7.6.2008
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 142/10
Az Elsőfokú Bíróság (második tanács) T-86/05. sz., K & L Ruppert Stiftung & Co. Handels-KG kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2007. december 12-én hozott ítélete ellen a K & L Ruppert Stiftung & Co. Handels-KG által 2008. február 28-án benyújtott fellebbezés
(C-90/08. P. sz. ügy)
(2008/C 142/16)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: K & L Ruppert Stiftung & Co. Handels-KG (képviselő: D. Spohn ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: 1. Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták), 2. Natália Cristina Lopes de Almeida Cunha, 3. Cláudia Couto Simões, 4. Marly Lima Jatobá
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság T-86/05. sz. ügyben 2007. december 12-én hozott megtámadott határozatát e határozat rendelkező részének teljes 1. pontját illetően, valamint e határozat rendelkező részének 2. pontját illetően annyiban, hogy az OHIM viselje összes saját költségét és a felperes összes költségét;
—
az OHIM-ot kötelezze a további eljárási költségek viselésére.
Az első fokon előterjesztett kérelmek fenntartása:
—
A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül az OHIM első fellebbezési tanácsának 2004. december 7-i R 0328/2004-1. sz. határozatát;
—
az OHIM-ot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az Elsőfokú Bíróság azzal az indokolással utasította el a fellebbezőnek az OHIM első fellebbezési tanácsa által hozott határozat ellen benyújtott keresetét, hogy az OHIM felszólalási osztálya helyesen alkalmazta a 2868/95 rendelet 71. szabálya (1) bekezdésének második mondatát, amikor a felszólalási eljárás keretében elutasította a fellebbezőnek a korábbi védjegyek használatának bizonyítására megállapított határidő meghosszabbítása iránti kérelmét, és hogy a fellebbező által késve benyújtott bizonyítékok figyelembevétele vonatkozásában az OHIM-nak a jelen ügyben nem volt mérlegelési jogköre.
A fellebbezés a közösségi jognak az Elsőfokú Bíróság általi következő megsértésein alapul.
1)
Az Elsőfokú Bíróság megsértette a 2868/95 rendelet 71. szabálya (1) bekezdésének második mondatát, mivel e rendelkezést helytelenül értelmezte. Az Elsőfokú Bíróság figyelmen kívül hagyta különösen, hogy a 40/94 rendelet nem tartalmaz a határidő-hosszabbítás lehetséges okaira vonatkozó szabályozást. Figyelmen kívül hagyta továbbá, hogy az OHIM az irányadó időpontban a 2868/95 rendelet 71. szabályának (1) bekezdését nem pontosította felszólalási iránymutatásokkal vagy egyéb előírásokkal, úgyhogy a határidő-hosszabbítás megengedett okait illetően semmilyen értelmezési lehetőség nem állt rendelkezésre. Az Elsőfokú Bíróság így nem értette meg teljes egészében az alapul fekvő tényállást, illetve helytelenül értelmezte a 2868/95 rendelet 71. szabálya (1) bekezdésének második mondatát.
2)
Az Elsőfokú Bíróság figyelmen kívül hagyta az indokolási kötelezettségét is, mivel nem tért ki a fellebbező azon érvelésére, hogy a határidő-hosszabbítás iránti kérelem benyújtásának időpontjában nem létezett az ilyen kérelmek megfogalmazására vonatkozó jogi szabályozás vagy értelmezési alap. Továbbá, mivel a határidő-hosszabbítás iránti kérelemhez indokolást csatoltak, az Elsőfokú Bíróságnak elő kellett volna adnia, hogy a határidő-hosszabbítás iránti kérelem indokolása milyen jogi okokból nem tekinthető megfelelőnek.
3)
Az Elsőfokú Bíróság megsértette a 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdését, mivel e rendelkezést helytelenül úgy értelmezte, hogy az OHIM-nak nincs mérlegelési jogköre arra, hogy a felszólalási eljárásban késve benyújtott bizonyítékokat még figyelembe vegye. Figyelmen kívül hagyta, hogy a fellebbezési tanácsokat mindenképpen mérlegelési kötelezettség terheli, és ezt nem zárják ki a 40/94 rendelet 43. cikkének és a 2868/95 rendelet 22. szabálya (2) bekezdése második mondatának rendelkezései.
Full & Egal Universal Law Academy