EUR-Lex -  62007CC0430 - HU

PAOLO MENGOZZI

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2008. november 20.1(1)

C‑430/07. sz. ügy

Exportslachterij J. Gosschalk & Zoon BV

kontra

Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit

(A Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„A mezőgazdasági piacok közös szervezése – Marha- és borjúhús – A szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmának kimutatására irányuló tesztekkel kapcsolatos költségek finanszírozása”

 

 Bevezetés

1.        Jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmével a Raad van State (Hollandia) egyrészt a marhahúspiacra alkalmazandó kivételes támogatási intézkedések elfogadásáról szóló, 2000. december 18‑i 2777/2000/EK bizottsági rendeletben(2) található rendelkezések értelmezésével, illetve ezen rendelet 2. cikke (2) bekezdésének érvényességével kapcsolatban, másrészt az 1996. június 26‑i 96/43/EGK tanácsi irányelvvel(3) módosított és egységes szerkezetbe foglalt, a 89/662/EGK, 90/425/EGK, 90/675/EGK és 91/496/EGK irányelvek(4) szerinti állat-egészségügyi ellenőrzések finanszírozásáról szóló, 1985. január 29‑i 85/73/EGK tanácsi irányelvben található rendelkezések értelmezésével kapcsolatban terjesztett kérdéseket a Bíróság elé.

2.        E kérdéseket az Exportslachterij J. Gosschalk & Zoon BV (a továbbiakban: Gosschalk) és a Minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit (mezőgazdasági, környezetvédelmi és élelmiszer-minőségügyi miniszter) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a Gosschalk üzemében 2001 májusa és decembere között elvégzett – a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmának (a továbbiakban: BSE) kimutatására irányuló – tesztek díját megállapító határozat jogszerűsége.

 Jogi háttér

 A közösségi jog

3.        A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17‑i 1258/1999/EK tanácsi rendelet(5) 1. cikkének (2) bekezdése előírja:

„A [z Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap] Garanciarészleg[e] finanszírozza:

[...]

b)      a mezőgazdasági piac stabilizálását célzó intervenciót;

[...]

d)      a Közösségnek a meghatározott állat-egészségügyi intézkedésekhez, állat-egészségügyi ellenőrző intézkedésekhez, továbbá az állatbetegségek felszámolására és monitoringjára irányuló programokhoz (állat-egészségügyi intézkedések), valamint a növény-egészségügyi intézkedésekhez nyújtott pénzügyi hozzájárulását;

[...]”

4.        Az 1258/1999 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint „az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján finanszírozni kell a mezőgazdasági piacok stabilizálását célzó intervenciót, amelyre a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében a közösségi szabályoknak megfelelően vállalnak kötelezettséget”. E rendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerint továbbá „[a]z 1. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján finanszírozni kell a közösségi szabályoknak megfelelően vállalt állat- és növény-egészségügyi intézkedéseket”.

5.        A marha- és borjúhús piacának közös szervezéséről szóló, 1999. május 17‑i 1254/1999/EK tanácsi rendelet(6) 38. cikke előírja:

„(1)      Ha a Közösség piacán lényeges áremelkedést vagy áresést regisztrálnak és ez a helyzet vélhetően folytatódni fog, megzavarva vagy zavarral fenyegetve a piacot, meg lehet tenni a szükséges intézkedéseket.

(2)      E cikk részletes alkalmazási szabályait a 43. cikkben leírt [bizottsági] eljárás szerint a Bizottság fogadja el.”

6.        Az 1254/1999 rendelet 45. cikke alapján az 1258/1999/EK rendeletet és az annak végrehajtására elfogadott rendelkezéseket kell alkalmazni a marhahús- és borjúhúspiac közös szervezése alá tartozó termékekre.

7.        A belső piac megvalósításának céljával a Közösségen belüli kereskedelemben alkalmazható állat-egészségügyi ellenőrzésekről szóló, 1989. december 11‑i 89/662/EGK tanácsi irányelv(7) 1. cikke a tagállamokat annak biztosítására kötelezi, hogy számos kereskedelmi célú állati eredetű termék – amelyek közé a friss marha- és borjúhús is tartozik – állat-egészségügyi vizsgálatait többé nem a határokon, hanem ezen irányelvvel összhangban végezzék el.

8.        A 89/662 irányelv 9. cikke előírja:

„(1)      A tagállamok haladéktalanul jelentik a Bizottságnak és a többi tagállamnak a 82/894/EGK irányelvben felsorolt betegségektől eltérő valamennyi egyéb zoonózis, betegség kitörését, illetve bármi egyebet, amely jelentős veszélyt jelenthet az állatokra vagy a közegészségre.

A származási tagállam haladéktalanul megteszi a közösségi szabályozásban előírt ellenőrző és óvintézkedéseket, különösen meghatározza az ott adott pufferzónákat, valamint elfogad egyéb más, általa szükségesnek tartott intézkedéseket.

Az a tranzit-, illetve rendeltetési tagállam, amely az 5. cikkben meghatározott vizsgálat során észlelte az első albekezdésben említett egyik betegség vagy ok fennállását, szükség esetén megteheti a közösségi szabályokban meghatározott intézkedéseket.

A 4. cikkel összhangban megteendő intézkedésekig a rendeltetési hely szerinti tagállam súlyos közegészségügyi vagy állat-egészségügyi okból ideiglenes intézkedéseket tehet az érintett létesítmények, vagy járványos állatbetegség esetében a közösségi szabályozásban meghatározott védelmi terület vonatkozásában.

A tagállamok által megtett intézkedésekről késedelem nélkül értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot.

[...]

(4)      A Bizottság a legelső adandó alkalommal felülvizsgál valamennyi esetet az Állat-egészségügyi Állandó Bizottságban. Az 1. cikkben említett termékekre a szükséges intézkedéseket elfogadja, és amennyiben a helyzet azt megköveteli, a 17. cikkben meghatározott eljárással összhangban a származékos termékekre és azok feldolgozott termékeire is. A Bizottság figyelemmel kíséri a helyzetet és ugyanazon eljárással a helyzet alakulásának függvényében megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi a meghozott döntéseket.

[…]”

9.        Ennek megfelelően az egyes élőállatok és állati termékek Közösségen belüli kereskedelmében a belső piac megvalósításának céljával alkalmazandó állat-egészségügyi és tenyésztéstechnikai ellenőrzésekről szóló, 1990. június 26‑i 90/425/EGK tanácsi irányelv(8) számos élőállat – köztük a marhák és a borjúk –, valamint – a friss hústól eltérő – állati eredetű termékek vonatkozásában megköveteli a határokon történő állat-egészségügyi ellenőrzések megszüntetését és az állat-egészségügyi ellenőrzések egységesítését célzó szabályok megalkotását. Ezen irányelv 10. cikke tartalmát tekintve teljes egészében megegyezik a 89/662 irányelv 9. cikkével.

10.      A 89/662 irányelv 9. cikkének (4) bekezdése és a 90/425 irányelv 10. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott, a szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbántalom szempontjából történő vizsgálatáról, valamint a fertőző szivacsos agyvelő bántalmak járványügyi megfigyeléséről szóló 98/272/EK határozat módosításáról szóló [nem hivatalos fordítás], 2000. november 29‑i 2000/764/EK bizottsági határozattal(9) a Bizottság egy, a szarvasmarhákat érintő BSE‑tesztvizsgálat elvégzésére vonatkozó átdolgozott programot hagyott jóvá annak érdekében, hogy az eleinte a meghatározott fertőzésveszélyt jelentő állatcsoportokra korlátozott tesztek az első szakaszban a fertőzésveszélyt jelentő csoport minden 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhájára, míg a második szakaszban a klinikai tüneteket nem mutató, emberi fogyasztás céljára levágott, 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhákra is kiterjedjenek. A 2001/8 határozattal módosított 2000/764 határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok biztosítják, hogy minden olyan 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhát,

–        amely esetében a 64/433/EGK tanácsi irányelv(10) 2. cikkének n) pontjában található meghatározás szerinti »különleges kényszervágás«‑ra kerül sor, vagy

–        amelyet ezen irányelv I. melléklete VI. fejezete 28. pontjának c) alpontja szerint vágtak le,

2001. január 1‑jétől a 98/272/EK határozat IV. mellékletének [A. részében] felsorolt gyorstesztek egyikével vizsgálnak meg.

[...]

(2)      A tagállamok biztosítják, hogy a 30 hónaposnál idősebb, és a mezőgazdasági üzemekben vagy szállítás közben elpusztult, de nem emberi fogyasztás céljára levágott szarvasmarhákat 2001. január 1‑jétől a 98/272/EK határozat I. melléklete A. részének rendelkezései szerint megvizsgálják.

(3)      A tagállamok biztosítják, hogy legkésőbb 2001. július 1‑jétől minden 30 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljára rendes vágással levágott szarvasmarhát a 98/272/EK határozat IV. mellékletének A. részében elismert gyorstesztek egyikével megvizsgálják.

[…]” [nem hivatalos fordítás]

11.      Az 1254/1999 rendelet 38. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott – és a 11. cikke értelmében 2001. január 1‑jétől 2001. június 30‑ig hatályos – 2777/2000 rendelet különösen a következőket írta elő:

„2. cikk

(1)      A 30 hónaposnál idősebb és a Közösség területén 2001. január 1‑jét követően levágott szarvasmarha húsa emberi fogyasztás céljára a Közösségen belül csak akkor hozható forgalomba vagy harmadik országba csak akkor exportálható, ha a [BSE] felderítésének céljából végzett – a 98/272/EK bizottsági határozat IV.A. melléklete szerinti – elismert gyorsteszt negatív eredménnyel zárult.

(2)      A Közösség hozzájárul az (1) bekezdés szerinti tesztek finanszírozásához. A Közösség pénzügyi hozzájárulása a 2000/764/EK határozat 1. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelező tesztprogram hatálybalépését és mindenesetre 2001. július 1‑jét megelőzően levágott állatokon elvégzendő tesztekhez szükséges tesztkészletek és reagensek (HÉA nélkül számított) vételárának 100%‑a, tesztenként legfeljebb 15 euró.

A társfinanszírozás nem terjed ki azokra a tesztekre, amelyeket

–        a 2000/764/EK határozat 1. cikkének (1) bekezdése szerinti állatokon,

–        a jelen rendelet 3. cikkének (3) bekezdése szerinti felvásárlási szabályozás hatálya alá tartozó állatokon

végeztek.

A tagállamok megteszik a közösségi költségvetést terhelő kettős kifizetések elkerüléséhez szükséges intézkedéseket.

3. cikk

(1)      A tagállamok levágás és teljes megsemmisítés céljából minden olyan 30 hónaposnál idősebb és a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott tesztnek alá nem vetett állatot felvásárolnak, amelyet a termelők vagy azok meghatalmazottai vásárlásra felajánlanak.

[...]

(4)      Azokat a tagállamokat, amelyek a Bizottság felé igazolják, hogy a 30 hónaposnál idősebb állatok rendes vágása esetén megfelelő kapacitással rendelkeznek a 2. cikk (1) bekezdése szerinti tesztek elvégzésére, a Bizottság az 1254/1999 rendelet 43. cikke szerinti eljárásban – amennyiben nem fogadnak el a (3) bekezdés értelmében vett határozatot – felhatalmazza az (1) bekezdés szerinti felvásárlási szabályozás alkalmazásának felfüggesztésére.

[...]

10. cikk

A jelen rendelet keretében elfogadott intézkedések az 1258/1999/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett intervenciós intézkedéseknek minősülnek.

[…]” [nem hivatalos fordítás]

12.      A Bizottság a 2777/2000 rendelet 3. cikkének (4) bekezdése alapján 2001. január 3‑án elfogadta a 2777/2000/EK rendelet keretében Dániára és Hollandiára vonatkozóan megalkotott, marhahús-ágazatot érintő egyedi intézkedésekről szóló [nem hivatalos fordítás] 2001/3/EK határozatot(11), amellyel felhatalmazta Hollandiát az e rendelet 3. cikkében rögzített felvásárlási szabályozás alkalmazásának felfüggesztésére.

13.      Az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22‑i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) – amely 2001. július 1‑jén lépett hatályba – olyan ellenőrző rendszert ír elő, amely a tagállamok – e rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló – azon kötelezettségére fókuszál, hogy többek között a BSE megfigyelése céljából a III. melléklet A. fejezete kritériumaival összhangban évente ismétlődő programot futtassanak. E program, amely egyebek mellett minden, emberi fogyasztásra szánt, rendes levágásra kerülő, 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélére is alkalmazandó, gyorstesztek felhasználásán alapuló szűrővizsgálatot is magában foglal.

14.      Az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26‑i 90/424/EGK tanácsi határozat(13) megállapítja a Közösségnek többek között állat-egészségügyi ellenőrző intézkedésekhez, valamint állatbetegségek felszámolására és megfigyelésére irányuló programokhoz történő pénzügyi hozzájárulására irányadó eljárásokat. E határozat 24. cikkének (1) bekezdése közösségi pénzügyi intézkedést ír elő a határozat mellékletében szereplő listában felsorolt betegségek felszámolására és azok megfigyelésére, amelyekbe beletartozik „a máshol nem szereplő járványos állatbetegségek és zoonózisok” között szereplő BSE is. A 24. cikk (3) és (4) bekezdése szerint ez az intézkedés konkrétan a Közösség pénzügyi hozzájárulását jelenti minden olyan programhoz, amelyet az érintett tagállam a Bizottság elé terjeszt, és a Bizottság azt jóváhagyja. A 90/424 határozat 27. cikke ezenkívül úgy rendelkezik, hogy a Közösség az „állat-egészségügyi ellenőrzések hatékonyságának” javítását többek között azzal segíti elő, hogy a zoonózisok megelőzését célzó ellenőrzések végzéséhez pénzügyi hozzájárulást nyújt. E hozzájárulás ezen határozat 29. és 30. cikke értelmében olyan pénzügyi hozzájárulásban ölt testet, amelyet a tagállamok a zoonózisok elleni védekezésre irányuló közösségi szabályok bevezetését követően minden olyan tagállami ellenőrzési programhoz igényelhetnek, amelyet a Bizottság elé terjesztettek és a Bizottság azt jóváhagyta.

15.      A tagállamok által a 2001. évre vonatkozóan előterjesztett, a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalom megbetegedéseinek (BSE) ellenőrzésére irányuló programok jóváhagyásáról, valamint a Közösség által nyújtandó pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló [nem hivatalos fordítás], 2000. november 30‑i 2000/773/EK bizottsági határozattal(14), amelyet a 90/424 határozat – különösen annak 24. cikke – alapján fogadtak el, megnövelték a Közösség ezen programokhoz kapcsolódó pénzügyi hozzájárulását, amelyeket eredetileg a 2000. október 13‑i 2000/639/EK bizottsági határozat(15) tartalmazott. Ezekben a 2000. június 1‑jéig előterjesztendő programokban nem lehetett tekintetbe venni a BSE diagnosztizálását célzó gyorstesztek (a továbbiakban: BSE‑gyorstesztek) elvégzésére vonatkozó – a határidő lejártát követő december 6‑án elfogadott 2000/764 bizottsági határozattal – átdolgozott tesztprogramból eredő kötelezettséget. Így a 2000/773 határozat 17. cikke akképpen rendelkezik, hogy „a jóváhagyott programokban előírt intézkedéseket kiegészítve a Közösség pénzügyi hozzájárulást biztosít a 2000/764/EK határozat 1. cikkének (3) bekezdése szerinti tesztek esetében is, amennyiben az igénylő tagállam a Bizottságnál legkésőbb 2001. június 15‑ig módosított programot terjeszt elő” [nem hivatalos fordítás].

16.      A tagállamok 2001. évre vonatkozó BSE‑megfigyelési programjaihoz nyújtandó közösségi pénzügyi hozzájárulásról szóló 2000/639/EK és 2000/773/EK határozatok módosításáról szóló, 2001. július 3‑i 2001/499/EK bizottsági határozattal(16), amelyet ugyancsak a 90/424 határozat – különösen annak 24. cikke – alapján fogadtak el, a 999/2001 rendelet által bevezetett kiszélesített BSE‑megfigyelési programra tekintettel ismét módosították a Közösség pénzügyi hozzájárulásának legmagasabb összegét minden egyes programra vonatkozóan.

17.      A 2000/773 határozat – 2001/499 határozattal módosított – 18. cikke alapján a „Közösség pénzügyi hozzájárulása a […] jóváhagyott programokban:

–        a 2000/764/EK bizottsági határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett állatokon 2001. január 1‑je és június 30‑a elvégzett tesztekhez szükséges tesztkészletek és reagensek (HÉA nélkül számított) vételárának 100%‑ában, tesztenként legfeljebb 30 euróban kerül meghatározásra.

–        […]

–        A Közösség tesztenként legfeljebb 15 euró erejéig megtéríti a 999/2001/EK rendelet III. melléklete A. fejezete I. részének 2.2., 4.2. és 4.3. pontja értelmében vett állatokon 2001. július 1‑je és december 31‑e között elvégzett tesztekhez szükséges tesztkészletek és reagensek (HÉA nélkül számított) vételárának 100%‑át”, ahol a 2.2. pont „minden, emberi fogyasztásra szánt, rendes levágásra kerülő, 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhafélére” [nem hivatalos fordítás] vonatkozik.(17)

18.      A 2001/499 határozat értelmében Hollandiának a 2001. január 1‑je és december 30‑e közötti időszakra vonatkozó BSE‑megfigyelési programja esetében a Közösség pénzügyi hozzájárulásának legmagasabb összege 5 245 000 eurót tesz ki.

19.      Végül a 96/43 irányelvvel módosított és egységes szerkezetbe foglalt 85/73 irányelvben(18) (a továbbiakban: 85/73 irányelv) olyan egységes szabályokat fektettek le – többek között – a 89/662 és a 90/425 irányelv szerinti állatok állat-egészségügyi ellenőrzésének finanszírozására vonatkozóan, amelyek a tagállamok különböző módon finanszírozott díjszabásából eredeztethető versenytorzulások megakadályozására szolgáltak.

20.      A 85/73 irányelv 1. cikke értelmében a tagállamoknak „az A. melléklet rendelkezéseivel összhangban biztosítani [kell] az ott felsorolt termékek [amelyek magukban foglalják a 64/433 irányelv tárgyát képező friss marhahúst is] vizsgálata és ellenőrzése során felmerült költségek fedezésére szolgáló közösségi díj beszedését”.

21.      Ezen túlmenően a 85/73 irányelv különösen a következőkről rendelkezik:

„4. cikk

(1)      A közösségi díjakat szabályozó rendelkezések elfogadásáig a tagállamok biztosítják az 1., a 2. és a 3. cikkben nem szabályozott vizsgálatok és ellenőrzések finanszírozását.

(2)      Az (1) bekezdés szerinti célra a tagállamok nemzeti díjakat számolhatnak fel a közösségi díjakkal kapcsolatban elfogadott elvekkel összhangban.

5. cikk

(1)      A közösségi díjakat olyan mértékben kell megállapítani, ami fedezi az illetékes hatóság 1., 2. és 3. cikk szerinti vizsgálatok és ellenőrzések során felmerülő költségeit a következők tekintetében:

–        a vizsgálati szerv bér- és társadalombiztosítási költségei;

–        a vizsgálatok és az ellenőrzések során felmerülő adminisztratív költségek, amelyek magukban foglalhatják az ellenőrök szakmai továbbképzésének költségeit is.

[...]

(3)      A tagállamok akkor jogosultak a közösségi díjak mértékét meghaladó díjat kiszabni, ha a kiszabott díj összege nem haladja meg a vizsgálat tényleges költségét.

(4)      A közösségi díj kiszabására feljogosított hatóság választási jogának sérelme nélkül a közösségi díjak lépnek minden egyéb, a tagállam nemzeti, regionális vagy helyi hatóságai által az 1., a 2. és a 3. cikk szerinti vizsgálatokért és ellenőrzésekért, valamint az azokról szóló tanúsítvány kiállításáért kiszabott egészségügyi vizsgálati illetékek és díjak helyébe.

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok jogát a járványos és fertőző állatbetegségek elleni küzdelemre fordított díjak kiszabására.”

 A tagállami jogszabályok

22.      Hollandiában a – Minister van Volksgezondheid, Welzijn en Sport (a holland közegészségügyi, népjóléti és sportminiszter) által 2000. december 15‑én megalkotott Wijziging Onderzoekingsregulatief 1994(19) (az 1994. évi vizsgálati szabályozás módosításáról szóló szabályzattal) módosított – Minister van Welzijn, Volksgezondheid en Cultuur (holland népjóléti, közegészségügyi és kulturális miniszter) által elfogadott Onderzoekingsregulatief 1994(20) (1994. évi vizsgálati szabályzat) 14.b §‑ának (1) bekezdésével vezették be azt a kötelezettséget, hogy minden, emberi fogyasztás céljából levágott, 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhát 2001. január 1‑jétől kezdődően egy, a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdése alapján előírt BSE‑gyorsteszttel kell megvizsgálni. Az e szabályozáshoz fűzött indokolásban a 2000/764 határozat átültetésére vonatkozó célra hivatkoztak és kiemelték, hogy Hollandia a BSE‑gyorsteszttel történő vizsgálati kötelezettséget a klinikai tüneteket nem produkáló vagy a betegség gyanúján kívül eső szarvasmarhák esetében is előrehozta 2001. január 1‑jére, és a határozat rendelkezésétől eltérően nem legkorábban 2001. július 1 jén vezette be. Hollandia számára kimondottan ezen előrehozott bevezetés tette lehetővé a 2777/2000 rendeletben rögzített szarvasmarha-felvásárlási szabályozás felfüggesztését. A holland kormány szerint az említett jogszabályok jelen ügyben kizárólag a belföldi húskereskedelemre vonatkoznak.

23.      Ezenkívül a Minister van Landbouw, Natuurbeheer en Visserij (a mezőgazdaságért, a természeti örökségért és a halászatért felelős holland miniszter) által elfogadott Regeling uitvoer vers vlees en vleesbereidingen 1985‑nek(21) (a friss hús és a húskészítmények exportjára vonatkozó 1985. évi szabályozás, a továbbiakban: exportszabályozás) – az ugyanezen miniszter által 2000. december 21‑én elfogadott Wijziging Regeling uitvoer vers vlees en vleesbereidingen 1985‑tel(22) (a friss hús és a húskészítmények exportjára vonatkozó 1985. évi szabályozást módosító szabályozás) beiktatott – 2a. §‑a (1) bekezdésének y) pontja 2001. január 1‑jei hatállyal megtiltotta annak a 30 hónaposnál idősebb szarvasmarháktól származó friss húsnak az exportálását, amelyet nem vizsgáltak meg a 98/272 határozat IV.A. mellékletében feltüntetett valamelyik gyorsteszttel, vagy az említett teszt pozitív eredménnyel zárult. E második szabályozáshoz fűzött indokolásban a 2000/764 határozatra – különösen az 1. cikk (3) bekezdésére – hivatkoznak, és rámutatnak arra, hogy e szabályozást az exportra szánt szarvasmarhák vágóhidakon elvégzendő, említett teszteken alapuló vizsgálatára vonatkozó jogi kötelezettség indokolja, valamint hogy Hollandia nem tartozott a fent említett felvásárlási szabályozás alá, mivel rendelkezett a tesztek elvégzéséhez szükséges kapacitással.

24.      A Regeling tarieven keuring vlees en vleesprodukten 1993 (a hús és a húskészítmények vizsgálatának díjszabására vonatkozó 1993. évi szabályozás, a továbbiakban: díjszabályozás)(23) értelmében 2001. március 31‑ig – a diagnosztikai tesztkészletek és reagensek finanszírozásához nyújtott, tesztenként 15 eurót kitevő közösségi hozzájárulástól eltekintve – teljes egészében a tagállami hatóságok viselték a BSE‑gyorstesztek költségeit. 2001. április 1‑jét követően azonban a díjszabályozás – 2001. március 30‑án(24) és 2001. november 1‑jén(25) elfogadott tárcaközi szabályozással módosított – 3b. §‑a alapján az említett gyorsteszteknek a piaci szereplők 30 hónaposnál idősebb szarvasmarháin történő elvégzéséért szarvasmarhánként 70,00 NLG (31,76 euró) összegű díjat számítottak fel. 2002. január 1‑jétől e tesztek költsége, amely a holland kormány által szolgáltatott információk alapján átlagosan 198,35 NLG‑t (90 euró) tett ki, teljes egészében a piaci szereplőkre hárult.

 Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

25.      A Minister van Landbouw, Natuurbeheer en Visserij (a mezőgazdaságért, a természeti örökségért és a halászatért felelős holland miniszter) 2002. február 22‑i, 2002. március 8‑i és 2002. április 19‑i határozataival a Gosschalknak összesen 1 681 279,12 eurót kitevő költséget számított fel a Rijksdienst voor de keuring van Vee en Vlees (országos állat- és húsfelügyelet) által 2001 májusa és decembere között a Gosschalk által tenyésztett, 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhákon elvégzett BSE‑tesztek darabonként 31,76 eurós költségére tekintettel.

26.      Miután a jogorvoslati eljárásban a határozatokat helybenhagyták, a Gosschalk megtámadta azokat az illetékes tagállami közigazgatási bíróság előtt, amely úgy döntött, hogy a BSE‑gyorstesztekkel kapcsolatban felmerült költségeket az alperes miniszter még részlegesen sem háríthatja át díjkiszabás útján, mivel ezen költségeket a közösségi jog értelmében közforrásokból kellene fedezni.

27.      Az ebből eredeztethető, több szakaszt magában foglaló, átfogó bírósági eljárás keretében a Raad van State szükségesnek ítélte, hogy a 2007. szeptember 17‑én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a következő kérdéseket terjessze a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)      A 2000/764[…] határozat 1. cikke (3) bekezdésének végrehajtása keretében elfogadott [exportszabályozás] alapján elvégzett, 2001 januárjától kötelező BSE‑tesztek a 2777/2000 […] rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti teszteknek minősülnek‑e?

2)      Ha igen: A 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése az 1258/1999 […] rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti, a marha- és borjúhúspiac stabilizálását célzó intervenciónak (piactámogatásnak) vagy e rendelkezés d) pontja szerinti, meghatározott állat-egészségügyi intézkedésnek tekintendő‑e, vagy az egyidejűleg minősül ilyen intervenciónak és ilyen intézkedésnek?

3)      Ha a kérdéses intézkedés piactámogatásnak (is) minősül, ebből arra kell–e következtetni, hogy a Bíróság által a C‑239/01. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletében(26) kialakított ítélkezési gyakorlatra tekintettel az elvégzett tesztek kizárólag a Közösség által finanszírozandók, és ezért a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése annyiban, amennyiben kimondja, hogy a BSE‑tesztek költségeit a Közösség csak részben fedezi, a 1254/1999 rendeletbe való ütközésre tekintettel érvénytelen?

4)      Amennyiben a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése érvényes, ellentétes–e ezzel a rendelettel, hogy a tagállamok a BSE‑tesztek elvégzéséhez kapcsolódó költségeket a gazdasági szereplőkre hárítják át?

5)      Úgy értelmezendő‑e a 96/43/EK irányelvvel módosított és egységes szerkezetbe foglalt […] 85/73/EGK irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése, hogy ezzel az irányelvvel nem ellentétes, hogy az elvégzett BSE‑tesztekhez kapcsolódó költségeket a tagállamok áthárítsák? Ha igen, mely követelményeknek kell az elvégzett BSE‑tesztekhez kapcsolódó díjszabásnak megfelelnie?”

 Jogi értékelés

28.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első négy kérdés a 2001. január 1‑je és 2001. június 30‑a között hatályos 2777/2000 rendelet rendelkezéseit érinti. Ezért a kérdést előterjesztő bíróság maga is utalt rá, hogy az előterjesztett kérdések csak a Gosschalk üzemében 2001 májusa és júniusa folyamán végzett BSE‑tesztekre vonatkoznak, és nem azokra, amelyeket a szóban forgó év második félévében hajtottak végre. Az ötödik kérdés ezzel szemben az alapeljárás tárgyát képező összes BSE‑tesztre vonatkozik.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdésről

 Előfeltevés

29.      Mint ismeretes, az EK 234. cikk által előírt bírósági együttműködés területén a jogvitát elbíráló, kérdést előterjesztő bíróság feladata az adott ügyre vonatkozó közösségi jogi normák alkalmazása, míg a Bíróság e normák értelmezéséről és érvényességéről foglal állást.

30.      A Raad van State által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés ezért úgy értendő, hogy az a Bíróságot a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett BSE‑teszt fogalmának tisztázására kéri, amely a tagállami bíróság számára lehetővé teszi annak a kérdésnek az eldöntését, hogy e fogalom körébe vonhatóak‑e a Gosschalk által a 30 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából rendes vágásra szánt szarvasmarhákon az exportszabályozás alapján 2001 májusa és júniusa között elvégzett BSE‑tesztek.

31.      A Raad van State az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel azt szeretné megtudni, hogy az említett előírás – különösen a hús forgalomba hozatala céljából elvégzendő BSE‑teszt tekintetében ott rögzített követelmény – a 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett piactámogató intézkedésnek vagy ezen rendelet d) pontja értelmében vett meghatározott állat-egészségügyi intézkedésnek vagy egyszerre mindkettőnek tekintendő‑e.

32.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés első része annak megállapítására irányul, hogy abban az esetben, ha a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése piactámogató intézkedésnek (is) minősül, kizárólag a Közösségnek kell‑e finanszírozni az ott előírt teszteket.

33.      E kérdések merülnek fel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban elfogadott értelmezés helytállóságának felülvizsgálatára vonatkozóan, amelynek következtében a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése – amennyiben a 30 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztásra szánt szarvasmarhák húsának forgalomba hozatalát a fogyasztók marha- és borjúhúsba vetett bizalmának helyreállítását célozva egy BSE‑gyorsteszt negatív eredményétől teszi függővé – a 2777/2000 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő felvásárlási szabályozással együtt piactámogatást valósít meg, amely esetén – az állat-egészségügyi intézkedésektől eltérően – az effajta tesztek elvégzését az 1254/1999 és az 1258/1999 rendelet előírásainak megfelelően kizárólag a Közösségnek kell finanszíroznia.

34.      Jelen eljárásban nem vita tárgya, és az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben(27) hozott ítéletből is kitűnik, hogy a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében a közösségi előírásoknak megfelelően elfogadott piactámogató intézkedések pénzügyi következményeit az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 2. cikkének (2) bekezdése szerint teljes egészében a Közösség viseli, míg az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja és 3. cikkének (2) bekezdése alapján a Közösség csupán hozzájárul a közösségi előírásoknak megfelelően elfogadott állat- és növény-egészségügyi intézkedések költségeihez.

35.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés második részében a Bíróságot arra kérik, hogy az 1258/1999 rendeletre tekintettel nyilatkozzon a 2777/2000 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének érvényességével kapcsolatban, amennyiben ez a BSE‑tesztek csupán részleges közösségi finanszírozását írja elő.

 A 2000 novembere és decembere között elfogadott közösségi intézkedések

36.      A BSE terjedése elleni küzdelemmel kapcsolatban a kilencvenes években lépésről lépésre elfogadott közösségi intézkedések 2000 végére számottevően megélénkültek, mégpedig egyrészt a BSE kimutatására szolgáló diagnosztikai tesztek továbbfejlesztésének megfelelően, másrészt a BSE‑pozitív esetek különböző közösségi tagállamokban történő terjedésével, továbbá a BSE‑vel kapcsolatban álló Creutzfeldt-Jakob betegségnek egy új, emberre is veszélyes variánsa megjelenésével és a marha- és borjúhús biztonságos fogyaszthatóságával kapcsolatban ennek következtében kialakult fogyasztói bizalomvesztéssel összefüggésben. A Közösség 2000 novembere és decembere folyamán elfogadott egy jelentős intézkedéscsomagot. A következőkben a jelen eljárás szempontjából jelentős intézkedések felidézésére szorítkozom.

37.      2000. november 29‑én a 2000/764 határozattal megállapodás született egy, a szarvasmarhákon elvégzendő BSE‑tesztekre vonatkozó rendkívüli átdolgozott programról. A tagállamoknak címzett program két szakaszról rendelkezett. Az első szakasz arra a kötelezettségre vonatkozott, miszerint 2001. január 1‑jét követően minden 30 hónaposnál idősebb, kényszervágással leölt vagy a vágás folyamán klinikai tüneteket mutató szarvasmarhán, továbbá a mezőgazdasági üzemben elpusztult állatok véletlenszerűen kiválasztott mintája esetén (az említett határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdése) kötelező egy BSE‑gyorsteszt elvégzése, míg a második szakaszban a kötelezettséget – legkésőbb 2001. július 1‑jétől – kiterjesztették minden 30 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából rendes vágásra szánt (e határozat 1. cikkének (3) bekezdése) szarvasmarha BSE‑gyorsteszttel történő megvizsgálására.(28)

38.      A 2000. november 30‑i 2000/773 határozattal közösségi pénzügyi hozzájárulást vezettek be, mind a 2000/764 határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett állatokon 2001. január 1‑je és december 31. között elvégzett (18. cikk(29)), mind az imént említett határozat 1. cikkének (3) bekezdése szerint 2001. július 1‑je és december 31. között elvégzett BSE‑tesztekre vonatkozóan(17. és 19. cikk(30)).

39.      A Bizottság ezt követően 2000. december 18‑án elfogadta a 2777/2000 rendeletet, amelynek (1) preambulumbekezdésében szó esik a közösségi marha- és borjúhúspiacot a BSE következtében sújtó súlyos válságról, továbbá e húsfajta esetében a fogyasztás, a termelés és a termelői árak visszaeséséről. E rendelettel az 1254/1999 rendelet 38. cikkének (1) bekezdése alapján „kivételes támogatási intézkedéseket” fogadtak el az említett piac vonatkozásában.

40.      Végső soron háromféle intézkedésről van szó: i. tilos a 30 hónaposnál idősebb és a Közösség területén 2001. január 1‑jét követően levágott marha húsát emberi fogyasztás céljára forgalomba hozni, ha a BSE‑teszt nem negatív eredménnyel zárult (a 2. cikk (1) bekezdése); ii. minden 30 hónaposnál idősebb, a tenyésztő által vételre felajánlott szarvasmarha – Közösség által társfinanszírozott tagállami felvásárlási szabályozás útján történő – kivonása az üzemből és ezt követő megsemmisítése (3. és 4. cikk); iii. a BSE‑tesztek Közösség által történő társfinanszírozása bizonyos keretek között, amelyeket később ismertetni fogok (a 2. cikk(2) bekezdése).

 Elemzés

41.      A Bíróság elé előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés, vagyis a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett BSE‑teszt fogalmának meghatározása, az első intézkedésre vonatkozik.

42.      Az e rendelkezés keretében említett BSE‑tesztek – ahogy ezt ott kifejtik – a „98/272/EK bizottsági határozat IV.A. melléklete”(31) értelmében jóváhagyott olyan gyorstesztek, amelyeket az emberi fogyasztásra szánt, rendes vágással leölt „30 hónaposnál idősebb szarvasmarhákon” végeznek el. Tehát olyan fogalomról van szó, amely átfogja a 2000/764 határozat 1. cikke (3) bekezdésének megfelelő kötelező teszteket, anélkül hogy ezekben kimerülne, mivel különösen beleértendők azok a BSE‑tesztek is, amelyeket ugyanazon eljárás alapján ugyanazon állatokon önkéntes alapon, vagyis az említett határozat végrehajtása céljából elfogadott kötelező BSE‑tesztprogramokon kívül végeznek.

43.      Látva a BSE‑teszt – 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében – ekképp meghatározott fogalmát, a kérdést előterjesztő bíróságnak a norma alkalmazásakor tekintetbe kellene vennie azt, hogy a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdését végrehajtó, a szarvasmarhák ezen csoportjára vonatkozóan megalkotott holland szabályozás alapján 2001. január 1‑jétől kötelező BSE‑tesztek e fogalom körébe vonhatók, ami megegyezik a Gosschalk, a holland kormány és a Bizottság egybehangzó álláspontjával.

44.      E megállapítás azonban csak azt jelenti, hogy az e csoportba tartozó azon szarvasmarhák húsára, amelyeket Hollandiában egy effajta, negatív eredménnyel zárult tesztnek vetettek alá, nem vonatkozik a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdéséből eredő forgalomba hozatali tilalom. Így – ahogy arra a holland kormány is utalt írásbeli észrevételeiben – csak elenyésző gyakorlati jelentőséggel bír az alapeljárás szempontjából.

45.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné tisztázni, hogy az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett piactámogató intézkedésnek minősülnek–e – a hús emberi fogyasztásra való alkalmasságának megállapítására tekintettel – az említett előírásnak megfelelő BSE‑teszt elvégzésére vonatkozó feltételek.

46.      Ennek kapcsán arra kell utalni, hogy a közvetlenül a gazdasági szereplőkre vonatkozó 2. cikk (1) bekezdése szerinti intézkedés tárgya semmi esetre sem az a kötelezettség, hogy a szarvasmarhák ezen rendelkezés által érintett csoportját 2001. január 1‑jét követően BSE‑tesztnek vessék alá. Ellenkezőleg, a szóban forgó intézkedés – ahogy arra már utaltam – egy egyszerű tilalomban áll, miszerint tilos az említett csoporthoz tartozó marhák húsát forgalomba hozni, ha azokat nem vetették alá negatív eredménnyel zárult BSE‑tesztnek.

47.      A 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint egy negatív eredménnyel zárult BSE‑teszt elvégzése csupán a hús forgalomba hozatala esetén kirótt teher, de nem minősül kötelezettségnek. A piaci szereplők számára egyéb lehetőségek is maradnak, például, hogy az e rendelet 3. cikke útján bevezetett felvásárlási szabályozás keretében eladják az állatot, vagy a vágással megvárják azt az időpontot, amikor a rendelet hatályát veszti. A 30 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhák esetében kötelezően elvégzendő BSE‑tesztről azonban korábban már a 2000/764 határozat is rendelkezett, amely a tagállamok számára előírta, hogy e kötelezettséget legkésőbb 2001. július 1‑jéig ültessék át nemzeti jogukba. A 2777/2000 rendeletben nem található támpont olyan értelmezésre nézve, amely szerint az effajta teszteket a szarvasmarhák említett csoportján ezen rendelet értelmében 2001. január 1‑jét követően kötelező lenne elvégezni. A 2777/2000 rendelet (3) preambulumbekezdésében ezzel ellentétben – arra hivatkozva, hogy „az átmeneti időszakban támogatni kell a 30 hónaposnál idősebb állatokat érintő önkéntes tesztek elvégzését” – megerősítést nyer, hogy maga a rendelet nem vezet be új tesztelési kötelezettséget, és a kötelezettség kezdő időpontját sem hozza korábbra a 2000/764 határozat által előírtnál, amelyet (akkor) még 20 napja sem fogadtak el.

48.      Igaz ugyan, hogy a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedés – vagyis, hogy tilos az említett csoporthoz tartozó marhák húsát forgalomba hozni, ha azokat nem vetették alá negatív eredménnyel zárult BSE‑tesztnek – kétségtelenül a marhahúspiac szabályozását szolgálta (lásd a fenti 39. pontot), így valóban az 1254/1999 rendelet 38. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatási intézkedésről van szó. Mivel azonban jellegét tekintve – egyszerű tilalom lévén – nem jár anyagi következményekkel, önmagában nem tekinthető az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett mezőgazdasági piac stabilizálását célzó intézkedésnek, még a 2777/2000 rendelet 10. cikkének megfogalmazása ellenére sem, amely szerint az e rendelet által bevezetett intézkedések „az 1258/1999/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett intervenciós intézkedéseknek” minősülnek, mivel e rendelkezést valójában úgy kell értelmezni, hogy az csak a 3. cikk szerinti felvásárlási szabályozásra és a 2. cikk (2) bekezdésének megfelelő közösségi társfinanszírozásra vonatkozik. A szóban forgó intézkedés ugyanezen gondolatmenet alapján, mivel anyagi következményekkel nem járó egyszerű tilalomról van szó, nem tekinthető az e rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett meghatározott állat-egészségügyi intézkedésnek.

49.      Abból sem lehet kiindulni, hogy e rendelkezés alapján maguk a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti BSE‑tesztek piactámogató intézkedést valósítanak meg. Azok a tesztek, amelyeket a 2000/764 határozat alapján kötelezővé tettek, e rendelet elfogadása után is az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett állat-egészségügyi intézkedésnek minősültek és minősülnek, amelyekre vonatkozóan a 2000/773 határozat 17. cikkében az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) által nyújtandó pénzügyi hozzájárulást írtak elő.

50.      Hangsúlyozandó, hogy a 2000/764 határozatot a 89/662 irányelv 9. cikkének (4) bekezdése és a 90/425 irányelv 10. cikkének (4) bekezdése alapján – vagyis az állat-egészségügyi intézkedésekről szóló közösségi előírások alapján –fogadták el, továbbá, hogy a – Közösség állat-egészségügyi intézkedésekhez nyújtandó pénzügyi hozzájárulása területére vonatkozó 90/424 határozat alapján elfogadott – 2000/773 határozat (12) preambulumbekezdésében utalást találunk arra, hogy az „1258/1999 […] rendelet 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően a közösségi szabályozással összhangban vállalt állat- és növény-egészségügyi intézkedések finanszírozása az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege útján történik”[nem hivatalos fordítás].

51.      Ezzel szemben véleményem szerint nem férhet kétség ahhoz, hogy a BSE‑teszteknek a 2777/2000 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelő közösségi társfinanszírozása, amellyel a – fogyasztók marhahúsba vetett bizalmának lehető leggyorsabb helyreállítása érdekében – támogatni kell a 30 hónaposnál idősebb állatokat érintő önkéntes tesztek elvégzését (lásd a (3) preambulumbekezdést), az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 2. cikkének (2) bekezdése értelmében vett intervenciós intézkedést valósít meg.

52.      Azonban e megállapítás sem tűnik relevánsnak az alapeljárásban meghozandó ítélet szempontjából, mivel – amennyiben a társfinanszírozás alkalmazási körét helyesen ítélem meg – nem tartozhatnak bele azok a BSE‑tesztek, amelyeket a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdését végrehajtó holland szabályozásban kötelezőnek nyilvánítottak, és amelyekbe beleértendőek a jelen ügyben Gosschalknak felszámított tesztek is.

53.      A 2777/2000 rendelet 2. cikke (2) bekezdése első albekezdésének megfogalmazása azonban kétséget támaszt a társfinanszírozás alkalmazási körének értelmezése tekintetében.

54.      Különösen az (1) bekezdésnek megfelelő tesztekre vonatkozó első mondatrész elkülönített vizsgálata során vélhetjük úgy, hogy az e rendelkezésben rögzített társfinanszírozás minden olyan BSE‑tesztre vonatkozik, amelyet a 98/272 határozat IV.A. melléklete szerint 2001. január 1‑jét követően (és 2001. július 1‑jét megelőzően, vagyis mielőtt a 2777/2000 rendelet hatályát vesztette volna) végeztek el a 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhákon.

55.      Második pillantásra azonban ténylegesen máshogy festenek a dolgok.

56.      Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Közösség pénzügyi hozzájárulását már a 2000/773 határozattal bevezették a 2001-ben elvégzett BSE‑tesztekre vonatkozóan, amely nemcsak a 2000/764 határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti állatokon elvégzendő tesztek tekintetében állapított meg támogatást (lásd a 18. cikket, amely a közösségi támogatás összegét is rögzítette az e tesztek kapcsán felmerült költségekre vonatkozóan), hanem „a 2000/764/EK határozat 1. cikke (3) bekezdésének megfelelő tesztekre” nézve is (lásd a 2000/773 határozat 17. cikkét). Aligha állítható, hogy a közösségi jogalkotó a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésével a – már a 2000/773 határozattal elrendelt – BSE‑tesztekre vonatkozó pénzügyi hozzájárulást másfajta jogalapon nyugvó, eltérő pénzügyi hozzájárulással kívánta helyettesíteni. Amennyiben erről lett volna szó, a közösségi jogalkotónak ezt egyértelműen kifejezésre kellett volna juttatnia azáltal, hogy a 2000/773 határozat irányadó rendelkezéseit hatályon kívül helyezi. Ennélfogva a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (2) bekezdését szigorúbban kell értelmezni, mint az az első albekezdése első mondatának puszta elolvasása alapján kézenfekvő lenne.

57.      Másodszor leszögezném, hogy ezen albekezdés második mondata látszólag éppen a szóban forgó közösségi társfinanszírozás korlátozására szolgál azáltal, hogy azt kizárólag „a 2000/764/EK határozat 1. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelező tesztprogram hatálybalépését és 2001. július 1‑jét megelőzően levágott állatokon elvégzendő tesztekre” vonatkozóan írja elő.

58.      E fordulat úgy értelmezendő, hogy azokra a BSE‑tesztekre vonatkozik, amelyeket egy tagállamban azon belső szabályozásának a hatálybalépése előtt végeztek, amely a piaci szereplőket arra kötelezte, hogy a 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhákat effajta tesztnek vessék alá.(32) Az előírásban szereplő „kötelező tesztprogram” ténylegesen csak olyan tagállami, piaci szereplőkre irányuló program lehet, amellyel adott esetben már 2001. július 1‑jét megelőzően végrehajtották a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdését; e kifejezést azonban nem lehet úgy értelmezni, hogy az imént említett előírás által a tagállamokra telepített kötelezettségre vonatkozik, hiszen egyébként, mivel e kötelezettség 2001. július 1‑jén lépett hatályba, fölösleges lenne a „2001. július 1‑jét megelőzően” kifejezés a mondat végén.

59.      A 2777/2000 rendelet 2. cikke (2) bekezdése második albekezdésének második mondata szóhasználatát tekintve nem egyértelmű, mivel a rendelet különböző nyelvi változataiban szereplő megfogalmazás, különös figyelemmel az eltérő központozási gyakorlatra, nem egységes. Az értelmezés „a 2000/764/EK határozat 1. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelező tesztprogram hatálybalépését és 2001. július 1‑jét megelőzően levágott állatokon elvégzendő tesztekre” vonatkozó korlátozó utalás tárgya helyett inkább annak célja tekintetében kétséges.

60.      Egyes nyelvi változatokban (a franciában, a spanyolban, a görögben, a dánban és a svédben) úgy tűnik, hogy e korlátozó hivatkozás a társfinanszírozás azon legmagasabb összegére vonatkozik, amelyet a rendelkezésben tesztenként 15 euró összegben rögzítenek. Ez abból látszik, hogy ezt a maximális összeget vessző előzi meg, és az utalás további vessző nélkül társul hozzá.

61.      Más nyelvi változatokban úgy tűnik, hogy az említett utalás ezzel szemben magára a közösségi pénzügyi hozzájárulásra vonatkozik, vagy azért, mert a legmagasabb összeget két vessző közé ékelve rögzítik (az olasz, holland és portugál változat), vagy olyan egyéb mondatszerkezet alapján, amely a legmagasabb összeget előrehozva nem teszi lehetővé, hogy a legmagasabb összegre történő utalás ahhoz kapcsolódjon (német változat).

62.      Egyéb nyelvi változatokban, mint például az angol és a finn, mindkét értelmezés elfogadhatónak tűnik, mivel a legmagasabb összeget sem nem előzi meg, sem nem követi vessző.

63.      Az utalás céljának értelmezése szempontjából számomra tehát döntő jelentőségűnek tűnik, hogy tekintetbe vegyük a 2777/2000 rendelet már idézett (3) preambulumbekezdését, amelyből egyértelműen kitűnik, hogy a szóban forgó közösségi társfinanszírozás célja a „30 hónaposnál idősebb állatokat érintő önkéntes tesztek” támogatása, miután a 2000/764 határozatban legkésőbb 2001. július 1‑jét követően előírták a kizárólag effajta szarvasmarhákat érintő BSE‑tesztek elvégzésére vonatkozó kötelezettséget, amelyre magában a rendelet (2) preambulumbekezdésében is hivatkoznak.

64.      Elsőre ugyan azt gondolhatnánk, hogy a (3) preambulumbekezdés is olyan tesztekre vonatkozik, amelyek végrehajtása a tagállamok önkéntes elhatározásán múlik, és amelyek – 2. cikk (2) bekezdése alapján történő – társfinanszírozása a 2777/2000 rendelet 3. cikkének (4) bekezdésében előírt felvásárlási szabályozás alóli mentesítéssel egyező módon arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdésében rögzített kötelező tesztprogramot 2001. július 1‑jét megelőzően léptessék hatályba, aminek következtében minden, az imént említett előírás alá tartozó szarvasmarhán 2001. július 1‑jét megelőzően elvégzett teszt érintett.

65.      Számomra azonban az 58. pontban kifejtett észrevételeim alapján kizártnak tűnik ez az olvasat. A 2777/2000 rendelet (3) preambulumbekezdésének és a 2. cikk (2) bekezdése első albekezdésének együttes értelmezése arra utal, hogy az utóbbi rendelkezésben előírt társfinanszírozás csak arra szolgált és ennek következtében csak arra vonatkozott, hogy elősegítse az e csoportba tartozó szarvasmarhákat érintő BSE‑tesztek elvégzését már azt megelőzően, hogy azok a 2000/764 határozat 1. cikke (3) bekezdését végrehajtó tagállami szabályozás alapján kötelező jelleget öltenének.(33)

66.      Ebből a jelen ügy tekintetében az következik, hogy a Gosschalknál 2001 májusa és júniusa folyamán – és nem csupán a későbbiekben – elvégzett tesztek sem tartoznak azon tesztek közé, amelyekre a 2777/2000 rendelet közösségi társfinanszírozást irányzott elő. E teszteket a – 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdését Hollandiában 2001. január 1‑jével végrehajtó – azon szabályozás hatálybalépése előtt végezték el, amely a piaci szereplőket arra kötelezte, hogy minden, 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhát vágáskor BSE‑tesztnek vessenek alá.

67.      Ha a Bíróság elé terjesztendő észrevételeim helytállóak, arra kell következtetnünk, hogy a 2777/2000 rendelet előírásai nem relevánsak az alapjogvitában meghozandó ítélet tekintetében.

68.      Jelen eljárásban ezért nem kell vizsgálni, hogy az e rendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelő BSE‑teszteket teljes egészében és kizárólag a Közösségnek kell–e finanszírozni, és ennek következtében azt sem, hogy az 1254/1999 és az 1258/1999 rendelet előírásaira tekintettel érvényes–e a szóban forgó rendelkezés.

69.      A Gosschalknál a 2001 májusa és júniusa folyamán elvégzettekhez hasonló BSE‑tesztekkel tehát – ahogy azt a holland kormány és a Bizottság előadta(34) – állat-egészségügyi intézkedéseket, nem pedig a marhahúspiac támogatására rendelt, vagy azok elfogadását ez okból ösztönző intézkedéseket hajtottak végre. Ezért az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján csak a Közösség pénzügyi hozzájárulása jöhet szóba.

70.      Az a tény – amelyre a tárgyaláson a Bizottság is hivatkozott –, amely szerint a Gosschalknál a 2001 májusa és júniusa folyamán elvégzettekhez hasonló BSE‑tesztek esetén úgy biztosítottak közösségi támogatást, hogy „tisztán gyakorlati megfontolásból” és a sürgősségre tekintettel a már a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésére vonatkozóan létrehozott költségvetési tételt használták fel, nem befolyásolja a fent bemutatott jogi elemzést.(35)

71.      Ennélfogva azt javasolom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdést a következőképpen válaszolja meg:

Azok a BSE‑tesztek, amelyeket 30 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhák esetében egy, a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdését végrehajtó tagállami szabályozásban lefektetett kötelezettségnek megfelelően végeznek el, a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett BSE‑teszt fogalmi körébe tartoznak. Ám az effajta tesztek nem képezik tárgyát az e rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerinti társfinanszírozásnak, hanem olyan állat-egészségügyi intézkedéseket valósítanak meg, amelyek tekintetében az 1258/1999 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján a Közösség adott körülmények között pénzügyi hozzájárulást biztosít.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről

72.      A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdéssel arra vár választ, hogy amennyiben a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése nem bizonyul érvénytelennek, ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgát képezi, akadályozza–e ez a rendelet, hogy a tagállamok a BSE‑tesztek elvégzéséhez kapcsolódó költségeket a piaci szereplőkre hárítsák.

73.      A kérdést előterjesztő bíróság felveti annak kérdését, hogy a Gosschalk helyesen vélekedik–e úgy, hogy már magában a rendelet (3) preambulumbekezdésében említett közösségi „társfinanszírozás” koncepciójában benne rejlik, hogy a szóban forgó költségek társfinanszírozás útján nem fedezett részét a tagállamoknak kell viselniük, amelyek ennek következtében még részlegesen sem háríthatják át azt a piaci szereplőkre.

74.      Ahogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdésre adott válaszomból látható, a 2777/2000 rendeletben lefektetett, BSE‑tesztekhez kapcsolódó közösségi társfinanszírozás nem vonatkozik azokra a tesztekre, amelyek – mint a Gosschalknál a 2001 májusa és júniusa folyamán elvégzett tesztek is – a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdését végrehajtó tagállami szabályozás alapján kötelezőek voltak. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy az előbbi rendelkezésekből nem vezethető le, hogy a tagállamok ne háríthatnák át a piaci szereplőkre az effajta tesztek elvégzéséhez kapcsolódó költségeket.

75.      A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett kérdést természetesen feltehetnénk a társfinanszírozás alá eső tesztek tekintetében is. Erre azonban jelen eljárás keretében nem szükséges választ adni, mivel a válasz nincs hatással az alapügyet lezáró ítéletre.

76.      Azonban emlékeztetnék arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a feltett kérdések pontatlan vagy az EK 234. cikkben meghatározott hatáskört túllépő megfogalmazása esetén a Bíróság a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége, és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatározhatja a közösségi jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges.(36) A Bíróság annak érdekében, hogy az előzetes döntéshozatalra kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ adjon, figyelembe vehet olyan közösségi jogi normákat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdésében nem hivatkozott.(37)

77.      Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésére hasznos választ adhassunk, feltehető tehát a kérdés, hogy a tagállamokra vonatkozó tilalom – miszerint nem lehet a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdése, illetve 2001. június 30‑át követően a 999/2001 rendelet végrehajtása során elvégzett BSE‑tesztek kapcsán felmerült költségeket a piaci szereplőkre terhelni – nem vezethető–e le analógia útján – ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság a 2777/2000 rendelet esetében figyelembe vette – azokból az előírásokból, amelyek adott esetben e költségek fedezéséhez a Közösség hozzájárulását írják elő.

78.      E tekintetben utalni kell a 2000/773 határozatra.

79.      Ezen határozat 17. cikke – annak (8) preambulumbekezdésével egybehangzóan, amely szerint a „Közösség pénzügyi hozzájárulást biztosít a felülvizsgált tesztprogram második szakasza folyamán végzett [olyan] vizsgálatok esetében is”, amelyeket a 2000/764 határozattal fogadtak el – előírja, hogy „a Közösség pénzügyi hozzájárulást biztosít a 2000/764/EK határozat 1. cikkének (3) bekezdése szerinti tesztek esetében is”[nem hivatalos fordítás].

80.      E pénzügyi hozzájárulást azonban eredetileg nem határozták meg pontosan a 2000/773 határozatban, amelynek 19. cikke rögzítette, hogy magát a határozatot 2001. július 1‑jéig felül kell vizsgálni „annak érdekében, hogy a 2001. július 1‑je és december 31. között a 2000/764/EK határozat 1. cikkének (3) bekezdése szerinti állatokon elvégzett tesztekre vonatkozóan megállapítsák a Közösség pénzügyi hozzájárulását”[nem hivatalos fordítás].

81.      Ez a felülvizsgálat, tekintettel az időközben a 999/2001 rendelettel bevezetett kiterjesztett BSE‑ellenőrző programra is, a 2001/4999 határozattal következett be (lásd e határozat (4), (5) és (6) preambulumbekezdését). Különös figyelmet érdemel, hogy a 2001/499 határozat 2. cikke újrafogalmazta a 2000/773 határozat 18. cikkét – amely csak a 2000/764 határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint 2001‑ben elvégzett tesztek tekintetében írt elő közösségi pénzügyi hozzájárulást – úgy, hogy az új szöveg értelmében a 999/2001 rendelet III. melléklete A. fejezete I. részének 2.2. pontjával összefüggésben értelmezett harmadik francia bekezdése megállapítja, hogy a Közösség pénzügyi hozzájárulása a tagállami ellenőrző programok esetén tesztenként legfeljebb 15 euró erejéig kiterjed a 30 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztásra szánt, rendes vágással levágott szarvasmarhákon „2001. július 1‑je és december 31. között” elvégzett tesztekhez szükséges tesztkészletek és reagensek beszerzésére fordított költségekre is.

82.      Utalni kell arra, hogy az ekképpen módosított 2000/773 határozatban a 19. cikknek megfelelően csak a 2001. július 1‑je és december 31–e közötti időszakra rögzítettek konkrét pénzügyi hozzájárulást az e csoportba tartozó szarvasmarhákon elvégzett BSE‑tesztekre vonatkozóan. Úgy tűnik tehát, hogy a támogatás nem terjed ki az ebbe a csoportba tartozó szarvasmarhákon 2001 első félévében elvégzett tesztekre, míg e határozat 17. cikke úgy rendelkezett, hogy a vágás időpontjától függetlenül a Közösségnek pénzügyi hozzájárulást kell biztosítania – a 2000/764 határozat 1. cikke (3) bekezdésének megfelelő – valamennyi teszt esetén.

83.      Tehát már a 2000/773 határozaton belül is fellelhető egy ellentmondás a 17. és a 19. cikk között arra vonatkozóan, hogy a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdése szerint elvégzett tesztekkel kapcsolatban nyújtandó közösségi pénzügyi hozzájárulás esetén mely időszakot kell figyelembe venni.

84.      Nem zárható ki, hogy éppen a 2000/764 határozat 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően 2001. július 1‑jét megelőzően elvégzett tesztekhez – vagyis amilyeneket a Gosschalknál 2001 májusa és júniusa folyamán lefolytattak – kapcsolódó közösségi pénzügyi hozzájárulás pontos megállapításáról szóló bizottsági határozat hiánya volt az oka a Bizottság „tisztán gyakorlati” megoldásának, amellyel e teszteknél is a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésére tekintettel létrehozott költségvetési tétel útján biztosított pénzügyi hozzájárulást.

85.      Ezért nem szükséges ezt a problémákkal teli vetületet tovább mélyíteni, amely egyébként sem vonatkozik a 2001 második félévében Gosschalknál elvégzett tesztekre, amelyek tekintetében kétséget kizáróan pénzügyi hozzájárulást kell biztosítani a 2000/773 határozat 18. cikkének – a 2001/499 határozattal módosított – harmadik francia bekezdése értelmében. Ezért a kérdést előterjesztő bíróság számára adandó hasznos választ illetően le kell szögezni, hogy a 2000/773 határozat egyrészt – a 2777/2000 rendelettől eltérően – „társfinanszírozás” helyett a „pénzügyi hozzájárulás” fogalmát használja – amelynek következtében a Gosschalk érvelése, amely e rendeletre hivatkozva az első fogalomra épül, az említett határozatra tekintettel nem megalapozott–, másrészt véleményem szerint nem tartalmaz utalást azon vélekedés kialakítására nézve, hogy BSE‑tesztek elvégzésével kapcsolatban felmerülő költségeknek a Közösség pénzügyi hozzájárulása által nem fedezett részét szükségképpen a tagállamoknak kellene viselniük és azok a piaci szereplőkre sem teljesen, sem részben nem háríthatóak át. Ugyanez érvényes a 90/424 határozat, különösen pedig annak 24. cikke tekintetében, amely a 2000/773 határozat elfogadásához nyújtott jogalapot.

86.      Az a tény – amelyre a Gosschalk írásbeli észrevételeiben hivatkozik –, amely szerint a 90/424 határozat 24. cikke nem említi a tagállamokra vonatkozóan annak lehetőségét, hogy a piaci szereplőktől díjat szedjenek be, nem feltétlenül foglalja azt magában, hogy e cikk kizárta ezt a lehetőséget. A közösségi jogban ugyanis nem létezik olyan általános szabály, amely szerint – feltéve, hogy valamely szabály nem rendelkezik kifejezetten eltérően – önmagában az a tény, hogy a Közösség bizonyos tagállami kiadásokra vonatkozóan pénzügyi hozzájárulást nyújt, kizárná azt, hogy a tagállam a fennmaradó költségeket teljesen vagy részben az érintett gazdasági szereplőkre terhelje.

87.      Ennek megfelelően azt javasolom, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre a következő választ adja a Bíróság:

A 90/424 és 2000/773 határozatok nem akadályozzák, hogy valamely tagállam a – 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdését végrehajtó tagállami szabályozás alapján – saját hatóságai által elvégzett BSE‑tesztek költségének a Közösség pénzügyi hozzájárulása által nem fedezett részét gazdasági szereplőkre terhelje.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről

88.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy akadályozza–e a 85/73 irányelv – különösen 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdésére tekintettel – azt, hogy valamely tagállam a Gosschalknál elvégzettekhez hasonló BSE‑tesztek kapcsán felmerülő költségeket a gazdasági szereplőkre hárítsa. Amennyiben nem, úgy a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie az ezen az alapon nyugvó tagállami díjszabásnak.

89.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban abból indulnak ki, hogy a Gosschalknál elvégzett BSE‑tesztek nem tartoznak a 85/73 irányelv 1., 2. és 3. cikkének hatálya alá, így azokra nézve ezen irányelv értelmében nem írtak elő semmiféle közösségi támogatást. A kérdést előterjesztő bíróság ezért úgy véli, hogy valamely tagállam a BSE‑tesztek tekintetében dönthet úgy, hogy a 85/73 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján nemzeti díjat számol fel, vagy egyéb olyan jogalapon nyugvó díjat, amely tárgya az állatbetegségek leküzdése, tehát mindenekelőtt az említett irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján, amennyiben annak hatálya érintett.

90.      A Bizottság a maga részéről azzal érvelt, hogy a BSE‑tesztek elvégzése kapcsán felmerülő költségek finanszírozására tekintettel kiszabott nemzeti díjat az 5. cikk (4) bekezdésének második albekezdése mellett – mivel a BSE egyszerre minősül járványos és fertőző állatbetegségnek – megalapozhatja a 85/73 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése is, mivel a döntés szempontjából releváns időszakban a tesztekre nem vetettek ki ezen irányelv 1., 2. és 3. cikke értelmében vett közösségi díjat.

91.      Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a nemzeti díjak tekintetében mindkét előírás alapján mindenkor önálló jogi szabályozás érvényes. Míg a 4. cikk (2) bekezdése alapján megállapított nemzeti díjakra vonatkozóan ugyanezen előírás kifejezetten úgy rendelkezik, hogy be kell tartani a közösségi díjak megállapításával kapcsolatban lefektetett elveket, a tagállamok a 85/73 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alapján a járványos és fertőző állat-megbetegedések leküzdésére fordított nemzeti díj elrendelésekor szabadabban járhatnak el, mivel ezen irányelvben nem rögzítettek különös követelményeket.

92.      Ezért, a holland kormánytól és a Bizottságtól eltérően, azon a véleményen vagyok, hogy szükséges annak megállapítása, hogy a Gosschalk üzemében elvégzett BSE‑tesztekre tekintettel Gosschalktól követelt díj az egyik vagy a másik rendelkezés hatálya alá tartozik‑e.

93.      Ebben az esetben nem e díj tagállami hatóságok által elvégzett jogi minősítése,(38) hanem annak objektív ismérvei és célja relevánsak.

94.      A Gosschalk képviselője a tárgyaláson kifejtette, hogy e díj nem tartozik a 85/73 irányelv 5. cikke (4) bekezdése második albekezdésének hatálya alá, mivel a szóban forgó BSE‑tesztek, amelyeket általában egészséges állatokon végeznek, a BSE „megelőzésére”, nem pedig „leküzdésére” szolgáló intézkedések. Ez az érv számomra nem túl meggyőző, mivel a 85/73 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében használt „leküzdés” fogalom nem szükségszerűen a beteg állatokat érintő intézkedésekre vonatkozik és általában úgy értendő, hogy átfogja a betegségek megelőzését szolgáló intézkedéseket is.

95.      Inkább úgy vélem, hogy „a járványos és fertőző állatbetegségek leküzdésére fordított díj” e rendelkezésben szereplő fogalma alapján egy olyan díjból kell kiindulni, amelyet kifejezetten egy állat-egészségügyi vizsgálatra vagy ellenőrzésre vonatkozóan azért szabnak ki, hogy az ezzel kapcsolatos költségeket részben vagy teljes egészében fedezzék. Egy ilyen díjra a 85/73 irányelvben lefektetett előírások vonatkoznak. Ezzel az irányelvvel összehangolt szabályokat kell bevezetni az állat-egészségügyi vizsgálatok és ellenőrzések finanszírozására vonatkozóan annak megakadályozása érdekében, hogy az erre fordítandó díjak esetén fennálló tagállami különbségek korlátozzák a közös piacszervezés körébe tartozó különböző termékek közötti versenyt és a kereskedelem eltérüléséhez vezessenek (lásd az (5) és (6) preambulumbekezdést). Az irányelv gyakorlati érvényesülése sérülne, ha a tagállamok azokat a díjakat, amelyek – jóllehet – egyértelműen a rendkívüli állat-egészségügyi vizsgálatok és ellenőrzések finanszírozására szolgálnak, az összehangolt szabályok keretében megállapított feltételektől eltérően szabhatnák ki, csak azért, mert azok kapcsolatba hozhatók a járványos és fertőző állatbetegségek leküzdésével.

96.      Jelen esetben nem vitás, hogy a Gosschalktól a díjszabályozás alapján követelt díj részben a nála elvégzett BSE‑tesztekkel kapcsolatos költségek fedezésére szolgál, és általában csak azon szarvasmarha-tulajdonos piaci szereplők esetében szabják ki, amelyek állatait ténylegesen BSE‑tesztnek vetették alá.

97.      Véleményem szerint a 85/73 irányelv 5. cikke (4) bekezdésének második albekezdése tehát jelen ügyben a döntés szempontjából nem bír relevanciával.

98.      Ezen irányelv 4. cikke (2) bekezdésének alkalmazhatóságára tekintettel meg kell említeni, hogy e rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy „az (1) bekezdése szerinti célra” – vagyis „az 1., 2. vagy 3. cikkben nem szabályozott vizsgálatok és ellenőrzések finanszírozását biztosító”(39) – nemzeti díjakat számoljanak fel.

99.      Ennélfogva – az irányadó rendelkezés egyértelműséget nélkülöző megfogalmazására tekintettel – felmerül a cseppet sem könnyen megválaszolható kérdés, hogy az olyan BSE‑tesztek, amilyeneket a Gosschalknál végeztek, azon vizsgálatok vagy ellenőrzések közé tartoznak‑e, amelyek az említett cikkek valamelyikének hatálya alá tartoznak.

100. Amennyiben – ahogy azt a Bizottság a Bíróság írásban feltett kérdéseire adott válaszában előadta – a Közösség területén nevelt marha húsáról van szó, kizárólag a 85/73 irányelv 1. cikkére lehet hivatkozni.

101. E cikk szerint „a tagállamok az A. melléklet rendelkezéseivel összhangban biztosítják az ott felsorolt termékek vizsgálata és ellenőrzése során felmerült költségek fedezésére szolgáló közösségi díj beszedését [...]”.

102. A 85/73 irányelv A. mellékletének I. fejezete összehangolt szabályokat tartalmaz a különböző irányelvek „hatálya alá tartozó húsra alkalmazandó díjak” tekintetében, amelyek közül jelen ügyben ki kell emelni a 64/433 irányelvet, amely annak – 2001‑ben hatályos változatában szereplő – 1. cikke értelmében „meghatározza az egyes háziállatok – köztük a szarvasmarhafélék – emberi fogyasztásra szánt friss húsának termelésére és forgalmazására vonatkozó egészségügyi szabályokat”.

103. A Gosschalk képviselője a tárgyaláson amellett érvelt, hogy a kérdésre, amelyet a 99. pontban én is feltettem, igenlő választ kell adni, majd arra a következtetésre jutott, hogy a BSE‑tesztek elvégzésével kapcsolatban felmerülő költségeket már – a 85/73 irányelv A. melléklete I. fejezetének 1. pontja alapján megállapított – a „vágással kapcsolatos ellenőrzési költségek címén felszámított” és a Gosschalk által átvállalt díjak fedezik.(40) E tesztek ugyanis „laboratóriumi vizsgálatokhoz” vezetnek, amelyeket „szükség esetén” a 64/433 irányelv – alapeljárás tényállása időpontjában hatályos – I. melléklete VIII. fejezete 40. pontjának e) alpontja szerint a vágást követő vizsgálat keretében hajtanak végre. Ezért a tagállamok nem jogosultak a BSE‑tesztek elvégzésére vonatkozó külön kiegészítő díj kiszabására.

104. A Bizottság a maga részéről azt az álláspontot képviseli, hogy – még ha a BSE‑teszteket elvont értékelés útján a 85/73 irányelv 1. cikke szerinti vizsgálatok és ellenőrzések közé soroljuk is(41) – e cikk értelmében vett konkrét díjat akkor sem állapítottak meg tekintetükben az alapeljárás tényállásának bekövetkezése időpontjában. Amennyiben helyesen értelmezem ezt az érvelést, ugyanúgy az irányelv 4. cikkének alkalmazhatósága következik belőle, mint az említett cikkben kifejezetten nevesített esetben, vagyis amikor egy vizsgálat vagy ellenőrzés nem tartozik az 1., 2. és 3. cikk hatálya alá.

105. Be kell vallanom, hogy ezen érvelés logikai menete számomra nehezen követhető. Ha a vágással összefüggő BSE‑tesztek a 64/433 irányelvben említett vizsgálatok és ellenőrzések közé tartoznak, a 85/73 irányelv A. melléklete I. fejezete 1. pontjának a) alpontjában megállapított közösségi díjnak – ahogy arra a Gosschalk érvként hivatkozik – az effajta tesztek elvégzése kapcsán felmerülő azon költségeket is fedeznie kellene, amelyek tekintetében sem jogalap, sem lehetőség nem áll fenn BSE‑tesztekkel kapcsolatos külön közösségi díj megállapítására.

106. A Stratmann-ügyben(42) a Bíróságot különösen annak tisztázására kérték, hogy a friss hús 64/433 irányelv alapján elvégzett vizsgálatára vonatkozó közösségi díj tartalmazza–e egy – az alapeljárás esetén – szükséges bakteriológiai vizsgálat költségeit. A Bíróság erre igenlő választ adott és megállapította, hogy egy ilyen vizsgálat kimeríti a – „szükség esetén” a 64/433 irányelv I. melléklete VIII. fejezete 40. pontjának e) alpontja szerint elvégzendő – „laboratóriumi vizsgálat” fogalmát.

107. A BSE‑teszteket a 64/433 irányelv – döntés szempontjából releváns időszakban hatályos – rendelkezéseiben kifejezetten nem tüntették fel. Ennek ellenére, ahogy arra a Bizottság is rámutatott, e teszteket a 2000/764 bizottsági határozat elfogadását megelőzően nem rutinellenőrzésként végezték a friss marha- és borjúhúson, hanem azokra – a „szükség esetén” a vágást követő vizsgálat keretében végrehajtandó, 64/433 irányelv I. melléklete VIII. fejezete 40. pontjának e) alpontja szerinti „laboratóriumi vizsgálatokat” érintő előírásokon túlmenően, amelyre a Gosschalk is utal – a 64/433 irányelv I. melléklete VI. fejezete 27. pontjának a) alpontjából fakadó rendelkezések vonatkoztak, miszerint a (levágást megelőző) „vizsgálatnak [lehetővé kell tennie különösen] annak meghatározását”, hogy „az állatok szenvednek–e olyan betegségben, mely emberre vagy állatra átterjedhet”.

108. Az a körülmény, hogy az alapeljárás tényállása bekövetkezésének időpontjában e tesztek csak a 30 hónaposnál idősebb, fertőzésveszélyt nem jelentő állatként besorolt szarvasmarhák esetén bírtak kötelező jelleggel, önmagában nem tűnik alkalmasnak arra, hogy azokat kiemeljük a 64/433 irányelv – és következésképpen a 85/73 irányelv A. melléklete I. fejezete 1. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezett 1. cikkének – hatálya alól. A Stratmann‑ügyben hozott ítéletben a Bíróság kizárta, hogy a szóban forgó közösségi díj csak a minden esetben lefolytatandó vizsgálatok kapcsán felmerült költségek fedezésére szolgál.(43)

109. Léger főtanácsnok a Stratmann‑ügyben ismertetett indítványában(44) a bakteriológiai vizsgálatokra utalva kifejtette, hogy ezek – jóllehet a 64/433 irányelvben kifejezetten nem szerepelnek – azok közé a „laboratóriumi vizsgálatok” közé tartoznak, amelyek alkalmasak annak megállapítására, hogy a vizsgált hús emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy egészségre ártalmas, továbbá az a körülmény, miszerint a bakteriológiai vizsgálatok költségesek, és több napot vesznek igénybe, nem kielégítő indok arra nézve, hogy azokat kizárják az e rendelkezés értelmében vett „laboratóriumi vizsgálatok” közül.

110. Igaz ugyan, hogy az állat-egészségügyi vizsgálatok és ellenőrzések harmonizált finanszírozási rendszere oda vezet, hogy a meghatározott vizsgálatok tekintetében felmerült költségek egy részének viselésére olyan állatok tulajdonosait kötelezi, amelyek esetében a vizsgálat szükségtelen lett volna, azonban az „átalányösszegben rögzített díj lényege [...], hogy az állattulajdonosokat egy olyan díj fizetésére kötelezi, amely bizonyos esetekben magasabb, más esetekben pedig alacsonyabb az állat tekintetében szükséges vizsgálati és ellenőrzési intézkedések valós költségénél”(45).

111. A 107–110. pontban tett megállapításoktól eltekintve, két tény miatt hajlok annak kizárására, hogy a BSE‑tesztek a 64/433 irányelv szerinti azon vizsgálatok és ellenőrzések közé tartoznak, amelyeket a 85/73 irányelv A. melléklete I. fejezete 1. pontjának a) pontjával összefüggésben értelmezett 1. cikke alapján közösségi díjakból fedeznek.

112. Egyrészt a BSE‑tesztek átlagos költségének – a holland kormány által közölt, a minták anyagára, begyűjtésére és szállítására, valamint a tesztek elvégzésére tekintettel akkoriban 90 eurót kitevő(46) – összege teljesen aránytalannak tűnik, mivel az összeg 20‑szor magasabb a szóban forgó közösségi átalánydíjnál, amely kifejlett szarvasmarhák esetén egyedenként 4,50 eurót tett ki.

113. Másrészt az alapeljárás tárgyát képező BSE‑teszteket, noha azok is annak megállapítását szolgálják, hogy a vizsgált hús emberi fogyasztásra alkalmatlan vagy egészségre ártalmas, nem a Gosschalknál lefolytatandó ante mortem és post mortem vizsgálatokkal megbízott hatósági állatorvos célszerűségi értékelése alapján esetről esetre végezték el, hanem módszeresen minden, e társaság tulajdonában álló, 30 hónaposnál idősebb szarvasmarhán. A 64/433 irányelv számos olyan vizsgálatot ír elő, amelyet a hatósági állatorvosnak a post mortem vizsgálatok esetén „módszeresen el kell végeznie” (az I. melléklet VIII. fejezete 42. pontjának A. szakasza) – amelyek például magukban foglalják a (harántcsíkolt) vázizmokat tartalmazó friss sertéshús trichinavizsgálatát is, amelyre a Bíróság a Stratmann‑ügyben a bakteriológiai vizsgálatok mellett hivatkozott –, a BSE‑tesztek azonban nem szerepelnek ott. A teszteket a Gosschalk 30 hónaposnál idősebb szarvasmarháin módszeresen végezték el egy olyan kötelezettségnek megfelelően, amelyet a tagállami jog a 2000/764 határozat, illetve egy másik, a 64/433 irányelvtől eltérő jogi aktus végrehajtására vonatkozóan írt elő. Ha e tesztek általános végrehajtása már eleve szerepelt az említett irányelv vizsgálatot és ellenőrzést célzó összehangolt intézkedései között, a 2000/764 határozatnak nem kellett volna ismételten előírnia azt.

114. A BSE‑tesztekkel kapcsolatos költségeknek a – 85/73 irányelv A. melléklete I. fejezete 1. pontjának a) alpontja alapján rögzített – közösségi átalánydíjhoz viszonyított jelentős összege és e tesztek módszeres jellegű, az állomány jelentős részét érintő elvégzése – anélkül, hogy azt a 64/433 irányelv kifejezetten előírta volna –, megkérdőjelezhetik e díj reprezentatív jellegét – vagyis a szarvasmarhák 64/433 irányelv által összehangolt vizsgálatával és ellenőrzésével kapcsolatos ésszerű átlagköltségek közelítő-értékét –, amennyiben e teszteket is azok közé soroljuk, amelyeket az említett díjjal fedeznek. Ez feltehetőleg a díj összegének meghatározásához alapul vett értékek egyensúlyának megbomlásával jár.

115. Én azonban arra hajlok, hogy a 99. pontban feltett kérdésre nemleges válasz adandó, vagyis abban a szellemben kell megválaszolni, hogy az olyan BSE‑tesztek, amilyeneket a Gosschalknál végeztek, nem tartoznak a 85/73 irányelv 1., 2. vagy 3. cikkének megfelelő és az irányelv szerint megállapított közösségi díjjal fedezett vizsgálatok és ellenőrzések közé.

116. Ebből, ahogy azt a holland kormány és a Bizottság kifejtette, az következik, hogy a jelen ügyre ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó. E rendelkezés tehát felhatalmazta a holland államot, hogy a gazdasági szereplők terhére nemzeti díjat vezessen be a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdése alapján előírt BSE‑tesztek finanszírozásának biztosítása érdekében.

117. Azokra a követelményekre tekintettel, amelyeket a 85/73 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében vett nemzeti díjnak ki kell elégítenie – ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés második részének is tárgya –, elegendő, ha a Bizottsággal arra emlékeztetünk, hogy éppen ez az előírás fogalmazza meg pontosan azt, hogy egy ilyen díjnak a „közösségi díjakkal kapcsolatban elfogadott elvekkel” kell összhangban állnia. Ezeket az elveket, ahogy arra a Bizottság érvelésében hivatkozik, az irányelv 5. cikkének (1)–(3) bekezdésében fektették le. A nemzeti díjat:

–        ezért olyan mértékben kell megállapítani, ami fedezi az illetékes hatóság költségeit a vizsgálati szerv bér- és társadalombiztosítási kiadásai, valamint a vizsgálatok és az ellenőrzések során felmerülő adminisztratív költségek tekintetében, amelyek magukban foglalhatják az ellenőrök szakmai továbbképzésének költségeit is (az 5. cikk (1) bekezdése);

–        ezért nem lehet sem közvetlenül, sem közvetetten visszatéríteni (az 5. cikk (2) bekezdése);

–        ezért ki lehet szabni a közösségi díjak mértékét meghaladó összegben, ha a kiszabott díj összege nem haladja meg a vizsgálat tényleges költségét (az 5. cikk (3) bekezdése).

118. Itt természetesen csak az illetékes hatóságot valóban terhelő – tehát a Közösség által nyújtott pénzügyi hozzájárulással csökkentett – költségeket kell figyelembe venni. Ehelyütt egyébként emlékeztetnék arra, hogy a holland kormány képviselője a tárgyaláson azzal érvelt, hogy a BSE‑tesztekkel kapcsolatban Gosschalktól követelt díjat a díjszabályozás alapján állapították meg, amelynek során a közösségi pénzügyi hozzájárulás összegét levonták a tesztek elvégzésekor ténylegesen felmerült költségekből.

119. Máskülönben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdés második részére adandó válasz tekintetében – álláspontommal ellentétesen és a Gosschalk érvelésének megfelelően – arra kellene támaszkodni, hogy a BSE‑tesztek azon összehangolt vizsgálatok és ellenőrzések közé tartoznak, amelyekre vonatkozóan a 85/73 irányelv A. melléklete I. fejezete 1. pontjának a) alpontjában közösségi átalánydíjat rögzítettek.

120. Ebben az esetben, tekintettel a tagállamok irányelv által meghagyott mozgásterére, az irányelv A. melléklete I. fejezetének 4. és 5. pontját kellene figyelembe venni. A 4. pont értelmében a tagállamok a „megnövekedett költségek fedezésére növelhetik egyes létesítményekben az 1. és a 2. a) pontok alapján kiszabott átalánydíjakat (a 4. pont a) alpontja), vagy a tényleges költségeket fedező díjat szabhatnak ki (a 4. pont, b) alpontja)”. Ezzel szemben az 5. pont alapján meghatározott feltételek teljesülése esetén az átalány összege addig csökkenthető, amíg összhangba nem kerül az ellenőrzések tényleges költségeivel.

121. A Bíróság a Stratmann‑ügyben hozott ítéletben(47) elsősorban a 4. pontra hivatkozva egyrészt az a) alpontra vonatkozóan megállapította, hogy „minden, a tagállam által elrendelt emelés szükségszerűen érinti és növeli magát a közösségi átalánydíjat is”, másrészt a b) alpontra vonatkozóan leszögezte, hogy „egy, a közösségi díjak mértékét meghaladó összegű külön díjnak fedeznie kell a ténylegesen felmerült költségek összességét”.

122. A Gosschalk képviselője – a 119. pontban bemutatott szemszögből nézve – a tárgyaláson ezzel szemben helyesen vezette le a Bíróság ezen megállapításából, hogy az említett társaságtól a holland állam nem követelhetett volna a közösségi díjat kiegészítő külön díjat a BSE‑tesztekkel kapcsolatban felmerült költségek – még csak részleges – fedezésére sem. A holland állam e költségek fedezésére csupán a 85/73 irányelv A. melléklete I. fejezete 1. pontjának a) alpontja értelmében vett közösségi átalánydíjat növelhette volna „egy meghatározott üzem” vonatkozásában, vagy e díj helyett olyan, eltérő összegű díjat állapíthatott volna meg, amely az említett irányelv A. melléklete I. fejezete 1. pontjának a) alpontja alapján fedezte volna az összehangolt vizsgálatok és ellenőrzések költségeinek összességét.

123. Az utóbbi lehetőség tekintetében a Bíróság a Feyrer‑ügyben hozott ítéletben(48) megállapította, hogy azt a tagállamok „általános jelleggel és szabad mérlegelésük szerint alkalmazhatják, azon egyedüli feltétel mellett, hogy a díj összege nem haladhatja meg a ténylegesen felmerült költségeket”. Ahogy azt Léger főtanácsnok Stratmann‑ügyben ismertetett indítványában(49) kifejtette, „e feltétel betartása megköveteli, hogy figyelembe vegyék az érintett tagállamokban a vizsgálatra és ellenőrzésre vonatkozó összehangolt intézkedések alapján ténylegesen felmerült költségek összességét, és ennek következtében kizárja a közösségi átalánydíj és a rendkívüli intézkedésre vonatkozó külön díj egyidejű kiszabását”.

124. Végezetül röviden szeretnék kitérni a Gosschalk által előadott érvelésre, amely a Bresciani-(50), a Ligur Carni és társai(51), valamint a Dubois és Général Cargo Services ügyben(52) hozott ítéletekre támaszkodik, és amely szerint a közösségi jog kötelezővé teszi, hogy a közérdekű ellenőrzésekből eredő költségeket az érintett gazdasági szereplők helyett az állampolgárok közössége viselje.

125. Igaz, hogy a Bíróság ezekben az ítéletekben a következőket állapította meg:

–        „egy közérdekből elrendelt egészségügyi ellenőrzés végrehajtására szolgáló tagállami hatósági tevékenység nem tekinthető az importőr által nyújtott olyan szolgáltatásnak, amely igazolhatná az ellenszolgáltatásként kirótt pénzügyi terhet”, amelynek következtében az „így keletkezett költségeket a társadalomnak kell viselnie, mivel a közösségi áruk szabad mozgásából összességében előnye származik”(53);

–        az importáló tagállam a 64/433 irányelv alapján megengedett egészségügyi hatósági ellenőrzésekkel és vizsgálatokkal kapcsolatos saját területén végzett tevékenységét a „köz érdekében fejti ki, és az nem tekinthető az importőr számára nyújtott szolgáltatásnak”, így annak költségeit a társadalomnak kell viselnie, mivel a közösségi áruk szabad mozgásából összességében előnye származik”, míg „az effajta díjak importőröket sújtó kiszabása a szabad áruforgalom EGK‑Szerződés által tilalmazott akadályozását valósítja meg”(54);

–        „az egészségügyi ellenőrzések által okozott költségeket a társadalomnak kell viselnie, mivel a közösségi áruk szabad mozgásából összességében előnye származik”(55).

126. E megállapításokat azonban nem lehet a szövegkörnyezetükből kiragadva értékelni. A hivatkozott ítéletekben – az adott ügyben szóban forgó – tagállami jogszabályokat vetették össze az EK‑Szerződés rendelkezéseivel az áruk szabad mozgása szempontjából. Az említett ítéletek olyan esetekre vonatkoznak, amelyekben arról volt szó, hogy az importáló tagállam – azok elvégzésének finanszírozása érdekében – egyoldalúan pénzügyi teherrel sújtotta azokat a – főleg állat-egészségügyi – vizsgálatokat, amelyeket a határátlépés során, vagy az áru áthaladási- vagy rendeltetési helyén végeztek. Jelen ügyben azonban olyan pénzügyi terhekről van szó, amelyeket olyan állat-egészségügyi ellenőrzésekkel kapcsolatban róttak ki, amelyek lefolytatására minden tagállamot közösségi jogi előírás kötelez, és amelyeket a származási hely tagállamában – függetlenül attól, hogy a szóban forgó árut (friss borjú- és marhahús) belföldi fogyasztásra vagy exportra szánták–e – el kell végezni. Az említett ítélkezési gyakorlat ezért nem vehető át a jelen ügyre.(56)

127. A fentiekre tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdést a következőképpen válaszolja meg:

A 85/73 irányelvvel nem ellentétes, ha valamely tagállam az érintett gazdasági szereplőket terhelő nemzeti díjat szab ki a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdését végrehajtó tagállami szabályozás értelmében saját hatóságai által elvégzett BSE‑tesztekhez kapcsolódó költségek fedezése céljából. Az ilyen díjnak az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint meg kell felelnie az irányelv 5. cikkének (1)–(3) bekezdésében lefektetett, közösségi díjak megállapítására vonatkozó elveknek, és csak a költségek közösségi pénzügyi hozzájárulással nem fedezett részére vonatkozhat.

 Végkövetkeztetések

128. A fenti megfontolások alapján azt javasolom, hogy a Bíróság a Raad van State előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseit a következőképpen válaszolja meg:

„1)      Azok szivacsos agyvelőbántalom (BSE) kimutatására szolgáló diagnosztikai tesztek, amelyeket 30 hónaposnál idősebb, emberi fogyasztás céljából levágott szarvasmarhák esetében egy, a – szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbántalom szempontjából történő vizsgálatáról, valamint a fertőző szivacsos agyvelő bántalmak járványügyi megfigyeléséről szóló 98/272/EK határozat módosításáról szóló, 2000. november 29‑i – 2000/764/EK bizottsági határozat 1. cikkének (3) bekezdését végrehajtó tagállami szabályozásban lefektetett kötelezettségnek megfelelően végeznek el, a marhahúspiacra alkalmazandó kivételes támogatási intézkedések elfogadásáról szóló, 2000. december 18‑i 2777/2000/EK bizottsági rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében vett BSE‑teszt fogalmi körébe tartoznak. Az effajta tesztek azonban nem képezik tárgyát az e rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerinti társfinanszírozásnak, hanem olyan állat-egészségügyi intézkedéseket valósítanak meg, amelyek tekintetében – a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17‑i 1258/1999/EK tanácsi rendelet 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján – a Közösség adott körülmények között pénzügyi hozzájárulást biztosít.

2)      Az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26‑i 90/424/EGK tanácsi határozat és a tagállamok által a 2001. évre vonatkozóan előterjesztett, a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalom megbetegedéseinek (BSE) megfigyelésére irányuló programok jóváhagyásáról, valamint a Közösség által nyújtandó pénzügyi hozzájárulás megállapításáról szóló, 2000. november 30‑i 2000/773/EK bizottsági határozat nem akadályozza meg, hogy valamely tagállam a – 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdését végrehajtó tagállami szabályozás alapján – saját hatóságai által elvégzett BSE‑tesztek költségének a Közösség pénzügyi hozzájárulása által nem fedezett részét a gazdasági szereplőkre terhelje.

3)      Az 1996. június 26‑i 96/43/EGK tanácsi irányelvvel módosított és egységes szerkezetbe foglalt, a 89/662/EGK, 90/425/EGK, 90/675/EGK és 91/496/EGK irányelvek szerinti állat-egészségügyi ellenőrzések finanszírozásáról szóló, 1985. január 29‑i 85/73/EGK tanácsi irányelvvel nem ellentétes, ha valamely tagállam az érintett gazdasági szereplőket terhelő nemzeti díjat szab ki a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdését végrehajtó tagállami szabályozás értelmében saját hatóságai által elvégzett BSE‑tesztekhez kapcsolódó költségek fedezése céljából. Az ilyen díjnak az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint meg kell felelnie az irányelv 5. cikkének (1)–(3) bekezdésében lefektetett, közösségi díjak megállapítására vonatkozó elveknek, és az csak a költségek közösségi pénzügyi hozzájárulással nem fedezett részére vonatkozhat.”

1 – Eredeti nyelv: olasz.

2 – HL L 321., 47. o.

3 – A 85/73/EGK irányelvnek az élő állatok s egyes állati termékek állat-egészségügyi vizsgálata és ellenőrzése finanszírozásának biztosítása céljából történő módosításáról és egységes szerkezetbe foglalásáról, valamint a 90/675/EGK és a 91/496/EGK irányelv módosításáról szóló, 1996. június 26‑i 96/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 162., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 19. kötet, 212. o.).

4 − HL L 32., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 6. kötet, 161. o.

5 – HL L 160., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 414. o.

6 – HL L 160., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 25. kötet, 339. o. Ezt a rendeletet a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i 1234/2007/EK tanácsi rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) (HL L 299., 1. o.) 2008. július 1‑jével hatályon kívül helyezte.

7 – HL L 395., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 9. kötet, 214. o.

8 – HL L 224., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 138. o.

9 – HL L 305., 35. o. Ezt a – szarvasmarhafélék szivacsos agyvelőbántalom szempontjából történő vizsgálatáról, valamint a fertőző szivacsos agyvelő bántalmak járványügyi megfigyeléséről szóló 98/272/EK határozat IV. mellékletének naprakésszé tételéről szóló 2000/764/EK határozat módosításáról szóló, 2000. december 29‑i 2001/8/EK bizottsági határozattal (HL L 2., 28. o.) módosított – határozatot a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III., X. és XI. mellékletének az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak járványügyi megfigyelése és vizsgálata tekintetében történő módosításáról szóló, 2001. június 22‑i 1248/2001/EK bizottsági rendelet (HL L 173., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 450. o.) 2001. július 1‑jével hatályon kívül helyezte.

10 – A többször módosított, majd az 1991. július 29‑i 91/497/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 268., 69. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 12. kötet, 72. o.) módosított és egységes szerkezetbe foglalt, a friss hús Közösségen belüli kereskedelmét érintő egészségügyi problémákról szóló, 1964. június 26‑i 64/433/EGK tanácsi irányelv (HL 1964. L 121., 2012. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 1. kötet, 34. o.). A többszöri módosítást követően a 64/433 irányelvet 2006. január 1‑jével hatályon kívül helyezte az emberi fogyasztásra szánt egyes állati eredetű termékek előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozó élelmiszer–higiéniai és állat–egészségügyi feltételekről szóló egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről, valamint a 89/662/EGK és a 92/118/EGK tanácsi irányelv és a 95/408/EK tanácsi határozat módosításáról szóló, 2004. április 21‑i 2004/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 157., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 407. o.).

11 – HL L 1., 23. o.

12 – HL L 147., 1. o.; magyar nyelv különkiadás 3. fejezet, 32. kötet, 289. o.

13 – HL L 224., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 10. kötet, 128. o.

14 – HL L 308., 35. o.

15 – HL L 269., 54. o.

16 – HL L 181., 36. o.

17 – Lásd a 9. lábjegyzetben hivatkozott 1248/2001 rendeletet.

18 – A 85/73 irányelvet a takarmány– és élelmiszerjog, valamint az állat–egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29‑i 882/2004/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet (HL L 165., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 200. o.) 2008. január 1‑jével hatályon kívül helyezte.

19 – Nederlandse Staatscourant 2000., 247. sz., 39. o.

20 – Nederlandse Staatscourant 1994., 10. sz.

21 – Nederlandse Staatscourant 1984., 252. sz.

22 – Nederlandse Staatscourant 2000., 249. sz., 45. o.

23 – Nederlandse Staatscourant 1993., 99. sz. A holland kormány utalt arra, hogy e szabályozást 2005. december 24‑én hatályon kívül helyezték.

24 – Nederlandse Staatscourant 2001., 64. sz., 31. o.

25 – Nederlandse Staatscourant 2001., 212. sz., 16. o.

26 –      A Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 2003., I‑10333. o.).

27 – Az előző lábjegyzetben hivatkozott ítélet.

28 – Ahogy azt a Bizottság leszögezi, azért tolódott az időpont 2001. július 1‑jére, mert a tagállamok 2001. január 1‑jén általánosságban még nem rendelkeztek megfelelő kapacitással ahhoz, hogy az összes szarvasmarhát a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdésében említett típusú BSE‑gyorstesztekkel vizsgálják meg.

29 – E cikk úgy rendelkezik, hogy a Közösség „tesztenként legfeljebb 30 euró erejéig megtéríti a tesztkészletek és reagensek beszerzésére fordított (hozzáadottérték-adó nélkül számított) költségek 100%‑át”.

30 – A pénzügyi hozzájárulás összegének megállapítását azonban fenntartották egy későbbi, 2001. július 1‑jét megelőzően elfogadásra kerülő határozat számára, és a 2000/773 határozat 18. cikkét módosító 2001/499 határozat írta elő, hogy a Közösség tesztenként legfeljebb 15 euró erejéig téríti meg a tesztkészletek és reagensek beszerzésére fordított (hozzáadottérték-adó nélkül számított) költségek 100%‑át.

31 – A 98/272 határozat – 2001/8 határozattal módosított – IV.A. mellékletében a következő három vizsgálati módszert nevezik meg: „i. Western blot eljáráson alapuló immunoblot vizsgálat a proteáz-rezisztens PrPRes fragmentum kimutatására (Prionics Check teszt). ii. kemilumineszcens ELISA‑teszt, amely magában foglal egy extrakciós módszert és egy ELISA‑eljárást, megnövelt kemilumineszcens képességű reagens felhasználásával (Enfer‑teszt). iii. szendvics (indirekt IF) módszer PrPRes kimutatására denaturálási és koncentrációs lépéseket követően (Bio-Rad Platelia teszt)”.

32 – Véleményem szerint az a tény, hogy az előírás – nem egy meghatározott időpontot megelőzően elvégzett, hanem – egy meghatározott időpontot megelőzően „levágott állatokon” elvégzett tesztekre vonatkozik, figyelmen kívül hagyható. Ugyanis, ahogy az a 2777/2000 rendelet (2) preambulumbekezdéséből kivehető, a teszteket általában „a vágás során” végzik.

33 – A 2777/2000 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében szereplő „és mindenesetre 2001. július 1‑jét megelőzően” megfogalmazással kizárták a szóban forgó társfinanszírozás alól azokat a teszteket, amelyeket a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelező tesztprogram tagállami bevezetését megelőzően végeztek el, ha az érintett tagállam túllépte az utóbbi előírás végrehajtására 2001. július 1‑jéig nyitva álló határidőt.

34 – A holland kormány és a Bizottság az én észrevételeimtől részben eltérő mérlegelés alapján jutott e következtetésre. A Bizottság mindenekelőtt azt az álláspontot képviselte, hogy a 2777/2000 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerinti közösségi társfinanszírozás Hollandia esetében nem alkalmazható, mivel az ország a 2001/3 határozat alapján a 2000/764 határozat 1. cikkének (3) bekezdése szerinti szarvasmarhákat érintő BSE‑tesztek elvégzésére vonatkozó 2001. január 1‑jével hatályba lépett kötelezettségre tekintettel mentesült az említett rendelet 3. cikkében rögzített felvásárlási szabályozás alkalmazása alól, és ezért nincs helye többé ezen határozat 2. cikke (2) bekezdése alkalmazásának, amely az említett szabályozás alóli kivételnek tekinthető.

35 – A Bizottság képviselője a tárgyaláson rámutatott arra, hogy e tény nincs hatással a szóban forgó, állat-egészségügyi intézkedéseket megvalósító BSE‑tesztek jogi minősítésére, amelyeket a Közösség egyéb módon – például a 90/424 határozat alapján – is finanszírozhatott volna.

36 – Lásd például a 35/85. sz. Tissier‑ügyben 1986. március 20–án hozott ítélet (EBHT 1986., 1207. o.) 9. pontját és a C‑107/98. sz. Teckal‑ügyben 1999. november 18‑án hozott ítélet (EBHT 1999., I‑8121. o.) 34. pontját.

37 – A fent hivatkozott Tissier‑ügyben hozott ítélet 9. pontja, a C‑315/92. sz. Verband Sozialer Wettbewerb ügyben 1994. február 2‑án hozott ítélet (EBHT 1994., I‑317. o.) 7. pontja és a C‑228/01. és C‑289/01. sz., Bourrasse és Perchicot egyesített ügyekben 2002. november 7‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑10213. o.) 33. pontja.

38 – A holland kormány írásbeli észrevételeinek 53. pontjában arra utalt, hogy az említett díj „(kifejezetten) a 85/73 irányelv 5. cikkének (4) bekezdésén alapul”.

39 – Kiemelés tőlem.

40 – Az említett fejezet 1. pontjában a tagállamok „a vágással kapcsolatos ellenőrzési költségek címén” a következő átalánydíjakat számítják fel szarvasmarhák esetén: kifejlett szarvasmarha esetén 4,50 euró egyedenként; fiatal szarvasmarha esetén 2,50 euró egyedenként.

41 – Lásd a Bizottság írásbeli észrevételeinek 47. pontját.

42 – A C‑284/00. sz. és C‑288/00. sz., Stratmann és társai egyesített ügyekben 2002. május 30‑án hozott ítélet (EBHT 2002., I–4611. o.).

43 – A Stratmann és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 50. pontja

44 – A 2002. március 21‑én ismertetett indítvány 39. pontja.

45 – Uo., 58. pont.

46 – A holland kormány írásbeli észrevételeinek 30. pontja.

47 – A fent hivatkozott ítélet 56. pontja.

48 – A C‑374/97. sz. Feyrer‑ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑5153. o.) 27. pontja.

49 – A fent hivatkozott indítvány 62. pontja.

50 – A 87/75. sz. ügyben 1976. február 5‑én hozott ítélet (EBHT 1976., 129. o.).

51 – A C‑277/91., C‑318/91. és C‑319/91. sz., Ligur Carni és társai egyesített ügyekben 1993. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 1993., I–6621. o.).

52 – A C‑16/94. sz. ügyben 1995. augusztus 11‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑2421. o.).

53 – A fent hivatkozott Bresciani‑ügyben hozott ítélet 10. pontja.

54 – A fent hivatkozott Ligur Carni és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 31. pontja.

55 – A fent hivatkozott Dubois és Général Cargo Services ügyben hozott ítélet 14. pontja.

56 – Az ennek megfelelő érveléshez lásd a C‑27/95. sz. Bakers of Nailsea ügyben 1997. április 15‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑1847. o.) 44–46. pontját, valamint La Pergola főtanácsnok ebben az ügyben 1996. július 4‑én ismertetett, 6. lábjegyzetben hivatkozott indítványának 8. pontját.

Full & Egal Universal Law Academy