C‑334/04. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Görög Köztársaság
„Tagállami kötelezettségszegés – 79/409/EGK irányelv – I. melléklet – A vadon élő madarak védelme – Különleges védelmi területek – IBA 2000 – Érték – Az adatok minősége – Szempontok – Mérlegelési mozgástér – Nyilvánvalóan elégtelen minősítés – Vizes élőhelyek”
Az ítélet összefoglalása
Környezet – A vadon élő madarak védelme – 79/409 irányelv – Különleges védelmi területté minősítés
(79/409 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) és (2) bekezdés)
A vadon élő madarak védelméről szóló 79/409 irányelv 4. cikke különlegesen célirányos és megerősített védelmi rendszert ír elő mind az ezen irányelv I. mellékletében említett fajok, mind pedig az e mellékletben nem említett vonuló fajok számára, amit az tesz indokolttá, hogy a leginkább veszélyeztetett, illetőleg az Európai Közösség közös örökségének minősülő fajokról van szó. Egyebekben ezen irányelv kilencedik preambulumbekezdéséből következik, hogy a megfelelő biológiai sokféleség, valamint az élőhelyek megfelelő nagyságának megőrzése, fenntartása vagy helyreállítása nélkülözhetetlen az összes madárfaj védelme érdekében. A tagállamok így kötelesek elfogadni az említett fajok védelméhez szükséges intézkedéseket, tehát különleges védelmi területté (KVT) minősíteni minden olyan területet, amelyek az ornitológiai szempontok alapján a legalkalmasabbnak tűnnek a szóban forgó fajok védelme szempontjából.
E célból a legveszélyeztetettebb fajok és a Közösség közös örökségét képező fajok helyzetének meghatározásához szükség van a tudományos adatok naprakésszé tételére. Márpedig az „Inventory of Important Bird Areas in the European Community” (az Európai Közösség Fontos Madárélőhelyeinek Jegyzéke) (IBA 2000) tartalmazza a madárvédelmi szempontból jelentős területek aktualizált jegyzékét, amely ellentétes tudományos bizonyítékok hiányában hivatkozási alapul szolgál annak mérlegelésekor, hogy valamely tagállam megfelelő számú és méretű területet minősített‑e KVT‑vé ahhoz, hogy védelmet biztosítson a 79/409 irányelv I. mellékletében felsorolt valamennyi madárfajnak és az e mellékletben nem említett vonuló fajoknak.
Így az IBA 2000 eredményeinek megcáfolására alkalmas tudományos tanulmányok bemutatása hiányában valamely tagállam nem teljesíti a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, amikor olyan területeket minősít KVT‑vé, amelyek száma és teljes mérete nyilvánvalóan elmarad a KVT‑vé minősítés feltételeinek megfelelő területek számától és teljes méretétől, bizonyos fajok védelme érdekében nem jelöl ki KVT‑ket, és olyan területeket minősít KVT‑vé, ahol egyéb fajok elégtelen számban vannak jelen.
Ugyanis, noha kizárólag a tagállamok a felelősek a KVT‑vé minősítésért, és e célból a rendelkezésre álló legújabb tudományos ismereteket kell alapul venniük, ez nem jelenti azt, hogy e kötelezettség mindaddig nem érvényesül, amíg az illetékes hatóságok nem értékelték és ellenőrizték az új tudományos ismereteket. E minősítési kötelezettség a 79/409 irányelv átültetésére előírt határidő lejártának időpontjától fennáll.
(vö. 24–25., 28., 32., 34., 48., 60., 62. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2007. október 25.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – 79/409/EGK irányelv – I. melléklet – A vadon élő madarak védelme – Különleges védelmi területek – IBA 2000 – Érték – Az adatok minősége – Szempontok – Mérlegelési mozgástér – Nyilvánvalóan elégtelen minősítés – Vizes élőhelyek”
A C‑334/04. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2004. július 30‑án
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: M. Patakia és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
a Görög Köztársaság (képviseli: E. Skandalou, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen,
támogatják:
a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és C. Jurgensen‑Mercier, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),
a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Fernandes és M. Lois, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),
a Finn Köztársaság (képviseli: T. Pynnä, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
beavatkozók,
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, L. Bay Larsen, R. Silva de Lapuerta, P. Kūris (előadó) és J. Klučka bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. június 22‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2006. szeptember 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság:
– mivel az általa különleges védelmi területekké (a továbbiakban: KVT) minősített területek száma és teljes mérete nyilvánvalóan elmarad azon területek számától és teljes méretétől, amelyek megfelelnek a többek között az 1997. július 29‑i 97/49/EK bizottsági irányelvvel (HL L 223., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 344. o.) módosított, a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv (HL L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o., a továbbiakban: a 79/409 irányelv) 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a KVT‑vé minősítés feltételeinek,
– mivel olyan területeket jelölt ki KVT‑vé, amelyek mérete nyilvánvalóan elmarad a 2000‑ben közzétett Inventory of Important Bird Areas in the European Community (az Európai Közösség Fontos Madárélőhelyeinek Jegyzéke, a továbbiakban: IBA 2000) szerinti, a KVT‑vé minősítés feltételeinek megfelelő területek méretétől,
– mivel a 79/409 irányelv I. mellékletében említett több madárfaj részére nem jelölt ki KVT‑t, vagy olyan területeket minősített annak, ahol e fajok elégtelen számban vannak jelen,
– mivel több vonuló faj részére nem jelölt ki KVT‑t, vagy olyan területeket minősített annak, ahol e fajok elégtelen számban vannak jelen,
nem teljesítette a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
Jogi háttér
2 A 79/409 irányelv kilencedik preambulumbekezdése kimondja, hogy:
„[M]ivel a megfelelő biológiai sokféleség, valamint az élőhelyek megfelelő nagyságának megőrzése, fenntartása vagy helyreállítása nélkülözhetetlen az összes madárfaj védelme érdekében; mivel egyes madárfajok esetében fennmaradásuk és szaporodásuk biztosítása érdekében különleges élőhelyvédelmi intézkedésekre van szükség teljes elterjedési területükön; mivel ezeknek az intézkedéseknek figyelembe kell venniük a vonuló fajokat is, és ezeket a szempontokat beépítve egységes egészként kezelve kell ezeket összehangolni.”
3 A 79/409 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint:
„Ez az irányelv a Szerződésben érintett tagállamok európai területén természetesen előforduló összes vadon élő madárfaj védelmére vonatkozik. Magába foglalja e fajok védelmét, kezelését és ellenőrzését, továbbá szabályokat állapít meg hasznosításukkal kapcsolatban.”
4 Ezen irányelv 2. cikke előírja, hogy:
„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben meghatározott fajok állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy megfelelő szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális igényeknek, mialatt figyelembe veszi a gazdasági és rekreációs igényeket is.”
5 Az említett irányelv 4. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése kimondja, hogy:
„(1) Az I. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.
Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:
a) a kipusztulással fenyegetett fajokat;
b) az élőhelyük meghatározott változásaira érzékeny fajokat;
c) a kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritkának minősített fajokat;
d) az élőhelyük egyedi jellege miatt különleges figyelmet érdemlő egyéb fajokat.
Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér-információiként figyelembe kell venni.
A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.
(2) A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzi, tengeri és szárazföldi területen, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő-, vedlő- és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére, és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.
(3) A tagállamok minden lényeges információt megküldenek a Bizottság részére, hogy az megfelelő lépéseket kezdeményezhessen annak koordinálása érdekében, hogy az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott területek összefüggő rendszert képezzenek, amely megfelel e fajok védelmi szükségleteinek azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.”
A pert megelőző eljárás
6 A Bizottság szerint a Görög Köztársaság 2001‑ben nem minősítette KVT‑vé az IBA 2000‑ben kijelölt, madárvédelmi szempontból jelentős valamennyi területet. Az IBA 2000 az általa meghatározott és kifejtett ornitológiai szempontok alapján 186, összesen 3 320 027 ha méretű, és az ország területének 25,2%‑át kitevő, madárvédelmi szempontból jelentős olyan területet jelöl ki, amelyeket a 79/409 irányelv értelmében KVT‑vé kell minősíteni.
7 2001. október 11‑én a görög hatóságok eljuttattak a Bizottsághoz egy listát, amely javaslatokat tartalmazott új KVT‑k létrehozására, a meglévő KVT‑k kiterjesztésére, és azon KVT‑k megszüntetésére, amelyek ezentúl az új KVT‑k részét képezik. Mivel e javaslatok nem tartalmaztak sem földrajzi adatokat, különösen a területek méretére vonatkozóan, sem pedig a területek KVT‑vé minősítésének véglegesítéséhez szükséges műszaki információkat, ahogyan ezt a 79/409 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése megköveteli, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette ezen irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, ezért 2001. december 21‑én felszólító levelet intézett hozzá.
8 A felszólító levélre adott 2002. március 25‑i válaszában a görög kormány részben vitatta az IBA 2000 kidolgozása során alkalmazott módszertant és szempontokat, és arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nehézségekbe ütközik az e jegyzékben foglalt egyes területek KVT‑vé minősítése során. Ezt követően a görög hatóságok vállalták, hogy megküldik a Bizottságnak körülbelül 40 olyan új terület listáját, amelyeket KVT‑vé kívánnak minősíteni.
9 2002. szeptember 30‑i levelükben a görög hatóságok eljuttatták a 2001. október 11‑én megküldött listán szereplő területek KVT‑vé minősítését kiegészítő kartográfiai és műszaki információkat. Ezen információk alapján a Bizottság megállapította, hogy a Görög Köztársaság 110, összesen 811 236 ha méretű KVT‑t jelölt ki. Mivel a Bizottság nem kapott további információkat a többi KVT kijelölésére vonatkozóan, 2002. december 19‑én indokolással ellátott véleményt küldött e tagállamnak, amelyben felszólítja, hogy két hónapon belül hozza meg az abban foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.
10 A 2003. február 20‑i levéllel az indokolással ellátott véleményre adott első válaszukban a görög hatóságok műszaki és kartográfiai információkat küldtek 51 területre vonatkozóan, javasolva 10 terület határainak módosítását.
11 Miután a Bizottság tudomást szerzett a görög hatóságok e válaszáról, valamint a 2003. május 5‑én és december 2‑án küldött kiegészítő válaszaikról, úgy ítélte meg, hogy a helyzet továbbra sem kielégítő, ezért benyújtotta a jelen keresetet.
12 A Bíróság elnöke 2004. december 10‑i végzésével megengedte a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Portugál Köztársaság és a Finn Köztársaság beavatkozását a Görög Köztársaság kérelmeinek támogatása végett.
A keresetről
Az első kifogásról, amely szerint a KVT‑vé minősített területek száma és teljes mérete nyilvánvalóan elmarad azon területek számától és teljes méretétől, amelyek megfelelnek a 79/409 irányelv értelmében a KVT‑vé minősítés feltételeinek, valamint a második kifogásról, amely szerint a KVT‑vé kijelölt területek mérete nyilvánvalóan elmarad az IBA 2000‑ben meghatározott megfelelő területek méretétől
13 Bevezetésképpen a Bizottság első két kifogását olyan egyetlen és egységes kifogásként kell megvizsgálni, amely az IBA 2000‑ben meghatározott területek KVT‑vé minősítésének hiányával, illetve elégtelen voltával kapcsolatos.
A felek érvei
14 A Bizottság előadja, hogy a Görög Köztársaság nem minősített KVT‑vé 45, madárvédelmi szempontból jelentős területet, valamint a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a KVT‑vé minősítés feltételeinek megfelelő e területek közül 141‑et csak részben minősített KVT‑vé. E területek 151 olyan KVT‑t alkotnak, amelyek nem képezték semmilyen jogilag kötelező aktus tárgyát, mivel nem értesítették a Bizottságot a környezetvédelmi, területrendezési és közmunkaügyi miniszter és a mezőgazdasági miniszter semmilyen együttes rendeletéről. A Bizottság hozzáteszi továbbá, hogy e kijelölés 1 360 069 ha területet érint, amely csak 40%‑át teszi ki az IBA 2000‑ben összeírt, madárvédelmi szempontból jelentős 186 terület teljes méretének.
15 Végül a Bizottság hangsúlyozza, hogy az IBA 2000‑ben meghatározott, madárvédelmi szempontból jelentős területek részbeni minősítésével kapcsolatos megállapítás különösen a 79/406 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett vizes élőhelyekre, és különösen azon nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre vonatkozik, amelyeket a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyeiről [helyes fordítás: élőhelyeiről] szóló, Ramsarban, 1971. február 2‑án elfogadott egyezmény (a továbbiakban: Ramsari Egyezmény) meghatároz.
16 A görög kormány elismeri, hogy 45, az IBA 2000‑ben összeírt, madárvédelmi szempontból jelentős területet nem minősítettek KVT‑vé, és hogy e területeket „A madárfauna védelme érdekében a madarak számára fontos 69 terület KVT‑vé minősítését célzó felülvizsgálati program. Az elsőbbséget élvező fajok védelmét szolgáló cselekvési tervek kidolgozása” elnevezésű, 2004. február 11‑i program (a továbbiakban: felülvizsgálati program) keretében vizsgálják majd meg.
17 A görög kormány továbbá hangsúlyozza, hogy a 151 KVT‑t az illetékes görög hatóságok és egy különleges tárcaközi bizottság által – az Elliniki Ornithologiki Etaireia (görög ornitológiai társaság, a továbbiakban: EOE) közreműködésével – meghatározott legújabb ornitológiai adatok alapján minősítették.
18 Végül a vizes élőhelyeket illetően a görög kormány előadja, hogy a madárvédelmi szempontból jelentős valamennyi vizes élőhelyet KVT‑vé minősítették. Konkrétan a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekkel kapcsolatban pedig kifejti, hogy a Nestou és a Vistonida deltájában található vizes élőhelyek kivételével az említett területek méretének több mint 85%‑át KVT‑vé minősítették. A Ramsari Egyezményben meghatározott vizes élőhelyek tengeri kiterjedését is belevették a KVT‑kbe. A KVT‑k mérete eltér az ezen egyezményben meghatározott területekétől, mivel e területek közül néhány nem képvisel olyan ornitológiai érdeket, amely lehetővé tenné azok KVT‑vé minősítését.
19 Végezetül a görög kormány úgy ítéli meg, hogy noha a KVT‑vé minősített területek száma és mérete elmarad az IBA 2000‑ben felsorolt, madárvédelmi szempontból jelentős területek számától és méretétől, ez a minősítés nem marad el nyilvánvalóan az említett jegyzéktől, mivel azáltal, hogy 151 KVT‑t kijelölt, az említett jegyzékben felsorolt, madárvédelmi szempontból jelentős 186 területből 141‑et KVT‑vé minősített, ami e területek több mint felét teszi ki.
20 A spanyol kormány szerint az IBA 2000‑nek vannak hiányosságai, különösen azért, mert semmilyen, a környezetvédelem tárgyában hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóság nem felügyelte az említett jegyzék elkészítését, hogy biztosítsa az abban foglalt adatok pontosságát és megbízhatóságát, következésképpen nem tulajdonítható neki ugyanolyan érték, mint az 1989‑ben közzétett Inventory of Important Bird Areas in the European Community-nek (a továbbiakban: IBA 89).
21 A francia kormány előadja, hogy az IBA 2000 hasznos hivatkozási alapot jelent, azonban nem elegendő ahhoz, hogy a 79/409 irányelv értelmében KVT‑vé minősítsék az e jegyzékben szereplő területeket, és hogy ezen irányelv nem határoz meg teljes méret vagy százalék szerinti szempontokat a KVT‑k azonosításához.
22 A portugál kormány úgy érvel, hogy a tagállamok számára ésszerű határidőt kell biztosítani a szükséges tanulmányok elkészítéséhez. Az olyan jegyzékek, mint az IBA 2000, elismert és vitathatatlan hivatkozási alapok, azonban nem jelenthetnek a 79/409 irányelv által előírt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzését szolgáló mennyiségi referenciaalapokat.
23 A finn kormány szerint az IBA 2000 alkalmazása aránytalanná teszi a bizonyítási terhet, mivel a tagállamoknak kell tudományos adatokkal szolgálniuk annak megállapításához, hogy valamely terület nem felel meg a KVT‑vé minősítés szempontjainak, amennyiben az adott területet e jegyzék ilyennek jelöli.
A Bíróság álláspontja
24 Emlékeztetni kell arra, hogy a 79/409 irányelv 4. cikke különlegesen célirányos és megerősített védelmi rendszert ír elő mind az ezen irányelv I. mellékletében említett fajok, mind pedig az e mellékletben nem említett vonuló fajok számára, amit az tesz indokolttá, hogy a leginkább veszélyeztetett, illetőleg a Közösség közös örökségének minősülő fajokról van szó (a C‑191/05. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2006. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑6853. o.] 9. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Egyebekben ezen irányelv kilencedik preambulumbekezdéséből következik, hogy a megfelelő biológiai sokféleség, valamint az élőhelyek megfelelő nagyságának megőrzése, fenntartása vagy helyreállítása nélkülözhetetlen az összes madárfaj védelme érdekében. A tagállamok tehát kötelesek elfogadni az említett fajok védelméhez szükséges intézkedéseket (a C‑235/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2007. június 28‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑5415. o.] 23. pontja).
25 E célból a legveszélyeztetettebb fajok és a Közösség közös örökségét képező fajok helyzetének meghatározásához szükség van a tudományos adatok naprakésszé tételéhez, hogy az arra legalkalmasabb területeket KVT‑vé lehessen minősíteni. Fontos tehát az indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártakor rendelkezésre álló legnaprakészebb tudományos adatok használata (a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 24. pontja).
26 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti jegyzékek – köztük az EOE által készített IBA 2000 – pontosabb és naprakészebb tudományos adataikkal felülvizsgálták az IBA 89‑ben közzétett első páneurópai tanulmányt.
27 Az IBA 89 tudományos jellegére és valamely tagállam által – különösen arra vonatkozóan, hogy a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek az e jegyzékben foglaltaktól eltérő, és azoknál kisebb teljes méretű területek KVT‑vé minősítésével is teljesíthetőek – előadott mindenféle tudományos bizonyíték hiányára tekintettel a Bíróság kimondta, hogy e jegyzék bár jogilag nem kötelező, azt hivatkozási alapként felhasználhatja annak mérlegelése során, hogy egy tagállam a 79/409 irányelv említett rendelkezései értelmében megfelelő számú és méretű területet minősített‑e KVT‑vé (lásd e tekintetben a C‑3/96. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1998. május 19‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑3031. o.] 68–70. pontját; a C‑378/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. március 20‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑2857. o.] 18. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 26. pontját).
28 Meg kell állapítani, hogy az IBA 2000 tartalmazza a Görögország területén található, madárvédelmi szempontból jelentős területek aktualizált jegyzékét, amely ellentétes tudományos bizonyítékok hiányában hivatkozási alapul szolgál annak mérlegelésekor, hogy e tagállam megfelelő számú és méretű területet minősített‑e KVT‑vé ahhoz, hogy védelmet biztosítson a 79/409 irányelv I. mellékletében felsorolt valamennyi madárfajnak és az e mellékletben nem említett vonuló fajoknak.
29 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy – ahogyan a görög kormány maga is kifejtette – az IBA 2000‑ben foglalt adatokat Görögország vonatkozásában többek között az EOE határozta meg. A 151 KVT‑t pedig e szervezettel együttműködve választották ki, amely tudományos és műszaki segítséget nyújtott.
30 A jelen esetben nem vitatott, hogy a Görög Köztársaság – mivel úgy folytatta a felülvizsgálati programot, hogy annak eredményei az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor még mindig nem álltak rendelkezésre, és mivel e határidőn belül nem közölte a Bizottsággal az e program során követett módszertanra vonatkozó információkat és egyéb tudományos adatokat – nem szolgált az IBA 2000‑ben foglalt eredmények megcáfolására alkalmas adatokkal.
31 Az előző megállapítást nem kérdőjelezheti meg azon érv, miszerint ésszerű határidőt kell biztosítani a tagállamok számára ahhoz, hogy a madárvédelmi szempontból jelentős területek meghatározása érdekében hosszú távú megfigyelési és kartográfiai tanulmányokat készíthessenek.
32 Ahogyan ugyanis a főtanácsnok az indítványának 48. és 49. pontjában megjegyezte, noha kizárólag a tagállamok a felelősek a KVT‑vé minősítésért, és e célból a rendelkezésre álló legújabb tudományos ismereteket kell alapul venniük, ez nem jelenti azt, hogy e kötelezettség mindaddig nem érvényesül, amíg az illetékes hatóságok nem értékelték és ellenőrizték az új tudományos ismereteket. E minősítési kötelezettség a 79/409 irányelv átültetésére előírt határidő lejártának időpontjától – vagyis a Görög Köztársaság vonatkozásában 1981. április 6‑ától – kezdődően fennáll.
33 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az IBA 2000 eredményeinek megcáfolására alkalmas tudományos tanulmányok bemutatása hiányában e jegyzék képezi a madárvédelmi szempontból leginkább alkalmas számú és méretű területek meghatározásának a legnaprakészebb és legpontosabb hivatkozási alapját.
34 Továbbá a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a KVT‑vé minősítés feltételeinek megfelelő területek KVT‑vé minősítésének nyilvánvalóan elégtelen jellegét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok kötelesek KVT‑vé minősíteni minden olyan területet, amelyek az ornitológiai szempontok alapján a legalkalmasabbnak tűnnek a szóban forgó fajok védelme szempontjából (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 62. pontját).
35 A jelen esetben nem vitatott, hogy a Görög Köztársaság által kijelölt 151 KVT közül 141 KVT az IBA 2000‑ben összeírt, madárvédelmi szempontból fontos 186 terület teljes méretének csupán 40%‑át teszi védetté. Ebből következik, hogy 45, madárvédelmi szempontból jelentős és a fent említett teljes méret 60%‑át kitevő területet nem minősítettek KVT‑vé.
36 Meg kell állapítani, hogy az IBA 2000 eredményeinek megcáfolására alkalmas tudományos adatok hiányában a Görög Köztársaság olyan területeket minősített KVT‑vé, amelyek száma és teljes mérete nyilvánvalóan elmarad a szóban forgó fajok védelme szempontjából legalkalmasabbnak tekintett területek számától és teljes méretétől. E pont vonatkozásában tehát helyt kell adni a keresetnek.
37 Ami a madárvédelmi szempontból jelentős területek és különösen a vizes élőhelyek részbeni minősítését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a 79/409 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 81. pontját).
38 E tekintetben az IBA 2000‑ből kitűnik, hogy 32 vizes élőhely a vízimadarak bioföldrajzi állományai több mint 1%‑ának, 49 más terület pedig egy vagy több vonuló vízimadár‑állomány több mint 1%‑ának nyújt menedéket.
39 Meg kell tehát vizsgálni, hogy – ahogyan a Bizottság állítja – a Görög Köztársaság olyan számban minősített‑e KVT‑vé nemzetközi jelentőségű, különösen a Ramsari Egyezményben kijelölt vizes élőhelyeket, hogy azok csak részben felelnek meg az IBA 2000‑ben összeírt, madárvédelmi szempontból jelentős megfelelő területek méretének, és hogy – szintén a Bizottság szerint – az IBA 2000‑ben összeírt, madárvédelmi szempontból jelentős területeket képező és az ezen egyezményben felsorolt szempontoknak megfelelő egyes területeket a 79/409 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint KVT‑vé kell‑e minősíteni, amire mindeddig nem került sor.
40 A Bizottság példákat említ olyan nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre, amelyeket nem minősítettek KVT‑vé, vagy amelyeket annak minősítettek, de területük kevesebb, mint 50%‑a KVT; ide tartozik többek között a 45. sz. (Lake Vegoritis és Lake Petron), a 91. sz. (Lakes Trichonida és Lysimachia), a 99. sz. (Kotychi Lagoon), a 166. sz. (Mount Dikios, Cape Louros, Lake Psalidi és Alyki), valamint a 180. sz. (Lake Kourna, Almyrou Delta és Georgioupolis Beach) terület, amelyekkel kapcsolatban a görög kormány hangsúlyozza az IBA 2000‑ben összeírt, madárvédelmi szempontból jelentős területek és az általa KVT‑vé minősített területek közötti különbségek indokait.
41 Meg kell jegyezni, hogy a 45. sz. területtel kapcsolatban a görög kormány úgy érvel, hogy kizárólag a Petron-tavat (Lake Petron) kell KVT‑vé minősíteni, mivel csak az nyújt védelmet a kis kárókatona (Phalacrocorax pygmæus) számára. Ugyanez vonatkozik a 91. sz. területre is, ahol kizárólag a Lysimachia‑tó (Lake Lysimachia) bír jelentőséggel a cigányréce (Aythya nyroca) számára.
42 Emlékeztetni kell arra, hogy a mérlegelési mozgástér, amellyel a tagállamok a KVT‑vé minősítésre legalkalmasabb területek kiválasztásakor rendelkeznek, a szóban forgó fajok védelme szempontjából legalkalmasabb területek meghatározását segítő ornitológiai szempontok alkalmazására vonatkozik (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 61. pontját).
43 Ahogyan a főtanácsnok az indítványának 54. pontjában rámutatott, a fent említett két területet a Ramsari Egyezményben meghatározott szempontok alapján, a kis kárókatona és a cigányréce fontossága miatt választották ki. Mivel a Bizottság nem vitatja, hogy a le nem fedett területeknek e két faj számára nincs jelentőségük, e pont vonatkozásában helyt kell adni a görög kormány érvelésének.
44 Ami a 166. sz. területet illeti, az IBA 2000 leírása szerint e területet elsősorban bozótos-erdős hegyvidék alkotja, és vizes élőhelyek is találhatók ott. A jegyzék leírása szerint e terület a ragadozó madarak költése és vonulása szempontjából jelentős hely.
45 Ezenkívül – ellentétes tudományos adatok hiányában – úgy tűnik, hogy az IBA 2000‑ben említett 166. sz. terület a legalkalmasabb a szóban forgó fajok védelme szempontjából (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 62. pontját). Ennélfogva az, hogy kizárólag a Psalidi‑ és az Alyki‑tavat (Lake Psalidi és Alyki) mint vizes élőhelyeket minősítették KVT‑vé, nem elegendő a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségek teljesítéséhez. E pont vonatkozásában tehát helyt kell adni a Bizottság keresetének.
46 Ami a 99. és 180. sz. területet illeti, a görög kormány szerint azok ornitológiai szempontból nem jelentősek. A Bizottság ezt az érvet vitatja, mivel semmilyen tudományos értékelést nem küldtek a számára. Mivel a görög kormány az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártáig nem nyújtott be ellentétes tudományos bizonyítékokat, e pont vonatkozásában helyt kell adni a Bizottság keresetének.
47 A Bizottság által említett többi területet, nevezetesen az 59. sz. (Pinios Delta), a 61. sz. (Reservoirs of former Lake Karla), a 89. sz. (Lake Amvrakia), a 98. sz. (Kalogria lagoon, Strofilia forest és Lamia marshes), amelynek jelentős részeit nem fedi le a KVT, a 132. sz. (Lakes Khortaro és Alyki, Moudros gulf, Diapori fen és Fakos peninsula), ahol a Moudros‑öblöt nem fedi le a KVT, valamint a 138. sz., a KVT által csak részben lefedett területet (Gera Gulf‑Dipi és Haramida marshes, Lesvos) illetően meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság bejelentette, hogy e területeket újra fogja értékelni.
48 A fentiekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy az IBA 2000 eredményeinek megcáfolására alkalmas tudományos tanulmányok bemutatása hiányában a Görög Köztársaság – mivel olyan területeket minősített KVT‑vé, amelyek száma és teljes mérete nyilvánvalóan elmarad a KVT‑vé minősítés feltételeinek megfelelő területek számától és teljes méretétől – nem teljesítette a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
A harmadik és negyedik kifogásról, amelyek szerint nem jelöltek ki KVT‑ket a 79/409 irányelv I. mellékletében említett több madárfaj, valamint az e mellékletben nem említett több vonuló faj részére, illetve hogy olyan területeket minősítettek KVT‑vé, ahol e fajok elégtelen számban vannak jelen
A felek érvei
49 A Bizottság szerint a következő madárfajok, vagyis a 79/409 irányelv I. mellékletében említett üstökös kárókatona desmarestii alfaja (Phalacrocorax aristotelis desmarestii), a saskeselyű (Gypætus barbatus), a barátkeselyű (Ægypius monachus), a békászó sas (Aquila pomarina), a parlagi sas (Aquila heliaca), a pusztai ölyv (Buteo rufinus), a héjasas (Hieraætus fasciatus), a fehérkarmú vércse (Falco naumanni), az Eleonóra‑sólyom (Falco eleonoræ), a Feldegg‑sólyom (Falco biarmicus), a török csuszka (Sitta krueperi) és a szürke sármány (Emberiza cineracea) nem megfelelően védettek a KVT‑k által.
50 A vonuló fajokkal kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy az IBA 2000‑ben meghatározott számos terület nagyon fontos a 79/409 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének értelmében védett e fajok számára is. Különösen egyes lúdalakúak, a lilealakúak, valamint egyes, ezen irányelv I. mellékletében említett gyakoribb fajok érintettek a vonulás vagy a telelés miatt.
51 A görög kormány szerint a 79/409 irányelv I. mellékletében említett fajok – a pusztai ölyv, a fehérkarmú vércse, a török csuszka és a szürke sármány kivételével – megfelelően védettek. A kőszáli sassal kapcsolatban kifejti, hogy a tíz kísérleti területtel kapcsolatos tanulmány elkészültével újabb bizonyítékok állnak majd rendelkezésre.
52 A görög kormány hozzáteszi, hogy adott faj tekintetében, a KVT‑k által védett állománynak az IBA 2000‑ben meghatározott állománnyal való összehasonlítása nem jelentheti az egyetlen és vitathatatlan szempontot annak megítéléséhez, hogy e faj megfelelő védelemben részesül‑e. A görög kormány szerint lehetséges, hogy az érintett fajnak a területen való megoszlása alapján az IBA 2000‑ben foglalt C szempontcsoport (az Európai Unió országait érintő csoport) által felállított követelmények – e faj állományát tekintve – nem teljesülnek.
53 Az alkalmazott módszertan és szempontok vonatkozásában a Bizottság azt állítja, hogy egyrészről a görög hatóságok egyes esetekben vitatják az IBA 2000‑ben foglalt szempontokat, míg más esetekben – ezáltal ellentmondásba keveredve – alkalmazzák ugyanezen szempontokat, másrészről pedig egyes területek fontosságára alapozzák érveiket, noha az elérni kívánt eredmény a fajok védelme.
A Bíróság álláspontja
54 Harmadik és negyedik kifogásában a Bizottság azt kéri számon a Görög Köztársaságtól, hogy az nem jelölt ki KVT‑ket a 79/409 irányelv I. mellékletében említett több madárfaj, valamint az e mellékletben nem említett több vonuló faj részére, illetve hogy olyan területeket minősített KVT‑vé, ahol e fajok elégtelen számban vannak jelen.
55 Rögtön el kell utasítani a Bizottság annak megállapítására irányuló kérelmét, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem jelölt ki KVT‑ket a 79/409 irányelv I. mellékletében felsorolt több madárfaj, valamint az e mellékletben nem említett vonuló fajok részére – nem teljesítette a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
56 Az eljárásból ugyanis kitűnik, hogy egyrészről – a 79/409 irányelv I. mellékletében említett fajokat illetően – a török csuszka az egyetlen olyan faj, amelynek fő szaporodási területét nem minősítették KVT‑vé, másrészről pedig – az e mellékletben nem említett vonuló fajokat illetően – egyetlen olyan faj sincs, amely tekintetében semmilyen területet nem minősítettek volna KVT‑vé. Mivel a görög kormány elismerte a Bizottság török csuszkával kapcsolatos kifogását, kizárólag e faj vonatkozásában kell helyt adni a Bizottság KVT‑k kijelölésének elmulasztásával kapcsolatos kérelmének.
57 Azzal a kifogásával, amely szerint olyan területeket minősítettek KVT‑vé, ahol a 79/409 irányelv I. mellékletében említett több madárfaj, valamint az e mellékletben nem említett több vonuló faj elégtelen számban van jelen, a Bizottság azt állítja, hogy konkrétan tizenkét madárfaj állományát illetően a Görögország által meghatározott KVT‑k nem elegendő mértékben fedik le az IBA 2000‑ben meghatározott azon területeket, ahol e fajok jelen vannak.
58 Mivel a görög kormány a pusztai ölyv, a fehérkarmú vércse és a szürke sármány vonatkozásában kifejezetten elismerte e kifogást, e fajok tekintetében helyt kell adni a keresetnek.
59 A többi faj, vagyis az üstökös kárókatona desmarestii alfaja, a saskeselyű, a barátkeselyű, a békászó sas, a parlagi sas, a héjasas, az Eleonóra sólyom és a Feldegg sólyom vonatkozásában meg kell állapítani, hogy a görög kormány – mivel a felülvizsgálati programra, valamint azon tíz kísérleti projekttel kapcsolatos tanulmányra hivatkozik, amelyek értékelését nem fejezték be, és mivel nem tájékoztatott az EOE barátkeselyűre vonatkozó tanulmányáról – nem nyújtott be olyan tudományos tanulmányokat, amelyek alkalmasak lennének az IBA 2000 eredményeinek megcáfolására, és annak bizonyítására, hogy olyan területeket minősítettek KVT‑vé, ahol e fajok megfelelő számban vannak jelen. E pont vonatkozásában tehát helyt kell adni a Bizottság keresetének.
60 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság – mivel a török csuszka védelme érdekében nem jelölt ki KVT‑t, és mivel olyan területeket minősített KVT‑vé, ahol az üstökös kárókatona desmarestii alfaja, a saskeselyű, a barátkeselyű, a békászó sas, a parlagi sas, a pusztai ölyv, a héjasas, a fehérkarmú vércse, az Eleonóra sólyom, a Feldegg sólyom és a szürke sármány elégtelen számban van jelen – nem teljesítette a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
61 Következésképpen a Bizottság által benyújtott keresetet megalapozottnak kell tekinteni.
62 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság:
– mivel az általa KVT‑vé minősített területek száma és teljes mérete nyilvánvalóan elmarad azon területek számától és teljes méretétől, amelyek megfelelnek a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a KVT‑vé minősítés feltételeinek,
– mivel nem jelölt ki KVT‑t a török csuszka védelme érdekében, és
– mivel olyan területeket minősített KVT‑vé, ahol az üstökös kárókatona desmarestii alfaja, a saskeselyű, a barátkeselyű, a békászó sas, a parlagi sas, a pusztai ölyv, a héjasas, a fehérkarmú vércse, az Eleonóra sólyom, a Feldegg sólyom és a szürke sármány elégtelen számban van jelen,
nem teljesítette a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
A költségekről
63 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Görög Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. E cikk 4. §‑ának első bekezdésével összhangban a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Portugál Köztársaság és a Finn Köztársaság – mint beavatkozók – maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) A Görög Köztársaság,
– mivel az általa különleges védelmi területté minősített területek száma és teljes mérete nyilvánvalóan elmarad azon területek számától és teljes méretétől, amelyek megfelelnek a többek között az 1997. július 29‑i 97/49/EK bizottsági irányelvvel módosított, a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a különleges védelmi területté minősítés feltételeinek,
– mivel nem jelölt ki különleges védelmi területeket a török csuszka (Sitta krueperi) védelme érdekében, és
– mivel olyan területeket minősített különleges védelmi területté, ahol az üstökös kárókatona desmarestii alfaja (Phalacrocorax aristotelis desmarestii), a saskeselyű (Gypætus barbatus), a barátkeselyű (Ægypius monachus), a békászó sas (Aquila pomarina), a parlagi sas (Aquila heliaca), a pusztai ölyv (Buteo rufinus), a héjasas (Hieraætus fasciatus), a fehérkarmú vércse (Falco naumanni), az Eleonóra sólyom (Falco eleonoræ), a Feldegg sólyom (Falco biarmicus) és a szürke sármány (Emberiza cineracea) elégtelen számban van jelen,
nem teljesítette a 97/47 irányelvvel módosított 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Görög Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
4) A Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Portugál Köztársaság és a Finn Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.
Aláírások
*Az eljárás nyelve: görög.
Full & Egal Universal Law Academy