EUR-Lex -  62008CC0480 - HU

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2009. október 20.1(1)

C‑480/08. sz. ügy

Maria Teixeira

kontra

London Borough of Lambeth

és

Secretary of State for the Home Department

(A Court of Appeal [England & Wales] [Civil Division] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Személyek szabad mozgása – Tartózkodási jog – Feltételek – Korábbi migráns munkavállaló – A saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással és egészségbiztosítással nem rendelkező személy – Lakástámogatás formájában nyújtott szociális segítség – Olyan gyermeket gondozó személy, aki tanulmányok folytatása céljából tartózkodik a fogadó tagállamban – Az 1612/68/EGK rendelet 12. cikke – 2004/38/EK irányelv – A két szabályozás egymáshoz való viszonya”

I –    Bevezetés

1.        Megilletheti‑e lányát gondozó személyként a tartózkodás joga a nem dolgozó és a saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással nem rendelkező uniós polgárt abban a tagállamban, amelyben a lány egy korábbi migráns munkavállaló gyermekeként tanulmányokat folytat?

2.        Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Bíróság a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division)(2) által elé terjesztett jelen ügyben. E kérdés lehetőséget ad a Bíróság számára, hogy pontosítsa az 1612/68/EGK rendelet(3) 12. cikkével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát – különösen a Baumbast és R ügyben hozott ítéletet(4) –, és tisztázza e rendelkezésnek a 2004‑ben elfogadott, az Unió polgáraira és családtagjaikra vonatkozó új tartózkodási irányelvhez (2004/38/EK irányelv(5)) való viszonyát. E probléma nem alábecsülendő jelentőséggel bír nem csak számos, a származási tagállamot elhagyó és más tagállamban élő uniós polgár, hanem az egyes fogadó államok számára is.

3.        A jelen ügy néhány párhuzamosságot mutat a folyamatban lévő C‑310/08. sz. Ibrahim‑üggyel(6), amely szintén a Court of Appeal előzetes döntéshozatal iránti kérelmén alapul. Mindkét ügyben nem dolgozó, saját szükségleteik fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással nem rendelkező személyek terjesztettek elő lakástámogatás iránti kérelmet Angliában. Igényük alátámasztására az Egyesült Királyságban az ott tanulmányokat folytató kiskorú gyermekeik gondozása céljából történő tartózkodáshoz való állítólagos jogukra hivatkoznak. Az Ibrahim‑ügytől eltérően azonban a Teixeira‑ügyben a szociális támogatás iránti kérelem nem valamely harmadik állambeli személytől, hanem olyan uniós polgártól származik, aki korábban az Egyesült Királyságban dolgozott, és továbbra is ott él.

II – Jogi háttér

A –    A közösségi jog

4.        Ezen ügy közösségi jogi hátterét egyrészt a 2004/38 irányelv, másrészt az 1612/68 rendelet határozza meg.

1.      A 2004/38 irányelv

5.        A 2004/38 irányelv az I. fejezetben (1–3. cikk) általános rendelkezéseket, a III. fejezetben (6–15. cikk) a tartózkodás jogára vonatkozó szabályokat, a IV. fejezetben (16–21. cikk) pedig a huzamos tartózkodás jogára vonatkozó szabályokat tartalmaz.

6.        A 2. cikke 2. pontjának c) alpontjában szereplő fogalommeghatározás szerint a „családtag” kifejezés a 2004/38 irányelv értelmében

„az uniós polgár, házastársa, vagy a b) pontban meghatározott élettársa egyenes ági leszármazottai[t] [jelöli], akik 21. életévüket nem töltötték be vagy eltartottak”.

7.        A 2004/38 irányelvnek a „Tartózkodás joga három hónapot meghaladóan” címet viselő 7. cikke kivonatosan a következőképpen szól:

„(1)      Valamennyi uniós polgárt megilleti a tartózkodás joga egy másik tagállam területén három hónapot meghaladó időtartamra, ha:

a)      munkavállalók vagy önálló vállalkozók a fogadó tagállamban; vagy

b)      elegendő forrásokkal rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára ahhoz, hogy ne jelentsenek indokolatlan terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére tartózkodásuk időtartama alatt, és a fogadó tagállamban teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek; vagy

c)      –       tanulmányok folytatásának fő céljából, ideértve a szakképzést is, beiratkoztak egy magán- vagy közoktatási intézménybe, amelyet a fogadó tagállam akkreditált vagy tart fenn jogszabályai vagy közigazgatási gyakorlata alapján, és

–      teljes körű egészségbiztosítással rendelkeznek a fogadó tagállamban, és nyilatkozattal vagy választásuk szerint más azzal egyenértékű eszközzel bizonyítják a megfelelő nemzeti hatóságnál, hogy elegendő forrással rendelkeznek önmaguk és családtagjaik számára, ahhoz, hogy a tartózkodásuk időtartama alatt ne jelentsenek terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére; vagy

d)      az a), b) vagy c) pontban meghatározott feltételeket teljesítő uniós polgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagok.

(2)      Az (1) bekezdésben meghatározott tartózkodás jogát ki kell terjeszteni azokra a családtagokra, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárt kísérik vagy hozzá csatlakoznak a fogadó tagállamban, feltéve hogy az uniós polgár megfelel az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett feltételeknek.

(3)      Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az az uniós polgár, aki a továbbiakban már nem munkavállaló vagy önálló vállalkozó, megtartja munkavállaló vagy önálló vállalkozó jogállását a következő körülmények között:

a)      ha baleset vagy betegség következtében ideiglenesen munkaképtelenné vált;

b)      ha kényszerű, regisztrált munkanélkülivé vált azt követően, hogy egy évnél hosszabb ideig alkalmazásban állt, és a megfelelő munkaügyi hivatal nyilvántartásba vette álláskeresőként;

c)      ha kényszerű, regisztrált munkanélkülivé vált azt követően, hogy az egy évnél rövidebb határozott időre kötött munkaszerződése lejárt, vagy kényszerű munkanélkülivé vált az első tizenkét hónapban, és a megfelelő munkaügyi hivatal nyilvántartásba vette álláskeresőként. Ebben az esetben a munkavállalói jogállás legalább hat hónapig fennmarad;

d)      ha szakképzésben vesz részt. Hacsak nem vált kényszerű munkanélkülivé, a munkavállalói jogállás fennmaradásának feltétele, hogy a szakképzés a korábbi alkalmazással álljon kapcsolatban.

(4)      […]”

8.        A családtag tartózkodási jogának az uniós polgára halála vagy távozása esetén való fenntartásával összefüggésben a következő rendelkezés található a 2004/38 irányelv 12. cikkének (3) bekezdésében:

„Az uniós polgárnak a fogadó tagállamból történő távozása nem vonja maga után gyermekei, vagy a felügyeleti jogot gyakorló szülő tartózkodási jogának elvesztését, állampolgárságukra tekintet nélkül, ha a gyermekek a fogadó tagállamban tartózkodnak, és ott egy oktatási intézménybe tanulmányok folytatása céljából beiratkoztak, tanulmányaik befejezéséig.”

9.        Kiegészítőleg utalni kell a 2004/38 irányelv 16. cikkére, amely az uniós polgárok és családtagjaik huzamos tartózkodási jogára vonatkozó általános szabályokat tartalmazza:

„(1)      Azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott. Erre a jogra nem vonatkoznak a III. fejezetben előírt feltételek.

[…]

(3)      A tartózkodás folyamatosságát nem érinti az évi hat hónapot meg nem haladó ideiglenes távollét, sem a kötelező katonai szolgálat miatti hosszabb távollét, sem a legfeljebb 12 egymást követő hónapig tartó egyszeri távollét, amelyre olyan fontos okokból kerül sor, mint terhesség és szülés, súlyos betegség, tanulmányok folytatása vagy szakképzés vagy másik tagállamba vagy harmadik országba történő kiküldetés.

(4)      A már megszerzett huzamos tartózkodási jog csak a fogadó tagállamtól való két egymást követő éven át tartó távollét esetén veszik el.”

10.      A 40. cikkének (1) bekezdése alapján a 2004/38 irányelvet a tagállamoknak 2006. április 30‑ig kellett átültetniük.

2.      Az 1612/68 rendelet

11.      Az 1612/68 rendelet a 2004/38 irányelv egyik megelőző szabályozásának minősül. E rendeletet az utóbbi irányelv részben hatályon kívül helyezte.(7)

12.      Az 1612/68 rendeletnek a 2004/38 irányelv által hatályon kívül helyezett 10. cikke 2006. április 30‑ig a következőképpen rendelkezett:

„(1)      Állampolgárságuktól függetlenül a következők jogosultak azzal a munkavállalóval letelepedni, aki az egyik tagállam állampolgára, és aki egy másik tagállam területén áll alkalmazásban:

a)      a munkavállaló házastársa és azok a lemenő egyenes ági rokonaik, akik 21 évnél fiatalabbak vagy a munkavállaló eltartottjai;

b)      a munkavállaló és házastársa felmenő egyenes ági, eltartott rokonai.

(2)      A tagállamok lehetővé teszik az (1) bekezdés rendelkezése alá nem tartozó családtagok letelepedését, ha a fent említett munkavállaló tartja el őket vagy vele közös háztartásban élnek abban az országban, ahonnan a munkavállaló érkezett.

(3)      Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a munkavállalónak családja számára a foglalkoztatása szerinti régióban a helyi munkavállalók vonatkozásában átlagosnak tekintett lakással kell rendelkeznie; ez a rendelkezés azonban nem vezethet a hazai és másik tagállambeli munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetéshez.”

13.      Az 1612/68 rendeletnek a 2004/38 irányelv hatálybalépését követően továbbra is hatályos 12. cikke a következő rendelkezést tartalmazza:

„Egy másik tagállamban foglalkoztatott vagy alkalmazásban álló állampolgár gyermekei, ha a gyermekek a fogadó állam területén laknak, az állam saját állampolgáraiéval azonos feltételekkel nyernek felvételt általános oktatási intézménybe, szakmunkás- és egyéb szakképzésre.

A tagállamok támogatnak minden erőfeszítést, amely lehetővé teszi, hogy ezek a gyermekek a képzéseken a lehető legjobb feltételekkel vegyenek részt.”

B –    A nemzeti jog

14.      A releváns nemzeti rendelkezéseket az előzetes döntéshozatalra utaló határozat „összetettként” jellemzi, és csak összefoglalva ismerteti. E szerint a nemzeti jogi helyzet a következőképpen vázolható.

15.      Az 1996‑ban elfogadott Housing Act(8) szerint lakástámogatásra „jogosultak azon személyek”, akik hajléktalanok, és akik meghatározott feltételeknek megfelelnek.

16.      Az 1996. évi Housing Act(9) 185. cikkéből következik, hogy valamely személy nem részesíthető támogatásban, „ha olyan külföldi személy, aki nem jogosult támogatásra”. Ezt a rendelkezést Angliára vonatkozóan egy miniszteri rendeletben, az úgynevezett Eligibility Regulationsben(10) fejtik ki részletesebben.

17.      Az Eligibility Regulations 6. cikkének (1) bekezdéséből különösen az következik, hogy valamely, idegenrendészeti ellenőrzés alatt nem álló személy csak akkor jogosult lakástámogatásra, ha a szokásos tartózkodási helye az Egyesült Királyságban van, és ott tartózkodási joggal is rendelkezik.(11)

18.      Tartózkodásra jogosultnak ebben az összefüggésben a brit polgárok mellett többek között azon uniós polgárokat kell tekinteni, akik a közösségi jog alapján őket megillető, az Egyesült Királyságba való beutazáshoz és ottani tartózkodáshoz fűződő jogukat gyakorolják.(12) Nem jogosultak támogatásra azok az uniós polgárok, akiknek tartózkodási joga kizárólag munkakeresői minőségükből vagy családtagjuk munkakeresői minőségéből fakad, sem azok, akik az első, három hónapnál nem hosszabb egyesült királyságbeli tartózkodásra vonatkozó jogukat gyakorolják.(13)

19.      Az Eligibility Regulations 6. cikkének (2) bekezdése szerint többek között az alábbi uniós polgárok élveznek mentességet a tartózkodás általános követelménye alól: a munkavállalók, az önálló vállalkozók, a munkavállalók vagy önálló vállalkozók családtagjai, valamint az Egyesült Királyságban való folyamatos tartózkodás jogával rendelkező személyek.

20.      Végül utalni kell arra, hogy az irányelv rendelkezéseit a 2006. április 30‑án hatályba lépett Immigration (European Economic Area) Regulations 2006(14) ültette át az Egyesült Királyságban.

III – A tényállás és az alapeljárás

21.      Maria Teixeira 1971. március 7‑én született, és portugál állampolgár. 1989‑ben érkezett Angliába, ahol 1989 és 1991 között takarítónőként dolgozott. Férjével együtt érkezett, aki szintén portugál állampolgár. Patricia, a házaspár lánya 1991. június 2‑án született az Egyesült Királyságban. Patricia akkor kezdte meg tanulmányait az Egyesült Királyságban, amikor M. Teixeira nem volt munkavállaló.(15)

22.      M. Teixeira és férje később elváltak, a volt férj pedig jelenleg is az Egyesült Királyságban él. 2006. június 13‑án a bíróság Patriciát az édesapjánál helyezte el, azonban úgy rendelkezett, hogy az édesanyjával való kapcsolattartást kívánságának megfelelően kell biztosítani számára. 2006 novemberében Patricia beiratkozott a londoni Lambeth kerületben a Vauxhall Learning Centre(16) egyik gyermekgondozó képzésére. 2007 márciusában az akkor tizenöt éves Patricia az édesanyjához költözött.

23.      M. Teixeira 1991 után időszakosan dolgozott az Egyesült Királyságban; legutóbb 2005 elején.

24.      2007. április 11‑én M. Teixeira lakástámogatást kért a London Borough of Lambethtől(17) hajléktalanság miatt. Ezt a kérelmet elutasították, mivel M. Teixeira nem rendelkezik a megfelelő jogosultsággal. Az elutasítást M. Teixeira panasza ellenére is fenntartották.

25.      A lakástámogatás megtagadása ellen M. Teixeira első fokon keresetet terjesztett elő a London Lambeth County Courtnál(18), mindazonáltal sikertelenül.(19) A jogvita jelenleg másodfokon a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division), a kérdést előterjesztő bíróság előtt van folyamatban.

26.      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint M. Teixeira az alapeljárásban elismeri,

–        hogy nem munkavállaló, nem rendelkezik a saját szükségleteinek fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással, és a 2004/38 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében nem illeti meg a tartózkodás joga,

–        hogy nem tartotta meg munkavállaló jogállását, mert nem felel meg a 2004/38 irányelv 7. cikke (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, és

–        hogy a 2004/38 irányelv 16. cikke értelmében nem illeti meg a folyamatos tartózkodás joga.

27.      Az Egyesült Királyságban való tartózkodásának jogát M. Teixeira az alapügyben kizárólag abból a körülményből vezeti le, hogy 2007 márciusa óta ő a lánya, Patricia felügyeletét elsődlegesen ellátó szülő. Patricia az Egyesült Királyságban oktatási intézményben tanul, és őt az 1612/68 rendelet 12. cikke értelmében megilleti az Egyesült Királyságban való tartózkodás joga.(20)

IV – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás

28.      A 2008. október 10‑i határozatával a Court of Appeal az eljárást felfüggesztette, és az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Olyan körülmények között, ahol i. egy uniós polgár érkezett az Egyesült Királyságba, ii. az uniós polgár időszakosan munkavállalóként dolgozott az Egyesült Királyságban, iii. az uniós polgár abbahagyta a munkát, viszont nem távozott az Egyesült Királyságból, iv. az uniós polgár nem tartotta meg munkavállaló jogállását, és nem rendelkezik a 2004/38 irányelv 7. cikke szerinti tartózkodás jogával, sem az irányelv 16. cikke szerinti folyamatos tartózkodás jogával, v. az uniós polgár gyermeke akkor kezdte meg tanulmányait, amikor az uniós polgár nem volt munkavállaló, a gyermek viszont azon időszakokban is folytatta egyesült királyságbeli tanulmányait, amikor az uniós polgár munkavállalóként dolgozott az Egyesült Királyságban, vi. az uniós polgár a gyermek felügyeletét elsődlegesen ellátó szülő és vii. az uniós polgár és gyermeke nem rendelkeznek a saját szükségleteik fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással:

1)      az uniós polgár az Egyesült Királyságban csak akkor rendelkezik‑e tartózkodási joggal, ha teljesíti a 2004/38 irányelvben foglalt feltételeket,

vagy

2)      a)     az 1612/68 rendelet 12. cikkéből levezetett, a Bíróság értelmezése szerinti tartózkodási joggal rendelkezik‑e, anélkül hogy teljesítenie kellene a 2004/38 irányelvben foglalt feltételeket, és

b)      amennyiben ez a helyzet, rendelkeznie kell‑e megfelelő anyagi fedezettel ahhoz, hogy tervezett tartózkodási ideje alatt ne jelentsen terhet a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerének, és teljes körű egészségbiztosítással kell‑e rendelkeznie a fogadó államban,

c)      amennyiben ez a helyzet, ahhoz, hogy a gyermek az 1612/68 rendelet 12. cikkéből levezetett, a Bíróság értelmezése szerinti tartózkodási joggal rendelkezzék, szükséges‑e, hogy a gyermek tanulmányai megkezdésének időpontjában az uniós polgár munkavállaló legyen, vagy elegendő az, hogy az uniós polgár a gyermek tanulmányainak megkezdését követő valamely időszakban munkavállaló volt,

d)      a gyermek tizennyolcadik életévének betöltésével megszűnik‑e az uniós polgárnak mint a tanulmányokat folytató gyermek felügyeletét elsődlegesen ellátó szülőnek bármilyen tartózkodási joga?

3)      Amennyiben az 1. kérdésre igenlő válasz adandó, változtatnak‑e a helyzeten a jelen ügyhöz hasonló körülmények, amelyek szerint a gyermek azelőtt megkezdte tanulmányait, hogy lejárt volna a 2004/38 irányelv átültetésére a tagállamok számára szabott határidő, anyja viszont csak 2007 márciusában, vagyis az irányelv átültetésére szabott határidő lejártát követően vált a gyermek felügyeletét elsődlegesen ellátó szülővé, és csak ezt követően hivatkozott a gyermek felügyeletét elsődlegesen ellátó szülői minőségéből fakadó tartózkodási jogára?”

29.      A Bíróság előtti eljárásban M. Teixeira és a London Borough of Lambeth mellett a dán kormány, a portugál kormány, az Egyesült Királyság Kormánya és az Európai Közösségek Bizottsága terjesztett elő írásbeli és szóbeli észrevételeket.(21) Ezenkívül az EFTA Felügyeleti Hatóság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

V –    Értékelés

30.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmével a kérdést előterjesztő bíróság célja lényegében annak vizsgálatára irányul, hogy valamely, M. Teixeira helyzetében lévő, nem dolgozó uniós polgárt a közösségi jog szerint megillet‑e a tartózkodás joga akkor is, ha maga gazdaságilag nem független. Az ilyen tartózkodási jog fennállása ugyanis a nemzeti jog szerint feltétele lenne a M. Teixeira által kért lakástámogatás nyújtásának.

31.      Az eljárás résztvevőinek álláspontja megosztott ezzel kapcsolatban.

32.      M. Teixeira úgy véli, hogy tanulmányokat folytató lányát gondozó személyként az 1612/68 rendelet 12. cikke alapján megilleti őt az Egyesült Királyságban való tartózkodás joga, anélkül hogy a saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással vagy egészségbiztosítással kellene rendelkeznie. Ebben a Bizottság és az EFTA Felügyeleti Hatóság egyetért M. Teixeirával. Azonosan nyilatkozott továbbá az olasz kormány a C‑310/08. sz. Ibrahim‑ügyben. A portugál kormány is erre a következtetésre jut.(22) Homlokegyenest ellenkező álláspontot képvisel a London Borough of Lambeth, a dán kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, ahogy egyébként Írország is az Ibrahim‑ügyben.

33.      A következőkben először azt fogom vizsgálni, hogy valamely, M. Teixeira helyzetében lévő uniós polgár levezethet‑e tartózkodási jogot gyermekét gondozó személyként kizárólag az 1612/68 rendelet 12. cikkéből (lásd a lenti A. szakaszt). A második lépésben azt fogom vizsgálni, hogy az ilyen tartózkodási jog feltételezi‑e azt, hogy az igénylő a saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással és teljes körű egészségbiztosítással rendelkezzen (lásd a lenti B. szakaszt). Végül a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett, M. Teixeirának az 1612/68 rendelet 12. cikkéből eredő esetleges jogaival összefüggő három időtényezővel foglalkozom (lásd a lenti C. szakaszt).

A –    Levezethető‑e az 1612/68 rendelet 12. cikkéből valamely szülő gondozó személyként való tartózkodási joga?

34.      Második kérdésének első részével(23) lényegében azt szeretné tudni a kérdést előterjesztő bíróság, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikkéből levezethető‑e tartózkodási jog olyan személy számára, aki szülőként egy migráns munkavállaló tanulmányokat folytató gyermekét gondozza a fogadó tagállamban.

35.      Az 1612/68 rendelet 12. cikke nem vitatottan tartalmazza az oktatáshoz való jogot: valamely migráns munkavállaló gyermekei, akik abban a tagállamban laknak, amelyben a munkavállaló dolgozik vagy dolgozott, jogosultak arra, hogy ott „felvételt [nyerjenek] általános oktatási intézménybe, szakmunkás- és egyéb szakképzésre”. Vitatott azonban, hogy az oktatáshoz való e jogosultsággal együtt jár‑e a gyermek és az őt gondozó szülő fogadó tagállamban való tartózkodáshoz való joga.

36.      Valamely szülő gondozó személyként való esetleges tartózkodási joga a gyermek tartózkodási jogával ellentétben járulékos jellegű; attól függ tehát, hogy magát a gyermeket megilleti‑e a tartózkodás joga. Ezért az alábbiakban először a gyermek tanulmányi célú tartózkodási jogával foglalkozom (a lenti 1. pontban), és csak a második lépésben térek ki az őt gondozó személy tartózkodási jogára (a lenti 2. pontban).

1.      A gyermek tanulmányi célú tartózkodási joga

37.      A London Borough of Lambeth, a dán kormány és az Egyesült Királyság Kormánya valamennyien azt az álláspontot képviselik, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikke kizárólag az oktatáshoz való jogot tartalmazza. A gyermek ehhez kapcsolódó tartózkodási joga azonban nem következik e rendelkezésből. Ezt eredetileg a rendelet 10. cikkében rögzítették; ez utóbbi rendelkezés hatályon kívül helyezése óta a tartózkodási jogot a 2004/38 irányelv rendelkezései szerint kell meghatározni.(24)

38.      Helytálló az, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikke nem biztosítja a gyermekeknek azt a jogot, hogy elsőként a fogadó tagállamban való tartózkodásukat megalapozza. Ahogy már a 12. cikk szövege jelzi, a gyermekek akkor gyakorolhatják az oktatáshoz való jogot, „ha a […] fogadó állam területén laknak”. Olyan gyermekekről kell tehát, hogy szó legyen, akik már korábban letelepedtek a fogadó tagállamban valamely migráns munkavállalóval való együttélés céljából.(25) A 12. cikkben rögzített oktatáshoz való jog ugyanis abból a körülményből ered, hogy a gyermek a migráns munkavállaló jogállású édesapját vagy édesanyját követte a fogadó tagállamba.(26)

39.      Ha azonban a gyermek valamely migráns munkavállaló családtagjaként telepedett le a fogadó tagállamban vagy – mint a jelen ügyben M. Teixeira lánya – már ott született, az 1612/68 rendelet 12. cikke szerinti jogi helyzete önállósul. Az oktatáshoz való joga ekkor a jövőre nézve már nem függ attól, hogy az édesapja vagy az édesanyja megtartja‑e a migráns munkavállaló jogállását a fogadó tagállamban.(27) Az oktatáshoz való jog azt a gyermeket is megilleti, akinek szülőjét csupán a múltban „foglalkoztatták” migráns munkavállalóként a fogadó tagállamban.

40.      Az eljárás néhány résztvevőjének álláspontjától eltérően, az oktatáshoz való jog gyakorlásának ezért különösen nem lehet feltétele az, hogy a gyermek 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja(28) szerinti különös tartózkodási joga a képzése időtartamára fennmaradjon, tehát hogy a migráns munkavállaló szülőjével való együttlakás joga továbbra is megillesse.(29) Máskülönben a 12. cikk szerinti oktatáshoz való jog messzemenően kiüresedne, különösen a korábbi migráns munkavállalók gyermekei számára. A fogadó tagállamban „foglalkoztatott” szülő ugyanis a foglalkoztatása megszűnését követően gyakran újra elhagyja ezt az államot, így ott közös háztartás minden további nélküli fenntartása a gyermekkel már egyáltalán nem lehetséges.(30)

41.      Az 1612/68 rendelet 12. cikke egyébként sem hivatkozik tartózkodási jogot érintő rendelkezésekre, hanem megelégszik azzal, hogy valamely migráns munkavállaló gyermeke, aki a fogadó tagállamban tanulmányokat kíván folytatni, már ott „lakik”.

42.      Valamely migráns munkavállaló fogadó tagállamban lakó gyermekének ehhez kapcsolódó azon joga, hogy tanulmányok folytatása céljából a fogadó tagállamban maradjon, közvetlenül az 1612/68 rendelet 12. cikkéből következik.(31) E rendelkezést ugyanis – tekintettel a szövegkörnyezetére és az általa követett célra – nem lehet megszorítóan értelmezni, és nem szabad megfosztani a hatékony érvényesülésétől sem.(32)

43.      Az 1612/68 rendelet 12. cikke azon rendelkezések sorába tartozik, amelyek célja, hogy a migráns munkavállaló családjának a fogadó tagállamba történő integrálódása a lehető legkedvezőbb feltételekkel történjen.(33) Ahogy a Bíróság hangsúlyozta, egy ilyen integráció megvalósulásához elengedhetetlen, hogy a migráns munkavállaló gyermekének lehetősége legyen megkezdeni és folytatni tanulmányait a fogadó tagállamban tanulmányai sikeres befejezése érdekében.(34)

44.      Egy migráns munkavállaló számára sokkal kevésbé lenne vonzó a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása, ha nem lehetne biztos abban, hogy gyermekei a fogadó tagállamban tanulmányokat folytathatnak, és azokat be is fejezhetik.(35) Ha a migráns munkavállaló fogadó tagállamban végzett tevékenységének bármely megszakítása vagy befejezése azt eredményezné, hogy a gyermekei is automatikusan elvesztenék tartózkodási jogukat a fogadó tagállamban, és következésképpen meg kellene szakítaniuk a tanulmányaikat, akkor hátrányoktól kellene tartani a tanulmányi és szakmai előmenetelük tekintetében. A gyermekek esetleg arra kényszerülnének, hogy külföldön folytassák a tanulmányaikat, ami a nemzeti képzési rendszerek és az egyes alkalmazott oktatási nyelvek különbözőségére tekintettel jelentős nehézségekkel járhat. Az ilyen hátrányok csak akkor kerülhetők el, ha a migráns munkavállalók gyermekei számára –úgyszintén és éppen a tartózkodási jog tekintetében – lehetővé teszik azt, hogy a tanulmányokat és a szakképzést azok befejezéséig folytassák a fogadó tagállamban, függetlenül attól, hogy szülőjük ott a teljes képzési idő alatt dolgozik‑e, vagy sem. Egyúttal ily módon biztosítható leginkább a migráns munkavállalók gyermekeinek a fogadó tagállamba történő integrálódása.

45.      E körülmények alapján ellentmondana az 1612/68 rendelet 12. cikke szövegkörnyezetének és az általa követett célnak, hogy az oktatáshoz való jog gyakorlását a gyermek más jogszabályok szerinti külön tartózkodási jogosultságától tegyék függővé.(36) Az 1612/68 rendelet 12. cikke sokkal inkább önálló tartózkodási jogot biztosít a tanulmányokat folytató gyermek számára.(37)

46.      Ezen – az eljárás egyes résztvevőinek álláspontjával ellentétben – nem változtatott a 2004/38 irányelv hatálybalépése sem. Nincsenek támpontok arra vonatkozóan, hogy a közösségi jogalkotó a 2004/38 irányelv elfogadásával az 1612/68 rendelet akkor ismert 12. cikkét a Bíróság általi értelmezésében(38) meg kívánta változtatni, és a szabályozás tartalmát ettől kezdve pusztán az oktatáshoz való jogra akarta korlátozni.

47.      Az 16126/68 rendelet módosulását ugyanis a 2004/38 irányelv csak annyiban eredményezte, hogy hatályon kívül helyezte annak 10. és 11. cikkét. E rendelkezések egyikén sem alapul azonban a migráns munkavállalók gyermekeinek azon joga, hogy tanulmányok folytatása céljából a fogadó tagállamban maradjanak. E tartózkodási jog sokkal inkább – ahogy az imént bemutattam(39) – közvetlenül az 1612/68 rendelet 12. cikkéből következik, amelynek szabályozási tartalmát a 2004/38 irányelv nem érintette.

48.      Ez ellen nem lehet azt a kifogást felhozni, hogy a 2004/38 irányelv jelenleg összefoglalja az uniós polgárok és családtagjaik valamennyi tartózkodási jogát, ezért az 1612/68 rendelet 12. cikkéből nem lehet többé önálló tartózkodási jogot levezetni. Bizonyára kodifikálja ugyan a 2004/38 irányelv az annak idején meglévő azon közösségi jogi eszközöket, amelyek addig személyek bizonyos csoportjainak jogi helyzetével foglalkoztak.(40) Vitathatatlanul vonatkozik is minden uniós polgárra és családtagjaikra.(41) Mindazonáltal az irányelv nem tartalmazza ezen uniós polgárok és családtagjaik összes elképzelhető tartózkodási jogának átfogó és kimerítő szabályozását.

49.      Így például hiányzik a 2004/38 irányelvből – ahogy már az előzményi szabályozásból is – azon szülők tartózkodási jogának kifejezett és átfogó szabályozása, akik maguk nem dolgoznak, de kiskorú uniós polgárok gondozását látják el.(42) Továbbá a 2004/38 irányelvben nem találhatók valamely uniós polgárnak a származási tagállamba való visszatérése esetére vonatkozó, azon családtagjainak a származási tagállamban való tartózkodási jogáról szóló kifejezett rendelkezések, akik maguk nem uniós polgárok.(43)

50.      Az itt vitatott, a tartózkodási jogot érintő, az uniós polgárok gyermekeinek tanulmányaival összefüggő kérdéseket sem szabályozza átfogóan a 2004/38 irányelv.

51.      Jóllehet valamely uniós polgár tanulmányokat folytató gyermekeit családtagként megilletheti tartózkodási jog az irányelv általános rendelkezései szerint.(44) A tanulmányokat folytató gyermekeket megillető olyan különös tartózkodási jog azonban, amely az 1612/68 rendelet 12. cikke szerinti tartózkodási joggal összehasonlítható lenne, hiányzik a 2004/38 irányelvből. Ezen irányelv 12. cikkének (3) bekezdése különösen nem biztosít ilyen önálló, tanulmányi célú tartózkodási jogot; ez utóbbi rendelkezés sokkal inkább feltételezi a tartózkodási jog fennállását, és csupán annak fenntartását rendeli el valamely uniós polgár halála vagy távozása esetére, amíg ezen uniós polgár gyermeke befejezi a tanulmányait.(45)

52.      Az 1612/68 rendelet 12. cikke és a 2004/38 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése nem egybevágó. Az irányelv 12. cikke (3) bekezdésének személyi hatálya tágabb kört ölel fel, mint a rendelet 12. cikke, mivel az kiterjed a gazdaságilag inaktív uniós polgárok gyermekeire is. Az irányelv 12. cikke (3) bekezdésének tárgyi hatálya azonban a rendelet 12. cikkéhez képest sokkal szűkebb, mivel az csak valamely uniós polgár halála vagy távozása esetére tartalmaz szabályozást.

53.      Az önálló, átfogó, tanulmányi célú tartózkodási jog hiánya a 2004/38 irányelvben világossá teszi azt, hogy ezen irányelv hatálybalépését követően is lehetőség van az 1612/68 rendelet 12. cikkének tartózkodási jogok jogalapjaként való alkalmazására.

54.      Ez egyrészt a migráns munkavállalók tanulmányokat folytató azon gyermekeire vonatkozik, akik a 21. életévüket már betöltötték, és nem eltartottak. E gyermekek már nem igényelhetnek a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti általános tartózkodási jogot, mivel nem minősülnek családtagnak.(46) Az 1612/68 rendelet 12. cikkének hatályát ezzel szemben nem korlátozták életkor szerint, és az nem függ a tanulmányokat folytató személy eltartott jogállásától sem.(47)

55.      Másrészt az 1612/68 rendelet 12. cikke jelentőséggel bír akkor, ha korábbi migráns munkavállalók tanulmányokat folytató gyermekeinek tartózkodása kérdéses. Ahogy az imént kifejtettem, a 2004/38 irányelv a 12. cikkének (3) bekezdésében erre vonatkozóan csak hiányos szabályozást tartalmaz, amely kizárólag halál vagy távozás esetére vonatkozik, de nem terjed ki valamely olyan korábbi migráns munkavállaló gyermekeire, aki a kereső tevékenysége megszűnését követően a fogadó tagállamban maradt. Az 1612/68 rendelet 12. cikke ezzel szemben kiterjed ez utóbbi esetre is.(48)

56.      Nem feltételezhető, hogy a közösségi jogalkotó a 2004/38 irányelv elfogadásakor a tanulmányokat folytató gyermekek tartózkodási joga tekintetében tudatosan el kívánt maradni az 1612/68 rendelet 12. cikkétől, és már csak az irányelv 12. cikke (3) bekezdésében említett személyeknek akart önálló tartózkodási jogokat biztosítani. A 2004/38 irányelv célja ugyanis a (3) preambulumbekezdése alapján az, hogy valamennyi uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát egyszerűsítse és megerősítse. E célkitűzéssel nem lenne összeegyeztethető, hogy az uniós polgárok számára a 2004/38 irányelv kevesebb jogot biztosít, mint azok a másodlagos jogi aktusok, amelyeket az irányelv módosít vagy hatályon kívül helyez.(49)

57.      Az 1612/68 rendelet 12. cikke tehát a 2004/38 irányelv hatálybalépését követően is önálló jogalap marad az olyan személyek tartózkodási joga tekintetében, akik tanulmányok folytatása céljából abban a tagállamban laknak, amelyben az édesapjuk vagy az édesanyjuk migráns munkavállalóként alkalmazásban áll vagy foglalkoztatott volt.

2.      A szülő gondozó személyként való származékos tartózkodási joga

58.      Amennyiben egy gyermeket az 1612/68 rendelet 12. cikke szerint megillet az a jog, hogy a fogadó tagállamban tanulmányokat folytasson, az ítélkezési gyakorlat szerint a gyermek felügyeletét ténylegesen ellátó szülőt is megilleti ugyanezen rendelkezés alapján az e tagállamban való tartózkodás joga.(50)

59.      A felügyeletet ellátó szülő ilyen származékos tartózkodási joga gyakran szükséges ahhoz, hogy a gyermeknek az 1612/68 rendelet 12. cikke szerinti oktatáshoz való jogát biztosítsák. A migráns munkavállalók gyermekeinek a fogadó tagállambeli oktatáshoz való joga ugyanis bizonyos körülmények között kiüresedhetne, ha a szüleiktől megtagadnák azt a lehetőséget, hogy e gyermekeket a tanulmányaik folytatása idején személyesen gondozzák, és e célból velük együtt tartózkodhassanak a fogadó tagállamban.(51) Ezzel szemben a felügyeletet ténylegesen ellátó szülő számára biztosított tartózkodási jog megkönnyíti e gyermekek számára az oktatáshoz való joguk gyakorlását.(52)

60.      A felügyeletet ellátó szülő származékos tartózkodási jogának elismerésével egyúttal figyelembe veszik a gyermeknek és szülőjének a családi élet tiszteletben tartásához való jogát,(53) amelyet az EJEE(54) 8. cikkének (1) bekezdésében rögzítettek, és amely időközben bekerült az Alapjogi Charta(55) 7. cikkébe is.

61.      Ezenkívül ily módon biztosítják azt, hogy a migráns munkavállalók gyermekei a fogadó tagállamban „a lehető legjobb feltételekkel” (az 1612/68 rendelet 12. cikkének (2) bekezdése), valamint „az állam saját állampolgáraiéval azonos feltételekkel” (az 1612/68 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése) vehessenek részt a képzéseken.(56) E feltételek közé tartozik nem utolsósorban az, hogy a gyermekek és a fiatalok ismert, családias környezetben nőhessenek fel, ami rendszerint azt jelenti, hogy a szüleikkel, illetve a felügyeletüket ténylegesen ellátó szülővel élnek együtt.

62.      Végül a felügyeletet elsődlegesen ellátó szülő származékos tartózkodási jogának elismerése a migráns munkavállalók gyermekeinek a fogadó tagállam társadalmi életébe való lehető legjobb integrációjának egyik feltétele is.(57)

3.      Közbenső következtetés

63.      Összefoglalva tehát a következőket lehet rögzíteni:

Ha valamely uniós polgár gyermeke tanulmányokat folytat abban a tagállamban, amelyben ezen uniós polgár migráns munkavállalóként alkalmazásban áll vagy foglalkozatott volt, a gyermek felügyeletét ténylegesen ellátó szülőt az 1612/68 rendelet 12. cikkéből levezetett tartózkodási jog illeti meg a fogadó tagállamban.

B –    A tartózkodási jog csak akkor érvényes, ha a kérelmező a saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással és teljes körű egészségbiztosítással rendelkezik?

64.      Az első kérdésével és a második kérdése második részével(58) lényegében azt szeretné megtudni a kérdést előterjesztő bíróság, hogy valamely olyan személy tartózkodási joga, aki szülőként egy migráns munkavállaló tanulmányokat folytató gyermekét gondozza a fogadó tagállamban, és maga nem dolgozik, függ‑e attól, hogy e személy rendelkezik‑e a saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő forrással és teljes körű egészségbiztosítással, tehát „gazdaságilag független‑e”(59).

65.      Az eljárás többi résztvevőjével ellentétben a London Borough of Lambeth, a dán kormány és az Egyesült Királyság Kormánya szükségesnek tartja az 1612/68 rendelet 12. cikkéből eredő jogoknak a gazdaságilag független személyekre való korlátozását.

66.      Ez azzal a következménnyel járna, hogy valamely, M. Teixeira helyzetében lévő személy nem vezethetne le tartózkodási jogot az 1612/68 rendelet 12. cikkéből, mivel jelenleg nem rendelkezik a saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással és az Egyesült Királyságban érvényes teljes körű egészségbiztosítással sem.

67.      Az 1612/68 rendelet 12. cikkének szövegéből azonban, amelyet nem lehet megszorítóan értelmezni,(60) nem állapítható meg a gazdasági függetlenség ilyen követelménye.

68.      Az 1612/68 rendelet 12. cikkével kapcsolatos eddigi ítélkezési gyakorlat sem köti a gyermekek és az őket gondozó szülők e rendelkezésből levezetett tartózkodási jogát a gazdasági függetlenség bármilyen feltételéhez. Különösen az Echternach és Moritz egyesített ügyekben, valamint a Baumbast és R ügyben hozott ítélet releváns ebben az összefüggésben:

–        Az Echternach és Moritz egyesített ügyekben hozott ítéletben egyáltalán nem vizsgálták a saját szükségletek fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrás meglétét. A két érintett diáktól nem tagadták meg az 1612/68 rendelet 12. cikkére való hivatkozást, jóllehet ők az alapügyben a tartózkodási jog mellett olyan tanulmányi támogatásra vonatkozó igényt is érvényesítettek, amely többek között a megélhetési költségeiknek, a velük szemben eltartásra jogosult személyek megélhetési költségeinek, valamint az egészségbiztosítás költségeinek fedezésére szolgált, és amely legalábbis részben szociális támogatás jellegű volt.(61)

–        A Baumbast és R ügyben hozott ítéletben azt a körülményt, hogy W. Baumbast a saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással rendelkezett, csupán annak az EK 18. cikk szerinti, gazdaságilag inaktív uniós polgárként való saját tartózkodási joga tekintetében említették.(62) Ezzel szemben nem játszott szerepet a saját szükségletek fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrás megléte ezen ítélet itt releváns azon szakaszaiban, amelyek W. Baumbast feleségének és lányainak az 1612/68 rendelet 12. cikke szerinti tartózkodási jogával foglalkoznak.(63)

69.      A jogalkotó kétségtelenül abból indult ki, hogy valamely migráns munkavállaló olyan családtagjai, akik vele élnek a fogadó tagállamban, rendszerint rendelkeznek a saját szükségleteik fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással, mivel vagy maguk a fogadó tagállamban dolgoznak (az 1612/68 rendelet 11. cikke), vagy pedig azon migráns munkavállaló gondoskodik róluk, aki a jövedelméből fedezi a megélhetésüket, és lakást bocsát rendelkezésükre (az 1612/68 rendelet 10. cikkének (1) és (3) bekezdése).

70.      Mindazonáltal a jogalkotó az 1612/68 rendeletben a saját szükségletek fedezéséhez szükséges, megfelelő anyagi forrás meglétét nem tette a fogadó tagállamban való tartózkodás feltételévé. Ellenkezőleg, a migráns munkavállalók az 1612/68 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint a hazai munkavállalókkal azonos szociális kedvezményekre jogosultak;(64) e jogosultságot az 1612/68 rendelet 12. cikke keretében kiterjesztik a gyermekeikre is, amennyiben azok a fogadó tagállamban tanulmányokat folytatnak.(65)

71.      A gazdasági függetlenség követelményének hiánya az 1612/68 rendeletben lényeges különbséget jelent e rendelet és néhány később elfogadott olyan irányelv között, amelyek a nem dolgozó uniós polgárok szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát a saját szükségletek fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrás és a teljes körű egészségbiztosítás igazolásának kifejezett feltételéhez kötik.(66) Erre helytállóan utalt az EFTA Felügyeleti Hatóság.

72.      Mindazonáltal a London Borough of Lambeth, a dán kormány és az Egyesült Királyság Kormánya úgy véli, hogy manapság az 1612/68 rendelet 12. cikkét is a gazdasági függetlenség feltételéhez kell kötni. Erre az időközben hatályba lépett 2004/38 irányelvből következtetnek, amelynek fényében az 1612/68 rendelet 12. cikkét ezt követően értelmezni és alkalmazni kell.

73.      Ez az érv nem meggyőző.

74.      Ahogy már említettem,(67) ellentétes lenne a 2004/38 irányelv célkitűzésével, ha emiatt korlátoznák az 1612/68 rendelet 12. cikkének szabályozási körét. A 2004/38 irányelv célja – mint ismeretes – valamennyi uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának egyszerűsítése és megerősítése.(68) Ezzel nem lenne összeegyeztethető, ha az uniós polgárok számára a 2004/38 irányelv kevesebb jogot biztosítana, mint azok a másodlagos jogi aktusok, amelyeket az irányelv módosít vagy hatályon kívül helyez.(69)

75.      Ezen általános megfontolásoktól eltekintve azonban a konkrétan a 2004/38 irányelvben kifejezésre jutó jogalkotói értékelés is az ellen szól, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikkéből levezethető jogokat kizárólag a gazdaságilag független személyekre korlátozzák.

76.      Semmi esetre sem köti a 2004/38 irányelv az uniós polgárok és családtagjaik összes tartózkodási jogát általánosan az érintettek gazdasági függetlenségének feltételéhez. Sokkal inkább a már eddig szokásos, a tartózkodási jogok két kategóriája közötti különbségtétel folytatódik ebben az irányelvben:(70) a nem dolgozó uniós polgárok és családtagjaik jogai alapvetően a saját szükségleteik fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrás és a teljes körű egészségbiztosítás igazolásától függ (az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a d) pontjával összefüggésben értelmezett b) és c) pontja), ezzel szemben a dolgozó uniós polgárok és családtagjaik nincsenek ilyen korlátozásnak alávetve (az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a d) pontjával összefüggésben értelmezett a) pontja).

77.      Az 1612/68 rendelet 12. cikkéből levezethető jogok az utóbbi kategóriába sorolhatók; ezek azon uniós polgárok családtagjait illetik meg, akik migráns munkavállalóként a fogadó tagállamban dolgoznak vagy dolgoztak. Ezért még a 2004/38 irányelv alapjául szolgáló jogalkotói értékelés figyelembevételével sem helyénvaló e jogokat az érintettek gazdasági függetlenségének feltételéhez kötni.

78.      E végkövetkeztetés beigazolódik, ha megvizsgáljuk a 2004/38 irányelv 12. cikkének (3) bekezdését. Ebben valamely uniós polgár halála vagy a fogadó tagállamból történő távozása esetére rendelkeznek arról, hogy ezen uniós polgár tanulmányokat folytató gyermekeinek tartózkodási joga, valamint az e gyermekek felügyeletét ténylegesen ellátó szülő tartózkodási joga a gyermekek tanulmányainak befejezéséig fennmarad. A tartózkodási jogok fenntartásáról szóló egyes szomszédos rendelkezésekkel(71) ellentétben a 2004/38 irányelv 12. cikkének (3) bekezdését nem kötik a gyermekek vagy szülőjük gazdasági függetlenségének feltételéhez: a saját szükségletek fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrás és a teljes körű egészségbiztosítás igazolását ebben nem teszik a fogadó tagállamban való maradás feltételévé.

79.      Jóllehet a jelen ügy mint olyan nem tartozik a 2004/38 irányelv 12. cikke (3) bekezdésének hatálya alá, mivel a tanulmányokat folytató gyermek, Patricia egyik szülője sem halt meg, vagy távozott az Egyesült Királyságból. A rendelkezés azonban szemlélteti azt, hogy a 2004/38 irányelv különös jelentőséget tulajdonít a tanulmányokat folytató gyermekek és az őket gondozó szülők jogállásának, és e személyeket az uniós polgárok más családtagjaival szemben előnyösebben kezeli.

80.      Összességében tehát a 2004/38 irányelvben kifejezésre jutó aktuális jogalkotói értékelés is az ellen szól, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikkéből eredő tartózkodási jogokat ettől kezdve a tanulmányokat folytató gyermek vagy az e gyermeket gondozó szülő gazdasági függetlenségének feltételéhez kössék.

81.      Ahogy már a Bíróság általam említett eddigi ítélkezési gyakorlatából következik, az 1612/68 rendelet 12. cikkének e kiterjesztő értelmezése kétségtelenül azzal a következménnyel járhat, hogy az olyan, gazdaságilag nem független személyek, mint M. Teixeira és lánya, szociális támogatásért folyamodnak a fogadó tagállamban. Ez azonban rendszerint nem jelenthet aránytalan terhet a fogadó tagállam költségvetése és szociális rendszere számára. A tanulmányokat folytató gyermek édesapja vagy édesanyja ugyanis a – jelenlegi vagy múltbeli – migráns munkavállalóként való tevékenysége keretében adókkal és társadalombiztosítási járulékokkal hozzájárult a fogadó tagállam költségvetéséhez és szociális rendszeréhez. A fogadó tagállamban dolgozó migráns munkavállalók csoportként tekintve is teljesítenek ilyen finanszírozási hozzájárulást.

82.      Egyébként a fogadó tagállam más tagállamok állampolgáraival való bizonyos mértékű pénzügyi szolidaritása már eddig is benne rejlett minden, a szabad mozgás és tartózkodás jogáról szóló közösségi jogi eszközben, figyelemmel a nem dolgozó személyekre is.(72) E gondolat most már a 2004/38 irányelv preambulumában is újra kifejezésre jut. Ebben még valamely személynek a fogadó tagállamban való tartózkodása kezdeti időszakára sem zárják ki kategorikusan a szociális segítségnyújtási rendszer igénybevételét; ez azonban nem jelenthet a fogadó állam szociális segítségnyújtási rendszerére indokolatlan terhet.(73) Ezenfelül a 2004/38 irányelv 14. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kiutasítási intézkedés nem lehet automatikus következménye annak, hogy az uniós polgár vagy családtagjai igénybe veszik a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerét.

83.      A más tagállamok állampolgáraival való pénzügyi szolidaritás elve természetesen nem kényszeríti arra a fogadó tagállamot, hogy eltűrje a visszaéléseket. A közösségi jog egyik általános jogelve szerint ugyanis egy közösségi rendelkezés alkalmazása nem mehet olyan messzire, hogy fedezze a visszaélésszerű gyakorlatot.(74) Ez az elv kifejezésre jutott a 2004/38 irányelv 35. cikkében is.(75) Ennek megfelelően a tagállamoknak jogukban áll megakadályozni az 1612/68 rendelet 12. cikkében foglalt jogokra való visszaélésszerű hivatkozást. A visszaélés fennállását azonban a konkrét egyedi eset minden körülményének teljes körű értékelése alapján objektíven kell megállapítani, és nem lehet már az 1612/68 rendelet által biztosított jogok puszta érvényesítéséből erre következtetni.(76)

84.      A jelen ügyben nem merülnek fel támpontok arra vonatkozóan, hogy M. Teixeira vagy a lánya visszaélésszerűen hivatkozna az 1612/68 rendelet 12. cikkére, vagy mértéken felül venné igénybe a fogadó tagállam pénzügyi szolidaritását.

85.      M. Teixeira a lakástámogatás iránti kérelme időpontjában kereken 18 éve folyamatosan(77) az Egyesült Királyságban élt. Lánya, Patricia olyan uniós polgár, aki a fogadó tagállamban született, és – feltehetően – ott végezte összes tanulmányait. A kérdést előterjesztő bíróság eltérő ténymegállapításai fenntartásával ezért abból lehet kiindulni, hogy M. Teixeira és lánya helyzetét a fogadó tagállamban való integráció viszonylag magas foka jellemzi. E körülmények között a fogadó tagállam bizonyos fokú pénzügyi szolidaritása velük szemben indokoltnak tűnik.

86.      Összefoglalva tehát a következőket kell rögzíteni:

Valamely migráns munkavállaló tanulmányokat folytató gyermekének felügyeletét ténylegesen ellátó szülőnek az 1612/68 rendelet 12. cikkéből eredő tartózkodási joga nem függ attól, hogy e szülő a saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással és teljes körű egészségbiztosítással rendelkezik.

C –    Időtényezők

87.      Végül azt kell megvizsgálni, hogy milyen hatást gyakorol a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett három időtényező valamely, M. Teixeira helyzetében lévő személy tartózkodási jogára.

1.      Milyen időpontban kell egy tanulmányokat folytató személynek valamely migráns munkavállaló gyermekének lennie?

88.      A második kérdése harmadik részével(78) lényegében azt szeretné tudni a kérdést előterjesztő bíróság, hogy milyen időpontban kell egy tanulmányokat folytató személynek valamely migráns munkavállaló gyermekének lennie ahhoz, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikke alkalmazható legyen. Konkrétan azt kérdezi, hogy e rendelkezés csak akkor releváns‑e, ha a tanulmányokat folytató gyermeket gondozó szülő már a gyermek tanulmányainak a fogadó tagállamban való megkezdésekor maga migráns munkavállalóként a fogadó tagállamban dolgozott.

89.      E kérdés háttere, hogy lánya, Patricia tanulmányainak megkezdésekor M. Teixeira nem dolgozott az Egyesült Királyságban, hanem csak a tanulmányok megkezdése előtt és időszakosan a tanulmányok ideje alatt. E körülmények alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy Patricia – és ezzel végeredményben az édesanyja is mint gondozó személy – hivatkozhat‑e ma az 1612/68 rendelet 12. cikkére.

90.      Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az 1612/68 rendelet 12. cikkének hatálya nem korlátozódik olyan esetekre, amelyekben a tanulmányokat folytató gyermek egyik szülője a gyermek tanulmányainak kezdetekor éppen rendelkezett a migráns munkavállaló jogállásával.

91.      E rendelkezés már a szövege szerint is vonatkozik mind azon gyermekekre, akiknek szülője a fogadó állam területén „alkalmazásban áll”, mind pedig az olyanokra, akiknek szülője ott „foglalkoztatott” volt. A korábbi migráns munkavállalók gyermekei tehát éppen úgy hivatkozhatnak a 12. cikkre, mint az olyan uniós polgárok gyermekei, akik az aktív migráns munkavállaló jogállásával rendelkeznek. A 12. cikkből nem vezethetők le támpontok arra vonatkozóan, hogy a korábbi migráns munkavállalók gyermekeit az oktatáshoz való jog a fogadó tagállamban csak korlátozottan illeti meg.

92.      Ahogy már említettük, az 1612/68 rendelet 12. cikkét nem lehet megszorítóan értelmezni.(79) E rendelkezés célja, hogy a migráns munkavállaló családjának a fogadó tagállamba történő integrálódása a lehető legkedvezőbb feltételekkel történjen, és hogy megóvja annak gyermekeit a tanulmányi és szakmai előmenetelüket érintő hátrányoktól.(80)

93.      E célkitűzéssel nem lenne összeegyeztethető, ha az 1612/68 rendelet 12. cikkéből levezethető jogokat egy merev referencia‑időpont meghatározáshoz kötnék. E rendelkezés sokkal inkább mindig már akkor biztosítja a gyermeknek –és ezzel a felügyeletet ellátó szülőnek mint gondozó személynek is – a tanulmányi célú tartózkodási jogot, ha az olyan időponttól a fogadó tagállamban lakik, amelyben az egyik szülő e tagállamban migráns munkavállalóként tartózkodási joggal rendelkezett.(81) Nincs jelentősége annak, hogy e szülő a gyermek tanulmányainak kezdetekor éppen dolgozott‑e migráns munkavállalóként a fogadó tagállamban. Ezt az Egyesült Királyság Kormánya is elismerte a Bíróság előtti eljárásban.

94.      M. Teixeira a lánya tanulmányainak kezdetekor ugyan nem dolgozott az Egyesült Királyságban, azonban a lánya tanulmányainak ideje alatt mindenesetre időszakosan dolgozott. Eltérő tényállási megállapítások hiányában abból indulok ki, hogy ennek során nem teljesen alárendelt és jelentéktelen tevékenységekről, hanem olyan tényleges és valós tevékenységekről volt szó, amelyeket M. Teixeira utasítások alapján és ellenérték fejében végzett. Ezzel M. Teixeira a lánya, Patricia tanulmányainak ideje alatt időszakosan rendelkezett a migráns munkavállaló jogállásával az Egyesült Királyságban.(82)

95.      Még ha feltételezni is akarnánk tehát, hogy Patricia a tanulmányait nem az 1612/68 rendelet 12. cikke alapján kezdte meg az Egyesült Királyságban, hanem kizárólag a nemzeti jog alapján, M. Teixeira későbbi időszakos kereső tevékenysége mindenestre mégis elegendő kapcsolódási pontot jelent a közösségi jog alkalmazásához.

96.      Ez – legalábbis mai szemszögből – lehetővé teszi Patricia számára, hogy tanulmányait az Egyesült Királyságban az 1612/68 rendelet 12. cikkére hivatkozással folytassa és befejezze. Következésképpen Patricia édesanyja, M. Teixeira is hivatkozhat jelenleg gondozó személyként való minőségében e rendelkezésre.(83)

97.      Összefoglalva tehát:

Azon szülőnek az 1612/68 rendelet 12. cikkéből eredő tartózkodási joga, aki valamely migráns munkavállaló tanulmányokat folytató gyermekének felügyeletét ténylegesen ellátja, nem függ attól, hogy e szülő a gyermek tanulmányai kezdetekor a fogadó tagállamban migráns munkavállalóként dolgozott. Elegendő, ha a gyermek egy olyan időponttól kezdve a fogadó tagállamban lakik, amelyben az egyik szülő e tagállamban migráns munkavállalóként tartózkodási joggal rendelkezett.

2.      Milyen hatást gyakorol a gyermek nagykorúvá válása a szülő mint gondozó személy tartózkodási jogára?

98.      A második kérdése negyedik részével(84) lényegében azt szeretné tudni a kérdést előterjesztő bíróság, hogy a gyermek nagykorúvá válásával automatikusan megszűnik‑e az a tartózkodási jog, amely valamely személyt egy migráns munkavállaló tanulmányokat folytató gyermekét gondozó szülőként illet meg a fogadó tagállamban.

99.      E kérdés háttere, hogy Patricia, M. Teixeira lánya a lakástámogatás iránti kérelem időpontjában már betöltötte a 15. életévét, és jelenleg 18 éves, tehát az Egyesült Királyság joga szerint nagykorúvá vált.

100. Mivel abból indulok ki, hogy a jelen ügyben az 1612/68 rendelet 12. cikke a releváns jogalap, amelyből mind M. Teixeira, mind pedig a lánya számára levezethető a tartózkodási jog, a kérdést előterjesztő bíróság kérdését e rendelkezésre figyelemmel fogom vizsgálni. A következő fejtegetések azonban kiterjeszthetők az esetleges olyan tartózkodási jogra, amelyet a szülő gondozó személyként levezethetne a 2004/38 irányelvből, például annak 12. cikke (3) bekezdéséből.

101. E kérdés megválaszolásának kiindulópontja az a megfontolás kellene, hogy legyen, hogy valamely gyermek és az őt gondozó személy 1612/68 rendelet 12. cikkéből származó jogainak érvényességi ideje nem szükségképpen azonos.

102. A gyermek eredeti jogainak fennmaradására a nagykorúvá válása nem gyakorol követlen hatást.(85) Értelme és célja szerint(86) mind az 1612/68 rendelet 12. cikkében rögzített oktatáshoz való jog, mind pedig az ahhoz kapcsolódó tartózkodási jog a gyermek tanulmányainak befejezéséig érvényes. Manapság ez az időpont a legtöbb esetben csak a gyermek nagykorúvá válása után következik be, főképp hogy az 1612/68 rendelet 12. cikkének hatálya kiterjed a főiskolai tanulmányokra is.(87)

103. Másképpen alakul azonban a gyermek felügyeletét ténylegesen ellátó szülő származékos tartózkodási joga. Jóllehet e szülő rendszeres személyes jelenlétének is lehetővé kell tennie a gyermek számára, hogy tanulmányait a lehető legjobb feltételekkel végezze.(88) Ez azonban csak addig és annyiban érvényes, ameddig és amennyiben a gyermek szülő általi gondozása szükséges ahhoz, hogy a gyermek oktatáshoz való jogát ne fosszák meg a hatékony érvényesüléstől.(89)

104. Az Egyesült Királyság álláspontjával ellentétben ebben az összefüggésben nem tartom helyénvalónak olyan merev korhatár bevezetését, amely a gyermek nagykorúvá válásával esik egybe. Ahogy ugyanis az 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdése a) pontjának és a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja c) alpontjának vizsgálata mutatja, a közösségi jogalkotó is elismeri, hogy a gyermek számára szükséges lehet, hogy még a nagykorúvá válását követően is együtt éljen egy ideig a szüleivel vagy egyik szülőjével.(90) Az egyedi eset körülményeitől függően egy ilyen, közös háztartásban való együttélés éppen azért lehet szükséges, hogy lehetővé tegye a gyermek számára a tanulmányai folytatását és befejezését.

105. Ebben az összefüggésben egyrészt olyan gyermekekre kell gondolni, akik egy fontos vizsgát – például az érettségi vizsgát – megelőzően nagykorúvá válnak; nekik rendszerint továbbra is szükségük van a szüleik vagy egyik szülőjük általi gondozásra az érintett vizsga letételéig. Másrészt a szellemi vagy testi fogyatékkal élő gyermekekre kell gondolni, akik tanulmányaikhoz különleges támogatást és gondoskodást igényelnek a mindennapi életben, a nagykorúvá válást követően is.

106. Ha azonban nem állnak fenn ilyen különleges feltételek, a fogadó tagállam hatóságai abból indulhatnak ki, hogy valamely migráns munkavállaló gyermekének a nagykorúvá válását követően nincs már szüksége a szülei általi gondozásra. A gyermek fiatal felnőtté vált. Nem áll már a szülei felügyeleti joga alatt, és ha adott esetben anyagi támogatásra ténylegesen még szüksége is van, az egyik szülő rendszeres személyes jelenlétére és a vele közös háztartásban való együttélésre azonban már nincs.

107. Ez természetesen nem érinti az esetleges huzamos tartózkodás jogát, amelyet e szülő a gyermeke személyes gondozása céljából való jogszerű tartózkodása során szerezhetett a fogadó tagállamban (a 2004/38 irányelv 16. cikke).

108. Összefoglalva rögzíteni kell:

Az a tartózkodási jog, amely valamely személyt szülőként, egy migráns munkavállaló tanulmányokat folytató gyermekének gondozása céljából illet meg a fogadó tagállamban, megszűnik a gyermek nagykorúvá válásával, kivéve ha az egyedi eset körülményei megkövetelik a gyermek e szülő általi személyes gondozását ezen időponton túlmenően is, hogy lehetővé tegyék a gyermek számára a tanulmányai folytatását és befejezését.

3.      Van‑e jelentősége annak, hogy a gyermek a tanulmányait a 2004/38 irányelv hatálybalépése előtt vagy után kezdte‑e meg? (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés)

109. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdést csak az első kérdésre adott igenlő válasz esetére tették fel, azaz arra az esetre, ha valamely, M. Teixeira helyzetében lévő személy egyedül a 2004/38 irányelv rendelkezései alapján tartózkodási jogot igényelhet. Mivel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a tartózkodási jogot az 1612/68 rendelet 12. cikkéből vezesse le, és így az első kérdésre végső soron nemleges választ adjon,(91) a továbbiakban csak másodlagosan foglalkozom a harmadik kérdéssel.

110. E harmadik kérdéssel lényegében azt szeretné tudni a kérdést előterjesztő bíróság, hogy eshet‑e a 2004/38 irányelv szerinti esetleges korlátozások alá valamely olyan személy tartózkodási joga, aki 2007 márciusa óta vállalja szülőként egy migráns munkavállaló tanulmányokat folytató gyermekének gondozását, jóllehet e gyermek az ezen irányelv átültetésére szabott határidő előtt, azaz 2006. április 30‑a előtt kezdte meg tanulmányait.

111. Mivel M. Teixeira csak 2007 márciusa óta látja el ténylegesen a lánya felügyeletét, legkorábban ezen időponttól igényelhet tartózkodási jogot tanulmányokat folytató gyermek szülőjeként, függetlenül attól, hogy e gyermek ténylegesen mikor kezdte meg a tanulmányait. E tartózkodási jog vonatkozásában M. Teixeira gondozó személyként tehát nem hivatkozhat a megszerzett jogok bármilyen jellegű védelmére annak érdekében, hogy mentesüljön a 2004/38 irányelv, illetve az ennek átültetésére elfogadott nemzeti rendelkezések alkalmazása alól. Nem is a visszaható hatály esetéről van szó. Itt sokkal inkább azon elv érvényesül, amely szerint valamely új jogszabályt azonnal alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira.(92)

112. Ezzel a harmadik kérdésre, ha releváns lenne, nemleges választ kellene adni.

113. Azt, hogy M. Teixeira lánya, Patricia eredeti oktatáshoz és tartózkodáshoz való jogára más érvényes‑e, mivel a tanulmányai már jóval a 2004/38 irányelv átültetésére szabott határidő előtt megkezdődtek, nem szükséges vizsgálni. Az alapügy tárgya az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint ugyanis kizárólag magának M. Teixeirának az esetleges tartózkodási joga, mégpedig annak feltételeként, hogy a nemzeti jog alapján lakástámogatást nyújthassanak számára.

114. Egyébként sem következnek korlátozások a 2004/38 irányelvből az általam javasolt megoldás szerint(93) sem M. Teixeira, sem pedig a lánya tartózkodási jogára vonatkozóan.

D –    Záró észrevételek

115. Végül még két rövid észrevételt kell tenni M. Teixeira egyesült királyságbeli huzamos tartózkodáshoz való lehetséges jogáról és az uniós polgárként való egyenlő bánásmódhoz való jogáról.

1.      A lehetséges folyamatos tartózkodási jogról

116. A 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerint azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott.

117. A kérdést előterjesztő bíróság adatai szerint M. Teixeira 1989, tehát egyértelműen több mint öt éve tartózkodik folyamatosan(94) az Egyesült Királyságban.

118. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz utalást arra, hogy M. Teixeira 1989 és 1991 közötti, migráns munkavállalói minőségben való tartózkodása jogellenes lehetett, és éppen olyan kevéssé arra, hogy tartózkodása az ezt követő időben jogellenessé válhatott. Önmagában az a körülmény, hogy M. Teixeira az Egyesült Királyságban nem dolgozott folyamatosan munkavállalóként, mindenesetre nem elegendő ahhoz, hogy jogellenes tartózkodásból induljunk ki. A közösségi jog szerint sokkal inkább megillethette időszakosan az Egyesült Királyságban való tartózkodás joga nem dolgozó uniós polgárként(95) vagy – válása előtt – migráns munkavállaló feleségeként(96) is.

119. Ezenfelül vizsgálni kellene azt, hogy a jelen ügyben nem biztosította‑e – a közösségi jogtól függetlenül – a nemzeti jog is M. Teixeira számára bizonyos időszakokra az Egyesült Királyságban való tartózkodás jogát. A 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerint ugyanis a huzamos tartózkodási jog megszerzése szempontjából kizárólag az a mérvadó, hogy az uniós polgár jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodott a fogadó tagállamban. Ez ugyan elsősorban azon uniós polgárokra vonatkozik, akik „az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelően” öt évig folyamatosan ott tartózkodtak.(97) Mindazonáltal a 2004/38 irányelv a 37. cikke alapján nem érinti a kifejezetten kedvezőbb tagállami törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket.

120. Ilyen körülmények alapján semmiképpen sem kizárt, hogy M. Teixeira időközben a 2004/38 irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodási jogot szerzett az Egyesült Királyságban, amely a jövőben mentesítené őt a saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrás és a teljes körű egészségbiztosítás igazolása alól.(98) Ezért meglepő, hogy M. Teixeira az alapügyben elismerte, hogy a huzamos tartózkodási jogot nem igényelhetne. Önmagában annak a körülménynek, hogy M. Teixeira esetleg nem rendelkezett a huzamos tartózkodást igazoló dokumentummal, az esetleges huzamos tartózkodási joga fennállása szempontjából mindenesetre nincs jelentősége; az ilyen dokumentum ugyanis csak deklaratív jellegű.(99)

121. Mivel azonban a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten utal arra, hogy a huzamos tartózkodási jog már nem tárgya az alapügynek, a Bíróságot nem kérték arra, hogy ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozzon.(100) Ez azonban nem mentesíti a nemzeti hatóságokat az alól, hogy M. Teixeira kérelmére adott esetben újra megvizsgálják, hogy fennálltak‑e a huzamos tartózkodás feltételei, vagy legalábbis időközben teljesültek‑e.

2.      Az egyenlő bánásmódhoz való jog

122. Amennyiben M. Teixeira jogszerűen tartózkodik az Egyesült Királyságban – függetlenül attól, hogy a tartózkodási joga a közösségi jogból vagy kizárólag a nemzeti jogból ered –, uniós polgárként megilleti őt az egyenlő bánásmódhoz való jog az EK 12. cikkel összefüggésben értelmezett EK 18. cikk szerint.(101) Ahogy a Bíróság a Trojani‑ügyben hozott ítéletében kifejtette, az uniós polgárok e jog alapján korlátozott ideig a szociális biztonsági rendszer által biztosított ellátást igényelhetnek a fogadó tagállamban.(102) Erre joggal utalt a Bizottság a Bíróság előtti eljárásban.

VI – Végkövetkeztetések

123. A fenti megállapításokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Court of Appeal (Civil Division) előzetes döntéshozatal iránti kérelmére a következő választ adja:

1)      Ha valamely uniós polgár gyermeke tanulmányokat folytat abban a tagállamban, amelyben ezen uniós polgár migráns munkavállalóként alkalmazásban áll vagy foglalkozatott volt, a gyermek felügyeletét ténylegesen ellátó szülőt az 1612/68/EGK rendelet 12. cikkéből levezetett tartózkodási jog illeti meg a fogadó tagállamban.

2)      E szülő tartózkodási joga nem függ attól, hogy a saját szükségletei fedezéséhez szükséges, elegendő anyagi forrással és teljes körű egészségbiztosítással rendelkezik.

3)      E szülő tartózkodási joga nem függ attól, hogy e szülő a gyermek tanulmányai kezdetekor a fogadó tagállamban migráns munkavállalóként dolgozott. Elegendő, ha a gyermek olyan időponttól kezdve lakik a fogadó tagállamban, amikor a szülő e tagállamban migráns munkavállalóként tartózkodási joggal rendelkezett.

4)      E szülő tartózkodási joga megszűnik a gyermek nagykorúvá válásával, kivéve ha az egyedi eset körülményei megkövetelik a gyermek e szülő általi személyes gondozását ezen időponton túlmenően is, hogy lehetővé tegyék a gyermek számára a tanulmányai folytatását és befejezését.

1 – Eredeti nyelv: német.

2 – Az angliai és walesi fellebbviteli bíróság (polgári részleg).

3 – A munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15‑i 1612/68/EGK tanácsi rendelet (HL L 257., 2. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 15. o.).

4 – A C‑413/99. sz., Baumbast és R ügyben 2002. szeptember 17‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑7091. o.).

5 – Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o., helyesbítve: HL L 229., 35. o. és HL L 204., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.).

6 – Lásd ehhez az ügyhöz a Mazák főtanácsnok által ma ismertetésre kerülő indítványt.

7 – Lásd a 2004/38 irányelv 38. cikkének (1) bekezdését, amely szerint az 1612/68 rendelet 10. és 11. cikkét 2006. április 30‑i hatállyal hatályon kívül helyezik.

8 – Az 1996. évi Housing Act (c. 52.); magyarul: a lakásügyről szóló 1996. évi törvény.

9 – Ez a rendelkezés az 1996. évi Housing Act „Homelessness“ (Hajléktalanság) cím alatt szereplő hetedik részében található.

10 – Allocation of Housing and Homelessness (Eligibility) (England) Regulations 2006 (1294/2006. sz. SI), magyarul: az angliai lakás- és hajléktalansági támogatásról (támogatási jogosultságról) szóló 2006. évi rendelet.

11 – Az idegenrendészeti ellenőrzés alatt álló külföldiek alapvetően nem jogosultak lakástámogatásra (az 1996. évi Housing Act 185. cikkének (2) bekezdése), kivéve ha az Eligibility Regulations 5. cikkében meghatározott valamelyik személycsoporthoz tartoznak.

12 – Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozat a Commonwealth polgárai kategóriát említi az Egyesült Királyságban való tartózkodás jogával kapcsolatban.

13 – Az Eligibility Regulations 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

14 – Az Európai Gazdasági Térségből való bevándorlásról szóló 2006. évi miniszteri rendelet (1003/2006. sz. SI).

15 – Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz adatot arra vonatkozóan, hogy M. Teixeira férje ebben az időpontban dolgozott‑e az Egyesült Királyságban.

16 – Vauxhall képzési központ.

17 – A londoni Lambeth kerület. Ez a kerület illetékes helyi közigazgatási hatóságként lakásügyekben.

18 – London lambethi kerületi bíróság.

19 – M. Teixeira keresetét a County Court a 2007. november 16‑i ítéletével elutasította.

20 – M. Teixeira ebben az összefüggésben a 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben 2002. szeptember 17‑én hozott ítéletre hivatkozik.

21 – A tárgyalást 2009. szeptember 2‑án, közvetlenül a fent hivatkozott Ibrahim‑ügy tárgyalását követően tartották.

22 – Mindazonáltal a portugál kormány feltételezi a 2004/38 irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás jogának fennállását, és erre alapozza a fejtegetéseit.

23 – A 2. kérdés a) pontja.

24 – Azonosan érvel Írország a fent hivatkozott Ibrahim‑ügyben.

25 – E letelepedés jogalapjaként korábban különösen az 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja jött tekintetbe. E rendelkezés helyébe ma a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének az a) pontjával és a 2. cikke 2. pontjának c) alpontjával összefüggésben értelmezett d) pontja lépett.

26 – A 197/86. sz. Brown‑ügyben 1988. június 21‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 3205. o.) 30. pontja és a C‑7/94. sz. Gaal‑ügyben 1995. május 4‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑1031. o.) 27. pontja.

27 – A 389/87. és 390/87. sz., Echternach és Moritz egyesített ügyekben 1989. március 15‑én hozott ítélet (EBHT 1989., 723. o.) 23. pontja és a 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 63. és 69. pontja.

28 – E rendelkezést időközben a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának c) alpontjával összefüggésben értelmezett 7. cikke (1) bekezdésének d) pontja váltotta fel.

29 – A 26. lábjegyzetben hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 20–23. pontja; lásd a C‑302/02. sz. Laurin Effing‑ügyben 2004. május 25‑én ismertetett indítványom (2005. január 20‑án hozott ítélet, EBHT 2005., I‑553. o.) 58. pontját is.

30 – Lásd például azt a tényállást, amely a 27. lábjegyzetben hivatkozott Echternach és Moritz egyesített ügyekben hozott ítélet alapjául szolgált a Moritz‑ügy vonatkozásában.

31 – Ebben az értelemben a 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 63. pontja; lásd Geelhoed főtanácsnok ezen ügyben 2001. július 5‑én ismertetett indítványának 84. és 85. pontját is, valamint a 29. lábjegyzetben hivatkozott Laurin Effing‑ügyben ismertetett indítványom 55. pontját.

32 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 74. pontja; ugyanebben az értelemben a C‑291/05. sz. Eind‑ügyben 2007. december 11‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑10719. o.) 43. pontja.

33 – Az 1612/68 rendelet ötödik preambulumbekezdése; lásd ehhez a 9/74. sz. Casagrande‑ügyben 1974. július 3‑án hozott ítélet (EBHT 1974., 773. o.) 3. pontját; a 27. lábjegyzetben hivatkozott Echternach és Moritz egyesített ügyekben hozott ítélet 20. és 21. pontját; a C‑308/89. sz. di Leo‑ügyben 1990. november 13‑án hozott ítélet (EBHT 1990., I‑4185. o.) 13. pontját és a 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 50. pontját. Ugyanebben az értelemben a 2004/38 irányelv (5) preambulumbekezdését.

34 – A 27. lábjegyzetben hivatkozott Echternach és Moritz egyesített ügyekben hozott ítélet 21. pontja és a 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 51. pontja.

35 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 52. és 53. pontja; lásd Geelhoed főtanácsnok ezen ügyben ismertetett indítványának 90. pontját is.

36 – Ebben az értelemben a 26. lábjegyzetben hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 21–23. és 25. pontja.

37 – Lásd ehhez különösen a 27. lábjegyzetben hivatkozott Echternach és Moritz egyesített ügyekben hozott ítéletet, a 26. lábjegyzetben hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítéletet és a 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítéletet.

38 – Lásd különösen a 37. lábjegyzetben hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

39 – A jelen indítvány 38–45. pontja.

40 – A 2004/38 irányelv (3) és (4) preambulumbekezdése.

41 – A 2004/38 irányelv 1. cikkével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (1) bekezdése.

42 – Lásd ehhez a C‑200/02. sz., Zhu és Chen ügyben 2004. október 19‑én hozott ítéletet (EBHT 2004., I‑9925. o.).

43 – Lásd ehhez a C‑370/90. sz. Singh‑ügyben 1992. július 7‑én hozott ítéletet (EBHT 1992., I‑4265. o.) és a 32. lábjegyzetben hivatkozott Eind‑ügyben hozott ítéletet.

44 – Valamely uniós polgár gyermekei elsősorban családtagként igényelhetnek tartózkodási jogot a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának c) alpontjával összefüggésben értelmezett 7. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerint. Ezenkívül e gyermekek huzamos tartózkodási jogot szerezhetnek a 2004/38 irányelv 16. cikke alapján.

45 – Ezzel a Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlatának egy részét kívánták kodifikálni; lásd egyrészt az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogára vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó, 2001. május 23‑i bizottsági javaslatot (COM (2001) 257 végleges, HL C 270. E., 150. o.), másrészt pedig az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogára vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó, 2003. április 15‑i módosított bizottsági javaslatot (COM (2003) 199 végleges).

46 – Lásd a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának c) alpontját.

47 – A 26. lábjegyzetben hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 20–23. és 25. pontja.

48 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 63. és 75. pontja.

49 – A C‑127/08. sz., Metock és társai ügyben 2008. július 25‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑6241. o.) 59. pontja.

50 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 75. pontja.

51 – Ebben az értelemben a 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 71. pontja; hasonlóképpen – jóllehet az EK 18. cikk (1) bekezdése szerinti tartózkodási joggal összefüggésben – a 42. lábjegyzetben hivatkozott Zhu és Chen ügyben hozott ítélet 45. pontja.

52 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 75. pontja.

53 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 68. és 72. pontja; hasonlóképpen – jóllehet kissé más összefüggésben – a C‑60/00. sz. Carpenter‑ügyben 2002. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑6279. o.) 38., 41. és 42. pontja; a C‑459/99. sz. MRAX‑ügyben 2002. július 25‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑6591. o.) 53. és 61. pontja; a 32. lábjegyzetben hivatkozott Eind‑ügyben hozott ítélet 44. pontja és a 49. lábjegyzetben hivatkozott Metock és társai ügyben hozott ítélet 56. és 62. pontja.

54 – Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény. Még ha ezen egyezmény nem is biztosítja valamely külföldi számára a jogot mint olyat, hogy egy bizonyos országba beutazzon vagy ott tartózkodjon, az egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése által védett családi élet tiszteletben tartásához való jogba történő beavatkozásnak minősülhet, ha valamely személytől megtagadják egy olyan országba való beutazást vagy egy olyan országban való tartózkodást, amelyben a közeli hozzátartozói élnek; lásd ehhez az EJEB, 1991. február 18‑i Moustaquim kontra Belgium ítéletet (A. sorozat, 193. szám, 18. o, 36. §), a 2001. augusztus 2‑i Boultif kontra Svájc ítéletet (Ítéletek és határozatok tára, 2001‑IX., 39. §) és a 2004. április 22‑i Radovanovic kontra Ausztria ítéletet (42703/98. sz. panasz, 30. §). Az Európai Közösségek Bírósága a maga részéről az Európai Unió tekintetében elismerte, hogy a közeli hozzátartozókkal való együttéléshez való jog a tagállamok számára negatív kötelezettségekkel járhat abban az esetben, ha egy tagállam köteles valamely személy kiutasításától tartózkodni, illetve pozitív kötelezettségekkel járhat abban az esetben, ha köteles valamely személy területére való belépését és annak ott tartózkodását lehetővé tenni (a C‑540/03. sz., Parlament kontra Tanács, ún. „családegyesítés”‑ügyben 2006. június 27‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑5769. o.] 52. pontja).

55 – Az Európai Unió Alapjogi Chartáját először 2000. december 7‑én, Nizzában (HL 2000. C 364., 1. o), majd egy további alkalommal 2007. december 12‑én, Strasbourgban (HL 2007. C 303., 1. o.) hirdették ki ünnepélyesen. Bár az Alapjogi Charta még nem fejt ki az elsődleges joggal összehasonlítható kógens joghatást, a jog megismerési forrásaként ismereteket ad a közösségi jogrend által biztosított alapvető jogokról, főképp akkor, ha valamely közösségi jogi aktus hivatkozik rá; lásd az 54. lábjegyzetben hivatkozott „családegyesítés”‑ügyben hozott ítélet 38. pontját és az ezen ügyben 2005. szeptember 8‑án ismertetett indítványom 108. pontját, továbbá a C‑432/05. sz. Unibet‑ügyben 2007. március 13‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑2271. o.) 37. pontját. A 2004/38 irányelv (31) preambulumbekezdésében utalás található az Alapjogi Chartára.

56 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 68. és 73. pontja; lásd Geelhoed főtanácsnok ezen ügyben ismertetett indítványának 91. és 92. pontját is.

57 – Lásd a 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítéletnek az 50–52. pontjával összefüggésben értelmezett 68. pontját.

58 – A 2. kérdés b) pontja.

59 – Angolul: „self-sufficient”.

60 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 74. pontja.

61 – A 27. lábjegyzetben hivatkozott Echternach és Moritz egyesített ügyekben hozott ítélet 2., 32. és 35. pontja, valamint a tárgyalásra készített jelentés I.1. szakasza; ugyanebben az értelemben a 33. lábjegyzetben hivatkozott di Leo‑ügyben hozott ítélet 9. pontja és a 26. lábjegyzetben hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 19. és 25. pontja.

62 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 19. és 87–94. pontja; ugyanebben az értelemben a 42. lábjegyzetben hivatkozott Zhu és Chen ügyben hozott ítélet 13. és 27–33. pontja.

63 – Lásd a 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 47–63. és 68–75. pontját.

64 – E szociális kedvezmények például a felmenők részére biztosított öregségi ellátást foglalják magukban; lásd ehhez a 261/83. sz. Castelli‑ügyben 1984. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 1984., 3199. o.) 12. pontját, a 157/84. sz. Frascogna‑ügyben 1985. június 6‑án hozott ítélet (EBHT 1985., 1739.o.) 21–25. pontját és a 256/86. sz. Frascogna‑ügyben 1987. július 9‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 3431. o.) 6–9. pontját.

65 – Lásd a 27. lábjegyzetben hivatkozott Echternach és Moritz egyesített ügyekben hozott ítélet 34. pontját, a 33. lábjegyzetben hivatkozott di Leo‑ügyben hozott ítélet 14. és 15. pontját és a 26. lábjegyzetben hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 30. pontját.

66 – Lásd a tartózkodási jogról szóló, 1990. június 28‑i 90/364/EGK tanácsi irányelv (HL L 180., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 3. o.) és a kereső tevékenységük folytatásával felhagyó munkavállalók és önálló vállalkozók tartózkodási jogáról szóló, 1990. június 28‑i 90/365/EGK tanácsi irányelv (HL L 180., 28.o.; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 5. o.) 1. cikkének (1) bekezdését, valamint a diákok tartózkodási jogáról szóló, 1993. október 29‑i 93/96/EGK tanácsi irányelv (HL L 317., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 250. o.) 1. cikkét.

67 – Lásd ehhez a jelen indítvány fenti 56. pontját.

68 – A 2004/38 irányelv (3) preambulumbekezdése.

69 – A 49. lábjegyzetben hivatkozott Metock és társai ügyben hozott ítélet 59. pontja.

70 – Lásd ehhez a jelen indítvány 71. pontját.

71 – Lásd a 2004/38 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének második albekezdését és 13. cikke (2) bekezdésének második albekezdését. Ugyanez vonatkozik a 12. cikk (1) bekezdésének második albekezdésére és a 13. cikk (1) bekezdésének második albekezdésére, amennyiben ezeket a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) vagy c) pontjával összefüggésben alkalmazzák.

72 – A C‑184/99. sz. Grzelczyk‑ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítélet (EBHT 2001., I‑6193. o.) 44. pontja; lásd a 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 91–93. pontját és a C‑456/02. sz. Trojani‑ügyben 2004. szeptember 7‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑7573. o.) 34. és 45. pontját is.

73 – A 2004/38 irányelv (10) preambulumbekezdése.

74 – A C‑212/97. sz. Centros‑ügyben 1999. március 9‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑1459. o.) 24. pontja további bizonyítékokkal; lásd ezenkívül a 43. lábjegyzetben hivatkozott Singh‑ügyben hozott ítélet 24. pontját, a 39/86. sz. Lair‑ügyben 1988. június 21‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 3161. o.) 43. pontját és a C‑413/01. sz. Ninni-Orasche‑ügyben 2003. november 6‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑13187. o.) 36. pontját.

75 – Lásd ehhez a 49. lábjegyzetben hivatkozott Metock és társai ügyben hozott ítélet 75. pontját.

76 – Ebben az értelemben a 74. lábjegyzetben hivatkozott Lair‑ügyben hozott ítélet 43. pontja és a C‑109/01. sz. Akrich‑ügyben 2003. szeptember 23‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑9607. o.) 55. pontja; hasonlóképpen – az adójog vonatkozásában – a C‑478/98. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2000. szeptember 26‑án hozott ítélet (EBHT 2000., I‑7587.o.) 45. pontja és a 196/04. sz., Cadbury Schweppes és Cadbury Schweppes Overseas ügyben 2006. szeptember 12‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑7995. o.) 36. és 37. pontja.

77 – Az Egyesült Királyság Kormánya azt állítja, hogy M. Teixeira a tartózkodását egyszer néhány hónapra megszakította; az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban azonban nincsenek támpontok erre vonatkozóan. Mindenesetre ilyen rövid megszakítás nem lenne alkalmas arra, hogy M. Teixeira Egyesült Királyságban való tartós integrációját kétségbe vonja; lásd ehhez a 2004/38 irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében kifejezésre jutó jogalkotói értékelést.

78 – A 2. kérdés c) pontja.

79 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 74. pontja.

80 – Lásd a jelen indítvány fenti 43. és 44. pontját.

81 – A 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben hozott ítélet 63. pontja; hasonlóképpen már a 26. lábjegyzetben hivatkozott Brown‑ügyben hozott ítélet 30. pontja.

82 – A „munkavállaló” fogalmának meghatározásához lásd az állandó ítélkezési gyakorlatot, különösen a C‑138/02. sz. Collins‑ügyben 2004. március 23‑án hozott ítélet (EBHT 2004., I‑2703. o.) 26. pontját; a 72. lábjegyzetben hivatkozott Trojani‑ügyben hozott ítélet 15. pontját; a C‑213/05. sz. Geven‑ügyben 2007. július 18‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑6347. o.) 16. pontját és a C‑22/08. és C‑23/08. sz. Vatsouras és Koupatantze egyesített ügyekben 2009. június 4‑én hozott ítélet (EBHT 2009-. I‑4585. o.) 26. pontját.

83 – Lásd ehhez a jelen indítvány 58–62. pontját.

84 – A 2. kérdés d) pontja.

85 – Ebben az értelemben a 26. lábjegyzetben hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 25. pontja; lásd a 27. lábjegyzetben hivatkozott Echternach és Moritz egyesített ügyekben hozott ítéletet is (ezen ügy tárgyalásra készített jelentéséből következik, hogy az ott érintett két diák 18 évesnél idősebb volt).

86 – Lásd ehhez a jelen indítvány fenti 43. és 44. pontját.

87 – A 26. lábjegyzetben hivatkozott Gaal‑ügyben hozott ítélet 24. pontja; a di Leo‑ügyben is főiskolai tanulmányokról volt szó (a 33. lábjegyzetben hivatkozott ítélet 4. pontja).

88 – Lásd a jelen indítvány fenti 61. pontját.

89 – Lásd a jelen indítvány fenti 59. pontját; hasonlóképpen Geelhoed főtanácsnok 4. lábjegyzetben hivatkozott Baumbast és R ügyben ismertetett indítványa 94. pontjának utolsó mondatát.

90 – Jóllehet a jelen ügy nem tartozik az 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdése a) pontjának, illetve a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontja c) alpontjának hatálya alá, mivel itt nem valamely gyermeknek a szülőjénél való tartózkodási jogáról, hanem a szülőnek a gyermekénél való származékos tartózkodási jogáról van szó. Mindazonáltal az e rendelkezésekben kifejezésre jutó értékelés arra enged következtetni, hogy a közösségi jogalkotó sem az 1968. évben, sem pedig a 2004. évben nem kívánt a tartózkodási jog tekintetében olyan merev korhatárt húzni, amely szükségszerűen a gyermek nagykorúvá válásával esne egybe.

91 – Lásd ehhez a jelen indítvány 34–63. és 64–86. pontját.

92 – A 143/73. sz. SOPAD‑ügyben 1973. december 5‑én hozott ítélet (EBHT 1973., 1433. o.) 8. pontja, a C‑162/00. sz. Pokrzeptowicz-Meyer‑ügyben 2002. január 29‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑1049. o.) 50. pontja és a C‑334/07. P. sz., Bizottság kontra Freistaat Sachsen ügyben 2008. december 11‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 43. pontja.

93 – Lásd ehhez a jelen indítvány 64–86. pontját.

94 – M. Teixeira tartózkodásának az Egyesült Királyság kormánya által a Bíróság előtti eljárásban állított egyszeri, néhány hónapos időszakra való megszakításának akkor sem lenne jelentősége a 2004/38 irányelv 16. cikkének (3) bekezdése szerint, ha e megszakítás igaznak bizonyulna.

95 – A 90/364 irányelv 1. cikke, illetve a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

96 – Az 1612/68 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontja, illetve a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének az a) pontjával és a 2. cikke 2. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezett d) pontja.

97 – A 2004/38 irányelv (17) preambulumbekezdése.

98 – A 2004/38 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének második mondata úgy rendelkezik, hogy erre a jogra nem vonatkoznak az irányelv III. fejezetében előírt feltételek. Az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése ezt azzal egészíti ki, hogy a már megszerzett huzamos tartózkodási jog csak két egymást követő éven át tartó távollét esetén veszik el.

99 – A C‑123/08. sz. Wolzenburg‑ügyben 2009. október 6‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 49–51., különösen 51. pontja; lásd a 2004/38 irányelv 19. cikkét is.

100 – Ebben az értelemben a 247/86. sz. Alsatel‑ügyben 1988. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 1988., 5987. o.) 7. és 8. pontja.

101 – Amennyiben M. Teixeirát a közösségi jog alapján illeti meg a tartózkodási jog, az egyenlő bánásmódra vonatkozó jogát ezenkívül a 2004/38 irányelv 24. cikkére is alapozhatja.

102 – A 72. lábjegyzetben hivatkozott Trojani‑ügyben hozott ítélet 39–45. pontja.

Full & Egal Universal Law Academy