28.10.2006
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 261/21
2006. augusztus 30-án benyújtott kereset – Holland Királyság kontra Bizottság
(T-231/06. sz. ügy)
(2006/C 261/41)
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Felperes: a Holland Királyság (képviselők: H.G. Sevenster és D.J.M. de Grave meghatalmazottak)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság
—
semmisítse meg a Bizottság C 2/2004 (ex NN 170/2003) állami támogatási ügyben a Hollandia által a holland közszolgálati műsorszolgáltatók számára nyújtott ad hoc finanszírozásra vonatkozó 2006. június 22-én hozott C(2006) 2084 végleges határozatát, annak 1. cikke (3) bekezdésének kivételével;
—
kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes először az EK 88. cikk (2) bekezdésének és a védelemhez való jogának megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság határozatában jelentősen eltért a hivatalos vizsgálati eljárást megindító 2004. február 3-i határozatától (1). A Bizottság megváltoztatta a vizsgálat tárgyát és a túlkompenzáció meghatározására szolgáló számítási módot.
Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az EK 88. cikk (1), (2) és (3) cikkét, a 659/1999 rendelet (2) 1. cikkének b) pontját és az EK 253. cikket azáltal, hogy az új támogatás és a létező támogatás fogalmát helytelenül értelmezte és alkalmazta.
A Bizottság bizonyos alapokból és tartalékokból történő kifizetéseket új támogatásnak minősített. Így félreértette, hogy ezek a kifizetések csakúgy, mint a közszolgálati műsorszolgáltatók rendszeres finanszírozása, a médiaköltségvetés részét képezték, nem pedig különös állami alapok voltak. Az egyetlen különbség, nevezetesen az, hogy meghatározott felhasználási célokra bocsátandók rendelkezésre, nem alap e kifizetéseknek az egyéb állami finanszírozástól való eltérő kezelésére.
Ezenkívül a Bizottság a létező támogatás fogalmát azáltal is helytelenül alkalmazta, hogy az egyes országos közszolgálati műsorszolgáltatók tartalékai bizonyos részeinek az NOS koordinációs hatóság számára történt visszautalását az NOS számára nyújtott új támogatásnak tekintette. Az érintett tartalékok az éves finanszírozásból származtak, amelyek esetén létező támogatásról volt szó, és amelyek csupán az NOS számára történő továbbjuttatás révén nem vesztik el létező támogatás minőségüket.
Másodlagosan a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a közszolgálati műsorszolgáltatóknak nyújtott túlkompenzáció számítási módjának alkalmazása során megsértette az EK 86. cikk (2) bekezdését, nyilvánvalóan hibásan értékelte a tényállást, valamint megsértette az EK 253. cikket.
A Bizottság helytelenül állapította meg azt, hogy a finanszírozás nem összeegyeztethető az arányosság elvével. A Bizottság kezdetben azt állapította meg, hogy a finanszírozás a kereskedelmi piacokon nem vezetett versenykorlátozó magatartásokhoz. Ezért túlkompenzációról sem lehet szó, így visszatérítés sem szükséges.
Ezenfelül a Bizottság megállapította azt az összeget, amelyet az NOS Fonds Omroepreserve-jéből (a műsorszolgáltatók tartalékalapjaiból) vissza kell követelni. Ennek során abból indult ki, hogy ez az összeg az NOS-nál mint tartalék még rendelkezésre áll, noha azt, az erre irányadó feltételeknek megfelelően, ténylegesen már nagyrészt felhasználták.
A Bizottság ezt meghaladóan megállapította, hogy az egyes műsorszolgáltatók által az NOS számára visszautalt tartalékokat teljes mértékben vissza kell fizetni. Ezáltal indokolás nélkül eltért korábbi gyakorlatától, amelynek értelmében korábban 10 %-os túlkompenzációt engedélyezett.
(1) HL 2004. C 61., 8. o.
(2) Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.)
Full & Egal Universal Law Academy