19.12.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 312/4
A Bíróság (harmadik tanács) 2009. október 29-i ítélete (a Tribunal du travail d’Esch-sur-Alzette [Luxemburg] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Virginie Pontin kontra T-Comalux SA
(C-63/08. sz. ügy) (1)
(Szociálpolitika - A várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkajogi védelme - 92/85/EGK irányelv - 10. és 12. cikk - A terhesség kezdetétől a szülési szabadság végéig tartó elbocsátási tilalom - A jogalanyok közösségi jogból eredő jogai számára biztosítandó bírói jogvédelem - A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód - 76/207/EGK irányelv - 2. cikk, (7) bekezdés, harmadik albekezdés - Nők terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatos kedvezőtlenebb bánásmódban részesítése - A terhességük alatt elbocsátott nők jogorvoslati lehetőségének korlátozása)
2009/C 312/05
Az eljárás nyelve: francia
A kérdést előterjesztő bíróság
Tribunal du travail d’Esch-sur-Alzette
Az alapeljárás felei
Felperes: Virginie Pontin
Alperes: T-Comalux SA
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Tribunal de travail d'Esch-sur-Alzette — A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelv (HL L 348., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 110. o.) 10. és 12. cikkének, valamint a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv (HL L 39., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 187. o.) 2. cikkének értelmezése — Felmondással érintett várandós munkavállaló bírósági védelmének terjedelme — Azon nemzeti szabályozás említett irányelvekkel való összeegyeztethetősége, amely az elbocsátott várandós munkavállaló számára a keresetindításra rövid, 8 illetve 15 napos jogvesztő határidőt ír elő, és e kereset terjedelmét a felmondással érintett munkavállaló állásában való megtartására vagy abba való visszahelyezésére korlátozza, kizárva bármiféle kártérítés megítélését.
Rendelkező rész
1.
A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelv 10. és 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a tagállami jogszabály, amely a várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalóknak az említett 10. cikkben foglalt elbocsátási tilalmára vonatkozóan különleges jogorvoslati lehetőséget biztosít, amelynek gyakorlására sajátos eljárási szabályok vonatkoznak, amennyiben ezek nem kedvezőtlenebbek, mint a belső jog hasonló jogorvoslatokra vonatkozó szabályai (az egyenértékűség elve), és nem teszik gyakorlatilag lehetetlenné a közösségi jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve). Úgy tűnik, hogy az olyan jogvesztő határidő, mint amilyen a luxemburgi Munka törvénykönyve L. 337-1. cikke (1) bekezdésének negyedik albekezdésében szerepel, nem tesz eleget ennek a feltételnek, ezt azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.
2.
A 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK irányelv 3. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan, a várandós, gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók elbocsátásával szemben a 92/85 irányelv 10. cikkében foglalt védelemre vonatkozó speciális tagállami jogszabály, amely — mint a luxemburgi Munka törvénykönyve L. 337-1. cikke — megfosztja a terhessége alatt elbocsátott várandós munkavállalót a kártérítés iránti kereset benyújtásának lehetőségétől, miközben az minden más elbocsátott munkavállaló számára biztosított, amennyiben a jogorvoslatokra vonatkozó ilyen korlátozás úgy tekinthető, hogy egy nőt terhességgel kapcsolatban kevésbé kedvező bánásmódban részesítenek. Ez az eset áll fenn különösen akkor, ha az említett munkavállalók elbocsátása esetén rendelkezésre álló egyetlen keresetfajtára vonatkozó eljárási szabályok nem felelnek meg a jogalanyok közösségi jogból eredő jogai számára biztosítandó hatékony bírói jogvédelem elvének, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.
(1) HL C 93., 2008.4.12.
Full & Egal Universal Law Academy