31.7.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 209/5
A Bíróság (második tanács) 2010. június 3-i ítélete (a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Ladbrokes Betting & Gaming Ltd, Ladbrokes International Ltd kontra Stichting de Nationale Sporttotalisator
(C-258/08. sz. ügy) (1)
(EK 49. cikk - A szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozásai - Szerencsejátékok - Szerencsejátékok interneten történő kínálása - Az engedélyt egyetlen gazdasági szereplő számára fenntartó szabályozás - A működtetési engedély kibocsátásának a más tagállamban engedéllyel rendelkező gazdasági szereplőtől való megtagadása - Igazolás - Arányosság - A nemzeti szabályozás valamennyi konkrét végrehajtási intézkedésének egyedi ellenőrzése)
2010/C 209/06
Az eljárás nyelve: holland
A kérdést előterjesztő bíróság
Hoge Raad der Nederlanden
Az alapeljárás felei
Felperesek: Ladbrokes Betting & Gaming Ltd, Ladbrokes International Ltd
Alperes: Stichting de Nationale Sporttotalisator
Tárgy
Az EK 49. cikk értelmezése — Az engedély nélküli szerencsejáték- és fogadásszervezést tiltó, egyben a társadalmi jólét és a közegészség védelme érdekében az engedély egyetlen gazdasági szereplő részére történő megadását lehetővé tévő nemzeti szabályozás — Az engedély megtagadása más tagállamban, így a székhelyének tagállamában is engedéllyel rendelkező (interneten működő) szolgáltatótól — Ilyen engedély versenyeztetés nélküli megújítása — Közérdeken alapuló kényszerítő ok
Rendelkező rész
1.
Az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely a szerencsejáték-függőség visszafogását és a csalás megelőzését célozza, és amely ténylegesen hozzájárul e célok megvalósításához, úgy tekinthető, mint amely a fogadási tevékenységeket koherens és szisztematikus módon korlátozza, jóllehet a kizárólagos engedély jogosultja vagy jogosultjai számára megengedett, hogy piaci kínálatukat új szerencsejátékok bevezetésével és reklám útján vonzóvá tegyék. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy az illegális szerencsejátékokkal kapcsolatos tevékenységek problémát okozhatnak-e az érintett tagállamban, amelyet az engedélyezett és szabályozott tevékenységek terjesztése orvosolhatna, és hogy e terjesztés mértéke nem teszi-e azt összeegyeztethetetlenné az említett függőség visszafogására irányuló céllal.
2.
Valamely tagállamnak a szerencsejátékokra vonatkozó, az EK 49. cikkel összeegyeztethető szabályozásának alkalmazása érdekében a nemzeti bíróságnak nem kell minden esetben vizsgálnia, hogy az e szabályozás tiszteletben tartásának biztosítását célzó végrehajtó intézkedés alkalmas-e az e szabályozás által követett célok elérésére, és hogy megfelel-e az arányosság elvének, feltéve hogy ez az intézkedés szükséges az említett szabályozás hatékony érvényesülésének biztosításához, és nem tartalmaz az ugyanezen szabályozásból eredőn túlmenő korlátozást. Az a körülmény, hogy a végrehajtási intézkedést a hatóságoknak a nemzeti szabályozás betartásának biztosítására irányuló beavatkozása vagy egy magánfél által az ugyanezen szabályozásra alapított jogai védelme érdekében polgári eljárás keretében előterjesztett kérelem következtében fogadták el, nem releváns a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügy megoldása szempontjából.
3.
Az EK 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely a szerencsejátékok szervezése és kínálása vonatkozásában egyetlen gazdasági szereplő javára kizárólagos rendszert ír elő, és amely minden más gazdasági szereplő számára, ideértve a más tagállamokban letelepedett gazdasági szereplőket is, megtiltja, hogy az interneten az első tagállam területén az e rendszer hatálya alá tartozó szolgáltatásokat kínáljon.
(1) HL C 223., 2008.8.30.
Full & Egal Universal Law Academy