30.1.2010
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 24/10
A Bíróság (harmadik tanács) 2009. december 10-i ítélete (a Verwaltungsgericht Schwerin (Németország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Krzysztof Peśla kontra Justizministerium Mecklenburg-Vorpommern
(C-345/08. sz. ügy) (1)
(Munkavállalók szabad mozgása - EK 39. cikk - A szabályozott jogi szakmák felkészítő gyakorlatára bocsátás megtagadása - A valamely másik tagállamban jogi oklevelet szerzett jelölt - A megszerzett ismeretek egyenértékűségének vizsgálati szempontjai)
2010/C 24/16
Az eljárás nyelve: német
A kérdést előterjesztő bíróság
Verwaltungsgericht Schwerin
Az alapeljárás felei
Felperes: Krzysztof Peśla
Alperes: Justizministerium Mecklenburg-Vorpommern
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Verwaltungsgericht Schwerin (Németország) — Az EK 39. cikk értelmezése — Határozat, amellyel valamely jelentkezőtől, aki jogi végzettségét más tagállamban szerezte, megtagadják a felkészítő joggyakorlatra való bocsátást — A képzések egyenértékűsége vizsgálatának kritériumai
Rendelkező rész
1.
Az EK 39. cikket úgy kell értelmezni, hogy az e célra szolgáló vizsgák letétele nélkül, közvetlenül a jogi szakmákra felkészítő gyakorlatra bocsátás iránti kérelmet követő, a képzések egyenértékűségére vonatkozó vizsgálatnál referenciának tekinthető ismeretek azok az ismeretek, amelyeket az azon tagállam által megkövetelt képesítés igazol, ahol a jelölt a gyakorlat megkezdését kérelmezi.
2.
Az EK 39. cikket úgy kell értelmezni, hogy amikor valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai egy másik tagállam állampolgárának valamely szabályozott szakma későbbi gyakorlásához szükséges gyakorlati képzési idő — mint például Németországban a jogi szakmákra felkészítő gyakorlat — megkezdésére irányuló kérelmét vizsgálják, e cikk nem írja elő, hogy e hatóságok a közösségi jog által előírt egyenértékűségi vizsgálat keretében a jelölttől csupán alacsonyabb szintű jogi ismereteket követeljenek meg, mint amelyeket az e tagállamban a gyakorlati képzési idő megkezdéséhez szükséges képesítés igazol. Ugyanakkor pontosítani kell, hogy egyrészt az említett cikk nem képezi akadályát annak, hogy a képesítési előírásokat ilyen rugalmasan értelmezzék, másrészt lényeges, hogy az érintett által képesítésekkel igazolt ismeretek részleges elismerésének lehetősége a gyakorlatban ne csupán fiktív lehetőség maradjon, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
(1) HL C 260., 2008.10.11.
Full & Egal Universal Law Academy