EUR-Lex -  62005CC0137 - HU

VERICA Trstenjak

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2007. július 10.(1)

C‑137/05. sz. ügy

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„A tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló 2252/2004/EK rendelet – Útlevelek és úti okmányok – A tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírások – Megsemmisítés iránti kereset – A 2252/2004 rendelet érvényessége – Megerősített együttműködés – A schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv – Schengeni vívmányok – Az Egyesült Királyság részvétele – A részvétel megtagadása – Lényeges eljárási szabálysértés”

I –    Bevezetés

1.        Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló, 2004. december 13‑i 2252/2004/EK tanácsi rendelettel(2) szemben.

2.        A jelen eljárás a C‑77/05. sz. ügyhöz kapcsolódik, amelyben az Egyesült Királyság szintén megsemmisítés iránti keresettel támadja az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról szóló, 2004. október 26‑i 2007/2004/EK tanácsi rendeletet(3). A Bíróság nem egyesítette a két ügyet, mindössze ugyanazzal a problémával kapcsolatos összefüggő ügyekként kezeli azokat. A két ügyben közös tárgyalást tartottak 2007. március 13‑án.

3.        E két ügy kapcsán először merül fel a Bíróság előtt a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló (2. sz.) jegyzőkönyv értelmezésének kérdése, amely jegyzőkönyv az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek közé tartozik. Ezen értelmezési kérdésen kívül felmerül az Európai Unió rendszerén belül a megerősített együttműködés jelensége mértékének még súlyosabb kérdése.

II – Jogi háttér

A –    Az Európai Közösséget létrehozó szerződés

4.        Az EK 61–69. cikk az EK‑Szerződés „Vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgására vonatkozó egyéb politikák” című IV. címében található.

5.        Az EK 62. cikk értelmében: „A Tanács a 67. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követő ötéves időszakon belül:

[…]

2)      intézkedéseket fogad el a tagállamok külső határainak átlépésére vonatkozóan, amelyek meghatározzák:

a)      az ilyen határoknál a személyek ellenőrzése során a tagállamok által követendő szabályokat és eljárásokat; […]”.

6.        Az EK 69. cikk szerint: „E cím alkalmazása függ az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv, valamint a Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv rendelkezéseitől, és nem érinti az Európai Közösséget létrehozó szerződés 14. cikke egyes vonatkozásainak az Egyesült Királyságra és Írországra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvet.”

7.        Az EK 311. cikk szerint: „A tagállamok közös megegyezésével ehhez a szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek e szerződés szerves részét képezik.”

B –    A schengeni jegyzőkönyv

8.        A schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek közé tartozik, az Amszterdami Szerződés iktatta be az elsődleges közösségi jogba.

9.        A schengeni jegyzőkönyv 1. cikke szerint „a Belga Királyság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság a schengeni megállapodások aláíróiként felhatalmazást kapnak arra, hogy egymás között megerősített együttműködést hozzanak létre az e jegyzőkönyv mellékletében felsorolt megállapodások és az azokhoz kapcsolódó rendelkezések hatálya alá eső területeken (a továbbiakban: schengeni vívmányok). Ezt az együttműködést az Európai Unió intézményi és jogi keretén belül folytatják az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés megfelelő rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett.”

10.      A schengeni jegyzőkönyv 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Az Amszterdami Szerződés hatálybalépésének időpontjától kezdődően a schengeni vívmányokat, köztük a schengeni megállapodások által létrehozott Végrehajtó Bizottság ezen időpontot megelőzően elfogadott határozatait e cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek sérelme nélkül azonnali hatállyal alkalmazni kell az 1. cikkben említett tizenhárom tagállamra. Ugyanezen időponttól az említett Végrehajtó Bizottság helyébe a Tanács lép.”

11.      A schengeni jegyzőkönyv 3. cikke értelmében: „A 2. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett meghatározást követően a schengeni vívmányok azon részei tekintetében, amelyek jogalapjaként az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címét határozták meg, Dánia a schengeni megállapodások egyéb aláíróival való viszonyában megtartja ugyanazokat a jogait és kötelezettségeit, mint amelyekkel az említett meghatározás előtt rendelkezett.”

12.      A schengeni jegyzőkönyv 4. cikke szerint:

„Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, amelyekre nézve a schengeni vívmányok nem kötelezőek, bármikor kérhetik, hogy a schengeni vívmányok rendelkezései egy részének vagy egészének alkalmazásában részt vehessenek.

A Tanács a kérelemről az 1. cikkben említett tagjainak és az érintett államok kormánya képviselőinek egyhangú szavazatával határoz.”

13.      A schengeni jegyzőkönyv 5. cikke szerint:

„(1)      A szerződések vonatkozó rendelkezéseinek hatálya kiterjed a schengeni vívmányokon alapuló javaslatokra és kezdeményezésekre.

Ebben az összefüggésben, ha Írország vagy az Egyesült Királyság vagy egyik sem jelenti be részvételi szándékát ésszerű időn belül írásban a Tanács elnökének, az Európai Közösségeket létrehozó szerződés 11. cikkében, illetve az Európai Unióról szóló szerződés 40. cikkében említett felhatalmazást az 1. cikkben említett tagállamok részére, illetve – amennyiben az együttműködés kérdéses területein valamelyikük részt kíván venni – Írország vagy az Egyesült Királyság részére megadottnak kell tekinteni.

(2)      A szerződéseknek az (1) bekezdés első albekezdésében hivatkozott vonatkozó rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha a Tanács a 2. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett intézkedéseket nem fogadta el.”

14.      Az említett jegyzőkönyv 6. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a]z Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság az 1996. december 19‑én Luxembourgban aláírt megállapodás alapján társultként részt vesz a schengeni vívmányok végrehajtásában és továbbfejlesztésében […]”.

15.      Az említett jegyzőkönyv 8. cikke előírja, hogy „[a]z új tagállamoknak az Európai Unióba történő felvételére vonatkozó tárgyalások során a schengeni vívmányokat és az intézmények által az ezek hatálya alá tartozó területen hozott további intézkedéseket olyan vívmányoknak kell tekinteni, amelyeket a tagjelölt országoknak teljes egészében el kell fogadniuk.”

16.      A schengeni vívmányokat a schengeni jegyzőkönyv melléklete határozza meg. E melléklet szerint e vívmányok közé tartozik a Benelux Gazdasági Unió, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, Schengenben, 1985. június 14‑én aláírt megállapodás; valamint a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, Schengenben, 1985. június 14‑én aláírt megállapodás végrehajtásáról szóló, a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, és a Holland Királyság által Schengenben 1990. június 19‑én aláírt egyezmény, a kapcsolódó záróokmánnyal és közös nyilatkozattal, az Olaszországgal, Spanyolországgal és Portugáliával, Görögországgal, Ausztriával, valamint Dániával, Finnországgal és Svédországgal aláírt, az 1985. évi megállapodáshoz és az 1990. évi végrehajtási egyezményhez való csatlakozásról szóló jegyzőkönyvek és megállapodások, a kapcsolódó záróokmányokkal és nyilatkozatokkal, valamint az 1990. évi végrehajtási egyezmény által létrehozott Végrehajtó Bizottság által elfogadott határozatok és nyilatkozatok, valamint a Végrehajtó Bizottság által döntési jogkörrel felruházott hatóságok által az egyezmény végrehajtása érdekében kibocsátott aktusok.

C –    Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv

17.      Az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: a IV. címről szóló jegyzőkönyv) e tagállamoknak a IV. cím alapján javasolt intézkedések elfogadásában való részvételére vonatkozik.

18.      E jegyzőkönyv 1. cikke értelmében „[a] 3. cikkre is figyelemmel, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe alapján javasolt intézkedések Tanács által történő elfogadásában […]”.

19.      A IV. címről szóló jegyzőkönyv 2. cikke szerint:

„Az 1. cikkből következően, valamint a 3., 4. és 6. cikkre is figyelemmel, az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének rendelkezései, az e cím alapján elfogadott intézkedések, az e cím alapján kötött nemzetközi megállapodások rendelkezései és a Bíróságnak az ilyen rendelkezést vagy intézkedést értelmező határozatai nem kötelezőek, illetve nem alkalmazhatóak az Egyesült Királyságra vagy Írországra; az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok ezeknek az országoknak a hatásköreit, jogait és kötelezettségeit semmilyen módon nem érintik. Az ilyen rendelkezések, intézkedések vagy határozatok semmilyen módon nem érintik a közösségi vívmányokat, továbbá nem képezik részét a közösségi jognak annyiban, amennyiben ezeket az Egyesült Királyságra és Írországra kell alkalmazni.”

20.      A IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikke értelmében:

„(1)      Az Egyesült Királyság vagy Írország valamely javaslatnak vagy kezdeményezésnek az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe alapján a Tanácshoz történt benyújtását követő három hónapon belül írásban bejelentheti a Tanács elnökének, hogy részt kíván venni egy ilyen javasolt intézkedés meghozatalában és alkalmazásában, amely értesítéssel egyben erre jogosulttá válik. […]

(2)      Ha az (1) bekezdésben említett valamely intézkedést az Egyesült Királyság vagy Írország részvételével ésszerű időn belül nem lehet elfogadni, a Tanács az ilyen intézkedést az 1. cikknek megfelelően az Egyesült Királyság vagy Írország részvétele nélkül is elfogadhatja. Ebben az esetben a 2. cikket kell alkalmazni.”

21.      A IV. címről szóló jegyzőkönyv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Azt követően, hogy a Tanács az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címe alapján valamilyen intézkedést fogad el, az Egyesült Királyság vagy Írország bármikor bejelentheti a Tanácsnak és a Bizottságnak azon szándékát, hogy az intézkedést el kívánja fogadni. Ebben az esetben az Európai Közösséget létrehozó szerződés 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eljárást kell értelemszerűen alkalmazni.”

22.      A IV. címről szóló jegyzőkönyv 7. cikke értelmében a 3. és 4. cikk nem érinti a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyvet.

D –    A Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv

23.      A szintén az Európai Unióról szóló szerződéshez, és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 5. cikke szerint:

„(1)      A Tanácsnak az Európai Közösséget létrehozó szerződés IV. címének rendelkezései szerint a schengeni vívmányok kiegészítésére irányuló javaslatról vagy kezdeményezésről hozott határozatát követő hat hónapon belül Dánia dönt arról, hogy nemzeti jogában végrehajtja‑e ezt a határozatot. Ha úgy dönt, hogy végrehajtja, a határozat nemzetközi jogi kötelezettséget hoz létre Dánia és a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 1. cikkében említett tagállamok között, valamint Dánia és Írország vagy az Egyesült Királyság között, amennyiben ezek a tagállamok részt vesznek az együttműködés kérdéses területeiben.

(2)      Ha Dánia úgy dönt, hogy nem hajtja végre a Tanács (1) bekezdés szerinti határozatát, a Schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 1. cikkében említett tagállamok megvizsgálják, hogy milyen megfelelő intézkedéseket hozzanak.”

E –    Az Amszterdami Szerződéshez csatolt nyilatkozatok

24.      A schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 4. cikkéről szóló, 45. sz. nyilatkozat (a továbbiakban: 45. sz. nyilatkozat) értelmében:

„A Magas Szerződő Felek felkérik a Tanácsot, hogy mielőtt határozna a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 4. cikke alapján az Írország vagy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által megfogalmazott azon kérésről, hogy a schengeni vívmányok rendelkezései egy részének vagy egészének alkalmazásában részt vegyenek, kérje ki a Bizottság véleményét.”

25.      A schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 5. cikkéről szóló, 46. sz. nyilatkozat (a továbbiakban: 46. sz. nyilatkozat) szerint:

„A Magas Szerződő Felek vállalják, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a schengeni vívmányok terén lehetővé váljon a fellépés valamennyi tagállam részvétele mellett, különösen akkor, ha a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően Írország vagy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága ezen vívmányok rendelkezéseinek egy részét vagy egészét átvette.”

F –    A 2252/2004 rendelet

26.      A 2252/2004 rendelet (2) preambulumbekezdése értelmében:

„2000. október 17‑én a tagállamok kormányai Tanács keretében ülésező képviselőinek állásfoglalása […] minimum biztonsági követelményeket vezetett be az útlevelek tekintetében. Helyénvaló ezen állásfoglalásnak most egy közösségi intézkedéssel történő felülvizsgálata a célból, hogy az útlevelekre és úti okmányokra vonatkozó fokozott, harmonizált biztonsági előírások elérésével azok meghamisítással szembeni védelme biztosított legyen. Ezzel egyidejűleg az útlevelekbe és úti okmányokba biometrikus azonosítókat kell beilleszteni annak érdekében, hogy az okmány és annak valódi birtokosa között megbízható kapcsolat jöjjön létre.”

27.      Az említett rendelet (3) preambulumbekezdése szerint:

„A biztonsági jellemzők harmonizálása és a biometrikus azonosítók beillesztése a jövőbeni európai szintű fejlődés fényében fontos lépést jelent az új elemek használata felé; a csalárd felhasználás elleni védelem biztosításához való fontos hozzájárulásként biztonságosabbá válnak az úti okmányok, és megbízhatóbb kapcsolat létesül az útlevél vagy úti okmány és annak birtokosa között. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) előírásait és különösen a 9303-as dokumentumban megállapított, a géppel olvasható úti okmányokra vonatkozó előírásokat figyelembe kell venni.”

28.      Az említett rendelet (4) preambulumbekezdése szerint:

„Ez a rendelet a tagállamok útlevelei és úti okmányai biztonsági jellemzőinek – beleértve a biometrikus azonosítókat is – összehangolására korlátozódik. Az okmányok tárolóelemében található adatokhoz való hozzáférésre felhatalmazott hatóságok és szervek kijelölése a nemzeti jogszabályok szerint történik, a közösségi jog, az európai uniós jog, valamint a nemzetközi megállapodások vonatkozó rendelkezéseire is tekintettel.”

29.      A 2252/2004 rendelet (11) preambulumbekezdése értelmében, „[e] rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek alkalmazásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29‑i 2000/365/EK tanácsi határozattal […] összhangban nem vesz részt. Ennélfogva az Egyesült Királyság nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása számára nem kötelező.”

30.      A 2252/2004 rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok megfelelnek a mellékletben meghatározott minimum biztonsági előírásoknak.

(2)      Az útleveleknek és úti okmányoknak magukban kell foglalniuk egy arcképet tartalmazó tárolóelemet. A tagállamoknak interoperábilis formátumban bele kell foglalniuk az ujjlenyomatokat is. Az adatokat védeni kell, a tárolóelemnek pedig megfelelő kapacitással kell rendelkeznie, és garantálnia kell az adatok sértetlenségét, valódiságát és bizalmasságát.

(3)      Ezt a rendeletet a tagállamok által kiállított útlevelekre és úti okmányokra kell alkalmazni. Nem alkalmazandó viszont a tagállamok által, állampolgáraik részére kiállított személyazonosító igazolványokra, valamint a tizenkét hónap vagy annál rövidebb érvényességi időre szóló, ideiglenes útlevekre és úti okmányokra.”

31.      A 2252/2004 rendelet 2. cikke szerint:

„Az 5. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően az útlevelekre és úti okmányokra vonatkozó további műszaki előírásokat kell megállapítani a következőkkel kapcsolatosan:

a)      további biztonsági elemek és követelmények, ideértve a hamisítás és meghamisítás elleni emelt szintű előírásokat;

b)      a biometrikus jellemzők tárolóelemére vonatkozó műszaki előírások és a tárolóelem biztonsága, beleértve a jogosulatlan hozzáférés megelőzését is;

c)      az arckép és az ujjlenyomatok minőségére és közös előírásaira vonatkozó követelmények.”

32.      E rendelet 3. cikke értelmében:

„(1)      Az 5. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a 2. cikkben említett előírások titkosnak nyilváníthatók, és nem hozhatók nyilvánosságra. Ebben az esetben ezek csak a tagállamok által kijelölt, a nyomtatásért felelős szervek, valamint a tagállamok vagy a Bizottság által megfelelően felhatalmazott személyek számára hozzáférhetők.

(2)      Valamennyi tagállamnak ki kell jelölnie egy, az útlevelek és úti okmányok nyomtatásáért felelős szervet. E szerv nevét közölni kell a Bizottsággal és a többi tagállammal. E feladat ellátására két vagy több tagállam ugyanazt a szervet is kijelölheti. Valamennyi tagállam jogosult az általa kijelölt szerv megváltoztatására. Erről tájékoztatnia kell a Bizottságot és a többi tagállamot.”

III – A tényállás és az eljárás

33.      2004. február 18‑án a Bizottság benyújtotta a Tanácshoz a 2252/2004 rendelet tervezetét.

34.      2004. május 19‑én az Egyesült Királyság bejelentette a Tanácsnak azon szándékát, hogy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdése alapján részt kíván venni a rendelet elfogadásában.

35.      Az Egyesült Királyság bejelentése ellenére 2004. december 13‑án a Tanács elfogadta a 2252/2004 rendeletet, mivel álláspontja szerint a 2252/2004 rendelet tervezete a schengeni vívmányok azon részét képező javaslatok és kezdeményezések körébe tartozik, amelyekben az Egyesült Királyság a 2000/365/EK tanácsi határozat(4) értelmében nem vesz részt.

36.      Az Egyesült Királyság, mivel álláspontja szerint a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének megsértése miatt nem tudott részt venni a 2252/2004 rendelet elfogadásában, 2005. február 17‑én megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be.

37.      Az Egyesült Királyság kérelmeinek támogatása végett Írország és a Szlovák Köztársaság beavatkozott az eljárásba.

38.      A Spanyol Királyság, a Holland Királyság, valamint a Bizottság a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozott az eljárásba.

39.      Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        semmisítse meg a 2252/2004 rendeletet;

–        az EK 231. cikk alapján állapítsa meg, hogy az útlevelekről szóló rendelet rendelkezései e rendelet megsemmisítését követően az e tárgyban hozott új szabályozás elfogadásáig hatályban maradnak azon rendelkezések kivételével, amelyek az Egyesült Királyságot kizárják az e rendelet alkalmazásában való részvételből;

–        kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.

40.      A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

–        –       utasítsa el a keresetet;

–        –       kötelezze az Egyesült Királyságot a költségek viselésére.

41.      Írország és a Szlovák Köztársaság kérelmei azonosak az Egyesült Királyság kérelmeivel.

42.      A Bizottság, a Spanyol Királyság és a Holland Királyság kérelmei azonosak a Tanács kérelmeivel.

43.      A C‑77/05. sz. ügyben tartott tárgyalással együtt megtartott 2007. március 13‑i tárgyaláson az Egyesült Királyság, a Tanács, Írország, Szlovákia, Hollandia és Spanyolország előadta szóbeli észrevételeit és válaszolt a Bíróság kérdéseire.

IV – Jogalapok és a felek érvei

A –    Az Egyesült Királyság

44.      Az Egyesült Királyság a két ügyre vonatkozó észrevételei során a schengeni vívmányokon alapuló intézkedések két típusának megkülönböztetéséből indul ki. Az első típusú intézkedések azok, amelyek teljes mértékben a schengeni vívmányok közé tartoznak (teljesen schengeni intézkedések), míg a másik típust a Schengenhez kötődő intézkedések jelentik. A teljesen schengeni intézkedések közvetlenül kapcsolódnak a schengeni vívmányokhoz, mint például az e vívmányok körébe tartozó rendelkezéseket módosító intézkedések, amelyekben az Egyesült Királyság nem vesz részt. A második típusú intézkedések ellenben nem kapcsolódnak szorosan a schengeni vívmányokhoz, bár a schengeni vívmányok egyes célkitűzéseinek elérése érdekében fogadták el azokat. A schengeni vívmányok sértetlenségét nem veszélyezteti, ha az Egyesült Királyság részt vesz a második típusú intézkedésekben. A 2007/2004 rendelet és a 2252/2004 rendelet a második típusú intézkedések közé tartozik. A 2252/2004 rendeletet illetően az Egyesült Királyság fenntartja, hogy olyan kapcsolódó intézkedésről van szó, amely nem vált fel és nem módosít egyetlen rendelkezést sem.

45.      Az Egyesült Királyság fő érve, hogy a Tanács jogellenesen akadályozta meg a 2252/2004 rendelet elfogadásában való részvételét. Az Egyesült Királyság a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdése és a IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése alapján bejelentette a 2252/2004 rendelet elfogadásában való részvételi szándékát. A Tanács magatartása az Egyesült Királyság álláspontja szerint az EK 230. cikk második bekezdésében szereplő lényeges eljárási szabálysértést jelent.

46.      Az Egyesült Királyság rámutat, hogy az EK 10. cikk, amely az első pillérbe tartozik, és az EU‑Szerződés VI. címében(5) található együttműködés elve a schengeni vívmányok sértetlensége elvének megfelelő biztosítékát jelenti minden esetleges visszaéléssel szemben. A Tanács eljárása a jelen ügyben különösen formális, amikor arra hivatkozik, hogy a korábbi intézkedések kormányközi együttműködés formájában, nem pedig közösségi szinten kerültek elfogadásra. Az Egyesült Királyságnak érdekében áll, hogy a schengeni külső határok közös ellenőrzés alatt álljanak.

47.      Az Egyesült Királyság bírálja a Tanács értelmezését, mely szerint a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének alkalmazása annak 4. cikke előzetes alkalmazásától függ. A Tanács helytelenül értelmezi úgy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkét, hogy az a schengeni vívmányoknak csak arra a részére alkalmazandó, amely e jegyzőkönyv 4. cikke alapján hozott határozat értelmében az Egyesült Királyságra alkalmazandó. Az Egyesült Királyság alárendelési elméletnek nevezi ezt az értelmezést, amely álláspontja szerint magával a schengeni jegyzőkönyv szövegével, az 5. cikk jellegével és az Amszterdami Szerződéshez csatolt 46. sz. nyilatkozattal is ellentétes. Az alárendelési elmélet helyett az Egyesült Királyság a függetlenségelmélet alkalmazását javasolja, amelynek értelmében az 5. cikk alkalmazása független a schengeni jegyzőkönyv 4. cikkének alkalmazásától, mivel a 4. és 5. cikk nem áll egymással kölcsönös alá- vagy fölérendeltségi viszonyban.

48.      A schengeni jegyzőkönyv 5. cikk (1) bekezdésének szövege az alárendelési elmélet ellen szól. Eszerint azok az aktusok, amelyek jogalapját ez a cikk képezi, valamennyi tagállamban alkalmazandók. Ezért tartozik a schengeni vívmányok elmélyítése a Szerződések megfelelő rendelkezéseinek hatálya alá. A schengeni jegyzőkönyv 5. cikke (1) bekezdésének második albekezdése nem opting-out folyamatot szabályoz, hanem megerősített együttműködést. Következésképpen az Egyesült Királyság részvétele nem függ a schengeni vívmányok alkalmazásában részt vevő többi tagállam (a továbbiakban: schengeni államok) egyhangú beleegyezésétől. Azok az érvek, amellyel a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke (1) bekezdésének pontatlanságát és hiányosságát próbálják bizonyítani Írország és az Egyesült Királyság részvételi jogát illetően, nem meggyőzőek. Az Egyesült Királyságnak nincs szüksége a többi schengeni tagállam egyhangú beleegyezésére, mivel a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke alapján teljesített írásbeli bejelentése kizárja (hatálytalanítja) a megerősített együttműködés rendszerének alkalmazását.

49.      A függetlenségelmélet tekintetében az Egyesült Királyság előadja, hogy azt alátámasztja a IV. címről szóló jegyzőkönyv 7. cikke. E cikk lényegében azt juttatja kifejezésre, hogy a IV. címről szóló jegyzőkönyv értelmében az Egyesült Királyság és Írország nem vehet részt a schengeni vívmányokban, amelynek jogalapját az 1999/436/EK tanácsi határozat(6) szerint a IV. cím képezi. Ha azonban az Egyesült Királyság a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint írásban bejelentést tesz a Tanácsnak, és ha olyan javaslatban kíván részt venni, amelynek jogalapja az EK IV. cím, a IV. címről szóló jegyzőkönyv alkalmazandó. Továbbá a függetlenségelmélet összeegyeztethető a schengeni vívmányok sértetlenségének követelményével is. Az Egyesült Királyságnak e vívmányokban való előzetes engedélyezés nélküli részvétele nem veszélyezteti a schengeni vívmányok sértetlenségét, mivel azt megfelelően megóvja az EK 10. cikk és a IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdése, amely bizonyos körülmények között megengedi ilyen intézkedések elfogadását az Egyesült Királyság részvétele nélkül.

50.      Az Egyesült Királyság szerint a schengeni jegyzőkönyv a megerősített együttműködés két változatát tartalmazza. Az említett jegyzőkönyv 4. cikke alakítja ki az első változatot, amelynek célja a schengeni vívmányoknak az Európai Unió jogába és a közösségi jogba való beillesztése. Az említett jegyzőkönyv 5. cikkében szabályozott második rész a megerősített együttműködés elmélyítésére irányul. A schengeni vívmányok átvétele tekintetében a schengeni jegyzőkönyv 4. és 5. cikke eltérő eljárást ír elő ahhoz az eljáráshoz képest, amely csak e vívmányok elmélyítése esetében alkalmazandó.

51.      Az Egyesült Királyság álláspontja szerint a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke kizárólag úgy értelmezhető, hogy az csak a schengeni vívmányokon alapuló azon intézkedésekre alkalmazható, amelyekben az Egyesült Királyság nem vesz részt. Ha ugyanis e cikk hatálya kiterjedne azokra az intézkedésekre, amelyekben az Egyesült Királyság részt vesz, akkor – például a Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 2. cikkéhez hasonlóan – rendelkezéseket kellene tartalmaznia arra az esetre vonatkozóan, amikor az Egyesült Királyság úgy dönt, hogy nem vesz részt ezen intézkedésekben.

52.      Az Egyesült Királyság megjegyzi továbbá, hogy az 5. cikknek az alárendelési elmélet szerinti értelmezése, amint azt a Tanács javasolja, sérti az arányosság elvét. Az Egyesült Királyság és Írország többször részt vett a schengeni vívmányok elmélyítésében, anélkül, hogy a schengeni jegyzőkönyv 4. cikkében meghatározott eljárást követték volna. Számos kivétel, amikor a jegyzőkönyv 4. cikke szerinti eljárás alkalmazása nélkül engedélyezték a részvételt, bizonyítja, hogy a schengeni vívmányok sértetlensége nincs veszélyben.

53.      A schengeni vívmányokon alapuló intézkedés fogalmának a Tanács gyakorlatában felfedezhető kiterjesztő és pontatlan értelmezése a jogbiztonság elvét is sérti. Ez a két szakaszos vizsgálat, amelyet a Tanács annak megállapítása érdekében alkalmaz, hogy a schengeni vívmányokon alapuló intézkedésről van‑e szó, összeegyeztethetetlen a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkével. A teszt második szakasza, amely bevezeti azt a feltételt, amelynek alapján megítélhető az adott kérdés szükségessége a személyek szabad mozgása szempontjából egy olyan térségben, ahol a közös határokon megszüntették a személyek ellenőrzését, túlságosan pontatlan ahhoz, hogy eleget tehessen a jogbiztonság követelményeinek.

54.      Tény, hogy az Egyesült Királyság nem kívánja megszüntetni a belső határokat, amint azt a schengeni államok tették. Ez azonban elméletileg nem jelenti azt a schengeni államok számára, hogy veszélyben volna a schengeni vívmányok sértetlensége.

55.      Végül, az uniós polgárokkal szembeni egyenlő bánásmód elve a külső határokon végezhető útlevél-ellenőrzések esetében viszont azt jelenti, hogy az Egyesült Királyságnak és Írországnak részt kell vennie a 2252/2004 rendelet alkalmazásában. Ha az Európai Unió külső határain található határátkelőkön az útleveleket felismerő műszaki berendezések nem képesek az Egyesült Királyság és Írország állampolgárai útleveleinek olvasására, akkor velük szemben a többi tagállam állampolgáraival szemben alkalmazottól eltérő bánásmódot alkalmaznak, anélkül, hogy ez igazolt lenne.

56.      Kizárólag másodlagosan, arra az esetre, ha a Bíróság úgy találná, hogy a függetlenségelmélet helytálló, az Egyesült Királyság álláspontja az, hogy ebből következően a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke a Schengenhez kötődő intézkedések esetében nem alkalmazható. E cikk kizárólag a teljesen schengeni intézkedésekre alkalmazandó. Mivel azonban a megtámadott rendelet ilyet nem tartalmaz, az Egyesült Királyságnak részt kellett volna vennie e rendelet elfogadásában.

B –    Az Egyesült Királyság kérelmeinek támogatása végett beavatkozó felek

57.      A szerződések jogáról szóló 1969. évi Bécsi Egyezmény 31. és 32. cikkében található, a nemzetközi szerződések értelmezésére vonatkozó elvekre hivatkozva Írország azt állítja, semmi nem indokolja a schengeni jegyzőkönyv 4. és 5. cikkének egyértelmű szövegétől való eltérést. Írország osztja az Egyesült Királyság álláspontját, miszerint az említett jegyzőkönyv 4. és 5. cikke egymástól független, és e jegyzőkönyv 8. cikkére, a 2002/192/EK tanácsi határozat(7) 6. cikkének (2) bekezdésére utal. Bár ez a határozat azon intézkedéseket is megemlíti, amelyek a schengeni vívmányok részét képezik, és amelyeket a schengeni jegyzőkönyv hatályba lépését követően fogadtak el, ez nem jelenti azt, hogy a schengeni jegyzőkönyv dinamikus értelmezése elfogadható volna. A Tanács ugyanis határozatával nem módosíthatja az elsődleges jogot. Írország előadja továbbá, hogy a Tanács gyakorlata aránytalan mértékben korlátozza Írország és az Egyesült Királyság részvételét.

58.      A Szlovák Köztársaság az Egyesült Királyság kérelmeit támogatja. Álláspontja szerint amiatt, hogy egy tagállam nem vesz részt a schengeni vívmányokban, nem zárható ki a részvételből a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke vagy a IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése alapján. Szlovákia úgy véli, hogy a vizsgálathoz további információk szükségesek, ezért a schengeni jegyzőkönyv 4. és 5. cikkére alkalmazható másfajta vizsgálatot javasol. Ha ezt a vizsgálatot elvégezték, a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkén alapuló együttműködés csak akkor tagadható meg, ha ésszerű kétség nélkül egyértelmű, hogy a schengeni vívmányok sértetlensége és egységessége veszélyeztetett. Olyan tagállam részvétele, amely nem schengeni állam, nyilvánvalóan és közvetlenül ellentétes kell, hogy legyen a schengeni vívmányok céljával, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy ténylegesen korlátozza a schengeni vívmányok részét képező intézkedések működését és hatékonyságát.

59.      Szlovákia megjegyzi ezenkívül, hogy a Tanács álláspontja, miszerint a schengeni jegyzőkönyv 4. cikke a schengeni vívmányok elmélyítésével kapcsolatos intézkedésekben való részvételre vonatkozik, feleslegessé teszi e jegyzőkönyv 5. cikkét.

C –    A Tanács

60.      A Tanács megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság által képviselt függetlenségelmélet összeegyeztethetetlen a schengeni vívmányok sértetlenségének elvével, ezenkívül ellentétes a schengeni jegyzőkönyv és a IV. címről szóló jegyzőkönyv rendszerével és logikájával. Úgy véli, a függetlenségelmélet különösen akkor veszélyezteti a schengeni vívmányok sértetlenségének elvét, ha alkalmazását a teljesen schengeni intézkedésekre korlátozzák. A Tanács szerint a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének nem az a célja, hogy jogokat biztosítson az Egyesült Királyság és Írország részére, hanem annak megelőzése, hogy egy vagy több tagállam akadályozza a schengeni államok cselekvését a megerősített együttműködés továbbfejlesztése terén. A schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének ez a törekvése a 4. cikktől való különbözőségéből következik. Nem igaz tehát, hogy a Tanács értesítését követően Írország és az Egyesült Királyság részvétele automatikus.

61.      A Tanács szerint a schengeni jegyzőkönyv 4. cikkének ratio legis‑e a schengeni vívmányok sértetlenségének védelme. Nyilvánvaló okozati összefüggés van a belső határokon végzett ellenőrzések megszüntetése és a kísérő intézkedések között.

62.      Továbbá, a megerősített schengeni együttműködés körében tett intézkedések egymástól függenek és egymáshoz kapcsolódnak. Ezért sértetlenségük akkor is veszélyeztetett, ha nem olyan intézkedésről van szó, amelyet az Egyesült Királyság teljesen schengeni intézkedésnek minősít, hanem ha a két szakaszos vizsgálatot követően megállapítják, hogy a személyek szabad mozgásával kapcsolatos kérdésről van szó olyan térségben, ahol a belső határokat megszüntették.

63.      A Tanács megjegyzi továbbá, hogy a schengeni vívmányok sértetlenségének és egységességének megóvása érdekében esetleges nyilatkozatát, illetve a schengeni jegyzőkönyv 4. cikke szerinti eljárás alkalmazását követően az Egyesült Királyság már nem vonhatja ki magát („opt‑out”) egyoldalúan e vívmányok elmélyítéséből. A Tanács lehetséges példaként említi a schengeni vívmányok elmélyítése egységességének hiányára az Egyesült Királyság részvételét a külföldiek visszatérésére vonatkozó intézkedésekben, és részvételének hiányát az Európai Unióba való újbóli belépés megtagadásával kapcsolatos intézkedésekben.

64.      A schengeni jegyzőkönyv 5. és 4. cikke közötti alá- és fölérendeltségi viszony szintén szükséges annak elkerülése érdekében, hogy az 5. cikk szerinti eljárás keretében a 4. cikk szerinti mechanizmust alkalmazni kelljen. Az EK 10. cikk és az együttműködés elve e tekintetben nem elegendő a schengeni vívmányok sértetlenségének megóvásához. Téves a IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének (2) bekezdésére való hivatkozás, mert az említett jegyzőkönyv 7. cikke korlátozza a jegyzőkönyv hatályát oly módon, hogy ellentmondás esetén a schengeni jegyzőkönyv különös rendelkezést jelent a IV. címről szóló jegyzőkönyvhöz képest. A IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti opting-in mechanizmus kizárólag az EK IV. címe alapján elfogadott intézkedésekre vonatkozik, a schengeni vívmányokon alapuló intézkedésekre azonban nem. Az Egyesült Királyságnak a függetlenségelmélettel kapcsolatos állításait követve a IV. címről szóló jegyzőkönyv 7. cikkének nem lenne értelme. Az Egyesült Királyság egyszerűen alkalmazhatná a IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdését, és bejelenthetné az EK‑Szerződés IV. címén alapuló intézkedésekben való részvételi szándékát. Ez azonban aláásná a schengeni jegyzőkönyv 4. cikkében előírt védelmet.

65.      A Tanács elutasítja az Egyesült Királyság állításait a schengeni vívmányokon alapuló intézkedés fogalmának kiterjesztő és pontatlan értelmezésével kapcsolatban, és megjegyzi, hogy a két szakasz egyszerű vizsgálata alapján nem állapítható meg, hogy e vívmányok elmélyítésére irányuló intézkedésről van‑e szó. E vizsgálat keretében határozzák meg, milyen szoros kapcsolatnak kell lennie a javasolt intézkedés és a belső határokon végzett ellenőrzések megszüntetése között annak érdekében, hogy eldönthető legyen, hogy a schengeni vívmányokon alapuló intézkedésről van‑e szó. E vizsgálat első szakaszában azt vizsgálják, hogy a schengeni vívmányok alkalmazhatók‑e az intézkedésre. E vívmányok terjedelmére az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17‑i tanácsi határozat(8) alapján lehet következtetni. E vizsgálat második szakasza az elnökség 1999. október 22‑i, a COREPER által ellenőrzött és jóváhagyott jelentésében szerepelő azon kérdésre ad választ, hogy a személyek szabad mozgásának szükséges következményéről van‑e szó egy olyan térségben, ahol – Norvégiára és Izlandra vonatkozóan is – a közös határokon megszüntették a személyek ellenőrzését, és létrehozták a külső határok közös ellenőrzését. E vizsgálat célja, hogy a Tanácson belül nagyobb egységességet biztosítson a schengeni együttműködés körébe tartozó jogi aktusok megvitatása során. Ez a vizsgálat fontos segédeszköz a megfelelő eljárás kiválasztása során. Alaptalan az a kifogás, miszerint ezt a vizsgálatot a Norvégia és Izland tekintetében létrehozott vegyesbizottság számára vezették be. Tartalmukat tekintve nincs különbség e vegyesbizottság által elfogadott, illetve a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkén alapuló intézkedések között.

66.      Az Európai Unió jogában nincs alapja a Schengenhez kötődő intézkedések és a teljesen schengeni intézkedések Egyesült Királyság által alkalmazott megkülönböztetésének. A schengeni jegyzőkönyv egységes egészként kezeli a schengeni vívmányokat. A 1999/435 határozat(9) elfogadásakor a Tanács figyelembe vehette volna az Egyesült Királyság álláspontját, de ezt nem tette meg.

67.      Az Egyesült Királyságnak a schengeni vívmányok körébe tartozó intézkedésekben való részvételt illető állításával kapcsolatban a Tanács előadja, hogy az Egyesült Királyság helyzete egy különleges vizsgálat alapján határozható meg. Ha a schengeni vívmányok továbbfejlesztését jelentő, az EK‑Szerződés IV. címén alapuló javaslatról van szó, abban az Egyesült Királyság a IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének (1) bekezdése alapján részt vehet („opt-in”). Ha azonban a schengeni vívmányok továbbfejlesztését jelentő javaslatról van szó, a schengeni jegyzőkönyv 4. cikke értelmében a Tanács határozza meg az Egyesült Királyság helyzetét. Ha az Egyesült Királyság közreműködik a 2000/365 határozatban szereplő schengeni vívmányokban, előzetes külön bejelentés nélkül részt vehet az aktusok elfogadásában. Ha azonban e határozat szerint az Egyesült Királyság nem vesz részt a schengeni vívmányoknak ebben a részében, az együttműködés érdekében a schengeni jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően kell eljárnia.

68.      Az Egyesült Királyságnak a schengeni vívmányok részét képező intézkedések elfogadásában való részvételét a Tanács szerint az esetenkénti együttműködés egyedisége magyarázza. Így például a 334/2002 rendeletet(10) a korábbi EGK 100. C cikk alapján, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió jogi keretébe való beillesztését megelőzően fogadták el. A többi jogi aktus inkább végrehajtási, mint normatív intézkedést jelent, vagy olyan aktust, amelyek végrehajtási jellegűek. Ilyen például a 2004/573/EK határozat.(11) A 2001/40 irányelvvel (12) és 2004/191 határozattal(13) kapcsolatban a Tanács kifejti, hogy azok a schengeni vívmányokon alapuló intézkedések, és a schengeni vívmányokban az Egyesült Királyság nem vesz részt. Ezen irányelv és e határozat elfogadásában való részvételt az indokolja, hogy ez az irányelv szabályozza a külföldiek kiutasításával kapcsolatos határozatok kölcsönös elismerésének egyetlen lehetőségét. Olyan nem tagállami állampolgárok kiutasítását érinti, akik a kiutasítást az Egyesült Királyságba utazva könnyedén elkerülhetnék.

69.      A külső határokon végzett személyellenőrzéssel kapcsolatos intézkedések a schengeni vívmányok részét képezik. Ezek közé tartozik a 2252/2004 rendelet is, mivel az útlevelek ellenőrzése ténylegesen a külső határokon történik. Az EK 62. cikk (2) bekezdésének a) pontja, a 2252/2004 rendelet jogalapja biztosítja e rendelet és a külső határok közötti kapcsolatot. Az útlevél-ellenőrzés a személyek szabad mozgásának lényeges összetevője egy olyan térségben, ahol a belső határokon megszüntették a személyek ellenőrzését. Az Egyesült Királyság nem kérte, hogy részt vehessen a schengeni vívmányoknak ebben a részében, következésképpen a 2000/365 határozat sem tartalmaz az Egyesült Királyságnak a schengeni vívmányok e részében való részvételével kapcsolatos rendelkezést.

D –    A Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozó felek

70.      A Bizottság szerint helyes a Tanács álláspontja a schengeni jegyzőkönyv 4. és 5. cikke közötti kapcsolat tekintetében. Bár nem osztja az Egyesült Királyság nézetét a teljesen schengeni és a Schengenhez kötődő intézkedések megkülönböztetését illetően, a Bizottság úgy véli, hogy a 2007/2004 rendelet teljesen schengeni intézkedés, mivel elválaszthatatlanul kötődik a schengeni vívmányok olyan részéhez, amelyben az Egyesült Királyság nem vesz részt.

71.      A Bizottság szerint a megerősített együttműködés és a schengeni vívmányok fő sajátossága a sértetlenség elve. Ezért a legfontosabb cél a schengeni vívmányok egységességének és sértetlenségének megőrzése. A schengeni jegyzőkönyv előírja ugyan az egyes, nem schengeni államok részleges együttműködését, de nem hatalmazza fel ezeket az államokat arra, hogy szabadon eldöntsék, a schengeni vívmányok mely részében kívánnak részt venni, ez ugyanis a részvétel és kötelezettségek zavaros halmazát eredményezné.

72.      A Bizottság úgy véli, hogy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkét nem lehet a jegyzőkönyv egészétől függetlenül kezelni. Következésképpen a függetlenségelmélet a jegyzőkönyv 4. és 5. cikke közötti kapcsolat tekintetében hibás. A Bizottság megjegyzi, hogy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkében szereplő, „a schengeni vívmányokon alapuló” kifejezés nem pontatlan. Ha a schengeni vívmányok továbbfejlesztéséről van szó, az e cikken alapuló jogi aktusok elfogadása nem különbözik a közösségi jogi aktusok elfogadása jogalapjának meghatározásától. A Tanács által kidolgozott kétszakaszos vizsgálat megfelelő és elegendő annak megállapítására, hogy a schengeni vívmányok elmélyítéséről van‑e szó.

73.      A Bizottság végül előadja, hogy a 2252/2004 rendelet célja az útlevelek és úti okmányok tekintetében minimum biztonsági előírások meghatározása. A biometrikus jellemzőknek köszönhetően az útlevél és annak birtokosa között megbízhatóbb kapcsolat alakítható ki. Ez a célkitűzés elválaszthatatlanul kapcsolódik a külső határok ellenőrzéséhez, ami magának a schengeni együttműködésnek a lényege. Nem történik hátrányos megkülönböztetés az Egyesült Királyság állampolgáraival szemben, mivel az Egyesült Királyság nem vesz részt a 2252/2004 rendelet alkalmazásában. Írország és az Egyesült Királyság a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet szabályai alapján is alkalmazhatja útleveleiben a biometrikus elemeket.

74.      A Spanyol Királyság megjegyzi, hogy a schengeni jegyzőkönyv Egyesült Királyság általi értelmezése veszélyezteti a megerősített együttműködés területén már elfogadott intézkedéseket, következésképpen a schengeni vívmányok sértetlenségét fenyegeti. A Spanyol Királyság szerint az Egyesült Királyság részvételi joga nem a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke (1) bekezdésének rendszere, célja szerinti, vagy történeti értelmezéséből fakad. Az Egyesült Királyság másodlagos állításait illetően azonban a Spanyol Királyság úgy véli, hogy a Tanácsnak meg kell jelölnie, mely intézkedések tartoznak a schengeni vívmányok továbbfejlesztése körébe.

75.      A schengeni jegyzőkönyv 4. és 5. pontja közötti alárendeltségi viszonnyal kapcsolatos tanácsi állásponthoz csatlakozva a Holland Királyság a tárgyaláson kifejtette, hogy a 4. cikk a schengeni államok és az Egyesült Királyság egyhangú határozatát követeli meg. Az egyhangúság feltétele megakadályozza a tagállamok önkényes döntését a schengeni vívmányoknak csak bizonyos részében való részvétel tekintetében, így megőrzi e vívmányok egységességét. A schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének az Egyesült Királyság által javasolt értelmezése azt jelentené, hogy a tagállamoknak, noha részt vesznek a schengeni vívmányokban, jogukban állna kimaradni azok elmélyítéséből.

V –    A főtanácsnok álláspontja

76.      Az Amszterdami Szerződés az európai integráció új dimenziójának nyitott utat(14). A szerződés a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget hozott létre(15). A jogirodalom hangsúlyozza, hogy a megerősített együttműködés fogalma e térség továbbfejlesztésére és bővítésére is vonatkozik,(16) amely a schengeni jegyzőkönyv 1. cikke értelmében a schengeni vívmányokat is magában foglalja(17). E vívmányokat eredetileg a nemzetközi közjog részeként hozták létre, majd a schengeni jegyzőkönyv 2. cikkének (1) bekezdése alapján iktatták be az Európai Unió jogába, iletve a közösségi jogba(18).

77.      A C‑137/05. és C‑77/05. sz. ügyekben a Bíróságnak főként a megerősített együttműködésre vonatkozó jegyzőkönyvek értelmezésével kell foglalkoznia.(19). Az európai integráció hagyományos fogalma az egységes integráció eszméjéből ered, vagyis olyan egységes szabályok kialakításából, amelyeket minden tagállamban azonos módon kell alkalmazni(20). Az alapító szerződéseknek az Európai Közösség és az Európai Unió hatásköreit bővítő módosításai, és az Unió újabb, a rendszerek és érdekek sokféleségét növelő bővítései miatt az egységes integráció fogalma már nem alkalmazható ugyanúgy, ahogyan az Európai Gazdasági Közösség idejében, amikor annak csak hat vagy kilenc tagja volt(21). A megerősített együttműködés az Unió bővítése és mélyítése közötti egyensúlyteremtés jogi kifejeződése(22). A jogirodalom szerint a schengeni vívmányok különleges módosított formáját jelentik annak a megerősített együttműködésnek, amelyet egyes tagállamok alakítottak ki nemzetközi szerződések által(23), a Benelux Gazdasági Unió, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, Schengenben, 1985. június 14‑én aláírt megállapodás (a továbbiakban: schengeni megállapodás), valamint a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, Schengenben, 1985. június 14‑én aláírt megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19‑én aláírt egyezmény (a továbbiakban: végrehajtási egyezmény) által, az akkori Közösség és a jelenlegi Unió intézményi keretein kívül(24). Az Amszterdami Szerződés hatályba lépésével a két megállapodás hatályát vesztette mint független nemzetközi jogi aktus(25).

78.      Először is azt kell megjegyezni, hogy az elsődleges jog nem használja a teljesen schengeni intézkedések és a Schengenhez kötődő intézkedések közötti különbségtételt. Az Egyesült Királyság is felhívja a figyelmet erre, amikor válaszában azt állítja, hogy ez a különbségtétel vizsgálati eszközt jelent annak a néhány esetnek a meghatározása érdekében, hogy Írország és az Egyesült Királyság mikor zárható ki igazoltan a schengeni vívmányok körébe tartozó valamely intézkedésben való részvételből(26).

79.      A schengeni jegyzőkönyv 5. cikke a schengeni vívmányokon alapuló javaslatokat és kezdeményezéseket említ(27). A tárgyaláson azonban valamennyi fél a schengeni vívmányok „továbbfejlesztéséről” beszélt. Ezért el kell dönteni, hogy „a schengeni vívmányokon alapuló” és „a schengeni vívmányok továbbfejlesztése” szinonim fogalmak‑e.

80.      A másodlagos jogban, például az 1985. június 14‑i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikkében foglalt rendelkezések kiegészítéséről szóló, 2001. június 28‑i 2001/51/EK tanácsi irányelv (28) (a továbbiakban: 2001/51 irányelv ) (6) preambulumbekezdésének angol és spanyol változata ugyanazt a kifejezést használja, mint a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke, a szlovén, francia, német és olasz változat viszont nem (29). A bevándorlási összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról szóló, 2004. február 19‑i 377/2004/EK tanácsi rendelet(30) (a továbbiakban: 377/2004 rendelet) (13) preambulumbekezdése angol, francia, olasz és spanyol változata ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint a schengeni jegyzőkönyv ugyanezen nyelvi változatai, a szlovén és német változat viszont más szavakat használ(31). Az egy biztonságos, webalapú információs és koordinációs hálózat létrehozásáról a tagállamok migrációigazgatási szolgálatai részére kiadott 2005. március 16‑i 2005/267/EK tanácsi határozat(32) (a továbbiakban: a 2005/267 határozat) (12) preambulumbekezdése olyan intézkedéseket említ, amelyek továbbfejlesztik a schengeni vívmányok illegális bevándorlás megszervezése elleni rendelkezéseit(33). Az angol, francia, olasz és spanyol változat ugyanazokat a kifejezéseket használja, mint a jegyzőkönyv 5. cikke, ellentétben a szlovén és a német változattal.

81.      Meg kívánom jegyezni, hogy azon nyelvi változatok tartalma, amelyekben a schengeni vívmányokból eredő másodlagos jog nem ugyanazokat a kifejezéseket tartalmazza, mint például a schengeni jegyzőkönyv német és olasz nyelvű szövege, és a fenti 80. pontban említett másodlagos jogi aktusok, teljesen megegyezik az ugyanazon kifejezéseket használó nyelvi változatok tartalmával, mint például ezen aktusok angol változataiban. Ha az eltérő kifejezések használata miatt ezen aktusok különböző nyelvi változatainak tartalma eltérő lenne, a közösségi jogszabályok értelmezése azok összehasonlítását igényelné(34). A nyelvi változatok közötti eltérés esetén a kérdéses rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelybe az tartozik(35). A schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének célja az Egyesült Királyság és Írország érdekében egy olyan különleges eljárás bevezetése, amely lehetővé teszi számukra a schengeni vívmányok elmélyítését, ebből eredően azok továbbfejlesztését is jelentő új aktusokban való részvételt.

82.      Először is, azt is láthatjuk, hogy a jelen ügy az EU‑Szerződéshez és az EK‑Szerződéshez fűzött jegyzőkönyvek és nyilatkozatok értelmezésével kapcsolatos. A jogirodalom az alapító szerződések mellékleteinek két hagyományos kategóriáját különbözteti meg a jegyzőkönyveket és nyilatkozatokat illetően(36). Az EK 311. cikk alapján a tagállamok közös megegyezésével ehhez a szerződéshez csatolt jegyzőkönyvek(37) e szerződés szerves részét képezik(38). Így például a Miraglia ügyben(39) a schengeni jegyzőkönyv 2. cikkét elsődleges jogi rendelkezésként alkalmazta. Az EK- és EU-Szerződéshez fűzött nyilatkozatok azonban nem kezelhetők a jegyzőkönyvekkel azonos módon(40), mivel azok nem kötelező erejűek(41). A kormányközi konferencia által elfogadott nyilatkozatok nem képezik az alapító szerződések szerves részét, azonban a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 31. cikkének (2) bekezdése értelmében fontosak lehetnek e szerződések értelmezése során(42). A jegyzőkönyv és a nyilatkozat közötti különbségtétel azért különösen fontos, mert a jegyzőkönyvekre az intézmények szabályozási tevékenységük gyakorlása során kötelesek tekintettel lenni(43).

A –    A kereset elfogadhatóságáról

83.      Az EK 230. cikk alapján az Egyesült Királyság mint tagállam, megsemmisítés iránti keresetet indított a 2252/2004 rendelettel szemben, amely a Tanács által elfogadott jogi aktus. A EK 230. cikk szövegére tekintettel a kereset elfogadható(44).

B –    Néhány más tagállam jogi helyzete a schengeni vívmányok keretében

84.      Mielőtt megvizsgálnánk az Egyesült Királyság és Írország helyzetét a schengeni vívmányok keretében, röviden át kell tekinteni néhány más tagállam helyzetét. A schengeni vívmányok ugyanis az együttműködés több olyan formáját tartalmazzák, amelyek csak bizonyos tagállamok esetében alkalmazandók.

1.      A Dán Királyság

85.      A Dán Királyság elfogadja a belső határokon történő ellenőrzések megszüntetésének elvét, azt az elvet viszont nem, amely szerint igazságügyi és belügyi kérdések terén az ún. közösségi módszert kell alkalmazni a schengeni vívmányokra(45). A schengeni jegyzőkönyv 1. cikke szerint a Dán Királyság schengeni állam, de különleges helyzetére lex specialisként az említett jegyzőkönyv 3. cikke irányadó.

86.      Az Amszterdami Szerződés a Dánia helyzetével foglalkozó külön jegyzőkönyvet is tartalmaz. Az említett jegyzőkönyv 5. cikke vonatkozásában a Dán Királyság számára a schengeni vívmányok a nemzetközi közjogi részét jelentik(46). A sértetlenség elve miatt azonban a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének (2) bekezdése megengedi a többi schengeni államnak többek között a kölcsönösségi kifogás (tu quoque) alkalmazását, ha a Dán Királyság úgy dönt, hogy nem ülteti át a nemzeti jogába a schengeni vívmányokon alapuló valamely javaslattal vagy kezdeményezéssel kapcsolatos tanácsi határozatot.

2.      Az új tagállamok

87.      Mivel a kereset benyújtása a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződés hatályba lépése előtt történt, a tempus regit actum elvének megfelelően a vizsgálat a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozására korlátozódik. A Bolgár Köztársaság és Románia helyzete azonban lényegében azonos a 2004‑ben csatlakozott tagállamok helyzetével(47).

88.      A schengeni jegyzőkönyv 8. cikke az új tagállamok helyzetét általános módon határozza meg. E cikk szerint „[a]z új tagállamoknak az Európai Unióba történő felvételére vonatkozó tárgyalások során a schengeni vívmányokat és az intézmények által az ezek hatálya alá tartozó területen hozott további intézkedéseket olyan vívmányoknak kell tekinteni, amelyeket a tagjelölt országoknak teljes egészében el kell fogadniuk”(48).

89.      A schengeni vívmányok egyes, a csatlakozási szerződésekről szóló okmány 3. cikkének (1) bekezdésében nem szereplő rendelkezései a csatlakozás pillanatától kezdve kötelezőek az új tagállamokra nézve, azonban csak a Tanács e tárgyban hozott határozata alapján, azt követően alkalmazandók, hogy az e tekintetben alkalmazandó schengeni értékelő eljárás szerint megállapítást nyert, hogy valamennyi új tagállam teljesíti e vívmányok minden érintett része alkalmazásának szükséges feltételeit, valamint az Európai Parlamenttel történt konzultációt követően (49). Az elsődleges jog azt is előírja, hogy az új tagállamok akkor válnak schengeni államokká, ha a schengeni értékelő eljárás által előírt összes feltételt teljesítették(50). Ezért az új tagállamok helyzetéről azt mondható, hogy átmeneti időszakban vannak.

3.      Az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság

90.      Az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság a Svéd királysággal, a Finn Köztársasággal és a Dán Királysággal együtt skandináv útlevéluniót alkot, amelynek keretében 1957‑től megszüntették a belső határok ellenőrzését(51). A Svéd királyság, a Finn Köztársaság és a Dán Királyság a schengeni megállapodás aláírásával és hatályba lépésével szintén schengeni államokká váltak.

91.      Az Amszterdami Szerződés hatályba lépése óta a schengeni jegyzőkönyv 6. cikke szabályozza e két állam helyzetét, lehetővé teszi az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság részvételét a schengeni vívmányokban, noha e két állam közül egyik sem tagja az Európai Uniónak. Ennélfogva az említett jegyzőkönyv 6. cikke inkább az Unió és két harmadik állam viszonyát szabályozó nemzetközi jogi, semmint közösségi jogi rendelkezés, vagy az Európai Unió jogának rendelkezése.

C –    Az Egyesült Királyság és Írország helyzete a schengeni vívmányok keretében

92.      Az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt a belső határokon történő személyellenőrzések megszüntetésével kapcsolatos politikában, és nem kívánja alávetni magát a Közösség által elfogadott, harmadik államok állampolgáraira vonatkozó jogi szabályozásnak(52). A schengeni jegyzőkönyv tehát úgy rendelkezik, hogy a schengeni vívmányok az Egyesült Királyságra és Írországra nézve nem kötelezőek(53). A schengeni jegyzőkönyv 4. cikke alapján azonban az Egyesült Királyság és Írország bármikor kérheti a schengeni vívmányok egészében, vagy azok egyes rendelkezéseiben való részvételét.

93.      A IV. címről szóló jegyzőkönyv megengedi az Egyesült Királyságnak és Írországnak, hogy kimaradjon („opt out”) a Szerződés IV. címe alapján elfogadott jogi aktusokból(54). A Szerződés IV. címe alapján elfogadott határozatok e két államra nézve nem kötelezőek(55).

94.      Az Egyesült Királyság és Írország közreműködik a schengeni vívmányokhoz kötődő, kiegyenlítő intézkedéseknek nevezett intézkedésekben, és azok továbbfejlesztésében(56). A jogirodalom az Egyesült Királyság álláspontját úgy írja le, mint amely elutasítja a személyek teljesen szabad, a belső határokon történő ellenőrzések nélküli mozgását, azonban a szabad mozgásra vonatkozó jogi szabályozás represszív részében részt kíván venni(57).

95.      A Tanács tekintettel volt az Egyesült Királyság kívánságára, és elfogadta a 2000/365 határozatot, amelynek alapján az részt vehet a schengeni vívmányok egyes részeiben. E határozat 8. cikkének (2) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy az Egyesült Királyságot visszavonhatatlanul úgy tekintik, hogy az a Schengeni Jegyzőkönyv 5. cikke alapján értesítette a Tanács elnökét arról, hogy részt kíván venni minden olyan javaslatban és kezdeményezésben, amely a 2000/365 határozat 1. cikkében említett schengeni vívmányokon alapul(58).

D –    A schengeni jegyzőkönyv 4. és 5. cikke közötti kapcsolat

96.      Mindkét ügyben felmerül a schengeni jegyzőkönyv 4. és 5. cikke közötti kapcsolat kérdése, amely két cikk egyaránt az Egyesült Királyság és Írország helyzetére vonatkozik. Az 5. cikk (1) bekezdése egyfajta ius variandit tartalmaz, azaz az Egyesült Királyságnak és Írországnak a schengeni vívmányok körébe tartozó új jogi aktusokkal kapcsolatos mérlegelési jogát(59). Ellentétben azzal, ami az e területen már meglévő aktusok elfogadásakor történik, sem a többi résztvevő tagállam egyhangú beleegyezése, sem a Bizottság jóváhagyása nem szükséges az Egyesült Királyság, illetve Írország részvételéhez a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke alapján. A jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdése mindössze azt írja elő, hogy az Egyesült Királyság vagy Írország írásban bejelentse a schengeni vívmányokon alapuló javaslatokban és kezdeményezésekben való részvételi szándékát. Az írásbeli bejelentést követően az Egyesült Királyság és Írország ugyanazon jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint a többi schengeni állam, és részt vehet az aktusok elfogadásában. Ez végső soron azt jelenti, hogy magatartásukkal késleltethetik, sőt meg is akadályozhatják bármely schengeni intézkedés elfogadását(60).

97.      A jogirodalomban és az ítélkezési gyakorlatban még nem alakult ki szilárd álláspont azzal kapcsolatban, hogy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke, amely az egyoldalú szabad nyilatkozat rendszerét írja elő, a már meglévő schengeni vívmányokat továbbfejlesztő jogi aktusokra is vonatkozik‑e, amelyeket az Egyesült Királyság és Írország nem vett át az említett jegyzőkönyv 4. cikke értelmében. Az elméleti művek szerzői abból indulnak ki, hogy a rendszer szerinti szigorú és logikus értelmezés alapján elutasítandó az Egyesült Királyság és Írország részvétele a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke alapján a vívmányok továbbfejlesztésében, ha az nem különállóan történik. Ugyanez a helyzet akkor, ha e vívmányok elmélyítésére irányuló intézkedés nem hajtható végre olyan intézkedések és aktusok egyidejű alkalmazása nélkül, amelyek Írországra és az Egyesült Királyságra nem alkalmazandók(61).

98.      A jogirodalom szerint egyrészt az Egyesült Királyság, illetve Írország ilyen jogi aktusokban csak akkor vehet részt, ha előzetesen lefolytatták a schengeni jegyzőkönyv 4. cikkénben előírt eljárást(62). Másrészt azonban egyes szerzők szerint nem biztos, hogy a 4. cikk alkalmazható a schengeni vívmányok elmélyítésére irányuló aktusok elfogadásakor, mivel a jegyzőkönyv rendszere szerint ez az elmélyítés lehetőségeit szabályozó 5. cikket megelőzi(63). Különösen az angol jogirodalom hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyságnak nincs szüksége a schengeni államok egyhangú beleegyezésére a vívmányok elmélyítésében való részvételéhez, ami a schengeni jegyzőkönyv 4. cikke esetében viszont szükséges(64).

99.      A részletes vizsgálat azonban megmutatja, hogy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke által az Egyesült Királyság részére biztosított jus variandi hatálya korlátozottabb, mint az első látásra tűnik.

100. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Királyság és Írország részt vehet a schengeni vívmányok körébe tartozó olyan intézkedés elmélyítésében, amelyben a schengeni jegyzőkönyv 4. cikke alapján részt vesz.

101. Más a helyzet azonban, ha az Egyesült Királyság, illetve Írország a 4. cikk alapján a vívmányok továbbfejlesztésében nem vesz részt. A schengeni jegyzőkönyv 5. cikke szerinti eljárás a 4. cikk nélkül csak akkor alkalmazható, ha e vívmányok elmélyítésére irányuló olyan intézkedésről van szó, amely önállóan alkalmazható. A ius variandi csak a schengeni vívmányokon alapuló, önállóan alkalmazható javaslatokra és kezdeményezésekre vonatkozik(65). A 4. cikk hatékony érvényesülését veszélyeztetné, ha az Egyesült Királyság, illetve Írország kizárólag a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke szerinti mechanizmus alapján csatlakozhatna a schengeni együttműködés olyan területéhez, amely a jegyzőkönyv 4. cikkének előzetes alkalmazását követeli meg(66). Írásbeli észrevételeiben a Bizottság jelezte ezt a problémát. Véleménye szerint ez azt jelentené, hogy a schengeni vívmányok egy része anélkül volna alkalmazandó az Egyesült Királyságra, hogy az önmagától csatlakozott volna e vívmányokhoz. Következésképpen az Egyesült Királyság és Írország részvételéhez a schengeni vívmányok valamely elemének elmélyítésében főszabály szerint a schengeni jegyzőkönyv 4. cikke szerinti eljárás előzetes lefolytatása szükséges(67). A 2000/365 határozat szintén e jegyzőkönyv 4. és 5. cikkének ilyen értelmezéséből indul ki. E határozat elfogadásának jogalapja a schengeni jegyzőkönyv 4. cikke(68). Csak a 2000/365 határozat 8. cikkének (2) bekezdése tartalmaz a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke szerinti eljárás alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket. Ez azt jelenti, hogy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkében szabályozott mechanizmus végrehajtására irányuló rendelkezések jogalapja kizárólag ugyanezen jegyzőkönyv 4. cikke. Ezt egyébként megerősíti az a gyakorlat is, hogy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke szerinti eljárás lefolytatását megelőzően a 4. cikk szerinti eljárást folytatják le.

102. Ezt követően azt kell eldönteni, hogy a 2252/2004 rendelet a schengeni vívmányokon alapuló, önállóan alkalmazható intézkedést jelent‑e. Mint már említettem, a személyellenőrzések belső határokon való megszüntetése a schengeni vívmányok lényeges eleme. A belső határok megszüntetése szükségképpen együtt jár a külső határellenőrzések egységesítésével(69). Ebből következik, hogy a külső határok ellenőrzése szintén a schengeni vívmányok körébe tartozik(70).

103. A 2252/2004 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében „a rendeletet a tagállamok által kiállított útlevelekre és úti okmányokra kell alkalmazni.” Történetileg az útlevelekre és úti okmányokra vonatkozó jogi szabályozás elsősorban a saját állampolgárok külföldre utazásuk során történő ellenőrzésének céljait szolgálta. Másodsorban azonban ma már egy további eszközt jelent a külföldiek belépésének ellenőrzésére(71). Az útlevél a nemzetközi jogban elismert olyan eszköz, amely a jogirodalom szerint szükséges a személyek államok közötti akadálytalan mozgásának megvalósításához(72). A schengeni vívmányok által bevezetett, a belső határokon a személyellenőrzéseket megszüntető különleges szabályozás következtében útlevél-ellenőrzésre akkor kerül sor, amikor a személyek átlépik a schengeni államok külső határait(73).

104. Bár a 2252/2004 rendelet csak a minimum biztonsági előírásokat tartalmazza, ezek között, az említett rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében a külső határok átlépésekor alkalmazott ellenőrzési elemek is szerepelnek, például az arckép és az ujjlenyomatok. Ezek az ellenőrzési elemek teszik lehetővé e rendelet helyes alkalmazását. Ezen elemek – mindenekelőtt az arckép – ellenőrzése szükséges része a schengeni térség külső határainak átlépésekor végzett személyellenőrzéseknek. Másképp mondva, ezek az ellenőrzési elemek, mint például az arckép, a határátlépéskor végzett személyellenőrzés során alkalmazandók. Következésképpen a 2252/2004 rendelet nem alkalmazható önállóan.

105. A fenti 97. pontban adott meghatározás szerint ez azt jelenti, hogy a 2252/2004 rendelet nem alkalmazható a schengeni vívmányok körébe tartozó más jogi aktusok egyidejű végrehajtása nélkül(74). Ez a jelen esetben azt bizonyítja, hogy az az elmélet – amelyet főleg a Tanács és a Bizottság képvisel –, miszerint a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke a 4. cikknek van alárendelve, a schengeni jegyzőkönyv helyes értelmezését jelenti.

106. Ezt a következtetést az Amszterdami Szerződéshez csatolt 45. és 46. nyilatkozatra történő hivatkozás sem korlátozza. A 45. sz. nyilatkozat kifejezetten a schengeni jegyzőkönyv 4., nem pedig az 5. cikke szerinti eljárásra utal.

107. Véleményem szerint az Amszterdami Szerződéshez csatolt 46. sz. nyilatkozatból következik, hogy a schengeni államoknak a schengeni vívmányok elmélyítésével kapcsolatos tevékenysége a schengeni jegyzőkönyv 4. cikke szerinti eljárásnak van alárendelve. Ez a nyilatkozat nem értelmezhető úgy, hogy az veszélyeztethesse a schengeni vívmányok sértetlenségének elvét.

E –    A sértetlenség elve

108. Az Egyesült Királyság helyzetére vonatkozó 2000/365 határozat második preambulumbekezdése a schengeni vívmányok sértetlensége elvének fontosságát hangsúlyozza: „a schengeni vívmányokat olyan összefüggő egészként tervezték meg és működtetik, amelyet a személyeknek a közös határaikon történő ellenőrzése megszüntetésének elvét elfogadó valamennyi államnak teljes körűen el kell fogadnia, és alkalmaznia kell”(75).

109. Ez az elv a schengeni jegyzőkönyv 8. cikkében is szerepel, amely szerint a schengeni vívmányokat a tagjelölt államoknak is el kell fogadniuk.

110. A schengeni vívmányok sértetlenségének elve a nemzetközi közjogban is ismert „qui habet commoda ferre debet onera et contra” általános jogelv konkretizálódását jelenti. Az első pilléren belül a jogbiztonsággal kapcsolatban a jogirodalom(76) mindenekelőtt a Bíróságnak a 39/72. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítéletére(77) utal, amelyben a Bíróság kifejtette, „nem engedhető meg […], hogy egy tagállam hiányosan vagy szelektív módon alkalmazza egy rendelet rendelkezéseit, amennyiben így a közösségi jogalkotás azon elemeit hiúsítja meg, amelyekkel szemben fenntartásokkal vagy a kidolgozás során megfogalmazott kifogásokkal kinyilvánította tiltakozását, vagy amelyeket bizonyos nemzeti érdekekkel ellentétesnek ítél. Az a tény, hogy egy állam megsérti a Közösséghez való tartozásból fakadó előnyök és terhek közti egyensúlyt abból a megfontolásból, hogy ez nemzeti érdeke, megkérdőjelezi a tagállamok közösségi jog előtti egyenlőségét, és megkülönböztetéseket hoz létre az állampolgáraiknak […].” Ez az okfejtés a schengeni vívmányokra minden további nélkül alkalmazható.

111.  A schengeni vívmányok sértetlenségének elve nemcsak azok továbbfejlesztése és alkalmazása terén szolgálja a schengeni államok közötti egyensúly fenntartását, hanem a schengeni vívmányok összessége tekintetében is(78). Ez az elv a schengeni államoknak a schengeni vívmányok összességének megőrzéséhez fűződő közös érdekét fejezi ki.

112. A schengeni vívmányok valamely elemében a sértetlenség elvével összhangban történő részvétel megköveteli, hogy az e vívmányok körébe tartozó valamely intézkedésben részt vevő tagállam felvállalja mindazokat az előnyöket és terheket, amelyek ezen intézkedésben való részvétellel együtt járnak. Ennélfogva a sértetlenség elve nem enged szabad választást a schengeni vívmányokon alapuló valamely aktusban a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke alapján való részvételt illetően, ha ez az aktus önállóan nem alkalmazható. A fenti 97–102. pontban kifejtettek azonban azt bizonyítják, hogy a 2252/2004 rendelet nem alkalmazható önállóan. A jelen esetben a 2252/2004 rendeletben való részvétellel járó előnyöket az útlevelek gépi olvashatóságára vonatkozó közös minimumszabályok és műszaki követelmények jelentik az Egyesült Királyság számára. Terhet pedig a schengeni vívmányok olyan részében való közreműködés jelent, amelynek elmélyítését a 2252/2004 rendelet szolgálja.

F –    A Tanács állítólagos ellentmondásos eljárásáról annak vizsgálatát illetően, hogy a schengeni vívmányokon alapuló intézkedésről van‑e szó

113. Az Egyesült Királyság írásbeli észrevételeiben és a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy a Tanács több alkalommal engedélyezte számára a schengeni vívmányokon alapuló intézkedésekben való részvételt. E tekintetben az Egyesült Királyság a 2001/51 irányelvre, a külső határok, vízumok, menekültügy és bevándorlás terén folytatott közigazgatási együttműködés területén megvalósuló cselekvési program (ARGO-program) elfogadásáról szóló, 2002. június 13‑i 2002/463/EK tanácsi határozatra(79), a 377/2004 rendeletre és a 2005/267 határozatra utal, és megjegyzi, hogy a „schengeni vívmányokon alapuló intézkedés” fogalom túl tág és pontatlan.

114. Amikor a Tanács azt vizsgálja, hogy a schengeni vívmányokon alapuló intézkedésről van‑e szó, kétszakaszos vizsgálatot alkalmaz. Először arról győződik meg, hogy a IV. címen alapuló rendes intézkedésről, vagy a schengeni vívmányok körébe tartozó intézkedésről van‑e szó(80). Egy második szakaszban vizsgálja azt, hogy olyan intézkedésről van‑e szó, amely a személyek szabad mozgása érdekében elengedhetetlen egy olyan térségben, ahol a közös határokon megszüntették a személyek ellenőrzését. E kétszakaszos vizsgálat ahhoz hasonlítható, amely az első pillér körében valamely intézményi aktus helyes jogalapjának meghatározására irányul. Az ítélkezési gyakorlat szerint „a Közösség hatásköri rendszere keretében valamely jogi aktus jogalapját olyan objektív tényezők alapján kell megválasztani, amelyek bírósági felülvizsgálatnak alávethetők. E tényezők körébe sorolható különösen a jogi aktus célja és tartalma”(81).

115. A Bíróság a Tanács által elvégzett e kétszakaszos vizsgálatot követően objektív körülmények alapján tudja vizsgálni, hogy a schengeni vívmányokon alapuló intézkedésről van‑e szó. Objektív körülmény többek között az, hogy tartalmi szempontból a schengeni vívmányok körébe tartozó intézkedésről van‑e szó, majd ezt követően, hogy olyan kérdésről van‑e szó, amely a személyek szabad mozgása érdekében elengedhetetlen egy olyan térségben, ahol a közös határokon megszüntették a személyek ellenőrzését.

116. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a közösségi jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy a közösségi jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek a kitűzött cél megvalósítására, és ne lépjék túl az annak eléréséhez szükséges mértéket”(82). Ami az […] említett feltételek bírósági felülvizsgálatát illeti, ki kell emelni, hogy el kell ismerni a közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörét a jelen ügyben érintetthez hasonló olyan területeken, ahol politikai, gazdasági és szociális jellegű döntéseket kell hoznia, valamint bonyolult értékelést kell elvégeznie. Ebből következően kizárólag akkor kérdőjeleződhet meg az e területen elfogadott valamely intézkedés jogszerűsége, ha az az illetékes intézmények által elérni kívánt cél szempontjából egyértelműen aránytalan.”(83)

117. A Tanács által végzett kétszakaszos vizsgálat nem nyilvánvalóan aránytalan, mivel alkalmas a kitűzött cél megvalósítására, azaz annak eldöntésére, hogy valamely javasolt aktus a schengeni vívmányokon alapuló intézkedést jelent‑e. Következésképpen megalapozatlanok azok az állítások, melyek szerint a schengeni vívmányok fogalma pontatlan.

118. A 377/2004 rendelet a „bevándorlási” összekötő tisztviselők hálózatának létrehozásáról szól. E rendelet (10) preambulumbekezdése szerint „[a]z Egyesült Királyság e rendeletben az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv 5. cikkével, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29‑i 2000/365/EK tanácsi határozat 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban vesz részt.” A 2000/365 határozat 8. cikkének (2) bekezdése megerősíti, hogy az Egyesült Királyság részt vesz a schengeni vívmányok e területén, és azt vélelmezi(84), hogy megtette a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti bejelentést. A szabálytalan migrációval, az illegális belépéssel és bevándorlással, valamint az illegálisan tartózkodók visszaküldésével kapcsolatos információcsere biztonságos, webalapú információs és koordinációs hálózat létrehozó 2005/267 határozat (12) preambulumbekezdése értelmében a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének (1) bekezdését betartották. Ugyanebből következően a 2000/365 határozat 8. cikke (2) bekezdésének rendelkezéseit is alkalmazták, annyiban, amennyiben annak intézkedései továbbfejlesztik a schengeni vívmányok olyan, illegális bevándorlás megszervezése elleni rendelkezéseit, amelyekben az Egyesült Királyság részt vesz(85). Következésképpen indokolt a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének alkalmazása e két jogi aktus esetében, amelyek elfogadására vonatkozó hatáskör jogalapját az említett jegyzőkönyv 4. cikke jelenti.

119. A 2001/51 irányelv kiegészíti a schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 26. cikkének rendelkezéseit a külföldi állampolgárokat a tagállamok területére szállító vállalkozások kötelezettségei tekintetében. Ez az irányelv például a IV. cím alapján elfogadott intézkedést jelent, amelyben az Egyesült Királyság a 2000/365 határozat 1. cikke alapján részt vesz. Ezen irányelv (7) preambulumbekezdése szerint „[az] Egyesült Királyság és Írország helyzetéről az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyság […] jelezte, hogy részt kíván venni ennek az irányelvnek az elfogadásában és alkalmazásában”. A (10) preambulumbekezdés szerint azonban az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság tekintetében ez az irányelv a schengeni vívmányok továbbfejlesztését jelenti […](86). Az irányelv tehát a schengeni vívmányok elmélyítése, nem pedig a IV. cikken alapuló rendes intézkedés. Következésképpen téves lehetett a IV. címről szóló jegyzőkönyv alkalmazása.

120. A 2001/40 irányelv a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismerésének kérdését szabályozza, azaz valamely tagállam illetékes szerve által harmadik állam egy másik tagállam területén tartózkodó állampolgárának kitoloncolásáról hozott határozatok elismerését. Ezen irányelv (6) preambulumbekezdése rámutat, hogy az Egyesült Királyság a IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően jelezte szándékát, hogy […] részt kíván venni az irányelv elfogadásában és alkalmazásában. A jogirodalom szerint téves a IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének ezen irányelvre történő alkalmazása, mivel az irányelv nyilvánvalóan a schengeni vívmányokon alapuló intézkedést jelent. Ugyanakkor azonban megjegyzi, hogy ez az irányelv a schengeni vívmányokon alapuló olyan intézkedés, amely önállóan alkalmazható, és hogy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének tipikus alkalmazását jelenti(87).

121. A 2004/573 határozat a harmadik államok kiutasított állampolgárainak két vagy több tagállam területéről történő kitoloncolására szolgáló közös légi járatok szervezését hangolja össze. E határozat (11) és (12) preambulumbekezdése értelmében a schengeni vívmányokat továbbfejlesztő intézkedésről van szó. E határozat (4) preambulumbekezdésében azonban egyértelműen szerepel, hogy fontos elkerülni, hogy szabályozatlan területek maradjanak a közösségi jogon belül a közös légi járatok szervezésével kapcsolatban. A szabályozatlanság említése arra utal, hogy e határozat önállóan alkalmazható. A 2004/573 határozat tehát szintén a schengeni vívmányokon alapuló önállóan alkalmazható intézkedés. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Királyság a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke alapján csatlakozhat hozzá.

122. A 2002/463 határozat (ARGO-program) célja a tagállamok közigazgatási és igazságügyi hatóságai együttműködésének és a közösségi jog egységes alkalmazásának elősegítése a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben; a nemzeti szervek általános hatékonyságának fejlesztése feladatuk ellátásában a közösségi jogszabályok végrehajtása során, a nemzeti szervek intézkedései átláthatóságának ösztönzése az érintett nemzeti és nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel fennálló kapcsolataik erősítésével. Továbbá, a 2002/463 határozat (12) preambulumbekezdésében szerepel, hogy a IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően „jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban, az Egyesült Királyság […] kifejezte azt a szándékát, hogy részt vesz e határozat elfogadásában és alkalmazásában.” A 2002/463 határozat és a belső határokon történő ellenőrzések megszüntetése közötti kapcsolat meghatározásakor a Tanács úgy vélte, hogy az nem a schengeni vívmányokon alapuló intézkedés. A 3. cikk által kitűzött célokat, a II. fejezetben szereplő intézkedéseket, és főleg a 2002/463 határozat 8. cikke alapján(88) folytatott intézkedéssorozatot elemezve megállapíthatjuk, hogy azok nem elengedhetetlenek a személyek szabad mozgása szempontjából. Valójában az EK IV. címében előírt rendes jogi aktusról van szó. Ezért helytálló a Tanács határozata, mely szerint azt nem tekinti a schengeni vívmányokon alapuló intézkedésnek.

123. A 334/2002 rendelet(89) egységes formátumú vízumot határoz meg. Az EK‑Szerződés IV. címe alapján elfogadott intézkedésről van szó, és a 2000/365 határozat értelmében a schengeni vívmányok olyan eleméről, amelyben az Egyesült Királyság nem vesz részt. A Tanács kifejti, hogy ez a rendelet az 1683/95/EK(90) rendeletet módosítja, amelyet az első pillérbe tartozó aktusként fogadtak el még Amszterdami Szerződés hatálybalépését megelőzően, az akkori EGK‑Szerződés 100 C cikkének (3) bekezdése alapján. A Tanács ezt olyan különleges körülménynek látja, amely megengedi az Egyesült Királyság számára a 334/2002 rendelet elfogadásában történő részvételt. Valójában első látásra nehezen érthető, miért értékelte a Tanács e rendelet elfogadásakor különleges körülménynek az Egyesült Királyság részvételét az 1683/95 rendelet elfogadásában, a 2252/2004 rendelet elfogadásában viszont nem. Az egységes formátumú vízum és az útlevelek és úti okmányok egységes biztonsági jellemzői két olyan hasonló terület, amelyek lényegileg összefüggenek a külső határok ellenőrzésével. Az egységes formátumú vízum harmadik országok állampolgárainak ellenőrzését szolgálja a külső határok átlépésekor. Az útlevelekre és úti okmányokra vonatkozó minimum műszaki előírások kizárólag a schengeni államok, a Norvég Királyság, az Izlandi Köztársaság és a Svájci Államszövetség állampolgárait érintik. Az egységes formátumú vízum és az útlevelekre és úti okmányokra vonatkozó egységes műszaki előírások ugyanezt a célt szolgálják, vagyis a külső határok ellenőrzését. Következésképpen álláspontom szerint a Tanács két azonos helyzetet eltérően kezelt.

124. Ki kell emelni, hogy bár helyes volt a Tanács gyakorlata, amely megengedi az Egyesült Királyság részvételét az EK‑Szerződés IV. címén vagy a schengeni vívmányokon alapuló egyes aktusok elfogadásában, jogilag azonban nincs precedens értéke, és nem keletkeztet jogot az Egyesült Királyság számára a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkének alkalmazására. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a Tanács puszta gyakorlata nem alkalmas a Szerződés rendelkezéseitől való eltérésre, és így nem eredményezhet a Közösség intézményeire nézve kötelező precedenst a helyes jogalap tekintetében”(91).

G –    Az ír és brit állampolgárokkal szemben a külső határokon alkalmazott állítólagos egyenlőtlen bánásmódról

125. Az a tény, hogy az Egyesült Királyság és Írország nem köteles a minimum műszaki előírásoknak megfelelő útlevelet kiállítani, nem jelenti azt, hogy állampolgáraik hátrányos megkülönböztetés áldozatai volnának a velük szemben a külső határokon alkalmazott esetleges eltérő bánásmód miatt. A schengeni államoknak a minimum műszaki előírásoknak megfelelő útlevél kiállítására vonatkozó kötelessége abból ered, hogy részt vesznek a schengeni vívmányokban, amelyekben az Egyesült Királyság nem vesz részt. Az Egyesült Királyság nincs tehát azonos helyzetben a többi schengeni állammal, a Norvég Királysággal, az Izlandi Köztársasággal és a Svájci Államszövetséggel. Következésképpen az a körülmény, hogy a biztonsági jellemzők tekintetében a brit és ír útlevél esetleg különbözik a schengeni államok által kiállított útlevelektől, nem jelenti a brit és ír útlevelek jogosultjainak hátrányos megkülönböztetését(92).

126. Szeretném ismételten megjegyezni, hogy a 2252/2004 rendelet az alapvető jogok tekintetében lehet problematikus – különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikke(93), és az Európai unió alapjogi chartájának 8. cikke(94) szempontjából, amire mindenekelőtt a német jogtudomány utal(95). Az Egyesült Királyság azonban nem a személyes adatok védelmére hivatkozással támadta meg a rendeletet.

127. A fenti megfontolások alapján megállapítandó, hogy az Egyesült Királyság keresete nem megalapozott.

H –    A költségekről

128. A Bíróság eljárási szabályzata 69. cikkének 2. §‑a szerint a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanács kérte az Egyesült Királyság kötelezését a költségek viselésére, és mivel ez utóbbi pervesztes lett, kötelezni kell a költségek viselésére.

129. A Bíróság eljárási szabályzata 69. cikkének 4. §‑a úgy rendelkezik, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

VI – Végkövetkeztetések

130. A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság:

1.     a keresetet utasítsa el;

2.     az Egyesült Királyságot kötelezze a költségek viselésére;

3       állapítsa meg, hogy a beavatkozók maguk viselik saját költségeiket.

1 – Eredeti nyelv: szlovén.

2 – HL L 385., 1. o.

3 – HL L 349., 1. o.

4 – Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29‑i határozat (HL L 131., 143. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 178. o.).

5 – A C‑105/03. sz., Pupino‑ügyben 2005. június 16‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑5285. o.) 42. pontja.

6 – Az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a schengeni vívmányokat alkotó valamennyi rendelkezés, illetve határozat jogalapjának meghatározásáról szóló, 1999. május 20‑i határozat (HL L 176, 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 152. o.).

7 – Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28‑i határozat (HL L 64., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 211. o.).

8 – HL L 176. 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 165. o.

9 – Az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a schengeni vívmányokat alkotó valamennyi rendelkezés, illetve határozat jogalapjának megállapítása céljából a schengeni vívmányok meghatározásáról szóló, 1999. május 20‑i 1999/435/EK tanácsi határozat (HL L 176., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 136. o.).

10 – A vízumok egységes formátumának meghatározásáról szóló 1683/95/EK rendelet módosításáról szóló, 2002. február 18‑i rendelet (HL L 53., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 190. o.).

11 – A harmadik államok kiutasított állampolgárainak két vagy több tagállam területéről történő kitoloncolására szolgáló közös légi járatok szervezéséről szóló, 2004. április 29‑i tanácsi határozat (HL L 261., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 78. o.).

12 – A harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló, 2001. május 28‑i tanácsi irányelv (HL L 149., 34. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 107. o.).

13 – A harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2001/40/EK irányelv alkalmazásából adódó pénzügyi aránytalanságok kiegyenlítését célzó kritériumok és gyakorlati szabályok megállapításáról szóló, 2004. február 23‑i tanácsi határozat (HL L 60., 55. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 5. kötet, 25. o.).

14 – Thym, D., Ungleichzeitigkeit und europäisches Verfassungsrecht, Baden-Baden, 2004., 79. o. A szerző szerint a közös piac és a monetáris unió bevezetését követően az integráció újabb fokáról van szó.

15 – Megjegyzendő, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség érdekében szükséges mértékben az Amszterdami Szerződés módosította az EUSz VI. címét, és az EK‑Szerződésbe beiktatott egy új, IV. címet.

16 – Bribosia, H., „Différenciation et avant-gardes au sein de l’Union européenne, Bilan et perspectives du Traité d’Amsterdam”, Cahiers de droit européen, 1–2/2000, 57. o., különösen a 88. o. A megerősített együttműködés jelentőségével kapcsolatban az Európai Bizottság korábbi elnökének, Jacques Delors-nak 2007 márciusában a belga szenátus előtt tartott beszédére, és annak az Agence Europe 2007. április 17‑i 9407. számában közzétett összefoglalójára is utalok.

17 – Thym, D., a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 83. pont. A szerző az EUSz 43. cikkének i) pontjára is hivatkozik, amely szerint a javasolt együttműködés nem érinti a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv rendelkezéseit.

18 – Boer den, M., „Not Merely a Matter of Moving House: Police Co-operation from Schengen to the TEU”, Maastricht Journal of European and Comparative Law, 7(2000), 336. o., különösen a 337. o.; Bender, T., „Die verstärkte Zusammenarbeit nach Nizza”, ZaöRV 2001, 730. o., különösen a 743. o.; Gautier, M., „A schengeni megállapodások ”, a JurisClasseur Europe Traité 2630. része, 38. pont; Thym, D., a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 82. o. Ez utóbbi kiemeli, hogy a schengeni jegyzőkönyv az első és a harmadik pillérre alkalmazandó, és ezért az EK- és EU-Szerződéshez csatolt mellékletként fogadták el.

19 – A C‑503/03. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2006. január 31‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑1097. o.) 34. pontjában a Bíróság megjegyzi, hogy „a schengeni vívmányok rendelkezései csak akkor és annyiban alkalmazhatók, ha és amennyiben összeegyeztethetők az európai uniós és közösségi joggal”. A schengeni jegyzőkönyv 1. cikke úgy rendelkezik, hogy a schengeni vívmányok körébe tartozó területen a megerősített együttműködést az Európai Unió intézményi és jogi keretén belül kell folytatni, a Szerződések megfelelő rendelkezéseinek tiszteletben tartása mellett. E rendelkezés különös kifejeződése az EUSz 43. cikkének (1) bekezdésében foglalt elvnek, miszerint a megerősített együttműködés tiszteletben tartja a Szerződéseket és az Unió egységes intézményi keretét, valamint a közösségi jogot.

20 – Bender, T., a fenti 19. lábjegyzetben hivatkozott mű, 730., 731. és 767. o.

21 – Jacqué, J. ‑P., Droit institutionnel de l’Union européenne, 3. kiadás, Párizs, 2004., 161. o., úgy gondolja, hogy a megerősített együttműködés annak a megállapításnak a következménye, miszerint lehetetlen, hogy minden tagállam egyforma sebességgel haladjon az integrációval.

22 – Blanke, VII. cím, A megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezések, in: Grabitz/Hilf, 1. pont.

23 – A végrehajtási egyezmény 134. cikkére hivatkozva a jogirodalom kitart amellett a tény mellett, hogy a schengeni vívmányok gyakorlatilag kezdettől fogva nem voltak ellentétesek a közösségi joggal (Van Simaeys, B., Carlier, J. ‑Y., „Le nouvel espace de liberté, de sécurité et de justice”, in: Lejeune, Y. (kiadó): Le traité d’Amsterdam, Espoirs et déceptions, Brüsszel 1999., 250. o.).

24 – Blanke, a fenti 23. lábjegyzetben hivatkozott mű, 9. pont.; Gautier, M., a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott mű, 1. és 2. pont. Azért került sor az alapító szerződéseken kívüli jogfejlesztés alkalmazására, mert bár a Közösség hatáskörrel rendelkezett a személyek szabad mozgása terén, azonban a harmadik országok állampolgárai jogi helyzetének szabályozására még nem terjedt ki a hatásköre.

25 – Gautier, M., a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott mű, 3. pont. A szerző rámutat, hogy az Amszterdami Szerződés illesztette be az Európai Unió intézményi keretébe a schengeni megállapodások eredményeként létrejött vívmányokat.

26 – A válasz 72. pontja a C‑77/05. sz. ügyben.

27 – A jegyzőkönyv angol változata a következő megfogalmazást használja: „Proposals and initiatives to build upon the Schengen acquis”; franciául: „Les propositions et initiatives fondés sur l’acquis de Schengen”; németül: „Vorschläge und Initiativen auf der Grundlage des Schengen-Besitzstands”; olaszul: „Le proposte e le iniziative che si baseranno sull’acquis di Schengen”; spanyolul: „Las propuestas e iniciativas para desarrollar el acervo de Schengen”.

28 – HL L 187., 45. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 160. o.

29 – A szlovén változat szerint: „Ta direktiva pomeni nadaljnji razvoj schengenskega pravnega reda […]”; az angol változat szerint: „This Directive builds on the Schengen acquis […]”; franciául „Le présent règlement constitue un acte fondé sur l’acquis de Schengen […]”; németül „Diese Richtlinie stellt eine Weiterentwicklung des Schengen-Besitzstands […] dar”; olaszul „Il presente strumento rappresenta uno sviluppo dell’acquis di Schengen […]”, és spanyolul „La presente Directiva constituye un desarrollo del acervo de Schengen […]”.

30 – HL L 64., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 24. o.

31 – A szlovén változat szerint: „Ta uredba je akt, ki temelji na schengenskem pravnem redu […]”; az angol változat szerint: „This Regulation constitutes an act building on the Schengen acquis […]”; a francia változat szerint : „Le présent règlement constitue un acte fondé sur l’acquis de Schengen […]”; a német változat szerint: „Diese Verordnung stellt einen auf dem Schengen-Besitzstand aufbauenden […] Rechtsakt dar»; olaszul: „Il presente regolamento costituisce un atto basato sull’acquis di Schengen […]”; spanyolul: „El presente Reglamento constituye un acto que desarrolla el acervo de Schengen […]”.

32 – HL L 83., 48. o.

33 – Az angol változat szerint : „[…] to the extent that its measures develop provisions of the Schengen acquis against the organisation of illegal immigration […]”; franciául: „[…] pour autant que ses mesures développent les dispositions de l’acquis de Schengen afin de lutter contre l’organisation de l’immigration illégale […]”; németül: „[…]deren Maßnahmen eine Weiterentwicklung des Schengen-Besitzstands zur Bekämpfung der illegalen Einwanderung darstellen […]”; olaszul: „[…] nella misura in cui le sue misure sviluppano le disposizioni dell’acquis di Schengen volte a combattere l’organizzazione di immigrazione illegale […]”, spanyolul: „[…] en la medida en que desarrolla las disposiciones del acervo de Schengen en materia de lucha contra la organización de la inmigración ilegal […]”.

34 – Ezen a ponton szeretnék utalni a C‑296/95. sz., EMU Tabac és társai ügyben 1998. április 2‑án hozott ítélet (EBHT 1998., I‑1605. o.) 36. pontjára. Az 1992. december 14‑i 92/108/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 390., 124. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 235. o.) és a 92/81/EGK irányelvvel módosított, a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25‑i 92/12/EGK tanácsi irányelv (HL L 76., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 179. o.) dán és görög változatai közti eltérést illetően a Bíróság megállapította, hogy „két nyelvi változat figyelmen kívül hagyása ellentmondana a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának, mely szerint a közösségi jogszabályok egységes értelmezésének szükségessége nem engedi meg kétség esetén valamely rendelkezés szövegének külön kezelését, hanem ellenkezőleg, annak a többi hivatalos nyelvi változat fényében való értelmezését követeli meg.”

35 – A 30/77. sz., Bouchereau-ügyben 1977. október 27‑én hozott ítélet (EBHT 1977., 1999. o.) 14. pontja, és a C‑449/93. sz., Rockfon-ügyben 1995. december 7‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑4291. o.) 28. pontja. A Rockfon-ügy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 17‑i tanácsi irányelv (HL L 48., 29. o.) 1. cikkének értelmezésére vonatkozott. Az e cikkben szereplő „établissement” kifejezést kellett értelmezni, amely az angol változatban „establishment”, és „lo stabilimento” az olasz változat szerint. Az irányelv egyes nyelvi változatainak vizsgálatát követően a Bíróság megállapította: „a használt kifejezések összehasonlításából az következik, hogy azok tartalma különböző, mégpedig: üzem, vállalkozás, a munkavégzés központja, telephely vagy munkahely.”

36 – Michel, V., Actes annexés au traité, JurisClasseur Europe enciklopédia, 150. szám, Traité, 3. pont.

37 – A német jogtudomány megjegyzi, hogy az EK 311. cikkben említett „jegyzőkönyv” kifejezés definíciója a közösségi jogban nem létezik (Weber, v. den Groeben/Schwarze, 311. cikk, 1. pont).

38 – Ugyanott, 36. pont. A szerző szerint a jegyzőkönyv jogszabályi értéke az alapító szerződésekével azonos.

39 – A C‑469/03. sz. ügyben 2005. március 10‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑2009. o.).

40 – Weber, a fenti 38. lábjegyzetben hivatkozott mű 2. pontja.

41 – Lenaerts, K., Van Nuffel és Bray, R., Constitutional Law of the European Union, 2. kiadás, London, 2005., 710. o.; Blumann, C., Dubois, L., Droit institutionnel de l’Union européenne, 2. kiadás, Párizs, 2005., 394. o.

42 – Weber, a fenti 38. lábjegyzetben hivatkozott mű, 3. pont; Michel, V., a fenti 37. lábjegyzetben hivatkozott mű, 42. pont. A Bíróság a C‑58/94. sz., Hollandia kontra Tanács ügyben 1996. április 30‑án hozott ítéletében (EBHT 1996., I‑2169. o.), amely ügyben a Holland Királyság többek között a a Tanács dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 1993. december 20‑i 93/731/EK tanácsi határozat (HL L 340, 43. o.) megsemmisítését is kérte, a Bíróság az információhoz való hozzáférés jogáról szóló 17. sz. nyilatkozatra hivatkozott, amely a tagállamok kormányfőinek az Európai Unióról szóló szerződést elfogadó konferenciájának záróokmányában szerepel.

43 – Michel, V., a fenti 37. lábjegyzetben hivatkozott mű, 37. pont.

44 – Thym, D., a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 222. pont, más tudományos álláspontra is utal. Ha a megerősített együttműködés körébe tartozó valamely jogi aktus egy tagállam vonatkozásában nem érvényes, ezen elmélet szerint e tagállam azt keresettel csak amiatt támadja meg, ha a megerősített együttműködés jogi kereteit túllépték azáltal, hogy valamely jogi aktust ultra vires [hatáskör hiányában] fogadtak el, vagy nem tartották tiszteletben a megerősített együttműködésben nem részes tagállam hatáskörét, jogait vagy kötelezettségeit. Ez az álláspont nem tartható, mert egyértelműen ellentétes az EK 230. cikk szövegével.

45 – Ugyanott, 103. o.; Gautier, a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott mű, 39. pont. Mindkét szerző megjegyzi, hogy Dánia nem osztja azt a nézetet, mely szerint a schengeni vívmányok tartalma a közösségi jog elemévé válik e jog sajátosságaira való tekintettel. Ennek megfelelően Dánia nem fogadja el az első pillér nemzetek feletti módszerét, hanem a harmadik pilléren belüli kormányközi módszert részesíti előnyben.

46 – Jacqué, J. ‑P., a fenti 22. lábjegyzetben hivatkozott mű, 163. pont.

47 – Gautier, M., a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott mű, 36. pont.

48 – Gautier, M., a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott mű, 36. pont. Másképp fogalmazva, a 2004‑ben csatlakozott tíz új tagállam csatlakozása napjától részt vesz a schengeni vívmányokban, mivel azok részét képezik a közösségi vívmányoknak, amelyeket kötelesek voltak elfogadni. Lásd még a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL L 236., 33. o.) 3. cikkének (1) bekezdését (HL 2003, L 236, 33. o).

49 – E tekintetben lásd az említett okmány 3. cikke (2) bekezdésének első albekezdését.

50 – Mariani, T., Rapport d’information déposé par la délégation de l’Assemblée nationale pour l’Union européenne, sur la politique européenne des visas (E 2811., E 3023., E 3159. és E 3208. sz. dokumentumok), Párizs, 2007., 20. o.

51 – Van Simaeys, B., és Carlier, J.‑Y., a fenti 24. lábjegyzetben hivatkozott mű, 258. o. A skandináv útlevélunió a skandináv államok közötti együttműködés a közös határok útlevél nélküli átlépését illetően.

52 – Gautier, M., a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott mű, 31. pont, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 14. cikke egyes vonatkozásainak az Egyesült Királyságra és Írországra történő alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvre is utal, amely szerint ez utóbbiak továbbra is ellenőrizhetik a határaikat átlépő személyeket.

53 – Ugyanott, 30–32. pont.

54 – A IV. címről szóló jegyzőkönyv 1. cikke.

55 – A IV. címről szóló jegyzőkönyv 2. cikke. Az Amszterdami Szerződés rendelkezései szerint az Egyesült Királyság nemcsak hogy a schengeni vívmányokban nem vesz részt, hanem nem kell részt vennie („opt out”) a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben sem (Thym, D., a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 90. o.).

56 – Thym, D. (a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 82. o.), kifejti, hogy a schengeni vívmányok tartalma nem korlátozódik a belső határok megszüntetésére és a külső határok közös igazgatására. E vívmányok magukban foglalják a rendőrségi együttműködéssel, a vízumpolitikával, az információcserével kapcsolatos, valamint a harmadik országok állampolgáraira vonatkozó információkat tartalmazó schengeni információs rendszer (SIS) és Sirene hálózat keretében hozott intézkedéseket. A jogirodalom egy másik ága azonban kifejti, hogy bizonyos területeken az elfogadott intézkedések szélesebb körűek, és az Unió egészét érintik, tehát nem kizárólag a schengeni vívmányokra vonatkoznak (Gautier, M., a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott mű, 84. pont, például a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére való illegális belépése elleni küzdelmet említi).

57 – Gautier, M., a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott mű, 32. pont.

58 – A 2000/365 határozat 1. cikke a schengeni vívmányok azon részére vonatkozik, amely az Egyesült Királyságra alkalmazandó. Lásd a schengeni vívmányok rendelkezései egyes részeinek Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága által való alkalmazásáról szóló, 2004. december 22‑i 2004/926/EK tanácsi határozatot (HL L 395., 70. o.) is.

59 – Thym, D., a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 96. o.

60 – Ugyanott. A szerző megjegyzi, hogy a schengeni jegyzőkönyvnek a IV. címről szóló jegyzőkönyv 7. cikkében biztosított különleges jellege miatt az obstrukció tilalma, amely a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belüli igazságügyi együttműködés más elemeire természetesen alkalmazandó, nem vonatkozik a schengeni vívmányokra.

61 – Ugyanott, 97. o. A szerző arra az álláspontra is utal, amely a schengeni jegyzőkönyv 4. cikke szerinti, a schengeni államok beleegyezésének megszerzésére vonatkozó követelményt megpróbálja kiterjeszteni az említett jegyzőkönyv 5. cikkére is. Ez mindenképpen azt jelentené, hogy a 4. és 5. cikk hatálya a függetlenségelméletnek megfelelően különböző.

62 – Thym, D., a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 98. o.

63 – Schauer, M., Schengen – Maastricht – Amsterdam, Auf dem Weg zu einer flexiblen Union, Bécs, 2000, 215. o. E tanulmány szerzője szintén abból indul ki, hogy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikke lex specialist jelent annak 4. cikkéhez képest.

64 – Dougan, M.: „Union Competences”, Arnull, A., Dashwood, A., Dougan, M., Ross, M., Spaventa, E. és Wyatt, D., Wyatt and Dashwood’s European Union Law, 5. kiadás, London, 2006, 115. o. A szerző az Egyesült Királyságnak a schengeni vívmányokkal kapcsolatos helyzetének kérdését az Unió rugalmas intézményi működésére vonatkozó új alapelv elemének tekinti. A schengeni jegyzőkönyvet az elsődleges rugalmasság körébe tartozó jelenségnek tekinti, mivel az alapító szerződések által szabályozott rugalmasságról van szó.

65 – Thym, D., a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 98. o.

66 – Ami a hatékony érvényesülés elvét illeti a nemzetközi jogi szerződések értelmezése terén, a jogirodalom kiáll azon álláspont mellett, mely szerint ez az elv szorosan kötődik a nemzetközi szerződések teleologikus értelmezéséhez (Stein, T., és von Buttlar, C., Völkerrecht, 11., teljesen átdolgozott kiadás, Köln, 2005, 28. o.).

67 – Thym, D., a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 98. o. A szerző megjegyzi, hogy a schengeni jegyzőkönyv 5. cikkén alapuló szabad részvételi lehetőségnek megfelelően tett egyoldalú akaratnyilatkozatnak nem lesz komoly jelentősége a vívmányok elmélyítése vagy az önállóan nem alkalmazható területek szempontjából.

68 – A 2000/365 határozat jogalapját meghatározó szöveg a következő: „[…] az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez fűzött, a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztéséről szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: a schengeni jegyzőkönyv) 4. cikkére tekintettel […]”.

69 – Opermann, T., Europarecht, München, 2005, 504. o.

70 – 2006‑ban elfogadták a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról szóló, 2006. március 15‑i 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 105., 1. o.). E rendelet (27) preambulumbekezdése egyértelműen kimondja, hogy „e rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztése, amelyekben az Egyesült Királyság nem vesz részt a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29‑i 2000/365/EK tanácsi határozatnak megfelelően. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt e rendelet elfogadásában, és a rendelet vagy annak alkalmazása rá nézve nem kötelező.” E rendelet 1. cikke szerint annak két azonos jelentőségű tárgya van, egyrészt az Európai Unió tagállamai közötti belső határokat átlépő személyek határellenőrzések alóli mentessége, másrészt az Európai Unió tagállamainak külső határait átlépő személyek ellenőrzésére irányadó szabályok.

71 – Graßhof, M.: „Melderecht, Reisepassrecht, Namensrecht, Staatsangehörigkeits- und Einbürgerungsrecht”, in: Bergmann, J., és Kenntner, M. (éd.), Deutsches Verwaltungsrecht unter europäischem Einfluss, Stuttgart, 2002, 301., 307. és 310. o., azt állítja, hogy az útlevelek és úti okmányok azok jogosultjai személyazonosságának és állampolgárságának ellenőrzésére szolgáló eszközök.

72 – Ugyanott, 309. o.

73 – Opermann, T., a fenti 69. lábjegyzetben hivatkozott mű, 505. o.; Harms, K.: „Ausländerrecht”, dans Bergmann és Kenntner, Deutsches Verwaltungsrecht unter europäischem Einfluss, 166. o., az EK 61. cikk a) pontjára utal, amelynek értelmében a Tanács: „Az Amszterdami Szerződés hatálybalépését követő ötéves időszakon belül […] a személyek szabad mozgásának biztosítását célzó intézkedéseket fogad el az azzal közvetlenül összefüggő, a külső határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos kísérő intézkedésekkel együtt.”

74 – Példaként annak megállapítására, hogy a schengeni vívmányok meky részéhez tartozik a 2252/2004 rendelet, hivatkozhatunk az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17‑i 1999/437/EK tanácsi határozatra (HL L 176., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 165. o.) 1 A. cikkére, amely szerint a schengeni vívmányok részét képezik az alábbi tárgyú rendelkezések: „[o]lyan államok külső határainak átlépése, amelyek úgy határoztak, hogy megszüntetik az ellenőrzéseket belső határaikon, beleértve azokat a szabályokat és előírásokat is, amelyeket az érintett államoknak be kell tartaniuk a külső határaikon történő személyellenőrzések, a határok őrizete és a határellenőrzésért felelős szervekkel történő együttműködés során”.

75 – Ugyanígy, az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó indokolásáról szóló, 2002. február 28‑i 2002/192/EK tanácsi határozat (HL L 64., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 211. o.) (2) preambulumbekezdése szerint is, „a schengeni vívmányokat olyan összefüggő egészként tervezték meg és működtetik, amelyet a személyeknek a közös határokon történő ellenőrzése megszüntetésének elvét elfogadó valamennyi államnak teljes körűen el kell fogadnia, és alkalmaznia kell.”

76 – Kolb, R.: „La maxime qui habet commoda, ferre debet onera et contra (celui qui jouit des avantages doit supporter aussi les charges et vice versa) en droit international public”, Revue belge de droit international, 2004, 12. o., különösen a 23. o.

77 – Az 1973. február 7‑én hozott ítélet (EBHT 1973., 101. o.) 20. és 24. pontja.

78 – de Kerchove d’Ousselghem, G.: „Un espace de liberté, de sécurité et de justice aux dimensions incertaines. Quelques réflexions sur le recours aux coopérations renforcées en matière de justice et d’affaires intérieures”, in: Lejeune, Y. (éd.), Letraité d’Amsterdam, Espoirs et déceptions, Brüsszel, 1999, 290. o. A szerző rámutat, hogy a schengeni együttműködés egységességének növelésére irányuló törekvés a fő oka a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztésének.

79 – HL L 161., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 10. o.

80 – A jogirodalom védi azt az álláspontot, mely szerint a meglévő schengeni vívmányokat módosító aktusok vitathatatlanul a schengeni vívmányok továbbfejlesztésének körébe tartoznak. Ezzel szemben a meglévő schengeni vívmányokat nem módosító intézkedés esetén más lehet a helyzet (Bracke, N.: „Flexibility, Justice Cooperation and the Treaty of Amsterdam», in: Marinho, C., Asylum, Immigration and Schengen Post-Amsterdam, Maastricht, 2001., 65. o.).

81 – A C‑269/97. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2000. április 4‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑2257. o.] 43. pontja, a C‑36/98. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2001. január 30‑án hozott ítélet [EBHT 2001., I‑779. o.] 58. pontja, valamint a C‑453/03., C‑11/04., C‑12/04. és a C‑194/04. sz., ABNA és társai egyesített ügyekben 2005. december 6‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑10423. o.) 54. pontja.

82 – A fenti 81. lábjegyzetben hivatkozott ABNA és társai ügyekben hozott ítélet 68. pontja.

83 – Ugyanott, 69. pont

84 – A vélelmet megerősíti a következő szöveg: „Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát visszavonhatatlanul úgy tekintik, hogy az a Schengeni Jegyzőkönyv 5. cikke alapján értesítette a Tanács elnökét arról, hogy részt kíván venni minden olyan javaslatban és kezdeményezésben, amely az 1. cikkben említett schengeni vívmányokon alapul.”

85 – Megjegyzendő, hogy ez a preambulumbekezdés arra is rámutat, hogy a IV. címről szóló jegyzőkönyv 3. cikkét alkalmazták, mivel az EK‑Szerződés IV. címébe tartozó intézkedésről van szó.

86 – Thym, D., a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 98. o, megjegyzi, az ilyen jogi aktusok esetében a Norvég Királyságra és az Izlandi Köztársaságra vonatkozó preambulumbekezdések szerint a schengeni vívmányok továbbfejlesztéséről van szó. Ezért felmerül a kérdés, hogy mi az oka a IV. címről szóló jegyzőkönyvre való hivatkozásnak.

87 – Thym, D., a fenti 14. lábjegyzetben hivatkozott mű, 98. o.

88 – A 2002/463 8. cikke által meghatározott intézkedéstípusok: képzési intézkedések; a személyzet kölcsönös cseréje; az adatállományok és eljárások számítógépes kezelésének használatát elősegítő intézkedések; beleértve az elektronikus adatátvitelben használt legkorszerűbb eljárások alkalmazását; a Szerződés 62. és 63. cikkén alapuló közös szabályok és eljárások hatásának értékelése; az optimális eljárás fejlesztésének elősegítését szolgáló intézkedések; a munkamódszerek és berendezések továbbfejlesztése; az eljárások egyszerűsítése és a határidők rövidítése céljából;, operatív tevékenységek, többek között közös operatív központok és munkacsoportok létrehozása; tanulmányok, kutatás, konferenciák és szemináriumok a tagállamok és a Bizottság személyzetének, és adott esetben a megfelelő nemzeti és nemzetközi kormányzati és nem kormányzati szervezetek személyzetének részvételével; a tagállamok tevékenysége harmadik országokban, különösen tényfeltáró megbízatások a származási és a tranzitországokban; valamint az okmányhamisítás elleni fellépés.

89 – Hivatkozás a fenti 10. lábjegyzetben.

90 – A vízumok egységes formátumának meghatározásáról szóló, 1995. május 29‑i 1683/95/EK tanácsi rendelet (HL L 164., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 13. o.).

91 – A C‑414/04. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 2006. november 28‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑11279. o.) 37. pontja. Ezzel az ítélettel a Bíróság megsemmisítette az 1228/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek egyes rendelkezések Szlovéniára való alkalmazásának időpontja tekintetében történő módosításáról szóló, 2004. június 28‑i 1223/2004/EK tanácsi rendeletet (HL L 233., 3. o.).

92 – A C‑137/05. sz. ügyben a Tanács viszonválaszában különösen azt emelte ki, hogy a tagállami állampolgárok személyazonosságának ellenőrzését a külső határok átlépésekor úti okmány alapján végzik, tehát Írország és az Egyesült Királyság állampolgárainak ellenőrzése ugyanolyan módon történik, mint más tagállamok állampolgárai esetében, bár a brit és ír útlevelek nem ugyanazokat a biztonsági elemeket tartalmazzák.

93 – Ez a cikk a „magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot” szabályozza a következőképpen: „1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.

E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”

94 – E charta 8. cikkének (1) bekezdése szerint: „Mindenkinek joga van a rá vonatkozó adatok védelméhez.”

95 – Roßnagel, A., Hornung, G.: „Reisepässe mit elektronischem Gesichtsbild und Fingerabdruck: die EG-Verordnung 2252/2004 über Normen für Sicherheitsmerkmale und biometrische Daten in von den Mitgliedstaaten ausgestellten Pässen und Reisedokumenten”, Die öffentliche Verwaltung, 58 (2005), 883. o., különösen 896. és 897. o. Itt szeretném ismételten megjegyezni, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Leander kontra Svédország ügyben hozott ítélete (1987. március 26‑i ítélet, A sorozat, 116. pont, 48. §), a jogirodalomban az az álláspont, hogy a személyes jellegű adatok tárolása és továbbítása sérti az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése által biztosított, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot (Sudre, F., Droit européen et international des droits de l’homme, 8., módosított és bővített kiadás, Párizs, 2006., 439. o.).

Full & Egal Universal Law Academy