JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2007. május 22.1(1)
C‑403/05. sz. ügy
Európai Parlament
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Megsemmisítés iránti kereset – 443/92/EGK rendelet – Pénzügyi és műszaki segítség – Gazdasági együttműködés – A Bizottság végrehajtási hatáskörei – A Fülöp-szigeteki határbiztonságra vonatkozó projektet jóváhagyó bizottsági határozat – Keresetindítási határidő”
I – Bevezetés
1. Jelen megsemmisítés iránti keresettel a Parlament a Bizottságnak a Fülöp-szigeteki Köztársaság határainak biztonságára vonatkozó, az Európai Közösségek általános költségvetésének 19 10 02 sz. költségvetési jogcíméből finanszírozandó projektet (ASIA/2004/016‑924. sz. Philippine Border Management Project) jóváhagyó határozatának (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri. A Bizottság ezt a határozatot szabályozási bizottsági eljárás keretében hozta az ázsiai és latin-amerikai fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és műszaki segítségről és a velük folytatott gazdasági együttműködésről szóló, 1992. február 25‑i 443/92/EGK tanácsi rendelet(2) (a továbbiakban: 443/92 rendelet) végrehajtására.
2. A Parlament álláspontja az, hogy a Bizottság a megtámadott határozat meghozatalával túllépte végrehajtási hatásköreit. A megtámadott határozat tárgya a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem; abban nem a 443/92 rendelet szerinti fejlesztési segítségnyújtásról van szó.
II – Jogi háttér
A – A 443/92 rendelet
3. A 443/92 rendelet tárgya az azon ázsiai és latin-amerikai fejlődő országokkal történő együttműködés (továbbiakban: ALA fejlődő országok), amelyek nem szerződő felei a Loméi Egyezménynek, vagy amelyekre a Közösség mediterrán harmadik országokkal folytatott együttműködési politikája nem irányul.
4. A rendelet 1. cikke előírja, hogy az ALA fejlődő országokkal történő közösségi együttműködést folytatni kell, és ki kell szélesíteni. Az említett cikk értelmében az együttműködés a tagállamok által nyújtott segítség mellett pénzügyi és műszaki fejlesztési segítségnyújtást és gazdasági együttműködést foglal magában. A Közösség ezzel összefüggésben „kiemelkedő jelentőséget tulajdonít annak, hogy kölcsönös érdekből folytatott politikai, gazdasági és szociális kérdéseket felölelő, erősödő párbeszéd segítségével támogassa az emberi jogokat, a demokratizálódás folyamatát, a hatékony kormányzást, a környezetvédelmet, a kereskedelem liberalizációját és a kulturális dimenzió erősítését”.
5. A 443/92 rendelet 4–6. cikke vonatkozik a pénzügyi és műszaki segítségnyújtásra.
6. A 4. cikk értelmében a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás „elsődlegesen a lakosság legszegényebb rétegeit és a két régió legszegényebb országait célozza meg”.
7. Az 5. cikk megnevezi a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás szabályozási tárgyait és azokat az alapelveket, amelyeket a végrehajtás során figyelembe kell venni. Így például az említett cikk (1) bekezdése előírja, hogy a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás „elsődlegesen a vidéki ágazat fejlesztését és az élelmezésbiztonság szintjének javítását célozza”. A (7) bekezdés szerint a támogatást többek között a demokrácia, a hatékony kormányzás és az emberi jogok elterjesztését célzó projektek között kell felosztani.
8. A 6. cikk előírja, hogy a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás kiterjed az aránylag fejlettebb ALA fejlődő országokra, különösen az ott felsorolt sajátos területeken és esetekben. Ezen területek egyikeként szerepel az ötödik franciabekezdésben az „intézmények, különösen a közigazgatási szervek erősítése”.
9. A 443/92 rendelet 7. és 8. cikke vonatkozik a gazdasági együttműködésre.
10. A 7. cikk (1) bekezdése értelmében a gazdasági együttműködés hozzájárul „az ALA fejlődő országok fejlődéséhez azáltal, hogy segíti azokat abban, hogy intézményi kapacitásukat a befektetésnek és a fejlődésnek kedvezőbb környezet kialakítása céljából kiépítsék, és azáltal, hogy a nemzetközi kereskedelem (ideértve az európai egységes piacot) növekedése, valamint a tagállamokból származó üzletemberek, technológia és know-how szerepének különösen a magánszektorban és a kis- és középvállalkozásokban történő növelése miatt megnyílt lehetőségeket a legjobban kihasználják”.
11. A 8. cikk meghatározza, hogy a gazdasági együttműködés különösen három ágazatot foglal magában: elsőként a „tudományos és technológiai potenciál[t], valamint a gazdasági, szociális és kulturális környezet fejlesztés[ét] képzési rendszerek és know-how átadása útján”; másodszor az „intézményi szerkezet fejlesztés[ét] a partnerekkel folytatott elmélyültebb párbeszéddel egyetemben, abból a célból, hogy a gazdasági, jogi, közigazgatási és szociális légkör kedvezőbb legyen a fejlődés számára”; harmadszor a „vállalkozások támogatás[át], például a kereskedem ösztönzésével, képzési és műszaki segítségnyújtási rendszerekkel, vállalkozások közti kapcsolatok létrehozásával, valamint a köztük lévő együttműködés szervezett elősegítésével”.
12. A 14. cikk (1) bekezdése értelmében az olyan támogatási projekteket és programokat, amelyek közösségi fedezete meghaladja az 1 millió eurót, valamint a jóváhagyott projektek és programok bármely olyan jelentős módosítását és lehetséges túllépését, amely meghaladja az eredetileg elfogadott összeg 20%‑át, a 15. cikk (3) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni. A 15. cikk (3) bekezdése másfelől utal az 1999/468/EK(3) határozat 5. és 7. cikkére. A 14. cikk (2) bekezdése értelmében ugyanezt az eljárást kell követni a fő partnerországokra vonatkozóan javasolt több évre szóló iránymutatások, illetve a tárgy vagy az ágazat szerinti együttműködési területek meghatározásához szükséges jogi aktusok elfogadásához.
13. A 443/92 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Bizottság irányítja a pénzügyi és műszaki segítségnyújtást, valamint a gazdasági együttműködést. A 15. cikk (2) bekezdése értelmében a Bizottság tevékenységét egy bizottság segíti.
14. A 443/92 rendeletet hatályon kívül helyezte a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18‑i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4), amely 2007. január 1‑je óta hatályos. Ezen rendelet 39. cikke (2) bekezdésének első mondata értelmében a 443/92 rendeletet továbbra is alkalmazni kell a 2007‑et megelőző költségvetési évek jogi aktusaira és kötelezettségvállalásaira.
III – A megtámadott határozat tartalma
15. A megtámadott határozat első preambulumbekezdése hivatkozik a 2002. július 22‑i tanácsi határozatra, amelyben hangsúlyozzák, hogy az Európai Unió támogatja a harmadik országokat az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1373 (2001) határozatából (a továbbiakban: az 1373 (2001) határozat) eredő kötelezettségeik teljesítésében az EU gyorsreagálású mechanizmus eszközeivel.
16. Az említett határozat második preambulumbekezdése utal a Bizottság által elfogadott, a Fülöp-szigetek részére kialakított „Nemzeti indikatív program 2002–2004”‑re, amely a terrorizmus leküzdésére irányuló intézkedésekre helyezi a hangsúlyt. Megállapítja továbbá, hogy a Bizottság a terrorizmus elleni küzdelemben való segítségnyújtást a határigazgatásra, különösen a bevándorlásra és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre kívánja összpontosítani.
17. A harmadik preambulumbekezdés a határozattal engedélyezett projekt átfogó céljaként nevezi meg az 1373 (2001) határozata végrehajtásának támogatását.
18. A projekt célja a negyedik preambulumbekezdés szerint az, hogy a nemzetközi normákkal és jegyzőkönyvekkel összhangban hozzájáruljanak a Fülöp-szigeteki kormány által a biztonság és a Fülöp-szigetek határigazgatásának javítása érdekében tett erőfeszítésekhez.
19. A megtámadott határozat 1. cikke úgy rendelkezik az (1) bekezdésben, hogy a Bizottság jóváhagyja a „Philippines Border Management Project”‑et (a továbbiakban: a projekt), amelynek szövegét mellékletként csatolták a határozathoz. A (2) bekezdés 4 900 000 euró összegben határozza meg a Közösség hozzájárulásának felső határát, amelyet a rendelkezésre álló eszközök keretein belül a Közösség 2004. évi általános költségvetésének 19 10 02 sz. költségvetési jogcíméből kell finanszírozni.
20. A megtámadott határozat 2. cikke a végrehajtás részleteit szabályozza és meghatározza a határidőket.
21. A határozathoz mellékletként csatolt projektleírás értelmében a projekt a Fülöp-szigeteki hatóságokat a következő célok elérése érdekében hivatott segíteni:
– a legjobb nemzetközi határigazgatási szint elérésének támogatása a meglévő nemzeti módszerek és gyakorlatok ellenőrzésével és értékelésével;
– összekapcsolt és biztonságos IT-rendszer létrehozása az érintett határigazgatási hatóságok közötti hatékony információcsere érdekében;
– a hamis személyazonossági okmányok forgalmának megakadályozása a felderítési arány emelésével és a korrekt személyazonossági okmányok birtoklásának jelentőségére vonatkozó köztudat emelésével;
– a határigazgatás vezető és műszaki személyzete teljesítményének emelése megfelelő képzési tevékenységek révén.
IV – A határozat előzményei, a kérelmek és az eljárás
A – A jogvita előzményei
22. A megtámadott határozat tárgyát képezte a 443/92 rendelet szerinti szabályozási bizottság 2004. november 17–18‑i ülésének. Mivel azonban néhány tagállamnak kétsége volt a választott jogalap tekintetében, a határozatot ezen az ülésen még nem fogadták el, hanem ehelyett áttértek az írásbeli eljárásra. Ezt 2004. december 7‑én minősített többségű pozitív döntéssel fejezték be. A Bizottság a megtámadott határozatot 2004. december 21‑én fogadta el.
23. A határozatot a Hivatalos Lapban nem tették közzé. 2004. december 14‑én küldték meg a Parlamentnek a 2004. november 17–18‑i ülés jegyzőkönyvét.
24. Ezt követően a Parlament két tagja írásbeli kérdéseket intézett a Bizottsághoz(5) annak érdekében, hogy bővebb információkat kapjanak a megtámadott határozatról. Ezeket a kérdéseket a Bizottság 2005. március 14‑én(6) illetve április 22‑én(7) válaszolta meg.
25. A Parlament fejlesztési bizottsága 2005. május 25‑i levelében a megtámadott határozat szövegének megküldését kérte a Bizottságtól. A Bizottság azt állítja, hogy e kérésre 2005. június 22‑i levelével válaszolt.
26. A Parlament szerint azonban ő nem kapott választ. Csak a 2005. augusztus 26‑i megkeresésre érkezett 2005. szeptember 9‑én válasz, amelyhez csatolták a megtámadott határozat másolatát. Így a Parlament először csak 2005. szeptember 9‑én szerzett tudomást a megtámadott határozat szövegéről.
27. A felek nem vitatják, hogy ezt megelőzően volt levelezés a Parlament és a Bizottság munkatársai között a megtámadott határozat tárgyában.
28. Így a Bizottság manilai küldöttségének egyik munkatársa 2005. május 12‑én a projektre vonatkozó dokumentumokat küldött meg a Parlament fejlesztési bizottsága titkárságának. Annyiban viszont vita van a felek között, hogy e dokumentumok között szerepelt‑e a megtámadott határozat szövege.
29. A Parlament jogi szolgálatának egyik munkatársa kérésére a Bizottság jogi szolgálatának egyik munkatársa 2005. július 19‑én megküldte részére e‑mailen a megtámadott határozat szövegét. A Parlament jogi szolgálatának munkatársa 2005. július 19‑én visszaigazolta a szöveg kézhezvételét szintén e‑mail útján.
B – A kérelmek és a Bíróság előtti eljárás
30. 2005. november 17‑i keresetével a Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:
– semmisítse meg a 443/92/EGK rendelet végrehajtására elfogadott, megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
31. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– a keresetet – mint elfogadhatatlant vagy legalábbis mint megalapozatlant – utasítsa el;
– a költségek viseléséről a jogszabályoknak megfelelően határozzon.
32. A Bíróság elnöke a 2006. március 28‑i végzésével megengedte a Spanyol Királyság beavatkozását a jelen ügyben a Bizottság kérelmeinek támogatására.
33. A Bíróság előtti eljárás során a felek írásbeli és szóbeli észrevételeket terjesztettek elő; a beavatkozó az eljárás írásbeli szakaszában vett részt.
V – Értékelés
A – A kereset elfogadhatóságáról
A keresetindítási határidő
34. A Bizottság elfogadhatatlannak tartja a keresetet, mert nem attól az időponttól számított két hónapon belül nyújtották be, hogy a Parlament tudomást szerzett a megtámadott határozatról.
35. Még ha a Bizottság ezzel egyidejűleg ki is fejti, hogy nem hivatkozik elfogadhatatlansági kifogásra a keresettel kapcsolatban, ennek nincs jelentősége, mivel a keresetindítási határidő betartása feltétlen alkalmazást igénylő szabály, amelyet a Bíróságnak kell hivatalból vizsgálnia(8).
36. Az EK 230. cikk ötödik bekezdése szerint a megsemmisítés iránti keresetet két hónapos határidőn belül kell benyújtani. E határidőt az esettől függően, a jogi aktus kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól kell számítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.
37. A megtámadott határozatot a Hivatalos Lapban nem tették közzé. Az EK 254. cikk (1) és (2) bekezdéséből nem is következik a megtámadott határozat közzétételére vonatkozó kötelezettség. Mivel a Parlament nem címzettje a megtámadott határozatnak, ezt az EK 254. cikk (3) bekezdése szerint formálisan nem is közölték vele. Ebből következően a két hónapos keresetindítási határidő jelen ügyben azon a napon kezdődik, amikor a Parlament a megtámadott határozatról ténylegesen tudomást szerzett.
38. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a felperes egy jogi aktusról ténylegesen abban az időpontban szerez tudomást, amelyben pontos ismereteket szerez a szóban forgó jogi aktus tartalmáról és indokolásáról(9). Csak ekkor kerül olyan helyzetbe, hogy átgondoltan gyakorolni tudja keresetindítási jogát. A jogvita tárgyát képező határozat puszta összefoglalójának ismerete ebből a szempontból nem elegendő, az ismeretnek sokkal inkább a határozat szövegére kell vonatkoznia(10).
39. Így vizsgálni kell, hogy a Parlament mely időponttól rendelkezett pontos ismeretekkel a határozat tartalmáról és annak indokolásáról, tehát a megtámadott határozat szövegéről.
40. A komitológiai bizottság 2004. november 17–18‑i üléséről készült jegyzőkönyv Parlament részére történő megküldése nem tekinthető a határozatról történő tudomásszerzésnek. Mert ebből a jelentésből kivehető, hogy a megtámadott határozatot még nem fogadták el, hanem – mivel nem jött létre megegyezés – áttértek az írásbeli eljárásra. Így ebből a jegyzőkönyvből a Parlament nem szerezhetett tudomást a megtámadott határozatról.
41. A megtámadott határozat szövegét a Parlament fejlesztési bizottsága nem vitatottan a Bizottság 2005. szeptember 2‑i levelével kapta meg, amely a Parlamenthez 2005. szeptember 9‑én érkezett meg. A fejlesztési bizottság és így a Parlament tehát ebben az időpontban szerzett igazolhatóan tudomást a határozat pontos tartalmáról. Amennyiben ebből az időpontból indulunk ki, az Európai Parlament a távolságra tekintettel a Bíróság eljárási szabályzata 81. cikke 2. §‑a szerinti tíznapos határidőt is figyelembe véve 2005. november 17‑én, határidőn belül nyújtotta be a keresetlevelét.
42. A kereset elfogadhatatlansága a határidő elmulasztása miatt így csak akkor állna fenn, ha a Parlament korábbi – tehát 2005. szeptember 9. előtti – tudomásszerzéséből kellene kiindulni. A Bizottság által előadott egyik tény sem sugallja azonban azt a következtetést, hogy a Parlament korábbi tudomásszerzését kellene elfogadni.
43. Nem tekinthető a Parlament általi korábbi tudomásszerzésnek a Bizottság illetékes munkatársa által a Parlament fejlesztési bizottságához írt 2005. június 22‑i levél. Mert a Bizottság a Parlament vitatásával szemben semmilyen bizonyítékot nem hozott fel arra vonatkozóan, hogy ez a levél, amelyhez a határozat szövege állítólag csatolva volt, megérkezett a fejlesztési bizottsághoz.
44. Szintén a bizonyítottság hiánya miatt nem indulhatunk ki abból a jelen ügyben, hogy a fejlesztési bizottság titkársága a Bizottság manilai küldöttségétől már 2005. május 12‑én megkapta a megtámadott határozat szövegét. A Parlament vitatja ugyanis ennek kapcsán, hogy a megtámadott határozat szövegét megkapta. Erre vonatkozóan sem terjesztett elő semmilyen ellenkező bizonyítékot a Bizottság.
45. Végül a Parlament a Bizottság és a Parlament jogi szolgálatainak a kommunikációja során sem ismerte meg a határozat szövegét. Igaz ugyan, hogy a Parlament egyik munkatársa 2005. július 19‑én nem vitatottan megkapta a határozat egy másolatát. Amennyiben ezt tekintenénk a megismerés időpontjának, akkor a Parlament keresete elkésett.
46. Mégsem tekinthető úgy, hogy a Parlament a jogi szolgálatának munkatársa útján megismerte a határozatot, mivel tisztán informális tudomásszerzésről volt szó. Egyetlen munkatárs informálisan szerzett ismerete alapján nem tekinthető úgy, hogy a Parlament is rendelkezett az ismerettel. Mert nem lehet abból kiindulni, hogy az informálisan szerzett információkat közvetlenül továbbítják a Parlament illetékes szerveinek, különösen mivel – ahogy az az eljárás irataiból is kitűnik – a munkatárs abból indult ki, hogy az információt a Parlamentnek még egyszer hivatalosan is át fogják küldeni.
47. A kereset elfogadhatóságának más megítélése adódhat ugyanakkor a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatából, amely szerint a tényleges megismerés időpontjától függetlenül egy kereset elkésettnek tekintendő, ha az, aki a szóban forgó jogi aktusról tudomást szerez, elmulasztja ésszerű határidőn belül kérni a teljes szöveget(11).
48. Először azt kell vizsgálni, hogy az ilyen határidő vonatkozik‑e az intézményekre mint privilegizált felperesekre(12). Ezzel szemben egyfelől az hozható fel érvként, hogy a megtámadott határozat esetében nem az ítélkezési gyakorlat szerinti, a Parlamentet „érintő aktusról” van szó. A Parlamentet közvetlenül nem érinti olyan mértékben az aktus, mint például egy magánvállalkozást. Ennek megfelelően egy vállalkozás számára összehasonlíthatatlanul könnyebb megállapítani, hogy valamely aktus a vállalkozást érinti, aminek következtében szükséges az aktus szövegének a megkérése. A Parlamentnek mint privilegizált felperesnek a helyzete nem hasonlítható össze ezzel a helyzettel, mert számos határozat születik, amelyek potenciálisan alkalmat adnak megtámadási kereset benyújtására. Ha pusztán a potenciálisan megtámadandó aktusról szerzett tudomás már kiváltja a Parlament kötelezettségét, hogy annak szövegét megkérje, akkor ez a kötelezettség nem jelentéktelen követelményeket támaszt a parlamenti munka szervezésével szemben. A megkérési határidő léte tehát további akadályt képezhet a Parlament keresetindítási jogának hatékony gyakorlása előtt.
49. A keresetindítási határidő követelménye – és a felperes ezzel összefüggő további, az intézkedés szövegének ésszerű időn belül történő megkérésére vonatkozó kötelezettsége – mellett viszont magasabb jogi érdek hozható fel, nevezetesen a jogbiztonság(13). Éppen a jelen ügy szemlélteti látványosan, hogy a rövid időn belüli keresetindítás nagy jelentőséggel bír a jogbiztonság szempontjából. Jelen ügyben ugyanis a Közösség a megtámadott határozat alapján kötelezettségeket vállalt egy nemzetközi szervezettel szemben a projektvezetésre, és minden bizonnyal fizetéseket is teljesített az esedékességkor.
50. Ezen két ellentétes érdek – nevezetesen egyfelől a jogbiztonság, másfelől a Parlament hatékony keresetindítási joga – közötti egyensúlyt úgy lehet elérni, ha a Parlament mint felperes esetében egy jogi aktus ismeretének magas szintjét kívánjuk meg ahhoz, hogy a keresetindítási határidő megkezdődjön. Annál a kérdésnél is, hogy mi tekinthető „ésszerű határidőnek”, adott esetben figyelembe lehet venni egy intézményi felperes sajátos helyzetét,
51. Jelen ügyben a Parlament nem vitatottan 2005. március 14‑től ismerte az illetékes biztos által egy képviselőnek a megtámadott határozattal kapcsolatos írásbeli kérdésére adott választ. Ebben a válaszban a Bizottság tisztázta, hogy a megtámadott határozatot 2004. december 21‑én fogadták el, és ismerteti annak jogalapját és fő céljait. Még ha szigorú mércét állítunk is a megtámadott határozat létezésének ismeretével szemben, abból kell kiindulnunk, hogy a Parlament ettől az időponttól a megtámadandó határozat lényeges ismérveiről ismerettel rendelkezett, és így kötelessége volt ésszerű határidőn belül kérni a határozat szövegét.
52. A Parlament csak 2005. május 25‑én kérte meg a megtámadott határozat szövegét, immár több mint két hónappal a megtámadott határozat létezéséről történő tudomásszerzést követően.
53. Egy több mint két hónapos határidő még egy intézményi felperes különleges helyzetének figyelembevétele esetén sem tekinthető ésszerűnek(14). A megtámadott aktus szövegének megkérésére rendelkezésre álló határidő ugyanis semmiképpen nem lehet hosszabb, mint a keresetindítási határidő, ami az intézményi felperesek esetén is csak két hónap.
54. Az Európai Parlament a keresetet így nem határidőben nyújtotta be. A kereset ezért elfogadhatatlan.
B – A kereset megalapozottságáról
55. Arra az esetre, ha a Bíróság a kereset elfogadhatósága tárgyában más eredményre jut, a továbbiakban kisegítő jelleggel megvizsgálom a kereset megalapozottságát.
56. A keresetének alátámasztására a Parlament csak egyetlen jogalapot hoz fel. Álláspontja szerint a Bizottság túllépte a 443/92 rendelet által biztosított végrehajtási hatáskörét. Szerinte a megtámadott határozat tárgya a nemzetközi terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem. Mivel ezeket a célokat a 443/92 rendelet kifejezetten nem említi, a megtámadott határozatott nem lehetett volna erre a jogalapra alapítani.
57. A Bizottság ezzel szemben azt az álláspontot képviseli, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek a 443/92 rendeletben történő megemlítésének hiányából nem következik, hogy a megtámadott intézkedést nem lehet arra alapítani.
58. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az olyan végrehajtási intézkedésnek, amelyet a Parlament meghallgatása nélkül bocsátottak ki, tekintettel kell lennie az alapjául szolgáló, a Parlament meghallgatása után kibocsátott jogi aktusra(15). A továbbiakban meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozat érvényesen kibocsátható volt‑e a 443/92 rendelet alapján. A megtámadott határozat megállapítja, hogy az „különösen [az említett rendelet] 7. és 8. cikkén” alapul. A Bíróság előtti eljárásban ugyanakkor a Bizottság hivatkozott a szóban forgó rendelet 5. cikkének (7) bekezdésére és 6. cikkére is.
1. A 443/92 rendelet 6. cikke
59. A 4–6. cikk a pénzügyi és műszaki segítségnyújtásra vonatkozik. A 6. cikk értelmében a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás kiterjed az aránylag fejlettebb ALA fejlődő országokra, különösen az ott felsorolt sajátos területeken és esetekben. Ezen területek egyikeként szerepel a 6. cikk ötödik franciabekezdésben az „intézmények, különösen a közigazgatási szervek erősítése”.
60. A megtámadott határozattal engedélyezett projekt tárgya a meglévő nemzeti határigazgatási módszerek és gyakorlatok ellenőrzése és értékelése, egy IT-rendszer létrehozása az információcsere érdekében, a hamis személyazonossági okmányok forgalmának megakadályozása és a határigazgatás személyzetének oktatása.
61. Tág értelemben a közigazgatás fogalma magában foglal minden olyan igazgatást, amely állami feladatot valósít meg. Egy ilyen tág értelmezés esetén ezért a határigazgatás és a határigazgatással foglalkozó hatóságok az „intézmények”, illetve a „közigazgatás” körébe tartoznak, és így a projekt keretében meghozott intézkedések az intézményi fejlődést, illetve a közigazgatás kiépítését segítik.
62. Egyedül a 6. cikk szövegéből kiindulva nem következik semmilyen korlátozás a közigazgatás tekintetében, amely a rendelet értelmében a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás tárgya lehet. Eszerint ugyanakkor például a katonai közigazgatás támogatását szolgáló intézkedések is a 6. cikk alá tartoznának, a 6. cikk hatálya így szinte korlátlan lenne. Felmerül ezért a kérdés, hogy a 6. cikk e tág értelmezése összeegyeztethető‑e a 443/92 rendelet szellemével.
63. Ugyanakkor nem ez a helyzet. Ugyanis, bár önmagából a 6. cikk szövegéből alapvetően nem következik semmilyen korlátozás, a 443/92 rendelet egészében nézve igenis korlátozást von maga után. A 6. cikk keretében is a közigazgatás fejlesztésének tiszteletben kell tartania a fejlesztési segítségnyújtás meghatározását, amely a 443/92 rendelet alapjául szolgál. A közigazgatások megerősítése nem valósíthat meg önálló célt, hanem a közigazgatás fejlesztésével közvetlenül a 443/92 rendelet egyik fejlesztési célját kell követni. A 6. cikk a közigazgatás fejlesztésének csak azt a fajtáját öleli fel, amely főként a rendelet fejlesztési céljait szolgálja. Például a választások szervezését végző közigazgatás megerősítésére vonatkozó intézkedések a rendelet által fejlesztési célként megnevezett demokratizálást,(16) vagy az agrárigazgatás megerősítése a rendeletben említett élelmezésbiztonságot szolgálná(17).
64. A továbbiakban azt kell tehát vizsgálni, hogy a megtámadott határozat által követett cél a 443/92 rendelet fejlesztési céljai közé tartozik‑e.
65. A megtámadott határozat rövid távú céljaként („purpose”) a Fülöp-szigeteki kormánynak a biztonság javítása és a határigazgatás körében történő támogatását nevezi meg. A megtámadott határozat távoli céljaként („overall objective“) a Fülöp-szigeteki kormánynak a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni harcban az 1373 (2001) határozat végrehajtása érdekében történő támogatását jelöli meg.
66. Egyrészről a nemzetközi terrorizmus és a nemzetközi bűnözés speciális problémája, másrészről pedig a Fülöp-szigetek fejlődési helyzete közötti összefüggésre vonatkozóan azonban a megtámadott határozatból és a projektleírásból nem olvashatók ki részletes információk.
67. A projektleírás hivatkozik ugyan egy helyen terroristafenyegetésre, amelynek a Fülöp-szigeteki kormány különösen a legutolsó választás óta ki van téve, egy másik helyen pedig utal Mindanao tartományra, amelyben instabilitás uralkodik. A megtámadott határozatról így felismerhető, hogy a Fülöp-szigetek belső stabilitásának és biztonságának javítását célozza.
68. Ezért a továbbiakban meg kell vizsgálni, hogy a 443/92 rendelet 6. cikke vonatkozik‑e olyan intézkedésekre, amelyek lényegében a belső biztonság és stabilitás javítását szolgálják.
69. A Bizottsággal abban ugyan egyet lehet érteni, hogy a stabilitás és a biztonság alapfeltétele lehet bármilyen további fejlődésnek. A Parlamentnek az eljárás szóbeli szakaszában előterjesztett észrevételéből az is kitűnik, hogy a Parlament nem kíván alapvetően ellentmondani a stabilitás és a fejlődés közötti összefüggésnek.
70. Ugyanakkor a 443/92 rendeletben nem található hivatkozás a stabilitásra és a biztonságra. A rendelet a hetedik preambulumbekezdésében ugyan megállapítja, hogy a rendelet nemcsak a fejlesztési támogatások klasszikus tevékenységi területeit kívánja megerősíteni, hanem új prioritásokat is kíván mutatni. A stabilitást és a biztonságot ugyanakkor a felsorolt új tevékenységi területek között nem említi meg.
71. Természetesen az új prioritásokat a rendelet nem sorolja fel taxatíve. Abból, hogy a felsorolás nem taxatív, a rendelet szövegében szereplő további támpont nélkül semmiképpen nem lehet arra következtetni, hogy az irányelv hatálya alá tartozik minden elképzelhető tevékenységi terület. Ilyen következtetéshez jogalapot kell találni a rendelet szövegében.
72. Ilyen jogalap azonban nem található a 443/92 rendelet szövegében. A Bizottság ebben az értelemben a Bíróság előtti eljárásban maga is kifejti, hogy a fejlesztési támogatás fogalma csak az utóbbi években változott meg úgy, hogy az magában foglalja a biztonság és stabilitás javítására szolgáló intézkedéseket annak érdekében, hogy a további fejlődés alapfeltételét biztosítsák. Ebben az összefüggésben utal különböző dokumentumokra, mint például a Bizottság 2003. évi közleményére(18) és az Egyesült Nemzetek 2000. évi millenniumi nyilatkozatára(19). A Bizottság ezzel ugyanakkor maga ismeri el, hogy a 443/92 rendelet alapjául éppenséggel nem szolgált ez a tág értelmezés.
73. Nincs tehát így támpont arra, hogy a fejlesztési támogatás eredeti fogalma, amelyen a 443/92 rendelet alapul, és amely a rendelet tárgya, felöleli a terrorizmus elleni harcra, valamint a belső stabilitás és biztonság erősítésére vonatkozó intézkedéseket.
74. A Spanyol Királysággal abban ugyan egyet lehet érteni, hogy a Bizottság a 443/92 rendelet végrehajtása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Ez azonban csak a segítségnyújtási intézkedések módjára vonatkozhat, tehát arra, hogy hol, mennyi és milyen konkrét projektet hajtanak végre.
75. Ez a mérlegelési jogkör azonban nem teszi lehetővé, hogy a Bizottság a rendelet végrehajtása keretében a fejlesztési segítségnyújtás fogalmát továbbfejlessze, és új tevékenységi területekre terjessze ki a fejlesztési segítségnyújtás fogalmának fejlődésére tekintettel.
76. Nem lenne megengedett a Bizottságnak a 443/92 rendelet által adott végrehajtási hatáskört úgy értelmezni, hogy az felöleli a Bizottság hatáskörét a fejlesztési támogatás koncepciójának a továbbfejlesztésére.
77. A Bíróság ugyan a végrehajtás fogalmát tágan értelmezi az ítélkezési gyakorlatában(20). De megállapította azt is, hogy az alapul szolgáló jogi aktus lényeges elemeinek a szabályozását nem lehet átruházni(21). A „lényeges elemek” közé azok az előírások tartoznak, amelyek révén a közösségi politika alapvető céljait meg kell valósítani(22).
78. A rendelet hatályának kiterjesztése a fejlesztési segítségnyújtás új biztonság és stabilitás elnevezésű területére az ebből eredő következmények jelentőségére tekintettel a „szabályozandó kérdés lényeges elemeinek” területéhez sorolandó, és már nem a „végrehajtáshoz”.
79. Itt a fejlesztési segítségnyújtási politika alapvető irányvonalának kérdéséről van szó, amit nem lehet átruházni a Bizottságra. Csak az alaprendeletnek a Szerződésben előírt, a komitológiai eljárással szemben átláthatóbb és magasabb demokratikus legitimációval rendelkező jogalkotási eljárás keretében történő módosítása révén kerülhet sor a fejlesztési segítségnyújtás fogalmának megfelelő kiszélesítésére.
80. Az új tevékenységi területek bevonása a fejlesztési segítségnyújtásba tehát az alapul szolgáló jogi aktus számára fenntartott, és ezért a 443/92 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az a Bizottságot nem jogosítja fel arra, hogy a rendelet végrehajtása keretében új tevékenységi területet vegyen fel a rendelet hatálya alá.
81. Ebben az összefüggésben egyébként arra is utalni kell, hogy a Bizottság már 2002‑ben tervezetet nyújtott be a Parlamenthez a 443/92 rendelet módosítására, amelyben a terrorizmus elleni harc mint a fejlesztési segítségnyújtás egyik területe kifejezetten fel volt sorolva(23). Ez a jogalkotási eljárás azonban meghiúsult. Csak a Stabilitási Eszköz létrehozásáról szóló, 2006. november 15‑i 1717/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(24) lépett hatályba azon alapvető jogi aktus, amely immár a stabilitás és biztonság javítására és a terrorizmus leküzdésére vonatkozó intézkedéseket irányoz elő a fejlesztési segítségnyújtás keretében.
82. Az, hogy a 443/92 rendeletet tágan kellene értelmezni, és hogy általában felöleli az abban fel nem sorolt fejlesztési célokat, nem következik abból a tényből sem, hogy a 443/92 rendeletet az EK‑Szerződés 235. cikke (jelenleg EK 308. cikk) alapján fogadták el. A Bizottság álláspontja szerint ebből az következik, hogy a rendeletet tágan kell értelmezni. Ez azonban nem meggyőző. Egyedül abból a tényből, hogy egy rendeletet az EK 308. cikk szerinti kiegészítő hatáskör alapján bocsátottak ki, nem következik, hogy azt úgyszintén tágan kell értelmezni, és hogy az egy szabadon kiterjeszthető hatáskört alapoz meg a végrehajtási intézkedések kibocsátására.
83. Összefoglalásul tehát megállapítható, hogy a megtámadott határozatnak nem szolgáltat jogalapot a 443/92 rendelet 6. cikke. A megtámadott határozattal engedélyezett projekt tárgya ugyan a priori a „közigazgatási szervek erősítése” fogalmába tartozik, az azzal elérni kívánt cél, a terrorizmus elleni küzdelem ugyanakkor nem felel meg a fejlesztési segítségnyújtás fogalmának, ami a 443/92 rendelet alapjául szolgál.
84. A Bizottság álláspontjával szemben a rendelet bemutatott értelmezéséből semmi esetre sem következik, hogy számos, a Közösség által kivitelezett és a biztonsággal összefüggésben álló fejlesztési segítségnyújtási projektnek – mint például taposóaknák eltávolítására vonatkozó intézkedések – nem nyújt megfelelő jogalapot a 443/92 rendelet. Mert különösen az aknamentesítési projektek példája mutatja látványosan, hogy a biztonság szempontjából lényeges intézkedések, amennyiben azok a rendelet kifejezetten felsorolt céljával közvetlen összefüggésben állnak – jelen esetben többek között: a vidéki ágazat fejlesztése, az élelmezésbiztonság javítása, a gyerekek védelme az 5. cikk (1) és (9) bekezdése alapján –, teljes mértékben alapulhatnak a rendeleten.
85. Ebben az összefüggésben tisztázni kell azt is, hogy ezen érveknek nincs hatása a fejlesztési segítségnyújtás EK 177. és az azt követő cikkek szerinti fogalmának meghatározására vonatkozóan.
86. A Szerződés értelmezésénél egy rendelet végrehajtásától eltérően így például figyelembe vehető a fejlesztési segítségnyújtás fogalom fejlődése. Az EK 177. cikk (3) bekezdése szerint a fejlesztési segítségnyújtásnak az Egyesült Nemzetek és más nemzetközi szervezetek keretében meghatározott új és kibővített céljait is figyelembe kell venni. A nemzetközi kontextus tehát befolyásolhatja ugyan a Közösség hatáskörét, de nem feltétlenül befolyásolhatja az intézményi hatáskörök Közösségen belül történő elosztását.
87. A Szerződés keretei között így a belső biztonságot és stabilitást célzó intézkedéseket is lehet alapítani a fejlesztési segítségnyújtásra vonatkozó hatáskörre, amennyiben a Portugália kontra Tanács ügyben(25) hozott ítélet értelmében ezeknek az intézkedéseknek a lényeges tárgya a fejlődő országok gazdasági és szociális fejlődése és a szegénység elleni küzdelem. Amennyiben egy ország belső biztonsága és stabilitása a további fejlődés alapfeltétele, úgy ennyiben a stabilitás biztosítására irányuló intézkedések is számításba jöhetnek az EK 177. cikk szerinti fejlesztési segítségnyújtás keretében.
2. A 443/92 rendelet 5. cikkének (7) bekezdése
88. A megtámadott határozat nem alapítható a 443/92 rendelet 5. cikkének hetedik bekezdésére sem, mivel a pénzügyi és műszaki támogatást „[e]nnek megfelelően, többek között a demokrácia, a hatékony kormányzás és az emberi jogok elterjesztését célzó projektek között kell felosztani”.
89. Az 5. cikk (7) bekezdésénél a közigazgatási szervek erősítésének feltételessége már a szóhasználatból következik. Mert az „[e]nnek megfelelően” bevezetéssel a (7) bekezdés a két megelőző cikkre utal, amelyek tárgya a fejlődés emberi és kulturális dimenziója. A közigazgatási szervek erősítésének tehát kapcsolatban kell állnia az emberi és kulturális fejlődéssel.
90. Ezt még megerősíti azon összefüggés, amelyben a közigazgatási szervek erősítését a (7) bekezdés megemlíti. Emellett a demokratizálódásra és az emberi jogokra vonatkozó projekteket nevez meg. Jellegzetes az is, hogy ott nemcsak a hatékony, hanem az igazságos kormányzásról is szó van. A közigazgatási szervek erősítése tehát az 5. cikk értelmében összefüggésben áll az emberi jogokkal, a demokráciával és a jogállammal.
91. Így tehát nem mindenféle közigazgatási támogatás alapítható az 5. cikk (7) bekezdésére, hanem csak az olyan, amely főként az ott megnevezett célokat és értékeket követi, tehát lényegében a kulturális és emberi fejlődést, a demokráciát és az emberi jogokat szolgálja.
92. A megtámadott határozat célként a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelmet nevezi meg.
93. A terrorizmus és a nemzetközi bűnözés ugyan hordozhatnak következményeket a demokratizálódási folyamatokra és az emberi jogokra vonatkozóan, így az azok elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések közvetetten hozzájárulnak a demokratizálódáshoz és az emberi fejlődéshez. Amennyiben azonban az ilyen közvetett összefüggések elegendőek lennének ahhoz, hogy egy intézkedést a rendelet 5. cikkének (7) bekezdése szerinti intézkedésnek tekintsünk, akkor ennek az előírásnak az alkalmazási területét aligha lehetne behatárolni. Különösen nem lenne azonban érthető, hogy a rendelet miért tesz különbséget egyrészről a pénzügyi és műszaki segítségnyújtás, másrészről a gazdasági együttműködés között, mivel aligha vitatható, hogy a gazdasági intézkedések pusztán jóléti támogatásként is következményekkel járnak a demokratizálódási és emberi jogi fejlődésre, és a közigazgatás tág értelemben vett támogatásába tartoznak.
94. A megtámadott határozat nem áll a rendelet 5. cikkének (7) bekezdése keretében szükséges szoros összefüggésben a kulturális és emberi fejlődéssel, így a határozatot erre a rendelkezésre sem lehet alapítani. Amennyiben a rendelkezésre álló projektleírás a projekt keresztmetszeti témájaként („crosscutting issue”) formálisan is képviseli az emberi jogokat, és a hatékony határigazgatás lehetséges következményeként az emberkereskedelem megakadályozását is felsorolja, ezeknek a pusztán elméleti mellékhatásoknak a kifejezett megjelölése nem változtat azon, hogy az intézkedést lényeges tartalma alapján kell megítélni, amit jelen esetben – ahogy bemutattam – nem fed az 5. cikk (7) bekezdése.
3. A 443/92 rendelet 7. és 8. cikke
95. Meg kell még vizsgálni, hogy a megtámadott határozatot érvényesen meg lehetett‑e hozni a 443/92 rendelet 7. és 8. cikke alapján.
96. A rendelet 7. és 8. cikkének tárgya a Közösség gazdasági együttműködése az ALA fejlődő országokkal. A 7. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a Közösség és a partnerországai kölcsönös érdekeinek szolgálatára létrehozott gazdasági együttműködés hozzájárul az ALA fejlődő országok fejlődéséhez azáltal, hogy segíti azokat abban, hogy intézményi kapacitásukat a befektetésnek és a fejlődésnek kedvezőbb környezet kialakítása céljából kiépítsék. A 8. cikk 2. pontja azon három terület egyikeként, amelyekre a gazdasági együttműködés kiterjed, megnevezi „az intézményi szerkezet fejlesztés[ét] [...] abból a célból, hogy a gazdasági, jogi, közigazgatási és szociális légkör kedvezőbb legyen a fejlődés számára”.
97. Ahogy már bemutattam, a fogalom tág értelmezése esetén a 7. és 8. cikk keretében is tekinthető a megtámadott határozat az intézmények kiépítését vagy az intézményi szerkezet fejlesztését szolgáló intézkedésnek.
98. Azonban a 7. és 8. cikk sem öncélúan teszi lehetővé az intézményi kapacitások kiépítését. Az intézményeket sokkal inkább egyenesen a „befektetésnek és a fejlődésnek kedvezőbb környezet kialakítása céljából” építik ki az ALA fejlődő országokban, illetve „abból a célból, hogy a gazdasági, jogi, közigazgatási és szociális légkör kedvezőbb legyen a fejlődés számára”. Következésképpen a rendelet 7. és 8. cikke nem minden, az intézményi kapacitások megerősítését célzó támogatástípushoz szolgálhat jogi alapként, hanem csak azokhoz, amelyek elsődlegesen a gazdaság támogatására és a beruházások ösztönzésére szolgálnak. Szoros és speciális összefüggésre van szükség a szóban forgó intézkedés és a gazdasági támogatás között. Azok az intézkedések, amelyek csak közvetetten gyakorolnak hatást a gazdasági fejlődésre – például azzal, hogy stabil biztonsági helyzetet szolgálnak –, nem elégítik ki ezt a követelményt.
99. Egy ilyen összefüggés követelménye egyrészről mindenekelőtt abból következik, hogy a 443/92 rendelet 7. és 8. cikke a „Gazdasági együttműködés” cím alatt található, és a hagyományos fogalomértelmezés szerint nem tartozik ide a „gazdasági együttműködés” minden területe csak azért, mert minden együttműködésnek végső soron kihatása van a gazdasági kapcsolatokra és a partnerek gazdasági viszonyaira.
100. Mindenekelőtt a tág fogalomértelmezés hipotetikus következményeire vetett rövid pillantás nyilvánvalóvá teszi, hogy a befektetésnek és a fejlődésnek kedvezőbb környezet kialakítását célzó intézkedések a 443/92 rendelet 7. és 8. cikke értelmében semmi esetre sem foglalnak magukba minden elképzelhető intézkedést, amely hatással lehet a befektetési és fejlődési keretfeltételekre. Az ilyen tág fogalomértelmezés ugyanis egyenértékű lenne a rendeletalkotó által a Bizottságra ruházott általános felhatalmazással arra vonatkozóan, hogy a „fejlődési együttműködés” puszta címe alatt tetszése szerinti állami projekteket támogasson a fejlődő országokban. Mert végső soron minden állami intézkedés a befektetési és fejlődési környezeti feltételek mozaikköve, mivel – eltérő mértékben és eltérő intenzitással – legalább közvetlen hatással van a gazdaságra.
101. A megtámadott határozat, valamint a befektetési és fejlődési környezeti feltételek közötti, a 443/92 rendelet 7. és 8. cikke által megkövetelt ezen lényeges és közvetlen kapcsolat sem a preambulumbekezdéséből, sem a projektleírásból nem tűnik ki. Nem tartalmaz semmilyen részletes utalást a Fülöp-szigetek gazdasági és befektetési környezetére. A projektleírás is szinte kizárólag a terrorizmus és a biztonság témaköreivel foglalkozik.
102. A megtámadott határozatból nem derül ki, hogy a Fülöp-szigeteken milyen problémák állnak fenn a befektetési és gazdasági környezetben, és e tekintetben a határigazgatás javítása mennyiben eredményezne javulást ezen a téren. Így nem derül ki, hogy az engedélyezett projekt milyen közvetlen hatásokkal van a befektetési és gazdasági környezetre. Ez nem azt jelenti, hogy a határigazgatás támogatása nem lehet közvetlen hatással is a gazdasági helyzetre: az áruknak a határon történő vámkezelése például vitathatatlanul ilyen javítást szolgáló intézkedés lenne. A megtámadott határozatból azonban nem derül ki, hogy az lényegében a gazdaság és a befektetések fejlesztését szolgálja.
103. Pusztán a befektetési és gazdasági környezetre gyakorolt közvetett következmények – ahogy azt már bemutattam – nem elegendőek a 7. és 8. cikk alkalmazásában.
104. Amennyiben a projektleírás ezért a külföldön dolgozó Fülöp-szigetekiek kapcsán arra utal, hogy a „nemzetközi utazás tartóssága” („sustainability of international travel”) döntő jelentőségű a nemzeti gazdaságra és a Fülöp-szigetek stabilitására nézve, minden további nélkül elképzelhető kölcsönhatás a határigazgatás hatékonysága és az illegális beutazás, valamint az ahhoz kapcsolódó biztonsági veszélyek között. Jelen esetben nem bizonyították, és a legkisebb utalás sem történt arra, hogy a modern útlevél- és határellenőrzések mennyiben gyakorolnak közvetlen befolyást a vendégmunkások gazdasági helyzetére, vagy összességében a Fülöp-szigeteki gazdaságra. Ebben az összefüggésben is sokkal inkább a Fülöp-szigetek stabilitása áll az előtérben.
105. Ebből a szemszögből elképzelhető, hogy a határprojekt így nem mentes a befektetési és fejlődési környezetre irányuló minden befolyástól. Azok az intézkedések ugyanis, amelyek a belső stabilitást és biztonságot erősítik, közvetetten sok más tényezővel együtt a gazdasági prosperitást is elősegíthetik.
106. Valamely, a belső és külső biztonság és stabilitás javítását célzó intézkedés ugyanakkor nem áll szoros és közvetlen kapcsolatban a gazdaság támogatásával, hanem inkább csak általánosságban vonatkozik a társasági, gazdasági és politikai élet alapfeltételeire. A befektetési és fejlődési környezet ilyen intézkedéseknél nem áll a középpontban.
107. Ugyanez vonatkozik a belső biztonság és a turizmus közötti összefüggésre, amire a Bizottság utalt a Bíróság előtti eljárásban. Egyet kell érteni a Bizottsággal abban, hogy a megtámadott intézkedés hozzájárulhat a biztonság erősödéséhez, és ezzel az egyik alapfeltételt biztosíthatja általánosságban a gazdasághoz és a fejlődéshez, különösen pedig a turizmushoz. Ez a közvetett kapcsolat és mellékhatás azonban nem teszi lehetővé, hogy a megtámadott határozat a befektetés- és gazdaságfejlesztést szolgáló intézkedésnek minősüljön a 443/92 rendelet 7. és 8. cikke értelmében.
108. A megtámadott határozat így nem rendelkezik a szükséges, a gazdaságfejlesztéssel való szoros és közvetlen kapcsolattal, és ezért nem szolgálhat annak jogalapjául a 7. és 8. cikk.
4. Költségvetési jogi hatáskörök
109. Végül még ki kell térni arra, hogy a Parlament a válaszbeadványban olyan érveket hozott fel, amelyek nemcsak a Bizottság végrehajtási hatásköreinek a túllépésére vonatkoznak, hanem a költségvetési jogi hatáskörök megsértésére is.
110. Ez az előterjesztés az eljárási szabályzat 42. cikkének 2. §‑a alapján elkésett. Olyan új jogalapról van szó, amelyeket először a válaszbeadványban érvényesítettek. Keresetlevelében a Parlament csupán egy jogalapra hivatkozott, és csak a végrehajtási intézkedésnek a 443/92 rendeletbe ütközését kifogásolta.
C – Összefoglalás
111. Összefoglalásul meg kell állapítani, hogy a kereset elfogadhatatlan, mert a Parlament nem tartotta be a keresetindítási határidőt. Amennyiben a Bíróság az ügyet mégis érdemben vizsgálná, úgy a megtámadott határozatot meg kellene semmisíteni.
VI – Az ítélet hatályának korlátozása
112. Amennyiben a Bíróság elfogadhatónak tartaná a keresetet, és annak helyt adna, még arról is döntenie kellene, hogy az ítélet hatályát korlátozni kell‑e. A Bizottság ugyan nem kérte a megsemmisített határozat joghatásainak fenntartását abban az esetben, ha a Bíróság helyt ad a keresetnek.
113. Ugyanakkor a Bíróság hivatalból is gyakorolhatja az EK 231. cikk második bekezdése által részére biztosított hatáskört a határozat joghatásainak fenntartására vonatkozóan. A határozat megsemmisítésére olyan időpontban kerül sor, amelyben már fizetéseket teljesítettek a megtámadott határozattal jóváhagyott projekttel összefüggésben, és kötelezettségeket vállaltak különösen a projekt végrehajtásával megbízott International Organisation for Migrationnel szemben.
114. Így a bizonyos rendeletek megsemmisítését megalapozó okokhoz hasonló, a jogbiztonságból eredő alapos okok indokolják, hogy a Bíróság az EK 231. cikk második bekezdése által rendeletek megsemmisítése esetére biztosított hatáskörével éljen, és megjelölje a megtámadott határozatnak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak (26).
115. A jelen ügy különleges körülményei között ezért úgy kellene dönteni, hogy a megsemmisítés a vitatott döntés alapján teljesített fizetéseket és vállalt kötelezettségeket nem érinti(27).
VII – A költségekről
116. A Bíróság eljárási szabályzata 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, a Parlamentet kötelezni kell a költségek viselésére. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 4. §‑ával összhangban a Spanyol Királyság ‑ mint beavatkozó ‑ maga viseli saját költségeit.
VIII – Végkövetkeztetések
117. A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
„1) A Bíróság elutasítja a keresetet.
2) Az Európai Parlamentet kötelezi a költségek viselésére a Spanyol Királyság költségeinek kivételével, amely maga viseli saját költségeit.”
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – HL L 52., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 18. kötet, 146. o., a Bizottságot a konzultációs eljárással összhangban (egyhangúság) elfogadott tanácsi jogi aktusokban megállapított végrehajtási hatásköreinek gyakorlása során segítő bizottságokkal kapcsolatos rendelkezéseknek az 1999/468/EK határozathoz történő hozzáigazításáról szóló, 2003. április 14‑i 807/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 122., 36. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 335. o.) által módosított változatban.
3 – A Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28‑i tanácsi határozat (HL L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.)
4 – HL L 378., 41. o.
5 – Glenys Kinnock képviselő P‑0619/05. sz. írásbeli kérdése és Gay Mitchell képviselő E‑0578/05. sz. írásbeli kérdése.
6 – A válasz szövegét lásd a következő internetes címen: .
7 – A válasz szövegét lásd a következő internetes címen: .
8 – Lásd a 33/72. sz., Gunella kontra Bizottság ügyben 1973. május 8‑án hozott ítélet (EBHT 1973., 475. o.) 3. és azt követő pontját, a 227/83. sz., Moussis kontra Bizottság ügyben 1984. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 1984., 3133. o.) 12. pontját és a C‑246/95. sz. Coen-ügyben 1997. január 23‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑403. o.) 21. pontját.
9 – Lásd csak a 76/79. sz., Könecke kontra Bizottság ügyben 1980. március 5‑én hozott ítélet (EBHT 1980., 665. o.) 7. pontját és a C‑180/88. sz., Wirtschaftsvereinigung Eisen- und Stahlindustrie kontra Bizottság ügyben 1990. december 6‑án hozott ítélet (EBHT 1990., I‑4413. o.) 22. pontját.
10 – Lásd a C‑143/95. P. sz., Bizottság kontra Socurte és társai ügyben 1997. január 9‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑1. o.) 32. pontját.
11 – Lásd a fenti 9. lábjegyzetben hivatkozott Wirtschaftsvereinigung Eisen- und Stahlindustrie ügyben hozott ítélet 22. pontját, a 236/86. sz., Dillinger Hüttenwerke kontra Bizottság ügyben 1988. július 6‑án hozott ítélet (EBHT 1988., 3761. o.) 14. pontját és a C‑48/96. P. sz. Windpark Groothusen ügyben 1998. május 14‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑2873. o.) 20. pontját.
12 – A C‑309/95. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1998. február 19‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑655. o.) 18. pontjában is olyan eljárással összefüggésben említi a Bíróság a megkérésre vonatkozó határidőt, amelynek részesei intézmények voltak, ezt a határidőt azonban konkrétan nem vizsgálja.
13 – Lásd a 156/77. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1978. október 12‑én hozott ítélet (EBHT 1978., 1881. o.) 21. és 24. pontját. Ezen túlmenően az eljárási határidőkre vonatkozó közösségi előírások annak szükségességet szolgálják, hogy bármilyen hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód elkerülhető legyen a jogvédelem biztosítása során, lásd többek között a 42/85. sz., Cockerill-Sambre kontra Bizottság ügyben 1985. november 26‑án hozott ítélet (EBHT 1985., 3749. o.) 19. pontját és a C‑239/97. sz., Írország kontra Bizottság ügyben 1998. május 7‑én hozott végzés (EBHT 1998., I‑2655. o.) 7. pontját.
14 – Lásd a C‑102/92. sz., Ferriere Acciaierie Sarde kontra Bizottság ügyben 1993. március 5‑én hozott végzés (EBHT 1993., I‑801. o.) 19. pontját.
15 – Lásd a C‑303/94. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1996. június 18‑án hozott ítélet (EBHT 1996., I‑2943. o.) 23. pontját.
16 – Lásd a 443/92 rendelet 5. cikkének (7) bekezdését.
17 – Lásd a 443/92 rendelet 5. cikkének (1) bekezdését.
18 – A „Governance in Entwicklungsländern” [COM(2003) 615 végleges] közlemény.
19 – Az A/RES/55/2. sz. millenniumi nyilatkozat, letölthető a következő címről: .
20 – Lásd a 23/75. sz. Rey Soda és társai ügyben 1975. október 30‑án hozott ítélet (EBHT 1975., 1279. o.) 10. pontját, a 22/88. sz., Vreugdenhil és Van der Kolk ügyben 1989. június 29‑én hozott ítélet (EBHT 1989., 2049. o.) 16. pontját, a C‑478/93. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 1995. október 17‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑3081. o.) 30. pontját és a C‑159/96. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 1998. november 19‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑7379. o.) 40. pontját.
21 – Lásd a 25/70. sz. Köster-ügyben 1970. december 17‑én hozott ítélet (EBHT 1970., 1161. o.) 6. pontját, a 46/86. sz. Romkes-ügyben 1987. június 16‑án hozott ítélet (EBHT 1987., 2671. o.) 16. pontját, a C‑63/90. és C‑67/90. sz., Portugália és Spanyolország kontra Tanács egyesített ügyekben 1992. október 13‑án hozott ítélet (EBHT 1992., I‑5073. o.) 14. pontját és a C‑240/90. sz. Németország kontra Bizottság ügyben 1992. október 27‑én hozott ítélet (EBHT 1992., I‑5383. o.) 36. pontját.. Lásd ehhez a C‑66/04. sz., Egyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó 2005. szeptember 8‑i indítványom (EBHT 2005., I‑10553. o.) 50. és azt követő pontjait.
22 – A fenti 21. lábjegyzetben hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontja.
23 – A 2002. július 2‑i COM(2002) 0340 végleges.
24 – HL L 327., 1. o.
25 – A C‑268/94. sz., Portugália kontra Tanács ügyben 1996. december 3‑án hozott ítélet (EBHT 1996., I‑6177. o.) összefoglalójának 2. pontja és az ítélet 39. pontja.
26 – Lásd a C‑106/96. sz., Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben 1998. május 12‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑2729. o) 39. és azt követő pontjait.
27 – Lásd a fenti 26. lábjegyzetben hivatkozott Egyesült Királyság kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42. pontját.
Full & Egal Universal Law Academy