EUR-Lex -  62006CC0285 - HU

VERICA TRSTENJAK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2007. október 25.1(1)

C‑285/06. sz. ügy

Heinrich Stefan Schneider

kontra

Land Rheinland-Pfalz

(A Bundesverwaltungsgerichts [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„1493/1999/EK rendelet – 753/2002/EK rendelet – A borpiac közös szervezése – Elnevezés és kiszerelés/címkézés – Nem kötelező adatok – Kiegészítő hagyományos kifejezések – A megtévesztés veszélye – A »Réserve« és »Grande Réserve« hagyományos kifejezések – A »Reserve« és »Privat-Reserve«-ként németre fordított kifejezések német borokra történő alkalmazásának tisztességességéről”

I –    Bevezetés

1.        A német legfelsőbb közigazgatási bíróság, a Bundesverwaltungsgericht (a továbbiakban: BVerwG) jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelme a borpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1493/1999/EK tanácsi rendeletnek(2) a kiegészítő hagyományos kifejezésekre vonatkozó, az egyes borászati termékek leírásával, jelölésével, kiszerelésével és oltalmával kapcsolatos szabályainak, valamint a megfelelő, az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló 753/2002/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló, 2005. szeptember 15‑i 1512/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 241., 15. o.) módosított, az egyes borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében az 1493/1999/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló, 2002. április 29‑i 753/2002/EK bizottsági rendeletnek(3) (a továbbiakban: 753/2002 rendelet)(4) értelmezését és alkalmazási körét érintő kérdésekre vonatkozik.

2.        A borokra vonatkozó kiegészítő hagyományos kifejezéseket az értékesítés során és a jogi viszonyokban feltüntetik a címkén. A címkék a borok tekintetében ugyanolyan jelentéssel bírhatnak, mint az útlevelek és személyi igazolványok a személyek vonatkozásában. Azok vagy általánosan elismertek, vagy csupán egyetlen (tag-)államra korlátozottak.(5)

3.        A kérdések konkrétan a bortermelő H. S. Schneider és a Land Rheinland‑Pfalz (Rajna-vidék–Pfalz) között a német közigazgatási bíróságok előtt folyamatban lévő, azon közigazgatási határozat jogszerűségét érintő peres eljárás keretében merülnek föl, amely határozat megtiltja a „Réserve”, a „Grand Réserve”, illetve a „Reserve” és a „Privat-Reserve” kifejezések használatát a H. S. Schneider által a német Pfalz régióban előállított bor címkézése során.

II – Jogi háttér

A –    Az 1493/1999 rendelet

4.        Az 1493/1999 rendelet a borászati termékek előállítását, címkézését és ellenőrzését szabályozza, és szabályokat állapít meg többek között bizonyos kifejezéseknek a megjelöléskor történő feltüntetése vonatkozásában.

5.        Az 1493/1999 rendelet 47. cikke a következőképpen szól:

„(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó egyes termékek elnevezésére, jelölésére, kiszerelésére, valamint egyes adatok és kifejezések oltalmára vonatkozó szabályok ebben a fejezetben és a VII. és a VIII. mellékletben szerepelnek. Ezek a szabályok különösen a következő célokat veszik figyelembe:

a)      a fogyasztók törvényes érdekeinek védelme;

b)      a termelők törvényes érdekeinek védelme;

c)      a belső piac zökkenőmentes működése;

d)      a minőségi termékek előállításának ösztönzése.

(2)      Az (1) bekezdésben említett szabályok különösen a következő rendelkezéseket tartalmazzák:

a)      egyes kifejezések használatának kötelezővé tétele;

b)      egyes kifejezések használatának feltételek mellett történő engedélyezése;

c)      egyéb kifejezések használatának engedélyezése, ideértve azokat az információkat, amelyek a fogyasztók számára hasznosak lehetnek;

d)      egyes kifejezések védelmének és ellenőrzésének szabályozása;

e)      a földrajzi árujelzők és a hagyományos megnevezések [helyesen: hagyományos kifejezések] használatának szabályozása,

[…]”

6.        Az 1493/1999 rendelet 48. cikke a következőképpen szól:

„Az e rendeletben említett termékek elnevezése és kiszerelése, valamint az e termékekkel kapcsolatos bármifajta reklámtevékenység nem lehet tisztességtelen vagy megtévesztő, és nem vezetheti félre azokat a személyeket, akiket a termék megcéloz, különösen az alábbiakat illetően:

–        a 47. cikkben előírt információk; ez abban az esetben is érvényes, ha az információkat fordításban használják, vagy ha a termék tényleges eredetére utalnak, vagy ha olyan toldatokkal használják ezeket együtt, mint »fajta«, »típus«, »-szerű«, »utánzat«, »márka« vagy ezekhez hasonló más szavak,

[…]”

7.        Az 1493/1999 rendelet 49. cikke a következőképpen szól:

„(1)      Azokat a termékeket, amelyek elnevezése vagy kiszerelése nem felel meg e rendelet rendelkezéseinek vagy az annak végrehajtására elfogadott részletes szabályoknak, nem lehet a Közösségen belül eladás céljából tartani, forgalomba hozni vagy exportálni.

[…]

(2)      Az a tagállam, amelynek területén az a termék található, amelynek elnevezése vagy kiszerelése nem felel meg az (1) bekezdésben említett rendelkezéseknek, meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy az elkövetett szabálysértéseket súlyosságuk szerint szankciókkal sújtsa.

A tagállam azonban engedélyezheti a szóban forgó termék Közösségen belüli eladás céljára történő tartását és forgalomba hozatalát vagy exportját, amennyiben a termék elnevezését vagy kiszerelését az (1) bekezdésben említett rendelkezéseknek megfelelőre változtatják.”

8.        Az 1493/1999 rendelet 53. cikke előírja az e rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok elfogadását, többek között a VII. és VIII. melléklet tekintetében. E szabályok különösen az e mellékletekben megállapított eltérésekre, feltételekre és felhatalmazásokra vonatkoznak. Az 53. cikk jogalapja szerint végrehajtási szabályokat kell hozni az asztali borok, a földrajzi árujelzővel ellátott asztali borok és a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok (a továbbiakban: m. t. minőségi borok) címkézése vonatkozásában.

9.        Az 1493/1999 rendelet VII. mellékletének B. pontja a nem kötelező adatok vonatkozásában így rendelkezik:

„1.      A Közösségben előállított termékek címkézését – még meghatározandó feltételek mellett – ki lehet egészíteni a következő adatokkal:

[…]

b)      földrajzi árujelzővel ellátott asztali borok és m. t. minőségi borok esetében:

[…]

–        egyéb, a termelő tagállam által megállapított rendelkezések szerinti hagyományos kifejezések [helyesen: kiegészítő hagyományos kifejezések]

[…]

3.      Az A. 1. pontban említett termékek esetében a címkézést egyéb kifejezésekkel is ki lehet egészíteni.

4.      A termelő tagállamok a területükön termelt borok esetében kötelezővé tehetnek az 1. és 2. pontban foglalt bizonyos adatokat, megtilthatják azokat, vagy korlátozhatják használatukat.”

10.      Azon nyelveket illetően, amelyeket a címkézésnél használni lehet, ugyanezen melléklet D. pontja így rendelkezik:

–        „1.   A címkézésben használt információknak [helyesen: adatoknak] a Közösség egy vagy több hivatalos nyelvén kell szerepelniük annak érdekében, hogy a végső fogyasztó könnyedén megérthessen minden jelölést [helyesen: megérthesse azokat].

Az első ponttal szemben

–        a meghatározott termőhely nevét,

–        egy másik földrajzi egység nevét,

–        a hagyományos különleges [helyesen: egyedi] kifejezéseket és a további hagyományos megnevezéseket [helyesen: kiegészítő hagyományos kifejezéseket],

–        a szőlészeti-borászati üzemek vagy társulásaik nevét és a palackozás adatait

kizárólag annak a tagállamnak egyik hivatalos nyelvén tüntetik fel, amelynek területén a termék készült.

A Görögországból és Ciprusról származó termékek esetében a második alpontban említett információkat meg lehet ismételni a Közösség egy vagy több egyéb hivatalos nyelvén.

[…]

A területükön előállított és forgalomba hozott termékek esetén a tagállamok engedélyezhetik, hogy a második alpontban említett információkat [helyesen: adatokat] a Közösség hivatalos nyelveitől eltérő nyelven is meg lehessen adni, ha e nyelv használata az érintett tagállamban vagy területének egy részén hagyományos és szokásos.

A termelő tagállamok termékeik esetében engedélyezhetik, hogy a második alpontban említett információkat [helyesen: adatokat] egy másik nyelven is meg lehessen adni, ha e nyelv használata hagyományos ezeknek a jelöléseknek az esetében.

[…]”

B –    A 753/2002 rendelet

11.      A 753/2002 rendelet az 1493/1999 rendelet végrehajtó rendelete, és végrehajtási szabályokat tartalmaz az egyes szőlészeti-borászati termékek leírása, jelölése, kiszerelése és oltalma tekintetében.

12.      E rendelet 6. cikke a következő, a címkén feltüntetett valamennyi jelölésre vonatkozó közös szabályokat tartalmazza:

„1.      Az 1493/1999/EK rendelet VII. melléklete B. 3. pontjának alkalmazásában az érintett termékek címkézése kiegészülhet egyéb jelölésekkel is, feltéve, hogy nem áll fenn annak a veszélye, hogy az ilyen jelölések megtéveszthetik a címzetteket, különösen azáltal, hogy összetéveszthetővé válnak az ugyanazon melléklet A. 1. pontjában említett kötelező vagy a B. 1. pontjában említett választható jelölésekkel.

(2)      Az 1493/1999/EK rendelet VII. mellékletének B. 3. pontjában említett termékek esetében az említett rendelet 72. cikkének (1) bekezdése szerint kijelölt hatóság követelheti – feltéve, hogy az egyes tagállamok által elfogadott általános eljárási szabályok szerint jár el –, hogy a palackozók, feladók vagy importőrök bizonyítsák a termék leírására használt, az érintett termék vagy a készítéséhez felhasznált termékek jellegére, azonosságára, minőségére, összetételére, eredetére vagy származására vonatkozó jelölések valódiságát.”

13.      A 753/2002 rendelet 23. cikke szerint az 1493/1999/EK rendelet VII. melléklete B. 1. pontja b) alpontja ötödik franciabekezdésének alkalmazásában a „kiegészítő hagyományos kifejezés” olyan, „a termelő tagállamokban az e címben említett borok leírására hagyományosan használt kifejezést jelent, amely különösen a termelés, a készítés és az érlelés módjára, illetve a bor minőségére, színére, típusára, egy helyre vagy az érintett bor történetével kapcsolatos valamely történelmi eseményre vonatkozik, és amelyet a termelő tagállamok jogszabályai a területükről származó borok jelölésére meghatároznak.

14.      A 753/2002 rendelet 24. cikke továbbá a hagyományos kifejezések oltalmáról így rendelkezik:

„1.      E cikk alkalmazásában „hagyományos kifejezések” alatt a 23. cikkben említett kiegészítő hagyományos kifejezések, a 28. cikkben említett kifejezések, valamint a 14. cikk (1) bekezdés első albekezdésének c) pontjában, a 29. cikkben, valamint a 38. cikk (3) bekezdésében említett hagyományos egyedi kifejezések értendők.

2.      A III. mellékletben felsorolt hagyományos kifejezések olyan borok számára vannak fenntartva, amelyekhez kapcsolódnak, és oltalmat élveznek

a)      mindenféle visszaéléssel, utánzással, felidézéssel szemben, még akkor is, ha a védett kifejezést a »fajta«, »típus«, »eljárás«, »-szerű«, »utánzat«, »márka« vagy hasonló fordulat kíséri;

b)      a bor jellegére vagy lényeges minőségi jellemzőire vonatkozó, a kiszerelésen vagy a külső csomagoláson, reklámanyagokon vagy az érintett termékekkel kapcsolatos más dokumentumokon található minden egyéb jogosulatlan, hamis vagy megtévesztő jelzéssel szemben;

c)      minden egyéb olyan gyakorlattal szemben, amely nagy valószínűséggel megtéveszti a nagyközönséget, különösen azáltal, hogy azt a benyomást kelti, hogy a bor a védett hagyományos kifejezésre jogosult.

(3)      A címkéken használt védjegyek nem tartalmazhatnak a III. mellékletben felsorolt hagyományos kifejezést bor leírására, hacsak a bor nem jogosult az adott hagyományos kifejezésre.

[…]

(4)      Amennyiben e rendelet III. mellékletében felsorolt valamely hagyományos kifejezés az 1493/1999/EK rendelet VII. mellékletének A. pontjában, valamint B. 1. és 2. pontjában szereplő jelölési kategóriák valamelyikébe is beletartozik, az ilyen hagyományos kifejezésre a IV. vagy V. cím más rendelkezései helyett e cikk rendelkezései alkalmazandók.

Egy hagyományos kifejezés oltalma csak arra/azokra a nyelv[ek]re érvényes, amely(ek)en az e rendelet III. mellékletében szerepel.

A III. mellékletben felsorolt valamennyi hagyományos kifejezés egy vagy több borkategóriához kapcsolódik. Ezek a kategóriák a következők:

[…]

d)      az a), b) és c) pont által nem szabályozott egyéb meghatározott termőhelyről származó minőségi borok és földrajzi jelzéssel ellátott asztali borok; ebben az esetben a hagyományos kifejezés oltalma csak likőrboroktól, pezsgőktől, habzóboroktól, gyöngyözőboroktól és szénsav hozzáadásával készült gyöngyözőboroktól eltérő borok megnevezésére érvényes;

[…]

(5)      Ahhoz, hogy a III. melléklet A. listájában szerepelhessen, egy hagyományos kifejezésnek a következő feltételeknek kell megfelelnie:

a)      önmagában véve is egyedinek és a tagállam jogszabályai által pontosan meghatározottnak kell lennie;

b)      kellő mértékben megkülönböztethetőnek kell lennie, és/vagy megalapozott hírnévvel kell rendelkeznie a Közösség piacán;

c)      legalább 10 éve használatban kell lennie a szóban forgó tagállamban;

d)      egy vagy több közösségi borra vagy közösségi borkategóriára használatban kell lennie.

Egy hagyományos kifejezés akkor tekinthető hagyományosnak az egyik tagállam hivatalos nyelvén, ha azt a hivatalos nyelvben és a szomszédos tagállam(ok) meghatározott régiójában az azonos feltételek mellett készített borok esetében használták, feltéve, hogy ez a kifejezés megfelel az a)–d) pontban meghatározott kritériumoknak e tagállamok egyikében, és a két tagállam kölcsönösen megállapodik e kifejezés meghatározásában, használatában és védelmében.

[…]

(7)      A tagállamok értesítik a Bizottságot:

a)      az egyes hagyományos kifejezések elismerését alátámasztó tényekről;

b)      a jogszabályaikban szereplő olyan hagyományos kifejezésekről, amelyek megfelelnek a fenti követelményeknek, illetve azokról a borokról, amelyek számára ezeket fenntartják;

c)      adott esetben az olyan hagyományos kifejezésekről, amely a származási országban a továbbiakban nem élvez oltalmat.

[…]”

15.      A 753/2002 rendelet III. melléklete tartalmazza az országok, az érintett borok, a termékkategóriák és nyelvek megadásával együtt az oltalom alatt álló hagyományos kifejezések jegyzékét, amelyekre a 24. cikk hivatkozik, ezek többek között:

–        Görögország esetében: a „Ειδικά Επιλεγμένος (Grande réserve)”, „Επιλογή ή Επιλεγμένος (Réserve)” és „Παλαιωθείς επιλεγμένος (Vieille réserve)” kifejezések görögül;

–        Spanyolország esetében a „Gran Reserva” és a „Reserva” kifejezések spanyolul;

–        Olaszország esetében a „Riserva” kifejezés olaszul;

–        Ausztria esetében a „Reserve” kifejezés németül;

–        Portugália esetében a „Reserva”, „Reserva velha (vagy „grande reserva)” és „Super reserva” kifejezések portugálul.

III – A tényállás lényeges elemei, az alapügy, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

A –     Tényállás

16.      Az alapügyben a BVerwG-hez benyújtott felülvizsgálati kérelem felperese, H. S. Schneider „Consulat des Weins” cégnév alatt egy családi borgazdaságot üzemeltet Südpfalz-ban, Trier városához közel (Rheinland-Pfalz), és nyolcfajta bort forgalmaz. Az illetékes rheinland-pfalz-i tartományi hivatal 2002. november 20‑án végzett vizsgálatakor e borok tervezett címkézése ellen a jelen előzetes döntéshozatali eljárás szempontjából jelentőséggel bíró következő kifogásokat emelte: A fő címkéken a borgazdaság neve szerepel és ez alatt, a bor árkategóriája függvényében többek között a „Grande Réserve”, illetve a „Réserve” kifejezések. A hátsó címkére került volna a bor minőségi kategóriája, a termelés helye („Pfalz”), valamint a hatósági vizsgálati- és palackozási számok.

17.      A 2002. december 19‑i határozatával a Rheinland-Pfalz trieri Aufsichts- und Dienstleistungsdirektion-ja (a továbbiakban: ADD) többek között, mint megtévesztőt, megtiltotta a „Réserve”, illetve a „Grande Réserve” francia kifejezések használatát. H. S. Schneidernek a jogorvoslati eljárásban tett azon ajánlatát, hogy e kifejezések helyett a német „Reserve” és „Privat-Reserve” kifejezéseket használja, az ADD 2003. március 19‑i, illetve 21‑i határozatával elutasította, mivel e kifejezéseket is elfogadhatatlannak tartotta.

18.      H. S. Schneider keresetet indított az eredeti és a kifogását elutasító határozat ellen. A német közigazgatási bíróságok előtt folyó perben H. S. Schneider a tiltást elrendelő határozat megsemmisítését kéri; továbbá kéri annak megállapítását, hogy a német kifejezések használata önmagukban, valamint a cégnévvel összefüggésben egyaránt elfogadható. E keresetet 2004. január 29‑én a Verwaltungsgericht Neustadt első fokon elutasította. Az elutasító ítélet ellen H. S. Schneider fellebbezést nyújtott be az Oberverwaltungsgericht Rheinland-Pfalz-hoz. E bíróság e fellebbezést 2004. szeptember 21‑i ítéletével elutasította. A két közigazgatási bíróság véleménye szerint a vitatott megjelölések elfogadhatatlan utánzást, illetve felidézést valósítanak meg az oltalomban részesülő hagyományos spanyol, olasz és portugál „(Gran) Reserva”, illetve „(Gran) Riserva” vagy „(Grande) Réserve” kifejezések vonatkozásában.

19.      Az Oberverwaltungsgericht Rheinland-Pfalz 2004. szeptember 21‑i ítéletével szemben H. S. Schneider felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a BVerwG‑hez. A felülvizsgálati kérelemben az alábbi közösségi jog szempontjából releváns jogalapra hivatkozik: A borok jelölésére vonatkozó hatályos jog az ezen indítvány 18. pontjában leírt hagyományos kifejezéseket csak az ország mindenkori nyelvén, spanyolul, portugálul, illetve olaszul részesíti oltalomban, más nyelven azonban nem. Ugyanez vonatkozik a megfelelő görög nyelvű, görög ábécé szerint írt kifejezésre is. Tehát hasonló megjelölések használata más tagállamból származó borokra ennélfogva nem jelent utánzást vagy felidézést.

20.      A német közigazgatási bíróságok előtt folyó eljárások alatt a „Consulat des Weins – Réserve/Grande Réserve” kifejezést az OHIM is bejegyezte közösségi védjegyként.

B –    A kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21.      Az 1493/1999 rendelet VII. melléklete B. 1. b) pontjának ötödik franciabekezdésére való hivatkozással a BVerwG úgy véli, hogy a „Réserve” és „Grande Réserve”, illetve „Reserve” és „Privat-Reserve” megjelölések alapvetően kiegészítő hagyományos kifejezések, és a bor termeléséből, készítéséből vagy érleléséből eredő különleges minőségére utalnak. Azokat azonban Németországban nem lehet kiegészítő hagyományos kifejezésként használni e jogszabály vonatkozásában, mivel azokat nem határozzák meg a német nemzeti jogszabályok a 753/2002 rendelet 23. cikkének megfelelően. A megjelöléseket azonban Németországban elvileg az 1493/1999 rendelet VII. melléklete B. 3. pontja értelmében vett egyéb jelölésként lehet használni, mivel a 753/2002 rendelet 23. cikkének nincs korlátozó hatása az 1493/1999 rendelet VII. melléklete B. 3. pontjával szemben. A tartalmilag a 753/2002 rendelet 23. cikkében szabályozott tényállások alá tartozó valamennyi megjelölés ilyen korlátozó hatása ellentétes lenne a megjelölésre vonatkozó új szabályozás azon célkitűzésével, amely szerint a választható jelöléseknek a szabályozott területen kívül lehetőleg megengedettnek kell lenniük.

22.      Az említett hagyományos kifejezések használata azonban a BVerwG véleménye szerint mégis tilos, ha az megtévesztő, vagy ha oltalom alatt álló jelöléseket sért. A 753/2002 rendelet III. mellékletével összefüggésben annak 24. cikke (2) bekezdése szerint oltalomban részesülő kiegészítő hagyományos kifejezések ugyan spanyol, görög, olasz, portugál és most már német nyelven is léteznek, francia nyelven azonban nem.

23.      A BVerwG azonban úgy véli, hogy egy a 753/2002 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerinti tiltott utánzás vagy felidézés akkor is fennállhat, ha az oltalom alá eső kifejezést az oltalom alá eső eredeti nyelvtől eltérő nyelven használják. A visszaélés tilalma ugyanis magának az oltalom alá eső kifejezésnek a használatát jelenti, ezzel szemben az utánzás tilalma a hasonló szóalakú kifejezések használatát tiltja, a felidézés tilalma pedig a hasonló értelmű kifejezések használatát.

24.      Mindenesetre a BVerwG véleménye szerint a kiegészítő hagyományos kifejezéseknek a visszaéléssel, utánzással és felidézéssel szembeni oltalma csak azokkal a borokkal szemben áll fenn, amelyek ugyanazon tagállamból származnak, mint az oltalom alá eső hagyományos kifejezés, jelen esetben tehát csak a spanyol, portugál, olasz, görög és osztrák borokkal szemben, azonban a németországi termőhelyek boraival szemben nem. Ez következik már a hagyományos kifejezésnek a mindenkori tagállam borászati hagyományaihoz fűződő különleges kapcsolatából és a tagállamok e területen fennálló szabályozási autonómiájából. Az ezzel ellentétes értelmezés a választható bormegjelölések megmerevedéséhez vezetne, mivel ez esetben valamely tagállam hagyományos kifejezésének elismerésével megakadályozható egy hasonló kifejezés más tagállamban való használata, és ezáltal annak fejlődése.

25.      Mivel a BVerwG-nek kétségei vannak az 1493/1999 rendelet és a 753/2002 rendelet értelmezését illetően, felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1.      Úgy értelmezendő‑e az 1493/1999/EK rendelet 47. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja, összefüggésben ugyanezen rendelet VII. melléklete B. 1. b) pontjának ötödik franciabekezdésével és B. 3. pontjával, valamint a 753/2002/EK rendelet 23. cikkével, hogy a termelési, borkészítési és érlelési módszerre, illetve a bor minőségére vonatkozó kifejezés csupán az 1493/1999/EK rendelet VII. melléklete B. 1. b) pontjának ötödik franciabekezdése szerint szabályozott, nem kötelező adatként megengedett, az ott, illetve a 753/2002/EK rendelet 23. cikkében meghatározott feltételek mellett, nem pedig az 1493/1999/EK rendelet VII. mellékletének B. 3. pontja értelmében vett egyéb kifejezésként?

2.      Úgy értelmezendő‑e a 753/2002/EK rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a) pontja, hogy jogellenes utánzás vagy felidézés csak abban az esetben valósul meg, ha az utánzás vagy felidézés az oltalomban részesülő hagyományos kifejezés nyelvén történik?

3.      Úgy értelmezendő‑e a 753/2002/EK rendelet 24. cikkének (2) bekezdése, hogy a III. mellékletben felsorolt hagyományos kifejezések csak azon borok vonatkozásában részesülnek oltalomban, amelyek ugyanabból a termelő tagállamból származnak, mint az oltalomban részesülő hagyományos kifejezés?”

C –    A Bíróság előtti eljárás

26.      Az eljárásban az alapügyben részt vevő feleken kívül részt vett még a Görög Köztársaság, Olaszország és Spanyolország is. Olaszország csak írásbeli észrevételt terjesztett elő, és nem vett részt a szóbeli szakaszban. Spanyolország jelen ügyben csak a szóbeli szakaszban vett részt.

27.      A 2007. szeptember 13‑i tárgyaláson az alapügyben részt vevő felek, a Görög Köztársaság, Spanyolország és a Bizottság terjesztett elő szóbeli észrevételt, és válaszoltak a Bíróság által feltett kérdésekre.

IV – A felek érvei

A –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

28.      H. S. Schneider véleménye szerint a vitatott jelölések használata nemcsak az 1493/1999 rendelet VII. melléklete B. 1. b)  pontjának ötödik franciabekezdése szerint szabályozott nem kötelező adatként megengedett az ott és a 753/2002 rendelet 23. cikkében előírt feltételek mellett, hanem az 1493/1999 rendelet VII. mellékletének B. 3. pontja szerinti egyéb kifejezésként is. E kifejezések használata Németországban nincs törvényileg szabályozva, és ezért azokat a palackozó saját megítélése szerint használhatja.

29.      A Land Rheinland-Pfalz véleménye szerint egy a termelési, borkészítési és érlelési módszerre, illetve a bor minőségére vonatkozó kifejezés csak az 1493/1999 rendelet VII. melléklete B. 1. b) pontjának ötödik franciabekezdése szerint szabályozott nem kötelező adatként megengedett az ott és a 753/2002 rendelet 23. cikkében előírt feltételek mellett, és nem mint az 1493/1999 rendelet VII. mellékletének B. 3. pontja szerinti egyéb kifejezés, ha a kifejezés már meglevő oltalom alatt álló hagyományos kifejezések szabályozási területét érinti. Egy a 753/2002 rendelet III. mellékletével összefüggő 23. cikk szerint oltalom alatt álló kifejezésekre korlátozódó gátló hatás nem lenne ellentétes az új, megjelölésekre vonatkozó szabályozás azon célkitűzésével, hogy a szabályozott területen kívül eső nem kötelező adatokat lehetőség szerint meg kell engedni. Egyebekben a H. S. Schneiderhez hasonló magánszemélyek számára a már létező oltalom alatt álló hagyományos kifejezések szabályozási területén belül a nem kötelező adatok továbbfejlesztése tilos.

30.      Az olasz kormány is azon a véleményen van, hogy a termelési, borkészítési és érlelési módszerre, illetve a bor minőségére vonatkozó kifejezés csupán az 1493/1999/EK rendelet VII. melléklete B. 1. b) pontjának ötödik franciabekezdése szerint szabályozott nem kötelező adatként megengedett, az ott, illetve a 753/2002/EK rendelet 23. cikkében meghatározott feltételek mellett, nem pedig az ugyanezen melléklet B. 3. pontja értelmében vett egyéb kifejezésként. E vélemény indokolásaként az olasz kormány a 753/2002 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik, amely szerint lehetséges az „egyéb jelölések” használata, azzal a feltétellel, hogy ezáltal nem jön létre a megtévesztés veszélye, különösen a szabályozott nem kötelező adatok vonatkozásában.

31.      A görög kormány azon a véleményen van, hogy csak azon borok tartoznak az oltalom alá, amelyek szerepelnek a 753/2002 rendelet III. mellékletében található, a hagyományos kifejezéseket kimerítően felsoroló listán. Minden olyan jelölés használata, amely a termelési, borkészítési és érlelési módszerre, illetve a bármely más bor minőségére vonatkozik, és amelyet egy közösségen belüli vagy harmadik országbeli fogyasztó úgy érthet, mintha az a 753/2002 rendelet 23. és 24. cikke szerint oltalom alatt álló kiegészítő hagyományos kifejezésre vonatkozna, jogellenes lenne, és ezért az ilyen megjelöléssel ellátott termékekre az 1493/1999 rendelet 49. cikke szerinti tilalmak vonatkoznának.

32.      A spanyol kormány felhívja a figyelmet arra, hogy a „Reserva” és „Gran Reserva” hagyományos kifejezéseket Spanyolországban egy vörös-, fehér- és rozéborokat érlelő folyamatra használják, és e fogalmak a fogyasztók körében általánosan ismertek. Németországban azonban nincs olyan termelési, borkészítési és érlelési módszer, amely kapcsolatos lenne a „Réserve” és „Grande Réserve” kifejezésekkel. Ezen okból e két kifejezés Németországban olyan fantáziaelnevezések, amelyek más tagállamokbeli hagyományos kifejezéseket utánoznak, és a fogyasztókat félrevezethetik. Ezen okból a „Réserve” és a „Grande Réserve” kifejezések esetén csak szabályozott, nem kötelező adatról lehet szó. Ezeknek azonban nem lenne kifejezett jogalapja az alaprendeletben a német borok vonatkozásában, és így ezek nem megengedettek.

33.      A Bizottság azon a véleményen van, hogy a megjelöléseket alapvetően akkor is az 1493/1999 rendelet 47. cikke (2) bekezdésének c. pontja és VII. mellékletének B. 3. pontja szerinti „egyéb kifejezés”-ként lehet használni, ha azok a 753/2002 rendelet 23. cikkében említett tényállásokra vonatkoznak (a termelés, a készítés és az érlelés módja, illetve a bor minősége, színe, típusa, egy hely vagy az érintett bor történetével kapcsolatos valamely történelmi esemény). A 753/2002 rendelet 23. cikkének nincs gátló hatása az 1493/1999/EK rendelet VII. melléklete B. 3. pontja szerinti „egyéb jelölések” használatával szemben. Nem zárható ki ugyanis, hogy e jelölések az 1493/1999 rendelet 47. cikke (2) bekezdése c. pontjának értelmében vett, fogyasztók számára hasznos információk. Továbbá az „egyéb jelölés”-kénti használat elvi megengedhetősége már a 753/2002 rendelet 6. cikkének (2) bekezdéséből is adódik.

34.      További érvként hozza fel a Bizottság, hogy a 753/2002 rendelet 23. cikkében foglalt tényállások annyira átfogóak, hogy ha a gátló hatásból indulnánk ki, alig maradna alkalmazási terület a B. 3. pont szerinti „egyéb jelölések” számára. Ezen kívül új „kiegészítő hagyományos kifejezések” kialakítása csak akkor lehetséges, ha ezeket bejegyzésük előtt „egyéb jelölésként” lehet használni. Annak feltételezése, hogy a 753/2002 rendelet 23. cikke gátló hatású, ellentétes lenne egyébként az 1493/1999 rendelet azon szabályozási céljával is, amely szerint a nem kötelező jelöléseknek a szabályozott területen kívül lehetőleg megengedettnek kell lenniük.

B –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

35.      H. S. Schneider véleménye szerint a 753/2002 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy jogellenes utánzás vagy felidézés csak abban az esetben valósul meg, ha az utánzás vagy felidézés az oltalomban részesülő hagyományos kifejezés nyelvén történik. Ez következik már a mindenkori nyelvnek a 753/2002 rendelet mellékletének katalógusában történő precíz megadásából is. Ezen értelmezés következik abból is, hogy egy kifejezésnek a más nyelven történő használatakor nem áll fenn a megtévesztésnek a jogellenes utánzáshoz vagy felidézéshez szükséges veszélye.

36.      A Land Rheinland-Pfalz írásbeli észrevételében nem nyilatkozott az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről. A tárgyaláson Rheinland-Pfalz az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés vonatkozásában Olaszország, Görögország és a Bizottság véleményéhez csatlakozott. A Land (tartomány) azt az álláspontot képviseli, hogy egy korlátozott fordítási tilalom sértené a más nyelvben is megtalálható hagyományos kifejezések védelmét, valamint a belső piac céljait és a fogyasztóvédelmet.

37.      Az olasz kormány véleménye szerint a szabályozott hagyományos kifejezések visszaéléssel, utánzással és felidézéssel szembeni védelme szükségképpen független az alkalmazott nyelvtől. Mindig megvalósul a felidézés, ha a fordítás alkalmas arra, hogy a fogyasztók elképzelésében kapcsolatot hozzon létre az oltalom alatt álló nyelvű hagyományos kifejezéssel; jelen esetben erről van szó az alkalmazott latin eredetű kifejezések hasonlósága miatt.

38.      A görög kormány szerint is tilos egy oltalom alatt álló kifejezés bármely nyelven történő használata. A görög kormány véleménye szerint egy átlagos európai fogyasztó ismeri a 753/2002 rendelet III. mellékletében szereplő legtöbb kifejezést a nyelvtől függetlenül, és ezen adatokat összekapcsolja a bor minőségével. E címkén szereplő adatok és kifejezések a bor vásárlásakor a döntés szempontjából jelentős információk.

39.      A spanyol kormány előadja, hogy a „Réserve” kifejezés nyelvészetileg nézve a spanyol „reserva” kifejezés fordítása. Egy ilyen fordítás az 1493/1999 rendelet 48. cikke szerint tilos. A hagyományos kifejezéseknek a bejegyzés nyelvén történő használata jogellenes utánzás vagy felidézés, a fordítás azonban jogellenes visszaélés.

40.      A Bizottság ugyancsak azon a véleményen van, hogy az oltalom alatt álló kifejezésnek egy, az eredeti nyelvtől eltérő nyelven való használata jogellenes utánzás vagy felidézés lehet a 753/2002 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében. A rendelet 24. cikke (4) bekezdésének második albekezdése ugyan meghatározza, hogy egy hagyományos kifejezés oltalma csak arra/azokra a nyelv[ek]re érvényes, amely(ek)en az a rendelet III. mellékletében szerepel. Ez azonban csak a jogellenes visszaélésre vonatkozik, ahogyan az az 1493/1999 rendelet 48. cikkéből kitűnik: ez ugyanis kifejezetten előírja, hogy a fogyasztók félrevezetésének vagy megtévesztésének – elkerülendő – veszélye a megjelölések fordításakor is felmerülhet. Ennyiben nem változott a jogi helyzet az előző, 881/98 rendelethez képest. A nemzeti bíróságnak kell megítélnie, hogy az adott esetben ténylegesen fennáll‑e a fogyasztók megtévesztésének veszélye.

C –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről

41.      H. S. Schneider véleménye szerint a 753/2002 rendelet 24. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a III. mellékletben felsorolt hagyományos kifejezések csak azon borok vonatkozásában részesülnek oltalomban, amelyek ugyanabból a termelő tagállamból származnak, mint az oltalomban részesülő hagyományos kifejezés. Ez abból adódik, hogy a bor származási helyének a fogyasztó szemében egész különleges jelentősége van. A hagyományos kifejezés mindig csak a származási hellyel összefüggésben fejti ki kifejező erejét. A „Réserve” kifejezés a tagállamok (például Franciaország) és a harmadik államok gyakorlatában széles körben elterjedt, és ez idáig nem büntették mint jogellenes felidézést. Csak a kifejezésre vonatkozó oltalom ilyen szűk értelmezése áll összhangban azzal a ténnyel, hogy az oltalmat élvező spanyol, portugál és olasz kifejezések vonatkozásában párhuzamosan mindenkor különböző nemzeti szempontokat engedtek meg, és e kifejezések egymás közötti viszonylatában nem feltételeznek jogellenes utánzást. Ahogyan az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre vonatkozó érvek esetében is, H. S. Schneider a harmadik kérdéssel kapcsolatban is azt az álláspontot képviseli, hogy a rendelet védelmi céljának megfelelően csak olyan használatokat lehet megtiltani, amelyek magukban hordozzák a megtévesztés veszélyét. Azonban a (német) termelőhely egyidejű megadása mellett éppenhogy nem áll fenn az összetévesztés veszélye azon spanyol, portugál és egyéb borokkal, amelyek vonatkozásában a mindenkori kifejezések oltalomban részesülnek.

42.      A Land Rheinland-Pfalz írásbeli észrevételében nem nyilatkozott az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről. A tárgyaláson Rheinland-Pfalz az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés vonatkozásában Olaszország, Görögország és a Bizottság véleményéhez csatlakozott.

43.      Az olasz kormány előadja, hogy a hagyományos kifejezések a 753/2002 rendelet 24. cikke szerint az egész Európai Unióban oltalmat élveznek mindennemű utánzással és felidézéssel szemben. Ennek keretében ezen oltalom kizárólag azokra a borokra vonatkozik, amelyek az oltalomra jogosultak, és egy meghatározott termelő tagállamból származnak. Így, például a jelen esetben, a Spanyolországra vonatkozó „Reserva”, az Olaszországra vonatkozó „Riserva”, a Görögországra vonatkozó „Reserve”, a Portugáliára vonatkozó „Reserva” és az Ausztriára vonatkozó „Reserve” hagyományos kifejezések kizárólag azon borok számára vannak fenntartva, amelyek az érintett országokból származnak, és oltalomra jogosultak; ezért e kifejezéseket semmi esetre sem lehet Németországból származó borok címkézésén használni.

44.      A görög kormány azon a véleményen van, hogy az oltalom alatt álló kifejezések használatának tilalma fennáll az oltalom alatt álló kifejezés tagállamától eltérő tagállamból származó borokkal szemben is.

45.      A Bizottság véleménye szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdést szűkebben kell megfogalmazni. A 753/2002 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének értelmezése során lényegében arról van szó, hogy a „Reserve”, illetve „Privat-Reserve” kifejezéseknek a Németországban előállított, „m.t. minőségi borok” kategóriába tartozó borokra történő használata tilos‑e, mivel a „Reserve” megjelölést a III. melléklet mint az Ausztriában előállított ugyanilyen kategóriájú borokra vonatkozó kiegészítő hagyományos kifejezést sorolja fel. A Bizottság véleménye szerint, amelyhez a spanyol kormány is csatlakozik, e kérdésre igennel kell felelni, mivel a 753/2002 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerint a III. mellékletben felsorolt hagyományos kifejezések olyan borok számára vannak fenntartva, amelyekhez kapcsolódnak, azaz az ugyanazon borkategóriához tartozó borok számára. Így a „Reserve” megjelölés az „m. t. minőségi bor” kategóriába tartozó, Ausztriában termelt borok számára van fenntartva, és oltalmat élvez mindenféle visszaéléssel, utánzással és felidézéssel szemben más tagállamok ugyanezen kategóriába tartozó boraival szemben, azaz a Németországban termelt, „m. t. minőségi bor” kategóriába tartozó borokkal szemben is.

46.      Még a nem kötelező bormegjelölések megmerevedése, amelytől a BVerwG tart, sem indokol más értelmezést. Egy ilyen megmerevedés szükségképpen következik a mindenféle visszaélés tilalmából, és csak az azonos kifejezéseket, nem pedig a pusztán hasonló vagy az olyan levezetett kifejezéseket foglalja magában, mint a „Privat-Reserve”. E kifejezés szabadon használható mindaddig, amíg nem áll fenn – a nemzeti bíróság által megítélendő – jogellenes utánzás vagy felidézés. Végül az általa támogatott értelmezés a borok megjelölésére vonatkozó, a teljes közös piacra kiterjedő oltalom hatékony érvényesülésének okán is szükséges (effet utile).

V –    A főtanácsnok értékelése

A –    Előzetes megjegyzések

47.      Az 1493/1999 rendelet újraszabályozta a borpiac közös szervezését. Ezen okból kifolyólag a következő értelmezésre az vonatkozik, hogy szem előtt kell tartani az 1493/1999 rendelet keletkezéstörténetét, különösen a megjelölésre vonatkozó jog alapelvei szerkezetének tudatos megváltoztatását az előző, 2392/89/EGK rendelethez(6) képest. A 2392/89 rendelet rendszerét a sima borok megnevezése vonatkozásában a tiltás elve jellemezte, amely szerint csak a rendeletben kimerítően felsorolt jelöléseket lehetett használni(7). Ezzel szemben a 2392/89 rendelet 11. cikke és 12. cikke (1)  bekezdésének első mondata szerint egészen az 1427/96(8) rendelet által bevezetett bizonyos fokú enyhülésig kevés kivétellel tiltott volt valamennyi, a rendeletben fel nem sorolt megjelölés(9).

48.      Mivel a tiltás elvét túl merevnek, és a piaci követelményeknek többé már nem megfelelőnek találták, azt a már említett 1996‑os első enyhítés után az 1493/1999 rendeletben a megengedés elvével váltották fel, amelyet a visszaélés elvének is szoktak nevezni. Ezáltal a sima borok megjelölésére vonatkozó jogot hasonlóvá tették a habzóborokra vonatkozóhoz(10).

49.      A megengedés, avagy visszaélés elve szerint a sima boroknál az 1493/1999 rendeletben felsorolt nem kötelező adatok mellett megengedett minden további hasznos adat is, amennyiben nincs törvényileg tiltva, vagy nem vezet a fogyasztók megtévesztéséhez(11). Ezen enyhítést liberalizálásnak is nevezték. A borok megjelölésére vonatkozó jog e liberalizálása azon magasabb rendű reform célját szolgálta, hogy a borpiac közös szervezésének az új fejleményekhez való gördülékeny átálláshoz szükséges rugalmasságát biztosítsák(12).

50.      A rendelet alkotója tudatában volt annak, hogy a borászati termékek megjelölésére vonatkozó szabályok jelentősen befolyásolhatják e termékek piacon való értékesíthetőségét(13). A tiltás elvének felváltása az értékesítőt a címkézés során szélesebb körű szabadsággal felruházó megengedés, illetve visszaélés elvével e nézőpontból nézve is a termelő és a fogyasztó jogos érdekei közötti egyensúly újratagolásának tekintendő(14).

51.      A borok megjelölésére vonatkozó jog szabályainak értelmezésekor mindenekelőtt figyelembe kell venni, hogy a címkézésre vonatkozó nemzeti előírások nemcsak a fogyasztók kereskedelmi érdekeit érintik, hanem az áruk szabad mozgásának korlátozását is okozhatják. Ennyiben a Clinique-ítélet(15) szerint a közösségi jogszabályokban foglalt megtévesztési tilalmakat is, és különösen ezeket, az áruk szabad mozgásának fényében kell értelmezni(16). A fogyasztók megtévesztésének veszélye csak akkor kerekedhet az áruk szabad mozgásának követelményei fölé, ha kellően súlyos(17). Ezért óvni szeretnék a megtévesztési tényállások erősen kiterjesztő értelmezésétől.

B –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről

52.      Első kérdésével a BVerwG lényegében azt szeretné megtudni, hogy úgy értelmezendő‑e az 1493/1999/EK rendelet 47. cikke (2) bekezdésének c) pontja, valamint ugyanezen rendelet VII. mellékletének B. 3. pontja, hogy a „Réserve” és „Grande Réserve”, illetve „Reserve” és „Privat-Reserve” megjelölések elvben, azaz attól a kérdéstől függetlenül, hogy e megjelölések ütköznek‑e az ugyanezen rendelet III. mellékletében bejegyzett megjelölésekkel, használhatóak‑e az e rendelkezések értelmében vett „egyéb kifejezés” ‑ként egy tagállamban előállított bor esetén, amennyiben e tagállam nem hozott jogszabályokat e megjelölések „kiegészítő hagyományos kifejezés” ‑ként történő használatára nézve az 1493/1999 rendelet VII. melléklete B. 1. b) pontjának ötödik franciabekezdésével összefüggő 47. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint a 753/2002 rendelet 23. cikkével összefüggésben.

53.      Az 1493/1999 rendelet 47. cikkének (2) bekezdése háromféle adattípust határoz meg. Így vannak bizonyos kötelező adatok(18), bizonyos feltételek között alkalmazható nem kötelező adatok és nem kötelező egyéb adatok, ideértve azokat az információkat, amelyek hasznosak lehetnek a fogyasztók számára. Az ezen adatokra vonatkozó oltalom terjedelmét tartalmuk szerint határozzák meg. Jelen ügyben azonban csak a két nem kötelező adatfajta bír jelentőséggel.

54.      A kiegészítő hagyományos kifejezések meghatározott körülmények között alkalmazható nem kötelező adatok (az előzetes döntéshozatalra előterjesztő határozat szerint: szabályozott nem kötelező adatok). A kiegészítő hagyományos kifejezés a 753/2002 rendelet 23. cikke szerint egy „olyan hagyományosan használt kifejezést jelent, amely különösen a termelés, a készítés és az érlelés módjára, illetve a bor minőségére, színére, típusára, egy helyre vagy az érintett bor történetével kapcsolatos valamely történelmi eseményre vonatkozik, és amelyet a termelő tagállamok jogszabályai a területükről származó borokra meghatároznak.”

55.      A 753/2002 rendelet 6. cikke az egyéb adatok és a kiegészítő hagyományos kifejezések oltalmát biztosító rendelkezés. Az 1493/1999 rendelet VII. mellékletének B. 3. pontja szerinti egyéb adatoknak a használatát ugyanis a 753/2002 rendelet 6. cikke pontosítja. E rendelkezés szerint az egyéb adatok használata attól a feltételtől függ, hogy az ne vezessen a fogyasztók megtévesztésének veszélyéhez a kötelező és a szabályozott nem kötelező adatok vonatkozásában.

56.      A 753/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének szövege véleményem szerint nem a megtévesztés absztrakt veszélyére utal. A 753/2002 rendelet 6. cikkének olyan értelmezése, amely szerint az a megtévesztés absztrakt veszélyére utal, ellentétes lenne a megengedési, illetve visszaélési elv céljával, hiszen ezen elv magában foglalja a megtévesztés veszélyének konkrét, majdnem kazuisztikus szemléletét. Egy absztrakt szemlélet a termelők jogos érdekeit is aránytalanul érintené.

57.      A megtévesztés veszélye hasonló szerepet játszik a borok megjelölésére vonatkozó jogban, mint az összetéveszthetőség a védjegyjogban. E veszély vonatkozásában egy kissé eltérő kontextusban a Bíróság már megállapította, „hogy [a közösségi jogalkotó] a habzó borok megjelölését és kiszerelését kiegészítő védjegyek használatának és e termékek reklámozásának engedélyezésével szükségképpen az érdekek súlyozását [akarta] végrehajtani egyrészt a fogyasztóvédelem, különösen azon jog vonatkozásában, hogy ne tévesszék meg az embert egy termék tulajdonságait illetően, másrészt a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok védelme között, különösen a védjegyjogosultnak a használathoz és a kereskedelmi értékesítéshez fűződő jogos érdeke vonatkozásában. E súlyozást majdhogynem feladnánk, ha az összetévesztés puszta veszélye, amelyet az érintett fogyasztók felfogására vagy szokásaira tekintet nélkül állapítanak meg, elegendő lenne egy oltalom alatt álló megjelölés védjegyként történő használatának megtiltásához.”(19) A 2333/92 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének b) pontját(20), amely a megtévesztés veszélye miatt szintén meghatározott adatok használatának tilalmát tartalmazza, úgy kell értelmezni, „hogy az e rendelkezésben foglalt tilalom alkalmazásához nem elegendő annak megállapítása, hogy egy olyan védjegy, amely egy olyan szót tartalmaz, amelyet az e rendelkezésben megnevezett termékek egyikének megjelölése tartalmaz, mint olyan összetéveszthető e megjelöléssel. Emellett bizonyítani kell, hogy a védjegy használata ténylegesen alkalmas a célzott fogyasztók megtévesztésére, és ezáltal gazdasági magatartásuk befolyásolására. E tekintetben a nemzeti bíróságoknak figyelembe kell venniük, hogy a szokásosan tájékozott, figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó valószínűleg hogyan fogja észlelni ezen adatot.”(21)

58.      A 753/2002 rendelet 6. cikkének a megtévesztés konkrét veszélyére utaló megfogalmazása ennélfogva egyértelművé teszi, hogy a szabályozott kifejezésekre vonatkozó tényállásokkal való átfedés puszta lehetősége önmagában nem alapozza meg egy egyéb adat megengedhetetlenségét(22). Ahogyan azt a Bizottság meggyőzően kifejti, ez a rendelet VII. melléklete B. 1. b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti adatok átfogó alkalmazási területére tekintettel jelentősen leszűkítené az egyéb adatok alkalmazási körét.(23)

59.      Az ettől eltérő értelmezés keresztülhúzná továbbá a reform azon célját, hogy az egyéb nem szabályozott adatok megengedésével szabad teret engedjen az értékesítés során, és a megjelölésre vonatkozó jog tervezett liberalizálását mintegy a hátsó ajtón keresztül visszavonná. A megjelölésre vonatkozó új jog tulajdonképpeni célja végül is éppen az, hogy az alkalmazási engedély többé ne mereven attól függjön, hogy egy bizonyos szabályozott tényállás fennáll‑e vagy sem, hanem egyedül attól, hogy fennáll‑e a megtévesztés veszélye. A nem kötelező adatokat a reform szerint a szabályozott területen kívül lehetőleg szabadon lehet alkalmazni. Mivel azonban a kiegészítő hagyományos kifejezés fogalmának a 753/2002 rendelet 23. cikke szerinti meghatározása nagyon tág, ezért azt nem lehet úgy értelmezni, hogy az egyéb adatok számára semmi ne maradjon, és így meghiúsuljon a 753/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének értelme.(24)

60.      Annak megítélése, hogy egy bizonyos megjelölés megtévesztő‑e, olyan ténykérdés, amelyet a nemzeti bíróságnak kell majd eldöntenie az alapeljárásban(25). Ezzel szemben ez nem automatikus abban az értelemben, hogy minden egyéb adat már pusztán azért alapvetően megtévesztő lenne, mert olyan tényekre vonatkozik, amelyeket szabályozott nem kötelező adatok is lefedhetnek.

61.      Ezen az a megfontolás sem változtat semmit, hogy egy „egyéb adatnak” a borok címkéjén való feltüntetése hamisan azt a gondolatot kelthetné egy nem tájékozott fogyasztóban, hogy egy szabályozott, azaz törvényileg meghatározott adatról van szó. A megtévesztés tilalma ugyan azt a célt szolgálja a megjelölésre vonatkozó jogban, hogy a bor értékesítéséből minden olyan gyakorlatot kizárjon, amely alkalmas arra, hogy hamis látszatot keltsen(26). Ennek során azonban, ahogyan azt már feljebb említettem, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy konkrét szemléletmódot kell követni(27). Egy oltalom alatt álló megjelölés látszatának pusztán absztrakt veszélye, nem teheti megengedhetetlenné egy nem szabályozott adat használatát, mindaddig, amíg nem áll fenn a fogyasztók konkrét és tényleges megtévesztése: ez ellentmondana a közösségi jogalkotó által célzott érdeksúlyozásnak a fogyasztók védelme és az értékesítő tulajdonosi jogainak védelme között(28). Még inkább érvényesnek kell lennie e kijelentésnek a borok megjelölésére vonatkozó megreformált jogban. Ellenkező esetben a nem szabályozott adatok a-priori-megengedhetőségének elvét teljesen aláásnánk: azt az érvet, hogy egy szabályozott kifejezés látszatát lehet kelteni, végül is valamennyi egyéb adat ellen fel lehet hozni(29).

62.      Végül szeretném még tisztázni, hogy az a tény, hogy a „Réserve” kifejezés a bor termelési, készítési és érlelési módjára vonatkozik, még nem elegendő ahhoz, hogy megtiltsuk annak alkalmazását a német borokra. Ahhoz, hogy meg lehessen tiltani, vagy a megtévesztés konkrét veszélyét kellene bizonyítani, vagy pedig egy kifejezett rendelkezésnek kellene tiltania az alkalmazását.

63.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a termelési, borkészítési és érlelési módszerre, illetve a bor minőségére vonatkozó kifejezés nemcsak az 1493/1999/EK rendelet VII. melléklete B. 1. b) pontjának ötödik franciabekezdése szerint szabályozott, nem kötelező adatként lehet megengedett, az ott, illetve a 753/2002/EK rendelet 23. cikkében meghatározott feltételek mellett, hanem az 1493/1999/EK rendelet VII. mellékletének B. 3. pontja értelmében vett egyéb kifejezésként is.

C –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről

64.      Második kérdésével a BVerwG azt szeretné megtudni, hogy úgy értelmezendő‑e a 753/2002/EK rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a) pontja, hogy jogellenes utánzás vagy felidézés csak abban az esetben valósul meg, ha az utánzás vagy felidézés az oltalomban részesülő hagyományos kifejezés nyelvén történik.

65.      A 753/2002/EK rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerint a hagyományos kifejezés oltalomban részesül a „mindenféle visszaéléssel, utánzással, felidézéssel szemben, még akkor is, ha a védett kifejezést a »fajta«, »típus«, »eljárás«, »‑szerű«, »utánzat«, »márka« vagy hasonló fordulat kíséri”.

66.      A nemzeti jogrendekhez hasonlóan a közösségi jogban is érvényes az az alapelv, hogy a szöveget annak szó szerinti szövegéből következően kell értelmezni. A szavak normális és természetes értelmét a mondat közvetlen összefüggésében kell megállapítani(30). Csak akkor kell az értelmezés során a jogszabály céljából és általános rendszeréből kiindulni, ha az eltérő nyelvű szövegek közötti különbségek miatt a rendelkezés szövegéből nem állapítható meg a vitatott kérdés világos és egységes értelmezése(31). A másodlagos jog egy értelmezésre szoruló rendelkezését továbbá lehetőség szerint úgy kell értelmezni, „hogy a Szerződés előírásaival összeegyeztethető legyen. Ezen kívül egy végrehajtási rendeletet lehetőség szerint úgy kell értelmezni, hogy összeegyeztethető legyen az alaprendelet rendelkezéseivel”(32).

67.      Szembetűnő, hogy a tiltott tényállásoknak a 753/2002 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében foglalt felsorolása nem tartalmazza kifejezetten az oltalom alatt álló kifejezés fordítását(33). Ebben különbözik a 753/2002 végrehajtási(34) rendelet 24. cikkének (2) bekezdése az 1493/1999 rendelet – egyébként szó szerint azonos szövegű – 48. cikkétől, amely teljes általánosságban tiltja a megtévesztést a kötelező és nem kötelező adatok minden fajtája vonatkozásában, méghozzá kifejezetten is, „ha az információkat fordításban használják, vagy ha a termék tényleges eredetére utalnak, vagy ha olyan toldatokkal használják ezeket együtt, mint »fajta«, »típus«, »‑szerű«, »utánzat«, »márka« vagy ezekhez hasonló más szavak”.

68.      Egy végrehajtási rendelet hallgatása egy olyan meghatározott tényállással kapcsolatban, amelyet az alaprendelet (máshogy) szabályoz, nem mindig egy tervezettel ellentétes joghézag(35). Az 1493/1999 alaprendelet és a 753/2002 végrehajtási rendelet szövege közötti különbségnek, a szabályozás értelme és célja szerint sokkal inkább célja lehet, hogy korlátozza a tilalom alkalmazási körét. A fordítás nem említése a 753/2002 rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében véleményem szerint nem puszta véletlen, hanem sokkal inkább tudatos lemondás a fordításoknak az 1493/1999 rendelet 48. cikke szerinti tilalom körébe történő bevonásáról, és így a 48. cikkben kifejezett tilalom által nyújtott oltalom terjedelmének korlátozása.

69.      Egy ilyen értelmezés csak szisztematikusan és teleologikusan megalapozható, és figyelembe veszi a hagyományos kifejezések természetét. Az 1493/1999 rendelet és a 753/2002 rendelet szövegei közötti, már említett különbségeken kívül a hagyományos kifejezésekre vonatkozó oltalom terjedelme is más a fordítások tekintetében, mint az oltalom alatt álló eredet-megjelölések esetében(36).

70.      A 753/2002 rendelet az oltalom alatt álló hagyományos kifejezéseket a III. mellékletben egy olyan táblázatban sorolja fel, amelyben az érintett borok és a borkategória mellett kifejezetten fel van tüntetve az érintett nyelv is, amelyen a mindenkori kifejezés oltalomban részesül. Ha a Bizottság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre vonatkozó érvében helyesen előadja, hogy a hagyományos kifejezések oltalma csak a mellékletben felsorolt borkategóriákra terjed ki(37), (m. t. minőségi bor), akkor nem vonatkozhat más – az e mellékletben szintén a borkategóriákkal együtt feltüntetett – nyelvekre sem: a melléklet minden benne felsorolt kategória vonatkozásában egyenlő mértékben az utánzási tilalom alkalmazási területének specifikációja.

71.      A 753/2002 rendelet 24. cikke maga is megerősíti ezt az értelmezést, mivel (4) bekezdésének második albekezdése szerint egy hagyományos kifejezés oltalma kifejezetten csak arra/azokra a nyelv[ek]re érvényes, amely(ek)en az e rendelet III. mellékletében szerepel. A fordításnak a 753/2002 rendelet 24. cikkének (2) bekezdése szerinti utánzási tilalomból való szándékos kihagyásával kapcsolatban ebből érthetővé válik, hogy az oltalom alá eső kifejezésnek csak a saját nyelvén, azaz a bejegyzett eredeti nyelven történő használata lehet megtiltva.

72.      Szeretnék még utalni arra, hogy a 753/2002 rendelet 24. cikke a kiegészítő hagyományos kifejezések vonatkozásában különös szabályozás az 1493/1999 rendelet 48. cikkéhez képest. A „lex specialis derogat legi generali”(38) általános jogelv szerint a különös előírás előnyt élvez. Az 1493/1999 rendelet tartalmazza a megtévesztés általános tilalmát valamennyi, a rendelet szerint lehetséges adat vonatkozásában. A 753/2002 rendelet 24. cikke ezzel szemben korlátozó módon konkretizálja a megtévesztés tilalmát az adatok csupán egy különös kategóriájára – a kiegészítő hagyományos kifejezésekre. A 753/2002 végrehajtó bizottsági rendelet ilyen értelmezése az 1493/1999 alaprendelettel is összeegyeztethető.

73.      Egy a jogszabály értelmét és célját figyelembe vevő értelmezés is alátámasztja ezt az eredményt. A nem szabályozott „egyéb adatok”, mint a kiegészítő hagyományos kifejezések bevezetésének értelme és célja a megjelölésre vonatkozó jog liberalizálása a visszaélés tilalmának értelmében(39). Ha tehát maga a rendelet már csak kifejezetten megtiltott adatokat akar megakadályozni, akkor kézenfekvő, hogy a tiltási tényállásokat, amelyeket tartalmaz, nem szabad a tilalmi elv feloldásával ellentétesen a szövegükön túlmutató módon, kiterjesztően értelmezni.

74.      A visszaélés tilalmához vezető paradigmaváltást a teleologikus értelmezés során sokkal inkább úgy kell figyelembe venni, hogy a fordítás absztrakt tilalma csak akkor igazolható, ha a fordítás per se megalapozza a megtévesztés veszélyét. Ezen az előfeltevésen alapul például az oltalom alatt álló eredet-megjelölések és egyéb földrajzi árujelzők fordításának tilalma, mivel a legtöbb így oltalmazott adat, különösen az eredet-megjelölések, a fogyasztó számára ugyanazt jelentik a többi nyelven, mint az eredeti nyelven. E kifejezések fordításai is általában kétségkívül az oltalom alatt álló árura, illetve szolgáltatásra utalnak, és ezért már önmagukban alkalmasak a megtévesztésre. Így a fogyasztó rögtön egy meghatározott olaszországi régióban előállított sajtra fog gondolni, ha a „Parmigiano” kifejezést hallja, de ugyanerre fog asszociálni a „Parmesan” fordítás esetén is. A fordításnak éppen az oltalom alatt álló kifejezéssel való eme egyenértékűsége a megjelölésre vonatkozó jog általános fordítási tilalmának ratio legis‑e(40).

75.      Az oltalom alatt álló eredet-megjelölésekkel(41) ellentétben éppen a hagyományos kifejezések esetén nem lehet az oltalom terjedelmének ilyen egyenértékűségéből kiindulni, ennélfogva itt nem igazolt a fordítás tilalma. A hagyományos kifejezés éppen azáltal tűnik ki, hogy mint olyan egy meghatározott nyelven van szorosan beágyazva az előállítás államának hagyományaiba, és hogy csak ezen a nyelven hordoz különleges jelentést a fogyasztók számára, és hívja elő a vele kapcsolatos asszociációkat. Ez az oka annak, hogy a rendelet (eltérően például a rendelet II. mellékletében felsorolt földrajzi jelzést tartalmazó szőlőfajtanevektől) miért részesíti csak egy meghatározott nyelven oltalomban e kifejezéseket. Míg egy szőlőfajta vagy egy meghatározott földrajzi származás, mint mondtam, minden nyelven ugyanazt jelenti, egy hagyományos kifejezés minden nyelven más kiegészítő jelentést hordoz, mivel az mindenkor különböző helyi hagyományokon alapul, illetve ezekre utal. Az összetévesztésnek, és ezáltal a megtévesztésnek az egyéb adatok fordításával járó veszélye a hagyományos kifejezéseknél nem áll fenn.

76.      Ez rögtön világossá válik, ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy például a francia „Grande Réserve” kifejezés az oltalom alatt álló különböző kifejezések melyikével alapozza meg az összetévesztés konkrét veszélyét: a görög „Ειδικά Επιλεγμένος (Grande réserve)” kifejezéssel, a spanyol „Gran Reserva” kifejezéssel, a portugál „grande reserva” vagy „Super Reserva” kifejezéssel? Ez az elméleti játék szemléletesen igazolja, hogy a hagyományos kifejezés csak azon nyelvnek köszönhetően egyedi és megkülönböztethető, amelyen oltalomban részesül(42). E kifejezések lefordításnak tilalma ellentétes lenne a rendelet szellemével, amely ezenfelül megengedi, hogy minden tagállam a tulajdonképpen azonos kifejezést saját nyelvén külön oltalomban részesítse(43). Ezen okból a spanyol kormány fordításra vonatkozó érvével nem lehet egyetérteni.

77.      Ezzel megállapítást nyert, hogy a közösségi jogalkotó tudatosan mondott le a nem azonos borkategóriákba tartozó borokra vonatkozó fordítás tilalmáról, és ezzel a hagyományos kifejezéseket illető oltalom terjedelmét a kifejezések saját nyelvére korlátozta, így ez nem csupán a visszaélésre lehet érvényes, hanem ugyanilyen mértékben vonatkoznia kell a 753/2002 rendelet 24. cikke (2) bekezdésének valamennyi tényállására, azaz az utánzásra és a felidézésre is. Ellenkező esetben a fordítás tilalmáról való tudatos lemondás teljesen értelmetlen lenne.

78.      Végezetül szeretném még hangsúlyozni, hogy a német Reserve kifejezésnek német borokra történő használata a 753/2002 rendelet III. mellékletét tekintve, amely e kifejezést osztrák borok részére jegyezte be, mégiscsak jogellenes visszaélést valósítana meg, amelyet Németországban is büntetni kellene. A származtatott kifejezések (például Privat-reserve), valamint fordítások (például francia nyelven Réserve) használatát azonban nem tiltja a 753/2002 rendelet 24. cikke (4) bekezdésének második albekezdése.

79.      A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 753/2002/EK rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti jogellenes utánzás vagy felidézés csak abban az esetben valósul meg, ha az utánzás vagy felidézés az oltalomban részesülő hagyományos kifejezés nyelvén történik.

D –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről

80.      Harmadik kérdésével a BVerwG azt szeretné megtudni, hogy úgy értelmezendő‑e a 753/2002/EK rendelet 24. cikkének (2) bekezdése, hogy a III. mellékletben felsorolt hagyományos kifejezések csak azon borok vonatkozásában részesülnek oltalomban, amelyek ugyanabból a termelő tagállamból származnak, mint az oltalomban részesülő hagyományos kifejezés.

81.      Itt annyiban ugyan egyet kell érteni a Bizottsággal, hogy ténylegesen csak az azonos borkategóriába tartozó borokról lehet szó (az m. t. minőségi borok), mivel csak ezekkel kapcsolatos a hagyományos kifejezés(44). Ezzel szemben hiba lenne az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a „Reserve” illetve „Privat-Reserve” kifejezések használatára korlátozni, mivel az alapeljárás a francia „Réserve” és „Grande Réserve” kifejezésekről is szólt. Ugyanígy nem látom okát az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésnek a csupán a Németországból származó borokra történő használatra való korlátozására.

82.      A beavatkozó tagállamokkal és a Bizottsággal érdemben egyet kell érteni abban, hogy a végrehajtási rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében biztosított oltalom nem korlátozható a kifejezés származási államából származó borok elleni oltalomra.

83.      A kifejezés nyelvére vonatkozótól eltérően az 1493/1999 és a 753/2002 rendelet szövegéből nem lehet korlátozásokra következtetni az oltalom alatt álló kifejezésekkel megjelölt borok származására vonatkozóan. Az oltalomnak ahhoz, hogy hatékony legyen, az egész Közösségben érvényesülnie kell, és így a fortiori a más tagállamokból származó borokkal szemben is, ellenkező esetben értelmetlen lenne a hagyományos kifejezéseknek a közösségi jogalkotó által biztosított oltalma, ami aláásná a közösségi jog hatékony érvényesülését (az effet utile szerinti értelmezés).

84.      Hiszen éppen ebben rejlik a közösségi jogi szabályozás értelme, amelynek célja egységes oltalmi szint megállapítása a Közösség teljes területén. A kifejezésnek – saját nyelvén – a más tagállamokban az ott előállított borokra történő alkalmazásával szembeni oltalmában rejlik éppen a közösségi jogi szabályozás többletértéke a pusztán nemzeti oltalmi rendelkezésekkel szemben. A Bizottság észrevételeiben helyesen utal arra, hogy egy hagyományos kifejezés közösségi jogi védelme ahhoz a tényhez kötődik, hogy a kifejezés a nemzeti piacon túlmutató jelentőséggel bír(45).

85.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre következésképpen azt a választ kell adni, hogy a hagyományos kifejezések nemcsak azon borokra történő használat vonatkozásában részesülnek oltalomban, amelyek ugyanabból a termelő tagállamból származnak, mint az oltalomban részesülő hagyományos kifejezés. Az oltalom az egész Európai Unióra kiterjed.

VI – Végkövetkeztetések

86.      Mindezek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Bundesverwaltungsgericht kérdéseire az alábbi válaszokat adja:

1.      Egy a termelési, borkészítési és érlelési módszerre, illetve a bor minőségére vonatkozó kifejezés nem kizárólag az 1493/1999/EK rendelet VII. melléklete B. 1. b) pontjának ötödik franciabekezdése szerint szabályozott, nem kötelező adatként lehet megengedett, az ott, illetve a 753/2002/EK rendelet 23. cikkében meghatározott feltételek mellett, hanem az 1493/1999/EK rendelet VII. mellékletének B. 3. pontja értelmében vett egyéb kifejezésként is, ha ezáltal a konkrét esetben nem jön létre megtévesztés veszélye.

2.      A 753/2002/EK rendelet 24. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy értelmezendő, hogy jogellenes utánzás vagy felidézés csak abban az esetben valósul meg, ha az utánzás vagy felidézés az oltalomban részesülő hagyományos kifejezés nyelvén történik.

3.      A 753/2002 rendelet 24. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a III. mellékletben felsorolt hagyományos kifejezések oltalma nem függ attól, hogy mely termelő tagállamból származnak azok a borok, amelyekre a hagyományos kifejezéseket használják, és ez az oltalom az egész Közösségre kiterjed.

1 – Eredeti nyelv: német.

2 – HL L 179., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 25. o.

3 – HL L 118., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 35. kötet, 455. o.

4 – HL L 241., 15. o.

5 – E szemléletes és egyben drasztikus összehasonlítást a görög kormány tette a tárgyaláson annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az 1493/1999 rendelet és a 753/2002 rendelet szűk értelmezésének szükségességére.

6 – A bor és a szőlőmust megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló, 1989. július 24‑i 2392/89/EGK tanácsi rendelet (HL 1989. L 232., 13. o.). E rendelethez járult még a borok és szőlőmustok megnevezésének és kiszerelésének részletes szabályait megállapító 1990. október 16‑i 3201/90 bizottsági rendelet (HL L 309., 1. o.).

7 – A Bíróság a C‑46/94. sz. Voisine-ügyben 1995. július 5‑én hozott ítélete (EBHT 1995., I‑1859. o.) 22. és 27. pontjában a 2392/89 rendelet 11. és 12. cikkére való utalással megállapította, hogy azok a közösségi jogalkotó azon szándékát mutatják, hogy e rendeletben a borok megnevezésének és kiszerelésének részletekbe menő és teljes szabályozását hozza létre, és hogy mindkét említett cikk kimerítően meghatározza, hogy mely adatok megengedettek egy m. t. minőségi bor megjelölésére annak címkéjén.

8 – A bor és a szőlőmust megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló 2392/89/EGK rendelet módosításáról szóló, 1996. június 26‑i 1427/96/EK tanácsi rendelet (HL L 184., 3. o.)

9 – Lásd Hieronimi, „Grands Crus“ auch bei deutschem Wein? Rechtliche Möglichkeiten einer Weinlagen-Klassifizierung in Deutschland, Zeitschrift für das gesamte Lebensmittelrecht – ZLR 5/97, 539–564 (548). o. Lásd még Geelhoed főtanácsnoknak a C‑81/01. sz. Borie Manoux-ügyre vonatkozóan 2002. március 14‑én tett indítványának (EBHT 2002., I‑9252. o.) 29. pontját, amelyekben egy a közösségi jog által nem szabályozott bormegjelölés használata vonatkozásában megállapították, „hogy az m. t. minőségi borok címkéjén történő bármilyen megjelölés megköveteli, hogy annak kifejezett jogalapja legyen a 2392/89 rendeletben.”

10 – A 753/2002 rendelet (10) preambulumbekezdése a következőképpen szól: „Az 1493/1999/EK rendelet a pezsgők esetére már bevezetett modell alapján összehangolja valamennyi borászati termék címkézését úgy, hogy megengedi más, a közösségi jogszabályok által kifejezetten nem szabályozott kifejezések használatát is, feltéve, hogy azok a valóságnak megfelelnek. Ezért az említett rendeletnek a végrehajtási szabályait is ugyanúgy, a pezsgőknél [helyesen: habzóboroknál] már bevezetett modell alapján kell összehangolni, biztosítva ugyanakkor, hogy az ilyen egyéb kifejezések ne legyenek összekeverhetők a közösségi jogszabályok által szabályozott kifejezésekkel, illetve, hogy az ilyen kifejezéseket csak akkor lehessen használni, ha kétség esetén a piaci szereplők bizonyítani tudják helyénvalóságukat.”

11 – Mickel/Bergmann, Weinwirtschaft in der EU, in: Handlexikon der Europäischen Union, 3. kiadás, 2005., 5. pont, „Weinbezeichnung” címszó alatt.

12 – Az 1493/1999 rendelet (7) preambulumbekezdése.

13 – Az 1493/1999 rendelet 50. preambulumbekezdése a következőképpen szól: „Az e rendeletben foglalt termékek leírása, megjelölése és kiszerelése jelentősen befolyásolhatja a piacon való értékesíthetőségüket; ezért ebben a rendeletben olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek figyelembe veszik a fogyasztók és a termelők jogos érdekeit, valamint elősegítik a belső piac zökkenőmentes működését és a minőségi termékek előállítását; e szabályok alapelveinek rendelkezniük kell egyrészt bizonyos megjelölések kötelező használatáról a termék pontos azonosítása, valamint a fogyasztók egyes fontos információkkal való ellátása céljából, másrészt a közösségi szabályokon alapuló vagy a tisztességtelen piaci magatartás megelőzésére vonatkozó rendelkezésekhez kötődő más információ választható feltüntetéséről.”

14 – Lásd Koch, Neues vom Weinrecht, Neue juristische Wochenschrift –NJW 2004., 2135., 2136. o. A szerző kiemeli, hogy a megjelölésre vonatkozó jog liberalizálásának célja összességében nagyobb átláthatóságot és több információt biztosítani a fogyasztó részére, pozitív hatást gyakorolva a forgalomra. Azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy ezáltal nem vált egyszerűbbé azon kérdés megválaszolása, hogy mely információk azok, amelyek megengedettek, és csak a félrevezetés tilalma általi mértékben korlátozottak és melyek a már szabályozott adatok miatt nem megengedettek.

15 – A C‑315/92. sz. Clinique Laboratories és Estée Lauder Cosmetics ügyben 1994. február 2‑án hozott ítélet (EBHT 1994., I‑317. o.) 12. és azt követő pontjai. Ezen ítélet 14. pontjában a Bíróság megállapította, hogy az EK‑Szerződés 30. cikke (jelenleg EK 28. cikk) akkor is tiltja az áruk szabad mozgásának azon korlátozásait, amelyek abból adódnak, hogy az áruknak meg kell felelniük bizonyos (például megjelölésükre, alakjukra, méretükre, tömegükre, összetételükre, kiszerelésükre, címkézésükre és csomagolásukra vonatkozó) előírásoknak, ha ezen előírások különbség nélkül minden termékre vonatkoznak, hacsak nem lehet ezen előírások alkalmazását olyan céllal igazolni, amely a közérdeket szolgálja és megelőzi az áruk szabad mozgásának követelményét.

16 – Lásd Zipfel, „Der lebensmittelrechtliche Täuschungsschutz im Blickfeld des EG-Rechts”, Zeitschrift für das gesamte Lebensmittelrecht – ZLR 5‑6/1994., 557., 564. o.

17 – A C‑313/94. sz. Graffione-ügyben 1996. november 26‑án hozott ítélet (EBHT 1996., I‑6039. o.) 24. pontja. A Bíróság ezen ítéletben kifejezetten utal a Clinique-ítéletre.

18 – Az 1493/1999 rendelet VII. melléklete szerint például ilyen adat a termék kereskedelmi jelölése, a névleges térfogat, a tényleges alkoholtartalom, a tételszám az annak a tételnek a jelöléséről és azonosításáról szóló, 1989. június 14‑i 89/396/EGK tanácsi irányelv szerint, amelyhez az élelmiszer tartozik.

19 – A C‑303/97. sz. Sektkellerei Kessel-ügyben 1999. január 28‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑513. o.) 32. pontja. Ezen ügy egy német pezsgő címkézésével kapcsolatban felmerülő összetévesztés veszélyét érintette. A kérdés az volt, hogy a „Kessler Hochgewächs” pezsgővédjegy általános használata tilos‑e azon „Riesling Hochgewächs” megjelöléssel való összetéveszthetőség absztrakt veszélye miatt, amely megjelölés mind a közösségi jog, mind a nemzeti jog szerint azon boroknak van fenntartva, amelyeket kizárólag a rizling szőlőfajtából állítanak elő. Fenelly főtanácsnok szerint sem elegendő az összetéveszthetőség pusztán absztrakt veszélye (a Sektkellerei Kessel-ügyre vonatkozóan 1998. szeptember 29‑én tett indítvány).

20 – A pezsgő és habzóbor megnevezésére és kiszerelésére vonatkozó alapvető szabályok megállapításáról szóló, 1992. július 13‑i 2333/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 231., 9. o.). E rendelet 13. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik: „Ha egy, az 1. cikk (1) bekezdésében említett termékekre vonatkozó megnevezés, kiszerelés és reklámozás védjegyekkel egészül ki, akkor ezek nem tartalmazhatnak semmilyen szót, szórészt, jelet vagy illusztrációt, amelyek:

a) esetében fennáll a veszély, hogy az (1) bekezdés értelmében összetévesztéshez vezethet, vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akikhez azokat címezték; vagy

b) összetéveszthetők egy olyan asztali bor, m. t. minőségi bor, beleértve az m. t. pezsgőt, vagy importált bor jelölésével vagy jelölésének egy részével, amelynek jelölését közösségi rendelkezések szabályozzák, illetve az 1. cikk (1) bekezdésében említett bármely más termék megjelölésével, vagy bármely ilyen termék jelölésével azonosak, hacsak az érintett pezsgőből készülő cuvée előállításához felhasznált termékek nem jogosultak ilyen jelölésre vagy kiszerelésre.”

21 – A Sektkellerei Kessler-ítélet (hivatkozás feljebb a 19. lábjegyzetben) 38. pontja.

22 – A B. 3. pont alapján megengedett „egyéb adatok”-ra példaként a szakirodalom is különösen a „termelés módjára, az előállítási eljárásra stb.” utaló adatokat nevez meg, azaz olyan adatokat, amelyek éppenséggel a szabályozott tényállásból fakadóan bizonyos átfedésben vannak a B. 1. b) pont ötödik franciabekezdése szerinti adatokkal: Koch, idézett mű (14. lábjegyzet) 2136. o.

23 – A Bizottság észrevételeinek 17. pontja.

24 – Ezen értelmezésnek megvan az az előnye, hogy ösztönzi a hagyományos kifejezések továbbfejlődését. Éppen így fejlődött ki a 753/2002 rendelet III. mellékletének vonatkozásában Ausztriában a német nyelvű „Reserve” kiegészítő hagyományos kifejezés. Így például Franciaországban találunk „tête de cuvée” megjelölésű borokat. A „cuvée” hagyományos kifejezés használatát a hatályon kívül helyezett francia Code du vin szabályozta (lásd a Code du vin 284. cikke (4) bekezdésének második albekezdését), és az előállítási módszereket érintette. Ezen előírás a „cuvée” kifejezés használatát kifejezetten és kivételesen kivette az akkori borra vonatkozó jogban uralkodó tiltás elve alól (lásd Lamborelle, J. C., Pillot, J., Code du vin 1999 commenté et annoté, Causse, 1999., 241. és azt követő o.). A borra vonatkozó új francia jog hasonló szabályozásokat tartalmaz a Code rural L 644‑2. cikkében, azonban ezt az adatot nem jegyezték be a 753/2002 rendelet III. mellékletébe.

25 – A Sektkellerei Kessler-ítélet (hivatkozás feljebb a 19. lábjegyzetben) 36. pontja. A nemzeti bíróság dolga megítélni, hogy egy megjelölés, egy védjegy vagy egy reklám lehetségesen megtévesztő‑e. A nemzeti bíróságnak a mindenkori eset körülményei alapján kell vizsgálnia, hogy egy védjegy vagy annak részei, figyelembe véve azon fogyasztók elvárását, akikhez szól, összetéveszthető‑e bizonyos meghatározott borok teljes megjelölésével vagy azok egy részével. Ennek során, ahogyan az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából is következik, a nemzeti bíróságnak egy átlagosan tájékozott figyelmes és értelmes átlagos fogyasztó feltehető elvárásait kell alapul vennie.

26 – Az 56/80. sz. Weigand-ügyben 1981. február 25‑én hozott ítélet (EBHT 1981., 583. o.) 18. pontja.

27 – A Sektkellerei Kessler-ügyben (hivatkozás feljebb a 19. lábjegyzetben) 32. és azt követő pontja; a C‑81/01. sz. Borie Manoux-ügyben 2002. október 24‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑9259. o.) 27. és azt követő pontjai.

28 – Geelhoed főtanácsnoknak a Borie Manoux-ügyre vonatkozóan tett indítványának (hivatkozás feljebb a 9. lábjegyzetben) 47. pontja.

29 – Ugyanígy a német BVerwG, a 2002. március 27‑i határozata – BVerwG 3 B 62.02, LMRR 2003., 61. o., amelyet Koch ismertet a „Was der Weintrinker beim Stichwort „feinherb“ denkt”, Zeitschrift für das gesamte Lebensmittelrecht – ZLR 4/2003., 458. és azt követő oldalain. Itt szeretnék még utalni a Bíróság C‑291/00. sz. LTJ Diffusion-ügyben 2003. március 20‑án hozott ítéletére (EBHT 2003., I‑2799. o.) a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989., L 40., 1. o.) 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezéséről.

30 – Oppermann, Europarecht, 3. kiadás, 2005., 207. o.

31 – A 6/74. sz., Moulijn kontra Bizottság ügyben 1974. november 21‑én hozott ítélet (EBHT 1974., 1287. o.) 10. és 11. pontja.

32 – A C‑90/92. sz. Tretter-ügyben 1993. június 24‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I‑3569. o.) 11. pontja.

33 – Ez a megállapítás nem csak a német nyelvű szövegre érvényes, hanem például a szlovén, az angol, a francia, a spanyol és az olasz változatra is.

34 – A 753/2002 rendelet jogalapjainak felsorolásából egyértelműen kitűnik, hogy ez az 1493/1999 alaprendelet egy végrehajtási rendelete. A 753/2002 rendelet jogalapja ugyanis az EK‑Szerződés és az 1493/1999 rendelet.

35 – Lásd a C‑1/06. sz. Bonn Fleisch-ügyre vonatkozóan 2007. március 6‑án tett főtanácsnoki indítványom (EBHT 2007., I‑5609. o.) 40. pontját.

36 – A C‑66./00. sz. Dante Bigi-ügyben 2002. június 25‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑5917. o.), Léger főtanácsnok az ezen ügyre vonatkozóan 2001. október 9‑én tett indítványának 50. pontja, erre való utalással Mazák főtanácsnoknak a C‑132/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyre vonatkozóan 2007. június 28‑án tett indítványának (EBHT 2008., I‑957. o.) 42. pontja. Annak indokolásaként, hogy egy oltalom alatt álló eredetmegjelölés fordítása ugyanolyan mértékben oltalmat élvez, mint maga az oltalom alatt álló, bejegyzett eredetmegjelölés, Mazák főtanácsnok a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredet-megjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 93., 12. o.) hatályon kívül helyezett és felváltott, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredet-megjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 4. o.) 13. cikke (1) bekezdésének egyértelmű szövegére hivatkozik, amely kifejezett fordítási tilalmat tartalmaz.

37 – A Bizottság észrevételeinek 24., 27–29. pontja. Lásd még a C‑283/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. március 3‑án hozott ítélet (az EBHT-ban nem tették közzé) 40. pontját.

38 – Lásd például Geelhoed főtanácsnoknak a C‑221/00. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben, valamint a C‑421/00., C‑426/00. és C‑16/01. sz., Sterbenz és Haag egyesített ügyekre vonatkozóan 2002. július 4‑én tett egyesített indítványának (EBHT 2003., I‑1007. o.) 48. pontját, és a C‑99/01. sz. Linhart és Biffl-ügyre vonatkozóan 2002. március 7‑én tett indítványának (EBHT 2002., I‑9375. o.) 29. pontját.

39 – Ezzel a rendelet a közjog egy általános rendszerelvét teszi magáévá, amely szerint az egyén alapvetően cselekvési szabadságot élvez mindaddig, amíg a konkrét cselekmény nincs kifejezetten tiltva. Itt kereshető a kapcsolat a „nullum crimen sine lege certa, praevia, scripta et stricta” általános alapelvvel. Mivel ezen elvvel veszik figyelembe a büntetőjogban és a továbbiakban a közjogban is az egyén általános cselekvési szabadságából származó korlátozási gondolatot. Az EK‑jogban az általános cselekvési szabadság azon alapszabadságok egy részét képezi, amely szabadságok valamennyi tagállami közjogi hatóság, valamint alapvetően a közösségi szervek szabályoktól eltérő magatartásai elhárítása eszközének tekintendőek. (Lásd: Müller-‑Graff, P.‑C., „Die konstitutionelle Rolle der binnenmarktlichen Grundfreiheiten im neuen europäischen Verfassungsvertrag”, in: Köck, H. F., Lengauer, A., Ress, G. (szerk.), Europarecht im Zeitalter der Globalisierung: Festschrift für Peter Fischer, Wien, 2004., 373. o.

40 – Ezt Léger főtanácsnok a C‑66/00. sz. Dante Bigi-ügyre vonatkozóan 2001. október 9‑én tett indítványában (EBHT 2002., I‑5917. o.) nagyon világosan megállapította. Annak megindokolását, hogy a „Parmesan” kifejezés miért tekintendő a 2081/92 rendelet 13. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja szerinti „Parmigiano Reggiano” eredetmegjelölés oltalmába ütközőnek, nem csak a fordítás fennforgására alapítja, holott a rendelet kifejezetten tiltja a fordítást. Sokkal inkább azt hozza fel indokként, hogy a lefordított kifejezés az oltalom alatt álló „Parmigiano reggiano” kifejezés hű fordítása, mivel az kifejezi a bejegyzett megjelöléssel és az e bejegyzés alá eső termékkel összefüggő történelmi, kulturális, jogi és gazdasági adottságokat” (50. pont), és ezzel közvetlenül a fordítás asszociatív hatására alapoz.

41 – Ezek különösen magas fokú oltalmat élveznek, és ezért szigorúan el kell őket határolni a borokat jellemző egyéb adatoktól. Lásd ehhez a Bíróság megszorító értelmezését a C‑347/03. sz. Regione autonoma Friuli-Venezia Guilia ügyben 2005. május 12‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑3785. o.) 96. és azt követő pontjában. A földrajzi árujelzőkre a megjelölésre vonatkozó általános jogban, mint ahogyan azt már bevezetésként bemutattuk, a Bíróság ítélkezési gyakorlata és a 2081/02 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének világos szövege szerint átfogó fordítási tilalom vonatkozik: a Dante Bigi-ítélet (hivatkozás feljebb a 36. lábjegyzetben), Léger főtanácsnok ezen ügyre vonatkozóan 2001. október 9‑én tett indítványának 50. pontja, Mazák főtanácsnok C‑132/05. sz. Bizottság kontra Németország ügyben 2007. június 28‑án tett indítványának (EBHT 2008., I‑957. o.) 42. pontja.

42 – A portói borokra alkalmazott „Ruby” és „Rubino” kifejezések különbözőségéről lásd a Bíróság C‑283/02. sz. Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. március 3‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 77. és azt követő pontjait.

43 – Szeretném továbbá felhívni a figyelmet arra, hogy a francia „Réserve” és „Grande Réserve” kifejezések Franciaországban 1921. augusztus 19. óta védelem alatt álltak. A hatályon kívül helyezett Code du vin (lásd a Code du vin 284. cikke (4) bekezdésének második albekezdését) különös rendelkezéseket tartalmazott a „Réserve” és „Grande réserve” kifejezések vonatkozásában. (lásd Lamborelle, J.‑C., Pillot, J., idézett mű [25. lábjegyzet] 241. és azt követő pontját). E Code du vin 2003. szeptember 6. óta nem hatályos. Az új francia borjog (Ordonnance n°2006‑1547 du 7 décembre 2006 relative à la valorisation des produits agricoles, forestiers ou alimentaires et des produits de la mer) a „Réserve” és „Grande réserve” kifejezések használatának megengedhetőségét úgy tűnik, hogy a Code rural L 644‑2.  cikkének általános klauzulájával szabályozza. Spanyolországban a 24/2003 törvény (Ley 24/2003, de 10 de julio 2002, de la Viña y del Vino, ) 3. cikkének (2) bekezdése szabályozza a „Reserva” és „Gran reserva” kifejezéseket, és nagyon pontos feltételeket szab az érlelési módszerek és eljárások vonatkozásában. A régi és az új francia joghoz viszonyítva a spanyol jog igen pontosan szabályozza, hogy mely érlelési módoknál lehet a „Reserva” és a „Gran reserva” kifejezést használni. Franciaországban arra hívják fel a figyelmet, hogy a „Réserve” és „Grande réserve” kifejezések használata nem alapozhatja meg a borok eredet-megjelölésével való összetévesztés veszélyét.

44 – Lásd még a C‑283/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2005. március 3‑án hozott ítélet (az EBHT-ban nem tették közzé) 32. és azt követő pontjait.

45 – A Bizottság észrevételeinek 32. pontja.

Full & Egal Universal Law Academy