A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2007. december 18.
C‑135/06. P. sz. ügy
Roderich Weißenfels
kontra
Európai Parlament
„Fellebbezés – Díjazás – Eltartott gyermek után járó támogatás – Egyéb forrásból származó, hasonló jellegű támogatás összegéből való levonás – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Pénzügyi természetű jogviták”
Tárgy: Az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T‑33/04. sz., Weißenfels kontra Parlament ügyben 2006. január 25‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban nem tették közzé) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.
Határozat: A Bíróság az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T‑33/04. sz., Roderich Weißenfels kontra Európai Parlament ügyben 2006. január 25‑én hozott ítéletét hatályon kívül helyezi.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Megerősítő határozattal szembeni kereset – Elfogadhatóság a megerősítő határozat megtámadására nyitva álló jogvesztő határidő lejártának hiányában
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – A személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének értelmében vett pénzügyi természetű jogviták – Fogalom
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
3. Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Eltartott gyermek után járó megkétszerezett támogatás
(Személyzeti szabályzat, 67. cikk, (2) és (3) bekezdés)
1. A valamely megerősítő határozattal szembeni kereset csak akkor elfogadhatatlan, ha a megerősítő határozat az érintett vonatkozásában jogerőre emelkedett, mivel az előírt határidőn belül nem támadták meg. Ellenkező esetben az érdekelt jogosult vagy a megerősített határozat, vagy a megerősítő határozat, vagy mindkét határozat megtámadására.
Egyébiránt a gondos igazságszolgáltatással ellentétes lenne, hogy a felperest új kereset benyújtására kötelezzék az Elsőfokú Bíróság előtt valamely olyan határozat ellen, amely ugyanarra a kérdésre vonatkozik, mint egy korábbi határozat. Elfogadható tehát az ezen új határozat megsemmisítésére irányuló kérelem, amelyet a válasz szakaszában nyújtottak be.
2. A személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése szerint „pénzügyi természetű jogviták[nak]” nem csak az alkalmazottaknak a valamely intézmény ellen irányuló felelősség megállapítása iránti keresetei minősülnek, hanem valamennyi olyan jogvita is, amely valamely intézmény által valamely alkalmazott részére olyan összeg megfizetésére irányul, amely a személyzeti szabályzat vagy a munkaviszonyt szabályozó más jogi aktus alapján őt – megítélése szerint – megilleti.
Ebből következően valamely alkalmazott arra irányuló kérelme, hogy az érintett intézmény fizesse meg részére azokat az összegeket, a törvényes kamattal növelten, amelyek szerinte tévesen kerültek levonásra az illetményéből, a személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdése szerinti pénzügyi természetű jogvitának minősül.
A személyzeti szabályzat 91. cikkének (1) bekezdésében a közösségi bíróságra ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör e bíróság feladatává teszi, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitákban teljes körű megoldást adjon, azaz határozzon az alkalmazott valamennyi jogáról és kötelességéről, azzal hogy a szóban forgó felülvizsgálattal érintett intézményre kell bíznia az ítélet megfelelő részének az általa pontosan meghatározott feltételek szerinti végrehajtását.
Ennélfogva a közösségi bíróságnak az a feladata, hogy adott esetben valamely intézményt egy olyan összeg megfizetésére kötelezzen, amelyre a fellebbező a személyzeti szabályzat vagy más jogi aktus értelmében jogosult.
3. A személyzeti szabályzat 67. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy kizárólag azok az ellátások hasonló jellegűek, amelyek összehasonlíthatóak, és ugyanaz a céljuk, mint a személyzeti szabályzat által előírt ellátásoknak.
A személyzeti szabályzat 67. cikkének (3) bekezdése szerint az eltartott gyermek után nyújtott támogatás megkétszerezhető, ha az érintett gyermek olyan szellemi vagy testi fogyatékosságban szenved, amely a tisztviselőre súlyos anyagi terhet ró. Ebből következik, hogy az összehasonlítható támogatást az eltartott gyermek után járó támogatásnak csak abból a részéből lehet levonni, amely a megkétszerezés miatt ahhoz a részhez járul, amely az alkalmazott számára mindenképpen jár.
A luxemburgi támogatás, amely meghatározott fogyatékkal élő személyeknek járó különleges támogatás, számos szempontból egyértelműen különbözik a személyzeti szabályzat szerinti támogatástól.
A luxemburgi támogatás, amelyet önmagában a luxemburgi területen való tartózkodás miatt és a foglalkoztatási viszonyra való tekintet nélkül nyújtanak, megfelelő intézkedések útján a törvény által pontosan meghatározott fogyatékosság esetén való segítségnyújtásra irányul. E támogatást azoknak a személyeknek nyújtják, akiknek egy vagy több testi vagy szellemi képessége a megfelelő kezelés, képzés vagy rehabilitáció, és a megfelelő felszerelés használata ellenére olyan mértékben csökkent, hogy a szóban forgó személy valamely harmadik személy segítsége vagy gondozása nélkül nem képes önálló életre. A támogatásnak ugyanis nyilvánvalóan lehetővé kell tennie azon költségek fedezését, amelyeket valamely harmadik személy legalább részmunkaidős alkalmazása megkíván, amit nem tesz lehetővé a személyzeti szabályzat szerinti támogatás megkétszerezésének megfelelő része, amelynek összegét felemészthetik többek között az olyan költségek, mint a gondozási költség, a rehabilitáció, a segédeszközök, a speciális oktatás vagy a lakás berendezése.
Ebből következik, hogy a személyzeti szabályzat 67. cikkének (3) bekezdése alapján nyújtott, eltartott gyermek után járó támogatás megfelelő részének és a luxemburgi támogatásnak sem a tárgya, sem a célja nem azonos, és ennélfogva nem hasonló jellegűek a személyzeti szabályzat 67. cikkének (2) bekezdése értelmében.
Full & Egal Universal Law Academy