EUR-Lex -  62007CC0369 - HU

PAOLO MENGOZZI

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2009. február 5.1(1)

C‑369/07. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Görög Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – A Bíróságnak a Görög Köztársaság Olympic Airlines légitársaságnak nyújtott támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettségének megszegését megállapító ítélete – Az ítéletben foglaltak teljesítésére irányuló kötelezettség megszegésének megállapítása iránti kereset az EK 228. cikk alapján – Pénzügyi szankciók”

I –    Bevezetés

1.        A jelen ügy tárgyát a Bizottságnak a Görög Köztársaság ellen az EK 228. cikk alapján benyújtott keresete képezi. A felperes intézmény felrója e tagállamnak azon 2005. május 12‑i ítélet (a továbbiakban: a 2005‑ös ítélet)(2) végre nem hajtását, amelyben a Bíróság megállapította, hogy az alperes megszegte a Görögország által az Olympic Airways társaságnak (a továbbiakban: OA) nyújtott támogatásra vonatkozó 2002. december 11‑i bizottsági határozatból (a továbbiakban: a 2002‑es határozat)(3) eredő kötelezettségeit. A Bizottság a kötelezettségszegés megállapításán túl azt kéri a Bíróságtól, hogy az alperest kényszerítő bírság és átalányösszeg fizetésére kötelezze.

II – A kereset előzményei

A –    A 2002‑es határozatot megelőző bizottsági intézkedések

2.        1994‑ben a Bizottság az EK‑Szerződés 92. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja) bizonyos mértékű támogatást engedélyezett az OA javára, amely nagyrészt a társaság szerkezetátalakítási és tőkeinjekciós tervének részét képezte.(4) A támogatás összeegyeztethetőségét néhány Görögország részéről betartandó kötelezettségnek rendelték alá.

3.        Mivel e kötelezettségek némelyikét nem tartották be, 1996. április 30‑án a Bizottság az EK‑Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a EK 88. cikk (2) bekezdése) szerinti eljárás megindításáról döntött mind a már engedélyezett, mind azon még be nem jelentett támogatások tekintetében, amelyekről tudomást szerzett. Az eljárás az 1998. augusztus 14‑i 1999/332/EK bizottsági határozattal(5) zárult; ebben a Bizottság ismét szabad utat engedett az 1994‑ben engedélyezett – időközben a görög hatóságok által módosított – támogatásoknak. Mint 1994‑ben, e támogatások nyújtását most is egy szerkezetátalakítási tervvel kötötték össze, és egyedi feltételeknek rendelték alá.

4.        Az ezt követő 2000‑es határozatában a Bizottság az engedélyezett pénzügyi beavatkozások újabb módosítását engedélyezte.

B –    A 2002‑es határozat

5.        Az OA javára nyújtott támogatások kifizetésére vonatkozó panaszokat követően 2002. március 6‑án a Bizottság az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti újabb eljárást indított, és 2002. december 11‑én elfogadta a 2003/372/EK bizottsági határozatot, amelyet többek között azokra a megállapításokra alapoztak, hogy a társaság szerkezetátalakítási terve céljainak többségét nem érték el, a támogatásokat jóváhagyó 1998‑as határozat feltételeit nem tartották be teljes egészében, és ez utóbbi határozatot nem megfelelően alkalmazták. A Bizottság ezenkívül utal új működési támogatások létezésére, amelyek lényegében abból állnak, hogy a görög állam eltűrte a társadalombiztosítási járulékok, az üzemanyagok és a pótalkatrészek utáni hozzáadottérték‑adó, a különböző repülőtereknek járó bérleti díjak, a repülőtéri illetékek és a görög repülőtereken az induláskor az utasoktól beszedett adó, az ún. „spatosimo” nemfizetését.

6.        A határozat 1–3. cikke szerint:

„1. cikk

A szerkezetátalakítási támogatás, amelyet Görögország az Olympic Airways számára a következő formában nyújtott:

a)      a társaság számára az 1975. június 26‑i 96/75. sz. görög törvény 6. cikke alapján 1994. október 7‑ig engedélyezett hitelgaranciák;

b)      új repülőgépek vásárlása és az Olympic Airwaysnek az új spatai repülőtérre való költözéséhez szükséges beruházások érdekében 2001. március 31‑ig kötendő hitelszerződésekre vonatkozó, 378 millió USA‑dollárig terjedő új hitelgaranciák;

c)      az [Olympic Airways] adósságának 427 milliárd görög drachmával történő csökkentése;

d)      a társaság 64 milliárd görög drachma összegű adósságának tőkévé alakítása;

e)      54 milliárd görög drachma tőkeinjekció 40,8 milliárd görög drachmára csökkentve, három részletben, azaz 19, 14, illetve 7,8 milliárd görög drachma 1995‑ben, 1998‑ban, illetve 1999‑ben,

a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alapján a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősül […].

2. cikk

A Görögország által a társadalombiztosítási járulékok, az Olympic Aviation által az üzemanyag és a pótalkatrészek után fizetendő HÉA, a különböző repülőterek számára járó bérleti díjak, a spatai és más repülőterek számára járó repülőtéri illetékek, valamint az ún. »spatosimo« adó tartós nemfizetésének eltűrése formájában nyújtott állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

3. cikk

(1)      Görögország intézkedéseket fogad el az 1. cikkben említett 14 milliárd görög drachma (41 millió euró) összegű,(6) a Szerződéssel összeegyeztethetetlen támogatásnak, valamint a 2. cikkben említett, jogellenes módon nyújtott támogatásnak a kedvezményezett társaságtól való visszatéríttetésére.

(2)      A támogatás visszatéríttetését haladéktalanul végre kell hajtani a nemzeti jogszabályokban előírt eljárásoknak megfelelően, amennyiben azok lehetővé teszik a határozat azonnali és hatékony végrehajtását. A visszatéríttetendő összegek magukban foglalják a támogatás nyújtásától az annak tényleges visszatérítéséig járó kamatokat. A kamatokat a regionális támogatások nettó támogatástartalmának kiszámítására használt referencia‑kamatláb alapján kell kiszámítani.”

7.        2003. február 24‑én az OA a határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet terjesztett elő az Elsőfokú Bíróság előtt.

C –    A 2002‑es határozatot követő események

8.        2003 márciusában a görög hatóságok az OA privatizációjának szándékáról tájékoztatták a Bizottságot. Szeptemberben a Bizottság felszólította a Görög Köztársaságot az OA szerkezetátalakítási és privatizációs intézkedéseinek EK 87. cikkel való összeegyeztethetőségének vizsgálatához szükséges minden információ megadására. Decemberben egy új társaság, az Olympic Airlines (a továbbiakban: NOA) kezdte meg működését.

9.        2004. március 16‑án a Bizottság értesítette a Görög Köztársaságot azon döntéséről, miszerint megindítja az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást. A Bizottság a 2005. szeptember 14‑én – ezen eljárás végén – elfogadott határozatával(7) (a továbbiakban: a 2005‑ös határozat) megállapította az OA és NOA javára nyújtott új támogatások összeegyeztethetetlenségét és jogellenességét. A Görög Köztársaság, a NOA és az OA megtámadta e határozatot az Elsőfokú Bíróság előtt.(8)

10.      2006. október 4‑én a Bizottság az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján a Bírósághoz fordult annak megállapítása érdekében, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette az említett határozatból eredő kötelezettségeit. 2008. február 14‑én a Bíróság meghozta ítéletét, amelyben megállapította Görögország kötelezettségszegését.(9)

D –    A 2005‑ös ítélet

11.      A pert megelőző eljárás során a 2002‑es határozat tárgyát képező támogatások visszatéríttetése végrehajtásának előrehaladási állapotára vonatkozóan megadott információk elégtelenségére tekintettel a Bizottság 2003. szeptember 25‑én kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást indított az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján. A Bizottság annak megállapítását kérte a Bíróságtól, „hogy a Görög Köztársaság – mivel nem tette meg az előírt határidőn belül a jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt támogatások, kivéve a társadalombiztosítás nemzeti rendszerének járulékaira vonatkozó támogatásokat […], visszafizetéséhez szükséges valamennyi intézkedést a [2002‑es] […] határozat 3. cikkének megfelelően, vagy legalábbis nem tájékoztatta a Bizottságot az e határozat 4. cikke alapján meghozott intézkedésekről – nem teljesítette az említett határozat a 3. és 4. cikkéből, és az EK‑Szerződésből eredő kötelezettségeit.”

12.      Az e határozat 1. cikkében megjelölt 41 millió eurónak megfelelő összeg visszatéríttetésére vonatkozóan a Bíróság előzetesen megállapította, hogy „[az OA] minden adósságtól mentes eszközének átruházása az új társaságra [NOA] oly módon” történt, hogy azt „úgy építették fel, hogy a nemzeti jog szerint lehetetlen legyen a korábbi társaság [OA] adósságait az új társasággal [NOA] visszatéríttetni”, ez „akadályt teremtett a [2002‑es] határozat hatékony végrehajtása és a támogatások behajtása vonatkozásában”, ami azzal a következménnyel járt, hogy „súlyosan veszélyeztették az említett határozat célját, amely a polgári repülési ágazatban a valódi versenyhelyzetet kívánja visszaállítani”.(10) A Bíróság hozzátette, hogy „a görög hatóságok által tett lépések, úgymint a behajtási határozat elfogadása az [OA] 41 millió eurós adóssága vonatkozásában, semmilyen konkrét hatással nem jártak ezen összegnek ez utóbbi általi hatékony visszafizetésére”,(11) és arra a következtetésre jutott, hogy a Görög Köztársaság nem tett eleget a visszatéríttetési kötelezettségének.

13.      Ami a 2002‑es határozat 2. cikkében megjelölt összegek visszatéríttetését illeti, a Bíróság mindenekelőtt elutasította a Görög Köztársaság érvelését, amely szerint a visszatéríttetendő összegek pontos megjelölésének hiányában a határozat nem volt végrehajtható. Ezzel kapcsolatosan a Bíróság emlékeztetett arra, hogy „a közösségi jog egyetlen rendelkezése sem írja elő, hogy a Bizottság, amikor a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás visszatéríttetését rendeli el, megállapítsa a visszatéríttetendő támogatás pontos összegét”; „elegendő ugyanis, ha a Bizottság határozata olyan információt tartalmaz, amely lehetővé teszi a címzett számára, hogy jelentős nehézség nélkül maga állapítsa meg ezt az összeget”.(12) Ezenfelül a Bíróság kiemelte, hogy a visszafizetendő összegekre „a határozat 2. cikkének és indokolása 206–208. pontjának együttes olvasata alapján lehet következtetni”.(13) Végül a Bíróság kiemeli, hogy a görög hatóságok „csak bizonyos számú eljárási és közigazgatási lépés megtételére, az adósság rendezésére vonatkozó részleges megállapodás megkötésére és beszámítási ügyletek végrehajtására szorítkoztak”; ezek a kezdeményezések, amelyek „egyébként vagy elkésettek, hiányosak voltak, vagy nem rendelkeztek kényszerítő erővel, és amelyek mindenesetre nem vezettek az [OA] adósságának tényleges behajtásához, nem tekinthetők az állami támogatások visszatéríttetésére vonatkozó tagállami kötelezettségekkel összhangban állóknak”.(14)

14.      Ezen okokból az ítélet rendelkező részében a Bíróság kimondta, hogy „a Görög Köztársaság – mivel nem tette meg az előírt határidőn belül a jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt támogatások, kivéve a társadalombiztosítás nemzeti rendszerének járulékaira vonatkozó támogatásokat, visszafizetéséhez szükséges valamennyi intézkedést a [2002‑es] határozat 3. cikkének megfelelően – nem teljesítette az említett határozat 3. cikkéből és az EK‑Szerződésből eredő kötelezettségeit”.

E –    A pert megelőző eljárás

15.      2005. május 18‑i levelében a Bizottság felszólította a Görög Köztársaságot, hogy tájékoztassa a 2005‑ös ítélet végrehajtásának biztosítása érdekében elfogadott intézkedésekről.

16.      2005. június 2‑i levelében a Görög Köztársaság kifejtette, hogy az OA társaság eszközeinek eladásából és részesedéseinek értékesítéséből származó bevételek felhasználásával, másrészről a 3185/2003. sz. törvény 27. cikkének alkalmazásával kerül sor, mely rendelkezés szerint a NOA és a légi fuvarozási tevékenységtől eltérő tevékenységi körök értékesítéséből származó bevételek automatikusan az államhoz kerülnek. A görög hatóságok kifejtették továbbá a Bizottságnak, hogy amennyiben az OA forrásai nem lennének elegendőek, a visszatéríttetési eljárást a társaság felszámolása útján kívánják folytatni. Amennyiben ez az intézkedés sem bizonyulna elegendőnek, a közösségi ítélkezési gyakorlat által felállított feltételek és korlátok között a NOA‑hoz fordulna, amely az OA légi fuvarozási tevékenységének átvevője. Ugyanebben a levélben a Görög Köztársaság tájékoztatta a visszatéríttetési eljárás állásáról is a Bizottságot. Ami a 2002‑es határozat 1. cikkében megjelölt támogatást illeti, a Görög Köztársaság emlékeztette a Bizottságot, hogy az OA megtámadta a tartozás és vonatkozó kamatai összegének megállapítása alapján kiadott visszatéríttetésre irányuló fizetési meghagyást az athéni közigazgatási bíróság előtt, és hogy 2004. január 26‑án e bíróság a meghagyás végrehajtását a megtámadásról szóló döntés meghozataláig felfüggesztette. A 2002‑es határozat 2. cikkében megjelölt támogatás vonatkozásában a Görög Köztársaság tájékoztatta a Bizottságot, hogy a visszatéríttetendő összegek számszerűsítésével, megállapításával és kivetésével kapcsolatos eljárások folyamatban vannak. A 2005‑ös ítélet 41. pontjára hivatkozva a görög hatóságok pontosították, hogy a 2002‑es határozat 2. cikkével és (206)–(208) preambulumbekezdésével összhangban a visszatérítendő összegek az OA részéről a következők tekintetében meg nem történt fizetésekre utalnak: i. a 2001. januártól májusig és a 2001. novembertől decemberig terjedő időszakokra eső üzemanyagra vonatkozó HÉA ((206) preambulumbekezdés); ii. a 2001. januártól májusig és a 2001. novembertől decemberig tartó időszakokra eső pótalkatrészekre vonatkozó HÉA ((206) preambulumbekezdés); iii. a regionális repülőtereknek járó bérleti díjak ((206) preambulumbekezdés); iv. az athéni nemzetközi repülőtérnek fizetendő illetékek ((207) preambulumbekezdés); illetve v. a 2000. decembertől 2002. februárig terjedő időszakra és az 1999. március hónapra eső ún. „spatosimo” adó ((208) preambulumbekezdés). Az OA által visszatérítendő teljes összeg megközelítőleg 111 millió euró, beleértve a kamatokat is.

17.      Egy újabb levélváltás után 2005. október 18‑án a Bizottság felszólító levelet küldött a Görög Köztársaságnak az EK 228. cikk értelmében.

18.      A Görög Köztársaság 2005. december 19‑i levelével válaszolt. Megismételte, hogy a 2002‑es határozat 1. cikkében megjelölt támogatások visszatéríttetésére irányuló eljárás során történő késedelem az OA‑nak a fizetési meghagyással szemben előterjesztett jogorvoslati kérelmének köszönhető, megerősítette, hogy a görög jognak megfelelően minden tőle telhető intézkedést megtett, és kinyilvánította arra irányuló szándékát, hogy mielőtt bármilyen más lépést tenne, megvárja a jogi eljárás kimenetelét. A 2002‑es határozat 2. cikkében megjelölt támogatás tekintetében megerősítette, hogy megtette a szükséges összegek megállapítására és a vonatkozó fizetésre kötelező határozatok közlésére irányuló intézkedéseket. Továbbá a görög hatóságok általánosságban megjegyezték, hogy a 2005‑ös határozat alkalmazása késleltette a visszatéríttetési eljárások befejezését, mivel akadályozta a NOA eladására irányuló megállapodás teljesülését, gátolva az OA‑t a fizetések teljesítéséhez szükséges források megszerzésében.(15)

19.      Tekintettel arra, hogy a Bizottság nem kapott semmilyen információt a támogatások hatékony visszatéríttetéséről, 2006. április 10‑én(16) indokolással ellátott véleményt intézett a Görög Köztársasághoz, amelyben megállapította, hogy mivel ez utóbbi nem tette meg a 2005‑ös ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, nem teljesítette az EK 228. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, és felszólította a Görög Köztársaságot, hogy az indokolással ellátott vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül tegyen eleget e kötelezettségeinek. A Bizottság tájékoztatta továbbá a görög hatóságokat, hogy amennyiben az EK 228. cikk értelmében a Bírósághoz kell fordulnia, azt fogja kérni, hogy Görögországot kötelezzék kényszerítő bírság és átalányösszeg megfizetésére, amelyeknek az összegét még nem határozta meg.

20.      A Görög Köztársaság 2006. június 9‑i levelében válaszolt az indokolással ellátott véleményre. A 2002‑es határozat 1. cikkében megjelölt támogatás vonatkozásában megismételte, hogy a visszatéríttetési eljárás felfüggesztésre került addig, amíg az athéni közigazgatási bíróság nem hoz döntést az OA jogorvoslati kérelméről. A további késedelmek elkerülése érdekében kérte a Bizottság támogatását, és azt javasolta, hogy gyorsítsák fel az OA eszközeinek értékesítésére irányuló eljárást. Még ha alapvetően nem is volt ellenére – más megoldás hiányában – a társaság felszámolásának lehetősége, a görög kormány mégis úgy vélte, hogy ennek kizárólagosan a támogatás visszatéríttetésének elérése céljából történő elrendelése, ahogyan azt a Bizottság indokolással ellátott véleményében javasolta, az OA bírói védelemhez való – alkotmányosan garantált – jogát sértené, és ellentétes lenne az arányosság elvével.

21.      Ami a 2002‑es határozat 2. cikkében megjelölt támogatást illeti, a Görög Köztársaság mindenekelőtt azt kérte a Bizottságtól, hogy jelölje meg azt az időtartamot, amely az OA rendelkezésére áll abban az esetben, ha e támogatás visszatéríttetésére a nemzeti jog azon rendelkezésének alkalmazásával kerül sor, amely a közjogi jogalanyok tekintetében lehetővé teszi az adósságok egy legfeljebb tízéves időszakra elosztott rendszeres fizetés útján történő rendezését. A Görög Köztársaság végezetül tájékoztatást adott a támogatás visszatéríttetési eljárása során elért eredményekre vonatkozóan. Az ún. „spatosimo” adóra vonatkozóan a görög hatóságok fenntartották, hogy a kezdetben 60,9 millió eurót kitevő visszatérítendő összeg az OA által a 1999. márciusra és a 2000. december és 2001. május közötti időszakokra teljesített fizetések következtében csökkent. Ismételten kérték a Bizottság együttműködését a fennmaradt összegek visszafizetési módjának meghatározása tekintetében. Ami a polgári légiközlekedési hatóságnak (a továbbiakban: DAC) megfizetendő repülőtéri bérleti díjakat illeti, a görög hatóságok megerősítették, hogy az e repülőtéri bérleti díjak OA részéről történő meg nem fizetéséből eredő adósságok részben – 2,3 millió euró összegben – beszámításra, részben pedig törlésre kerültek. A hiányzó 176 082,17 euró összeg, amely egy az OA által vitatott számlához kapcsolódik, rövid időn belül kifizetésre kerül.

22.      A görög hatóságok végezetül előadták, hogy a visszatéríttetési eljárás előrehaladott stádiumára tekintettel, továbbá figyelembe véve az említett hatóságoknak a Bizottság általi támogatásra irányuló kérelmét, illetve azt a tényt, hogy a 2002‑es határozat megsemmisítésére irányuló kérelem az Elsőfokú Bíróság előtt felfüggesztés alatt áll, a Bizottság esetleges döntése arra vonatkozóan, hogy a 228. cikk alapján keresettel él a Bíróság előtt, ellentétben állna az EK 10. cikk által előírt jóhiszemű együttműködés elvével.

III – A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

23.      A Bíróság Hivatalához 2007. augusztus 3‑án benyújtott keresetlevelével a Bizottság benyújtotta a jelen ügy tárgyát adó keresetet, azt kérve a Bíróságtól, hogy:

–        állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem fogadta el a 2005‑ös ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket – nem teljesítette a 2002‑es határozatból, valamint az EK 228. cikkből eredő kötelezettségeit;

–        kötelezze a Görög Köztársaságot, hogy fizessen a Bizottságnak 53 611 euró kényszerítő bírságot a 2005‑ös ítéletben foglaltak teljesítésének minden egyes késedelmi napja után a jelen ügyben hozandó ítélet kihirdetésének napjától kezdődően a 2005‑ös ítéletben foglaltak teljesítéséig;

–        kötelezze a Görög Köztársaságot, hogy átalányösszeget fizessen a Bizottságnak, amelynek összege a 10 512 euró napi összeg és azon napok számának szorzata, amely napokon fennállt a jogsértés a 2005‑ös ítélet kihirdetésétől kezdődően a jelen ügyben hozandó ítélet meghozataláig;

–        a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

24.      A Görög Köztársaság arra kéri a Bíróságot, hogy utasítsa el a keresetet, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. A felek képviselőinek meghallgatására a 2008. november 11‑i tárgyaláson került sor.

IV – Értékelés

A –    A felrótt kötelezettségszegésről

1.      Előzetes észrevételek

25.      A Görög Köztársaság ellenkérelmében arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy teljes mértékben teljesítette a 2002‑es határozatból eredő kötelezettségeit, és e célból 2007 augusztusa és októbere között eleget tett az e határozat 1. és 2. cikkében megjelölt támogatások teljes visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettségének. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján az EK 228. cikk értelmében felrótt kötelezettségszegés értékeléséhez szükséges referencia‑időpont az e rendelkezés alapján kibocsátott indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejárta,(17) azaz a mi esetünkben ez utóbbinak a Görög Köztársasággal való közlését, vagyis 2006. április 10‑ét két hónappal követő nap.

26.      Meg kell tehát állapítani, hogy az alperes tagállam – mivel nem fogadta el megfelelő időben a 2005‑ös ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket ‑ nem teljesítette az EK 228. cikkből eredő kötelezettségeit, így meg kell állapítani a kötelezettségszegést.

27.      Mivel azonban a Bizottság a kötelezettségszegés megállapításával egyidejűleg kérte a Görög Köztársaság kényszerítő bírság és átalányösszeg fizetésére való kötelezését is, meg kell azt is állapítani, hogy a felrótt kötelezettségszegés fennállt‑e még a tények Bíróság általi vizsgálatának idején.(18) Ennek megállapítása magában foglalja az alperes tagállam által a kereset benyújtását követően elfogadott intézkedések figyelembevételét is, amelyekre vonatkozóan a Bizottságnak nem volt lehetősége észrevételt tenni, hacsak nem a jelen ügy keretei között.

28.      Többek között az alperes kormány által az eljárás írásbeli szakaszában benyújtott beadványok, valamint a Bíróság eljárási szabályzatának 54a. cikkével összhangban feltett írásbeli kérdésekre ez utóbbi által adott válaszok az OA és a görög állam között fennálló kölcsönös tartozások és követelésekbeszámításainak sorozatára utalnak, amelyek révén a 2002‑es határozat által a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatások összegei legnagyobb részének visszatéríttetésére sor került.

29.      E tekintetben emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogellenes állami támogatások visszatérítésére vonatkozó közösségi rendelkezések hiányában az ilyen pénzügyi támogatások visszatérítését főszabály szerint a nemzeti jogban előírt szabályok szerint kell végrehajtani.(19) Ezen ítélkezési gyakorlatot kodifikálja az EK‑Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet(20) 14. cikkének (3) bekezdése, amely előírja, hogy a visszatérítést „késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását”.

30.      Az a tagállam, amely a Bizottság határozata értelmében köteles a jogellenes állami támogatás visszatéríttetésére, szabadon választhatja meg, hogy milyen, a nemzeti jog által biztosított módon hajtja végre e kötelezettséget, feltéve hogy a választott intézkedések nem sértik a közösségi jog alkalmazási körét és hatékonyságát.(21) Ebből következik, hogy főszabály szerint a beszámítási ügylet, amennyiben azt a nemzeti jogrend írja elő valamely kötelezettséget kiegyenlítő módként, megfelelő eszköze lehet a jogellenesen nyújtott állami támogatás visszatéríttetésének. A Bizottság ugyan nem vitatta ezt az érvelést, ugyanakkor bírálta a Görög Köztársaság által bemutatott dokumentumok bizonyító erejét és az állítólagos beszámítások megtörténtének körülményeit.

31.      Ennek előrebocsátásával emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az EK 228. cikken alapuló eljárás keretében a Bizottság feladata, hogy a Bíróság rendelkezésére bocsássa a tagállami kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtása állásának megítéléséhez szükséges információkat.(22) Ha a Bizottság elegendő információt nyújtott a kötelezettségszegés tartósságának nyilvánvalóvá tételéhez, „az érintett tagállam feladata érdemben és részleteiben vitatni a nyújtott információkat és azok következményeit”.(23)

32.      Ezenfelül a tagállamok az EK 10. cikk értelmében kötelesek együttműködni a Bizottsággal, elősegítve felügyeleti jogkörének gyakorlását.(24) Ami különösen a jogellenes támogatások visszatéríttetését elrendelő határozat végrehajtását illeti, a Bíróságnak már volt alkalma kimondani, hogy „amennyiben valamely tagállam […] a készpénzben való kifizetéstől eltérő eszközzel kívánja visszatéríttetni az említett támogatásokat, e tagállam feladata, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássa mindazon információkat, amelyek lehetővé teszik ez utóbbi számára annak vizsgálatát, hogy a választott eszköz alkalmas‑e e határozat megfelelő végrehajtására”. A Bíróság szerint ugyanis „a készpénzben való fizetés eszközével történő visszatéríttetés helyett, amely természeténél fogva lehetővé teszi a Bizottság e határozat végrehajtására irányuló ellenőrzését, a tagállam által a jogellenes támogatások visszatéríttetésének biztosítására irányuló kötelezettségének teljesítéséhez választott más eszközök összetett körülmények értékelését tehetik szükségessé”. Márpedig „ahhoz, hogy a Bizottság egy ilyen vizsgálatot el tudjon végezni, szüksége van olyan információkra, amelyeket az érintett tagállam együttműködése nélkül nem szerezhet meg”.(25)

33.      Ezen elvek fényében kell megvizsgálni a Görög Köztársaság által a 2002‑es határozat végrehajtása érdekében elfogadott különböző intézkedéseket.

2.      A 2002‑es határozat 1. cikkében megjelölt támogatás visszatéríttetéséről

a)      A felek érvei

34.      A Bizottság keresetében előadja, hogy nem kapott semmiféle tájékoztatást a 2002‑es határozat 1. cikkében megjelölt 41 millió euró összegű támogatás hatékony visszatéríttetéséről.

35.      A Görög Köztársaság a maga részéről előadja, hogy az érintett támogatás visszatéríttetésre került, és a görög adóhatóság 2007. október 18‑án kelt, az ellenkérelemhez csatolt nyilatkozatára hivatkozik, amely többek között azt igazolja, hogy az OA egy 73 363 107 eurót kitevő összeget – amely magában foglalja a tőkét és annak a közösségi kamatláb alapján számított kamatait(26) – 2007. augusztus 31‑én visszatérített a görög államnak. Az eljárási szabályzat 54a. cikkével összhangban feltett írásbeli kérdésre adott válaszában a görög hatóságok megjelölték, hogy az érintett összeg visszatéríttetésére az OA javára 2006‑ban és 2007‑ben választottbírósági ítéletekben megítélt kártérítés beszámításával került sor. Az e hatóságok által szolgáltatott információkból az derül ki, hogy a görög állam és Aristotele Onassis között létrejött „légi fuvarozásra vonatkozó megállapodás” szövegét átvevő 3560/1956. sz. törvényerejű rendelet 27. cikke alapján az OA és az állam közötti jogviták választottbíróság elé kerülnek. 2006‑ban és 2007‑ben az OA összesen hét keresetet terjesztett elő az állammal szemben: négyet az Elliniko repülőtérről való túl korai kizárás és a spatai nemzetközi repülőtérre való átköltözésre kötelezés következtében elszenvedett károk megtérítése; hármat abból eredő kárai megtérítése iránt, hogy ellentételezés nélkül nyújtott közérdekű szolgáltatást 1993 és 1997 között, 2000‑ben, illetve 2001‑ben. A keresetek eredményeként a választottbíróság arra ítélte az államot, hogy az OA‑nak fizessen hozzávetőlegesen 846 millió euró összeget a spatai repülőtérre való átköltözés következtében elszenvedett kárai megtérítésének jogcímén, és hozzávetőlegesen 25 millió eurót a társaság közérdekű szolgáltatás nyújtására való kötelezése következtében elszenvedett kárai megtérítésének jogcímén. Pontosítva, a 2002‑es határozat 2. és 3. cikkéből eredő 41 millió eurót kitevő, OA által visszatérítendő összeg a 2006. december 6‑i 57/2006. sz. választottbírósági ítéletet követően kibocsátott 601 289 003,97 euró összegű fizetési meghagyással szemben beszámításra került.(27)

36.      A Bizottság válaszában kifejtette, hogy már a 2006. július 16‑án kelt levelében jelezte a Görög Köztársaságnak, hogy a fent említett választottbírósági ítéletek magukban foglalhatnak támogatási elemeket is, és elvárta, hogy hivatalosan értesítsék ezekről, még mielőtt bármely fizetésre sor kerülne. Ez az értesítés azonban elmaradt. A Bizottság emlékeztet arra is, hogy néhány Görögországból érkezett feljelentésre és információra reagálva indította meg az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárást,(28) amelynek tárgyai többek között a választottbíróságok által az OA‑nak megítélt kártérítések. Az ítéleteket illetően a Bizottság megállapítja, hogy nem rendelkezik elégséges információval annak meghatározásához, hogy milyen mértékben lenne az OA‑nak jogi kötelezettsége veszteséges repülőutak teljesítésére, nem lehet kizárni ugyanakkor, hogy túlértékelték az ezen a jogcímen az OA‑nak elismert kártérítést, jogellenes támogatást teremtve ezzel. Az athéni nemzetközi repülőtérre történő átköltözésből eredő kár megtérítésére vonatkozóan a Bizottság emlékeztet arra, hogy ezzel a kérdéssel már az 1998‑as, 2000‑es és 2002‑es határozataiban is foglalkozott, de a folyamatban lévő közigazgatási eljárás keretében a görög kormánytól kapott információk nem tették lehetővé számára az e határozatokban figyelembe vett összegek összehasonlítását a választottbírósági ítéletekben előírtakkal. A Bizottság kifejezi azzal kapcsolatos félelmét, hogy ugyanazon kár kétszeresen került megtérítésre. Még általánosabban megjegyzi, hogy ha a 2002‑es határozatban összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatások visszatéríttetése meg is történt, ez kizárólag az új támogatások nyújtásának volt köszönhető. Hangsúlyozza, hogy egy ilyen feltételek között történő visszatéríttetés elfogadása annak lehetővé tételét jelenti egy bizottsági határozatban összeegyeztethetetlennek ítélt támogatások visszafizetésére kötelezésnek eleget nem tevő tagállam részére, hogy kivonja magát az EK 228. cikk által előírt szankciók alkalmazása alól azáltal, hogy a régebbiek visszatéríttetésének lehetővé tétele céljából új támogatásokat nyújt.

37.      A Görög Köztársaság viszonválaszában és az eljárási szabályzat 54a. cikkével összhangban feltett kérdésekre adott válaszában leszögezi, hogy az OA által választottbírósági úton kapott kártérítések nem képezik állami támogatás részét, és hogy a Bizottság által 2007 decemberében indított eljárásnak nincs jogalapja. Az 57/2006. sz. ítélet tekintetében, amelynek alapján a beszámítás céljából felhasznált fizetési meghagyás kibocsátásra került, a Görög Köztársaság pontosítja, hogy az OA kárának az állam által történő kifizetése során a választottbíróság 146 100 000 euró összeggel való csökkentésről döntött, amely megfelel ugyanezen kár helyreállítására már a 2002‑es határozat elfogadása előtt megfizetett összegeknek. A görög kormány végül megjegyzi, hogy még ha a Bizottság be is tudja bizonyítani, hogy az OA által hivatkozott kár túlértékelésére került sor, mindez semmilyen hatással nem lenne a visszatéríttetési eljárás érvényességére, mivel az OA által még visszatérítendő, és a társaságnak az állam irányában legrégebbre visszanyúlóan fennálló tartozásainak teljes összege sokkal kisebb, mint a választottbíróság által megjelölt kártérítésé.

b)      Értékelés

38.      Amint az már megállapítható volt, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 228. cikken alapuló eljárás keretében a Bizottság feladata, hogy a Bíróság rendelkezésére bocsássa a tagállami kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtása állásának megítéléséhez szükséges információkat. Ha a Bizottság elegendő információt nyújtott a kötelezettségszegés tartósságának nyilvánvalóvá tételéhez, az érintett tagállam feladata érdemben és részleteiben vitatni a nyújtott információkat és azok következményeit.

39.      A jelen ügyben a felperes előadja, hogy nem áll rendelkezésére elegendő információ annak bizonyításához, hogy a jogvita tárgyát képező választottbírósági ítéletek az OA javára nyújtott új támogatásokat is magukban foglalnak‑e, de feltételezi, hogy ez az eset áll fenn. E tekintetben megindult az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás, és a Bíróságnak nyújtott információk alapján jelenleg felfüggesztés alatt áll.(29) A Görög Köztársaság a maga részéről előadta azon körülményeket, amelyek a 2002‑es határozat 1. cikkében megjelölt támogatás visszatéríttetéséhez vezettek, és bemutatta a Bíróságnak mind a beszámítás céljából felhasznált összegek megfizetését előíró választottbírósági ítéletet – amelyet a törvény által előírt választottbírósági kikötés alapján fogadtak el –, mind az ezen ítélet végrehajtására kiadott fizetési meghagyást. Végezetül benyújtott egy adóhatósági igazolást, amely a megtörtént beszámítást igazolta.

40.      E körülmények között, noha megértem a Bizottság ellenérzésének okait – amely kizárólag a jelen eljárás folyamán értesült a megtörtént beszámításokról, illetve a végrehajtás módjáról – nem gondolom, hogy az alperes tagállamnak kell viselnie azon bizonyítási terhet a jelen kötelezettségszegési eljárásban, hogy az érintett ítélet az OA által követelt kárt nem értékelte túl, és így nem került sor új támogatások nyújtására.

41.      Másrészről véleményem szerint nem a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel felhívott Bíróság feladata annak értékelése, hogy a tagállam által a bizottsági határozatban megállapított támogatás visszatéríttetése kötelezettségének végrehajtása érdekében elfogadott és javasolt intézkedések magukban foglalnak‑e új támogatásokat. Ez különösen igaz a jelen ügy körülményei között, ahol egyik oldalról az állítólagosan új támogatások nyújtása révén megvalósult visszatéríttetés kérdése a Bíróság előtt merül fel először – és így nem volt vizsgálat tárgya a pert megelőző eljárás folyamán, amelynek során a Bizottság az értékeléshez szükséges elemeket megszerezhette és vizsgálhatta volna –, másik oldalról pedig, ez utóbbi közvetlen közigazgatási eljárást indított többek között azon támogatási elemekkel kapcsolatban, amelyek létét a jelen ügyben felperes intézmény csupán feltételezi.

42.      Ezen okokból annak megállapítását javasolom a Bíróságnak, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a Görög Köztársaság a 2002‑es határozat 1. cikkében megjelölt támogatásra irányuló visszatéríttetési kötelezettségét nem teljesítette a tények Bíróság általi vizsgálatáig.

3.      A 2002‑es határozat 2. cikkében megjelölt támogatás visszatéríttetéséről

a)      A visszatéríttetési kötelezettség terjedelméről

43.      Amint azt fent láttuk, a 2005‑ös ítéletben a Bíróság kifejezetten kizárta a Görög Köztársaság vonatkozásában kinyilvánított kötelezettségszegés megállapításából a 2002‑es határozat 2. cikkében támogatásként megjelölt, meg nem fizetett társadalombiztosítási járulékok visszafizetésére irányuló kötelezettséget. Továbbá, a jelen ügy tárgyát adó eljárás megindítását követően az Elsőfokú Bíróság 2007. szeptember 12‑i ítéletében(30) az OA által indított keresetre alapozva megsemmisítette a 2002‑es határozat 2. és 3. cikkét „egyrészről az athéni nemzetközi repülőtérnek [az OA által] fizetendő repülőtéri illetékek, másrészről az üzemanyag és a pótalkatrészek utáni [az Olympic Aviation által fizetendő] HÉA tartós nem fizetésének tűrésével kapcsolatos részében”, és az ezt meghaladó részében a keresetet elutasította.(31)

44.      Ebből következően a tények Bíróság általi vizsgálatának idején a Görög Köztársaságnak a 2002‑es határozat egymással összefüggésben értelmezett 2. és 3. cikkéből eredő, még fennálló visszatérítési kötelezettsége egyrészről a repülőterek részére fizetendő bérleti díjakból, másrészről az ún. „spatosimo” adó hiányzó megfizetéséből eredő összegekből állt, amelyekkel kapcsolatosan a felek között nem volt vita.

45.      A Bíróság előtt ugyanakkor vita tárgyát képezte, hogy a visszatéríttetési kötelezettség alá esik‑e a Bizottság által a 2002‑es határozat (209) preambulumbekezdésében vizsgált, a „repülőterek részére fizetendő illetékek tartós nem fizetésének tűréséből” eredő támogatás. A Görög Köztársaság úgy véli, hogy nem áll fenn visszatéríttetési kötelezettség, mivel a határozat rendelkező része nem említi ezt a támogatást.

46.      A Bizottság a maga részéről, anélkül hogy állást foglalt volna az alperes által felhozott érvekkel kapcsolatosan, egyértelműen jelezte válaszában, hogy az érintett preambulumbekezdésben említett összeg a visszatéríttetésre vonatkozó felszólítás részét képezi. E pontot illetően a tárgyaláson való megkérdezését és az eljárási szabályzat 54a. cikkével összhangban feltett két különböző írásbeli kérdést követően azonban módosította kezdeti álláspontját, megerősítve, hogy nem kell visszatéríttetni ezen összeget, mivel az említett összeg önmagában nem minősül állami támogatásnak, és ezen okból nem szerepel a 2002‑es határozat rendelkező részében. Bevallom, hogy a Bizottság utolsóként elfogadott megállapítása nem teljesen érthető számomra, legfőképpen pedig álláspontom szerint nem támasztja ezt alá a 2002‑es határozat vonatkozó részének olvasata. A 2002‑es határozat 2. cikke ugyanis a közös piaccal összeegyeztethetetlennek tekinti többek között „az athéni nemzetközi repülőtér és egyéb repülőterek részére fizetendő illetékek tartós nem fizetésének tűréséből eredő támogatást”.(32) Így tehát az OA által az athéni nemzetközi repülőtértől eltérő repülőtereknek fizetendő illetékekre történő hivatkozás a határozat (151)–(153) és (209) preambulumbekezdésére történő utalásnak tűnik, amelyek a Görög Köztársaság és az OA közötti beszámítási megállapodást vizsgálják, amelynek tárgyát ez utóbbi adósságai képezik az 1994 novembere és 1998 decembere közötti időszakban teljesített belső és nemzetközi járatok után különböző repülőtereknek fizetendő illetékek hiányzó megfizetéséből származó 28,9 millió euró erejéig.(33) E preambulumbekezdések az egyedüliek azonban, amelyek vizsgálják az érintett illetékeket. Úgy tűnik tehát, hogy a határozat olvasata igencsak megerősíti a kezdetben a Bizottság által fenntartottakat, amelyek szerint a (209) preambulumbekezdés által említett 28,9 millió eurós összeg maga is a határozat 3. cikke szerinti visszatéríttetésre vonatkozó felszólítás alá esik.

47.      Mindenesetre a határozat értelmezésére vonatkozó bármely érveléstől eltekintve a Bíróságnak véleményem szerint el kell fogadnia a Bizottság utolsóként elfogadott álláspontját, amely határozottan magában foglalja az alperes tekintetében az érintett összeg hiányzó visszatéríttetéséről történő lemondást, amelyet kezdetben a jelen ügy keretében felrótt kötelezettségszegés elemeként értékeltek.

48.      Következésképpen, figyelembe véve a fenti érveléseket, a visszatéríttetési kötelezettség, amely a tények Bíróság általi vizsgálatának idején a 2002‑es határozat 2. és 3. cikkéből eredően a Görög Köztársaság tekintetében fennáll, a következő nemfizetésből eredő támogatásokat foglalja magában: i. a különböző regionális repülőtereknek járó bérleti díjak és ii. az ún. „spatosimo” adó.

b)      A visszatéríttetési kötelezettség teljesítéséről

i)      A különböző regionális repülőtereknek fizetendő bérleti díjak

49.      A 2002‑es határozat (206) preambulumbekezdése az 1998–2001‑es időszakra eső, összesen 2,46 millió euró összeget kitevő repülőtéri bérleti díjaknak az OA általi nem fizetéséről szól. Az indokolással ellátott véleményre adott válaszában a Görög Köztársaság fenntartotta, hogy az OA DAC‑kal szemben fennálló adósságai e repülőtéri bérleti díjak tartós nem fizetésének eltűrésére vonatkozóan részben – 2,3 millió euró összegben – beszámításra kerültek, részben törlésre kerültek, illetve, hogy ilyen jogcímen egy 176 082,17 eurót kitevő összeg maradt fenn megfizetésre, amely egy OA által vitatott számlára vonatkozik, illetve egy 478 609,91 eurót kitevő összeg, amely egy az Olympic Aviation, OA csoportba tartozó társaság vonatkozásában kibocsátott, ugyancsak vita tárgyát képező számlának felel meg. Viszonválaszában a görög kormány fenntartja, hogy a DAC újabb vizsgálatot folytatott le az OA repülőtéri bérleti díjak tartós nem fizetésének eltűrésére vonatkozóan fennálló adósi helyzetére nézve, amelyből kiderül, hogy csupán 1 818 027 euró és nem 2,3 millió euró került ténylegesen visszafizetésre, mint ahogyan azt korábban megjelölték. A különbség annak köszönhető, hogy az Olympic Aviation panaszát elutasították.

–       Az 1 818 027 eurót kitevő összeg visszatéríttetéséről

50.      A Görög Köztársaság fenntartja, hogy ezen összeg 2006. júniusban visszatéríttetésre került. A Bizottság fenntartja egyrészről, hogy a Görögország indokolással ellátott véleményre adott válaszához csatolt iratok nem szolgáltattak iránymutatást ezen összeg visszatéríttetési módja tekintetében, másrészről az először az Elsőfokú Bíróságon benyújtott igazolások nem teszik lehetővé ezen összeg tényleges visszafizetésének bizonyítását.

51.      A visszatéríttetés módjára vonatkozóan a Bíróság által feltett kérdésre a Görög Köztársaság elsőként az indokolással ellátott véleményre adott válaszában megadott információkra utalt, amelyekből kiderül, hogy négy DAC által kiállított számlát – összesen 1 087 141,43 euró összegben – árképzési hibák miatt megsemmisített a hatóság 2003. december 3‑i határozata, és azt egy 605 072,63 euró összegű számlával helyettesítették. Az indokolással ellátott véleményre adott válaszlevélhez csatolt melléklet tartalmazza az érintett határozatot, amelyben egy 14 számlából álló sorozatról tesznek említést, ezek között 2 690 281,91 euró összegben szerepel az érintett négy számla. A fenti döntés, amellett, hogy a görög hatóságok által mind az indokolással ellátott véleményre adott válaszban, mind a Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszban megjelölttől eltérő összegre utal, nem határozza meg azon okokat, amelyek arra vezették a DAC‑ot, hogy megsemmisítse az érintett számlákat, és másikkal helyettesítse azokat. E határozat (5) preambulumbekezdése arra utal továbbá, hogy a megsemmisített számlák mindegyike az athéni régi repülőtéren lévő helyek bérlésére vonatkozott egy a 2002‑es határozat (206) preambulumbekezdésében megjelölt időszaknál (1998–2001) későbbi időszakra.(34) Végül megjegyzem, hogy a korábbi számlák helyettesítésére kiadott új számlában szereplő 605 072,63 euró összeg megfizetésének bemutatására benyújtott bizonyítékok három igazolást foglalnak magukban: egy 2007. szeptember 28‑án kelt DAC által kiállítottat és két adóhatóságtól származót, amelyekből azonban nem derül ki e kifizetések módja. Ilyen körülmények között jogosan vitatja a Bizottság e nyilatkozatok megfelelőségét a visszatéríttetés tényleges jellegének bizonyítására.

52.      Az alperes kormány másodsorban a 2005. február 8‑i – a görög hatóságok által az indokolással ellátott véleményre adott válaszhoz csatolt – gazdasági és pénzügyminiszteri rendeletre utalt, amely az OA és a DAC között fennálló kölcsönös tartozások és követelések beszámítását rendelte el összesen 1 073 371,93 euró összegben. E beszámítás vonatkozott az OA azon adósságaira is, amelyek – összesen 349 081,73 euró összegben – három, repülőtéri bérleti díjakra vonatkozó számla tartós nem fizetéséből származtak.(35) Azon túl, hogy az indokolással ellátott véleményre adott válasz 3.78 pontjában lévő táblázatból az derül ki, hogy a három érintett számlából kettő (a 4082/01. sz. és a 227/02. sz.) az OA részére 2002. január és április között – tehát a 2002‑es határozat (206) preambulumbekezdésében megjelölt időszaknál későbbi időpontban – nyújtott szolgáltatásra vonatkozik, az alperes kormány nem nyújtott iránymutatást a DAC OA‑val szemben fennálló azon adósságaira nézve, amelyek beszámításra kerültek, és ilyen információ nem nyerhető a beszámítást elrendelő miniszteri rendeletből, illetve a Bíróság elé terjesztett adóhatósági nyilatkozatokból sem.

53.      Amint az fent látható,(36) a Bíróság megállapította, hogy amennyiben valamely tagállam a készpénzben való kifizetéstől eltérő eszközzel térítteti vissza az említett támogatásokat, e tagállam feladata, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássa mindazon információkat, amelyek lehetővé teszik ez utóbbi számára annak vizsgálatát, hogy a választott eszköz alkalmas‑e a visszatéríttetési kötelezettség megfelelő teljesítésére. A jelen ügyben a Bizottság úgy véli, hogy a Görög Köztársaságtól kapott információk nem teszik lehetővé számára a görög állam OA‑val szembeni azon adósságai meghatározását, amelyek beszámításra kerültek.

54.      Ahogyan azt a Bizottság javasolja, úgy vélem, abban az esetben, ha a tagállam beszámítás útján térítteti vissza a támogatást, legalább az szükséges, hogy a benyújtott iratokból nyilvánvalóan meghatározható legyen mind a támogatás kedvezményezettjének az állammal szemben fennálló, beszámítás céljából figyelembe vett követeléseinek természete, mind az e követelésekre vonatkozó összeg és időtartam. Ezen elemeket be kell mutatni a Bizottságnak, esetlegesen a vonatkozó számlák bemutatása útján is. Ezzel szemben véleményem szerint – amint arra a Bizottság is helyesen hivatkozik – az érdekelt tagállam hatósága által kiadott hivatalos nyilatkozat benyújtása, amelyből kizárólag az derül ki, hogy a kedvezményezett vállalkozás állammal szemben fennálló, a támogatás nyújtásából eredő tartozásai beszámításra kerültek, nem elegendő annak bizonyítására, hogy a visszatéríttetést beszámítás útján megfelelően végrehajtották.

55.      Mint ahogyan azt a Bizottság véli, jelen ügyben a görög kormány által benyújtott információk nem tűnnek elégségesnek a fenti 52. pontban említett három számlának megfelelő 349 081,73 eurót kitevő összeg tényleges visszatéríttetése vizsgálatának biztosítására.

56.      Végezetül egyetértek a Bizottsággal abban, hogy az alperes tagállam által benyújtott iratok elégtelenek voltak az 1 818 027 eurós összeg visszatéríttetésének igazolására, amelyet az OA állítólagosan 2006. júniusában a 2002‑es határozat (206) preambulumbekezdésében említett támogatás részeként visszatérített.

–       A 3307/98. sz. DAC által kiállított számlának megfelelő 176 082,18 euró visszatéríttetéséről

57.      Amint azt a görög kormány ellenkérelmében megerősítette, az OA által még visszatérítendő összeg a meg nem fizetett repülőtéri bérleti díjak címén – az 1 818 027 euró fent elemzett állítólagos visszatéríttetését követően – 654 692 eurót tesz ki (176 082,18 euró + 478 606,91 euró). Ezen összegből 176 082,18 euró, kamatokkal együtt összesen 352 808,78 euró 2007. augusztus 31‑én visszafizetésre került. Az eljárási szabályzat 54a. cikkével összhangban feltett írásbeli kérdésre adott válaszában a görög kormány pontosította, hogy ezen összeg kártérítés címén az OA‑nak elismert összegekbe a fent említett 57/2006. sz. választottbírósági ítélettel beszámítást nyert. Az érintett összegre vonatkozó visszatéríttetési kötelezettség végrehajtásának bizonyítása tekintetében tehát érvényesek a fenti 40–41. pontban kifejtett megfontolások.

–       A 4175/99. sz. DAC által az Olympic Aviation tekintetében kiállított számlának megfelelő 478 606,91 euró visszatéríttetéséről

58.      Az e számlára vonatkozó összeg, kamatokkal együtt összesen 933 289,41 euró 2007. október 2‑án az OA és a DAC között fennálló kölcsönös tartozások és követelések beszámítása útján visszafizetésre került. Bizonyíték céljából a görög kormány ellenkérelméhez csatolta a gazdasági és pénzügyminiszter rendeletét, amellyel a beszámítás elrendelésére sor került, valamint egy a DAC által az OA‑nak írt 2007. október 17‑én kelt levelet, amelyhez csatolva volt a beszámítás tárgyát adó összegek részletes kimutatása. Ebből a kimutatásból az derül ki, hogy az OA által a DAC‑tól követelt összegek az előbbi által az utóbbi repülői részére nyújtott szolgáltatásra vonatkoztak a 2004. január 1. és 2007. július 31. közötti időszakra. Az ellenkérelemhez csatolt mellékletben két másik, a DAC által az OA‑nak címzett levél szerepel: az első – 2007. október 2‑i – levélben megerősítést nyer, hogy az 1998–2001‑es időszakra eső megfizetendő repülőtéri bérleti díjak tekintetében „az OA összes adóssága megfizetésre, törlésre, beszámításra vagy az illetékes adóhatóságnak átadásra került megállapítás és kifizetés céljából”, a második – 2007. október 19‑i – levélben igazolást nyer, hogy az OA 2007. október 2‑i miniszteri rendelettel beszámított adósságai között szerepel az érintett 478 606,91 euró összegű számla is, továbbá a vonatkozó kamatok.

59.      A görög kormány által az érintett összeg visszatéríttetése tekintetében benyújtott információk, különösen azok, amelyek a DAC 2007. október 17‑én kelt leveléhez csatolt mellékletben szerepelnek, egyértelműen részletesebbek, és ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, lehetővé teszik az OA DAC‑kal szembeni, beszámítás céljából alkalmazott követelései természetének, összegének és időtartamának kellő egyértelműséggel való meghatározását.

–       A 2002‑es határozat (206) preambulumbekezdésében megjelölt támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettség végrehajtására vonatkozó következtetések

60.      A fenti értékelések összessége alapján úgy vélem, hogy a tények Bíróság általi vizsgálatának idején bizonyítást nyert a 2002‑es határozat (206) preambulumbekezdésében említett támogatás – azaz az 1998–2001‑es időszakra eső repülőtéri bérleti díjak tartós nem fizetésének eltűréséből eredő összesen 2,46 millió euró – OA‑val történő visszatéríttetésére irányuló kötelezettség nem teljesítése, kivéve a DAC által kiállított 3307/98. sz. számlának megfelelő 176 082,18 eurót és a – az Olympic Aviation javára teljesített szolgáltatásokért járó – DAC által kiállított 4175/99. sz. számlának megfelelő 478 606,91 eurót kitevő összegeket.

ii)    Az ún. „spatosimo” adó visszatéríttetéséről

61.      A 2002‑es határozat (208) preambulumbekezdése említi a repülőterek modernizációját és fejlesztését elősegítő, ún. „spatosimo” adó OA általi tartós nem fizetésének eltűrése formájában nyújtott állami támogatást a 2000. december és 2002. február közötti időszakra és 1999. márciusra összesen 60 999 156 euró összegben.

62.      Ellenkérelmében a Görög Köztársaság megerősíti, hogy korábban több alkalommal tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy az érintett időszakra megfizetendő adó összegének egy része már a 2002‑es határozat elfogadását megelőzően megfizetésre került. A 22 806 158,87 euró e címen történő megfizetésére vonatkozó bizonyítékokat elküldték a Bizottságnak az akkori közlekedésügyi főtitkár 2003. június 26‑án kelt leveléhez csatolt mellékletben; e levél releváns részeit és a vonatkozó mellékleteket a Bíróságnak benyújtották. Amint azt a Bizottság megjegyzi, az érintett fizetésre vonatkozó igazolások egyrészről magukban foglalják az OA által kibocsátott átutalási megbízások sorozatát, amelyek egyikén sem szerepel a megfelelő rovatban a bank bélyegzője, amely az összeg átvételét igazolná (Trapeza tis Ellados), másrészről pedig az OA számláján történt megfelelő mozgásokra vonatkozó igazolást, amely olvashatatlan. Ilyen körülmények között egyetértek a felperes intézménnyel, hogy a benyújtott iratok nem alkalmasak az érintett összegek tényleges megfizetésének bizonyítására.

63.      Ami a 2007. október 2‑án kelt, a DAC által az OA‑nak írt, az ellenkérelemhez csatolt levelet illeti, amely igazolja az OA részéről 1999. szeptember 24‑én és 2001. június 29‑én történt kifizetést összesen 22 806 158,87 euró összegben „spatosimo” megfizetése címen 1999. márciusára, illetve a 2000. december és 2001. május közötti időszakra vonatkozóan, úgy vélem, hogy ez vonatkozó igazoló dokumentumok hiányában nem szolgálhat egyértelmű bizonyítékként a megtörtént fizetésre vonatkozóan. Ugyanez igaz véleményem szerint az ellenkérelemhez mellékelten csatolt, az OA pénzügyi helyzetére vonatkozó igazolásra, amelyből az derül ki, hogy a társaságnak 2008. január 29‑én nem áll fenn lejárt tartozása az állammal szemben.

64.      Ami a „spatosimo” adó címén megfizetendő összeget illeti, – a fent említett 22 806 158,87 euró megfizetését követően – számszerűsítve 38 192 997 eurót, a görög kormány az eljárási szabályzat 54a. cikkével összhangban feltett írásbeli kérdésre adott válaszában pontosította, hogy az összeg beszámításra került a 2007. augusztus 31‑ig lejáró kamataival együtt az állam által a fent említett 57/2006. sz. választottbírósági ítélet alapján kártérítés címén megfizetendő összegekkel szemben. A visszatéríttetési kötelezettség végrehajtásának bizonyítása tekintetében ezen összeg vonatkozásában tehát érvényesek a 40–41. pontban kifejtett megfontolások.

c)      A 2002‑es határozat 2. cikkében megjelölt támogatás visszatéríttetése kötelezettségének végrehajtására vonatkozó következtetések

65.      A fenti értékelések alapján úgy vélem, hogy bizonyítást nyert, hogy a tények Bíróság általi vizsgálatáig a Görög Köztársaság nem teljesítette a 2002‑es határozat egymással összefüggésben értelmezett 2. és 3. cikkéből eredő kötelezettségét, így i. a 2002‑es határozat (206) preambulumbekezdésében említett, a repülőtéri bérleti díjak 1998–2001‑es időszakra eső tartós nem fizetésének eltűréséből eredő támogatás OA‑tól történő visszatéríttetését 2,46 millió euró összegben, kivéve a DAC által kiállított 3307/98. sz. számlának megfelelő 176 082,18 eurót és a – az Olympic Aviation javára teljesített szolgáltatásokért járó – DAC által kiállított 4175/99. sz. számlának megfelelő 478 606,91 eurót kitevő összegeket, illetve ii. a 2002‑es határozat (208) preambulumbekezdésében említett ún. „spatosimo” adó tartós nem fizetésének eltűréséből eredő támogatás OA‑tól történő visszatéríttetését 60 999 156 euró összegben, kivéve egy 38 192 997 eurót kitevő összeget.

B –    A pénzügyi szankciókról

66.      2005‑ben a Bizottság elfogadott egy új közleményt az EK 228 cikk végrehajtásáról (a továbbiakban: 2005‑ös közlemény).(37) E közlemény 10. pontjában [a Bizottság] kifejti, hogy annak elkerülésének szükségessége, hogy a tagállamok végrehajtásra vonatkozó kései intézkedései ne vonjanak maguk után semmilyen szankciót, ily módon semmi ne tartsa vissza a tagállamokat hatékony módon, a Bizottságot arra vezette, hogy a korábbi két közleménye alapján követett gyakorlatát módosítsa,(38) és immár következetesen az EK 228. cikken alapuló keresetekbe foglalja mind a kényszerítő bírság, mind az átalányösszeg megjelölését. Jelen ügyben a Bizottság e megközelítés alapján javasolja a Bíróságnak, hogy vesse ki mindkét pénzügyi szankciót a Görög Köztársaságra.

1.      A kényszerítő bírságról

a)      A felek érvei

67.      A Bizottság úgy véli, hogy az 53 611 euró kényszerítő bírság a 2005‑ös határozat teljesítésének minden egyes késedelmi napja után a jelen ügyben hozandó ítélet kihirdetésének napjától kezdődően helyesen tükrözi a felrótt jogsértés súlyát és időtartamát, továbbá figyelembe veszi a kényszerítő és elrettentő hatás biztosításának szükségességét is. A 2005‑ös közlemény 14. pontjában meghatározott számítási módnak megfelelően ezt az összeget úgy határozta meg, hogy a 600 euró egységes átalányösszeget megszorozta a súlyossági együtthatóval és a mulasztás időtartamát tükröző együtthatóval , majd a kapott eredményt megszorozta az „n” együtthatóval, amely figyelembe veszi egyrészt az alperes tagállam fizetési képességeit, amelyet a bruttó hazai össztermék alapján számítanak ki, másrészt a Tanácsban a rendelkezésére álló szavazatok számát, amely együtthatót Görögország esetében 4,38‑ban rögzítették. Ami a jogsértés súlyát illeti, a Bizottság a 12‑es együtthatót alkalmazta egy 1‑től 20‑ig terjedő skálán, a jogsértés tárgyát adó közösségi rendelkezés jelentőségére, illetve a jogsértés köz‑ és magánérdekekre gyakorolt hatásaira tekintettel. Ami a jogsértés időtartamát illeti, a Bizottság azt a 17 hónapos időszakot veszi figyelembe, amely a 2005‑ös ítélet dátumától (2005. május 12.) a keresetindításról szóló döntés dátumáig (2006. október 18.) tartott a 2005‑ös közlemény 17. pontjának megfelelően az 1,7‑es együtthatót alkalmazva. A Bizottság ugyanakkor a Bíróságra hagyja az esetleges olyan nagyobb együttható meghatározását, amely figyelembe veszi a felperes intézmény keresetindításától a tények Bíróság általi vizsgálatáig terjedő időszakot.

68.      A Görög Köztársaság elsősorban úgy véli, hogy a Bizottság kényszerítő bírság kiszabására irányuló kérelme tárgytalan, és ezért azt el kell utasítani, mivel a 2005‑ös ítéletben foglaltakat teljes egészében teljesítették. Másodlagosan megjegyzi, hogy a Bizottság által javasolt összeg aránytalan, és három tényező figyelembevételével csökkenteni kell. Először is, a 2005‑ös ítélet végrehajtása rövid időn belül megtörtént a Bizottság együttműködésének és a 2002‑es határozat néhány eleme egyértelműségének hiánya ellenére. Másodsorban, az Elsőfokú Bíróság részben megsemmisítette ezt a döntést, ami azzal a következménnyel járt, hogy egyetlen kötelezettségszegés sem róható fel a megsemmisítéssel érintett támogatások tekintetében. Harmadsorban, a Bizottság által megállapított súlyossági együttható aránytalan, mind a más esetekben használt együtthatókra figyelemmel, az érintett jogsértés nagyobb súlya ellenére, mind a kötelezettségszegés köz‑ és magánérdekekre gyakorolt konkrét hatásaira tekintettel. Ez utóbbi vonatkozásában a görög kormány megjegyzi többek között, hogy az OA felhagyott minden légi közlekedési tevékenységgel, és hogy ennek következtében az érintett támogatás visszatérítésében történő késlekedése nem jelentette a továbbiakban a légi közlekedési ágazatban a versenyhelyzet súlyos veszélyeztetését.

b)      Értékelés

69.      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kényszerítő bírság EK 228. cikk alapján történő esetleges kiszabása, amelynek az érintett kötelezettségszegésre vonatkozó kényszerítő természetét több alkalommal is hangsúlyozta a Bíróság,(39) elvben csak akkor igazolt, ha a korábbi ítélet végrehajtásának elmulasztásán alapuló kötelezettségszegés fennmarad.(40) Ezért a fenti értékelések alapján annak megállapítását javasolom a Bíróságnak, hogy a jelen ügy keretében felrótt kötelezettségszegés részben még fennáll, a Bizottság kérelmét pedig, amelyben kényszerítő bírság kiszabását kéri az alperes tagállamra nézve, véleményem szerint el kell fogadni.

70.      A Bizottság által javasolt kényszerítő bírság összege a 2005‑ös közleményben meghatározott számítási módszer alkalmazásának eredménye. Ezzel kapcsolatban a Bíróság több ízben hangsúlyozta, hogy a Bizottság közleményeiben foglalt iránymutatások nem kötik a Bíróságot, de hozzájárulnak az átláthatóság, az előreláthatóság és a jogbiztonság biztosításához ezen intézmény tevékenységével kapcsolatban.(41) A Bizottság által ezen irányelvek alapján megfogalmazott javaslatok tehát csak hasznos hivatkozási alapként szolgálnak.(42)

71.      Mivel a kényszerítő bírság célja a megállapított kötelezettségszegés megszüntetésére ösztönző gazdasági kényszer alkalmazása a kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtását elmulasztó tagállammal szemben, az összegét annak tükrében kell meghatározni, hogy milyen mértékű meggyőzésre van szükség ahhoz, hogy a szóban forgó tagállam változtasson magatartásán.(43) A mérlegelési jogkörének gyakorlása során a Bíróság feladata, hogy úgy határozza meg ezen összeget, hogy a kényszerítő bírság egyrészt megfeleljen a körülményeknek, másrészt arányos legyen a megállapított kötelezettségszegéssel, valamint az érintett tagállam fizetőképességével.(44) Ezek alapján a Bíróság szerint a közösségi jog egységes és tényleges alkalmazása céljából előírt kényszerítő bírság kényszerítő jellegének biztosítása érdekében figyelembe veendő alapszempontok főszabály szerint a következők: a jogsértés súlya, a jogsértés időtartama és a szóban forgó tagállam fizetőképessége.(45) Végeredményben ezen alapszempontok lényegében nem különböznek a Bizottság által az EK 228. cikk végrehajtására vonatkozó közleményeiben figyelembe vett szempontoktól.(46)

72.      Ami a jelen ügyben a jogsértés súlyát illeti elsőként, egyetértek a Bizottsággal abban, hogy főszabályként a nagyobb együttható alkalmazása indokolt, tekintettel a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó rendelkezéseinek fontosságára, amelyek célja egy a belső piaci verseny torzulását megakadályozó rendszer felépítése; a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatások visszatéríttetésének kötelezettsége az e rendelkezések által felállított tilalom logikai következménye. Szükséges továbbá emlékeztetni arra, hogy a 2002‑es döntést követően a Bizottság az OA‑nak történő új támogatások nyújtását állapította meg (2005‑ös határozat), és hogy a Bíróság 2008‑ban e támogatások visszatéríttetésére vonatkozóan is megállapította Görögország kötelezettségszegését.

73.      Mindazonáltal a jelen ügyben alkalmazandó együttható meghatározásakor véleményem szerint figyelembe kell venni a következő, a jogsértés természetéhez kapcsolódó, annak súlyosságát csökkentő elemeket is. Mindenekelőtt figyelembe kell venni azon körülményt, hogy a támogatások összege, amelyekre nézve még fennáll a visszatéríttetés kötelezettsége, és nem történt meg a teljesítés, nyilvánvalóan kevesebb annál, mint amit a Bizottság a jogsértés súlyának értékelése során megállapított.(47) E célból a 2002‑es határozat Elsőfokú Bíróság általi – a kereset benyújtását követő – részleges megsemmisítésén túl szükséges azt a körülményt is figyelembe venni egyrészről, hogy a Bizottság kezdetben felrótta e határozat (209) preambulumbekezdésében szereplő támogatás alperes tagállam általi visszafizettetésének elmaradását, másrészről, abban az esetben, ha követjük az értékelésemet, e jogsértés azon elemeit, amelyek fennállását a Bizottság nem bizonyította.

74.      A fentieken túl, ami a 2005‑ös ítélet elmaradt teljesítésének köz‑ és magánérdekre kifejtett hatásait illeti, meg kell jegyezni, hogy az iratokból nem derül ki, hogy e hatásoknak a jogsértés súlyának értékeléséhez történő figyelembevételekor a Bizottság különösen vizsgálta volna annak hatását, hogy a repülési tevékenységét az OA 2003. decemberben átadta a NOA‑nak. Így amennyiben igaz, hogy ez az átadás magában foglalhatja az OA által kapott támogatások hasznának átruházását az új működő társaságra, és így a légi közlekedési piacon lévő versenytorzító hatás folyamatos fenntartását, a Bizottság a jelen eljárásában kétségtelenül kizárólag annak megállapítására szorítkozott, hogy ilyen átruházásra sor került.(48) Ilyen körülmények között nehéz teljes körűen értékelni azt, hogy az érintett jogsértés elhúzódása milyen hatást gyakorol az e piacon tevékenykedő gazdasági szereplőkre.(49) Szükséges azonban emlékeztetni arra, hogy a 2005‑ös ítéletben a Bíróság kimondta, hogy az érintett átruházás „akadályt teremtett a [2002‑es] határozat hatékony végrehajtása, és azon támogatások behajtása vonatkozásában, amelyekkel a görög állam e társaság [OA] kereskedelmi tevékenységét támogatta” és „ennélfogva súlyosan veszélyeztették az említett határozat célját, amely a polgári repülési ágazatban a valódi versenyhelyzetet kívánja visszaállítani”.(50)

75.      Véleményem szerint végezetül nem fogadható el a Görög Köztársaság azon érvelése, miszerint a Bizottság részéről hiányzott az együttműködési szándék a visszatéríttetési kötelezettség teljesítése során. Még ha az iratok egyes elemei azt is mutatják, hogy az alperes tagállam és a felperes intézmény között nehéz volt a kommunikáció, nem gondolom, hogy összességében egyik vagy másik félre lenne hárítható az EK 10. cikk által előírt jóhiszemű együttműködés kötelezettségével ténylegesen ellentétes magatartás, amely igazolná a súlyosbító vagy enyhítő körülmény alkalmazását a jelen esetben.

76.      A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság által javasolt 12‑es súlyossági együttható (egy 1‑től 20‑ig terjedő skálán) úgy tűnik, hogy jelen esetben túlzott. Úgy vélem, a 3‑as együttható megfelelőbben tükrözi a szóban forgó jogsértés súlyát.

77.      Ami másodsorban a jogsértés időtartamát illeti, arra szükséges emlékeztetni, hogy az ítélkezési gyakorlat már kimondta, hogy a vonatkozó együtthatót „a tények Bíróság általi mérlegelésének időpontja alapján, és nem a Bíróság Bizottság általi megkeresésének időpontja alapján” kell meghatározni, „és ezt az értékelést nem korlátozza a Bizottság által javasolt, 1‑től 3‑ig terjedő skála”.(51) Jelen ügyben több, mint három és fél év telt el a 2005‑ös ítélet kihirdetése óta.(52) Egy hasonló hosszúságú időtartam tekintetében nemrégiben a Bíróság a jogsértés időtartama tekintetében a 2‑es együtthatót ítélte megfelelőnek.(53) Megfelelőnek ítélem jelen ügyben ugyanezen együttható alkalmazását.

78.      Ami végül az érintett tagállam fizetőképességét illeti, a Bíróság megfelelőnek ismerte el a Bizottság által a közleményeiben javasolt számítási módszert, amely „lehetővé teszi, hogy tükrözze e tagállam fizetőképességét úgy, hogy emellett fenntartja az egyes tagállamok közötti ésszerű különbséget”.(54) A 2005‑ös közleményben Görögország tekintetében megállapított 4,38‑as együtthatót helyesnek tartom a jelen esetben.

79.      Megszorozva a 600 euró egységes átalányösszeget a javasolt együtthatókkal, azaz 3‑mal a jogsértés súlya címén, 2‑vel annak időtartama címén és 4,38‑dal az érintett tagállam fizetőképessége címén, 15 768 euró összeget kapunk minden egyes késedelmi nap után. Ez az összeg megfelelőnek tűnik a bírság kényszerítő céljának elérése érdekében.

2.      Az átalányösszegről

a)      A felek érvei

80.      Az átalányösszeg összegének kiszámításához a Bizottság azt javasolja, hogy a 200 eurós napi tételt szorozzák meg a 12‑es (a jogsértés súlya) és a 4,38‑as (a tagállam fizetőképessége) együtthatóval, amelyeket már a bírság számításához javasolt. A Bizottság szerint a fenti számításból származó napi 10 512 eurós összeget a 2005‑ös ítélet kihirdetésétől kezdődően a jelen ügyben hozandó ítélet meghozataláig terjedő időszakra kell alkalmazni.

81.      A Görög Köztársaság elsősorban úgy véli, hogy nem kell átalányösszeget kiszabni, mivel biztosította a 2005‑ös ítélet gyors és kimerítő teljesítését. Másodsorban, amennyiben a Bíróság úgy dönt, hogy erre a teljesítésre nem került sor, az alperes tagállam úgy véli, hogy az EK 228. cikk szerinti szankciók esetleges halmazata kizárt, mivel mindkét szankció ugyanazt a célt követi. A Görög Köztársaság hangsúlyozza, hogy a Bíróság egyetlen esetben alkalmazta halmazatban a bírságot és az átalányösszeget, kivételes körülmények között, nevezetesen a jogsértés időtartama miatt. Végezetül a görög kormány előadja, hogy a Bizottság által javasolt összeg aránytalan. Az érvek, amelyekre ezt alapítja, lényegében ugyanazok, mint amelyeket a kényszerítő bírság összegének vitatására felhozott.

b)      Értékelés

82.      A Görög Köztársaság által elsősorban fenntartott álláspont, miszerint az EK 228. cikk szerinti szankciók egyike sem szabható ki fennálló kötelezettségszegés hiányában, ellentmond a Bíróság nemrégiben hozott ítéletének, amelyben az alperes tagállamot átalányösszeg fizetésére kötelezték annak ellenére, hogy a kihirdetés időpontjában az ítéletet, amely először megállapította a kötelezettségszegést, helyesen és teljes körűen végrehajtották.(55) Ebből az következik, hogy még akkor is, ha a Bíróság – ellentétben azzal, amit én javasoltam – úgy döntene, hogy a Görög Köztársaság a 2005‑ös ítéletnek teljes körűen eleget tett, ez a következtetés nem lenne elegendő ahhoz, hogy a tagállam mentesüljön az átalányösszeg kiszabása alól.

83.      Az alperes kormány által másodlagosan előhozott érvelésre vonatkozóan mindenekelőtt úgy tűnik számomra, hogy elutasítandó az az álláspont, amely szerint az EK 228. cikk szerinti szankciók halmazata kizárt, mivel az ezekből következő célok azonosak. Még ha el is akarunk tekinteni attól a körülménytől, hogy a Bíróság már alkalmazta halmazatban a kényszerítő bírságot és az átalányösszeget, ez az állásfoglalás, pontosan az előző pontban említett ítélet fényében, számomra nem tűnik elfogadhatónak. Ebben az ítéletben ugyanis, egy, már a korábbi ítélkezési gyakorlatban megjelenő törekvést megerősítve a Bíróság egyértelműen megkülönböztette a két szankciót szerepük és alkalmazási feltételeik alapján. A kényszerítő bírság azt a szerepet tölti be, hogy „ösztönözze a tagállamot, hogy a lehető legrövidebb időn belül szüntesse meg az olyan kötelezettségszegést, amely ilyen intézkedés hiányában folytatódna”,(56) és következésképpen alkalmazásának feltétele a jogsértés fennállása. Az átalányösszeg ezzel szemben azt célozza, hogy mindenekelőtt a kötelezettségszegést szankcionálja annak következményei és időtartama miatt, továbbá azt, hogy megelőzze a hasonló jogsértések megismétlését: ez a szankció tehát vonatkozhat időközben megszűnt jogsértésre is. Mivel különböző szerepet töltenek be, a két szankció esetleges halmazata nem kizárt főszabály szerint, még ha a kiszabásuk révén elérendő végső cél ugyanaz is, azaz annak biztosítása, hogy a tagállamok ténylegesen alkalmazzák a közösségi jogot.(57)

84.      Emlékeztetek továbbá arra, hogy a kényszerítő bírság és az átalányösszeg első ízben történő halmazati alkalmazása során a Bíróság rögzítette, hogy az ő feladata „az egyes esetekben az előtte folyamatban lévő ügy körülményeitől függően a meggyőzés és visszatartás szerinte szükséges mértéke alapján meghatározni a kötelezettségszegést korábban megállapító ítéletben foglaltak lehető leghamarabb történő teljesítésének biztosításához és a közösségi jog hasonló megsértése megismétlődésének a megelőzéséhez szükséges megfelelő pénzügyi szankciókat”.(58) A Bíróság kizárólag a konkrét ügy körülményeitől függően, a meggyőzés és visszatartás szükséges mértéke alapján dönt tehát egyik vagy másik szankció alkalmazásáról, vagy esetleg halmazatban történő alkalmazásukról, a lehetséges alkalmazható eszközök közötti választás során nincs kötve különös súlyossági fokhoz vagy a jogsértés fennállásához. A kényszerítő bírság és az átalányösszeg halmazatban történő alkalmazása például különösen ajánlatos lehet abban az esetben, amikor a kötelezettségszegést megállapító ítélet késedelmes teljesítése csak részben történt meg, és a kényszerítő bírság így arányban áll ezen kötelezettségszegés még fennálló részeivel. Ezekben az esetekben a tagállam vonatkozó átalányösszeg‑fizetésre való kötelezése lehetővé teszi a tagállam szankcionálását az időközben megszűnt jogsértő magatartások miatt is.

85.      E körülményekre figyelemmel emlékeztetek arra, hogy a Bíróság szerint az átalányösszeg kiszabása nem automatikus, amint azt a Bizottság a 2005‑ös közleményében javasolja, hanem minden egyes esetben „a megállapított kötelezettségszegés jellemzőivel, valamint az EK 228. cikk alapján megindított eljárás során az érintett tagállam által tanúsított magatartással összefüggő, releváns tényezők összességének függvénye kell, hogy maradjon”.(59) E tekintetben úgy vélem, hogy a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben a Bíróság különös jelentőséget tulajdonított azon körülménynek, hogy az alperes tagállammal szemben több, az EK 226. cikk által meghozott kötelezettségszegést megállapító ítélet kihirdetésére került sor a jelen ügy tárgyát adó jogsértéssel érintett ugyanazon szektorban.(60)

86.      A fent említett alapszempontok fényében úgy vélem, hogy a jelen ügyben az átalányösszeg kiszabását a fenti 72. pontban megjelöltek tárgyában főként a jogsértés súlyára vonatkozó érvek igazolják, azaz a megsértett rendelkezések fontossága és azon körülmény, hogy a Görög Köztársaság már két másik kötelezettségszegés megállapításának volt címzettje az ugyanazon kedvezményezettnek nyújtott összeegyeztethetetlen támogatások hiányos visszatéríttetése miatt.

87.      Ami e jogsértésnek a 2005‑ös ítélet kihirdetésétől kezdődő időtartamát illeti, figyelembe kell venni, hogy a végrehajtási intézkedéseket, amelyek a görög hatóságok szerint biztosították az érintett támogatások egy részének tényleges visszatéríttetését, csupán 2007 augusztusa és októbere között fogadták el, és a jogsértés néhány eleme a hivatkozott ítélet kihirdetése után több mint három és fél éven át fennáll. Véleményem szerint az iratok vizsgálata nem teszi lehetővé e késedelem igazolását, különösen azt figyelembe véve, hogy a pert megelőző eljárás során a Bizottsággal közölt intézkedések legnagyobb része nem különbözött lényegében azoktól, amelyeket az alperes tagállam már a 2005‑ös ítélet előtt elfogadott, és amelyeket a Bíróság nem talált elégségesnek a támogatások tényleges visszatéríttetésének igazolására. A nemzeti jogrendszer nehézségei vonatkozásában, amelyekkel a Görög Köztársaság az őt terhelő kötelezettségei teljesítése során találkozhatott, arra szükséges emlékeztetni, hogy egyrészről a közösségi jogból eredő kötelezettségek nemteljesítésének igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire,(61) másrészről pedig, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a nemzeti jog szerinti eljárások összeegyeztethetetlennek ítélt támogatások visszatéríttetésére történő alkalmazásának a 659/1999 tanácsi rendelet 14. cikke (3) bekezdésének értelmében az a feltétele, hogy ezek lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását.(62) Ezenfelül, amint azt a Bizottság is megjegyzi, a Bíróságnak már volt alkalma kifejtetni, hogy egy nemzeti jog szerinti eljárás, amely előírja a nyújtott támogatás visszatérítése céljából kibocsátott beszedési megbízásokkal szemben benyújtott keresetek halasztó hatályát, nem teszi lehetővé a visszatéríttetést előíró határozat „azonnali és hatékony” végrehajtását, és így nem felel meg a fent említett 659/1999 tanácsi rendeletben előírt feltételeknek.(63)

88.      Az átalányösszeg összegének meghatározása során úgy vélem, hogy figyelembe kell venni továbbá a fenti 73. és 74. pontban kifejtett érveléseket, ami egyrészről a támogatások kezdetben visszatéríttetendő teljes összegének csökkentését, másrészről a jogsértés fennállása következményeinek értékelését jelenti.

89.      A fentiek fényében véleményem szerint egy 2 millió eurós átalányösszeg kiszabása a jelen eset körülményeinek megfelelő értékelését jelenti.

3.      A költségekről

90.      . Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a pervesztes felet kell kötelezni a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság kérte Görög Köztársaság kötelezését a költségek viselésére, és a kötelezettségszegés megállapításra került, ez utóbbit kell kötelezni a költségek viselésére.

V –    Végkövetkeztetések

91.      A fent kifejtett okok alapján jelen eljárásban azt javasolom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy:

1) A Görög Köztársaság – mivel az indokolással ellátott véleményben előírt határidőn belül nem fogadta el a C‑415/03. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2005. május 12‑én hozott, a jogellenesnek és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt támogatásoknak – kivéve a társadalombiztosítás nemzeti rendszerének járulékaira vonatkozó támogatásokat – a Görögország által az Olympic Airways társaságnak nyújtott támogatásról szóló, 2002. december 11‑i 2003/372/EK bizottsági határozat 3. cikkének megfelelő visszatérítésével kapcsolatos ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, illetve ezekről egyébként nem tájékoztatta a Bizottságot – nem teljesítette az EK 228. cikk (1) bekezdésből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság kötelezze a Görög Köztársaságot, hogy fizessen az Európai Közösségek Bizottságának „az Európai Közösségek saját forrásai” számlára napi 15 768 euró összegű kényszerítő bírságot a fent hivatkozott ítéletnek való megfeleléshez szükséges intézkedések elfogadása és/vagy a Bizottság azokról való tájékoztatása késedelmének minden napjára a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetésétől kezdődően az említett Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet végrehajtásának napjáig.

3) A Bíróság kötelezze a Görög Köztársaságot, hogy fizessen az Európai Közösségek Bizottságának az „Európai Közösség saját forrásai” számlára 2 millió euró átalányösszeget

4) A Bíróság a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

1 – Eredeti nyelv: olasz.

2  A C‑415/03. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet (EBHT 2005., I‑3875. o.).

3  2003/372/EK (HL L 132., 1. o.).

4  A Görögország által az Olympic Airways társaságnak nyújtott támogatásról szóló, 1994. október 7‑i 94/696/EGK bizottsági határozat (HL L 273., 22. o.).

5  HL L 128., 1. o.

6       Megfelel az 1998‑ban elfogadott tőkeinjekciós művelet második részletének.

7  A Görögország által az Olympic Airways és az Olympic Airlines társaságnak nyújtott állami támogatásról szóló C (2005) 2706. sz. határozat.

8  A T‑415/05. sz., Görögország kontra Bizottság, a T‑416/05. sz., Olympic Airlines kontra Bizottság és a T‑423/05. sz., Olympic Airways kontra Bizottság ügyekről van szó, amelyek jelenleg felfüggesztés alatt állnak.

9  A C‑419/06. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé).

10  33. és 34. pont.

11  35. pont.

12  39. pont.

13  41. pont.

14  44. pont.

15  A Görög Köztársaság úgy véli, hogy a NOA eladására irányuló szerződés teljesülése – összhangban a 2005. augusztus 5‑én a görög állam és az Olympic Investors/York Capital között létrejött és a Bizottság által is ismert „Memorandum of understandinggel” – a 2005‑ös határozatban összeegyeztethetetlennek minősített támogatások számszerűsítésének volt alávetve, és hogy a tárgyalások éppen a Bizottság e kérdésre vonatkozó együttműködésének hiánya miatt maradtak abba.

16  A Görög Köztársaság szerint az indokolással ellátott véleményt a görög állam állandó képviselete 2006. április 14‑én kapta meg.

17  Lásd a C‑304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑6263. o.) 30. pontját és a C‑177/04. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. március 14‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑2461. o.) 20. pontját.

18  Lásd az előző lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet 31. pontját és az előző lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. március 14‑én hozott ítélet 21. pontját.

19  A C‑209/00. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2002. december 12‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑11695. o.) 32. pontja. Lásd továbbá a C‑24/95. sz. Alcan Deutschland ügyben 1997. március 20‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑1591. o.) 24. pontját, a C‑142/87. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 1990. március 21‑én hozott ítélet (EBHT 1990., I‑959. o.) 61. pontját és a C‑5/89. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1990. szeptember 20‑án hozott ítélet (EBHT 1990., I‑3437. o.) 12. pontját.

20  HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.

21  A fenti 19. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben 2002. december 12‑én hozott ítélet 34. pontja.

22  A C‑387/97. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2000. július 4‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑5047. o.) 73. pontja.

23  Lásd ebben az értelemben a 272/86. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 1988. szeptember 22‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 4875. o.) 21. pontját; a C‑365/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑7773. o.) 84–87. pontját és a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet 56. pontját.

24  A 96/81. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1982. május 25‑én hozott ítélet (EBHT 1982., 1791. o.) 7. pontja.

25  A fenti 21. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben 2002. december 12‑én hozott ítélet 40–44. pontja.

26  Részleteiben 41 085 840 euró tőke és 32 277 267 euró kamat 2007. augusztus 31‑én.

27  Érdemes felidézni, hogy e választottbírósági ítélet tárgyát adó kereset 2006. március 20‑i, és hogy a Görög Köztársaság állítása szerint időben tájékoztatta a Bizottságot a benyújtásáról. A választottbírósági ítéleteknek a Bizottság tájékoztatása céljából történő közlésére 2008. január 29‑én került sor.

28  2007/2666/EK.

29  Nem tűnik viszont úgy, hogy az érintett ítéletekről ezen eljárás keretében hivatalosan megtörtént volna az értesítés a fizetések felfüggesztését eredményezve ezek végrehajtása során, vagy hogy a Bizottság felfüggesztő határozatot hozott volna ezen értelemben, amely esetben esetleg lehetséges lett volna annak fenntartása, hogy az OA ezen összeget nem igényelheti a saját javára, illetve hogy, ennek következtében, nem állnak fenn a beszámítás feltételei.

30  A T‑68/03. sz., Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2007., II‑2911. o.).

31  A rendelkező rész 1. és 2. pontja.

32  Kiemelés tőlem.

33  A (151)–(153) preambulumbekezdés a határozatnak a jogellenes új támogatások leírására szánt részében került kifejtésre (5.2 pont), amely támogatások formája „Görögország tűrése a hiányzó vagy késedelmes fizetésre vagy egyéb kedvezményes bánásmódra vonatkozóan a görög adó‑ és kereskedelmi jog alapján” (5.2.2 pont). A (209) preambulumbekezdés a határozatnak a támogatás értékelésére vonatkozó részéhez kapcsolódik (6. pont) „Az új vélt támogatás a visszatéríttetendő összegek meg nem fizetése, illetve bármely kedvezményes bánásmód tűrésére vonatkozóan az adó‑ és kereskedelmi jogi tárgyú jogszabályok alapján” cím alatt (6.2.1.2 pont). Ebben az értelemben lásd a fenti 30. lábjegyzetben hivatkozott Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 30. pontját is. Emlékeztetek arra is, hogy az athéni nemzetközi repülőtér 2001. március 28‑án kezdte meg működését, az érintett díjak tehát nem vonatkozhatnak erre a repülőtérre.

34  2001. április és 2003. szeptember között.

35  A 3513/01. sz. 116 833,81 euró összegű, a 4082/01. sz. 116 123,96 euró összegű és a 227/02. sz. 116 123,96 euró összegű számláról van szó.

36  Lásd a fenti 32. pontban.

37  A 2005. december 13‑i bizottsági közlemény – az EK 228. cikk végrehajtása, SEC (2005) 1658.

38  1996‑ra és 1997‑re vonatkoznak.

39  Lásd a fenti 22. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben 2000. július 4‑én hozott ítélet 90. és 92. pontját és legutóbb a C‑121/07. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑9159. o.) 27. pontját.

40  Lásd ezen értelemben többek között a C‑119/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2006. július 18‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑6885. o.) 45. és 46. pontját, illetve a fenti 39. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 27. pontját.

41  Lásd ezen értelemben a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet 85. pontját és a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. március 14‑én hozott ítélet 70. pontját.

42  Lásd fenti 22. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. július 4‑én hozott ítélet 89. pontját.

43  Lásd ezen értelemben a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet 91. pontját és a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. március 14‑én hozott ítélet 59. és 60. pontját.

44  Lásd a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet 103. pontját és a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. március 14‑én hozott ítélet 61. pontját.

45  Lásd a C‑70/06. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. január 10‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑1. o.) 39. pontját.

46  Lásd a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet 104. pontját és a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. március 14‑én hozott ítélet 62. pontját.

47  Ezzel kapcsolatosan nem osztom a Bizottság álláspontját, amely szerint a visszatéríttetendő támogatások összege nincs hatással a jogsértés súlyára. Egyrészt a keresetből az derül ki, hogy ugyanez a Bizottság figyelembe vette ezt az összeget a súlyossági együttható meghatározásakor, pontosan amikor a jogsértés köz‑ és magánérdekekre gyakorolt hatását vizsgálta, másrészt pedig a Bizottság 2005‑ös említett közleményének 16.4 pontja kifejezetten azon elemek között hivatkozik „a jogsértéssel összefüggésben felmerülő költségek összegére”, amelyeket például figyelembe vehet az intézmény a jogsértések közérdekre és egyéni érdekre kifejtett negatív hatásainak esetenkénti mérlegelése céljából.

48  Emlékeztetek arra, hogy a 2005‑as határozatában a Bizottság kimondta, hogy a „NOA az a társaság, amely az OA jogutódja, legalábbis a szétválást megelőző állami támogatások visszatéríttetése szempontjából”. Ezt a NOA vitatta ezen döntéssel szemben benyújtott keresetében, amely az Elsőfokú Bíróság előtt folyamatban lévő T‑416/05. sz. ügy tárgyát képezi.

49  Ezzel kapcsolatban véleményem szerint nem idetartozó a válaszban lévő azon körülményre való utalás, hogy az OA folytatja földi kiszolgálási tevékenységét, amely szintén liberalizálásra került. E hivatkozással a Bizottság – bizonyítékok szolgáltatása nélkül – a polgári repülési piactól eltérő piacon lévő esetleges versenytorzító hatás fennállását sugallja, ami azonban annak bizonyítását feltételezi, hogy az OA‑tól kapott támogatások haszna nem került teljesen átruházásra a NOA részére.

50  34. pont.

51  Lásd a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. március 14‑én hozott ítélet 71. pontját és a fenti 45. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. január 10‑én hozott ítélet 44. pontját. A Bíróság nem pontosította, hogy melyik időpontot kell figyelembe venni annak „az időpontnak a meghatározásánál, amikor a Bíróság a tényeket mérlegeli”, ugyanakkor a Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. január 10‑én hozott ítéletből az derül ki, hogy nem a tárgyalás dátumáról van szó. Az egyszerűség és átláthatóság kedvéért azt találom kívánatosnak, ha ez a dátum az ítélet dátumával esik egybe, nem pedig a bírósági tanácskozás időpontjával, amely nem nyilvános.

52  Az ítélkezési gyakorlat egyértelműen azt jelzi, hogy a jogsértés időtartamának kiszámolásához a kezdési időpont azon határozat kihirdetésének a napja, amely először mondta ki a kötelezettségszegést (a fenti 45. pontban hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 46. pontja). A Görög Köztársaság azon érvelését, miszerint ennek az időpontnak annak az időpontnak a lejáratától kell kezdődnie, amelyet az EK 228. cikk alapján indított eljárás során kibocsátott indokolással ellátott vélemény ír elő, így el kell utasítani.

53  A fenti 45. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. január 10‑én hozott ítélet 46. pontja.

54  Lásd a fenti 22. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. július 4‑én hozott ítélet 88. pontját és a fenti 17. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet 109. pontját.

55  A fenti 39. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 56. pontja.

56  58. pont.

57  A fenti 39. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 57. pontja.

58  A fenti 39. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 59. pontja.

59  A fenti 39. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 62. pontja.

60  A fenti 39. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 66. pontja.

61  Lásd többek között a C‑119/04. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2006. július 18‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑6885. o.) 25. pontját és a C‑195/02. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑7857. o.) 82. pontját.

62  Lásd a 94/87. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1989. február 2‑án hozott ítélet (EBHT 1989., 175. o.) 12. pontja, a fenti 19. lábjegyzetben hivatkozott Alcan Németország ügyben hozott ítélet 24. pontja és a fenti 21. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben 2002. december 12‑én hozott ítélet 32–34. pontja.

63  A C‑232/05. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2006. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑10071. o.) 49. pontja.

Full & Egal Universal Law Academy