7.11.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 267/12
A Bíróság (nagytanács) 2009. szeptember 8-i ítélete (A Handelsgericht Wien [Ausztria] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Budějovický Budvar, národní podnik kontra Rudolf Ammersin GmbH
(C-478/07. sz. ügy) (1)
(Tagállamok közötti kétoldalú szerződések - Valamely tagállam földrajzi jelzésének egy másik tagállamra kiterjedő oltalma - »Bud« megjelölés - Az American Bud védjegy használata - EK 28 és EK 30. cikk - 510/2006/EK rendelet - Földrajzi jelzések és eredetmegjelölések oltalmára vonatkozó közösségi szabályozás - A Cseh Köztársaság csatlakozása - Átmeneti intézkedések - 918/2004/EK rendelet - Közösségi szabályozás hatálya - Kimerítő jelleg)
2009/C 267/21
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Handelsgericht Wien
Az alapeljárás felei
Felperes: Budějovický Budvar, národní podnik
Alperes: Rudolf Ammersin GmbH
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Handelsgericht Wien — Az EK 28 és EK 30. cikk, a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia Európai Unióhoz való csatlakozásával kapcsolatban a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmára vonatkozó átmeneti intézkedések bevezetéséről szóló, 918/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 163., 88. o.), és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 510/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 93., 12. o.) értelmezése — Olyan megjelölés, amely a származási országban sem helyet, sem térséget nem jelöl meg, azonban ebben a tagállamban minősített földrajzi jelzésként és védjegyként oltalom alatt áll — A Bíróság C-216/01. sz., Budějovický Budvar ügyben 2003. november 18-án hozott ítéletében meghatározott feltételek, amelyek alapján az ilyen megjelölés földrajzi jelzésként történő abszolút oltalma összeegyeztethetőnek tekinthető az EK 28. cikkel — Egy ilyen megjelölés közösségi szintű lajstromozása hiányának hatása a korábbi nemzeti és valamely más tagállamban bilaterális egyezmény által biztosított oltalmának fenntartására.
Rendelkező rész
1.
A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a fent hivatkozott Budějovický Budvar ügyben hozott ítélet 101. pontjából az következik, hogy:
—
a kérdést előterjesztő bíróságnak annak eldöntéséhez, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló elnevezés olyan egyszerű és közvetett földrajzi eredetjelzőnek minősül-e, amelynek a szóban forgó kétoldalú szerződések alapján történő oltalomban részesítése az EK 30. cikkben meghatározott követelményekre tekintettel indokolt lehet, azt kell megvizsgálnia, hogy a Cseh Köztársaságban fennálló tényleges körülmények és a fogyasztók észlelése szerint ez az elnevezés, ha önmagában nem is földrajzi név, de alkalmas legalább arra, hogy tájékoztassa a fogyasztót arról, hogy a vele jelölt termék ennek a tagállamnak egy adott régiójából vagy helységéből származik;
—
a kérdést előterjesztő bíróságnak továbbá — ismét a Cseh Köztársaságban fennálló ténykörülményekre és a fogyasztók észlelésére tekintettel — azt is meg kell vizsgálnia, hogy — amint ez az említett ítélet 99. pontjában kifejtésre került — az alapeljárásban szereplő elnevezés a szóban forgó kétoldalú szerződések hatálybalépésekor vagy azt követően nem vált-e ebben a tagállamban szokásos elnevezéssé, mivel az Európai Közösségek Bírósága ugyanezen ítélet 99. és 100. pontjában már úgy határozott, hogy az e szerződésekkel létrehozott oltalmi szabályozás célja az ipari és kereskedelmi tulajdon EK 30. cikk szerinti védelme;
—
mivel nincsen vonatkozó közösségi szabályozás, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell nemzeti joga alapján eldöntenie, hogy szükséges-e a Cseh Köztársaságban fennálló tényleges körülmények és fogyasztói észlelések felmérésére közvélemény-kutatást végezni annak megállapításához, hogy az alapeljárásban szereplő „Bud” elnevezés egyszerű és közvetett földrajzi eredetjelzőnek minősíthető-e, és hogy nem vált-e ebben a tagállamban szokásos elnevezéssé. Ha a kérdést előterjesztő bíróság szükségesnek tartja a közvélemény-kutatás lefolytatását, szintén ezen nemzeti jog alapján kell megállapítania azt a fogyasztói százalékos arányt, amely a vizsgálat szempontjából kellően relevánsnak minősül; és
—
az EK 30. cikk az elnevezések származási országban történt használatának jellegét és tartamát illetően nem támaszt olyan konkrét követelményt, amely feltétele annak, hogy az elnevezések oltalma e cikk alapján indokolt legyen. Azt a kérdést, hogy az alapeljárásra vonatkozóan fennáll-e ilyen követelmény, a kérdést előterjesztő bíróságnak az alkalmazandó nemzeti jog és különösen a szóban forgó kétoldalú szerződésekben megállapított oltalmi szabályozás alapján kell eldöntenie.
2.
A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20-i 510/2006/EK tanácsi rendelet rendeletben foglalt közösségi oltalmi szabályozás kimerítő jellegű, és így a rendelettel ellentétes a két tagállam közötti, a szóban forgó kétoldalú szerződésekhez hasonló szerződésekben található oltalmi szabályozás alkalmazása, amely az egyik tagállam joga szerint eredetmegjelölésnek minősülő elnevezésnek annak ellenére oltalmat biztosít egy másik tagállamban, ahol ezt az oltalmat ténylegesen igénylik, hogy nem kérték ennek az eredetmegjelölésnek az említett rendelet alapján történő bejegyzését.
(1) HL C 22., 2008.1.26.
Full & Egal Universal Law Academy