22.4.2006
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 96/24
2006. február 23-án benyújtott kereset – FLS Plast kontra Bizottság
(T-64/06. sz. ügy)
(2006/C 96/42)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperesek: az FLS Plast A/S (Koppenhága, Dánia) (képviselők: K. Lasok QC és M. Thill-Tayara)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság
—
teljes egészében semmisítse meg a COMP/F/38.354 ipari zsákok ügyben 2005. november 30-án hozott C(2005)4634 megtámadott bizottsági határozat 1. cikkének h) pontját és 2. cikkének f) pontját, amennyiben az a felperesre vonatkozik;
—
vagylagosan, módosítsa a megtámadott határozat 2. cikkének f) pontját, és az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében jelentősen csökkentse az FLP Plastra egyetemlegesen kiszabott bírságot, részlegesen semmisítse meg az 1. cikk (1) bekezdését, amennyiben az a felperesre vonatkozik, és részlegesen semmisítse meg vagy megfelelően csökkentse a felperesre a 2. cikkben kiszabott bírságot;
—
kötelezze a Bizottságot az FLS Plastnál ezen üggyel kapcsolatban felmerült ügyvédi és egyéb költségek és kiadások viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy a felperes megsértette az EK 81. cikket azáltal, hogy a műanyag ipari zsákok ágazatában megállapodások és összehangolt megállapodások hálózatában vett részt, amely érintette Belgiumot, Franciaországot, Németországot, Luxemburgot, Hollandiát és Spanyolországot, és árrögzítést, közös árszámítási módszerek kialakítását, piacfelosztást, eladási mennyiségek felosztását, ügyfelek, szerződések és megrendelések elosztását, pályázati felhívásokra való összehangolt ajánlattételt és egyedi információk cseréjét foglalta magába. A felperes jogsértése egy másik társaság, a Trioplast Wittenheim SA (TW) magatartásához kapcsolódott, amelynek a kérdéses kartellben való részvételét a Bizottság megállapította. A felperes részesedéssel rendelkezett a TW-ben, és azon időszak nagy részében, amely vonatkozásában a felperes felelősségét megállapították, a TW 100 %-ban a felperes leányvállalata volt. A Bizottság a TW-re bírságot szabott ki, és megállapította a felperes egyetemleges felelősségét e bírság egy részére.
A felperes, anélkül, hogy vitatná a kartell fennállását vagy időtartamát, illetve korábbi leányvállalatának részvételét, arra hivatkozik, hogy a Bizottság jogban való tévedést követett el a rá kiszabott bírság összegének megállapításakor. A felperes rámutat, hogy a TW-re kirótt bírság azon része, amelyért a felperes felelősségét a Bizottság megállapította, nyilvánvalóan aránytalan ahhoz az időtartamhoz képest, amely alatt részesedéssel rendelkezett a TW-ben.
A felperes továbbá azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az arányosság elvét, mivel mind a felperes, mind a saját anyavállalatának felelősségét is megállapította a TW magatartása vonatkozásában, bár úgy döntött, hogy nem címezi a megtámadott határozatot a közbenső holding társaságoknak, és valójában nem is címezte azt e társaságoknak, leszámítva a felperest.
A felperes ezen túlmenően arra hivatkozik, hogy nem volt tudomása a TW jogellenes magatartásáról, nem gyakorolt befolyást a TW vezetésére, nem volt részese a megtámadott határozatban említett jogsértéseket elkövető TW vállalkozásnak, emiatt a megtámadott határozat jogellenes, és meg kell semmisíteni.
Vagylagosan, a felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság korlátlan felülvizsgálati jogkörében csökkentse a bírságot. Ezzel összefüggésben előterjeszti, hogy a TW-re kiszabott bírság túl magas, mivel a korábbi gyakorlat és a jogsértés súlya nem indokolja a bírság alapösszegének szintjét; hogy a Bizottság tévedett a jogsértés időtartamának meghatározásakor a TW esetén; és hogy a Bizottság nem értékelte, hogy a TW-re és a felperesre kiszabott bírság összhangban van-e a 10 %-os felső határ szabályával.
A felperesre kiszabott bírsággal kapcsolatban a felperes azt állítja, hogy az aránytalanul magas, figyelembe véve az elrettentő hatás hiányát, a jogsértés időtartamát és intenzitását. A felperes továbbá azzal érvel, hogy a Bizottság tévedett, amikor nem mérsékelte felelősségét az engedékenységi közlemény értelmében, nevezetesen abban, hogy nem hárította tovább a TW-nek nyújtott 30 %-os csökkentést a felperes saját felelősségére, és nem nyújtott csökkentést a felperes számára. Végül a felperes a non bis in idem elvének megsértésére hivatkozik, másrészt azon elv megsértésére, hogy a büntetésnek tekintettel kell lennie minden egyes felperes egyedi körülményeire; ezzel kapcsolatban rámutat, hogy bár csupán a TW-nek a kartellben való részvétele időtartamának 35 %-ában volt annak anyavállalata, a Bizottság a TW-re kirótt bírság 85,7 %-áért tette felelőssé.
Full & Egal Universal Law Academy