YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2008. február 14.1(1)
C‑329/06. és C‑343/06. sz. egyesített ügyek
Arthur Wiedemann
kontra
Land Baden‑Württemberg
és
Peter Funk
kontra
Stadt Chemnitz
C‑334/06–C‑336/06. sz. egyesített ügyek
Matthias Zerche
kontra
Landkreis Mittweida
Steffen Schubert
kontra
Landkreis Mittlerer Erzgebirgskreis
és
Manfred Seuke
kontra
Landkreis Mittweida
(A Verwaltungsgericht Sigmaringen [Németország] és a Verwaltungsgericht Chemnitz [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Vezetői engedélyek kölcsönös elismerése – Nemzeti vezetői engedély kábítószer- vagy alkoholfogyasztás miatti visszavonása a szokásos tartózkodási hely államában – Közúti közlekedésbiztonság – A tagállamok lehetősége egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély elismerésének megtagadására – A 91/439/EGK irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdése”
1. A Bíróság elé terjesztett jelen ügyek a vezetői engedélyek kölcsönös elismerése kérdésében meglévő terjedelmes ítélkezési gyakorlat keretébe illeszkednek.
2. Ebben az öt ügyben a Bíróságnak azt a kérdést kell megvizsgálnia, hogy egy tagállam megtagadhatja‑e egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését, ha az engedély jogosultjának, akinek korábbi vezetői engedélyét az első tagállam területén visszavonták, új vezetői engedélye megszerzéséhez orvosi-pszichológiai tesztet kell sikeresen teljesítenie.
3. Meg kell határozni a tagállamokat a 91/439/EGK tanácsi irányelv (2), és különösen ezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja, valamint a 8. cikkének (2) és (4) bekezdése értelmében terhelő kötelezettségek terjedelmét.
4. A jelen indítványban azt javaslom a Bíróságnak, határozzon akként, hogy ha egy személynek a vezetői engedélyét alkohol vagy kábítószer hatása alatti vezetés miatt valamely tagállam visszavonta, és az általa másokra jelentett veszély miatt ebben a tagállamban új vezetői engedélyt csak orvosi-pszichológiai teszt sikeres teljesítését követően szerezhet, ez a tagállam a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és 8. cikkének (2) és (4) bekezdése értelmében megtagadhatja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését, ha ez a személy a kiállító tagállamban nem teljesített az első tagállamban megkövetelt teszttel összehasonlítható szintű tesztet.
5. Javaslom a Bíróságnak azt is, hogy határozzon akként, hogy ha egy vezetői engedély jogosultja kockázatot magában rejtő viselkedést tanúsít, különös tekintettel a korábbi engedély visszavonásának indokaira, az ellenőrzést végző tagállam ideiglenes intézkedéseket foganatosíthat, így például felfüggesztheti az engedélyt a megszerzéséhez szükséges követelmények fennállásának az azt kiállító tagállam által történő vizsgálata idejére.
6. Mivel ez az öt ügy ugyanarra a jogi problémára vonatkozik, ezért jelen indítványomban együtt vizsgálom őket.
I – Jogi háttér
A – A közösségi szabályozás
7. A személyek Európai Közösségen belüli szabad mozgásának vagy a vezetői engedélyüket kiállító tagállamtól eltérő tagállamban történő letelepedésének megkönnyítése érdekében a 91/439 irányelv bevezette a vezetői engedélyek kölcsönös elismerésének elvét (3).
8. Az engedély kiállításához szükséges minimumkövetelmények ezen irányelvben való rögzítésének célja emellett a közúti közlekedésbiztonság javítása az Európai Unió területén (4).
9. Az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja a következőképpen rendelkezik:
„(1) Vezetői engedélyt ezenkívül csak azoknak a kérelmezőknek adhatnak ki:
a) akik jártassági és magatartási, valamint elméleti vizsgát tettek, valamint megfeleltek az egészségügyi követelményeknek a II. és III. melléklet rendelkezéseivel összhangban;
b) akiknek szokásos tartózkodási helye annak a tagállamnak a területén található, amelyik a vezetői engedélyt kiadja, vagy aki bizonyítani tudja, hogy tanulmányi céllal ott töltött legalább hat hónapot [helyesen: vagy aki bizonyítani tudja, hogy tanulmányi jogviszonya a vezetői engedélyt kiállító tagállamban legalább hat hónap időtartamú] [(5)].”
10. A 91/439 irányelv kiemeli, hogy azoknak a kérelmezőknek vagy járművezetőknek, akik alkohol- vagy pszichotróp anyagoktól való függőségben szenvednek, nem adható ki, illetve nem újítható meg a vezetői engedélye.
11. Az irányelv III. mellékletének 14.1. és 15.1. pontja ugyanis a következőképpen rendelkezik:
„Azoknak a kérelmezőknek vagy járművezetőknek, akik alkoholfüggőségben szenvednek, vagy nem képesek tartózkodni az egyidejű alkoholfogyasztástól és vezetéstől, nem adható ki, illetve nem újítható meg a vezetői engedély.
Olyan kérelmezők vagy járművezetők részére, akik korábban alkoholfüggőségben szenvedtek, vezetői engedély csak akkor adható ki, illetve újítható meg, ha egy bizonyos idő igazoltan absztinenciában telt, továbbá ha a kérelmet a hatáskörrel rendelkező egészségügyi hatóság véleménye alátámasztja, és az érintettek rendszeres orvosi felülvizsgálaton vesznek részt.
[…]
Vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg olyan kérelmezők vagy járművezetők részére, akik bármilyen formában rendszeresen fogyasztanak a jármű biztonságos vezetéséhez szükséges képességeket károsító pszichotróp anyagokat, ha a felszívódó mennyiség akkora, hogy káros befolyást gyakorol a vezetésre. Ez alkalmazandó minden olyan egyéb gyógyszerre, illetve gyógyszer-kombinációra, amelyek befolyást gyakorolnak a vezetési képességekre.”
12. Az irányelv 8. cikkének (2) bekezdése rendelkezése szerint a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam a vezetés jogának korlátozására, felfüggesztésére, valamint visszavonására vagy megszüntetésére vonatkozó nemzeti rendelkezéseit alkalmazhatja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély jogosultjára.
13. A 91/439 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének első albekezdése értelmében egy tagállam megtagadhatja egy másik tagállam által olyan személy részére kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését is, akivel szemben az előbbi állam területén a fent említett egyik intézkedést alkalmazták.
14. Végül az irányelv 12. cikkének (3) bekezdése rendelkezése szerint „a tagállamok segítik egymást ennek az irányelvnek a végrehajtásában, és szükség esetén információcserét folytatnak az általuk nyilvántartott engedélyekről”.
B – A nemzeti szabályozás
15. A személyek közúti közlekedésben való részvételének engedélyezéséről szóló rendelet (Verordnung über die Zulassung von Personen zum Straßenverkehr, a továbbiakban: FeV) 28. §‑ának (1) bekezdése előírja, hogy azon személyek, akik az Európai Unióban kiadott vezetői engedéllyel rendelkeznek, jogosultak a Németországi Szövetségi Köztársaság területén járművet vezetni.
16. Ugyanakkor a FeV 28. §‑a (4) bekezdésének 3. pontja szerint ez a jogosultság nem vonatkozik azokra, akiknek a vezetői engedélyét belföldön bíróság ideiglenesen vagy jogerősen vagy közigazgatási hatóság azonnal végrehajthatóan vagy jogerősen visszavonta.
17. Emellett, a FeV 28. §‑ának (5) bekezdése értelmében a FeV 28. §‑a (4) bekezdésének 3. pontjában foglalt intézkedéseket követően az Unió valamely tagállamában megszerzett vezetői engedély Németországban történő használatára vonatkozó jog akkor adható meg, ha a vezetői engedély visszavonása vagy az eltiltás alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn.
18. A FeV 11. §‑a előírja, hogy azon személyeknek, akik vezetői engedélyt kívánnak szerezni, meg kell felelniük az ehhez szükséges testi és szellemi követelményeknek. E követelményeknek különösen akkor nem felelnek meg, ha kábítószer hatása alatt állnak, vagy kannabiszt fogyasztanak.
19. A szóban forgó személy testi és szellemi képességeit illető kétség esetén az illetékes hatóságok a vezetői engedély kiadására vagy meghosszabbítására vonatkozó határozat érdekében elrendelhetik, hogy a kérelmező nyújtson be orvosi szakvéleményt(6).
20. A német szabályozás a visszavonás két formáját alkalmazza. A járművezető vezetői engedélyét visszavonhatja a közigazgatósági hatóság. Annak a járművezetőnek, akivel szemben ilyen intézkedésre kerül sor, a vezetői engedélye kiadása érdekében orvosi-pszichológiai jelentéssel kell igazolnia, hogy újból képes a vezetésre. A Verwaltungsgericht Sigmaringen (Németország) megállapítja, hogy ilyen esetben nem lehet a visszavonásról szóló határozat időbeli hatályát meghatározni.
21. A közigazgatási hatóság visszavonó határozata mellett a német szabályozás rendelkezik a vezetői engedély büntetőjogban alkalmazott visszavonásról is, amellyel megtiltható, hogy a visszavont vezetői engedély jogosultja hat hónaptól öt évig terjedő időszakon belül új vezetői engedélyt szerezzen(7).
II – A jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapját képező tényállások
A – A C‑329/06. sz. és a C‑343/06. sz. ügy
1. A C‑329/06. sz. ügy
22. A. Wiedemann német állampolgár vezetői engedélyét 2004 áprilisában visszavonták azzal az indokkal, hogy kábítószer (heroin és kannabisz) hatása alatt vezetett. A. Wiedemann e határozattal szemben benyújtott fellebbezését a 2004. augusztus 16‑án kelt, 2004. augusztus 18‑án közölt és 2004. szeptember 20‑án jogerőre emelkedett határozat elutasította.
23. 2004. szeptember 19‑én, egy vasárnapi napon az illetékes cseh hatóság A. Wiedemann részére vezetői engedélyt állított ki. Ez utóbbi 2004. október 1‑jén kapta meg vezetői engedélyét, amelyen németországi cím szerepelt.
24. 2004. október 11‑én A. Wiedemann balesetet okozott Németországban, ezért vezetői engedélyét lefoglalták. A Landratsamt Ravensburg (Németország) 2004. október 27‑i határozatával megvonta A. Wiedemanntól a jogot, hogy Németországban gépjárművet vezessen, azzal az indokkal, hogy kábítószer-fogyasztás miatt gépjármű vezetésére továbbra sem alkalmas. Ezt követően a Landratsamt Ravensburg visszaadta a jogosultnak vezetői engedélyét, miután azt a hatóság a „vezetői engedély nem jogosít gépjárművek vezetésére Németországban” megjegyzéssel látta el.
25. A jogorvoslati eljárás sikertelenségét követően A. Wiedemann keresetet nyújtott be a Verwaltungsgericht Sigmaringenhez.
2. A C‑343/06. sz. ügy
26. P. Funk német állampolgártól, akit korábban ittas járművezetés miatt kilenc hónapra eltiltottak a járművezetéstől, Chemnitz város (Németország) közigazgatási hatósága 2003. július 15‑i határozatával újból visszavonta vezetői engedélyét ugyanezen indokkal. Egy orvosi-pszichológiai szakértői vélemény elkészítését követően 2003 decemberében elutasították P. Funknak az említett engedély újbóli megadására irányuló kérelmét.
27. 2004. december 9‑én P. Funk vezetői engedélyt szerzett a Cseh Köztársaságban anélkül, hogy ebben a tagállamban tartózkodási hellyel rendelkezett volna.
28. A német hatóságok, miután tudomást szereztek erről az engedélyről, megállapították, hogy P. Funk továbbra sem bizonyította gépjárművezetésre való alkalmasságát. Mivel P. Funk nem vetette alá magát az orvosi-pszichológiai vizsgálatnak, a német közigazgatási hatóságok visszavonták cseh vezetői engedélyét.
29. Mivel az e határozatokkal szembeni jogorvoslati eljárás nem vezetett eredményre, P. Funk keresetet nyújtott be a Verwaltungsgericht Chemnitzhez (Németország).
B – A C‑334/06–C‑336/06. sz. ügyek
30. M. Zerche, S. Schubert és M. Seuke német állampolgárok német vezetői engedélye tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel visszavonásra került azzal az indokkal, hogy nem szerezhetnek új vezetői engedélyt pár hónapos tilalmi időn belül, mivel alkohol hatása alatt vezettek.
31. Ezt követően, miután nem mutattak be pozitív orvosi-pszichológiai szakvéleményt, e három érdekelt új vezetői engedély iránti kérelme elutasításra került.
32. A tilalmi idő lejártát követően M. Zerche, S. Schubert és M. Seuke vezetői engedélyt kapott a Cseh Köztársaságban. Mindhárom engedélyen németországi cím szerepelt.
33. A német hatóságok, miután tudomást szereztek ezekről az új vezetői engedélyekről, felszólították a három jogosultat, hogy nyújtsanak be orvosi-pszichológiai szakvéleményt. Mivel a jogosultak nem tettek eleget ennek a kérésnek, a német közigazgatási hatóságok megvonták tőlük cseh vezetői engedélyük Németország területén történő használatának jogát.
34. M. Zerche, S. Schubert és M. Seuke, miután az általuk indított jogorvoslati eljárás nem vezetett eredményre, keresetet nyújtottak be a Verwaltungsgericht Chemnitzhez.
III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
35. A C‑329/06. sz. ügyben a Verwaltungsgericht Sigmaringen felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkének (2) és (4) bekezdését, hogy a vezetői engedély vezetésre való alkalmasság hiánya miatti, a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam közigazgatási hatósága általi visszavonása nem akadálya vezetői engedély kiadásának valamely másik tagállamban, és hogy a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállamnak főszabály szerint az ilyen vezetői engedélyt is el kell ismernie?
2) Úgy kell‑e értelmezni a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését és 7. cikke (1) bekezdésének a) pontját az irányelv III. mellékletével, valamint az irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdésével összefüggésben, hogy a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam nem köteles elismerni az olyan vezetői engedélyt, amelyet annak jogosultja vezetői engedélyének a szokásos tartózkodási hely államában történt visszavonása után, a kiállító állam vezetői engedély kiállítására jogosult hatóságának tudatos megtévesztésével, a vezetésre való alkalmasság visszanyerésének bizonyítása nélkül csalárd módon vagy a kiállító állam hatóságának munkatársaival történt összejátszás útján szerzett meg?
3) Úgy kell‑e értelmezni a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkének (2) és (4) bekezdését, hogy a szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam a vezetői engedélynek a közigazgatási hatóság általi visszavonását követően egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély elismerését ideiglenesen felfüggesztheti vagy az engedély felhasználását megtilthatja, amíg a kiállító tagállam megvizsgálja, hogy a joggal való visszaélés útján szerzett vezetői engedélyt visszavonja‑e?”
36. A C‑343/06. sz. ügyben a Verwaltungsgericht Chemnitz felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) A 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és 8. cikkének (2) és (4) bekezdése alapján megkövetelheti‑e valamely tagállam egy másik tagállamban kiállított vezetői engedély jogosultjától, hogy saját közigazgatási hatóságánál az említett vezetői engedély annak területén történő használatának engedélyezését kérvényezze, ha a külföldön szerzett EU vezetői engedély jogosultjától korábban ugyanezen tagállamban visszavonták a vezetői engedélyt, vagy azt egyéb módon érvénytelenítették?
Nemleges válasz esetén,
1) Úgy kell‑e értelmezni a 91/439 irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (2) bekezdését, hogy valamely tagállam a saját területén megtagadhatja egy másik tagállamban kiállított vezetői engedély rendelkezései szerinti vezetői jogosultság elismerését, ha az előző vezetői engedély jogosultjától korábban az ottani [illetékes] közigazgatási hatóságok visszavonták a vezetői engedélyt, amennyiben az előbb említett tagállam joga szerint a vezetői engedély visszavonását vagy érvénytelenítését érintő közigazgatási jogi intézkedések során a vezetői engedély újbóli megadására vonatkozóan nincs tilalmi idő, és amennyiben a vezetői engedély újbóli megadása csak akkor igényelhető, ha az érintett vezetésre való alkalmasságát – mint a vezetői engedély újbóli megadásához szükséges anyagi jogi feltételt – a közigazgatási hatóságok felszólítására a nemzeti jog által részletesen szabályozott orvosi-pszichológiai szakvélemény formájában bizonyította?
Nemleges válasz esetén,
3) Úgy kell‑e értelmezni a 91/439 irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (2) bekezdését, hogy valamely tagállam a saját területén megtagadhatja egy másik tagállamban kiállított vezetői engedély rendelkezései szerinti vezetői jogosultság elismerését, ha a vezetői engedély jogosultjától korábban a közigazgatási hatóságok a szóban forgó tagállam területén visszavonták a vezetői engedélyt, vagy azt egyéb módon érvénytelenítették, és objektív tények alapján (tartózkodási hely hiánya a vezetői engedélyt kiállító tagállamban, a vezetői engedély újbóli belföldi megadása iránti kérelem elutasítása) alaposan feltehető, hogy az [európai] vezetői engedély [másik tagállamban] történő megszerzésére csak a vezetői engedélynek [az első tagállamban történő] újbóli megadására irányuló nemzeti eljárás szigorú anyagi jogi követelményeinek, különösen az orvosi-pszichológiai szakvéleménynek a megkerülése céljából került sor?”
37. A C‑335/06 és a C‑336/06. sz. ügyben a Verwaltungsgericht Chemnitz felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) A 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és 8. cikkének (2) és (4) bekezdése alapján megkövetelheti‑e valamely tagállam egy másik tagállamban kiállított vezetői engedély jogosultjától, hogy saját közigazgatási hatóságánál az említett vezetői engedély annak területén történő használatának engedélyezését kérvényezze, ha a külföldön szerzett EU vezetői engedély jogosultjától korábban ugyanezen tagállamban visszavonták a vezetői engedélyt, vagy azt egyéb módon érvénytelenítették?
Nemleges válasz esetén,
2) Úgy kell‑e értelmezni a 91/439 irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdésével együtt olvasott 1. cikkének (2) bekezdését, hogy valamely tagállam a saját területén megtagadhatja egy másik tagállamban kiállított vezetői engedély elismerését, ha az érdekelttől korábban az első tagállamban visszavonták a vezetői engedélyt, vagy azt egyébként érvénytelenítették, ha az ezen intézkedéssel együtt megállapított tilalmi idő a vezetői engedély másik tagállamban történő megadásáig már lejárt, és ha objektív tények alapján (tartózkodási hely hiánya a vezetői engedélyt kiállító tagállamban és az engedély első tagállamban történő újbóli megadása iránti kérelem elutasítása) feltehető, hogy az EU vezetői engedély külföldön történő megszerzésére csak a vezetői engedély belföldön történő újbóli megadására irányuló, az első tagállamban hatályos nemzeti eljárás szigorú anyagi jogi feltételeinek, különösen az orvosi-pszichológiai szakvéleménynek a megkerülése céljából került sor?”
38. A Verwaltungsgericht Chemnitz által a C‑334/06. sz. ügyben feltett kérdés megegyezik az ugyanezen bíróság által a C‑335/06. és C‑336/06. sz. ügyben feltett második kérdéssel.
IV – Elemzés
39. Az alapügyekben azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy úgy értelmezendő‑e a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és 8. cikkének (2) és (4) bekezdése, hogy azokkal ellentétes, ha valamely tagállam megtagadja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély elismerését azzal az indokkal, hogy ezen engedély jogosultjának korábbi vezetői engedélyét alkohol vagy kábítószer hatása alatti vezetés miatt az első tagállamban visszavonták, függetlenül attól, hogy tilalmi időszak alkalmazására sor került‑e, és hogy az új engedély kiállítását az első tagállam orvosi-pszichológiai teszt sikeres teljesítésétől tette függővé.
40. Az Európai Közösségek Bizottságának véleménye szerint a fogadó tagállam főszabály szerint nem jogosult annak vizsgálatára, hogy az engedély megadása a követelményeknek megfelelően történt‑e, ha ezen engedély kiadására az említett irányelv 1. cikke (1) bekezdésének megfelelően került sor. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy ha a kiállító tagállam úgy véli, hogy az engedély kiállítására a közösségi jog megsértésével került sor, az engedély jogosultja ebben az esetben nem hivatkozhat a kölcsönös elismerés elvére.
41. A Bizottság szerint a fogadó tagállam mindenképpen rendelkezik egyéb eszközökkel, hogy megtagadja egy ilyen engedély elismerését. Ez a tagállam az említett irányelv 8. cikkének (2) bekezdése értelmében visszavonhatja a szóban forgó engedélyt, hivatkozva a jogosult vétkes magatartására, amelyet a második engedély kiállítását követően tanúsított. Emellett a fogadó tagállam a 91/439 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése alapján tájékoztathatja a kiállító tagállamot a fennálló hiányosságokról, vagy az EK 227. cikk értelmében eljárást indíthat ez utóbbi tagállam ellen.
42. Az alábbi okok miatt nem osztom a Bizottság véleményét:
43. A 91/439 irányelvnek két célkitűzése van: a biztonság biztosítása és a személyek mozgásának megkönnyítése, anélkül hogy az egyik célt a másik elé helyezném, meg kell állapítanom, hogy kétségtelenül nem elfogadható, hogy a személyek mozgásának megkönnyítése a biztonságuk hátrányára valósuljon meg.
44. A jelen ügyek vonatkozásában ezen irányelv legfontosabb rendelkezései az alkohol- vagy kábítószer-fogyasztók vagy -függők részéről a közúti közlekedés más résztvevőire jelentett veszély megelőzésére vonatkoznak.
45. Az említett irányelvnek, illetve mellékleteinek rendelkezései rendkívül világos módon mutatják ezt azzal, ahogyan azokat az intézkedéseket előírják és leírják, amelyek az ilyen gépjárművezetők által jelentett veszély elleni küzdelmet szolgálják, és a vezetési jogtól mindaddig megfosztják őket, amíg veszélyességük továbbra is fennáll, vagy a veszélyességük megjelenésének vagy visszatérésének megelőzésére irányuló intézkedéseket nem tették meg vagy nem tartották be.
46. A 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja ugyanis az irányelv III. sz. mellékletére hivatkozik. Márpedig e melléklet 14. és 15. cikke szerint azoknak a személyeknek, akik alkohol- vagy kábítószer-függőségben szenvednek vagy – bár függőségük nem áll fenn az ilyen anyagok vonatkozásában – rendszeresen visszaélnek azokkal, nem adható ki, illetve nem újítható meg a vezetői engedély(8).
47. A járművezetésre vonatkozó egészségügyi alkalmasságra a Cseh Köztársaságban a közúti közlekedésről szóló 361/2000 törvény vonatkozik. E rendelkezések szerint a járművezetésre vonatkozó egészségügyi alkalmasság testi és szellemi alkalmasságot jelent. Ezt az alkalmasságot a kérelmező vezetői engedély iránti kérelme benyújtásakor orvos vizsgálja, aki orvosi szakvéleményt állít ki a kérelmező vezetési alkalmasságáról.
48. Az orvosi szakvéleménynek figyelembe kell vennie a kérelmező nyilatkozatait és egészségi állapotának vizsgálatát.
49. Az említett 361/2000 törvény kizárja a vezetéshez való jogból azokat a gépjárművezetőket, akik alkohollal vagy pszichotróp anyagokkal összefüggő magatartási zavarban szenvednek.
50. Az alapügyekben tehát úgy tűnik, hogy a cseh vezetői engedélyek öt jogosultja a vezetési alkalmasságukról egyszerű orvosi igazolást nyújtottak be az illetékes cseh hatóságoknak.
51. Véleményem szerint a vezetői engedély megszerzésének minimumkövetelményeit szabályozó 91/439 irányelv nem várja el a tagállamoktól, hogy a vezetői alkalmasságról orvos által kiállított egyszerű orvosi igazolásnál többet követeljenek meg a kérelmezőktől.
52. Ésszerűen ugyanis nem várható el valamennyi tagállamtól, hogy illetékes hatóságai az általános klinikai vizsgálat által kimutatott különös jelek hiányában is rendszeresen ellenőrizzék valamennyi kérelmezőt, többek között vérvizsgálat elvégeztetésére kötelezve őket, amellyel igazolhatják, hogy nem állnak kábítószer vagy alkohol hatása alatt.
53. Ezzel szemben úgy vélem, hogy a vezetésre való egészségügyi alkalmasságot, a fent említett eset mellett, alaposabban kellene vizsgálni akkor, ha a vezetői engedély jogosultja balesetet okozott kábítószer vagy alkohol fogyasztása miatt, és ezen indokkal engedélyét visszavonták, illetve ha visszaeső, vagy egyes cselekedetei arra utalnak, hogy valószínűleg ezen anyagoktól való függőségben szenved.
54. Véleményem szerint, figyelembe véve a közúti közlekedésbiztonság javítására vonatkozó célkitűzést, a közösségi jogalkotó a 91/439 irányelv III. sz. melléklete 14. és 15. pontjának ezt az értelmet kívánta adni, azaz meg kívánta akadályozni, hogy veszélyes anyagok fogyasztása miatt vezetésre alkalmatlan személyek jogosulttá váljanak gépjármű vezetésére.
55. Az említett irányelv a benne foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében a vezetési engedélyek kiállítására olyan eljárást határozott meg, amely közös valamennyi tagállamban, és előírta az ezen eljárásban kiállított engedélyek vonatkozásában a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását(9).
56. E kölcsönös elismerés vonatkozásában azonban létezik egy enyhítés.
57. A 91/439 irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdése szerint ugyanis, ha egy vezetői engedély jogosultjának vezetési jogát valamely tagállam területén korlátozzák, felfüggesztik, visszavonják vagy megszüntetik, ez a tagállam megtagadhatja egy másik tagállam által ezen jogosult részére kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését.
58. Ez a rendelkezés az ezen irányelvben foglalt közúti közlekedésbiztonság javítására vonatkozó célkitűzés megvalósítására irányul. Lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy biztosítsák saját maguk számára, hogy az általuk a vezetésre veszélyesnek, és ezért alkalmatlannak ítélt személyek ne használhassanak más tagállam által kiállított vezetői engedélyt sem.
59. Emellett az említett irányelv, különösen 2. cikkének (2) bekezdésében és 12. cikkének (3) bekezdésében kifejezésre jutó egyértelmű rendelkezéseiben, az általa kimondott kölcsönös elismerés elve alapján előírja a tagállamok jóhiszemű együttműködésének kötelezettségét.
60. A 91/439 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy a vezetői engedélyek hamisítását kizárják.
61. Ezen irányelv 12. cikkének (3) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy kölcsönösen működjenek együtt az említett irányelv rendelkezéseinek a végrehajtásában, szükség esetén az általuk nyilvántartott engedélyekről folytatott információcsere útján.
62. A Bíróság, amelyhez különösen a kölcsönös elismerés elvére vonatkozóan különböző kérdéseket nyújtottak be korábban, olyan ítélkezési gyakorlatot dolgozott ki, amely többek között megállapítja a kölcsönös elismerés kötelező jellegét, amely nem engedi meg a fogadó államnak a kiállító állam eljárásának vizsgálatát.
63. A Skanavi- és Chryssanthakopoulos-ítéletben(10) a Bíróság kimondta ugyanis, hogy a vezetői engedélyek kölcsönös elismerése minden alaki követelmény nélkül érvényesül, majd ezt megerősítette az Awoyemi-ítéletben(11) és a Bizottság kontra Hollandia(12) ítéletben.
64. Egyébiránt e két ítéletben a Bíróság azt állapította meg, hogy a 91/439 irányelvben foglalt, a vezetői engedélyek kölcsönös elismerésére vonatkozó kötelezettség egyértelmű és feltétlen, amely nem enged a tagállamok számára semmiféle mérlegelési jogkört a végrehajtásához szükséges szabályok elfogadását illetően(13).
65. Az ezzel ellentétes értelmezésnek az lett volna a következménye, hogy lerombolja a tagállamok között szükséges kölcsönös bizalmat, amelyet a kölcsönös elismerés elve megkövetel(14).
66. Ugyanakkor azok az esetek, amelyekben a Bíróságnak most határoznia kell, teljes mértékben eltérnek azoktól, amelyekben korábban ítélkezett.
67. A fent hivatkozott Kapper-ítéletben a Bíróság valóban úgy határozott, hogy nem a fogadó tagállamnak kell megvizsgálnia a vezetői engedély megszerzéséhez előírt valamennyi, különösen az engedély jogosultjának szokásos tartózkodási helyére vonatkozó követelmény teljesülését. Ezt az ellenőrzést egyedül a kiállító tagállam végezheti el, amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezik annak vizsgálatára, hogy az engedélyek megadása az előírt követelményeknek megfelelően történt‑e(15).
68. A 91/439 irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdésével összefüggésben a Bíróság a fent hivatkozott Kapper-ítéletben úgy határozott, hogy a tagállamok egy másik tagállam által az új vezetői engedély kiállítására vonatkozó tilalmi idő lejártát követően kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését nem tagadhatják meg határozatlan időre olyan személlyel szemben, akinek az előző tagállam területén vezetői engedélyét visszavonták vagy érvénytelenítették (16).
69. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fent hivatkozott Kapper-ítéletben a fogadó tagállam kizárólag azzal az indokkal utasította el egy másik tagállamban kiállított engedély elismerését, hogy nem teljesült a 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt, a szokásos tartózkodási helyre vonatkozó követelmény.
70. Véleményem szerint az ilyen követelmény nem eshet azonos megítélés alá a jelen ügyben szereplő, az egészségügyi alkalmasságra vonatkozó követelménnyel. A szokásos tartózkodási hely, függetlenül attól, hogy a fogadó vagy a kiállító tagállam területén van, nincs kihatással a közúti közlekedés résztvevőinek biztonságára, ellentétben az olyan veszélyes magatartással, mint amelyet a jelen ügy öt érdekeltje tanúsított.
71. Jelenleg arról van szó, hogy olyan ügyekben kell ítélkezni, amelyekben a vezetői engedélyek jogosultjai az alkohol-, illetve gyógyszerfüggőségük miatt velük szemben alkalmazott vezetői engedélyt korlátozó intézkedések ellenére, az irányelvben rögzített szabályokat figyelemben kívül hagyva kaptak a kiállító tagállamban vezetői engedélyt.
72. Az alapügyek tényállásának vizsgálata kétség nélkül igazolja a vitatott engedélyek jogosultjainak csalási szándékát.
73. Mindenekelőtt úgy tűnik ugyanis, hogy az érdekeltek, amint azt A. Wiedemann észrevételeiben kifejti, azért mentek a Cseh Köztársaságba, mivel tudták, hogy a Németországban az új vezetői engedély kiállításához előírt orvosi-pszichológiai tesztet a Cseh Köztársaságban nem követelik meg, és a német engedély visszavonásához vezető okokat sem kell megmagyarázniuk.
74. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ez az információ közismert, mivel működnek olyan internetes szakoldalak, amelyek német nyelven tájékoztatnak arról, hogy az úgynevezett „Idiotentest”‑et a Cseh Köztársaság nem írja elő a vezetői engedély megszerzéséhez(17).
75. Ezt követően A. Wiedemann kifejti, hogy járni kezdett csoportterápiára, hogy az segítsen neki megoldani a kábítószerrel kapcsolatos problémáit, azonban felhagyott a részvétellel, amikor tudomást szerzett arról, hogy a Cseh Köztársaságban nem kötelező az orvosi-pszichológiai teszt teljesítése.
76. E tények rámutatnak arra, hogy a 91/439 irányelv rendelkezései, amelyek mellékesnek tűnhetnek mindaddig, amíg az azokban foglalt lényeges alaki követelményeket a vezetői engedély kibocsátása során betartják, elsődleges szabályokká válnak a csalás kontextusában, és arra is, hogy a szóban forgó csalás elkövetésének elengedhetetlen feltétele volt ezen szabályok kijátszása.
77. Ez történik a 91/439 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában megfogalmazott, a kiállító tagállam hatáskörére vonatkozó rendelkezés esetében.
78. A szokásos tartózkodási helyre vonatkozó ezen követelmény, mely szerint a vezetői engedély megszerzése előtt legalább hat hónapot kell tölteni a kiállító tagállam területén, elengedhetetlen az irányelv által előírt egészségügyi vizsgálatok elvégzéséhez, és az ugyanezen irányelv 12. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelő szükséges információkéréshez és -cseréhez.
79. Ezen okok miatt a Kapper-ítélet érvényesen nem átvehető, mivel a jogviták elemei teljesen eltérőek.
80. Ugyanezen okokból a kölcsönös elismerés elvét a jelen ügyekben nem lehet a szokásos és hagyományos módon alkalmazni.
81. Az említett elv ilyen alkalmazása a szóban forgó ügyekben azzal a következménnyel járna, hogy megkönnyítené vagy jóváhagyná a csalást, és így megerősítené a lehetséges veszélyhelyzetet, ami ellentétes lenne a 91/439 irányelvben magában megfogalmazott, a közúti közlekedésbiztonság megerősítésére irányuló célkitűzéssel.
82. Egy ilyen helyzetben nemcsak a jog, hanem a józan ész is azt parancsolja, hogy abból kell kiindulni, miszerint a csalás megszünteti a kölcsönös bizalmat, és el kell ismerni a tagállamok lehetőségét arra, hogy felülvizsgálják a vezetői engedély kiállításához vezető körülményeket.
83. Maga a 91/439 irányelv által alkalmazott rendelkezés természete követeli meg ugyanis, hogy a biztonsági cél megvalósulása érdekében legalább az irányelv által kifejezetten lényegesnek nyilvánított területeken a vezetői engedélyek kölcsönös elismerésével egyformán érvényesüljön a vezetői engedélyeknek az ugyanezen irányelv által a vezetési alkalmasság ellenőrzésére vonatkozóan előírt intézkedések indokaihoz hasonló okból alkalmazott felfüggesztése, bevonása vagy egyéb, a vezetői jogot korlátozó intézkedésnek a kölcsönös elismerése.
84. Véleményem szerint a kölcsönös elismerés ezen kiegészítő formája olyan kötelezettség, amely a tagállamokat a 91/439 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése alapján terheli, mely szerint meg kell tenniük minden szükséges intézkedést, hogy a vezetői engedélyek hamisításának veszélyét kizárják. Nem látom be ugyanis, hogy a hamisítás fogalma miért csak valamely közigazgatási okmány tárgyi megváltoztatását foglalná magában.
85. Ezt a fogalmat – amennyiben nem akarjuk értelmétől megfosztani – úgy kell értelmezni, hogy azokra az esetekre is vonatkozik, amelyekben tisztességtelen személyek csalárd úton állíttatnak ki maguknak eredetinek tűnő közigazgatási okmányt, amely számukra látszólag olyan jogot biztosít, amelyet tőlük valójában megvontak.
86. Ez a tagállamokat terhelő kötelezettség következésképpen maga után vonja a 91/439 irányelv 12. cikkének (3) bekezdésében előírt információcserét, amelynek feltételeit a tagállamok kötelesek biztosítani.
87. Ennek hiányában a szubszidiaritás elve értelmében a közösségi jogalkotónak kell ezeket a megvalósítási feltételeket megteremtenie, amely feltételek nem lehetnek bonyolultabbak a bűnügyi nyilvántartásokat is magukban foglaló nemzeti nyilvántartásoknak az egyes tagállamok által egyébként már megvalósított hálózatba való összekapcsolásánál, amely nyilvántartások egyébként is rendszerint tartalmazzák a vezetői jog korlátozására, felfüggesztésére vagy megszüntetésére vonatkozó bírósági határozatot.
88. Ugyanakkor addig, ameddig ezek az összehangolt feltételek nem teremtődnek meg, úgy vélem, hogy egy tagállam, amely tárgyilagosan megállapítja, hogy a 91/439 irányelvben alkalmazott, harmadik személyeket védő szabályok nem érvényesülnek, pusztán elővigyázatosságból jogosult a kölcsönös elismerés elve alkalmazásának feltételeinek vizsgálatára.
89. Ez érvényes többek között az olyan esetekre, amikor a vezetési engedély egyszerű olvasatából az derül ki, hogy az ugyanezen irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt, tényleges tartózkodási helyre vonatkozó minimumkövetelmény nem teljesült, és hogy az érdekelt engedélyét az ellenőrzést végző tagállam területén visszavonták, és az új engedély kiadását orvosi-pszichológiai teszt sikeres teljesítésétől tették függővé.
90. Ebben az esetben úgy vélem, hogy az ellenőrzést végző tagállam kétség esetén kérheti a kiállító tagállamtól, hogy az – mint erre kizárólagosan jogosult – határozzon az általa kiállított engedély érvényességéről.
91. A jelen ügyekben a kiállító tagállamnak kell megvizsgálnia, hogy a vezetési engedély jogosultja – figyelembe véve a korábbi engedély visszavonásának körülményeit, és a jogosult részéről a többi közlekedőre jelentett veszélyt – részt vett‑e az orvosi-pszichológiai teszttel összehasonlítható szintű egészségügyi vizsgálaton.
92. Amennyiben a kiállító tagállamban olyan tesztet végeztek, amelynek szintje összehasonlítható az első tagállamban megkövetelt teszt szintjével, és amellyel a vezetői engedély jogosultjának egészségügyi alkalmasságát, különösen a kábítószer- és alkoholfüggőségét vizsgálták, akkor úgy vélem, hogy az így kiállított engedélyt az első tagállamnak a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése alapján el kell ismernie.
93. Ezzel szemben, ha a kiállító tagállam arról tájékoztatja az első tagállamot, hogy nincs tudomása az engedély jogosultjával kapcsolatos előzményekről, és emiatt nem végeztek semmilyen alapos orvosi vizsgálatot, amely bizonyítja, hogy újra alkalmas a vezetésre, úgy vélem, hogy az ezen irányelv 8. cikkének (2) és (4) bekezdése értelmében az első tagállam – figyelembe véve a szóban forgó jogosult igazolt veszélyességét – kivételesen jogosult a szóban forgó engedély érvényessége elismerésének megtagadására.
94. Véleményem szerint nem sérti a kölcsönös elismerés elvét, ha az illetékes hatóságok ellenőrizhetik a másik tagállamban kiállított vezetői engedéllyel rendelkező gépjárművezetőket, és adott esetben kérhetik a kiállító tagállamtól az ilyen engedélyek érvényességének felülvizsgálatát.
95. Ettől különbözne az az eset, amikor az ellenőrzést végző tagállam hivatalból nem ismerné el a vezetői engedélyt, illetve annak érvényességét, noha az ellenőrzés semmilyen szabálytalanságot nem mutatna ki.
96. Maga a Bizottság hangsúlyozta egy ajánlásában, hogy az ellenőrzés, és különösen a határokon átnyúló ellenőrzés fontos és hatékony módja a balesetek megelőzésének és számuk csökkentésének (18).
97. Véleményem szerint a közúti közlekedésbiztonság javítására irányuló, a 91/439 irányelv által kitűzött és a Bizottság által ajánlott célt sérti, ha egy tagállam számára nem ismerik el ezt a lehetőséget(19).
98. Másrészről a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a közúti közlekedés résztvevőit leginkább a biztonságos közlekedés hiánya aggasztja, és hogy valamennyi közlekedési forma közül messze a gépjármű a legveszélyesebb, és ez utóbbi követeli a legtöbb emberéletet(20).
99. A Bizottság arra is rámutat, hogy a tagállamoknak kell meghozniuk a fehér könyvben meghatározott célkitűzés – a közúti halálesetek számának a felére történő csökkentése – eléréséhez szükséges intézkedéseket (21).
100. E tekintetben A. Wiedemann jó példa arra, amikor a veszélyesség láthatólag nem szűnik meg, mivel egy hónappal a cseh vezetői engedélye megszerzése után újra balesetet okozott német területen.
101. Ez az értelmezés véleményem szerint nem ellentétes a Bíróság ítélkezési gyakorlatával.
102. Láthattuk ugyanis, hogy a fent hivatkozott Kapper-ügyben kizárólag a tartózkodási helyre vonatkozó követelmény volt a kérdés.
103. Ezzel szemben felhozható az is, hogy a fent hivatkozott Halbritter-végzésben a Bíróság ismét úgy ítélte, hogy a tagállamoknak nincs joguk újra megvizsgálni az engedély kiállítása feltételeinek betartását, és hogy a szóban forgó ügyben az egészségügyi alkalmasságra vonatkozó feltételről van szó(22).
104. Ugyanakkor a jelen ügyektől eltérően a fent hivatkozott Halbritter-ügyben hozott végzés alapjául szolgáló ügyben a kiállító tagállam hatóságai már megvizsgálták a vezetői engedély jogosultjának egészségügyi alkalmasságát, így azt is, hogy ez a jogosult még mindig a kábítószer hatása alatt áll‑e(23).
105. Miután az osztrák hatóságok elvégezték a vizsgálatot, és úgy vélték, hogy a kérelmező egészségügyileg alkalmas a vezetésre, a Németországi Szövetségi Köztársaságnak a továbbiakban nem állt jogában orvosi-pszichológiai teszt elvégzését megkövetelni az engedély jogosultjától, és így megtagadni ezen engedély elismerését.
106. Végül a jelen ügyek tényállása különbözik a Kremer-ügy tényállásától(24) is, mivel ez utóbbi ügyben a Németországi Szövetségi Köztársaság hivatalból utasította el a Belga Királyságban kiállított vezetői engedély elismerését anélkül, hogy előzetesen meggyőződött volna arról, hogy a Belga Királyság kellőképpen megvizsgálta‑e az egészségügyi alkalmasságot.
107. A Verwaltungsgericht Sigmaringen ezenkívül azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a kiállító állam által a vezetői engedély megszerzéséhez szükséges feltételek tárgyában folytatott vizsgálat alatt hozhat‑e a második engedély felfüggesztésére irányuló átmeneti intézkedést az a tagállam, amelynek területén a jogosult előző engedélyét visszavonták.
108. Véleményem szerint a kiállító tagállam határozatának meghozataláig az ellenőrzést végző tagállam – harmadik személyek védelméhez szükséges intézkedésként – érvényesen visszavonhatja a vitatott engedélyt.
109. Véleményem szerint ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy újabb baleset bekövetkezését vagy egy újabb jogsértés elkövetését kelljen megvárni ahhoz, hogy az ellenőrzést végző tagállam jogosulttá váljon a cselekvésre.
110. Ettől eltérő felfogás valójában az egész megelőzési politika tagadását jelentené, pedig tudjuk, hogy annak elsődleges szerepet kell játszania a közlekedésbiztonság terén. Ez az álláspont jogosan sokkolhatná a közvéleményt, és kételyt ébreszthetne a közösségi intézkedések eredményességével és hasznosságával kapcsolatban.
111. Mindezen okokból úgy vélem, hogy a feltett kérdésekre az alábbi választ kell adni.
112. Ha valakinek a vezetői engedélyét alkohol vagy kábítószer hatása alatti vezetés miatt valamely tagállamban visszavonták, és új vezetői engedély megszerzését az általa másokra jelentett veszély miatt orvosi-pszichológiai teszt sikeres teljesítésétől tették függővé, ez a tagállam a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és 8. cikkének (2) és (4) bekezdése értelmében az általa megkövetelt teszttel összehasonlítható szintű teszt teljesítésének hiányában jogosult egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély érvényessége elismerésének megtagadására.
113. Másfelől 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkének (2) és (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellenétes, ha valamely tagállam egy vezetői engedély potenciálisan veszélyes magatartást tanúsító jogosultjával szemben ideiglenes intézkedéseket foganatosít, például az engedély megszerzése feltételeinek az engedélyt kiállító tagállam által történő vizsgálata idejére felfüggeszti a vezetői engedélyt.
V – Végkövetkeztetések
114. Az előző megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság következőképpen válaszoljon a Verwaltungsgericht Sigmaringen és a Verwaltungsgericht Chemnitz által előterjesztett kérdésekre:
„A vezetői engedélyekről szóló, 1991. július 29‑i 91/439/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és 8. cikkének (2) és (4) bekezdése úgy értelmezendő, hogy azokkal nem ellentétes, ha valamely tagállam megtagadja egy másik tagállam által kiállított vezetői engedély érvényességének elismerését, ha ezen engedély jogosultjának vezetői engedélyét az első tagállamban alkohol vagy kábítószer hatása alatti vezetés miatt korábban visszavonták, és az általa másokra jelentett veszély miatt az új vezetői engedély megadását orvosi-pszichológiai teszt sikeres teljesítésétől tették függővé, és a kiállító tagállamban nem végeztek az első tagállamban megkövetelt teszttel összehasonlítható szintű tesztet.
Egyébiránt 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését és 8. cikkének (2) és (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellenétes, ha valamely tagállam egy vezetői engedély potenciálisan veszélyes magatartást tanúsító jogosultjával szemben ideiglenes intézkedéseket foganatosít, például az engedély megszerzése feltételeinek az engedélyt kiállító tagállam által történő vizsgálata idejére felfüggeszti a vezetői engedélyt.”
1 – Eredeti nyelv: francia.
2 – A vezetői engedélyekről szóló, 1991. július 29‑i irányelv (HL L 237., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 1. kötet, 317. o.).
3 – Lásd az említett irányelv 1. cikkét.
4 – Lásd a negyedik preambulumbekezdést.
5 – A 91/439 irányelv 9. cikkének első bekezdése szerint szokásos tartózkodási hely az a hely, ahol az adott személy általában él, vagyis ahol egy naptári évben legalább 185 napot tölt. Ha a jogosult ebben a tagállamban végzi tanulmányait, bizonyítnia kell, hogy hat hónapja a szóban forgó tagállamban tartózkodik.
6 – A FeV 11. §‑ának (2) és (3) bekezdése.
7 – A német büntetőtörvénykönyv 69. és 69a. §‑a.
8 – Lásd az említett III. sz. melléklet 14. pontját, 14.1. pontja első albekezdését, 15. és 15.a. pontját.
9 – Lásd a 91/439 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését.
10 – A C‑193/94. sz. ügyben 1996. február 29‑én hozott ítélet (EBHT 1996., I‑929. o.) 26. pontja.
11 – A C‑230/97. sz. ügyben 1998. október 29‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑6781. o.) 41. pontja.
12 – A C‑246/00. sz. ügyben 2003. július 10‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑7485. o.) 60. pontja.
13 – Lásd a fent hivatkozott Awoyemi-ítélet 42. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ítélet 61. pontját.
14 – Lásd Léger főtanácsnok C‑476/01. sz. Kapper-ügyre vonatkozó indítványának (2004. április 29‑én hozott ítélet; EBHT 2004., I‑5205. o.) 35–40. pontját.
15 – A 46–48. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
16 – Lásd a fent hivatkozott Kapper-ítélet 76. pontját és a C‑227/05. sz. Halbritter-ügyben 2006. április 6‑án hozott végzés (az EBHT‑ban nem tették közzé) 37. pontját.
17 – Lásd többek között: .
18 – Lásd a Bizottság 2004. április 6‑i ajánlását a közúti biztonság megerősítéséről (HL 111., 75. o.)
19 – Lásd a Bizottság „Európai közlekedéspolitika 2010‑ig: ideje dönteni” című, 2001. szeptember 12‑i fehér könyvét (COM[2001] 370 final). Emlékezzünk a Bizottság „20 000 élet megmentése útjainkon. Közös felelősség” című közleményére, amely elérhető a című honlapon, az európai közúti biztonság akcióprogram – a közúti balesetek halálos áldozatainak felére csökkentése az Európai Unióban 2010‑re: közös felelősség (COM[2003] 311 final) keretében.
20 – Lásd az említett fehér könyvet (70. o.)
21 – Ugyanott (73. o.).
22 – Lásd az említett végzés 34. pontját.
23 – Lásd ugyanezen végzés 31. pontját.
24 – A C‑340/05. sz. ügyben 2006. szeptember 28‑án hozott végzés (az EBHT‑ban nem tették közzé).
Full & Egal Universal Law Academy