29.3.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 79/12
2007. december 21-én benyújtott kereset – Európai Közösségek Bizottsága kontra Osztrák Köztársaság
(C-564/07. sz. ügy)
(2008/C 79/22)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: E. Traversa és H. Krämer meghatalmazottak)
Alperes: Osztrák Köztársaság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy az Osztrák Köztársaság nem teljesítette az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit azáltal, hogy:
—
egy másik tagállamban jogszerűen letelepedett valamennyi olyan szabadalmi ügyvivő esetében, akik Ausztriában átmenetileg szolgáltatást szeretnének nyújtani, előírta, hogy mindenekelőtt a különleges osztrák nyilvántartásba jegyeztessék be magukat, amennyiben a bejegyzés szakmai felelősségbiztosítás előzetes megkötésétől függ;
—
egy másik tagállamban jogszerűen letelepedett azon szabadalmi ügyvivőket, akik Ausztriában átmenetileg szolgáltatást szeretnének nyújtani, az osztrák hatóságok fegyelmi felügyelete alá helyezi a szakmai kötelezettségek súlyos megsértésétől eltérő magatartás szankcionálása tekintetében is;
—
egy másik tagállamban jogszerűen letelepedett azon szabadalmi ügyvivők, akik Ausztriában átmenetileg szolgáltatást szeretnének nyújtani, által történő bármely szolgáltatásnyújtást kötelező szakmai felelősségbiztosítás előzetes megkötésétől tesz függővé;
—
egy másik tagállamban jogszerűen letelepedett azon szabadalmi ügyvivőket, akik Ausztriában átmenetileg szolgáltatást szeretnének nyújtani, kötelezi, hogy jóváhagyott helyi ügyvédet bízzanak meg, vagy nevezzenek meg Ausztriában lakóhellyel rendelkező kézbesítési meghatalmazottat.
—
kötelezze az Osztrák Köztársaságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EK 49. cikk nem csak a más tagállamban letelepedett szolgáltatóval szemben az annak honossága alapján alkalmazott bármiféle hátrányos megkülönböztetés eltörlését követeli meg, hanem valamennyi korlátozás megszüntetését akkor is, ha azok különbségtétel nélkül vonatkoznak a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatókra, amennyiben azok akadályozzák, vagy kevésbé vonzóvá teszik a valamely olyan másik tagállamban letelepedett szolgáltató által nyújtott szolgáltatásokat, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat.
A Bizottság véleménye szerint az osztrák jogszabályok a szabadalmi ügyvivők tekintetében korlátozzák a szolgáltatásnyújtás EK 49. cikk értelmében vett szabadságát azáltal, hogy valamely másik tagállamban jogszerűen letelepedett azon szabadalmi ügyvivők, akik Ausztriában átmenetileg szolgáltatást szeretnének nyújtani, számára előírják szakmai felelősségbiztosítás kötését, az osztrák nyilvántartásba történő bejegyeztetést, az osztrák hatóságok fegyelmi felügyelete alá való tartozást és ügyfélképviselet esetén jóváhagyott helyi ügyvéd közbeiktatását.
E követelmények megakadályozhatják, hogy egy másik tagállamban jogszerűen letelepedett szabadalmi ügyvivő átmenetileg szolgáltatást nyújtson Ausztriában, legalábbis ezt a tevékenységet kevésbé vonzóvá teszik számukra. Ugyanis a jogszabályoknak mind a letelepedés helye, mind a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban történő figyelembe vétele a szolgáltatásnyújtóra további gazdasági terhet ró, mivel annak tájékozódnia kell a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban érvényes jogszabályokról, továbbá kettős szabályozás alá tartozik anélkül, hogy a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam figyelembe venné azokat a szabályokat, amelyek alá a szolgáltatásnyújtó már a származási tagállamban tartozik. A jelen szabályozás továbbá visszatarthatja a fogyasztókat, hogy egy másik tagállamban letelepedett szolgáltatásnyújtót bízzanak meg, mivel ez az osztrák szolgáltatásnyújtó megbízásához képest további költségekkel jár.
Azon nemzeti intézkedések, amelyek a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlását aláássák, akadályozzák vagy kevésbé vonzóvá teszik, csak akkor összeegyeztethetők a Szerződéssel, ha azokat egyrészt a közérdek kényszerítő okai indokolják, másrészt ha azokat nem hátrányosan megkülönböztető módon alkalmazzák, harmadszor ha azok az általuk elérni kívánt cél megvalósításához szükségesek, negyedszer, ha azok nem haladják meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket. Ez esetben a közérdek kényszerítő okaiként csak azokat az érdekeket ismerik el, amelyeket még nem védenek azok a jogszabályok, amelyek alá a szolgáltatásnyújtó a letelepedés helye szerinti tagállamban tartozik.
A Bizottság azon a véleményen van, hogy a vitatott korlátozásokat sem kifejezetten a Szerződésben előírt kivételek, sem a Bíróságnak a közérdek kényszerítő okaira vonatkozó ítélkezési gyakorlata nem indokolják. A másik tagállamban letelepedett szóban forgó szabadalmi ügyvivőkre előírt kötelezettségek meghaladják azt a mértéket, amely a fogyasztóvédelem és az eljárás rendes lefolytatása céljainak megvalósításához szükséges.
Full & Egal Universal Law Academy