EUR-Lex -  62008CC0569 - HU

VERICA TRSTENJAK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2010. február 10.1(1)

C‑569/08. sz. ügy

Internetportal und Marketing GmbH

kontra

Richard Schlicht

(Az Oberster Gerichsthof [Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Internet – .eu felső szintű domain – 874/2004/EK bizottsági rendelet – 21. cikk – Domain bejegyzése kizárólag a szakaszos bejegyzés első részében történő bejegyzés érdekében megszerzett nemzeti védjegy jogosultja által – A »jog« fogalma – A »jogos érdek« fogalma – A »rosszhiszeműség« fogalma – 11. cikk – A különleges karakterek átírásának szabályai – Rosszhiszeműen lajstromoztatott nemzeti védjegy”

I –    Bevezetés

1.        A jelen ügy alapját az Oberster Gerichtshofnak (Ausztria) az EK 234. cikk szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelme képezi, amelyben a kérdést előterjesztő bíróság öt kérdést tett fel a Bíróságnak a 874/2004/EK rendelet 21. cikkének értelmezésével kapcsolatban(2).

2.        Ezek a kérdések az egyrészt az Internetportal und Marketing GmbH elnevezésű, internetes portálokat üzemeltető és az interneten termékeket értékesítő vállalkozás (a továbbiakban: felperes), másrészt a különösen üvegfelületekhez használatos új tisztítószerekhez felhasználni kívánt Benelux államoki „Reifen” védjegyjogosultja, Richard Schlicht (a továbbiakban: alperes) között a „” domain‑névvel kapcsolatban folyamatban lévő jogvitában merültek fel(3).

3.        A kérdések lényegében a 874/2004 rendelet 21. cikkében foglalt „jog”, „jogos érdek” és „rosszhiszeműség” megállapításához szükséges szempontokra vonatkoznak.

II – Jogi háttér

4.        Az .eu felső szintű domain bevezetéséről szóló, 2002. április 22‑i 733/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) tartalmazza – annak 1. cikke szerint – a .eu felső szintű domain bevezetésének általános szabályait, beleértve a nyilvántartó kijelölését is, valamint létrehozza azt az általános szabályozási keretet, amelyen belül a nyilvántartó működni fog.

5.        A (16) preambulumbekezdésében foglaltak szerint ennek a szabályozási keretnek rendelkeznie kell arról, hogy a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert, illetve a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett korábbi jogok jogosultjai és az állami szervek számára a spekulatív és visszaélésszerű domainnév‑bejegyzés tekintetében olyan meghatározott időtartam („sunrise period”) álljon rendelkezésre, amelynek során domain‑nevük bejegyzését kizárólag a korábbi jogok ilyen jogosultjainak és ezen állami szervezeteknek tartják fenn.

6.        A 733/2002 rendelet 5. cikkének („Szabályozási keret”) szövege a következő:

„(1) […]a Bizottság általános szabályokat fogad el a .eu TLD bevezetésével és funkcióival, valamint a bejegyzés általános elveivel kapcsolatban. Ezek a szabályok a következőket tartalmazzák:

a)      a viták peren kívüli rendezésének politikája;

b)      a domain‑nevek spekulatív és visszaélésszerű bejegyzésére vonatkozó politika, beleértve a domain‑nevek szakaszos bejegyzésének lehetőségét is annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett korábbi jogok jogosultjai és az állami szervezetek megfelelő ideiglenes lehetőséget kapjanak nevük bejegyeztetésére;

[…]”

7.        A hivatkozott cikk alapján elfogadott 874/2004 rendelet (12) preambulumbekezdésében így rendelkezik:

„A közösségi vagy a nemzeti jog által elismert korábbi jogok védelme érdekében be kell vezetni a szakaszos bejegyzésre irányuló eljárást. A szakaszos bejegyzést két szakaszban kell végezni annak érdekében, hogy a korábbi jogok jogosultjainak megfelelő lehetőségük legyen azoknak a neveknek a bejegyeztetésére, amelyek tekintetében korábbi jogokkal rendelkeznek. […] Az érintett nevet ezt követően érkezési sorrendben kell kiosztani abban az esetben, ha valamely domain‑névre két vagy több olyan igénylő van, aki, illetve amely korábbi jog jogosultja.”

8.        A 874/2004 rendelet 3. cikke (A domain‑név bejegyzése iránti kérelmek”) a következőképpen rendelkezik:

„A domain‑név bejegyzése iránti kérelemnek a következők összességét kell tartalmaznia:

[…]

c)      az igénylő elektronikus úton adott nyilatkozata arról, hogy a domain‑név bejegyzése iránti kérelme jóhiszemű, és legjobb tudomása szerint harmadik személy jogait nem sérti;

[…]”

9.        A 874/2004 rendelet 10. cikkének („A jogosult felek és az általuk bejegyeztethető nevek”) szövege a következő:

„(1) A nemzeti és/vagy a közösségi jog által elismert, illetve a nemzeti és/vagy a közösségi jog alapján keletkezett korábbi jogok jogosultjai […] jogosultak arra, hogy a .eu domainen történő, a nyilvánosság számára rendelkezésre álló bejegyzés kezdetét megelőző szakaszos bejegyzési időszakban domain‑név bejegyzését igényeljék.

A »korábbi jogok« kifejezés úgy értendő, mint amely magában foglalja többek között a bejegyzett nemzeti és közösségi védjegyeket, a földrajzi árujelzőket és eredetmegjelöléseket, továbbá – az adott tagállam nemzeti joga által biztosított védelem mértékéig – a lajstromozás nélkül oltalomban részesülő védjegyeket, kereskedelmi neveket, cégjelzéseket, cégneveket, családneveket, illetve védett irodalmi és művészeti alkotások megkülönböztető címeit.

[…]

(2) A valamely korábbi jog alapján történő bejegyzés annak a teljes névnek a bejegyzéséből áll, amelyre vonatkozóan a korábbi jog fennáll, a névnek a jog fennállását bizonyító okiratban szereplő formájával megegyezően.

[…]”

10.      A 874/2004 rendelet 11. cikke („Különleges karakterek”) a következőképpen rendelkezik:

„Ami a teljes nevek bejegyzését illeti, amennyiben a szóban forgó nevekben az egyes szöveg-, illetve szóelemek szóközzel vannak elválasztva, az ily módon írott teljes neveket azonosnak kell tekinteni azzal, ha az igényelt domain‑névben ugyanezekben a nevekben az egyes szóelemek közé kötőjelet tesznek, vagy azokat egybeírják.

Amennyiben az a név, amelyre korábbi jog alapján támasztanak igényt, különleges karaktereket, vagy szóközöket vagy központozást tartalmaz, azokat az ennek megfelelő domain‑névből teljes egészében el kell hagyni, kötőjellel kell pótolni, vagy – ha lehetséges – át kell írni.

A második bekezdésben említett különleges karakterek és központozási formák a következők: ~ @ # $ % ^ & * ( ) + =  { } [ ] \ / : ; ' , . ?

[…] A domain‑neveknek minden más vonatkozásban azonosnak kell lenniük a korábbi jog által érintett név szöveg-, illetve szóelemeivel.”

11.      A 874/2004 rendelet 12. cikkének („A szakaszos bejegyzés alapelvei”) szövege a következő:

„(1) A szakaszos bejegyzés […] kizárólag azt követően kezdődhet meg, hogy a 6. cikk első bekezdésében foglalt követelmények teljesültek […].

A nyilvántartó legalább két hónappal korábban kihirdeti a szakaszos bejegyzés kezdetének időpontját, és erről valamennyi akkreditált regisztrátort tájékoztatja.

[…]

(2) A szakaszos bejegyzési időszak négy hónapig tart. A domain‑nevek nyilvánosság számára rendelkezésre álló bejegyzése [„Landrush period”] nem kezdődhet el a szakaszos bejegyzési időszak befejeződése előtt.

A szakaszos bejegyzés két, egyenként két hónapos részből áll.

A szakaszos bejegyzés első részében a korábbi jogok jogosultjai és használói, valamint a 10. cikk (1) bekezdésében említett állami szervek domain‑névként kizárólag a bejegyzett nemzeti és közösségi védjegyeket, a földrajzi árujelzőket és a 10. cikk (3) bekezdésében említett neveket és betűszavakat igényelhetik.

A szakaszos bejegyzés második részében a nevekre vonatkozó korábbi jogok jogosultjai domain‑névként egyaránt igényelhetik az első rész folyamán bejegyezhető neveket, valamint azokat a neveket, amelyekre bármely egyéb korábbi jog vonatkozik.

(3) A domain‑név bejegyzése iránti, korábbi jogon alapuló és a 10. cikk (1) és (2) bekezdése szerinti kérelemben szerepelnie kell az adott névhez való jog nemzeti vagy közösségi jogi jogalapjára történő hivatkozásnak, valamint szerepelniük kell egyéb lényeges adatoknak, így a védjegy lajstromszámának, valamely hivatalos lapban vagy közlönyben való meghirdetés adatainak, a szakmai vagy kereskedelmi szervezetekben és kereskedelmi kamarákban történt bejegyzésre vonatkozó adatoknak.

[…]

(6) A domain‑névvel kapcsolatos jogviták rendezésére a VI. fejezetben megállapított szabályokat kell alkalmazni.”

12.      A 874/2004 rendelet 21. cikkének („Spekulatív és visszaélésszerű bejegyzés”) szövege a következő:

„(1) A bejegyzett domain‑nevet a megfelelő peren kívüli vagy bírósági peres eljárás keretében vissza kell vonni, amennyiben a név azonos egy olyan névvel vagy megtévesztően hasonlít egy olyan névhez, amelyre a nemzeti és/vagy a közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy a közösségi jog alapján keletkezett – például a 10. cikk (1) bekezdésében említett – jog vonatkozik, és amennyiben:

a)      a domain‑név birtokosa a nevet anélkül jegyeztette be, hogy a névhez joga vagy jogos érdeke fűződne; vagy

b)      a név bejegyeztetése rosszhiszeműen történt, vagy felhasználása rosszhiszeműen történik.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti jogos érdek abban az esetben bizonyítható, ha:

a)      a domain‑név birtokosa az alternatív vitarendezési eljárásról (ADR) szóló értesítést megelőzően a domain‑nevet vagy a domain‑névnek megfelelő nevet áruk vagy szolgáltatások felkínálásával kapcsolatban használta, vagy erre bizonyíthatóan előkészületeket tett;

b)      a domain‑név birtokosa olyan vállalkozás, szervezet vagy természetes személy, akinek, illetve amelynek – még a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog hiányában is – a domain‑név a közismert elnevezése;

c)      a domain‑név birtokosa törvényesen, és nem kereskedelmi céllal, illetve tisztességesen használja a domain‑nevet, és nem törekszik a fogyasztók megtévesztésére, illetve arra, hogy sértse egy olyan név jó hírét, amelyre a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog vonatkozik.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti rosszhiszeműség abban az esetben bizonyítható, ha:

a)      a körülmények arra utalnak, hogy a domain‑nevet elsősorban azzal a céllal jegyeztették be vagy szerezték meg, hogy azt valamely állami szervnek, vagy egy olyan név birtokosának, amelyre a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert, vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog vonatkozik, eladják, bérbe adják vagy rá egyéb módon átruházzák; vagy

b)      a domain‑nevet abból a célból jegyeztették be, hogy megakadályozzák, hogy valamely állami szerv, vagy egy olyan név birtokosa, amelyre a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert, vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog vonatkozik, az érintett nevet egy annak megfelelő domain‑névben felhasználja, feltéve hogy:

i.      a bejegyzés kérelmezőjének ilyen jellegű magatartása bizonyítható; vagy

ii.      a domain‑nevet a bejegyzés időpontjától számított legalább két éven keresztül nem használták megfelelő módon; vagy

iii.      amennyiben egy olyan név birtokosa, amelyre a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog vonatkozik, illetve egy állami szerv domain‑nevének birtokosa kifejezte azt a szándékát, hogy a domain‑nevet megfelelő módon kívánja használni, azonban az ADR‑eljárás megindításának napjától számított hat hónapon belül ennek nem tesz eleget;

c)      a domain‑nevet elsősorban azzal a céllal jegyeztették be, hogy egy versenytárs szakmai tevékenységét megzavarják; vagy

d)      a domain‑nevet szándékosan arra használták fel, hogy az Internet‑felhasználókat kereskedelmi haszonszerzés céljából a domain‑név birtokosának honlapjára vagy egyéb on‑line címére irányítsák, oly módon, hogy megteremtették a lehetőségét annak, hogy a név összetéveszthető legyen egy állami szerv nevével, illetve egy olyan névvel, amelyre a nemzeti és/vagy közösségi jog által elismert, vagy a nemzeti és/vagy közösségi jog alapján keletkezett jog vonatkozik, és az összetévesztés valószínűsége a domain‑név birtokosa internetes honlapjának vagy on‑line elérhetőségének forrása, szponzorálása, kapcsolatai vagy jóváhagyása tekintetében, illetve az internetes honlapján vagy on‑line címén található termék vagy szolgáltatás tekintetében áll fenn; vagy

e)      a bejegyzett domain‑név egy olyan személynév, amely tekintetében a domain‑név birtokosa és a bejegyzett domain‑név között nem áll fenn bizonyítható kapcsolat.”

[…]”

13.      A 874/2004 rendelet 22. cikke („Alternatív vitarendezési eljárás (ADR)(5)”) a következőképpen rendelkezik:

„(1) ADR‑eljárást bármely fél kezdeményezhet, ha:

a)      a bejegyzés a 21. cikk értelmében spekulatív vagy visszaélésszerű; vagy

b)      a nyilvántartó határozata ellentétes ezzel a rendelettel vagy a 733/2002/EK rendelettel.

[…]

(11) Ha egy domain‑név birtokosa ellen indul eljárás, az ADR‑eljárás döntőbizottsága – amennyiben megállapítja, hogy a bejegyzés a 21. cikk értelmében spekulatív vagy visszaélésszerű –, a domain‑név visszavonásáról dönt. Ha a panaszos fél a domain‑nevet igényli, és eleget tesz a 733/2002/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő általános jogosultsági feltételeknek, a domain‑nevet át kell rá ruházni.

[…]

(13) Az ADR‑eljárás eredménye a felekre és a nyilvántartóra nézve kötelező, kivéve ha a feleknek az ADR‑eljárás eredményéről történő értesítését követő 30 naptári napon belül bírósági eljárás indul.”

III – A tényállás, az alapeljárás, és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14.      A felperes internetes portálokat üzemeltet és ezen a hálózaton keresztül értékesít termékeket. A domain‑neveknek a szakaszos bejegyzés első részében történő bejelenthetősége céljából a svéd védjegyhivatalnál sikeresen lajstromoztatott védjegyként 33 szokásos elnevezést, méghozzá minden esetben az „&” különleges karakternek az egyes betűk elé, mögé, illetve a betűk közé illesztésével. A felperes 2005. augusztus 11‑i kérelme az „&R&E&I&F&E&N&” szóvédjegynek a 9. osztályba (biztonsági övek) történő lajstromozására vonatkozott, amely szóvédjegyet 2005. november 25‑én bejegyeztek.

15.      A felperesnek soha nem állt szándékában ezt a védjegyet biztonsági övekhez felhasználni, a PricewaterhouseCoopers, az EURid által a domain‑név igénylések ellenőrzésével megbízott vállalkozás jelentése szerint abból indult ki, hogy ennek a védjegynek a .eu felső szintű domainkénti bejegyzése során az „átírási szabály” alkalmazásával el fogják távolítani az „&” jelet, és ezzel megmarad a „Reifen” [német] szó, ami véleménye szerint szokásos elnevezésként a védjegyekre vonatkozó joganyag alapján aligha részesülhetne védelemben.

16.      A szakaszos bejegyzés első részében a felperes svéd védjegye, az „&R&E&I&F&E&N&” alapján valóban bejegyezték a „www.” domain‑nevet. A felperes részére összesen 180, szokásos elnevezésekből képzett domain‑nevet jegyeztek be. A felperes állítása szerint a „www.” domain‑néven gumiabroncs‑kereskedelmi internetes portál üzemeltetését tervezte, de a kérdést előterjesztő bíróság szerint a folyamatban lévő eljárásra és az előzetes választottbírósági eljárásra tekintettel még nem tett semmilyen jelentős előkészületet ennek kiépítésére. A domain‑név bejegyzésének időpontjában a felperes még nem ismerte az alperest.

17.      A Benelux államok védjegyhivatalnál 2005. november 10‑én bejelentett és 2005. november 28‑án a 3. (fehérítőkészítmények, mosószerek; [...] tisztítószerek, különösen nanorészecskéket tartalmazó ablaküveg‑tisztítók) és a 35. (a hasonló fajtájú tisztítószerek forgalmazását támogató szolgáltatások) osztályba sorolt „Reifen” szóvédjegynek az alperes a jogosultja.

18.      Az alperes a fentieken túl 2005. november 10‑én közösségi védjegy‑bejelentési kérelmet nyújtott be a „Reifen” szóvédjegy lajstromozása iránt, a 3. (ablaküveg‑felületek és szolárberendezések felületeinek tisztítására szolgáló, különösen nanorészecskéket tartalmazó szerek) és a 35. (harmadik személyek részére ablaküveg‑felületek és szolárberendezések tisztítása) osztály tekintetében. Ezzel a védjeggyel szeretne Európa‑szerte olyan „ablaküvegszerű felületekre használható” tisztítószert forgalmazni, amelynek kifejlesztésével a BERGOLIN GmbH & Co KG vállalkozást bízta meg. 2006. október 10‑én már rendelkezésre állt az I. tisztítóoldat (REIFEN A) mintája.

19.      Az alperes a „www.” domain‑név felperes részére történő bejegyzését megtámadta a cseh választottbíróság előtt, amely 2006. július 24‑én hozott határozatával(6) helyt adott az alperes panaszának, a „reifen” domain‑nevet visszavonta a felperestől, és azt az alperesnek ítélte.

20.      A választottbíróság úgy vélte, hogy a jogi analógia elve alapján a választottbírósági eljárásokban a nyilvántartóra (EURid) vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a domain‑név birtokosára vonatkoztatva ebben az eljárásban is figyelembe kell venni. Ennek megfelelően a valamely védjegyben szereplő „&” karaktert nem elhagyni, hanem átírni kell. A felperes nyilvánvalóan számos esetben meg akarta kerülni a 874/2004 rendelet 11. cikkének második bekezdésében foglalt technikai szabályokat. Így a vitatott domain‑név bejegyzése során rosszhiszeműen járt el.

21.      A felperes a 874/2004 rendelet 22. cikkének (13) bekezdése szerinti határidőn belül 2006. augusztus 23‑án keresetet nyújtott be, amelyben annak megállapítását kérte, hogy nem kell átruháznia a „reifen” .eu felső szintű domain‑nevet az alperesre, és a „reifen” domain‑nevet nem kell tőle visszavonni; másodlagosan pedig annak megállapítását kérte, hogy a választottbíróság 2006. július 24‑én hozott határozata semmis, és különösen, hogy a felperesnek nem kell átruháznia a „reifen” .eu felső szintű domain‑nevet az alperesre, és tőle a „reifen” domain‑nevet nem kell visszavonni.

22.      Az alsóbb szintű nemzeti bíróságok előtt a felek érvei főként az alábbi kérdésekre vonatkoztak.

23.      A felperes szerint a 874/2004 rendelet 11. cikkének második bekezdése szerinti átírási szabályra alapozott, az „&R&E&I&F&E&N&” svéd védjegy bejelentésével csupán létező szabályokat használt ki azért, hogy a szakaszos bejegyzés első részében a lehető legjobb induló pozíciót szerezze meg. Ez a szándék nem lehet sem a 874/2004 rendelet 21. cikke szerint „rosszhiszemű”, sem más módon joggal való visszaélésszerű.

24.      A felperesnek ugyanis bejegyzett védjegye van, ami alapján az „érkezési sorrendben történő kiszolgálás elve” alapján megkapta a „www.” domain‑nevet. Ezen túlmenően jogos érdeke fűződik a „Reifen” szokásos elnevezéshez, mert ezzel az elnevezéssel kíván létrehozni egy tematikus internetes portált. A felperes továbbá a „”‑t nem azért jegyeztette be, hogy az alperest hátráltassa a webes megjelenésében, hiszen egyáltalán nem is ismerte tevékenységeit és termékeit. Végül a felperes által bejegyeztetett védjegyek és domain‑nevek száma és azok felhasználása a jelen ügy szempontjából nem releváns.

25.      A felperes úgy véli továbbá, hogy a szakaszos bejegyzés kizárólag a korábbi jogok jogosultjainak védelmére szolgált, és nem arra, hogy a szokásos elnevezéseket csak az általános bejegyzés szakaszában jelentsék be. Ezért semmi sem szól az ellen, hogy már a szakaszos bejegyzés első részében domain‑névként jelenthessenek be szokásos elnevezéseket. Ez a lehetőség minden érdekelt, így alperes számára is ugyanúgy nyitva állt. A 874/2004/EK rendelet 11. cikkének második bekezdését helyesen alkalmazták, mert az abban felsorolt három lehetőség (teljes elhagyás, kötőjellel pótlás vagy átírás) egyenértékű, és a „ha lehetséges” szófordulat csupán azt jelenti, hogy a lehetőség harmadik része nem mindig alkalmazható.

26.      Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel álláspontja szerint a 874/2004/EK rendelet célját, amely az lenne, hogy elkerüljék a domain‑nevek rendszeres és tömeges bejegyzését, és hogy az igényelt szokásos elnevezések bejegyzését először csak az általános bejegyzési szakaszban tegyék lehetővé, a felperes visszaélésszerűen és rosszhiszeműen megkerülte. Azzal, hogy tömegével jegyeztetett be nem kereskedelmi felhasználásra szolgáló „pszeudovédjegyeket” azért, hogy már a szakaszos bejegyzésnek a korábbi védjegyjogok jogosultjai számára fenntartott első részében generikus domain‑neveket igényelhessen, és ezeket aztán internetes portálok útján forgalmazhassa, a felperes domainnévhalmozóként („domain grabber”) járt el.

27.      Ezzel célzottan kihasználta a 874/2004 rendelet 11. cikke második bekezdésének láthatóan téves értelmezését, mivel helyesen az „&” különleges karaktert nem lett volna szabad elhagyni, hanem át kellett volna írni. Ezért a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti rosszhiszemű bejegyeztetés esete áll fenn. Valamely, csupán a domain‑név kiváltságos bejegyzése céljából igényelt „pszeudovédjegy” nem minősül a 874/2004 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerinti korábbi jognak, így a domain‑név visszavonása az említett rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint is megalapozott.

28.      Az első fokon eljáró bíróság elutasította a keresetet. A fellebbezési bíróság pedig helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

29.      A felperes a fellebbezési bíróság ítéletét rendkívüli „felülvizsgálati” kérelemmel támadta meg az Oberster Gerichtshof előtt. A kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy a kérdés eldöntése a közösségi jog, és különösen a 874/2004 rendelet 21. cikkének értelmezésétől függ, ezért eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1.      Úgy kell‑e értelmezni a 874/2004 […] rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az ezen rendelkezés szerinti jog akkor is fennáll,

a)      ha egy védjegyet áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában történő használat szándéka nélkül csak abból a célból lajstromoztattak, hogy a szakaszos bejegyzés első részében igényelhessék egy – a német nyelvből származó – szokásos elnevezéssel azonos domain‑név bejegyzését?

b)      ha a domain‑név bejegyzésének alapját képező, egy – a német nyelvből származó – szokásos elnevezéssel azonos védjegy a domain‑névtől annyiban tér el, hogy a védjegy a domain‑névből elhagyott különleges karaktereket tartalmaz, bár a különleges karaktereket át kellett volna írni, és azok elhagyása azt eredményezi, hogy a domain‑név az összetéveszthetőséget kizáró módon eltér a védjegytől?

2.      Úgy kell‑e értelmezni a hivatkozott [...] rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy a jogos érdek csak a 21. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontja szerinti esetekben áll fenn?

Amennyiben erre a kérdésre nemleges válasz adandó:

3.      Akkor is fennáll‑e a [...] rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti jogos érdek, ha a domain‑név birtokosa a – német nyelvből származó – valamely szokásos elnevezéssel azonos domain‑nevet egy tematikus internetes portálhoz akar felhasználni?

Az 1. és a 3. kérdésre adott igenlő válasz esetén:

4.      Úgy kell‑e értelmezni a [...] rendelet 21. cikkének (3) bekezdését, hogy csak az a)–e) pont szerinti esetek alapozzák meg ugyanazon [...] rendelet 21. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti rosszhiszeműséget?

Amennyiben erre a kérdésre nemleges válasz adandó:

5.      Akkor is fennáll‑e a 874/2004/EK rendelet 21. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti rosszhiszeműség, ha a domain‑nevet a szakaszos bejegyzés első részében egy – a német nyelvből származó – szokásos elnevezéssel azonos védjegy alapján jegyezték be, és ezt a védjegyet a domain‑név birtokosa csak azért szerezte meg, hogy a szakaszos bejegyzés első részében igényelhesse a domain‑név bejegyzését, és ezzel megelőzzön más érdekelteket, többek között az elnevezésen fennálló jogok jogosultjait is?”

IV – A Bíróság előtti eljárás

30.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2008. december 23‑án érkezett a Bíróság Hivatalához.

31.      Írásbeli észrevételt a felperes, az alperes, a Cseh Köztársaság, az Olasz Köztársaság, valamint a Bizottság nyújtott be a Bíróság eljárási szabályzatának 23. cikkében előírt határidőn belül.

32.      A 2009. december 10‑i tárgyaláson a felperes, az alperes, a cseh kormány, valamint a Bizottság képviselői jelentek meg, hogy ott szóbeli észrevételeiket ismertessék.

V –    A felek főbb érvei

A –    Előzetes megjegyzés

33.      A felperese előzetesen előadja, hogy a „&R&E&I&F&E&N&” védjegy alapján fennálló jogát a www. domain bejegyzésekor a European Registry for Internet Domains (EURid) elfogadta. Következésképpen az ebben a tekintetben elkövetett esetleges hibákat az alperesnek a 874/2004 - rendelet 22. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján indított eljárásban, a nyilvántartó ellen kellett volna felhoznia, nem pedig a domain birtokosa ellen indított eljárásban. Az EURid‑nek a www.” domain bejegyzésére irányuló, a felperes javára szóló döntését nem lehet a felek közötti eljárás keretében felülvizsgálni.

B –    Az első kérdés a) pontjáról

34.      A felperes szerint a kérdést előterjesztő bíróságnak az első kérdés a) pontjára vonatkozó megfontolásai kizárólag a nyilvántartó elleni eljárásra tartoznak. Ha egy domain‑név birtokosával ellentétes érdekű fél úgy véli, hogy a domain‑névre való jogosultságot a nyilvántartó tévesen ítélte jogszerűnek a „sunrise” időszakban, úgy a nyilvántartó ellen kellett volna eljárást indítania. Mindezek alapján a felperes az első kérdés első részére igenlő válasz adását javasolja.

35.      Az alperes álláspontja szerint ha egy védjegyet a használat szándéka nélkül kizárólag egyes jogi előnyök megszerzése céljából lajstromoztatnak, „pszeudovédjegyről” van szó. Márpedig ennek a fajta védjegynek a 874/2004 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése vagy 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti jogként való elismerése e rendelet azon különös rendelkezéseinek megkerülésére, és az azokkal való visszaélésre való felhatalmazást – sőt, egyenesen bátorítást – jelentene, amelyeket éppen a „valódi” korábbi jogok jogosultjainak védelme érdekében fogadtak el. Az érv, amely szerint ez a cél nem kerül veszélybe azzal, hogy egy „szokásos elnevezést” jegyeznek be domain‑névként, nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a 874/2004 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése vagy 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti korábbi érvényesíthető jogok szintén vonatkozhatnak szokásos elnevezésekre.

36.      A Cseh Köztársaság – a fő kérdésekben az Olasz Köztársaság támogatásával – úgy véli, hogy mindenekelőtt azt kell eldönteni, hogy az alapeljárásban a vitás védjegy bejegyeztetése rosszhiszeműen történt‑e. A tény, hogy a védjegyet kizárólag abból a célból lajstromoztatták, hogy a domain‑nevek bejegyzésének első részében való részvételt biztosítsák, azt mutatja, hogy a felperest a kezdetektől fogva tisztességtelen szándék vezérelte, és a védjegyek eredeti rendeltetésétől eltérő célt követett. A felperes így jogosulatlan előnyhöz kívánt jutni, vagy a versenytársakat akarta hátrányos helyzetbe hozni.

37.      Ráadásul a felperes szándékosan használta nem megszokott és nyelvileg abszurd módon az „&” karaktereket a védjegy nevében. Az „&” karakterek spekulatív és opportunista használatát az is mutatja, hogy a felperes összesen 33 szokásos elnevezést lajstromoztatott védjegyként, minden alkalommal az „&” karaktert használva az egyes betűk között. Amennyiben a nemzeti bíróság arra a következtetésre jut, hogy a kérdéses védjegy lajstromoztatása nem jóhiszeműen történt, a Cseh Köztársaság és az Olasz Köztársaság álláspontja szerint nem lehet úgy tekinteni, hogy az ezen a védjegyen alapuló jog a rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti jog.

38.      A Bizottság úgy érvel, hogy sem a 89/104/EGK irányelv(7), sem a 40/94/EK rendelet(8) nem követeli meg egy megjelölés védjegyként történő lajstromozásához a védjegy vélelmezett jogosultjának arra irányuló szándékát, hogy a megjelölést védjegyként használja termékei és szolgáltatásai vonatkozásában. Következésképpen az a tény, hogy egy védjegyet kizárólag azért szereztek meg, hogy annak alapján a szakaszos bejegyzés első részében igényelhessék a domain‑név bejegyzését, nem releváns annak eldöntése tekintetében, hogy a domain‑név birtokosa, aki egyidejűleg védjeggyel is rendelkezik, hivatkozhat‑e az e védjegyre alapított jogra a 874/2004 rendelet 21. cikk (1) bekezdésének a) pontjában foglalt első lehetőség értelmében.

39.      Azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy a védjegy alapján bejegyzett domain‑név a közösség egyik hivatalos nyelvén megegyezik egy szokásos elnevezéssel, a Bizottság hangsúlyozza, hogy még ha egy ilyen körülmény jelentőséggel rendelkezne is a 89/104irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontja vagy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontja vonatkozásában, nevezetesen annak megállapítása keretében, hogy a bejelentett védjegy lajstromozása nem ütközik‑e feltétlen kizáró okba, ez a körülmény a 874/2004 rendelet alkalmazásának szempontjából közömbös.

40.      Másfelől a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 89/104 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával nem ellentétes valamely tagállamban egy más tagállam olyan nyelvéből kölcsönzött szó nemzeti védjegyként történő lajstromozása, amely nyelvben a kérdéses szó nem alkalmas a megkülönböztetésre, vagy alkalmas a lajstromoztatni kért áru vagy szolgáltatás leírására, kivéve ha annak a tagállamnak az érdekelt körei, amelyben a lajstromozást kérik, képesek e szó jelentését azonosítani.(9)

C –    Az első kérdés b) pontjáról

41.      Az alapeljárás felperese úgy véli, hogy a 874/2004 rendelet 11. cikkében felsorolt lehetőség három része egyenértékű, ami a hivatkozott cikk szövegéből következik. A felperes egyébiránt kétségbe vonja az alperes jóhiszeműségét a védjegy lajstromoztatása folyamán, amely a felperes álláspontja szerint kizárólag abból a célból történt, hogy a „www.” domain megszerzéséhez jobb kiindulási helyzetbe kerüljön.

42.      Az alperes úgy véli, hogy a lajstromozott védjegy és a vitatott domain‑név nem azonos, mivel álláspontja szerint az „&” különleges karaktert az „und” [„és”] szóval át kellett volna írni, azt nem lett volna szabad elhagyni. Mindezek alapján az alapeljárás felperesének nincs semmilyen joga a „www.” domain‑névvel kapcsolatban.

43.      A Cseh Köztársaság szerint mellékes a 874/2004 rendelet 21. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti jog fennállásának megállapítása szempontjából, hogy a felperes mely átírási szabályokat alkalmazott a védjegy domain‑névre való átírásakor. A 874/2004 rendelet 11. cikke a különleges karakterek átírási lehetőségei közül egyiket sem részesíti előnyben.

44.      Az Olasz Köztársaság álláspontja szerint semmilyen jog nem áll fenn, ha a domain‑név bejegyzésének alapját képező védjegy a domain‑névtől annyiban tér el, hogy a védjegy a domain‑névből elhagyott különleges karaktereket tartalmaz.

45.      A Bizottság együtt válaszolja meg az első kérdés b) pontjának egy részét, valamint a második–ötödik kérdést (lásd fent). Mindenesetre és előzetesen ez az intézmény megjegyzi, hogy egyrészt a 874/2004 rendelet együttesen értelmezett 21. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és a 21. cikkének (2) bekezdésében foglalt második lehetőség szerinti jogos érdek megléte, másrészt az együttesen értelmezett 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja és a 21. cikkének (3) bekezdése szerinti rosszhiszeműség hiánya egyetlen cselekmény. Ezt az álláspontot alátámasztja a domain‑név birtokosának a domain‑név használatára vonatkozó döntése, amely releváns szempont mind a 874/2004 rendelet 21. cikke (2) bekezdésének a) pontja, mind (3) bekezdése b) pontjának ii. és iii. alpontja tekintetében.

D –    A második kérdésről

46.      A felperes, a Cseh Köztársaság és a Bizottság úgy véli, hogy a 824/2004 rendelet 21. cikke (2) bekezdésének a)–c) pontjában foglalt felsorolás nem kimerítő. Ezzel szemben az alapeljárás alperese és az Olasz Köztársaság ezzel ellentétes állásponton van.

E –    A harmadik kérdésről

47.      A felperes és a Cseh Köztársaság úgy véli, hogy bár a felperes nem használta a domain‑nevet a jogvitát megelőzően, valamint nem bizonyította, hogy arra a 874/2004 rendelet 21. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében előkészületet tett, továbbá a szóban forgó rendelkezés példálózó, és nem kimerítő jellegére tekintettel, egy internetes portál üzemeltetésének szándéka elegendő lehet a jogos érdek fennállásának bizonyítására.

48.      Az alperes álláspontja szerint a domain‑név használatára irányuló szándék bejelentése nem elegendő ahhoz, hogy jogos érdeket jelentsen. Márpedig a használat egyszerű bejelentése nem felel meg a 21. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontjaiban foglalt egyik esetnek sem.

F –    A negyedik kérdésről

49.      A felperes és az alperes, valamint a Cseh Köztársaság és a Bizottság úgy véli, hogy a 874/2004 rendelet 21. cikke (3) bekezdésének a)–e) pontjában foglalt felsorolás nem kimerítő.

G –    Az ötödik kérdésről

50.      Az felperes arra hivatkozik, hogy a 874/2004 rendelet 21. cikkének olyan értelmezése, amely alapján a nyilvántartó által elkövetett hibákra a nyilvántartó ellen benyújtható keresetre nyitva álló 40 napos határidőn túl is („sunrise appeal period”) hivatkozni lehet, a jogbiztonság elvének megsértése lenne.

51.      Egyebekben tagadja, hogy rosszhiszeműen cselekedett volna, mivel a 874/2004 rendelet 21. cikkének (3) bekezdése szerinti „rosszhiszeműség” esetei a domainnévhalmozás (domain grabbing) elleni fellépést célozzák. Márpedig a jelen ügyben szokásos elnevezéseket tartalmazó domainek bejegyzéséről van szó, ami semmiképpen sem veszélyeztetheti harmadik személyek jogait, mivel a szokásos kifejezések nem lehetnek kizárólagos jogok tárgyai. A domainnévhalmozás tehát per definitionem kizárt a szokásos elnevezésekből álló domainek bejegyzése esetén. Következésképpen az alapeljárás felperese nem járt el rosszhiszeműen a hivatkozott rendelet 21. cikkének (3) bekezdése értelmében.

52.      Az alperes és a Cseh Köztársaság azon az állásponton van, hogy a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti rosszhiszeműség akkor áll fenn, ha a domain‑nevet a szakaszos bejegyzés első részében jegyezték be olyan védjegy alapján, amelyet a domain‑név birtokosa kizárólag abból a célból szerzett meg, hogy az első részben kérhesse domain‑név bejegyzését, megelőzve így más érdekelt személyeket, beleértve a védjegy jogosultjait is.

53.      A Bizottság álláspontja szerint ha az a személy, aki a domain‑név visszavonását követeli, a szakaszos bejegyzés első részében maga is nyújtott be kérelmet ugyanazon domain‑név bejegyzése iránt, és ezt a kérelmet a domain‑név birtokosa által benyújtott kérelem korábbi dátumára tekintettel a 874/2004 rendelet 14. cikkében foglalt „érkezési sorrendben történő kiszolgálás” elve alapján elutasították, a vitatott domain‑név birtokosa csak akkor ellenezheti a szóban forgó visszavonást a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt második lehetőségre, valamint a 21. cikk (1) bekezdés b) pontjának, és (2) és (3) bekezdésének együttesen értelmezett rendelkezéseire hivatkozással, ha a bejegyzés a hivatkozott rendelet IV. fejezetében és különösen annak 11. cikkében foglaltaknak megfelelően zajlott le. Ez utóbbi rendelkezéssel kapcsolatban a Bizottság azon az állásponton van, hogy az abban foglalt három, a különleges karakterek kezelésére vonatkozó lehetőséget a következőképpen lehet rangsorolni:

–      ha egy különleges karakter bizonyos jelentéstartalommal rendelkezik – mint a $ % & + = különleges karakterek esetében – kizárólag annak a megfelelő szóval történő kifejezése jöhet szóba;

–      ha egy különleges karakter nem rendelkezik jelentéstartalommal, hanem elválasztó funkcióval bír – mint a # 

–      a különleges karaktert csak akkor lehet teljes egészében törölni, ha – mint a következő különleges karakterek esetében: ~ ^ * ' – nem rendelkezik semmilyen jelentéstartalommal, sem elválasztó funkcióval.

54.      A jelen esetben a védjegyben többször megjelenő „&” különleges karaktert nem lehetett volna teljesen törölni a domain‑név bejegyzésekor, hanem azt egy megfelelő szóval [„und”, [és]] kellett volna kifejezni. Következésképpen a vitatott „www.” domain‑név bejegyzése nem felel meg a 874/2004 rendelet 11. cikkének.

VI – Jogi elemzés

A –    A felperes előzetes megjegyzéseiről

55.      Előzetes megjegyzéseiben a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a nyilvántartó által a domain‑név bejegyzése kapcsán esetlegesen elkövetett hibákat neki nem lehet felróni; mindenesetre ezekre a hibákra a 874/2004 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a nyilvántartó ellen, nem pedig maga a domain birtokosa ellen indított eljárásban kellett volna hivatkozni.

56.      A felperes állításai felvetik az ADR‑eljárás és a bírósági eljárások összefüggésének kérdését, és különösen azt, hogy az a tény, hogy a nyilvántartó által hozott határozat ellen nem indítottak eljárást a 874/2004 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, az elévülés tényénél fogva befolyásolja‑e azokat a kifogásokat, amelyeket az ADR‑eljárásban az említett határozat ellen fel lehetett volna hozni.

57.      Még ha ezt a kérdést a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten nem is tette fel, a válasz hasznos lehet számára(10), amennyiben az első kérdés a) pontja (a védjegy svédországi lajstromozásának feltételeiről) és b) pontja (a különleges karakterek átírására vonatkozó szabályok esetleges hibás alkalmazásáról) olyan kifogásokra utal, amelyek a nyilvántartó határozata ellen indított eljárás tárgyát képezhették volna. Mivel az alperes kizárólag a felperes ellen indított eljárást, csak az említett kifogások esetleges elévülését kell megvizsgálni.

58.      Ebben az összefüggésben jelezni kell egyrészt, hogy a 874/2004 rendelettel bevezetett ADR‑eljárást nem a szigorú értelemben vett választott bíráskodás mintájára alakították ki, hanem sokkal inkább kvázi közigazgatási eljárásként, amely nem zárja ki, hogy azzal párhuzamosan vagy azt követően eljárást indítsanak a nemzeti bíróságok előtt(11). Ezen túlmenően ez az ADR‑eljárás tudatosan nélkülözi a bírósági eljárások egyes tipikus jellegzetességeit, mint a felek meghallgatása, a bizonyítékok beszerzésére irányuló pervezető intézkedések, ami a hatékonyság javára némileg szűkíti a védelemhez való jogot(12).

59.      Az ADR‑eljárásnak ezt a különleges szabályozását indokolja egyrészt a jogalkotónak az a szándéka, hogy rövid eljárások létrehozásával minimalizálja a szereplők költségeit, mint azt korábban a WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete) is javasolta az Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (ICANN) UDPR (Uniform Domain‑name Dispute Resolution Policy) szabályai kapcsán(13). Másfelől cél a „korábbi jogok” 874/2004 rendelet 10. cikke szerinti jogosultjainak védelme, különösen a domainnévhalmozással („domain grabbing”) szemben, melynek eredményeként olyan eljárás született, amely szerkezetét tekintve is ezeknek a korábbi jogoknak a jogosultjait védi(14) a domain‑nevek birtokosaival szemben(15).

60.      A fentiekre tekintettel a jogállamiság eszméjével ellentétes lenne úgy vélni, hogy egyes kifogásokat csak az ADR‑eljárás keretében lehet érvényesíteni, és ha azokra az ilyen eljárásban nem hivatkoztak, azok a nemzeti bíróságok előtt többé nem fogadhatók el. Az ilyen értelmezés megfosztaná a hatékony érvényesüléstől a 874/2004 rendelet 22. cikkének a 21. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (13) bekezdését, amelynek rendelkezései szerint a domain‑név visszavonása a bíróságok előtt és az ADR‑eljárás befejeződése után is lehetséges.

61.      Másfelől az EURid nyilvántartóval szemben a 874/2004 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján az ADR‑eljárás keretében fel nem hozott kifogások elévülése ellentétes lenne a rendelkezés szellemével. Ez a cikk ugyanis minden fél számára lehetővé teszi az ADR‑eljárás megindítását akár a spekulatív vagy visszaélésszerű bejegyzéssel, akár a nyilvántartóval szemben. Márpedig ha egy fél a csak a visszaélésszerű bejegyzés ellen indított eljárással azt kockáztatja, hogy a nyilvántartóval szembeni kifogásokra többé nem hivatkozhat, mindig meg kellene indítania mindkét eljárást azért, hogy érveit a bíróságok előtt is előadhassa. Mindazonáltal a hivatkozott 22. cikk (1) bekezdésének megfogalmazásából nem következik semmiféle kötelezettség mindkét eljárás megindítására, a cseh választottbíróság előtt nem hivatkozott kifogások elévülésének terhe mellett.

62.      Következésképpen a felperes előzetes megjegyzései nem relevánsak, azok tehát nem vehetők figyelembe.

B –    Az első kérdésről

1.      Válasz az első kérdés a) pontjára

63.      Első kérdésének a) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a „&R&E&I&F&E&N&” védjegy svédországi lajstromozásának jóhiszeműségével kapcsolatos kételyei kizárják‑e eljárási értelemben a védjegy létezését, és így a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti „jog” fogalmát úgy is értelmezheti‑e, hogy a jelen ügy körülményei mellett tagadja annak létezését.

64.      Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy amint azt a Bizottság észrevételeiben helyesen megállapítja, sem a 89/104 irányelv, sem a közösségi védjegyről szóló rendelet nem követeli meg egy megjelölés bejegyzéséhez jogosultjának arra irányuló szándékát, hogy azt termékei és szolgáltatásai vonatkozásában használja. Ezen túlmenően az említett irányelv 10. cikke, csakúgy mint a 207/2009 rendelet 15. cikke, minden nemzeti és közösségi védjegy jogosultjának a védjegy lajstromozásától számított legfeljebb ötéves határidőt biztosít, amely alatt azt nem kell ténylegesen használnia(16).

65.      Ezen túlmenően a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 89/104 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjával nem ellentétes valamely tagállamban egy más tagállam olyan nyelvéből kölcsönzött szó nemzeti védjegyként történő lajstromozása, amely nyelvben a kérdéses szó nem alkalmas a megkülönböztetésre, vagy alkalmas a lajstromoztatni kért áru vagy szolgáltatás leírására, kivéve ha annak a tagállamnak az érdekelt körei, amelyben a lajstromozást kérik, képesek e szó jelentését azonosítani. Lehetséges ugyanis, hogy a tagállamok között fennálló nyelvi, kulturális, társadalmi és gazdasági különbségek miatt egy védjegyről, amely nem alkalmas a megkülönböztetésre, vagy alkalmas az érintett áruk vagy szolgáltatások leírására, egy másik tagállamban ugyanez nem mondható el(17).

66.      Ezenkívül a rosszhiszeműség nem tartozik a közösségi védjegy lajstromozásának feltétlen kizáró okai közé (a 207/2009 rendelet 7. cikke), és a 89/104 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerint nemzeti szinten kizáró vagy törlésére okot adó okot jelenthet. Márpedig a hivatkozott 3. cikk (2) bekezdésének tartalma alapján a tagállamok nem kötelesek sem törlési, sem feltétlen kizáró okként szerepeltetni a rosszhiszeműséget a nemzeti védjegyjogban.

67.      Ebből következően még annak feltételezése mellett is, hogy a svéd jogban rosszhiszeműség miatt törölhető egy lajstromozott védjegy, és figyelembe véve a védjegy lajstromozásának konstitutív hatályát, egyedül a nemzeti, a jelen ügyben a svéd közigazgatási hatóságokra hárul az alapeljárás tárgyául szolgáló védjegynek a nemzeti jogban meghatározott eljárások keretében, vagy a nemzeti igazságügyi hatóságok előtti jogvitában benyújtott kérelem vagy viszontkereset alapján való törlése.

68.      Ez a nézőpont jobban megfelel az ADR‑eljárás gyorsaságára irányuló korábban említett igénynek, mivel a 874/2004 rendelet 22. cikkével együttesen értelmezett 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem ad a cseh választottbíróságnak hatáskört a domain‑név bejegyzésének alapjául szolgáló szellemi vagy ipari tulajdonjog érvényességének megítélésére, az csak e jogok alakszerű meglétét állapíthatja meg.

69.      Így még ha egy védjegy az oltalom megszűnésére vagy a védjegy törlésére irányuló eljárás tárgyát képezi is, amíg ezt nem állapították meg, addig az a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti „jognak” tekintendő. Ugyanakkor pusztán az a tény, hogy a védjegyet bejelentették, nem igazolhatja a jog fennállását, de a jogos érdekét igen(18).

70.      Következésképpen meg kell állapítani, hogy egy védjegy esetleges rosszhiszemű lajstromoztatásával kapcsolatos kételyek nem kérdőjelezhetik meg egy ipari tulajdonjog létezését, és azt, hogy ennek következtében, amennyiben a domain‑név birtokosa ezt a domain‑nevet egy nemzeti védjegyre alapozta, a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti joggal rendelkezik. Ezek a kételyek, melyeket különösen az olyan körülmények vetnek fel, amelyek mellett a nemzeti védjegy lajstromoztatása történt az alapeljárásban, mint az a tény, hogy egy német nyelvű szokásos elnevezésről van szó, adott esetben figyelembe vehetők az ugyanezen 21. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti rosszhiszeműség elemzésekor.

71.      A fentiekből következik, hogy az első kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti védjegy jogosultjának fennáll az e rendelkezés értelmében vett joga, amíg a védjegyet az illetékes hatóságok vagy bíróságok a nemzeti jogban megállapított eljárásnak megfelelően rosszhiszeműség vagy egyéb ok miatt nem törlik.

2.      Válasz az első kérdés b) pontjára

72.      Az első kérdés b) pontjában az Oberster Gerichtshof arra keresi a választ, hogy az alapeljárás felperese tekinthető‑e a szóban forgó rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti jog jogosultjának, ha a védjegy, amelynek az alapeljárás felperese a jogosultja, és a domain‑név, amelyet megszerzett, a 874/2004 rendelet 11. cikkében foglalt átírási szabályok hibás alkalmazása miatt nem azonos.

73.      Ezzel kapcsolatban a következő megjegyzéseket kell megtenni.

74.      Először is a tény, hogy a védjegyként használt kifejezés egy közösségi nyelven, a jelen esetben németül, általános szóként ismert, az átírási szabályok hibás alkalmazásának vizsgálata szempontjából irreleváns, tekintettel arra, hogy a közösségi nyelvek általános jellegű szavaiból képzett .eu domain‑nevek kiadása nem tiltott sem a 874/2004 rendelet, sem a 733/2002 rendelet értelmében.

75.      Másodszor, a 874/2004 rendelet 11. cikkéből, különösen annak utolsó mondatából(19) egyértelműen kitűnik, hogy a korábbi jogokból származó domain‑nevek bejegyzésével kapcsolatos elv a kettő közötti azonosságon vagy lehető legnagyobb hasonlóságon alapul.

76.      Harmadszor, ami a szóban forgó 11. cikk második és harmadik bekezdésében foglalt, a különleges karakterek átírására vonatkozó lehetőségeket illeti, jelezni kell, hogy a Bizottság által előadottakkal ellentétben ennek a rendelkezésnek a szövege nem a három megoldás között (elhagyás, pótlás, átírás), hanem csak az utolsó, a különleges karakterek rendes karakterekkel való helyettesítése esetében állapít meg rangsort. A harmadik esetben ugyanis a különleges karakterek helyettesítésére vonatkozó követelménynél a „ha lehetséges” úgy értelmezendő, mint a jogalkotó által előnyben részesített megoldás a másik kettőhöz képest(20).

77.      Mindazonáltal a „ha lehetséges” mondatrészt nem lehet úgy érteni, hogy a különleges karakterek helyettesítését minden esetben végre kell hajtani, amikor a szóban forgó különleges karakter, a jelen esetben az „&” jelentéstartalommal bír, ami a jelen esetben az „and” (angolul). Figyelembe kell venni a tényt, hogy a 11. cikk alapjául szolgáló elképzelés annak első bekezdése szerint különösen az olyan teljes nevekre kíván kielégítő megoldást adni, amelyekben az egyes szöveg-, illetve szóelemek szóközzel vannak elválasztva, mint például az „X & Y” védjegy. Az ilyen jellegű nevek esetében nyilvánvalóan technikai kötöttségek érvényesülnek a domain‑név bejegyzésekor. Az átírási szabályok célja tehát ezen nehézségek áthidalása volt.

78.      Ilyen körülmények között, még ha a különleges karakterek helyettesítése előnyben is részesül más lehetőségekhez képest, azt nem kell automatikusan alkalmazni akkor, amikor a nyilvántartó az ilyen karaktert tartalmazó kérelemmel szembesül. Éppen ellenkezőleg, azt úgy kell alkalmazni, hogy nemcsak a domain‑nevekkel technikailag összeegyeztethetetlen jel rendes karakterekre való átírását kell figyelembe venni, hanem azt a tényt is, hogy az átírás a korábbi joggal bizonyos mértékben koherens megoldáshoz vezessen.

79.      Így még ha igaz is, hogy a rendesen két szó összekapcsoláshoz alkalmazott „&” karakter a közösség valamennyi nyelvére könnyen átírható jelentéstartalommal rendelkezhet, annak a felperes általi kvázi visszaélésszerű használatát fel lehet úgy fogni, mint amely kiforgatja a szóban forgó jelentéstartalmat. Az ugyanis, hogy a német „Reifen” szót alkotó valamennyi betű elé és mögé helyezték el, teljesen logikátlan, különösen arra tekintettel, ahogyan a „&” jelet általában használják. Márpedig mindezek a megállapítások olyan ténybeli mérlegelést tesznek szükségessé, amelyet nem a Bíróság feladata lefolytatni.

80.      Mindebből következik, hogy ha az előzetes döntéshozatali eljárás során az ügy tényállásának érékelésére egyedül hatáskörrel rendelkező azon nemzeti bíróság álláspontja szerint, amely előtt a per folyik, a jelen ügy körülményei között az „&” karakternek nem volt jelentéstartalma, vagy azt elvesztette, nem lehet felróni a nyilvántartónak, hogy a szóban forgó karaktert a domain-név bejegyzésekor törölte. Ebben az esetben a védjegyként lajstromozott megjelölés és a domain‑név közötti eltérés indokolt, következésképpen a bejegyzés helyes volt, és a felperes korábbi jogát megfelelően jegyeztette be, így a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti „jog” jogosultjává vált.

81.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés b) pontjában feltett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti jog akkor is fennáll, ha a domain‑név bejegyzésének alapul szolgáló védjegy eltér a domain‑névtől a védjegyben található különleges karakterek helyes elhagyása miatt. A kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy a szóban forgó karaktereket ki lehetett‑e volna fejezni rendes karakterekkel.

C –    A második és harmadik kérdésekről

82.      A kérdést előterjesztő bíróság második és harmadik kérdése, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti jogos érdek megállapításának módjára irányul az előtte folyamatban lévő ügy körülményeire tekintettel; egyrészt különösen arra, hogy a 21. cikk (2) bekezdés a)–c) pontjában található esetek felsorolása kimerítő‑e, másrészt, hogy a kérdésre adott nemleges válasz esetén pusztán egy domain‑név használatának szándéka egy tematikus internetes portálhoz elegendő‑e a szóban forgó jogos érdek feltételeinek megvalósulásához.

83.      Először is tekintve egyrészt, hogy az első kérdésre adott válaszból következik a 874/2004 rendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerinti „jog” léte, másrészt, hogy a szóban forgó rendelkezés alkalmazásához szükséges első feltétel teljesítéséhez ez a „jog” és a „jogos érdek” alternatív jellegű, a második és harmadik kérdésre adandó válasz gyakorlatilag közömbös a kérdést előterjesztő bíróság számára. Mindebből kifolyólag az alábbi érvelés kizárólag másodlagos jellegű.

84.      Ami a 21. cikk (2) bekezdés a)–c) pontjában foglalt lehetőségek kimerítő jellegét illeti, először is meg kell állapítani, hogy a szóban forgó rendelkezés szövege különböző nyelvi változatainak összehasonlítása a német nyelvű szöveg hibáját jelzi. Ez ugyanis a következőképpen szól: „(2) Ein berechtigtes Interesse im Sinne von Absatz 1, Buchstabe a) liegt vor, wenn: […]”. Ez a megfogalmazás – amit szó szerint úgy lehetne fordítani, hogy „az (1) bekezdés a) pontja szerinti jogos érdek abban az esetben áll fenn, ha [...]” – olyan félreérthetetlen jelentésbeli eltérést kölcsönöz a szövegnek, amely szerint kizárólag az alábbiakban kifejezetten rögzített esetekben lehet a jogos érdek fennállására következtetni.

85.      Márpedig több más nyelvi változat tartalma mutatja, hogy a közösségi jogalkotó nem kívánta a jogos érdek fennállásának bizonyítását az a), b) és c) pontban felsorolt esetekre korlátozni. Ez világosan kiderül a „lehet” szó használatából is, amely jól mutatja a szóban forgó példák nem kimerítő jellegét(21).

86.      A szövegnek ezt a szó szerinti értelmezését támasztja alá egy teleologikus érv is, a 874/2004 rendelet céljai közül ugyanis hangsúlyozni kell az ADR-bizottságok előtti eljárás gyorsaságát. Ebben az összefüggésben az értelmezési szabályokat, különösen az olyan jelentős jogi tartalmú fogalmakat, mint a „jogos érdek” vagy a „rosszhiszeműség”, a jogalkotó ADR‑bizottságok számára nyújtott segítségének kell tekinteni, mivel azok állhatnak csupán egyetlen személyből is(22), és tagjaik nem feltétlenül jogászok.(23)

87.      Ezenkívül rendszertani szempontból szükséges azon esetek felsorolása, amelyekben a jogos érdek fennállhat, mivel a rendelet a 21. cikk (1) bekezdésére utaló 10. cikkében a „jog” nagyon rugalmas fogalmát alkalmazza, különösen ami a korábbi jogokat, vagy a nemzeti és közösségi jogra utalást illeti. Márpedig a rendeletben sehol sem található meg a „jogos érdek” meghatározása, mely fogalmat a szóban forgó normaszöveg a 21. cikken kívül sehol sem említi. A bizottságok munkájának megkönnyítése érdekében tehát, valamint a rendelet alkalmazásához releváns meghatározásokat tartalmazó rendelkezés hiányában az egyetlen cikk, amely erről a fogalomról iránymutatást adhatott, maga a 21. cikk. Ráadásul mivel a jogok felsorolása természeténél fogva nyitott és nem kimerítő, nem érthető, hogy ennek miért kellene máshogy lennie a „jogos érdek” felsorolásának esetében.

88.      A 874/2004 rendelet 21. cikke (2) bekezdésének a)–c) pontjában foglalt esetek nem kimerítő jellegének megállapítása után felmerül az a kérdés, hogy a domain‑név használatára irányuló szándék elegendő‑e a jogos érdek feltétele teljesítésének megállapításához.

89.      Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy az ebben a rendelkezésben felsorolt három eset kifejezetten megkívánja vagy feltételezi a név használatát. Egyedül az első lehetőség esetén lehet eltekinteni ettől a használattól, amennyiben a név birtokosa bizonyíthatóan előkészületeket tett arra, hogy a nevet áruk vagy szolgáltatások felkínálására használja.

90.      Márpedig a domain‑név használatának szándékára vonatkozó puszta nyilatkozat nem tekinthető áruk vagy szolgáltatások felkínálására vonatkozó előkészületnek; a jogbiztonság szükségessé teszi egy olyan cselekvési terv meglétének bizonyítását, amely konkrét intézkedéseket ír elő a tervbe vett tevékenység legrövidebb időn belül történő megkezdéséhez. Ahogyan például e tekintetben egy részletes „business plan” is elfogadható lenne bizonyítékként, úgy kevésbé kidolgozott dokumentumok, mint a társasági vagy internetes oldalak bővítésére irányuló szerződéstervezetek stb. is alkalmasak lehetnek a szóban forgó jogos érdek fennállásának bizonyítására(24).

91.      Ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a tényállás idején ennek a peres eljárásnak az eredményére várva nem kezdte meg tevékenységének előkészítését, jelezni kell, hogy még ha ez a magatartás elővigyázatosnak is nevezhető, azt is jelentheti, hogy a felperes csupán a domain‑név bejegyzésére törekedett. Márpedig mindenfajta tárgyi bizonyíték hiányában önmagában ez a cél nem tekinthető „jogosnak” a „sunrise period” alatt, csak a „landrush period” idején, amely a kérelmekkel kapcsolatban semmilyen követelményt nem támaszt.

92.      Mindazonáltal mivel ezek a domain‑névvel kapcsolatos szándékra és a tevékenység megkezdésére vonatkozó értékelések a tényálláshoz tartoznak, a nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia az előtte folyamatban lévő ügy ténybeli körülményeinek fényében azt, hogy a domain‑név birtokosa valóban bizonyította‑e ilyen terv létezését, vagy mutatott‑e be olyan dokumentumokat vagy más bizonyítékokat, amelyek hiányában a jogos érdek nem vezethető le az üzemeltetés puszta szándékából.

D –    A negyedik és ötödik kérdésről

93.      E két kérdéssel, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, az Oberster Gerichtshof lényegében egyrészt arra keresi a választ, hogy a felperes magatartása rosszhiszeműnek minősül‑e a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint, másrészt arra, hogy a rosszhiszeműséget bizonyító feltételek felsorolása a 21. cikk (3) bekezdésében kimerítő‑e, vagy sem.

94.      Először is ami a 21. cikk (3) bekezdésében foglalt, a rosszhiszeműség bizonyítására szolgáló feltételek felsorolásának kimerítő jellegét illeti, egyszerűen jelezni kell, hogy a 874/2004 rendelet német szövege hibás. Mint a második kérdés esetében is(25), a nyelvi változatok egyszerű összehasonlítása itt is megmutatja, hogy a német nyelvű változat megszövegezése, a „Bösgläubigkeit im Sinne von Absatz 1 Buchstabe b) liegt vor, wenn” fordulat túl kategorikus, és nyelvtani szempontból a rosszhiszeműség eseteit a 21. cikk (3) bekezdésben található felsorolásban foglaltakra korlátozza. Ezzel szemben a többi nyelv(26) fontos jelentésbeli eltérést ad a szöveghez a „lehet” szó hozzáadásával, így a felsorolásban szereplő esetek példaként jelennek meg, anélkül, hogy kimerítő jelleget adnának annak. Ilyen körülmények között a német változatot a többi nyelvi változatra tekintettel kell értelmezni(27).

95.      A szövegnek ezt a szó szerinti értelmezését támasztja alá először ugyanaz a teleologikus érv is, amit a szóban forgó rendelkezés (2) bekezdésével kapcsolatban az ADR‑eljárások rövidségét és a bizottságok tagjai jogi képzettségének esetleges hiányát illetően hoztak fel, amely arra indította a jogalkotót, hogy példák alkalmazásával segítse őket(28).

96.      A rosszhiszeműség kérdésében hozzá kell tenni, hogy tekintettel arra, hogy a rendelet célja a domainnévhalmozás megelőzése vagy elkerülése, az európai jogalkotó a szóban forgó bizottságoknak az ilyen jellegű viselkedés azon tipikus példáit akarta bemutatni, amelyeket minden esetben ellentétesnek ítél a jóhiszeműséggel.

97.      Rendszertani szempontból meg kell állapítani, hogy a 874/2004 rendelet 3. cikke második bekezdésének a) pontja megköveteli a jóhiszeműséget, amely a domain‑név bejegyzése iránti kérelemhez csatolt nyilatkozat formájában szükséges eleme a szóban forgó kérelem érvényességének. Ennélfogva ugyanezen rendelet 20. cikke első bekezdésének c) pontja alapján a nyilvántartó saját kezdeményezésére megindíthatja egy domain‑név visszavonását, ha a birtokos megsértette a bejegyzés feltételeit, a jóhiszeműség hiánya miatti visszavonás tehát feltételezi a rosszhiszeműségi ok nyilvántartó általi ellenőrzését, márpedig semmi nem korlátozza a rosszhiszeműség megállapításának lehetséges okait. Mivel általános elvről van szó, nehezen lenne hihető, hogy a jogalkotó hatáskört adott volna a nyilvántartónak, hogy a rosszhiszeműséget hivatalból és korlátozások nélkül értelmezze, ha viszont a 21. cikk (3) bekezdésben található felsorolás kimerítőnek tekintendő, ez a bíróságon kívüli szerveknek és bíróságoknak a rosszhiszeműség értelmezésére vonatkozó hatáskörét az utóbbi rendelkezésben található felsorolásban kifejezetten rögzített esetekre korlátozná.

98.      A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés ugyanakkor fontos, mivel kétségbe vonja, hogy a felperes magatartása megfelel‑e a 21. cikk (3) bekezdésében kifejezetten felsorolt valamelyik helyzetnek. Amennyiben az egyébként tipikusan domainnévhalmozásra jellemző magatartások feltételei kimerítőek, úgy a kérdést előterjesztő bíróságnak a rosszhiszeműség hiányát kellett volna megállapítania.

99.      Másodszor a rosszhiszeműség megalapozására a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint alkalmas egyéb okok elfogadása esetén meg kell tudni állapítani a felperes terhére róható rosszhiszeműség elemzéséhez releváns szempontokat.

100. Ebben a tekintetben a Bíróság már kifejtette, hogy a rosszhiszeműséget globálisan, az eset valamennyi releváns tényezőjét figyelembe véve kell megítélni(29). Még ha ezt egy, a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozó védjegyjogi ügy keretében állapította is meg, semmi sem szól ugyanennek az érvelésnek analógia útján történő alkalmazása ellen. Mindkét esetben ugyanis jogok hivatalos nyilvántartásba történő bejegyzés általi megszerzéséről van szó (akár védjegyhez, akár egy domain‑név kizárólagos használatához fűződnek).

101. Ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben említett tényezőket illeti, amelyek a felperes rosszhiszeműségének vizsgálata szempontjából jelentősek lehetnek, nevezetesen:

–        a védjegy azon célból való megszerzésének körülményei, hogy a szakaszos bejegyzés első részében igényelhető legyen a domain‑név bejegyzése;

–        az a tény, hogy egy német nyelvű szokásos elnevezésről van szó; és

–        az „&” megjelölés esetlegesen visszaélésszerű használata a 874/2004 rendelet 11. cikkében foglalt átírási szabályok befolyásolása érdekében,

a következő kiegészítéseket szükséges tenni.

102. Előzetesen jelezni kell, hogy az a tény, hogy egy védjegy jogosultjának csak az a célja, hogy egy védjegy olyan tagállamban való lajstromoztatásával, ahol nem kíván ehhez kapcsolódóan szakmai tevékenységet folytatni, versenytársaival szemben kedvezőbb helyzetbe kerüljön a domain‑nevek megszerzése tekintetében, önmagában még nem minősül a rosszhiszeműség bizonyítékának.

103. A 874/2004 rendelet ugyanis a „sunrise period” létrehozásával maga teszi lehetővé a korábbi jogok, tehát a lajstromoztatott védjegyek jogosultjai számára, hogy kérjék az e korábbi jognak megfelelő domain‑nevet, előnyben részesítve őket azokkal a kérelmezőkkel szemben, akik ilyen jogokkal nem rendelkeznek. Az a körülmény tehát, hogy valaki kedvezőbb helyzetet teremt a maga számára, csak akkor értelmezhető „rosszhiszeműségként”, ha más tényezők egyidejű fennállása bizonyítja, hogy ez az előny rendes körülmények között nem állt volna fenn, és hogy ez a kedvező helyzet a tisztességes kereskedelmi gyakorlattal tudatosan ellentétes magatartás eredménye. Éppen ezeket az egyéb tényezőket kell megvizsgálni, amelyek bizonyíthatják a felperes terhére róható rosszhiszeműséget.

104. Ennek megfelelően ami a „&R&E&I&F&E&N&” védjegy megszerzésének körülményeit illeti, bár egy megjelölés jogosultja jogosult azt a választása szerinti országban lajstromoztatni, az olyan országban lajstromoztatott védjegy, amelyben – amint az a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak megküldött ügyiratokból kitűnik – a jogosultja azt semmiképpen sem kívánja használni, nem fogja betölteni alapvető funkcióját, amely abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára az áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát(30). Mivel a felperes nem volt jelen a svéd piacon, a szóban forgó védjegy ott egyetlen árut vagy szolgáltatást sem védett.

105. Mindazonáltal ez a tényező önmagában nem minősíti rosszhiszeműnek az alapeljárás felperesének magatartását, mivel, ahogy az említésre került, a 89/104 irányelv nem kötelezi a védjegy jogosultját arra, hogy a lajstromozás időpontjától számított legfeljebb öt évig használja a védjegyet. Mindemellett az arra irányuló szándék, mint a jelen esetben, hogy sem árukat, sem szolgáltatásokat – és különösen biztonsági öveket – ne értékesítsenek Svédországban, hiszen az alapügy felperese gumiabroncsokat kívánt forgalmazni, újabb jele lehet annak, hogy a védjegyet alapvető funkciójától eltérő célra vagy azoktól az egyéb funkcióktól – mint amilyen a szóban forgó áru vagy szolgáltatás, kommunikáció, befektetés vagy reklámtevékenység minőségének a biztosítása – eltérő célra szerezték meg(31).

106. Ebben az összefüggésben a német nyelvből származó szóvédjegynek a svédországi, nem német nyelvű országban történő lajstromoztatása különös figyelmet igényel.

107. Ennek megfelelően ez a tényező kétségtelenül arra mutat rá, hogy a védjegy csak kisegítő – bár szükséges – funkciót tölt be a domain‑név megszerzésében. Tisztességes magatartás esetén a felperes a „Reifen” védjegyet nem lajstromoztathatta volna német nyelvű országban, mivel a szokásos szóalakok nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, különösen ha leíró jellegűek(32). Márpedig éppen ezekben az országokban kellene a védjegynek megfelelnie a jogosult igényeinek, mivel tevékenységi piaca, a gumiabroncspiac a kérdést előterjesztő bíróság szerint az említett német nyelvű államokra korlátozódik.

108. Természetesen a szokásos elnevezések nincsenek kizárva a „.de” vagy „.at” nyilvántartásokból, ahogy a „.eu‑ból” sem(33). Mivel azonban a felperes nem lajstromoztathatta a „Reifen” védjegyet a német piacokon, ahol tevékenységét folytatni kívánta, meg kellett volna várnia a „landrushnak” nevezett időszak megnyílását ahhoz, hogy a más, ugyanezt a nevet megszerezni kívánó személyekkel egyenlő esélyekkel megpróbálja bejegyeztetni ezt a domain‑nevet, az „érkezési sorrendben történő kiszolgálás” (34) elve alapján, amely a prior tempore potior iure római jogi elv modern változata(35).

109. Márpedig a használni nem kívánt védjegy lajstromoztatásának trükkjével a felperes csak azt érte el, hogy nem kellett megvárnia a nyilvánosság számára rendelkezésre álló bejegyzési időszak („landrush period”) megnyílását más, ugyanezen domain‑név iránt érdeklődők hátrányára, ellentétesen tehát a rendelet szellemével, amely az „érkezési sorrendben történő kiszolgálás” elvét érvényesíti ebben az időszakban is.

110. Végül figyelembe kell venni az „&” megjelölés esetlegesen visszaélésszerű használatát, amelyet a felperes a 874/2004 rendelet 11. cikkében foglalt átírási szabályok végrehajtásának befolyásolása érdekében alkalmazott.

111. A második tényező ugyanis, amely hozzájárult ahhoz, hogy a felperes a verseny „landrush” időszakban való elkerülésével szerezze meg a domain‑nevet, a védjegynek az „&” jel aránytalan és logikátlan használatával való leírása volt. Így a „&R&E&I&F&E&N&” megjelölésben az „&” jel elveszti hagyományos jelentését, („and”, „és”) és csak egyfajta háttérként vagy díszítőelemként marad a valójában kívánt szóban, ami a bejegyzéskor a jel törlését, de nem átírását indokolja.

112. Egyebekben a 33 védjegynek az „&” jel ugyanilyen használatával történő tömeges lajstromoztatása a svéd nyilvántartásba utalhat a domain‑név birtokosa jóhiszeműségének hiányára, mivel ezek a lajstromoztatások adott esetben megvalósíthatják a 21. cikk (3) bekezdésének a), b) vagy d) pontjában leírt, a „domain grabbing” tipikus magatartásainak minősülő valamelyik körülményt.

113. Mindezek a körülmények emlékeztetnek a „joggal való visszaélés” elvére, amelynek kapcsán a Bíróság már kimondta, hogy a visszaélésszerű gyakorlat bizonyításához olyan objektív körülmények együttes fennállása szükséges, ahol a közösségi szabályok formális betartása ellenére nem valósul meg e szabályok célja, továbbá egy szubjektív elem, a közösségi szabályok alapján előnyszerzésre irányuló szándék fennállása, amikor mesterséges módon teremtik meg az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket(36).

114. A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik és ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének – a szempontokat nem kimerítően meghatározó – (3) bekezdésével együttesen értelmezett b) pontja értelmében vett rosszhiszeműség‑fogalom vizsgálatához a nemzeti bíróságnak az adott ügyre jellemző valamennyi releváns tényezőt figyelembe kell vennie, különösen:

–        a védjegy megszerzésének körülményeit, különösen az arra irányuló szándékot, hogy a védjegy ne kerüljön használatra azon a piacon, amelyre vonatkozóan az oltalmat kérelmezték;

–        azt a tényt, hogy német nyelvű szokásos elnevezésről van szó;

–        az „&” megjelölés esetlegesen visszaélésszerű használatát a 874/2004 rendelet 11. cikkében foglalt átírási szabályok befolyásolása érdekében;

ha a lajstromoztatás kizárólagos célja, hogy az említett rendeletben meghatározott szakaszos bejegyzés első részében („sunrise period”) igényelhető legyen a védjegynek megfelelő domain‑név bejegyzése.

VII – Összefoglalás

115. Az ebben az indítványban elvégzett elemzés arra ösztönöz, hogy olyan megoldást javasoljak, amely szerint, bár nézetem szerint nehezen tagadható, hogy a felperesnek fennáll a 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti joga, bizonyos tényezők összessége alapján a rosszhiszeműsége mégis bizonyítható.

116. A nemzeti védjegy megszerzése olyan jognak minősül, amely a jogosultat az említett rendelkezés által megkövetelt jogi helyzet kedvezményezettjévé teszi, amely kedvezménytől őt csak a védjegynek a megfelelő nemzeti jog szerinti eljárásban történő törlésével lehetne megfosztani. Márpedig a védjegy és a domain‑név közötti különbség az átírási szabályok láthatóan helyes alkalmazásából fakad, ennek megfelelően ezt az eltérést sem lehet a terhére róni jogának a hivatkozott 21. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti visszavonását illetően.

117. Mindazonáltal a felperes különböző cselekményei képezik annak a láncnak a szemeit, amelynek végén a domain‑név bejegyzése áll. Annak ellenére, hogy mindezek a lépések egyenként eljárási szempontból érvényesek, az eljárás egésze a rendelet rendelkezéseinek megkerülésére irányuló szándékot sejtet egy olyan védjegy révén, amely a védjegy jogosultja számára csak azért szükséges, hogy hasznot húzhasson a domain‑nevek szakaszos bejegyzésének első részéből. Azzal, hogy így cselekedett, a felperes olyan előnyhöz jut az ugyanezen – ráadásul egy német szokásos elnevezésnek megfelelő – domain‑név iránt érdeklődőkkel szemben, amit tisztességes magatartással nem szerezhetett volna meg.

118. Visszaélésszerű magatartásával ugyanis megakadályozza a többi érdekeltet abban, hogy részt vegyenek a domain‑név megszerzésében az „érkezési sorrend szerinti kiszolgálás” elve alapján. Ennek a magatartásnak „zseniális lépésként” való elfogadása az jelentené, hogy a leggyorsabb helyett az a legügyesebb nyer, aki a rendelet szellemével ellentétesen a legkedvezőbb kiskaput találja meg.

VIII – Végkövetkeztetések

119. Mindezekre a megfontolásokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság az Oberster Gerichtshof által feltett kérdésekre a következő válaszokat adja:

1)      „A .eu felső szintű domain bevezetésére és funkcióira vonatkozó általános szabályok, valamint a bejegyzésre irányadó elvek megállapításáról szóló, 2004. április 28‑i 874/2004/EK bizottsági rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti védjegy jogosultjának fennáll az e rendelkezés értelmében vett joga, amíg a védjegyet az illetékes hatóságok vagy bíróságok a nemzeti jogban megállapított eljárásnak megfelelően rosszhiszeműség vagy egyéb ok miatt nem törlik.

Ez a jog akkor is fennáll, ha a domain‑név bejegyzésének alapjául szolgáló védjegy eltér a domain‑névtől a védjegyben megtalálható különleges karakterek helyes elhagyása miatt. A nemzeti bíróság feladata megvizsgálni, hogy a szóban forgó karaktereket ki lehetett‑e volna fejezni rendes karakterekkel.

2)      A 874/2004 rendelet 21. cikke (1) bekezdésének – a szempontokat nem kimerítően meghatározó – (3) bekezdésével együttesen értelmezett b) pontja értelmében vett rosszhiszeműség‑fogalom vizsgálatához a nemzeti bíróságnak az adott ügyre jellemző valamennyi releváns tényezőt figyelembe kell vennie, különösen:

–      a védjegy megszerzésének körülményeit, különösen az arra irányuló szándékot, hogy a védjegy ne kerüljön használatra azon a piacon, amelyre vonatkozóan az oltalmat kérelmezték;

–      azt a tényt, hogy német nyelvű szokásos elnevezésről van szó;

–      a „&” megjelölés esetlegesen visszaélésszerű használatát a 874/2004 rendelet 11. cikkében foglalt átírási szabályok befolyásolása érdekében;

ha a védjegy lajstromoztatásának kizárólagos célja, hogy az említett rendeletben meghatározott szakaszos bejegyzés első részében („sunrise period”) igényelhető legyen a védjegynek megfelelő domain‑név bejegyzése.

1 – Eredeti nyelv: francia.

2 – A .eu felső szintű domain bevezetésére és funkcióira vonatkozó általános szabályok, valamint a bejegyzésre irányadó elvek megállapításáról szóló, 2004. április 28‑i 874/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 162., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 825. o).

3 – A kérdést előterjesztő bíróság szerint a védjegy neve a német „Reinigungsmittel” (tisztítószer) és a „Fenster” (ablak) szavakból tevődik össze, azonban a „Reifen” szó maga gumiabroncsot jelent.

4 – HL 2002. L 113., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 394. o.

5 – A szaknyelvben gyakran használt és ismert betűszó az angol Alternative Dispute Resolution kifejezésre.

6 – A 00910. sz. ügyben.

7 – A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.).

8 – A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994.  L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o ). Ezt a rendeletet hatályon kívül helyezte és annak helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló (egységes szerkezetbe foglalt változat), 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.), amely 2009. április 13. óta van hatályban. Mindazonáltal csupán egy egységes szerkezetbe foglalt változatról van szó, amely érdemben nem módosította a fő rendelkezéseket.

9 – A C‑421/04. sz. Matratzen Concord ügyben 2006. március 9‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑2303. o.).

10 – A Bíróság ítélkezési gyakorlatában megszokott, hogy a kérdést előterjesztő bíróságok számára hasznos válaszokat ad azoknak az ügyeknek az eldöntéséhez, amelyekben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések felmerültek; lásd például a C‑41/90. sz., Höfner és Elser ügyben 1991. április 23‑án hozott ítélet (EBHT 1991., I‑1979. o.) 16. pontját, a C‑445/06. sz. Danske Slagterier ügyben 2009. máricus 24‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 29. pontját, valamint a C‑402/07. és C‑432/07. sz., Sturgeon és társai egyesített ügyekben 2009. november 19‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 28. pontját.

11 – Ebben az értelemben a .eu domainekkel kapcsolatos jogviták rendezéséről szóló szabályok A5 szabálya (a továbbiakban: ADR‑szabályok; lásd ) szerint „az ADR‑eljárás lefolytatását nem érinti semmilyen bírósági eljárás lefolytatása, kivéve az A4(c) bekezdésben foglalt esetet [...]”, amelynek szövege szerint „az ADR bíróság megszünteti az eljárást, ha megállapítja, hogy a panasz alapjául szolgáló jogvitát bírósági vagy peren kívüli eljárásban eljáró szerv jogerős ítéletben eldöntötte”. Ezen túlmenően ezek a rendelkezések mutatják, hogy az eljárás nem kötelező, ellentétben egyes álláspontokkal; így Muñoz, Rodolphe: „L’enregistrement d’un nom de domaine ».eu«”, Journal des tribunaux – Droit Européen, 2005., 120. szám, 164. o.

12 – T. Bettinger: „Alternative Streitbeilegung für ».EU«”, Wettbewerb in Recht und Praxis, 5/2006. szám, 551. o..

13 – M. Fromkin: „ICANN’s Uniform Dispute Resolution Policy, Causes and (Partial) cures”, Brooklyn Law Review, 67. kötet, 2002 tavasz, 3. szám, 636. o.

14 – Ezt méltánytalannak találták, már csak a határidők tekintetében is, mivel a védjegyjogosult számára a bírósági eljárás megindítására nyitva álló időtartam időben nem korlátozott, míg egy megtámadott domain‑név birtokosa csak 30 napos határidőn belül viheti a választottbíróság ítéletét a nemzeti bíróságok elé. A. Defossez : „Conflits entre titulaires de nom de domaine .eu et de droit de la marque: une première analyse”, Revue de Droit de l’Union Européenne, 2/2007. szám, 375. o.

15 – Ez az ilyen eljárásokban tipikus helyzet, amely „trademark biasként” ismert, nem mentes a kritikáktól. Lásd a fent hivatkozott M. Fromkin, 674. o. Lásd továbbá E. Tardieu‑Guigues: „»«, la première contestation judiciaire de l’enregistrement d’un nom de domaine en ».eu«”, Revue LAMY droit de l’immatériel, 15. szám, 2006. április, 35. o., amely szerint „a jogviták eldöntésének peren kívüli eljárására vonatkozó általános elvek nem felelnek meg a [domain‑név bejegyzését] kérelmezők érdekeinek”.

16 – A „tényleges használat” fogalmát illetően lásd különösen a Bíróság C‑246/05. sz. Häupl‑ügyben 2007. június 14‑én hozott ítéletét (EBHT 2007., I‑4673. o.), a C‑442/07. sz. Verein Radetzky‑Orden ügyben 2008. december 9‑én hozott ítéletét (EBHT 2008., I‑9187. o.) és a C‑495/07. sz. Silberquelle‑ügyben 2009. január 15‑én hozott ítéletét (az EBHT‑ban még nem tették közzé).

17 – A fent hivatkozott Matratzen Concord ügyben hozott ítélet 25. és 32. pontja és a C‑238/06. P. sz., Develey kontra OHMI ügyben 2007. október 25‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑9375. o.) 58. pontja.

18 – Úgy tűnik, a cseh választottbíróság is ezt a szempontot tartja szem előtt, K. Scheunemann: Die .eu Domain – Registrierung und Streitbeilegung, Nomos, Baden-Baden, 2008., 240. o.

19 – - Amelynek szövege a következő: „A domain‑neveknek minden más vonatkozásban azonosnak kell lenniük a korábbi jog által érintett név szöveg-, illetve szóelemeivel”.

20 – Úgy tűnik, hogy az ADR‑bizottságok is ezt az értelmezést részesítik előnyben, amely mindazonáltal nem csökkentette a csalások számát; J. G. Mietzel: „Die ersten 200 ADR‑Entscheidungen zu .eu-Domains – Im Spagat zwischen Recht und Gerechtigkeit”, Multimedia und Recht 5/2007. sz., 284. o.

21 – Így ugyanez a rendelkezés angolul a következőképpen szól: „A legitimate interest within the meaning of point (a) of paragraph 1 may be demonstrated where”; franciául: „L'existence d'un intérêt légitime au sens du paragraphe 1, point a), peut être démontrée quand:”, olaszul: Il legittimo interesse ai sensi del paragrafo 1, lettera a), può essere dimostrato ove:”; spanyolul: „Podrá quedar demostrada la existencia de intereses legítimos a efectos de la letra a) del apartado 1 en los casos en que:”; hollandul: „Een gewettigd belang in de zin van lid 1, onder a), kan worden aangetoond wanneer:”; és szlovénül: „Legitimen interes v smislu točke (a) odstavka 1 se lahko izkaže, če:” (kiemelés tőlem).

22 – A 874/2004 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerint.

23 – Ez következik a 874/2004 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének második albekezdéséből is, amely csupán „megfelelő szakértelmet” követel meg tőlük.

24 – Legalábbis jogtudomány egy része ezt az elképzelést támogatja; T. Bettinger, A. Willoughby és S. M. Abel: Domain Law and Practice – An International Handbook, Oxford, 2005., 278. o.; K. Scheunemann fent hivatkozott műve, 245. o.

25 – Lásd az indítvány 85. és 86. pontját.

26 – Angolul: „Bad faith, within the meaning of point (b) of paragraph 1 may be demonstrated, where:”; franciául: „La mauvaise foi au sens du paragraphe 1, point b), peut être démontrée quand:”; olaszul: „La malafede ai sensi del paragrafo 1, lettera b), può essere dimostrata ove:”; spanyolul: „Podrá quedar demostrada la mala fe a efectos de la letra b) del apartado 1 en los casos en que […]”; hollandul: „Kwade trouw in de zin van lid 1, onder b), kan worden aangetoond wanneer:”; és szlovénül: „Nepoštenost v smislu točke (b) odstavka 1 se lahko izkaže, če:„ (kiemelés tőlem).

27 – Ellentétes álláspontot jelentett a felsorolás kimerítő jellege tekintetében az az érv, hogy a jóhiszeműség általános elvének hozzáadása a kifejezetten rögzített esetekhez azt a veszélyt hordozná magában, hogy a különböző nemzeti bíróságok különböző értelmezéseket adnának olyan, védjegyjogból kölcsönzött szempontok alapján, amelyek kevéssé hasonlítanak a domain-nevekkel kapcsolatos szabályozásra; D. Kipping: Das Recht der .eu‑Domains, Ed. Carl Heymanns, Köln/München, 2008., 40. o. Márpedig a Bíróság hagyományosan használta a nyelvi változatok összehasonlítását a normatív közösségi szövegek értelmezéséhez. Amikor, mint a jelen esetben is, a hiba csak egy nyelvben jelenik meg, míg a többiek azonos jelentéstartalommal rendelkeznek, csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy ez a változat hibás. Másfelől a rendelet 3. cikk első bekezdésének c) pontja általános elvként is utal a jóhiszeműségre, és nem csak a 21. cikkben felsorolt szempontok tekintetében, anélkül, hogy ezen elv bármiféle korlátozását szorgalmazná.

28 – Lásd az indítvány 87. pontját.

29 – A C‑529/07. sz. Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli AG ügyben 2009. június 11‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzés) 37. pontja.

30 – Lásd különösen a C‑456/01. P. és C‑457/01. P. sz., Henkel kontra OHMI egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑5089. o.) 48. pontját.

31 – A védjegyeknek a Bíróság ítélkezési gyakorlata által legutóbb elismert egyéb funkcióihoz lásd a C‑487/07. sz., L’Oréal és társai ügyben 2009. június 18‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 58. pontját.

32 – A német jogban lásd P. Ströbele: Absolute Schutzhindernisse ‑ Unterscheidungskraft», Ströbele/Hacker, Markengesetz Kommentar, 9. kiadás, Carl Heymanns, Köln, 2009., 242. o.

33 – Jelezni kell mindazonáltal a nemzeti jogok között fennálló eltéréseket; így Ausztriában az ítélkezési gyakorlat alapvetően gyanakvással tekint a szokásos elnevezések domain‑névként való bejegyzésének jóhiszeműségére; A. Haller: Internet‑Domains – ein Überblick, in Brenn (Igazgató), ECG / E‑Commerce‑Gesetz, Manz Kiadó, Bécs, 2002., 109. o., ezzel szemben a spanyol jog kifejezetten tiltja árukat, szolgáltatásokat, intézményeket, tevékenységi területeket, foglalkozásokat, vallásokat stb. jelölő szokásos elnevezése bejegyeztetését; J. Plaza Penadés: Propiedad intelectual y sociedad de la información, in García Mexía, P. (Igazgató), Principios de Derecho de Internet, Tirant lo Blanch, Valencia, 2005., 380. o.; Olaszországban ezzel szemben a jog szerint nem tiltott a szokásos elnevezések bejegyzése, de az ítélkezési gyakorlat a legalább részleges tilalom felé hajlik; G. Casaburi: Nomi a dominio Internet e tutela della proprietà industriale, Rivista Giuridica di merito De Jure, 5. sz., 2008. május, 12. o.; Franciaországban és az Egyesült Királyságban úgy tűnik, hogy a szokásos elnevezések bejegyzése egyáltalán nincs korlátozva; a francia jog tekintetében J. Azéma/J.-C. Galloux: Droit de la propriété industrielle, Dalloz, 6. kiadás, Párizs, 2006., 917. o.; az Egyesült Királyság jogának tekintetében Morcom, Roughton, Graham & Malyncz: The modern law of trade marks, 2. kiadás, Lexis Nexis Butterworths, London, 2005., 377. és 378. o.

34 – Lásd a 874/2004 rendelet (11) preambulumbekezdését, amely szerint „A szakaszos bejegyzés lezárulását követően a domain‑nevek kiosztásánál az »érkezési sorrendben történő kiszolgálás« elvét kell alkalmazni”.

35 – Codex Iustinianus. Corpus Iuris Civilis, II. kötet, Krüger, Berlin, 1954., 8.17 (18)3(4).

36 – A C‑110/99. sz. Emsland‑Stärke ügyben 2000. december 14‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑11569. o.) 52. és 53. pontja és a C‑515/03. sz. Eichsfelder Schlachtbetrieb ügyben 2005. július 21‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑7355. o.) 39. pontja.

Full & Egal Universal Law Academy