9.2.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 37/8
2007. november 22-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Németországi Szövetségi Köztársaság
(C-518/07. sz. ügy)
(2008/C 37/10)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: C. Docksey und C. Ladenburger meghatalmazottak)
Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság
Kereseti kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Bíróság
—
állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság, mivel az adatfeldolgozást a magánfelhasználás terén felügyelő hatóságokat Baden-Württemberg, Bajorország, Berlin, Brandenburg, Bréma, Hamburg, Hessen, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Alsó-Szászország, Észak-Rajna-Vesztfália, Rheinland-Pfalz, Saarland, Szászország, Sachsen-Anhalt, Schleswig-Holstein és Thüringia tartományokban állami felügyelet alá vonta és ezáltal az adatvédelmi felügyelő hatóságok „teljes függetlensége” biztosításának kötelezettségét helytelenül ültette át, elmulasztotta a 95/46/EK irányelv (1) 28. cikke (1) bekezdésének második mondatából eredő kötelezettségei teljesítését;
—
kötelezze a Németországi Szövetségi Köztársaságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 28. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint minden tagállamnak rendelkeznie kell arról, hogy „az ezen irányelv értelmében a tagállam által elfogadott nemzeti rendelkezéseknek”, azaz adatvédelmi rendelkezéseknek az „alkalmazását valamely hatóság vagy hatóságok felügyeljék”. A 95/46/EK irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második mondata e kijelölt hatóságok „teljes függetlenségét” írja elő. Az irányelv szövege a Bizottság szerint úgy rendelkezik, hogy a felügyelő hatóságokat mentesíteni kell akár más hatóságok általi, akár az államigazgatáson kívülről történő befolyásolás alól, a tagállami szabályozásnak tehát ki kell zárnia annak lehetőségét, hogy a felügyelő hatóságok határozatait és azok végrehajtását kívülről befolyásolják. A „teljes” függetlenség megfogalmazás nem csak azt foglalja magában, hogy senkitől való függőség nem állhat fenn, hanem azt is, hogy semmilyen értelemben vett függőségről nem lehet szó.
A felperes szerint tehát összeegyeztethetetlen a 95/46/EK irányelv 28. cikke (1) bekezdésének második mondatával [az a szabályozás], amely az adatfeldolgozást a magánfelhasználás terén felügyelő hatóságokat szakmai, jogi vagy szolgálati állami felügyeletnek veti alá, ahogyan ez a Németországi Szövetségi Köztársaság mind a 16 tartományában történt. Mivel valamennyi tagállam törvénye aláveti a felügyelő hatóságokat e három fajta felügyelet különböző kombinációjának, valamennyi tartomány törvénye megalapozza a 95/46/EK irányelv 28. cikke (1) bekezdése második mondatából eredő, a felügyeleti hatóságok „teljes függetlenségének” biztosítását előíró kötelezettségnek a Németországi Szövetségi Köztársaság általi megsértését. A szakmai, jogi vagy szolgálati felügyelet közötti különbségektől függetlenül a felügyeletnek e mindhárom fajtája az irányelv által megkövetelt függetlenség megsértését jelenti.
Az irányelv célja szerinti értelmezés alapján a közösségi jogalkotó az irányelv 28. cikke által a felügyeleti hatóságokra ruházott feladatok tényleges végrehajtásának biztosítása érdekében tartotta szükségesnek a teljes függetlenség garantálását. A „teljes függetlenség” koncepciója az irányelv elfogadásának történetéből is kiviláglik. A tagállami felügyeleti hatóságok „teljes függetlenségének” követelménye a közösségi adatvédelmi vívmányok meglévő rendszerébe szintén jól illeszkedik. Ezenkívül az Európai Unió alapjogi chartájának 8. cikke értelmében a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok tiszteletben tartását „független hatóságnak kell ellenőriznie”.
A Németországi Szövetségi Köztársaság által képviselt felfogás a viszonylagos függetlenségről, azaz a felügyeleti hatóságnak pusztán az ellenőrzött szervtől való függetlenségéről, már az irányelv egyértelmű, „teljes” függetlenséget megkövetelő szövegével sem egyeztethető össze. Ráadásul ezen értelmezés teljesen kiüresítené a 28. cikk (1) bekezdésének második mondatát. A Bizottság szerint az az érvelés is elfogadhatatlan, miszerint az EK 95. cikk, mint az irányelv elfogadásának irányadó jogalapja, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elve a „teljes függetlenség” megszorító értelmezését teszi lehetővé. A Bíróság már kimondta, hogy az irányelv elfogadása az arra irányuló hatáskörnek megfelelően történt, illetve, hogy a nem gazdasági vonatkozású tényállások esetén tilos annak rendelkezéseit megszorítóan értelmezni. A kérdéses rendelkezés ezenkívül nem lép túl az irányelv által az EK 95. cikkel és a szubszidiaritás elvével összhangban követett cél eléréséhez szükséges mértéken.
(1) HL L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o.
Full & Egal Universal Law Academy