23.10.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 288/7
A Bíróság (nagytanács) 2010. szeptember 8-i ítélete (a Verwaltungsgericht Gießen,és a Verwaltungsgericht Stuttgart (Németország) előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) — Markus Stoß (C-316/07), Avalon Service-Online-Dienste GmbH (C-409/07), Olaf Amadeus Wilhelm Happel (C-410/07), Kulpa Automatenservice Asperg GmbH (C-358/07), SOBO Sport & Entertainment GmbH (C-359/07), Andreas Kunert (C-360/07) kontra Wetteraukreis (C-316/07, C-409/07, C-410/07), Land Baden-Württemberg (C-358/07, C-359/07, C-360/07)
(C-316/07., C-358/07-C-360/07., C-409/07., és C-410/07. sz. egyesített ügyek) (1)
(EK 43. és EK 49. cikk - Letelepedés szabadsága - Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Sportversenyekre vonatkozó fogadások tartományi szintű állami monopólium alá tartozó szervezése - A játékhoz kapcsolódó túlzott kiadásokra való ösztönzés megelőzésére és a játékfüggőség elleni küzdelemre irányuló cél - Arányosság - Korlátozó intézkedés, amelynek ténylegesen a játéklehetőségek csökkentését és a szerencsejáték-tevékenységek koherens és szisztematikus módon történő korlátozását kell céloznia - A monopólium jogosultja által alkalmazott, a lottójátékokban való részvételt ösztönző reklám - Gazdasági magánszereplők által kínálható egyéb szerencsejátékok - A más szerencsejátékokra vonatkozó kínálat kiterjesztése - Más tagállamban kiállított engedély - A kölcsönös elismerés kötelezettségének hiánya)
2010/C 288/12
Az eljárás nyelve: angol
A kérdést előterjesztő bíróság
Verwaltungsgericht Gießen, Verwaltungsgericht Stuttgart
Az alapeljárás felei
Felperesek: Markus Stoß (C-316/07), Avalon Service-Online-Dienste GmbH (C-409/07), Olaf Amadeus Wilhelm Happel (C-410/07), Kulpa Automatenservice Asperg GmbH (C-358/07), SOBO Sport & Entertainment GmbH (C-359/07), Andreas Kunert (C-360/07)
Alperesek: Wetteraukreis (C-316/07, C-409/07, C-410/07), Land Baden-Württemberg (C-358/07, C-359/07, C-360/07)
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek — Az EK 43. és 49. cikk értelmezése — Az illetékes hatóság által kiadott engedély hiányában a sportfogadási tevékenységet büntetőjogi és közigazgatási szankciók terhe mellett tiltó nemzeti szabályozás, amely azonban, állami monopólium létesítésével, gyakorlatilag lehetetlenné teszi ennek az engedélynek a megszerzését
Rendelkező rész
1.
Az EK 43. és EK 49. cikket a következőképpen kell értelmezni:
a)
ahhoz, hogy az alapügyekben vitatottakhoz hasonló, a sportversenyekre vonatkozó fogadásokhoz és a lottójátékokhoz kapcsolódó állami monopóliumot a játékhoz kapcsolódó túlzott kiadások ösztönzésének a megelőzésére és a játékfüggőség elleni küzdelemre irányuló céllal igazolni lehessen, az érintett nemzeti hatóságoknak nem kell szükségszerűen felmutatniuk olyan tanulmányt, amelyet az említett intézkedés elfogadását megelőzően, annak arányosságáról készítettek;
b)
ha valamely tagállam az ilyen monopóliumot részesíti előnyben az olyan rendszerhez képest, amelyben nem kizárólagos jellegű szabályozás keretében engedélyezik a gazdasági magánszereplők tevékenységét, az megfelelhet az arányosság követelményének, feltéve hogy a fogyasztók magas szintű védelmére irányuló célra tekintettel az említett monopóliumot olyan szabályozási keret bevezetése kíséri, amely biztosítja, hogy annak jogosultja ténylegesen, koherens és szisztematikus módon követni tudja e célt a mennyiségében és minőségében e célnak megfelelően kialakított és a hatóságok szigorú ellenőrzése alatt álló kínálat útján;
c)
az a körülmény, hogy a tagállam illetékes hatóságai bizonyos nehézségekbe ütközhetnek annak biztosítása tekintetében, hogy az interneten az említett monopólium megsértésével a joghatóságuk alá tartozó személyekkel fogadásokat kötő külföldi székhelyű játék- és fogadásszervezők e monopóliumot tiszteletben tartsák, önmagában nem alkalmas arra, hogy befolyásolja az ilyen monopóliumnak a Szerződés említett rendelkezéseivel való esetleges összeegyeztethetőségét;
d)
abban az esetben, ha a nemzeti bíróság egyidejűleg az alábbiakat állapítja meg:
—
az ilyen monopólium jogosultja által folytatott és az ezen jogosult által szintén kínált, más típusú szerencsejátékokhoz kapcsolódó reklámozási tevékenység nem korlátozódik a fogyasztóknak a más, nem engedélyezett játékok kínálatától az ugyanezen jogosult kínálata felé orientálásához szükséges mértékre, hanem a fogyasztók játékra való természetes hajlamának erősítésére és a szerencsejátékban való aktív részvételre történő biztatásra irányulnak az ezen tevékenységekből szerezni remélt bevételek maximalizálása céljából,
—
az egyéb típusú szerencsejátékokat engedéllyel rendelkező magánjogi jogi személyek üzemeltethetik, és
—
az említett monopólium által nem érintett, egyéb típusú szerencsejátékok tekintetében, amelyek egyébként a játékfüggőség magasabb kockázatát hordozzák magukban, mint a monopólium körébe tartozó szerencsejátékok, az illetékes hatóságok a kínálat kiterjesztését célzó politikát folytatnak, illetve azt tolerálják annak érdekében, hogy a játéktevékenységeket fejlesszék és ösztönözzék, különösen az e játékokból származó bevétel maximalizálása végett,
e nemzeti bíróság joggal juthat arra az álláspontra, hogy e monopólium nem alkalmas az annak bevezetése alapjául szolgáló, a játékhoz kapcsolódó túlzott kiadások ösztönzésének megelőzésére és a játékfüggőség elleni küzdelemre irányuló cél elérésének — a játéklehetőségek csökkentéséhez és az e területen folytatott tevékenységek koherens és szisztematikus módon történő korlátozásához való hozzájárulás útján történő — biztosítására.
2.
Az EK 43. és EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy az uniós jog jelenlegi állása szerint az a körülmény, hogy valamely piaci szereplő a székhelye szerinti tagállamban engedéllyel rendelkezik arra, hogy szerencsejátékokat kínáljon, nem képezi akadályát annak, hogy valamely más tagállam az uniós jog követelményeinek betartása mellett e piaci szereplő arra vonatkozó lehetőségét, hogy a területén a fogyasztóknak ilyen szolgáltatásokat kínáljon, a saját, hatáskörrel rendelkező hatóságai által kiállított engedély megszerzésétől tegye függővé.
(1) HL C 269., 2007.11.10.
HL C 283., 2007.11.24.
Full & Egal Universal Law Academy