21.11.2009
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 282/8
A Bíróság (nagytanács) 2009. október 6-i ítélete (a Rechtbank Amsterdam [Hollandia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Dominic Wolzenburg ellen kibocsátott európai elfogatóparancs
(C-123/08. sz. ügy) (1)
(Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - 2002/584/IB kerethatározat - Európai elfogatóparancs és a tagállamok közötti átadási eljárások - A 4. cikk, 6. pontja - Az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának mérlegelhető okai - A nemzeti jog alkalmazása - Elfogott személy, aki a kibocsátó tagállam állampolgára - Az európai elfogatóparancs végrehajtásának a végrehajtó tagállam általi megtagadása a területén való ötéves tartózkodásra tekintettel - EK 12. cikk)
2009/C 282/14
Az eljárás nyelve: holland
A kérdést előterjesztő bíróság
Rechtbank Amsterdam
Az alapeljárás felei
Dominic Wolzenburg
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.) 4. cikke 6. pontjának értelmezése — A végrehajtó igazságügyi hatóság lehetősége a végrehajtó tagállamban tartózkodó vagy lakó személlyel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadására — A „lakóhely” és a „tartózkodás” fogalma — Az EK 12., az EK 17. és az EK 18. cikk értelmezése — Az átadásához hozzá nem járuló keresett személlyel szemben aszerint különböző végrehajtó igazságügyi hatósági bánásmódot lehetővé tévő nemzeti szabályozás, hogy e személy a végrehajtó tagállamnak vagy más tagállamnak az állampolgára
Rendelkező rész
1.
Valamely tagállam állampolgára, aki jogszerűen tartózkodik egy másik tagállamban, jogosult az EK 12. cikk (1) bekezdésére hivatkozni olyan nemzeti jogszabállyal szemben, mint az Overleveringswet (a személyek átadásáról szóló, 2004. április 29-i holland törvény), amely meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóság megtagadhatja a szabadságvesztés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását.
2.
Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkének 6. pontját akként kell értelmezni, hogy az uniós polgárok tekintetében a végrehajtó tagállam az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának e rendelkezésben foglalt mérlegelhető okai alkalmazását nem jogosult az ezen államban való jogszerű tartózkodás időtartamán felül további adminisztratív követelményekhez — így például határozatlan időre szóló tartózkodási engedéllyel való rendelkezéshez — kötni.
3.
Az EK 12. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a végrehajtó tagállam azon szabálya, amely szerint e tagállam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága megtagadja az állampolgárával szemben szabadságvesztés büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását, miközben e megtagadásnak egy másik tagállami polgár tekintetében — akinek tartózkodási joga az EK 18. cikk (1) bekezdésén alapul — az a feltétele, hogy a keresett személy öt éven át folyamatosan jogszerűen tartózkodott a végrehajtó tagállam területén.
(1) HL C 116., 2008.5.9.
Full & Egal Universal Law Academy