EUR-Lex -  62006CC0501 - HU

VERICA TRSTENJAK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2009. június 30.1(1)

C‑501/06. P., C‑513/06. P., C‑515/06. P. és C‑519/06. P. sz. egyesített ügyek

GlaxoSmithKline Services Unlimited, korábban Glaxo Wellcome plc

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága (C‑501/06. P)

és

az Európai Közösség Bizottsága (C‑513/06. P),

European Association of Euro Pharmaceutical Companies (EAEPC) (C‑515/06. P),

Asociación de exportadores españoles de productos farmacéuticos (Aseprofar) (C‑519/06. P)

kontra

GlaxoSmithKline Services Unlimited, korábban Glaxo Wellcome plc

„Fellebbezés – Verseny – Gyógyszerek párhuzamos kereskedelmének korlátozása – Az EK 81. cikk (1) bekezdése – Versenykorlátozó cél – Nemzeti árszabályozások – Az indokolás megváltoztatása – Az EK 81. cikk (3) bekezdése – A műszaki fejlődés előmozdításához való hozzájárulás – Bizonyíték – Elégtelen indokolás – Az eljáráshoz fűződő érdek”

Tartalomjegyzék

I –   Jogi háttér

II – A jogvita előzményei, a vitatott határozat és a megtámadott ítélet

III – A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

A –   A felek kérelmei az egyes eljárásokban

1.     A C‑501/06. P. sz. ügy (a GSK fellebbezése)

2.     A C‑513/06. P. sz. ügy (a Bizottság fellebbezése)

3.     A C‑515/06. P. sz. ügy (az EAEPC fellebbezése)

4.     A C‑519/06. P. sz. ügy (az Aseprofar fellebbezése)

B –   Az ügyek egyesítése és a tárgyalás

IV – Az elfogadhatóságról

A –   A Bizottság és az Aseprofar versenykorlátozó célra vonatkozó, a fellebbezésükben előadott érveinek elfogadhatóságáról (a C‑513/06. P. és C‑519/06. P. sz. ügy)

B –   A Bizottságnak a „csatlakozó fellebbezésként” megjelölt, a GSK fellebbezésére adott válaszként a C‑513/06. P. sz. ügyben előadott érvei elfogadhatóságáról

1.     A Bizottság versenykorlátozó célra vonatkozó érveiről

a)     A csatlakozó fellebbezés keretében való elfogadhatatlanságról

b)     A fellebbezés elutasítása iránti kérelem keretében való elfogadhatóságról

c)     Az érvek elfogadhatóságról

d)     A Bizottság C‑513/06. P. sz. és C‑501/06. P. sz. ügyben előadott érveinek tartalmi azonosságáról

2.     A Bizottság versenykorlátozó hatásra vonatkozó érveiről

3.     A Bizottság által előterjesztett, a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontját kifogásoló csatlakozó fellebbezés elfogadhatóságáról

C –   Következtetések

V –   A GSK C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezéséről

A –   Az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazásáról az indokolásnak az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó részében

1.     A megtámadott ítélet indokolásának az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó része

2.     A versenykorlátozó cél fogalmáról

3.     A téves jogalkalmazásról

a)     A versenykorlátozó cél fogalmának téves jogalkalmazáson alapuló értelmezéséről

i.     Azon megállapításról, hogy a párhuzamos kereskedelmet korlátozó cél esetében versenykorlátozó cél csak főszabály szerint fogadható el

ii.   A versenykorlátozó hatás vélelméről

iii. A végső fogyasztót érintő hátrány figyelembevételéről

iv.   A párhuzamos kereskedelem végső fogyasztó javára szolgáló előnyeinek korlátozott figyelembevétele

v.     Következtetés

b)     A jogi és gazdasági környezet figyelembevételéről

i.     Azon megállapításról, hogy a közvetítők megtartják azokat az előnyöket, amelyek a párhuzamos kereskedelemből az árak vonatkozásában keletkeznek, és így ezek az előnyök nem kerülnek a végső fogyasztóhoz

ii.   Az egyéb feltételezésekről és megállapításokról

4.     Következtetés

B –   Az indokolás megváltoztatásáról

1.     Az Elsőfokú Bíróság által megállapított tényállásról

2.     A Bizottság azon indokolásának helybenhagyásáról, miszerint az ÁÉF célja a verseny korlátozása

a)     Általánosított szemléletmód

b)     A verseny korlátozásának vélelme

c)     Közbenső következtetés

3.     Következtetés

C –   Az Elsőfokú Bíróság azon megállapításáról, hogy a Bizottság feltételezhette az ÁÉF versenykorlátozó hatását

D –   Következtetés

VI – A Bizottság, az Aseprofar és az EAEPC fellebbezéséről

A –   A megtámadott ítélet indokolásának vonatkozó része

B –   A Bizottság C‑513/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezése és a C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett csatlakozó fellebbezése

1.     Az EK 81. cikk (3) bekezdésének első feltételéről

a)     A jogi és gazdasági környezet elferdítéséről

b)     A műszaki fejlődés előmozdításának fogalmáról, a bizonyítási teher megoszlásáról és a bizonyítékok megkövetelt szintjéről

i.     A fúziókontrollból eredő vizsgálati szempont alkalmazásáról

ii.   Azon küszöbről, amely felett hatékonysági előnyök feltételezhetők

iii. Az árkülönbségek strukturális természetének jelentőségéről

iv.   Az árfolyam-ingadozásokról

v.     A GSK kiegészítő anyagi eszközei és a műszaki fejlődés előmozdítása közötti viszonyról

vi.   Következtetés

c)     A vitatott határozat elferdítéséről és a múltbeli eseményeknek a jövőre vonatkozó elemzés keretében való figyelembevételének hiányáról

i.     A vitatott határozat elferdítéséről

–       A vitatott határozat tartalmának elferdítéséről

–       Az indokolás megváltoztatásáról

–       Következtetés

ii.   A múltbeli események figyelembevételéről

iii. A vitatott határozat meghozatalakor rendelkezésre nem álló bizonyítékok figyelembevételéről

iv.   Következtetés

d)     A vizsgálati szempont téves alkalmazásáról

i.     Új megsemmisítési ok létrehozásáról

ii.   Az Elsőfokú Bíróság hatáskörének túllépéséről

e)     A bizonyítékok tömör értékeléséből és az Elsőfokú Bíróság magyarázat nélküli feltételezéseiből eredő indokolási hibákról

i.     A GSK által előterjesztett bizonyítékok értékeléséről

ii.   Az arra vonatkozó magyarázat hiányáról, hogy az ÁÉF nélkül miért lett volna lehetetlen a kutatás és fejlesztés

2.     Az EK 81. cikk (3) bekezdésének további feltételeiről

3.     Következtetés

C –   Az EAEPC C‑515/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezése

1.     Az EK 81. cikk (3) bekezdésének szerepéről és funkciójáról

2.     A bizonyítási teherről

3.     A bizonyítékok téves értékelésről vagy nem megfelelő figyelembevételéről

a)     A bizonyítási teher megfordításáról

b)     A téves értékelésről vagy az ügy irataiból megállapítható tények figyelmen kívül hagyásáról

c)     Téves tények figyelembevételéről

4.     Következtetés

D –   Az Aseprofar C‑519/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezése

1.     Az EK 81. cikk (3) bekezdésének első feltételéről

2.     Az EK 81. cikk (3) bekezdésének további feltételeiről

a)     A fogyasztók méltányos részesedéséről

b)     A nélkülözhetetlenségről

c)     A verseny megszüntetésének lehetőségéről

3.     Következtetés

E –   Következtetés

VII – Összegzés

VIII – Végkövetkeztetések

1.        A jelen fellebbezések alkalmat nyújtanak a Bíróság számára, hogy a Sot. Lélos kai Sia és társai egyesített ügyekben hozott ítéletéhez(2) kapcsolódva, amelynek tárgya a párhuzamos gyógyszerkereskedelmet korlátozó egyoldalú intézkedéseknek az EK 82. cikk szerinti megítélése, állást foglaljon az ilyen célú megállapodásoknak az EK 81. cikkel való összeegyeztethetőségéről.

2.        Jelen fellebbezés tárgya a gyógyszergyártó GlaxoSmithKline Services Unlimited (a továbbiakban: GSK) általános értékesítési feltételeinek (a továbbiakban: ÁÉF) az EK 81. cikk szerinti megítélése. Az ÁÉF szerint a GSK a Spanyolországban honos közvetítőktől, amelyeknek gyógyszert adott el (a továbbiakban: spanyol közvetítők), eltérő árakat kért bizonyos gyógyszerekért, attól függően, hogy a spanyol közvetítők ezeket Spanyolországban vagy más tagállamokban forgalmazták.

3.        Az ÁÉF célja az volt, hogy a GSK gyógyszereinek Spanyolország és más tagállamok közötti azon párhuzamos kereskedelmét korlátozzák, amelyet a spanyol közvetítők az árkülönbség alapján folytattak a tagállamok között. A GSK véleménye szerint a párhuzamos kereskedelem elsősorban a közvetítők hasznát szolgálja. A párhuzamos kereskedelem korlátozása ezzel szemben a végső fogyasztó számára előnyös. A GSK, illetve a cégcsoport, amelynek a GSK tagja,(3) a párhuzamos kereskedelem korlátozása révén elért kiegészítő anyagi eszközöket új gyógyszerek kutatásába és fejlesztésébe fektetheti be.

4.        A GSK az ÁÉF‑et bejelentette a Bizottságnak. A Bizottság a 2001. május 8‑i határozatában(4) (a továbbiakban: vitatott határozat) megállapította, hogy az ÁÉF sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését, és ezért nem mentesíthető az EK 81. cikk (3) bekezdése szerint. Az Elsőfokú Bíróság a GSK keresete alapján a T‑168/01. sz. ügyben(5) 2006. szeptember 27‑én hozott ítéletével (a továbbiakban: megtámadott ítélet) a vitatott határozatot helybenhagyta ugyan a Bizottság azon megállapítása tekintetében, hogy az ÁÉF sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését, annyiban azonban megsemmisítette, amennyiben a Bizottság az ÁÉF‑nek az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítésére irányuló kérelmet elutasította.

5.        A C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésével egyrészt a GSK kifogásolja annyiban a megtámadott ítéletet, amennyiben az helybenhagyta a Bizottság azon megállapítását, hogy az ÁÉF sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését. Másrészt a Bizottság (a Lengyel Köztársaság mint beavatkozó támogatásával), az Asociación de exportadores españoles de productos farmacéuticos (a továbbiakban: Aseprofar) és a European Association of Euro Pharmaceutical Companies (a továbbiakban: EAEPC) a C‑513/06. P., C‑515/06. P. és C‑519/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésével, valamint a Bizottság és az Aseprofar a C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett csatlakozó fellebbezésével kifogásolja a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az a GSK‑nak az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítésre irányuló kérelmét elutasító bizottsági határozatot megsemmisítette.

I –    Jogi háttér

6.        Az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja szerint a Közösség tevékenysége olyan rendszert foglal magában, amely megakadályozza a belső piaci verseny torzulását.

7.        Az EK 81. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A közös piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:

a)      a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;

b)      a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;

c)      a piacok vagy a beszerzési források felosztása;

d)      egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;

e)      a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.

(2)      Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis.

(3)      Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor

–      a vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja;

–      a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja;

–      az összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja

hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből anélkül, hogy:

a)      az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek;

b)      lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.”

8.        Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának megállapítását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő felvételüket szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló, 1988. december 21‑i 89/105/EGK irányelv(6) követelményeket állapít meg annak érdekében, hogy lehetővé tegye annak felülvizsgálatát, hogy ezen intézkedések nem minősülnek‑e a behozatal vagy a kivitel mennyiségi korlátozásának vagy azzal azonos hatású intézkedéseknek.

9.        Az ÁÉF bejelentésének időpontjában a tagállamokban a gyógyszerárak tekintetében különböző nemzeti szabályozások (a továbbiakban: nemzeti árszabályozások) voltak érvényben. Ezekhez tartozott többek között a gyógyszerek eladási árának, a gyógyszerek térítési rátáinak és a gyógyszergyártók nyereségének megállapítására vonatkozó szabályozás.

II – A jogvita előzményei, a vitatott határozat és a megtámadott ítélet

10.      A cégcsoport, amelynek a GSK tagja, egyike a gyógyszereket előállító legnagyobb termelőknek. A GSK megállapodott(7) az 1998. március 9‑én hatályba lépett ÁÉF érvényesüléséről 89 spanyol közvetítővel, amelyekkel forgalmazási hálózaton kívüli kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn,. Az ÁÉF szerint 82 gyógyszerre két különböző árat állapítottak meg, amelyeket 4A árként és 4B árként jelöltek meg.

11.      A 4A ár egyetlen esetben sem haladta meg a spanyol egészségügyi hatóságok által meghatározott legmagasabb ipari ár mértékét. Ez akkor volt fizetendő, ha a gyógyszereket először a spanyol társadalombiztosítási alapból vagy a spanyol költségvetésből finanszírozták, másodszor pedig a gyógyszerek megvásárlására és értékesítésére spanyol gyógyszertárak és kórházak közreműködésével került sor.

12.      Egyéb esetekben a 4B árat kérték. Az ÁÉF szerint a 4B árat valós, objektív és megkülönböztetés-mentes gazdasági szempontok szerint határozzák meg, mégpedig a vásárló által meghatározott felhasználástól függetlenül. Ennek során különösen azon – adott esetben hozzáigazított – árat kell alkalmazni, amelyet a GSK javasolt a spanyol egészségügyi hatóságoknak a spanyol ármegállapítási eljárásban tartott tárgyalások kezdetén.

13.      Az érintett gyógyszerek között találhatók többek között a Beconase, a Becloforte, a Becotide, a Flixotide, a Serevent, a Ventolín, a Lamictal és az Imigran gyógyszer, amelyek az árkülönbségek alapján a Spanyolország és az Egyesült Királyság közötti párhuzamos kereskedelem szempontjából különösen érintettek.

14.      Az 1998. március 6‑i beadványával a GSK kérelmet terjesztett elő a Szerződés [81]. és [82]. cikkének végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet(8) (a továbbiakban: 17. rendelet) 2. cikke értelmében annak megállapítása iránt, hogy az ÁÉF nem sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését (nemleges megállapítás), másodlagosan pedig a 17. rendelet 4. cikke alapján kérelmet nyújtott be az ÁÉF‑nek az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítése iránt. A Bizottság e kérelmeknek nem adott helyt. A vitatott határozat 1. cikkében megállapította, hogy az ÁÉF sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését. Ezt azzal indokolta, hogy az ÁÉF mind célját, mind hatását tekintve korlátozza a versenyt. A vitatott határozat 2. cikkében a Bizottság az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítés iránti kérelmet elutasította.

15.      A GSK a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be az Elsőfokú Bírósághoz. A 2006. szeptember 27‑én hozott megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság csak részben adott helyt a GSK keresetének. Amennyiben a kereset a vitatott határozat 1. cikkében szereplő azon megállapítás ellen irányult, miszerint az ÁÉF sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését, az Elsőfokú Bíróság a rendelkező rész 2. pontjában elutasította a keresetet. Az Elsőfokú Bíróság ugyan megállapította, hogy a Bizottság nem állapíthatta volna meg, hogy az ÁÉF célja a verseny korlátozása. A vitatott határozat 1. cikke elleni keresetet azonban elutasította, mert az ÁÉF versenykorlátozó hatásai tekintetében kifejtett bizottsági indokolást végeredményben helybenhagyta. Amennyiben a kereset a vitatott határozatnak a mentesítés iránti kérelmet elutasító 2. cikke ellen irányult, e kérelemnek az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontjában helyt adott.(9) A rendelkező rész 3–5. pontjában az Elsőfokú Bíróság a költségekről határozott.

III – A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

A –    A felek kérelmei az egyes eljárásokban

1.      A C‑501/06. P. sz. ügy (a GSK fellebbezése)

16.      A 2006. december 11‑én a Bíróság Hivatalához benyújtott kérelmével a GSK fellebbezést terjesztett elő a megtámadott ítélet ellen. Ezt az ügyet a C‑501/06. P. sz. alatt vették nyilvántartásba.

17.      Fellebbezésében a GSK azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az a GSK‑nak a vitatott határozat 1. cikkének megsemmisítése iránti keresetét elutasította;

–        tegyen meg minden további megfelelő intézkedést;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

18.      A GSK fellebbezésére adott válaszként a Bizottság ezen eljárásban azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a GSK fellebbezését teljes egészében utasítsa el;

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. és 3–5. pontját;

–        hozzon végleges határozatot az első fokon benyújtott kereset mint megalapozatlan elutasításával;

–        kötellezze a GSK‑t, hogy viselje a Bizottságnak a T‑168/01. sz. ügyben lefolytatott eljárásban és a jelen fellebbezési eljárásban felmerült költségeit.

19.      A Bizottság e kérelmeire adott válaszként a GSK azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a csatlakozó fellebbezést mint elfogadhatatlant és megalapozatlant utasítsa el;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

20.      A GSK fellebbezésére adott válaszként az EAEPC ezen eljárásban azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a GSK fellebbezését teljes egészében utasítsa el.

21.      A GSK fellebbezésére adott válaszként az Aseprofar ezen eljárásban azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a GSK fellebbezését teljes egészében utasítsa el;

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontját;

–        hozzon végleges határozatot az első fokon benyújtott kereset tárgyában és változtassa meg a megtámadott ítélet 91–195. pontjában szereplő, az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozás fennállása tekintetében kifejtett indokolást;

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező része költségekre vonatkozó 3., 4. és 5. pontját és kötelezze a GSK‑t, hogy viselje az első fokú eljárásban és a jelen eljárásban felmerülő összes költséget.

22.      A Lengyel Köztársaság számára megengedték a beavatkozást a Bizottság támogatása érdekében, így a Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a fellebbezést teljes egészében utasítsa el;

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. és 3–5. pontját;

–        hozzon végleges határozatot az első fokon előterjesztett kérelmek tárgyában és a GSK megsemmisítés iránti keresetét utasítsa el.

23.      A Lengyel Köztársaság kérelmeire adott válaszként a GSK fenntartja a kérelmeit, és ezenfelül azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a Lengyel Köztársaság kérelmét mint elfogadhatatlant részben utasítsa el;

–        a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

2.      A C‑513/06. P. sz. ügy (a Bizottság fellebbezése)

24.      A 2006. december 11‑én a Bíróság Hivatalához benyújtott kérelmével a Bizottság fellebbezést terjesztett elő a megtámadott ítélet ellen. Ezt az ügyet a C‑513/06. P. szám alatt vették nyilvántartásba.

25.      Fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. és 3–5. pontját;

–        hozzon végleges határozatot az ügyben az első fokon benyújtott kereset elutasításával;

–        kötelezze a GSK‑t, hogy viselje a Bizottságnak az első fokú eljárásban és a fellebbezési eljárásban felmerült költségeit.

26.      Az EAPC támogatja a Bizottság kérelmeit.

27.      A Bizottság fellebbezésére adott válaszként a GSK ezen eljárásban azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a Bizottság fellebbezését mint elfogadhatatlant vagy megalapozatlant utasítsa el;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

28.      A Lengyel Köztársaság számára megengedték a beavatkozást a Bizottság támogatása érdekében, így azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. és 3–5. pontját;

–        hozzon végleges határozatot az első fokon előterjesztett kérelmek tárgyában, és a GSK megsemmisítés iránti keresetét utasítsa el.

29.      A Lengyel Köztársaság kérelmeire adott válaszként a GSK fenntartja a kérelmeit, és ezenfelül azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a Lengyel Köztársaság kérelmét mint elfogadhatatlant részben utasítsa el;

–        a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

3.      A C‑515/06. P. sz. ügy (az EAEPC fellebbezése)

30.      A 2006. december 18‑án a Bíróság Hivatalához benyújtott kérelmével az EAEPC fellebbezést terjesztett elő a megtámadott ítélet ellen. Ezt az ügyet a C‑515/06. P. szám alatt vették nyilvántartásba.

31.      Fellebbezésében az EAEPC azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az a Bizottság vitatott határozatát megsemmisítette;

–        a GSK‑t kötelezze a költségek viselésére.

32.      A Bizottság támogatja az EAEPC kérelmeit.

33.      Az EAEPC fellebbezésére adott válaszként a GSK azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a fellebbezést mint elfogadhatatlant vagy megalapozatlant utasítsa el;

–        az EAEPC‑t kötelezze a költségek viselésére.

4.      A C‑519/06. P. sz. ügy (az Aseprofar fellebbezése)

34.      A 2006. december 13‑án a Bíróság Hivatalához benyújtott kérelmével az Aseprofar fellebbezést terjesztett elő a megtámadott ítélet ellen. Ezt az ügyet a C‑519/06. P. sz. alatt vették nyilvántartásba.

35.      Fellebbezésében az Aseprofar azt kéri, hogy a Bíróság:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontját;

–        hozzon végleges határozatot a GSK elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetének elutasításával és a vitatott határozat helybenhagyásával;

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet költségekre vonatkozó 3., 4. és 5. pontját, és rendelje el, hogy a GSK viselje az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a fellebbezési eljárás összes költségét.

36.      A Bizottság és az EAEPC támogatja az Aseprofar kérelmeit.

37.      Az Aseprofar kérelmeire adott válaszként a GSK azt kéri, hogy a Bíróság:

–        a fellebbezést mint elfogadhatatlant és megalapozatlant utasítsa el;

–        az Aseprofart kötelezze a költségek viselésére.

B –    Az ügyek egyesítése és a tárgyalás

38.      A 2008. december 17‑i végzéssel a C‑501/06. P., C‑513/06. P., C‑515/06. P. és C‑519/06. P. sz. ügyeket közös szóbeli eljárás és ítélethozatal céljából egyesítették.

39.      2009. március 18‑án tárgyalást tartottak, amelyen a GSK, a Bizottság, az EAEPC, az Aseprofar és a Lengyel Köztársaság kormányának képviselői vettek részt, nyilatkozataikat kiegészítették, és kérdésekre válaszoltak.

IV – Az elfogadhatóságról

40.      A GSK kifogásolta a kérelmek, illetve a Bizottság és az Aseprofar érvei egy részének elfogadhatóságát. Mivel a GSK a kifogásait részben a feleknek az egyes eljárásokban előterjesztett kérelmei együttes viszonyára alapozza, mindenekelőtt e kifogásokra kell kitérni.

41.      Az elfogadhatósági kifogások egyrészt a Bizottságnak és az Aseprofarnak a C‑513/06. P. és C‑519/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésében szereplő érvei ellen irányultak, amelyekkel a Bizottság és az Aseprofar az Elsőfokú Bíróság versenykorlátozó célra vonatkozó indokolását érintő téves jogalkalmazást kifogásolja (A). Másrészt a GSK kéri a C‑501/06. P. sz. ügyben a Bizottság azon kérelmei és érvei egy részének elfogadhatatlanként való elutasítását, amelyekkel a Bizottság a GSK fellebbezésére válaszolt (B).

A –    A Bizottság és az Aseprofar versenykorlátozó célra vonatkozó, a fellebbezésükben előadott érveinek elfogadhatóságáról (a C‑513/06. P. és C‑519/06. P. sz. ügy)

42.      Amennyiben a Bizottság és az Aseprofar a C‑513/06. P., illetve a C‑519/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésében a megtámadott ítélet rendelkező része 1. pontjának hatályon kívül helyezését kéri, annyiban e kérelmek elfogadhatók. A Bizottságot és az Aseprofart a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontja révén sérelem érte, és indokokat adnak elő, amelyek alapján a rendelkező rész 1. pontját véleményük szerint hatályon kívül kell helyezni.

43.      A GSK kétségbe vonja azon érvek elfogadhatóságát, amelyekkel a Bizottság és az Aseprofar a megtámadott ítélet indokolásának azon részét érintő téves jogalkalmazást kifogásolják, amely a rendelkező rész 2. pontjának alapjául szolgál.

44.      A GSK joggal kifogásolja, hogy ezen indokok nem tekinthetők önálló fellebbezési jogalapoknak. A Bizottság és az Aseprofar nem a megtámadott ítélet rendelkező része 2. pontjának hatályon kívül helyezését, hanem annak helybenhagyását kéri, mindazonáltal a megtámadott ítélet indokolásának megváltoztatása mellett. Az ilyen kérelem fellebbezés keretében elfogadhatatlan.(10) Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbező alapvetően csak akkor kérheti az ítélet indokolása egy részének felülvizsgálatát, ha az indokolás e részét érintő téves jogalkalmazás kétségbe vonhatja a megtámadott ítélet rendelkező részét.(11) Következésképpen olyan fellebbezési jogalapokhoz, amelyek nem a rendelkező rész, hanem csupán a megtámadott ítélet indokolása ellen irányulnak, főszabály szerint,(12) nem fűződik jogi érdek.

45.      Érvei elfogadhatósága érdekében a Bizottság és az Aseprofar azt adja elő, hogy az Elsőfokú Bíróság által az ÁÉF‑nek az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozó céljára vonatkozóan kifejtett indokolás hatással volt az Elsőfokú Bíróság által az ÁÉF‑nek az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítésével összefüggően kifejtett indokolásra.

46.      Még ha ezen érvek helytállóak is lennének, ezek a fent említett okokból nem vezethetnek ahhoz, hogy a fellebbezőnek az ítélet indokolásának megváltoztatása iránti átfogó kérelméhez fűződő jogi érdeke elismerést nyerjen. Ilyen esetben az érvek csak annyiban vehetők figyelembe, amennyiben azok alkalmasak arra, hogy kétségbe vonják a megtámadott ítélet rendelkező részének azon részét, amelyet a fellebbező kifogásol.

47.      Így a Bizottság és az Aseprofar C‑513/06. P. és C‑519/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésének az indokolásnak az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó része ellen irányuló indokai nem vehetők figyelembe az ítélet e része elleni önálló fellebbezési jogalapokként. Ezek csak a megtámadott ítélet rendelkező része 1. pontjának hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezési kérelmük keretei között vehetők figyelembe, tehát olyan terjedelemben, amennyiben azok az Elsőfokú Bíróságnak az EK 81. cikk (3) bekezdésén alapuló indokolására vonatkoznak.

B –    A Bizottságnak a „csatlakozó fellebbezésként” megjelölt, a GSK fellebbezésére adott válaszként a C‑513/06. P. sz. ügyben előadott érvei elfogadhatóságáról

48.      A C‑501/06. P. sz. ügyben a Bizottság a következőképpen válaszolt a GSK fellebbezésére:

–        Először is „válasz” megjelöléssel reagált azon fellebbezési jogalapokra, amelyeket a GSK a megtámadott ítélet rendelkező része 2. pontjának hatályon kívül helyezése céljával a megtámadott ítéletnek az ÁÉF versenykorlátozó hatására vonatkozó indokolása ellen érvényesített.

–        Másodszor, „csatlakozó fellebbezés” megjelöléssel indokokat adott elő, amelyek szerint az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet rendelkező része 2. pontját már arra a megállapításra kellett volna alapoznia, hogy a Bizottság joggal feltételezte, hogy az ÁÉF célja a verseny korlátozása.

–        Harmadszor, szintén „csatlakozó fellebbezés” megjelöléssel azt kifogásolta, hogy az Elsőfokú Bíróság az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó indokolásában tévesen alkalmazta a jogot. Ezzel a megtámadott ítélet indokolását érintő azon téves jogalkalmazást kifogásolta, amelynek alapján az Elsőfokú Bíróság végeredményben helybenhagyta a Bizottságnak a vitatott határozatban szereplő azon megállapítását, miszerint az ÁÉF sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését.

–        Negyedszer, „csatlakozó fellebbezésként” kérelmet terjesztett elő a megtámadott ítélet rendelkező része 1. pontjának hatályon kívül helyezése iránt. Ezt azzal indokolta, hogy az Elsőfokú Bíróság jogtalanul semmisítette meg a vitatott határozat 2. cikkét, amelyben a Bizottság az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítés iránti kérelmet elutasította.

49.      Először is rögzíteni kell, hogy az előző pont első francia bekezdésében ismertetett, a GSK fellebbezési jogalapjaira adott bizottsági válasz a fellebbezés elutasítása iránti kérelemként az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a első francia bekezdésének első fordulata alapján gond nélkül elfogadható. Az alábbiakban ezért csak a Bizottság azon kérelmeire és érveire térek ki, amelyeket az „csatlakozó fellebbezésként” jelölt meg.

1.      A Bizottság versenykorlátozó célra vonatkozó érveiről

50.      A GSK fellebbezésére válaszolva a Bizottság az Elsőfokú Bíróság azon indokolását érintő téves jogalkalmazást kifogásolja, amelynek alapján az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem állapíthatta volna meg azt, hogy az ÁÉF célja a verseny korlátozása. A GSK ezt az érvet elfogadhatatlannak tartja.

a)      A csatlakozó fellebbezés keretében való elfogadhatatlanságról

51.      Először is egyet kell érteni a GSK‑val abban, hogy ez az érv csatlakozó fellebbezés keretében az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a első francia bekezdésének második fordulata alapján elfogadhatatlan lenne. Ahogy a fellebbezés keretében, úgy a csatlakozó fellebbezés keretében sem támadható meg a megtámadott ítéletnek csupán az indokolása.(13)

b)      A fellebbezés elutasítása iránti kérelem keretében való elfogadhatóságról

52.      Mindazonáltal figyelembe kell venni azt, hogy a Bizottság az eljárás folyamán utalt arra, hogy ezen érvvel elsősorban a GSK fellebbezésére akart válaszolni. Ezért nem azt kívánja, hogy előadását az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a első francia bekezdésének második fordulata szerinti csatlakozó fellebbezésként, hanem, hogy az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑ának első francia bekezdésének első fordulata szerinti, a GSK fellebbezésének elutasítása iránti kérelemként értelmezzék.

53.      Ebben az összefüggésben először azt kell rögzíteni, hogy egy ilyen érv az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a első francia bekezdésének első fordulata szerinti, fellebbezés elutasítása iránti kérelem keretében – másként, mint az eljárási szabályzat 113. cikke 1. §‑ának első francia bekezdése szerinti fellebbezés vagy az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a első francia bekezdésének második fordulata szerinti csatlakozó fellebbezés keretében – nagyon is figyelembe vehető.

54.      A fellebbezés elutasítása iránti kérelem ugyanis alapítható a megtámadott ítélet indokolásának megváltoztatása iránti kérelemre. A Bíróság ugyanis nem csak abban az esetben utasítja el a fellebbezést, ha a megtámadott ítélet indokolását téves jogalkalmazás hiányában helybenhagyja. A fellebbezést abban az esetben is elutasítja, ha az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazáson alapuló indokolását téves jogalkalmazástól mentes indokolással pótolni tudja, és a rendelkező rész fellebbezéssel megtámadott része ezen alapul.(14)

55.      Másodszor arra kell utalni, hogy a jelen ügyben ez a helyzet áll fenn. Az EK 81. cikk (1) bekezdése vagylagosan feltételezi a versenykorlátozó cél vagy hatás létezését.(15) A Bizottság az EK 81. cikk (1) bekezdése megsértésének megállapítását a vitatott határozat 1. cikkében arra alapozta, hogy az ÁÉF‑nek mind célja, mind hatása a verseny korlátozása.

56.      Az Elsőfokú Bíróság a Bizottság indokolását a versenykorlátozó cél tekintetében ugyan nem tartotta elégségesnek, a GSK keresetét azonban azért utasította el, mert a Bizottság indokolását a versenykorlátozó hatás tekintetében végeredményben helybenhagyta. A megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontjával az Elsőfokú Bíróság ezért helybenhagyta a vitatott határozat 1. cikkét.

57.      A GSK‑nak a megtámadott ítélet rendelkező része 2. pontja ellen irányuló fellebbezésével szemben tehát a Bizottság válaszbeadványában a GSK fellebbezésének elutasítása iránti kérelmét arra alapozhatná, hogy az Elsőfokú Bíróságnak már az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó bizottsági indokolást helyben kellett volna hagynia.

c)      Az érvek elfogadhatóságról

58.      Először tehát az a kérdés merül fel, hogy a Bizottság „csatlakozó fellebbezésként” megjelölt érvei értelmezhetők‑e a fellebbezés elutasítása iránti kérelemként.

59.      A GSK érveivel ellentétben ez nem múlhat kizárólag a szóválasztáson, hanem sokkal inkább a Bizottság felismerhető szándékától függ. Az ilyen, a fél szándékához igazodó értelmezés vagy átminősítés határát ott érik el, ahol a másik fél védelemhez való joga csorbul. Ez az eset különösen akkor állhat fenn, ha a szándék a másik fél számára nem jutott elég egyértelműen kifejezésre. Mivel azonban a „csatlakozó fellebbezésként” megjelölt rész nyilvánvalóan a GSK fellebbezésének a megtámadott ítélet indokainak megváltoztatása melletti elutasítására irányult, az értelmezés, illetve az átminősítés számomra vállalhatónak tűnik. Azt sem vélem felismerni, hogy a GSK védelemhez való joga ezáltal csorbulna. A GSK átfogóan állást foglalt az Elsőfokú Bíróságnak az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó indokolásáról.

60.      Függetlenül attól, hogy a „csatlakozó fellebbezésnek” a fellebbezés elutasítása iránti kérelemként történő értelmezése, illetve ilyen kérelemmé való átminősítése elfogadhatónak minősül‑e, a Bizottság ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó érveinek tartalmi figyelembevétele lehetségesnek tűnik számomra. A Bíróságnak az indokolás megváltoztatásával kapcsolatos hatásköre ugyanis nem függhet az ellenérdekű fél erre vonatkozó kérelmétől.

61.      Kétségtelen, hogy az Elsőfokú Bíróság ítélete indokolásának megváltoztatására nem kerülhet indokolatlanul, tehát fellebbezésen kívüli okból sor. Mindazonáltal, ha a fellebbezéssel a rendelkező rész azon részét támadják meg, amelyet az Elsőfokú Bíróság az indokolás vonatkozó részére alapozott, az érintett indokolás megváltoztatása nem függhet attól, hogy az ellenérdekű fél terjesztett‑e elő erre vonatkozó kérelmet vagy javasolt‑e bizonyos vagylagos indokolást. Ezen megközelítés nem tűnik számomra összeegyeztethetőnek a Bíróság EK 220. cikk szerinti szerepével. E rendelkezés szerint a Bíróság hatásköre keretében – amely a fellebbezés benyújtásával nyílik meg – biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződés értelmezése és alkalmazása során. Ezzel csak egy olyan megközelítés tűnik számomra összeegyeztethetőnek, amely szerint a Bíróság a fellebbezés keretében az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazáson alapuló indokolását az ellenérdekű fél megfelelő kérelmétől függetlenül is megváltoztathatja. Jogi álláspontomat az is megerősíteni látszik, hogy a Bíróság a 14. lábjegyzetben hivatkozott esetekben az indokolás megváltoztatását – úgy tűnik – hivatalból elvégezte.

62.      Mivel tehát a Bíróságnak az indokolás megváltoztatásával kapcsolatos hatásköre nem függ a felek kérelmétől, a Bizottságnak az ÁÉF céljára vonatkozó érvei a GSK fellebbezésének vizsgálata keretében figyelembe vehetők, még ha a Bizottság „csatlakozó fellebbezésként” megjelölt érvei nem is értelmezhetők a fellebbezés elutasítása iránti kérelemként, illetve nem is minősíthetők át ilyen kérelemmé.

d)      A Bizottság C‑513/06. P. sz. és C‑501/06. P. sz. ügyben előadott érveinek tartalmi azonosságáról

63.      Végül a GSK azon kifogását is el kell utasítani, hogy a Bizottságnak a C‑513/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésében és a C‑501/06. P. sz. ügyben a GSK fellebbezésére adott válaszában előadott érvek tartalmi azonossága rosszhiszemű pervitelnek minősül.

64.      Először is arra kell utalni, hogy a két eljárást az egyesítésük ellenére továbbra is önálló eljárásoknak kell tekinteni. Másodszor, a GSK már azért sem tudja a kifogását érvényre juttatni, mert a Bizottság vonatkozó érveit a C‑513/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezése keretében elfogadhatatlanként el kell utasítani.(16) A GSK által rosszhiszemű pervitelként kifogásolt, ugyanazon fellebbezés érvei ismételt előterjesztésének minősülő helyzet tehát nem áll fenn. Harmadszor, a C‑501/06. P. sz. ügyben – a fent megjelölt okokból(17) – nem vonható kétségbe a Bizottságnak az érvei figyelembevételéhez fűződő érdeke.

2.      A Bizottság versenykorlátozó hatásra vonatkozó érveiről

65.      Mint fent kifejtettem,(18) a Bizottság a C‑501/06. P. sz. ügyben a GSK fellebbezésére adott válaszában további indokokat adott elő a tekintetben, hogy az Elsőfokú Bíróság az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozó hatásra vonatkozó indokolásában miért alkalmazta tévesen a jogot, és ezen indokokat szintén „csatlakozó fellebbezésként” jelölte meg.

66.      Amennyiben a GSK ezen érvek elfogadhatóságát is kifogásolja, annyiban hivatkozni lehet az előbbi indokolásra.(19) Csatlakozó fellebbezésként ezen érveket elfogadhatatlanként el kellene utasítani. Ami a Bizottság ezen érveinek figyelembevehetőségét illeti, ezek fellebbezés elutasítása iránti kérelemként való értelmezése, illetve ilyen kérelemmé való átminősítése kevésbé kézenfekvő, mint a versenykorlátozó cél tekintetében előbb ismertetett érvek esetében. A Bizottság ebben az összefüggésben ugyanis arra szorítkozott, hogy az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazását kifogásolja, anélkül hogy kitérne arra, hogy a téves jogalkalmazáson alapulónak tekintett indokolást milyen másik indokolással kellene pótolni. Ezen érveknek az elsődlegesen csak az Elsőfokú Bíróság indokolása ellen, de nem a fellebbezés elutasítására irányuló célja áthidalható azonban azzal a megállapítással, hogy a Bizottság az általa téves jogalkalmazáson alapulónak tekintett indokolás megváltoztatását olyan indokolással kéri, amely az ÁÉF versenykorlátozó hatására vonatkozó, a vitatott határozatban kifejtett bizottsági indokolást megerősíti. Mindenesetre a Bíróság fent említett, az indokolás megváltoztatására vonatkozó hatásköre alapján a Bizottság versenykorlátozó hatásra vonatkozó érveit is figyelembe lehet venni hivatalból,(20) anélkül hogy határozni kellene arról, hogy a „csatlakozó fellebbezésként” megjelölt érvek értelmezhetők‑e a fellebbezés elutasítása iránti kérelemként, illetve ezek átminősíthetők‑e ilyen kérelemmé.

3.      A Bizottság által előterjesztett, a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontját kifogásoló csatlakozó fellebbezés elfogadhatóságáról

67.      Továbbá, mint fent kifejtettem,(21) a Bizottság – szintén „csatlakozó fellebbezés” megjelöléssel – kérelmet terjesztett elő a megtámadott ítélet rendelkező része 1. pontjának hatályon kívül helyezése iránt. Ebben az esetben ténylegesen az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a első francia bekezdésének második fordulata szerinti csatlakozó fellebbezésről van szó.

68.      A GSK ezt a csatlakozó fellebbezést elfogadhatatlannak tartja, mivel a Bizottság már a C‑513/06. P. sz. eljárásban benyújtott fellebbezésében előterjesztett egy kérelmet a megtámadott ítélet rendelkező része 1. pontjának hatályon kívül helyezése iránt. A fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés benyújtásának lehetősége véleménye szerint nem együttesen biztosított. A Bizottság ezzel szemben különösen az eljárások függetlenségére hivatkozik, és arra, hogy az a fél, amely maga is fellebbezést nyújtott be, ezenfelül beavatkozóként még részt vehet a megtámadott ítélet elleni másik fellebbezési eljárásban is.

69.      A Bizottság C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett csatlakozó fellebbezése elfogadható.

70.      Először is arra kell utalni, hogy a C‑501/06. P. és C‑513/06. P. sz. ügyek az egyesítésük ellenére nem veszítették el önálló eljárási jellegüket. Épp ellenkezőleg, minden egyes ügyben vizsgálni kell az előterjesztett kifogásokat.

71.      Másodszor – a GSK érveivel ellentétben – a pergazdaságossági szempontok figyelembevétele alapvetően nem vezethet ahhoz, hogy az eljárási szabályzat által előírt jogorvoslat igénybevétele rosszhiszemű pervitelnek minősüljön.

72.      Harmadszor, az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a első francia bekezdése második fordulatának szövegéből nem tűnik ki számomra olyan korlátozás, hogy csatlakozó fellebbezést csak akkor lehet benyújtani, ha az érintett fél még nem nyújtott be fellebbezést. A csatlakozó fellebbezés benyújtásának lehetősége ugyan különösen olyan esetekben játszhat gyakorlati szerepet, amelyekben az egyik fél a fellebbezés benyújtása előtt először ki szeretné várni, hogy a másik fél megtámadja‑e az ítéletet. Ez azonban az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a első francia bekezdésének második fordulata alapján nem feltétel. Utalni kell továbbá arra, hogy a fél határozhat úgy, hogy először csak bizonyos kifogásokra korlátozott jogorvoslatot nyújt be, és csak a másik fél fellebbezése szolgáltat számára alapot átfogó csatlakozó fellebbezés benyújtására. Az ilyen eljárásmód összeegyeztethető lehet az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a első francia bekezdése második fordulatának szövegével és céljával.

73.      Negyedszer, a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés együttes benyújtása ellen – a GSK érveivel ellentétben – nem szól sem az eljárás‑egyesítés elve, sem a fellebbezési határidő lejártát követő új fellebbezési jogalapok előterjesztése kizártságának elve. Az eljárási szabályzat 116. cikke 1. §‑a első francia bekezdésének második fordulata szerint a fél abban az esetben is kérheti még csatlakozó fellebbezés útján a megtámadott ítélet teljes hatályon kívül helyezését, ha a fellebbezés benyújtásának határideje már lejárt.(22) Ha az eljárási szabályzat biztosítja valamely fél számára azt a jogot, hogy csatlakozó fellebbezés útján – a fellebbezési határidő lejárta ellenére – még teljes egészében megtámadja az ítéletet, ebből véleményem szerint mindenképpen arra lehet következtetni, hogy az eljárások egyesítése és új fellebbezési jogalapok kizártsága elvének figyelembevétele nem zárhatja ki csatlakozó fellebbezés benyújtását a fellebbezést már előterjesztett fél számára.

74.      Amennyiben a GSK rosszhiszemű pervitelnek is tekinti azt, hogy a Bizottság C‑513/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezése és C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett csatlakozó fellebbezése tartalmilag messzemenően azonos, végeredményben ezt az elfogadhatósági kifogást is el kell utasítani. Ebben az összefüggésben is utalni kell ugyanis az egyes ügyek önállóságára.(23)

C –    Következtetések

75.      Az elfogadhatósági vizsgálat eredményeként úgy vélem, hogy a Bizottságnak, illetve az Aseprofarnak az ÁÉF versenykorlátozó célja tekintetében a C‑513/06. P., illetve C‑519/06. P. sz. ügyben előadott érveit elfogadhatatlanként figyelmen kívül kell hagyni annyiban, amennyiben azokkal csupán a megtámadott ítélet indokolásának megváltoztatását kérik.

76.      Ezzel szemben a Bizottság azon érvei, amelyek az Elsőfokú Bíróságnak az ÁÉF versenykorlátozó célja és hatása tekintetében kifejtett indokolására vonatkoznak, a GSK C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésének vizsgálata keretében teljes egészében figyelembe vehetők. Ez az Aseprofar(24), az EAEPC és Lengyelország ezen ügyben előterjesztett megfelelő érveire is vonatkozik.

77.      Végül a C‑513/06. P. sz. ügyben benyújtott bizottsági fellebbezés nem vezet a Bizottság C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett csatlakozó fellebbezése elfogadhatatlanságához.

V –    A GSK C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezéséről

78.      A GSK C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezése alapvetően a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontja ellen irányul. Ebben az Elsőfokú Bíróság elutasította a GSK keresetét annyiban, amennyiben az a vitatott határozat 1. cikkének megsemmisítésére irányult. A vitatott határozat 1. cikkében a Bizottság megállapította, hogy a GSK által alkalmazott ÁÉF sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését.

79.      Mielőtt elkezdem a fellebbezés vizsgálatát, először is arra a sajátosságra szeretnék utalni, hogy a Bizottság, az Aseprofar, az EAEPC és a Lengyel Köztársaság az ítélet ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó indokolásának megváltoztatását kéri. A C‑501/06. P. sz. ügyben tehát a GSK fellebbezésének elutasítását kérik az ítéletnek az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó indokolásának megváltoztatása mellett.(25) Másodszor az EK 81. cikk (1) bekezdésének szerkezetére szeretnék utalni, amely szerint először azt kell vizsgálni, hogy a megállapodás célja a verseny korlátozására irányul‑e, és csak akkor kell vizsgálni a megállapodás versenykorlátozó hatását, ha ez nem állapítható meg.(26)

80.      Úgy gondolom, hogy e sajátosságok indokolják, hogy először azt vizsgáljuk, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta‑e a jogot az ÁÉF versenykorlátozó célját érintő indokolásában, és hogy ez az indokolás megváltoztatásához vezet‑e. Ha ugyanis az Elsőfokú Bíróság indokolását, miszerint a Bizottság nem állapíthatta volna meg az ÁÉF versenykorlátozó célját, olyan indokolásra változtatják, amely szerint a Bizottság jogszerűen állapította meg az ÁÉF versenykorlátozó célját, a GSK fellebbezését már ebből az okból is el kellene utasítani.(27) Ekkor ugyanis a GSK már nem tudná érvényre juttatni azon fellebbezési jogalapjait, amelyek a megtámadott ítéletnek az ÁÉF versenykorlátozó hatására vonatkozó indokolása ellen irányulnak.

81.      Ezen okokból először is azt fogom vizsgálni, hogy az Elsőfokú Bíróság indokolása az ÁÉF versenykorlátozó célja tekintetében téves jogalkalmazáson alapul‑e (A). Ha ez az eset áll fenn, a továbbiakban azt fogom vizsgálni, hogy a Bíróság az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazáson alapuló indokolását a fellebbezési eljárással kapcsolatos hatáskörében pótolhatja‑e azzal az indokolással, hogy a Bizottság az ÁÉF versenykorlátozó célját joggal állapíthatta meg (B). Ha fennállnak az indokolás ilyen megváltoztatásának feltételei az ÁÉF versenykorlátozó célja tekintetében, elvesztenék jelentőségüket a GSK azon fellebbezési jogalapjai, amelyek az Elsőfokú Bíróságnak az ÁÉF versenykorlátozó hatására vonatkozó indokolása ellen irányulnak, mivel a GSK már nem vonhatná kétségbe a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontját (C).

A –    Az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazásáról az indokolásnak az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó részében

82.      A Bizottság, az Aseprofar, az EAEPC és a Lengyel Köztársaság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot az indokolásának az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó részében. Először ezért röviden kitérek a megtámadott ítélet indokolásának érintett részére (1) és a versenykorlátozó cél fogalmára (2). Erre építve fogom megvizsgálni, milyen téves jogalkalmazáson alapul a megtámadott ítélet érintett része (3).

1.      A megtámadott ítélet indokolásának az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó része

83.      Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 114–147. pontjában vizsgálta, hogy a Bizottság joggal indulhatott‑e ki abból, hogy az ÁÉF célja a verseny korlátozása. Az Elsőfokú Bíróság először is megállapította, hogy a GSK szándéka az ÁÉF alkalmazásával a párhuzamos kereskedelem korlátozására irányult, és azon megállapodások esetében, amelyek célja a párhuzamos kereskedelem korlátozására irányul, alapvetően a versenykorlátozó célból kell kiindulni.(28)

84.      Mindazonáltal az Elsőfokú Bíróság a párhuzamos kereskedelem korlátozásának célját a jelen ügyben nem tartotta elégségesnek a versenykorlátozó cél megállapításához. Ehelyett úgy ítélte meg, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazása nem függhet kizárólag attól, hogy a párhuzamos kereskedelmet korlátozzák, és így a kereskedelmet hátrányosan érintik. A jelen ügyben ezenfelül elemzésre van szükség azon kérdés tisztázásához, hogy az ÁÉF‑nek célja vagy hatása‑e a verseny korlátozása az érintett piacon a végső fogyasztó hátrányára.(29) Csak akkor lehet a párhuzamos kereskedelem korlátozása általi versenykorlátozó célból kiindulni, ha feltételezhető, hogy a végső fogyasztókat megfosztják a hatékony verseny előnyeitől.(30)

85.      Figyelembe véve a jelen ügy jogi és gazdasági környezetét, nem feltételezhető, hogy az ÁÉF megfosztaná a végső fogyasztókat a verseny előnyeitől.(31)

86.      Ebben az összefüggésben az Elsőfokú Bíróság először azt fejtette ki, hogy feltételezhető, hogy a spanyol közvetítők megtartják azokat az előnyöket, amelyek a párhuzamos kereskedelemből az árak vonatkozásában keletkeznek; ebben az esetben ezek az előnyök nem kerülnek a végső fogyasztóhoz.(32)

87.      Az Elsőfokú Bíróság felrótta továbbá a Bizottságnak azt, hogy egyszer sem vizsgálta a gyógyszerágazat egyedi és lényeges jellemzőit, azt, hogy a kérdéses termékek ára, amelyet a tagállamok tartanak ellenőrzésük alatt azok közvetlen vagy közvetett, megfelelőnek ítélt szinten történő rögzítésével, a Közösségben struktúrájuk okán szükségszerűen eltérőek, és ellentétben más fogyasztói cikkekkel, mindenesetre nagymértékben kívül esnek a kereslet és a kínálat szabad játékterén.(33) Ez alapján nem feltételezhető, hogy a párhuzamos kereskedelem kihatással van a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek által térített gyógyszerek végső fogyasztóival szemben alkalmazott árakra, és így olyan érezhető előnnyel jár, mintha ezeket az árakat a kereslet-kínálat határozná meg.(34)

88.      E megállapításokra alapozva az Elsőfokú Bíróság arra a végső következtetésre jutott, hogy nem lehet elfogadni a Bizottság elsődleges megállapítását, amely szerint az ÁÉF célja a verseny korlátozása. Mivel az érintett termékek árai az alkalmazandó jogi szabályozás szerint nagymértékben kívül esnek a kereslet és a kínálat szabad játékterén, és azokat a közigazgatási hatóságok rögzítik, illetve ellenőrzik, nem lehet eleve adottnak tekinteni, hogy a párhuzamos kereskedelem az árak csökkentését és a végső fogyasztók jólétének növelését szolgálja. Az ÁÉF‑ben található fogalmak e környezetben történő elemzése révén nem állapítható meg, hogy a párhuzamos kereskedelem korlátozása a végső fogyasztók jólétének csökkentésére irányul‑e. Ezért e megállapodás versenykorlátozó jellege ebben a nagyrészt szokatlan helyzetben nem vezethető le önmagában a megállapodás szövegének az összefüggéseire tekintettel történő olvasatából, és szükségképpen fontolóra kell venni a megállapodás hatásait, már csak azon értelmezés ellenőrzése végett is, amelyet a szabályozó hatóság ezen olvasat alapján előzetesen kialakíthatott.(35)

2.      A versenykorlátozó cél fogalmáról

89.      Az ítélkezési gyakorlat értelmében az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozó cél és hatás fordulatokat kétszintű vizsgálatként kell érteni. Ha valamely megállapodás versenykorlátozó célja bizonyított, már nem kell annak versenykorlátozó hatását bizonyítani.(36) A megállapodás tényleges hatásait tehát nem szükséges figyelembe venni, ha annak célja a verseny korlátozása.(37) Az ilyen fajta megállapodás ugyanis még akkor is az EK 81. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, ha a piacon nem lépnek fel versenykorlátozó hatások.(38) Tehát világos, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésében a versenykorlátozó cél tényállási fordulat esetében veszélyeztető cselekményről van szó.(39)

90.      Versenykorlátozó célt akkor kell megállapítani, ha a megállapodások a természetük alapján maguk is alkalmasak a verseny korlátozására. Ebből akkor lehet kiindulni, ha a megállapodás a jogi és gazdasági környezet figyelembevételével ténylegesen alkalmas arra, és abba az irányba hat, hogy kedvezőtlen hatással legyen a versenyre.(40)

91.      Ebben az összefüggésben különösen azon meglévő tapasztalatokat kell figyelembe venni, amelyek szerint bizonyos típusú megállapodások minden valószínűség szerint negatív hatást gyakorolnak a piacra, és amelyek a közösségi versenyszabályok által követett célokat veszélyeztetik. Ezen eljárásmód esetén a célzott versenykorlátozás veszélyeztető cselekmény jellege különösen világosan kitűnik, mivel bizonyos típusú megállapodásokat (például árkartelleket, ügyfelek elosztását, vertikális árrögzítést) a meglévő tapasztalatok alapján célzott versenykorlátozásként kell besorolni, anélkül hogy a tényleges hatásait megvizsgálnánk. Ez az általánosított eljárásmód megerősíti a jogbiztonságot. Mindig azon feltételtől függ azonban, hogy a vizsgálandó megállapodás jogi és gazdasági környezete nem zárja ki ezen általánosított értékelés alkalmazhatóságát.(41)

92.      A versenykorlátozó cél fogalma mindazonáltal nem korlátozódik kizárólag meghatározott típusú megállapodásokra. Kiterjed olyan megállapodásokra is, amelyek esetében – gazdaságtudományi ismeretek alapján – feltételezhető a verseny elégséges korlátozása.(42) Valamely megállapodás ilyen értékelése azt feltételezi, hogy a megállapodást a jogi és gazdasági környezete keretében értékelik. Ebben a helyzetben fennáll tehát egy bizonyos tartalmi közelség a megállapodás versenykorlátozó hatásainak vizsgálatához.(43) A megállapodás versenykorlátozó hatásainak vizsgálatához képest a különbség mindazonáltal abban rejlik, hogy versenykorlátozó cél esetében a piaci viszonyokba való negatív beavatkozás nyilvánvalóan megjelenik oly módon, hogy a megállapodás versenykorlátozó hatása beható piacelemzés nélkül is feltételezhető.

93.      Annak megállapításához, hogy egy megállapodásnak célja‑e a verseny korlátozása, különösen a megállapodás tartalmát, a megállapodással követett objektív célokat, a megállapodás jogi és gazdasági környezetét, valamint a felek magatartását kell figyelembe venni. A felek szándéka is bevonható erre utaló körülményként.(44)

94.      Amennyiben a megállapodásnak nem célja a verseny korlátozása, úgy az csak akkor tilos az EK 81. cikk (1) bekezdése szerint, ha a megállapodás érintett piacokra gyakorolt tényleges és/vagy lehetséges hatásainak vizsgálata alapján feltárják és bizonyítják, hogy a megállapodás versenykorlátozó hatású.(45)

3.      A téves jogalkalmazásról

95.      A Bizottság, az Aseprofar, az EAEPC és a Lengyel Köztársaság számos téves jogalkalmazásra hivatkozik, amelyek különösen a versenykorlátozó cél fogalmának értelmezésére (a), valamint a jogi és gazdasági környezet figyelembevételére (b) vonatkoznak.

a)      A versenykorlátozó cél fogalmának téves jogalkalmazáson alapuló értelmezéséről

 i.     Azon megállapításról, hogy a párhuzamos kereskedelmet korlátozó cél esetében versenykorlátozó cél csak főszabály szerint fogadható el

96.      A Bizottság, az Aseprofar és az EAEPC az Elsőfokú Bíróságnak különösen a megtámadott ítélet 115., 116. és 121. pontjában szereplő azon megállapítását kifogásolja, amely szerint a párhuzamos kereskedelem korlátozását célzó megállapodás esetében csak főszabály szerint lehet versenykorlátozó célból kiindulni.

97.      Ezt a kifogást el kell utasítani.

98.      Kétségtelen, hogy a párhuzamos kereskedelmet korlátozó megállapodások a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint tipikusan olyan megállapodásoknak minősülnek, amelyeknek célja a verseny korlátozása.(46) Mint azonban fent kifejtettem,(47) mindig figyelembe kell venni a megállapodás jogi és gazdasági környezetét. Amennyiben a „főszabály szerint” kifejezésben ez a fenntartás tükröződik, az Elsőfokú Bíróságnak nem róható fel téves jogalkalmazás.

 ii.   A versenykorlátozó hatás vélelméről

99.      A Bizottság, az Aseprofar és az EAEPC azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a versenykorlátozó cél fennállását – különösen a megtámadott ítélet 121., 122. és 134. pontjában – attól tette függővé, hogy a megállapodás versenykorlátozó hatásai vélelmezhetők.

100. Az Elsőfokú Bíróság e megállapítása sem alapul téves jogalkalmazáson.

101. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértéséből eredő, valamely vállalkozást érintő következmények alapján a versenykorlátozó cél fogalma nem értelmezhető túlságosan kiterjesztően.(48) Ez az előírás abban a feltételben jut kifejezésre, hogy a verseny korlátozását vélelmezni kell. Nem látok további lényeges különbséget a fent kifejtett azon vizsgálati szempont, hogy egy megállapodás a meglévő tapasztalatok alapján alkalmas‑e arra, hogy kedvezőtlen hatásokat fejtsen ki a versenyre,(49) és az Elsőfokú Bíróság által alkalmazott azon vizsgálati szempont között, amely szerint meg kell állapítani, hogy a megállapodás versenykorlátozó hatásai vélelmezhetők‑e. Ameddig a vélelem keretében nem kérik a lehetséges hatások bizonyítását, addig ezen vizsgálati szempont alkalmazása tehát nem minősül téves jogalkalmazásnak.

 iii. A végső fogyasztót érintő hátrány figyelembevételéről

102. Az Aseprofar és a Bizottság kifogásolja továbbá az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 118., 119., 133., 134. és 147. pontjában szereplő megállapításait. E pontokban az Elsőfokú Bíróság lényegében azt állapította meg, hogy a versenykorlátozó cél feltételezése jelen ügyben megkívánja az azon kérdés tisztázására irányuló elemzést, hogy az ÁÉF‑nek célja vagy hatása volt‑e a verseny korlátozása az érintett piacon a végső fogyasztók hátrányára. A Bizottság ezért nem állapíthatta meg, hogy az ÁÉF célja a verseny korlátozása volt, mert az ÁÉF hatásainak vizsgálata nélkül nem vélelmezhette, hogy az ÁÉF a végső fogyasztó hátrányára korlátozta a versenyt. Az Elsőfokú Bíróság arra hivatkozott, hogy azon körülmény alapján, hogy a gyógyszerárak a nemzeti árszabályozások alapján nagymértékben kívül esnek a kereslet és a kínálat szabad játékterén, azokat a közigazgatási hatóságok rögzítik, illetve ellenőrzik, nem lehet eleve adottnak tekinteni, hogy a párhuzamos kereskedelem a végső fogyasztókkal szemben alkalmazott árak csökkentését szolgálja.

103. Az Aseprofar és a Bizottság joggal kifogásolja az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet fent említett pontjaiban szereplő megállapításait és következtetéseit. Amennyiben ezekben a végső fogyasztókat érintő hátrányok elemzését követelik meg, annyiban a versenykorlátozó cél fogalmának téves jogalkalmazással végzett értelmezése szolgál azok alapjául.

104. Először azt kell megállapítani, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdése a szövege alapján csupán azt követeli meg, hogy a megállapodás célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, tehát a versenykorlátozás legyen. Következésképp a szövegben nem találhatók támpontok arra vonatkozóan, hogy a versenykorlátozás fennállásán felül elemezni kell, hogy a megállapodásnak célja vagy hatása‑e a végső fogyasztóknak okozott hátrány.(50)

105. Továbbá, ahogyan az Aseprofar joggal előadja, rendszertani szempontból vizsgálva figyelembe kell venni az EK 81. cikk szerkezetét. Az EK 81. cikk (1) bekezdése szerint alapvetően tilosak az olyan megállapodások, amelyeknek célja a verseny korlátozása. Az EK 81. cikk (3) bekezdése szerint az ilyen megállapodások csak négy feltétel együttes teljesülése esetén mentesíthetők az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti tilalom alól. E feltételekhez tartozik először, hogy a megállapodás révén az áruk forgalmazásának javítását, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdítását szolgáló előny keletkezik, másodszor, a fogyasztók ebből az előnyből méltányosan részesednek, harmadszor, az érintett vállalkozásokra nem rónak olyan korlátozásokat, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek, és negyedszer, nem teszi lehetővé ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.

106. Az EK 81. cikk általános rendszere szerint a fogyasztók megállapodásból eredő előnyből való részesedése tehát olyan feltétel, amelyet az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján figyelembe kell venni. Az EK 81. cikk (3) bekezdéséből továbbá az következik, hogy még azon megállapodások is, amelyek a megállapodásból eredő előnyből a fogyasztókat is méltányosan részesítik, csak akkor mentesíthetők, ha az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti további feltételek is fennállnak. Ilyen körülmények között nem tűnik számomra összeegyeztethetőnek az EK 81. cikk normatív szerkezetével, hogy a versenykorlátozó cél fennállását a fogyasztók megkárosításának bizonyításától tegyék függővé.(51)

107. Ez nem jelenti azt, hogy valamely megállapodásnak a végső fogyasztókra gyakorolt hatásait az EK 81. cikk (1) bekezdése keretében egyáltalán nem lehet figyelembe venni. Olyan szempontokról kell azonban, hogy szó legyen, amelyek a verseny korlátozásának fennállását maguk kétségbe vonják.(52) Ebben az összefüggésben utalni kell arra, hogy azon előnyök, amelyek azáltal keletkezhetnek a fogyasztók javára, hogy a GSK a párhuzamos kereskedelem korlátozása révén jelentősebb anyagi eszközökkel rendelkezik, és ezeket adott esetben új gyógyszerek kutatására és fejlesztésére használja fel, nem alkalmasak az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozás kétségbe vonására. Az ilyen előnyöket inkább – még ha a gyógyszergyártók közötti versenyt erősíthetik is – nem az EK 81. cikk (1) bekezdése, hanem az EK 81. cikk (3) bekezdése keretében kell figyelembe venni.(53)

108. Ebből az okból a GSK azon érveit is el kell utasítani, miszerint a versenykorlátozó cél nem fogadható el akkor, ha az ÁÉF valamely megállapodásának fogyasztókat károsító volta nem vélelmezhető. A versenykorlátozó cél fogalma azt feltételezi, hogy a megállapodás alkalmas arra, és abba az irányba hat, hogy elégséges hatásokat fejtsen ki a versenyre, ezzel szemben nem feltételezi azt, hogy e megállapodást az általános értékelés keretében fogyasztókat megkárosítóként minősítsék. Azon vizsgálat keretében, hogy egy megállapodásnak célja‑e a verseny korlátozása, nem célravezető a gyógyszerek párhuzamos kereskedelmét korlátozó megállapodások, valamint a súlyos és az EK 81. cikk (3) bekezdése értelmében rendszerint nem igazolható versenykorlátozást célzó megállapodások fogyasztókat károsító voltának összehasonlító értékelése. Az ilyen értelmezés ugyanis ellentétben áll az EK 81. cikk szerkezetével. A versenykorlátozó cél fogalma nem korlátozható a különösen súlyos versenykorlátozásokra vagy alapvető jogsértésekre.(54)

109. Az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti versenykorlátozó célnak az Egyesült Államok versenyjoga szerinti per se tilalommal való korlátlan azonosítását – a GSK érveivel ellentétben – az EK 81. cikk szerkezete alapján el kell utasítani.(55)

110. Véleményem szerint ajánlatos az óvatosság az olyan ítéletekben szereplő értékelések alkalmazhatósága esetében is, amelyeket az EK 82. cikk alapján hoztak meg. Kétségtelen, hogy az ilyen ítéletek különösen ahhoz adnak támpontokat, hogy a párhuzamos kereskedelem korlátozása alkalmas‑e, és mennyiben alkalmas a verseny korlátozására.(56) Mindazonáltal abból az értékelésből, hogy egy piacvezető vállalkozás egyoldalú, a gyógyszerek párhuzamos kereskedelmét korlátozó magatartása bizonyos feltételek mellett nem minősítető visszaélésszerűnek, nem vonható le minden további nélkül az a következtetés, hogy egy vállalkozások közötti, gyógyszerek párhuzamos kereskedelmét korlátozó megállapodás nem minősül az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti célzott versenykorlátozásnak. Először is, az EK 82. cikk szerinti egyoldalú magatartás tisztességtelen voltának értékelésére más szempontok vonatkoznak, mint annak vizsgálatára, hogy egy megállapodás összeegyeztethető‑e az EK 81. cikkel. Másodszor arra kell utalni, hogy az EK 82. cikk szerinti tisztességtelenség értékelése átfogó vizsgálat eredménye, míg annak értékelése, hogy egy megállapodásnak célja‑e a verseny korlátozása, csak az első lépést jelenti az EK 81. cikk vizsgálata során.

111. Továbbá igaz ugyan, hogy a torzulásmentes verseny rendszerének – ahogy azt az EK‑Szerződés az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja szerint meg kívánja valósítani – célja a fogyasztók lehető legjobb ellátása a káros magánjellegű versenykorlátozások megakadályozása révén. Ez azonban nem jelenti azt, hogy már annak vizsgálata keretében, hogy egy megállapodásnak célja‑e a verseny korlátozása, szükségszerűen figyelembe kell venni azt, hogy a megállapodás tényleges hátrányokat okoz‑e a végső fogyasztónak.

112. Ezzel szemben feltételezni kell a versenykorlátozó célt már akkor, ha a megállapodás a jogi és gazdasági környezete figyelembevételével alkalmas arra, és abba az irányba hat, hogy elégséges kedvezőtlen hatással legyen a versenyre.(57) Az EK 81. cikk (1) bekezdése a piac minden szintjén védi a versenyt.(58) Jelen ügyben tehát védett a márkán belüli verseny, amely azáltal jön létre, hogy a gyógyszerek közvetlen vevőinek, tehát kórházaknak és gyógyszertáraknak lehetőségük van arra, hogy a GSK gyógyszereit ne csak a rendeltetési ország közvetítőitől szerezzék be, hanem a párhuzamos kereskedelem révén a spanyol közvetítőktől is. Ugyanis nem csak az olyan piacon megvalósuló versenykorlátozás alkalmas arra, hogy hátrányt okozzon a végső fogyasztónak, amelyen a végső fogyasztó vevőként jelen van, hanem alapvetően a forgalmazási láncban feljebb lévő piaci szinten megvalósuló versenykorlátozás is.

113. A forgalmazási láncban feljebb lévő piaci szinten létrejött versenyből eredő előnyökben ugyanis a végső fogyasztót is részesíteni lehet. Ez különösen akkor érvényes, ha a forgalmazási láncban lejjebb lévő piaci szinteken tényleges verseny áll fenn. Ezenfelül – véleményem szerint – önmagában az a körülmény továbbá, hogy a forgalmazási láncban lejjebb lévő piaci szinteken nincs verseny, vagy az nem elégséges, nem vezet ahhoz, hogy a forgalmazási láncban feljebb lévő piaci szinten megvalósuló versenykorlátozásra nem terjed ki az EK 81. cikk (1) bekezdése. Azon problémát ugyanis, hogy a forgalmazási láncban feljebb lévő piaci szinten a verseny révén keletkező előnyökből a forgalmazási láncban lejjebb lévő piaci szinten működő verseny hiánya miatt nem részesítik a végső fogyasztót, azon a piaci szinten kell megoldani, amelyen az fennáll. Mindazonáltal azt a körülményt, hogy a forgalmazási láncban feljebb lévő piaci szinten a verseny révén keletkező előnyökből a forgalmazási láncban lejjebb lévő piaci szinten működő verseny hiánya miatt nem részesítik a végső fogyasztót, a megállapodásnak az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti értékelése keretében figyelembe lehet venni.

114. Ezenfelül az Elsőfokú Bíróság megközelítése ellen szól, hogy az a versenykorlátozó célt mint az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti tényállási fordulatot megfosztaná a gyakorlati hatékonyságának egy részétől. Kétségtelen, hogy a versenykorlátozó cél fogalma kiterjedhet olyan további esetekre, amelyekben olyan piacon működő verseny érintett, amelyen a fogyasztó a szóban forgó termék iránt közvetlenül keresletet támaszt. Amennyiben azonban a verseny korlátozása egy, a forgalmazási láncban feljebb lévő piaci szinten történik, a versenykorlátozó cél megállapítása az Elsőfokú Bíróság megközelítése alapján jelentősen nehezebbé válhat.

115. Az azon piaci szinttől való távolság növekedésével ugyanis, amelyen a végső fogyasztó a végtermék iránt keresletet támaszt, azon elemzés is nehezebbé válhat, hogy a forgalmazási láncban feljebb lévő piaci szinten bekövetkező versenykorlátozás érzékelhetően hátrányosan hat‑e a végső fogyasztóra. Egy bizonyos távolságtól az ilyen vizsgálat piacelemzés elvégzése nélkül aligha kivitelezhető. Mindazonáltal a piacelemzéssel átlépik a versenykorlátozó cél és hatás határát.

116. Az Elsőfokú Bíróság megközelítése tehát azzal a következménnyel járna, hogy azon megállapodások esetében, amelyek azon piaci szinttől bizonyos távolságra lévő piaci szinten jönnek létre, amelyen a végső fogyasztó a végterméket keresi, versenykorlátozó cél aligha, hanem már csak a versenykorlátozó hatás jöhet tekintetbe.

117. Egyébiránt az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazáson alapuló ezen értelmezése nem támasztható alá azon ítélkezési gyakorlattal sem, amelyre az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 118. pontjában utal. Így az Elsőfokú Bíróság az Österreichische Postsparkasse ügyben(59) 2006. június 7‑én hozott ítéletének 115. pontjában csak azt állapította meg, hogy az EK 81. cikk révén végül is azt a célt követik, hogy növeljék a fogyasztó jólétét, és ebben az összefüggésben említette a fogyasztónak az érintett megállapodásból eredő előnyökből való részesedését az EK 81. cikk (3) bekezdéséhez kapcsolódóan. A Consten és Grundig kontra Bizottság ügyben(60) hozott ítéletből sem állapítható meg a versenykorlátozó cél fogalmának olyan értelmezése, ahogy azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben alapul vette.

118. Az Elsőfokú Bíróság tehát tévesen értelmezte a jogot a versenykorlátozó cél fogalmának értelmezése során azzal, hogy azt állapította meg, a versenykorlátozó cél feltételezése jelen ügyben megkívánja az azon kérdés tisztázására irányuló elemzést, hogy a megállapodásnak célja vagy hatása‑e a versenynek az érintett piacon a végső fogyasztó hátrányára történő korlátozása.

 iv.   A párhuzamos kereskedelem végső fogyasztó javára szolgáló előnyeinek korlátozott figyelembevétele

119. Csak kiegészítőleg szeretnék utalni arra, hogy még ha az Elsőfokú Bíróságnak a – véleményem szerint – téves jogalkalmazáson alapuló megközelítése alapulvételével meg is követelik a végső fogyasztót érintő hátrányok elemzését, további téves jogalkalmazásnak minősülne, hogy e megközelítés a végső fogyasztók javát szolgáló, az EK 81. cikk (1) bekezdése által védett előnyök túlságosan megszorító értelmezésén alapul.

120. Az Aseprofar és a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság nem szorítkozhatott volna arra, hogy csupán a párhuzamos kereskedelem végső fogyasztókkal szemben alkalmazott árakra gyakorolt hatását vegye figyelembe. Arra hivatkoznak, hogy más, a végső fogyasztók javát szolgáló előnyöket is az EK 81. cikk által védettnek kell tekinteni. Ebben az összefüggésben többek között arra utalnak, hogy az egészségbiztosítási rendszerek a párhuzamos kereskedelem révén csökkenthetik a gyógyszerköltségeket.

121. A GSK álláspontjával ellentétben ezt az érvet nem kell a fellebbezési eljárásban elfogadhatatlan tényelőadásként elutasítani. Az Aseprofar és a Bizottság ugyanis elsősorban azt kifogásolja ezzel, hogy az Elsőfokú Bíróság az EK 81. cikk által védett, a végső fogyasztók javát szolgáló előnyöket túlságosan megszorítóan értelmezi, és így téves jogalkalmazással értelmezi az EK 81. cikket. A kifogás megalapozott is. Az EK 81. cikk ugyanis kiterjed minden olyan előnyre, amely a torzulásmentes verseny rendszeréből eredhet a végső fogyasztók javára, tehát minden közvetlen és közvetett árelőnyre, valamint minden további közvetlen és közvetett nem árjellegű előnyre.

122. Azzal, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 133., 134. és 147. pontjában csupán az ÁÉF‑nek a végső fogyasztókkal szemben alkalmazott árakra gyakorolt hatásaival foglalkozott, és a Bizottság indokolását már azért téves jogalkalmazáson alapulónak tekintette, mert az e szempontot nem vette figyelembe, figyelmen kívül hagyta az EK 81. cikk által védett, a fogyasztók javát szolgáló előnyök terjedelmét.

 v.     Következtetés

123. Következtetésként megállapítható, hogy az Elsőfokú Bíróság a versenykorlátozó cél fogalmának értelmezésekor tévesen alkalmazta a jogot.

124. Mivel számomra már a fent említett téves jogalkalmazás is alkalmasnak tűnik arra, hogy az Elsőfokú Bíróság által az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozóan kifejtett indokolás megváltoztatásához vezessen, alapvetően eltekintek a további kifogások elemzésétől. Mindazonáltal figyelemmel kell lenni arra, hogy a Bíróságnak az indokolás megváltoztatása során olyan tényekre kell támaszkodnia, amelyeket az Elsőfokú Bíróság állapított meg.(61) Ezért az alábbiakban még azon kifogásokra fogok kitérni, amelyekre az Elsőfokú Bíróság az ÁÉF jogi és gazdasági környezetének figyelembevétele tekintetében hivatkozik.

b)      A jogi és gazdasági környezet figyelembevételéről

125. A Bizottság, az Aseprofar, az EAEPC és a Lengyel Köztársaság az Elsőfokú Bíróságnak az ÁÉF jogi és gazdasági környezetének figyelembevétele során elkövetett tévedését kifogásolja. E kifogások lényeges pontja, hogy az Elsőfokú Bíróság az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó indokolása keretében más jogi és gazdasági környezetből indult ki, mint az ÁÉF versenykorlátozó hatására vonatkozó indokolása keretében. Ebben az összefüggésben különösen a jogi és gazdasági környezet téves értelmezését, a tények elferdítését és az indokolásban található ellentmondásokat kifogásolják. Ezzel szemben a GSK azt az ellenvetést teszi, hogy e kifogások a fellebbezés keretében messzemenően elfogadhatatlanok, mivel az Elsőfokú Bíróság ténymegállapításainak felülvizsgálatára irányulnak. Egyébként a GSK ugyanerre a kifogásra hivatkozik fordított előjellel, azt kifogásolja tehát, hogy az Elsőfokú Bíróság nem az ítéletnek az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó részében, hanem az ÁÉF versenykorlátozó hatására vonatkozó részében tévedett.

126. Mindenekelőtt azt a kifogást kell elutasítani, hogy az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazással értelmezte a jogi és gazdasági környezet fogalmát, mivel abból indult ki, hogy a jogi és gazdasági környezet a versenykorlátozó cél vizsgálata során más lehet, mint a versenykorlátozó hatás vizsgálata során. Ahogy a megtámadott ítélet 110. pontjából következik, az Elsőfokú Bíróság helytállóan indult ki abból, hogy ugyanazon jogi és gazdasági környezetet kell egy megállapodás versenykorlátozó céljának és versenykorlátozó hatásának vizsgálata során is figyelembe venni.(62)

127. A fennmaradó kifogások esetében különbséget kell tenni az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 122. pontjának második mondatában tett azon megállapítás, mely szerint a közvetítők megtartják azokat az előnyöket, amelyek a párhuzamos kereskedelemből az árak vonatkozásában keletkeznek, és így ezek az előnyök nem kerülnek a végső fogyasztóhoz (i), és az Elsőfokú Bíróság egyéb megállapításai között.

 i.     Azon megállapításról, hogy a közvetítők megtartják azokat az előnyöket, amelyek a párhuzamos kereskedelemből az árak vonatkozásában keletkeznek, és így ezek az előnyök nem kerülnek a végső fogyasztóhoz

128. Joggal kifogásolja a Bizottság, az Aseprofar, az EAEPC és a Lengyel Köztársaság a megtámadott ítélet 122. pontjának második mondatában szereplő azon megállapítást, amely szerint a gyógyszerekkel kereskedő közvetítők megtartják azokat az előnyöket, amelyek a gyógyszerek párhuzamos kereskedelméből az árak vonatkozásában keletkeznek, és így ezek az előnyök nem kerülnek a végső fogyasztóhoz. E megállapítás téves jogalkalmazáson alapul.

129. Először is e megállapítás a bizonyítékok elferdítését jelenti. Kétségtelen, hogy az Elsőfokú Bíróság ténymegállapításai a fellebbezési eljárásban alapvetően nem vonhatók kétségbe, mivel a Bíróságnál előterjesztett fellebbezések jogi kérdésekre korlátozottak.(63) Mindazonáltal kivételt jelent az az eset, ha az ügy irataiból az tűnik ki, hogy az Elsőfokú Bíróság által tett ténymegállapítás ténylegesen téves.(64)

130. Mindazonáltal ilyen eset áll fenn itt is. Ahogy az ügy irataiból kitűnik, az Elsőfokú Bíróság azon, a megtámadott ítélet 122. pontjának második mondatában szereplő megállapításának, hogy a gyógyszerekkel kereskedő közvetítők megtartják azokat az előnyöket, amelyek a gyógyszerek párhuzamos kereskedelméből az árak vonatkozásában keletkeznek, és így ezek az előnyök nem kerülnek a végső fogyasztóhoz, nincs alapja az ügy irataiban, hanem azok e megállapítást sokkal inkább cáfolják.

131. Először azt kell megállapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság saját megállapításáról van szó. Ez különösen a megtámadott ítélet 122. pontja első és második mondatának összehasonlításából tűnik ki. Az első mondatban az Elsőfokú Bíróság azt állapította meg, amit a Bizottság a jogi és gazdasági környezet figyelembevételével vélelmezhetett. Ez nem minősül az Elsőfokú Bíróság saját megállapításának. A második mondatban az Elsőfokú Bíróság ezzel szemben azt feltételezte, hogy a közvetítők megtartják azokat az előnyöket, amelyek a párhuzamos kereskedelemből az árak vonatkozásában keletkeznek, és így ezek az előnyök nem kerülnek a végső fogyasztóhoz. E mondat nem értelmezhető másként, mint az Elsőfokú Bíróság saját feltételezéseként.

132. E feltételezésnek továbbá nincs alapja az ügy irataiban. Ebben az összefüggésben különösen arra kell utalni, hogy a GSK az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban nem állította, hogy a spanyol közvetítők nem csökkentették az árakat a rendeltetési országokban, és hogy az előnyöket nem adták tovább a betegeknek.(65) A GSK csupán a csökkentés mértékét és a végső fogyasztók javát szolgáló előny nagyságát tartotta nagyon csekélynek. Jóllehet az eljárásban részes felek nem értenek egyet a csökkentés mértéke és az előny nagysága tekintetében, de egy véleményen vannak azon alapvető kérdésben, hogy ilyen eltérés egyáltalán létezik‑e.

133. Az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 122. pontjának második mondatában szereplő azon feltételezése, hogy a közvetítők – teljesen – megtartják azokat az előnyöket, amelyek a párhuzamos kereskedelemből az árak vonatkozásában keletkeznek, és így ezek az előnyök nem kerülnek a végső fogyasztóhoz, a fellebbezési eljárás keretében figyelembe veendő tények elferdítésének minősül.

134. Másodszor, a megtámadott ítélet 122. pontjának második mondatában szereplő feltételezés ellentmondásos indokolás formájában megnyilvánuló téves jogalkalmazáson alapul.(66) Ellentmondásos, ha az Elsőfokú Bíróság egyrészt a megtámadott ítélet 122. pontjának második mondatában saját megállapítást tesz arról, hogy a közvetítők megtartják azokat az előnyöket, amelyek a párhuzamos kereskedelemből az árak vonatkozásában keletkeznek, másrészt azonban a versenykorlátozó hatás értékelése keretében – különösen a megtámadott ítélet 185., 187. és 189. pontjában – arra támaszkodik, hogy azon spanyol közvetítők, amelyek gyógyszereket exportáltak valamely rendeltetési országba, e rendeltetési ország nagykereskedőinek árát – ha csak csekély mértékben is – csökkentették.

 ii.   Az egyéb feltételezésekről és megállapításokról

135. Amennyiben a Bizottság, az Aseprofar, az EAEPC és a Lengyel Köztársaság tények további elferdítését vagy az Elsőfokú Bíróság indokolásában található, különösen a nemzeti árszabályozásoknak a gyógyszerek területén egy márkán belüli versenyre gyakorolt hatásai tekintetében fennálló ellentmondásokat kifogásolják, e kifogásokat el kell utasítani.

136. Úgy tűnik számomra, hogy e kifogásokat – anélkül, hogy az elfogadhatóságukat vizsgálni kellene – már azért is el kell utasítani, mert az Elsőfokú Bíróság az indokolásának az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó részében nem rögzített olyan további saját feltételezéseket, amelyek ellentmondásban állnak azon megállapításokkal, amelyeket az Elsőfokú Bíróság az indokolásának a versenykorlátozó hatásra vonatkozó részében tett. Amennyiben az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 124–131. pontjában megállapított jogi és gazdasági környezet alapján megvizsgálta azt, hogy mit vélelmezhetett a Bizottság az ÁÉF versenykorlátozó céljának vizsgálata keretében, és amennyiben az Elsőfokú Bíróság eltérő eredményre jutott, mint a versenykorlátozó hatás vizsgálata esetében, e vizsgálat eredménye – úgy tűnik – elsősorban a fent ismertetett, a versenykorlátozó cél fogalmának értelmezését érintő téves jogalkalmazásra vezethető vissza, és nem a jogi és gazdasági környezet téves értelmezésére.

4.      Következtetés

137. Összegzésként megállapítom, hogy az Elsőfokú Bíróság a versenykorlátozó cél fogalmát téves jogalkalmazással értelmezte. Továbbá az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 122. pontja második mondatában szereplő azon feltételezése, hogy a közvetítők megtartják azokat az előnyöket, amelyek a párhuzamos kereskedelemből az árak vonatkozásában keletkeznek, és így ezek az előnyök nem kerülnek a végső fogyasztóhoz, téves jogalkalmazáson alapul.

B –    Az indokolás megváltoztatásáról

138. A GSK fellebbezését el kellene utasítani, ha az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazáson alapuló indokolását arra az indokolásra kellene változtatni, hogy a Bizottság joggal feltételezte az ÁÉF versenykorlátozó hatását.

139. Mivel a Bíróság az Elsőfokú Bíróság indokolásának megváltoztatása során csak az Elsőfokú Bíróság által megállapított tényekre támaszkodhat, először az Elsőfokú Bíróság által megállapított tényállásra szeretnék kitérni (1). Ezután kitérek azon indokolásra, amellyel az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazáson alapuló indokolását pótolni kell (2).

1.      Az Elsőfokú Bíróság által megállapított tényállásról

140. A Bíróság a fellebbezési eljárás keretében alapvetően nem tehet ténymegállapításokat. Ezért az Elsőfokú Bíróság indokolásának megváltoztatása csak akkor megengedhető, ha a Bíróság ezen indokolást az Elsőfokú Bíróság által megállapított tényekre tudja alapozni.(67)

141. Ebben az összefüggésben problematikusak az Elsőfokú Bíróságnak egyrészt a megtámadott ítélet 122. pontjának második mondatában, másrészt a megtámadott ítélet 185., 187. és 189. pontjában szereplő ellentmondásos megállapításai. Az Elsőfokú Bíróság egyrészt azt feltételezte a megtámadott ítélet 122. pontjának második mondatában, hogy a gyógyszerekkel kereskedő közvetítők megtartják azokat az előnyöket, amelyek a gyógyszerek párhuzamos kereskedelméből az árak vonatkozásában keletkeznek, és így ezek az előnyök nem kerülnek a végső fogyasztóhoz. Az Elsőfokú Bíróság másrészt a megtámadott ítélet 185., 187. és 189. pontjában azt feltételezte, hogy azon spanyol közvetítők, amelyek gyógyszereket exportálnak valamely rendeltetési országba, e rendeltetési ország közvetítőinek árát – ha csak csekély mértékben is – csökkentik.

142. Ezen ellentmondás ellenére véleményem szerint feltételezhető, hogy az Elsőfokú Bíróság abból a tényállásból indul ki, amely szerint azon spanyol közvetítők, amelyek gyógyszereket exportálnak valamely rendeltetési országba, e rendeltetési ország közvetítőinek árát – ha csak csekély mértékben is – csökkentik.

143. Emellett először is azt lehet felhozni, hogy az Elsőfokú Bíróság a 122. pont második mondatában csupán olyan megállapítást közölt, amelyet a megtámadott ítélet 185., 187. és 189. pontjában felülvizsgált.

144. Másodszor a 122. pont második mondatában szereplő megállapítást bizonyára összefüggésbe kell hozni azzal a – téves jogalkalmazáson alapuló – értelmezéssel, hogy a versenykorlátozó cél keretében figyelembe kell venni a végső fogyasztót érintő hátrányokat, és e hátrányok csak a végső fogyasztókkal szemben alkalmazott árakra gyakorolt kedvezőtlen hatások formájában vehetők figyelembe.

145. Harmadszor azt kell figyelembe venni, hogy itt különleges eset áll fenn. Nem arról van szó, hogy az Elsőfokú Bíróság nem tett ténymegállapítást. Sokkal inkább arról, hogy az Elsőfokú Bíróság két ellentmondásos megállapítást tett ugyanazon tényállási elemről, miközben az ügy irataiból kitűnik, hogy e megállapítások egyike téves, míg a másik ezzel szemben helyes. Úgy gondolom, hogy ilyen esetben nem minősül a Bíróság fellebbezési eljárásban fennálló hatásköre túllépésének, ha a Bíróság az Elsőfokú Bíróság azon megállapításából indul ki, amely az ügy iratainak tartalmával megegyezik.

146. Végeredményben úgy gondolom, hogy a Bíróság a megtámadott ítélet ésszerű értékelése során az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 185. pontjában szereplő azon megállapítására támaszkodhat, hogy azon spanyol közvetítők, amelyek gyógyszereket exportálnak valamely rendeltetési országba, e rendeltetési ország közvetítőinek árát csökkentik.

2.      A Bizottság azon indokolásának helybenhagyásáról, miszerint az ÁÉF célja a verseny korlátozása

147. Vizsgálni kell továbbá azt, hogy e tényállásra támaszkodva a versenykorlátozó cél fogalma helytálló értelmezésének(68) alapulvételével a megtámadott ítélet indokolását úgy kell‑e megváltoztatni, hogy a Bizottság a vitatott határozatban joggal indult ki az ÁÉF versenykorlátozó céljából.

148. Ebben az összefüggésben arra kell utalni, hogy az Elsőfokú Bíróság az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset keretében a téves jogalkalmazás tekintetében felülvizsgálja a Bizottság határozatának indokolását, nem helyettesítheti azonban saját indokolásával a Bizottság indokolását.(69) Ezen ítélkezési gyakorlat megfelelően vonatkozik a Bíróságra is, ha az a fellebbezési eljárásban megváltoztatja az Elsőfokú Bíróság ítéletének indokolását. Jelen esetben tehát azt kell vizsgálni, hogy a Bizottság azon megállapításának, hogy az ÁÉF célja a verseny korlátozására irányult, elégséges alapja van‑e a vitatott határozat indokolásában.

149. Mint fent kifejtettem, valamely megállapodás versenykorlátozó célja akkor feltételezhető, ha a megállapodás a jogi és gazdasági környezetének figyelembevételével alkalmas arra, és abba az irányba hat, hogy elégséges kedvezőtlen hatással legyen a versenyre.(70) Ebben az összefüggésben figyelembe vehetők mind a meglévő tapasztalatok egy általánosított szemléletmód révén, mind pedig azon gazdaságtudományi ismeretek, amelyek alapján vélelmezhető ilyen hatások fellépése.

a)      Általánosított szemléletmód

150. A Bizottság elsősorban arra alapozta azon megállapítását, amely szerint az ÁÉF célja a verseny korlátozására irányult, hogy az ÁÉF a párhuzamos kereskedelem korlátozását célozta, és ezen okból a célja a verseny korlátozása volt.(71) A Bizottság az indokolását tehát elsősorban azon általánosított szemléletmódra alapozta, amely a „párhuzamos kereskedelem korlátozása, ezért célzott versenykorlátozás” kifejezésekkel foglalható össze.

151. Ezen indokolásban nem látok téves jogalkalmazást.

152. Először arra kell utalni, hogy egy ilyen általánosított eljárásmód összeegyeztethető a célzott versenykorlátozás mint veszélyeztető cselekmény jellegével.(72)

153. Továbbá a meglévő tapasztalatoknak egy általánosított szemléletmód révén való figyelembevétele során különösen a Bíróság ítélkezési gyakorlatát kell bevonni a vizsgálatba. Ebből az következik, hogy egy, a párhuzamos kereskedelem korlátozását célzó megállapodás a célzott versenykorlátozás tipikus esetének minősül.(73)

154. Továbbá az általánosított szemléletmód kétségkívül mindig azon feltételtől függ, hogy a vizsgálandó megállapodás jogi és gazdasági környezete nem zárja ki ezen általánosított értékelés alkalmazhatóságát.(74) Ez azonban a jelen esetben nem állapítható meg.

155. Először is – értelmezésem szerint – a Bíróságnak a Sot. Lélos kai Sia és társai egyesített ügyekben(75) nagytanácsban hozott ítélete 65. és azt követő pontjaiból az következik, hogy a gyógyszerágazat jogi és gazdasági sajátosságai ellenére erre is azon elv érvényes, miszerint a párhuzamos kereskedelem korlátozására irányuló megállapodás célzott versenykorlátozásnak tekintendő. Még ha ezen ítélet alapjául olyan előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szolgált is, amelynek tárgya az EK 82. cikk értelmezése volt, a Bíróság abban kifejezetten az EK 81. cikk szerinti versenykorlátozó cél fogalmára hivatkozott.

156. Másodszor, a gyógyszerágazatnak egyetlen, a GSK által hivatkozott sajátossága sem alkalmas arra, hogy kétségbe vonja azt a tapasztalon alapuló értékelést, hogy a párhuzamos kereskedelem korlátozását célzó megállapodások célja a verseny korlátozása.

157. Először is azt kell rögzíteni, hogy a Bizottság által megállapított jogi és gazdasági környezet alapján nem volt feltételezhető, hogy az egyes tagállamok nemzeti árszabályozásai minden mozgásteret kizártak a verseny számára.(76)

158. Továbbá a különböző nemzeti árszabályozások létezése önmagában nem szól a versenykorlátozó cél megállapítása ellen. Mint ugyanis a Bizottság és az EAEPC joggal kifejti, az európai belső piacon belül a verseny rendszerint nemzetenként különböző feltételek mellett van jelen. Az európai belső piacot ugyanis – a bizonyos szintű harmonizáció ellenére – továbbra is a tagállamok jog- és gazdasági rendjének eltérő kialakítása formálja. Teljesen azonos feltételek között működő verseny tehát eleve nem adott. Ez azonban nem vezet ahhoz, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdése ne lenne alkalmazandó.(77)

159. Ebben az összefüggésben továbbá – a GSK álláspontjával ellentétben – nem játszik szerepet az, hogy a tagállamok a nemzeti rendelkezések hatályát az államterületükre kívánják korlátozni. A kedvező feltételek kihasználása egy tagállamban éppen inkább a belső piac egyik lényeges előnyének minősül.

160. Végül figyelembe kell venni azt, hogy az EK 81. cikk a nemzeti piacok integrációja erősítésének célját szolgálja.(78) Jóllehet bizonyos mértékben osztom az Elsőfokú Bíróság kételyeit azon kérdés tekintetében, hogy a versenyszabályok alkalmazása révén a gyógyszerek területén ténylegesen elérhető‑e az abban az értelemben vett piaci integráció, hogy a végső fogyasztókkal szemben alkalmazott árak kiegyenlítődnek. De legalábbis nem zárható ki, hogy a nemzeti piacokra való széttördelés hátrányosan befolyásolja az integrációt más piaci szinteken.

161. Végül nem gondolom, hogy a jelen ügyben a piaci integráció célja játszana lényeges szerepet. Az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti versenyt ugyanis a szerződéses célok elérésének eszközeként határozták ugyan meg, tehát az előrehaladó piaci integráció elérése érdekében a Közösség szolgálatába állították.(79) E verseny azonban nem csak e célon belül érvényesül. Az EK 81. cikk (1) bekezdése akkor is védi a versenyt, ha az csak korlátozottan vezet piaci integrációhoz.

162. Végeredményben tehát meg kell állapítani, hogy a jogi és gazdasági környezet nem ad alapot a Bizottság számára, hogy a „párhuzamos kereskedelem korlátozása, ezért célzott versenykorlátozás” általánosított szemléletmódtól eltérjen.

b)      A verseny korlátozásának vélelme

163. Kiegészítésképpen hangsúlyozni kívánom, hogy még ha a Bizottság az indokolását elsősorban egy általánosított szemléletmódra alapozta is, a vitatott határozat indokolása legalábbis tartalmaz olyan elemeket, amelyek igazolják a verseny korlátozásának vélelmét.

164. Így a vitatott határozat (116) preambulumbekezdéséből először is az következik, hogy az ÁÉF‑fel korlátozni akarták a gyógyszerbeszerzés forrását, valamint, hogy a spanyol közvetítőnek a Spanyolország és a más tagállamok közötti árkülönbség következtében lehetősége és indíttatása is volt arra, hogy a rendeltetési országban székhellyel rendelkező közvetítő árai alá kínáljon.

165. Másodszor, a Bizottság az ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó indokolásában kétségkívül nem fejtette ki kifejezetten azt, hogy a gyógyszerágazatban fennálló versenyben milyen szerepet játszanak a szabadalmak. A versenykorlátozó célra vonatkozó indokolásában nem utalt kifejezetten a párhuzamos kereskedelem jelentőségére, amely abban áll, hogy a szabadalom kimerüléséig a párhuzamos kereskedelemmel megvalósuló árverseny jelenti ezen a területen a verseny irányadó formáját.(80) Hivatkozott azonban erre a jelenségre a vitatott határozat (122) preambulumbekezdésében, amennyiben utalt a GSK egyik gyógyszerére nehezedő, a szabadalom érvényességének lejártát követően erősödő versenynyomásra. Ezzel ezt a szempontot is legalább megemlíti az indokolásában.

166. Harmadszor, ebben az összefüggésben nem lehet felróni a Bizottságnak, hogy nem vette figyelembe a tagállamok ármegállapításra és ezzel a gyógyszerköltségek csökkentésére nyitva álló lehetőségét. Hiszen amennyiben a nemzeti jogrend teret ad a versenynek, akkor a versenyt ezen a területen belül védelemben részesíti az EK 81. cikk.

167. Negyedszer, a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a párhuzamos kereskedelem korlátozásával szükségszerűen megerősödik a gyógyszergyártó tárgyalási helyzete is azon tagállami tárgyalások keretein belül, amelyek során az közigazgatási hatóságok megállapítják a gyógyszerek eladási árát vagy térítési rátáját(81). Hiszen még ha a hatóságok és a gyógyszergyártók közötti eljárást nem is lehet azonosnak tekinteni két magánvállalkozás közötti szerződéses tárgyalásokkal, akkor is szerepet játszik számos olyan tényező, amelyek közé többek között az a lehetőség is tartozik, hogy kedvező áron jussanak gyógyszerhez valamely beszerzési forrásból.(82) Ezt a szempontot az EK 81. cikk (1) bekezdésének keretein belül nem lehet figyelmen kívül hagyni.

168. Ezzel a Bizottság azon végkövetkeztetése, miszerint az ÁÉF célja a verseny korlátozása, nem csak azon az indokoláson alapult, hogy az általánosított szemléletmód alapján már azért is feltételezhető volt a versenykorlátozó cél, mert az ÁÉF célja a párhuzamos kereskedelem korlátozása. A Bizottság indokolása sokkal inkább olyan elemeket is tartalmaz, amelyek alapján a piac részletes elemzése nélkül is feltételezhető, hogy az ÁÉF befolyásolja a versenyt.

c)      Közbenső következtetés

169. Így végül megállapítható, hogy a Bizottság a vitatott határozatban helyesen állapította meg azt, hogy az ÁÉF célja a verseny korlátozása.

3.      Következtetés

170. A megtámadott ítélet indokolását tehát akként kell megváltoztatni, hogy a Bizottság helyesen feltételezhette azt, hogy az ÁÉF célja a verseny korlátozása. Az Elsőfokú Bíróságnak a vitatott határozat 1. cikkét már csak azért is helyben kellett hagynia, mert a Bizottság helyesen indulhatott ki abból, hogy az ÁÉF versenykorlátozó céllal bír.

C –    Az Elsőfokú Bíróság azon megállapításáról, hogy a Bizottság feltételezhette az ÁÉF versenykorlátozó hatását

171. Mivel az Elsőfokú Bíróság helytelenül indult ki abból, hogy a Bizottság nem feltételezhette az ÁÉF versenykorlátozó célját, és ennek megfelelően meg kell változtatni a megtámadott ítélet indokolását,(83) ezért jelentőség nélküliként el kell utasítani a GSK‑nak a megtámadott ítélet ÁÉF versenykorlátozó hatására vonatkozó indokolása elleni fellebbezési jogalapjait. A fellebbezés ezen jogalapjai nem kérdőjelezhetik meg a megtámadott ítélet rendelkező részének 2. pontját. Ez ugyanis már a versenykorlátozó célra vonatkozó, megváltoztatandó indokolásban is megfelelő alapokkal rendelkezik.

D –    Következtetés

172. A hivatkozott okokból azt javasolom, hogy a Bíróság a megtámadott ítélet ÁÉF versenykorlátozó céljára vonatkozó indokolásának megváltoztatása mellett utasítsa el a GSK C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezését.

VI – A Bizottság, az Aseprofar és az EAEPC fellebbezéséről

173. Mielőtt kitérek a Bizottság (B), az Aseprofar (C) és az EAEPC (D) fellebbezésére, röviden megvizsgálom a vitatott határozat azon részét, amely ezeket a feleket érinti (A).

A –    A megtámadott ítélet indokolásának vonatkozó része

174. A megtámadott ítélet 233–320. pontjában az Elsőfokú Bíróság a Bizottság azon indokolását vizsgálta, amelyre alapozva a Bizottság elutasította a GSK által az ÁÉF‑nek az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítése iránt benyújtott kérelmet. Először megállapította, hogy annak a személynek, aki az EK 81. cikk (3) bekezdésére hivatkozik, az EK 81. cikk (3) bekezdése feltételeinek teljesülését meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal kell alátámasztania.(84) A Bizottság feladata az érvek és bizonyítékok megfelelő módon való vizsgálata és értékelése.(85)

175. Az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti valamely megállapodás megítélése összetett gazdasági értékelést foglal magában. Így az Elsőfokú Bíróságnak a megsemmisítés iránti kérelem keretében lefolytatott felülvizsgálata arra korlátozódik, hogy a Bizottság helyesen állapította‑e meg a tényállást, nem követett‑e el nyilvánvaló értékelési hibát, és helyes‑e a tényekből levont jogi értékelése.(86) Ez magában foglalja annak az ellenőrzését is, hogy a GSK által bemutatott bizonyítékok a figyelembe veendő összes bizonyítékot magukban foglalják‑e, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.(87) De az Elsőfokú Bíróság nem válthatja fel a saját indokolásával a Bizottság indokolását.(88)

176. A megtámadott ítélet 247–308. pontjában az Elsőfokú Bíróság először a Bizottságnak az EK 81. cikk (3) bekezdésének első feltételére vonatkozó indokolását vizsgálta. Megállapította, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti műszaki fejlődés előmozdításának feltétele az érzékelhető objektív előny, amely nem azonos minden szubjektív előnnyel, amelyből a megállapodásban érintett vállalkozás részesül.(89) Az ilyen előny fennállásának vizsgálata jövőre vonatkozó elemzést is magában foglalhat. Ennek során meg kell vizsgálni, hogy a vállalkozás által előterjesztett érvek és bizonyítékok fényében melyik a valószínűbb: a megállapodás lehetővé teszi‑e az objektív előnyökből való részesedést, vagy sem.(90) Adott esetben a Bizottságnak másodsorban azt kell megítélnie, hogy ezek az érzékelhető objektív előnyök alkalmasak‑e a versenynek okozott hátrányok ellensúlyozására.(91)

177. A Bizottság indokolásának ellenőrzése során az Elsőfokú Bíróság a következők szerint járt el. Először bemutatta azokat a ténybeli érveket és bizonyítékokat, amelyekre a GSK a mentesség iránti kérelmét alapozta, valamint megvizsgálta és megállapította ezek relevanciáját.(92) Majd ellenőrizte, hogy a Bizottság megfelelően figyelembe vette‑e ezeket az érzékelhető objektív előny fennállásának vizsgálata során.(93) Az Elsőfokú Bíróság végül arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság indokolásából hiányzik a vizsgálat, mivel a Bizottság a GSK által előadott nem minden releváns érvet és bizonyítékot vett megfelelően figyelembe és cáfolt meg.(94) Ezért a Bizottság nem juthatott jogszerűen arra a következtetésre, hogy a GSK nem bizonyította az EK 81. cikk (3) bekezdése első alkalmazási feltételének teljesülését.(95)

178. Az Elsőfokú Bíróság megállapította végül, hogy a Bizottság az EK 81. cikk (3) bekezdésének további három feltételére vonatkozó végkövetkeztetéseit lényegében az első feltételre vonatkozó végkövetkeztetésére alapozta. Mivel az első feltételre vonatkozó végkövetkeztetésből hiányzik a vizsgálat és a további feltételekre vonatkozó egyéb indokolás sem megfelelő, ezért a Bizottság nem juthatott jogszerűen arra a végkövetkeztetésre, hogy nem áll fenn a további három feltétel.(96)

B –    A Bizottság C‑513/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezése és a C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett csatlakozó fellebbezése

179. A Bizottság a C‑513/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésével, valamint a C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett csatlakozó fellebbezésével egyrészt az Elsőfokú Bíróságnak az EK 81. cikk (3) bekezdésének első feltételére vonatkozó indokolását kifogásolja öt jogalappal (1), másrészt az Elsőfokú Bíróságnak az EK 81. cikk (3) bekezdésének további feltételeire vonatkozó indokolását kifogásolja egy jogalappal (2). Mivel a Bizottság fellebbezése és csatlakozó fellebbezése tartalmilag nagymértékben megegyezik, azokat együtt fogom vizsgálni.

1.      Az EK 81. cikk (3) bekezdésének első feltételéről

180. Az első feltétel tekintetében a Bizottság számos különböző kifogást emelt, amelyeket a fellebbezésben öt jogalapba csoportosított.

a)      A jogi és gazdasági környezet elferdítéséről

181. A Bizottság a fellebbezése első jogalapjában először azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság elferdítette az ÁÉF jogi és gazdasági környezetét. Mivel a Bizottság nem jelölte meg az ítélet megtámadott részét, ezért ezt a kifogást az EK 225. cikk, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdése, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §‑ának c) pontja alapján, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani.(97)

182. A Bizottság a továbbiakban egy indokolási hibát kifogásol. Eszerint az Elsőfokú Bíróság nem tisztázta azt, hogy a megtámadott ítélet 104. pontjában miért csupán abból indult ki, hogy a nemzeti árszabályozások torzíthatják a versenyt, a megtámadott ítélet 276. pontjában ellenben már abból, hogy ezek a szabályok torzítják a versenyt.

183. Ez a kifogás nem megalapozott. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 104. pontja szerinti megállapítását azon vizsgálat keretében fogalmazta meg, hogy a nemzeti árszabályozások léte az EK 81. cikk (1) bekezdése alkalmazásának mellőzéséhez vezet‑e. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 105. pontjában megállapította, hogy a verseny torzulását eredményező közigazgatási szabályok nem zárják ki az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazhatóságát. Így ebben az összefüggésben nélkülözhető volt annak pozitív megállapítása, hogy ezek a szabályok torzítják a versenyt. Az indokolás tehát nem hiányos annyiban, hogy a Bíróság a megtámadott ítélet 104. pontjában csupán abból indult ki, hogy a nemzeti árszabályozások torzíthatják a versenyt, a megtámadott ítélet 276. pontjában ellenben már abból, hogy ezek a szabályok torzítják a versenyt.(98)

b)      A műszaki fejlődés előmozdításának fogalmáról, a bizonyítási teher megoszlásáról és a bizonyítékok megkövetelt szintjéről

184. A fellebbezése második jogalapjában a Bizottság azzal érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot a műszaki fejlődés előmozdítása fogalmának értelmezése során, valamint a bizonyítási teher megoszlása és a bizonyítékok megkövetelt szintje tekintetében.

 i.     A fúziókontrollból eredő vizsgálati szempont alkalmazásáról

185. A Bizottság először is azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság – különösen a megtámadott ítélet 242. és 269. pontjában – téves jogalkalmazás következményeként alkalmazta a fúziókontrollból eredő vizsgálati szempontot. A fúziókontroll keretében a Bizottság feladata feltárni az összeolvadás közös piaccal való összeegyeztethetősége mellett és ellen szóló tényállást, és ezért a Bizottságra hárul a bizonyítási teher. Valamely megállapodásnak az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítése iránti kérelem keretében azonban a bejelentő vállalkozás feladata bizonyítani az EK 81. cikk (3) bekezdésének feltételeit. Ennyiben a vállalkozásra hárul a bizonyítási teher.

186. Ez a kifogás nem megalapozott. Kétségtelen, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 242. pontjában a fúziókontrollal összefüggésben hozott ítéletekre hivatkozott.(99) Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy az Elsőfokú Bíróság a Bizottság feladatának tekintené az ÁÉF‑nek az EK 81. cikk (3) bekezdésével való összeegyeztethetősége mellett és ellen szóló tényállás felderítését, valamint azt, hogy ezért a Bizottságra hárulna a bizonyítási teher. Ez ellen szólnak különösen az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 235. és azt követő pontjaiban, a 248. és a 269. pontjában tett megállapításai, amelyekben az Elsőfokú Bíróság egyértelműen kimondta, hogy a bejelentő vállalkozás feladata meggyőző érvekkel és bizonyítékokkal alátámasztani az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti feltételek teljesülését. Ez ellen szól különösen az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 303. pontja szerinti végkövetkeztetése is, amely alapján a vitatott határozat indokolásából hiányzik a vizsgálat, mivel a Bizottság nem vette figyelembe a GSK által előadott összes releváns érvet és bizonyítékot.

187. A Bizottság másodszor azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság elégségesnek tartotta azt, hogy a GSK releváns, hiteles és valószerű érveket és bizonyítékokat adott elő. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a bejelentő vállalkozás meggyőző érveket és bizonyítékokat köteles előadni az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti feltételek teljesülésének bizonyítására. Az Elsőfokú Bíróság ezzel téves jogalkalmazás következményeként hárította át a bizonyítási terhet a Bizottságra. Az Elsőfokú Bíróság ráadásul a megtámadott ítélet 269., 277., 281., 286. és 313. pontjában azt követelte a Bizottságtól, hogy adjon elő meggyőző érveket és bizonyítékokat. Az Elsőfokú Bíróság ezzel asszimetrikus vizsgálati szempontot alkalmazott a Bizottsággal szemben.

188. Ez a kifogás sem megalapozott. Először is hangsúlyozni kell, hogy az Elsőfokú Bíróság maga nem tett arra vonatkozó megállapítást, hogy fennáll‑e érzékelhető objektív előny. A megtámadott ítélet 241. pontjában helytállóan utalt a Bizottság határozatainak vizsgálata során fennálló korlátozott hatáskörére abban az esetben, amikor összetett gazdasági értékelésről van szó. Ebben az esetben az Elsőfokú Bíróságnak a vizsgálatát arra a kérdésre kell korlátoznia, hogy betartották‑e az eljárási előírásokat, hogy megfelelő‑e az indokolás, hogy a tényállás helyesen került‑e megállapításra, valamint hogy nem követtek‑e el nyilvánvaló értékelési hibát vagy hatáskörrel való visszaélést.(100) Az Elsőfokú Bíróság ezzel a Bizottság indokolásának vizsgálata során joggal szorítkozott arra, hogy az megfelelően kitért‑e a GSK érveire és bizonyítékaira.

189. Ezen vizsgálat keretében első lépésként az érintett tényállás feltételeit kell feltárni. Második lépésként az Elsőfokú Bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy a vállalkozás által előadottak mennyiben relevánsak az érintett tényállás fennállása szempontjából.(101)Harmadik lépésként az Elsőfokú Bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a Bizottság, amennyiben nem követi a vállalkozás által előadottakat, megfelelően figyelembe vette‑e és megcáfolta‑e a vállalkozás összes releváns érvét és bizonyítékát. Az, hogy mennyire legyen részletes a Bizottság indokolása, különösen a vállalkozás releváns előadásaihoz igazodik.(102) Változó skáláról van tehát szó.

190. Amikor az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 269., 277., 281., 286. és 313. pontjában nem meggyőzőnek minősítette a Bizottság vitatott határozatban kifejtett indokolását, ez nem az Elsőfokú Bíróság egyéni megítélése arra vonatkozóan, hogy a Bizottság végkövetkeztetése az EK 81. cikk (3) bekezdése első feltételének hiánya tekintetében tartalmilag helyes volt‑e, vagy sem. Ez csupán a Bizottság indokolásának olyan irányú vizsgálata, hogy az meggyőzően ismertette‑e és kielégítően cáfolta‑e a GSK által előadott releváns érveket és bizonyítékokat.

191. Fenti körülmények alapján ezekben a pontokban nem látom sem asszimetrikus vizsgálati szempont alkalmazását, sem az Elsőfokú Bíróság eljárásában megjelenő más jogi hibát. Ettől el kell választani azt a kérdést, hogy az Elsőfokú Bíróság a vitatott határozat tartalmát helyesen értékelte‑e vagy éppen elferdítette.(103)

 ii.   Azon küszöbről, amely felett hatékonysági előnyök feltételezhetők

192. A Bizottság a továbbiakban az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 249. és 252. pontjában tett megállapításait kifogásolja. Ezekben az Elsőfokú Bíróság az érzékelhető objektív előny feltárása során abból indult ki, hogy a GSK által előterjesztett érvek és bizonyítékok fényében valószínűsíthető‑e, hogy az érintett megállapodás lehetővé teszi az érzékelhető objektív előnyökből való részesedést, vagy sem. A Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság így téves jogalkalmazás következményeként eltért attól az anyagi vizsgálati szemponttól, amely szerint feltétel az érzékelhető objektív előny fennállása.

193. Ez a kifogás nem megalapozott. Az Elsőfokú Bíróság tartotta magát az anyagi vizsgálati szemponthoz a megtámadott ítélet 247. pontjában, ahol helyesen megállapította, hogy az érzékelhető objektív előny fennállása feltétel.(104) A megtámadott ítélet 249. pontját álláspontom szerint úgy kell értelmezni, hogy a 17. rendelet keretében a valamely meghatározott időtartamra előzetesen megadott mentesítés feltétele a megállapodáshoz kapcsolódó előnyök megjelenésének jövőre vonatkozó elemzése, az tehát magában foglal egy előrejelzés jellegű elemet.(105) Előrejelzés végeredményben soha nem történhet száz százalékos bizonyossággal.(106) Ezért az érzékelhető objektív előny fennállásának feltételezéséhez elegendő, ha a Bizottság az előterjesztett érvek és bizonyítékok alapján arra a meggyőződésre jut, hogy a konkrét tapasztalatok alapján megfelelően valószínűsíthető az érzékelhető objektív előny megjelenése. Ezért önmagában nem téves jogalkalmazás az, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 249. pontjában az előny megjelenésének valószínűségétől tette függővé a kérdés megválaszolását. Bár ezzel összefüggésben alapvetően felmerül a kérdés, hogy milyen mértékű valószínűség kell az érzékelhető objektív előny feltételezéséhez. Véleményem szerint itt nagyfokú valószínűséget kell elvárni. Hiszen az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése során éppen a versenykorlátozás formájában megjelenő hatékonyságcsökkenés fennállásából kell kiindulni. A valószínűség szükséges mértéke azonban nem játszik szerepet a jelen fellebbezési eljárásban. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis a megtámadott ítéletet nem arra alapozta, hogy a Bizottság túl nagy valószínűségi mértéket várt el. Sokkal inkább abból indult ki, hogy a Bizottság nem támasztotta alá kellő mértékben az érzékelhető objektív előny hiányára irányuló végkövetkeztetését, ugyanis a Bizottság az indokolásában nem vette kellőképpen figyelembe, illetve nem cáfolta kellőképpen a GSK által előterjesztett, az érzékelhető objektív előny fennállásának megítélése szempontjából jelentős érveket és bizonyítékokat.

194. Amikor a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 252. pontjában már az érzékelhető objektív előny lehetővé tételét elégségesnek találta, ez a kifogás már csak azért sem megalapozott, mert az Elsőfokú Bíróság ott nem jutott ilyen megállapításra. Az Elsőfokú Bíróság ebben a pontban sokkal inkább a vitatott határozat tartalmát ismételte meg. A megtámadott ítélet 252. pontjából tehát csak a következőket lehet kiolvasni: az Elsőfokú Bíróság értelmezése szerint a Bizottság a vitatott határozatban arra a következtetésre jutott, hogy a GSK által előadott érvekkel és bizonyítékokkal nem támasztották alá megfelelően azt, hogy lehetséges az érzékelhető objektív előnyökből való részesülés.

 iii. Az árkülönbségek strukturális természetének jelentőségéről

195. A Bizottság azt kifogásolja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság az egyes tagállamok nemzeti ármeghatározó szabályainak strukturális tényezője alapján különösen alapos vizsgálatot követelt meg a Bizottságtól.

196. Ezzel összefüggésben a Bizottság elsőként az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 276. és 301. pontjában tett megállapításait kifogásolja, amelyek alapján a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a gyógyszerágazatot jellemző jogi és gazdasági környezetet a párhuzamos kereskedelemmel összefüggő hatékonyságcsökkenés, valamint a hatékonyság ÁÉF‑fel összefüggő javulásának vizsgálata során. A Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság ezekben a pontokban téves jogalkalmazás következtében rótt nagyobb bizonyítási terhet a Bizottságra az árkülönbségek strukturális természete alapján.

197. Ez a kifogás végeredményben nem fogadható el. A megtámadott ítélet 301. pontjával kapcsolatban utalni kell arra, hogy az a megtámadott ítélet 300. pontjához kapcsolódik. Ott az Elsőfokú Bíróság elsősorban a gyógyszergyártók közötti innovációs verseny jelentős szerepére utalt, és ezzel a kutatás és fejlesztés jelentőségére ezen a területen. Az egyes tagállamok nemzeti árszabályozásainak hatását az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 300. pontjában csak kiegészítésképpen („egyebekben”) említette meg. Amennyiben az Elsőfokú Bíróság ezt követően a megtámadott ítélet 301. pontjában abból indult ki, hogy a Bizottságnak pontosabban meg kell vizsgálnia a GSK által hivatkozott előny megjelenésének valószínűségét, ez véleményem szerint elsősorban azt a célt szolgálja, hogy figyelembe vegyék a gyógyszergyártók közötti innovációs versenyt. A megtámadott ítélet 301. pontjából nem olvasható tehát ki a Bizottság által kifogásolt, a nemzeti árszabályozások alapján a Bizottságra háruló gondossági kötelezettség erősödése.

198. A megtámadott ítélet 276. pontjában ez másképpen van. Ott az Elsőfokú Bíróság a gyógyszerágazatot jellemző jogi és gazdasági környezet alapján, ahol a versenyt közigazgatási szabályok torzítják, különösen súlyosnak tartotta azt, hogy a Bizottság elmulasztotta a hivatkozott előny megjelenése valószínűségének vizsgálatát. Itt világosan felismerhető a nemzeti árszabályozásokra való hivatkozás.

199. A Bizottságnak kétségkívül igaza van abban, hogy a nemzeti árszabályozások által torzított verseny nem érinti közvetlenül az ÁÉF által elérhető előnyöket. A nemzeti árszabályozások közvetlenül az ÁÉF által előidézett versenykorlátozás hatásait érintik.

200. Azonban nem tartom téves jogalkalmazáson alapulónak az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 276. pontját alátámasztó megfontolását. Ezzel összefüggésben először figyelembe kell venni, hogy a jelen esetben a párhuzamos kereskedelem korlátozásából eredő hatékonyságcsökkenés a versenynek az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján elvégzendő átfogó értékelése „kiadási oldalát” képezi, míg a „bevételi oldal” különösen a műszaki fejlődés előmozdításából eredő hatékonysági előnyöket foglalja magában. Utalni kell továbbá arra, hogy a Bizottságnak azon hatásköre keretében, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján mentességet adjon az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti tilalom alól, figyelembe kell vennie a meghatározott gazdasági ágazatok sajátos jellemzőit és az azokon belül fellépő problémákat.(107) A Bizottságnak ezért az EK 81. cikk (3) bekezdés alapján végzett mérlegelés keretein belül figyelembe kell vennie azon körülményeket, amelyek alapján kevésbé súlyosan jelennek meg a párhuzamos kereskedelem korlátozásának hatásai. Mivel ennek a „kiadási oldalnak” csekélyebb része van hatással a verseny átfogó értékelésének eredményére, ezekben az esetekben különös gondossággal kell eljárni a verseny átfogó értékelésének „bevételi oldalát” képező hatékonysági előnyök vizsgálata során. Éppen ezen megfontolás alapján nem tartom alapvetően helytelennek az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 276. pontjában kifejtett megállapítását.

201. A Bizottság másodikként a megtámadott ítélet 284. pontját kifogásolja. A Bizottság azt kifogásolja, hogy ott az Elsőfokú Bíróság elferdítette a vitatott határozat tartalmát, amikor megállapította, hogy a Bizottság megállapításai szerint a párhuzamos kereskedelem jelensége az egy és ugyanazon gyógyszer közösségi tagállam szerint eltérő árából adódik, és ezt a jelenséget jelentősen bonyolítják a ciklikus árfolyamváltozások. A vitatott határozatban a Bizottság csupán azt állapította meg, hogy a párhuzamos kereskedelem két különálló tényezőtől függ.

202. Ez a kifogás elfogadható, mert a Bírósághoz benyújtott fellebbezésben kifogásolni lehet a vitatott határozat tartalmának elferdítését.(108)

203. A kifogás azonban nem megalapozott. Először utalni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 284. pontja az Elsőfokú Bíróság 281–293. pontja szerinti indokolásának képezi részét. Ott az Elsőfokú Bíróság azt vizsgálta, hogy megfelelően indokolt volt‑e a Bizottság azon másodlagos következtetése, miszerint a GSK által folytatott párhuzamos gyógyszerkereskedelem legalábbis nem volt érzékelhető hatással a GSK kutatási és fejlesztési költségeire. Az Elsőfokú Bíróság tehát azt vizsgálta, hogy a GSK erre vonatkozóan releváns érveket és bizonyítékokat terjesztett‑e elő, valamint hogy a Bizottság ezeket kellőképpen vizsgálta és cáfolta‑e.(109) Az Elsőfokú Bíróság ezzel összefüggésben a megtámadott ítélet 283. pontjában lényegében a GSK által előadottakat ismételte meg, amely szerint az árfolyam-ingadozások ugyan meghatározták a párhuzamos kereskedelem pénzügyi keretét, azonban a Spanyolország és az Egyesült Királyság közötti párhuzamos kereskedelem léte nem egyedül az árfolyam-ingadozások eredménye, hanem azé is, hogy az árak strukturálisan különböznek a tagállamokban. A megtámadott ítélet 284. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy az érzékelhető objektív előny fennállásának megítélése szempontjából relevánsak a GSK által erre vonatkozóan előadottak, és a vitatott határozat (31), (32) és (53) preambulumbekezdése is megerősíti ezt.

204. Álláspontom szerint nem jelenti a vitatott határozat tartalmának elferdítését az a megállapítás, hogy a vitatott határozat tartalma helybehagyja a GSK által erre vonatkozóan előadottakat. A vitatott határozat (31) és (32) preambulumbekezdésében a Bizottság ugyanis megállapította, hogy a párhuzamos kereskedelem két tényező együtteséből keletkezik. A vitatott határozat (31) preambulumbekezdésében a Bizottság rámutatott arra, hogy strukturális természetű tényező az, hogy közösségi szintű harmonizáció hiányában a tagállamok olyan előírásokat hoznak és hajtanak végre, amelyek célja a gyógyszergyártók eladási árának közvetlen vagy közvetett ellenőrzése és a vételár meghatározása a végső fogyasztók és az államháztartás számára. A vitatott határozat (32) preambulumbekezdésében a Bizottság a ciklikus természetű másik tényezőre, az árfolyam-ingadozásokra utalt. Álláspontom szerint a strukturális és a ciklikus fajtájú tényezők közötti különbségtétel arra utal, hogy a strukturális fajtájú tényező állandóan adott. Véleményem szerint lényegében nem fejez ki mást az Elsőfokú Bíróság sem a megtámadott ítélet 284. pontjában. Így nem látok lényeges különbséget a vitatott határozat tartalma és az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 284. pontjában tett megállapítások között.

205. Egyebekben ez a kifogás azért is hatástalan, mert az Elsőfokú Bíróság a GSK által előadottak relevanciáját azzal is indokolta, hogy ezt a tényezőt a Bizottság megerősítette a gyógyszeripari termékek közös piacáról szóló közleményében.(110)

206. A Bizottság által előadottakkal ellentétben a megtámadott ítélet 284. pontjában meghatározottak nem ferdítik el a vitatott határozat (164) preambulumbekezdését, amelyben a Bizottság megállapította, hogy az 1996 és 1998 közötti időszakban létrejött párhuzamos kereskedelem nagyságrendjét nyilvánvalóan erősebben befolyásolták az árfolyam-ingadozások, mint a spanyol árszínvonal. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis a megtámadott ítélet 285. és azt követő pontjaiban figyelembe vette, hogy a Bizottság ugyan lényegében egyedi esetként kezelhette a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság között az 1996 és 1998 közötti időszakban az árfolyam-ingadozások miatt létrejött párhuzamos kereskedelmet, azonban világossá tette, hogy a Bizottság számadatai nem voltak kellőképpen indokoltak ahhoz, hogy ezt a következtetést a GSK által előadott érvek és bizonyítékok cáfolásával meggyőzően megindokolja.

207. Így megalapozatlanként el kell utasítani azt a kifogást, miszerint az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 284. pontjában elferdítette a vitatott határozatot.

208. Ezzel összefüggésben a Bizottság végül azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 292. pontjában indokolási hibát vétett, amikor a hivatkozott pont konkrét megadása nélkül utalt a Bizottság gyógyszeripari termékek közös piacáról szóló közleményére.(111) Ez nem helytálló. A 292. pontot ugyanis a megtámadott ítélet 264. pontjával összefüggésben kell olvasni. Ott az Elsőfokú Bíróság ennek a közleménynek a lényeges meghatározásait a megfelelő oldalszám megadása mellett foglalja össze. A hivatkozás tehát a megtámadott ítélet 264. pontjának hatodik és hetedik franciabekezdésében található.

209. A Bizottság harmadszor azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 281–293. pontjában nem tartotta szükségesnek a párhuzamos kereskedelem által előidézett hatékonyságcsökkenés mértékének vizsgálatát a párhuzamos kereskedelemnek az általa feltételezett strukturális oka alapján. Ez is az alkalmazandó vizsgálati szempont téves jogalkalmazáson alapuló értelmezését jelenti, amely szerint az érzékelhető előnyöket bizonyítani kell.

210. Ez a kifogás sem megalapozott. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 281–293. pontjában nem kérdőjelezte meg az érzékelhető előny fennállásának szükségességét. Csupán azt állapította meg, hogy a Bizottság olyan indokolásra alapozta azt a következtetését, miszerint a párhuzamos kereskedelemnek nincs érzékelhető hatása a kutatásra és fejlesztésre, amely nem foglalkozott kellőképpen a GSK által előterjesztett érvekkel és bizonyítékokkal, illetve azokat nem cáfolta megfelelően.(112)

211. Amennyiben a Bizottság negyedszer azt kifogásolja, hogy a párhuzamos kereskedelem és a műszaki fejlődés előmozdítása közötti okozati összefüggés meglétének vagy hiányának nincs köze ahhoz, hogy a párhuzamos behozatalt strukturális tényező okozza‑e, ezzel kapcsolatban először utalni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság nem elsősorban ebből indult ki. Elsősorban sokkal inkább abból, hogy a Bizottság azt a következtetését, miszerint nincs érzékelhető objektív előny, a párhuzamos kereskedelem és a kutatás és fejlesztés közötti okozati összefüggésnek, illetve érzékelhető okozati összefüggésnek az elégtelenül megindokolt elutasítására alapozta, és nem vizsgálta kellőképpen annak a valószínűségét, hogy az ÁÉF‑fel összefügghet‑e a hatékonyságnak a gazdasági fejlődés előmozdítása formájában megvalósuló javulása. A továbbiakban a jelen indítvány 199-200. pontjára való utalás mellett fel kell hívni a figyelmet arra, hogy abban az esetben, amikor bizonyos körülmények csökkenthetik a verseny EK 81. cikk (3) bekezdése keretében elvégzendő átfogó értékelésének adott esetben a „kiadási oldalát”, akkor az érzékelhető objektív előnynek, mint „bevételi oldalnak” a valószínűségét különös gondossággal kell vizsgálni.

212. Amennyiben a Bizottság azt kifogásolja, hogy nem igazolható az, hogy a vállalkozások egyoldalúan alkalmaztak versenykorlátozást a nemzeti szabályozások hatásai hátrányainak korlátozására, ezt a kifogást el kell utasítani, mert a GSK arra is hivatkozik, hogy az ÁÉF az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti műszaki fejlődés előmozdítása formájában hozzájárul az érzékelhető objektív előnyhöz. Végül, a Bizottság kifogásával ellentétben, nem ellentmondó indokolás az, hogy az Elsőfokú Bíróság egyrészt a megtámadott ítélet 192. pontjában és ezzel az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti vizsgálat keretében ugyan megállapította, hogy a gyógyszerágazat sajátosságai, különösen a nemzeti árszabályozások léte nem zárják ki a versenykorlátozás fennállását, másrészt azonban utalt arra, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie a gyógyszerágazat sajátosságait azon hatásköre keretein belül, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján mentességet adjon az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti tilalom alól.

 iv.   Az árfolyam-ingadozásokról

213. A Bizottság azt kifogásolja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság – különösen a megtámadott ítélet 292. és 293. pontjában – azt feltételezte, hogy az árfolyam-ingadozások önmagukban, vagy a nemzeti árszabályozások strukturális tényezőjével összefüggésben igazolhatják a versenykorlátozást. Ez téves jogalkalmazáson alapul.

214. Ez a kifogás sem megalapozott. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 292. és 293. pontjában nem állapította meg azt, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdése alapján igazolható az a versenykorlátozó megállapodás, amelynek célja egyedül az árfolyam-ingadozások kiegyenlítése. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 286. pontjában először is megállapította, hogy a Bizottság nem vitatta, hogy az árfolyam-ingadozások során is változatlan volt az Egyesült Királyságban a spanyol eredetű párhuzamos gyógyszerbehozatal részesedése. Ennek alapján nem tartotta megfelelően indokoltnak a Bizottságnak a vitatott határozat (165) és azt követő preambulumbekezdéseiben kifejtett azon végkövetkeztetését, hogy lényegében az árfolyam-ingadozás okozta az Egyesült Királyság és Spanyolország közötti párhuzamos kereskedelmet. Másodszor, a GSK által előadottak nem korlátozódtak arra, hogy az ÁÉF‑fel ki akarja egyenlíteni az árfolyam-ingadozásokat. A GSK sokkal inkább azt állítja, hogy az ÁÉF célja hatékonysági előny megvalósítása az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti műszaki fejlődés előmozdítása formájában.

 v.     A GSK kiegészítő anyagi eszközei és a műszaki fejlődés előmozdítása közötti viszonyról

215. Következőként a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta az EK 81. cikk (3) bekezdését, amikor az ítélkezési gyakorlattal ellentétesen kevésbé szigorú vizsgálati szempontot alkalmazott az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti műszaki fejlődés előmozdításának fennállásával kapcsolatban.

216. Ezzel összefüggésben a Bizottság előszöris azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 255., 269., 281. és 300. pontjában jogi mérceként alkalmazta azt, hogy a kiegészítő nyereség növeli az innovációs kapacitást. Ez téves jogalkalmazás. A vállalkozások ugyanis más célra is felhasználhatják a kiegészítő anyagi eszközöket, különösen a vállalkozás tulajdonosai részére való nyereségfelosztásra.

217. Ezt a kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani. Ahogyan az a megtámadott ítélet 247. pontjából is kitűnik, az Elsőfokú Bíróság nem alkalmazott ilyen mércét, hanem feltételezte a műszaki fejlődés előmozdítása formájában fellépő érzékelhető objektív előnyt, amely nem azokkal az előnyökkel azonos, amelyekből a megállapodással érintett vállalkozások a tevékenységükkel kapcsolatban részesülnek, sokkal inkább azokkal az érzékelhető objektív előnyökkel egyezik meg, amelyek ellentételezhetik a versenynek okozott hátrányokat. Az Elsőfokú Bíróság csupán azt állapította meg, hogy elégtelen indokoláson alapult a Bizottság azon következtetése, miszerint nincs érzékelhető objektív előny. A megtámadott ítélet 269., 281. és 300. pontjából is egyértelműen kitűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság abból indult ki, hogy a Bizottság következtetéséből hiányzik a GSK innovációs kapacitása hátrányos befolyásolására vonatkozó indokolás.

218. A Bizottság másodszor az Elsőfokú Bíróság azon téves jogértelmezésen alapuló feltevését kifogásolja, miszerint elegendő az, ha a kiegészítő anyagi eszközök egy részét fektetik a kutatás és fejlesztés költségeibe.

219. Ez a kifogás sem megalapozott. Először utalni kell arra, hogy a Bizottság a vitatott határozatát nem erre a pontra alapozta. Ez önmagában azonban még nem mérvadó. Hiszen ha az EK 81. cikk (3) bekezdéséből ténylegesen az következik, hogy csak akkor lehet feltételezni az ezen előírás szerinti érzékelhető objektív előnyt, ha a GSK által a párhuzamos kereskedelem korlátozásából szerzett anyagi eszközök teljes egészét a kutatás és fejlesztés támogatására fordítják, akkor a GSK által előadottak nem bírnak relevanciával. A GSK ugyanis azt adta elő, hogy akkor is javul a hatékonyság, ha a gyógyszergyártók a kiegészítő pénzügyi eszközeik csak egy részét fektetik kutatásba és fejlesztésbe.

220. Mindazonáltal az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti érzékelhető objektív előny fennállása nem feltételezi szükségszerűen azt, hogy a kiegészítő anyagi eszközök összességét kutatási és fejlesztési költségekbe kell fektetni. A Bizottság által előadottakkal ellentétben nem ez következik a Verband der Sachversicherer kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből.(113) Az EK 81. cikk (3) bekezdésének első feltétele alapján csupán azt kell vizsgálni, hogy fennáll‑e olyan hatékonysági előny, amely a közvetlenül résztvevők körén kívül is kedvezően hat és legalábbis kiegyenlíti a versenykorlátozás hátrányait. Bár az ilyen hatékonysági előny fennállása vizsgálatának keretén belül a részesedés mértéke lényeges szerepet játszik. Ugyanis ettől függ, hogy a párhuzamos kereskedelem korlátozásával keletkező hátrányokat kiegyenlítik‑e a kutatási és fejlesztési ráfordítások, amennyiben ezek megjelenését nagy valószínűséggel feltételezni lehet. Ez érvényes az EK 81. cikk (3) bekezdésének második és harmadik feltételére is, azaz arra, hogy a fogyasztók méltányosan részesednek‑e az előnyből, valamint hogy a párhuzamos kereskedelem korlátozása nélkülözhetetlen‑e. A Bizottság így nagyon is figyelembe tudja venni a vizsgálata keretében azt, hogy csak egy részt fektetnek kutatásba és fejlesztésbe. Mindez azonban nem igazolja a vizsgálat teljes elmulasztását, illetve azt, hogy ezen vizsgálat keretei között ne vegyék kellőképpen figyelembe az összes érvet és bizonyítékot.

221. A Bizottság harmadszor azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 274. és 300. pontjában végső soron figyelembe vette azt, hogy több kutatás és fejlesztés várható‑e valamely gyógyszergyártótól vagy párhuzamos kereskedőtől vagy végső felhasználótól. Ez azért alapul téves jogalkalmazáson, mert ahhoz vezetne, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdésének első feltétele minden esetben teljesülne, amint valamely megállapodás alapján anyagi eszközöket csoportosítanak át közvetítőktől vagy felhasználóktól a gyógyszergyártókhoz.

222. Ez a kifogás sem megalapozott. Először ismét hangsúlyozni kell, hogy az Elsőfokú Bíróság a Bizottság indokolását csupán a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdítása formájában megvalósuló érzékelhető objektív előny hiánya tekintetében ellenőrzi, nem hoz azonban saját döntést. Így a megtámadott ítélet 274. pontjában, ahogyan a megtámadott ítélet 270. pontjában is, valamint a megtámadott ítélet 300. pontjában a GSK által előadottakat ismételte meg.

223. A megtámadott ítélet 274. és 300. pontja a továbbiakban nem von párhuzamot egyrészt a gyógyszergyártó kutatási és fejlesztési tevékenysége, másrészt a spanyol közvetítő vagy a fogyasztó között. A GSK csupán azt adta elő, hogy az ÁÉF versenyszempontú átfogó értékeléséből, valamint az anyagi eszközöknek az ÁÉF‑ből eredő újraelosztásából a következő tényezőket kell szembeállítani: egyrészt a „bevételi oldalon” a gyógyszergyártók közötti innovációs verseny jelentősége alapján várható, a műszaki fejlődés előmozdítása által javuló hatékonyságot; másrészt a „kiadási oldalon” a párhuzamos kereskedelem korlátozása alapján várható hatékonyságcsökkenést. Ezzel összefüggésben a GSK utalt arra, hogy a Bizottságnak a párhuzamos kereskedelem korlátozásával várható hatékonyságcsökkenés mértékének értékelése során figyelembe kell vennie azt, hogy a párhuzamos kereskedők a gyógyszerágazat piaci struktúrájából adódóan megtartják maguknak a párhuzamos kereskedelemből eredő bevétel nagy részét.(114)

 vi.   Következtetés

224. Ezzel teljes mértékben el kell utasítani a Bizottság fellebbezésének második jogalapját is.

c)      A vitatott határozat elferdítéséről és a múltbeli eseményeknek a jövőre vonatkozó elemzés keretében való figyelembevételének hiányáról

225. A Bizottság a fellebbezése ezen jogalapjában azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság először is elferdítette a vitatott határozat tartalmát (i), másodszor nem engedélyezte a múltbeli események figyelembevételét (ii), harmadszor nem engedélyezte a határozat meghozatalakor rendelkezésre nem álló bizonyítékok figyelembevételét (iii).

 i.     A vitatott határozat elferdítéséről

226. A Bizottság először az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 261. pontjában kifejtett indokolást kifogásolja. Ott az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a hatékonyságnak az ÁÉF‑fel összefüggő javulása értékelését a Bizottság csupán a vitatott határozat (156) preambulumbekezdésére korlátozta. A Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság ezen megállapítása elferdíti a vitatott határozatot.

227. Ennek a kifogásnak kiemelt jelentősége van. Az Elsőfokú Bíróság az indokolását ugyanis a Bizottság indokolási hiányosságaira alapozta. Amennyiben az Elsőfokú Bíróság elferdítve adta vissza a vitatott határozat tartalmát, ez megkérdőjelezi az Elsőfokú Bíróságnak a Bizottság indokolási hiányosságaira vonatkozó megállapítását.

228. Ez a kifogás elfogadható, hiszen valamely határozat tartalmának elferdítése kifogásolható fellebbezéssel.(115) Véleményem szerint megalapozott is a határozat tartalmának elferdítésére irányuló kifogás, mert az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 261. és azt követő pontjaiban félreértelmezte a vitatott határozat tartalmát. Mivel mindazonáltal helyes az Elsőfokú Bíróság azon végkövetkeztetése, hogy hiányos a Bizottság indokolása, ezt a megtámadott ítélet indokolása megváltoztatásával helyben kell hagyni.

–       A vitatott határozat tartalmának elferdítéséről

229. Először fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Bizottság és az Elsőfokú Bíróság nyilvánvalóan különbözően értelmezi az alkalmazandó vizsgálat szempontját.

230. A Bizottság a vitatott határozat (154)–(169) preambulumbekezdésében azt vizsgálta, hogy feltételezhető‑e az érzékelhető objektív előny. Először utalt arra, hogy a vállalkozások mérlegelhetnek annak eldöntése során, hogy milyen összeget szánnak kutatásra és fejlesztésre. A Bizottság elvetette az érzékelhető objektív előny fennállását, mert értelmezése szerint nincs közvetlen okozati összefüggés, illetve nincs érzékelhető közvetlen okozati összefüggés a GSK által a párhuzamos kereskedelem korlátozásával szerzett kiegészítő anyagi eszközök és a megnövekedett kutatási és fejlesztési ráfordítások között. A Bizottság ezt a végkövetkeztetését különösen a GSK történeti adatainak vizsgálatára alapozta.

231. Az Elsőfokú Bíróság ellenben, ahogyan különösen a megtámadott ítélet 295. pontjában tett megállapításaiból, és a megtámadott ítélet 269., 281., 294. és 304. pontja előtti alcímekből kitűnik, a következő módon felépített vizsgálatból indult ki. Először is a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a párhuzamos kereskedelemmel összefüggő hatékonyságcsökkenésnek a gyógyszeripart általában és a GSK‑t különösen érintő hátrányait. Ezzel összefüggésben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Bizottság elégtelen indokolásra alapozta azt a végkövetkeztetését, miszerint a párhuzamos kereskedelem a GSK innovációs kapacitásának megváltoztatásával nem okoz hatékonyságcsökkenést.(116)Másodszor a Bizottságnak vizsgálnia kellett volna a párhuzamos kereskedelemmel összefüggő hatékonyságcsökkenés mértékét. Ezzel összefüggésben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy hiányzik annak a kiegészítő érvnek az indokolása is, miszerint egyáltalán nem bizonyított, hogy a párhuzamos kereskedelem a GSK innovációs kapacitását hátrányosan befolyásoló érzékelhető hatékonyságcsökkenéshez vezet.(117)Harmadszor a Bizottságnak vizsgálnia kellett volna a hatékonyságnak az ÁÉF‑fel összefüggő javulását. A Bizottság ezt azonban csupán a vitatott határozat (156) preambulumbekezdésében tette meg, melyben lényegében azt állapította meg, hogy a kiegészítő anyagi eszközök nem járulnak hozzá szükségszerűen kutatási és fejlesztési befektetések emelkedéséhez, mivel a gyógyszergyártók teljes mértékben szabadon határozzák meg, mennyit kívánnak a kutatásba és fejlesztésbe fektetni. Az Elsőfokú Bíróság ezen indokolását a GSK által előadott érvekre és bizonyítékokra tekintettel elégtelennek minősítette.(118)Negyedszer a Bizottságnak mérlegelnie kellett volna az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésével keletkezett verseny megfelelő előnyeit és hátrányait. A Bizottság ezt nem tette meg.(119)

232. Az Elsőfokú Bíróságnak a vitatott határozat 295. pontjában tett megállapítása értelmében a GSK érvelésének felépítéséből és az e tárgyban a közigazgatási eljárás folyamán kialakult vitából fakadóan nem szabad mellőzni a vizsgálat hivatkozott felépítését.

233. Az Elsőfokú Bíróság ezen kiindulási pontja nem helyes. Az ugyanis, hogy a Bizottság vizsgálata és indokolása megfelelő‑e, vagy sem, elsősorban az érintett tényálláshoz igazodik, és csupán másodsorban ahhoz, hogy a Bizottság megfelelő mértékben kitért‑e az érintett tényállás szempontjából releváns, összes előadott érvre és bizonyítékra.(120)

234. Az EK 81. cikk (3) bekezdésének felépítése értelmében először azt kell megvizsgálni, hogy kellő valószínűséggel feltételezhető‑e, hogy az ÁÉF összefügg a műszaki fejlődés előmozdításával. Ennyiben az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 295. pontjában tett megállapításaival ellentétben az első lépés elkerülhetetlenül annak vizsgálata, hogy a párhuzamos kereskedelem hatékonyságcsökkenéshez vezetett‑e a gyógyszeriparban általában, és a GSK‑nál különösen.

235. Kétségtelen, hogy a fenti megfontolásokat nem szabad úgy értelmezni, hogy az Elsőfokú Bíróság által javasolt megközelítés helytelen eredményhez vezet.(121) Mindazonáltal az Elsőfokú Bíróság nem róhat fel indokolási hibát a Bizottságnak csak azért, mert a Bizottság a vizsgálatnak az EK 81. cikk (3) bekezdésében előírt felépítését követi. A vizsgálat helytelenül elkerülhetetlenként értékelt felépítése továbbá nem vezethet oda, hogy az Elsőfokú Bíróság a vitatott határozat tartalmát elferdíti azáltal, hogy a határozatot csak ilyen vizsgálati felépítés „szemüvegén keresztül” nézi. Az Elsőfokú Bíróság mindazonáltal ezt tette akkor, amikor a megtámadott ítélet 261. pontjában megállapította, hogy a Bizottság a hatékonyságnak az ÁÉF‑fel összefüggő javulását csak a vitatott határozat (156) preambulumbekezdésében, és ott is csak egy alkalommal vizsgálta. Az Elsőfokú Bíróság ezzel félreértette azt, hogy a Bizottság nem csak a vitatott határozat (156), hanem a (154) és azt követő preambulumbekezdésében, valamint a (157)–169) preambulumbekezdésében is vizsgálta, hogy kellő valószínűséggel feltételezhető‑e, hogy az ÁÉF a hatékonyság javulásához vezet.

236. A Bizottság tehát joggal kifogásolja azt, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 261. pontjában tett megállapításával félreértette a vitatott határozat tartalmát.

–       Az indokolás megváltoztatásáról

237. Ez azonban végső soron nem kérdőjelezi meg az Elsőfokú Bíróság azon következtetését, miszerint a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen a határozatát. A tényállásnak – az Elsőfokú Bíróságnak sem a vitatott határozat hivatkozott elferdítésével, sem más kifogásolt jogi tévedésekkel nem érintett megállapításaira épülő – jogi értékelése ugyanis ahhoz az eredményhez vezet, hogy a Bizottság nem kellő indokolásra alapozta az érzékelhető objektív előny hiányára vonatkozó következtetését.

238. A megtámadott ítélet 275–280. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Bizottság nem indokolta kellőképpen azt a következtetését, miszerint nincs bizonyíték arra, hogy okozati összefüggés van a GSK párhuzamos kereskedelemből eredő többlet anyagi eszközei és a kiegészítő kutatási és fejlesztési többletráfordítások között. Az Elsőfokú Bíróság így különösen a megtámadott ítélet 277. pontjában azt állapította meg, hogy a Bizottság a vitatott határozat (157) preambulumbekezdésében nem cáfolta megfelelően az egyrészt a jelenlegi bevétel átlagszintje vagy a termékek elvárt jövedelmezősége, másrészt a kutatási és fejlesztési ráfordítások között a GSK által előadottak szerint fennálló összefüggést. Mivel a GSK bizonyítékok bemutatása mellett arra hivatkozott, hogy ezeket a tényezőket (a jelenlegi bevétel átlagszintje vagy a termékek elvárt jövedelmezősége) negatívan befolyásolja a párhuzamos kereskedelem, a Bizottságnak nem lett volna szabad eltekintenie ezen bizonyítékok vizsgálatától.(122) A megtámadott ítélet 278. és azt követő pontjaiban az Elsőfokú Bíróság többek között megállapította, hogy a Bizottság nem foglalkozott megfelelően a GSK azon érveivel, amelyek szerint a GSK‑nak érdekében áll a kutatásba és fejlesztésbe történő befektetés, tekintettel a kifejezetten az innováción alapuló márkák közötti verseny élénkségére, amelyből a párhuzamos kereskedelem miatt nem lehet visszaszerezni ezen befektetés teljes hasznát, amely a kutatásba és fejlesztésbe visszaforgatható lenne.

239. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 281–293. pontjában megállapította továbbá, hogy a Bizottság nem indokolta megfelelően azt a következtetését sem, amely szerint a további anyagi eszközök legalábbis nem hatnak érzékelhetően a kutatásra és fejlesztésre. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 286. pontjában így megállapította, hogy a Bizottság nem cáfolta a GSK azon érvét, miszerint az árfolyam-ingadozások megváltoztatták ugyan a spanyol eredetű párhuzamos behozatal értékét, azonban annak mértékét nem. Az Elsőfokú Bíróság a továbbiakban a megtámadott ítélet 291. pontjában abból indult ki, hogy a Bizottság az előny érzékelhetőségével összefüggésben csupán a Spanyolország és az Egyesült Királyság közötti párhuzamos kereskedelemmel foglalkozott, míg a versenykorlátozás érzékelhetőségével összefüggésben nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a többi tagállamban érzékelhető hatást is figyelembe vegye. Az Elsőfokú Bíróság végül a megtámadott ítélet 292. pontjában felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben is előfordulhatnak olyan árfolyam-ingadozások, amelyek hatással lehetnek a GSK párhuzamos kereskedelemből származó veszteségeinek értékére.

240. Kétségtelen, hogy a Bizottság utal arra, hogy – mint az a vitatott határozat (160) preambulumbekezdéséből kiderül – a GSK által előterjesztett bizonyítékokból nem tudta megállapítani, hogy a múltban fennállt‑e közvetlen összefüggés egyrészt a GSK párhuzamos kereskedelemből származó anyagi eszköz-vesztesége, másrészt a kutatás és fejlesztés leállítása között. Ugyanitt megállapította továbbá, hogy a GSK kutatási és fejlesztési ráfordításai viszonylagosan tovább emelkedtek, ráadásul azokban az években is, amikor a GSK‑t bevételkiesés sújtotta.

241. Az EK 81. cikk (3) bekezdéséből azonban nem lehet levonni azt a következtetést, hogy az érzékelhető objektív előny fennállása csak azzal támasztható alá, ha a vállalkozás bizonyítja a közvetlen összefüggést a párhuzamos kereskedelem és a kutatási és fejlesztési ráfordítások között. Sokkal inkább nem kizárt az, hogy a vállalkozás más módon is bizonyít.(123)

242. A Bizottság így a gazdaságtudományi érvelésre hivatkozó és ehhez releváns gazdasági és ökonometrikus bizonyítékokat előterjesztő vállalkozás érvelését nem hagyhatja egyedül azért figyelmen kívül, mert ez nem támasztja alá a közvetlen összefüggést.(124) Bár a vállalkozás általános érvelése általánosan is cáfolható. Ha azonban a vállalkozás releváns módon támasztja alá az érveit, akkor a Bizottságnak ezt az érvet indokoltan kell vitatnia. Ebben az esetben nem elegendő az arra való utalás, hogy kiegészítő eszközök egyszerűen a vállalkozás nyereségébe is bekerülhetnek, ugyanis a vállalkozások teljes mértékben szabadon határozzák meg, mennyit kívánnak a kutatásba és fejlesztésbe fektetni. Az ilyen általános utalás ugyanis félreértelmezi azt, hogy a vállalkozások piaci magatartását lényeges mértékben befolyásolja a többi vállalkozással fennálló verseny, és ez korlátozhatja a vállalkozás mérlegelését.

243. Tényállási szempontból először utalni kell az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 256. pontja szerinti azon megállapítására, hogy a GSK gazdasági és ökonometrikus bizonyítékokat terjesztett elő. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 264. pontjában utalt továbbá arra, hogy maga a Bizottság vetette fel a gyógyszeripai termékek közös piacáról szóló közleményében(125) a gyógyszerágazat innovációs versenyének jelentőségét, az új termékek folyamatos piacra áramlását, a kutatási és fejlesztési befektetések finanszírozása sajátosságait, valamint a tevékenységek megtérüléséhez való viszonyt.

244. Ezen tényállásra építve, amelynek megállapítása egyedül az Elsőfokú Bíróság feladata, és amelynek tényleges megállapításait alapvetően nem lehet többé megkérdőjelezni a fellebbezési eljárásban, a hivatkozott jogi értékelés figyelembevétele mellett arra az eredményre jutottam, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 301. pontjában végeredményben helyesen állapította meg azt, hogy a Bizottság nem utasíthatta el indokolás nélkül a GSK által előadott ténybeli érveket és bizonyítékokat. Itt szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra, hogy az Elsőfokú Bíróság nem állapította meg azt, hogy a Bizottság a GSK által előadott érvek és bizonyítékok alapján köteles volt az érzékelhető objektív előny fennállásából kiindulni. Csupán azt állapította meg, hogy a Bizottságnak ki kellett volna térnie a GSK‑nak az érzékelhető objektív előny fennállása szempontjából releváns érveire és bizonyítékaira, és – amennyiben nem tartja azokat megfelelőnek – cáfolnia kellett volna azokat.

–       Következtetés

245. Így az Elsőfokú Bíróság végeredményben helyesen állapította meg azt, hogy a Bizottságnak az érzékelhető objektív előny hiányára vonatkozó végkövetkeztetése hiányos indokoláson alapult. A Bizottság kifogását ezért a megtámadott ítélet indokolásának megváltoztatása mellett el kell utasítani.

 ii.   A múltbeli események figyelembevételéről

246. A Bizottság kifogásolja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el, hogy a Bizottság a jövőre vonatkozó elemzés végrehajtása érdekében múltbeli eseményekhez is visszatérhet.

247. Ez a kifogás sem megalapozott. Az Elsőfokú Bíróság nem zárta ki azt, hogy a Bizottság hivatkozhat múltbeli eseményekre. A fent hivatkozottaknak megfelelően csupán azt állapította meg, hogy nem volt megfelelő a Bizottság érintett indokolása, mivel nem vette kellő mértékben figyelembe a GSK által előadott összes releváns érvet és bizonyítékot.

 iii. A vitatott határozat meghozatalakor rendelkezésre nem álló bizonyítékok figyelembevételéről

248. Amennyiben végül a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 58. és 59. pontjában nem engedte meg a Bizottságnak az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás keretében a vitatott határozat elfogadásakor rendelkezésére nem álló bizonyítékok felhasználását, ebben nem látok téves jogalkalmazást. Hiszen a vitatott határozat felülvizsgálatát, ahogyan az Elsőfokú Bíróság ezekben a pontokban helyesen megállapította, kizárólag a határozat elfogadása időpontjában fennálló tényállás és jogi helyzet alapján kell elvégezni.(126) Számomra ezért nem érthető az, hogy a Bizottság a vitatott határozat meghozatala időpontjában végrehajtandó, jövőre irányuló elemzésből hiányzó indokolást hogyan kívánja olyan bizonyítékok felhasználásával pótolni, amelyeket csupán a határozat meghozatala után állítottak össze és azokat a Bizottság így szükségszerűen nem vehette figyelembe az indokolása során.

 iv.   Következtetés

249. A fellebbezés ezen jogalapját ezért ugyancsak teljes mértékben el kell utasítani.

d)      A vizsgálati szempont téves alkalmazásáról

250. A Bizottság a továbbiakban a vizsgálati szempont téves alkalmazását kifogásolja, méghozzá először is amiatt, hogy az Elsőfokú Bíróság új megsemmisítési okot teremtett (i) másodszor pedig amiatt, hogy túllépte a hatáskörét (ii).

 i.     Új megsemmisítési ok létrehozásáról

251. A Bizottság először is azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 269., 277., 281., 286. és 313. pontjában új okot hozott létre a határozatok megsemmisítésére, nevezetesen a kellő vizsgálat hiányát vagy a vállalkozások érveinek nem meggyőző megismétlését. Ennek a megsemmisítési oknak nincs jogi alapja.

252. Ez a kifogás nem megalapozott. A jelen indítvány fenti 188. pontjában kifejtettek értelmében azokban az esetekben, amikor a Bizottság mérlegelési lehetőséggel rendelkezik a lefolytatandó összetett gazdasági értékelés tekintetében, az Elsőfokú Bíróság annak vizsgálatára szorítkozik, hogy betartották‑e az eljárási előírásokat, hogy tartalmilag megfelelő‑e az indokolás, hogy a tényállás helyesen került‑e megállapításra, valamint hogy nem követtek‑e el nyilvánvaló tényállás-értékelési hibát vagy hatáskörrel való visszaélést. Ennyiben megfelel a Bíróság által kialakított, a jelen indítvány 188. pontjához fűzött 100. lábjegyzetben hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlatnak az arra irányuló vizsgálat, hogy a Bizottság indokolása megfelelő‑e.

 ii.   Az Elsőfokú Bíróság hatáskörének túllépéséről

253. Amennyiben a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 274. és 278. pontjában a határozat indokolását a saját indokolásával helyettesítette, ennyiben ezt a kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani. Először utalni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság – különösen a megtámadott ítélet 270. pontjában kifejtettek értelmében – a megtámadott ítélet 274. pontjában a GSK által előadottakat ismételte meg, amelynek értelmében az ágazatban fennálló élénk innováció általi verseny alapján minden gyógyszergyártónak az az érdeke, hogy további nyeresége legalább egy részét visszaforgathassa a kutatásba és fejlesztésbe. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 278. pontjában megállapította továbbá, hogy a Bizottság nem tért ki megfelelően erre a szempontra, és nem válaszolta meg kellőképpen a GSK ezen érveit. Ebből is az következik, hogy az Elsőfokú Bíróság indokolásával nem váltotta fel a Bizottság indokolását.

e)      A bizonyítékok tömör értékeléséből és az Elsőfokú Bíróság magyarázat nélküli feltételezéseiből eredő indokolási hibákról

254. A Bizottság végül az Elsőfokú Bíróság indokolási hibáját kifogásolja a GSK által előterjesztett bizonyítékok értékelése tekintetében (i), valamint azon kérdés tekintetében, hogy miért nem lehetséges a kutatás és fejlesztés az ÁÉF nélkül (ii).

 i.     A GSK által előterjesztett bizonyítékok értékeléséről

255. Ezzel összefüggésben a Bizottság először is az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 262. és 263. pontjában tett megállapításait kifogásolja. Hibás indokolás az, hogy az Elsőfokú Bíróság ezekben a pontokban azt állapította meg, hogy a GSK teljesítette a bizonyítási teherrel rá háruló kötelezettségét az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 256–259. pontjában felsorolt bizonyítékokkal. A 258. pontban felsorolt érvek és bizonyítékok egy része ugyanis ellentmondásos.

256. Ez a kifogás nem megalapozott. Először ismét utalni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság nem az érzékelhető objektív előny fennállását vizsgálta, hanem csupán a Bizottság ezen kérdésre vonatkozó indokolását. Továbbá különösen a 263. pont előtti alcímből az következik, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 263. és azt követő pontjaiban csupán azt vizsgálta, hogy relevánsak‑e a GSK bizonyítékai, és ezért a Bizottságnak vizsgálnia kell‑e és adott esetben cáfolnia kell‑e azokat. Az Elsőfokú Bíróság, ahogyan már kifejtettem, végül megvizsgálta a Bizottság indokolását és azt állapította meg, hogy a Bizottság nem tért ki megfelelően a GSK által előadott összes releváns érvre és bizonyítékra. Az Elsőfokú Bíróság az indokolását nem arra alapozta, hogy a GSK bizonyított meghatározott pontokat. Az indokolását arra alapozta, hogy a Bizottság nem vagy nem megfelelően tért ki a GSK meghatározott érveire és bizonyítékaira.

257. A Bizottság másodszor az Elsőfokú Bíróság ellentmondásos indokolását kifogásolja.

258. Azt kifogásolja először, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 273. pontjában megállapította, hogy a párhuzamos kereskedelem nem jár jelentős előnyökkel a végső fogyasztók számára, a megtámadott ítélet 190. pontjában azonban azt állapította meg, hogy a párhuzamos kereskedelem korlátozása hátrányos a fogyasztókra. Ez a kifogás nem megalapozott. Ahogy ugyanis különösen a megtámadott ítélet 270. pontjából következik, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 273. pontjában a GSK érveit és bizonyítékait ismételte meg.

259. A Bizottság kifogásolja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 133., 143. és 144. pontjában megállapította, hogy a gyógyszerágazat védett a kereslet és kínálat erőhatásaitól, a megtámadott ítélet 271. és 272. pontjában azonban helyesen jellemezte a kereslet és kínálat összjátékát. Mivel a Bizottság tartalmilag ezzel nem a vitatott határozat 271. és 272. pontja szerinti indokolást kifogásolja, hanem a 133., 143. és 144. pontok szerinti indokolást, ezért ezt a kifogást a jelen indítvány fenti, 42–47. pontjai szerinti okok alapján mint megalapozatlant el kell utasítani. Egyebekben utalni kell arra, hogy – ahogy az a megtámadott ítélet 270. pontjából következik – az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 271. és 272. pontjában elsőként a GSK által előadott érvelést mutatta be.

260. A Bizottság harmadszor azt kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet 265. pontja szerinti megállapításból hiányzik az indokolás. Ott az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a GSK néhány érvét alátámasztja a Bizottságnak a gyógyszeripari termékek közös piacáról szóló közleménye.(127) A Bizottság azt kifogásolja, hogy ez érthetetlen, mert nem világos, hogy a GSK érvelésének melyik részét hagyja helyben. Ez a kifogás sem megalapozott. Ugyanis a megtámadott ítélet 258. és 259. pontjában szereplő, GSK által előadott érveknek és a megtámadott ítélet 264. pontja szerinti, a Bizottságnak a gyógyszeripari termékek közös piacáról szóló közleménye lényeges megállapításai összefoglalásának a szembeállításából megfelelő egyértelműséggel következik, hogy a közlemény az érvek melyik részét támasztja alá, méghozzá különösen az innovációs verseny jelentőségét, az új termékek folyamatos piacra áramlását, a kutatási és fejlesztési befektetések finanszírozását, azoknak a tevékenységek megtérüléséhez való viszonyát, valamint az egyes tagállamok nemzeti árszabályozásának strukturális tényezőjét. Az Elsőfokú Bíróság a továbbiakban a megtámadott ítélet 284. pontjában azért hivatkozott a közleményre, hogy megerősítse a nemzeti árszabályozások strukturális tényezőjén alapuló érv relevanciáját. Egyebekben nem lenne jelentősége az indokolási hibának. Amennyiben valamely vállalkozás a releváns előterjesztését alátámasztó érveket és bizonyítékokat ad elő, a Bizottságnak ezeket megfelelően figyelembe kell vennie. A jelen ügyben a GSK által előadottak relevanciáját a Bizottság közleményének tartalma alapján csupán megerősítették.

 ii.   Az arra vonatkozó magyarázat hiányáról, hogy az ÁÉF nélkül miért lett volna lehetetlen a kutatás és fejlesztés

261. A Bizottság végül a megtámadott ítélet 278. és 297. pontját kifogásolja. Az Elsőfokú Bíróság indokolási hibát vétett, mivel nem magyarázta meg, hogy a GSK a kiegészítő eszközök nélkül miért nem fektethet megfelelően a kutatásba és fejlesztésbe.

262. Ez a kifogás sem megalapozott. Először is ismét hangsúlyozni kell, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 253–308. pontjában arra szorítkozott, hogy a Bizottság indokolását az EK 81. cikk (3) bekezdése első feltétele, azaz az érzékelhető objektív előny fennállása vonatkozásában vizsgálja. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 278. pontjában megállapította, hogy a Bizottság azzal az indokolással, hogy a GSK a kutatási és fejlesztési költségeket más helyekről is finanszírozhatja, nem tért ki megfelelően a GSK által előadott azon érvre, miszerint érdekében áll a kutatásba és fejlesztésbe történő befektetés, tekintettel az innováción alapuló gyógyszergyártók közötti versenyre. A Bizottság véleményével ellentétben az Elsőfokú Bíróságnak nem feladata a Bizottság indokolását saját indokolásával pótolni. Az a kérdés, hogy a gyógyszergyártó a hozamcsökkenésre a kutatás és fejlesztés területétől eltérő egyéb költségvetési tételeinek csökkentésével is válaszolhat, egyebekben nem azt a kérdést érinti, hogy fennáll‑e érzékelhető objektív előny, hanem azt a kérdést, és ezzel az EK 81. cikk (3) bekezdése harmadik feltételét, hogy a versenykorlátozás nélkülözhetetlen volt‑e az előnyben való részesedéshez.

2.      Az EK 81. cikk (3) bekezdésének további feltételeiről

263. A Bizottság végül azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 309. pontjában, amelyben a Bizottságnak az EK 81. cikk (3) bekezdésének további feltételeire vonatkozó indokolását vette figyelembe.

264. Amennyiben a Bizottság először azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság maga nem indokolta az ÁÉF nélkülözhetetlenségét, utalni kell arra, hogy a jelen indítvány fenti 188. pontjában kifejtetteknek megfelelően az Elsőfokú Bíróság nem válthatja fel a Bizottság indokolását saját indokolásával. Az Elsőfokú Bíróság tehát helyesen szorítkozott a Bizottság határozata indokolásának vizsgálatára.

265. Az Elsőfokú Bíróság továbbá a Bizottság által előadottakkal ellentétben nem is ferdítette el a vitatott határozat (187) preambulumbekezdésének tartalmát a megtámadott ítélet 309. pontjában tett azon megállapításával, hogy a Bizottságnak az ÁÉF nélkülözhetetlenségére vonatkozó végkövetkeztetései nem voltak megfelelőek, mert az érzékelhető objektív előny hiányára vonatkozó végkövetkeztetésen alapulnak.

266. A vitatott határozat (187) preambulumbekezdéséből ugyanis az következik, hogy a Bizottság azzal indokolta a nélkülözhetetlenség hiányát, hogy nem bizonyítottak előnyt és ebből következően nincs olyan közreműködés, amelynek nélkülözhetetlen jellege elemzés tárgya lehetne. Ez azon feltételezés ellen szól, hogy a Bizottság ténylegesen megvizsgálta a nélkülözhetetlenséget.

267. Amennyiben ezen indokolás ellenére kiegészítésképpen meg kell említeni a Bizottságnak a vitatott határozat (157) preambulumbekezdésében tett megállapítását, miszerint a GSK más költségvetési tételből is finanszírozni tudja a kutatási és fejlesztési költségeit, akkor a következőre kell felhívni a figyelmet: a nélkülözhetetlenség kétségkívül többet jelent, mint a megállapodás pozitív céljai elérésének elősegítésére való alkalmasságot.(128) Valamely megállapodás mindazonáltal nem csak akkor nélkülözhetetlen, ha a célzott előnyöket máshogyan egyáltalán nem lehet elérni, hanem akkor is, ha nem ugyanolyan mértékben, nem ugyanazon időtartamon belül, vagy nem ugyanazzal a biztonsággal lehet ezt megtenni. Ezen megítélés során figyelembe kell venni azokat a piaci viszonyokat és gazdasági adottságokat, amelyekkel a megállapodásban részes felek szembesülnek.

268. A Bizottságnak a vitatott határozat (157) preambulumbekezdése szerinti indokolásából kétségkívül az következik, hogy a kutatási és fejlesztési befektetések növekedése más módon sem volt kizárt. Ebből azonban semmiképpen nem következik, hogy a kutatási és fejlesztési befektetések növekedése ugyanolyan mértékben vagy ugyanazzal a biztonsággal következik be. Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni, hogy a GSK érvelése szerint a gyógyszergyártók abszolút értékben több kutatási és fejlesztési beruházást eszközölnek akkor, ha növekszik a bevételeik abszolút értéke. A Bizottság által a vitatott határozat (157) preambulumbekezdésében kifejtett indokolás figyelembevétele sem kérdőjelezi meg tehát az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 309. pontja szerinti végkövetkeztetését, miszerint a Bizottság nem indokolta megfelelően a feltétel nem teljesülését.

269. Így ezt a fellebbezési jogalapot is el kell utasítani.

3.      Következtetés

270. Végeredményben teljes mértékben el kell utasítani a Bizottságnak a C‑513/06. P. sz. és a C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezését és csatlakozó fellebbezését.

C –    Az EAEPC C‑515/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezése

271. Az EAEPC a C‑515/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezését három jogalapra alapozza.

1.      Az EK 81. cikk (3) bekezdésének szerepéről és funkciójáról

272. Az EAEPC a fellebbezése első jogalapjában lényegében az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 261. pontja szerinti megállapítását kifogásolja, miszerint a Bizottság a vitatott határozat (156) preambulumbekezdésében csak egy alkalommal vizsgálta azt a kérdést, hogy az ÁÉF a hatékonyság javulásához vezet‑e. Az EAEPC azzal érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot a megállapításában, mert az a GSK érvelése és a vitatott határozat elferdített ismertetésén alapul.

273. Ez a kifogás végső soron eredménytelen. Ahogyan a jelen indítvány 226–236. pontjában kifejtettem, a megtámadott ítélet 261. pontja ugyan jogi tévedéseket tartalmaz, a kifogás végül mégsem lehet eredményes, mert az Elsőfokú Bíróság végeredményben helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottság indokolása nem megfelelő, lásd a jelen indítvány 237–245. pontját.

2.      A bizonyítási teherről

274. Amennyiben az EAEPC a fellebbezése második jogalapjában először is azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 258. pontjában relevánsnak ítélte a GSK érveit, pedig a GSK nem bizonyította azt, hogy a GSK párhuzamos kereskedelem korlátozásából eredő kiegészítő anyagi eszközei is közvetlenül a kutatási és fejlesztési ráfordítások növekedéséhez vezettek, ennyiben ezt a kifogást is el kell utasítani.

275. Először fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az Elsőfokú Bíróság csupán a Bizottság indokolását vizsgálta. Ahogyan a jelen indítvány 186. pontjában kifejtettem, az Elsőfokú Bíróság helyesen indult ki abból, hogy a GSK feladata érvek és bizonyítékok alapján megfelelő valószínűséggel alátámasztani az érzékelhető objektív előny megjelenését. Az Elsőfokú Bíróság nem állapította meg azt, hogy a GSK az általa előadott érvekkel és bizonyítékokkal alátámasztotta az érzékelhető objektív előny megjelenését. Csupán azt állapította meg, hogy a Bizottság nem, vagy nem megfelelően utasította el a GSK releváns érveit és bizonyítékait, közöttük a megtámadott ítélet 256. pontjában hivatkozott gazdaságtudományi tanulmányokat, valamint hogy ezért az indokolása nem volt megfelelő.

276. A második kifogását az EAEPC az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 274. pontja szerinti azon megállapítása ellen tette, amely szerint a kiegészítő anyagi eszközök gyógyszergyártóknál maradása feltételezhetően a hatékonyság javulásához vezet, szemben azzal a helyzettel, amikor az előnyt megosztják a közvetítőkkel. Ezt a kifogást éppen azért kell megalapozatlanként elutasítani, mert az Elsőfokú Bíróság – ahogy az a megtámadott ítélet 270. pontjából kitűnik – a megtámadott ítélet 271–274. pontjában elsőként a GSK érvelését ismertette.

3.      A bizonyítékok téves értékelésről vagy nem megfelelő figyelembevételéről

277. A fellebbezése harmadik jogalapjában az EAEPC a bizonyítási teher megfordítását, valamint a tények hiányzó értékelését és elferdítését kifogásolja.

a)      A bizonyítási teher megfordításáról

278. Amennyiben az EAEPC először is azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt feltételezte, hogy a bizonyítási teher átszállt a Bizottságra, akkor ezt a jelen indítvány 187–191. pontjában kifejtettekre való utalás mellett el kell utasítani. Az Elsőfokú Bíróság csupán azt állapította meg, hogy a Bizottság az indokolásában nem vette megfelelően figyelembe a GSK által előadott összes releváns érvet és bizonyítékot. Ezzel összefüggésben el kell utasítani az EAEPC azon érvét is, miszerint a jelen esetben csak akkor feltételezhető az előterjesztési és bizonyítási tehernek a Bizottságra való átszállása, ha a GSK által előadottak alapján vélelmezhető a hatékonysági előny fennállása. Mivel az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálati jogköre az összetett gazdasági értékelés során korlátozott, téves lenne vélelmen alapuló feltételt alkalmazni. Ez ugyanis azt feltételezné, hogy az Elsőfokú Bíróság a korlátozott hatásköre ellenére saját értékelést végez.

279. Másodszor az EAEPC a megtámadott ítélet 277. pontjában a bizonyítékok elferdítését kifogásolja. A megtámadott ítélet 277. pontjában az Elsőfokú Bíróság arra hívta fel a figyelmet, hogy a Frontier Economics II tanulmányban megállapították, hogy bár a kutatási és fejlesztési döntések meghozatala során nem irányadó a párhuzamos kereskedelem, azonban azt is megállapították, hogy összefüggés áll fenn a jelenlegi bevétel átlagszintje vagy a termékek elvárt jövedelmezősége és a kutatási és fejlesztési döntések között. Mivel a GSK arra hivatkozik, hogy ezeket a tényezőket érinti a párhuzamos kereskedelem, a Bizottságnak el kellett volna mélyítenie a GSK által ennek vonatkozásában bemutatott bizonyítékokra irányuló vizsgálatát.

280. Amennyiben az EAEPC azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság úgy értelmezte a tanulmányt, hogy abból közvetlen összefüggés következik a párhuzamos kereskedelem és a kutatási és fejlesztési költségek között, akkor ez a kifogás nem megalapozott. A megtámadott ítélet 277. pontjából sokkal inkább az következik, hogy ez az összefüggés két részre tagolódik, amelyek közül a GSK csak az elsőt alapozta a tanulmányra. A GSK az első lépésben egyrészt a jelenlegi bevétel átlagszintje vagy a termékek elvárt jövedelmezősége, másrészt a kutatási és fejlesztési költségek között fennálló összefüggés alátámasztása érdekében hivatkozott a tanulmányra. Második lépésben a GSK további bizonyítékok bemutatása mellett arra hivatkozott, hogy ezeket a tényezőket (a jelenlegi bevétel átlagszintje, a termékek elvárt jövedelmezősége) negatívan befolyásolja a párhuzamos kereskedelem. Az EAEPC által előadottakkal ellentétben a megtámadott ítélet 277. pontjából nem lehet tehát arra következtetni, hogy az Elsőfokú Bíróság a tanulmányból levezette a párhuzamos kereskedelem és a kutatási és fejlesztési ráfordítások közötti közvetlen összefüggést.

b)      A téves értékelésről vagy az ügy irataiból megállapítható tények figyelmen kívül hagyásáról

281. Az EAEPC a továbbiakban a megtámadott ítélet 275. pontját kifogásolja. Az Elsőfokú Bíróság elferdítette a vitatott határozatot azon megállapításával, hogy a Bizottság mellőzte a ténybeli érvek és bizonyítékok alapos vizsgálatát, helyette töredékes, kevésbé releváns vagy kevésbé meggyőző ismertetésre szorítkozott. A jelen indítvány 226–236. pontjában kifejtett jogi hiba ugyan hatással van a megtámadott ítélet 275. pontja szerinti megállapításra is. Végső soron azonban a jelen indítvány 237–244. pontjában hivatkozott okokból el kell utasítani a kifogást, mert az Elsőfokú Bíróság végeredményben helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottság indokolása nem volt megfelelő.

282. Az EAEPC azt kifogásolja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe a Bizottságnak a vitatott határozat (157) preambulumbekezdésében tett megállapítását, amely szerint a GSK más eszközökkel is finanszírozhatta a kiegészítő kutatást és fejlesztést, és ezért nem áll fenn az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti nélkülözhetetlenség. Amennyiben ez a kifogás a megtámadott ítélet 275. pontja ellen irányul, akkor megalapozatlanként el kell utasítani, mert az az érzékelhető objektív előny fennállásának vizsgálata keretében nem releváns. Az EAEPC kifogása akkor sem lehet eredményes, ha azt az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 309. és azt követő pontja szerinti azon megállapítása elleni kifogásnak tekintjük, amelyben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Bizottság nem indokolta megfelelően azt a következtetését, miszerint az ÁÉF nem nélkülözhetetlen. Ez a kifogás először is azért lenne elfogadhatatlan, mert az EAEPC ebben nem jelölte meg egyértelműen az ítélet megtámadott részét.(129) Másodszor a kifogást a jelen indítvány 265–268. pontjában hivatkozott okok miatt kellene elutasítani.

c)      Téves tények figyelembevételéről

283. Megalapozatlanként el kell utasítani végül az EAEPC‑nek a megtámadott ítélet 273. pontja ellen tett azon kifogását, amely arra irányul, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezte a végső fogyasztó fogalmát. A megtámadott ítélet 270. pontjából az következik, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 271–274. pontjában elsődlegesen a GSK által előadottakat ismertette.

284. Amennyiben végül az EAEPC azt kifogásolja, hogy téves jogalkalmazáson alapul az Elsőfokú Bíróságnak az ÁÉF versenyellenes céljára irányuló indokolása, az EAEPC fellebbezésének ezt a kifogását mint megalapozatlant a jelen indítvány 42–47. pontjában hivatkozott okokból el kell utasítani.

4.      Következtetés

285. Ezzel végeredményben teljes egészében el kell utasítani az EAEPC‑nek a C‑515/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezését.

D –    Az Aseprofar C‑519/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezése

286. Az Aseprofar C‑519/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezése két jogalapon alapul, amelyből az első az Elsőfokú Bíróság EK 81. cikk (3) bekezdésének első feltételére vonatkozó indokolására (1), a második az EK 81. cikk (3) bekezdésének további feltételeire vonatkozó indokolására (2) irányul.

1.      Az EK 81. cikk (3) bekezdésének első feltételéről

287. Az Aseprofar fellebbezésének első jogalapja az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 301. pontja szerinti végkövetkeztetése ellen irányul. Ott az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy a Bizottságnak a vitatott határozat (156) preambulumbekezdésében nem lett volna szabad megelégednie azzal, hogy azon indokolással utasítja el a GSK érveit, hogy a GSK által leírt haszon nem valósítható meg szükségszerűen.

288. Ezzel összefüggésben az Aseprofar először azzal érvel, hogy a vitatott határozat (156)–(161) preambulumbekezdése nem tartalmaz nyilvánvaló indokolási hibát. A jelen ügyben a Bizottság megállapíthatta, hogy nem bizonyították az okozati összefüggést a párhuzamos kereskedelem, valamint a kutatás és fejlesztés között. Ezért az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 301. pontja szerinti megállapítása téves jogalkalmazás eredménye.

289. Ezt a kifogást a jelen indítvány fenti 251. és azt követő pontjai, valamint a 237–241. pontja szerinti megállapításokra való utalás mellett el kell utasítani. Bár az Elsőfokú Bíróság elferdítette a vitatott határozat tartalmát, végeredményben azonban helyesen állapította meg, hogy a Bizottság nem indokolta megfelelően a határozatát, mert nem tért ki megfelelően a GSK által előterjesztett összes releváns érvre és bizonyítékra.

290. Amennyiben ezzel összefüggésben az Aseprofar azt kifogásolja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság nem vette figyelembe, hogy a GSK a kutatási és fejlesztési költségeit végszükség esetén hitelből is finanszírozhatta, ezt a jelen indítvány fenti 265–269. pontja szerinti megállapításokra való utalás mellett el kell utasítani. Kiegészítésképpen utalni kell arra, hogy a GSK olyan okokra hivatkozott, amelyek miatt ezeket a költségeket rendszerint saját tőkéből, az ő esetében pedig kizárólag saját tőkéből kell finanszírozni, és a Bizottság ezekre az okokra nem tért ki.

291. Továbbá el kell utasítani azt a kifogást, hogy az Elsőfokú Bíróság az EK 253. cikk szerinti indokolási hibát vétett. Ahogy az a megtámadott ítélet 210–213. pontjából világosan következik, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 301. pontja szerinti végkövetkeztetései nem az EK 253. cikk szerinti eljárási szabály figyelmen kívül hagyását jelentik, hanem az indokolás anyagi jogi értelemben vett helytelenségét, amely az előadott érvek és bizonyítékok nem megfelelő figyelembevételéből következik.

292. Végül azt a kifogást, hogy az Elsőfokú Bíróság új megsemmisítési okot hozott létre, a jelen indítvány 251. és azt követő pontjára való utalás mellett, azt a kifogást pedig, hogy az Elsőfokú Bíróság az indokolását nem megengedhetően a Bizottság indokolása helyére állította, a jelen indítvány 188. pontjára való utalás mellett el kell utasítani.

2.      Az EK 81. cikk (3) bekezdésének további feltételeiről

293. Fellebbezésének második jogalapjában az Aseprofar a megtámadott ítélet 309–315. pontját támadja. Ott az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy nem volt megfelelő a Bizottságnak a további feltételekre vonatkozó indokolása. Az Aseprofar kifogása szerint az Elsőfokú Bíróság félreértette azt, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdésének feltételei vonatkozásában a vállalkozásokra hárul a bizonyítási teher. Nem minősíthette volna a Bizottság indokolását túl tömörnek, anélkül hogy előbb megvizsgálta volna, hogy a GSK előterjesztett‑e releváns érveket és bizonyítékokat a további feltételek vonatkozásában.

a)      A fogyasztók méltányos részesedéséről

294. Az Aseprofar elsőként azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen feltételezte a Bizottság végső fogyasztók méltányos részesedésére vonatkozó indokolásának hiányát. A GSK csupán azzal érvelt, hogy a párhuzamos kereskedelemből nem származik előnye a fogyasztóknak. A továbbiakban a GSK nem bizonyította azt, hogy a fogyasztók részesednek a hatékonyság javulásának jelentős részéből. A Bizottság végül a vitatott határozatban felsorolta a párhuzamos kereskedelem korlátozásából eredő hátrányokat.

295. A kifogás nem megalapozott. Az Elsőfokú Bíróság helyesen állapította meg, hogy Bizottságnak a végső fogyasztók méltányos részesedésére vonatkozó indokolása nem volt megfelelő. A GSK arra hivatkozott, hogy a párhuzamos kereskedelem hatékonyságcsökkenéshez vezet. Ez az előadás tartalmazta azt, hogy a műszaki fejlődés elősegítése formájában létrejövő hatékonysági javulás meghaladja a párhuzamos kereskedelem korlátozásából eredő hatékonyságcsökkenést.(130) A Bizottság erre nem tért ki megfelelően. Ahogyan az Elsőfokú Bíróság helyesen megállapította, a Bizottság a vitatott határozat (179) preambulumbekezdésében elsősorban arra támaszkodott, hogy a GSK nem bizonyította az érzékelhető objektív előny megjelenését. A Bizottság a vitatott határozatot kiegészítésképpen alapozhatta volna arra, hogy a GSK nem bizonyította a végső fogyasztók méltányos részesedését. Az első feltétel teljesülésétől vagy hiányától független, önálló indokolás mindazonáltal feltételezte volna, hogy a Bizottság a második feltételt másodlagosan az első feltétel hiányában is megvizsgálja. Az ilyen vizsgálat például állhat abból, hogy a Bizottság a GSK által előadottak elutasítása mellett megállapítja, hogy a párhuzamos kereskedelemből származó hátrányok ebben az esetben is túlnyomóak. A Bizottság ezt azonban nem tette meg. A párhuzamos kereskedelem korlátozásából származó hatékonyságcsökkenésnek a vitatott határozat (183)–(186) preambulumbekezdésében való bemutatása során a Bizottság elsősorban a GSK arra vonatkozó érveit cáfolta, hogy a párhuzamos kereskedelemből nem származik előnye a fogyasztóknak. Mindazonáltal nem mérlegelte az (elutasított) hatékonyságjavulást és ‑csökkenést.

b)      A nélkülözhetetlenségről

296. Az Aseprofar azt kifogásolja továbbá, hogy az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazás eredményeképpen feltételezte a Bizottságnak a nélkülözhetetlenség feltételére vonatkozó indokolási hibáját. A GSK erre vonatkozóan csupán azt adta elő, hogy az ÁÉF azért szükséges, hogy kiegyenlítse a Spanyolország okozta versenytorzulást. Nem állította, hogy a műszaki fejlődés előmozdítása más módon nem lehetséges.

297. Ez a kifogás sem megalapozott. Igaz, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdése feltételeinek igazolása vonatkozásában a vállalkozások viselik a bizonyítási terhet. Figyelembe kell mindazonáltal venni azt, hogy a 17. rendelet 4. cikke szerinti eljárás olyan közigazgatási eljárás, amelyben a hivatalbóliság elve uralkodik.(131) A vállalkozások ezért elvárhatják, hogy a Bizottság tényszerűen vizsgálja a megállapodások EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentesítése iránti kérelmüket. Ennek során a Bizottság nem elégedhet meg azzal, hogy a mentesítési feltételek bizonyítását kérje a vállalkozásoktól, hanem a gondos ügyintézés elvei alapján a rendelkezésére álló eszközökkel segítenie kell a jogilag jelentős tényállás felderítését.(132) Bár ez nem azt jelenti, hogy a Bizottságnak bizonyítania kell az EK 81. cikk (3) bekezdése szerinti feltételek hiányát. Mindazonáltal a gondos ügyintézés elvéből és az általános eljárásjogi elvekből az következik, hogy az EK 81. cikk (3) bekezdése egyes feltételei hiányának indokolása során a Bizottságnak meg kell felelnie egy meghatározott minimális követelménynek, ha valamely elutasító határozatát erre az indokolásra is alapozni kívánja. Ehhez a minimális követelményhez tartozik annak a megállapítása, hogy az érintett feltétel nem áll fenn. Az indokolásból továbbá ki kell tűnnie legalább annak, hogy a Bizottság vizsgálta az érintett feltételt.

298. A Bizottság által a vitatott határozat (187) preambulumbekezdésében kifejtett indokolás azonban csupán azt a megállapítást tartalmazza, miszerint az első feltétel teljesülése hiányában nem kell vizsgálni a nélkülözhetetlenséget. A Bizottság ezzel azt fejezte ki, hogy nem vizsgálta ezt a feltételt. Ezért az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 309. és azt követő pontjaiban helyesen állapította meg, hogy a Bizottság szóban forgó indokolása nem volt megfelelő.

c)      A verseny megszüntetésének lehetőségéről

299. Az Aseprofar végül azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen feltételezte a Bizottságnak az EK 81. cikk (3) bekezdése negyedik feltételére, azaz a verseny megszüntetésének lehetőségére vonatkozó indokolásának hiányát. A Bizottság a vitatott határozat (188) preambulumbekezdésében először azt állapította meg, hogy a GSK erre vonatkozóan nem terjesztett elő bizonyítékot. A továbbiakban e pontban a Bizottság azt állapította meg, hogy a GSK meghatározott termékek vonatkozásában jelentős piaci részesedéssel rendelkezik néhány tagállamban. Az Elsőfokú Bíróság továbbá tévesen alkalmazta a jogot a megtámadott ítélet 315. pontjában, amikor feltételezte, hogy a Bizottságnak mérlegelnie kellett volna az árverseny korlátozását és az innovációs versenyt. A Bizottságnak nem feladata megcáfolni a GSK által a közigazgatási eljárás során elő nem terjesztett érveket. Egyebekben a mérlegelés azt eredményezte volna, hogy az árversenynek elsőbbsége van. Végül is nem meggyőző az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 314. pontja szerinti utalása a piac nem megfelelően tisztázott meghatározására, mert a piac meghatározásától függetlenül feltételezhető a GSK erős piaci ereje.

300. Ezt a kifogást eleve el kell elutasítani, mert hatástalan. Az Elsőfokú Bíróság a következtetését először a megtámadott ítélet 312. pontja szerinti indokolásra alapozta, amelyben megállapította, hogy a Bizottság végül nem foglalkozott a GSK piaci erejével. Mivel az indokolás e részét nem támadja az Aseprofar, ezért a megtámadott ítélet 314. és 315. pontjával szemben emelt kifogások hatástalanok.

301. Egyébként a kifogás megalapozatlannak is bizonyulna. Először arra kell felhívni a figyelmet, hogy a Bizottság az Aseprofar által előadottakkal ellentétben a vitatott határozat (188) preambulumbekezdésében nem azt állapította meg, hogy a GSK nem adott elő semmit a negyedik feltétel vonatkozásában, hanem csupán azt, hogy a GSK ezzel összefüggésben nem adott elő olyan érveket, amelyeket már korábban más összefüggésben ne adott volna elő. Ezenfelül utalni kell arra, hogy a Bizottság a gondos ügyintézés elvei alapján nem elégedhet meg azzal, hogy a nyilvánvaló vagy a felek által előadottakból adódó meghatározott elemeket vizsgálat nélkül hagyja csak azért, mert a felek azokra nem hivatkoztak kifejezetten az EK 81. cikk (3) bekezdésének valamelyik feltétele vonatkozásában. Az Elsőfokú Bíróság így helyesen állapította meg, hogy a Bizottságnak ennek keretében legalábbis figyelembe kellett volna vennie azt, hogy a GSK a szabadalommal védett gyógyszerek esetében a szabadalom érvényességének lejártát követően potenciálisan versenyhelyzetbe kerül a generikus gyógyszer előállítójával szemben.

3.      Következtetés

302. Ennyiben az Aseprofar fellebbezését is teljes egészében el kell utasítani.

E –    Következtetés

303. Azt javasolom tehát, hogy a Bíróság teljes egészében utasítsa el a Bizottságnak a C‑513/06. P. sz. ügyben, az EAEPC‑nek a C‑515/06. P. sz. ügyben, az Aseprofarnak a C‑519/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezéseit, valamint a Bizottságnak és az Aseprofarnak a C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett csatlakozó fellebbezéseit.

304. Ezzel összefüggésben azonban kifejezetten szeretném hangsúlyozni, hogy a vitatott határozat 2. cikkét azért kell megsemmisíteni, mert a Bizottság indokolása nem volt megfelelő. Ebből nem következik annak eldöntése, hogy az ÁÉF‑et mentesíteni lehet‑e az EK 81. cikk (3) bekezdése értelmében.

VII – Összegzés

305. El kell tehát utasítani a megtámadott ítélet ellen előterjesztett fellebbezéseket, mindazonáltal a GSK‑nak a C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezését az ÁÉF versenyellenes céljára vonatkozó indokolás megváltoztatása mellett, a Bizottság, az EAEPC és az Aseprofar C‑513/06. P. sz., C‑515/06. P. sz. és C‑519/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezéseit, valamint a Bizottság és az Aseprofar C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett csatlakozó fellebbezéseit pedig az indokolás azon részének megváltoztatása mellett, amelyben az Elsőfokú Bíróság elferdítette a vitatott határozat tartalmát.

VIII – Végkövetkeztetések

A fentiekben kifejtettek alapján javaslom, hogy a Bíróság

1)      a C‑501/06. P. sz. ügyben utasítsa el a GSK fellebbezését, valamint a Bizottság és az Aseprofar csatlakozó fellebbezését;

2)      a C‑513/06 P. sz. ügyben utasítsa el a Bizottság fellebbezését;

3)      a C‑515/06 P. sz. ügyben utasítsa el az EAEPC fellebbezését;

4)      a C‑519/06. P. sz. ügyben utasítsa el az Aseprofar fellebbezését.

1 – Eredeti nyelv: német.

2 – A C‑468/06–C‑478/06. sz., 2008. szeptember 16‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑7139. o.). A gyógyszerek párhuzamos kereskedelmének korlátozására irányuló egyoldalú intézkedések megítéléséről lásd Ruiz-Jarabo Colomer főtanácsnok ezen ügyben 2008. április 1‑jén ismertetett indítványát, valamint Jacobs főtanácsnok C‑53/03. sz., Syfait és társai ügyben 2004. október 28‑án ismertetett indítványát (2005. május 31‑én hozott ítélet, EBHT 2005., I‑4609. o.).

3 – A továbbiakban nem teszek különbséget a GSK és azon cégcsoport között, amelynek a GSK tagja.

4 – A Bizottságnak a IV/36.957/F3. sz. Glaxo Wellcome ügyben (bejelentés), a IV/36.997/F3. sz., Aseprofar and Fedifar ügyben (panasz), a IV/37.121/F3. sz. Spain Pharma ügyben (panasz), a IV/37.138/F3. sz. BAI‑ügyben (panasz) és a IV/37.380/F3. sz. EAEPC‑ügyben (panasz) 2001. május 8‑án hozott 2001/791/EK határozata (HL L 302., 1. o.).

5 – Az Elsőfokú Bíróság T‑168/01. sz., GlaxoSmithKline Services kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 27‑én hozott ítélete (EBHT 2006., II‑2969. o.).

6 – HL L 40., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 345. o.

7 – A megtámadott ítélet 65–90. pontjában szereplő megállapítások szerint a Bizottság a vitatott határozatban joggal indult ki abból, hogy az ÁÉF esetében megállapodásról van szó. Ezt a fellebbezésben részes felek egyike sem vonja kétségbe.

8 – HL 1962. L 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás, 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.

9 – A rendelkező rész 1. pontjában az Elsőfokú Bíróság ezenfelül megsemmisítette a vitatott határozat 3. és 4. cikkét, amelyekben a Bizottság elrendelte a megállapított jogsértés haladéktalan megszüntetését és az annak ismételt elkövetésétől való tartózkodást, illetve a megtett intézkedésekről való tájékoztatást.

10 – A fellebbezési ellenkérelem keretében való figyelembevételről lásd a jelen indítvány 52–54. pontját.

11 – A Bíróság C‑236/03. P. sz., Bizottság kontra CMA CGM és társai ügyben 2004. október 28‑án hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 25. és azt követő pontjai. Ebben az összefüggésben utalni kell azon ítélkezési gyakorlatra is, amely szerint a fellebbezési jogalapok kiüresednek, és ezért ezeket nem kell figyelembe venni, ha nem alkalmasak arra, hogy valamely ítélet rendelkező részét kétségbe vonják; lásd ehhez a Bíróság C‑302/99. P. és C‑308/99. P. sz., Bizottság és Franciaország kontra TF1 egyesített ügyekben 2001. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑5603. o.) 26–29. pontját. Az ezen ítélkezési gyakorlat mögött álló megfontolás is bevonható azon eljárásjogi elv alátámasztására, miszerint nem áll fenn az ítélet indokolásának felülvizsgálatára vonatkozó jogosultság, ha az nem hathat ki a rendelkező részre.

12 – Az olyan fellebbezési jogalap meghatározott feltételek melletti elfogadhatóságára adandó igenlő válasz, amellyel a fellebbező azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a keresetet már elfogadhatatlanként – és nem csak megalapozatlanként – el kellett volna utasítania (lásd ehhez Kokott főtanácsnok C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. február 15‑én ismertetett indítványának [2007. június 7‑én hozott ítélet, EBHT 2007., I‑4333. o.] 25–29. pontját), nem releváns a jelen ügyben. A Bizottság és az Aseprofar kérelme ugyanis az Elsőfokú Bíróságnak a versenykorlátozó cél fennállására vonatkozó indokolására és így a megtámadott ítélet megalapozottságára irányul. Azon fellebbezés, amellyel a fellebbező azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróságnak a keresetet már elfogadhatatlanként el kellett volna utasítania, egyébként is az ítélet hatályon kívül helyezésére irányul, tehát nem értelmezhető az indokolás megváltoztatására irányuló kérelemként (lásd a Bíróság C‑141/02. P. sz., Bizottság kontra max.mobil ügyben 2005. február 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑1283. o.] 74. és 75. pontját).

13 – Lásd a jelen indítvány 44. pontját.

14 – A Bíróság C‑30/91. P. sz., Lestelle kontra Bizottság ügyben 1992. június 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., I‑3755. o.) 28. pontja; a C‑36/92. P. sz., SEP kontra Bizottság ügyben 1994. május 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑1911. o.) 33. pontja; a C‑320/92. P. sz., Finsider kontra Bizottság ügyben 1994. december 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑5697. o.) 37. pontja; a C‑210/98. P. sz., Salzgitter kontra Bizottság ügyben 2000. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑5843. o.) 58. pontja és a C‑113/07. P. sz., Selex Sistemi Integrati kontra Bizottság és Eurocontrol ügyben 2009. március 26‑án hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 66–68. pontja.

15 – A Bíróság 56/65. sz. LTM‑ügyben 1966. június 30‑án hozott ítélete (EBHT 1966., 282., 303. és a rá következő oldalak) és a C‑219/95. P. sz., Ferriere Nord kontra Bizottság ügyben 1997. július 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1997., I‑4411. o.) 13–15. pontja.

16 – Lásd a jelen indítvány 44. pontját.

17 – Lásd a jelen indítvány 52–57. pontját.

18 – Lásd a jelen indítvány 48. pontját.

19 – Lásd a jelen indítvány 50–62. pontját.

20 – Lásd a jelen indítvány 60–62. pontját.

21 – Lásd a jelen indítvány 48. pontját.

22 – A Bíróság C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑1981. o.) 72. pontja.

23 – Lásd a jelen indítvány 70. pontját.

24 – Ebben az összefüggésben utalni kell arra, hogy az Aseprofar a GSK‑nak a C‑501/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésére adott válaszában a C‑519/06. P. sz. ügyben előterjesztett fellebbezésében szereplő fejtegetéseire utalt.

25 – A részletek tekintetében utalok a jelen indítvány 52–57. pontjában szereplő fejtegetésekre.

26 – A 15. lábjegyzetben hivatkozott LTM‑ügyben hozott ítélet (303. o.) és az 56/64. és 58/64. sz., Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben 1966. július 13‑án hozott ítélet (EBHT 1966., 322., 390. o.).

27 – Lásd a jelen indítvány 54. pontját.

28 – A megtámadott ítélet 114–116. pontja.

29 – A megtámadott ítélet 117–119. pontja.

30 – A megtámadott ítélet 121. pontja.

31 – A megtámadott ítélet 122. pontja.

32 – A megtámadott ítélet 122. pontja.

33 – A megtámadott ítélet 133. pontja.

34 – A megtámadott ítélet 134. pontja.

35 – A megtámadott ítélet 147. pontja.

36 – A 15. lábjegyzetben hivatkozott LTM‑ügyben hozott ítélet (303. o.) és a 26. lábjegyzetben hivatkozott Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (390. o.).

37 – Állandó ítélkezési gyakorlat a 26. lábjegyzetben hivatkozott Consten és Grundig kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (390. és azt követő oldalak) óta; lásd a C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑123. o.) 261. pontját, a C‑209/07. sz., Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben 2008. november 20‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 16. pontját és a C‑101/07. P. és C‑110/07. P. sz., Coop de France Bétail et Viande kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. december 18‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 87. pontját.

38 – A C‑49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑4125. o.) 122. pontja, a C‑199/92. P. sz., Hüls kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑4287. o.) 163. pontja és a C‑235/92. P. sz., Montecatini kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑4539. o.) 123. pontja.

39 – Lásd ehhez a 37. lábjegyzetben hivatkozott Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben ismertetett indítványom 46. pontját.

40 – A 19/77. sz., Miller International Schallplatten kontra Bizottság ügyben 1978. február 1‑jén hozott ítélet (EBHT 1978., 131. o.) 7. pontja és a C‑8/08. sz. T‑Mobile Netherlands BV ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 31. pontja.

41 – A 15. lábjegyzetben hivatkozott LTM‑ügyben hozott ítélet (303. o.); az Elsőfokú Bíróság T‑374/94., T‑375/94., T‑384/94. és T‑388/94. sz., European Night Services és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑3141. o.) 136. pontja.

42 – A 15. lábjegyzetben hivatkozott LTM‑ügyben hozott ítélet (303. o.).

43 – Ennek az az oka, hogy egy megállapodás versenykorlátozó hatásainak vizsgálata keretében is figyelembe vehetők a megállapodás lehetséges hatásai, lásd a jelen indítvány 94. pontját.

44 – A Bíróság 15. lábjegyzetben hivatkozott LTM‑ügyben hozott ítélete (303., 359. o.); a 96/82–102/82., 104/82., 105/82., 108/82. és 110/82. sz., IAZ International Belgium és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. november 8‑án hozott ítélet (EBHT 1983., 3369. o.) 25. pontja; a 37. lábjegyzetben hivatkozott Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben hozott ítélet 16. és 21. pontja; a 40. lábjegyzetben hivatkozott Miller kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 7. pontja; a 29/83. és 30/83. sz., CRAM és Rheinzink kontra Bizottság egyesített ügyekben 1984. március 28‑án hozott ítélet (EBHT 1984., 1679. o.) 26. pontja és a C‑551/03. P. sz., General Motors kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑3173. o.) 66., 77. és 78. pontja.

45 – A 15. lábjegyzetben hivatkozott LTM‑ügyben hozott ítélet (303. o.).

46 – Lásd különösen a Bíróság 44. lábjegyzetben hivatkozott IAZ International Belgium és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 23–27. pontját, a C‑306/96. sz. Javico-ügyben 1998. április 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑1983. o.) 13. és 14. pontját, valamint a 44. lábjegyzetben hivatkozott General Motors kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 67–69. pontját. A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sot. Lélos kai Sia és társai egyesített ügyekben hozott ítéletről lásd a jelen indítvány lenti 155. pontját.

47 – Lásd a jelen indítvány 91. pontját.

48 – A Bíróság 24/67. sz., Parke, Davis and Co. ügyben 1968. február 29‑én hozott ítélete (EBHT 1968., 86., 112. o.).

49 – Lásd a jelen indítvány 90. pontját.

50 – A 40. lábjegyzetben hivatkozott T‑Mobile Netherlands ügyben hozott ítélet 36. pontja; Säcker, F. J., Molle, A., in: Hirsch, G., Montag, F., Säcker, F. J., Münchener Kommentar zum Europäischen und Deutschen Wettbewerbsrecht (Kartellrecht), Beck, 2007., 81. cikk, 490. pont.

51 – Lásd ehhez az Elsőfokú Bíróság T‑112/99. sz., M6 és társai kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., II‑2459. o.) 72–77. pontját.

52 – Lásd például a Bíróság 258/78. sz., Nungesser és Eisele kontra Bizottság ügyben 1982. június 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1982., 2015. o.) 57–58. pontját.

53 – Lásd ehhez a 37. lábjegyzetben hivatkozott Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben ismertetett indítványom 57. pontját is.

54 – Ehhez a kérdéshez lásd a 37. lábjegyzetben hivatkozott Beef Industry Development Society és Barry Brothers ügyben ismertetett indítványom 49. pontját.

55 – Az idézett helyen. Lásd ehhez Bellamy & Child, European Community Law of Competition, Oxford, 6. kiadás, 2008., a 2.069. ponthoz tartozó 291. lábjegyzetet is.

56 – Lásd ehhez a 2. lábjegyzetben hivatkozott Sot. Lélos kai Sia és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 52–57., valamint 65. pontját, amelyre különösen a jelen indítvány 155. pontjában fogok kitérni.

57 – Lásd a jelen indítvány 90. pontját.

58 – A Bíróság 26. lábjegyzetben hivatkozott Consten és Grundig kontra Bizottság ügyben hozott ítélete (386. és azt követő oldalak), a C‑266/93. sz., Volkswagen és VAG Leasing ügyben 1995. október 24‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., I‑3477. o.) 17. pontja és a 46. lábjegyzetben hivatkozott Javico‑ügyben 1998. április 28‑án hozott ítéletének 11. pontja.

59 – A T‑213/01. és T‑214/01. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet (EBHT 2006., II‑1601. o.).

60 – Hivatkozás a 26. lábjegyzetben.

61 – Lásd ehhez a jelen indítvány 140. pontját.

62 – Lásd ehhez a 15. lábjegyzetben hivatkozott LTM‑ügyben hozott ítéletet (303. o.).

63 – Lásd az EK 225. cikk (1) bekezdésének második albekezdését és a Bíróság alapokmányának 58. cikkét.

64 – A Bíróság 22. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletének 49. pontja; C‑119/97. P. sz., Ufex és társai kontra Bizottság ügyben 1999. március 4‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑1341. o.) 66. pontja; C‑437/98. P. sz., Infrisa kontra Bizottság ügyben 1999. október 14‑én hozott végzésének (EBHT 1999., I‑7145. o.) 34. pontja, valamint C‑315/99. P. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 2001. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑5281. o.) 19–20. pontja.

65 – Lásd különösen a GSK‑nak az Elsőfokú Bíróság elsőfokú eljárásban 2006. március 7‑én feltett kérdéseire adott 2006. április 21‑i válaszának 14. és azt követő oldalait.

66 – A Bíróság C‑401/96. P. sz., Somaco kontra Bizottság ügyben 1998. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑2587. o.) 53. pontja és a C‑446/00. P. sz., Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben 2001. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑10315. o.) 20. pontja.

67 – Lásd Léger főtanácsnok C‑294/95. P. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 1996. július 4‑én ismertetett indítványának (1996. november 12‑én hozott ítélet, EBHT 1996., I‑5863. o.) 178. és azt követő pontjait.

68 – Lásd a jelen indítvány 89–94., valamint 95–123. pontját.

69 – A Bíróság C‑164/98. P. sz., DIR International Film és társai kontra Bizottság ügyben 2000. január 27‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑447. o.) 43–49. pontja.

70 – Lásd a jelen indítvány 89–94. pontját.

71 – Lásd a vitatott határozat (115)–(125) preambulumbekezdését.

72 – Lásd a jelen indítvány 91. pontját.

73 – Lásd különösen a 44. lábjegyzetben hivatkozott IAZ International Belgium és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 23–27. pontját, a 46. lábjegyzetben hivatkozott Javico‑ügyben hozott ítélet 13. és 14. pontját és a 44. lábjegyzetben hivatkozott General Motors kontra Bizottság ügyben hozott határozat 67–69. pontját.

74 – Lásd a jelen indítvány 91. pontját.

75 – Hivatkozás a 2. lábjegyzetben.

76 – Ezt az Elsőfokú Bíróság helybenhagyta, lásd a megtámadott ítélet 103–108. pontját.

77 – A Bíróság 32/78., 36/78–82/78. sz., BMW Belgium és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1979. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 2435. o.) 5. pontja és a 44. lábjegyzetben hivatkozott General Motors kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítélet 75. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑175/95. sz., BASF kontra Bizottság ügyben 1999. május 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., II‑1581. o.) 133–136. pontja (az ezen ítélet 121–123. pontjában szereplő érvekre adott válaszként).

78 – A 2. lábjegyzetben hivatkozott Sot. Lélos kai Sia és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 65–66. pontja.

79 – Schröter, H., in: Schröter, H., Jakob, T., Mederer, W., Kommentar zum Europäischen Wettbewerbsrecht, Nomos, 2003., bevezetés a 81. cikkhez, 20. pont.

80 – Az Aseprofar utalt erre a szempontra, lásd a vitatott határozat (106) preambulumbekezdését.

81 – Lásd a vitatott határozat (120) preambulumbekezdését.

82 – Ebben az értelemben lásd a 2. lábjegyzetben hivatkozott Sot. Lélos kai Sia és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 63. pontját.

83 – Lásd jelen indítvány 147–169. pontját.

84 – A megtámadott ítélet 235. pontja.

85 – A megtámadott ítélet 236. pontja.

86 – A megtámadott ítélet 241. pontja.

87 – A megtámadott ítélet 242. pontja.

88 – A megtámadott ítélet 243. pontja.

89 – A megtámadott ítélet 247. pontja.

90 – A megtámadott ítélet 249. pontja.

91 – A megtámadott ítélet 250. pontja.

92 – A megtámadott ítélet 263–268. pontja.

93 – A megtámadott ítélet 269–302. pontja.

94 – A megtámadott ítélet 303. pontja.

95 – A megtámadott ítélet 308. pontja.

96 – A megtámadott ítélet 309–315. pontja.

97 – A Bíróság C‑173/95. P. sz., Hogan kontra az Európai Közösségek Bírósága ügyben 1995. december 14‑én hozott végzésének (EBHT 1995., I‑4905. o.) 20. pontja.

98 – Amennyiben a Bizottság ezzel összefüggésben azt kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság az EK 81. cikk (3) bekezdésének keretében figyelembe vette a nemzeti árszabályozások hatásait, az ismétlések elkerülése végett utalni kell a jelen indítvány 195–212. pontjára, mivel a Bizottság ezt a kifogást más helyen indokoltabban adja elő.

99 – A Bíróság C‑12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval BV ügyben 2005. február 15‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑987. o.) 39. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑210/01. sz., General Electric kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., II‑5575. o.) 62. és 63. pontja.

100 – A C‑195/99. P. sz., Krupp Hoesch kontra Bizottság ügyben 2003. október 2‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑10937. o.) 55. pontja; a C‑7/95. P. sz., John Deere kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1998., I‑3111. o.) 34. pontja; a 42/84. sz., Remia és társai kontra Bizottság ügyben 1985. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1985., 2545. o.) 34. pontja, valamint a 142/84. és 156/84. sz., British American Tobacco és Reynolds Industries kontra Bizottság egyesített ügyekben 1987. november 17‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 4487. o.) 62. pontja.

101 – A Bizottságnak ugyanis nem kell kitérnie a nem releváns érvekre és bizonyítékokra.

102 – Faull, J./Nikpay, A., The EC Law of Competition, Oxford University Press, 2. kiadás, 2007., 3.339A. pont.

103 – Lásd ehhez a jelen indítvány 226–236. pontját.

104 – A 26. lábjegyzetben hivatkozott Consten és Grundig kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 396. és azt követő pontjai; az Elsőfokú Bíróság T‑17/93. sz., Matra Hachette kontra Bizottság ügyben 1994. július 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., II‑595. o.) 108–111. pontja.

105 – Az Elsőfokú Bíróság T‑65/98. sz., Van den Bergh Foods kontra Bizottság ügyben 2003. október 23‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑4653. o.) 143. pontja.

106 – A 79. lábjegyzetben hivatkozott Schröter, H., 81. cikk, (3) bekezdés, a 343. pontban nagyfokú valószínűséget követel meg.

107 – A Bíróság 45/85. sz., Verband der Sachversicherer kontra Bizottság ügyben 1987. január 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 405. o.) 15. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑29/92. sz., SPO és társai kontra Bizottság ügyben 1995. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT 1995., II‑289. o.) 253. pontja.

108 – A 69. lábjegyzetben hivatkozott DIR International Film és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 44–48. pontja.

109 – Lásd a jelen indítvány 188. és azt követő pontjait.

110 – COM(1998) 588 végleges.

111 – COM(1998) 588 végleges.

112 – A vizsgálat hiányosságainak részleteihez lásd a jelen indítvány 239. pontját.

113 – A 107. lábjegyzetben hivatkozott Verband der Sachversicherer kontra Bizottság ügyben hozott ítélet.

114 – Ehhez a szemponthoz lásd a jelen indítvány 200. pontját.

115 – A 69. lábjegyzetben hivatkozott DIR International Film és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 44–48. pontja.

116 – A megtámadott ítélet 269–280. pontja.

117 – A megtámadott ítélet 281–293. pontja.

118 – A megtámadott ítélet 294–303. pontja.

119 – A megtámadott ítélet 304–307. pontja.

120 – Lásd a jelen indítvány 189. pontját.

121 – A megtámadott ítélet 295. és 296. pontja szerint valószínű, hogy a Bíróság a párhuzamos kereskedelemmel összefüggő hatékonyságcsökkenés fogalma alatt a gyógyszerágazatban fennálló párhuzamos kereskedelem mint olyan piaci jelenség összetett értékelését értette, ahogy azt a gyógyszeripari termékek közös piacáról szóló közlemény (COM(1998) 588 végleges) tartalmazta.

122 – Mivel az EAEPC a megtámadott ítélet 277. pontja tekintetében a bizonyítékok elferdítése formájában megvalósuló téves jogalkalmazást kifogásolja, már itt hangsúlyozni kell, hogy ez a kifogás nem megalapozott, lásd a jelen indítvány 279. és azt követő pontjait.

123 – Ezzel összefüggésben utalni kell az EK‑Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazásáról szóló iránymutatás (HL 2004. C 101., 97. o.) című bizottsági közlemény 54. pontjára. Ennek értelmében a hatékonyság javulásának közvetett hatásokon alapuló bizonyítása nem per se kizárt, hanem csak általában túl bizonytalan és nehezen elképzelhető.

124 – Lásd az Elsőfokú Bíróság T‑65/98. sz., Van den Bergh Foods kontra Bizottság ügyben 2003. október 23‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑4653. o.) 143. pontját, amelyben a Bizottság egy piaci elemzésre támaszkodik. Ezt a lehetőséget biztosítani kell a vállalkozásoknak is.

125 – COM(1998) 588 végleges.

126 – A Bíróság 15/76. és 16/76. sz., Franciaország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1979. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 321. o.) 7. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑340/04. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2007. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑573. o.) 126. pontja.

127 – COM(1998) 588 végleges.

128 – A 26. lábjegyzetben hivatkozott Consten és Grundig ügyben hozott ítélet 397. pontja.

129 – Lásd a 97. lábjegyzetben hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

130 – Lásd a jelen indítvány 121. pontját.

131 – Schröter, H. (hivatkozás a 106. lábjegyzetben), EK 81. cikk (3) bekezdés, 307. pont.

132 – A jelen indítvány 26. lábjegyzetében hivatkozott Consten és Grundig kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 395. és azt követő pontjai.

Full & Egal Universal Law Academy