JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2007. április 26.1(1)
C‑186/06. sz. ügy
Az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Spanyol Királyság
„79/409/EGK irányelv – A vadon élő madarak védelme – A Segarra–Garrigues‑csatorna öntözési területe (Lérida)”
I – Bevezetés
1. A jelen ügy a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv(2) (a továbbiakban: madárvédelmi irányelv) 4. cikkének olyan terület öntözésére vonatkozó tervekre történő alkalmazását érinti, amelyre eddig a pusztai élőhelyei és azok jellegzetes ritka madárfajai voltak jellemzőek. Mivel ezt a területet az irányadó időpontban még nem nyilvánították a pusztai madarak különleges védelmi területévé, ez a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv(3) (a továbbiakban: élőhely‑irányelv) elfogadása óta az első olyan ügy, amelyben az úgynevezett de facto madárvédelmi területeket védő szabályozást kell alkalmazni. Tényleges madárvédelmi terület az olyan terület, amelyet a madárvédelmi irányelv 4. cikke értelmében különleges védelmi területként (a továbbiakban: KVT) kellett volna besorolni, de ez a besorolás még nem történt meg.(4) Egy sor ténykérdés mellett mindenekelőtt az tisztázandó, hogy e védelmi szabályozás keretei között a beavatkozások igazolhatóak‑e kiegyenlítő intézkedésekkel, és ha igen, milyen mértékben.
II – Jogi háttér
2. A madárvédelmi irányelv tárgyi hatálya az 1. cikk szerint kiterjed minden, Európában vadon élő madárfajra. A 2. cikk e vonatkozásban megállapítja a tagállamok alapvető kötelezettségét:
„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben meghatározott fajok állományait megfelelő szinten fenntartsák, vagy megfelelő szintre hozzák, amely megfelel különösen az ökológiai, tudományos és kulturális igényeknek, mialatt figyelembe veszi a gazdasági és rekreációs igényeket is.”
3. A 3. cikk megnevezi az eszközöket, amelyeket a tagállamok e célra igénybe vehetnek, ilyenek különösen a védett területek kialakítása és az élőhelyek kezelése.
4. A 4. cikk rendelkezéseket tartalmaz a vonatkozásban, hogy a tagállamoknak mely területeket kell KVT‑ként besorolni bizonyos, különösen védendő madarak részére. Azonban ott – a 4. cikk első mondatában – is először e területek védelmét szabályozzák:
„(1) Az 1. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.
Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni:
a) a kipusztulással fenyegetett fajokat;
b) az élőhelyük meghatározott változásaira érzékeny fajokat;
c) a kis állományuk vagy korlátozott helyi elterjedésük miatt ritkának minősített fajokat;
d) az élőhelyük egyedi jellege miatt különleges figyelmet érdemlő egyéb fajokat.
Az állományszintek változásának irányát és ingadozásait az értékelések háttér‑információiként figyelembe kell venni.
A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.
(2)–(3) […]
(4) Az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott védett területek vonatkozásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak. […]”
5. Az élőhely‑irányelv 7. cikke alapján az ezen irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése szerinti kötelezettségek az irányelv alkalmazásának időpontjától – azaz 1994. júniusától(5) –, illetve azt követően attól az időponttól, amikor az érintett területet valamely tagállam a madárvédelmi irányelvnek megfelelően KVT‑ként besorolja, vagy akként elismeri, azon kötelezettségek helyébe lépnek, amelyek a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából következnek.
III – A tényállás, az alapeljárás és a kérelmek
6. A katalóniai Lleida tartományban nagy kiterjedésű pusztai élőhelyek találhatók, amelyek az azon élő madárfajoknak jó életfeltételeket biztosítanak. A jelen ügyben e fajok a héjasas (Hieraaetus fasciatus), a reznektúzok (Tetrax tetrax), a kalandrapacsirta (Melancorypha calandra), a vékonycsőrű pacsirta (Chersophilus duponti), a szalakóta (Coracias garrulus) és a szikipacsirta (Calandrella brachydactyla).
7. Ezért a Sociedad Española de Ornitología (spanyol ornitológiai társaság) által a madártani szempontból fontos spanyolországi területekről 1998‑ban közzétett lista(6) két, a fenti madárfajok védelmére különösen alkalmas területet nevez meg: a 62 500 hektár nagyságú IBA 142 ”Secanos de Lérida” területet és a 18 000 hektár nagyságú IBA 144 ”Cogul‑Alfes” területet (az IBA jelentése: Important Bird Area [jelentős madártani terület] vagy Important Bird Areas [jelentős madártani területek]).
8. A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében Spanyolország 1988‑ban az IBA 144. számú területen KVT‑ként sorolta be a ”Mas de Melons” 1652 hektár nagyságú területet (bővítés után immár 6418 hektár). Ezenkívül a két IBA területén más KVT eleinte nem létezett.
9. A Bizottság 2001‑ben panasz kapcsán értesült a tervről, amely szerint a szóban forgó területen körülbelül 110 000 hektár mezőgazdasági földterületet kívánnak öntözés alá vonni. E terv szerint hektáronként 1500, 3500 vagy 6500 m3 vízmennyiséggel történő kiegészítő öntözést kell lehetővé tenni. Részleteit tekintve ehhez különböző építési eljárások szükségesek. Spanyolország a tervet az 1994. szeptember 30‑i 42/1994 törvénnyel(7) közérdekűnek (az egész állam érdekében állónak) nyilvánította.
10. 2002. szeptember 26‑án a régió hatáskörrel rendelkező szervei környezeti hatástanulmányt készítettek, mely szerint a terv a környezetet nem károsítja. Ugyanebben az évben elkezdődtek az első munkálatok. A várakozások szerint az összes szükséges intézkedés végrehajtása körülbelül 10 évig fog tartani. Az öntözés ténylegesen még nem kezdődött el.
11. Mivel a Bizottság a Spanyolországtól kapott további tájékoztatások és a panaszos tájékoztatása alapján úgy ítélte meg, hogy a terv sérti a madárvédelmi irányelvet, 2004. április 1‑jén az EK 226. cikk alapján észrevételei megtételére szólította fel Spanyolországot. A spanyol válasz ellenére a Bizottság kitartott álláspontja mellett, és 2004. december 14‑én indokolással ellátott véleményt adott ki, amely 2004. december 22‑én érkezett meg Spanyolország brüsszeli állandó képviseletére. Ebben a Bizottság egy utolsó, két hónapos – azaz 2005. február 22‑ig tartó – határidőt szabott a madárvédelmi irányelvben foglalt előírásoknak való megfelelésre.
12. Spanyolország válasza szerint, amely a Bizottsághoz 2005. március 7‑én érkezett, a kérdéses területen már 2003‑ban további KVT‑t jelöltek ki, 20 475 hektár nagyságú területen. Feltehetően az IBA 142. számú területen az ”Anglesola‑Vilagrassa” (857 hektár), a ”Bellmunt‑Almenara” (3466 hektár), a ”Plans de Sió” (bővítés után ma 5298 hektár), a ”Granyena” (6646 hektár), a ”Valls del Sió‑Llobregós” (22 791 hektár, valószínűleg csak részben a terv által érintett területen) és a ”Secans de la Noguera” (valószínűleg a terv által érintett területen kívül) területekről van szó, valamint a ”Secans del Segrià i Utxesa” területéről, amely lehet, hogy részben megyezik az IBA 144. számú terület bizonyos részeivel.
13. Figyelmen kívül hagyva Spanyolország válaszát, a Bizottság 2006. április 11‑én az alábbi keresettel élt, és azt kéri, hogy a Bíróság:
– állapítsa meg, hogy a Spanyol Királyság a Segarra–Garrigues‑csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési tervével megsértette a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK tanácsi irányelv 2. és 3. cikkéből, valamint 4. cikkének (1) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;
– a Spanyol Királyságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
14. A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a keresetet; és
– a felperes intézményt kötelezze a költségek viselésére.
15. A bírósági eljárás során, 2006. szeptember 5‑én Katalónia mindkét, a 142. és 144. szám alatti IBA területen további KVT‑ket jelölt ki. A meglévő KVT‑k területének bővítése mellett megemlítendő a ”Secans de Belianes‑Preixana” KVT (1925 hektár) az IBA 142. számú területen belül. Ezáltal a tervvel érintett területen már összesen 38 150 hektár lett KVT‑ként besorolva.
IV – Jogi álláspont
A – A kereset megengedhetőségéről
16. Spanyolország elsősorban azt kifogásolja, hogy a Bizottság az indokolással ellátott véleményben és a keresetlevélben az eljárás tárgyát kiterjesztette, mivel a felszólító levélben a spanyol felet csupán arra hívta fel, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikk (1) és (4) bekezdéseinek megsértése vonatkozásában nyilatkozzon, míg a 2. cikk és a 3. cikk megsértése vonatkozásában felhívás nem történt. A Bizottság erre az érvre nem reagált kifejezetten.
17. Spanyolország kifogása helytálló. Az EK 226. cikk szerinti kereset tárgyát az ugyanebben a rendelkezésben előírt előzetes eljárás határolja be.(8) Ezt a célt szolgálja különösen az észrevételek megtételére történő felhívás, amelyből a tagállam tudomást szerez a védekezése előkészítéséhez szükséges tényekről,(9) de amely azt is lehetővé teszi számára, hogy tisztázhassa az ügyet, mielőtt Bíróság előtti eljárás indulna.(10) A Bizottság indokolással ellátott véleményének és a keresetének ezért ugyanazokra a kifogásokra kell támaszkodnia, mint a felszólító levélnek, amellyel az előzetes eljárás megindul.(11) Következésképpen a Bizottságnak általános formában már a felszólító levélben közölnie kell a kifogásait.(12)
18. Amint azt Spanyolország állítja, az észrevételei megtételére történő felszólítás rendelkező része a megsértett rendelkezések közül csak a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdését nevezi meg. A Bizottság a 2. cikkre nem hivatkozott. Annak ellenére, hogy a 3. cikket röviden megemlíti(13), hiányzik az utalás arra vonatkozóan, hogy ez az előírás milyen mértékben sérült. Mindezek alapján a madárvédelmi irányelv 2. és 3. cikkének sérelmére történő hivatkozás a felszólító levélben még általános formában sem történt meg. Ennyiben az indokolással ellátott vélemény és a kereset az eljárás tárgyát nem megengedhető módon kiterjeszti.
19. Következésképpen a kereset azon része elfogadhatatlan, amelyben a Bizottság a madárvédelmi irányelv 2. és 3. cikkének megsértésére hivatkozik.
B – A kereset érdeme
1. 1. A kereset jogi alapja
20. A kereset elfogadható részében a Bizottság azt sérelmezi, hogy Spanyolország a Segarra–Garrigues‑csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési tervvel megsértette a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
21. A madárvédelmi irányelv 4. cikk (1) bekezdésének első mondata szerint az 1. mellékletben említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség. A 4. cikk (1) bekezdésének negyedik mondata szerint a tagállamok különösen a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket minősítik e fajok védelme érdekében különleges védelmi területekké. Ez a sajátos nézőpont volt eddig a joggyakorlat szempontjából a legfontosabb alkalmazási területe a 4. cikk (1) bekezdésének.
22. A felek egyetértenek abban, hogy a jelen eljárás tárgya nem bizonyos KVT‑k kijelölése,(14) hanem a káros behatás kérdése olyan területeken, amelyeket KVT‑ként kellett volna besorolni. Következésképpen a kérdés az, hogy Spanyolország a különleges védelmi területek besorolásától függetlenül a madárvédelmi irányelv 4. cikk (1) bekezdésének első mondata értelmében elegendő védelmi intézkedést hozott‑e.
23. Ami a KVT‑ket illeti, ez a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdése első mondatának jellemző alkalmazási területe, amely mondat a 4. cikk (1) bekezdésének első mondatában foglaltakat pontosítja. Ennek megfelelően a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében az (1) és (2) bekezdésben meghatározott védett területeken, amennyiben azok e cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak. Az, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikk (1) bekezdésének első mondatában foglaltakat a 4. cikk (4) bekezdésének első mondata pontosítja, nem zárja ki mindkét rendelkezés egyidejű megsértését.(15) Éppen ellenkezőleg, a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésnek első mondatában előírtak sérelméből arra lehet következtetni, hogy egyúttal a madárvédelmi irányelv 4. cikk (1) bekezdésének első mondatában előírt kötelezettséget is megszegték.
24. A madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondata eredetileg a KVT‑ként besorolt területekre volt alkalmazandó. A Santoña‑mocsár ügyben hozott ítélet e mondat hatályát kiterjesztette a de facto madárvédelmi területekre is.(16) Az élőhely‑irányelv 7. cikke szerint, az élőhely‑irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe lépnek. Ez az élőhely‑irányelv alkalmazásának időpontjától – azaz 1994. júniusától – hatályos, illetve azt követően azon időponttól számítva, amikor a tagállam az érintett területet a madárvédelmi irányelvnek megfelelően KVT‑ként besorolja vagy elismeri. A Bíróság a Basses Corbières ítéletben egyértelművé tette, hogy a de facto madárvédelmi területek továbbra is a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezés hatálya alá tartoznak.(17)
25. Mivel a KVT‑ként besorolt területekre immár az élőhely‑irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdése alkalmazandó, a Bizottság által sérelmezett kötelezettségszegés a de facto madárvédelmi területekre vonatkozik. Bizottságnak azt kell bizonyítania, hogy az öntözési terv következtében e területeknek a védendő madarak élőhelyéül szolgáló funkciója csorbul.
2. A megtámadott intézkedésről
26. A Bizottság nem a már bekövetkezett károk ellen lép fel, hanem már azzal megvalósítottnak látja a kötelezettségszegést, hogy Spanyolország a tervek engedélyezéséhez szükséges eljárásokat tervbe vette és lefolytatta. E vonatkozásban két jogforrásra hivatkozik, nevezetesen, a 42/1994. törvényre, amely a közérdekű célt megállapította, és a 2002‑es környezeti hatástanulmányra, mely szerint a tervnek környezetkárosító hatása nincs. Ezért a következőkben az tisztázandó, hogy az ilyen jogi aktusok egyáltalán alkalmasak‑e a madárvédelmi irányelv 4. cikk (1) bekezdésének első mondatában írtak megsértésére.
27. Van Gerven főtanácsnok szerint a nem kivitelezett tervek nem alkalmasak a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondatában foglaltak megsértésére, nem így a ténylegesen megvalósított tervek.(18) Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy csupán a ténylegesen bekövetkezett kár alapozza meg a kötelezettségszegést. E mellett szól az is, hogy valamely terv megvalósítását megelőzően még nem állapítható meg a területen a káros behatás. Ebben az összefüggésben kiemelte a főtanácsnok, hogy egyes kifogásolt tervekről időközben lemondtak.
28. Valójában a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondata alá tartozó esetekben mindig olyan tervekről volt szó, amelyeket már legalább nagyobbrészt, vagy akár teljesen megvalósítottak, és ezért azok hatással voltak a kérdéses területekre.(19)
29. A madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatában előírt védelmi mechanizmus kétségtelenül alkalmatlan lenne a hatálya alá tartozó területek tényleges védelmére, ha a kötelezettségszegés kizárólag a kár bekövetkeztekor lenne megállapítható, míg olyan állami intézkedések esetében nem, amelyek a kár jogi előzményei, vagy amelyek a kár bekövetkezését elősegítik.
30. Ennek megfelelően a kár bekövetkezése, mint olyan, sohasem volt a Bíróság által lefolytatott vizsgálat feltétele.(20) Ellenkezőleg, a Bíróság elnöke elutasította a Bizottság ideiglenes intézkedésre irányuló kérelmét a német Leybuchtban tervezett gátépítés ügyében, amiért a Bizottság a kérelmet csak két évvel az engedély kiadását követően nyújtotta be, amikor a terveket már nagyobbrészt megvalósították.(21) Ebből az következik, hogy a hatékony jogvédelem érdekében, a közigazgatási döntések önmagukban is alkalmasak a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatában foglaltak megsértésére, és tárgyai lehetnek a kötelezettségszegési eljárásnak, az ideiglenes intézkedéseket is beleértve.
31. A jelen ügyben mind a 42/1994. törvény, mind a környezeti hatástanulmány elviekben elősegítheti az érintett területek károsítását azáltal, hogy hozzájárul a vitás tervek megvalósításához.
32. Mindazonáltal a 42/1994. törvény kapcsán csak annyi ismert, hogy ez mondja ki az öntözés közérdekű jellegét. Az azonban, hogy egyidejűleg megállapítja‑e e törvény ezen érdek elsőbbségét a madárvédelem érdekével szemben, nem derül ki az iratokból. Ezért a törvény létéből még nem vonható le következtetés arra, hogy a szóban forgó területekre vonatkozó védelmi intézkedések nem felelnek meg a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatában foglalt követelményeknek.
33. Ezzel szemben a környezeti hatástanulmány a vonatkozó környezeti hatások és különösen a védendő madárfajok érdekének figyelembevételén alapul. A hatástanulmány szerint a madarak védelmének érdeke nem áll ellentétben a terv – környezeti hatástanulmányban részletezett – megvalósításával.
34. Ezért ezt a hatástanulmányt abból szempontból kell vizsgálni, hogy figyelembe vette‑e a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondatában foglaltakat. Fennáll a kötelezettségszegés, amennyiben az a de facto madárvédelmi területeken káros behatáshoz vezet, anélkül, hogy megfelelő módon igazolt lenne.
3. A de facto madárvédelmi területek létezéséről
35. A felek egyetértenek abban, hogy a környezetkárosítás kizártságáról szóló hatástanulmány időpontjában a terv által érintett helyszínen nem volt elegendő terület KVT‑ként besorolva. Ez egyértelműen kiderül a környezeti hatástanulmányból, mivel további területek azonosításával és besorolásával bízza meg az illetékes hatóságokat..(22)
36. Nem vitatott, hogy ez legalább 36 688 hektárra érvényes, ennyi a különbség az időközben, a terv által érintett területen besorolt 38 150 hektár és az eredetileg besorolt 1462 hektár nagyságú területek között.
37. A Bizottság előadása értelmezhető úgy is, hogy a Bizottság még további területeket is besorolandónak tekint. A Bizottság ugyanis a két érintett IBA területi adataira hivatkozik, amelyek mérete együttesen 80 000 hektárt tesz ki.
38. Az IBA‑jegyzékre történő hivatkozás mindazonáltal nem elégséges annak megállapításához, hogy a terv által érintett területen további területek besorolása szükséges. A Bíróság korábban hasonló francia jegyzék kapcsán arra az álláspontra helyezkedett, hogy önmagában az a tény, hogy a kérdéses területet felvették a madarak megóvása szempontjából fontos területek jegyzékébe, nem bizonyítja, hogy azt KVT‑ként is be kellene sorolni.(23) Az adatok az IBA‑jegyzékben szereplő bejegyzések csupán nem megdönthetetlen jelzései annak, hogy besorolandó területekről van szó.
39. A jelen ügyben a legfontosabb madárfajták Bizottság által benyújtott elterjedtségi térképei ellentmondanak annak, hogy az IBA‑területeket teljes egészükben ki kellett volna jelölni. E fajok nem lakják a két IBA területének minden egyes részét. A Bizottság azt nem határozta meg, hogy ezen elterjedtségi térképeknek megfelelően mely területeket kell még besorolni a terv által érintett területen.
40. Ezen túlmenően a két IBA bemutatása alapján arra lehet következtetni, hogy azok nem kizárólag a terv által érintett területen belül találhatóak, hanem olyan területeket is magukban foglalnak, amelyek azon kívül esnek. A Bizottság nem határozza meg pontosabban, hogy melyek ezek a területek.
41. Következésképpen a jelen ügyben a spanyol fél előadásából arra lehet következtetni, hogy a környezeti hatástanulmány időpontjában 36 688 hektár kiterjedésű de facto madárvédelmi terület létezett a terv területén belül.
4. A káros behatásról
42. A következőkben azt kell vizsgálni, hogy Spanyolország eleget tett‑e a környezeti hatástanulmány elkészítésekor a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondatában előírt területvédelmi elvárásnak a de facto madárvédelmi területek vonatkozásában. A fenti előírás szerint meg kell tenni a szükséges intézkedéseket az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében, amennyiben azok az említett cikk céljai szempontjából jelentőséggel bírnak.
43. A pusztai élőhelyek öntözése és a mezőgazdaság ezzel együtt járó intenzívebbé tétele megváltoztatja ezen élőhelyek sajátosságait. Feltételezhető, hogy az öntözött területek a pusztai élőhelyekre jellemző fajok számára kevésbé alkalmasak. Következésképpen az öntözés a de facto madárvédelmi területeket károsan befolyásolja.
44. Spanyolország ellenveti, hogy ez a feltételezés tisztán hipotetikus természetű, és kiemeli ezenfelül, hogy az esetleges károkozást kárminimalizáló és kárenyhítő intézkedésekkel ellentételezi. Ez az érvelés mindazonáltal ellentétes a környezeti hatástanulmánnyal. Amint azt a spanyol kormány kifejezetten elismeri,(24) az illetékes hatóságok a megelőző, javító és kiegyenlítő intézkedések ellenére arra az eredményre jutottak, hogy a hatások súlyosak (”caracter severo”).(25)
45. Ezen túlmenően, bár a kárminimalizáló intézkedésekkel a káros beavatkozás korlátozható, vagy akár ki is zárható, a kiegyenlítő intézkedések esetében ez már definíció szerint nem áll fenn. Az utóbbiak ugyanis feltételezik a kár létezését, amelyet más intézkedésekkel kell jóvátenni.
46. A jelen ügyben a kár elkerülése érdekében elviekben csak a besorolandó területeknek a kiegészítő öntözéssel érintett területből történő kivétele jöhet szóba. A környezeti hatástanulmány szerint e vonatkozásban csupán körülbelül 18 000 hektár terület jöhet számításba.(26) Úgy tűnik, a korábban KVT‑ként besorolt Mas de Melons terület teljes mértékben e területen belül található. Így tehát legalább 20 000 hektár de facto madárvédelmi terület – tehát az egész területnek több, mint a fele – kerül kiegészítő öntözés alá.
47. Figyelembe véve e terület nagyságát, feltételezhető, hogy a káros behatás a madárvédelmi irányelv 4. cikkének céljai szempontjából jelentőséggel bír. E végkövetkeztetésnek nem mond ellent, hogy a környezeti hatástanulmány szerint – és a kiegyenlítő intézkedéseket figyelembe véve – a fontosabb fajok egyike sem tűnik el. Azonban az állománycsökkenés már önmagában is jelentős.
48. Megállapítható tehát, hogy az illetékes hatóságok a környezeti hatástanulmányban a de facto madárvédelmi területeken történő káros behatásba beleegyeztek. Ennélfogva nem tették meg az élőhelyek szennyezésének vagy elpusztításának, illetve a madarak bármiféle zavarásának elkerülése érdekében szükséges intézkedéseket.
5. Az igazolásról
49. A spanyol kormány különböző szempontokra hivatkozik a káros behatás igazolására.
50. A madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondatában foglaltak alóli kivételt a Bíróság szerint igazolhatja olyan közérdek, amely elsőbbséget élvez a környezet védelmének az irányelvben megfogalmazott érdekével szemben.(27) Ennek feltétele különösen, hogy a káros behatás nem kerülhető el, azaz nem haladhatja meg az elérni kívánt célhoz szükséges mértéket.(28)
51. Az öntözési tervet a jelen ügyben gazdasági okokból valósították meg. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a káros behatást a de facto madárvédelmi területeken nem igazolhatják gazdasági érdekek.(29) Mindamellett felmerül a kérdés, hogy igazolható‑e a káros behatás a Spanyolország által ismertetett kiegyenlítő intézkedésekkel és ökológiai előnyökkel.
52. A Bíróság a Leybucht‑ügyben hozott ítéletben kimondta: amennyiben a valamely védett területen gazdasági érdekből történt káros behatás ökológiai szempontból kiegyenlíthető, a beavatkozás igazoltnak tekintendő.(30) Az ítélet értelmezhető akként, hogy főszabály szerint a védett területeken történő beavatkozások igazolhatók kompenzációs intézkedésekkel.
53. Mindazonáltal tartózkodni kell a beavatkozások kiegyenlítéssel történő igazolásától, mivel annak eredményessége előre aligha biztosítható. Természeti folyamatoktól függ, amelyeket ritkán lehet teljesen megérteni és előre jelezni. A kiegyenlítő intézkedések azzal a veszéllyel járnak, hogy Európa létező természeti öröksége ténylegesen csökken, míg az újabb értékek létrehozása eleinte csak puszta remény. Az ellentételezés ezért csak ultima ratio lehet, abban az esetben, ha a beavatkozás feltétlenül szükséges.(31)
54. Ennek megfelelően helyesebb a Leybucht‑ügyben hozott ítéletet akként értelmezni, hogy abban az ügyben kivételes helyzetről volt szó, amelynek más tényállásokra való korlátlan alkalmazása nem fogadható el. Az az ügy északi‑tengeri gátak építéséről és áthelyezéséről szólt. Ezáltal szikes rétek és árterek semmisültek meg, olyan élőhelyek, amelyek bizonyos madárfajok számára fontosak voltak. Ezt a káros behatást mégis igazolta a közérdek, nevezetesen az árvízveszély és a partvédelem.(32)
55. Az ökológiai kompenzációkat a Bíróság csak azért vette fontolóra, mert a terv a megvalósítás tekintetében gazdasági érdekeket vett figyelembe, amelyek önmagukban elégtelenek az igazolásra.(33) Ezen érdekek figyelembevétele nélkül a tervnek a madárvédelemre, mint érdekre ugyan csekélyebb kihatása lett volna, mindazonáltal jelentős gazdasági nehézségeket okozott volna. A de facto madárvédelmi területeken történt káros behatásnak tehát nem az volt a célja, hogy újabb gazdasági lehetőségeket nyisson meg, hanem az, hogy elkerüljék általa a már meglévő helyzet sérülését.
56. Van Gerven főtanácsnok ebben a helyzetben azt az álláspontot képviselte, hogy a gazdasági érdekek valamely olyan terv kidolgozásánál, amelynél a környezetvédelem érdeke elsőbbséget élvez, azzal feltétellel vehetők figyelembe, hogy a gazdasági érdekek által okozott szükségszerű környezeti behatások nem aránytalanul nagyobbak, mint amekkora a gazdasági érdekek sérelme lenne azok figyelmen kívül hagyása esetén.(34) Más szavakkal: valamely különleges indokokkal igazolt terv esetében a megvalósítás bizonyos részei gazdasági okokkal igazolhatóak, ha ezek túlsúlyban vannak a káros környezeti behatásokkal szemben, és a káros behatás kiegyenlítődik. Nekem úgy tűnik, hogy ez a gondolat a Leybucht‑ügyben hozott ítélet alapja is.
57. Ezt erősítik meg a Bíróság ezt követő döntései is, amelyekben a Bíróság hangsúlyozta, hogy a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondata által megfogalmazott védelmi rendszer szigorúbb, mint az élőhely‑irányelv 6. cikk (3) és (4) bekezdései szerinti,(35) mivel a madárvédelmi irányelv alapján a beavatkozás igazolására kevesebb a lehetőség.(36)
58. Hibás lenne ebből arra a következtetésre jutni, hogy a de facto madárvédelmi területeken a beavatkozások minden további feltétel nélkül igazolhatóak lennének kiegyenlítő intézkedésekkel. Az élőhely‑irányelv 6. cikkének (4) bekezdése nem csupán ellentételezést követel meg, hanem azon kívül a nyomós közérdeken alapuló kényszerítő indokokat és az egyéb lehetőségek hiányát is.
59. Van Gerven főtanácsnok elmélete, amelyet e tekintetben támogatunk, teljes mértékben megfelel a Bíróság irányvonalának. Ebben a vonatkozásban a madárvédelmi irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondata szerint a kiegyenlítés sem elegendő az igazoláshoz. Szükséges még, hogy a terv egészét különleges indokok igazolják. Csak ekkor lehet esetleg ellentételezéssel enyhíteni a madárvédelem érdekében az olyan beavatkozások hatását, amelyek az egész terv által a már meglévő gazdasági körülményekben okozott károk korlátozásához szükségesek. Ezen értelmezés szerint könnyebb egy terv igazolása az élőhely‑irányelv 6. cikkének (4) bekezdése alapján, mint a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondata alapján.
60. A jelen esetben a Bíróságnak mindazonáltal nem kell részleteiben feltárnia ennek, a madárvédelmi irányelv 4. cikk (4) bekezdésének első mondatában előírt, a területvédelem alóli nagyon korlátozott kivételnek a feltételeit és a terjedelmét. A jelen eset tényállása ugyanis teljesen más, mint a Leybucht ítéleté. Kényszerítő indokok az öntözési terv vonatkozásában nem ismerhetők fel. Ezáltal annak igazolása kiegyenlítő intézkedésekkel nem lehetséges.
61. Ezen túlmenően kétséges, hogy a tervezett kiegyenlítő intézkedések alkamasak‑e a pusztai élőhelyek elpusztulása veszélyének ellensúlyozására. A Spanyolország által előadott érv, mely szerint a reznektúzok megél az öntözött földeken, semmi esetre sem tűnik alkalmasnak a káros behatás ellensúlyozására. Sokkal inkább ehelyütt is arra kell emlékeztetni, hogy a terv hatásai a környezeti hatástanulmány szerint, minden előirányzott intézkedés ellenére, súlyosak.
62. Spanyolország továbbá hangsúlyozza, hogy az öntözés következtében biztosított a földterületek további mezőgazdasági hasznosítása. Ez szükséges, mivel azok a madárvédelem szempontjából különleges sajátosságaikat elveszítenék a művelés nélkül.
63. Kétségtelen, sőt nagyon valószínű, hogy a jelenlegi művelést folytatni kell a madarak védelmének kedvező állapot fenntartása érdekében. Spanyolország tehát a madárvédelmi irányelv 4. cikke alapján ezt köteles biztosítani.(37)
64. Mindazonáltal nem tűnik úgy, mintha egyedül az öntözési terv biztosíthaná a további mezőgazdasági művelést. A terv sokkal inkább a művelés megváltozásához vezetne, amely a kiegészítő öntözés és a mezőgazdasági hatékonyság növelése következtében csökkentené az érintett területek madárvédelemre való alkalmasságát. Következésképpen a jelenlegi művelés folytatásának biztosítására más intézkedések, például állami támogatások szükségesek.(38)
65. Következésképpen nem látunk igazolást a káros behatásra.
6. A kötelezettségszegés megszüntetéséről
66. Az irányadó időpontig, azaz 2005. feburár 22‑éig, azon határidő lejártáig, amelyet a Bizottság az indokolt véleményben szabott, Spanyolország nem szüntette meg a madárvédelmi irányelv 4. cikkének megsértését.
67. Igaz ugyan, hogy Spanyolország ezen időpontig a terv területén besorolt egy újabb területet KVT‑ként. Eltekintve attól, hogy a határidő lejárta után további területeket sorolt be, KVT‑k besorolása nem elegendő a kötelezettségszegés megszüntetéséhez. Amint azt a felek többször hangsúlyozták, a jelen eljárás nem a területek besorolása iránti kötelezettségről szól, hanem arról, hogy ért‑e káros behatás de facto madárvédelmi területeket a környezeti hatástanulmány következtében.
68. A kötelezettség megszüntetése ezért a tervtől való elállást – legalábbis a de facto madárvédelmi területeken – vagy választástól függően e területek besorolását és az élőhely‑irányelv 7. cikkében, valamint a 6. cikk (3) és (4) bekezdésében előírt eljárás lefolytatását követelte volna meg.
69. Összefoglalva mindezek alapján meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság a Segarra–Garrigues‑csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési tervről szóló környezeti hatástanulmánnyal megsértette a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (1) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
V – A költségekről
70. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Bár a kereset részben nem elfogadható, a Bizottság a jelen ügyben a vitás tervvel szemben előterjesztett kifogásai vonatkozásában pernyertes a Spanyol Királysággal szemben. Ezért a Spanyol Királyságot kötelezni kell a költségek viselésére.
VI – Végkövetkeztetések
71. Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:
„1. A Spanyol Királyság a Segarra–Garrigues‑csatorna öntözési területére vonatkozó öntözési tervről szóló környezeti hatástanulmánnyal megszegte a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2‑i 79/409/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
2. A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3. A Spanyol Királyság viseli az eljárás költségeit.”
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – - HL L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.
3 – - HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.
4– - Lásd a C‑374/98. sz., Bizottság kontra Franciaország (Basses Corbières) ügyben 2000. december 7‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑10799. o.) 47. és 55. pontját.
5 – A C‑166/97. sz., Bizottság kontra Franciaország (Szajna‑torkolat) ügyben 1999. március 18‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑1719. o.) 5. pontja is 1994. júniust említi. Nehéz ugyanis az élőhely‑irányelvre vonatkozó átültetési határidőt pontosan meghatározni. Ez az EGK‑Szerződés akkor hatályos 191. cikkének (2) bekezdése (jelenleg, módosítás után EK 254. cikk) szerint azon az időponton alapul, amelyen az irányelvet a tagállamokkal közölték. Az Eur‑Lex a határidő lejártát 1994. június 10‑ében határozza meg, míg a Bíróság a C‑329/96. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 1997. június 26‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑3749. o.) 2. pontjában és a C‑83/97. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1997. december 11‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑7191. o.) 2. pontjában 1994. június 5‑éből indul ki.
6 – Carlota Viada (szerk.), Áreas importantes para las aves España, Madrid, 1998. Megtalálható a folyamatban lévő C‑235/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben benyújtott keresetlevél mellékleteiben.
7 – BOE 1994. szeptember 31.
8 – A C‑350/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2004. június 24‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑6213. o.) 20. pontja.
9 – A C‑289/94. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1996. szeptember 17‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑4405. o.) 15. pontja és a C‑230/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. február 15‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑1169. o.) 31. pontja.
10 – A C‑365/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑7773. o.) 23. és 24. pontja.
11 – A C‑191/95. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑5449. o.) 55. pontja és a 10. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 23. pontja.
12 – A 11. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 54. pontja és a 10. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 26. pontja.
13 – A felszólító levél vázlatának ideiglenes fordítása ezen a helyen megemlíti a 2. cikket is, azonban ez az utalás a végleges spanyol változatból hiányzik.
14 – Mindazonáltal van folyamatban eljárás amiatt, hogy Spanyolország összességében nem jelölt ki elegendő KVT‑t. Lásd ehhez a C‑235/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyre vonatkozó, 2006. szeptember 14‑én ismertetett indítványomat (az EBHT‑ban még nem tették közzé).
15 – Lásd a C‑304/05. sz., Bizottság kontra Olaszország (Santa Catarina) ügyre vonatkozó, 2007. április 19‑én ismertetett indítványom (az EBHT 2007., I‑7495. o.) 74. és azt követő pontjait.
16 – A C‑355/90. sz., Bizottság kontra Spanyolország (Santoña‑mocsár) ügyben 1993. augusztus 2‑án hozott ítélet (EBHT 1993., I‑4221. o.) 22. pontja.
17 – Hivatkozás a 4. lábjegyzetben, 47. és 57. pont.
18 – A fenti 16. lábjegyzetben hivatkozott C‑355/90. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyre vonatkozó, 1993. június 9‑én ismertetett indítvány 50. pontja.
19 – Lásd a Santoña‑mocsár ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 16. lábjegyzetben) 35. és azt követő pontjait, a Szajna‑torkolat ügyben hozott ítélet (hivatkozás az 5. lábjegyzetben) 27. és azt követő pontjait és a Bíróság elnöke C‑57/89. sz., Bizottság kontra Németország (Leybucht) ügyben 1989. augusztus 16‑án hozott végzésének (EBHT 1989., 2849. o.) 16. pontját.
20 – A jogalaphoz, amelyről Van Gerven főtanácsnok a 27. pontban említett kijelentést tette, lásd különösen a Santoña‑mocsár ügyben hozott ítélet 42. és azt követő pontjait (hivatkozás a 16. lábjegyzetben).
21 – A Leybucht‑ügyben hozott végzés (hivatkozás a 19. lábjegyzetben) 16. és azt követő pontjai.
22 – Az alperesi ellenkérelem mellékletének 54. oldala.
23 – A Szajna‑torkolat ügyben hozott ítélet (hivatkozás az 5. lábjegyzetben) 42. pontja.
24 – Az alperesi ellenkérelem 40. és 42. pontja.
25 – Az alperesi ellenkérelem mellékletének 52. oldala. Úgy tűnik, hogy a környezetvédelmi hatóságok Bizottság által a keresetlevél mellékletének 5. oldalán csatolt, környezeti hatásokról szóló irata is jelentős káros behatásról beszél.
26 – Az alperesi ellenkérelem mellékletének 55. oldala.
27 – A C‑57/89. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1991. február 28‑án hozott ítélet (EBHT 1991. I‑883. o.) 21. és azt követő pontja és a Santoña‑mocsár ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 16. lábjegyzetben) 19. pontja.
28 – Kifejezetten az élőhely‑irányelv 6. cikkének (4) bekezdése, és 16. cikke, valamint a madárvédelmi irányelv 9. cikke mondja ki. Az alapvető szabadságok – íratlan, a közérdek javára szolgáló célokból történő – korlátozásának igazolására lásd a C‑6/01. sz., Anomar és társai ügyben 2003. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2003. I‑8621. o.) 86. pontját; a C‑366/04. sz. Schwarz‑ügyben 2005. november 24‑én hozott ítélet (EBHT 2005. I‑10139. o.) 33. pontját; a C‑151/04. sz. és C‑152/04. sz., Nadin és Nadin‑Lux ügyekben 2005. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑11203. o.) 39. pontját és a C‑441/04. sz. A‑Punkt Schmuckhandel ügyben 2006. február 23‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑2093. o.) 26. és 27. pontját.
29 – A Leybucht‑ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 27. lábjegyzetben) 22. pontja és a Santoña‑mocsár ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 16. lábjegyzetben) 19. és 45. pontja.
30 – A Leybucht‑ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 27. lábjegyzetben) 26. pontja.
31 – Lásd a C‑239/04. sz., Bizottság kontra Portugália (Castro Verde) ügyben 2006. április 27‑én ismertetett indítványom (az EBHT 2008., I‑10183. o.) 35. pontját.
32 – A Leybucht‑ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 27. lábjegyzetben) 23. pontja.
33 – A Leybucht‑ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 27. lábjegyzetben) 24. pontja.
34 – A C‑57/89. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1990. december 5‑én ismertetett főtanácsnoki indítvány (EBHT 1991., I‑993. o.) 39. pontja.
35 – A Basses Corbières ügyben hozott ítélet (hivatkozás a 4. lábjegyzetben) 50. pontja.
36 – A C‑44/95. sz. Royal Society for the Protection of Birds (Lappel Bank) ügyben 1996. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑3805) 37. pontja.
37 – Lásd a Santa Catarina ügyben ismertetett főtanácsnoki indítványom (hivatkozás a 15. lábjegyzetben) 75. pontját és a C‑191/05. sz., Bizottság kontra Portugália (Moura, Mourão, Barrancos) ügyben 2006. február 23‑án ismertetett főtanácsnoki indítványom (EBHT 2006., I‑6853. o.) 14. pontját, valamint a besorolt KVT‑hez a C‑6/04. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság (megfelelőség) ügyben 2005. október 20‑án hozott ítélet (EBHT 2005., I‑9017. o.) 33. és azt követő pontjait.
38 – Lásd a C‑344/03. sz., Bizottság kontra Finnország (vízi madarak tavaszi vadászata) ügyben 2005. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑11033) 35., 38. és 40. pontját és a C‑507/04. sz., Bizottság kontra Ausztria (megfelelőség) ügyben 2007. január 11‑én ismertetett inítványom 61. pontját.
Full & Egal Universal Law Academy