8.9.2007
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 211/43
2007. július 4-én benyújtott kereset – Heineken Nederland és Heineken kontra Bizottság
(T-240/07. sz. ügy)
(2007/C 211/81)
Az eljárás nyelve: holland
Felek
Felperesek: Heineken Nederland BV és Heineken NV (képviselők: T. Ottervanger és M.A. de Jong ügyvédek)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
—
Az Elsőfokú Bíróság teljesen vagy részlegesen semmisítse meg a felpereseket érintő határozatot;
—
az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg vagy csökkentse a felperesekre kiszabott bírságot;
—
az Elsőfokú Bíróság kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperesek az EK 81. cikk szerint lefolytatott eljárásról (COMP/B-2/37.766. sz. – holland sörpiac – ügy) szóló, 2007. április 18-i bizottsági határozatot támadják, amellyel a Bizottság pénzbírságot szabott ki reájuk.
Keresetüket a felperesek először is egy sor eljárási hibára alapítják. Először is a Bizottság a vizsgálat során megsértette a gondos ügyintézés elvét és az 1/2003 rendelet 27. cikkét azáltal, hogy a felpereseknek nem biztosították a többi vállalkozás állásfoglalásaihoz való hozzáférést. Másodsorban a felperesek szerint a Bizottság nem folytatott alapos és pártatlan vizsgálatot. Harmadsorban, a versenyjogi biztos fellépésével sérült az ártatlanság vélelmének elve. Negyedsorban az eljárás időtartama túllépett az ésszerűség határain, és ezzel sérült a felperesek védelemhez való joga.
A felperesek ezenkívül az EK 81. cikk megsértésére hivatkoznak. E tekintetben először is azt állítják, hogy a bizonyítási eljárás hiányos volt, és a Bizottság megsértette az ártatlanság vélelmének elvét és az indokolási kötelezettséget. Másodsorban, álláspontjuk szerint nem lehet szó megállapodásról és/vagy összehangolt magatartásról. Harmadsorban, a felperesek szerint a Bizottság az állítólagos jogsértés időtartamát tévesen határozta meg.
Ezenkívül a felperesek több kifogást emelnek a kiszabott bírság összegével kapcsolatban. Először is az 1/2003 rendelet 23. cikke (3) bekezdésének megsértésére és a kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás téves alkalmazására, valamint az egyenlőség, a jogbiztonság és az arányosság elvének, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkoznak. Álláspontjuk szerint a Bizottság a jogsértés súlyát tévesen határozta meg, különösen azáltal, hogy a jogsértés jellegét tévesen állapította meg, illetőleg nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy szerintük a jogsértés piaci hatása elhanyagolható, továbbá azáltal, hogy a földrajzilag releváns piacot tévesen határozta meg. Ezenkívül a Bizottság nem vette kellően figyelembe az enyhítő körülményeket, és a közigazgatási eljárás túlzottan hosszú ideje aránytalanul magas pénzbírsághoz vezetett, minthogy a Bizottság időközben a pénzbírságok összegével kapcsolatos politikáját megszigorította.
Végül a felperesek álláspontja szerint a pénzbírságnak a Bizottság által a túlzottan hosszú közigazgatási eljárásra tekintettel végrehajtott csökkentése aránytalanul csekély.
Full & Egal Universal Law Academy