A KVT‑k visszamenőleges védelmét jelentősen késleltethetik ezen eljárási szakaszok.

128. Az ír jog korlátozásait a magánszemélyek védelme sem igazolja, mivel e személyeket a területvédelem keretein belül megelőzésszerűen meg kell akadályozni az esetlegesen káros tevékenységeikben, tehát ezek alapvetően csak akkor tevékenykedhetnek, ha a terület károsítása kizárt.

129. Amennyiben Írország a Foreshore Act (partokról szóló törvény) rendelkezéseire hivatkozik, úgy ezek tartalmuktól függetlenül nem biztosíthatják az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdésének teljes körű átültetését, mivel azokat csak a parti területekre kell alkalmazni. Még akkor is, ha e rendelkezések e kereteken belül a flóra és a fauna védelmét célozzák, Írország nem mutatta be, hogy mennyiben biztosítják ezek az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdésének érvényesülését.

130. Következésképpen az engedélyköteles tevékenységekről szóló értesítés hiányában nincs olyan jogi eszköz, amely biztosítani tudná az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdésének teljes érvényesülését.

131. Írország ennélfogva nem hozta meg a 94/1997. sz. rendelet (European Communities [Natural Habitats] Regulations 1997) elfogadása előtt a madárvédelmi irányelv szerint KVT‑vé minősített különleges védelmi területek tekintetében az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

2.      A harmadik személyek általi károsításról

132. A Bizottság kifogásolja továbbá, hogy az értesítéseken alapuló ír védelmi szabályozások csak a földtulajdonosokra vonatkoznak megelőző jelleggel. A harmadik személyek által gyakorolt beavatkozások, különösen a szabadidős használat tekintetében csak visszamenő intézkedésekre van lehetőség, amilyeneket különösen a 17. rendelkezés ír elő.

133. Az ír kormány ezzel szemben azt hozza fel, hogy az értesítésben engedélykötelesként szereplő tevékenységek engedély nélküli végzésének tilalma nem csak a földtulajdonosokat érinti, hanem mindenkivel szemben érvényes. Ez a 14. rendelkezés (3) bekezdéséből adódik. A Bizottság mindenesetre kétségbe vonja, hogy az értesítésekre hivatkozni lehetne olyan harmadik személyekkel szemben, akiket nem értesítettek. Itt a Bizottság különösen a nullum crimen, nulla poena sine lege elvre hivatkozik.

134. Az ír kormány érve nem meggyőző. Még ha a 14. rendelkezés (3) bekezdésében foglalt büntető szabály meg is felelne a jogszerűség elve követelményeinek, kérdéses, hogy a harmadik személyek nem védekezhetnének‑e azzal, hogy nem tudtak az értesítésről. Így a 14. cikk (3) bekezdése előírja, hogy a vétség feltétele az ésszerűen menthető ok („reasonable excuse”) hiánya. A nem közzétett értesítések nem ismerete ilyen menthető ok lehetne. Az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdésének átültetése ennélfogva legalábbis nem eléggé világos.

135. A fent nevezett okokból a 17. és 18. rendelkezés szerinti visszaható intézkedések lehetősége sem jelenti az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdésének megfelelő átültetését, mivel ezen intézkedések csak utólag, és lehet, hogy csak jelentős késéssel érvényesülnek.

136. Amennyiben az ír kormány a Wildlife Act‑re hivatkozik, úgy az ott előírt tilalmak csak a fajok élőhely‑irányelv 12. és 13. cikke, és a madárvédelmi irányelv 5. cikke szerinti védelmét ültetik át. A 6. cikk (2) bekezdése ezzel szemben az élőhelyek sokkal átfogóbb védelmét követeli meg, függetlenül attól, hogy a védett fajok éppen ott találhatóak‑e. A 6. cikk (2) bekezdése ezenkívül nem csak olyan fajokra terjed ki, amelyek a fajok védelme alá tartoznak.

137. Végezetül az ír kormány a „Trespassing” szabályozásra hivatkozik. Eszerint büntethetőek különböző magatartásformák az idegen földre történő belépéssel összefüggésben. Mindenesetre e magatartásformák egyike sem kötődik kifejezetten a természetes élőhelyek, valamint a fajok élőhelyei állapotának romlásához vagy a fajok zavarásaihoz. Noha nem lehet kizárni, hogy ezeket az ír jog szerint magában foglalhatja a „Trespassing” büntető tényállása, azonban éppen az élőhely‑irányelv átültetésének olyan világosan kell történnie, hogy a magánszemélyek és az állami hatóságok bárminemű kétség nélkül felismerhessék kötelezettségeiket.(69) E követelményeknek a „Trespassing”‑ra vonatkozó szabályozás nem tesz eleget.

138. Ennélfogva Írország nem hozta meg az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket a valamennyi e rendelkezés alá eső KVT olyan személyek általi károsítása tekintetében, akik nem tulajdonosai a kérdéses területeknek.

3.      A Bannow Bay KVT‑ben történt eseményekről

139. A Bannow Bay KVT vonatkozásában a Bizottság előadja, hogy 1997/98 telén egy mechanikus kagylóhalászat miatti panasz okán az ír kormányhoz fordult. Az ír kormány közölte, hogy e tevékenység megtiltásának feltétele lenne egy átfogó közmeghallgatás. A későbbi közleményeiben az ír kormány mindenesetre azt az álláspontot képviselte, hogy az illetékes hatóságok azonnal beavatkoztak, és a kagylóhalászatot 24 órán belül befejezték.

140. Továbbra sem világos, hogy a Bizottság e pontban mit kifogásol. Pusztán illusztrációról van szó, amely nem teszi ezen eseményeket a kereset tárgyává.

141. Ha a Bizottság Írország hiányosságait kívánta kifogásolni az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdésének gyakorlati alkalmazása során, akkor legalábbis bizonyítékokat, például tanúkat kellett volna felhoznia az események bemutatására. Az ír kormány eredeti állásfoglalása, amely a kagylóhalászat időtartama tekintetében legalábbis nem volt világos, az azt követő pontosításra tekintettel mindenesetre nem elegendő bizonyíték. Ennélfogva egy ennek megfelelő kifogást bizonyíték hiányában el kellene utasítani.

F –    Az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének átültetéséről és alkalmazásáról

142. Az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdése tekintetében a Bizottság előadja, hogy a tervekre az átültetés elégtelenül terjed ki, a vízkultúra programok engedélyezésére vonatkozó közigazgatási gyakorlat nem felel meg e rendelkezéseknek, és kifogásolja különösen a Glen Lake-i KVT‑t érintő alagcsövezés karbantartási intézkedéseit.

143. Az élőhely‑irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdésének a jelen ügyben jelentőséggel bíró rendelkezései a következőek:

„(3)      Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.

(4)      Amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely elsődlegesen fontos, társadalmi vagy gazdasági jellegű közösségi érdekre figyelemmel [helyesen: valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő ok miatt, ideértve a társadalmi vagy gazdasági jellegű okokat is] – alternatív megoldás hiányában – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot, a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében. A tagállam az elfogadott kiegyenlítő intézkedésekről értesíti a Bizottságot.

[…]”

1.      A tervek bevonásáról

144. A Bizottság állítja, hogy a terveket az ír jog nem fogja át. Az ír kormány ezzel szemben azt az álláspontot képviseli, hogy minden egyes program, tervtől függetlenül alá van vetve az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdése szerinti eljárásnak. Ezért nem szükséges, hogy még a terveket is alávessék e követelményeknek.

145. Amennyiben a Bizottság – saját állítása szerint először csak a keresetben – az erdősítési programokra való hivatkozással előadja, hogy nem minden program van alávetve az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésében előírt eljárásnak, ez mint önálló jogalap az eljárás tárgyának elfogadhatatlan kiterjesztése lenne. Mint az ír érv megcáfolására szolgáló érvet azonban nem kell vizsgálni, mivel annak szükségessége, hogy a 6. cikk (3) és (4) bekezdésének átültetése a tervekre is kiterjedjen, már a következőkben bemutatásra kerülő okokból is következik.

146. A Bíróság már ugyanis az Egyesült Királyságra vonatkozóan úgy döntött, hogy a terveket akkor is alá kell vetni az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdése követelményeinek, ha az azt követő egyes külön programok alá lennének vetve ezen eljárásnak. Ennek feltétele, hogy fennáll a valószínűsége vagy veszélye annak, hogy a tervek az érintett területet jelentősen károsítják. Tekintettel különösen az elővigyázatosság elvére, ilyen veszély akkor áll fenn, ha objektív tényezők alapján nem zárható ki, hogy az adott terv jelentős mértékben károsítja az érintett területet. Ez a helyzet akkor, ha terveket azt követő külön programok segítségével hajtanak végre.(70)

147. Abból kell kiindulni, hogy Írországban is léteznek hasonló tervek, mivel a tervezésnek különben nem lenne értelme. Így például a 2000‑es Planning and Development Act 15. cikke előírja, hogy a tervező hatóságoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket, hogy megvalósítsák a fejlesztési terv fejlesztési céljait.(71)

148. Írország felfogásával szemben a környezeti hatásvizsgálatok és a stratégiai környezeti vizsgálatok sem helyettesíthetik a tervek bevonását az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének átültetésébe. Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv(72) és a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27‑i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(73) szabályozásokat tartalmaznak a döntéshozatali eljárásra vonatkozóan, anélkül, hogy kötnék a tagállamokat a döntésben. Ezzel szemben az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondata szerint egy tervet vagy egy programot csak akkor szabad jóváhagyni, ha az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét. Kivételek csak az élőhely‑irányelv 6. cikkének (4) bekezdése szerint megengedhetőek, azaz, valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő ok miatt – alternatív megoldás hiányában, valamint a szükséges kiegyenlítő intézkedések megtétele mellett. A 85/337 irányelv vagy a 2001/42 irányelv szerinti vizsgálatok ezért nem helyettesíthetik az élőhely‑irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdése szerinti eljárást.(74)

149. Következésképpen a terveket is szükséges bevonni az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének átültetésébe.

150. Írország ennélfogva elmulasztotta meghozni valamennyi szükséges intézkedést, hogy a tervek tekintetében megfeleljen az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdése rendelkezéseinek.

2.      A vízkultúra programok engedélyezésével kapcsolatos közigazgatási gyakorlatról

151. A Bizottság az előzetes eljárásban kétségbe vonta, hogy e rendelkezéseket a vízkultúra programok tekintetében helyesen ültették volna át. E kifogást azonban időközben elvetette. Az 1997‑es rendeletek 31. rendelkezése ugyanis előírja, hogy a vízkultúra programokra irányadó Fisheries Act szerinti engedélyek esetén is alkalmazzák a 6. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelő átültető rendelkezéseket.

152. A Bizottság a továbbiakban azt kifogásolja, hogy Írországban a vízkultúra programokat, azaz a KVT‑ken belül eddig csak kagylófarmokat, olyan eljárásban engedélyezik, amely nem biztosítja az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének gyakorlati alkalmazását.

153. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint még ha az alkalmazandó nemzeti szabályozás önmagában összeegyeztethető is a közösségi joggal, a kötelezettségszegés a közösségi jogot sértő közigazgatási gyakorlat fennállásából is fakadhat. (75) A Bizottságnak kell a tagállam terhére róható kifogásolt közigazgatási gyakorlatot iratokkal kellőképpen és részletesen alátámasztania.(76) Ehhez azonban szükséges, hogy e közigazgatási gyakorlat bizonyos fokú állandóságot és általánosságot mutasson.(77)

154. Írország adatai szerint a vízkultúra programok engedélyezése a Kommunikációs, Tengerügyi és Természetes Erőforrások Minisztériumának illetékességébe tartozik. E minisztérium tudatában van a természet megőrzésével kapcsolatos felelősségének, és az 1997‑es Fisheries Amendment Act 61. cikkének (e) pontja arra buzdítja őt, hogy a vízkultúra programok engedélyezésekor vegye figyelembe annak valószínű hatásait a vad halállományokra, a természetes élőhelyekre, valamint a növény és állatvilágra. Szükségesek továbbá az átfogó konzultációk, különösen a természetvédelmi hatóságokkal. E konzultációk lehetővé teszik a mindenkori kérelem előnyeinek felbecsülését és a környezetre gyakorolt negatív hatások teljes körű figyelembe vételét. Bárkinek lehetősége van keresetet indítani egy vízkultúra program engedélyezése ellen egy olyan különös bíróság előtt, amely szintén az 1997‑es Fisheries Amendment Act 61. cikkét alkalmazza.

155. A Bizottság kifogásait alapvetően egy ír civil szervezet tanulmányára alapozza.(78) Az ír kormány nem cáfolja a tanulmány megállapításait. A tanulmány 271 vízkultúra programra vonatkozó engedélyt, és 46 még nem eldöntött kérelmet fogott át 1998 júniusa és 1999 decembere között. 72 kiadott engedély és 9 folyamatban levő eljárás esett KVT területére, vagy azokkal szomszédos területre. Ezek kizárólag kagylótelepek voltak, különösen osztriga és szívkagyló telepek. A tanulmány így tehát a teljes ír közigazgatási gyakorlatra támaszkodik e területen, másfél éves időszakban. Ezért lehetővé teszi az általános gyakorlatra vonatkozó következtetéseket.

156. A Bizottság a tanulmányból azt vezeti le, hogy a kagylótelepeket nem vetik alá az élőhely‑irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerinti szükséges vizsgálatoknak. Itt mindenekelőtt annak az előzetes vizsgálatáról van szó, hogy egy terv megkövetel‑e (átfogó) hatásvizsgálatot a KVT tekintetében megállapított védelmi célkitűzések vonatkozásában. Egy ilyen hatásvizsgálatot akkor kell lefolytatni, ha egy kagylótelep létesítése olyan program, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra.

157. A kagylótelepek az ír jog szerint nem vitatottan engedélyköteles intézkedések, azaz az élőhely‑irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében vett programok. Főszabály szerint, sőt, feltehetőleg soha nem fognak közvetlenül kapcsolódni, illetve nem lesznek nélkülözhetetlenek a természeti terület kezeléséhez.

158. Ezért tehát az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata szerint figyelembe véve a természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni a kagylótelep hatásait illetően, ha objektív körülmények alapján nem zárható ki annak lehetősége, hogy az az érintett természeti területre akár önmagában, akár pedig más terv vagy projekt részeként jelentős hatást gyakorolhat.(79)

159. Alapvetően nem zárható ki minden egyes vízkultúra program vonatkozásában, hogy az egy területre jelentős hatást gyakoroljon. A Bizottság által bemutatott tanulmány különösen a táplálékszerző területek elvesztését, illetve változását említi meg, mindenekelőtt a kagylók begyűjtésével összefüggésben, emellett a madarak zavarását a kagylótelep működtetésével kapcsolatban.

160. Az ír kormány sem állítja jelen eljárásban, hogy minden vízkultúra program ártalmatlan lenne, hanem csupán ahhoz ragaszkodik, hogy nem minden egyes ilyen terv gyakorol szükségképpen hatást egy KVT‑re. Ennélfogva elismeri, hogy a vízkultúra programok hatással lehetnek egy KVT‑re.

161. Egyébként a Bizottság ír kérelemre támogatott egy programot, amelynek célja többek között a vízkultúra programok vizsgálatainak strukturálása és a KVT‑k különböző érzékenységű területekre való felosztása az ilyen programok vonatkozásában.(80) Következésképpen mindkét fél abból indult ki e támogatási program keretein belül, hogy lehetséges, hogy a kagylótelepek jelentős hatást gyakoroljanak a KVT‑kre.

162. Ennek megfelelően az engedélyezési eljárásnak biztosítania kell, hogy minden egyes vízkultúra programot hatásvizsgálatnak vessenek alá, ha objektív körülmények alapján nem zárható ki annak lehetősége, hogy az az érintett természeti területre jelentős hatást gyakorolhat. Ez Írország esetében már csak azért is kérdéses, mivel nyilvánvaló, hogy eddig egyetlen vízkultúra program esetében sem hajtottak végre teljes körű hatásvizsgálatot annak ellenére, hogy a tanulmány szerint e programok az esetek mintegy 25%‑ában KVT‑kben vagy azok közelében találhatóak. Ezen túlmenően sem az ír kormány érvei, sem a Bizottság által bemutatott tanulmány nem enged arra következtetni, hogy a hatásvizsgálat szükségességét megfelelően vizsgálnák.

163. Meglepő az ír kormány érvében, hogy bár bevezetésként bemutatja az 1997‑es rendeletek 31. rendelkezésének alkalmazhatóságát, az eljárás tulajdonképpeni bemutatásánál azonban hiányzik mindennemű utalás arra vonatkozólag, hogy e rendelkezés követelményeinek, azaz többek között az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdése első mondata követelményeinek, hogyan kell érvényesülnie az engedélyezési eljárásban. Bár e bemutatás alapján úgy tűnik, hogy az engedélyező hatóság köteles az átfogó figyelembevételre, meghallgatásra és mérlegelésre. Azt azonban nem mutatták be, hogy köteles lenne hatásvizsgálat lefolytatására, ha objektív körülmények alapján nem zárható ki az érintett természeti területre való jelentős hatásgyakorlás lehetősége.

164. A tanulmány megerősíti e kétséget, különösen, mivel megmutatja, hogy a szakmailag kompetens természetvédelmi hatóságok tanácsát az engedélyező hatóságok csak korlátozottan fogadják el. Amikor a természetvédelmi hatóságok a KVT‑ken belüli kagylótelepek vonatkozásában véleményt adtak, az engedélyező hatóságok azokat az esetek 64%‑ában követték. A környezetvédelmi hatóságok azon követelésének, hogy öt esetben ne adjanak ki engedélyt, az engedélyező hatóság csak egyetlen esetben tett eleget.(81) Az esetek 8%‑ában az engedélyező hatóság azért nem vette figyelembe a természetvédelmi hatóságok véleményét, mivel elmulasztották a hathetes határidőt. Az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata azonban nem ír elő kizáró határidőt az előzetes vizsgálat tekintetében. Ez annál inkább aggasztó, mivel az ír hatóságok a Bizottság válaszában előterjesztett belső iratából,(82) kitűnik, hogy a határidő-mulasztások a természetvédelmi hatóságok munkaerőhiányára vezethetők vissza.

165. Ezen túlmenően a KVT‑ken belüli vízkultúra programokra kiadott engedélyek egyszer sem említették, hogy a program egy KVT‑n belül található, és hogy e körülménynek mi a jelentősége. A KVT‑ken belüli engedélyek 86%‑ában nem említették az érzékeny élőhelyeket, fajokat vagy zavarásokat. A kagylótelepekre való bejutást csak a KVT‑ken belüli engedélyek 28%‑ában határozták meg, a telep pontos helyét csak az esetek kevesebb, mint felében.

166. Ennélfogva meglehetősen kétséges, hogy a természetvédelmi hatóságok a vízkultúra programok engedélyezési eljárása során érvényre tudják‑e juttatni szakértelmüket, és hogy e szakértelmet kielégítően figyelembe veszik‑e, ha az vélemény formát ölt. Az sem világos, hogy az engedélyező hatóság más forrásból is hozzájutna megfelelő szakértelemhez. Ezért nem tűnik biztosítottnak, hogy a vízkultúra programok engedélyezésénél a hatásvizsgálat csak akkor maradjon el, ha objektív körülmények alapján kizárható a természeti területre való jelentős hatásgyakorlás lehetősége.

167. Az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdése első mondatának betartására vonatkozó alapos kétségre tekintettel Írországnak kellett volna bemutatnia, hogy a vízkultúra programok engedélyezése során hogyan valósítják meg a gyakorlatban az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondatát. Ez például olyan adatok segítségével történhetett volna, hogy az engedélyező hatóság abban a négy esetben, amikor a természetvédelmi hatóságok tanácsa ellenére és hatásvizsgálat lefolytatása nélkül engedélyezett KVT‑n belüli kagylótelepeket, mely objektív körülmények alapján tudta kizárni, hogy e programok jelentősen befolyásolhatják a KVT‑t. Azt is be lehetett volna mutatni, hogy mely forrásokból szerzi az engedélyező hatóság azon ornitológiai szakértelmet, amely lehetővé teszi számára, hogy a természetvédelmi hatóságok tanácsa nélkül, vagy azt figyelmen kívül hagyva kizárja a KVT‑kre való jelentős hatásgyakorlást. Ezek egyike sem történt meg.

168. Ennélfogva abból kell kiindulni, hogy a KVT‑ken belüli vízkultúra programok engedélyezése során az ír közigazgatási gyakorlatban nem biztosított az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdése első mondatának való megfelelés. Az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdése további rendelkezéseinek megsértése vonatkozásában azonban nem áll rendelkezésre elegendő támpont.

169. Írország ennélfogva elmulasztott meghozni minden szükséges intézkedést, hogy azon vízkultúra programok engedélyezése során, amelyek jelentős hatással lehetnek a madárvédelmi irányelvnek megfelelően KVT‑vé minősített területekre, megfeleljen az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdése első mondata rendelkezéseinek.

3.      A Glen Lake‑i intézkedésekről

170. A Bizottság kifogásolja, hogy Írország a Glen Lake‑i KVT vonatkozásában az élőhely‑irányelv 6. cikke (2), (3) és (4) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával hajtott végre alagcsövezés karbantartási intézkedéseket. A KVT területe mintegy 80 hektár, és 1995‑ben minősítették KVT‑vé. Különösen vizei miatt bír jelentőséggel. Az énekes hattyú (Cygnus cygnus) nemzetközileg jelentős számban telel át itt.

171. A Bizottság előadja, hogy 1992‑ben és 1997‑ben az ír állam egyik hatósága, a Közmunkák Hivatala alagcsövezés karbantartási munkálatokat végzett. Azóta a KVT vizes élőhelyeit erősebben lecsapolják. A vegetáció meg fog változni, és vizes élőhelyek tűnnek el. Az intézkedéseket nem az élőhely‑irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdése szerint engedélyezték, ugyanakkor a terület állapotának romlása által megsértették a 6. cikk (2) bekezdését is.

172. E kifogással kapcsolatban mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az élőhely‑irányelv az 1992. évi intézkedésekre még nem volt alkalmazandó. Következésképpen a kereset ennyiben megalapozatlan.

173. A kifogás 1997‑es intézkedéseket érintő, fennmaradó része felveti a kérdést, hogy bizonyos tevékenységek egyszerre sérthetik‑e a 6. cikk (2) bekezdését, valamint a rendelkezés (3) és (4) bekezdését. Mind a (2), mind a (3) bekezdés célja az, hogy megakadályozzák a védelmi terület tekintetében megállapított védelmi célkitűzések ellehetetlenítését. (83) Amennyiben egy tervet vagy projektet az élőhely‑irányelv 6. cikkének (3) bekezdésben foglalt eljárás szerint engedélyeztek, ezen tervnek vagy projektnek a védett természeti területre gyakorolt hatása tekintetében már szükségtelen az ugyanezen cikk (2) bekezdésében foglalt általános védelmi kötelezettséget tartalmazó norma egyidejű alkalmazása.(84) Ezzel szemben, ha az engedélyezési eljárást nem folytatták le, akkor e program vonatkozásában meg lehet sérteni mind a 6. cikk (3) és (4) bekezdésének eljárási rendelkezéseit, mind a terület védelmével kapcsolatos tartalmi követelményeket, amelyek mindhárom bekezdésből adódnak.

174. Mivel az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének vizsgálata az eljárásjogi szempontokat és a terület védelmével szemben támasztott tartalmi követelményeket is magában foglalhatja, ajánlatos először e rendelkezéseket vizsgálni. Ezek megsértésének feltétele, hogy az alagcsövezés karbantartására irányuló intézkedések olyan program (projekt), vagy több olyan program (projekt), amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program (projekt) részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra.

175. A projekt (program) fogalmának meghatározása vonatkozásában a bíróság már a 85/337 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti meghatározásra támaszkodott.(85) Eszerint a projekt fogalma magában foglalja épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezését, a természetes környezetbe és tájba történő egyéb beavatkozásokat, beleértve az ásványkincsek kiaknázását is. A karbantartási intézkedések is jelenthetnek a természetes környezetbe és a tájba történő beavatkozást, különösen, ha azok – mint a jelen ügyben – egy olyan élőhely állapotának romlásához vezetnek, amely a madarak védelmére legalkalmasabb. Következésképpen projektről (programról) van szó.

176. Nem vitatott, hogy az intézkedések nem kapcsolódtak közvetlenül, illetve nem voltak nélkülözhetetlenek a természeti terület kezeléséhez.

177. Ennélfogva az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdése első mondata szerint figyelembe véve az adott természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket, hatásvizsgálatot kellett volna folytatni ezen intézkedések hatását illetően, ha objektív körülmények alapján nem zárható ki annak lehetősége, hogy azok az érintett természeti területre akár önmagukban, akár pedig más terv vagy projekt részeként jelentős hatást gyakorolhatnak.(86) Márpedig, különös tekintettel a környezet minőségének magas szintű védelmét megfogalmazó közösségi környezetpolitika sarkalatos pontját képező elővigyázatosság elvére, és összhangban a EK 174. cikk (2) bekezdése első albekezdésében foglaltakkal, amelyekre tekintettel az élőhely‑irányelvet értelmezni kell, környezeti hatásvizsgálatot kell lefolytatni, ha kétséges a jelentős hatásgyakorlás hiánya.(87)

178. Az ír kormány nézete szerint nem volt ok a kétségre, mivel az alagcsövezés majdnem 50 éve készült, és ezalatt az idő alatt többször végeztek rajta karbantartást anélkül, hogy Glen Lake emiatt elveszítette volna különleges ornitológiai jelentőségét. Az illetékes hatóságok így kiindulhattak abból, hogy az 1992‑es és 1997‑es karbantartási intézkedések sem fogják rontani a KVT‑t.

179. Ezen érv nem meggyőző. Az alagcsövezési intézkedések nyilvánvalóan alkalmasak arra, hogy jelentős hatást gyakoroljanak egy vizes élőhelyre annak vízgyűjtő területén. A korábbi karbantartási intézkedések során szerzett tapasztalatok csak akkor oszlathatják el e kétségeket, ha kellően pontosan dokumentáltak, és kétséget kizáróan igazolják, hogy a tervezett intézkedések sem károsítják a KVT ornitológiailag fontos tulajdonságait. Jelen ügyben nem világos, hogy a múltbeli tapasztalatok ilyen tulajdonságokkal bírtak‑e. A Bizottság sokkal inkább joggal hivatkozik arra, hogy nem ismert, hogy a múltbeli intézkedések károsították‑e a területet vagy sem.

180. Következésképpen megsértették az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondatát, mivel a karbantartási munkálatok végrehajtása előtt meg kellett volna vizsgálni azoknak a KVT védelmi célkitűzéseire gyakorolt hatásait.

181. Az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata szerint a karbantartási munkálatok természeti területre gyakorolt hatásai vizsgálatának eredményére tekintettel és a természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzések fényében az ír hatóságok csak akkor engedélyezhették volna ezt a tevékenységet, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem jár az érintett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal. Ez az eset pedig akkor áll fenn, ha tudományos szempontból, ésszerűen mérlegelve, kétség nélkül megállapítható, hogy ilyen hatások nem következnek be.(88)

182. Már pusztán a környezeti hatásvizsgálat hiánya miatt sem lett volna elfogadható az engedélyezés az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) bekezdésének második mondata szerint. Az ír kormány érve azonban rávilágít arra, hogy a KVT károsítása miatt sem volt lehetséges az engedélyezés. Az ír kormány elismeri, hogy a tó vízszintjének magassága különösen az énekes hattyúk tartózkodása szempontjából bír döntő jelentőséggel, mivel ezek nagy vízfelületre vannak utalva. Azt is elismeri, hogy az alagcsövek 1997‑es karbantartása felgyorsította a vízszint csökkenését, és ennek következtében csökkent az énekes hattyúk tartózkodási időtartama. Így tehát az alagcsöveken végzett munkálatok az ír kormány szerint is legalábbis átmenetileg rontották a Glen Lake‑i KVT énekes hattyúk áttelelésére való alkalmasságát. Mivel a KVT alapvető védelmi célja az énekes hattyúk téli szálláshelyeinek megőrzése, a 6. cikk (3) bekezdésének második mondata értelmében hátrányosan befolyásolták az érintett természeti terület épségét.

183. Az élőhely‑irányelv 6. cikke (4) bekezdésén alapuló engedély is kizárt. Igazolásként Írország csak azt hozza föl, hogy az alagcsövek karbantartása törvényi kötelezettség, amely már régóta fennáll. Ezen érv természetéből következik, hogy az ír kormány felfogása szerint közérdek áll fenn a lecsapolás vonatkozásában. Egy ilyen érdek azonban, még ha túlsúlyba is kerülne a KVT védelméhez fűződő érdekkel szemben, az élőhely‑irányelv 6. cikke (4) bekezdése szerint csak akkor igazolhatja az állapotromlást, ha nincs alternatív megoldás. Jelen ügyben maga az ír kormány adja elő, hogy egy gát megszüntetné az alagcsövezés hátrányos hatásait, ezzel szemben nem adja elő, hogy leküzdhetetlen akadálya lett volna a gát megépítésének még a karbantartási intézkedések végrehajtása előtt. Ennélfogva legalább egy alternatív megoldás rendelkezésre állt azzal szemben, hogy az intézkedést a területre káros hatást gyakorló módon hajtsák végre.

184. Ennélfogva a karbantartási intézkedések, úgy, ahogyan azokat végrehajtották, összeegyeztethetetlenek voltak az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésével. Mivel e rendelkezések megsértése egyszersmind a KVT épségének veszélyeztetésén is alapul, ezért egyszersmind a 6. cikk (2) bekezdését is megsértették.

185. Írország ennélfogva elmulasztott meghozni minden szükséges intézkedést, hogy megfeleljen az élőhely‑irányelv 6. cikke (2), (3) és (4) bekezdése rendelkezéseinek a Glen Lake‑i KVT‑ben az alagcső-karbantartási intézkedések végrehajtása során.

G –    A madárvédelmi irányelv 10. cikkéről

186. Végezetül a Bizottság kifogásolja, hogy Írország nem teljesítette a madárvédelmi irányelv 10. cikke szerinti tudományos kutatással kapcsolatos kötelezettségeit.

187. A madárvédelmi irányelv 10. cikke így rendelkezik:

„(1)      A tagállamok ösztönözik az 1. cikkben meghatározott valamennyi madárfaj állományának védelméhez, kezeléséhez és hasznosításához szükséges kutatást és bármely egyéb tevékenységet.

Különleges figyelmet fordítanak az V. mellékletben felsorolt témákra vonatkozó kutatásra és más tevékenységre. A tagállamok megküldenek a Bizottság részére minden olyan információt, amely lényeges ahhoz, hogy az e cikkben említett kutatás és tevékenység összehangolása érdekében megfelelő intézkedéseket tegyen.

188. Az V. melléklet az alábbi kutatási súlypontokat nevezi meg:

„a) Kihalással veszélyeztetett fajok vagy különösen veszélyeztetett fajok nemzeti listái [helyesen: listáinak összeállítása], földrajzi elterjedésük figyelembevételével.

b) Olyan területek felsorolása és ökológiai leírása, amelyek különösen fontosak a vonuló fajok számára vonulási útvonalukon és telelő, illetve fészkelő területeiken.

c) A vonuló fajok állományadatainak felsorolása a gyűrűzések alapján.

d) Vadon élő madarak elejtési módszereinek az állománynagyságra gyakorolt hatásainak értékelése.

e) Ökológiai módszerek kidolgozása vagy finomítása a madarak által okozott károk megelőzésére.

f) Bizonyos fajok szennyezésindikátorként betöltött szerepének meghatározása.

g) A kémiai szennyezések madárfajok állományaira gyakorolt káros hatásainak tanulmányozása.”

189. Az ír jog – az 1976‑os Wildlife Act 11. cikkének (3) bekezdése – szerint csak lehetőség van ilyen kutatások folytatására vagy támogatására, ám ilyen kötelezettség nem áll fenn. A gyakorlati alkalmazásban is vannak hiányosságok. Így Írország elismerte, hogy nem rendelkezik megfelelő adatokkal ahhoz, hogy azonosítsa az aranylile és a kis sólyom számára alkalmas KVT‑ket.

190. Az ír kormány ezzel szemben az ír ítélkezési gyakorlatra hivatkozik, amely szerint az ornitológiai kutatás vonatkozásában választott szófordulat – „the Minister may…” – kötelezettségként is értelmezhető. Ezenkívül Írországban a madárvédelmi irányelv 10. cikke szerinti kötelezettségeken túlmenően is végeztek kutatásokat.

191. Ahogyan azonban a Bizottság jogosan hangsúlyozza, csupán a lehetőség áll fenn, hogy az 1976‑os Wildlife Act 11. cikkének (3) bekezdését annak nyílt megfogalmazása ellenére kötelezettségként értelmezzék. Írország nem terjesztett elő olyan bírósági döntést, amely megtenné ezen értelmezést. Következésképpen az 1976‑os Wildlife Act 11. cikkének (3) bekezdése nem megfelelően világos és egyértelműen megszövegezett ahhoz, hogy megfeleljen a madárvédelmi irányelv 10. cikke szerinti követelményeknek.

192. Ezen túlmenően Írország azon kifogást sem cáfolta, hogy nem tett elegendő kutatási erőfeszítést a két fent nevezett faj érdekében. E pontot következésképpen elismertnek kell tekinteni.

193. A kereset teljes összefüggéséből az következik, hogy az európai jégmadár vonatkozásában is fennállnak hasonló hiányosságok, és más fajok vonatkozásában is legalábbis hosszabb ideig fennálltak. Ezek különösen az elégtelen KVT‑vé minősítésben mutatkoznak meg. A Wildlife Act 11. cikke nem említi továbbá az V. mellékletben található kutatási súlypontokat sem.

194. Írország ennélfogva elmulasztotta azon intézkedések elfogadását, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a madárvédelmi irányelv 10. cikkének.

IV – A költségekről

195. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. § alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Írországot, mivel az általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

196. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §‑a alapján a Spanyol Királyság és a Görög Köztársaság maguk viselik a beavatkozásukkal kapcsolatosan felmerült költségeiket.

V –    Végkövetkeztetések

197. Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:

1.     Írország nem teljesítette a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelvből és a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel:

(a)      1981. április 6. óta nem végezte el a 79/409 irányelv 4. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területek minősítését a 79/409 irányelv I. mellékletében említett fajok, valamint a rendszeresen előforduló vonuló fajok vonatkozásában, különösen, mivel nem minősítette KVT‑vé a Cross Lough (Killadoon) területet, és mivel a Tolka folyó torkolatán fekvő két területet nem sorolta be a Sandymount Strand and Tolka Estuary‑i különleges védelmi területbe;

(b)      1981. április 6. óta nem biztosította a 4. cikk (4) bekezdése első mondata rendelkezéseinek alkalmazását a 79/409 irányelv szerinti különleges védelmi területként (KVT) minősítendő, azonban ekként nem minősített területekre;

(c)      nem ültette át, valamint nem alkalmazta teljes mértékben és helyesen a 79/409 irányelv 4. cikke (4) bekezdése második mondatának rendelkezéseit;

(d)      nem hozta meg a 94/1997. sz. rendelet (European Communities [Natural Habitats] Regulations 1997) elfogadása előtt a 79/409 irányelv szerint KVT‑vé minősített KVT‑k tekintetében a 92/43 irányelv 6. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket;

(e)      nem hozta meg az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket a valamennyi ezen rendelkezés alá eső KVT olyan személyek általi hátrányos befolyásolása tekintetében, akik nem tulajdonosai a kérdéses területeknek;

(f)      nem hozott meg valamennyi szükséges intézkedést, hogy a tervek tekintetében megfeleljen az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdése rendelkezéseinek;

(g)      nem hozott meg minden szükséges intézkedést, hogy a vízkultúra programok engedélyezése során megfeleljen a 92/43 irányelv 6. cikke (3) bekezdése első mondata rendelkezéseinek;

(h)      nem hozott meg minden szükséges intézkedést, hogy megfeleljen a 92/43 irányelv 6. cikke (2), (3) és (4) bekezdése rendelkezéseinek a Glen Lake‑i különleges védelmi területen az alagcső-karbantartási intézkedések végrehajtása során; valamint

(i)      nem fogadta el azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a 79/409 irányelv 10. cikkének.

2.     A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3.     A Bíróság Írországot kötelezi a költségek viselésére.

4.     A Spanyol Királyság és a Görög Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

1 – Eredeti nyelv: német.

2 – HL L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.

3 – A C‑3/96. sz. ügyben 1998. május 19‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑3031. o.).

4 – A C‑202/01. sz. ügyben 2002. november 26‑án hozott ítélet (EBHT 2002., I‑11019. o.).

5 – A C‑240/00. sz. ügyben 2003. március 6‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑2187. o.).

6 – A C‑378/01. sz. ügyben 2003. március 20‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑2857. o.).

7 – Lásd a C‑334/04. sz. ügyre vonatkozóan a mai napon tett indítványomat.

8 – Lásd a C‑235/04. sz. ügyre vonatkozóan a mai napon tett indítványomat.

9 – A Bizottság 2005. január 14‑i IP/05/45 számú sajtóközleménye.

10 – Heath, M. F. & M. I. Evans, Important Bird Areas in Europe. Priority sites for conservation. 2. kötet: Southern Europe, BirdLife Conservation Series 8. sz., II. kötet, Cambridge (2000.), 261. és azt követő oldalak.

11 – HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.

12 – Az ellenkérelem 91. pontja.

13 – A fenti 6. lábjegyzetben hivatkozott Olaszország-ügyben hozott ítélet 14. pontja és a C‑355/90. sz., Bizottság kontra Spanyolország (Santoña-mocsarak) ügyben 1993. augusztus 2‑án hozott ítélet (EBHT 1993., I‑4221. o.) 26., 27. és 32. pontja.

14 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia-ügyben hozott ítélet 62. pontja.

15 – A fenti 13. lábjegyzetben hivatkozott Santoña-mocsarak-ügyben hozott ítélet 26. pontja, a C‑44/95. sz. Royal Society for the Protection of Birds (Lappel Bank) ügyben 1996. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑3805. o.) 26. pontja és a fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia-ügyben hozott ítélet 59. és azt követő pontjai.

16 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia-ügyben hozott ítélet 55. és azt követő pontjai.

17 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia-ügyben hozott ítélet 68–70. pontja és a fenti 6. lábjegyzetben hivatkozott Olaszország-ügyben hozott ítélet 18. pontja.

18 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia-ügyben hozott ítélet 68. pontja.

19 – Lásd ehhez bővebben a C‑235/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyre vonatkozóan a mai napon tett indítványom (EBHT 2007., I‑5415. o.) 70. és azt követő pontjait.

20 – Lásd ehhez, és különösen az IBA 2000 spanyol részéhez bővebben a C‑235/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyre vonatkozóan a mai napon tett indítványom (EBHT 2007., I‑5415. o.) 47. és azt követő pontjait.

21 – IBA 2000, 1. kötet, 374. o.

22 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia-ügyben hozott ítélet 69. pontja és a fenti 6. lábjegyzetben hivatkozott Olaszország-ügyben hozott ítélet 18. pontja.

23 – E szempontokat az IBA 2000 1. kötetének 13. és azt követő oldalain és 850. és azt követő oldalán írják le és vetik össze az újabb jegyzékekben alkalmazott szempontokkal.

24 – A C.6 szempontot az IBA 89 szempontjainak listája nem tartalmazta kifejezetten, azonban az ehhez kapcsolódó magyarázat igen, lásd a C‑3/96. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben benyújtott keresetlevél 7. mellékletének 2. oldalát és a C‑378/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben benyújtott keresetlevél 16. mellékletét. Eszerint e szempontot a CORINE biotópprojekt keretein belül fejlesztették ki és alkalmazták.

25 – IBA 2000, 1. kötet, 374. o.

26 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia-ügyben hozott ítélet 56. pontja.

27 – Lásd a fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia-ügyben hozott ítélet 58. pontját.

28 – Lásd: BirdLife International, Birds in Europe: population estimates, trends and conservation status (2004), .

29 – IBA 2000, 1. kötet 18. és 13. o.

30 – Lásd a C‑157/89. sz., Bizottság kontra Olaszország (vadászati idők) ügyben 1991. január 17‑én hozott ítélet (EBHT 1991., I‑57. o.) 15. pontját és a C‑60/05. sz., WWF Italia és társai ügyben 2006. június 8‑án hozott ítélet (EBHT 2006. ,I‑5083. o.) 27. pontját.

31 – A C‑209/04. sz., Bizottság kontra Ausztria (Lauteracher Ried) ügyben 2006. március 23‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑2755. o.) 44. pontja.

32 – Lásd feljebb a 4. pontot.

33 – Lásd a 262/85. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1987. július 8‑án hozott ítélet (EBHT 1987., 3073. o.) 39. pontját és a C‑38/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. december 7‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑10941. o.) 53. pontját.

34 – Lásd a fenti 31. lábjegyzetben hivatkozott Lauteracher Ried-ügyben hozott ítélet 44. pontját. Ott a Bíróság megállapította, hogy bizonyos területeket KVT‑vé kell minősíteni annak ellenére, hogy nem jelentek meg az Ausztria szempontjából mérvadó IBA jegyzékben.

35 – A fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia-ügyben hozott ítélet 56. pontja.

36 – Lásd az ellenkérelem D.2 mellékletének 63. lapját.

37 – A fenti 13. lábjegyzetben hivatkozott Santoña-mocsarak-ügyben hozott ítélet 22. pontja és a C‑374/98. sz., Bizottság kontra Franciaország (Basses Corbières) ügyben 2000. december 7‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑10799. o.) 47. és 57. pontja.

38 – Ezzel szemben, ha vitatott lenne a korábbi minősítési kötelezettség, akkor a Bizottságnak kellene bizonyítania, hogy a terület korábban valamikor legalkalmasabb volt.

39 – Lásd a C‑191/05. sz., Bizottság kontra Portugália (Moura, Mourão, Barrancos) ügyre vonatkozóan 2006. február 23‑án tett indítványom (EBHT 2006., I‑6853. o.) 14. pontját.

40 – Ilyen értelmű a brit Joint Nature Conservation Committee-nek a Seabird 2000 projekt keretében történő, a kenti csérre vonatkozó felméréshez fűzött magyarázata is, .

41 – A Bizottság keresetétől függetlenül lehetséges, hogy ezen túlmenően fennáll a kötelezettség az esetlegesen elmulasztott védelmi intézkedések következményeinek elhárítására, azaz olyan intézkedések meghozatalára, amelyek újra megteremtik a hely alkalmasságát a kenti csér kolóniák befogadására.

42 – A fenti 15. lábjegyzetben hivatkozott Lappel Bank-ügyben hozott ítélet 26. pontja és a C‑191/05. sz., Bizottság kontra Portugália (Moura, Mourão, Barrancos) ügyben 2006. július 13‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑6853. o.) 10. pontja.

43 – A kereset A‑17 melléklete.

44 – IBA 2000, 1. kötet, 405. és azt követő o.

45 – A kereset mellékleteinek 324. lapja.

46 – A fenti 37. lábjegyzetben hivatkozott Basses Corbières-ügyben hozott ítélet.

47 – A rendelkezések szövege feljebb, a 10. pontban szerepel.

48 – A C‑166/97. sz., Bizottság kontra Franciaország (Szajnatorkolat) ügyben 1999. március 18‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑1719. o.) 21. pontja.

49 – A C‑6/04. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság (megfelelés) ügyben 2005. október 20‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑9017. o.) 34. pontja.

50 – A rendelkezés így szól: „The provisions of Regulations 4, 5, 7, 13, 14, 15 and 16 shall, where appropriate, apply with any necessary modifications to areas classified pursuant to paragraph 1 and 2 of Article 4 of the Birds Directive.”

51 – A 363/85. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1987. április 9‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 1733. o.) 7. pontja, a C‑361/88. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1991. május 30‑án hozott ítélet (EBHT 1991., I‑2567. o.) 15. pontja, a C‑58/02. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2004. január 7‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑621. o.) 26. pontja és a fenti 49. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság (megfelelés)-ügyben hozott ítélet 21. pontja.

52 – Lásd a 33. lábjegyzet hivatkozásait.

53 – Lásd a fenti 13. lábjegyzetben hivatkozott Santoña-mocsarak-ügyben hozott ítélet 30. pontját.

54 – A fenti 13. lábjegyzetben hivatkozott Santoña-mocsarak-ügyben hozott ítélet Santoña-mocsarak-ítélet 22. pontja.

55 – A fenti 13. lábjegyzetben hivatkozott Szajnatorkolat-ügyben hozott ítélet 5. pontja is csak 1994 júniusáról beszél. Nehéz ugyanis az élőhely‑irányelv átültetési határidejét pontosan meghatározni. Az akkor érvényes EGK‑Szerződés 191. cikke (2) bekezdésének (a módosítás után jelenleg EK 254. cikk) megfelelően azon a dátumon alapul, amelyen közölték azt a tagállamokkal. Az Eur-lex a határidő lejártának 1994. június 10‑ét adja meg, míg a Bíróság a C‑329/96. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 1997. június 26‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑3749. o.) 2. pontjában és a C‑83/97. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1997. december 11‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑7191. o.) 2. pontjában 1994. június 5.‑ből indult ki.

56 – Hivatkozás a 37. lábjegyzetben.

57 – Lásd a fentebbi 80. pontot.

58 – A 152/84. sz. Marshall-ügyben 1986. február 26‑án hozott ítélet (EBHT 1986., 723. o.) 48. pontja, a C‑91/92. sz. Faccini Dori-ügyben 1994. július 14‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑3325. o.) 20. pontja, a C‑201/02. sz. Wells-ügyben 2004. január 7‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑723. o.) 56. pontja, és a C‑397/01‑C‑403/01. sz., Pfeiffer és társai egyesített ügyekben 2004. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑8835. o.) 108. pontja. Az átültetés követelményének megalapozásához nem kell tisztázni, hogy mennyiben összeegyeztethető ezen állandó ítélkezési gyakorlattal a C‑144/04. sz. Mangold-ügyben 2005. november 22‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑9981. o.).

59 – A Bizottság a Raymond McBride kontra Galway Corporation ügyben 1998. március 24‑én hozott ítéletre hivatkozik.

60 – A C‑117/00. sz., Bizottság kontra Írország (Owenduff-Nephin Beg Complex) ügyben 2002. június 13‑án hozott ítélet (EBHT 2002., I‑5335. o.) 15. pontja; lásd még a fenti 3. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia-ügyben hozott ítélet 57. pontját.

61 – Így a Bíróság a fenti 55. lábjegyzetben hivatkozott Szajnatorkolat-ügyben hozott ítélet 48. és azt követő pontjában azt vizsgálja, hogy egy konkrét projekt megsérti‑e a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének második mondatát.

62 – A környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i 96/61/EK tanácsi irányelv (HL L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet 80. o.)

63 – A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet 269. o.).

64 – Birds of Conservation Concern in Ireland, 1999.

65 – Lásd: species factsheet, amely ugyanazon felmérésen alapul, mint a Bizottság számai, .

66 – Lásd a mezőgazdasági élőhelyeken élő madarak létszámának csökkenésével kapcsolatos adatokat a BirdLife International 2005‑ös, A Biodiversity Indicator for Europe: Wild Bird Indicator Update 2005, című dokumentumában, , valamint a hasonló BirdLife factsheet‑ek adatait a Bizottság által megnevezett fajok vonatkozásában: .

67 – Lásd a fenti 55. lábjegyzetben hivatkozott Szajnatorkolat-ügyben hozott ítélet 48. és azt követő pontját, ahol a Bíróság elutasította a Bizottság megsértésre vonatkozó bizonyítékát a francia ellenindítvány alapján.

68 Az élőhely‑irányelv 6. cikke (2) és (3) bekezdésének viszonya vonatkozásában lásd a C‑127/02. sz. Landelijke Vereniging tot Behoud van de Waddenzee és Nederlandse Vereniging tot Bescherming van Vogels ügyben 2004. szeptember 7‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑7405. o.) 31. és azt követő pontjait., különösen a 36. pontot.

69 – A fenti 49. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság (megfelelés)-ügyben hozott ítélet 25. és azt követő pontjai.

70 – A fenti 49. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság (megfelelés)-ügyben hozott ítélet 54. és azt követő pontja.

71 – „It shall be the duty of a planning authority to take such steps within its powers as may be necessary for securing the objectives of the development plan.” A fejlesztési célok (delelopment objectives) a 10. cikk szerint a fejlesztési terv (Development Plan) részét képezik.

72 – HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.

73 – HL L 197., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 157. o.

74 – Lásd a C‑407/03. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2004. július 15‑én hozott ítéletet (az EBHT‑ban nem tették közzé, csak finnül és franciául elérhető). Finnország elismerte, hogy egy környezeti hatásvizsgálat nem helyettesítheti az élőhely‑irányelv 6. cikke (3) és (4) bekezdésének alkalmazását. Az alternatív megoldások vizsgálata tárgyában lásd még a C‑209/04. sz., Bizottság kontra Ausztria (Lauteracher Ried) ügyre vonatkozóan 2005. október 27‑én tett indítványom (EBHT 2006., I‑2755. o.) 70. és azt követő pontjait.

75 – A C‑441/02. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2006. április 27‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑3449. o.) 47. pontja és az ottani hivatkozások.

76 – A fenti 75. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 49. pontja.

77 – A fenti 75. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 50. pontja és az ottani hivatkozások.

78 – Birdwatch Ireland, Review of the Aquaculture Licensing System in Ireland, 2000., a kereset A‑39. melléklete. Az ír Heritage Council, egy tanácsadó közjogi testület támogatta e tanulmányt.

79 – A fenti 68. lábjegyzetben hivatkozott Waddenzee-ügyben hozott ítélet 45. pontja.

80 – LIFE96 NAT/IRL/003240 - Management planning, monitoring, auditing of management and land acquisition for SPAs in Ireland, információk e támogatási programmal kapcsolatban a címről tölthetőek le.

81 – A számok alapján úgy tűnik, hogy 5 esetben kérték az elutasítást, azonban ezekből 4 kérelmet engedélyeztek.

82 – A válasz B‑15. melléklete, 179. o.

83 – A fenti 68. lábjegyzetben hivatkozott Waddenzee-ügyben hozott ítélet 36. pontja.

84 – A fenti 68. lábjegyzetben hivatkozott Waddenzee-ügyben hozott ítélet 35. pontja.

85 – A fenti 68. lábjegyzetben hivatkozott Waddenzee-ügyben hozott ítélet 24. pontja.

86 – A fenti 68. lábjegyzetben hivatkozott Waddenzee-ügyben hozott ítélet 45. pontja

87 – A fenti 68. lábjegyzetben hivatkozott Waddenzee-ügyben hozott ítélet 44. pontja.

88 – A fenti 68. lábjegyzetben hivatkozott Waddenzee-ügyben hozott ítélet 67. pontja.

Full & Egal Universal Law Academy