7.7.2007
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 155/30
2007. május 7-én benyújtott kereset – OTIS és társai kontra Bizottság
(T-145/07. sz. ügy)
(2007/C 155/56)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperesek: Otis SA (Dilbeek, Belgium), Otis GmbH & Co. OHG (Berlin, Németország), Otis BV (Amersfoort, Hollandia) és Otis Elevator Co. (Farmington, Amerikai Egyesült Államok) (képviselők: A. Winckler ügyvéd és J. Temple Lang, Solicitor)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
A felperesek keresetükben azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:
—
semmisítse meg, vagy lényegesen csökkentse az OTIS-szal szemben a határozatban kiszabott bírságot;
—
kötelezze a Bizottságot az OTIS ezen eljárással kapcsolatban felmerült jogi és egyéb költségeinek, valamint kiadásainak megfizetésére;
—
hozzon egyéb olyan intézkedéseket, amelyeket megfelelőnek tart.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen keresettel a felperesek az EK 230. cikk alapján a 2007. február 21-én hozott C(2007) 512 végleges bizottsági határozat (COMP/E-1/38.823 PO/Elevators and Escalators-ügy) részleges megsemmisítését kérik, amelynek alapján a Bizottság megállapította a felperesek és más vállalkozások négy – adásvételi, felállítási, karbantartási, illetve a felvonók és mozgólépcsők korszerűsítésével kapcsolatos szerződések és ajánlatok odaítélésére irányuló megállapodásokkal és/vagy összehangolt magatartással megvalósított – egyetlen, összetett és folyamatos, az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértésben való részvételért való felelősségét.
A felperesek keresetük alátámasztására a következő kilenc jogalapot hozzák fel, anélkül, hogy vitatnék a megtámadott határozat ténymegállapításait.
A Bizottság tévesen alkalmazta a vonatkozó jogszabályt, amikor az Otis Elevator Company felelősségét állapította meg a helyi jogi személyek magatartásáért, mivel az Otis Elevator Company nem gyakorolt döntő befolyást a helyi leányvállalatok mindennapi kereskedelmi gyakorlatára, és nem lehetett tudatában a jogsértő magatartásuknak.
A Bizottság tévesen alkalmazta a bírságkiszabási iránymutatást (1), és megsértette az arányosság elvét:
—
amikor elrettentés céljából az egész csoport forgalma alapján növelte a bírságot, és
—
amikor a kiindulási összeget Németországgal kapcsolatban határozta meg, mivel a Bizottság nem vette figyelembe, hogy a jogellenes megállapodások csak a mozgólépcsőket és a „nagyértékű”/nagy sebességű felvonókra vonatkoztak, amelyek csupán kis részét képezik az összes felvonónak.
A Bizottság megsértette az engedékenységi közleményt (2)
—
amikor nem nyújtott az Otis-nak mentességet a németországi jogellenes megállapodásokat illetően, mivel az Otis volt az egyetlen olyan társaság, amely a felvonó- és mozgólépcső-megállapodások teljes kiterjedésére és időtartamára vonatkozó adatokat és bizonyítékokat nyújtott be; illetve
—
amikor nem biztosított részleges mentességet bizonyos időszakokban a mozgólépcsők és a felvonók tekintetében, és ezt nem indokolta.
Másodlagosan a Bizottság 50 %-os, de mindenesetre 25 %-nál jelentősen nagyobb csökkentést kellett volna alkalmazzon. A felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság nem vette figyelembe az Otis által benyújtott bizonyítékok mértékét és jelentős hozzáadott értékét.
A Bizottság továbbá megsértette az Otis jogos bizalmát, valamint az arányosság elvét:
—
amikor nem csökkentette a szokásos 10 %-kal a bírságot, amiért a felperesek nem vitatták a Belgiumot, Németországot, és Luxemburgot illető tényeket; és
—
amikor nem csökkentette a bírságot a pontosító kiegészítő információk nyújtásáért.
Végül a Bizottság tévesen alkalmazta az engedékenységi közleményt és a bírságkiszabási iránymutatást a Belgiumot, Németországot, és Luxemburgot illető bírság megállapításakor.
(1) A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló bizottsági iránymutatás (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.).
(2) A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2002. C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.).
Full & Egal Universal Law Academy