A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2007. november 29.
C‑10/06. P. sz. ügy
Rafael de Bustamente Tello
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Fellebbezés – Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésében előírt feltétel – A »másik állam részére végzett tevékenység« fogalma”
Tárgy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T‑368/03. sz., De Bustamente Tello kontra Tanács ügyben 2005. október 25‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑321. o. és II‑1439. o.) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.
Határozat: A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
Összefoglaló
1. Fellebbezés – Jogalapok – Az Elsőfokú Bíróság előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése – A hivatkozott téves jogalkalmazás meghatározásának hiánya – Elfogadhatatlanság – A közösségi jog Elsőfokú Bíróság általi értelmezésének vagy alkalmazásának vitatása – Elfogadhatóság
(EK 225. cikk)
2. Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) pont)
1. Elfogadhatatlan az a fellebbezés, amely anélkül, hogy akár egyetlen olyan érvet is tartalmazna, mely a megtámadott határozatban kifejezetten meghatározná a téves jogalkalmazást, azoknak a jogalapoknak és érveknek az ismétlésére vagy szó szerinti átvételére szorítkozik, amelyeket már az Elsőfokú Bíróság elé terjesztettek. Ellenben amennyiben a fellebbező azt vitatja, hogy az Elsőfokú Bíróság miként értelmezi vagy alkalmazza a közösségi jogot, akkor az első fokon vizsgált jogi szempontokat a fellebbezési eljárás során újból meg lehet tárgyalni. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését az Elsőfokú Bíróság előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, akkor a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené.
2. Noha a hatáskörök megosztásának államon belüli rendszere az állam intézményrendszerének függvényében változik, nemzetközi közjogi szempontból az államot akkor is egységes jogalanynak kell tekinteni. Ez az elmélet megköveteli, hogy az államot más tagállamokkal és nemzetközi szervezetekkel szemben egységes diplomáciai szervezet képviselje, amely az érintett állam egységét nemzetközi téren tükrözi.
Ahhoz, hogy az érintett tisztviselőt úgy lehessen tekinteni, mint aki tevékenységét „egy másik állam részére” végzi, nem fontos, hogy a tisztviselőt ezen állam központi közigazgatása foglalkoztassa, azonban az meghatározó szempont, hogy a tisztviselő az állam állandó képviseletének szervezetéhez tartozzék.
E tekintetben mind az állam részére a központi közigazgatás közvetítésével tevékenységet végző, mind az autonóm közösségeknek az ezek közigazgatásán keresztül szolgálatot teljesítő alkalmazottakat külföldön munkát végzőnek kell tekinteni a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdése értelmében, feltéve hogy formálisan az említett állam állandó képviseletéhez tartoznak.
Így a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésében szereplő „másik állam részére végzett tevékenység” kifejezés értelmezése során egyedüli releváns tényként azt kell figyelembe venni, hogy a tevékenységet az állandó képviselet keretében végezték‑e.
Full & Egal Universal Law Academy