12.4.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 92/20
2008. február 18-án benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Görög Köztársaság
(C-61/08. sz. ügy)
(2008/C 92/38)
Az eljárás nyelve: görög
Felek
Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: G. Zavvos és H. Støvlbæk meghatalmazottak)
Alperes: Görög Köztársaság
Kereseti kérelmek
—
A Bíróság állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság – mivel elfogadta és hatályban tartotta a Kodika Symvoulaiografon (görög közjegyzői törvény) (2380/2000. törvény) 19. §-ának (1) bekezdését – nem teljesítette az Európai Közösséget létrehozó szerződésből, különösen az EK-Szerződés 43. és 45. cikkéből, valamint a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelvből (1) eredő kötelezettségeit;
—
a Bíróság kötelezze a Görög Köztársaságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
1.
A görög hatóságok álláspontja szerint a közjegyzői foglalkozás kivételt képez az EK 43. cikk hatálya alól, mert az EK 45. cikk alkalmazási körébe tartozik. Arra hivatkoznak, hogy a közjegyző közmegbízatást lát el, ami a közjegyzői okiratot – az állami bélyegző használata révén – erősebb, a bírósági határozathoz hasonló bizonyító erővel és érvényesíthetőséggel ruházza fel; hivatkoznak továbbá arra, hogy a közjegyző igazságszolgáltatási és jogi tanácsadói, valamint egy sor egyéb tevékenységet is ellát. Hivatkoznak továbbá a területiség elvére, amely nem teszi lehetővé a görög közjegyző számára, hogy az illetékességi területén kívül telepedjék le.
2.
A Bizottság úgy véli, hogy az EK 43. cikk a Közösség egyik alapvető rendelkezése, és az átmeneti időszakot követően a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó. E rendelkezés célja az, hogy valamennyi tagállami polgárnak, aki – akár második – lakóhely létesítésével egy tagállamban valamely szabadfoglalkozás gyakorlása végett letelepszik, biztosítsa a belföldiekkel azonos elbánást, és tiltja, hogy a nemzeti jogszabályokban az állampolgárságon alapuló bármilyen megkülönböztetés szerepeljen.
3.
A letelepedés szabadsága alól az EK 45. cikk (1) bekezdésében előírt kivételnek azokra a tevékenységekre kell korlátozódnia, amelyek „a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvételt” valósítanak meg. A Bizottság szerint azok közül a közjegyzői tevékenységek közül, amelyekre a görög hatóságok hivatkoznak, egyik sem valósít meg a közhatalom gyakorlásában való, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti közvetlen és sajátos részvételt, ezért azok nem igazolhatják az állampolgársági követelményt.
4.
A Bíróság álláspontja szerint a „közvetlen és sajátos részvétel” kritériuma nem teljesül a befejező határozatot hozó hatóság cselekményeivel összefüggésben végzett segéd- vagy előkészítő tevékenységek esetében. A Bíróság – a magán biztonsági cégekre vonatkozó szabályozás vizsgálata során – kimondta azt is, hogy a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvétel megvalósulásához az érintettnek „kényszerítő hatalommal” (2) felruházottnak kell lennie, ami jelen esetben bizonyosan nem áll fenn.
5.
Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a közhatalom gyakorlását nem szabad a pusztán közérdek nevében végzett cselekménnyel összetéveszteni. Az az egyszerű tény, hogy egy magánszemély vagy vállalkozás bizonyos mértékben köteles a közérdek nevében eljárni, nem elegendő ahhoz, hogy e tevékenység a közhatalom gyakorlásának minősüljön.
6.
A Bizottság szerint a 89/48 irányelv hatálya kiterjed a közjegyzői foglalkozásra, mert gyakorlásának követelményei tekintetében a törvényben szabályozott foglalkozásról van szó, és az irányelv alkalmazása nem mellőzhető az államhatalmi jogosítványok (amelyekkel a közjegyzők rendelkeznek) átengedésére való hivatkozással, a következők miatt:
a)
ez az átengedés nem valósít meg a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos – az állampolgársági követelmény előírását indokolttá tevő – részvételt, és
b)
még ha feltételeznénk is, hogy a közjegyzők rendes köztisztviselők, ami – függelmi viszony és köztisztviselőként történő díjazásuk hiányában – nem áll fenn, ebben az esetben sem zárhatók ki az említett irányelv hatálya alól, mert ezt az irányelvet főszabály szerint a közszolgálatra is alkalmazni kell.
(1) HL L 19., 1989.1.24., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 337. o.
(2) A Bíróság C-114/97. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1998. október 29-én hozott ítéletének (EBHT 1998., I-6717. o.) 37. pontja.
Full & Egal Universal Law Academy