26.1.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 22/27
Az Elsőfokú Bíróság (második tanács) T-140/06. sz., Philip Morris Products kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítélete ellen a Philip Morris Products SA által 2007. november 16-án benyújtott fellebbezés
(C-497/07. P. sz. ügy)
(2008/C 22/52)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Philip Morris Products SA (képviselők: T. van Innis és C. S. Moreau ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
—
a Bíróság az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésében a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikkét és 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját. E tekintetben először is kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság negatív előítéletre alapította értékelését azon védjegykategóriára nézve, amelybe a bejelentett védjegy tartozik. Azon döntésével ugyanis, miszerint a fogyasztók nem szoktak a termékek formájából vagy csomagolásából azok eredetére következtetni, az Elsőfokú Bíróság olyan ténymegállapítást tett, amely nélkülöz minden tudományos alapot, és eltorzítja általában a megjelölések, illetve különösen a formák emberi észlelését.
Másodszor a fellebbező fél kifogásolja, hogy az Elsőfokú Bíróság téves jogi elemzést végzett a védjegy érintett közönség általi észlelésével kapcsolatban. Ez a tévedés egyrészt abban áll, hogy az Elsőfokú Bíróság a védjegy használatát csak annak cigarettás dobozként való megtestesítésén keresztül vizsgálta, miközben valamely meghatározott termék csomagolásának formáját a közönség sok más olyan kifejezésformában is észlelheti, mint a védjegy reklámanyagokban való grafikus vagy térbeli ábrázolása. A téves értékelés másrészt abban áll, hogy az Elsőfokú Bíróság a védjegy fogalmát arra a részére korlátozta, amelyet valamely lehetséges vásárló a vásárlását közvetlenül megelőző pillanatban észlelhet, miközben valamely védjegy érintett közönségéhez mindazok hozzátartoznak, akik a védjegy szokásos használata során – amely mind a termék értékesítése előtti reklámozása, mind a termék értékesítését követő használat vagy fogyasztás során előfordul – azzal találkoznak.
A fellebbező harmadrészt és utolsóként a megtámadott határozat indokolásában található ellentmondásra hivatkozik.
(1) HL 1994., L 11., 1. o.
Full & Egal Universal Law Academy